Oneness Hírlevél 8 2011. Július 19. Belső Csúcs Egy csésze zuhant a földre, miközben Guptha és a kollégái az esti teájukat itták az emberektől nyüzsgő önkiszolgáló étteremben, a részvénypiac épületének 20. szintjén. A csészét nem lökte meg senki. Furcsa volt nagyon. Minderről tudomást sem véve, Guptha tovább folytatta a beszélgetést barátjával, a takarítófiú pedig a szemetet takarította. Oh, hagyja csak! Nagyon szívesen megcsinálom önnek! mondta Guptha. Nagyon köszönöm! Mindig is tudtam, hogy rád bármikor számíthatok! szólalt meg a barátja, mélyen megérintődve Guptha áldozatkészsége által. Guptha mindenki kedvence volt a munkában. Az embereket megérintette a kedvessége és önzetlen természete. Épphogy felálltak, hogy távozzanak, mikor hirtelen mindenki a földre esett asztalok rázkódtak, teáscsészék zuhantak a padlóra Ahogy Guptha menekülni kezdett, valaki így kiáltott: Földrengés!!! Fussanak kifelé! Meneküljön mindenki kifelé! Guptha csak úgy rohant lefelé, a lépcsők zsúfolásig teltek a rémülten menekülni próbáló emberekkel. Kiáltást hallott mindenfelől Mami, hol vagy? Aúú! Kérem, ne taposson már rám! Segítsen valaki! Beszorultam! Tizenöt perccel később Guptha kívül volt a rázkódó épületen, és úgy szaladt, mint egy őrült. Hogyan jutott ki? És vajon hány emberre taposott rá? Hány ember kiálthatott neki, hogy segítsen? Egyszerűen csak nem akarta
meghallani! És hol voltak a barátai? Vajon éltek-e még? Semmit sem tudott. A jószívű Guptha hazafutott, hogy biztonságban legyen. Mindez egy harangot kongat meg? Amikor felszínre kerül a túlélés kérdése, akkor az Én a fontos. És bár az előző példa a fizikai túlélésre vonatkozott, nincs ez másképp az emberiség belvilágában sem. Az elkülönült létezésnek, vagy az Én létezésének érzése a gyökér-oka valamennyi szenvedésnek. És az egyetlen megoldás erre a Felébredés. mondja Sri Amma Bahagvan. A kvantumfizikusok szerint ebben az univerzumban minden egy hullám, vagy mező. A spiritualitás szintén ugyanerről a dologról beszél a tudatosság kapcsán. Az én korlátozott tudatossága vagy az érzés, hogy Én vagyok, különbözik a másiktól. Az elkülönült létezésnek az érzése félelmet szül az emberben. És ezzel a félelemmel együtt megjelennek az őt kísérő testvérek is: a féltékenység, gyűlölet, összehasonlítás, düh, stb., és ezek mind-mind visszatükröződnek az otthoni és a munkahelyi kapcsolatainkban. Az egyén tudatosságának kitágulása az egész világra terjedően a Felébredés, ahol az egyén nem érzi magát senkitől és semmitől - ami őt körülveszi - különbözőnek. Gondolatébresztö Hallgass a szívedre! A horror markolt annak az első világháborús katonának a szívébe, aki élete barátját látta egy harcban elesni. Egy lövészárokban rekedve, miközben feje fölött folyamatos ágyútűz dörgött, azt kérdezte meg a főhadnagyától, hogy kimehetne-e a lövészárkok között elterülő senki földjére, hogy visszahozza elesett bajtársát. Mehetsz, de nem hiszem, hogy bármi értelme is lenne felelte a főhadnagy. A barátod valószínűleg már halott, te pedig, lehet, hogy eldobod az életedet. A katonát nem hatották meg a főhadnagy szavai, és elindult a barátjáért. Csodával határos módon, sikerült eljutnia a barátjához, a vállára emelte őt, és visszahozta a csapatuk lövészárkába. Ahogy ketten beestek a lövészárok aljára, a tiszt megnézte a sérült katonát, majd kedvesen ránézett a barátjára, és így szólt: Mondtam, hogy nincs értelme a dolognak. A barátod halott, te pedig halálosan megsérültél.
