http://www.biodiversitylibrary.org/

http://www.biodiversitylibrary.org/ Természetrajzi Füzetek kiadja a Magyar nemzeti Muzeum. Budapest,Franklin-társulat nyomdája [etc.] http://www.biodiversitylibrary.org/bibliography/13503 v. 16-17 1893-94: http://www.biodiversitylibrary.org/item/96855 Page(s): Title Page, Page 1, Page 2, Page 3, Page 4, Page 5, Page 6, Page 7, Page 8, Page 9, Page 10, Page 11, Page 12, Page 13, Page 14, Page 15, Page 16, Page 17, Page 18, Page 19, Page 20, Page 21, Page 22, Page 23, Page 24, Page 25, Page 26, Page 27, Page 28, Text, Text, Text Contributed by: Smithsonian Institution Libraries Sponsored by: Smithsonian Generated 2 April 2012 8:42 AM http://www.biodiversitylibrary.org/pdf3/010224200096855

l ' KIADJA A MAGYAR NEMZETI l MUZEUM. SZERKESZTI SCHMIDT SÁNDOR... TIZENHATODIK KOTET. 1893.,, HAT T ABLA VAL., TERMESZETRAJZI FUZETEK Vol. XVI. 1893. ZEITSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. 1\lUSEUM IN BUDAPEST. JOURNAL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI-,, NERALOG IE ET GE OLOGIE A VEC UNE REVUE POUR L 'ÉTRANGER.,, PUBLI E PAR LE MUSEE NAT. DE H ONGRIE A BUDAPEST. PERIODICAL OF ZOOLOGY,BOTANY,MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM AT BUDAPEST. BUDAPEST A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA.

.. X\1. KOTF.T. 1893.,.. TERMESZETRAJZI FUZETEK. l ()..... FtlZET. CYPRIDICOLA PARASITICA nov. gen. nov. sp. EGY ÚJ ROTATORIA. A kir. magy. természettudomú.nyi társulat BuGÁT-féle pályázata a.lkalmából 1893. évi január 19-én pályadíjjal koszorúzott dolgozat. Dr. DADA.Y JENÖ-től Budapesten. Jelige : N a tur a. (T. tábla.) BEVEZETÉS. A majdnem 400-ra tehető eddig ismert 11otalo? ia-faj tudvalevőleg legnagyobb részheu édesvizi s aránylag ehmyésző csekély a sós- és brack Yízben élőknek a száma. melyeken kívül még néhány élőeli is van. E z utóbllial{ annál inkább énlekesek, milltán ez egész állatosztályt általános szervezete mondha.tnók kizárólag a vizben való szabad életmódra utalja. Az eddig ismert él ődi Rotataria-fajok köz ül a két első t EHRENBERG írta le 1838-ban, még pedig az egyiket JVotommata parasita, a másikat pedig ~Not ammala lrerneckii név alatt (9). A Nolornrnata parasita-fajt ERREN BERG a. l TolvoY glabatol' gömbjeiben találta s ugyaninnen írja le Hel'lwigia l'a[i'ocic:ulu név alatt PLA.TE L. is 1885-ben (15). míg aztán HunsoN és GossE 1889-hen megjeleut összefoglaló müvökben (12) Proales parasita Eln bg. néven ismertetik. A 1Yotommala TFeraekii-t EHRENBERG, BALBIA.NI (1. ~) és hazánkhan BENKŐ G. 4) a. J'auclt cj'iák-ból, még pedig a Vauclteria ses::;ilisbth írjn, le, a melyeken gubncs-kinövéses betegséget idéz elő. DuJARDIN F. 1841-ben már a Földigiliszta, testüregében é l őskö dő Rotatoriá-ról ad hll't, a melyet Alúedia 'Uernúcu/u::; név alatt vezet be a tudományba (8). YAN BENEDEN és HEssE 186:3-han H LYebalia Straw;si-in sa Illurex brmulari.s-ban találtak egy é l őel i Rotrtloria-fa.jt, a Saccabdella f./ebaliae-t (3). Ugyanezen évben GIGLIOLI a Gcmmuu us Pulex-en és az A:;el/us tujuaticus-on elő::;ködő Call id i wt pw a.sitica t írja le (l O). Az ide vonatkozó tudományo8 adatokat nagy mértékben gazdagítja 1876-ban CLAUS C., a ki a 1Yebalia Geofli oyi nevü tengeri Amphipodán GRUBER-től (11) már 1861-ben talált, de Sei~on N ebal i ae név alatt csak rövideu ismertetett fajt rérzletes tanulmányok alapján ismerteti s a Seisan Gl'ubei és Seisan awwlatu::; fajokat li.ülonbözteti TennélZetrajzi F iizetek. XVI. köt. l

- ineg (6), amely utóbbira vonatkozólag még 1880-ban is k_özöl újabb adato kat (7). ÜLAPARÉDE En. 1867 -ben a különböző Oligoc~etákon élősködő Balatro Calvus leírását adja (5). VEJnovsKY F. 1~83-ban a LumbricultlS varie egy érdekes új fajjal, a Drilophaga bucephalus-sai gatus-on élősködő isme1 tet meg (18). Az újabb búvárok közül különösen ZELINKA és PLATE L. az, ki az ide vonatkozó ismereteket több érdekes adattal gazdagítja. ZELINKA ugyanis 1886-ban a Jungermanniákon élő Calliclina Symbiotica-t és Callidina Leitgebi-it ismerteti (20), továbbá 1888-ban a Synapta digitatán élősködő Discopus Synaptae fajt írja le (21), PLATE L. 1886-ban a tőle a nápolyi öböl Nebaliá-in talált Paraseisan asplanchnus, Paraseisan ciliatus) Paraseisan nudus és Paraseisan p1 oboscicleus új fajokkal ismertet meg (14). A legújabb idevonatkozó adatok aztán a KELLIOOTT 1888. évi azon dolgozata (13), a mely a Psephenus Lecontei lárváin élősködő Callidina socialis leírását tartalmazza, továbbá a HuDSON és GossE azon adatai, amelyek Nais testüregé1en és előbelében élősködő Albe1 tia int1 usor-ra és Albertia Naidis-ra tartoznak (12). Eme felsorolt adatok bővítését czélozza e rövid tanulmány a Cypridicola patasitica n. gn. n. sp. monographikus ismertetésével, miután a nevezett, s e tanulmány tárgyául szolgált állatka a parasit Rotatoriák egyik tagja. E tanulmányaimat a felső-dabasi fel ső téglavetők mellett fekvő, kissé székes vizü pocsolyákból gyüjtött Cypris incongruens Ramdh.nevií. kagylós rák héjjain belül a test fölületén s a lábak sörtéi között talált, borszeszben conservált 8 aztán pikrokarminnal festett példányokon végeztem. Ez az oka első sorban annak, hogy eme érdekes külélödi állat megjelölésére a Cyp'i idicola patasitica n. gn. n. sp. nevet választottam 8 ez az oka másodsorban annak az itt-ott mutatkozó csekély hézagnak is, a mely egyik másik, főképen s majdnem kizárólag pedig a kerékszervnek ismertetésénél némileg érezhető. Az állatka Tövid jellemzését különben a következökben foglalhatom össze. CYPRIDIOOLA PARASITICA n. gn. n. sp. Novum genus et nova species e classe Rotatoriorurn ; corpore ha'ad segmentato vel annulato; organo?"otatorio si'inplici, generis Notommata utcunque simili; pede nulla ; integumento fiexibüi loricam haucl formante ). appatato n~anclucato1 io familiae Philodinidae simili; ovm io unica) venb ali) apertuta genitali sepatatct prope anurn posita, extus ann:ulo cuticulari einetaj intus glanclulis exctetoriis) numerosis p1 aedita; anu cum vesica pulsatoria in eoclern loco in apice postica corporis apetto; avario cum oviducto praeclito; glandulis pankteaticis (EHRENBER.G) globulosis; ovis ligamento praeditis, in- et circa apertura genitali adherrentibus~

