Műsorfüzet 2015 /

Műsorfüzet 2015/2016 1

2015. november 29. vasárnap 18:00 Gaudeamus bérlet 2015/2016 Pjotr Iljics b-moll zongoraverseny, Op.23 Csajkovszkij: Közreműködik: Hegedűs A Zuglói Endre - zongora Filharmónia hangversenysorozata a Zeneakadémián Anton Bruckner: IV. Esz-dúr Romantikus Koncertek: szimfónia 2015. Vezényel: október 11., Ménesi Bartók Béla: Gergely vasárnap 15:30 II. hegedűverseny (1938) Bartók Béla: Concerto (1943) 2015. november 7., Antonin Dvořák: szombat 15:30 Vodník (A vízimanó, Op. 107) Edward Elgar: e-moll gordonkaverseny (Op. 85) Robert Schumann: II. (C-dúr) szimfónia (Op. 61) 2016. január 30., szombat 15:30 2016. március 12., szombat 15:30 2016. május 21. szombat 19:30 Wolfgang Amadeus Mozart: Così fan tutte nyitány (K.588) Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr fuvolaverseny (K.314) Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr Prágai szimfónia (K.504) Szergej Prokofjev: Klasszikus szimfónia Bohuslav Martinů: Oboaverseny (H. 353) Ludwig van Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia (Op. 60) Szergej Rachmanyinov: II. (c-moll) zongoraverseny (Op. 18) Johannes Brahms: II. (D-dúr) szimfónia (Op. 73) A Zuglói Filharmónia hazajár a Zeneakadémiára, hisz 1958 óta tart bérletsorozatot a nagy múltú intézményben. Az öt, hétvégi délutánra tervezett hangverseny méltán számíthat a célközönség, a középiskolás diákok érdeklődésére, hisz nagyszerű karmesterek irányítása mellett, kiváló szólisták közreműködésével szólalnak meg olyan különlegességek, melyek mind a fiatalok ízlésvilágának alakításában, mind élménytárának gazdagításában komoly szerepet kaphatnak. Érdekesség, hogy Elgar csellóversenyét a közönség kortársa, Dolfin Balázs adja elő. Szeretettel várjuk Önöket hangversenyeinken! Záborszky Kálmán művészeti vezető Felhívjuk koncertközönségünk figyelmét arra, hogy egyes előadásaink időpontjai megváltoztak! (Október 11-i előadásunk vasárnapra esik, valamint május 21-i előadásunk este 19.30-kor kezdődik.) 2 3

2015. október 11. vasárnap 15:30 Bartók Béla: II. hegedűverseny (1938) Szabadi Vilmos Bartók Béla: Concerto (1943) Vezényel: Záborszky Kálmán Örjöngő szerelem! S ha nem az, mi más e számtalan hangszín és változás, ez önmagát öldöklő ős-elem, meghalás és feltámadás. (Jékely Zoltán: Bartók Második hegedűversenyének hallgatása közben) Bartók Béla (1881 1945) II. Hegedűversenyét mely egyes kutatók szerint a variációs művészet szinte felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye tartotta egyetlen hegedűversenyének. A korai, kéttételes versenyművet amit ma első hegedűversenyként ismerünk csak halála után adták közre. A II. hegedűversennyel melyet Székely Zoltán hegedűművész mutatott be Amszterdamban Willem Mengelberg vezényletével 1938 utolsó napján készült el. A bemutatón Bartók nem vett részt, a hegedűversenyt New Yorkban hallotta először, 1943-ban. A háromtételes hegedűverseny híven őrzi Bartók érett művészetének valamennyi egyedi ismertetőjegyét. Ezek közül talán legalapvetőbb a szerkesztés következetessége és a hasonlíthatatlanul egyéni dallamalkotás. Bartók dallamai a népzene egyszerű, tömör fordulatait megtartva is végtelenül érzékenyek, jól elkülöníthetők és kifejezőek. Bartók II. hegedűversenyének szerkezete az úgynevezett hídforma szerint épül fel. A két szélső pillért, a klasszikus szonáta formai elvei szerint építkező saroktételeket a tematikus anyag és a harmóniafűzés szoros rokonsága is összekapcsolja: a zárótétel felidézi az első motívumait. A középső tételben pedig lassú tempójú szakaszok fognak közre egy scherzo-t, amelyben a természet éjszakai neszei hangzanak fel. Így a mű felépítése szimmetrikus, közepén a scherzo-val. A hegedű, mint dallamvivő hangszer igazán a második tételben jut szerephez: olyan vallomást hallunk itt, amely ebben a formában, korunk zenei nyelvén talán utoljára volt elmondható. 1. Allegro non troppo 2. Andante tranquillo 3. Allegro molto Ki hangodat világgá tágitottad, növessz most minket hangod méretére, feszíts, az izmok bárhogy is sajognak! Hisz otthonunk nekünk csak az lehet, hol tiszta otthonra lel, visszatérve, földönfutó, világjárt éneked. (Somlyó György: Bartók hazatérése) Szeretnék hazamenni, de végleg írta halála előtt Bartók Béla, amikor pedig már tudta, hogy nincs remény az amerikai önkéntes száműzetésből való hazatérésre. Betegsége elhatalmasodott rajta, ideiglenesnek tervezett amerikai útját a világháború és anyagi ellehetetlenülése véglegesítette. A kilátástalan helyzetek, nagy betegségek önkéntelen összegzésre késztetik az embert. Az alkotó ember pedig folyamatos elszámolásban van az Élettel, a Teremtővel: mit tud még megvalósítani terveiből, hány tálentumot tud még kamatoztatni. Mi áll a tartozik, és mennyi a követel oldalon... Bartóknak volt ideje a számvetésre: amerikai évei alatt súlyos alkotói válságban volt, évekig nem komponált semmit. Még soha életemben, amióta magam keresem a kenyerem, nem voltam olyan szörnyű helyzetben, amilyenbe talán a közeljövőben fogok kerülni írta egyik levelében 1943-ban. Épp a legnagyobb bajban érkezett a segítség: Serge Koussevitzky, a bostoni zenekar karmestere magas tiszteletdíjért zenekari darabot rendelt Bartóktól. A komponista élet- és munkakedvét hamar visszanyervén azonnal nekilátott a műnek, és alig két hónap alatt elkészült a partitúra. A terméketlen évek alatt érett be mindaz, ami oly gyorsan felszínre tört a Concerto anyagában. Esszenciája mindannak, ami egész életén át foglalkoztatta, és ami a nagy számvetés ideje alatt kiérlelődött benne. A Concerto Bartók életgyónása: párbeszéd a Teremtővel életről, vágyról, hazáról és háborúról. Nagy számonkérés, és még nagyobb elfogadás. És igen, mindennek ellenére és mindennel együtt is hála. A Concerto fellángoló érzelem: fájdalom és az élet végességébe, az elfogadhatatlanba való belenyugvás. A Concerto vallomás. Szerelmi vallomás az emberiséghez, az elhagyott, kisemmizett hazához, a magyar néphez. A Concerto könyörgés. Könyörgés az emberiségért, az elhagyott, lerombolt hazáért, a szenvedő magyar népért. A Concerto égre fenyegető ököl és tehetetlenül lehanyatló kéz. A Concerto imára kulcsolt kéz és áldást osztó kéz. A Concerto ima: a halálra készülő ember imája a Teremtőhöz. A Concerto hit: hit a gyógyulásban, hit a szeretetben, hit a jövőben. A Concerto egyetlen szó: Istenem. A Concerto szakrális mű, maga az abszolút művészet: a szavak nélküli ima. Én Istenem, gyógyíts meg engemet. Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is tengereket. S most tengereket látok felém jönni, És nem maradt egy könnyem megköszönni. A mű tételei: 1. Introduzione 2. Giuoco delle coppie 3. Elegia 4. Intermezzo interrotto 5. Finale (Reményik Sándor: Gyógyíts meg ) Záborszky Kálmán Szabadi Vilmos 4 5

