Buda Ferenc Kicsi versek Mongol Ott, hol a vad szél hol forrón, hol fagyosan fúj, szikkaszt, fonnyaszt, fenekedik, tombol bő sátrában lakozik a mongol. Hej, ez a mongol hova gondol, vajon mire gondol? Hegyhát peremén, dombhát tetején lovagol, tevegel, juhnyája, gulyája örvendve legel, füvet elfedező havon is kitelel. Svájci Gyárt a svájci órát, bicskát, aszpirint, pomádét, síbotot, villanytalicskát, sajtot, csokoládét. Rég nincs senkivel haragban, s jó ez így, ha mondom: pénze hízik benn a bankban, ő maga meg otthon. 58
Beduin Forró sivatagi úttalan úton utazik a beduin puha tevepúpon. Nap sugarától puszta porától lengedező lepel óvja, az a köntöse meg a takarója, abba a fejebúbjáig, sőt orrahegyéig ha beburkolózik s méla tevéje legislegtetejére felül, napáldoztáig remekül elringatózik. Angol Hová el nem jut az angol! Messzi földeken csatangol, félvilágot bebarangol, mégse hidd, hogy elbitangol: zord időtől hogy megóvja, háza várja s kandallója, száraz fája, langallója, gyapjúszövet pantallója. Mindenféle nagy kalandból essék bárminő karambol előbb-utóbb otthon landol. Ilyen fickó hát az angol. Albán Hol a kéklő Adriára könyököl a Balkán, ezer évek óta járja hegyeit az albán. Övé itt a kőrengeteg, sőt a levegő is. Sokat koplal, mégsem beteg, sasok szállnak feje felett, sasok fia ő is. 59
Polinéz Túl, túl az Óperencián zúg, zúg a Csendes Óceán. Arrafelé minden csupa Ég, csupa Víz, s a sós tengerek sík tükörén szanaszét pettyegetett pálmafás, fövenyes peremű szigetek sorjáznak nyugattól napkeletig. Többféle nép is lakik e szigetek hosszú során, például mikronéz, melanéz fénylő ábrázatuk akár a fekete méz, ám aki e karcsú katamarán kormányosaként suhan, a tengerek titkos áramlatára s a Nap meg a felhők vagy a csillagok alatt fényes dalokra fakad odanézz! nem más ő, mint a déli Nagy Vizek örökös vándora: a vidám és merész polinéz. Rímgyötrők Áron I. (a Szász) Adjisten, Lázárom! Két éve Ászáron volt juhom százhárom. A javát, húsz jerkét, kártyán biz elnyerték. Node Miskolc alatt 60
eladtam nyolcvanat, ott, túl a gázgyáron. Most lakom Tázláron, úgy bizony, Lázárom. Van dunyhám, vánkosom meg három vén kosom, s bár ez a ház már rom, a kaput rázárom, s el lehet mászkálnom. Falumnak papja nincs, fiamnak apja nincs, hordómnak csapja nincs, s lám, egész ház-áron vettem bort Szászváron. De figyelj csak! Végül elleszek csap nélkül: magam ha rászánom, felszívom nádszálon, s nem gyötör lázálom. Elhiszed, Lázárom? Mert ha nem, vágj szájon, s rúglak én lábszáron. Áldásom rád szálljon. Hű komád: Szász Áron. Áron II. (a Kopasz) Teljes nevem Kopasz Áron, itt lovászkodom Taszáron, párom meg szolgál Szapáron, de nap mint nap visszavárom, hisz végette lesz a károm, mert jól tudja kósza párom (aki ott szolgál Szapáron), hogy jómagam, Kopasz Áron (ki lovász volnék Taszáron s folyton a gyepet kaszálom), gyalog avagy drótszamáron Taszárt-Szapárt összejárom, míg csak nem jön vissza párom. Rágódván a pipaszáron, jegyzettem én, Kopasz Áron. 61
Közmondások a gyermekről Kazak: Az apa nyárfa, fia a lombja. Fiúnak szégyene az apára hárul, leánynak szégyene az anyára. Kisded gyermek a madár árnyékában is megfagy. Nem síró gyereknek cicit nem adnak. Gyermekes ház sokadalom, Gyermektelen ház sírhalom. Ebbel ha játszol, ugatni fogsz, gyerekkel ha játszol, kacagni fogsz. Sírhatnék gyereknek már három nappal előtte viszket a szeme. Házad akkor ház, ha benne gyermek játszik. Hatéves gyerek ha felül a lóra, hatvanéves öreg is kitér előle. Hitványra fecsérelt szavad pusztába lőtt nyíllal egyenlő, akarat nélküli fiad pislákoló parázzsal egyenlő. Gyermek a szívnek virága, szemnek sugára. 62
Sírni akaró gyerek apja szakállával játszik. Virág ha nő, földnek ékessége, leány ha nő, család ékessége. Nyargalni a gyereknek dolga, nyeregbe ültetni az anyja dolga. Gyereknek ha kést nem adsz, egyszer sír, ha kést adsz, kétszer sír. Gyerek a kánnál fönnebbvaló, nyereg a tevénél fönnebbvaló. Sírós bár a gyerek jó, ha van, bőgős bár a teve jó, ha van. A juh ha ikret ellik, a fű teteje is kettésarjad. Ujgur: Benő a kisgyerek feje is, mire a követ kimondja. Ház dísze a gyermek, asztal dísze a vendég. Gyermeked csak felnőttéig, unokád életed végéig. Gyermek nőttével a gond is megnő. A szérűn magot hagyj, a világban utódot. 63