ELŐSZÓ ÉS KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Pigler Andornak, a Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatójának a Katalog der Galerie alter Meister. Museum der Bildenden Künste, Budapest címmel 1967-ben kiadott munkája a múzeum Régi Képtárának gyűjteményéről a mai napig forgatott, nélkülözhetetlen alapmű. A megjelenés óta eltelt évtizedek szakirodalmának óriási, mármár követhetetlen léptékű gyarapodása és a képtár bővülése új szerzeményekkel szükségessé tette e publikáció naprakész kiegészítését. Ennek a törekvésnek a jegyében készültek el a gyűjtemény ún. sommás katalógusai, melyek új meghatározásokat, kutatási eredményeket, bibliográfiai adatokat tartalmaznak, valamennyi műtárgy reprodukciójával kiegészítve. 1 Ezzel a tűzoltó munkával párhuzamosan és a nemzetközi tendenciák nyomására az 1990-es években egyre gyakrabban merült fel az igény a gyűjtemény teljes körű tudományos feldolgozását célzó szakkatalógusok iránt. Ennek köszönhetően megjelenés előtt áll a képtár holland és flamand csendéleteinek kiadványa Ember Ildikótól, illetve a holland és flamand portrékat tárgyaló kötet a hágai Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie vezetőjétől, Rudi Ekkarttól. E nagyszabású szakmai vállalkozásnak részeredménye a jelenlegi disszertáció is, kiegészítve számos újdonsággal szolgáló gyűjteménytörténeti érdekességgel, illetve olyan hiánypótló tudománytörténeti áttekintéssel, amely a magyar szakembereknek a tárgyalt témakörben elért eredményeit is tartalmazza. Munkám során óriási segítségül szolgált, hogy ösztöndíjasként lehetőségem nyílt számos külföldi kutatóintézetben, könyvtárban és múzeumban dolgozni, tapasztalatokat gyűjteni. Mindenekelőtt az antwerpeni Rubenianumot, annak elmélyült munkára inspiráló közegét emelném ki, és olyan neves tudósok támogatását, mint a flamand festészet kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerző Nora de Poorter és Carl van de Velde. A hágai Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatieban Rudi Ekkart útmutatásait 1 Tátrai, V. (szerk.): A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings. Museum of Fine Arts, Budapest, Old Masters Gallery. Budapest, 1991; Ember, I. Urbach, Zs. (szerk.): Summary Catalogue. Early Netherlandish, Dutch and Flemish Paintings. Museum of Fine Arts, Budapest, Old Masters Gallery. Budapest, 2000; Ember, I. Takács, I. (szerk.): Summary Catalogue.German, Austrian, Bohemian and British Paintings. Museum of Fine Arts, Budapest, Old Masters Gallery. Budapest, 2003. 1
élvezhettem, míg müncheni tanulmányutam (Zentralinstitut, Alte Pinakothek) során Konrad Renger segítette munkámat. Közvetlen kollégáim közül kiemelten szeretném megköszönni Ember Ildikó, Urbach Zsuzsa és Németh István hasznos tanácsait, észrevételeit, a számos gondolatébresztő beszélgetést. Ugyancsak kiemelten köszönöm Gerszi Teréz, Galavics Géza és Kelényi György irányt mutató meglátásait, megszívlelendő javaslatait, megjegyzéseit. Külön köszönöm Garas Klára, Czére Andrea, Buzási Enikő, Jávor Anna, Ágoston Julianna és Tátrai Vilmos bizalmát, munkám és szakmai törekvéseim iránt tanúsított érdeklődését, megtisztelő figyelmét. Köszönettel tartozom Balogh Ilonának lelkierőt adó ösztönzéseiért, fiatalabb kollégáim közül pedig Dobos Zsuzsannának, Radványi Orsolyának, Gálos Miklósnak és Vécsey Axelnek, hogy megvitathattam velük egy-egy forrásmű fordítási kérdéseit. Ugyancsak hálával tartozom Mojzer Miklós és Baán László főigazgatóknak, illetve Benedek Istvánné, egykori gazdasági igazgatóhelyettesnek, akik a doktori iskola költségeinek megtérítésével támogatták munkámat, illetve tanulmányi szabadság engedélyezésével járultak hozzá a disszertáció koncentrált befejezéséhez. Számos kérdést nem sikerült volna megnyugtatóan tisztáznom Fáy András és Nemcsics Imre restaurátorok szakmai felkészültsége nélkül, mint ahogy ugyancsak nélkülözhetetlen volt számomra Illés Eszter és Nagyajtai Andor hathatós segítsége a múzeum Könyvtárában. A fotóanyag összeállításában Józsa Dénes és Rázsó András segített, az irattár rejtelmeiben Dörögdi Éva kalauzolt, míg a technikai szerkesztésben Kiss-Illés Mónika, Juhász Attila és Moldvai Márton jártasságára támaszkodhattam. Végezetül, de nem utolsó sorban a legtöbb hálával a rengeteg segítségért, ösztönzésért, lelki támaszért és türelemért a családomnak tartozom, így édesanyámnak, Gosztola Jánosnénak, férjemnek, Farkas Ferencnek, és lányaimnak, Farkas Anitának és Farkas Júliának. 2
1. fejezet A HOLLAND ÉS A FLAMAND ZSÁNERFESTÉSZET KUTATÁSTÖRTÉNETE AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKBEN 3
A holland zsánerfestészet kutatástörténete (1970-2005) 1876 és 1971 két meghatározó évszám a holland festészet kutatásának és értékelésének történetében. Az első Eugène Fromentin holland útiélményekkel fűszerezett, Maîtres d autrefois című művészettörténeti írásának megjelenési éve, 1 a másodikhoz pedig Eddy de Jongh realizmus-látszatrealizmus elméletének ismertetése kötődik a brüsszeli Rembrandt en zijn tijd kiállításon. 2 Keresve sem lehetne jellemzőbb példákat találni a holland festészet értelmezésének két végletére, az adott kor e témával kapcsolatos szemléletének megnyílvánulására. Eugène Fromentin németalföldi utazásai során valósággal újrafelfedezte az egyetemes művészettörténet számára a 17. századi holland festőket. 3 Különös, hogy pont az impresszionizmus térhódítása járult hozzá a holland barokk átértékeléséhez, amely a tiszta, minden célzatosságtól mentes festőiség végső diadalát, elismerését jelentette a klasszicista-akadémista szemlélet, a ranglétra élén addig álló Historie műfaja felett. A holland realizmus, mint fogalom Eddy de Jongh (Utrecht University, Utrecht) színrelépéséig megkérdőjelezhetetlenül beivódott a köztudatba. De Jongh szerint azonban a holland festmények nem a valóság kizárólagos tükörképei, a természethű kivitelezés valójában didaktikus, moralizáló tartalommal párosul, amely csak a korabeli emblémák, metszetek és irodalom segítségével oldható fel. Történelmietlen lenne arra keresni a választ, vajon a holland festészet értékeinek a rácsodálkozás erejével ható, XIX. századi felfedezése, vagy De Jonghnak az addigi kutatási eredményeket gyökerestől felforgató, a holland művészet történetét újraíró elmélete gyakorolt-e katartikusabb hatást. De Jongh ikonológiai módszerével mindenesetre iskolát teremtett és kutatók sorát késztette, sőt, kényszerítette véleménynyílvánításra. Fellépésével a holland emlékanyag interpretálása körül több évtizedes vita bontakozott ki, a kutatás intenzitása pedig soha korábban nem tapasztalt mérteteket öltött. Szélsőséges álláspontok, érvek és ellenérvek, publikációk végeláthatatlan sora jellemzi a holland festészet kutatásának ezt az időszakát. Ha teljes körű áttekintésre jelen keretek között nincs is mód, nem kerülhető meg, hogy rövid 1 Eugène Fromentin (1820-1876): Maîtres d autrefois (1876). Magyarul: A régi mesterek (1908). 2 Kiáll. kat. Brüsszel 1971, 143-194. 3 Kelényi 1985, 69. 4
