Görgeteg * Emlékezés egy székely népmesére 1933 Szereplők NÉ ROKKANT ASSZONY PRESBITÉRIUM Történik egy vidéki városban, a református pap utcára néző háza előtt A ház nyitott ajtajában edényeket törölget, körülötte is edények és virágcserepek hevernek, s egy rádió. Énekli. Likas a kalapom teteje. Kilátszik a hajam belőle, Eléggé szégyellem legény létemre - hogy likas a kalapom teteje Fiatal mesterlegény; biciklin jön az úton. Az énekre lassít, a leányra még jobban lassít. Amikor odaér egészen a leányhoz, megáll a biciklivel, és földre száll.legény létire? Magát hova küldték? Akárhová. Hát akkor menjen akárhová!
Közeledik a lányhoz. Maga mikor került ide a paphoz? Jobb lesz, ha maga elkerül innét. Azt kérdeztem, hogy mikor került ide? Tegnapelőtt. Mi baja véle? Körülnéz; látszik, hogy észrevett valakit közelíteni az úton; s bosszankodva. A fene ette volna meg! Éppen ide tolják! Ezt a nyesett embert! Csenget a biciklijén. Félre az útból! Itt jő a generális! Elványadt, rongyos asszony egy férfit tologat rozoga tolókocsin. A férfin elnyűtt katonazubbony van. A két karja és a két lába le van vágva, a szemei helyén vak üreg. Az asszony az ajtó előtt megböki a férfit, aki erre vontatott síri hangon mondja. ROKKANT Szegény nyesett ember vagyok! Segítsenek valamivel! Az asszony egy ideig nézi Jánost és Juliskát, aztán tovább tolja a férfit. Elszörnyedve. Hát ez ki volt?! Egy ember. Ez magának ember volt!? Ember, ember! Hát magának mi volt? Küszködve, majd szinte sírva. Cégér! Hogyhogy cégér?
Nem érti! Úgy, hogy cégér! Micsoda cégér? Hát cégér a kolduláshoz! Nem érti?! Maszkura! Nem ember! De én tudom, hogy ember! De én is tudom, hogy nem ember! Hát nem hallotta, hogy még beszélt is?! Azt mondta, hogy szegény nyesett ember vagyok Nem hallotta! Maga maga süket! Én nem vagyok süket! Én hallottam! De azt nem ember mondta! Hanem egy maszkura! A cégér! Maga buta! Hát aki beszél, az magának nem ember? Nem hát! A rádióra mutat, ami ott áll mellette a földön. Ez a szerkezet is beszél, mégsem ember! Maga kótya! Hát akkor magának ki az ember? Maga a kótya, tudja! Mert nekem az az ember, akinek két keze van! Akinek két lába van! S akinek két látó szeme van! Maga tiszta bolond! Maga a tiszta bolond! Ember volt, s megvan! Nincs meg, mert cégér volt!
Ember volt! Cégér volt! Sírás előtti dühösséggel. Cégér volt! Az edényt, ami a kezében van, a földhöz vágja; egyre dühösebben a többi edényeket és a cserepeket is vagdosni kezdi a földhöz; a végén egyenesre feláll, és átkozódva. Így törjön engemet is össze az Isten, ha nem cégér volt! Éktelen haraggal a biciklit a földhöz veri és összetöri. Engemet is így törjön össze az ördög, ha nem ember volt! Sírva lerogy a küszöbre. Várja meg, amíg jő valaki s megkötözi Elmegy. NÉ Egy nagy edényben liszttel, zacskóban cukorral s kávéval; örvendezve jön, s az ajtó előtt. Juliska! Juliska! Kaptunk lisztet s cukrot s ká- Megdöbbenve. Hát itt mi történt?! Sír. NÉ Juliska! Itt mi történt?! Szepegve. Erre jött egy mesterlegény, s hozzáveretett velem mindent a földhöz NÉ Hozzáveretett? Egy mesterlegény?! Az hát. NÉ S az hogy történt? Az úgy, hogy egy asszony errefelé taszított egy cégért, akire az a mesterlegény azt mondta, hogy ember. NÉ Reszketve. No és?