3 Latet~ sicut ectoparasita int?'a canehas Cypridis incongruentis saepis ::;irne inter setas pedum. A Rotat01 iák osztályának új neme és faja, teste tagolatlan és gyürü egyszerií., n émileg a Notommata genuséhoz hasonló; zetlen; k eréksz erv~ lába nincs; testhurka hajlékony, pánczélt nem képez; rágókészüléke a Philoclinidae családéhoz haronlít; petefészke hasoldali, páratlan ; ivarnyilása elkülönült, az alfelnyiláshoz közel fekszik, kivül cuticularis gyürü szegélyezi, belül több kiválasztó mirigygyel bír; alfelnyilása a lüktető hólyaggal egy helyen a test hátsó csftcsán nyílik; petefészke petevezetékkel bít; pankreászrnirigyei gö mbölyű e k, petéi kocsányosak s az ivarnyílásban és e körül függenek. Mint kűlél ödi a Cypr is ihcongtuens kagylói s a lábak sörtéi között tanyázik. l l l l AZ IDEZETT ES FELHASZNALT IRODALOM J EG Y ZEKE. 1. BALHIANI 8., Notommata Werneckii. Ann. Sci. Nat. Zool. 7. 1878. 2. B ALBIANI 8., Notommata vverneckii. J onrn. Roy. Micr. Soc. 2. 1879, p. 530. 3. v. BENEDEN ET fusse, Recherches sru les Beleliodes ou Hirudinées et les Trem atodes marina. Brnxelles. 1863. 4. BENK ő G., Vaucheria gubacsok. Magyar növénytani lapok VI. köt. 1882, p. 146. 5. ÜLAPARÉDE Eo., Miscellanées zoologiques. Annals sciences Nat. Zool. 8. 1867, p. 5. 6. CLAus C. Ueber die Organisation und systematische Stellung der Gattung Se is on Gr. Festschrift cl. k. k. z o ol. bot. Gesellschaft in Wien 187 6, p. 77. Taf. 2. 7. CLAUS C., Zm ICenntniss cl. Orgauis. von Seison. Zool. Anzeiger 1880, p. 548. 8. DuJARDIN F., Histoire Natur. des Zoophites Infusoires. Paris 1841. V. ERRENEERG CR. G., Dw Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. Leipzig. 1838. 10. GIGLIOLt H., Ongenus Calliiiina et C. parasitica. Quart. Jom n. Micr. Sci. 1863. 11. GauBER A. E., Ein Ausfing nach Triest und elem Quarnero. Beitrage zur Kenntniss der Thierwelt dieses Gebietes. Berlin 1861. 1~. HuDSON E'f GossE., The Rotifera or Wheel-Animalcules, I - II Bd. 1888-1889. 13. KELLIOOTT D. 8. Partial list of Rotifera of H isawassee river. Proced. amer. Soc. Micr. 1888. 14. PLATE L., U eber einige ectopa.rasitische Rotatorien des Golfes von NeapeL Mittheilungen aus d. Zool. Station zu Neapel 7 Bel. 1886-78, p. 231. 15. PLATE L., Ztu Naturgeschichte der Rotatorien. Jenaische Zeitsch. f. Naturw. 19 Bel. 1885. 16. PLATE L., Untersuchungen einigeran den Kiemenblattern des Gammarus pulex lebenden Ektoparasiten. Zeitschr. f. wiss. Zoologie, 43 Bd. 1886. 17. TEsSIN G., Ueber E ibildung und Entwickelung der Rotatorien. Zeitschr. f. wiss. Zoologie, 44 Bd. 1886, p. 273. Taf. 19-20. 18. VEJnovsKY F., Drilophaga bucephalus. Verlag d. kön. böhm.. Gesellschaft in Prag 1883, p. 203. 1*

. 19. ZACHARIAS O., DieThier- und Pflanzenwelt des Süsswassers. I. Bd. 1890. 20. ZELINKA C. Studien über Raderthiere. Z. f. w. Z. 34 Bd. 1886, p. 140. 21. ZELINKA C., Der Raumparasitismus und die Anatomie von Discopus synaptoo. Zeitschr. f. wiss. Zoologie, 47 Bd. 1888, p. 353. Taf. 30-34. 22. BARTSCH 8.. Rotatoria Hungarire. Budapest 1877. 23. ÜARUs-GERSTAECKER., Handbuch der ZoologiEl 2 Bd. 1863. 24. E ckstein K., Die Rotatorien der Umgegend von Giessen. Zeitschr. f. wiss. Zoologie 39 Bd. 1883, p. 34.3. Taf. 23-28. 25. L EYDIG F., Ueber den Bau- und die systematische Stellung der Raderthiere. Zeitsch. f. wiss. Zoologie 6 Bd. 1854., p. 1-.120. Taf. 1--4. 26. ScHOCH G., Die mikroskopischen Thiere des Süsswasser-Aquariums. Leipzig 1868. I. A CYPRIDICOLA PARASITICA n. gen. n. sp. SZERVEZETI VISZONYAI. a).!l test kü~ső formája és blúrlca. Az eddig ismert Rotatarict-fajok egy Tészének teste vagy t öbb-kevesebb egymásba tolható ízből áll s az ízeltség vagy az egész testre kiterjed, mint a Philocliniclae család fa jainál, vagy pedig csak a lábra, mint a Not01nmata genusnál s a vele rokon nemeknél, vagy pedig a testen és lábon izeltségnek semmi nyoma, mint általában a Floscula.ridae, 1\llelicerUdae, Brachionidae sth. családoknál A Cypriclicola parasitica testének külső formája után az említett csoportok közül az utolsóba tartozik, amennyiben teste egyszerű, tagolatlan tömlő, az izeltségnek vagy gyűrűzö ttségnek minden nyoma nélkül (L tábla, 2., 9. ábra) s e tekintetben az Ascomorpha-, Sacculus- és Anuraea-genusokra emlékeztet, annyival is inkább miután lába nincs, épen mint az említett genusok fajainak. Különben eltekintve a láb hiányától, a Cypridicola parasilicet teste külső formájának tekintetéből, nagyon QIDlékeztet a Notommata lac inulata fajra. Töu: lőforma teste ugyanis mellső és hátsó végén kissé csúcsosodott s különösen a hátsó végén, minek következtében legnagyobb átmétőj e közepére jut. Homloka némileg a hasoldalra hajlik és lejtősen kerekítve megy át a keréksze,l'vekbe. Hátolelala erősen íves, miután a hasoldalon fekvő petefészek s ennek nyomára következtében a bélcsatorna mintegy kicsúcsosítja. (L tábla, 2., 9. ábra.) Hasoldala majdnem egyenes, lapos, s csak a petefészek irányában emelkedettebb a petefészektől okozott nyomás következtében. Testének fölületét meglehetős vékony és hajlékony cuticula takarja, a m ely mincle~ütt sima, egyenlő átrnérőjü, kivévén az ivarnyilást, a mely körül meglehetős vastag gyürűvé tömörül (I. tábla, 2., 9. ábra), minek