kitérővel ne összegezzük a holland és a flamand zsánerfestészet kutatásának jelenlegi állását, ne tegyünk említést az utóbbi évtizedek meghatározó eseményeiről, publikációiról, és ne hívjuk fel a figyelmet a kutatást adott esetben hátráltató mozzanatokra. A következőkben mintegy emlékeztetőül rövid összefoglalását nyújtjuk a De Jongh-féle emblematikus interpretációs módszerre épülő, 4 abból kiinduló, vagy éppen annak ellentmondó elméleteknek. A legmarkánsabb nézetek közül érdemes kiemelni Jan Białostockiét, aki a festmények egyszerre speculum naturale, illetve speculum morale természetére hívta fel a figyelmet, 5 vagy Lyckle de Vries ún. ikonográfiai erózió -elméletét, amellyel a művek mögöttes tartalmának fokozatos elkopását hangsúlyozta. 6 Konrad Renger (Bayerische Staatsgemäldesammlungen, München) és Eric Jan Sluijter (Leiden University, Leiden) az emblémák és a festmények sokszor erőltetett összekapcsolására, a XVI. században érvényes jelentéstartalom XVII. századi emlékanyagra való adaptálásának a veszélyeire figyelmeztetett. 7 Simon Schama (Cambridge University, Cambridge) ugyancsak a didaktikus, moralizáló jelentéstartalom létezése mellett szállt vitába, 8 akárcsak Jan Muylle (Katholieke Universiteit Leuven), aki a források hallgatásából vont le messzemenő következtetéseket. Véleménye szerint az életképek mögöttes tartalma, didaktikus funkciója a kortársak számára olyan egyértelmű lehetett, hogy az jelképek nélkül sem szorult külön magyarázatra. 9 De Jongh tanítványai, Peter Hecht (Utrecht University, Utrecht) és Jan Baptist Bedaux (Free University of Amsterdam) elismerték az ikonológiai módszer helyességét, de figyelmeztettek a túlinterpretálás veszélyeire. Peter Hecht az egyes művek l art pour 4 De Jongh 1967; de Jongh 1968-69, 22-74; de Jongh 1971, 143-194 (realizmus-látszatrealizmus elméletének első ismertetése); de Jongh 1973, 198-206; de Jongh in: Kiáll. kat. Amszterdam, 1976, 14-28; de Jongh in: Kiáll. kat. Braunschweig, 1978, 11-19; de Jongh 1984; de Jongh 1995. 5 Białostocki 1985. 6 de Vries 1977 ( ikonográfiai erózió elméletének első kifejtése); de Vries 1991. Kocsmajelenetek értelmezéséhez lsd.: de Vries 2005. 7 Renger in: Vekeman Müller Hofstede 1984, 151-161; Sluijter 1990. és 1992. Lsd. továbbá: Sluijter 2000. 8 Schama 1979. 9 Muylle 1986, 135-137. 5
l art szellemiségét, Bedaux pedig a szimbolikus tartalom megléte esetén annak azonnali megnyílvánulását emelte ki. 10 Bár a szakmai köztudat úgy tartja, hogy a De Jongh-féle interpretációs módszer elleni első komolyabb támadás Svetlana Alpers (The University of California, Berkeley) részéről 1983-ra tehető, 11 valójában már az 1970-es évek végén körvonalazódott az amerikai kutatónő ellenvéleménye, amelynek Hessel Miedemával (Kunsthistorisch Instituut Amsterdam) folytatott párbeszédében adott hangot, az ún. Low Life festmények kizárólagosan szórakoztató, art of discribing jellegére, illetve didaktikus, moralizáló tartalmára vonatkozóan. 12 a szaktudományban még ma is túlnyomó ikonografikus, emblematikus és szimbolikus értelmezésekkel szemben, amelyek a képeket elsősorban rejtett irodalmi-nyelvi jelentések enigmatikus hordozóinak tekintik, Alpers szerint a 17. századi Hollandiában a művészet élvezetének legfőbb forrása inkább a látott világ felszínének leképezése részben optikai, részben térképszerű, dokumentációja volt. 13 Szemlélete talán nem is tekinthető végletesen újszerűnek, ha összevetjük Briegernek a zsánerfestészet fejlődéséről 1922-ben megjelent írásával, amelyben a szerző Peter Hechthez hasonlóan a műfaj l art pour l art jellegét és a minden célzatosságtól való megszabadulás szükségességét hangsúlyozza. 14 Az interpretációs vitasorozatba neves német kutatók Hans-Joachim Raupp (Kunsthistorisches Institut der Universität, Bonn), Justus Müller Hofstede (Kunsthistorisches Institut der Universität, Bonn) és a már említett Konrad Renger is bekapcsolódtak, tovább árnyalva a különböző nézetek már csaknem követhetetlen szövevényének sorát. 15 Jogosan merült fel az igény mindennek letisztult összegzésére, amelyre Renger mellett Bob Haak, Haverkamp-Begemann, Reindert Leonard Falkenburg 10 Hecht in: Kiáll. kat. Amszterdam, 1989, 13-19; Bedaux 1983; Bedaux 1990; Bedaux 1990/b. 11 Alpers 1983. 12 Alpers 1975/76, 115-143; Miedema 1977, 205-219; Alpers 1978/79, 46-50; 1984, 79-124. 13 Rényi, A.: A testek világlása. Budapest, 1999, 92-93. 14 Brieger 1922, 15. (V. ö.: Németh in: Kiáll. kat. Székesfehérvár 1993, 66.). 15 Raupp 1983; Müller Hofstede 1984; Renger 1984. Lsd. továbbá: Vekeman Müller Hofstede 1984. 6
és Peter Hecht vállalkozott. 16 Magyar nyelven igényes áttekintésül szolgál Németh István vonatkozó tanulmánya. 17 Szerencsés módon az évtizedes interpretációs viták nem rekedtek meg kizárólagosan szakmai fórumokon, szélesebb körben érdeklődésre számottartó kiállítások keretében nyertek publicitást. Az amszterdami Rijksmuseum Tot Lering en Vermaak címmel 1976- ban megrendezett kiállítása, majd két évvel később a braunschweigi múzeum Die Sprache der Bilder című tárlata, illetve a Philadelphia, Berlin, London útvonalat 1984- ben bejáró Masters of Seventeenth Century Dutch Genre Painting kiállítás lényegében a De Jongh féle módszer alkalmazásának a jegyében született, 18 a berlini szimpózium és a londoni művészettörténeti kongresszus 1984-ben megtartott előadásaihoz, vitafórumához hasonlóan. 19 E három, a zsánerfestészet kutatástörténetében mérföldkőnek számító rendezvény után több, mint egy évtizeddel később, 1997-ben került sor Eddy de Jongh és Ger Luijten szervezésében a Mirror of Everyday Life. Genreprints in the Netherlands 1550-1700 című grafikai kiállításra, egy impozáns katalógus kíséretében, amelyben a szerzőpáros 80 metszetet minden korábbinál tágabb képzőművészeti és irodalmi összefüggésében vizsgálva bizonyítja a De Jongh-féle módszer sokoldalú alkalmazási lehetőségét. 