ADATOK HÁRS- ÉS JUHARFÁK PÓKFAUNÁJÁHOZ (ARANEAE)

NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 413 ADATOK HÁRS- ÉS JUHARFÁK PÓKFAUNÁJÁHOZ (ARANEAE) Keresztes Balázs 1, Kondorosy Elôd 1 és Markó Viktor 2 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely, Deák F. u. 57. 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44. keresztes@georgikon.hu, kon5575@ella.hu, viktor.marko@uni-corvinus.hu Egy átfogó kutatási program részeként, juhar és hárs sorfák lombkoronájában kialakuló pók együttesek faunisztikai összetételét vizsgáltuk különbözô gyûjtési módszerekkel. Keszthelyen és több más településen 1999 és 2002 között, Budapesten és Szolnokon 2007 és 2010 között végeztünk rendszeres gyûjtéseket. Összesen 3065 egyed identifikálása eredményeként 21 pókcsalád 93 faját mutattuk ki a két fa (Tilia spp., Acer spp.) nemzetségrôl. A leggyakoribb génuszok a Philodromus spp., a Theridion spp. és az Araniella spp., a legnagyobb relatív dominanciával elôforduló fajok pedig a Philodromus rufus, Meioneta rurestris és az Araniella cucurbitina voltak. Kulcsszavak: faunafelmérés, pókok, hárs, juhar, Tilia, Acer Magyarországon eddig viszonylag kevés vizsgálat foglalkozott a díszfák, vagy a természetes növénytakarót alkotó egy-egy fafaj ízeltlábú-közösségével. Ripka és munkatársai Budapesten néhány fontosabb sorfa (például platán, hárs, kôris, juhar, nyír) fô kártevôit mérték fel, és eredményeiket tíz közleményben adták közre (például Ripka és mtsai 1993a, 1993b, 1993c). Ezek a vizsgálatok egyrészt nem törekedtek egy-egy ízelt lábú csoport esetén a teljes fauna feltárására, másrészt a pókokat sem vizsgálták. Természetes élôhelyeken, a csertölgy lombkoronájában kialakuló pókfaunát Szinetár (2000), tûlevelûek, így a boróka faunáját Szinetár és mtsai (2000) míg a feketefenyô pókfaunáját Horváth és Szinetár (1998, 2002) és Horváth és mtsai (2000) mérték fel. E téren külföldön sem más a helyzet. Számos vizsgálat foglalkozott egyes kártevô ízelt lábú fajok életmódjának megismerésével, de egy-egy ízelt lábú csoport teljes faunisztikai feltárásával ritkábban találkozunk (Sterzynska and Slepowronski 1994). Ezen elôzmények után kezdtük meg a hársés juharfák pók- (és egyéb ízelt lábú) faunájának feltárását. E munkánkban a pókokkal kapcsolatos eredményeket közöljük. Munkánk során a következô kérdésekre kerestük a választ: milyen pókfajok (és családok) élnek a vizsgált ôshonos díszfákon, és a mennyiségi viszonyok alapján ezek közül melyeknek lehet szerepe a fák kártevôinek gyérítésében, van-e különbség a hárs- és juharfajokon élô pókegyüttesek között, legyen az mennyiségi vagy minôségi jellemzô, van-e az egyes régióknak hatásuk a különbözô hárs és juharfajok pókfaunájára, vagy esetleg maguk a fafajok határozzák meg azt. Anyag és módszer A mintákat kezdetben Keszthelyen, késôbb számos más dunántúli területen, késôbb Budapesten és Szolnokon is gyûjtöttük. Vizsgálataink során három tömeggyûjtési eljárást alkalmaztunk: lombhálózást, kopogtatást és permetezéssel történô gyûjtést. Alapvetô gyûjtési módszerként Keszthelyen a fák inszekticides kezelését alkalmaztuk. A permetezéshez piretroid hatóanyagú inszekticidet (lambda-cihalotrin, Karate) használtunk, ez a