követker,tében általában a pánczélnélküli Rolalorirík-ra emlékeztet. A cuticula alatt aztán meglebetős Vctstag szemcsés matrix réteg terül el, a melyböl finom nyújtványok erednek és futnak a petefészekhez f:l annak rögzítését eszközlik. (I. tábla, D. ábra :x.). b).il loerélvszerv. Ama körülmény folytán, hogy vizsgálataimat csak borszeszben conservált példányokon végeztem s egyáltalán nem volt módomban élő példányokhoz juthatni, a kerékszerveket ill etől eg nemjuthattam rninden tekintetben kielégítő részletes adat birtokába. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az illető példányok, mint tudvalevőleg általában valamennyi Rotcttol'iCI, a borszesz hatására kerékszervei t visszahúzza testének belsejébe s így nagy mértékben megnehezül azoknak vizsgálata. A mennyire azonban a rendelkezésemre állott conservált példányokon végzett vizsgálataim engedik, azt hiszem, hogy az igazat megközelítem az alábbiakban előadottakkal A kerékszerv a homlok végén fekszik ugyan, de erősen a basoldaha húzódott. Erre enged következtetni az a köri1lmény, hogy, miként azt a g, és 9. ábra mutatja, a borszesz hatása alatt összehúzóelott példányoknál a kerékszerv visszabúzása után más Rotatoria-fajoknál is megjelenő redők nem a homlok közepén s illetőleg a test mellső végén, hanem a homlok s a test mellső végének közelében a hasoldalon vannak. Míg ellenben, ha a ke1 ékszerv a homlokon s illetőleg a test mell ső végén lett volna, akkor a jelzett mélyeclésnek valamint a redöknek is nem itt, hanem a homlokon, va.gy a test m ellső végén kellett volna megjelenniök. E tekintetben tehát a Cypl'idicola pa'tetsilica bizonyos Nolomrnaüt-fajokra emlékeztetne, különösen pedig n. Notomm.ata (otcipatára, J\Totornmata bj acllyolá ra és Notom?nata anscdára, valamint a Plew otrocha és P1'0ctles-fajoln a, a melyeknél a ketékszerv tudvalevőleg a hasoldalra húzódott. A kerékszerv szerkezeti viszonyainak pontos megállapítása már sokkal több nehézséggel jár, de azért azt hiszem, hogy meglehetősen megközelítem a valót akkor, a mikor azt á1lítom, hogy a kerékszerv szerkezete azonos a Nolornrnala-, AlbeJ'tia- és Proales-fajokéval. Erre enged következtetést az a körülmény, hogy azon helyeken, a hol a visszahúzott kerékszervnek lennie kell, olyanforma sejtek láthatók,.:t rnilyenek az előbb említett nemek fajain a kerékszervek alapján (L tábla, g,, 9. ábrák). Azt a feltevést pedig, hogy a Cyprül'icola parasitica kerékszerve a Philodinici accsalád fajaiéhoz hasonlítana, teljesen kizárhatónak és kizártnak tartom, mert az említett család fajainál a visszahúzott kerékszervel\ tudvn.lcvőleg gyaln abbn.n félholdforma átlátszó képletek alakjában tilnnek fel s aln.pjukon csak szemcsés állomány van, ele sejtek nincsene}{, holott a. Cypr illicoht purasilicánál ilyenféle képietet látni egyáltalán lehetetlen.

6 c) Izom- és idegrendszer. Az izom- és idegrendszel't, megejtett vizsgálataim alapján meglehetős egyszel'l1 fejlettségünek, ső t az izomrendszert aránylag szegénynek mondhatom. Az izomrendszert ugyanis csupán két, a test hosszil:ányában futó, megl e hető s vékony izomrost képviseli. Ezen izomrostok az alfelnyilás közelében erednek s a test két oldalán kissé ferdén m ellfelé futnak a kerékszervek alapjához. (I. tábla, 2., 9. ábra m.) E két izom fekvése után itélve, a kerél\szerv visszahúzását eszközli s teljesen homolog és egyúttal analog is a többi Rotato1 iák-nál is meglevő kerékszerv-visszahúzó izmokkal, külön ösen pedig az A scomorpha-, Sacculus- és Anu1 aea-fajok oldalizmaival Lábizmoknak, a láb teljes hiányzása mellett, természetesen, épen úgy, mint az előbb említett, s általában a lábnélküli nemeknél, semmi nyoma; úgyszintén semmi nyoma nincs a. Philodinidae család összes fajainá.i, valamint még néhány más, pánczél nélküli Rotatoria-fajnál is m egtalálható gyürüs izmoknak is. A megl evő két izom külön ben szöveti tekintetben semmi érdekeset n em mutat, egyszerű, szerkezet nélküli síma 1 ost, a milyen a R otc~jtm iák-nál általában közönséges. Az idegrendszernek csak központi 1 észét találtam meg csupán a garat felett fekvő helyzetben, s ez, miként a Rotatoriák legnagyobb részénél, különösen pedig a Phi lodinidae-család sa Notomrnata és ezzel rokon genusok fajainál általában, a jellemző tojásforma, nagy dúcz - sejtekbő l áll, a nélkül; hogy belöle idegek indulnának ki. (1. tábla, 7. ábra.) A d úczsejtek mindannyia szürkésen szemcsézett, nagy magot s ebben magtestecskét tartalmaz és jóformán csak egymásra halmozottaknak látszanak. (1. tábla, 7 ábra.) Mint fentebb már röviden jeleztem, ideg, vagy idegrost egy sincs és így természetesen semmi nyoma az oldalidegeknek is, a melyek tudvalevőleg a Rotatoriák egy l'észénél s nevezetesen a Philodinidae család fajainál állandóan hiányoznak, míg más, és igen nagy részénél mindig megvan nak. A külső érező szervek közül ugyan egyiket sem találhattam meg, de igen valószinünek tartom, hogy a szemek a Cyp'ridicola pm asiticá-nál sem hiányoznak, miután ezek a R otatoriák-nak állandó s csak igen 1 itkán hiányzó szervei. A szemek megtalálását kúlönben nagymértékben nehezítette s illető l eg lehetetlenné tette az a körülmény, hogy festékjöket a bol szesz teljesen elnyelte. d) A bélcsatorna. Mint általában az összes szabadon élő és élősködő Rotataria-faj oknál, úgy a Cypridicola parasiticá-nál is a bélcsatorna tökéletes fejlettségü s rajta a szájnyilást, a garatot, a rágógyomrot, az emésztő- és végbelet, vala-

7 mint az alfelnyilá:st is jólmegkülonhöztetbetjük Az egesz keszillék különhen, mint a Rotaloridk legnagyobb részenel az egész test közepvonahíban és egész llosszába,u :t p etofó~zok fölott húzódik végig. A s::r(jnyilásl ugyan közvetetlenill nom ügyelhettem meg, elo tekintetlel a, kerékszervnel< fent ismortetett helyzetérc s tekintettel arra, hogy a ~z:ljnyilás Yalamennyi lloloforifl-fajnál a kerókszcrv közepón, vagy basoldali részében fekozik, nem llahozom feltételezni!-> bizonyo:-; fokig azt állítaui, hogy a Cyp1'id i cola 1}(( i'ctsilica szájnyilása a kc1 eliszerv belhő tcrilleté n, a hasoldalon nyílik, se teldntcthen a ~Volonwwlu-, Pl eu roli'odw-, l)t'oale.'>-, emlékeztet. Succobrlclla- stb. nemek f~tjail a Vrtlamint a szájnyilást, úgy n gandal som figycll1ettem meg, dc hogy a. bélcöatornának e rés:detc sem biányzik, az kétségtelen. E tekintethen elcg lenne egyszerilen az eddig ismert Botulo? irt-fajoli.ra hivn.tkoznoru, a melyck valamennyiénél megran a garat; dc hiyatkozom s érv gyanánt felhozhatom azt a körühnenyt is, hogy a Cyp1 id i co!rt ])(f1'(u:;ilica rágúgyomra oly táyol fekszik a szájuyilástól, miszerint a kettő között ol~votetlenül megl e h etőh l10sszú garatot l\ell föltétell?znünk. A rágógyomor ~t Cyp1 irlicolct JHt? asilicd-nak egyik jellemző rcsze. A külhő habitus, a kerékszcrv szerkezete, sőt a.z egéhz belső szcrvezettség után köyetl\eztetve ugyanis a JVolommutln-, ljfcurol? oclut-, J>roalcs-, ljiylt>iw- stb. nemek fajainak rágógyorurához hasonlítót tételeznon k fel, holott egeszen a Philodilzirlac család fajaiéval ehryezőt találunk. A Cyprirlicola JW?'w;ilir.:a rágógyomra ugyanis három karéjú s állkapc:-mi félholdformák, ru int például a Rot ifi T, Ph ilo d ina, Calliri i nu stb. fajol<ói. Az álllmpcsok főró sze a félholdforma cuticuln, lemez, melynek felöő csúcsa sohkal tompál>b mint az alsó, mely kisl:ló 1\ihegyesedett. Külső íves szegélye egészen sima, míg ellenben a belső közepén csúsosodott, a menynyiben a két főfog11ak Yégzöcléspontján két kis fogszerií. dndorktt emelkedik. A b első szegély két, végükön összeforrott yastagabb cuticula, léczből áll, a melyck közül a b e l ső gyengén íves, a kiilső ellenben kétszer hajhtett s a kettő egyiitt egy ijjnak képét adja. (1. táblt, l. ábra.) A két rágófog a rágólemez közepén egymással párhúza.mosu.n s egymástól bemélyetlt mezőtől ol válahztva fut végig harántirányban és b oh; ö rngócsúcsuk, mint már fentebb Íö jeleztem, a bels{) léczen kis l<iemolkcclés kópében jelenik meg. A l\ ét rágófogan kiyül azon hnn i.l rágólemez egész fölületen et,rynhíbtol egyenlő távolságljan és cgym~:íssa l, valamint a förágófogakknl is párlmzamosan éles vonalak láthatól\, valósúniheg a m cllekfogak. (1. tálla, l. ábra.) A gyomol'belct a rágógyomorral bizonyára rövid bárzsing kóti ol:lsze. a maly a Hotaloria-bélcsn tornának egyik soha scm hiányzó kiegeszíw rcsze s a fajol< szerint majd hosszabl, majd rövidebb, de ezen esetben hiztos megfigyelése nem állott módomban. A gyomor maga kúlönbcn egyszer{í, hátrafelé, azaz a végbél fel é elkeskenyedő tömlő s az utóbbitol bemelye-