Megérte, Uram felelte a katona. Hogy érted, hogy megérte? kérdezte a főhadnagy. A barátod halott. Igen, Uram - válaszolt a közkatona -, de megérte, mert amikor elértem hozzá, ő még élt, és olyan jó volt hallani, amikor azt mondta JIM, TUDTAM, HOGY ÉRTEM JÖSSZ! Hogy egy dolgot megéri-e megtenni, vagy sem, valójában sokszor azon múlik az életben, hogy miként tekintesz rá. Szedd össze minden bátorságodat és tedd meg azt a valamit, amit a szíved súg, és így a jövőben talán nem fogod megbánni, hogy nem tetted meg! Események 2011. július 13-án Tirupur-ban, Mallayampalayam-ban megrendezésre került a Sri Kalki Maha Arogya pooja, melyen több mint ezer ember vett részt, és közülük sokan gyógyultak a betegségeikből. 2011. július 18-án Madurai-ban megrendezésre került a Sri Kalki Kutumba Kshema Yagna. Több, mint 400 ember vett ezen részt, és fogadta Sri Amma Bhagavan áldását. Következő Esemény Pitru shanti homa Az ősök imádása világszerte megjelenik az ősi kultúrákban, és a modern időkben is fontos szerepet játszik. Mindez azon a meggyőződésen alapul, hogy a holt tovább él, és képes hatást gyakorolni az élőkre és a későbbi generációkra. Az ősök az erejüket áldás vagy átok útján tudják érvényesíteni, így az imádatukat a tisztelet és a félelem is ihlette. Az ős-kultusz: imádkozást, ajándékok adását és felajánlások tételét foglalja magába. Néhány kultúrában a fontos döntések meghozatala előtt az emberek megpróbálnak jóslásokon keresztül hozzájutni az őseik tanácsához. A hinduizmusban az Upanisad 1 -ok és a Bhagavad Gita 2 a holt utazásáról és a nekik szentelt rituálék fontosságáról beszélnek. Az éves Shraddh ( 3 Shráddha) ceremónia általában a Dakshinayana időszakban kerül
megtartásra. A Prashna Opanishd szerint a rituálét a Dakshinayana időszak idején az első Krishna Paksha Amavasi napján kell megtartani a Holtak közvetlen elérésére. Dél-Indiában a Dakshinayana utáni első Amavasi-t tartják nagyon kedvezőnek a Sraddham megtartására. Az egyénnek, aki a Shráddha ceremóniát végzi, istenfélő, kegyes elmével kell azt tennie, és annak felismerésével, hogy életéért, testéért, tudásáért, vagyonáért lekötelezett az ősöknek. Hiszen mindezt az ősöktől kapta. Így a rituálé megtartása e tény elfogadását jelenti, és a hálaadás egy formája ez. Úgy tartják, hogy ami egy év az embernek, az egy nap a holtnak, így az ősök az éves Sháddha ceremónia gyümölcsét egész évben élvezik. Egy másik hiedelem szerint a holtak lelke a gyermekeik vagy rokonaik által elvégzett rituálék eredményeképp békében marad a Pitru Loka 5 -ban. Azt is mondják, hogy a holtak ezért megáldják a gyermekeiket és rokonaikat, és segítik őket abban, hogy jó életük lehessen a Földön. Indiában vannak olyan templomok is, ahol az ilyen rituálékat meg lehet tartani. A rituálék megtartásának módja csekély mértékben ugyan változik régióról-régióra, de a rituálék lényege mindenhol ugyanaz. Minden Amavasya 6 napon pitru shanti homa szertartást fogunk végezni Nemam-ban az Atma shanti-ért és az ősök moksha 7 -jáért, illetve az ő áldásuk fogadásáért. Helyszín: Sri Vaideeshwara AmmaBhagavan Alayam, Nemam Dátum: 2011. július 30. Időpont: 16.00 További információk a 9884337444 telefonszámon, vagy az info@onenessindia.org e-mail címen kérhető. Kapcsolatban maradva Hogy szerte a világon valamennyi Egység Barátunkhoz kinyúljunk, útjára indítottuk Facebook és Twitter profiljainkat. Twitter Kövess bennünket minden nap, hogy megkaphasd a napi Egység Tanításokat, Webcast Tanításokat, és, hogy értesülhess a különleges programjainkról, és az Egység Templomban zajló eseményeinkről! A Twitter egy olyan szolgáltatás, mely mindenki számára ingyenesen elérhető akár számítógépen, de mobiltelefonon és egyéb eszközökön keresztül is. Klikk ide, hogy követhess bennünket a Twitteren!: http://twitter.com/#!/onenessu
Facebook Létrehoztunk egy oldalt a Facebook-on, hogy az Egység Közösséget naprakész információkkal láthassuk el a legújabb eseményekkel, és bejegyzésekkel kapcsolatban. Kérünk, ne felejts el bennünket a barátaidhoz hozzáadni a Facebook-on és rendszeresen látogass el az oldalunkra legfrisseb hirekért, eseményekről való értesítésekért! Klikk ide az oldalunkra való belépésért, és adj minket hozzá a barátaidhoz!: http://www.facebook.com/onenessu Idegen kifejezések magyarázata 1 Az upanisadok jelentése Az upanisadok ókori ind bölcseleti művek. Nem homogén filozófiai tanítást foglalnak magukban, hanem inkább nézetek sokféleségét. Legismertebb és legnagyobb hatású a brahman és az atman egységéről szóló tanítás. Az upanisadok keletkezése Az upanisadok i. e. 800-500 körül keletkeztek. A védikus irodalom harmadik korszakából valók az aranyakák (erdei könyvek), amelyek az életük végét az erdőben remeteként leélő bráhmanák (papok) művei. Az aranyakák túlnyomórészt filozófiai tartalmú szövegei idővel kiváltak belőle és upanisád néven lettek ismeretesek. Az upanisád jelentése: melléülés, a tanítvány leülése a mester mellé. Az upanisadok tanításai titkos tanítások voltak, csak a beavatottak ismerhették, ezért sokszor a mester a tanítvány fülébe súgva mondta el tanítását. Az upanisad-tanokat ugyanis nem volt szabad akárkivel közölni, csak legidősebb fiúval vagy meghitt tanítvánnyal, s a tanító az upanisadokban gyakran csak ismételt unszolásra közli bölcsességét. A "titkos tan" értelemnek megfelelően már a legrégibb upanisadokban is igen heterogén dolgok vannak, mert minden tan, amely nem való a nagy tömegnek, "misztérium": mély értelmű filozófiai tan épp úgy, mint fantasztikus szimbolika, allegória, varázslati cél szolgálatában álló formula. Az upanisadok száma eredetileg nem volt nagy. Azonban mivel a védikus tanítások különböző iskolákban eltéréseket mutattak, ezért minden régi védikus iskolának megvolt a maga upanisádja. Ezek száma eredetileg hét volt: kettő tartozott a Rigvédához, három a Jadzsurvédához és kettő a Számavédához. Ezek úgy i. e.800 és i. e.600 körül jöttek létre. Azonban később is keletkeztek upanisadok, a mai indiai hagyomány mintegy
