Az első századok A keresztyénségre mindig is az adventista szellemiség volt a jellemző, azaz a boldog reménység, az élőket és holtakat ítélő, örök ország felett uralkodó Jézus Krisztus második eljövetelének várása határozta meg. Az adventizmus lényegét leghívebben az Apostolok Egyháza, az Apostolok Cselekedeteiben bemutatott Ősegyház életének története szemlélteti. Az ősi keresztyénségnek a nyomai sorainkban is felötlenek. Bizonyítékok után kutatva a történészek visszanyúlnak a római korba, amikor is a római katonák országunk területének meghódításakor a keresztyénséget is magukkal hozták. A hagyomány szerint András, a tizenkét tanítvány egyike volt a keresztyénség első hirdetője tájainkon. Az Üdvözítő mennybemenetelét követő nyolc évszázadban a tiszta és egyszerű keresztyénség meghódította a Kárpát-medencét és az Alsó-Duna-mentét lakó népeket. Erről tesz bizonyságot maga a nyelv is, amely nemcsak a román ajkú populáció latin eredetét igazolja, hanem rávilágít a keresztyénségnek a román nemzeti- és nyelvi öntudatra gyakorolt befolyására is. Ez a keresztyénség a második adventbe vetett reménység hirdetője volt. A XVI XVIII. század A szláv befolyás meghatározta középkor századait követően a Luther Márton által 1517-ben Németországban elindított reformáció jelentős befolyást gyakorolt a keresztyénségre főként Erdélyben, ahová az üdvősségről szóló új megvilágosodás a lipcsei vásárt látogató szász kereskedők révén hatolt be. Az ezt igazoló első írott emlék 1521-es keltezésű, első hazai reformátorként pedig a brassói, 1498-ban született Johannes Honterust tartjuk számon. 1 / 5
Az elnyomás dacára 1524-ben megalapítják az első lutheránus iskolát, húsz évvel később pedig, 1544-ben elfogadják az ágostai hitvallást (Augsburg). 1568-ban, a Tordai Nyilatkozat révén először ismerik el minden személy azon jogát, hogy szabadon gyakorolhassa hitét. Ennek a dokumentumnak köszönhetően nevezhető méltán Erdély a vallásszabadság bölcsőjének. Sajnos e liberális szellemű nyilatkozat nem vonatkozott az erdélyi szombatosokra, akik az üldöztetést elkerülendő 1868-ban végül áttértek a judaizmusra. Hitük két alappillére a Jézus Krisztus közeli visszajövetelébe vetett reménység, valamint a Tízparancsolat szerinti nyugalomnap, a Szombat megünneplése. Közösségük történelme 1524-ig nyúlik vissza, és együtt fejlődött a lutheránus és az unitárius közösséggel, mentoraik közt pedig megemlíthetjük Giorgio Blandratát, Erdély fejedelmének orvosát, a nemes Eössi Andrást, és a több nyelvet beszélő, nagy műveltségű Pécsi Simont. A XIX. és XX. század Az első adventista misszionárius, aki országunk jelenlegi területén az evangéliumot hirdette, a lengyel származású katolikus pap, Mihail Bellina Czechowski volt. 1816-ban született, majd 1835 és 1849 között a lengyel kolostorok igen szigorú környezetében nevelkedett. A társadalmi igazságtalanság és a klérus erkölcsi lazasága érzékenyen érintette. Rómában vallási reformot kezdeményez, majd kivándorol az Egyesült Államokba, ahol 1856-tól felkarolja az adventmozgalom ügyét. 1864-ben azzal a vággyal tér vissza Európába, hogy megossza az emberekkel a felfedezett igazságokat. Olaszország, Svájc és Franciaország után 1869-ben megérkezik Erdélybe: Kolozsvárott, Besztercén, Tordán, Szamosújvárott, Betlenben, Pataréten és Kolozson hirdeti az evangéliumot. Egy Cernauti-i kitérő után elkíséri Pitesti-re Tache Fotescu kereskedőt. Itt Garabet Hagi Aslan, a királyi család egyik beszállítójának otthonában kezd prédikálni. Aslan fiai 2 / 5
közül ketten, Toma és Mitica családjaikkal egyetemben elsőkként válnak adventistákká. 1890-ben, a kor legnevesebb európai misszionáriusa, Ludwig R. Conradi megérkezik Erdélybe azzal a céllal, hogy felkutassa az itt élő szombatosokat. Hatalmas területen végez missziómunkát, Németországtól egészen a Krím-félszigetig és a Volga-mentéig, majd Konstantinápolyba is eljut. Romániában német kereskedőknek és iparosoknak hirdeti az Igét, akik révén a helybéliek is megismerkedhetnek az advent igazsággal. 1890-ben, Kolozsváron, L. R. Conradi szolgálatának köszönhetően megtér Johann Rottmayernek, a Brit Bibliatársulat képviselőjének felesége és egyik leánya, később pedig ő maga is. Házában gyülekezik az első kolozsvári adventista csoport, és ugyanott, a ház tetőterének egyik szobájában kapnak szállást a városba érkező misszionáriusok. 