8 déssei elkülönülve nincs. Falazatát a Rotatoriák-ra jellemző nagy gyomorsejtek képezik, belsejükben egy-egy m eglehetős nagy maggal. Tartalmuk szürkés, szemcsés protoplasma s valamennyi színtelen. (L tábla, 2., 9. ábra.) A végbél, mint említettem, a gyomorbélnek közvetetlen folytatásas attól csak szöveti szerkezete miatt külön böztethetjük meg. A végbél falazatában ugyanis sejteket nem találunk, hanem ezek helyett kisebb-nagyobb szemcséket, rögöket, továbbá hátrafelé convergenter futó hosszirányú rostokat. (I. tábla, 2., 9. ábra.) Az alfelnyilás a test hossztengelyének hátulsó végén nyílik, kis m értékben a hátoldalra húzódva. Egyszerü nyílás ez, a mely csak a kiürítés alkalmával nyílik meg a bélsár feszítő hatására, míg kiürítés után egyszerüen összeesés útján zárul el. Az alfelnyilás azonban nem csupán a bélsár kiürítésére szolgál, hanem egyúttal a víz;edényrendszer s illetőleg a lüktető hólyag tartalmának kiürítésére is, minek következtében bizonyos fokig a cloaca szerepét játsza. Mint a bélcsatorna kiegészítő részéről, e helyen kell megemlékeznem az úgynevezett pankreász mirigyekró'l is. E mirigyek az emésztőbél mellső két csúcsán fekszenek s mindkettő gömbforma, szürkésen szemcsézett, egy magtestecskét záró nagy m aggal. (1. tábla, 2., 9. ábra p.) e).il vízedény rendszer. Az eddig ismert Rotataria-fajok kúlönböző berendezésü, majd egyszerübb, majd komplikáltabb vízedényrendszerei közüla Cypridicola parasitica-é leginkább a Philoclinidae család fajaiéhoz hasonlít, s rajta, épen mint amazokéén, a kétoldali vízedénytörzseket s a lüktető hólyagot különböztethetjük meg. A vízedénytörzsek a test két oldalán lefutó, többször hajlott, egysze1 ü falazatú, keskeny átmérőjü csövek, a melyek a kerékszerv közelében erednek sa petefészek táján könyökszertien hajlottak. Lefutásukban hurkokat sehol sem képeznek és 1 óluk két orsóforma reszkető szerv emelkedik, melyek közül egyik fölfelé, a másik ellenben aláfelé áll. (1. tábla, 3. ábra r.) E tekintetben tehát a Cypridicola parasitica elvitázhatatlanul emlékeztet a Philoclinidae család faj aira, kúlönösen pedig a Callidinák-ra s csak annyi a különbség, hogy ez utóbbiaknál kettőnél több reszkető szerv van jelen, mint ZELINKÁ-nak a Callidina symbioticán és Callidina Leitgebiin végzett pontos vizsgálatai után tudjuk. A lüktető hólyag a végbélnyílás mellett fekszik, hártyás falazatú, fino man szemcsézett és összehúzódott állapotban redőzött. Nyilása az alfelnyilásba szájadzik s ezen át üríti ki tartalmát. (1. tábla, 2., 9. ábra. l.) E helyen kell még megemlékeznem arról a két egysejtii mi.rigyforma képletről is, mely az alfelnyi.lás közelében a végbél két oldalán látható. E mirigyforma

sejtek bizonyára nem leltetnrk egyebek egysejtü mirigyeknel, de hogy mily élettani müködést vegeznek, azt eleiönteni 1wm tudom. Helyzetuknel fogva. azonban valószíni.í.nek tartolll azt, hogy b omologolí, süt talán analogok is a Philodinirlac család fl~jninál az alfelnyilás közpleben fekvés, úgynevezett raga!:iztó mirigyekkel. jóllellet mi.í.köclesük ez eretben problemnticus, annyival ÍS inliáljb, IDÜltán a nufllf01'iú Á: ragasztó lllírigyeiyel teljesuu homolog és analog mil"igyek a C!Jpl'idicola parasilictilllil a n ő i ivarszerv szolgálatába állottak, mint azt a n ő i ivarszerv tárgyalásánál az aláubiakban látni fogjuk. f J A női ivarszerv. A r:yptidicola JWI'rtsitica legérdekesebb s legjellemzöbb szerve a n ő i ivarszerv, a maga járuickos részeivel se tekintetlen amíg egyfelől nagyon hasonlít a többi Roluloriu-fajok nagy részéhez, más felől azonban valamennyi eddig ismert f~jtó l elüt. A nő i ivarszerv a hasoldalon a bélcsatorna alatt fekszik, mint általában azolmál a faj oknál, melyeket PLATE L. (11.) előbb <! Dw lij'crri,, -nak, k ésőbb pedig <! ~lo nogoll on. lá,, -knak nevezett s n mclyek közé a Pltilorlinidae- és Sei.sonidac-mmlád fajainak kivételével az összes többi Ho/rtfon'nfajok tartoznak. A Cypridicola parasitica női iva.rszervén külön ben megkitiönboztethetjük a c.,iraj(~s:.kel, a tápláló s~ékel, a petette~etékel, a kocsánymirigyeket s a női ivai'nyi/á.,f. A csirafés~ek a tel:lt középvonalában fekszik, egyszeri.í. kis korong telve apró csirabólyagocskákkal, de a táphuó p e tefésze ktől élesen elkülönülve nincsen, s annak jófonuán csak kiegészítő része gyanánt tünik fel. (J. tábla, 5. ábra. c.) Tartalma egymás mellett tömötten álló csü abólyug, rt melyeknek belsejében jól m egkül önböztethető csirafolt van. A csirafoltok belsejét két-három kisebb, világos foltocska tölti ki. (1. tábla, G. ábra.) A tápláló pelefés:::.ck az egész női ivarszervnck legte1jedelmesehh része s a bélcsatorna alatt a test közepén foglal helyet a test egyik oldalától a másikig terjedve ki. Egyik része azon esetben, ha egy pete már fejlődésne k indult, rendesen a jobboldali, a Rotatol'icik-ra j e ll emző szürkés pht.hmával van telve, a melyben elszórtan 8-14 nagy csintltólyagot találunk. A másik része, ill e től eg a baloldali, a fejlődő pete elfogadására szolgáló petetartó szerepét játsza s ebben fejlődik ki és pihen a pete a kiürittetésig. Akkor, ha fejlőd ésnek még egy pete scm indult, a t~íplál ó petefészek egé:-lz tömege egynemünek látszik, azzal a l~ülönb séggel azonban, hogy bnjoldali resze ritkábbarr szemcsézett s alig 2-3 csirahólyagot tartalmaz (1. táhla, 2., n. ábra.) A pelevezelék a t~ípláló petefészek alapjánál indul ki, még pedig a tm-jt ]{Özépvonnlában s egyen eb ü ányban haladva lefelé, ívesen hajlik az i' arnyiláshoz. Tulajdonképen nem egyéb, mint az egész petefeszket kórulzaró