20 Nagyszabású, bár tematikailag szűkebb határok között mozgó, populárisabb kiállításokkal indult az évezred. Peter C. Sutton irányítása mellett került megrendezésre a Love Letters. Dutch Genre Paintings in the Age of Vermeer, a műfaj legjavának bemutatásával, alapos részletességgel körbejárva a zsánerfestészet egy szegmensét. 21 A társasági jelenetek témakörében tallóztak a haarlemi és a hamburgi múzeumban a Satire en vermaak, Het genrestuk van Frans Hals en zijn tijdgenoten 1610-1670 címmel 16 Renger 1978; Haak 1984; Haverkamp-Begemann 1987; Falkenburg 1991; Hecht 1992. 17 Németh 1997, 7-16. 18 Kiáll. kat. Amszterdam, 1976; Kiáll. kat. Braunschweig, 1978; Kiáll. kat. Philadelphia Berlin London, 1984. 19 Berlin 1984; London 1984. 20 Kiáll. kat. Amszterdam 1997. 21 Kiáll. kat. Dublin Greenwich 2003-2004. A kiállítással egyidőben jelent meg Rodney Nevitt könyve Cambridge-ben, amelyben a szerző a szerelemnek a művészetben és a kultúrában játszott szerepét vizsgálja (Nevitt 2003.). 7
bemutatott anyag válogatói, 22 míg a legambíciózusabb, bár egyes vélemények szerint megkérdőjelezhető koncepcióval került megrendezésre 2004-2005-ben a Zinnen en minnen. Schilders van het dagelijks leven in de zeventiende eeuw című kiállítás Rotterdamban és Frankfurt am Mainban, szimpóziummal színesítve az eseményt. 23 Átfogó műfajtörténeti és tematikus kiállítások után egyre inkább a helyi iskolák és az egyes mesterek kerültek a szakmai érdeklődés középpontjába. 1994-95-ben a rotterdami Historisch Museum vállalkozott Rotterdamse Meesters uit de Gouden Eeuw címmel egy olyan tárlatra, amely rávilágított a városban egykor működő festőiskola jellegzetességeire, az itt alkotó mestereknek a holland festészetben betöltött szerepére. 24 Néhány évvel később a rotterdami Boijmans Van Beuningen múzeum saját gyűjteményének zsánerképeiről nyújtott kiváló áttekintést egy időszaki kiállítás keretében. 25 Sorra kerültek az életképfestészetben is jelentőset alkotó leideni finomfestők, 26 illetve az utrechti caravaggisták is, 27 majd Walter Liedtke (The Metropolitan Museum of Art, New York) értő gondozásában Vermeer and the Delft School címmel New Yorkban és Londonban került megrendezésre az a kiállítás, amely izgalmas kitekintéssel szolgált nemcsak a delfti, hanem a városban hosszabb-rövidebb ideig dolgozó zsánerfestők, így elsősorban Pieter de Hooch munkásságára, a látogatókat pedig nem kevesebb, mint 16 Vermeer művel kényeztette. 28 Nem meglepő, hogy Johannes Vermeer stilárisan, emócionálisan és ikonográfiailag is egyedülálló művészete permanensen foglalkoztatja a szakmát, 29 és az sem, hogy a polgári zsánerfestészet másik nagyjáról, Pieter de Hoochról is kötelezően 22 Kiáll. kat. Haarlem Hamburg 2003-2004. A kiállításról lsd.: Németh 2004. 23 Kiáll. kat. Rotterdam Frankfurt am Main 2004-2005; Rotterdam 2005; A kiállítás kritikáját lsd.: Németh 2005. 24 Kiáll. kat. Rotterdam 1994-95. 25 Gyűjt. kat. Rotterdam 1998. 26 Kiáll. kat. Leiden 1988; Kiáll. kat. Amszterdam 1989-90. Gerrit Dou-hoz lsd. továbbá: Sluijter 2000, 198-263. 27 Kiáll. kat. San Francisco Baltimore London 1997-98. 28 Kiáll. kat. New York London 2001. Életképekről lsd. 5. fejezet: W. Liedtke: Genre Painting in Delft after 1650: De Hooch and Vermeer (130-169.), illetve a vonatkozó katalógustételek. 29 Wheelock 1995; Kiáll. kat. Washington Hága 1995-96; Liedtke 2000. 8
jelennek meg rendszeres időközönként publikációk, köztük olyan kiváló kutatók tollából, mint Peter C. Sutton, vagy Walther Liedtke. 30 Nagy érdeklődésre tartottak számot azok a tárlatok is, amelyek a holland zsánerfestészet legmarkánsabb egyéniségeit célozták meg. Jan Steen ikonográfiailag kimeríthetetlen művészetének elemzésére többek között Eddy de Jongh, Lyckle de Vries és Arthur K. Wheelock (The National Gallery of Art, Washington) vállalkozott, 31 Mariët Westermann pedig a mester komikus, szórakoztató képeinek az életműben elfoglalt helyét, szerepét, összefüggéseit vizsgálta. 32 Különösen tanulságos volt az a Judith Leyster oeuvre-je köré szerveződött kiállítás, amelyen férje, az ugyancsak kiváló zsánerfestő, Jan Miense Molenaer, illetve a haarlemi pályatársak munkái is kiváló válogatásban, informatív módon kerültek bemutatásra. 33 A tárlatot kísérő kiadvány csaknem szakkatalógus igényű részletességgel tárgyalja és elemzi az egyes műveket, azok ikonográfiai előképeit, kultúrtörténeti vonatkozásait. A szerzők között találjuk Frima Fox Hofrichtert is, akitől néhány évvel korábban megjelent a festőnő már nagy hiányt pótló monográfiája. 34 Jan Miense Molenaer egyénisége és munkássága pedig egy Dennis P. Weller irányításával megrendezett amerikai kiállítássorozat keretében körvonalazódott a korábbiaknál átfogóbb módon. 35 A fent említett kiadványok és katalógusok szerzőinek interpretációs módszerével ellentétben Adriaen és Isaack van Ostade, a holland parasztzsáner haarlemi nagymestereinek rajzaiból, metszeteiből Bernhard Schnackenburg (Staatliche Kunstsammlungen, Kassel), illetve Louis Godefroy által összeállított kötetek klasszikus katalogizáló munka eredményei, inkább a történetiségre, mintsem ikonográfiai lemzésekre támaszkodva. 36 Kiadványaikat Adriaen van Ostade rézmetszeteinek amerikai kiállítássorozata és egy londoni tárlat tette teljessé. 37 30 Sutton 1980; Liedtke 2000, 143-185. 31 Kiáll. kat. Washington Amszterdam 1996-97. 32 Westermann 1997. 33 Kiáll. kat. Haarlem Worcester 1993. 34 Fox Hofrichter 1989. 35 Kiáll. kat. Raleigh 2002-2003. 36 Schnackenburg 1981; Godefroy 1990. 37 9
