Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola Doktori (PhD) értekezés tézisei Dósa Ildikó A SZÁMVITELI NYELVHASZNÁLAT LEXIKO-SZEMANTIKAI ÉS TERMINOLÓGIAI VIZSGÁLATA Témavezető: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia Veszprém 2010
Az értekezés célja, tárgya Az értekezés célja a terminológiai rendszerek és a szemantikai kapcsolatok sokrétű vizsgálata, a jellemző nyelvhasználat feltárása a számviteli szaknyelvben. A vizsgálat tárgya az írott számviteli szaknyelv, azon belül a számviteli törvény nyelvezetének elemzése és bemutatása, illetve tíz hazai és négy külföldi vállalkozás éves beszámolóiból elsősorban a mérleg, és a kiegészítő melléklet azon részeinek a vizsgálata, amelyek a mérleg adatait részletezik. A szaknyelv vizsgálata során a nyelvi eszközök komplex elemzése történik, kvalitatív és kvantitatív aspektusok alapján. A terminológiai rendszerek elemzése során alá-, fölé-, mellérendelő viszonyokat keresünk a számviteli mérlegben, a szemantikai kapcsolatok vizsgálata elsősorban a paradigmatikus és szintagmatikus viszonyok feltérképezésére irányul. Az elemzés során konkrét szövegek nyelvének a rendszerbeli és funkcionális sajátosságait vizsgáljuk, figyelembe véve az üzenet küldőjének és a hallgatónak a szerepét is A vizsgálat kiindulópontjának a szakszöveget tekintjük mint funkcionális egységet és a szakmai kommunikáció megnyilvánulását (Gläser 1990), célunk pedig a rendszer- és kommunikációnyelvészet összekötése és a szaknyelvi kutatások eredményének használata a szaknyelvi képzésben, a szakmai nyelvhasználók körében (Ohnacker 1992). Értekezésünk során a számviteli törvény és a mérleg nyelvezetét több szempontból vizsgáljuk. Elemezzük a terminológia jellegzetességeit, képzési normáit, valamint a terminusok alá-, fölé-, mellérendelési viszonyait, de vizsgáljuk ezt a speciális nyelvhasználatot szemantikai, morfológiai szempontból is, rávilágítunk fordítástechnikai megfigyelésekre, illetve az oktatásban alkalmazható következtetésekre. Bemutatjuk, hogy ezek a különböző rendszerek egymással összefüggnek, erősítik egymást, és így együtt adnak teljes körű képet a szaknyelv jellemzőiről. A paradigmatikus viszonyok vizsgálatát a mérleg terminusaira szűkítjük, összehasonlítva a törvényben meghatározott terminusokat és a tíz magyar cég által használt terminusokat. Néhány esetben, ahol indokoltnak látszik, összevetjük a magyar terminusokat az angol nyelvű beszámolók terminusaival, így például a szinonimitás, illetve a terminusalkotás vizsgálatánál. 1
A szintagmatikus viszonyok vizsgálatához nem elég a terminusok vizsgálata, hosszabb szöveg elemzése szükséges. Ezért itt a teljes Számviteli Törvényt elemezzük, illetve a cégek beszámolóiban a kiegészítő mellékletnek azt a részét, mely a mérleg adatait magyarázza. A dolgozat felépítése A dolgozat első fejezetében bemutatjuk és elemezzük a vizsgált korpuszt. A két részkorpuszt, úgymint a 2000. évi Számviteli törvényt és a kiválasztott beszámolókat Hymes (1974) modellje alapján elemezzük, végül összevetjük a vizsgált szövegek kommunikatív funkcióját. A két részkorpusz elemzése rámutat arra, hogy jelentős eltérések tapasztalhatók a két korpusz kommunikatív funkciója, módja között. Más az üzenet küldője és fogadója, más a szöveg célja, szándéka, eltérő a nyelvezet is. A törvény nyelvezete meghatározza a beszámolókban használható terminológiát, azonban a beszámoló írása során, ahhoz, hogy a beszámoló elérhesse kommunikatív célját, könnyebben átlátható, a nem szakember számára is érthető megfogalmazásra kell törekedni. Szép számmal találhatók azonban hasonlóságok is. Mindkét szövegtípus kizárólag írásban fordul elő, jellemző rájuk az előírt, kötött forma és tartalom, a behatárolt szókészlet és a tipikus szintaktikai, grammatikai szerkezetek, ezért a választott szövegek sokrétű átfogó alapot nyújtanak a számviteli nyelvhasználat vizsgálatához. A dolgozat második fejezetében a szaknyelvek meghatározásait, szerepét, besorolását tekintjük át, majd a szaknyelv és köznyelv viszonyáról ejtünk szót. Ezután Hoffmann (1987) osztályozási szempontjai alapján a számviteli szaknyelvet horizontálisan a társadalomtudományokon belül a gazdálkodástudomány területébe soroljuk, annak egy speciális szakterületeként. A vertikális felosztás során a cégek pénzügyi jelentése a közepesen magas absztrakciós szintbe sorolható, ahol erősen terminologizált természetes nyelvvel találkozunk, amelyre bizonyos szintaktikai, grammatikai szerkezeteknek a köznyelvinél gyakoribb előfordulása jellemző. A nyelvhasználati környezet nem tekinthető tudományosnak, de formálisnak igen. A kommunikáció résztvevői jellemzően az üzenetet küldő vállalat és az üzenet vevői, a meglévő, illetve potenciális partnerek, 2