kétszázat tart számon. Filozófiatörténeti szempontból a hét legkorábbi upanisád a legértékesebb. Rajtuk kívül úgy ötven upanisád filozófiai tartalmú, a többi csupán áldozati szimbolikát és papi spekulációt tartalmaz. Az upanisád-irodalom legrégibb és legértékesebb rétegét 14 (9 prózai és 5 metrikus), védikus iskoláknak tulajdonított s kánoni tekintélyben álló darab reprezentálja köztük a Brihád-áranjaka upanisad (a legnagyobb) és a Cshándógja-upanisad. A legrégibb és legszebb darabok dialogikus formájúak. A többi upanisadok semmiféle kapcsolatban nincsenek a Védával, s jóval későbbi bölcseleti iskolák és vallásfelekezetek tanait és nézeteit tartalmazzák. Az upanisadok gondolatvilága Az upanisadok egész gondolatvilága a brahman és az átman fogalmai körül forog. A brahman a régi papi filozófia egyik fogalma, amely fejlődése utolsó stádiumában, mint személytelen istenség, s mint a teremtés principiuma jelentkezett. Az átman voltaképpen a "lehelet, lélegzet", aztán az ember "saját személye, saját teste", "saját maga". Az upanisadok alapeszméje a brahman és az átman azonossága. A brahman, a világokat teremtő és fenntartó, végtelen, örök isteni erő, amely minden lényben megtestesülve áll előttünk, nem más, mint saját lelkünk. A spirituális pantheizmus vagy idealisztikus monizmus ez alapeszméje az upanisadokban különböző formulákban (mahá vákja "nagy tétel") van kifejezve. Ilyenek többek között a következők: "Ez a mindent átfogó lélek brahman" / Brihád-árjanka, II. 5. 19. / "Én brahman vagyok" / Brihád-árjanka, I. 4. 10. / stb. A leghíresebb formula, később milliók credoja, a Schopenhauer óta annyiszor idézett Tat tvam aszi "Én az vagyok" / Cshándjoga VI. 8-16. /. E formulában, "ez" a legfőbb istenség (pará dévatá). "Ez mindennek a lényege, ez a reális (szatja), ez a lélek (átman), én az vagyok, ó, "Svétakétu!" /Cshándjoga VI. 8. 7. A világ egységéről szóló tan A méhek gyűjtötte mézben a különböző virágok nedvei felismerhetetlenül egyesülnek, s egyikük sem tudja megmondani, melyik virágról való, úgy a halál után a létezővel (szat) egyesült lények sem tudják, mik voltak előbb (VI. 9.). Valamint a tengerben egyesülő folyók vizei nem tudják eredetüket megkülönböztetni, úgy az élőlények sem tudják, hogy születésükkor a létezőből (szat) jönnek elő (VI. 10.). Valamint a fa elhal, ha életszerve (dsíva) elhagyja, de ez maga akkor sem hal meg, úgy meghal az ember is, akit életszerve elhagy, de ez maga nem hal meg (VI. 11.). Valamint a vízben feloldott só láthatatlan, noha a víznek minden cseppje sós, úgy észrevehetetlen a testben a létező (szat), noha benne van (VI. 13.) A mindenség brahman, a brahman pedig átman, a brahman-átman az abszolútum. A brahman, a mindenség, a világlélek, de ugyanaz, mint az egyéni lélek (dsíva, dsívátman). Ez az ismeret csak kisszámú kiválasztottak által közelíthető meg s csak bizonyos határig, mert hiszen az abszolútum olyasmi, "ami elől a szavak a gondolkozással együtt értetlenül visszafordulnak" (Taitti-rí-ja-up. II. 4.) Annak a felfogásnak, hogy csak az egyéni lélekkel azonos világlélek létezik, voltaképpen kikerülhetetlen következménye az a nézet, hogy a való világ csak látszat.