Régi adósságának tett eleget a szakma, amikor a holland zsáner nagymesterei mellett számos olyan szerényebb képességű, de sok esetben igen meghatározó festőegyéniség életműve is feldolgozásra került, mint amilyen Cornelis és Herman Saftleven, 38 Cornelis Bega, 39 Quiringh Gerritsz. van Brekelenkam, 40 vagy Jacob Duck 41 volt. A disszertáció kereteit túlfeszítené a részkutatásokkal foglalkozó, részeredményeket közlő cikkek, tanulmányok, adott esetben könyvek hiánytalan taglalása, 42 nem mellőzhető azonban néhány olyan, igen fontos, összefoglaló igényű publikáció megemlítése, amely részben az interpretációs vitákkal párhuzamosan, részben annak talán csak időszakos lecsengését követően jelent meg. Bob Haak 1984-ben, a The Golden Age: Dutch Painters of the Seventeenth Century címmel kiadott hézagpótló művében, Seymour Slive pedig a Pelican History of Art újabb sorozatában tárgyalja részletesen a műfaj tipikus irányzatait és nagymestereit. 43 Christopher Brown (The National Gallery, London) ugyancsak 1984- ben vállalkozott egy nagyobb lélegzetű mű megjelentetésére, Images of the World: Dutch Genre Painting in Its Historical Context címmel, kísérletet téve az életképek általa helyesnek vélt, bár nem nagy visszhangra talált tematikai csoportosítására. 44 Hans- Joachim Raupp, a holland és flamand életképfestészet nemzetközileg elismert kutatója, a Genre című kiadványában egy rangos magánygyűjtemény alig ismert, 45 sok esetben először publikált műveinek elemzésén keresztül nyújtott áttekintést a témáról, 46 míg a Geschichte der klassischen Bildgattungen in Quellentexten und Kommentaren sorozat 1999-ben megjelent kötetében Barbara Gaehtgens válogatásában a holland festészet és a Kiáll. kat. Athens 1994; Kiáll. kat. London 1995. 38 Schulz 1978. és 1982. 39 Scott 1984. 40 Lasius 1987. és 1992. 41 Salomon 1998. 42 A téma szempontjából nélkülözhetetlen megemlíteni Durantini kutatásait a gyerekek XVII. században betöltött szerepével, helyzetével, képzőművészeti ábrázolásával kapcsolatban (Durantini 1982. és 1983.). 43 Haak 1984; Slive 1995, 122-176. V. ö.: Rosenberg Slive ter Kuile 1966, 101-138. 44 Brown 1984. 45 Raupp 1983; 1986; 1987. 46 Raupp 1996. 10
XVII. század kereteit túllépve Aristotelésztől kezdődően olvashatók forrásszemelvények a műfaj történetéről. 47 A szerzőnő egyébként már az 1984-es berlini szimpóziumon Adriaen van der Werffről (1659 1722) írt tanulmányával jelentkezett a téma elmélyült kutatóinak sorában. 48 Minden eddiginél több méltatást érdemelne a neves amerikai művészettörténész, Wayne Franits (Syracuse University, Syracuse) 2004-ben megjelent kötete, a Dutch Seventeenth-Century Genre Painting. Its Stylistic and Thematic Evolution, amely nemcsak imponáló részletességgel, a legújabb kutatási eredmények tükrében, iskolákra felosztva, hiánytalan bibliogáfiai útmutatóval kiegészítve taglalja a XVII. század holland zsánerképfestészetét, hanem a téma nagyívű szintézisével lezár egy tudománytörténeti korszakot is a holland életképfestészet kutatásában. 49 A flamand zsánerfestészet kutatástörténete (1960-2006) A hollandhoz képest gyökeresen eltérő módon alakult a flamand zsánerképfestészet kutatása. Érdemi tárgyalása nem hiányzik ugyan az 1960-as évek jelentős, összefoglaló áttekintéseiből, 50 de az első, tematikailag önálló feldolgozására 1963-ban került sor. Eredetileg doktori disszertáció formájában állította össze Francine Claire Legrand, aki Adriaen Brouwer és ifj. David Teniers kivételével alapos részletességgel és anyagismerettel tárgyalja a flamand zsánerfestészet emlékeit, műelemzésekkel, analógiák, másolatok, replikák bőséges tárházával. Könyve ebben a témában a mai napig forgatott, nélkülözhetetlen alapmű. 51 Ezt követően a műfaj feldolgozásának, kutatásának történetében hosszú szünet következett. Legrand könyvének megjelenése előtt csak néhány évvel, 1959-ben adódott 47 Gaechtgens 1999. 48 Gaehtgens in: Bock Gaehtgens 1987, 91-116. 49 Franits 2004. Franitstól már korábban is igen fontos publikációk jelentek meg ebben a témakörben, lsd.: Franits 1983-85; 1986; 1993, illetve az ő szerkesztésében jelent meg az a kiadvány, amely tartalmazza a téma kiváló szakértőinek Eddy de Jongh, Svetlana Alpers, Konrad Renger, Eric J. Sluijter, Peter Hecht, Walter Liedtke stb. írásait (Franits 1997.). 50 Gerson in: Gerson ter Kuile 1960, 143-150; Wilenski 1960; Plietzsch 1960. 51 Legrand 1963. 11
arra lehetőség Ludwig Burchard (1886 1960) áldozatkész munkájának köszönhetően hogy megalapítsák a flamand barokk festészet kutatásának fellegvárát, az ún. Rubenianumot. Bár az 1950-es években több, műfaji keretek között mozgó publikáció megjelent a Leo van Puyvelde szerkesztette, Les peintres Flamands du XVIIe siècle című sorozatban, 52 a Rubenianumban a kutatás központi feladata Max Rooses nyomdokain haladva a flamand barokk nagymestereinek, azon belül is elsősorban Rubens életművének teljes feldolgozása lett. 53 Látványos és izgalmas áttörést jelentett a flamand festészet kutatásában a Von Bruegel bis Rubens. Das goldene Jahrhundert der flämischen Malerei címmel 1992-93- ban Köln, Antwerpen és Bécs múzeumaiban megrendezett nagyszabású tárlat, 54 a flamand festészet legkiválóbb szakembereinek közreműködésével. A kiállítás az érintett korszak minden korábbinál alaposabb áttekintésével szolgált, egy impozáns katalógus és egy Bécsben megrendezett kolloquium kíséretében. 55 A katalógusban a flamand zsánerfestészet kutatásának nemzetközileg nagyrabecsült szakemberétől, Konrad Rengertől olvasható a vonatkozó katalógustételeken túl egy igényes tanulmány. 56 Ugyancsak ő volt az, aki Eddy de Jongh fellépésével közel egyidőben a Lockere Gesellschaft. Zur Ikonographie des Verlorenen Sohnes und Wirtshausszenen in der niederländischen Malerei című, 1970-ben megjelent munkájával meghatározóan befolyásolta a zsánerfestészet kutatásának irányát. 57 Részt vett ugyancsak a zsánerfestészet szakértőjeként abban a kiállításban is, amelyet főként amerikai szakemberek Peter C. Suttonnal az élen 1993-94-ben Bostonban és Toledóban The 52 Thiéry 1953; Hairs 1955; Greindl 1956; Speth-Holterhoff 1957. 53 1967-ben sikerült körvonalazódnia annak, hogy Rubens életművével kapcsolatban milyen gyűjtőnév alatt, milyen köteteket jelentetnek meg. Az akkor 26 kötetre tervezett sorozat a Corpus Rubenianum Ludwig Burchard nevet kapta és országos jelentőségű kultúrtörténeti eseménynek számított. Az első, 1968-ban megjelent kötet (The Ceiling Paintings of the Jesuit Church in Antwerp) szerzője a brit dr. John Rupert Martin volt, a Princeton University professzora. 54 Kiáll. kat. Köln (Antwerpen) Bécs 1992-93. (Antwerpenben némileg más összetételű anyag került kiállításra, mint Kölnben és Bécsben, és a katalógus is eltérő formában jelent meg.). A kiállításról lsd.: Gosztola 1995/a 148-150. 55 Mai Schütz Vlieghe 1994. 56 Renger in: Kiáll. kat. Köln (Antwerpen) Bécs 1992-93, 183-190. 57 Renger 1970. 12