akiktől szintén elvárható egy bizonyos szintű szakmai háttérismeret, ezért elfogadható a terminologizáltság magas szintje. Hasonló a helyzet a számviteli törvény esetében, azzal a különbséggel, hogy itt már alkalmazott tudományról beszélhetünk, valamint a jogi nyelv kötöttségeiből adódóan a mondatszerkesztés is sokkal szigorúbban kötött, mint a pénzügyi jelentések esetében. A kommunikáció résztvevői is változnak, a küldő a törvényhozó hatóság, a befogadó viszont a vállalat, azon belül is a pénzügyi jelentés készítője. A törvény előíró jellegéből következik az a jelenség, hogy a törvény nyelvezete erősen meghatározza a jelentés nyelvezetét, hiszen a törvény az alapja az elkészített jelentéseknek. Végül Schnitzer (2000), Roelcke (1999), Heltai, (2004/2005) nyomán az alábbiak szerint jellemezzük a számviteli nyelvhasználatot: számviteli szakemberek, illetve a vállalatok pénzügyi helyzete és eredményei iránt érdeklődő laikus partnerek szakmai vonatkozású kommunikációjáról van szó köznyelvből építkezik és visszahat a köznyelvre speciális terminológiát használ sajátos fogalmazási mód, egyes grammatikai jelenségek eltérő gyakorisága figyelhető meg rendszerjellegű jóldefiniáltság jellemzi a világosság alapkövetelmény nyelvhasználati pontosság jellemzi az anonimitás szintén alapkövetelmény nemzetközi egységesítés igénye mutatkozik meg Ezek a jellemzők meghatározóak a további vizsgálatok szempontjából, kiindulópontként szolgálnak, egyúttal célként is, a hatékony szakmai kommunikáció eléréséhez. A dolgozat harmadik fejezetében felvázoljuk a terminus és terminológia fogalmak meghatározásait, amelyekkel a későbbi fejezetekben dolgozunk. Az irodalmi áttekintést követően megállapítjuk, hogy a szaknyelv nem egyenértékű a terminológiával, azonban úgy véljük, hogy a szaknyelvekről szóló tudományt és a terminológiát nem lehet két teljesen különálló kutatási területként kezelni. Elfogadjuk Muráth (2008) és számos más kutató véleményét, amely szerint a terminusok képezik a 3
szakszövegek kemény magját, de vizsgálatunk során azzal a megközelítéssel (Dániel 1982, Seregy 1989a, Ablonczyné 2005), dolgozunk, amely a szaknyelvet, a szakmai nyelvhasználatot a terminológiánál sokkal tágabb fogalomnak tekinti, amely szerint a szakszövegeket több szempontból, különböző szinteken kell vizsgálni, például lexikoszemantikai, szintaktikai, pragmatikai szinteken. Egyetértünk Hoffmannnal (1987), aki amellett, hogy a terminológiát minden szaknyelv speciális szókincsének tekinti, hangsúlyozza a terminológia rendszerszerűségét is. Ebben a terminológiai rendszerben az egyes terminus csak akkor érthető meg, ha ismerjük az egész rendszert és a terminusnak a rendszerben betöltött szerepét. Meggyőződésünk, hogy a korrekt szakmai nyelvhasználat, a hatékony szakmai kommunikáció megkívánja a terminusok mellett a tipikus szókapcsolatok, gyakori nyelvtani szerkezetek, jellemző nyelvi struktúrák, a szakmai nyelvhasználat szokásainak és gyakorlatának stb. ismeretét is. A dolgozat negyedik fejezetében a számviteli mérlegben fellelhető terminológiai rendszereket vizsgáljuk. Onomasziológiai megközelítéssel dolgozunk (Cabré 1999), vagyis a fogalomból indulunk ki és alá-, fölé-, mellérendelő viszonyokat ábrázolunk terminológiai fákon (Fóris 2005). Felhívjuk a figyelmet bizonyos eltérésekre a terminológia hierarchikus szerveződésében a magyar és angol nyelvű mérlegek terminusaiban. A vizsgálat igazolja, hogy a mérleg legfontosabb rendező elve az általános fogalomtól a speciálisabb felé történő konkretizáló felépítés, amely piramisszerű fogalmi és terminológiai rendszerhez vezet (Fóris 2007a). Ez a rendszer nyelvészeti, terminológiai szempontból megfelel az alá-fölérendeltségi viszonyoknak. Ezeknek a viszonyoknak terminológiai fákon való ábrázolása jelentősen megkönnyíti a kapcsolódások megértését, a rendszer átlátását, ezáltal pedig a fogalomrendszer és a terminusok megtanulását. A mellérendelő viszonyok vizsgálata során különböző szempontok szerinti lehetséges csoportosításokra adódik lehetőség (Keizer és Abu-Hanna 2000), az így fellelt összefüggéseket is ábrákon szemléltetjük. Megállapítjuk, hogy a rendszerezésnek minden esetben a fogalmi rendszer a kiindulópontja, valamint azt, hogy annak ellenére, hogy a terminusok segítenek a rendszerezésben, semmiféle csoportosítás nem lehetséges a fogalomrendszer ismerete nélkül 4
A dolgozat ötödik fejezetében a mérleg terminusait vizsgáljuk. A szakszókincs felosztásának elemzése után a magyar, majd az angol terminusok képzési jellegzetességeit mutatjuk be. A terminusok morfológiai szempontból is csoportosíthatók, a mérlegben szereplő terminusok szerkezete jelentősen függ a fogalom jellemzőitől (Roelcke 1999). Ugyanakkor a terminusok képzése, felépítése mégis a fogalomtól függetlenül tükrözi a magyar nyelv jellegzetességeit és a számviteli szaknyelv jellemzőit is. Példaképpen tárgyaljuk a current angol terminusképzőt és a hosszú és rövid terminusképzőket. Számos példával alátámasztjuk azt a feltételezésünket, miszerint a magyar terminusok hosszabbak és összetettebbek az angol terminusoknál. Megállapíthatjuk, hogy mindkét nyelv terminusaira jellemző a pontosság, a szemléletesség, illetve a terminusok nagyon specializáltak. Példaképpen bemutatjuk egy fordítástechnikai vizsgálatunkat az explicitáció, implicitáció témakörében (Heltai 2003, Klaudy 2003), amely további vizsgálatok alapjául szolgálhat. A terminusokat alkotó lexémákról megállapítjuk, hogy köznyelvi elemeket, általános gazdasági elemeket, valamint speciális számviteli elemeket is tartalmaznak. A terminusok csak részben felelnek meg a 3. fejezetben felsorolt követelményeknek, (pontosak, egyértelműek, átláthatók és szemléletesek). Többségében nem érvényes rájuk a kényelmes használhatóság követelménye, mivel igen hosszúak és összetettek, és a terminológiai egyöntetűség, a rendszeren belüli fogalmak hasonló szerkezete sem mindig valósul meg. Itt hívjuk fel a figyelmet a relevancia elv jelentőségére, amelynek alkalmazása megkönnyítené a számviteli nyelvhasználat érthetőségét, ami elengedhetetlen a vizsgált szövegek kommunikatív funkcióját tekintve. A dolgozat hatodik fejezetében a szinonimitás és antonimitás jelenségét elemezzük. A szinonimitás vizsgálata a két vizsgált nyelv esetében eltérő, így ebben az esetben az angol nyelvű terminusoknak is jelentősebb szerep jut. Elemzésünk során számos szinonimát találunk, amelyeket azonos kontextusuk, azonos denotátumuk miatt legtöbb esetben abszolút szinonimáknak tekinthetnénk (Lyons 1990). Azonban van egy olyan tényező, amely korlátozza a terminusok felcserélhetőségét. Ez nem hangulati vagy műfaji szempont, még csak nem is feltétlenül a helyhez kötődés (Károly1970, Ruzsiczky 1985), hanem az a tétel, hogy egyes terminusok olyan csoportokkal hozhatók kapcsolatba, ahol hasonló logika alapján történik a jelölés és ez a hasonló logika, esetleg stílus tekinthető a rendező elvnek. Úgy véljük, szükség lenne magyar tőzsdei cégek Európai Uniós irányadás szerint elkészítendő magyar, illetve angol 5
nyelvű mérlegeinek elkészítésénél valamely egységesítő irányadásra, a jelenleg használatos szinonim terminusoknak a harmonizációja, illetve a helyesírás tekintetében egységes koncepció kialakítása. Az antonimitás vizsgálata hozzájárul a terminusképzési ismeretek rendszerezéséhez. Elemzésünkben számos példát hozunk ellentétes jelentésű kifejezésekre, azon belül elsősorban a komplementer (Lyons 1990, Crystal 2003) típusú ellentétekre. Ennek oka elsősorban a mérleg rendszerében keresendő, amit a használt terminusok tükröznek. Mind a szinonim, mind pedig az antonim viszonyok ismerete fontos a korrekt terminushasználat, a szakmailag megfelelő nyelvhasználat elérésében. A dolgozat hetedik fejezetében a számviteli nyelvhasználatra jellemző kollokációkat csoportosítjuk, ezután szemléltetjük a kollokációk szerepét a terminusképzésben. Heltai (2007) és Siepmann (2006) nyomán a kollokációkat állandósult szókapcsolatnak tekintjük. Vizsgálatunk bebizonyítja, hogy a számviteli nyelvhasználatra erősen jellemző a kollokációk használata. A kollokációt a főnévi bázistag határozza meg, ehhez járulnak az igei, illetve jelzői vonzatok (Hausmann 2003). Gyakoribb jelenség a jelzői kollokációk előfordulása, mert a számviteli szaknyelvben az igék használata korlátozottabb és kevésbé variált, mint a főneveket módosító, pontosító jelzőké. A kollokációk megléte, használata hozzájárul a terminusképzéshez is, amennyiben a gyakran használt kollokációk az egységesítés során terminussá válhatnak. A dolgozat nyolcadik fejezetében bemutatjuk a számviteli nyelvhasználatban leggyakrabban előforduló funkcióigés szerkezeteket. Megkeressük e funkcióigés szerkezetek gyakori használatának okait (B. Kovács 1999, Dobos 2001), összehasonlítjuk és értelmezzük a különbségeket a beszámolókban és a törvényben előforduló funkcióigés szerkezetek és egyéb személytelenséget kifejező eszközök kapcsán. A vizsgálatot a kézi módszer mellett szoftveres konkordanciaelemzéssel is alátámasztjuk, a Simple Concordance Program 4.09-es letölthető program segítségével, amellyel megszámolhatóvá válik egyes szavak előfordulási gyakorisága. Bemutatjuk a számviteli nyelvhasználatra leginkább jellemző kerül és történik funkcióigét, bebizonyítjuk, hogy e funkcióigékkel képzett kéttagú szerkezetek helyett teljesen egyenértékűen használható a névszó szótövéből képzett szinonim ige is, azonban ez a 6
kevésbé jellemző előfordulás, ami normakövető szakmai nyelvhasználatra utal (Heltai 2004/2005). A funkcióigés szerkezetek gyakori használatára két fő okot találtunk: a személytelenségre való törekvést a rutinizáltságot (Heltai-Gósy 2005). Rámutatunk arra is, hogy a Számviteli Törvény más módot részesít előnyben a személytelenség kifejezésére, mint a beszámolók, bár a törvényben is megtalálhatók a funkcióigés szerkezetek, azonban lényegesen ritkább előfordulásban A dolgozat kilencedik fejezete a kitekintés. Ebben a részben mutatunk rá további kutatási lehetőségekre a fordítástudomány, illetve az oktatás területén. A számviteli nyelvhasználat rendszerszerű vizsgálata, a mentális lexikon rendszerének tudatosítása, a terminusok, szókapcsolatok e rendszerek szerinti megismerése, tudatosítása és elsajátítása jelentősen emeli a nyelvi megfogalmazás színvonalát, nem csak idegen nyelven, hanem az anyanyelven is, ahol a speciális számviteli nyelvhasználat megismerése kicsit egy idegen nyelv megtanulásához hasonlít. A dolgozat az általános konklúzióval zárul. Ebben a részben értékeljük a hipotézissel kapcsolatos eredményeinket. Ezután rámutatunk az értekezés új, tudományos eredményeire. A kutatás tudományos eredményei A dolgozatban az alábbi vizsgálati szempontokat elemeztük: 1. Lehetséges a terminológiai viszonyoknak terminológiai fákon való ábrázolása, ezen ábrák, illetve az antonim terminusok feltérképezése jelentősen megkönnyíti a kapcsolódások megértését, a rendszer átlátását, ezáltal pedig a fogalomrendszer és a terminusok megtanulását. A mérleg terminológiai rendszerező vizsgálata során megfigyeltük, hogy a mérleg legfontosabb rendező elve az alá-fölérendeltségi viszony. Elemzésünk során példaképpen ábrázoltuk néhány fogalom kapcsolódását terminológiai fákon, ezek segítségével mutattunk rá a rendszeren belüli eltérésekre, megfigyelésre érdemes 7
