L. J. Smith. Vámpír Naplók 2. A küzdelem

L. J. Smith Vámpír Naplók 2. A küzdelem

1. fejezet - Damon! Jeges szél korbácsolta Elena haját az arca körül, tépdesve világos pulóverét. A tölgyfa levelek, örvénylettek, ostorozták ágaikkal a többsoros gránát sírok között. Elena keze hideg volt, ajka és arca zsibbadt, de bátran állt a sikoltó széllel szembe. - Damon! Ez az időjárás, az ö műve volt, ereje fitogtatása. Megpróbálta elijeszteni. De ez nem fog működni. A gondolat, hogy ezt az erőt használta Stefan ellen, forró dühként tört rá, a jeges szél ellenére. Ha Damon bármit csinált Stefannal, ha, Damon bántotta őt - Az Isten verje meg, válaszolj nekem kiáltotta a temetőt körülvevő tölgyfák felé. Egy barna, halott tölgyfa levél landolt a lábánál, de nem érkezett semmi válasz. Fölötte az ég szürke volt, szürke mind a sir kövek, amik körülvették. Elena, haragot és csalódóságot érzett. Tévedett. Damon mégsem volt itt. Egyedül volt az öt körülvevő széllel. Megfordult, és megijedt. Mögötte állt, olyan közel hozzá, hogy a ruhája súrolta az övét mikor megfordult. Ekkora távolságnál, észre kellett volna vennie, meg kellett volna, érezze egy másik ember közelségét. De, természetesen Damon nem volt ember. Hátratántorodott néhány lépést, még mielőtt leállíthatta volna magát. Minden ösztöne, ami

mostanáig csendben volt arra ösztökélte öt, hogy meneküljön. Összeszorította az ökleit. - Hol van Stefan? Egy ránc jelent meg Damon sötét szemöldökei fölött. - Milyen, Stefan? Elena előre lépett, és lecsapott rá. Elena, lépett egyet előre, és megpofozta. Nem volt szándékában megtenni, és miután megtörtént, szinte el sem hitte, hogy mit tett. De minden ereje benne volt és akkorát csattant, hogy Damon félrekapta a fejét. Égett a keze. Csak állt nézte öt, és próbált megnyugodni. Feketébe volt öltözve, mint mikor legelőször meglátta öt. Puha fekete csizma, fekete farmer, fekete pulóver és fekete bőrdzseki. És pont úgy nézett ki, mint Stefan. Nem tudta, hogy nem vette észre ezt hamarabb. Ugyan az a fekete haj, ugyan az a sápadt bőr, és ugyan az a zavarba ejtő szép külső. De az ő haja egyenes volt, nem hullámos, a szemei éjfeketék, és a szája kegyetlenségről árulkodott. Lassan fordította vissza a fejét, és amikor ránézett látta, hogy meg van pirosodva a hely, ahol megpofozta. 4 - Ne hazudj nekem. mondta remegő hanggal. - Tudom, hogy ki vagy. Tudom, hogy mi vagy. Tegnap este megölted Mr. Tanner-t. És most Stefan eltűnt. - Valóban, eltűnt? - Tudod, jól hogy igen.

Damon rámosolygott, majd hirtelen el is komolyodott. - Figyelmeztetlek, ha csak egy ujjal is bántottad őt - Akkor mi? kérdezte Akkor mit fogsz tenni, Elena? Mit tudsz tenni ellenem, Elena? Elena, elhallgatót. Most először vette észre, hogy a szél, megállt halálos csend vette őket körül, és ők úgy álltak ott mozdulatlanul, mintha valami mágikus, erős körben állnának, és minden, a szürke ég, a lila bükk, a barna tölgy, még maga a föld is, valamiképp hozzá volt kötődve, mintha abból merítené erejét. Csak állt előtte, fejét kicsit hátra hajtva és szemei furcsán fénylettek. - Nem tudom. suttogta De ki fogok valamit találni. Azt elhiheted. Hirtelen nevetni kezdett és Elena szíve megrándult, keményen kezdett verni. Istenem, csodálatos volt. A jóképű túl gyenge és színtelen szó volt rá. Mint általában, a nevetés csak egy pillanatig tartott, és habár az ajkai nevettek a szeme komoly maradt. - Hiszek neked mondta, körülnézve a temetőben. Majd hirtelen kinyújtotta a kezét feléje Túl jó vagy a testvéremnek - mondta könnyedén. Először, el akarta lökni a kezét, de nem akart megint hozzá érni. - Mond, meg hogy merre van! - Később, esetleg, valamiért cserébe. - Visszahúzta a kezét, Elena csak most jött rá, hogy a

rajta hordott gyűrű olyan, mint Stefan-é: ezüst lapis lazuli kővel. Emlékezz erre, gondolta vadul. Ez fontos. - A testvérem, - folytatta, - egy bolond. Azt gondolja, hogy mert úgy nézel ki, mint Katherine, te is gyenge és könnyen irányítható vagy, mint ő. De téved. A város másik feléről is éreztem a haragodat. Érzem most is, mint egy sivatagi forróság. Erős vagy Elena, még így is. De annyival erősebb lehetnél Csak bámult rá, nem értette, és nem szerette a hirtelen témaváltozást. - Nem tudom, miről beszélsz. És mi köze mindennek Stefanhoz? - A hatalomról beszélek, Elena. - Hirtelen közel lépett hozzá, mélyen a szemébe nézett, hangja lágy és sürgető volt. - Már mindent megpróbált mást, és semmi sem elégedett veled. Kipróbáltál minden mást, és semmi nem elégített ki téged. Te vagy az a lány, akinek meg van mindene, de mégis mindig csak valami mást keresel, valamire halálosan szükséged van, és nem tud elérni. Ez az, amit felajánlok neked. Hatalom. Örök élet. És érzések, amit azelőtt soha nem éreztél. 5 A lány megértette, az epe nőtt a torkában. A lány félrenyelt a rémülettől és a megtagadástól. Nem. - Miért ne? suttogta Miért ne próbálnád ki Elena? Légy őszinte. Nincs egy olyan részed,

sem amely akarná? - Szemei tele voltak forrtsággal és szenvedéllyel, fogva tartva őt. - Olyan érzelmeket tudok benned ébreszteni, amik mostanáig mélyen szunnyadtak benned. Elég erős vagy, hogy a sötétben élj, a sötétség királynője lehetnél. Miért ne fogadnád el azt a hatalmat? Engedd, meg hogy segítsek neked. - Nem, - mondta, fájdalmas elszakítva tőle a tekintetét. A lány nem nézett rá, nem engedte meg magának. A lány nem engedte meg, hogy elfelejtse elfelejtse, nem felejtheti el - Ez a végső titok, Elena, - mondta. Hangja olyan volt, mint a simogatás, mintha a kezével megérintette volna a torkát. - Te olyan boldog leszel, mint még soha. Volt valami igazán fontos, amit szem előtt kellett tartania. Damon használta az erejét, amitől elfelejti, de ő nem engedte, hogy elfelejtse - És mi együtt leszünk, te meg én. - Hűvös mozdulattal megsimogatta a nyaka oldalát, lecsúsztatva vele a pulóver gallérját. - Csak mi ketten, örökre. Hirtelen fájdalom nyilallt bele, ahogy ujjai elérték a két pici lyukat a nyakán, és akkor az elméje, kitisztult. Nem felejtheti el Stefan-t. Ez volt az, amit el akart tüntetni az elméjéből. Stefan emléke, a zöld szeme, és a mosolya, ami mögött mindig ott volt a szomorúsága. De most semmi nem tudta kitörölni a gondolataiból