Age of Rubens címmel rendeztek, az európai kiállítás túlszárnyalásának nyílvánvaló szándékával. 58 A flamand festészetet ennyire árnyaltan és ilyen léptékben bemutató kiállításoknak az igényét e két rendezvény hosszú időre kielégítette, a hangsúly ezt követően műfajtörténeti áttekintésekre tevődött át, Essen, Bécs és Antwerpen helyszínekkel. Ennek keretében sokoldalúan kerültek bemutatásra a flamand tájkép- és csendéletfestészet különböző irányzatai, egy hasonlóan átfogó zsánerkiállítás azonban még várat magára. 59 A flamand életképfestészet kutatásában eddig a legfőbb szerep a monografikus kiállításoknak és a monográfiáknak jutott, ezen belül is elsősorban az ún. Low Life műfajra specializálódó mesterek munkássága került az érdeklődés középpontjába. A már többször említett német szakember, Konrad Renger volt az, aki tudományos alapossággal dolgozta fel egy kiállítás és jónéhány tanulmány keretében Adriaen Brouwer életművét. 60 A flamand zsánerfestészet másik nagyját, ifj. David Tenierst két nagyszabású kiállításon ismerhette meg közelebbről a szakma és a közönség, a festő munkásságát évtizedek óta kutató Margret Klinge hozzáértő rendezésében. 61 Brouwer és Teniers mellett a harmadik neves flamand zsánerfestő, David Ryckaert III. oeuvre-je Bernadette Van Haute alapos, bár sok téves adatot közlő monográfiájából körvonalazódik, míg Joos van Craesbeeck, a pékmesterből Brouwer hatására festővé avanzsált piktor meglehetősen egyenetlen életművének értékelése a sorban a legfrissebb, 2006-ban jelent meg Karolien de Clippel tollából. 62 Végezetül meg kell említenünk két, a zsánerfestészetet érdemben érintő, összefoglaló igényű kiadványt. Az egyik Zirka Zaremba Filipczak (Williams College) Picturing Art in Antwerp (1550-1700) című, 1987-ben publikált munkája, amely számos, korábban nem tárgyalt aspektusból, friss szemlélettel vizsgálja a kor emlékanyagát, 63 míg Hans Vlieghe (Katholieke Universiteit, Leuven; Rubenshuis, Antwerpen), Flemish Art 58 Kiáll. kat. Boston Toledo 1993-1994, 171-181; 402-443. 59 Kiáll. kat. Bécs Essen 2002; Kiáll. kat. Essen Bécs 2003-2004; Kiáll. kat. Antwerpen 2004. 60 Renger in: Kiáll. kat. München 1986; Renger 1987/a és 1987/b. 61 Kiáll. kat. Antwerpen 1991; Kiáll. kat. Karlsruhe 2005-2006. 62 Van Haute 1999; de Clippel 2006. Lsd. továbbá: de Clippel 2006/b. 63 Filipczak 1987. 13
and Architecture 1585-1700 címmel a Pelican History of Art újabb sorozatában megjelent kiadványában az egyes mestereket kevésbé ismert oldalukról mutatja be, és a korábbi gyakorlattól eltérően a holland párhuzamokra is következetesen felhívja a figyelmet. 64 A holland és a flamand (zsáner)festészet kutatásának jellemzői A (zsáner)festészet holland és flamand emlékeinek a kutatása az elmúlt évtizedek során egymást szinte alig érintve, párhuzamosan haladt, amelyhez nyílván a belga és holland kutatók konstruktív párbeszédének a hiánya is hozzájárult. Tudományos együttműködésükre ritkán találunk példát, bár Eddy de Jongh nagyhatású elméletét a realizmus-látszatrealizmus kérdéséről 1971-ben történetesen éppen egy Brüsszelben rendezett Rembrandt-kiállításon fejtette ki. 1 A közelmúlt zsánerfestészetet érintő eseményei közül műkereskedelmi kezdeményezésre az együttműködés jegyében született az az 1994-ben Hágában, Music and Painting in the Golden Age címmel megrendezett kiállítás, amely holland és flamand művek együttes felvonultatásával Antwerpenben is bemutatásra került. 2 A flamand helyszínen a fenti kiállítással párhuzamosan Muzik & Grafiek. Burgermoraal en muziek in de 16de- en 17de-eeuwse Nederlanden című grafikai tárlattal, és igényesen megírt katalógusokkal még teljesebbé tették a téma árnyalt bemutatását. 3 Ha csak egy pillantást vetünk azonban a két nemzet festészetének könyvtárnyi méreteket öltő szakirodalmára, szembetűnő a flamand barokk és a holland realizmus éles, megítélésem szerint sok esetben indokolatlan és mesterséges szembeállítása. Valóban keresve is alig lehetne szemléletesebb példát találni a művészet történetében olyan végletekre, mint amilyen Rubens hatalmas, sodró lendületű, teátrális kompozíciói és Rembrandt emberi léptékű, intim hangulatú, csendes meditációra sarkalló művei között fennáll. A világi műfajok, s azon belül is elsősorban a zsánerfestészet terén azonban a 64 Vlieghe 1998. 1 Kiáll. kat. Brüsszel 1971, 143-194. 2 Kiáll. kat. Hága Antwerpen 1994. 3 Kiáll. kat. Antwerpen 1994. 14
földrajzi elkülönülés, a politikai, vallási és társadalmi kettészakadás ellenére a különválás korántsem mutatkozott ennyire szélsőséges formában. Elég, ha csak a festők biográfiáját nézzük át, és láthatjuk, mennyire jellemző volt a két ország közti vándorlás, kapcsolattartás, tapasztalatcsere, műkereskedelem, és nem utolsó sorban az irodalmi művek és metszetek kölcsönös ismerete. A merev nemzeti hovatartozás kérdését éppen ezért félretéve egy-egy holland érdekeltségű kiállításon elkerülhetetlennek bizonyult a flamand hagyományokhoz erősen kötődő, ellenben Amszterdamban működő David Vinckboons, vagy két olyan tősgyökeres flamand, mint a Haarlemben hosszabb ideig tartózkodó Adriaen Brouwer és a rotterdami kapcsolatokat ápoló ifj. David Teniers szerepeltetése. 4 A flamand-holland (zsáner)festészet tudománytörténetének másik figyelmet érdemlő vonása a kutatók nemzetiségi megoszlása: a hazai, belga és holland szakembereken kívül főleg német, angol és amerikai művészettörténészekről van szó. Belgiumban a nemzeti kultúra tudományos feldolgozása meglehetősen belterjes, arányait tekintve lényegesen kevesebb külföldi vesz részt benne, mint a holland művészet kutatásában. Mindkét nemzet esetében jellemző azonban a német szakemberek kezdetektől való folyamatos jelenléte, gondoljunk csak Max J. Friedländerre (1867 1958), vagy mentorára, Wilhelm von Bodéra (1845 1929). Az utóbbi évtizedek tudománytörténetében a legszembetűnőbb változás az amerikai kutatók egyre nagyobb aránya, különösen a holland (zsáner)festészet területén. Az okok keresése messze vezetne, s nem is e tanulmány feladata, viszont, mint meghatározó tényezőt, figyelembe kell venni. A flamand (zsáner)festészet kutatása Magyarországon Magyarországon a flamand barokk kutatása az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja, az egyetemek művészettörténeti tanszéke, illetve gyűjtési köréből adódóan a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára és Grafikai Osztálya köré szerveződött. Az elmúlt, több mint száz év során annyi neves, sok esetben nemzetközi tekintélynek örvendő magyar szakember foglalkozott érdemben ennek a korszaknak és 4 Kiáll. kat. Amszterdam 1976: Brouwer, kat. sz. 7; David Vinckboons, kat. sz. 72. Kiáll. kat. Braunschweig 1978: ifj. D. Teniers, kat. sz.: 35. és 36. Kiáll. kat. Philadelphia Berlin London 1984: David Vinckboons kat. sz.: 121. és 122; Brouwer, kat. sz.: 20, 21, 22, 23; Cornelis Saftleven esetében hivatkozás ifj. David Teniersre (kat. sz.: 96. ) stb. 15
