Miss Miranda Cheever naplójából: 1819. június 8

an

Miss Miranda Cheever naplójából: 1819. június 8. Ma arról értesültem, bizonyos idősebb társaságbeli hölgyeknek az a benyomása, hogy Turner romantikus érzelmekkel viseltetik irántam. Ez hatalmas örömre adhatna okot, ha 1....igaz volna. 2....ő nem nevetett volna a pletyka hallatán. 3. az édesanyja nem jegyezte volna meg a fejét csóválva: Én megmondtam nekik, hogy ez képtelenség. 4. ő nem azt válaszolta volna erre: Az már bizonyos, hogy Miranda a legelviselhetetlenebb leány Londonban. 5. és ezzel egy időben nem vigyorgott volna rám szélesen, mintha csak azt várná, hogy ezt bóknak vegyem. Én természetesen nevettem, mert láthatóan csak tréfált, és azt hiszem, hálásnak kéne lennem, amiért elég jó barátjának tart ahhoz, hogy csipkelődjön velem. De én nem óhajtok a barátja lenni. Én ennél sokkal töbre vágyom.

Julia Quinn MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever Avon Books, New York Fordította: Palásthy Ágnes A könyvet tervezte: Szabó Vince Copyright 2007 by Julie Cotler Pottinger Hungarian translation Palásthy Ágnes, 2012 Hungarian edition GABO Kiadó, 2012 A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Kiadja a GABO Könyvkiadó 1054 Budapest, Vadász u. 29. www.gabo.hu Felelős kiadó: Földes Tamás Felelős szerkesztő: Solymosi Éva ISBN 978-963-689-579-2 Készült a Borsodi Nyomda Kft.-ben Felelős vezető: Ducsai György igazgató A Gabo Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft. Cím: Törökbálint, DEPO II Telefon: 06-23-332-105 Fax: 06-23-232-336 E-mail: talentum.nagyker@t-online.hu

Mindenkinek, aki szerencsésen fogadott a Friendly'sben, lehetővé téve, hogy elég pénzt rakjak félre az első számítógépemre, egy Mac SE-re (vincseszter nélkül kösz, apa). És Paulnak, annak ellenére, hogy nem tartotta be az ígéretét, miszerint fent említett számítógépet átalakítja akváriumnak.

PROLÓGUS Tízéves korában Miss Miranda Cheever nem mutatta semmi jelét annak, hogy valaha is nagy szépség lesz belőle. A haja sajnálatos módon barna volt, miként a szeme is. Szokatlanul hosszú lába pedig ellenállt minden kísérletnek, hogy a kecsességre legalább halványan emlékeztető mozgásra idomítsák. Az anyja gyakran meg is jegyezte, hogy Miranda gyakorlatilag fel-alá üget a házban. Miranda szerencsétlenségére a társadalom, amelybe született, nagy fontosságot tulajdonított a női bájnak. És bár még csak tízéves volt, tisztában volt vele, hogy ebben a tekintetben őt kevesebbre tartják, mint a legtöbb környékbeli kislányt. A gyerekek általában megtudják ezeket a dolgokat, legtöbbször a többi gyerektől. Éppen egy ilyen kellemetlen eset történt Lady Olivia és a tekintetes Winston Bevelstoke, Rudland őrgrófja és grófnője iker gyermekei tizenegyedik születésnapján. Miranda otthona elég közel volt Haverbreakshez, a Rudlandok ősi otthonához a cumberlandi Tóvidéken, Ambleside közelében, és mindig részt vett Olivia és Winston tanóráin, amikor éppen Haverbreaksben tartózkodtak. Ők hárman elválaszthatatlan barátokká váltak, és csak ritkán játszottak a környéken élő többi gyerekkel, akik legalább egy órányira laktak. De évente vagy egy tucat alkalommal, és különösen a születésnapokon, a helyi arisztokrácia, és kisnemesség gyermekei összegyűltek. Ez volt az oka, hogy Lady Rudlandból felszakadt egy a legkevésbé sem hölgyhöz illő felhördülés; tizennyolc utcagyerek trappolt ugyanis sáros cipőkkel, nagy élvezettel fel-alá a nappalijában, miután az ikrek kerti partiját félbeszakította az eső. Sáros az arcod, Livvy szólalt meg Miranda, és felnyúlt, hogy letörölje.

