A 3-ik évezred aszályai (hibridkukorica) A 3. évezred valóban szélsőségekkel indul. Mindjárt egy erőteljes aszály 2000-ben, 2001-ben négy dunántúli megyében hasonló volt a helyzet az előző évihez, 2002 a Hajdúság kivételével az addigi legmelegebb és legszárazabb volt, majd ezt tetőzte, országos szinten a 2003-ik. Az aszályt a relatív és abszolút vízhiányon kívül egyéb terméscsökkentő hatások is kísérték. Ezek közül külön is meg lehet említeni a preemergens gyomirtó szerek hatásának elmaradását, a hiányos kelést, a drótférget, a mocskospajor kártételt, a kukoricamolyt és a gyapottok bagolypillét. 2002-re még az erős golyvásüszög fertőzés is jellemző volt. Aztán a 3 jó év (2004., 2005., és 2006.) sok bajt elfelejtetett, hogy aztán újult erővel és a régi gondokat felidézve, minden eddiginél jobban megpróbálhassa a termelőt. A hiányos talajmunka után rosszul kelt a kukorica, nagy területeken volt gyomosodás, ami odavonzotta tojásrakásra a vetési bagolypillét, erőteljesen rajzik a kukoricamoly és megjelent már a fénycsapdákban a gyapottok bagolypille is. Nem feledkeztem meg a kukoricabogárról sem! Az elmúlt évi erőteljes rajzás és az enyhe tél már előrevetítette a veszedelmet, mégis nagyon sokan rizikóztak! Keserűen kellett tapasztalni, hogy a jelenleg alkalmazott kémiai védekezési eljárások nem biztosítják a kellő védelmet, ha nagyon erős a fertőzési nyomás. A kiszáradt talaj egyébként sem segíti a talajfertőtlenítők hatás kifejtését. (A fertőzési nyomás alacsonyan tartásához általános és rendszerbe foglalt, regionálisan is összehangolt védekezést kellene folytatni.) Az alábbiakban a kritikus években elért megyénkénti termésátlagokat mutatom be. Az ábrák gondos megfigyelése közben felidézhetjük saját történetünket hátha segíti a következő évi döntéshozatalt! Ahol találtam valami könnyen elérhető korabeli írást, értékelést, szintén idefűztem. 2000 2000 a kukorica éve? (Rövidítés az OMMI Kukorica 2000. c. kiadványból.) A mezőgazdák sokáig fogják emlegetni a 2000-ik esztendőt. Akinek nem sikerült úgy elvetnie a kukoricát, hogy az a magágy természetes nedvességétől kikeljen és a gyomirtó szerek kifejthessék a hatásukat, csak csökkent, vagy éppen töredéktermést takaríthattak be. Tőhiány és elgyomosodás jellemzett több Fajtakísérleti állomást is. Az állami fajtakísérletek 9 közül 5 állomáson végződtek sikertelenül, míg az államilag elismert hibrideket 20 kísérleti hely közül csak 6 kísérlet adatai alapján értékelhettük. Az előző évjáratok csapadékosságának és a magas kora tavaszi talajvízszintnek köszönhetően az agrotechnikailag helyesen kezelt földeken a termés nem volt nagyon rossz, sőt, a várakozásokkal szemben egészen jó termésátlagok is születtek (Debrecenben és Mezőhegyesen). Az államilag elismert hibridkukoricák kísérleteiben az összevont kísérleti átlag 1,5 tonnával maradt el az előző évitől. A FAO 200 és a FAO 300 as hibridek átlagai 1 1, míg a FAO 400 és FAO 500 as csoportok átlagai 2 tonnával maradtak el az előző évi átlagoktól. Ez a jelenség valószínűleg a talajok vízkészletének fokozatos kimerülésével hozható összefüggésbe. A termőhelyek közötti kísérleti átlagok 4 5 tonna/hektár között szórtak, míg a fajták közötti különbség azonos termőhelyen elérte a 6 tonnát is. A leggyengébben és legjobban szerepelt fajta közötti abszolút különbség meghaladta a 8 tonnát hektáronként, azaz nagyobb volt, mint az országos termésátlag kétszerese.