Stefan-t, és azt, amit együtt átéltek. Elhúzódott Damon-tól, miközben félre lökte azokat a hűvös ujjhegyeket. Egyenesen rá nézett. - Én már megtaláltam, amit akarok, - mondta brutálisan. - És akivel örökké lenni akarok. A feketeség megint ott volt a szemébe, és hirtelen hideg levegő söpört végig rajtuk. Ahogy a szemébe nézett. Elenának egy kobra jutott eszébe, amint épp támadni készül. - Ne légy hülye, mint az öcsém, - mondta. - Vagy lehet, hogy téged is úgy kellene kezelnem. Most már megijedt. Nem tehetett ellene semmit sem, a félelme a csontjáig hatolt. A szél újból felélénkül t.- Mond meg, hol van, Damon. - Ebben a pillanatban? Nem tudom. Nem tudsz egy pillanatra, másra gondolni? - Nem! - Megborzongott, a haja az arcába lógott újra. - És ez a végleges válaszod, mára? Legyen, nagyon akarod játszani velem ezt a játékot Elena. De következmények nem lesznek vidámak. Biztos vagyok benne - Muszáj, volt megállítani, mielőtt újra bejut a fejébe és nem is tudsz meg félemlíteni Damon, vagy ez még nem tűnt fel neked? Mihelyt Stefan elmondta, hogy mi 6 voltál, és miket tettél, elvesztettél fölöttem minden hatalmat. Utállak, undorodom tőled. És nem tehetsz ez ellen semmit sem, már nem. Az arca megváltozott, megfagyott, kegyetlen lett és keserű. Felnevetett és csak nevetett és

nevetett. - Semmit?? Bármit megtehetek veled, és azokkal, akik fontosak neked. Fogalmad sincs, hogy miket tudok tenni Elena, de majd megtudod. - Jön a tél Elena mondta, és hangja a szél ellenére is tisztán hangzott Egy, nem igazán megbocsátó évszak, mielőtt itt lesz, megtudod, hogy mire is vagyok képes. Mielőtt beköszönt a tél, csatlakozni fogsz hozzám, az enyém leszel. - Jön a tél, Elena - mondta, a hangja tiszta volt és hűvös akár a szél üvöltése. - Egy engesztelhetetlen szezon. Mielőtt eljön, megtanulod, hogy mit tudok és mit nem. Mielőtt itt a tél, csatlakozol hozzám. Te az enyém leszel. Az örvénylő fehérség elvakította, és már nem látta sötét szemeit. Most még a hangja is elhalványult. Átfonta magát a karjaival, fejét lehajtotta, egész testéből remegett. Stefan - suttogta. - Jah, és még valami hallatszott megint Damon hangja az előbb Stefan után érdeklődtél. Ne zavartasd magad, miatta, Elena. Tegnap este megöltem. Felkapta a fejét, de nem volt mit látnia. Csak a fehérséget, ami az orrát zavarta. És csak abban a pillanatban, jött rá, mi is az. Hópehely. November elsején, havazni kezdett. Eltűnt a nap. 7 2. fejezet Természetellenes szürkület lógott az elhagyott temetőben. A hó elhomályosította Elena

szemét, és a széltől zsibbadt a teste, mintha jeges vízbe esett volna bele. Ennek ellenére makacsul nem fordult az új temető és a mögötte lévő út felé. Amennyire meg tudta ítélni, Wickery híd egyenesen előtte volt. És ő arra indult. A rendőrség, az Old Creek úton találta meg, Stefan elhagyatott autóját. Ami azt jelentette, hogy valahol az erdő és Drowning patak között hagyta el. Elena rábukkant a temetőn keresztül vezető, benőtt ösvényre elindult rajta, kezeivel körül ölelve magát. Egész életében ismerte ezt a temetőt, és akár vakon is megtalálja az utat. Mire átvágott a hídon, a remegés már fájdalommá alakult. Már nem havazott annyira, de a szél, még rosszabb volt. Átvágott a ruháin, mintha papír zsebkendőből lenne, elállítva a lélegzetét. Stefan suttogta miközben ráfordult az Old Creek útra, észak felé tartva. Nem hitt neki. Ha Stefan halott lenne, ő tudná, érezné. Életben van valahol, és neki muszáj megtalálnia. Bárhol lehet odakint, ebben a vakító fehérségben, sebesülten, megfagyva. Homályosan, Elena, érzékelte, hogy nem jó irányba halad, már nem racionális. Minden gondolata, egyetlen dologra szűkült. Megtalálni, Stefant. Egyre nehezebben tudta tartani az irányt. Jobb oldalán a tölgyek voltak a balon meg a patak. Tántorgott, és lelassult. A szél már nem volt annyira erős, de, ö nagyon fáradt volt. Le kellet

ülnie és megpihenni, még ha csak egy pillanatra is. Mikor leült, hirtelen rádöbbent, hogy, mennyire buta is volt, hogy egyedül indult el Stefant megkeresni. Stefan majd megtalálja őt. Csak itt kell ülnie és várni rá. Biztos eljön majd érte. Elena, lehunyta a szemét, és fejét a térdeire hajtotta. Sokkal melegebb volt így. Az elméje elhomályosult, és látta Stefant mosolyogni rá. Átölelte, erős karjai közt ellazult, biztonságban érezte magát, boldog volt. Otthona volt. Ott volt, ahová tartozott. Stefan soha nem engedné, hogy bármi baja essen. De akkor, ahelyett hogy ölelte volna őt, Stefan elkezdte rázni, tönkretéve a nyugalmát. Látta, sápadt arcát, fájdalommal tel zöld szemeit. Próbálta megnyugtatni, elmondani neki hogy minden rendben, de nem hallgatott rá. - Elena, állj fel kiáltotta, és látta a sürgetést a zöld szemiben Elena, állj fel, azonnal. Elena, kellj fel. A hang, magas vékony és ijedt volt. - Gyerünk, Elena, kellj fel, nem tudunk így vinni téged. Pislogva, próbált az előtte lévő arcra fókuszálni. Kicsi, szív alakú arc volt, majdnem áttetsző bőr, pirosban fénylő göndör fürtökkel körülvéve. Barna szemeiben aggodalmat vélt felfedezni. - Bonnie, - mondta lassan. Mit keresel te itt? 8 - Segített nekem megkeresni, téged - válaszolta egy hang a másik oldaláról. Lassan arra

fordult, egy elegánsan boltozott szemöldököt, és egy olíva színű arcot látott maga előtt. Meredith általában gúnyos fekete szemeiben, most aggódást látott. - Állj fel Elena, ha nem akarsz komolyan jéghercegnővé válni. Egész testét, vastag hótakaró borította be. Elena mereven állt a két lányra támaszkodva, miközben ők visszavezették Meredith autójáig. Melegebb kellett volna, hogy legyen az autóba, de Elena idegvégződései kezdtek visszatérni az életbe, és remegni kezdett, ráébresztve, hogy mennyire fázik. A tél egy meg nem bocsátó évszak, gondolta miközben Meredith beindította az autót. - Mi folyik itt, Elena? - mondta Bonnie a hátsó ülésről. - Mi a fenét gondoltál, hogy csak úgy elrohantál az iskolából? És hogy jöhettél ki ide? Elena habozott majd megrázta a fejét. Semmi mást nem akart, mint elmondani Bonnienak és Meredithnek mindent. Elmondani azt a rémisztő igazat Démonról és Stefanról, és arról, hogy mi is történt valójában Mr. Tannerel. De nem tehette. Még ha hinnének is neki, ez nem az ő titka volt. - Mindenki téged keres. mondta Meredith az egész iskola feldúlt, és a nagynénid majd megörült. - Sajnálom suttogta Elena, megpróbálva leállítani az áradatot. Befordultak a Maple Streetre, a házuk elé.