S mind azt erősítette, hogy az a cégér ember! NÉ Felkacag, aztán egyszerre kitör. Jaj, hogy az a feketefene nem tudott tégedet megenni! Mielőtt idehoztalak volna! A mesterlegényeddel együtt! Aki mind azt erősítette! Hogy az én edényeimet, egy ilyen kicsiség miatt! Jaj, azt a! Földhöz vágja a kávét s a cukrot, toporzékolva kiszórja mind a lisztet is, s az edényt is odazúgatja a falhoz. Temetésre készülőben, palásttal a vállán, ünnepélyesen kijön. Hát itt mi van? A papné ott sír a szolgáló mellett. Nem szól egyik sem. Mi van itt? Miért sírtok itt rakásra? Hát ez miféle háború, itt a földön? Ki bolondult itt meg? NÉ Szepegve. Ez a lány mind összetörte az edényeimet s a cserepeimet Egy kicsiség miatt Hát ezt a kávét s ezt a lisztet?! Azt a tiszteletes asszony, egy kicsiség miatt. NÉ Juliskára. Hallgass, mert kettőbe hasítlak! Nyugalmat tartva. Mielőtt hasogatnál, tudni szeretném, hogy mi történt. NÉ Feláll, s úgy magyaráz. Képzeld, valami mesterlegénnyel összekapott ez a leány, s éppen akkor erre tolta azt a szerencsétlen Csonka Ferencet a felesége, s ezen összevesztek. Hogy vesztek össze? Szintén feláll, s úgy magyaráz. Úgy, tiszteletes úr kérem, hogy az a mesterlegény mind azt erősítette, hogy akit kerekes széken toszítnak, az ember.
Hát te mit mondtál? Én azt mondtam, hogy az nem ember, hanem kéregetési cégér. NÉ No, hallj oda! E miatt a kicsiség miatt, az én cserepeimet, az én drága vázáimat! De bizonisten cégér volt, tiszteletes úr! A feleségéhez. Hát te mért szórtad széjjel ezt a kávét s ezt a lisztet? NÉ Én a cserepek miatt Hogy ezek olyan bolondok voltak. Küszködik, majd magából kikelve. Jaj, azt a fehérnépnek mindenségit! Hogy ezt a sok drága Nohát! Istenem ne legyen, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok! Lekapja a palástját, hasogatni kezdi össze, majd a földre veti és tapodja. Így hasogassanak össze engemet is, s így tapodjanak össze, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok! A temetésre készen, egy nagy énekeskönyvvel a kezében odajön. Egeknek szent Ura! Fogja a fejét. Hát itt mi történt?! A pap, a papné, a szolgáló háromfelé veszékelnek. Nem szól egyik sem. Egyházfi felfogott kézzel, bátortalanul közelít a pap felé. Tiszteletes úr, drága jó tiszteletes úr, itt mi tudott történni? Hát nem látja!? Én látom, de miért; ó, miért? Ó, azért, hogy Csonka Ferenc ember-e, vagy cégér. Cégér, bizonyisten cégér! NÉ
A szolgálóhoz. Te vagy a cégér! Cserepes cégér! A felesége felé, a szolgáló felé. Itt süllyedjek el, ha bolondok nem vagytok! Nők pityeregni kezdenek. A pap dühödten kering, ropogtatja a talpa alatt a cserepeket. Bambán néz, fogja a fejét. Mindjárt, mindjárt, mindjárt megbolondulok! Szintén keringeni kezd; egyszerre összeütközik a pappal, s azt megragadja.mindjárt megbolondulok! Mi történt? Fintorgó arccal, lassan. Itt az ajtóban ez a leány s egy mesterlegény beszélgettek együtt Akkor Csonka Ferencet erre tolta a felesége. Az egyik azt állította a Csonkáról, hogy ember: a másik azt, hogy cégér. Én mondtam, hogy cégér! Mintha rá akarna ugrani a szolgálóra. Sssííjjj! Az egyházfihoz. Ezen összevesztek a cserép a váza Kétségbeesve. Ceégér?! Az hát! Rátámadva az egyházfira. Hát nem érti!? Ceégér? Cégér, cégér! Hát az mi? Maszkura, jel a kéregetéshez. Megtalálja a szót. Báb!
Hhjajj! S e miatt a kicsiség miatt? Kering megint. Emiatt. Ezt a sok drága cserepet, e miatt a kicsiség miatt? E miatt a kicsiség miatt. S a lisztet is emiatt? Emiatt. S a palástot is emiatt? Kiáltva. Emiatt! Most most megbolondulok Tépni kezdi össze a nagy énekeskönyvet. Dobálja széjjel a lapokat, tapodja a földön. Így tépjenek össze engemet is, így tiporjanak össze, ha ebben a házban mindenki nem bolond! Ebben a házban! Mindenki! Nem bolond! Ládával a hóna alatt jön, egy kicsit meghökken, de aztán tréfásan szemléli a dolgot. Hát itt mi az ánti van!? Megörvendezve, bizalommal kapaszkodók belé a kurátorba. Bácsi, tegyen igazságot, tegyen igazságot! Megindul az egyházfi felé, aki még mindig kergül és szaggat. Mentiben mellékesen Juliskához. Teszek, csak várj. Az egyházfihoz, akit megfog. Hó, komám, hó! Kapálódzik, a papék felé bök, s Juliska felé bök. Ezeknek hógasson! Mert ezek mind bolondok! A kurátorhoz, előbb is, később is többször. Mondja, hogy cégér! Az egyházfinak. Mi lelte, komám? Hát magának eddig szép esze volt!
Mindjárt megbolondulok! Úgy-e, hogy cégér? Juliskához. Ne karicsálj! Hanem mondd meg, hogy ide mi az istennyila csapott bé, ebbe a házba?! Olyan istennyila, hogy egy asszon egy maszkurát toszított erre, egy olyan kéregetési cégért, itt az úton. Hát osztán! Hát aztán volt egy mesterlegény, aki velem akart beszélgetni, s aki mind azt erősítette, hogy nem cégért toszítanak, hanem embert. Hát aztán? Hát aztán ezen összevesztünk, s én a virágcserepeket s ő a biciklit összetörtük. E miatt a kicsiség miatt? Ez nem kicsiség! Mert cégér vót! Hát a liszt? Mindenki a papnéra mutat. Mért? Ő is azért. Hát a palást?
Mindenki a papra mutat. Mért? Ő is azért. Hát ezt a drága énekeskönyvet? Mindenki az egyházfira mutat. Mért? Ő is azért. A ládát a földhöz vágja. Így üssön belém a ménkő, ha mind bolondok nem vattok! Mind, ahányan vattok! Mondtam, hogy cégér vót! Mondtam, s mondom! A ládából kidőlt irományokat kezdi széjjelszórni. Tiszteletes úr! Itt vannak az irományok! Nem tudomány kell a világnak! Hanem cégér! Az vót! Cégér vót! Amíg a kurátor dolgozik, mindenki a maga rontásához megy, és azt folytatja, mind jobban és nagyobb dühvel. PRESBITÉRIUM Nyolc gazda jön. Az első. Ez már igen! Nekiszökik a presbitériumnak. Neki a munkának! Ki mit ér!
AZ ELSŐ A PRESBITÉRIUMBÓL Há mért? Ne kérdezd, hanem vágjad! Erős hangon, mint az ítélet. Az embernek két lába van! Az első ember béáll a rombolásba. Az embernek két keze van! A második ember is béáll. Az embernek két szeme van. A harmadik is béáll. Csak az ilyen ember, a másik nem ember! Vágja az egész Presbitérium! Az emberek sorba mind béállnak. Ki hol éri! Változzék békává, ki háborút csinál! Jaj, mindjárt megbolondulok!
Ki a szép emberből csúnya cégért csinál! NÉ Ki az én házamból egy romhalmazt csinál! Meggyújtja a papirosokat. Ki az én házamból tűznek lakodalmat csinál! Egyre erősödő zongoramuzsika, mintha a rádióból szólna. Bartók: Töltik a nagyerdő útját. Énekeli, miközben zúzzák a házat és égetik. Töltik a nagyerdő útját, viszik a székely katonát. Künn trombita. Katonák masírozása hallik. Viszik-viszik szegényeket, szegény székely legényeket. Úgy elviszik arr a helyre, hol az út is vérrel festve. Kit a golyó, kit a lándzsa, kit éles kard összevágta. Függöny A hivatkozás helye Jegyzet A Napkelet közölte, 1933. évi első (januári) számában. A darab ismét megjelent a Tamási által is szerkesztett, rövid életű színházi lap, a Romeo és Julia 1947. március 18-i (első) számában. Majd a Népszabadság tette közzé 1975. december 25-én azzal a téves adattal, hogy először és utoljára 1947-ben a Romeo és Juliában jelent meg. A budapesti, Paulay Ede utcai Országos Kamara Színházban az Erdélyi Férfiak Egyesületének patronálásában, 1933. május 7-én, Szentimrei Jenő Siratóban című egyfelvonásos parasztkomédiájával és a Szivárvány a havason című misztikus balladajátékkal, valamint az Isten veled Kapuzábé című dalosjátékkal egy műsorban került színre. A Cifra Szőttes című összeállítás Tamási Áron szavaival szólva azzal a céllal készült, hogy a székely népi értékekből bemutasson egy csokornyit. Két székely származású, de Budapesten élő színész Köpeczi-Boócz Lajos és Ignácz Rózsa rendezte. Zenéjét összeállította, illetve szerezte: Laurisin Miklós. Díszlettervezője Beutum János volt. A közreműködők között találjuk Peéry Pirit, Ignácz Rózsát, Herczeg (később Hlatky) Lászlót, Bihary Józsefet. Tamási a Kamara Színházban szerzett benyomásairól Tiszta beszéd a székely Kék madarászok -ról című, a Brassói Lapokban 1933. augusztus 27-én megjelent kritikai esszéjében tudósított. A székely népmese, melynek ötletéből született a Görgeteg, a Kriza-gyűjteményben, a Vadrózsák-ban lelhető meg, A huszár és a szolgáló címmel. S a Cifra Szőttes című színházi matiné (benne a Görgeteg) előkészületeiről, az előadás
lefolyásáról, fogadtatásáról, utóéletéről Ignácz Rózsa részletesen beszámol az Ikerpályáimon című memoárkötetében (Gondolat Kiadó, 1975). A játékot Tamási erős változtatással Fegyverek árnya címmel az Irodalmi Újság 1955. január 1-jei számában is közreadta.