2015. november 7. szombat 15:30 Antonin Dvořák: Vodník (A vízimanó, Op. 107) Edward Elgar: e-moll gordonkaverseny (Op. 85) Dolfin Balázs gordonka Robert Schumann: II. (C-dúr) szimfónia (Op. 61) Vezényel: Kocsis Zoltán A vízimanó a cseh mesevilág jellegzetes alakja, aki nem éppen a jóindulatáról nevezetes: amerre jár, bajt kever, nagy tréfacsináló vagy éppen gonosz alakban tűnik fel. Antonín Dvořak (1841 1904), cseh romantikus zeneszerző ez utóbbi tulajdonságát emelte ki talán legtragikusabb szimfonikus költeményében, a K. J. Erben népi ihletésű balladája nyomán 1896-ban komponált A vízimanó-ban (Op. 107): a vízimanó itt egy gonosz kobold, a víz alatti világ rettegett és kegyetlen uralkodója, aki a fuldoklók lelkét egy felfordított teáscsészében felfogja és víz alatti várába hurcolja. A négy részre tagolható történet dióhéjban csak erős idegzetűeknek: A zöld kabátos vízimanó a holdfényben egy nyárfán ül, (h-moll fuvola-témát hallunk) és vörös csizmát varr magának, közelgő esküvőjére készülve. Másnap reggel egy közeli kunyhóban az anya elmeséli lányának (akinek dallama H-dúrban szól a klarinétokon) félelmetes álmát, s rossz előérzetére hivatkozva próbálja visszatartani attól, hogy a tópartra menjen mosni. A fiatal lány anyja kérlelése dacára elindul a tóhoz. Amint az első ruhadarabot a vízbe mártja, belezuhan a tóba: a vízimanó hatalmába keríti és feleségül veszi. Egy év múlva a lány szomorúan ringatja manó-fiát (varázslatos altatódallam szól), vágyik anyját látni. Ez féktelen haragra gerjeszti férjét, aki két feltétellel engedi haza: ha megígéri, hogy visszatér, mielőtt vecsernyére harangoznak, és nem viszi magával a gyermeket. A kunyhóba hazatérő lányt azonban anyja nem engedi vissza a tóhoz (esti haragszó zeng). Az egyre nagyobb haragra gerjedő vízimanó felkerekedik, bezörget felesége ajtaján, de nem nyitnak neki ajtót. Haragjában hatalmas vihart gerjeszt (a zenekar hangján egyre erősödő viharzene szól), és bosszút forral. A viharban tompa puffanás hallatszik a kunyhó bejáratánál. Anya és lánya kilépnek a házból, s ott fekszik a küszöbön a halott, lefejezett gyermek (a lány és az anya egymást követő motívumai vontatott gyászinduló-szerűen, fokozatosan szétfoszlanak, és egy mély regiszterben elhaló h-moll akkorddal zárul a darab). Tele van szomorúsággal és sajnálattal írta egyik életrajzírója Edward Elgar (1857 1937) e-moll csellóversenyéről (Op. 85). Nem csoda: a mű komponálása előtt befejeződött I. világháború igen mélyen érintette a hazáját nagyon szerető, humanista gondolkodású szerzőt. A Csellóversenyt 1919-ben mutatták be a londoni Queen s Hallban, Felix Salmond volt a szólista, a szerző vezényelt. Méltatói a zeneirodalom gordonkaversenyeinek sorában előkelő helyre teszik a művet, az Elgar által nagyon tisztelt Dvořák hasonló művével egy sorban. A Csellóverseny a hagyományos versenyműformát megtartja, de meglehetősen szabadon kezeli azt, hisz négy tételéből az első kettő szünet nélkül követi egymást. A darab visszafogott színei vad, harsogó effektusoktól mentesek, érett hangú, elbeszélő dallamai nemcsak szépek, hanem érzelmeinkre is hatással vannak. 1. Adagio 2. Allegro molto 3. Adagio 4. Allegro A mű a cselló recitativo-szerű, méltóságteljes monológjával indít, ezután folytatódik a ringató lüktetésű, különböző karakterű témákat felsorakoztató első tétel. Újabb rövid recitativo vezet át a második tételhez, amely egy gyors, virtuóz scherzo, amelyet egyesek koboldok táncához hasonlítanak. A harmadik tétel rövid, lassú, mély érzelmeket kifejező, lírai zene, mely a tétel közepén drámaivá sűrűsödik. A negyedik tétel is recitativo-szerűen kezdődik, fokozatosan bontakozik ki a rondóformájú tétel táncos karakterű főtémája. A darab a gordonka elgondolkodó, mélyen érzelmes monológja után felidézi az első tétel ünnepélyes bevezetését, majd néhány gyors akkorddal a komponista lezárja a versenyművet. Bizonyára sokan felkapják majd a fejüket a szimfónia 2. tétele kezdetekor. Hogy miért? Maradjon talán meglepetés Robert Schumann (1810 1856) német zeneszerzőben a 2. szimfónia (Op. 61) komponálása idején, 1845-ben tudatosodott gyógyíthatatlan idegbetegsége. Testi és lelki fájdalmak kínozták: állandó hallucinációk, idegesség, álmatlanság és kedély-hullámzások bénították alkotóerejét. Ő maga írta barátjának, Mendelssohnnak, hogy napok óta trombiták és dobok szólnak a fejében a trombiták C-ben -, nem tudja, mi lesz ebből Ugyanakkor az emberi lét legnagyobb problémái foglalkoztatták: a szenvedélyek, a fájdalmak, a lét titka, értelme, célja. Mindezt zenében szerette volna kifejezni, ez megmagyarázza a darab pátoszos hangvételét is. Mindemellett kortársaihoz hasonlóan rá is felszabadító erővel hatott J. S. Bach műveinek (újra)felfedezése, műveinek elemzése, valamint hangzás- és formavilágának integrálási lehetősége saját alkotásaiba. Bach előtt tiszteleg a 3. tételben is, amelynek témáját a Musikalisches Opfer-ből merítette. 1. Sostenuto assai Allegro ma non troppo 2. Scherzo. Allegro vivace 3. Adagio espressivo 4. Allegro molto vivace A monumentális első tétel hősi hangja, pátosza után következő második a szerző munkásságának egyik csúcspontját jelenti. A harmadik a fent említett tisztelgés Bach nagysága előtt, a zárótétel pedig megidézi a rajongott géniusz, Beethoven emlékét A távoli kedveshez ciklus utolsó dalának felidézésével. Kocsis Zoltán Dolfin Balázs 6 7

2016. január 30. szombat 15:30 W. A. Mozart: Così fan tutte nyitány (K.588) W. A. Mozart: D-dúr fuvolaverseny (K.314) Bíró Zsófia fuvola W. A. Mozart: D-dúr Prágai szimfónia (K.504) Vezényel: Oberfrank Péter Mind így csinálják. Mármint a nők Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) műve művészileg tökéletes válasz egy problematikus világra, és művészi kifejezése a vágynak, hogy ami a színpadon történik, az a valóságban nem eshetik meg. Hisz csak játék Úgy tűnik, Mozart egyike azon ritka alkotóknak, akik felbukkanásukkal elviszik az egész világ álmát. Mintha csak azért termett volna itt a Földön, hogy csillapítsa bánatunkat és ellensúlyozza veszteségeinket, ugyanakkor fölkavarja a nyugalmunkat, s emlékeztessen arra, hogy nincs itt rendben semmi, hogy baj van a dolgok felszínén is meg a mélyén is, hogy a jelenségek nem azok, amiknek látszanak, hogy az álarcok és a valóság tetszés szerint fölcserélhetők, hogy a szerelem törékeny jószág, az élet mulandó, a hit ingatag. írta Maynard Solomon, Mozart 20. századi pszichobiográfusa. Az 1789-es évben Mozart anyagilag szűkös időket élt, nagyobb lélegzetű műre felkérése nem volt, anyagi helyzete egyre romlott. Az év végén mentőövként jött a megrendelés a Cosí fan tutte opera (K.588) megkomponálására. Az állítólag megtörtént eseményen alapuló két felvonásos opera librettóját Lorenzo da Ponte írta, a bemutató a bécsi Burgtheater-ben volt. Mozart a szerelemben nem ismert tréfát, az ő érzelme és zenéje mindig komoly és valódi, bármilyen helyzetben is vannak szereplői. A nyitány elején és végén a darab intrikusa, a vén filozófus ironikus mottója Cosí fan tutte mintegy idézőjelbe teszi a darab játékos voltát és figyelmeztet: csak ami a darabban zajlik, csak az játék Nagy szükségben jó, ha van a fiókban némi tartalék Nem volt ez másképp régi korok komponistái esetében sem: ha a szükség úgy hozta, gyorsan átszabtak egy régebbi anyagot, és nem egyszer ez a régi-új darab hozta meg a sikert számunkra. Ne rójuk meg őket ezért: számukra a megrendelés jelentette szinte az egyetlen megélhetési forrást. Mozart a D-dúr fuvolaversenyt (K.314) például idő híján egy korábban készült oboaverseny átdolgozásával alkotta meg 1778-ban a holland műkedvelő, De Jean felkérésére. És hogy a történetet még egy adalékkal megtoldjuk: a fuvolaverseny záró tételének dallamát majd Blonde áriájában halljuk vissza a Szöktetés a szerájból című operában. Mindenesetre a méltán népszerű versenyművet előszeretettel tűzik műsorukra mind az oboisták, mind a fuvolisták. 1. Allegro aperto 2. Andante ma non troppo 3. Allegro Hogy De Jean doktor aki több kamaraművet is rendelt akkortájt Mozarttól végül miért nem fizetette ki az időhiány miatt igencsak lassan összeálló kollekciót? Ez bizony talán örök titok marad Nem könnyű leírni, milyen lelkesen fogadják a csehek ezt a zenét. Azokat a számokat, amelyek más országokban a legkevésbé tetszenek, itt isteninek tartják, és ( ) a jelentős zenei szépségeket ( ) a csehek első hallásra tökéletesen felfogták. tudósította Lorenzo da Ponte, szövegíró Mozartot Prágából. Minden bizonnyal a Figaro házassága című opera prágai hatalmas sikere is közrejátszott abban, hogy a komponista előre megkomponálva a később 504-es számot kapott D-dúr Prágai szimfóniát (K.504) 1787 januárjában ellátogatott a cseh fővárosba. Oberfrank Péter Bíró Zsófia Fotó: Czope Anna A szerző a háromtételes szimfóniákhoz szokott prágai közönség kedvében akart járni, amikor menüett nélkül komponálta meg művét. 1. Adagio Allegro 2. Andante 3. Finale. Presto A szimfónia első tételének lassú bevezetése, majd az ezt követő gyors, szinkópás rész ugyanúgy, mint a dúr-moll váltakozású melléktéma: mind-mind az utána következő Don Giovanni előképének is tekinthető, éppúgy, ahogy a második tétel komor hangvétele. A zárótétel viszont leginkább a Figaro vidám, mozgalmas, csínyes-cselszövős légkörét idézi. És hogyan fogadták a derék csehek Mozart remekművét? Álljon itt bizonyságul a kortárs Franz Xaver Niemetschek, Mozart első életrajzírójának helyi tudósítása: Valójában azt se tudtuk, min ámuldozzunk jobban a rendkívüli műveken vagy a rendkívüli előadáson. A kettő együtt annyira lenyűgözött mindannyiunkat, hogy azt hittük, valami édes varázslat foglyai lettünk! Csak akkor tértünk magunkhoz, amikor Mozart a koncert után még fél órán át egymaga rögtönzött pianofortén. 8 9