414 NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 permetezés háti permetezôgéppel, létráról történt, ezért kisebb vagy közepes méretû fák lombkoronájából gyûjtöttünk. Permetezéses mintavételt csak Keszthelyen, utcai sorfákon alkalmaztunk. A permetezett fa alá nagyméretû polietilén fóliát terítettünk, s a lehullott tetemeket és a még mozgó ízeltlábúakat errôl a fóliáról gyûjtöttük össze csipesszel és finom kefével. Ez volt a legfontosabb és legpontosabban alkalmazott módszer, amivel relatív gyakoriság kis hibával mérhetô, bár hibái ennek is vannak. Nem lehet vele rejtett életmódú fajokat (pl. kéreglakókat) gyûjteni, valamint a vázágakon, leveleken fennakadó, le nem hullott egyedek sem kerülnek begyûjtésre. Némileg torzítja az eredményeket az a tény is, hogy nem lehet eldönteni az egyes begyûjtésre került talajlakó taxonokról, hogy adott pillanatban valóban a lombkoronában tartózkodtak, vagy esetleg a gyûjtési mûvelet alatt másztak a fóliára. Ez utóbbi kérdés mindössze néhány egyed esetén merült fel, de a fauna-összetételt ezek is torzíthatják. Az inszekticides mintákat hársról és juharról évente általában 3 alkalom- Hónapok mal (4 4 ismétléssel) vettük. A többi gyûjtôhelyen fôleg lombhálózással és kopogtatással gyûjtöttünk. Mennyiségi szempontból a lombhálózás megfelelô nagyságú mintát szolgáltatott. A minták összetételében torzító hatást jelenthet, hogy a háló csak a fa külsô ágairól gyûjt, a törzshöz közel elhelyezkedô ízeltlábúak megmenekülnek. A lombháló egy nagyméretû, speciális rovarháló, melynek átmérôje 120 cm, mélysége 150 cm. A háló könnyû és elég sûrû (0,2 mm-es lyukbôségû) anyagból készült, a rovarháló nyele 2 m, de teleszkóposan 290 cm-ig kihúzható. Ilyen módszerrel történtek gyûjtések a Balaton-felvidék és Bakony, valamint a Dél- Dunántúl régiókból. A hagyományosnak mondható kopogtatásos módszerrel a lombkorona alsó harmadából gyûjtöttünk (kopogtatóernyô átmérôje: 75 cm, mélysége: 45 cm; a kopogtatórúd hossza: 2,5 m). E módszerrel 2007 és 2010 között Budapesten és Szolnokon vettünk mintát. A gyûjtési idôket és a helyeket az 1 4. táblázatban foglaltuk össze. Összesen hat fafajról gyûjtögettünk, melyek a következôk voltak: kislevelû hárs (Tilia cordata), nagylevelû hárs (Tilia platyphyllos), ezüsthárs (Tilia argentea / 1. táblázat A keszthelyi gyûjtések idôpontjai (gyûjtési módszer: permetezés) Évek 1999 2000 2001 Hárs Juhar Hárs Juhar Hárs Juhar Április 28. 08. Május 23. 06., 25. Június 04., 28. Július 16. 16. 25. 05., 19. 06. 30. Augusztus 18. Szeptember 14. 14. 15. 20. Október 06. 03. A Balaton-felvidék és Bakony régió gyûjtési helyei és idôpontjai (gyûjtési módszer: lombhálózás) 2. táblázat Évek 2000 2001 2002 Gyûjtési helyek és idôpontok Csór Hárskút Rezi Sarvaly Szentgál Úrkút Vállus Veszprém Zirc Hárs IX. 26. Juhar IX. 26. Hárs VI. 18. VI. 16. Juhar VI. 16. VI. 18. Hárs V. 13. V. 16. VI. 01. VII. 30. Juhar V. 13. V. 16. X. 10. VII. 30.

NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 415 A Dél-Dunántúl régió gyûjtési helyei és idôpontjai (gyûjtési módszer: lombhálózás) 3. táblázat Évek 2000 2001 2002 Fonyód Gyûjtési helyek és idôpontok Kiskorpád Látrány Szakály Hárs VIII. 30. V. 13. IV. 24. Juhar V. 13. X. 08. VIII. 30. Hárs VIII. 01. IV. 13.; VII. 10.; VIII. 24. Juhar VIII. 01. VII. 10. VIII. 24. IX. 30. Hárs VII. 19. Juhar Zákány IX. 30. IX. 24. A budapesti és szolnoki gyûjtések idôpontjai (gyûjtési módszer: kopogtatás) Iregszemcse Somogybabod Évek Hely 2007 2008 2009 2010 Hárs V. 29. IV. 26.; VI. 06.; VIII. 01., 19.; IX. 03., 18.; Budapest X. 01., 26. VIII. 09.; X. 15. Juhar V. 20.; VIII. 01.; VI. 28.; VI. 28.; IX. 18.; VIII. 09.; VIII. 29. X. 26. X. 15. Hárs V. 02., 20.; IV. 13.; VI. 03.; V. 02., 24.; VII. 16.; VIII. 30.; VIII. 08., 18. IX. 14. Szolnok Juhar V. 02., 20.; V. 12., 24.; VII. 16.; VI. 09.; VIII. 02.; VII. 01., 28.; IX. 16. VIII. 30.; IX. 14. Tilia tomentosa), illetve mezei juhar (Acer campestre), korai vagy platánlevelû juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus). Alkalmanként és gyûjtôhelyenként 1 18 fa teljes lombkoronájáról gyûjtöttünk. 4. táblázat A gyûjtött anyagot vagy frissen válogattuk, vagy a minták feldolgozásáig fagyasztva tároltuk. Válogatás után a pókokat 70%-os izopropanolba helyeztük, és késôbb identifikáltuk. A hárs- és juharfákon megfigyelt pókegyüttesek hasonlóságát kétféle megközelítéssel vizsgáltuk. Minthogy a gyûjtött egyedek döntô része juvenilis alak volt, melyeket gyakran nem lehet faji szintig határozni, ezért a teljes minta esetén a génuszkompozíciót hasonlítottuk össze. Az adult együttesek hasonlóságát pedig faji szinten identifikált anyagok alapján határoztuk meg. Az öszszehasonlításokhoz a különbözô településeken, hárs- és juharfákon gyûjtött mintákat négy csoportba osztottuk: 1. Keszthelyen gyûjtött minták (1999 2001), 2. Dél-Dunántúlon gyûjtött minták (Fonyód, Iregszemcse, Kiskorpád, Látrány, Somogybabod, Szakály, Zákány; 2000 2002), 3. Balaton-felvidéken és a Bakonyban gyûjtött minták (Csór, Hárskút, Rezi, Sarvaly, Szentgál, Úrkút, Vállus, Veszprém, Zirc; 2000 2002), 4. Nem Dunántúlon (Budapest, Szolnok; 2007 2010) gyûjtött minták. A minták hasonlóságát metrikus ordinációval

416 NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 (fôkoordináta módszer PCoA, Morisita index) vizsgáltuk, Past 2.11 programcsomag segítségével (Hammer és mtsai 2001). Eredmények és megvitatásuk Munkánk során 21 pókcsalád öszszesen 93 faját gyûjtöttük be. Hársfákról 1561, juharfákról 1504 egyed került elô, tehát a gyûjtött egyedszámok nem különböztek jelentôsen. A családok nagy részében olyan génuszok is elôfordultak, ahol kizárólag fiatal (juvenilis) egyedek kerültek elô, valamint néhány elsôsorban epigeikus életmódot folytató családból (például Agelenidae, Gnaphosidae, Liocranidae, Zodariidae) szintén csak fiatal egyedeket sikerült begyûjteni. A juvenilis egyedeket ezekben a génuszokban nem lehetett faji szinten meghatározni, de megállapíthatjuk, hogy e génuszok fajai még tovább növelhették volna a fajszámot. A legnagyobb fajszámú családnak a vitorláspókok (Linyphiidae) bizonyultak 20 fajjal, de jelentôsebb családok voltak még a törpepókok (Theridiidae) 18, a keresztespókok (Araneidae) 11, a karolópókok (Thomisidae) 9 valamint az ugrópókok (Salticidae) 8 fajjal. Fajszám tekintetében hárson a juharnál valamivel fajgazdagabb pókegyüttes fordult elô, de összességében nem mutatkozott számottevô eltérés a családok fajgazdagsága között (1. ábra). A különbség fôként két pókcsalád fajgazdagságával magyarázható: a törpepókok családjából 15 faj került elô hársról, és csak 11 juharról, valamint gyûjtéseink alapján az ugrópókok családja is inkább a hársfákat részesítette elônyben (itt a hárs- és juharfákról begyûjtött, összesen 8 faj mindegyike elôkerült) szemben a juharfákon gyûjtött 3 fajjal. Az egyedszámokat vizsgálva a hárs- és juharfákon a legtöbb család esetén hasonló arányok mutatkoztak (2. és 3. ábra), jelentôsebb eltérést 1. ábra. A jelentôsebb pókcsaládok fajszám szerinti megoszlása hárs- és juharfákon csak néhányuknál tapasztaltunk. A jegyespókok (Anyphaenidae) összességében több mint 2,5- szer nagyobb egyedszámban fordultak elô juharfákon, mint hársakon, bár a néhány elôkerült adult egyed fordított arányt mutat. Minthogy az Anyphaenidae család eddigi egyetlen magyarországi képviselôje az Anyphaena accentuata (Walckenaer 1802), így az elôbbi adatok kizárólag erre a fajra vonatkoznak. A karolópókok családja esetében épp ellenkezôleg, 2,5-szer több egyed került elô hársakról. Az ugrópókok családja nem csak fajszám, hanem egyedszám te- 2. ábra. A jelentôsebb pókcsaládok egyedszám szerinti megoszlása hársfákon (Tilia spp.)

NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 417 kintetében is a hársfákról került elô kétszer nagyobb mennyiségben. A családok egyedszám szerinti megoszlását a különbözô fafajokon a 2. és 3. ábra szemlélteti. A különbözô pókcsaládokon belül az egyes fajok, illetve génuszok nagyobb eltéréseket mutatnak. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy néhány taxonnál nagyon kicsi volt a begyûjtött egyedszám, így ezeknél a csoportoknál nem lehet általános következtetést levonni. A nagyobb egyedszámban elôkerült taxonok relatív gyakoriságát az 5. és a 6. táblázat szemlélteti. A táblázatokban szereplô taxonok a következô családokba tartoznak: Tetragnathidae (állaspókok): Tetragnatha spp., Metellina segmentata (Clerck 1757); Araneidae (keresztespókok): Araniella spp., Araniella cucurbitina (Clerck 1757), Araniella opisthographa (Kulczynski 1905), Araneus spp. (diadematus); Linyphiidae (vitorláspókok): Meioneta rurestris (C. L. Koch 1836); Theridiidae (törpepókok): Theridion spp., Anelosimus/Selimus spp., Theridion pinastri L. Koch 1872; Anyphaenidae (jegyespókok): Anyphaena spp. (accentuata) (Walckenaer 1802); Miturgidae (dajkapókok): Cheiracanthium spp. (mildei) L. Koch 1864; Clubionidae (kalitpókok): Clubiona spp., Clubiona brevipes Blackwall 1841; Philodromidae (futópókok): Philodromus spp., Philodromus rufus Walckenaer 1826 (4. ábra), Philodromus albidus Kulczynski 1911; Thomisidae (karolópókok): Diaea spp.; Salticidae (ugrópókok): Macaroeris nidicolens (Walckenaer 1802). A táblázatokból kivehetô, hogy a megfigyelt taxonok között 3. ábra. A jelentôsebb pókcsaládok egyedszám szerinti megoszlása juharfákon (Acer spp.) 5. táblázat A leggyakoribb tíz génusz relatív gyakorisági százaléka (és egyedszáma) a juvenilis pók együttesekben, hárs- és juharfákon Taxonok Hárs Juhar Összesen Philodromus spp. 21,9 (289) 1 20,4 (270) 21,2 (559) Theridion spp. 8,8 (116) 13,2 (175) 11,0 (291) Araniella spp. 8,9 (117) 11,7 (155) 10,3 (272) Anyphaena spp. (accentuata) 2 4,1 (54) 11,8 (156) 7,9 (210) Clubiona spp. 8,0 (106) 6,3 (83) 7,2 (189) Tetragnatha spp. 7,9 (104) 6,2 (82) 7,0 (186) Araneus spp. (diadematus) Cheiracanthium spp. (mildei) 5,8 (77) 2,9 (38) 4,4 (115) 3,4 (45) 4,7 (62) 4,0 (107) Diaea spp. 2,2 (29) 1,0 (14) 1,6 (43) Anelosimus/Selimus spp. Összes juvenilis egyedszám 1,8 (24) 1,0 (14) 1,4 (38) 1319 1321 2640 1 A után zárójelben az egyedszámok láthatók. 2 Egyes génuszok után zárójelben a legtöbb egyedet adó, juvenilis állapotban is nagy biztonsággal meghatározható fajok neveit tüntettük fel.