A száraz és meleg időjárás következménye az is, hogy 2000 ben korábban értek a kukoricák, mint 1999-ben. A FAO 290 es tenyészidejű Virginia szemnedvesség tartalma már szeptember 4-én elérte a 20 %-ot, míg 1999-ben csak szeptember 29-ére (15 nappal később) következett be ugyanez az állapot. A későbbi tenyészidejű kukoricák esetében némileg máshogy alakult a vízleadás üteme. A hibridek szeptember 18-ig nagyjából azonos ütemben, egymással párhuzamos lefutású görbék mentén csökkentették szemnedvesség tartalmukat, ekkor az időjárás változás hatására a vízleadás üteme megtört, a távolság nőtt, a viszonylagos koraiság az előző évihez mérten csökkent. Például a Florencia a 25 %-os szemnedvességet már csak 5 nappal érte el korábban, mint 1999-ben. Ennek a magyarázata valószínűleg abban keresendő, hogy a későbbi érésű hibridek érésének utolsó szakaszában már nem a biológiai vízleadás volt a jellemző. A szárazság következtében beállott hervadás megakadályozta a tápanyagok további beépülését. Kukoricatermés megyénként és évenként 6 5 termésátlag, yield t/ha 4 3 2 1 0 Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala 2001 2001 az Alföldön jobb volt a termés? (Rövidítés az OMMI Kukorica kiadványból.) Semmi sem bíztatott azzal, hogy a Dunántúlon elfogadható kukoricatermést takaríthatnak be a gazdák. Egyes tájakon, különösen a Budapestet Nagykanizsával összekötő vonaltól északra kritikusnak látszott a helyzet. A tavaszi-koranyári kép kísértetiesen hasonlított az elmúlt évihez. Vontatottan és egyenetlenül kelt a kukorica, mire elérte volna a 6 leveles állapotot, már elöntötte a gyom. Somogy megye néhány községének a határa is hasonló képet mutatott. Fejér megye déli része, Tolna és Baranya már jó irányban tért el ettől a vigasztalan képtől, persze nem minden tekintetben. Az itt-ott észlelhető gyomosodás mellett a kukoricabogár tartotta izgalomban a gazdatársadalmat. Már jelentős, érzékeny kiesést okozó kárról is adtak hírt. Az Alföldön sokkal biztatóbb volt az indulás. Jótékony esők áztatták a földeket, északkeleten pusztító árvizeket is okozva. A bőséges május június júliusi esők után mindenki nagy terméseket jósolt. A tőzsde érzékenyen reagált a hírekre. Először azt vette észre, hogy a tavalyi kevésből az állattenyésztés mélyrepülése és a nagy ár-várakozások miatt túl sokat raktároztak a gazdák. A
nagy termés híre, de különösen a búzaminőség drámai romlása valódi mélyrepülésbe vitte az árakat, amelyek a betakarítás idejére tonnánként 14000 forint körülire süllyedtek. Az optimális időben és jó minőségben történt a vetés, a megfelelő növényvédelem és növényápolás bizonyított. Növénykórtani szempontból érdekes évet zártunk. A fuzáriumos szártörés ebben az évben értékelhető különbségeket mutatott. A Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomások tájékoztatói szerint különösen a Közép- és Dél-Dunántúlon volt tapasztalható erős megdőléssel is járó szárfertőzés. Kukoricatermés megyénként és évenként 9 8 7 termésátlag, yield t/ha 6 5 4 3 2 1 0 Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala
2002 A főbb termésalakító tényezők 2002-ben (Az OMMI kiadványból, rövidítve az ábrahivatkozások az eredeti kiadványra vonatkoznak) Az időjárás Somogy, Tolna és Baranya megyék kivételével a kukorica vetését megelőző téli félév csapadéka jelentősen elmaradt a szokásostól, s a lehullott csapadék nagyobb része még szeptemberben esett. (1. ábra). A kukorica termésére döntő jelentőségű május június júliusi csapadékhiány az addig is szárazságtól szenvedő területeken folytatódott. A hőségnapok száma az ország jelentős területén már júniusban is meghaladta a tízet, (2. ábra), s júliusban a hőség