2016. március 12. szombat 15:30 Szergej Prokofjev: Klasszikus szimfónia Bohuslav Martinů: Oboaverseny (H. 353) Villányi Péter Ludwig van Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia (Op. 60) Vezényel: Horváth Gábor Ki tudósíthatna hitelesebben egy mű keletkezéséről, mint maga a komponista?! Álljon hát itt Szergej Prokofjev (1891 1953) orosz zeneszerző visszaemlékezése: 1917 nyarát teljes magányban töltöttem Pétervár mellett, Kantot olvastam és sokat dolgoztam. Zongorát szándékosan nem vittem falura, mert meg akartam próbálni, hogy hangszer nélkül miként tudok komponálni... Így született meg egy Haydn stílusában készülő szimfónia terve. Úgy gondoltam, ha Haydn ma élne, megtartotta volna a saját komponálásmódját, és ugyanakkor az újból is átvett volna valamit. Ilyen szimfóniát akartam írni: szimfóniát klasszikus stílusban. Amikor reális alakot kezdett ölteni, Klasszikus szimfóniának neveztem el. A szimfóniát mezei sétáimon komponáltam. Legelőbb a harmadik tételt, a Gavotte-ot írtam meg. Prokofjev terve tökéletesen sikerült: a műfaj sajátosságait is, ugyanakkor különleges, csak rá jellemző melódiavilágát is megtartotta, a témák modernek, de világosak és könnyen áttekinthetőek, a hangszerelés pedig gazdaságos és ötletgazdag. Nem csoda hát máig tartó példátlan népszerűsége. Az első két tétel sziporkázó, ironikus, szellemesen ötletgazdag, míg a harmadik, a Gavotte kifejezetten archaikus. Visszafogottsága jól előkészíti a virtuóz finálét. 1. Allegro 2. Larghetto 3. Gavotte. Non troppo allegro 4. Finale. Molto vivace Bohuslav Martinů: Oboaverseny H.353 Koncertteremben alig hallhatjuk a nagy példakép, Dvořák nyomdokain haladó cseh komponista, Bohuslav Martinů (1890 1959) műveit, pedig a huszadik századi zeneszerzés ritka, derűs csoportjához tartozik komoly gyászművei ellenére is. Bár kritikusai szerint életműve egyenetlen, kora legtermékenyebb zeneszerzői közé tartozott. A csehországi Polickában született Martinů a prágai konzervatóriumban és orgonaiskolában tanult. 1913-ban a Cseh Filharmonikusok hegedűse lett. 1922-ben Istar című balettjével és Tűnő éjfél című zenekari művével aratta első sikereit. Ezek után Josef Suk zeneszerzés növendéke lett. 1923-39-ig Párizsban élt. A német megszállás idején az Egyesült Államokban telepedett le, itt írta hat szimfóniáját, és több egyetemen is tanított. 1946-ban visszatért Csehszlovákiába, ahol a prágai konzervatórium zeneszerzési mesteriskolájának tanára lett. A svájci Liestalban halt meg. Az oboaversenyt 1955-ben Nizzában írta a cseh származású ausztrál oboaművész, Jiri Tancibudek felkérésére. Ez az év termékeny időszak volt a komponista életében, hisz a Gilgames eposz oratorikus feldolgozása mellett írt egy népi kantátát, valamint megkomponálta a Piero della Francesca freskói című zenekari művét, melyben a különféle stílusok szintézisére törekedett. A hagyományos, három tételes concerto azóta a világ minden táján az oboisták alap-repertoárjának nélkülözhetetlen darabjává vált. 1. Moderato 2. Poco andante 3. Poco allegro Hallottunk Beethoventől egy új szimfóniát, mely legfeljebb az ő dühöngő tisztelőinek tetszhetik! cseppent a lúdtollról némi vitriol a kortárs kritikus, Kotzebue papírjára. A mai kor emberének viszont ünnepet jelent, ha a koncertteremben felcsendülnek Ludwig van Beethoven IV. szimfóniájának (Op. 60) hangjai. Talán fogadjuk el a Beethovent példaképnek tartó és nem kevés irodalmi vénával megáldott Schumann értékelését, aki így írt: a negyedik szimfónia úgy áll két szomszédja között, mint egy karcsú görög leány két északhoni óriás között. Mindenesetre annak ellenére, hogy nagyon elüt két társától egyike Beethoven legegyénibb, legtökéletesebb alkotásainak. Kiválik frissességével és közvetlenségével, alaphangulata vidám, boldog, és már kirajzolódik benne a romantikus Beethoven is a témák széles felépítésében, a harmóniák hosszú kitartásában, a rejtett disszonanciákban, az éles ellentétekbe ugró dinamikában. Az árnyaltan derűs színek ellenére a szenvedély zord viharai távol maradnak, és az egész művön elömlik a napfény Beethoven életének talán legderűsebb időszakát éli. A gyors 1. tétel úgy dallami, mint ritmikai és dinamikai elemeit tekintve maga a megtestesült humor és vidámság, a 2. tételből pedig árad a béke, a nyugalom. A kissé nyugtalan, táncosabb lejtésű 3. tétel trió része kimondottan meghitt érzést áraszt. A finálé mozgalmas tizenhatod-menetei szinte hommage à Haydn címet is kaphatna, hisz a hasonló hangulatú Londoni szimfónia hatásáról vallanak. A befejezés humoros ötlete, játékos ritmikai bravúrja is Haydnra vall: felnagyított kottaértékekben, lassítva és apró részleteikre bontva a főtéma zenei anyagának karikatúráját halljuk. 1. Adagio Allegro vivace 2. Adagio 3. Allegro vivace 4. Allegro ma non troppo Horváth Gábor Villányi Péter 10 11

2016. május 21. szombat 19:30 Szergej Rachmanyinov: II. (c-moll) zongoraverseny (Op. 18) Farkas Gábor Johannes Brahms: II. (D-dúr) szimfónia (Op. 73) Vezényel: Baráti Kristóf A Csajkovszkij nyomdokain járó Szergej Rachmanyinov (1873 1943) korán megtapasztalta a siker édes ízét, hisz már moszkvai diákévei alatt is több műve örvendett nagy népszerűségnek. Így annál keserűbb volt a fiatal orosz komponista csalódása, hogy 1. szimfóniája nem kis részben köszönhetően egyébként a művet vezénylő Glazunov alkoholos indiszponáltságának a bemutatón csúfosan megbukott. Abból a mély alkotói válságból, amelybe Rachmanyinovot e fiaskó sodorta, a zeneszerző egy kiváló orvos-pszichiáter segítségével jutott ki, méghozzá azzal, hogy dr. Dahlnak sikerült hipnózisban újra alkotásra biztatnia. Az ekkor keletkezett mű a II. c-moll zongoraverseny (Op. 18) zongoraszólamát maga a szerző játszotta a bemutatón Moszkvában 1901-ben. A darab melynek népszerűsége azóta is töretlen három évvel később elnyerte a Glinka-díjat. 1. Moderato 2. Adagio sostenuto 3. Allegro scherzando A c-moll zongoraversenynek azonban nemcsak a keletkezése szokatlan, hanem az utóélete is. Több film zenéjében is felbukkan, sőt mai slágerben is (pl. a második tétel főtémáját egy 1976-ban keletkezett popzenei szám egy az egyben átvette Eric Carmen: All by myself ), s olyan előadók, mint Frank Sinatra vagy David Bowie is ihletet merítettek a zeneműből. Íme, a hipnoterápia hatása máig tartó sikereket eredményezett 1877 nyarát Johannes Brahms (1833 1897) német zeneszerző a Wörthi tó mellett töltötte, amelynek barátságos tájait a zordabb északi tájról származó komponista bájosnak, kedvesnek találta. Brahms megfontoltan dolgozott, a szimfónia komponálásába júniusban kezdett bele, és év végére készült el vele. Maga szerzője mondta róla: olyan vidáman és kedvesen szól, mintha egyenesen egy ifjú házaspár számára íródott volna. A II. szimfóniát (Op. 73) 1877. december 30-án mutatták be a Bécsi Filharmonikusok, a világhírű magyar származású karmester, Richter János vezényletével, olyan sikerrel, hogy a harmadik tételt a közönség megismételtette. 1. Allegro non troppo 2. Adagio non troppo 3. Allegretto grazioso 4. Allegro con spirito Brahmsot első szimfóniája alapján komor, töprengő, elmélkedő zeneszerzőnek könyvelték el. Ennek ellentmond II. szimfóniája, melynek első tétele életerőtől duzzadó, mégis kedves és érzelmes. A második szöges ellentéte az előző délvidéki romantikájának: majdnem fájdalmas, töprengő hangulat uralkodik benne, mely a szenvedélyességig fokozódik, s aztán lemondó sóhajjal végződik. A harmadik tétel legfontosabb jelzője talán a szeretetreméltóság lehetne: halkan ringatózó pizzicato (pengetett) csellókíséret fölött szól a rendkívül kedves téma. Az energikus zárótétel diadalmas, mámoros, napfényes hangulatban zárja a fenséges szimfóniát. Baráti Kristóf Farkas Gábor 12 13

Gaudeamus Bérletek és jegyek válthatók Hangversenyek helyszíne: Zeneakadémia (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) a Zuglói Szent István Zeneházban (1145 Budapest., Columbus utca 11.) Pénztári nyitva tartás: hétköznap 16.00 20.00 óráig Tel: +36-70/429-0075 E-mail: jegy@zugloifilharmonia.hu a Zeneakadémián (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) valamint az ismert jegyirodákban Gaudeamus bérletek árai: 8.900 Ft 7.900 Ft 6.900 Ft Gaudeamus előadásonkénti jegyárak: 2.700 Ft 2.300 Ft 2.100 Ft Támogatói bérlet: 30.000 Ft Farkas Gábor Vigadó 2015. szeptember 27. vasárnap 19:30 Kiss B. Atilla Fotó: Lugosi Lugo László Medveczky Ádám Bartók emlékkoncert Erdélyi táncok Cantata profana Kiss B. Attila tenor Alexandru Agache bariton Nemzeti Énekkar Karigazgató: Antal Mátyás III. zongoraverseny Farkas Gábor Vezényel: Medveczky Ádám Concerto Vezényel: Záborszky Kálmán Jegyek 3.000 Ft-os áron, korlátozott számban kaphatók a Vigadó jegyirodájában Záborszky Kálmán Alexandru Agache Antal Mátyás www.zugloifilharmonia.hu www.vigado.hu www.facebook.com/zugloifilharmonia 14 15