10 buroknak a folytatása és falazata meglehetős vékony, :finoman szemcsézett és bosszirányban redőzött hártya. A hosszirányú redök kűlönben bizonyára csak a vezeték összeesésének következményei s így nem lényeges Itiegészítő részek. A petevezetéknek alsó, az ivarnyílás közelében fekvő részletét a szivó korongra emlékeztető képlet veszi körül, a melyet első tekintetre bizonyára hajlandó lenne mindenki valódi szivókorongnak tartani. E korong azonban nem izomrostokból, hanem mirigysejtekböl áll, a melyek több rétegben egymáson fekve koszorú gyanánt övezik a petevezetéket, az ivarnyílásba szájadzanak, s amelyeket én kocsánymirigyeknek kivánok nevezni. A korong sejtjei azonban nem valamennyien egyformák s nem mindnyájan egyforma nagyok. Az ivarnyílás közvetetlen l{özelében ugyanis egy övben 12 kis tömlőforma rövid mirigy sorakozik s ezek csupán egy sorban és az említett számban vannak meg. Ezeken belül jóval hosszabb, szintén tömlöforma mirigyeket találunk, több egymáson fekvő öv ben, amelyeknek száma övenként állandólag tizenkettő, úgy, hogy a korong fél átmetszeti képén minden sorból csupán hatot láthatunk. (1. tábla, 8. ábra, km.) E mirigysejtek belsejében a protoplasma amirigysejtekre általában jellemző szemcsézetet mutatja. A protoplasma szemcséi ugyanis egymással párbúzamos hosszirányú szürkés sorokba rendeződöttek, a melyek között aztán világosan feltünik, a meglehetős nagy tojásforma, egészen egynemti.nek látszó mag. (1. tábla, 4. ábra.) E mirigyek s illetőleg az egész sze1 v feladata kétségtelenül nem lehet és nem is egyéb, mint ~?; id őközönkén t a petevezetéken át, azaz az ivarnyíláson a külvilágba jutott petéknek az anya testéhez s ill etőleg az ivarnyiláshoz való rögzítésére szolgáló kocsányoknak kiválasztása. De nem tartom teljesen liizárandónak annal~ lehetöségét sem, hogy e mirigyek váladéka, kiilönösen a fiatal, petéket még nem 1;akó nöstényeknél, a többi Rotatoriák-nál is meglévő láb- s illetőleg ragasztá-mirigyek váladékával azonosan, az illető egyénnek a gazda Cypris testének, vagy valamelyik végtagjának fölületére való odaragadására szolgálhat. Ezen esetben aztán természetesen a szervek korrelatiójának egyik igen érdekes esetét fogjuk magunk előtt találni. A kocsánymirigyek ugyanis általános szerkezetük, nem különbe:n helyzettil{ tekintetében feltünően hasonlítanak a többi Rotatoriák láb- s illetőleg ragasztó 1nirigyeihez, a melyek tudvalevőleg vagy párösan, mint a legtöbb Rotatoriá-nál s nevezetesen a PLATE L.-töl ((Monogononta>>-knak nevezetteknél, vagy pedig nagyobb tömegben, mint az ugyancsak PLATE L.-től << Digononta >>-knak nevezetteknél, vagyis a Philodinidae családnál s a rokonfaj oknál, minden esetben a lábban s a láb körül fekúsznek és veze tékeik a láb végén nyilnak. A Cypridicola parasiticá-nrij azonban a láb hiányzik s így a tulajdonképeni láb- vagy ragasztó 1nirigyek, krt,pcsoln.tban az eredeti ml1köclésúket elömor.clító szervnek elveszítósével, ősi belyzettik-

11 nek megtartása mellett feladták tulajdonképeni műkódo si körúket, az ivarszerv szolgálatába léptek, s mint kocsáuy-mirigyek n. poték függesztesere szolgáló kocsányok kiválasztáhára '"állalko~dak. E fcltcves valósziuüséget támogatja a kocsánymirigyek s ezekkel kapmmlatban az ivarnyílás fekvese is. A Rolalottiák ]n,l>a es!tib- vngy raga8zfó-mit igyei ugyttnis tudvalevőleg mindig az alfelnyilás alatt feldisznek a lmsolcla.lon, vagy az utóbbiak egyes esetel\ben, mint például a Di: wozm.s syuaplae-nál, az nll'elnyilás körül csoportosultak (gl), s ime a C:yJn irlicola pru wúlica ivar11yilása s illetőlpg kocsánymitigyei is az alfelnyilás alatt a hasoldalon fe1ni.sznek. A kocsánymirigyelmek nz e lőbbiekb e n tárgyalt mü l\ ö dési k<n en ]\ívul azonban én hajht,ndó vagyok még egy mási lm t is feltételezni; nevezetesen a ki.i.lvilágba jutott és éhrényfejlöclésnek iudnlt peték táplálását is. E felte-vésem támogat~ísát éu a kocsányok l:izerkezetében kerosem és találom. A kocsányok ugyanis mindcn esetben az ivarnyílásból és az ivarnyílásral erednek, bengeres csövek éh helsejlik protopln.smaticus, alig ész revehetőn szemcsézett anyaggal teltek. Ennek tula~idouítom P-n a.~t, hogy pikrolmrminnal va.ló festéskor a lwct-jáuyok élénken színer.ődnek, holott ba nem lennének iu:egeslli, protoplahmatikus anyagol uem tartalmaznának, lmnem tömor cuticula anyagból áljanának, nem lenne szahad festődniöl<,, milltán tudvalevőleg tt cuticula anyag nem színe7.őtlik Es hogy a kocsányok csakugyan csövek, mutatja az a körülmény is, hogy átmetszcti képük kettős l\örvonalú átlátszó gyürüvonal, a mi ellenkező e~;etben n em lenne látható. Ha aztán eme ténykörülményt Li~onyító erejilnek fogadjuk el, akkor a kocsányroirigyek két különböz ő csoportjának egymástól eltérő müködési kört lehet és kell feltételeznünk. Az ivn,rnyilás közvetetlen közelebon sorakozó tizenkét rövid tömlősmü igyet én ugyanis a kocsány és a pete ki.i.lső bnrk:ínal< elválasztóiul tekintem, míg ellenben a többroros nagyohh tümlőmirigyek felfogásom szerint a fejlődő embrio táplálására szolgáló H n, kocsányok csövén át ki s illetől eg az embrióhoz jutó protoplasmatikus Ya.ladékot szolgáltatnak. Igaz ugyan, b ogy a Rota!O?'iák osztályában a Gy Jn id'it:ola JJCtl'w,iticn e telántetben páratlanul állana, a mi feltevésem ellen felhozha,tó argumentum lehetne, de nem áll aztán páratlanul más állato::;zütlyok mellett, mert például a Clwlocel'a rákok között a ~fo illa faj oknál, a \V EisMANN vizsgálatai ut~ín szintén isrueriink egy oly mirigyeh szervet, a mely a. fejtődő embrió táplálására szolgáló váladékot nyújt. De feltevésem valószínü::;ége mellett szól a,z a körülmény is, hogy a még nem barázdálódott, vagy pedig az embrió fejlődés ének korábbi stádiumain léyő peték minclig kisebbek, miut az embrió fejlődésé nek k éső bbi stádiumain lévők. A női ivarnyilcís, mint azt már rövielen fentehb is jcleztem, a, test hátsó végének közelében a h<tsolclalon nyílik s csupán a pctck kiiiríte~ere szolgál. Egyszerlí kerek nyílás ez, ruelynek sza,had szegelyrt vastag cuticula gyűrü övedzi. A nyílás különben u em egyhzerü 1 fölúlete~;en feln ő res, bauern