1889-ben Kolozsvárott és környékén mintegy ötven adventista élt. A Krím-félszigetről egyrészt az üldözés elől menekülendő, másrészt I. Károly román király meghívására, német bevándorlók érkeznek Dobrudzsába (ez utóbbiak azért élvezték a román uralkodó vendégszeretetét, mivel fajlovakat tenyésztettek). E bevándorlók képezték a romániai adventmozgalom harmadik jelentős erőforrását. L. R. Conradinak, Andreas Siefriednek, az egykori cobatini baptista presbiternek, F. Adoneitnak és másoknak köszönhetően a helybéliek is megismerik az általuk felfedezett igazságot. Cobatinban alakult meg az egyik legrégebbi romániai adventista gyülekezet, amelynek utóda ma is él Konstancán. 1900 és 1920 között kezdődik el az adventizmus szervezett bemutatása országunk városaiban, falvaiban, kezdetben a német telepesek révén, majd helybéli prédikátorok által. Ez utóbbiak közül megemlítjük az 1906-ban megtért Petre P. Paulinit, Stefan Demetrescut, aki 1907-ben tért meg, Constantin Popescut, aki Bécsben szobrászatot tanult, Petre Paunescut, aki civilben katonatiszt volt, Kelemen Istvánt és Bauer Johannt. Többen közülük a németországi Friedensau-ban végezték teológiai tanulmányaikat, aminek köszönhetően a germán alaposság meghatározta gondolkodásmódjukat, és ennek az egyházszervezésben is nagy hasznát vették. 1920-ban szervezték meg a Romániai Hetedik Napot Ünneplő Adventista Gyülekezetek Unióját, amelynek immár több mint kétezer tagja volt. Az Unió megszervezésekor született döntés 3 / 5
egyrészt egy Adventista Szeminárium megalapításáról erre 1924-ben került sor, s az intézménynek Focsani adott otthont, majd Dicsőszentmártonba, ezt követően pedig Brassó-Méhkertre (Stupini) helyezték át, másrészt egy nyomda üzembe helyezéséről, amely 1923-tól működött Bukarestben. E két intézmény mellett egy egészségügyi intézetet is alapított egyházunk. A két világháború közötti időszak méltán nevezhető a romániai adventizmus aranykorszakának. Erdélyben, a románok, magyarok és szászok körében, valamint Havasalföldön és Moldvában Krisztus várásának láza több embert nyert meg, mint bárhol másutt Európában. Nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenkit magába foglaló, fiatal egyház alakult ki ily módon. 1931-ben a több mint tizenegyezer tagot számláló közösségből mintegy tízezren gyermekek és ifjak voltak, jóllehet üldözéssel is számolniuk kellett. A negyvenes években, főként az 1942 és 1944 közötti időszakban lévén hogy törvényen kívül helyezték egyházunkat nagy megpróbáltatásokkal kellett szembenőznie a több ezer romániai adventistának. 1944 volt a felszabadulás éve, és ezt követően egészen 1949-ig misszionárius lendület jellemezte a romániai advent mozgalmat, annak ellenére, hogy a háború után a népesség meg volt tizedelve és rettenetes szegénység uralkodott az országban. Egyházunk visszaszerezte az 1942-ben elkobzott méhkerti Szemináriumot, újra megnyíltak imaházaink kapui, a kiadó és a nyomda, újralendült a misszió. Az 1946-os királyi rendelet, valamint az 1946-os, 1950-es és 1952-es vallásügyi törvény értelmében a romániai adventisták történelmük során először élvezhettek teljes vallásszabadságot. De amit a törvény szavatolt, azt a gyakorlat nem igazolta. 1949-ben újra elkobozták a Szemináriumot amelyet 1952-ben újraalapítanak Bukarestben, de a tanítás alkalmatlan körülmények között folyik, és a karhatalom egyre kevesebb helyet engedélyez a tanulni vágyóknak. A kommunizmus évei áldásos, de szomorú évek voltak. Áldásosak, mivel a Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház növekedett ez idő alatt, szomorúak, mivel nem örvendhetett szabadságnak, s emiatt az adventista világegyháztól való elszigetelődéssel is számolnia kellett. Az 1989. december 22-én beköszöntött felszabaduláskor egyházunknak körülbelül 55.000 megkeresztelt tagja volt (1945-ben 21.000-en). A következő években is nőtt a taglétszám: a 2002-es népszámláláskor 100.000-en vallották magukat adventistáknak, közülük mintegy 70.000-en voltak megkeresztelt egyháztagok. 4 / 5
Jelenleg a Romániai Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház keretében egyetemi fokozattal rendelkező teológiai intézet is működik, amelyen három szakon történik tanítás: lelkészképzés, szociális gondozás és bölcsészet. A teológia mellett van még egy orvos asszisztens képző iskolánk, három líceumunk és több általános iskolánk, harminc rádióállomásunk, egy videó központunk, kiadónk és nyomdánk, orvosi rendelőink, levelező bibliaiskolánk, több humanitárius szervezetünk, amely az elítéltek és hátrányos helyzetű gyermekek megsegítéséért tevékenykedik, valamint egy segélynyújtó ügynökségünk, az ADRA. 5 / 5