2015. november 29. vasárnap 18:00 Pjotr Iljics b-moll zongoraverseny, Op.23 Csajkovszkij: Közreműködik: A Zuglói Filharmónia Hegedűs Endre - zongora Szent István Király Szimfonikus Zenekar Anton Bruckner: IV. Esz-dúr Romantikus hangversenysorozata a Művészetek Palotájában szimfónia Koncertek: Vezényel: Ménesi Gergely Stephanus bérlet 2015/2016 2015. november 29., vasárnap 18:00 2016. január 9., szombat 18:00 2016. február 13., szombat 18:00 2016. május 28., szombat 18:00 Pjotr Iljics Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny (Op. 23) Anton Bruckner: IV. (Esz-dúr) Romantikus szimfónia (WAB. 104) Petrovics Emil: I. Kantáta (Egyedül az erdőben) Harmath Dénes: 112. Zsoltár ősbemutató Richard Wagner Henk de Vlieger: Ring szimfónia Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Fúvószenekarának hangversenye Dimitrij Sosztakovics:: Ünnepi nyitány (Op. 96) Jean Sibelius: Két impromptu (Op. 5, No. 5,6) Jean Sibelius: Finlandia (Op. 26) Hidas Frigyes: Requiem Baráti Kristóf zenekari szólóestje Bartók Béla: I. hegedűverseny (1907) Igor Stravinsky: Hegedűverseny (D-dúr) Pjotr Iljics Csajkovszkij: Hegedűverseny (D-dúr, Op. 35) A Zuglói Filharmónia hagyományos bérletsorozata, a Stephanus Bérlet ebben az évadban a Művészetek Palotájában talált otthonra. A zeneirodalom nagyágyúi mellett helyt kapnak olyan ritkaságszámba menő csemegék is, mint Henk de Vlieger Ring-szimfóniája vagy Stravinsky ritkán játszott Hegedűversenye. A repertoár ősbemutatóval is bővül: a 112. zsoltárt Harmath Dénes, a Zuglói Filharmónia csembalistája zenéjével ismerheti meg a közönség. A sorozat különlegessége a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Fúvószenekarának hangversenye. Szeretettel várjuk Önöket hangversenyeinken! Záborszky Kálmán művészeti vezető 16 17

2015. november 29. vasárnap 18:00 Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny (Op. 23) Hegedűs Endre zongora Anton Bruckner: IV. (Esz-dúr) Romantikus szimfónia (WAB. 104) Vezényel: Ménesi Gergely Ritkán fordul elő, hogy egy hangszeres művész a számára írt darabot banálisnak és helyenként lejátszhatatlannak ítélve dühösen visszadobja a szerzőnek. Pedig Pjotr Csajkovszkij (1840 1893) méltán közkedvelt, fülbemászóan romantikus b-moll zongoraversenyével (Op. 23) éppen ez esett meg. A sértődött komponista Nyikolaj Rubinstein nevét át is húzta az ajánláson, helyére pedig Liszt Ferenc vejéé, Hans von Bülow-é került, aki így nyilatkozott a műről: nagyon nehéz, de megéri a fáradságot. Bülow a valóban igen nehéz darabot bravúros módon vitte sikerre: 1875-ben Bostonban majd Németországban is hatalmas lelkesedést váltott ki vele, megalapozva a versenymű máig tartó töretlen népszerűségét. S hogy a történet még egy csavart vegyen: a sikerek hírére Rubinstein revideálta addigi nézeteit, felvette repertoárjára a darabot, és a párizsi bemutatón már őt ünnepelte a publikum! 1. tétel (Allegro non troppo e molto maestoso): Trükkös bevezetéssel indít a szerző: a bevezető fúvós fanfár mollja után a zongora a fényes Deszdúrban indít, felkeltve a hallgatóság figyelmét és rögzítve a gyönyörű, nagyívű dallamot, mely minden szokást és szabályt felrúgva többé nem tér vissza a darab folyamán. A 2. tétel (Andantino semplice) finom, játékos dallamok egymásutánja, amolyan romantikus, régi francia dalocskát feldolgozó mese-zene, manókkal, tündérekkel, bravúros futamokkal A tüzes zárótétel (Allegro con fuoco) az oroszok páratlan lüktetésű férfitáncát idézi, majd egy egyszerűbb, éneklő dallam után a derűt sugárzó, vidám körtánc himnikus magasságokba emelve az orosz népdalt idéző dallamot, ugyanakkor szinte megvalósíthatatlan technikai nehézséget okozva a zongoristának torkollik a fináléba. Ménesi Gergely Hegedűs Endre A Csajkovszkij-zongoraversennyel szinte egy időben komponálta az osztrák Anton Bruckner (1824-1896) talán legnépszerűbb zenekari művét, a IV. Romantikus melléknévvel illetett szimfóniáját. Bruckner nem mellékesen a zenetörténet egyik legkülönösebb alakja lelkes Wagner rajongó volt, amely lelkesedés nyomai műveiben is fellelhetők, legszembetűnőbben talán merész harmóniakezelésében és hangszerelésben. Ugyanakkor az osztrák népzene, valamit Beethoven és Schubert hatása is előbukkan darabjaiban. Szimfóniái ezzel együtt félreismerhetetlenek, a jellegzetes bruckneri hang minden művében markánsan kiütközik. Bár a kompozíciónak maga a szerző adta a Romantikus melléknevet, a legnagyszerűbb természet-zenék egyikével van dolgunk. Az önmagával sosem elégedett zeneszerző a szimfóniát 1874 és 1888 közt legalább hétszer átdolgozta. A szerző levelezéséből kiderül az alkotás programzenei jellege: Az első tételben (Bewegt, nicht zu schnell) megszólaló kürt egy középkori városháza tornyából a hosszú éjszaka után a reggelt köszöntő jelzés, miután elindul a mindennapi élet, megnyílnak a városkapuk, büszke lovaikon lovagok sietnek. Ezekből és hasonló elemekből bontakozik ki a romantikus kép. A második tétel (Andante. Andante quasi Allegretto) a széncinege dala, majd imádság és szerenád. A harmadik (Scherzo. Bewegt) egy vadásztrió, a verkli hangja mellett, az erdőben ebédelő vadászokat hivatott megjeleníteni. A záró tételre (Finale. Bewegt, doch nicht zu schnell) utaló kifejezett programról nem tudunk. Mivel a szerző kétkedett művei értékét illetően, így ez a tétel három átdolgozott változatban is létezik. 18 19

2016. január 9. szombat 18:00 Petrovics Emil: I. Kantáta (Egyedül az erdőben) Geszthy Veronika Harmath Dénes: 112. Zsoltár ősbemutató Geszthy Veronika Gaál-Wéber Ildikó Varga Donát Szent István Király Oratóriumkórus Richard Wagner Henk de Vlieger: Ring szimfónia Vezényel: Záborszky Kálmán Petrovics Emil (1930-2011) 1. kantátája, mely az Egyedül az erdőben alcímet kapta, a komponista zeneszerzői tanulmányainak utolsó évében, 1956-ban íródott. Az akkor Farkas Ferenc irányítása mellett dolgozó Petrovics ezt a művet a neves román költő, Mihail Eminescu három versére írta, szopránszólóra és kis kamaraegyüttesre, amelyben fúvósötös, vonósötös, hárfa, zongora és cseleszta kapott helyet. A kamarakantáta műfaji megjelölése több szempontból is érvényesül: egyrészt vonatkozik az előadó-apparátusra, másrészt a kamarazeneszerű áttört hangzásra, végül pedig a finom, lírikus hangvételre. Az Eminescu-versek mint egy-egy erdei hangulatkép: az első az erdő örökkévalóságáról, a második az alkonyatról szól, míg a harmadikban az erdő őszi képe, a madarak elvonulása bontakozik ki. A darab zenei eszközei az arra az időszakra oly jellemző és a népies versformában és nyelven írott Eminescu-versekhez kiválóan illő folklorisztikus stílusból valók: népdalra emlékeztető, strófikus-zárt szerkesztésű dallamvilág, tiszta harmóniák (néha hosszan ugyanaz a harmónia fest alá egy-egy dallamszakaszt) és ugyancsak a népies versformából fakadó ritmikus lüktetés. A mű legvonzóbb érdeme a mélyről fakadó dallami invenció. Harmath Dénes orgonaművész, a Zuglói Filharmónia tagja elsősorban mint egyházi muzsikus, orgonista és kántor tevékenykedik, ugyanakkor életét átszövi a zene: lelkes csembalistája több, barokk zenét játszó hangszeres és vokális együttesnek, informatikus mérnökként pedig többek között a kottaírás minél egyszerűbb digitalizálásán is dolgozik. A Zsoltárok könyve 112. énekének egyik fontos üzenete, hogy a hit milyen óriási megtartó erővel bír. Az évközi vesperásban is szereplő zsoltár megzenésítése a vasárnap esti imaórákat idézi fel azzal, hogy a liturgia dallamkincsét klasszikus zenei nyelvezetbe ülteti át. A mű különböző pontjain több zsoltártónus és egy antifóna van elrejtve, valamint egyik bensőséges pillanatában gregorián-imitáció is felcsendül. A szerző abban a reményben ajánlja művét, hogy az azt a derűt fogja sugározni, ami az alkotását is áthatotta! Boldog ember az, ki az Urat féli, az ő parancsolatait igen kedveli. Hatalmas lészen magva a földön, az igazak nemzetsége megáldatik. Dicsőség és gazdagság az ő házában, és az ő igazsága megmarad örökkön-örökké. Az igazaknak a sötétségben világosság támad: Ő, az Irgalmas, Könyörülő és Igaz. Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, az ő dolgait igazul rendezi; meg nem inog az mindörökké. Örök emlékezetben lészen az igaz, nem fél a gonosz-hír hallástól. Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, bátor az ő szíve, azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek bukását. Osztogat, adakozik a szegényeknek, az ő igazsága megmarad örökkön-örökké, fölemeltetik a feje dicsőséggel. A bűnös látja ezt és harag fogja el, fogait csikorgatja és irigységben emészti magát; a gonoszok kívánsága semmivé leszen. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön Záborszky Kálmán Geszthy Veronika Gaál-Wéber Ildikó Varga Donát Harmath Dénes örökké. Amen. Mintha gyermekkorunk nagy képeskönyvét lapoznánk: a történet fonalát egy-egy színes oldalt megtekintve gombolyítjuk tovább. Henk de Vlieger Richard Wagner A Niebelung gyűrűje című, négy operát felölelő ciklusa témái alapján komponált Ring-szimfóniájában is zene-képek egymásutánja vezeti át a hallgatót a germán mondavilág szövevényes legendáin. Megelevenednek a mesébe illő helyszínek: a Rajna és az istenek fellegvára, a Walhalla ugyanúgy, mint a mondabéli alakok: a nagyszerű vagy éppen félelmetes, az egyenesszívű vagy a gonosz, a szerelmes vagy a bosszúálló: Sieg fried és Brünnhilde, Wotan, Freia és Fricka, Fasolt és Fafner, nem beszélve Alberichről, a gonosz törpéről Az 1953-ban született holland komponista 1992-ben összeállított Ring-szimfóniája saját elnevezése szerint zenei kaland - ja persze csak címében szimfónia, a valóságban egybefüggő folyamot alkotó szimfonikus költemény, mely A Niebelung gyűrűje vezérmotívumait, legnépszerűbb zenekari részleteit, meghangszerelt vokális mozzanatait állítja időrendbe, szorosan egymás mellé. Tulajdonképpen mozaikszerűen összerakott hatalmas körkép, melynek apró képecskéit hozott anyagból ragasztgatja össze. Ez a fajta zanzásítás ugyan távol áll a Richard Wagner-féle összművészeti alkotás (Gesamtkunstwerk) szellemétől, ugyanakkor mindazoknak, akik valamely okból nem képesek a Ring-et egy az egyben befogadni, feltétlenül megadja az ismerem Wagnert boldog élményét. 1. Előjáték 2. A Rajna kincse 3. Nibelheim (a Niebelungok földalatti birodalma) 4. A Walhalla (az istenek lakóhelye) 5. Siegmund és Sieglinde 6. A walkűrök 7. Tűzvarázs 8. Erdőzsongás 9. Sieg fried hőstette (a sárkány megölése) 10. Brünnhilde ébredése 11. Sieg fried és Brünnhilde 12. Sieg fried rajnai útja 13. A cselszövés a gyilkos terv 14. Sieg fried halála 15. Gyászzene 16. Brünnhilde halál-áldozata Az élvezetes muzsika képes arra, hogy felelevenítse A Niebelung gyűrűjét ismerők és szeretők zenei emlékeit, egyben felkeltheti az igényt a teljes mű megismerésére is. 20 21