folytatódott. Délkeleten, s az ország közepén 16 felett volt a hőségnapok száma, de az ország nagy területén általában meghaladta a 14-et (3. ábra). (A szakirodalom szerint 30 C-t meghaladó hőmérsékleten nincs tápanyag beépülés.) Augusztustól, főként a hőmérsékleti adatok alakultak kedvezőbben, de valamivel több csapadék is hullott (4. és 5. ábra), így a kukorica már nem volt az előző időszakhoz hasonló megpróbáltatásnak kitéve. Azokon az országrészeken, területeken, sok esetben csak táblákon, vagy fajták esetében, ahol ekkor még élt a kukorica, s a termékenyülés is megfelelő volt, elfogadható termést takaríthattak be. A magágy minősége és a kelés Annak ellenére, hogy a téli félév csapadéka elmaradt a sokévi átlagtól, a magágy készítésre megfelelő körülményeket teremtettek az áprilisvégi, május eleji esők. A később vetett kukorica kelése, kezdeti fejlődése gyorsabb volt, így ebből kiesés nem származott. A vetésidő Az országban mindenütt szembeötlő volt a későbbi vetések előnye a korábbiakhoz viszonyítva. Ez a különbség az aszály által sújtott területeken még kifejezettebb volt. A fajtakísérletek eredményei is alátámasztják ezt a megfigyelést. (a tordasi szélsőségesen késői vetésben a későbbi vetés előnye elveszett.) A fajtakísérletek átlagai és a vetésidő szoros korrelációban vannak egymással. Az összefüggésből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, s a jövőre nézve nem tartjuk követendő példának. A vetésidő nem csak közvetlenül, hanem számos esetben közvetve is befolyásolta a termés alakulását. Már említettük, hogy országszerte jelentős gyapottok bagolypille fertőzés volt tapasztalható. A peterakás többnyire megtörtént, amikorra a később vetett kukoricák nővirágzása megkezdődött. Így történhetett, hogy a későbbi vetéseket nem bántotta a gyapottok bagolypille hernyója. Hasonló volt a helyzet a molykártétellel is, jóllehet a különbség koránt sem volt ilyen szembeötlő. A korábban vetett, következésképpen gyapottok bagolypillével és mollyal fertőzöttebb területeken erős, helyenként súlyos golyvásüszög és csőfuzárium fertőzés is kialakult. (A gombabetegségek kifejlődéséhez természetesen más feltételek is szükségesek.) A vetésidő okozta néhány napos virágzási késedelem általában hozzájárult a jobb termékenyüléshez. Még abban az esetben is, ha a csőfejlődés nem volt zavartalan, a teljesebb berakodottság az augusztusi hűvösebb időjárásban tapasztalt kielégítő szemfejlődés hatására nagyobb terméshez vezetett.
A gyomosodás A viszonylag jó magágy és a megfelelő mennyiségű csapadék hozzájárult ahhoz, hogy a kelés előtt kijuttatott gyomirtó szerek jobban hassanak, mint ahogy azt az előző években tapasztaltuk. Nem mindenki büszkélkedhetett azonban kifogástalan permetezési eredményekkel. Erről a kelés után felhasználható gyomirtó szereket forgalmazó gyártók örömteli évzáró beszámolóiból értesülhettünk. A tőállomány A növénysűrűség hatását a kísérletekben rendszerint nem elemezzük. (Azokat a parcellákat amelyek tőszáma nem éri el az előírt sűrűség 85%-át, ki kell zárni az értékelésből!) Már a kelés utáni felvételezéseknél megállapítható volt, hogy egy-két kisebb vetéshibától eltekintve a tőszám megfelelően alakult. Később kisebb kiesést a drótféreg és a mocskospajor okozott helyenként (Gyulatanya, Jászboldogháza), de a szórványosan fellépő kártétel önmagában az értékelést nem zavarta volna. Ezekben a kísérletekben az időjárási anomália okozott nagyobb kárt. Az állati kártevők A drótféreg érdemel említést első helyen. Az országot járva számtalan helyen voltak láthatók a drótféreg kártétel miatt kiritkult vetések. Rendszeres károkozása azért érthetetlen, mert talajfertőtlenítéssel a sikeres