418 NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 4. ábra. Philodromus rufus Walckenaer 1826 hím (Fotó: Keresztes Balázs) vannak olyanok, amelyek inkább a juharfajokat, és vannak, amelyek inkább a hársfajokat részesítik elônyben, de a különbségek többnyire nem 6. táblázat A legnagyobb egyedszámban elôforduló tíz faj relatív gyakorisági százaléka (és egyedszáma) hárs- és juharfákon kialakuló adult pók-együttesekben Taxonok Hárs Juhar 1 A után zárójelben az egyedszámok láthatók. Összesen Philodromus rufus 7,4 (18) 1 15,8 (29) 11,1 (47) Meioneta rurestris 7,8 (19) 11,5 (21) 9,2 (39) Araniella cucurbitina 9,9 (24) 1,1 (2) 6,1 (26) Clubiona brevipes 6,2 (15) 2,7 (5) 4,7 (20) Araniella opisthographa 6,2 (15) 2,2 (4) 4,5 (19) Philodromus albidus 2,9 (7) 5,5 (10) 4,0 (17) Macaroeris nidicolens 3,3 (8) 2,7 (5) 3,1 (13) Anyphaena accentuata 3,3 (8) 1,6 (3) 2,6 (11) Metellina segmentata 2,5 (6) 2,7 (5) 2,6 (11) Theridion pinastri 1,2 (3) 3,8 (7) 2,3 (10) Összes adult egyedszám 242 183 425 Fajszám 76 61 93 jelentôsek. A keresztespókok közül például a zöld keresztespókok (Araniella spp.) fiatal egyedeit vizsgálva csaknem azonos arányban kerültek elô hárs- illetve juharfákról, bár juharról valamivel nagyobb egyedszámban (5. táblázat). Ha kizárólag a kifejlett egyedeket vizsgáljuk, némileg változik a kép, az adultak nagy része (Araniella cucurbitina, A. opisthographa) a hársfákhoz kötôdött (6. táblázat). A dajkapókok (Miturgidae) családjának képviselôi általában aljnövényzeten tartózkodnak. A hárs- és juharfák lombkoronájában rendszeresen elôkerült Cheiracanthium mildei fajukról viszont már Mansour és munkatársai (1980) is említést tesznek, mint észak-izraeli almaültetvények lombkoronaszintjén elôforduló, nagyon elterjedt és növényvédelmi szempontból fontos pókfajról. A C. mildei hárs- és juharfák lombkoronájában csaknem azonos arányban fordult elô (5. táblázat), tehát nem valószínû, hogy valamelyik fafajhoz kötôdne, erre utalhat a fent említett irodalmi adat is. A faj- és génuszszintû adatokból készült relatív gyakorisági rangsor élén álló futópókoknak (Philodromidae) több mint 700 egyede került elô. A Philodromus nembôl elôkerült taxonok összességében azonos arányban fordultak elô mindkét fanemzetségen (5. táblázat), viszont a legnagyobb egyedszámot adó rufus-fajcsoport (Philodromus albidus és P. rufus) 64 adult egyedének megoszlása alapján az valószínüsíthetô, hogy a hárssal szemben elônyben részesítették a juhart (6. táblázat). A pókegyüttesek metrikus ordinációval történô összehasonlítása során, az 5. és 6. ábrán feltüntetett két tengely, a megfigyelt variancia jelentôs hányadát, 88 és 74 százalékát, magyarázza. A hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pókegyüttesek összetételükben nem különültek el egymástól, sem a teljes, sem az adult együttesek esetén. A gé-

NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 419 0,15 0,6 0,1 Juhar 2 Juhar 4 0,4 Juhar 3 2. tengely (12,6%) 0,05 0 0,05 0,1 Hárs 3 Juhar 1 Hárs 1 Hárs 2 Juhar 3 Hárs 4 0,15 0,3 0,2 0,1 0 0,1 0,2 0,3 1. tengely (75,6%) 2. tengely (25,9%) 0,2 0 Hárs 3 Juhar 4 Hárs 4 Juhar 1 Juhar 2 0,2 Hárs 2 Hárs 1 0,4 0,6 0,4 0,2 0 0,2 0,4 0,6 1. tengely (48,1%) 5. ábra. Városi hárs- és juharfák pókegyütteseinek hasonlósága (génuszösszetétel, Morisita index) négy régió gyûjtési eredményei alapján. Az Eigen-értékeket százalékosan kifejezve a tengelyeken tüntettük fel. Régiók: 1. Keszthely, 2. Dél-Dunántúl, 3. Balatonfelvidék és Bakony, 4. Budapest és Szolnok nusz- és fajösszetétel kialakításában a fák környezetében található élôhelyeknek nagyobb szerepe lehet, mint maguknak a fafajoknak (hárs és juhar). A Keszthelyen, hárs- és juharfákon megfigyelt együttesekhez leginkább a dél-dunántúli pókegyüttesek hasonlítottak. A nem Dunántúlon megfigyelt pókegyüttesek pedig elkülönültek a Dunántúlon gyûjtött pókegyüttesektôl, függetlenül attól, hogy hárs- vagy juharfákról gyûjtöttük azokat (5. és 6. ábra). Minthogy a nem dunántúli gyûjtôhelyek nemcsak térben, hanem az alkalmazott gyûjtési módszerben (kopogtatás) is elkülönültek a többi mintavételi területtôl, ezért a különbségek részben az eltérô gyûjtési módszerekkel is magyarázhatók. A Keszthelyen, permetezéssel gyûjtött minták nem különültek el a lombhálózással (például Dél-Dunántúlon) gyûjtött mintáktól, ezért valószínûsíthetjük, hogy a két gyûjtési módszer nem befolyásolta a minták összetételét. Következtetések 6. ábra. Városi hárs- és juharfák adult pókegyütteseinek hasonlósága (faji szintig határozott adatok, Morisita index) négy régió gyûjtési eredményei alapján. Az Eigenértékeket százalékosan kifejezve a tengelyeken tüntettük fel. Régiók: 1. Keszthely, 2. Dél-Dunántúl, 3. Balatonfelvidék és Bakony, 4. Budapestés Szolnok Összességében elmondható, hogy nem mutatkozott markáns különbség a hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pókegyüttesek esetén, sem a fajgazdagság, sem pedig az egyedszám tekintetében. Mindössze néhány faj (génusz) esetén feltételezhetô, hogy az egyik vagy másik fanemzetséghez kötôdik, ennek bizonyítása azonban további kutatást kíván. A hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pókegyüttesek összetételükben sem különülnek el egymástól, sem a teljes, sem pedig az adult együttesek esetén. Úgy tûnik, a fák környezete, a tágabb értelembe vett élôhely nagyobb mértékben határozza meg a hárs- és juharfák pók együtteseit, mint a kérdéses fafajok közötti, a lombkorona szerkezetében, a potenciális zsákmányállatok mennyiségében és összetételében mutatkozó különbségek. Az egyedszámukat és relatív egyedsûrûségeket figyelembe véve, a következô pókfajoknak (génuszoknak) lehet jelentôsebb szerepük a hárs- és juharfák kártevôinek gyérítésében: Philodromus spp., Theridion spp., Araniella spp., Anyphaena spp. (accentuata), Philodromus rufus, Meioneta rurestris, Araniella cucurbitina. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani dr. Szinetár Csabának néhány faj határozásának ellenôrzéséért, illetve Póczik Balázsnak és Csamangó Ildikónak a szolnoki és budapesti gyûjtések kivitelezéséért. Vizsgálatainkat az OTKA (F 029349 és 75856), KE és MV munkáját a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta.