tölcsérforma bemélyedés s a test burkának folytatása, a mely aztán észrevétlenül nőtt össze a petevezetékkel Az ivarnyílás tölcsérszerüen bemélyedt falazatába nyilnak aztán a kocsánymirigyek s ehhez tapadnak s illetőleg erről emelkednek a peték kocsányai is. (1. tábla, 2., 5., 8., 9. ábra. i.) A peték fejlőd ése a Rotatoriák-nál TEsSIN vizsgálatai után ismeretes typicus módon történik, a mennyiben a csirafészekből kiszabadult csirahólyagok bejutnak a tápláló petefészek szemcsés állományába., itt elszáródnak és növekedésnek indulnak. A kinőtt csirahólyag maga átlátszó uélvarnak látszik, míg a csirafolt sötét udvar képét ölti magára, belsejében 2-3 világos testecskével (1. tábla, 6. ábra.) Későbben a csirahólyagok közül egyik, rendesen a tápláló szék baloldalán fekvők valamelyil{e lassanként mind nagyobb és nagyobb székudvart gyüjt maga köré s aztán a táplálószék többi rész.é től elkülönül, petévé kezd formálódul Külön ben megjegyzem e helyen azt, hogy TESSIN a.ma állítását, miszerint a Rotatariálc táplálószékében egyidőben csupán 8 csirahólyag van (17), ez esetben nem látom beigazoltnak, miután a megvizsgált példányok majdnem valamennyiénél 8-nál sokkal többet számláltam meg. A már a petetartóban teljesen elkészült petét finom burok övedzi, ez azonban nem az egyedüli oly burok, a mely a petét takarja, mert ehhez még egy másik külső vastagabb cuticula burok is járul. A vastagabb cuticula burkot a pete azonban csak az ivarnyijáson való kijutásakor kapja meg s ez az ivarnyílás körül rendeződött 12 lüs tömlős mirigy váladéka. Ugyanaklwr kapja meg a külvilágba lépő pete a kocsányt is, amelynek segélyével az anyaállat épen úgy, mint számos más Rotatoria, például a Brachionusfajok, a Saccobclella stb. mincladdig magával czipeli, míg n. kis embúó teljesen ki nem fejlett, s a pete kettős burkának szétszakítása után szabaddá nem lesz. A kocsányok azonban még azután is az anyán s illetől eg az ivarnyíláson maradnak, miuek következtében megszámlálásukkal azonnal megtudhatj uk, hogy az illető példány hány petét rakott le. A rendelkezésem1 e állott példányokon különben én 2-1 O petét, s illetőleg petekoesányt szám ~ Jáltam meg. A peték kocsányai, mint már fentebb is rövielen jeleztem, vékony cuticula állományú falazattal körülzárt csövek. Az ivarnyílás tölcsérszerü bemélyedésében gömböcskéről emelkednek, a mel,yről igen rövid íves hajlással indulnak ki és lefutásukban, illetől eg a pete felé folytonosan szélesedve kiirthöz vagy szarvhoz lesznek hasonlókká. A kocsányoka pete külső hurkával ugyan teljesen összenőttek, úgy azonban, hogy a kocsányok öszszenövéshelye a petehurkan egy korong képét adja, amelynek körvonalai a peteburok átmetszeti képén éles harántvonalaknak látszana.k. (1. tábla, 10. ábra.) A kocsányok húlönben a petének hasoldali hátsó végével függenek össze, mintegy u.nnak tauuságául, hogy n. petének az ivarnyíláson való kilépése s a l~ülső cntict1la btuok megjelenése után fejlődte k.

13. A peték nagysága 0 4-0 5 11. között váltakozik, ele minél fejlettebb az embrió, annál nagyobb a p ete hossz- és harántátm érője. Dolgozatom értékét és teljességet bizonyára igen nagy mértékben növelte volna az embrió fejlő d ésé n ek teljes ismertetése, miután azonban a rendelkezésemre állott s az ilyen szabásu m egfigyelések te kintetéből nem eléggé konzervált anyagon min clen irányban kielégítö eredményt nem tudt11m elérni, azt ezen alkalommal m ell őznöm kell. Annyit azon ban megjegyez hetek, hogy a rendelkezésemre állott anyagban a barázdálódás koraibb szakain s a fejl ő d és majdnem befejezésén l evő embriókat egyaránt találtam. g) É letrnód s egyéb e'letjelenségelo. A Cyp1 idicola pa?ytsit-ica, mint azt a bevezetésben is jeleztem, a küls ő élőskö d ő Rotato?'iák csoportjába tartozik. Állandó gazdája a CyP't is incong?"uens Ramdh. nevü kagylós rákocska, de ennek példányai közül is csnpán a felső -dabasi fels ő téglavetők melletti kissé székes p oc~ol yákból gyüjtötteken találtam. E kis kagylós ráknak aztán kagylói között, tehát közvetetlentil a testen, a lábakon s a lábak sörtéi között tartózkodik, még pedig fiatalabb korában a kocsánymirigyek váladékának segélyével oda tapadva, idő sebb korában s ill ető l eg a peterakás idején pedig kerékszervével megkapaszkoclva. Helyváltoztatása valószínüleg a kerékszervek örvényezésével is, rendesen azonban mászkálás útján történik, a miben nagy könnyebbségére szolgál a basoldalra tekintő kerékszerv s a hajlékony cuticula burokkal fedett test nagyfokú összehúzóclási képessége. Hogy mint ektoparasita, a C:mwidicola patasi/ica, mivel táplálkozik, azt ez idő szerint nem tudom végérvényesen eldönteni. A b Élicsatorna szer kezete s főképen a rágógyomor jelenléte és fejlettsége után arra lehetne következtetnünk, hogy önmaga szerzi m eg táplálékát s nem annyira parasita, mint inkább asztaltárs, vagy symbion. De az a körülmény, hogy gyomrában vagy végbelében semmi elnyelt táplálékrész nyomát sem találhatjuk, arra enged következtetést, bogy táplálékát a gazela állat rovására szerzi meg, még pedig valószínüleg szívás útján s e ténykedésében kerékszervét, használja eszközül. Es hogy a rágóliészülék jelenléte m ellett is lehet a C:ypridicola pa-ras il ica valódi kiilélödi s nem csak sym lj ion, bizonyítja az a körülmény, hogy az endop ::trasita A lbettia-fajo1mál, a valódi ectoparasita Dtilophaga vucephalus-nál, továbbá a BalatTa caluu:s-nál is megvan a rágó-késziilék. Ugy látszik, hogy egész életét a gazda kagylós rák kagylóinak védelme alatt tölti el s mint a burkot elhagyó fiatal is már a sziil ő életmódját keztli azonnal folytatni. Erre enged következtetést az a köriilmény, hogy a O S ft nagy, petéket még nem rakott fiatalaktól kezdve az 1.,11.. nagy, több petét lerakott id ő s ebb példányokig mit1clen nagyságút és mindenkorút találunk.

i 4 be nincs kizárva s nem is zárom ki azt az eshetöséget sem, hogy a burkot épen elhagyó :fiatnjt a gazda-állat végtagjaitól előidézett vízáram a kagylók védelme alól esetleg kisodorhatja, a mikor is aztán a kis élő sköd ő egy megfelelő másik gazda keresésére lesz utalva, amiben neki ugyancsak a vízáram segédkezik. II. A CYPRIDICOLA PARASITICA n. gen. nov. sp. RENDSZERTANI HELYZETE. Az előbbeniekben részletezett anatomiai viszonyok már magukban is eléggé illustrálhatták a Cyp1 idicola parasitica érdekes voltát, de még fokozottabb mértékben növeli ezt rendszertani j el entősége. Ennek illustrálására az alábbiakban megkisérlern a Cypriclicola parasiticá-nak a többi eddig ismert, főleg pedig a hozzá legközelebb álló Rotaton:a-nemekkel és fajokkal.. való összehasonlítását. A test külső formája tekinte téből a Cypridicola pa1 asitica bizonyos Notornrnata-, Pleurotrocha-, P1 oales-, Saeculus-fajokra és a Saccobclella Nebaliae-ra emlékeztet ugyan, amennyiben teste töml ő forma, de míg az el őbbe ni eknek a Sc~cculus- fajok kivételével, ízelt lábuk van s a Saccobdella Nebaliae-nak e mellett még fejrészlete is izelt; addig ennek sem fejrészlete nem ízelt, sem pedig izelt, ső t egyáltalán semmilyen lába sincs. A láb hiánya tekintetéből azonban az Asplanchna-, SaccuZ.us-, Anuraea-, Pomphol,ix-, Erernita-, Triarthra-, és.polyarth1 a-fajokhoz hasonlít, de valamennyitől nem csak kül ső habitusában tér el, hanem abban is, hogy alfelnyilása a bélsár kilirítésén kívül még csak a lükt ető hólyag tartalmának kiürítésére szolgál, míg az az Anuraea-, P01npholix-, T1 iarthra-, Polyarthra- és Eremita-fajoknál ezek mellett, mint ivarnyílás is szerepel, az Asplanchna- és. Saeculus-fajoknál pedig csupán a peték és lüktető hólyag tartalmának kiürítésére fungál. A test burkának szerl\ezete tekinte téből a Cypriclicola paras'itica általában a Philodinidae, Aclineticlae, Seisoniclae, Scbccobclelliclae s a többi pánczél nélküli családok fajaira emlékeztet, a min ő k például az Asplanchnidae, Hyclatinidae, J.lotom1natidae stb. családok fajai, a mennyiben mint láttuk, testének hurka megleh etős vékony, hajlékony cuticula hártya. A kerékszerv szerkezetét és fekvését illetőleg, mint azt az illetékes helyen is demonstrálni igyekeztem, a Cypriclicola pa1 asitica általában a Hydatinidae és Notmnrnaticlae családok fajaira, de helyzeténél fogva különösebben az Adinetidae család fajaira, a Saccobdella Nebaliae-ra s az Albertia fajokra emlékeztet, a melyek valamennyiénél a kerékszerv a hasoldalra húzódott. Az izom- és idegrendszer te kinte téből az összehasonlítás arra az ered-