pontokra. A paradigmatikus viszonyok másik csoportja a mellérendelés itt elsősorban az antonim terminusokat vizsgáltuk már nehezebben fedezhető fel a mérlegben, ehhez szükséges a szakmai ismeret is. A mellérendelő viszonyok vizsgálata során különböző szempontok szerinti lehetséges csoportosításokra mutattunk rá, az így megtalált összefüggéseket a szemléletesség kedvéért ábrázoltuk. A rendszerezéshez szükség van a fogalomrendszer ismeretére, de segítséget nyújt a terminusok elemzése is. 2. A számviteli szaknyelvben találhatók szinonimák, a pontosságra való törekvés ellenére. A szinonimitás gyakorisága eltérő a vizsgált szöveg, illetve a vizsgált nyelv alapján. Vizsgálatunk során beigazolódott, hogy a számviteli szaknyelv precizitása ellenére itt is megtalálhatók a szinonimák. A magyar Számviteli Törvény erősen behatárolja a használható terminológiát a törvény szerint elkészített mérlegekben, és ezzel szinte teljesen kizárja szinonimák előfordulását. A nemzetközi szabványok szerint elkészített mérlegekben viszont nincs ilyen jellegű kötöttség, ezért itt számos szinonima található, mind a magyar, mind az angol nyelvű mérlegeknél. Az angol nyelvű mérlegeknél megjelenő szinonimák felcserélhetősége terminus csoportokkal hozható kapcsolatba, mely csoportokban hasonló logika alapján történik a jelölés és ez a hasonló logika, esetleg stílus tekinthető a rendező elvnek. A magyar tőzsdei cégek magyar és angol nyelvű mérlegeiben szükség lenne a terminusok harmonizációjára, illetve a helyesírás tekintetében egységes koncepció kialakítására. 3. A számviteli nyelvhasználat szakmaiságát erősen jellemzi a kollokációk használata Rámutattunk, hogy a számviteli nyelvhasználatra jellemző a kollokációk, azon belül a jelzői kollokációk használata. A kollokációk megléte, használata hozzájárul a terminusképzéshez is, amennyiben a gyakran használt kollokációk az egységesítés során terminussá válhatnak. A kollokációk helyes használata jelzi a szövegek szakmaiságát és könnyebben feldolgozhatóvá teszi azokat a szakember számára (Heltai 2009). 8
4. A számviteli szaknyelvre nagymértékben jellemző a funkcióigés szerkezetek előfordulása. Ezek szerkezete, szerepe, helyettesíthetősége jellemzi a szakmai nyelvhasználatot Szoftveres segítséggel bizonyítottuk, hogy a pénzügyi beszámolók nyelvhasználatára különösen jellemző a funkcióigés szerkezetek használata. Feltártuk a legjellemzőbb funkcióigéket és az ezekkel képzett gyakori összetételeket. Bebizonyítottuk, hogy a kéttagú szerkezetek helyett teljesen egyenértékűen használható a névszó szótövéből képzett szinonim ige is, azonban ez a kevésbé jellemző előfordulás. A funkcióigés szerkezetek gyakori használatának okaként a személytelenségre való törekvést és a rutinizáltságot neveztük meg. 5. A magyar és angol terminusok képzésében eltérések mutatkoznak. Ennek oka részben a két nyelv eltérő normáiban, részben pedig a számviteli szakma szabályozottságából következő eltérésekben keresendő. A mérleg terminusainak vizsgálata során megállapítottuk, hogy a magyar mérlegben használt terminusok összetettebbek, pontosabbak, mint az angol nyelvű mérlegek terminusai. Mindkét nyelv esetében jellemző a jelzős szerkezetek használata, gyakori a befejezett melléknévi igenév a jelzők között. A magyar nyelvben több a szóösszetétel, hosszabbak a terminusok mindez megfelel a két nyelv köznyelvi normáinak. Az angol nyelv viszont többször él a vonzatos szerkezetek használatával, amely a magyar terminusoknál hátravetett jelzős szerkezettel kerül kifejezésre. Megállapítottuk, hogy a terminusképzésben a két nyelv normáinak eltérésein túl jelentős szerepet játszik a magyar számviteli nyelvhasználat szabályozottsága, pontosságra való törekvése. A disszertáció a számviteli szakmai nyelvhasználat rendszerszerű vizsgálatára vállalkozott, melynek során paradigmatikus és szintagmatikus viszonyok feltárása volt a cél lexémákon belül és lexémák között. A vizsgálathoz a számviteli szakma két fontos dokumentumát, a 2000. évi C. számviteli törvényt és tíz tőzsdén jegyzett magyarországi vállalkozás pénzügyi beszámolójának egy speciális részét, a mérleget és a mérleghez kapcsolódó kiegészítő mellékletet vizsgáltuk. Összehasonlításképpen egyes vizsgálati területeknél elemeztük egy amerikai, egy angol, egy svéd és egy belga cég angol nyelvű beszámolójának megfelelő részeit is. Tudomásunk szerint hasonló, átfogó elemző vizsgálat még nem készült a számviteli szaknyelvvel kapcsolatban. 9
Abstract of the PHD thesis of Dósa Ildikó A LEXICO-SEMANTIC AND TERMINOLOGICAL ANALYSIS OF THE LANGUAGE OF ACCOUNTING Supervisor: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia Veszprém 2010 10