védekezés évtizedek óta megoldott. A védekezés fontosságát a kukoricabogár terjedése is aláhúzza. Várható, hogy növekszik a gabona után vetett kukorica részaránya a vetésszerkezetben. Ez esetben a drótféreg-kártétel lehetősége szintén növekedni fog. Második helyen a mocskospajort kell említeni. Különösen a takarékos talajművelést gyakorlók körében volt tapasztalható jelentősebb fertőzés. Arról a fajta takarékoskodóról van szó, akiknél a vetőágy készítést megelőzően elgyomosodott a terület! Harmadikként a gyapottok bagolypillét kell szóba hozni. Talán még nem mérte fel senki az általa okozott tényleges kárt! A kár kisebbik részét a csővég kibontásakor láthatjuk mármint a megrágott vagy elfogyasztott csővégi szemek roncsait és az ürüléktömeget. Nagyobb kárt az állattenyésztésben okoz, mert elősegíti a fuzáriumos csőpenész kialakulását, s a termény gombatoxinokkal szennyeződik. E tekintetben túltesz a kukoricamolyon is. Ez utóbbi negyedik helyen említve egyes területeken, különösen a déli és a középső országrészben fertőzött jelentős mértékben, s a szokásosnál korábban jelent meg. Nálunk ritkán okozza a kukoricaszár cső alatti törését. Jelenlétére a levélhónaljban fennakadó ürülék utal, s a csövön jellegzetes kárképét (6. ábra) a csuhélevelek kibontása után láthatjuk. Valószínűleg ismét fel kellene hívni rá a szakmai közönség figyelmét, hiszen az okozott minőségi és mennyiségi kár tetemes. A takarékos és talajszerkezet-óvó művelési eljárások terjedésével népessége fokozódhat. Ötödik helyen a kukoricabogár következik (7. ábra). Az okozott kár mértéke országosan nem érte el az előbb említettek által okozottat, sőt, az itt nem tárgyalt vadkárokét sem. A potenciális veszély és a helyenként látott elriasztó kárképek (8. ábra) azonban indokolják a kampányt, amelyet a növényvédők folytattak az esztendő folyamán. A kárt szenvedett kísérletekben a fajták közötti érzékenység tekintetében nem tapasztaltunk különbséget. Gombabetegségek Jelentős károkat 2002-ben a golyvásüszög és a csőfuzárium okozott. A betegség fellépésének erőssége és az ebből következő károkozás mértéke mind fajtánként, mind helyenként jelentős eltérést mutatott. Egyes kísérletekben a termés megsemmisült, vagy jelentősen csökkent
(Kompolt, Jászboldogháza, Tordas). Meg kell azonban jegyezni, hogy az említett termőhelyeken a hőstressz önmagában is elegendő kárt okozott ahhoz, hogy meghiúsítsa a fajtajelöltek kísérleteinek értékelését. A fuzáriumos csöveken tapasztalható tünetek különösen a súlyos fertőzést felmutató termőhelyeken nem tették lehetővé a betegséget okozó faj egyértelmű meghatározását a felvételezések során (9. 10. ábra). Az előzetes laboratóriumi eredmények alapján a Fusarium moniliforme általános előfordulására lehet következtetni. Golyvásüszög fertőzés kisebb-nagyobb mértékben mindenütt tapasztalható volt, a legsúlyosabb helyzet azonban szintén az előbb említett helyeken, Tordason, Kompolton és Jászboldogházán alakult ki. A fertőzés kialakulását a virágzás idején egy-két alkalommal hullott csapadék is elősegítette. Különösen nagy volt a csövön kialakult gombaképletek aránya (11. ábra), mely jelenség részt vett a nagy terméskiesés előidézésében. Hőstressz Az elmúlt kísérletezési évadban tapasztalt legjellemzőbb abiotikus hatás a hőség volt. Hazánkban nem szokatlan a nyári hőség és a hő okozta növénykárosodás, a 2002-es esztendő mégis kivételes figyelmet érdemel. Rendszeresen tapasztalt, s a kukorica korai fejlődési szakaszában fellépő napos, száraz, meleg időjárás következménye az ízközök növekedésének gyors befejeződése. Ilyenkor a kukorica alacsony marad. Hazánkban ellentétben egyes, tőlünk nyugatabbra fekvő termőtájakon tett megfigyelésekkel ez a fő oka annak, hogy a későbbi vetésben a kukorica általában alacsonyabb, mint a szokásos, április második felében vetett állományokban. A tünet, ha a későbbi időjárás kedvező, s a csapadékellátás harmonikus, csak tünet marad, nincs számottevő kihatással a termés alakulására. 