- Judit nénikéje, fűtött takarókkal várta odabent. Tudtam, ha megtalálnak, félig meg leszel fagyva mondta egy céltudatosan vidám hanggal, miközben Elena után nyúlt Havazik mindenszentek utáni napon. El sem tudom hinni. Hol találtátok meg, lányok? - Az Old Creek Road-nál, túl a hídon. - mondta Meredith. Judit néni arcából kifutott a szín. - A temető közelében? Ott ahol azok a támadások voltak? Elena, hogy tehetted ezt? elcsuklott a hangja, ahogy ránézett Mindegy, majd máskor beszéljük ezt meg. Most előbb vesd, le magadról ezekez a vizes ruhákat. - Vissza kell mennem, amint megszáradtam mondta Elena. Az agya megint rendesen működött és rájött, hogy valójában nem is látta Stefan, az csak egy álom volt. Stefan, még mindig nem került meg. - Neked, semmi ilyet nem kell tenned szólalt meg Robert, Judith néni vőlegénye. Elena észre sem vette mostanáig a rendőrség, már keresi Stefant, hagyd rájuk a dolgot. Ez a munkájuk. - A rendőrség azt hiszi, hogy ő ölte meg Mr. Tannert, de ez nem igaz. Nem ő tette. Tudod, igaz? - Amíg Judit néni lehúzta róla a nedves ruhákat, segélykérően nézett egyik arcról a másikra, de mind ugyanazt tükrözték. - Tudjátok, hogy nem ő tette, igaz!? kiáltotta már-már hisztérikusan.

9 Csend vette körül. - Elena szólalt meg végül Meredith Mind szeretnénk elhinni, hogy nem ő tette, de nos, azzal nem segít magán, hogy elfutott. - De ő nem futott el. Nem futott el. Nem futott el. - Jól van Elena, hallgass most már. Ne idegesítsd fel magad. Azt hiszem, beteg leszel. Olyan hideg volt ott kint, és te csak egy pár órát aludtál tegnap éjjel. - Tétován, megsimogatta az arcát. Hirtelen, mindez túlságosan sok lett Elenának. Senki nem hitt neki. Sem a barátai, sem a családja. Abban a pillanatban, úgy érezte, mintha ellenségek vennék körül. - Nem vagyok beteg! kiáltotta, és ellökte Judith néni kezét. - És nem vagyok őrült sem, bármit is gondoljatok. Stefan nem futott el, és nem ő ölte meg Mr. Tannert, és nem érdekel, hogy elhiszitek e vagy sem. - Judith néni forgolódott körülötte, és próbálta siettetni felfelé a hálószobába, ő meg hagyta magát. De nem feküdt le, mikor Judit néni azt javasolta, pihenjen le mivel biztos fáradt lehet. Ehelyett a kandalló előtti kanapéra ült, hogy minél hamarabb megszáradjon. A telefon egész délután csengett, és hallotta, mikor Judith néni mindenkinek azt mondja, hogy már jól van, csak a tegnapi tragédia kiakasztotta egy kicsit, de miután pihen egy kicsit, olyan lesz, mint újkorában.

Meredith és Bonnie odaültek melléje. - Akarsz beszélni róla? kérdezte Meredith halkan. Csak megrázta a fejét és bámult tovább a lángokba. Ők mind ellene voltak. És Judith néninek, nincs igaza. Nem volt jól. És nem is lesz jól, amíg Stefan elő nem kerül. Matt lépett be. Szőke haja és kék csuklyás kabátját, hó lepte be. Elena bizakodóan felnézett rá. Tegnap Matt segített megmenteni Stefant, mikor az iskola többi része meg akarta lincselni őt. De ma, csak józan sajnálatot látott a szemében és aggódást, de csak iránta. A csalódás kibírhatatlan volt. - Mit keresel itt? Megtartod az ígéreted, hogy vigyázol rám? - kérdezte Elena gúnyosan. Fájdalom csillant a szemeiben, de hangja nyugodt volt mikor megszólalt. - Lehet, részben, de akkor is vigyáznék rád, ha nem ígértem volna meg. Aggódtam érted. Figyelj Elena Nem volt olyan hangulatban, hogy bárkit is meghallgasson. - Nos, én jól vagyok, köszönöm kérdésed. Kérdezz csak meg bárkit. Most már nem kell aggódnod. Azon kívül, nem látom be, miért kellene betartanod egy gyilkosnak tett ígéretedet. Matt, döbbenten Bonnira és Meredithre nézett majd csalódottan megrázta a fejét. - Nem vagy igazságos. De Elena semmi kedvet nem érzett, ahhoz sem hogy igazságos legyen. - Mondtam már, abba

hagyhatod az aggódást, semmi közöd hozzám. Jól vagyok. A célzás nyilván való volt. Matt megfordult és elindult kifelé, pont mikor Judith néni a szendvicseket hozta be. 10 - Bocsánat, nekem mennem kell - motyogta miközben az ajtó felé sietett. Távozott anélkül, hogy visszanézett volna. Meredith, Bonnie, Judith néni, és még Robert is próbálták rá venni, hogy egyen és beszélgessenek, de neki semmi kedve nem volt sem enni, sem beszélgetni. Az egyedüli, aki nem érezte magát nyomorúságosan az Margaret volt, Elena kis húga. Egy négy éves ártatlanságával, felmászott Elena ölébe és felajánlotta neki a Halloween-i cukorkája egy részét. Elena erősen magához szorította, arcát húga szőke hajába temette. Ha Stefan, fel tudta volna hívni, vagy akár csak egy üzenetet hagyhatott volna, mostanra már megtette volna. Semmi, abszolút semmi nem állíthatta volna meg öt, hacsak nem fekszik valahol sérülten, vagy csapdába esett vagy Nem engedte meg magának, hogy az utolsó vagy -ra gondoljon. Stefan él. Neki élnie kell. Damon hazudott. De Stefan bajban volt, és neki meg kellet találnia öt. Egész este aggódott miatta és

kétségbeesetten próbált valami tervet kitalálni. Az biztos, hogy teljesen egyedül van. Nem számíthat senki másra. Kezdett besötétedni. Elena felállt a kanapéról és nagyot ásított. - Fáradt vagyok mondta csendesen lehet, mégis beteg leszek. Azt hiszem, lefekszem. Meredith élesen nézett rá. Majd Judith néni felé fordult. - Miss. Gilbert, ha nem bánná, Bonni és én itt maradnánk ma éjszakára, tudja, szórakoztatni Elenát. - Micsoda jó ötlet mondta Judith néni rendben, ha szüleitek nem bánják, akkor én sem. - Hosszú az út vissza a városba. Azt hiszem, én is maradnék szólalt meg Robert alhatok a kanapén. Judith néni ellenkezett, hogy van elég vendégszoba fent az emeleten, de Robert ragaszkodott a kanapéhoz. Miközben a kanapén ült Elena kipillantott a bejárati ajtóra. Tökéletesen rálátni. Szóval ezt együtt főzték ki. Így akartak meg győződni arról, hogy nem fogja elhagyni a házat. Mikor kicsivel később kijött a fürdőszobából, piros kimonójába burkolózva, Mereditht és Bonnit az ágyán ülve találta. - Nos, hello Rosencranzt és Guildenstern mondta keserűen. Bonnie, aki eddig lehangoltnak tűnt, most óvatosan nézett Meredithre. - Tudja, hogy kik vagyunk. Úgy értem arra gondol, hogy a nagynénje kémjei vagyunk