Goal and corpus of the thesis Goal of the thesis is a complex analysis of terminological systems and semantic relationships, as well as the disclosure of typical language usage in the special language of accounting. Corpus of the analysis is the written language, on the one hand the Hungarian Law on Accounting 2000, on the other hand the balance sheet and associated parts of the notes in the annual reports of ten companies. In the course of analysing terminological systems the author identifies and analyses some hierarchical and non-hierarchical types of relationships between accounting terms, typical terminological issues and norms of term formation. The investigation of semantic relationships is directed mainly on paradigmatic and syntagmatic relationships, highlighting morphological and semantic findings. The analysis proves that the special language of accounting is based on several specific systems, which are related, thus strengthening one another and giving a complex picture of the characteristics of the special language. Attention is drawn to the frequent use of certain grammatical and lexico-semantic phenomena, primary reason for which is the explicity of this special language, which is strongly determined by the Law of Accounting. This primary thorough-going and complex linguistic analysis of the special language of accounting offers essential help for the standardization of language usage. Structure of the thesis The first chapter of the thesis introduces the corpus of the analysis. The two different documents, i.e. the Law on Accounting 2000 and the annual reports are analysed on the basis of the Hymes model (1974) and the communicative functions of the two documents are compared. This comparison reveals significant differences in the communicative functions, as the sender and the receiver, as well as the goals, intentions and the language of the two documents are different. The language of the Law determines the terminology used in the annual reports, however, the language of the annual reports has to be easily understandable for non-specialists in order to achieve its communicative function. Nevertheless, there are several similarities, as well. Both texts appear in a written form only, with a typical specified and fixed form and content, a limited terminology and typical syntactical and grammatical structures. Therefore these texts provide a good basis for the examination of the special language of accounting. The second chapter of the thesis deals with the determinations, the role and classifications of special languages, as well as the relationship between special languages and the colloquial language. Following this the special language of accounting is classified horizontally and vertically on the basis of Hoffmann s (1987) classification aspects. Horizontally this special language can be placed in the area of business management, as its special field, within the social sciences. A vertical classification places annual reports in the average high abstraction level, where a natural language with a high proportion of terminological vocabulary is to be 11
found, with a higher than average occurrence of certain syntactical and grammatical structures. The language is formal but not scientific, as opposed to the language of the Law which belongs to the field of applied sciences, where, considering the bindings of the language of law, the construction of sentences is more strictly fixed than that of annual reports. Participants of communication are different in case of the two text types. The prescriptive language of the Law determines the language of the annual reports, as the Law is the basis of these reports. Finally following Schnitzer (2000), Roelcke (1999) and Heltai, (2004/2005) the special language of accounting is characterized as follows: technical communication between accountants and partners interested in the financial situation and performance of a company is built from and has repercussions on the colloquial language uses a specified terminology can be characterized by a higher than average use of certain grammatical and syntactical structures systematic well-defined need for standardization basic need for explicitness precise language usage need for anonymity These characteristics have a determining role in further examinations, they serve as a basis as well as a goal in order to reach effective technical communication. In the third chapter definitions of the concepts term and terminology are given, as a basis for later chapters. The conclusion is made that a specialized language is not identical with terminology, although the two areas cannot be dealt with as two completely separate fields. Muráth (2008) and several other researchers view i.e. terms construct the basis of technical texts is accepted but the analysis works with an approach (Dániel 1982, Seregy 1989a, Ablonczyné 2005) that considers special languages a much wider concept than terminology, and according to which a special language has to be examined from different aspects, at different levels, such as lexicosemantic, syntactic and pragmatic levels. The author shares Hoffmann s (1987) views, who considers terminology the special vocabulary of any special language emphasising its systemic nature. In this system the individual term can only be understood if the whole system and the role of the term in this system is known. The thesis attempts to prove that a correct use of the special language and an effective professional communication requires the knowledge of typical collocations, frequent grammatical structures, customs and practices of the special language, not only the knowledge of the terms. The fourth chapter of the thesis analyses the terminological systems in the balance sheet. An onomasiological approach is used (Cabré 1999), which starts with the concept, and hierarchical and non-hierarchical relationships are presented with the help of terminological trees (Fóris 2005). Attention is drawn to differences in the hierarchical systems of terms in Hungarian and English language balance sheets. The 12