15 ményre vezet, hogy a Cyprülicola parasitica főleg :1 Jlytlaliuidf(e és l\'olommalidae családok fajaihoz álllegközelebb s külön ösen az izomrendszer tekinte téb ő l, hátsó végérő l a m ennyiben az izomrendszert cflnpán az ism ertetett, n. test ere d ő s a kerékszerv alapjáig futó két izom képviseli, m int a Nolormnalülae család igen sok fajánál Az izm ok lefutását illető l eg külön ben analogiát a Synclwclidae család faj ainál is taltílunk, a lábtól a kcrékszerv két oldalára futó izmokéhan. Az idegrendszer szerkezete és elh elyezése már egészen a Nolonmwlidae család faj aiéhoz hasonlít, de az a körülmény, hogy az agydúczhól ész révehe tő idegek nem indulnak kis klilönösen a Rolatol'iák s köztük a Nolornmalidae család igen sok fajainál meglevő oldalidegek hiánya, a Philollinidae család faj a.ival való némi hasonlóaágra utal. A Cypridicola parasilica bélcsatornáján ak a többi R olalm ia fajokéivaló összehasonlítása már érdekesebb eretlményeln e vezet. A hélcsatorna tagoltsága és az em észtő l>él szöyeti szerkezete telíintetél>öl a Pliilotlinúlae és Adinelidae családoktól határozottan különl>özik, s a töblji nem említett R otatoria csaindokhoz hasonlít. Az emésztő bél falazata jól elkülönült f-iejt ekl)()l á.ll, mint a R olulo1 iák legnagyobl> részéé, míg ellenben tn dvn l eyőleg a Ph ilodinidae s A clinelülae csalfí.dok fajaié elszórt magvalmt tartal mazó syn cicium. (Lásd ZELINKA, Studien ül>er Raderthiere L p. 4GG, 48G). Ellenben a rágógyomor szerkezete már minden kétséget kizárólag a Philorlinidae és Adinetidae családokéival egyezik meg. E két család fajainak rágói u gyanir typikusan félholdforma, 2-3 haránt állású foggal fegyverzett rágó lemezl >lh állanak, míg a t öbbi más, eddig ismert Rolalotia fajokéi lüsebbn agyohh külön b öző szám ú, állású és szerkezetü cu ticula léczek összege. A r:yzn hlicola parasiticá-ra aztán igen j ellemző nz n.lfelnyilás müköcl ése, miul:ín, mint ezt már fenteljb is jeleztem, a bélsár kiürítése mellett még csak a Iülde t ő h ólyag tartalmá nak kiü rítésére szolgál, mint a Sei')Oilidue és Ph ilodi1tidae meg Adinetidae családolmál, míg ellenben a többi Rolalo J'iúk-nál, vagy csupán a p eték s illetőleg ivn.rtermények és a lüktető hólyag tartalmának, vagy pedig az ivartermékeken s a l ü ktető ll ólyag tartalmán kívül még a bélsárnak kiürítését is végezi. A n ő i ivar szervet ill e tőleg a Cyprhlicola J)((1'as iuca egyike a lrgénlekesehh Rotaloria fajolmal<, s e tekintetben az összeb a:-:;onlítás a következő eredményekre vezet. 1. A pet efészek általán os t agoltsága, elh elyezése, belső szerl\c:lzete s a peték fejlő cl. ése azon os azon Rotaloriú-kéval, amelyeket PLaTE L. elolb (c ])ucli(era,, -knak, késő bb e n pedig (cjiouogoul rt)) -lm ak neyezett s a melyek közé a Ph ilodi11idae, Adinetidae és Seisonidae családok fajaiunk kivetelevel az ósszes többi Rolaloria fajok tartoznak. ~. A külön n ői ivarnyilár jelenléte a mig egy felő l kizárja teljchen a Cyprülü ola pw a::;ilicál ::tz eddig ü;mert (l ]lojwyu~~tmlu,, Rolulurilil. tar::m-

' ' 16 s~aáb ó l addio másfe l ő l közeli viszonyba hozza a Seisonidae család faiaivai, o ' o.., vagyis a Digononta-Rotato1 iák egyik családjával s igen valószínűnek tartom, hogy e tekintetben egyezik a Saccobdella Ne baliae-val is, amit támogat az a körülmény is, hogy az utóbb említett faj is petéit kocsányokon épen úgy magával hordozza, mint a Cypridicola parasitica. 3. A Cypridicola parasitica ivarnyilása s illetőleg petevezetéke körül csoportosult és bizonyára módosult lábmirigyek akár csupán mint a peték kocsányát és ki.í.lső hurkát, akár pedig ezenkívül esetleg az ébrény táplálására is szolgáló nedvet válaszszák is ki, mindenesetre igen jellemző, a Rotatoriák osztályában más fajnál még eddig meg nem talált, meg nem figyelt szervnek represen tánsai. Az előzőkben részletezett összehasonlító adatok összegezése után azt hiszem, hogy végeredményképen jogosan kimondhatom azt, hogy : 1. a Cyprid1:cola parasitica n. gn. n. sp. csakugyan egy, a Rotato1 iák osztályából még eddig ismeretlen új genus és új species. 2. A Cypridicola parasitica n. gen. n. sp. szervezeti viszonyainak tekintetében a Monogononta- és Digononta-Rotatoriák keveréke, a mely rágógyomrának szetkezete és alfelnyilásának működése tekintetéből a Digononta- Philodiniclae és Aclinetidae családokra emlékeztet, petefészkének szerkezete tekintetében a 1Vlonogononta-Rotatoriák-kal egyezik, önálló ivarnyílásával pedig a J}igononta-Seisoniclae családhoz hasonlít, míg ellenben kocsány-roirigyekké módosult láb- s illető leg ragasztó-roirigyeivel a Rotatariálc osztályában páratlanul áll. Ezek után már most önl<:énytelenül az a kérdés merül fel, hogy a Cyp1 iclicola parasitica a Rotator-iák melyik csoportjába és melyik családjába tattozik. A petefészek szerkezete tekintetéből a PLATE L.-től megjelölt alapot fogadva el irányadó nak, a Cyp1 idicola pa1 asiucát a Nfonogononta-Rotcdo- 1"iák közé kell sorolnunk. Miután azonban e csoporton behí.l egyetlen oly családot, nemet és fajt sem ismerü.nk, a melynél félhold forma rágólemezek, csak a bélsár és a lií.ktető hólyag tartalmánn,l\ kiürítésére szolgáló alfelnyilás, önálló ivarnyílás és 1wcsány-mirigyekké móclosult láb- illetőleg ragasztó-roirigyek lennének, nagyon természetesen, e csoporton belü.l különálló család képvisel őjén ek kell tekintenünk. En a magam részérő l minclezeknek tekintetbe vételével nem is habozom a Cyp1 id'icola parasiticát a JJ!Ionogononta Rotato1 iák önálló családjának k épviselőjéül tekinteni s a befogadására szolgáló családot a genus neve után <l Cyp1 iclicoliclae)> családnak nevezem, amelynek jellemeit a következőkben foglalom össze:.