2016. február 13. szombat 18:00 Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Fúvószenekarának hangversenye Dimitrij Sosztakovics: Ünnepi nyitány (Op. 96) Jean Sibelius: Két impromptu (Op. 5 No. 5, 6) Jean Sibelius: Finlandia (Op. 26) Hidas Frigyes: Requiem Csóka Anita, Meláth Andrea, Horváth István, Cser Krisztián Vezényel: Makovecz Pál Dmitrij Sosztakovics (1906-1968) orosz zeneszerzőnek minden oka megvolt arra, hogy Sztálin halála hírére fellélegezzen, hiszen a szovjet diktatúra megbélyegezte, és minden módon igyekezett ellehetetleníteni zeneszerzői és zenepedagógiai munkásságát. Ennek a felszabadult örömnek hangjait fedezhetjük fel 1954-ben írt Ünnepi nyitányában (Op. 96). A rézfúvós fanfárral nyitó, lendületes, csillógó és vidám, ugyanakkor magasztos zene egyszersmind az élet és a zene örömét is tolmácsolja. A forrongó 19. századi Európa zenekultúrájának érdekessége, hogy a globális zenei tudást és értékeket magas színvonalon szintetizálva a kis nemzetek is megteremtették a maguk sajátos zenei identitását olyan szerzők által, akik egyfelől univerzalitásuknál fogva képesek voltak kívülről-belülről is szemlélni a nemzeti karaktert, másfelől tanulmányaiknak, munkásságuknak köszönhetően részei a korabeli egyetemes kultúrának. Így bukkant fel jelentős elődök nélkül a magyar Liszt és Erkel, a cseh Smetana és Dvořak, a lengyel Chopin, a norvég Grieg, vagy éppen Jean Sibelius (1865-1957) finn zeneszerző, aki gyakorlatilag egymaga teremtette meg a finn nemzeti zenét. Ugyanakkor a nagy zenei hagyományokkal bíró országokban is felerősödött a vissza a természethez, vissza a néphez rousseau-i jelmondata, és a szerzők a történelem sodra által elragadva álltak a forradalmi kezdeményezések, önállósodási törekvések mellé. Sibelius korai, zongorára írt Impromptu-sorozatának két gyöngyszemét (Op. 5 No. 5,6) gyakran hallani vonószenekar előadásában is. A felhangzó fúvós-átiratot Makovecz Pál hangszerelte. Az 1800-as évek utolsó évtizedében Oroszország szorosabb felügyelet alá akarta vonni Finnországot. 1899 februárjában a cár Finnország önállóságát erősen korlátozó manifesztumot adott ki, melyet a finnek az orosz elnyomás fokozódása jelének vették és ez felerősítette a nemzeti öntudatot. Feléledt a finn nemzeti érzés, az ifjúság tevékenyen fellépett az orosz törekvések ellen. A történtek hatása alá került Sibelius is, s ezekben az években a finn legendákat földolgozó zenekari művek sorát alkotta meg. Ezek közül a legismertebb az 1899-ben keletkezett Finlandia (Op. 26), amely érzékletesebben mutatja be az Ezer tó országát, mint szavak ezrei, s amely mű szinte a nemzeti hős piedesztáljára emelte szerzőjét. Azóta ez a mű reprezentálja a világ szemében a finn nemzetet. Sokáig úgy tartották, hogy Sibelius népzenei témát dolgozott fel művében, de mára bebizonyosodott, hogy alkotása egyéni invencióból született. A bevezető részben a történelmi hátteret festi komor képekkel, melyet szintén sötét ballada-szerű rész követ. A mű záró része a rabláncot lerázó, dicsőséges és győzelmes nép dicséretét zengő monumentális finálé. Érdekes megjegyezni, hogy a számtalan feldolgozás mellett még olyan filmekben is felhangzik a háttérben, mint Bruce Willis filmje, a Die Hard 2. epizódja. Makovecz Pál Csóka Anita A sors furcsa fintora, hogy a fúvószenekari repertoár nagy mestere, akinek professzionális és amatőr együttesek világszerte nagy odaadással játsszák műveit egy televíziós szappanopera teleregény főcímzenéjének megkomponálásával tett szert országos ismertségre. Meláth Andrea Horváth István Cser Krisztián Hidas Frigyes (1928-2007) zeneszerző, karmester, zeneigazgató gazdag életműve jelentősen hozzájárult a kortárs magyar hangszeres repertoár gazdagodásához. Fúvószenekarra, szólistákra és kórusra komponált, gyönyörű Requiem-ét az 1956-os forradalom 40. évfordulóján mutatták be, azóta a világ 16 országában elhangzott már: Észak- és Dél-Amerikában, Dél- Afrikában és Európa számos országában, nagyvárosában. 1. Requiem aeternam 2. Dies irae 3. Domine, Iesu Christe 4. Sanctus 5. Agnus Dei 6. Lux aeterna 7. Libera me 22 23

2016. május 28. szombat 18:00 Baráti Kristóf zenekari szólóestje Bartók Béla: I. hegedűverseny (1907) Igor Stravinsky: Hegedűverseny (D-dúr) Pjotr Iljics Csajkovszkij: Hegedűverseny (D-dúr, Op. 35) vezényel: Horváth Gábor Egy fiatalkori, lángoló szerelem öt vonal közé zárva. Báj, művészi temperamentum, erőteljes muzikalitás és technikai bravúr. Mindez együtt Geyer Stefi (1888-1956), a csodagyerek hegedűs. Játékával már tizenévesen elbűvölte Európát, Amerikát, na és Bartók Bélát (1881-1945), aki I. Hegedűversenyében (1907) megfestette zenei portréját. Egy nő arcképe: D-Fisz-A-Cisz. Bartók és Geyer Stefi közelebbi kapcsolata igen rövid ideig, alig több mint nyolc hónapig tartott. Találkozásaik eleinte a közös muzsikálás jegyében teltek, Stefi külföldi utazása és Bartók népdalgyűjtő útjai következtében azonban egyre inkább a levélbeli érintkezésre szorítkoztak. Bartók a levelekben szabadszellemű vallási, világnézeti elképzeléseinek kifejtésével udvarolt a konzervatív neveltetésű, hívő katolikus Stefinek. A módszer nem vált be, a lányt inkább megrémisztették a szokatlan gondolatok, mintsem hogy felébresztették volna kíváncsiságát. Megvan már az idealizált Geyer Stefi zenei képe, ez mennyországi, bensőséges, megvan a szilaj G. St.-é is ez humoros, elmés, mulattató. Most meg kellene szerkeszteni a közömbös, hűvös, néma G. St. képét. De ez csúnya muzsika lenne. (Bartók 1907. november 29-én kelt levele) A két tételes darabot Bartók állítólag épp aznap fejezte be, amikor a lány megírta a neki szóló szakítólevelet. Bartók végül Geyer Stefinek ajánlotta és ajándékozta fiatalkori hegedűversenyét. Ez a mű aztán az utókor elől sokáig, évtizedekig elzárva őrizte ennek a néhány hónapig tartó kapcsolatnak titkait, egészen 1956-ig, a Svájcban élő Geyer Stefi haláláig. Egyedül nem megy idézhetnénk ironikusan, de nyilván nem erről van szó: a 20. században nem volt ritka eset, hogy a komponisták fantáziája túlszárnyalta a játszhatóság határait, ezért a zeneszerző a majdani előadó tevékeny közreműködésével alkotta meg versenyművét. Igor Stravinsky (1882-1971) Hegedűversenye is a komponista és az előadó, a lengyel származású amerikai hegedűművész közös munkájának eredményeként született. A Stravinsky által felvázolt, mindössze 3 hangból álló akkordos témaötletet Samuel Dushkin először játszhatatlannak ítélte, majd hosszas töprengés után mégis talált megoldást. Ettől fogva ő segítette a komponistát a hegedű technikai nehézségeinek és lehetőségeinek útvesztőiben, s a darab gyorsan el is készült. 1. Toccata 2. Aria I 3. Aria II 4. Capriccio Stravinsky nem hagyományos felépítésű versenyművet alkotott, hanem olyan négyrészes ciklust, amelynek mindegyike a háromszólamú akkordból indul ki, s amelyben két mozgalmasabb-virtuózabb tétel (Toccata, illetve Capriccio) fog közre két nyugodtabbat és dallamosabbat (Aria I és II). A sokféle karaktert felvonultató, állandó ritmikus lüktetést hordozó első tétel Bach concerto-inak ritmusvilágát idézi játékos, táncos motívumaival. A 2. tétel szélesen ívelő, nagy hangterjedelmű hangközöket felsorakoztató témáját a hegedű mutatja be, majd a lüktető középrészt követően visszatér a kezdő szakasz nyugodt éneklése. A 3. tétel szólama aránylag kis hangterjedelemben mozog, helyenként kifejezetten énekszerű. A záró Capriccio, ahogy a cím sugallja, alapjában véve szeszélyes és gyors. Egy rövid, dallamosabb epizódban a kor nemes szalonzenéjének emléke is feltűnik: a hegedű mintha Fritz Kreisler híres darabja, a Szép rozmaring melódiáját idézné. ( ) Csupa vad, közönséges arcot látunk, durva káromkodást hallunk és a pálinka bűzét érezzük. A leküzdhetetlen nehézségekkel próbálkozó hegedűs önmagát sem kínozta kevésbé, mint minket írta a híres, de nem éppen jóindulatáról nevezetes esztéta, Eduard Hanslick Csajkovszkij Hegedűversenyének 1879-es bécsi bemutatójáról. A heves füttykoncert, mely a szörnyűségesen barbár műnek szólt, hosszú percekre összeolvadt a bátor művészt jutalmazó tetszésnyilvánítással. Horváth Gábor Baráti Kristóf Ha Auer Lipót, korának egyik legnépszerűbb hegedűművésze is segédkezhetett volna a zeneirodalom egyik legnépszerűbb és legnehezebb hegedűversenyeként számon tartott műnek, Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) Hegedűversenyének (Op. 35) létrehozásánál, bizonyára nem utasította volna el játszhatatlannak ítélve a szerző felkérését annak bemutatására. Pedig ez történt mint tudjuk, nem először a szerző életében b-moll zongoraversenyének bemutatását is ezzel az indokkal utasították el annak idején. Az alkotást végül egy fiatal művész, Adolf Brodszkij mutatta be. Szerencsére az utókor nem Auer és Hanslick véleményét igazolta: a hegedűverseny töretlen népszerűsége máig tart. Utóbb persze Auer megváltoztatta álláspontját, és a mű szenvedélyes propagátorává lett: közkézen forgó kiadását is ő rendezte sajtó alá. A darab ellenállhatatlan varázsának egyik titka nyilván az a mesteri lelemény, amellyel Csajkovszkij a nyugat-európai hegedűkoncert hagyományait az orosz népi hanggal összeegyezteti. 1. Allegro moderato 2. Canzonetta, Andante 3. Finale, Allegro vivacissimo 24 25

