gimnáziumát, és elvállalta a fejlődő kerület lakosságának lelki gondozását. Budai Ciszterci Szent Imre Plébániatemplom A XI. században létrejött Ciszterci Rend az Egyház egyik igen jelentős szerzetesrendje, amelyet Szent Róbert (Molesme), Szent Alberik és Harding Szent István alakítottak ki, Szent Benedek Regulája szerint. Gyors elterjedését Szent Bernát clairvauxi apát hatalmas egyénisége biztosította. Még az ő életében hozták létre Magyarországon a ciszterciek első monostorát II. Géza király meghívására 1142-ben Cikádoron, a mai Bátaszék helyén. 1142 és 1270 között 18 apátságot népesítettek be Magyarországon. József (II.) erőszakos kolostorokat feloszlató politikájának több szerzetesrend és monostor áldozata lett, de Zirc megmenekült, mert a ciszterci szerzetesek vállalták az iskolai oktatást. Először átvették az egri gimnáziumot, majd Székesfehérváron és Pécsett és Baján is vállalták az oktatást. Utoljára 1911-ben Békefi Remig apát kezdeményezésére Budapesten is felállította a rend ötödik Dr. Békefi Remig zirci apát 1913. január 4-én kelt, Csernoch János érsekhez intézett levelében ezt írta: A magyar Ciszterci Rend a Budapestnek Lágymányos nevű részében felállítandó római katolikus plébánia vezetését hajlandó magára vállalni. Először 1917 áprilisában a Verpeléti ma Karinthy Frigyes út - 17. sz. alatti épület földszintjén egy L alakú helyiséget - amely eredetileg kocsmahelyiség volt alakítottak át kisegítő kápolnának. A kápolnát dr. Mészáros János érseki helytartó 1917. május 27-én szentelte fel. A kápolna ellátását és benne a pasztorációs munkát a zirci apát Farkas Alberik ciszterci tanárra bízta. 1918-ban dr. Csernoch János hercegprímás jóváhagyta a helyi lelkészség megszervezését. A helyi lelkészség 1918. december 15-én tartotta alakuló ülését: Farkas Alberik lett az egyházi elnök. Az egyházközség 1920-ban telket kért a polgármestertől templom és kultúrház céljaira. A helyi hatóság által ajánlott telek helyett a főváros a Villányi úti tónál ajánlott helyet, ahol a ciszterciek tervei szerint felépült volna a gimnáziumtemplom-rendház hármas. A kisegítő kápolna rövid idő alatt kicsinek bizonyult, ezért felmerült a terv, hogy helyette ha ideiglenesen is nagyobb kápolna és plébánia-lakás épüljön.
1920-ban a helyi lelkészség nagy bazárt rendezett a nagyobb templom építése céljára. Az épület-hármas helyének megtartása érdekében a Rend telkétől a Körtér felé eső telket (Villányi út és Himfy utca sarok) ajánlotta a zirci apát az ideiglenes templom helyéül. 1924-ben elkészült a plébánia épülete és a plébános Farkas Alberik az első káplánnal, Erdélyi Guidó ciszterci atyával beköltözhetett. 1924. június 29-én ünnepélyes körmenetben vitték át az Oltáriszentséget a kisegítő kápolnából az ideiglenes templomkába, majd dr. Mészáros János érseki helytartó felszentelte azt az ősi ciszterci előírásnak megfelelően Nagyboldogasszony tiszteletére. Szent Imre halálának 900. jubileumi évében, 1930-ban állították fel Kisfaludy Stróbl Zsigmond művét, Szent Imre herceg szobrát a mai Móricz Zsigmond körtéren. A lakosság kezdeményezésére ekkor nevezték el a XI. kerületnek ezt a részét Szentimrevárosnak. (Ezt az elnevezést a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal 1934-ben törvényerejű rendelettel hagyta jóvá, aminek alapján 2005. júniusban a XI. ker. Önkormányzat közgyűlése ismét elfogadta ezt az elnevezést egy, a Bocskai út Ménesi őt közti keskeny sávterület megjellegzésére) és felterjesztette főpolgármesteri jóváhagyásra.) Ebben az évben 1930- ban dr. Sträter János aacheni püspök a templomnak ajándékozta a Szent Imre ereklyét, amelyet személyesen hozott Budapestre. Werner Adolf, az új zirci apát, legfőbb feladatának tekintette a Szent Imre Gimnázium, a templom és a rendház felépítését. A tervezési munkával a Rend Wälder Gyula műépítész, egyetemi tanárt bízta meg. A főváros és a hercegprímás engedélye után az új plébániatemplom alapkövét 1936. november 8-án helyezte el dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás. A templom 1938-ban készült el. A Budapesti R.K. Egyházközségek Tudósítója 1938. évi 1. száma Szentimrevárosi Egyházközség címlap-felirattal jelent meg. Ennek bevezető írásában Farkas Alberik plébános lelkesen jelenti be az örömhírt: Kedves híveim! A templom áll! 1938. november 5-én a hívő közösség szentmisével búcsúzott az ideiglenes, Magyarok Nagyasszonya templomkától. 1938. november 6-án dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás felszentelte az Árpádházi Szent Imre Herceg tiszteletére emelt templomot. A templom méretei: Hosszúsága 51,65 m Legnagyobb szélessége 30,40 m Torony magassága 54,70 m Beépített alapterület 924,67 m² A templom szabadon állóan, vasbeton szerkezettel, neobarokk stílusban épült, háromhajós, bazilikális elrendezésű, az oldalhajók előtt álló két homlokzati toronnyal.
A műkő pillérekkel tagolt, háromosztású főbejárat középső kapuja felett kovácsoltvas magyar címer látható, a nyugati kapu felett a főváros címere kapott helyet, a keleti kapu felett a Ciszterci Rend címere. A kereszt közepén lévő ovális térben fél lábon álló daru látható. Úgy tartják, hogy éjszaka egy őrt választanak a pihenő idejére, és egy követ tart felemelt másik lábába, hogy el ne aludjon. (Ha elalszik, kiesik a kő a lábából, ő pedig felébred.) Így vált a daru az éberség, a hűség és a szerzetesi élet rendjének megtestesítőjévé. Ez az éberség vigyáz a többi erény megtartására. A főkapu kőkeretének szemöldök-párkányán faragott kő-felirat hirdeti: Bízzatok! Én legyőztem a világot. A kapuíveket övező angyalok Isten követeit jelentik. A főkapu feletti erkély szépen tagolt kő mellvédjét négy szobor díszíti: a szobrok Harding Szent Istvánt, Szent Bernátot, Boldog III. Jenő pápát és Szent Róbertet ábrázolják. A szobrokat Damkó József készítette. A két torony közti timpanon domborműves díszítése a Szűzanyát ábrázolja, karján a kis Jézussal és a nekik hódoló emberekkel. Markup Béla műve. Belül a kiemelkedő főhajót pillérsor választja el a mellékhajóktól. A főhajó színes, kazettás, sík famennyezetének festett, ornamentális díszítése az erdélyi templomok népies, virágdíszes mennyezetkialakítására emlékeztet. A főhajó természetes megvilágítását az oldalhajók feletti ablakok biztosítják. A lépcsősorral kiemelt szentélyt díszes faragású korlát választja el a főhajótól. A szentély két oldalán az oldalhajók folytatásában a sekrestye ill. a hittantermek találhatók. Az előcsarnok feletti karzaton elhelyezett három manuálos és pedálműves orgonát 1940-ben Geyer József tervei szerint a pécsi Angster orgonagyár készítette. Jelenleg gyűjtés folyik felújítására. A háborús sérüléseket nem lehetett megfelelően javítani ill. pótolni, az elektromos vezetékrendszer elavult és helyre szeretnénk állítani az eredetileg Wälder Gyula által tervezett orgonaházat is. A kórus párkányán két szent: Sienai Szent Katalin és Szent Borbála látható. Az előcsarnokban áll Kisfaludy Strobl Zsigmond Szent Imre szobrának gipsz másolata (az eredeti a Móricz Zsigmond téren áll, amelyet 2002-ben restaurált Madarassy Walter). Páduai Szent Antal és Lisieuxi Szent Teréz szobra Varga Ferenc műve. A főoltár képe Szent Imrét ábrázolja, amint felajánlja magát a mennybe felvett Szent Szűznek. Előtte Szent Gellért alakja látható, kezében a lámpa, a soha ki nem alvó mécses, mint a szüntelen imádság jele, egyben az állhatatosság erényét hirdeti. Fölötte a Szent Korona felajánlása a Szent Szűznek. Ez az esemény 1038-ban történt: Szent Imre halála után. Szent István királyunk volt az első az egész világon, aki országát a Szűzanyának ajánlotta fel. A főoltár képeit mezőkövesdi Takács István
festette. A kép két oldalán magyar szentjeink Szent Margit, Szent László, Szent István és Szent Erzsébet szobrai állnak. A neobarokk, fából faragott, aranyozott szobrok Markup Béla művei. A ciszterci templomokat Szent Bernát nem engedte díszíteni, hogy el ne vonják az imádkozók figyelmét az Isten imádásától, a teljes odaadástól. A későbbi korokban, már a késő-gótikában is, a templomok egyre díszesebbek lettek. A neobarokk stílusban épült templomunk főoltárát és általában a többi oltárt is a barokk stílusnak megfelelően gazdagon díszítették szimbolikus jelekkel. A szőlőfüzérek az Ószövetségben Izraelt, az Újszövetségben magát Jézust jelentik. ( Aki bennem marad és én benne, az bő termést hoz Jn 15,1) Szűz Máriát is szokták szőlőtőhöz hasonlítani, melynek gyümölcse Jézus. A szőlőtő és szőlő inda Jézus és követői igen szoros összefonódására utal. A rózsa a vadrózsa kör alapon álló öt levele az örökkévalóság jelképe lett. A kereszténységnek fontos növényi szimbóluma. A középkorban Szűz Mária volt a Rosa Mistica, vagyis az a virág, amely megőrizte paradicsombeli ártatlan (tüske nélküli) állapotát (rosa preciosa). Ezért lett az Isten Fia hordozójának, gondozójának, így az Eucharisztia anyjának is jelképe. A vörös rózsát Krisztus öt szent sebével is összefüggésbe hozzák. Szent Bernát szerint a vörös rózsa a szenvedés és a mártíromság szimbóluma. A gránátalma, mint valamennyi sokmagos és piros gyümölcs az ókorban a szeretet, a termékenység és a halhatatlanság szimbóluma, de a tisztaságot is kifejezi, mert nem támadják meg a férgek. A kereszténység az öröklét és a szellemi termékenység jelentését is hozzákapcsolta. A keresztény művészet ezt mint Krisztus, Mária ill. az Egyház szimbólumaként értékelte, mert a gyümölcs a templom által egységbe fogott hívőket jelenti. A törvény szimbólumaként gyakran adnak a festményeken a gyermek Jézus kezébe gránátalmát (v.ö. országalma, mint uralkodói jelkép). A barokk művészetben még a bőkezűség és hazaszeretet jelképéül is alkalmazzák. Az akantuszlevelek a lélek halhatatlanságát jelképezik. A baloldali mellékhajó első oltára, a Jézus Szíve oltár, ahol az Eucharisztiát őrizzük. A Jézus Szíve képet, amelyen magyar családok veszik körül Jézust, Kontuly Béla festette. A földön látható rózsaszirmok az Istenhez forduló imát jelentik Ebben az oldalhajóban van a keresztelőkút és Szent István oltára is, mely első szent királyunk életének egyes jeleneteit ábrázolja. Tóth Gyula készítette. A két mellékhajó végében álló Szent József és Szűz Mária szobor Varga Ferenc műve. A jobboldali mellékhajó elején Szent Bernát oltár áll. A képen Szent Bernáthoz lehajol Krisztus a keresztről. A kereszt tövében a búzavirág és pipacs-csokor az Eucharisztiára utal. A kép és az oltár ereklyetartója közötti összefüggés is felfedezhető: Bernáti örökségünk gondolata, hogy szemlélődésünk a Keresztrefeszítettre irányuljon és Szent Imre is, akinek Aachenből halálának 900. évfordulójára kapott ereklyéjét az oltár ereklyetartójában
őriztük amíg a templomi lopások miatt biztonságba nem kellett helyeznünk az éjszakai fényességben imádta Urát. Az oltárkép festője szintén Takács István. A következő oltáron, ami szintén miséző oltár, a kép Szent Gellért vértanú halálát ábrázolja (Ungvári Sándor műve). A két oldalon Szent György és Szent Márton szobrai állnak. Az utolsó oltár képe a Szentlélek pünkösdi kiáradását ábrázolja. Takács István festménye. Az oltár mellett függ Feszty Masa Szent Rita képének másolata. A szószék neobarokk faragványait Pilmayer Ede készítette. A keresztút állomásai égetett zománcos zsolnai majolikából Orbán Antal művei.