iskolának a kutatásával, hogy időszerű lenne erre vonatkozó eredményeiket bibliográfiájukkal együtt összefoglalni és közzétenni. Jelen keretek között messze vezetne a Magyarországon folyó flamand barokk festészet teljeskörű, bő száz évre visszanyúló áttekintése, és olyan kutatók ezirányú munkásságának értékelése, mint a Szépművészeti Múzeumból Térey Gábor, Pigler Andor, Garas Klára, Czobor Ágnes, Harasztiné Takács Marianna, Gerszi Teréz, Urbach Zsuzsa, Mojzer Miklós, Ember Ildikó és Németh István, az ELTE Művészettörténeti Tanszékéről Kelényi György és a Kutatócsoportból Galavics Géza. Nevükhöz e témán belül komoly tudományos cikkek, gyűjteményi katalógusok, szakkatalógusok, kiállítások kötődnek, részvételek itthoni és külföldi konferenciákon, tudományos ülésszakokon. Magyarországon a zsánerfestészet történetének, sajátosságainak kutatása korábban főként Közép-Európára fókuszált, 5 bár a Szépművészeti Múzeum anyagához kapcsolódóan megjelentek speciálisan csak holland, flamand, illetve spanyol életképekről is publikációk. 6 Magyar szakemberek közül Térey Gábor, az antwerpeni Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt az, aki részt vett a Trésor de l art belge au XVIIe siècle címmel 1910-ben, Brüsszelben megrendezett, nagyszabású kiállítás munkálataiban. A katalógusban egy hosszabb tanulmányt publikált az akkor még csaknem ismeretlen flamand Jan Siberechtsről, a főként tájképeivel és tájba illesztett zsánerképeivel hírnevet szerző antwerpeni festőről. 7 Elsőként értékelte a mestert jelentőségéhez méltóen, de halála miatt a róla készült monográfiát kutatásai és feljegyzései alapján egy belga kollégája, Timon Henricus Fokker írta meg. 8 1927-ben a magyar kormány felkérésére, A belga művészet fejlődését feltüntető kiállítás címmel szervezett a belga kormány egy nagy áttekintést nyújtó tárlatot a Műcsarnokban, amely az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Szinyei Merse- 5 Galavics Géza: Népéletkép, zsánerkép. In: Művészet Magyarországon, 1780-1830, MNG, Budapest, 1980, 55-61; Zádor Anna: Az életkép. In: Művészet Magyarországon, 1830-1870. MNG, Budapest, 1981, 94-97, 347-368; Garas Klára: Die Genremalerei im XVIII. Jahrhundert in Mitteleuropa. In: Zbornik za Likovne Umetnosti. Novi Sad, 1981, 251-262; Németh István: Zsánerfestészet a 17-18. századi Közép-Európában. In: Zsánermetamorfózisok. Világi műfajok a közép-európai barokk festészetben. Székesfehérvár, 1993, 66-72. 6 Mojzer 1967; Ember 1974; Haraszti-Takács 1983. 7 Jan Siberechts. In: Trésor de l art belge au XVIIe siècle. Brüsszel, 1910, 255-260. Térey már korábban is foglalkozott Siberechts munkásságával, illetve más flamand mesterrel: Das Sittenbild des Siberechts in der Königlichen Galerie zu Kopenhagen. In: Blätter für Gemäldekunde, 1. sz., 1907, 18-21; David Teniers und der Samt-Bruegel. In: Kunstchronik und Kunstmarkt 33 (1922) 781-787. 8 Fokker 1931. Térey életéről, munkásságáról lsd.: Radványi 2006. 16
Társaság közreműködésével valósult meg. A Jan van Eycktől kezdődően öt évszázad emlékanyagából válogatott többszáz műtárgy festmények, rajzok, metszetek, szőnyegek Paul Lambotte és Pierre Bautier rendezésében került a közönség elé. 9 A kiállításhoz kapcsolódóan Bautier A XVIII. század anversi kismesterei címmel, a Magyar Művészet hasábjain megjelent írásában felhívta a figyelmet arra, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum az összes iskolákból való mesterművei mellett több érdekes képet (köztük leginkább zsánert a szerző) őriz flamand művészetünk egyik, hosszú ideig lesajnált korából, a XVIII. századból. 10 Az életkép fejlődésére fókuszált az a kiállítás, amely a XIV. századtól a XIX. századig 67 magyar és külföldi mű felvonultatásával köztük a Szépművészeti Múzeum flamand életképeivel került megrendezésre Harasztiné Takács Marianna szervezésében a Szépművészeti Múzeumban. 11 Takács Marianna volt az is, aki 1961-ben Sebastiaen Vrancxnak, a flamand életképfestészet korai képviselőjének egy ikonográfiailag különleges művét érdemben elemezte. 12 A flamand zsánerképeket is érintő kiállítások sorában említésre méltó az a Milánóban, Bad Homburgban és Wuppertalban szereplő, a Szépművészeti Múzeum flamand-holland anyagából Ember Ildikó által összeállított igényes válogatás, amelynek keretében lehetőség nyílt új kontexusban bemutatni Geffels, Siberechts, Teniers és Ryckaert egy-egy művét. 13 A Szépművészeti Múzeum egy monumentális flamand tábori életképéről Mojzer Miklós írt attribúciós cikket, 14 míg néhány további zsánerjelenethez Ember Ildikó szolgált fontos adalékokkal. 15 Interpretációs problémákkal foglalkozott Kelényi György, 16 a XVIII. századi anwerpeni életképfestők magyarországi műveit pedig Németh István 9 Kiáll. kat. Budapest 1927. 10 Bautier 1927, 346. 11 Kiáll. kat. Budapest 1953. 12 Haraszti-Takács 1961. 13 Ember és Gosztola in: Kiáll. kat. Milánó Bad Homburg Wuppertal 1995, kat. sz.: 42, 47, 48, 64. 14 Mojzer 1958. 15 Ember 1974; Ember in: Urbach 1989, kat. sz.: 88. és 89. 16 Kelényi 1985. 17
értékelte és elemezte. 17 Kutatási eredményeit A régi flamand művészet emlékei Magyarországon címmel Budapesten megrendezett tudományos ülésszakon osztotta meg az érdeklődőkkel. 18 Fontos részeredménynek tekinthető a flamand zsánerfestészet kutatásában a Régi Képtár 2000-ben megjelent sommás katalógusa, a legújabb kutatási eredményekkel, a műtárgyak bibliográfiai adataival, reprodukcióival. 19 Itt kell megemlítenünk Gerszi Teréznek a XVII. századi holland-flamand rajzokról nagy szakmai tapasztalattal megírt katalógusát, benne jónéhány zsánerjelenet tudományos értékelésével. 20 A magyar szakemberek mellett számos külföldi kolléga is részt vesz a Szépművészeti Múzeumban őrzött (zsáner)képek tudományos feldolgozásában, elsősorban monográfiák és kiállítások keretében (lsd. a disszertáció vonatkozó tételeinél). A külföldi gyűjtemények impozáns kiadványainak példája és a szakma elvárása minket is kötelez a Régi Képtár szakkatalógusainak mielőbbi elkészítésére és az egyes iskolák emlékanyagának feldolgozására, a legújabb kutatási eredmények alapján. Ennek a törekvésnek a jegyében született a jelenlegi disszertáció is. 17 Németh 1996. 18 Németh 2000. 19 A vonatkozó részeket lsd.: Gosztola in: Gyűjt. kat. Budapest 2000. 20 Gerszi 2005. 18