Stephanus Bérletek és jegyek válthatók Hangversenyek helyszíne: MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.) a Zuglói Szent István Zeneházban (1145 Budapest., Columbus utca 11.) Pénztári nyitva tartás: hétköznap 16.00 20.00 óráig Tel: +36 70 429 0075 E-mail: jegy@zugloifilharmonia.hu Makovecz Imre 80 a Művészetek Palotájában 1095 Budapest, Komor Marcell u 1. valamint az ismert jegyirodákban Zeneakadémia 2015.november 20. péntek 18.30 Stephanus bérletek árai: 8.900 Ft 7.900 Ft 6.900 Ft Stephanus előadásonkénti jegyárak: 2.900 Ft 2.600 Ft 2.300 Ft Támogatói bérlet ára: 30.000 Ft I. kategória II. kategória III. kategória Makovecz Pál Ünnepi koncert Makovecz Imre születésének 80. évfordulója tiszteletére (A Héttorony Fesztivál zárókoncertje) Arvo Pärt: Lamentate Kis Ferenc: A Holdudvarház dalai Etnofónia Közreműködik a Zuglói Filharmónia, Szent István Király Szimfonikus Zenekar és az Etnofon Zenei Társulás Vezényel: Makovecz Pál A koncert a Zuglói Filharmónia, valamint a Héttorony Fesztivál Fonó Budai Zeneház együttműködésében kerül megrendezésre. www.zugloifilharmonia.hu www.facebook.com/zugloifilharmonia 26

2015. november 29. vasárnap 18:00 Pjotr Iljics b-moll zongoraverseny, Op.23 Csajkovszkij: Közreműködik: A Zuglói Hegedűs Filharmónia Endre - zongora hangversenysorozata a Pesti Vigadó Dísztermében Anton Bruckner: IV. Esz-dúr Romantikus szimfónia Téli bérlet 2015/2016 Vezényel: Ménesi Gergely Koncertek: 2015. december 5. szombat 17:00 2015. december 19. szombat 17:00 2016. január 23. szombat 17:00 2016. február 27. szombat 17:00 Gioacchino Rossini: Bruschino úr nyitány Joseph Haydn: 82. C-dúr (L Ours) A medve szimfónia Felix Mendelssohn-Bartholdy: Szentivánéji álom kísérőzene Benjamin Britten: Simple Symphony Castelnuovo-Tedesco: D-dúr gitárverseny (Op. 99) Franz Schubert: V. (B-dúr) szimfónia (D.485) Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr divertimento Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr klarinétverseny Robert Schumann: III. (Esz-dúr) Rajnai szimfónia (Op. 97) Liszt Ferenc: Hamlet szimfonikus költemény (1858) Camille Saint-Saëns: a-moll gordonkaverseny Op.33 Édouard Lalo: Scherzo Camille Saint-Saëns: Haláltánc szimfonikus költemény Liszt Ferenc: Az ideálok szimfonikus költemény (1857) Immár második alkalommal hirdeti meg Téli Bérletét a Zuglói Filharmónia az újjá varázsolt Pesti Vigadó impozáns Dísztermében. A tavalyi sikeres évad után idén is változatos program várja a hallgatóságot, melyben Haydntól Britten-ig bebarangoljuk a 18 20. század zeneirodalmát, a Zuglói Filharmónia nagyszerű karmesterek irányítása mellett vezet át minket a Szentivánéji álomtól a Haláltáncig, közismert és még felfedezésre váró remekművek sorozatán keresztül. Sok szeretettel várjuk Önöket hangversenyeinken! Záborszky Kálmán művészeti vezető 28 29

2015. december 5. szombat 17:00 Gioacchino Rossini: Bruschino úr nyitány Joseph Haydn: 82. C-dúr (L Ours) A medve szimfónia Felix Mendelssohn: Szentivánéji álom kísérőzene Szentes Anna és a Szent István Király Oratóriumkórus Nőikara Vezényel: Medveczky Ádám Szólítson csak egyszerűen Mókuskámnak ajánlotta a nagy megtiszteltetés miatt a megszólítással küszködő hercegnőnek a Mester, Gioacchino Rossini (1792 1868). Megtehette: az operakedvelő világ a lábai előtt hevert. Hisz már a világra is különleges időpontban érkezett: február 29-én született! Életét átszőtték az anekdoták és titkok, sikerekben bővelkedő pályafutás után 36 évesen felhagyott a zeneszerzéssel és hátralévő közel négy évtizedében a jó és kellemes életeknek, a szakácsművészetnek szentelte életét. Rossini vígoperáját, az Il signor Bruschino címűt 1813. január 27-én mutatták be. Az előadás bukás volt, de miután bő negyven évvel később, 1857-ben Rossini átdolgozta a zenéjét, Offenbach pedig a librettóját, a második, párizsi bemutatón hatalmas sikert aratott. Maga az opera azóta feledésbe merült, nyitányát azonban önálló zenekari műként napjainkban is gyakran játsszák. Az Eszterházán működő Joseph Haydn (1732 1809) mestertől a párizsi konzervatórium, a Le Concert de la Loge Olympique rendelt úgynevezett párizsi szimfóniák közül az első az 1786-ban írt, Medve szimfónia volt. A párizsi bemutatón a Concert de la Loge tekintélyes zenekarral mintegy negyven hegedűssel és tíz bőgőssel dicsekedhetett. Ez utóbbiak nélkül elképzelhetetlen lett volna a No. 82-es C-dúr szimfónia zárótételének mely egyesek szerint a legsikerültebb zárótétel valamennyi párizsi szimfónia között jellegzetes brummogó bőgő-dudabasszusa, amely miatt az utókor a medvetáncra asszociálva a kompozícióra a Medve melléknevet ragasztotta. A párizsi szimfóniákat minden valószínűséggel az 1787-es koncertszezonban adták elő. A hegedűsök közé tartozott a fiatal Luigi Cherubini, aki később beszámolt arról az elragadtatásról, amellyel Párizs legjobb muzsikusai részt vettek ezeken az ősbemutatókon. A zenészek égszínkék frakkban játszottak, és kardot viseltek az oldalukon. A publikum nemesekből állt, s többek között Marie Antoinette is ellátogatott Haydn koncertjére. A koncertek a kritikusokat és a publikumot egyaránt elvarázsolták, és az új szimfóniák hamarosan egész Európában nagy sikert arattak. 1. Vivace assai 2. Allegretto 3. Menuett 4. Finale, Vivace A szimfónia kezdő tétele energikus, a magasba törő C-dúr indítás a továbbiak során figyelemreméltó disszonanciákkal lepi meg a hallgatóságot. A második tétel igazi Haydn-remek: csak úgy árad belőle a vidámság és a kedvesség. A harmadik tétel harsány, súlyos ritmusai után finom ellentételezéssel hat a ländler-szerű, táncos középrész. A zárótétel a szimfónia gyöngye, Haydn zsenialitásának megnyilatkozása: dudaként szólalnak meg a basszusok, mely fölött a medvetáncoltató tenyeres-talpas téma uralkodik. Haydn idejében a művekben hősök, félistenek szerepeltek. Hallatlan vakmerőség kellett ahhoz, hogy valaki ilyen vásári mutatványos jelenetet merjen szimfóniájába felvenni. A mester zsenialitása azonban győzött: annyi ízléssel, mértéktartással és humorral írta meg darabját, hogy a zeneértők el voltak bájolva a tételtől. Egy alig 17 éves mondjuk ki kamasz, akit a mesék világa erősen foglalkoztat, zenét ír. Örvendetes, de ettől még nem hull lábai elé a világ. Az azonban, hogy egy 17 éves fiú olyan darabbal lép a közönség elé, amely kétségkívül a korai romantika egyik magában álló csodája, előzménynélküli, de a későbbiekben megkerülhetetlen, az valóban csoda. A Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809 1847) Szentivánéji álom nyitánya után már nem lehet úgy zenét írni nyári éjszakáról, tündérekről és koboldokról, erdőről és varázslatról, hogy hatása ne érződnék, legyen szó akár Csajkovszkijról, akár Wagnerről vagy Verdiről. Mendelssohn 1843-ban, 17 évvel később a Nyitányt teljes kísérőzenévé egészítette ki, amelynek két tételében nőikart is alkalmazott. A Scherzo a szorgalmasan sürgő-forgó manók és tündérek zenéje, leginkább a rakoncátlan csibész-tündérhez, Puck-hoz kapcsolódva. A Tündér-indulót áthatja az izgalom: vajon mi lesz a varázscseppek hatása? A Dal kórussal Titánia udvartartásának varázslatos kardala, a tündérek altatódala. Az Intermezzo az erdőben egyedül bolyongó, Lysandertől elválasztott Hermina félelmét ábrázolja. A Notturno, az éjszaka zenéje: miután Puck véghezvitte gonosz cselszövéseit, a szereplők önfeledt álomba merülnek a holdfényben úszó erdőben. A Nászinduló a kibékülő szerelmesek muzsikája, az uralkodó pár és a két boldog szerelmespár esküvőjét kísérő népszerű örömzene. A Kézművesek tánca a nyitányból már ismert zenei anyagot használja fel, a mesteremberek komikus tragédiáját záró bergamaszka tánc. A Finálé ismét a tündéreké, akik eljöttek, hogy áldást hintsenek az emberek boldogságára. Ebből emelkedik az új dallam: a tündérek áldása, a Coda: most érezzük igazán, hogy a Szentivánéji erdőn át eljutottunk valahová: ez a megtalált harmónia egyik legszebb zenéje. Medveczky Ádám Szentes Anna 30 31