420 NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011 IRODALOM Hammer, O., Harper, D. A. T. and Ryan, P. D. (2001): PAST: paleontological statistics software package for education and data analysis. Palaeontol. Electronica 4. [URL.] http://palaeo-electronica.org/ 2001_1/past/issue1_01.htm. Horváth, R. és Szinetár, Cs. (1998): Study of the barkdwelling spiders (Araneae) on black pine (Pinus nigra) I. Miscellanea zoologica Hungarica, 12: 77 83. Horváth, R. és Szinetár, Cs. (2002): Ecofaunistical study of bark-dwelling spiders (Araneae) on black pine (Pinus nigra) in urban and forest habitats. Acta biologica Debrecina, 24: 87 101. Horváth R., Szinetár Cs. és Magura T. (2000): A légszennyezés hatása feketefenyôn élô pókokra. Acta biologica Debrecina. Supplementum oecologica hungarica, 11: (1): 71. Mansour, F., Rosen, D. and Shulov, A. (1980): Biology of the spider Chiracanthium mildei (Arachnida: Clubionidae). Entomophaga, 25: (3): 237 248. Ripka G., Kerényiné Nemestóthy K. és Reiderné Saly K. (1993a): A díszfák és díszcserjék takácsatka-faunája a fôvárosban. Növényvédelem, 29: (12): 561 563. Ripka G., Reiderné Saly K., Jenser G., Rácz V. és Orosz A. (1993b): A díszfák és díszcserjék tripsz-, poloska- és kabócafaunája a fôvárosban. Növényvédelem, 29: (12): 569 572. Ripka G., Szalay-Marzsó L. és Reiderné Saly K. (1993c): A díszfák és díszcserjék levéltetû-faunája a fôvárosban. Növényvédelem, 29: (12): 564 568. Sterzynska, M. and Slepowronski, A. (1994): Spiders (Aranei) of tree canopies in Polish pine forests. Fragmenta Faunistica, 36: 485 498. Szinetár Cs. (2000): Adatok a Tömördi Madárvárta környékének pókfaunájához. A csertölgy (Quercus cerris) lombozatán élô pókok (Araneae) felmérése (1999 2000). Cinege: vasi madártani tájékoztató, 5: 15 18. Szinetár Cs., Horváth R. és Gergely B. (2000): A közönséges boróka (Juniperus communis) lombozatlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata Magyarország öt tájegységében. Acta biologica Debrecina. Supplementum oecologica hungarica, 11: (1): 155. CONTRIBUTION TO THE SPIDER (ARANEAE) FAUNA ON LINDEN AND MAPLE TREES B. Keresztes 1, E Kondorosy 1 and V. Markó 2 1 University of Pannonia, Faculty of Georgikon, Plant Protection Institute H-8360 Keszthely, Deák Ferenc Street 57. 2 Corvinus University of Budapest, Faculty of Horticultural Science, H-1118 Budapest, Ménesi Street 44. Faunal composition of spider (Araneae) communities in the canopy of linden (Tilia spp.) and maple (Acer spp.) trees was surveyed in Hungary (in Keszthely and other settlements around, 1999 2002; and in Budapest and Szolnok, 2007 2010). The sampled linden species were Tilia cordata, T. platyphyllos and T. argentea/t. tomentosa, while the sampled maple species were Acer campestre, A. platanoides and A. pseudoplatanus. Samples were collected using tree-netting (120 cm of diameter, 150 cm of depth, handle of 290 cm) and beating method (beating funnel, 75 cm of diameter, 50 cm of depth) and phyretroid (lambda-cyhalotrin) knockdown technique. As a result of intensive sampling, 93 species of 21 spider families were collected; 1561 individuals belonging to 76 species from the canopy of linden trees and 1504 individuals belonging to 61 species from the canopy of maple trees. The most species rich families (linden and maple trees combined) were dwarf spiders (Linyphiidae) (20 species), cobweb spiders (Theridiidae) (18 species), orb-weaver spiders (Araneidae) (11 species), crab spiders (Thomisidae) (9 species) and jumping spiders (Salticidae) (8 species). Most of the juvenile spiders collected (with their relative abundance, % in the canopy of linden and maple trees, respectively) belonged to the genera Philodromus spp. (22, 20), Theridion spp. (9, 13), Araniella spp. (9, 12), Anyphaena spp. (mainly A. accentuata) (4, 12), Clubiona spp. (8, 6), Tetragnatha spp. (8, 6) and Araneus spp. (mainly A. diadematus) (6, 3) (Table 5). The adult spider assemblage of linden and maple trees was dominated by Philodromus rufus (7% and 16%), Meioneta rurestris (8% and 11%) and Araniella cucurbitina (10%, 1%) (Table 6). The family composition (number of individuals within families, Fig. 2 and 3), genus composition (juveniles and adults, Fig 5) and species composition (only adults, Fig 6) of linden and maple spider communities showed no difference. Keywords: faunal survey, spiders, linden-tree, maple-tree, Tilia, Acer Érkezett: 2011. május 26.