2. fejezet FLAMAND BAROKK ÉLETKÉPEK SZERZEMÉNYEZÉSE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 19
Pulszky Károly egyik utolsó vásárlása 21 Pulszky Károly a budapesti Nemzeti Galéria (sic!) igazgatójaként mutatkozott be nekem és vásárolt egy Siberechts képet, amelyet a festőállványon látott nálam, és amelyet éppen akkor szereztem be Angliából. írja Steinmeyer kölni műkereskedő Peregriny Jánosnak, az Országos Képtár titkárának 1896. február 9-re keltezett levelében (Ia.-c. sz. szövegközti kép). 22 A levél tanúsága szerint Pulszky 1895. október 17-én járt Kölnben a műkereskedőnél Rubens Ixion és Juno történetét ábrázoló művének a megtekintése és esetleges megvásárlása miatt. A flamand nagymester képének további sorsa az iratból nem derül ki, az azonban igen, hogy Siberechts Steinmeyer levele szerint Pulszky egyik Lieblingsmeister -e volt és állítólag már évek óta keresett a mestertől egy alkalmas képet a pesti galéria számára. 23 Törekvése az 1890-es években korántsem volt természetes, Siberechts ekkor még szakmai körökben is alig ismert festőnek számított. Steinmeyer így mindössze 1.500 márkában jelölte meg a kép értékét, Pulszky pedig ígéretett tett ezen összeg 1896. januári folyósítására. Egy 1895. november 28-ra keltezett számla bizonysága szerint a műkereskedő jóhiszeműen Budapestre küldte a festményt, és emlékeztetőül feltüntette a fizetési kötelezettség már egyeztetett dátumát (II. sz. szövegközti kép). 24 Mindez akkor történt, amikor Pulszkyt felfüggesztették, eljárást indítottak ellene, folyamatban levő ügyeit pedig zárolták. Steinmeyer tehát azért reklamált 1896. februárjában Peregrinynél, mert nem kapta meg időben a megbeszélt összeget. A szóban forgó festmény ma a Régi Képtár flamand barokk gyűjteményének egyik főműve, Siberechts oeuvre-jének pedig egyik legkvalitásosabb darabja (27. kép). A Képtár 1897-es leíró lajstromában még nem szerepel, 25 bár a lajstrom összeállításakor már nyílvánvalóan a múzeumban volt, csak tisztázatlan helyzete miatt nem került 21 A zárójelbe tett sorszámok a fejezet végén található Függelék -re utalnak (32-38. old.). 22 Steinmeyer, kölni műkereskedő levele Peregriny Jánosnak. A levél irattári száma: SZM 53/1896. II. 7. (ford.: a szerző). Ezúton szeretnék köszönetet mondani Gálos Miklósnak az ún. Sütterlin betűtípussal írt levélszöveg feloldásáért, illetve Dörögdi Évának a levéltári kutatások elősegítéséért. 23 Siberechtstől 1895-ben még egyetlen mű sem volt az Országos Képtárban. A mester további két festményének megszerzésére csak 1911-ben került sor (ltsz.: 4073. és 4074.). 24 A levél irattári száma: SZM 53/1896. II. 7. 25 Az Országos Képtár műtárgyainak leíró lajstroma. Budapest, 1897. 20
publikálásra. Az 1906-os leírás 1895-ös vételként említi, 26 míg Pigler Andor katalógusában mindössze annyi olvasható: Erworben vom Kunsthändler N. Steinmayer (sic!), Köln, 1896. 27 Az eddigiek alapján érthető, hogy a kép nem szerepel Pulszky emlékének szentelt, 1988-as kiállítás katalógusában, 28 az azonban kevésbé, hogy szerzeményeinek Peregriny által összeállított 1896-os jegyzékében sem. 29 Még különösebb mindezek után a mű viszonylag alacsony leltári száma (1226), holott a fennmaradt dokumentumok alapján bizonyos, hogy Pulszky utolsó vásárlásainak egyike. A felfüggesztésében szerepet játszó képet Sebastiano del Piombótól (ltsz.: 1384) egy milánói árverésen vette 1895. novemberében, 30 akkor, amikor Siberechts festménye is bekerült a Szépművészeti Múzeumba. Valószínű, hogy Siberechts művét közvetlenül a megállapodás után, már 1895. októberében beleltározhatták. Ennek ismeretében viszont érthetetlen, miért nem került fel Peregriny 1896-ban összeállított listájára. 31 A Szépművészeti Múzeum irattárában őrzött levél nemcsak a kép szerzeményezési körülményeiről szolgáltat újabb adalékokat, hanem Pulszky legendás kvalitásérzékének is bizonyítéka. Magyarországon elsőként értékelte a mester tehetségét, még Térey Gábort megelőzően: a flamand Jan Siberechts nevét és műveit mára valószínűleg teljesen elfelejtettük volna, ha Térey nem próbálja meg összegyűjteni és jelentőségének megfelelő helyre emelni a tájfestő életművét. 32 Térey szerepe vitathatatlan a flamand mester munkásságának feldolgozásában, de felfedezésében, tehetségének felismerésében és a Képtár legszínvonalasabb Siberechts művének a beszerzésében Pulszkyt illeti az elsőbbség. Olyannyira szilárdan hitt a festő jelentőségében és a műkereskedőnél felbukkant kép megvásárlásának a szükségességében, hogy azért amint az az idézett levélből ugyancsak kiderül akár még a dupláját is kifizette volna. Az idő őt igazolta. 26 Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának leíró lajstroma. Budapest, 1906. 27 Pigler 1967, 640. 28 Kiáll. kat. Budapest 1988. 29 Dr. Peregriny János: A Szépművészeti Múzeum részére vásárolt festmények, plastikai művek és graphicai lapok lajstroma, a vételárak kitüntetésével. Budapest (Hornyánszky Viktor könyvnyomdája) 1896, 13-14. Őrzési hely: SZM Irattár, szám nélkül. Peregriny listája tartalmazza az előző (etruszk-római díszedény, ltsz.: 1225) és a következő (XV. századi szobor, ltsz.: 1227) tételt. 30 A Motta di Livenza gyűjtemény árverése: Scarpa, Milánó, 1985. november 14. 31 Lsd. ljgy. 9. 32 Radványi 2006, 131. 21