2015. december 19. szombat 17:00 Benjamin Britten: Simple Symphony Mario Castelnuovo- Tedesco: D-dúr gitárverseny (Op. 99) Balog Péter Franz Schubert: V. (B-dúr) szimfónia (D.485) Vezényel: Kovács János Az anyáknak joguk van nagyot álmodni. Néha okuk is Britten amatőr énekes édesanyja arról álmodott, hogy fia Bach, Beethoven és Brahms után a negyedik B lesz a zene történetében, ezért korán zenére kezdte oktatni. Britten hatéves korától komponált, első zsengéit Frank Bridge zeneszerzőnek mutatta meg, aki egyedüli magántanítványává fogadta mesterének tiszteletére írta aztán 1937-ben Variációk egy Frank Bridge-témára című vonószenekari művét. Lord Benjamin Britten, Aldeburgh bárója (1913 1976) brit zeneszerző ahogy mondani szokás túl közel van ahhoz, hogy bármit is mondhatnánk róla. A kortársak nem a legjobb ítészek, az utókor majd eldönti, hogy a manapság megosztott közvélemény melyik tábora ítélt-e helyesen: az-e, amelyik elismeri zeneszerzői nagyságát, vagy az-e, mely vitatja azt. Az azonban mindenekfelett elfogadható, hogy az angol zenetörténet Purcell után legnagyobb alakjával állunk szebben. Britten egyik legismertebb, fiatalkori ötleteit néhány korai zongoradarabját felhasználó zenekari művét, a Simple Symphony-t mindössze 21 évesen komponálta. Az angol és nem-angol vonószenekari hagyományokat folytató darabon ha dallamvilágában régebbi korokat idéz is jól érezhető Vaughan-Williams vagy éppen Dvořák hangzáseszménye, de akár Prokofjev Klasszikus szimfóniáját is megemlíthetjük a rokonok közt. 1. Boisterous Bourrée 2. Playful pizzicato 3. Sentimental sarabande 4. Frolicsome finale A sziporkázó karaktergazdagság, egyszersmind az energia és az életvidám sokszínűség mögött mindvégig jelen van a sajátos, a komponistára jellemző komolyság is. És elámulhatunk újra és újra: milyen varázslatosan sokféle színt képes kicsalni a zeneszerző a látszólag homogén vonós faktúrából! Mario Castelnuovo-Tedesco (1895 1968) első, nyomtatásban megjelent művét, a Piccolo Walzer-t 9 évesen komponálta. A firenzei Cherubini Konzervatórium hallgatójaként szerzett zongora-, majd zeneszerző diplomát. 1932-től Andres Segovia biztatására kezdett el gitárműveket komponálni. 1939-ben a fasiszta diktatúra üldözése miatt családjával Amerikában telepedett le. 1940-től 1956-ig hollywoodi filmgyáraknak szerzett filmzenéket, ugyanakkor számos koncertzenét is írt. Az 1950-es évektől a Los Angeles-i Zenei Konzervatórium tanára volt. A háború után néhányszor visszatért Európába, ahol műveit távozása után is számon tartották és rendszeresen játszották. Az 1939-ben komponált D-dúr gitárverseny (Op. 99) mára a gitárirodalom egyik legnépszerűbb, mondhatni alapművévé vált. A gitárverseny meglepően napfényes és optimista hangulatot árasztó, annak ellenére, hogy szerzője üldöztetése miatt épp szülőhazáját elhagyni kényszerült. A darab a barokk concerto-k áttörtségét, finom, derűs hangulatát árasztja. 1. Allegro 2. Andantino alla romanza 3. Ritmico e cavalleresco imádsággá nemesedett madárdal e szavakkal jellemezte Yehudi Menuhin Schubert művészetét. Kovács János Balog Péter Schubert, a dalok királya, a zenetörténet égboltjának egyik legfényesebb csillaga, az ismeretlenség homályában, a sikertelenség sötétjében élt csupán 31 évet. Mégis zenéjében a fájdalom és keserűség mellett ott ragyog a derű, a vidámság, a boldogság gyönyöre, amivel halála után az egész emberiséget gyönyörködteti napjainkig. mondta a komponistáról Vásáry Tamás. A mindössze 19 éves Franz Schubertnek (1797 1828) immár V. szimfóniáját mutatták be Bécsben, egy műkedvelő zenekar előadásában. Az előadók amatőr volta miatt a szimfónia technikailag viszonylag könnyen játszható. Az egyes tételek rövidek, szerkezetük, szerepük összehangolt a mű egészében. 1. Allegro 2. Andante con moto 3. Menuetto. Allegro molto 4. Allegro vivace Schubert ebben a műben egyértelműen Mozart nyomdokain halad, melyet jól mutat az első tétel imitációs feldolgozásmódja, fegyelme, arányossága is. Ezt követi a szintén klasszikus formát, a kisrondót alkalmazó második tétel. A harmadik tétel is Mozartot juttatja eszünkbe szimmetrikus dallamával, nyugodt ritmikájával. Ha mindedig Mozartot idézte is, a záró fináléban Haydn emléke előtt tiszteleg. 32 33

2016. január 23. szombat 17:00 W. A. Mozart: D-dúr divertimento (K.136) W. A. Mozart: A-dúr klarinétverseny (K.622) Horváth Péter Robert Schumann: III. (Esz-dúr) Rajnai szimfónia (Op. 97) Vezényel: Kocsár Balázs Hallani Mozart muzsikáját olyan, mintha valami jócselekedetet vinne végbe az ember. (Csajkovszkij) Nézetem szerint ilyen zenét csak a kamasz tud írni, akinek a lelke még tele van bizakodással, vagy a bölcs, aki már mindent megbocsájtott. 1772 elején az akkor 16 esztendős Wolfgang Amadeus Mozart (1756 1791) három divertimentót* komponált, köztük a K.136-os számot viselő D-dúr divertimentót. E tömör, magabiztos, háromtételes darab hangszerelése alapján tulajdonképpen vonósnégyesnek mondható hisz a két hegedű-brácsa-cselló előadói apparátust írta elő a szerző, de kamarazenekar szokta előadni. A Mozart itáliai útján elsajátított olasz stílus jobbára a 2. tételben tetten érhető ugyan ebben a darabban, de itt már Michael Haydn és testvére, Joseph Haydn vonósnégyes-divertimentóiról is példát vett a fiatal komponista legfőképp a két szélső tétel megformálásában. 1. Allegro 2. Andante 3. Presto * A divertimento olasz szó, szórakozást, illetve szórakoztatásra szánt, több tételes, jobbára kamarazenekarra írt zeneművet jelent. A sodró lendületű, csupa napfény első tételt áttört hangzású, kissé elmélkedő második követi, hogy aztán helyt adjon a virtuóz, játékos, szinte incselkedő záró résznek. A mozarti életmű utolsó szakaszában a leszűrt tökéletességnek olyan rétege fogad, amelyben mintha tiszta művészi oxigént lélegeznénk. Mintha sikerült volna Mesterünknek az anyagon át a puszta lényeget, szellemet megragadnia. (Molnár Antal) Mozart idején a klarinét még viszonylag fiatal hangszer: alig száz éves... A korabeli hangszerjátékosok közül csak kevesen vitték virtuóz fokra a kezelését. Üdítő példa közöttük Anton Stadler, aki kiváló képességével megragadta Mozart képzeletét, és több remekmű megkomponálására is ihlette. Az A-dúr klarinétverseny (K.622) az a mű, amelynek nagyon nehéz megragadni a mondanivalóját: a zene önmagáért beszél. Legjobban talán a szinte egy időben készült Varázsfuvola lényegével ragadhatjuk meg e mű üzenetét is: az örök jóság, a minden emberiben fellelhető hajlam az odaadásra, szeretetre, a napsugaras életöröm ünnepélyessége hatja át e zenét. Nem véletlen a hangnemválasztás sem: az A-dúr a tökéletes jóérzés, boldogság hangneme. 1. Allegro 2. Adagio 3. Rondo. Allegro A három tétel kezdő, meghatározó témája olyan, mintha családi rokonságban lennének egymással, s ez a rokonság, egység végigvonul az egész remekművön: A nyitó Allegro a három testvér közül a komoly-kellemesen beszédes, szorgos, rendes, a középső Adagio a lassú testvér, aki álmodozó, elmélkedő, a harmadik Rondo pedig a pajkos, tréfás, huncut, barátságos. A szimfóniát tekintem a legtisztább zenének. Más szóval, ahol a muzsika kezdődik, a szónak meg kell szűnnie (Schumann) Robert Schumann (1810 1855) III. Rajnai szimfóniája (Op. 97) a klasszikus modellel szemben nem négy, hanem öt tételes; a két utolsó tétel közé a szerző beillesztett még egy a kölni dóm által ihletett tételt. Bár kétségtelen, hogy a művet a Schumann-házaspár 1850-es Rajna-menti utazása ihlette, a zeneszerző elzárkózott a korábban a rajnai élet egy darabjának nevezett szimfónia esetleges programjának leírásától, a műre így is ráragadt a Rajnai jelző, s a lelkesülten szárnyaló, ragyogó nyitótételt hallva nem nehéz valamilyen természeti képre a hömpölygő folyóra és környékének természeti szépségeire asszociálnunk. 1. Lebhaft 2. Scherzo. Sehr müssig 3. Nicht schnell 4. Feierlich 5. Lebhaft Az első tétel a felszabadultság lüktető élményét hordozza, a sodró víz erejének leképezése nagy hatást tesz a hallgatóságra. A második tétel ellentéte az elsőnek, és csaknem minden Scherzo-nak (scherzo jelentése játékos). Nem annyira tréfa ez, hanem inkább a szentimentalizmus felé hajló lassú ritmusú Rheinländler, rajnai népies tánc. A szerenád-jellegű harmadik tétel egy szöveg nélküli, csöndes, álmodozó dal: holdfényes tájat idéz bensőséges melegséggel. A negyedik tételt a kölni dómban látott ünnepélyes szertartás ihlette. A tétel úgy hat a hallgatóra, mint egy orgonafantázia, teljes zenekaron előadva. Érdekesség, hogy Schumann a tétel hangneméül a Szentháromság hangnemének tartott Esz-dúrt választotta. A zárótétel rokonságban áll az előzővel, nagyjából úgy, mint amikor valaki a templomból kijövet lelkében kicsit még zsong a templomi hangulat belekerül az élet vidám, pezsgő forgatagába. Ez a tétel mindenesetre a szimfónia koronája. Kocsár Balázs Horváth Péter 34 35