analysis proves that the most important concept of systemization in the balance sheet is to move from the more general concept towards the more specialized items, which leads to a pyramid-like conceptual and terminological system (Fóris 2007a). The conclusion is made that the basis of systemization is always the conceptual system, and that, although the terms provide help in the process of systemization, no grouping is possible without the profound knowledge of the system of concepts. The fifth chapter of the thesis examines the terms of the balance sheet. Characteristic formation of Hungarian and English terms is described. Terms can be grouped according to morphological aspects. The structure of terms in the balance sheet depends on characteristics of the concept (Roelcke 1999), at the same time these terms also reflect the peculiarities of the Hungarian language and the language of accounting. As an example the term forming elements current and hosszú and rövid are analysed. The Hungarian terms are proved to be longer and more complex than the English ones. Terms of both languages can be characterized as precise, explicit, graphic and very specialized. These terms only partly match the requirements listed in chapter 3, as in most cases they are fairly long and complex, thus not satisfying the need for comfortable usage. In several cases the terms are not terminologically consistent, besides, a similar structure of terms within the system is not always present. The purpose of the sixth chapter is to analyse synonymy and antonymy in the special language of accounting. Synonymy has a different role in both languages so in this case the English terms are paid more attention to. The analysis reveals several synonyms, which, on the basis of their identical context and referents can be considered absolute synonyms (Lyons 1990), with identical meanings, nevertheless, in most cases it is not advisable to use them alternatively, without the application of a certain system in the terminology. The author recommends a standardization and harmonization of the terms for companies to use when preparing their financial statements according to the European Union directives Antonyms have several types, of which complementarity (Lyons 1990, Crystal 2003) is typical in the language of accounting. The reason for this is the accounting system used in businesses, which can be seen in the terminology, as well. It is highlighted that both synonymy and antonymy are important issues in the language of accounting. In the seventh chapter collocations typical of the language of accounting are grouped, and their role in term formation is shown. Collocations are considered a type of formulaic language (Heltai 2007, Siepmann 2006), determined by the basis noun, to which the verbal or attributive elements are attached (Hausmann 2003). Attributive collocations occur more frequently, as in the language of accounting the usage of verbs is more restricted and less varied than that of attributes modifying and specifying nouns. Collocations can contribute to the formation of terms inasmuch as the frequently used collocations become terms in the course of standardization. The eighth chapter of the thesis collects the most frequently used functional verb structures in the language of accounting. Reasons for the frequent usage of these structures are identified (B. Kovács 1999, Dobos 2001), differences in the functional 13
verb structures in the annual reports and the Law are compared and interpreted, together with other ways of expressing anonymity. Besides the manual method used throughout the whole thesis, the analysis is conducted with the help of Simple Concordance Programme 4.09, which makes it possible to count the frequency of individual words. The two most typical functional verbs kerül and történik are demonstrated, and it is proved that a synonymous verb formed from the noun member of the collocation can be used identically, although this is not typical of the language of accounting. Two causes have been identified for the frequent usage of functional verb structures: the aspiration for anonymity routinization (Heltai-Gósy 2005) It is pointed out that the Law on Accounting prefers different ways for expressing anonymity. The ninth chapter of the thesis points out further areas of research, such as in the fields of translation and language teaching. The last part of the thesis is the conclusion, in which the results are described. Scientific results of the thesis In the thesis the following examination aspects were analysed: 1. It is possible to represent terminological relationships on terminological trees and these illustrations, as well as the revelation of antonymous terms makes the understanding of relationships and the overview of the system easier, thus enabling a faster and more precise learning of the terms and the system of concepts. The terminological analysis of the balance sheet has revealed that the most important system in it is hyponymy and hyperonymy. The relationships of certain concepts have been illustrated with the help of terminological trees, with the help of which discrepancies and other points of interest have been pointed out. The other type of paradigmatic relationships is cohyponymy where antonymous relationships were analysed in the first place which can only be detected with the help of some knowledge of the accounting profession. 