értelmezte Meredith. - Elena, igazán tudhatnád, hogy ez nem igaz. Nem tudnál egy kicsit jobban bízni bennünk? - Nem tudom? Bízhatok? 11 - Igen, mivel a barátaid vagyunk. - Mielőtt Elena megszólalhatott volna, Meredith leszökött az ágyról, és becsukta az ajtót és most, életedben először figyelj rám te kis idióta. Igaz, nem tudjuk, mit gondoljunk Stefanról. De nem veszed észre, hogy ez egyedül a te hibád? Az első pillanattól kezdve, ahogy összejöttetek, kizársz minket mindenből. Történtek dolgok, amiket nem mondtál el nekünk, vagy legalább is nem a teljes igazságot. De mindezek ellenére, mindazok ellenére, ahogy viselkedtél, mi még mindig a barátaid vagyunk, mi még mindig aggódunk érted. Mi melletted állunk és segíteni akarunk. És ha te ezt nem látod, akkor tényleg idióta vagy. Elena, Meredithről, Bonnie sápadt arcára nézett. Bonnie bólintott. - Igaza van mondta, miközben sűrűn pislogott, hogy a könnyeit visszatartsa még ha te nem is szeretsz minket, mi szeretünk téged. Elena, érezte, hogy a saját szemei is megtelnek könnyel, és mielőtt észbe kaphatott volna, Bonnie máris a nyakába borult, és már nem tudták megállítani a könnyeket. - Sajnálom, hogy nem beszéltem veletek. Sajnálom, hogy nem mondtam el dolgokat, és

tudom, hogy nem értitek meg, és még csak meg sem magyarázhatom, miért nem mondhatom el. Én nem tehetem hátra lépett, kitörölte a könnyeket s szeméből és rájuk nézett Nem számit hogy minden bizonyíték Stefan ellen szól, nem ő ölte meg Mr.Tannert. Tudom, hogy nem ő tette, mert tudom, hogy ki a gyilkos. Ugyan az a személy, aki megtámadta Vickit, és aki megölte azt az öregembert a híd alatt. És egy pillanatig habozott Bonnie, azt hiszem ő ölte meg Jangcét is. - Jangcét? - Bonnie szemei kitágultak de miért akarna megölni valaki egy kutyát? - Nem tudom, de ott volt azon az éjszakán a házadban, és dühös volt nagyon Annyira sajnálom Bonnie. Bonnie meghökkenve rázta meg a fejét, Meredith megkérdezte Miért nem mondtad el a rendőrségnek? Elena nevetése kissé hisztérikus volt Ez nem olyasmi, amivel ők meg tudnának birkózni. És ez egy másik dolog, amit nem tudok megmagyarázni. Azt mondtátok, hogy bíztok bennem, nos, ebben megint bíznotok kell bennem. Meredith és Bonnie egymásra néztek, majd az ágytakaróra, ahol Elena ujjai idegesen játszódtak egy fonallal a hímzésből. - Rendben szolalt meg Meredith Miben segíthetünk? - Nem tudom. Nem tehetünk semmit ha csak megállt és Bonnira nézett. - Ha csak nem

szolalt meg, megváltozott hangon segítenétek nekem megtalálni Stefant? Bonnie barna szemei, hitetlenkedve néztek rá. - Én, de mit tehetnék én? - Aztán, leesett Oh. Oh! - Tudtad hol voltam az nap, a temetőbe mentem mondta Elena és te még azt is megjósoltad, hogy Stefan az iskolába jön. - Azt hittem, nem hiszel ezekben, a pszichés dolgokban. mondta Bonnie csendesen. 12 - Azóta, megtanultam egy - két dolgot. Hajlandó vagyok elhinni bármit ami, segít megtalálni Stefant. Ha csak egy esély is van rá. Bonnie összegörnyedt, hogy még kisebbnek látsszék, mint volt. - Elena, te ezt nem érted. Nem vagyok edzett. Ez nem olyasmi, amit kontrolálni tudok. És ez nem játék már nem. Minél gyakrabban használod, azokat az erőket annál gyakrabban használnak azok téged. És végül, aztán bármikor használhatnak téged, akár akarod akár nem. Ez nagyon veszélyes. Elena felkelt, és odasétált a cseresznyefa fésülködő asztalhoz, lebámulva rá anélkül, hogy tényleg látná. Végül megfordult. - Igazad van, nem játék. És hiszek neked is abban, hogy ez milyen veszélyes lehet. De ez Stefan számára sem játék. Bonnie, úgy hiszem, hogy valahol odakint van, megsérült. És senki sincs, aki segítsen neki, ráadásul senki nem keresi őt csak az ellenségei. Lehet, hogy

haldoklik. Lehet lehet, hogy már meg is - Összeszorult a torka. Lehajtotta a fejét és próbált mély lélegzetet venni, hogy megnyugodjon. Mikor felemelte a fejét, látta, hogy Bonnie Meredithre néz. Bonnie kihúzta a vállait, ahogy felült. Az állát felemelte, a száját legörbítette, rendszerint puha szemeiben most zord elhatározás látszott, ahogy Elenára nézett. - Kell egy gyertya csak ennyit mondott. A gyufa fellobbant és szikrák szöktek a sötétbe, majd a gyertyák erős és fényes lángja világította meg a szobát. Ez egy arany izzást kölcsönzött Bonnie sápadt arcának. - Szükségem lesz mindkettőtökre, hogy segítsetek koncentrálni mondta nézzetek a lángokba és gondoljatok Stefanra. Képzeljétek el magatok elé. Bármi is történjen, folyamatosan nézzetek a lángokba, és semmi szín alatt ne szólaljatok meg. Elena bólintott, aztán az egyetlen zaj a szobában az egyenletes légzés volt. A láng pislákolt és táncolt a három lány fölött miközben keresztbetett lábbal ültek a földön. Bonnie behunyt szemmel, lassan és mélyeket lélegzet, mint mikor valaki mély álomba zuhan. - Stefan gondolta Elena a lángokba bámulva. Megpróbálta öt maga elé képzelni, felhasználva minden emlékét róla, gyapjú pulóvere durvaságát, bőr dzsekije illatát, erős karjait körülötte. Oh, Stefan

Bonnie légzése felgyorsult, mint mikor valakinek rémálmai vannak. Elena elszántan a lángokba bámult, de amikor Bonnie megtörte a csöndet, a hideg végig futott a gerincén. Először csak egy nyögés volt, aztán olyan volt, mint mikor valakinek nagy fájdalmai vannak. Akkor, ahogy Bonnie dobálta a fejét, és szaggatottan lélegzett, szavak törtek elő belőle. - Egyedül - mondta, és megállt. Elena körmei a tenyerébe mélyedtek. - Egyedül a sötétben mondta Bonnie. A hangja távoli, és kínzott volt. Újra csend volt, aztán Bonnie megint beszélni kezdett, gyorsan. 13 - Sötét van és hideg. És egyedül vagyok. Valami van mögöttem Hideg és kemény. Kövek. Fájt eddig, de most már nem. Már zsibbadt vagyok a hidegtől olyan hideg van. Bonnie hirtelen kicsavarodott, mintha próbálna valamitől megszabadulni, aztán elnevette magát. Félelmetes nevetés volt, már-már mintha sírásba fulladna. - Ez vicces soha nem gondoltam volna, hogy ennyire vágyódom majd a nap után. De itt mindig sötét van. És hideg. A víz a nyakamig ér, jeges. Ez is vicces. Mindenhol víz, és én szomjas vagyok olyan szomjas. Elena érezte összeszorulni a szívét. Bonni Stefan fejében volt, ki tudja, mit fedezhet fel. - Stefan, mond el nekünk hol vagy - gondolta kétségbeesetten nézz körül, mond, el mit látsz.

- Szomjas Szükségem van. Életre. - Bonnie hangja tele volt kétséggel, mintha nem tudná pontosan, hogyan értelmezze. - Gyenge vagyok. Megmondta, hogy mindig én leszek a gyengébb. Ő erős egy gyilkos. De én is ez vagyok. Megöltem Katherinet, talán megérdemlem, hogy meghalljak. Miért is ne adnám fel? - Ne kiáltotta Elena, mielőtt leállíthatta volna saját magát. Abban a pillanatban elfelejtett mindent Stefan fájdalmán kívül. - Stefan. - Elena- sírt fel Meredith. De Bonnie feje előre hullót és a szavak áradata hirtelen elhalt. Elborzadva, Elena rájött mit tett. - Bonnie, rendben vagy? Meg tudod újból találni? Nem akartam Bonnie felkapta a fejét. Szemei nyitva voltak, de nem nézett sem Elenára sem a lángokra. Csak bámultak előre, a semmibe. Mikor megszólalt, a hangja torz volt, és Elena szíve megállt. Nem Bonnie hangja volt, de Elena megismerte a hangot. Hallotta már Bonnie szájából, korábban a temetőben. - Elena mondta a hang ne menj a hídhoz. A halál az Elena. A saját halálod vár ott rád. Aztán Bonnie összeesett. Elena elkapta, és rázni kezdte Bonnie sikította Bonnie. - Mi ó, nem. Engedj el. - Bonnie hangja gyenge volt és megrendült, de az övé volt. Fölé hajolt, és kezét a homlokára tette.