2016. február 27. szombat 17:00 Liszt Ferenc: Hamlet szimfonikus költemény (1858) Camille Saint-Saëns: a-moll gordonkaverseny (Op. 33) Déri György Édouard Lalo: Scherzo Camille Saint-Saëns: Haláltánc szimfonikus költemény (Op. 40) Liszt Ferenc: Az ideálok szimfonikus költemény (1857) Vezényel: Ménesi Gergely Egyesek szerint Liszt Ferencnek (1811-1886) a Hamlet a legjobb szimfonikus költeménye, más méltatója viszont nem kevés iróniával így írt a darabról 1937-ben: talán túlságosan is sikerült Hamlet tétovázó és bizonytalan karakterét kottára szedni. Valóban: akik ismerik Liszt harsány zenekari effektusoktól kísért szimfonikus költeményeit, nehezen fedezik fel a szerző világát a tőle szokatlan finom, lírai, szemlélődő jellegű zene hallatán. Érdekes, hogy a romantika korában oly népszerű Shakespeare Lisztet csak ennek az egy darabnak megalkotására ösztönözte. Az ihletet egyébként nem is Shakespeare-től kapta, hanem korának lengyel színész-óriása, Bogumil Dawison Hamlet-alakítása ragadta magával. Ő nem határozatlan álmodozóként jelenítette meg a dán királyfit, hanem ahogy Liszt lelkesen írta egy tehetséges, vállalkozó szellemű, jelentős politikai elképzelésekkel teli herceget állít elénk, aki a megfelelő pillanatra vár, hogy bosszúját véghezvigye és elérje célját, ami nem más, mint királyként uralkodni nagybátyja helyén. Az 1858-ban keletkezett zenemű tehát Hamlet portréját rajzolja meg. A töprengő, a harcos és az őrült királyfi alakja mellett csupán Ophelia finom sziluettje tűnik fel a mű középrészében. E rövid szakasz teljes elkülönülése a szerelmespár tragikus idegenségét mint Ophelia tragédiájának forrását is szimbolizálja. Hamlet gyászzenéjével ér véget a kompozíció. Camille Saint-Saëns (1835 1921) francia zeneszerző aki éppoly megszállottja volt a lepkegyűjtésnek, mint Bartók a rovarokénak a Francia Becsületrend lovagja, igen nagy társadalmi és művészi megbecsülésben részesült. Kortársai mint zeneszerzőt mestere, Liszt Ferenc elé helyezték. Saint-Saëns a-moll gordonkaversenye (Op. 33) a gyönyörű hangú vonós hangszerre írt két versenyműve közül az első 1873-ban készült. A darab megformálásán Liszt Ferenc zongoraversenyei hagytak nyomot, a mű ugyanis egyetlen nagyszabású tételt alkot. Az egyes tételek ugyan elkülönülnek benne, de tematikája alapjában egységes. Saint-Saëns, éppúgy, mint többi versenyművében, lényegében lemond a költői lassú zenék, áradó hangszeres énekek megformálásának lehetőségéről, a lírai momentumok csak epizódszerűen tűnnek fel a mozgalmas-dramatikus szakaszok között. 1. Allegro non troppo Animato Allegro molto Tempo I 2. Allegretto con moto Tempo I Un peu moins vite 3. Molto allegro A Saint-Saëns-mű nagyon népszerű és különösen nehéz is egyúttal, gyönyörű dallamok, színek és hangulatok tárháza. Hálás és inspiráló feladat a szólista számára, ugyanakkor próbára teszi mind a csellistát, mind a zenekart és a karmestert is. A spanyol származású francia zeneszerző, Édouard Lalo (1823 1892) műveire valószínűleg származása okán jellemző a spanyolos íz, ritmus és dallamvezetés. Legismertebb és első sikeres műve a Spanyol szimfónia 1874-ben keletkezett, a zeneszerző ekkor 51 esztendős volt. Lalo 1880-ban írta meg azt a zongorás trióját, amelynek Scherzo tétele oly sikeres volt, hogy 1885-ben zenekarra hangszerelte. Lélekharang, csontzene, félelmetes körtánc a sír szélén míg a kakas meg nem szólal. Hány és hány műben tűnnek fel az apokalipszis képei, az ember örök rettegésének víziói! Saint-Saëns legismertebb szimfonikus költeménye a Haláltánc (1874) eredetileg nem zenekarra formálódott, hiszen először Henri Cazalis költeményének megzenésítéseként jelent meg énekhangra és zongorára. Ez képezte az alapját a zenekari átdolgozásnak, melyben Saint-Saëns meghökkentően különleges hanghatásokat kevert ki. A Halállal összekapcsolódó ördög személye már a középkori hiedelemben is gyakran társult a hegedűvel-hegedüléssel. Saint-Saëns művében a hatás fokozása érdekében a szólóhegedűs a hangszer legmagasabb húrját fél hanggal lejjebb hangolva játszik. A mű a hárfa tizenkétszer megszólaltatott d hangjával világosan utal az éjfél idejére, majd a hegedű (a Halál szimbólumaként) mintegy behangolja hangszerét, ily módon táncba hívva a holtakat. A voltaképpeni tánc a fuvola főtéma-bemutatásával kezdődik. A pokoli tivornya során a xylofonok szinte naturalisztikus hűséggel jelenítik meg a csontvázak zörgését, és jelentős dramaturgiai súlyt kap a kissé átalakított Dies irae-dallam is. Az egyre szilajabb táncba egyszer csak a hajnal hasadtát jelző kakaskukorékolás hasít bele. A döbbenet halálos csendje után a csontvázak egymásután térnek sírjaikba. Liszt Ferenc utolsó, sorban a 12. szimfonikus költeményét hallgatva bizony többször is déja vu -érzése van az embernek: mintha Wagner Trisztán-ja, Siegfried-je szólna ki időnként a kottasorok közül, máskor pedig a Tetralógia dallamai csengenek vissza. Ne gyanakodjunk azonban: mindezek a művek jóval az Ideálok bemutatója (1857) után keletkeztek. S hogy mi történt valójában? Erre Liszt lánya, Cosima Wagner ad választ naplójában. Így ír hites uráról: Elragadó vidámsággal kijelenti: oly sok mindent»ellopott«a szimfonikus költeményekből. Az eredetileg 3 tételes darab a weimari Goethe Schiller emlékmű avatására készült. Mivel Liszt Goethe iránt nem lelkesedett, így Schiller Az ideálok című költeményét vette indító ihletül. Nem véletlen a választás, hisz akár saját ars poeticáját is megfogalmazhatta volna a becsvágyról, a lelkesedésről, az elhivatottságról és a kivívott dicsőségről. S mindennek hanyatlása is sorsszerű: az ünneplés megfogyatkozik, a magány és a csalódás úrrá lesz a művész életén, de a tiszta barátság, tiszta érzelem megmarad, s végeredményben a művész küldetése, sorsa a küzdés és az alkotás. Liszt meglehetősen szabadon bánt a Schiller-vers szakaszaival: a 11 részből álló költeményt még a versszakokat is szétdarabolta, kedvére újraszabta, kihagyott részeket, sőt a művészi szabadság jegyében a végébe bele is toldott egy záró részt. Az egytételes, egybekomponált mű egymástól jól megkülönböztethető részeinek sorrendje a következő: Bevezetés, Lendület, Csalódás, Munkálkodás és a záró szakasz, melyhez Liszt a következő kiegészítést írta: Életünk legfőbb értelme, hogy ragaszkodjunk ideálunkhoz, és szüntelenül munkálkodjunk megvalósításán. Ennek értelmében voltam bátor, és Schiller költeményét kiegészítettem az első tételben felhangzott motívumok ujjongó, megerősítő visszatértével, a záró apoteózissal. Ménesi Gergely Déri György 36 37

Bérletek és jegyek válthatók Hangversenyek helyszíne: Vigadó (1051 Budapest, Vigadó tér 2.) a Zuglói Szent István Zeneházban (1145 Budapest., Columbus utca 11.) Pénztári nyitva tartás: hétköznap 16.00 20.00 óráig Tel: +36 70/429-0075 E-mail: jegy@zugloifilharmonia.hu Színpad Tavaszi Fesztivál 2016 a Vigadóban (1051 Budapest, Vigadó tér 2. ) A szektor 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 2 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 B szektor 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 2 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 valamint az ismert jegyirodákban 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 4 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 4 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Téli bérlet árai: 16.000 Ft 10.500 Ft 7.800 Ft Téli bérlet előadásonkénti jegyárak: 4.800 Ft 4.000 Ft 3.000 Ft Támogatói bérlet: 39.500 Ft 6 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 7 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 C szektor 6 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 7 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 D szektor 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 2 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 2 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 4 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 4 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 6 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 6 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 7 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 7 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 8 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 8 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 9 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 9 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 10 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 10 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 11 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 11 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Dubrovay László Záborszky Kálmán MÜPA 2016. április 24.vasárnap 19.30 Dubrovay László: Faust, az elkárhozott Ősbemutató Győri Balett Vezényel: Záborszky Kálmán I. kategória II. kategória III. kategória www.zugloifilharmonia.hu www.facebook.com/zugloifilharmonia 38 39