- 17 Familia. CYPRIDICOLIDAE nov. fam. F arnilia nova e classe R olalo? ium. et e.t m cline Monogonontortt?n, otario u nico, z enl1'a l i, ajierlw a geni l ali sepm aln; gla~tclulis pedalibu$ in O'J'gw w m.styli facielis r omnwlolis. A Rolaloriák osztályában a lvionogononlák reneljébe tartozó új család, páratlan basoldali petf'fészekl{el; elkülönült ivarnyílással ; kocsánysze1 vvé (mirigy) mó<losult lábmirigyekkel. Ez idő szer in t természetesen csupán egy genust ismerünk e családból, melynek jellemei a k övetkezők. CYPRIDICOLA nov. gen. JVouum ge1ms e familia Cypriclirolidm'u?n corpote apollo, iutequmento fl e:ribili, O? '[Jrmiis rotato r ii.s polytr ochi::>, organo m.anclucafo!'io e lamini.'i semilnnarilnt::> ::;cilicel ll'ophi.s 1 amalis (H. el G.); emu curn vesica pttl::;ato? ia in eadem loco operto. A Cyp? ülicoliclák családjába tartozó új nem lábnélküli testtel, haj lékony testburokkal, több osztatu kerékszervvel, félhold forma l em eze kbő l álló Tágó készülékkel ; a lüktető hólyaggal egy helyen nyíló alfelnyilással. Még eddig egyetlen faja ismeretes, a melynek rövid jellemeit az alábbiak tüntetik fel. CYPRI DICOLA P ARASITICA n. sp. 1Voua sp ecies e gene?'e Cypridicola 7 cmpore saecifonni ante et postice panrm atfemudo ; org[(no Tota fo?'ío in latere tenl-rali.sito; otgcmo mwulucalul'io biclentalo; y law l uli~ panct'eaticis globnlosiii; emu cmn vesica pulsato?'ict in apice postica corporis ape?,to. Longit corporis : 0 8-1,u.; latit. maxima: 0 6-0 8.u..; altitud. maxima : O ö- 0 82 fj E doparasita infra canehas Cypr idis incong}'ltenlis. A Cyprirlicola genus új faja, elöl és hátul kissé kihegyesedö testtel; hasolelali kerékszer vvel ; két fogú rágókészülékkel ; gömbforma pankreászmil'igyekkel ; a hikte tő hólyaggal egyetemben a test hátsó végén nyíló alfelnyilással. 'l'esthossza O 8-1 p. legnagyobb szélessége 0 6-0 8 11.. magassága O G-0 82.'L legnagyobb Kül élő di a Cyp1 i::; incongrhem; kagylóin belül. A Cypridicola JWI'lliiiticá-nak s ezzel együtt természetesen a C:ypridicolidae csalácln nk a Rotaloridlt renelszerében való helyén0k megjclöhse mintegy alhalmat szolgáltat, söt bizonyos fokig szüksegessé tecjú az egesz Terméazetrajzi Füzetek. XVI köt.

is réndszernek áttekintését s helyesebben revideálását. Hogy e feladatomnak aztán annál eredményesebben megfelelhessek, czélszerünek tartom a Rotatoriák osztályozásával foglalkozó búvárok rendszerének s a rendszerek megállapításakor követett elveinek rövid történelmi ismertetését. A Rotatoria-fajolmak csoportokba és családokba való beosztását a felhalmozódott anyag és önálló vizsgálatai alapján legel őször EHRENBERG KR. G. kisériette meg 1838. évi monumentalis müvében. Ő a csoportok felállításánál kizárólag a kerékszervek szerkezetét vette irányadóknak s ennek szem előtt tartásával a tőle ismert összes fajokat két nagyobb s ezeknek keretén belöl négy kisebb csoportra osztotta, melyeknek mindenikében aztán két-két családot különböztetett meg a pánczél létezése, vagy hiányozása szerint. Rendszere különben rövid áttekintésben a következő. I. MONOTROCHA. (Egyszerű összefüggő kerékszervvel). 1. Holotrocha., (Ep szegélyű kerékszervvel). Fam. Ichthidína (pánczél nélkül). << Oecistina (pánczéllal). 2. Schizotrocha. (Karélyozott kerékszervvel). Fam. Megalotrocha (pánczél nélkül). «Floseuiaria (pánczéllal). II. SOROTROCHA. (Több karélyos kerékszervvel). 1. Polytrocha. (Sok karélyos kerékszervvel). Fam. Hydatinrea (pánczél nélkül). «Euchlanidota (pánczéllal). 2. Zygotrocha. (Két karélyos ke1 ékszervvel). Fam. Philodinrea (pánczél nélkül). «Brachionrea (pánczéllal). EHRENBERG-nek e beosztását azonban a Rotcdoriák tanulmányozásával foglalkozó búvárok nem fogadták, s nem is fogadhatták el, mert hogy tévessége és tarthatatlansága mellett egyebet ne hozzak fel, elégnek tartom annak felemlítését, hogy e szerint szervezeti viszonyaikban teljesen elütő fajok, ha úgy tetszik csajádok kerültek egy csoportba, a milyenek például az Ich,thidinák és Oecistinák, a Holo t1 ocha alcsoportban, a melyek közül az._elsők oly szervezetüek, hogy manapság nem is tekintik valódi Rotato-

19?'iáknak,, az utóbbiak pedig a Scllizot?'ocha alcsoport családj 1ival azonosak. Epen így nem sorolhatók egy csoportba a Zyyoli'Ocha alcsoport Philodinaea és Brachionaea csalá<ljai sem, annyival is inkább, miután eltekintve a l\ét ctmlád szarvezeti viszonyaiban mutatkozó fundamentalis eltérésektéh, az utóbbi család kerékszcrve tényleg nem is <1 zygotroch,,, hanem inkább <1 polytrocllll. Az EHRENBERG utáni id ő kben a RotaloTicik-kal foglalkozó búvárok köz ül l egelőszö r DuJARDIN F. és aztán LEYDIGF. méltatták figyelemre a Rolaloriák osztályozását, még pedig az első 1841-ben, a második 1854-ben, de ök nem csatlakoznak a fentebhi beosztáshoz s az életmódban voltak hajlandók keresni a rendszertani beosztás irányelveit. Elveiket azonban nem vitték keresztül részletesen s jóformán csak megjelölték az alapot a belyhez kötött életmódot folytatók s a szabaclon úszók csoportjának megkülönböztetésével. DuJARDIN különben a fent jelzett elvek szem el ő tt tartásával a Rolalo1 iák-at három csoportba osztotta s nevezetesen megkülönböztetptt 1. Jiel!Jlt ez kötölten élőkel (Floscularia stb.), 2. Szabadon úszókal (Bra-. ' chionea) és 3. Uszóntászókal (Rotiferes). LEYDIG ellenben egyebek mellett különösen a láb létezésére vagy hiányozására és szarkezetére fektette a fő s úly t. Az EHRNEBERG -tő l felállított fenti s a DuJARDIN és LEYDIG felfogásától egészen eltérő alapon vitte keresztill a Rotat01 iák osztályozását CARus J. V. 18ö3-ban a GERSTARCKER-rel közösen írt <1 Haudbuch der Zoologie1> U-ik kötetének 41 8 és k ö vetk ező lapjain. Ő ugyanis mindenek elő tt a bélcsatorna szarkezetét vette irányadónak s ennek alapján az összes Rolaloria fajokat két nagy, bár egye nl ő tl en csoportba osztotta. A két csoport keretén belül aztán 8 családot külön b ö zte t meg, melyek közül 7 az első és egy a második csopo1 tba esik. A családok megkülönböztetésénél a test általános orismologiai viszonyain kívül különösen a lábak szerkezetére, az ujjak számára es nagyságára s a testtakaró szarkezetére fektette a fősú lyt, de tekintetbe vette az életmódot is. CARus J. V. rendszere különben rövid áttekintésben a következ ő. I. ENTERODELA. (Gyomorral, béllel és alfelnyilással.) l. Csal. Tu bicolw ina. ~. u Philodinaea. 3. (( Sccn'idina.,.j «Hydatinea. 5. (( B1 achio n e a. 6. (( Poly a rth:rea. 7. l( Albe1 tiea. 'H'...