2002-ben a viszonylagos alacsonynövés jellemző volt, mert a kezdeti fejlődési szakaszban általános volt a meleg, száraz időjárás. Egyes kísérletekben (Kompolt) inkább törpenövésről és torzulásról beszélhetünk (12. ábra). A virágzás és a kezdeti csőfejlődés idején tapasztalható hőség hiányos termékenyülést, s torz csőfejlődést okozhat. A tárgyalt időszakban azt tapasztaltuk, hogy az általános értelemben optimálisnak tartott időben vetet kukoricákban ennek megfelelően a kísérletekben is a cső későbbi fejlődése sem volt zavartalan. Görbe csutkájú, hiányosan termékenyült csövek fejlődtek. A néhány nappal később vetett állományokban is megfigyelhető volt, hogy a csuhé növekedése előbb megállt, mint a csutkáé (13. ábra). Ez a jelenség egyes fajtákon és fajtajelölteken különösen következetesen fordult elő, bizonyítva, hogy a hőhatásokra a fajták eltérően reagálnak. Fajtától függően gyakori volt a levélfelszín perzselődés is (14. ábra). Egyes szakértők szerint a tünet a kukorica védekezési reakciójának is felfogható, tehát nem vetít előre egyértelműen terméskiesést más, a tünetet nem mutató hibridekkel szemben. A termésalakulásban döntő tényező, hogy a termékenyülés bekövetkezik-e, s marad-e elegendő asszimilációra képes levélfelület. Megfigyelés, hogy a tüneteket nem mutató hibrideknél is elmaradhat a termékenyülés, míg a viszonylag erős tünetekkel reagáló hibrid a későbbiekben regenerálódik, s a megkötött szemeket ronggyá szakadozott levelekkel is kineveli. Virágzási, termékenyülési és csőképzési zavarok Néhány kísérleti helyen az 50%-os nővirágzás idejét sem lehetett megállapítani, tekintettel arra, hogy a tövek nagy része egyáltalán nem hozott bibét. Hasonló helyzet üzemi táblákon még a termés tekintetében országos átlagot felülmúló Hajdú-Bihar és Fejér megyében is tapasztalható volt.
Kukoricatermés megyénként és évenként 8 7 6 termésátlag, yield t/ha 5 4 3 2 1 0 Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala 2003 Kukorica 2003 (Az OMMI Kukorica 2003 kiadványából rövidítve.) Országos kép Az április második felében hirtelen felmelegedő, s eső híján kiszáradó felső talajréteg sok gazdát meglepett. A rutinosan, 4 6 cm mélységre beállított vetőgépek után hiányosan kelt a kukorica. Mélyebben járó magágy-nyitó eszközök után, különösen a vetésidő vége felé, még 8 10 cm mélységre is le kellett tenni a magot a biztonságos keléshez. A májusban tapasztalható rendkívül erős gyomosodás is a gyorsan kiszáradó talaj következménye volt. A nyár az ország nagyobb részén még az előző évet is felülmúlta szárazság és hőség tekintetében. A hiányos kelés, a gyomosodás és az aszály együttesen okozták, hogy az országos termésátlag több mint egy tonnával elmaradt a 2002.-es, szintén gyenge terméstől. A rovarkártevők közül a már megszokott erős kukoricamoly fertőzés mellett rendkívül erős gyapottok bagolylepke hernyókártételt tapasztaltunk, s egyes területeken a kukoricabogár is jelentős kárt okozott. A kukoricabogár kártétele helyenként, s tapasztalataink szerint fajtától is függően, nem csak a monokultúrás táblákban, hanem a betelepülő imágók bibekártétele következtében vetésváltásban is jelentkezett. A tavalyihoz hasonlóan erős golyvásüszög kártétel nem lépett fel.
Kukoricatermés megyénként és évenként 6 5 termésátlag, yield t/ha 4 3 2 1 0 Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala