KÉPZÉS II. Pedagógia (növelés) Mottó: Mindegy hogy mit tanítasz, csak higgyed, és szeresd őket! A) Csak a hiteles személyiségnek van növelő ereje! 1. Az általános pedagógia alap kérdése nem a nevelés (szoktatás, szocializálás, dresszúra, idomítás), hanem növelés! Ugyanígy a Gyerekmaroson is miden szervező, csoportvezető vagy segítő elsősorban nem nevelő, hanem növelő kell, hogy legyen, akinek minden percben az a legfontosabb kérdése, hogy hogyan tehetném többé a reám bízottakat? Leginkább úgy, ahogy a fenti mottó mondja: Mindegy hogy mit tanítasz, csak higgyed, és szeresd őket! 2. Az ember az élet bármely területén csak azt tudja hitelesen képviselni, amiben hisz. Ez kiemelten igaz a pedagógia helyzetekben, melyek a növekedés-növelés kapcsolatában bontakoznak ki, és amelyeknek a tulajdonképpeni alapja, a tanítvány és mester kapcsolat. Ezért tehát nagyon fontos, hogy a Gyerekmaroson minden körülötted nyüzsgő gyerek megbizonyosodhasson arról, hogy te tisztában vagy avval, amiről beszélsz, és egész személyiségeddel ott állsz a szavaid mögött. Vagyis hiszed, amit mondasz, és nemcsak úgy mondod, hogy mondj valamit! Ha pedig most ezen a találkozón a keresztény családi élet a téma, akkor kell, hogy te magad egészen tisztában legyél az igazsággal, vagyis avval, hogy mi a Jóisten terve a családdal, és mi a keresztény családi élet főbb kérdéseiről az Egyház krisztusi tanítása. Vedd a fáradságot, és egy kicsit nézz utána. Ha nincs ilyen könyv a kezed ügyében, akkor mondjuk klikkelj rá az alábbi két linkre, ahol J. A. Hardon jezsuita atya lesz segítségedre a tájékozódásban. http://www.ppek.hu/k87.htm http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/john-hardon-sj-kereszteny-csaladtartopillerei 3. Az ember azokat tudja növelni, akik felé szeretettel fordul. Ismerős az alaphelyzet (hiszen nagy valószínűséggel jelenleg még magad is diák vagy egyetemi hallgató vagy), hogy amikor arról beszélünk, melyik a kedvenc tantárgyam, vagy melyiket utálom, ha egy kicsit megvakarjuk a felszínt, előbukkan a valóság, hogy nincs jó vagy rossz tantárgy, csak jó vagy rossz tanár. Ha pedig egy kicsit arról beszélgetnénk, hogy kit tartunk igazán jó tanárnak, akkor hamarosan az is kiderül, hogy azt, aki tudja a szakmaját, érdekesen és érthetően tud tanítani, és szereti a növendékeit, akiknek nem azt akarja folyton bebizonyítani, hogy milyen buták, hanem azt akarja kihozni belőlük, hogy mi mindent tudnak, és mi mindenben jók. Aki szeret egy tanárt, attól szívesebben tanul, és attól még a keményebb dolgokat is szívesebben fogadja. Mindez azt jelenti, hogy a növelő csak a hiteles személyiségével tud hatni, tud növelni. Szóval a Gyerekmaros bármelyik korosztályához küld is téged az Úr, mindig arra gondolj, hogy mindegy hogy mit tanítasz (mindegy, hogy épp mi az adott hittani vagy erkölcsi kérdés), csak 1
higgyed, és szeresd őket, vagyis próbálj mindig arról beszélni, azt mondani a rád bízott gyerekeknek, amit te magad is nagyon komolyan veszel. És szeresed őket úgy, ahogy vannak! 2 4. Tudnod kell, amit a régi bölcsesség úgy fogalmaz meg, hogy Az igazság szeretet nélkül kegyetlenség, a szeretet igazság nélkül oktalanság. Kell, hogy a legkényesebb vagy a számodra leggagyibb kérdésekről is olyan tisztelettel és olyan őszintén tudj a rád bízottakkal beszélgetni, hogy megérezzék, te nagyon komolyan veszed őket. Ki kell tudni mondanod azt, hogy mi a jó és mi a rossz egy család életében, de mindezt akkora szeretettel, hogy az is érezze, hogy egészen úgy fogadod a szívedbe, ahogy van, akinek a családról csak borzalmas élményei vannak... Ehhez arra van szükséged, hogy mindig úgy tekints minden gyermekre, ahogy a te helyedben Jézus nézne rá... B) A Pedagógus : Jézus! Szóval, Mindegy hogy mit tanítasz, csak higgyed, és szeresd őket! Akár voltál már a Nagymarosi Ifjúsági Találkozót kísérő Gyerekmaroson, mint segítő, akár nem, akár van már máshol szerzett tapasztalatod a gyermek pasztoráció területén (ministráns vezetés, egyházközségi hittantábori szolgálat, stb.), akár most vállalkozol először efféle szolgálatra, biztos fölmerül benned, hogy jó lenne néhány hatékony pedagógiai fogás. Ne aggódj! A Pedagógus : Jézus! Most az előkészület során neked csak az a dolgod, nézd meg, hogy viselkedett Ő a Találkozón! Íme: A hegyen tanított... Rengeteg férfi hallgatta... Nagy komoly ábrázattal... Aztán jöttek az anyukák a gyerekeikkel... Erre a nagytudományú tanítványok vissza akarták őket tartani mondván, most Jézus nem ér rá, most fontos dolga van, most a (nagy találkozón) résztvevő felnőttekkel foglalkozik...! És akkor A Pedagógus rájuk szólt: Ne tartsátok vissza őket, engedjétek hadd jöjjenek hozzám a gyermekek!...aztán egyenként ölébe vette majd megáldotta őket. (vö.: Mk 10,1316;) Hát ennyi a gyerekmaros-pedagógia. A mi dolgunk is csak ennyi a Gyerekmaroson: Nézzük úgy a gyerekeket, mint Jézus, és tegyük velük azt, amit Ő ma is tenne... Engedjétek!... aztán egyenként... ölébe vette... és megáldotta őket... ENGEDJÉTEK! Szinte felkiáltott: Engedjétek hozzám a gyerekeket! Gyönyörű ez a felkiáltás: Apostolok, anyák, apák, nevelők, iskolák, minisztériumok, ügyosztályok, emberek, gyerekmaros segítők, engedjétek hozzám a gyerekeket! Ennyi! Ne görcsölj, ne bonyolítsd agyon a helyzetet! Csak engedd oda Jézushoz a gyerekeket! Ne hajtsd, ne erőltesd, még csak úgy sem, mint a terelő juhász csahos pulija, hanem engedd! Egy kanál mézzel több méhet lehet fogni, mint egy hordó ecettel! Az apostolok csüngtek Jézus szavain, ezért az ötezernyi férfihallgatóság egésznap, étlen-szomjan hallgatta. Az édesanyákat a női kíváncsiságon túl, oda űzte a sürgető belső érdeklődésük.
Ezért azokat a gyerekeket még az apostoli szigor sem tudta visszatartani Jézustól! Törekedj szíved teljes érdeklődésével Jézushoz, akkor a rád bízott gyerekeket te sem tudod visszatartani! Csak vigyázz, nehogy fontoskodásoddal odaállj közéjük és Jézus közé! 3 EGYENKÉNT Jézus félre tett mindent, és egyenként ölébe vette őket. Bár tömegek tódulnak Jézus után, A Pedagógus -nak mégis mindig, mindenki egyenként fontos. A bűnösökkel és megvetettekkel, a betegekkel és ördögtől megszállottakkal, a szegényekkel és elesettekkel, és a kicsinyekkel mindig úgy törődött, hogy mindegyikük egyenként azt érezhette, hogy ő személyesen fontos Neki. Ismét csak azt mondhatom: Ennyi! Semmi pedagógiai trükk, semmi nevelési (idomítási) hókuszpókusz! Csak igyekezz, hogy a csoportodban mindenkihez egyenként, személyesen is oda tudj fordulni. Próbáld mindegyiküket néven szólítani és figyelmességeddel megajándékozni. Vedd észre személyesen őt... Lásd meg, ha fél, ha örül, ha magányos, ha éhes vagy szomjas, ha kíváncsi, ha fáradt... Ne hagyd magad, hogy a figyelmed a pár hangoskodó, rendetlenkedő, vagy a pár ügyeletes mindentudó kis házi-teológus kösse le állandóan, hanem azokat is próbáld egyenként elérni, akik se az egyik, se a másik szélsőséghez nem tartoznak, akik pont ezért tényleg kicsinyek. ÖLÉBE VETTE Figyeled? Rajta a világ szeme, reggel óta ételen-szomjan őt hallgatják. És nemcsak a barátai,az apostolai, nem is csak a jó szándékú szimpatizánsok, hanem az írástudók és farizeusok köre is, akik folytan azon mesterkedtek, hogyan köthetnének bele. De nem érdekli, hogy mit fognak szólni, hanem egyenként ölbe vette őket, még mielőtt bármire is tanította volna őket! Előbb az ölbe vevés, és csak aztán az áldás! Most mindennél fontosabb számára, hogy megérintse, megölelje őket, hogy megéreztesse a gyerekekkel Isten szeretetét. Ez az ölbe vevés, az emberkereső Isten krisztusi pedagógiája, a gyermek krisztusi (keresztény) megközelítése. Előbb az ölbe vevés, a mély, személyes kapcsolat, a fenntartás nélküli szeretet (talán közben valamelyik ölében ülő apróság talán még a szakállát is meghúzogatta), és csak azután az áldás. Előbb a játék, és csak azután az áldás, sőt csak ez által az áldás! Tudod, hogy a gyerekmaroson is, minden erdei hittannál, minden lelkes éneklésnél, minden jól szervezett közös játéknál előbbre való, hogy okvetlenül alkalmat találj rá, hogy ilyen közel kerülj azokhoz a gyerekekhez, akiket az édesanyák a te csoportodba hoztak? Találj rá alkalmat, hogy mindegyiknek tudd legalább megfogni a kezét, vagy megsimogatni a buksiját, vagy legalább tudd barátságosan vállon veregetni Sőt, ha a nagyobbakkal (kamaszok, diákok) ajándékoz meg téged az Úr, egy kézfogást vagy egy hátba veregtést akkor se mulassz el, mielőtt bármit mondanál az Isten szeretetéről! MEGÁLDOTTA ŐKET Így olvassuk az evangéliumi jelenetben: és kezét rájuk téve, megáldotta őket. Ez a kézrátétel az áldás legősibb gesztusa, amelynek jelentése: úgy borítson be téged az Isten jelenléte, ahogy ez a két kéz ráborul a fejedre. Jézus, a Pedagógus mindenestül ezért jött Ezért akar mindannyiunkkal egyenként, személyesen találkozni, ezért akar mindnnyiunkat ölbe venni, hogy megéreztesse velünk az Atya mindenütt jelenvaló szeretetét. Ezért van az ölbe vevés. Ez az ő örömhíre. Ennyi.
Ennyi a krisztusi pedagógia, és semmi több És ez az egész gyerekmarosi szolgálat lényege: állandó igyekezet a nap egész folyamán, hogy megéreztessük a reánk bízottakkal: Itt van! Itt jelen van az Atya szeretete, amikor megfogjuk egymás kezét 4 Ha már itt tartasz, mondd a gyerekeknek, mindenki tegye a tőle jobbra álló fejére a kezét, és mondja utánad pl.: az alábbi áldó imát: Legyen áldott a fény, mely rád világít, és legyen áldott a fény, mely benned van. Áldott napfény sugározzon be téged és úgy melegítse fel szíved, míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze. Így minden idegen eljöhet hozzád melegedni és a te testvéreid is. Sugározzék a két szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső. Hulljanak lelkedbe cseppjei, és csalogassák ki a kis virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő. De legyen áldott a vihar is és rázza meg lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát hagyjon abban, amiben megcsillan az ég kékje és időnként egy-egy csillag. Legyen áldott a föld, az egész kerek föld, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad. Legyen a föld puha, amikor a nap terhétől fáradtan lepihensz, és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen és szállhasson fölfelé és elérje útja végén az Istent. Amen! (Ír áldás)