- Bonnie, jól vagy? - Igen, azt hiszem, de olyan furcsa volt. - Pislogva fel nézett. - Mi volt ez, Elena, ez a gyilkos vagyok cucc? - Emlékszel? - Mindenre emlékszem. Nem tudom leírni, ez borzasztó volt. Mit akart azzal mondani? - Semmit, - mondta Elena. - Hallucinált, ennyi az egész. - Ő? - Meredith félbe szakította - Azt hiszed Stefan fejében volt? 14 Elena bólintott szemei megteltek könnyel. Ő kellet, legyen. Igen, biztos Stefan volt, és épp most árulta el nekünk hol van. A Wickery híd alatt, a vízben. 15 3. fejezet - Nem emlékszem semmilyen hídra, nem éreztem vizet kezdte Bonnie. - De hát te magad mondtad a végén. Azt hittem emlékszel rá Elena hangja elhalkult Nem emlékszel arra a részre. - Nem kérdés volt. - Emlékszem, egyedül vagyok valahol. Hideg van és sötét. Gyenge vagyok és szomjas. Vagy, éhes inkább? Nem tudom, de szükségem van valamire. És meg akarok halni. Akkor felébresztettél. Elena és Meredith egymásra néztek. - És rögtön az után, még mondtál valamit, nagyon fura

hangon mondta Elena Bonnira nézve Azt mondtad, ne menjek a híd közelébe. - Te, ne menj a híd közelébe. javított ki Meredith A HALÁL VÁR OTT RÁD. - Nem érdekel mi vár rám csattant fel Elena Ha Stefan ott van, akkor oda kell, menjek. - Mindnyájan oda megyünk javított ki megint Meredith. Elena habozott Nem kérhetem tőletek, hogy velem gyertek. Veszélyes lehet, olyan veszélyes, amire még csak nem is gondoltok. Jobb, ha egyedül megyek. - Viccelsz? kapta fel Bonnie a fejét Mi imádjuk a veszélyt. - Tudod, hogy fiatal és szép akarok lenni a síromban. - Ne szakította félbe Elena Te magad mondtad, hogy nem vicces. - És Stefannak sem vicces emlékeztetett Meredith Nem segítünk neki, ha itt álldogálunk. Elena már bujt is ki a kimonójából a szekrény felé menet - Jobb, ha beöltözünk. Vegyetek kölcsön bármit, ami melegen tart. Mikor már többé-kevésbé fel voltak öltözve az ajtó felé fordultak. Majd megálltak. - Robert suttogta semmiképp sem surranhatunk ki, még akkor, sem ha alszik. Egyszerre fordultak az ablak felé. - Oh, remek! mondta Bonnie Ahogy másztak lefelé a birsalmafán, Elena észrevette, hogy elállt a havazás. De a csípős

hideg, ami marta az arcát, eszébe jutatta Dámon szavait A tél egy meg nem bocsátó évszak gondolta remegve. A házban nem égtek már a fények. Robert biztos elment aludni. Még így is Elena visszatartotta a lélegzetét, ahogy a lesötétített ablak előtt csúsztak lefelé. Meredith autója, pár házzal lentebb állt. Az utolsó pillanatban Elena úgy döntött, hogy magához vesz egy kötelet. Halkan kinyitotta a garázsba vezető ajtót. Gyors volt az ár a Drowning patakba és talán még jól jöhet. 16 Az út a város végéig feszült és csendes volt. Ahogy elhagyták a fák peremterületeit, Elenának eszébe jutott, hogy amíg a temetőben volt, végig hullottak a tölgyfa levelek. Kimondottan tölgyfa. - Bonnie, a tölgyfáknak van valami különleges jelentőségük? Mondott valaha a nagymamád róluk valamit? - Nos, a druidák számára szentek voltak. Minden fa az, de a tölgy különösen. Úgy gondolták, hogy a fa szelleme hatalmat ad nekik. Elena, csöndben emésztette, a hallottakat. Mikor megérkeztek és kiszálltak, nyugtalanul pillantott a jobb oldalon álló tölgyfára. De az éjszaka tiszta és nyugtalanítóan csendes volt. - Figyeljetek oda, ha varjút láttok. mondta Merdithnek és Bonnienak.

- Varjút? Mind azon az éjjelen mikor Jangcét megölték kérdezte Merdith. - Igen, azt a varjút. - Elena, dobogó szívvel közelítette meg a Drowning patak vizét. A neve ellenére, ez nem patak volt, hanem sebes vizű folyó. Fölötte a Wickery fahíd állt, amit egy századdal ezelőtt építettek. Régen, egy sornyi autót is megbírt, de mostanra, már csak egy gyalog híd volt, amit szinte soha senki nem használt, mert annyira gyenge volt. - Egy hideg, barátságtalan hely - gondolta Elena. Korábbi, bátor szavai ellenére, Bonnie most huzakodva közelítette meg. Emlékeztek, mikor utoljára itt voltunk? - Túlságosan is gondolta Elena Mikor utoljára itt voltak, valami üldözte őket a temetőbe. Vagy valaki. - Nem megyünk még át rajta. mondta Előbb nézzük meg alatta, erről az oldalról. - Ahol az öregembert találták meg, elvágott nyakkal motyogta Meredith, de azért követte őket. Az autó fénye csak egy kis helyet világított meg a sötét híd aljából. Ahogy Elena a keskeny fény széleihez ért, rossz előérzete támadt. A halál vár ott rád - mondta a hang. Vajon, tényleg a halál várja őt odalent? A lábai megcsúsztak a nyirkos, hideg köveken. Minden, amit hallott, a száguldó víz és az üres visszhang volta a feje fölötti hídról. És bár megfeszítette a szemét, csak a sötét, nyers

folyópartot és a híd fából készült állványát látta. - Stefan suttogta, és majdnem boldog volt, hogy a víz hangja elnyomta az övét. Úgy érezte magát, mint mikor egy elhagyatott házban valaki azt kérdi, ki van ott, és közben fél a választól. - Ez nagyon nem jó. mondta Bonnie a háta mögül. - Mit akarsz mondani ezzel? 17 Bonnie, körül nézett a fejét rázva Csak olyan rossz érzésem van. És, nos először is, nem hallottam a vizet. Nem hallottam semmit sem, csak a halotti csendet. Elena szíve rémülten dobbant egyet. Egy része tudta, hogy Bonninak igaza van. Stefan nem volt itt ezen a vad és magányos helyen. De a másik része túlijedt volt ahhoz, hogy hallgasson rá. - Muszáj meggyőződnünk mondta, miközben érezte, hogy a szíve összeszorul, ahogy beljebb merészkedett a sötétségbe. De, végül be kellet látnia, hogy senki sem volt mostanában azon a helyen. Sehol egy fekete hajú fej. Hideg, sáros kezeit a farmeréba törölte. - Megnézhetjük a híd másik felét is - mondta Meredith, és Elena automatikusan bólintott. De nem kellet látni Bonnie arcát, hogy tudja, mit találtak. Nem ez volt az a hely. - Csak menjünk innen. mondta miközben kifelé mászott a híd alól. Mikor már épp elérte, hirtelen lefagyott.