2. Synonyms can be found in the language of accounting, despite the aspiration for preciseness. The frequency of synonyms is different in the two text types and the two languages. The analysis has proved that the Law on Accounting strongly restricts the terminology of the balance sheet, which is prepared according to this law. This is the cause for the limited occurrence of synonyms. International directives are not so strict about the choice of terminology, therefore several synonyms can be found in both the English and the Hungarian balance sheets prepared according to these international standards. 14
However, there is a certain concept, that of style, which could be regarded as a concept of systematization. The author calls attention to the importance of standardization in the terminology of balance sheets prepared according to international standards both in English and in Hungarian. 3. Collocations are typical for the professional usage of the language of accounting. The occurrence and usage of collocations contributes to the forming of terminology inasmuch as frequently used collocations soon become terms during standardization. The usage of attributive collocations is the most characteristic type in the language of accounting. A correct usage of these collocations is an indicator of the professionalism of these texts and it also makes the texts easier to elaborate for professionals (Heltai 2009). 4. Functional verb structures are characteristic of the language of accounting. Their structure, role and substitutability is typical of the professional language usage. For this special analysis a software based concordance programme was used, which made it easier to reveal the most frequently used functional verb structures. It has been proved that the synonyms formed from the nominal part of these structures can be used without any change in the meaning, although this is much less typical for this special language. The cause of the frequent usage of functional verb structures is the aspiration for anonymity and routinization. 5. There are differences in the formation of Hungarian and English terms. The cause for this is to be found partly in the different norms of the two languages, partly in the differences in the regulation of the accounting profession. Hungarian terms have been found more complex and more precise than the English terms. In both languages attributive structures are typical. In the Hungarian language there are more compound words, terms are typically longer this conforms to the everyday language norms of the two languages. The English language uses more prepositional structures, in Hungarian the same concepts are usually expressed with a noun phrase where the attributes are in an after-noun position. In the formation of terms the regularization and preciseness of the Hungarian language of accounting also plays an important role. The thesis has attempted to give a systematising analysis of the language of accounting, in the course of which the goal was to reveal paradigmatic and syntagmatic relationships between and within lexemes. Two important documents were analysed, the Hungarian Law on Accounting 2000, as well as special parts, i.e. the balance sheet and associated parts in the notes of the annual reports of ten Hungarian quoted companies. To illustrate certain differences between the Hungarian and English language usage, at some points of the thesis the corresponding parts of an English, an American, a Belgian and a Swedish company, as well as the English versions of the balance sheets of the ten Hungarian companies were analysed. Such a deep-going and complex linguistic analysis of the language of accounting has not been made before. 15
A tézisekben felhasznált irodalom Ablonczyné Mihályka, L. (2005): A gazdasági szaknyelvoktatás a szaknyelvkutatás szemszögéből. In Silye, M. (szerk) Porta Lingua 2005 Szakmai nyelvtudás szaknyelvi kommunikáció. Debrecen 105-111 B. Kovács, M. (1999) A funkcióigés szerkezetek a jogi szaknyelvben http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1234/123403.htm Letöltve: 2009. január 10. Cabré, M. T. (1999): Terminology. Theory, methods and applications. John Benjamins Publishing Company, Amsterdam/Philadelphia Crystal, D. (2003): A nyelv enciklopédiája. Budapest. Osiris Kiadó Dániel, Á. (1982): Szaknyelv vagy szakmai nyelvhasználat? Szakszöveg vagy szaktudományos szöveg? Magyar Nyelvőr 106,3. 337-342 Dobos, Cs. (2001): A jogi szaknyelvre jellemző funkcióigés szerkezetek és a régensvonzat viszony vizsgálata. 