A Régi Képtár teljes gyűjteményének provenienciájára vonatkozó jellegzetességek visszaköszönnek a flamand barokk életképek szerzeményezési körülményeiben is. Jelentős művekkel gyarapodott a gyűjteményrész az Esterházy képtár megvásárlásával, és jónéhány, hol jobb, hol kevésbé színvonalas festménnyel képviselteti magát a Pyrker, a Zichy, a Pálffy és a Ráth gyűjtemény. Egyetlen flamand életkép sem került be azonban a Szépművészeti Múzeumba Jankovich Miklós (1773 1846) 33 és Ipolyi Arnold (1823 1886) gyűjteményéből. 34 VÉTEL A. I.) Az Esterházy gyűjtemény 1812-ben, amikor Josef Fischer (1769 1822), Esterházy Miklós herceg (1765 1833) kép- és metszetgyűjteményének inspektora, majd 1811-től igazgatója összeállította megbízója gyűjteményének első nyomtatott katalógusát, a legteljesebb és leggazdagabb egységnek a németalföldi bizonyult. Azt ellenben, hogy a családi örökségként Miklós hercegre hagyományozódott fraknói és kismartoni várkastélyban felhalmozott hatalmas anyag milyen arányban tartalmazott flamand képeket, nem lehet pontosan tudni. Az 1721- ben összeállított, mintegy 800 festményt említő kismartoni inventár sem nyújt közelebbi támpontot, hiányos adatai miatt a gyűjtemény akkori összetétele nem rekonstruálható. 35 Ismert viszont, hogy Miklós herczeg ideálja és Fischer célkitűzése egy olyan enciklopédikus gyűjtemény kialakítása volt, amelyben. minden nagyobb mester 33 Jankovich gyűjteményében Bartholomeus Spranger egy korai, Szent Borbálát ábrázoló képétől (SZM ltsz.: 352) eltekintve sem flamand, sem holland festmény nem volt. A jeles kollekció rangja elsősorban ötvöstárgyainak és magyar történeti emlékeinek köszönhető, bár Jankovich gyűjtött képeket és szobrokat is. V. ö.: Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig. Budapest, 1937, 82-84; Entz Géza: Jankovich Miklós, a műgyűjtő. In: Archeológiai Értesítő LII (1939) 167-186, 277-279; Entz Géza: A Jankovich-gyűjtemény festményeiről. In: Belitska-Scholtz Hedvig (szerk.): Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772-1846). Tanulmányok. Művészettörténeti Füzetek 17. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985, 79-81; Jankovich Miklós (1773-1846) gyűjteményei. Kiáll. kat. Mikó Árpád (szerk.). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2002-2003. 34 Ipolyi 64 darab, főként Johann Anton Ramboux kölni és Blasius Höfel bécsújhelyi festő gyűjteményéből vásárolt képpel 1872-ben az Országos Képtár korai olasz és német kollekcióját gyarapította. V. ö.: Cséfalvay Pál és Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold Emlékkönyv. Budapest, 1989. 35 Garas in: Mraz Galavics 1999, 101-174; Garas in: Kiáll. kat. Frankfurt a/m., 1999-2000, 82-90. 22
képviselve van. 36 A herceg olasz anyagra kiterjedő műértésével ellentétben a kiváló értelmű és biztos ízlésű inspektor 37 főként a flamand és a holland iskola emlékei között tallózott magabiztosan. 38 Magyarországon elsőként kezdtek módszeres gyűjtőtevékenységbe, azzal a céllal, hogy minden korszakot és nemzeti iskolát köztük a flamandot is a legteljesebb módon tudjanak bemutatni. Az inventárok alapján bizonyos, hogy a két ambíciózus fiatalember kiváló érzékkel folytatott vásárlásának köszönhető, hogy a flamand paraszti zsánerfestészet három nagyja, Adriaen Brouwer, ifj. David Teniers és David Ryckaert III. egyaránt képviseltetve van a gyűjteményben. Brouwer festői modoráról csak egy szerényebb mű nyújt ugyan ízelítőt (A.I.2.), ifj David Teniers korai remeke, a Borbélyorvos azonban kultúrtörténeti ritkaság (A.I.8.), 39 David Ryckaert III. alkimista-képe pedig a mester életművének és a korszaknak is tipikus emléke (A.I.5.). Az említett festményekkel ellentétben bizonytalan, hogy mikor kerülhetett a gyűjteménybe Mattheus van Helmont Városi piac című képe, mindenesetre jószemű vásárlási képességről árulkodik (A.I.3.). Nyílván nem a mester manapság is alig ismert neve kelthette fel a gyűjtők érdeklődését, hanem a festmény kiemelkedő kvalitása. Peeter Snayers, a flamand csataképfestészet elsőszámú mesterének nagyméretű, Katonai tábort ábrázoló művének beszerzésekor pedig a szerzőség időközbeni megváltozásától függetlenül véleményünk szerint a műfaj fennmaradt emlékeinek a legjobbikát vásárolták meg (A.I.7.). Az Esterházy képtár egykori és a Szépművészeti Múzeum legújabb katalógusának (lsd. lent: Függelék) attribúcióit összehasonlítva szembetűnő, mennyire magabiztosan és a legtöbb esetben a mai napig helytálló módon határozták meg, illetve datálták a gyűjtemény műtárgyait. Fatális tévedés a flamand zsáner tekintetében mindössze egyetlen esetben történt. Az 1812-es katalógusban nem kisebb mester, mint Bartolomé Esteban Murillo műveként katalogizálták azt a Táncoló parasztpárt ábrázoló képet, amely 36 Meller 1915, LVI. 37 Meller 1915, XLVIII. 38 Adolf Duschanek: Der Esterházysche Galeriedirektor Joseph Fischer (Wien 1769 Wien 1822). In: Mraz Galavics 1999, 221-294. 39 A táblát a hátoldalára vésett jel szerint az egyik legfoglalkoztatottab fatáblakészítő mester, a Rubensnek is dolgozó Michiel Vrient készítette. 23
valójában egy csaknem feledésbe merült, középszerű flamand életképfestő, Mattheus Berkmans bizonyítottan hiteles munkája (A. I. 1.). Meglepő módon egy-egy igen gyenge színvonalú darab is felbukkan e tévedhetetlennek hitt kvalitásérzékkel összeállított gyűjteményben. Ilyen az a durván és elnagyoltan festett, jelenleg kérdőjelesen Anthoni Victorynsnek tulajdonított kép, amelyet egykor Isaack van Ostade oeuvre-jébe utaltak (A.I.11.). Hamisítványra is akad példa: nem bizonyult eredetinek ifj. David Teniers munkájaként szerzeményezett Őrszoba kockázó katonákkal című festmény (A.I.10.). 40 A kiváló darabok túlsúlya, és a néhány, utólag elhibázottnak ítélt vásárlás mellett egy-két raritásnak számító mű is színesíti a gyűjtemény összképét. Ebbe a csoportba sorolható például a szerényebb képességű Christoph Jacobsz. van der Lamen holland hatásra készült, iskolás egyszerűséggel komponált festménye (A.I.4.). A. II.) Egyéb vétel Az Esterházy gyűjtemény képein kívül az Országos Képtár, illetve a Szépművészeti Múzeum fennállásának több, mint száz éve alatt elenyésző, mindösszesen hét flamand életképpel gyarapodott vásárlás útján. Jan Siberechts érett korszakának fent említett remeke tekinthető Pulszky Károly szerzeményezési törekvésének érdemeként az egyik legjelentősebb vételnek (A.II.6.). Térey Gábor 1911-ben a kaldenkircheni Friedrich von der Kühlen gyűjteményből vásárolt egy újabb, igaz az előzőnél kevésbé cizelláltan festett képet a mestertől (A.II.7.). Jelentős és hiánypótló művel gazdagodott a Régi Képtár 1912-ben, amikor megvásárolta Gillis van Tilborch Előkelő család étkezés közben című munkáját a berlini Lepke aukción (A.II.8.). A kép 1893-ban milánói műkereskedelemben bukkant fel Gonzales Coques műveként, majd ezzel a meghatározással került a hamburgi Weber családhoz. A gyűjtemény 1907-es katalógusában Woermann utalta képet a mai napig helytálló módon Tilborch oeuvre-jébe, 41 így ezzel és Coquesnak az Esterházy képtárból 40 Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 893. Az ún. selejt anyagba került, publikálatlan. 41 Woermann, K. in: Gyűjt. kat. Weber gyűjtemény, 1907. Drezda, 218. sz. 24