- Oh, Istenem suttogta Bonnie. - Gyerünk vissza sziszegte Meredith. Az autó fényszórói előtt egy fekete ruhás alak körvonalazódott ki. Torkukban dobogó szívvel csak annyit láttak, hogy egy férfi alakja. Az arcát sötétség takarta, de volt egy rettenetes gyanúja, hogy ki lehet. Az alak elindult feléjük. Miközben megpróbáltak még jobban a hideg falhoz lapulni, Elena érezte Bonnie remegését, és Meredith körmeit a karjába vájódni. Nem láttak semmit sem, de hirtelen lépések zaja hallatszott a fejük felett. Alig mertek lélegezni, egymásba kapaszkodva, rettegve néztek felfelé. A nehéz lépések csengtek a fahídon, távolodva tőlük. Kérlek, csak menjen tovább. - imádkozott magában Elena oh, kérlek. Alsó ajkába mélyesztette fogait, és Bonni jéghideg kézzel hirtelen belekapaszkodott. A léptek visszafordultak. Ki kéne mennem. - gondolta Elena. Én, kellek neki, nem ők. Megmondta. Ki kéne mennem, szembenézni vele, és akkor, talán elengedi Bonniét és Mereditht. - De a tüzes harag, ami mostanáig emésztette őt, most hamuban hevert. Nem tudta rávenni magát, hogy elengedje Bonniet és kilépjen, nem tudott elszakadni tőle. A lépések, pont a fejük fölött hallatszottak. Aztán csönd.

Ne gondolta Elena, és teste megfeszült. Lejön. Bonnie felnyögött és arcát Elena vállába temette, ő meg kétségbeesetten kapaszkodott bele, mikor a lábak megjelentek előtte. NE - Mit csináltok ott lent? 18 Elena elméje megtagadta, hogy feldolgozza az információt, még mindig pánikba esve, majdnem felsikoltott mikor meglátta Mattet megjelenni a híd alatt. - Elena, mit csináltok ti itt lent? Bonnie felkapta a fejét. Meredith lélegzete megkönnyebbülve szakadt ki. Elena érezte, hogy térdei, mindjárt feladják. - Matt mondta. Ez volt minden, amit ki tudott nyögni. Bonnie harciasabb volt Mi a fenét keresel itt? már-már visított Ki akarsz nyírni minket? Azt akarod, szívinfarktust kapjunk? Mit keresel kint ebben az órában? Matt zsebre dugta a kezét, kulcsait zörögtetve. - Követtelek titeket. - Hogy mit csináltál? kérdezte Elena. Matt vonakodott a szemeibe nézni. Követtelek téged. Tudtam, hogy kitalálsz majd valamit, hogy elszökj, és az autómba vártam, hogy lássam mi lesz. Persze nem sokára megláttalak kisurranni az ablakon, ezért követtelek titeket idáig. Elena hirtelen nem is tudta, mit mondjon. Dühös volt rá, mert tudta, hogy csak a Stefannak

tett ígéretét próbálta megtartani. De a gondolat, hogy Matt az öreg viharvert hideg Fordjában üldögél, halálra fagyva, különös érzéssel töltötte el, amin nem akart most elgondolkodni. A folyót nézték csendben, majd oda lépett mellé. - Matt, sajnálom mondta halkan ahogy korábban a házban viselkedtem, és - egy pillanatig csendben maradt, aztán feladta. Mindenért, gondolta reménytelenül. - Nos, én is sajnálom, hogy rátok ijesztettem fordult meg hirtelen, hogy szembe nézzen vele de elmondanád nekem, hogy mi a fenét csináltok ti itt kint ebben az órában? - Bonnie úgy gondolta, Stefan itt lehet. - Bonnie semmi ilyet nem gondolt mondta Bonnie Bonnie, rögtön megmondta, hogy nem jó helyen járunk. Egy csendes és zárt helyet kell keresnünk, nem egy ilyen zajosat. Olyan, ami körül zárt. mondta Mattnek. Matt úgy nézett rá, mint aki elvesztette az eszét Persze, hogy úgy gondoltad. - Kövek voltak körülöttem, de nem ilyenek. - Nem, persze, nem ilyen kövek. - Meredithre nézet sajnálkozva. - Bonnienak látomása volt. magyarázta Elena. Matt tett egy pár lépést hátra fele, és Elena láthatta az arcát a gyenge fényben. Lerítt róla, hogy nem tudja eldönteni, megrázza őket, vagy felkapja, és a legközelebbi bolondokházába dugja be őket. 19

- Ez nem vicc mondta - Bonnie olyan látnokféle. Matt, tudom, hogy mindig azt mondtam, nem hiszek az ilyesmiben, de tévedtem. Nem is tudod mekkorát. Ma valahogy sikerült bejutni Stefan fejébe, és még azt is elárulta, hogy hol van. Matt vett egy mély lélegzetet vett. Oh! Oké, értem. - Ne bánj velem ilyen lekezelően csattant fel Matt nem vagyok bolond. Tudom, mit láttam. És hidd el nekem valódi volt. Ott volt Stefannal, olyan dolgokat mondott, amit csak ő tud. És látta a helyet is ahová be van zárva. - Bezárva. Ez az - Kiáltott fel Bonnie. Határozottan egy zárt helyiség és nem ilyen nyílt, mint a folyó. De víz van benne. Egész a nyakamig ért. Az ő nyakáig. És mohás kövek. És a víz hideg meg büdös volt. - De mit láttál? - kérdezte Elena. - Semmit, olyan volt mintha vak lennék. Tudtam, ha a legkisebb fény is behatolna, én megtalálnám, de nem láttam semmit sem. Olyan volt, mint egy kriptában. - Egy kripta A hideg végig futott Elenán. A romos templomra gondolt fent a hegyen, a temetőben. Ott volt egy kripta. Egy kripta, amit egyszer már kinyitott. - De egy kripta nem volna olyan nedves. - Nem de nem is igazán volt értelme annak, amit láttam mondta Bonnie. Stefan nem igazán volt magánál, nagyon gyenge és megsebzett volt. És nagyon éhes.

Elena már nyitotta a száját, hogy megakadályozza, nehogy többet mondjon, de akkor Matt félbeszakította. - Majd én megmondom, minek hangzik ez. A három lány meglepetten nézet rá. Kicsit távolabb állt tőlük, és így úgy nézett ki mintha hallgatózna. Már el is feledkeztek róla. - Nos? kérdezte Elena. - Pontosan. Úgy értem, ez úgy hangzott mintha kútban lenne. Elena izgatottan pislogott Bonniera. Bonnie? - Az is lehet mondta Bonnie halkan A méret és a fal megegyezik, de a kút nyitott. Látnom kellett volna a csillagokat. - Nem, hogyha befedték vágott közbe Matt Az öreg tanyaházak körül sok olyan kút van, amit nem használnak, és a gazdák befedik őket, nehogy egy kicsi gyerek beleessen. A nagyszüleim is ezt teszik. Elena nem tudta visszafogni magát. - Ez lesz az. Ez kell, hogy legyen. Bonnie emlékszel, azt mondtad, hogy mindig sötétség van. 20 - Igen, és volt is egy olyan földalatti érzésem. - Bonni is izgatott lett, de Meredith megállította őket egy száraz kérdéssel. - Mit gondolsz, hány ilyen kút van Fell s Churchben, Matt? - Rengeteg, gondolom. - mondta De fedett? Nem sok. És ha azt mondod, hogy valaki egy

ilyenbe dobta Stefant, akkor olyan helyen van, ahol nem sok ember jár. Elhagyatott - És az autóját, ezen az úton találták meg. - Az Öreg Francher tanya kiáltott fel Matt. Mind egymásra néztek. Az öreg Francher tanyaházat tönkretették, és amióta az eszüket tudják elhagyatott. Az erdő közepén állt és az erdő majdnem befedte az egész helyiséget. - Gyerünk mondta Matt egyszerűen. Elena a vállára rakta a kezét. - Hiszel nekünk? Egy pillanatra félre nézett. Nem tudom, mit higgyek. szólalt meg végül. - De veletek megyek. Szétváltak, mindkét kocsival mentek. Elöl ment Matt és Bonnie, hátul meg Elena és Meredith. Matt befordult egy nem használt útra és mikor a végére ért, így szólt Bonniehoz: - Innen gyalog megyünk. Elena örült, hogy elhozta a kötelet. Ha Stefan a kútban van, még jól jön. És ha nincs de, nem engedte meg magának, hogy erre gondoljon. Nehéz volt az erdőben bóklászni, főleg sötétben. Az aljnövényzet vastag és nedves volt, és mintha utánunk nyúlt volna. Molyok repkedtek körülöttük, és csapkodták az arcukat láthatatlan szárnyaikkal. Végül kiértek a tisztásra. Már látható volt a ház alapja, a köveket belepte a gyom és a szederbokor. A kémény nagyrészt még mindig ép volt, ahol a beton összetartotta a