A brahman-átman tanának egy másik következménye az istenek háttérbe szorítása. A legrégibb felfogást jól megvilágítja a következő hely: "Aki más istenséget tisztel (mint az átmant, önmagát) abban a hiszemben, hogy az isten más, ő is más, az tévúton van, az csak az istenek barma (pasu). Amint a barmok az ember hasznára vannak, úgy vannak az emberek az istenek hasznára (t. i. áldozataikkal, amelyekre az istenek rá vannak szorulva). Azért az isteneknek nem kellemes, hogy az emberek ezt (t. i. az átman titkát) tudják" (Brihád árjanka upanisád. I. 4. 10.) Az egyéni átman sorsa az ébrenlét, álmodás, mély alvás és halál állapotában, valamint a halál után szüntelen vizsgálódás tárgya s nagyszerű képekre, hasonlatokra nyújt alkalmat.a földi lét folyamán az egyéni lélek (purusa) folyton váltogatja az ébrenlét és alvás állapotát, mint egy nagy hal az innenső és túlsó partot. A lélekvándorlás-tan Bár a régibb védikus periódusban is felmerül, részletesen csak az upanisadokban van kialakítva: A Cshándógja-upanisad (V. 10. 1-7.) szerint az öt titkos tűz jelentését ismerik, haláluk után az istenek útjára (déva-jána) kerülnek, azaz először a tűzbe (a temetési máglya lángjába), aztán a nappalba, majd a hónap azon felébe, amelyben a hold telik, erre abba a félévbe, amelynek folyamán a nap észak felé mozog (s tehát a nappalok nőnek), az évbe, a napba, a holdba, a villámba, végül a brahmanba; azok a házigazdák, akik áldoztak és jót cselekedtek, az az ősök útjára (pitr-jána) kerülnek, azaz először a füstbe (a máglya füstjébe), aztán sorjában az éjjelbe, a hónap azon felébe, amelyben a hold fogy, abba a félévbe, amelynek folyamán a nap dél felé mozog (s tehát a nappalok fogynak), az ősök világába (pitr-lóka), az étherbe, a holdba, ahol egy ideig (míg jó tetteik gyümölcse el nem fogy) tanyáznak, de innen aztán visszatérnek és pedig sorjában az étherbe, a szélbe, a füstbe, a ködbe, a felhőbe, innen az esővel visszajutnak a földbe s itt először különböző növényekben (rizs, árpa, szézám, bab stb.) kelnek életre. A növényekből már csak úgy szabadulhatnak ki, ha táplálék alakjában valakinek a testébe kerülnek s itt spermává válnak. Ebben az esetben a jók jó anyaméhbe, azaz magasabb kasztú anyák méhébe kerülnek, a rosszak rossz anyaméhbe, azaz kaszton kívüli csándála nő, kutya, disznó méhébe jutnak (Cshánd. V. 10. 1-7.) Az upanisadok tanítása szerint a cél a lét örök körforgásából (szanszára) kiszabadulni s a brahmannal egyesülni. Ezt a célt pedig csak az érheti el, aki a maga lelkének és az istenségnek, az átmannak és a brahmannak, azonosságát felismerte. A szabadulást csak a tudás hozhatja meg, semmiféle cselekedet elő nem mozdíthatja, ellenkezőleg csak hátráltatja. Ha ugyanis valamely lény halála után valami érdem vagy bűn marad fönn, amely még nem vette el jutalmát vagy büntetését, kikerülhetetlenül új létnek csírájává válik. Az upanisadok rendkívül fontosak az ind gondolkozás történetében, mert velejében az egész poszt-védikus filozófia bennük gyökerez az orthodox és heterodox rendszerek egész sorozata, elsősorban a Védántarendszer. 2 Bhagavad-gíta
A Bhagavad-gíta szanszkrit filozófiai költemény, a hindu vallás legszentebb könyve. A cím magyar kiejtése kb. 'bhagavadgítá', jelentése magyarul A magasztos szózata. A Bhagavad-gíta a védikus irodalom egyik alapműve, amely mindazok számára készült, akiknek nincs elég idejük arra, hogy áttanulmányozzák a végeláthatatlan védikus irodalmat. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része, de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé. Filozófiai mélységeire pedig nem csak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte beleértve példának okáért Hegelt, vagy Albert Einsteint. A Bhagavad-gíta tartalma Jelentősége Indiában hasonló, mint az Újszövetségnek a keresztény kultúrkörben. Keletkezésének pontos időpontja nehezen behatárolható. Feltehetőleg a Kr. e. I. évezred végén készült, de hindu források ennél sokkal régebbre, 3-4000 ezer évvel ezelőttre teszik, mint Az Ősi Könyvet. Terjedelme 700 párvers. A Mahábhárata című eposzba van beágyazva annál a pontnál, ahol két hatalmas sereg, az öntelt Kauravák és a jámbor Pándavák ütközete előtt állunk. A keretelbeszélésben a Pándavák legkiválóbb harcosa (hadvezére) Ardzsuna tanácsot kér Krisna hercegtől, Visnu isten földi megnyilvánulásától, hogy szabad-e testvérharcba bocsátkoznia. "Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem! (Bg.2.7) Ardzsuna a Legfelsőbb Személyként, Istenként fogadja el Krisnát, aki kedvtelései érdekében szállt alá a Földre. Krisna arra biztatja, hogy bátran szálljon harcba, és a lélekvándorlás tana alapján 18 énekben kifejti tanításait. A szöveg nagy része a jellemzően epikus művekben (például a Mahábhárata többi részében is) alkalmazott időmértékes versformát, a slókát használja. Egyes szakaszok (általában a nem elbeszélő jellegűek, a leghosszabban a 11. rész) tristubh mértékben íródtak. Filozófiája Krisna a cselekvés szükségességét magyarázza, azzal a megkötéssel, hogy puszta kötelességtudatból, érdek nélkül kell cselekedni. Ezután a meditáció fontosságát hirdeti, majd az istenség áhítatos szeretetét ( bhakti") jelöli meg az üdvözülés útjaként, amelynek segítségével az ember eljuthat az istenség legfelsőbb személyiségéig. A költemény csúcspontja kozmikus vízió: Krisna látomásszerűen megmutatja Ardzsunának, hogy az egész világmindenség pusztán az ő lényének megnyilatkozása, a világ pedig csak káprázat. A Bhagavad-gítá öt fő témája: az Isvara: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről a Prakriti: az anyagi természetről a Dzsíva: az élőlényekről a Kála: az örök időről
a Karma: a tettekről.
3 A sráddha ceremónia Az élőlények többségének életét jámbor és bűnös tettek alkotják, amelyeknek visszahatásait az élőlény a következő életében (vagy az azután következőben) kapja meg. A karma törvénye szerint az ebben az életben végzett jámbor tettek a következő életben jó eredményt, a bűnös cselekedetek pedig rossz eredményt hoznak. A karma törvénye minden tettet figyelembe vesz, így még a legjámborabb lelkeket is gyakran érik keserű csapások. Ennek megakadályozására vagy enyhítésére Indiában a fiúgyermekek apjuk halála után évről évre elmennek Gajába, vagy valamely más szent helyre, hogy nagy odaadással imád-ják Visnut vagy Krisnát. Az imádat célja az, hogy megmentse az elhalálozott szülő lelkét a bűnös visszahatások által okozott nehézségektől, például a lehetséges pokoli körülményektől, esetleg a szellemléttől. Úgy tartják, hogy egyedül Visnu, illetve Krisna az, aki - mivel Ő a Legfelsőbb Úr - képes a felszabadulás adományozására. Amikor egy jámbor fiú felajánlást tesz az Úr Visnunak, majd egy szertartással és meditációval eltávozott apjának adja a felajánlás maradékait, akkor az apa ezáltal megtisztul a bűnöktől, s felszabadul abból a szellemtestből vagy pokoli életből, amelybe előző életeinek bűnös tettei miatt került. A védikus hagyományok szerint e felajánlás elvégzése egy fiú kötelessége. A jámbor fiúgyermeket ezért putrának, azaz olyan személynek nevezik, aki "képes kiszabadítani apját a pokolból". A 15 napig tartó sráddha ceremóniát általában a legidősebb fiú végzi el. A ceremóniának része az is, hogy madarakkal kis rizslabdákat etetnek. Mielőtt a zarándok elhagyná otthonát, hogy Gajába utazzon, ötször körbejárja a faluját, hogy őseinek lelkét magával hívja az utazásra. 4 Szanszkára A karma az ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye. Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, taoista, buddhista tanításokban, és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata. A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma. Karma a hinduizmusban A hindu elképzelés szerint a világegyetem ősanyagának (Praktiti) rezgése (v.ö. a tao mintázatai) az az erő, amely éltet és mozgat. Az ős-ok (Brahman), a semmiből megjelenő teremtési lánc kezdete, szintén a karma