2001. PhD értekezés tézisei. Debreceni Egyetem, http://phd.okm.gov.hu/disszertaciok/tezisek/2001/tz_hu897.rtf Letöltve: 2008. december 4. Fóris, Á. (2005): Hat terminológia lecke. (Lexikográfia és terminológia kézikönyvek I. Pécs. Lexikográfia Kiadó Fóris, Á. (2007a): A terminológia terminológiája. In: Pusztay J. (szerk) A magyar mint veszélyeztetett nyelv? Savariae 122-133 Gläser, R. (1990): Fachsorten im Englischen. Tübingen. Gunter Narr Verlag. Forum für Fachsprachen-Forschung; Bd. 13 Hausmann, F. J. (2003): Was sind eigentlich Kollokationen? In: Steyer, K. (ed) 2003: Wortverbindungen - mehr oder weniger fest. (Jahrbuch des Instituts für deutsche Sprache) Berlin. De Gruyter: 309-334 Heltai, P. (2003): Az explicitáció egyes kérdései angol-magyar szakfordításban. In: Feketéné Silye Magdolna, (szerk.) Porta Lingua: Szaknyelvoktatásunk az EU kapujában. Debrecen. DE ATC. 2003, 173-198. Heltai, P. (2004/2005): A fordító és a nyelvi normák I-III. Magyar Nyelvőr, 128/4, 129/1, 129/2. Heltai, P. (2006): Szakmai kommunikáció és szaknyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua 2006. Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és kutatásban. Debrecen. DE ATC 37-42. Heltai, P. (2007): Fordításelmélet. 6. Előadás. Rutin és kreativitás a nyelvhasználat során: Formulaszerű elemek a kommunikációban. Pannon Egyetem Interdiszciplináris Doktori Iskola. 2007. október 26 16
Heltai, P. (2009): Fordítás, relevancia, feldolgozás. In: Nádor, O. (szerk) MANYE XVIII. A magyar mint európai és világnyelv. Budapest. MANYE-Balassi Intézet. 27-53 Heltai, P. Gósy, M. (2005): A terpeszkedő szerkezetek hatása a feldolgozásra. Magyar Nyelvőr 129.4: 473-487 Hoffmann, L. (1987): Kommunikationsmittel Fachsprache. Eine Einführung. Tübingen Hymes, D. (1974): Studying the interaction of language and social life. In: Hymes, D. (ed.) Foundations in Sociolinguistics. Philadelphia. University of Pennsylvania Press, 29-66. Károly, S. (1970): Általános és magyar jelentéstan. Budapest. Akadémiai Kiadó de Keizer, N.F.,Abu-Hanna, A., Zwetsloot-Schonk, J.H.M. (2000): Understanding Terminological Systems I. Terminology and Typology. In Methods of Information in Medicine 2000;39: 16-21 Klaudy, K. (2003): Dinamikus kontrasztok In: Dróth J. (szerk.) Szaknyelvoktatás és szakfordítás 3. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból 43-57, Gödöllő. Szent István Egyetem 106-121 Lyons, J. (1990): Language and linguistics. An Introduction. Cambridge. University Press Muráth, J. (2008): A szaknyelvoktató mint mediátor. In: Porta Lingua 2008. Szakember, szaktudás, szaknyelv. Debrecen Ohnacker, K. (1992): Die Syntax der Fachsprache Wirtschaft im Unterricht Deutsch als Fremdsprache. Werkstattreihe Deutsch als Fremdsprache, Band 39. Frankfurt am Main. Peter Lang Verlag Roelcke, T. (1999): Fachsprachen. Grundlagen der Germanistik. Herausgegeben von Werner Besch und Hartmut Steinecke 37. Berlin. Erich Schmidt Verlag Ruzsiczky, É. (1985): A fölcserélhetőség szempontja a szinonimia értelmezésében. In: Általános nyelvészeti tanulmányok XVI. Budapest. Akadémiai Kiadó Schnitzer, J. (2000): Schnitzer, J. (2000): Wie fachsprachlich ist unser Sprechen über Fachsprache? - oder: Wovon sprechen wir, wenn wir von Fachsprache sprechen? In: Lavric, Eva (szerk.): Fachsprache und Allgemeinsprache in der wirtschaftssprachlichen Ausbildung; Tostedt: Attikon (Hamburger Arbeiten zur Fachsprachenforschung 4), S. 47-57 http://www.lai.at/wissenschaft/lehrgang/semester/ws-2005-06/rv/files/artikel_schnitzer.pdf Letöltve: 2008. November 6. Seregy, L. (1989a): Mi a szaknyelv? In: Bíró, Á. (szerk) (1989) Szaknyelvi divatok. Budapest. Gondolat Siepmann, D. (2006): Collocation, Colligation and Encoding Dictionaries. Part II. In: International Journal of Lexicography. Volume 19. No. 1. Oxford University Press 17
A témakörben megjelent saját publikációk: Számviteli nyelvhasználat a független könyvvizsgálati jelentésekben. In: Szakmai Füzetek 17.szám. BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar 2006 A könyvvizsgálati jelentések speciális nyelvezete. In: PORTA LINGUA 2006 Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és -kutatásban Minden a pénz körül forog. Egy fogalom pénzügyi és számviteli szaknyelvi kifejezéstárának terminológiai elemzése. In: PORTA LINGUA 2007 Szaknyelvoktatásunk határokon átívelő híd Word pairs in the language of accounting in terms of English and Hungarian language conventions. In: Szakmai Füzetek 18.szám. BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar 2007 Logikai, ontológiai rendszerek a mérlegben. In: Garaczi I. Szilágyi I. (szerk.): Társadalmak, nyelvek, civilizációk Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2008 Fodítástechnikai megfigyelések egy magyar és angol számviteli szakszöveg elemzése kapcsán. In Nádor, O. (szerk) MANYE XVIII. A Magyar mint európai és világnyelv. Budapest. Balassi Intézet 2008. 199-204 Funkcióigés szerkezetek a számviteli nyelvhasználatban. In: Sebestyén, J. (szerk) A nyelv, az irodalom és a kultúra varázsa. Köszöntő kötet Mihalovics Árpád 60. születésnapjára. Veszprém 2009. 55-64 About explicitation and implicitation in the translation of accounting texts. In: Franko, S. (ed) SKASE Journal of Translation and Interpretation (online). 2009. Volume 4. 2009/1 25-32 http://www.skase.sk/volumes/jti4/pdf_doc/02.pdf Letöltve: 2009-09-19 Antonimitás a számviteli mérleg terminológiájában. In: Silye Magdolna (szerk) PORTA LINGUA. 2009. Szaktudás idegen nyelven. Szaknyelvoktatók és Szaknyelvkutatók Országos Egyesületének sorozata. Center Print Nyomda. Debrecen 189-196 18