szétmálladó emlékművet. - A kút valahol hátul kell, legyen mondta Matt. Meredith volt az, aki megtalálta és hívta a többieket. Mind odagyűltek és bámulták a négyszögletű lapos kő blokkot, ami szinte a föld színével volt egyenlő. Matt megvizsgált a gyomokat és a földet körülötte. - Ezt nemrégiben elmozdították, mondta. Elena szíve ekkor kezdett el örülten össze-vissza verni. Érezte a bizsergést a nyakán és az ujj begyeiben. - Gyertek, vegyük le suttogta alig hallható hangon. 21 A kő olyan nehéz volt, hogy Matt, meg sem tudta mozdítani. Végül mind a négyen nekifeszültek a hátukkal, és a lábaikat a földnek feszítették, és sikerült egy pár centit elmozdítani. Akkor Matt fogott egy ágat és a résbe dugta, és aztán megint nyomni kezdték mind a négyen. Mikor már akkor lett a lyuk, hogy belefért a feje és a válla Elena behajolt. Félt még reménykedni is. - Stefan? Azok a másodpercek, amiket a fekete lyuk fölé hajolva, töltött, belenézve a sötétségbe, és csak a kövek zuhanását hallva, rettenetesek voltak. És akkor, hihetetlen, de volt még egy másik zaj is. - Ki? Elena? - Oh, Stefan a megkönnyebbülés vaddá tette Igen. Itt vagyok. Itt vagyunk, és ki fogunk

onnan hozni. Rendben vagy? Megsebesültél? Az egyetlen dolog, ami megakadályozta, hogy beessen, Matt volt, aki elkapta hátulról. - Stefan, tarts ki. Van kötelünk, kiszedünk onnan. Mond, hogy jól vagy. Gyenge, alig hallható, felismerhetetlen hang hallatszott, de Elena, tudta mi az. Nevetés. Stefan. Stefan, hangja halk volt, de érthető. - Voltam már jobban is. De legalább élek kuncogott. Ki van veled? - Én vagyok az, Matt mondta Matt, miközben elengedte Elenát, és ő maga is behajolt a lyukon. Elena majdnem tomboló ujjongásba tört ki És Meredith és Bonni is itt vannak folytatta - aki legközelebb majd kanalakat fog hajlítgatni. Ledobunk neked egy kötelet hacsak Bonni ki nem lebegtet onnan. Még mindig térdelve Bonnie felé fordult, kérdő pillantást vetve rá. Bonni lágyan a feje tetejére csapott. Ne marháskodj, szedd már ki onnan. - Igenis asszonyom mondta Matt Stefan, ezt tekerd majd magad köré. - Oké. - válaszolta Stefan, nem nyafogva, hogy zsibbadtak az ujjai, vagy, hogy nem fogja megtartani. Ez volt az egyetlen lehetőségük. A következő 15 perc, rettenetes volt Elena számára. Mind a négyük erejére szükség volt ahhoz, hogy felhúzzák Stefant, habár Bonni hozzájárulása annyiból állt, hogy mindannyiszor

mikor megálltak levegőt venni, elkiáltotta magát, hogy gyerünk már, gyerünk már. De végül Stefan keze megragadta a kút szélét és Matt odaugrott, és megragadta a vállát. Aztán, már Elena szorosan ölelte magához. Tudta mennyire súlyos a helyzet, a természetellenes csend és teste puhasága miatt. Utolsó erejét arra használta fel, hogy kihúzza magát, kezei véresek és sebzettek voltak. De ami a legjobban aggasztotta Elenát, az a tény volt, hogy azok a kezek, nem viszonozták az ő kétségbeesett ölelését. Mikor eltolta magától, annyira, hogy ránézzen, észrevette, hogy a bőre viaszos és szeme alatt sötét karikák vannak. Annyira hideg volt, hogy megijesztette öt. Aggodva nézett fel a többiekre. 22 Matt homlokát ráncolva mondta Jobb lenne, gyorsan orvoshoz juttatni. - Ne - Hangja gyenge volt és rekedt. Elena érezte, hogy próbál erőt gyűjteni, és felemelte a fejét, zöld szemeiben látta a sürgetést. Semmi orvos. Ígérd meg Elena. - Ígérem suttogta a lány könnyes szemekkel. Majd érezte, hogy bármi is tartotta mostanáig, összeomlik. Karjába zuhant eszméletlenül. 23 4. fejezet - De meg kellene néznie egy orvosnak. Úgy néz ki, haldoklik! - mondta Bonnie.

- Nem lehet. Most nem tudom meg magyarázni. Nézd, csak vigyük haza, rendben? Teljesen át van fagyva. Később megbeszéljünk. Eltartott egy darabig, amíg Stefan-t kihozták erdőn át, elég volt ahhoz, hogy mindenkit lefoglaljon. Nem tért magához, miközben elérték Matt autóját, és berakták a hátsó ülésre. Mindnyájan kimerültek, azon kívül átázott a ruhájuk. Elena a fejét az ölébe hajtva tartott a panzióig. Meredith és Bonnie követte. - Látok fényeket. - mondta Matt a nagy rozsda-vörös épület előtt. - Ébren kell lennie. De az ajtó valószínűleg zárva van. Elena óvatosan elengedte Stefan fejét, és kicsúszott a kocsiból. Látta a ház egyik ablakából kiszűrődő fényt, az egyik függönyt elhúzták. Aztán látta, hogy egy fej és egy váll jelenik meg az ablakban, és kinéz. - Mrs. Flowers! - kiáltotta, és integetett. - Elena Gilbert vagyok, Mrs. Flowers. Megtaláltuk Stefan-t, és ki kellene jönnie! Az alak az ablakban nem mozdult, vagy reagált más módon, hogy hallaná szavait. Csak a testtartásából tudta Elena, hogy még mindig figyeli őket. - Mrs. Flowers, Stefan itt van velünk. - kiáltotta újra, és az autó felé intett. - Kérem! - Elena! Már nyitva van! - Bonnie hangja a tornácról érkezett, Elena megzavarodott az alaktól az ablakban. Amikor felnézett, látta, hogy a függöny a helyén van, majd a fényt lekapcsolták.

Különös volt, de nem volt ideje ezen rágódni. Ő és Meredith segített Matt-nak felemelni és felvinni Stefan-t. Belül, a ház sötét volt és csendes. Elena irányította a többieket fel a lépcsőn, az ajtó felé, és fel a második emeleti leszállására. Onnan bementek a hálószobába, Elena és Bonnie kinyitotta az ajtót, úgy nézett ki, mint egy szekrénybe. Ebből nyílt egy másik lépcsőház, nagyon halvány és keskeny. - Ki az, aki ezek után, ami mostanában történt, hagyná ezt? - Matt felnyögött, ahogy húzták az élettelen terhet. - Őröltnek kell lennie. - Ez a nő őrült. - mondta Bonnie felülről lenyomva az ajtókilincset a lépcsőház tetején. - Amikor utolsó alkalommal voltunk itt, a legfurcsább dolgokról beszélt - hangját megtörte a zihálás. - Mi az? - mondta Elena. De ahogy elérték Stefan szobájának a küszöbét, maga is látta. Elfelejtette, hogy hogy is nézett ki Stefan szobája, mikor utoljára itt járt. Az utazóládák fejtetőn az oldalukra dőlve, mintha egy óriási kéz faltól falig dobálta volna. Tartalmuk 24 szétszórva a padlón, valamint tárgyakat a tálalóról és az asztalról szintén. A bútorok felborulva, az egyik ablak kitörve, így a hideg szél befújt. Csak egy lámpa volt az egyik sarokban, és groteszk árnyékként magasodott a plafonra. - Mi történt? - kérdezte Matt.

Elena nem válaszolt, amíg le nem fektették Stefan-t az ágyra. - Nem tudom biztosan, - mondta, és félig igaz volt. - De ez már így volt tegnap este is. Matt segíts nekem? Ki fog száradni. - Van itt másik lámpa? - kérdezte Meredith, de Elena gyorsan válaszolt. - Jobban kellene látnunk. Miért nem próbálod meg a tüzet? A felborult utazóládák között talált egy sötét színű ruhadarabot. Elena felvette azt, és Matt-tal elkezdték levetni Stefan nedves és ragadó ruháit. Épp a pulóverét akarta lehúzni róla, de a nyaka egy látványára megdermedt. - Matt, ide adnád ide adnád a törölközőt? Amint megfordult, lerántotta a pulcsit Stefan feje fölött, és a köntöst gyorsan köré csavarta. Amikor Matt visszafordult, és átadta neki a törülközőt, seb köré rakta Stefan torkára, mint egy sálat. Pulzusa száguldott, mint egy lóverseny, agya vadul dolgozott. Nem csoda hát, hogy annyira gyenge volt, élettelen. Ó, Istenem. Azt kellene vizsgálnia, hogy lássa, mennyire rossz. De hogyan, amíg Matt és a többiek itt vannak? - Én elmegyek orvosért. - mondta Matt feszes hangon, Stefan arcát figyelve. - Segítségre van szüksége, Elena. Elena pánikba esett. - Matt, ne kérlek. Ő Ő félek az orvosoktól. Nem tudom, mi történne,

ha ide hoznál egyet. - Újra, ez volt az igazság, de nem a teljes igazság. Volt egy ötlete, ami segítene Stefanon, de nem tudja megcsinálni a többiek előtt. A lány Stefan fölé hajolt, kezével az övét dörzsölgetve, és megpróbált gondolkodni. Mi tegyen? Védje Stefan titkát az élete árán is? Vagy el árulja, annak érdekében, hogy megmentse? Jó ötlet lenne elmondani Mattnak és Bonnienak és Meredithnek? Barátait nézte, próbálta elképzelni, hogy mit tennének, ha kiderülne az igazság Stefan Salvatoreról. Ez így nem jó. Túl nagy a kockázat. A sokktól, a félelemtől és a felfedezéstől Elena majdnem megbolondult. Ha ő, aki szerette Stefant, sikítva akart elfutni előle, mi tenne a másik három? És ott volt Mr. Tanner meggyilkolása. Ha tudnák, hogy Stefan mi is valójában, elhinnék neki, hogy ártatlan? Vagy, a szívük mélyén még mindig gyanús nekik? Elena becsukta a szemét. Ez túl veszélyes. Meredith, Bonnie és Matt a barátai, de ezt nem oszthatta meg velük. Senki a világon, nem tudhatott a titkos, bizalmas kapcsolatukról. Ezt a terhet egyedül kellett viselnie. Fölegyenesedett, és felnézett Mattre. Attól, hogy fél az orvosoktól, a nővérekkel nem lehet baj. Arra fordult, ahol Bonnie és Meredith térdelt a kandalló előtt. - Bonnie, mi van a nővéreddel? 25

- Mary? Bonnie az órájára pillantott. - A műszakjának a klinikán már vége, valószínűleg otthon van. Csak - Akkor ennyi. - Matt menj el Bonnieval és kérjétek meg Maryt, hogy jöjjön ide és nézze meg Stefant. Ha ő is úgy gondolja, hogy orvos kell, én nem vitatkozom tovább. Matt habozott, majd élesen kifújta a levegőt. - Rendben. Én azért nem értek egyet veled, de menjünk Bonnie. Áthágunk néhány közlekedési szabályt. Ahogy az ajtóhoz mentek, Meredith a kandallónál maradt, és azt nézte, Elena sötét szemekkel nézett rá. Tekintetük találkozott: - Meredith Jobb lenne, ha te is mennél. - És te? - sötét szemeivel mintha megpróbált volna olvasni a gondolataiban. Nem kérdezett semmi mást. Egy pillanat múlva bólintott, és követte Mattet és Bonniet egy szó nélkül. Elena, amikor meghallotta az ajtócsukódást, sietve fogta a lámpát, ami felborult az ágy mellett, és felkapcsolta. Végre megnézhette Stefan sérüléseit. Rosszabbul nézett ki, mint az előbb, szó szerint fehér volt, mint a fal. Az ajka is fehér volt, és Elenanak hirtelen Thomas Fell jutott az eszébe, Fell s Church alapítója. Vagyis inkább Thomas Fell szobra, és a mellette fekvő felesége a sír fedelén. Stefan színe olyan volt, mint a márvány.

A sebek a kezén lilák voltak, de már nem véreztek. A lány óvatosan elfordította a fejét, hogy megnézhesse a nyakát. A látványtól automatikusan megérintette a saját nyakát, mintha ellenőrizni a hasonlóság. De Stefannak nem kis lyukak voltak a nyakán. Mély, vad szakadások voltak a húsban. Úgy nézett ki, mintha vadállatok megpróbálták volna széttépni a torkát. Újra felizzott Elenában a harag. És azzal együtt a gyűlölet is. Rájött, hogy az undor és düh ellenére ezelőtt nem gyűlölte Damont. Nem igazán. De most most gyűlölte. Olyan hevesen gyűlölte, mint még senki mást eddigi életében. Azt akarta, hogy fájjon neki, hogy fizessen ezért. Ha abban a pillanatban lett volna nála karó, sajnálat nélkül szíven döfte volna vele Damont. De csak most Stefanra szabad gondolnia. Annyira ijesztően csendes. Ezt volt a legnehezebb elviselni, teste teljesen tehetetlen volt, és üres. Olyan volt, mintha elhagyták volna és most csak egy otthagyott, üres edény lenne. - Stefan! Megrázta, de nem reagált. Egyik kezével hideg mellkasa közepén próbálta érzékelni a szívverését. Ha volt is neki, túl halk volt ahhoz, hogy érezze. Nyugodtnak kell maradnom, mondta Elena magának, elnyomva magában a pánikot. A másik része, azt mondta: - Mi van, ha meghalt? Mi van, ha tényleg halott, és semmit nem tehetsz,

amivel mentheted? Körülpillantva a szobában, meglátta a törött ablakot. Az üvegszilánkok a padlón hevertek. 26 Odament, és felemelte az egyiket, megjegyezve, hogy hogy csillog a tűz fényében. Szép, és az éle, mint a borotva, gondolta. Aztán szándékosan, összeszorított fogakkal, belevágott az ujjába. Zihált a fájdalomtól. Egy pillanat múlva elkezdett a vér kiserkenni a sebből, folyt az ujján, mint a viasz egy gyertyán. Gyorsan, letérdelt Stefanhoz, és az ujját az ajkára tette. Másik kezével megfogta az övét, érezte a kemény ezüst gyűrűt, amit viselt. Mozdulatlanul, mint egy szobor, letérdelt mellé, és ott várt. Majdnem lemaradt az első reakciójáról. A szemét az arcán tartotta, és csak az utolsó pillanatban a perifériás látásával vette észre. De aztán az ajka az ujja alatt kissé megremegett, s reflexszerűen nyelt. - Ez az. - suttogta Elena. - Gyerünk, Stefan. A szempillák megremegtek, az ujjaiban újabb nyomást érzett. újra nagyot nyelt. - Igen. - megvárta, amíg pislog, és szemét lassan kinyitja, majd visszaült. Aztán egy kézzel lehúzta a pulóver nyakát, elhajtva az útból. A zöld szeme kábult és nehéz volt, de makacsabb, mint amilyennek valaha is látta őket. Nem. - mondta Stefan, hangja rekedt volt.