által válik értelmezhetővé, hiszen a teremtés eredendő impulzusa (az isteni akarat megnyilvánulása), már a karma törvényét is létrehozza. Az első impulzus az eredendő, és első ok a SZANSZKÁRA. A Brahmanból áradó léterő a Szanszkára rezdülésével elindította a létezési folyamatot, létrehozva az isteni megnyilatkozást (Isvára - azaz a megszemélyesített isten), és a mindent magába foglaló ősanyagot (Praktiti). A Karma keletkezése időhöz, térhez kötött, azaz meghatározható, elmesélhető, ellentétben a Dharma fogalmával, amelynek eredetéről nem tudni semmit, hiszen öröktől fogva létezik. A karma sors is, amennyiben tudatában vagyunk annak, hogy minden tett következményeket von maga után, hiszen a tett ok, amely okozatot teremt, és akció, amely reakciót szül. A dharma törvénye a karma-folyamatok szövevényes láncolatát erkölcsi tartalommal ruházza fel, amennyiben az élőlényeknek sorsot tulajdonít, amelynek alakulása a világtörvény (Dharma) betartásától, és cselekedeteink (Karma) szükségszerű következményeitől függ. A karma törvénye nem jelent eleve elrendeltetést, sem véletlenek sorozatát, hiszen az embernek saját szabadságából eredően mindig lehetősége van befolyásolnia a sorsát. Saját dharmájának megfelelő életével (lásd: a dharma ágazatai) összevetve felelősséggel is tartozik azért. Mivel a lélek (dzsiva) a hindu hitvilág elképzelése szerint más és más létformában születik újjá, miközben lényege megmarad, sorsa, világban való léte eredője előző cselekedeteinek, és mindenkor meglévő szabad akaratának. A dharmánknak ellenszegülve bűnt követünk el (a-dharma), a Karma azonban akaratunktól függetlenül létezik, egyúttal fenntartja, sőt sok esetben meg is követeli szabad akaratunk megnyilvánulását sorsunk alakítása érdekében. Bűneink jóvátételét, belátásunkat, erkölcsi alapállásunkat nem tudnánk kiteljesíteni a szabad akarat lehetősége nélkül. A cselekedetek függetlenek attól, hogy tudatosan vagy akaratlanul hajtották végre őket, hiszen az akaratlanul végrehajtott cselekedet is következménnyel jár. A Mahábhárata, vagy a Rámájana eposzokban visszatérő elem a véletlen bűn, amely akkor is elnyeri büntetését, ha az a cselekvő szándékától független. Ha nem így lenne, feltételezni kellene olyan felsőbbrendű hatalmat, amely felülbírálná az eredendő törvényt, megváltoztathatná annak következményeit, ítéletet alkotna, mérlegelne. Ilyen hatalom azonban a hindu hitvilágban nem létezik, az istenségek és azok megtestesülései ugyanúgy alá vannak vetve a Dharma és a Karma törvényének, mint bármely létező. Karma a buddhizmusban A karma (ez a szanszkrit megnevezés, páli nyelven kamma) buddhista felfogása azonban a hindu értelmezéstől némileg eltér. Buddha tanításában a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát nem a sors kiszámíthatatlan, bár a szabad akarattal módosítható szeszélyét vizsgálja a karmában, hanem a szándékot, a szándék etikai tartalmát. Buddhánál az akarat határozza meg a karma minőségét, így a szándék (csétaná), a késztetés (szankhára) döntő jelentőségű. A buddhista felfogásban a karma négyféle lehet: Működése szerint: Teremtő Támogató
Elnyomó Károsító A hatás rendje szerint: A fontos, jelentős cselekedet hatásában megelőzi a jelentéktelent A halál-közeli tett az újjászületést eredményezi, és a halál órájában hat A megszokott tettek előbb hatnak, mint a ritkán végrehajtottak A felhalmozott karma újjászületéshez vezet. Időbeli hatás szerinti: Jelenlegi életünkben ható A következő életben ható Valamelyik elkövetkező életben ható Kihunyt, hatástalan. Újjászületés helyét befolyásolva: Káros, rossz újjászületéshez vezető tett Érzéki területre vezető üdvös tett Formai területre vezető üdvös tett Formanélküli területre vezető üdvös tett Buddha tanítása a karmáról A karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések. Könnyű belátni: aki a sorsban, az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy fontos eseményre készülni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már elrendelt. Minden valamire irányuló cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész. Ha valaki úgy gondolja, lesz, ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan véletleneken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne bármely erőfeszítésnek, ha úgyis a véletlen vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét. Sokan egy istenségtől (istentől) várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség úgy fog a dolgok felett dönteni, hogy a szándékunk beteljesül. Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére? Mindezekben az elképzelésekben csupán csak hihetünk ezért is nevezzük őket hit-nek. A karma a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul.
Buddha szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig a karma törvénye. Minden más, a sors, a véletlenek, az eleve elrendelések, az istenségek csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben. Karma a dzsainizmusban Az egyén legfőbb célja a dzsainizmusban is az, amelyet csak a sok újjászületés során tud elérni, hogy megszabaduljon a rossz karmától és megvalósítsa önmagát, felszabadítva a lelket (dzsíva). Mivel a dzsaina karma a helytelen, főként erőszakos cselekedetek eredménye, el lehet kerülni a karma újabb összetevőit, ha tartózkodunk az efféle cselekedetektől. Az előző életekben szerzett karmát a nijara folyamata teheti semmissé böjtöléssel és önsanyargatással, valamint a helyes cselekvés, a helyes hit és a helyes tudás betartásával. Bár a korai dzsaina szövegek szerint bármely erőszakos cselekedet, még ha akaratlan is, vonzza a karmikus port, a mai dzsainizmus csak akkor tart valamely cselekedetet karmikusan negatívnak, ha gondatlanságból (pramáda) követik el. A dzsaina laikus számára az élet fölkészülés az eljövendő szerzetesi életre. 5 Pitru Loka A hindu mitológia szerint az egyén őseinek lelkei három generációra visszamenőleg a Pitru Loka-ban tartózkodnak, ami a Mennyek és a Föld közötti birodalom. Ezt a birodalmat Yama, a holtak istene irányítja, aki a haldokló ember lelkét a Földről a Pitru Loka-ba emeli. Amikor a következő generációból meghal valaki, akkor az első generáció a Mennybe emelkedik, és egyesül Istennel. 6 Amavasya Az Amavasya a Hold nélküli nap, sötét nap, mely megelőzi az Újholdat, a hindu naptárban fontos szerepet tölt be. Azt tartják, hogy bármilyen puja, kérés, felajánlás valamilyen ügy érdekében meghallgatásra talál, melynek eredménye két hét múlva érezhetővé válik. Ekkor végzett bármilyen szhádaná (Shadana, spirituális tevékenység) javasolt. Az újhold napján a férfi energiák dominálnak, míg a Purnimá ideje alatt, azaz teliholdkor a női energiák lesznek dominánsak. Ezen a napon shraddha szertartásokat végeznek az elhunyt hozzátartozók emlékére. 7 Moksha Az indiai vallásokban a moksha vagy mukti, szó szerint elengedést, felszabadulást jelent. A moksha megszabadulás a samsara-tól és az azzal járó szenvedéstől, ami magába foglalja azt, hogy egy olyan körforgás részesei vagyunk, ahol a halál és a reinkarnáció újra-és újra ismétlődik.
www.onenessuniversity.org, info@onenessindia.org