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Olivia drámai módon felsóhajtott: Akkor jobb lesz, ha megyek a mosdóba. Nem akarnám, hogy a mama így lásson. Ő irtózik a sártól, én pedig irtózom attól, hogy azt hallgassam, mennyire irtózik tőle. Nem hiszem, hogy szóvá tenne egy kis sarat az arcodon, amikor csupa sár a szőnyeg. Miranda William Evansra pillantott, aki hatalmas csatakiáltással megrohamozta a kanapét. Miranda összeszorította az ajkát, nehogy elmosolyodjon. Meg a bútor tette hozzá. Mindegy, jobb lesz, ha lemosom. Azzal kiosont a szobából, magára hagyva Mirandát az ajtó mellett. Miranda egy-két percig csak figyelte az eseményeket, megelégedve a megfigyelő szokásos szerepével, míg észre nem vette, hogy valaki felé tart. Te mit hoztál Oliviának a születésnapjára, Miranda? Miranda megfordult. Fiona Bennett állt előtte csinos fehér ruhájában, derekán rózsaszín övvel. Egy könyvet válaszolta. Olivia szeret olvasni. Te mit hoztál? Fiona feltartott egy színes, festett dobozt, amely ezüstszalaggal volt megkötve. Szalagokat. Selyem, szatén, sőt még bársony is van közte. Meg akarod nézni? Nem szeretném tönkretenni a csomagolást. Fiona vállat vont. Csak óvatosan ki kell kötni a szalagot. Minden karácsonykor ezt csinálom. Levette a szalagot, és kinyitotta a dobozt. Mirandának elakadt a lélegzete. Legalább két tucat szalag feküdt a doboz fekete bársonyán, valamennyi gyönyörű masniba kötve. Ezek gyönyörűek, Fiona. Kivehetek egyet? Fiona összehúzta a szemét. Nem sáros a kezem. Látod? Miranda feltartotta a kezét, hogy a másik kislány szemügyre vehesse. Hát, jól van. 8

Miranda a dobozba nyúlva kiemelt egy lila szalagot. A szatén érintése szinte bűnösen puha és sima volt. Kacéran a hajához illesztette a masnit. Mit gondolsz? Fiona az égre emelte a tekintetét. Lilát ne, Miranda. Mindenki tudja, hogy az a szőke hajba illik. A barna hajban gyakorlatilag elvész a színe. Te semmiképpen nem viselheted. Miranda visszaadta neki a szalagot. Milyen szín illik a barna hajba? Zöld? A mamámnak barna haja van, és láttam, hogy ő zöld szalagot viselt. A zöld elfogadható, azt hiszem. De az is jobban áll a szőke hajban. Minden jobban mutat szőke hajban. Miranda érezte, hogy feltámad benne az ingerültség. Nos, akkor nem tudom, mihez kezdesz majd, Fiona, mert a te hajad ugyanolyan barna, mint az enyém. Nem is! vágott vissza sértődötten Fiona. De igen! De nem! Miranda előrehajolt, és fenyegetően összehúzta a szemét. Jobb lesz, ha tükörbe nézel, amikor hazaérsz, Fiona, mert nem szőke a hajad. Fiona visszatette a lila szalagot a dobozba, és rácsapta a fedelét. Nos, régen szőke volt, viszont a tiéd nem volt az soha. Az én hajam világosbarna, és mindenki tudja, hogy az sokkal jobb, mint a sötétbarna, amilyen a tiéd. Nincs semmi baj a barna hajjal! tiltakozott Miranda. De tisztában volt vele, hogy Anglia többsége nem értene egyet vele. És tette hozzá gonoszul Fiona neked nagy a szád. Miranda az ajkához kapott. Tudta, hogy nem szép, tudta, hogy még csinosnak sem tartják. De korábban nem vette észre, hogy bármi baj lett volna az ajkával. Felpillantott a vigyorgó lányra. Te meg szeplős vagy! tört ki. Fiona hátrahőkölt, mintha megütötték volna. 9

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA A szeplők elhalványulnak. Az enyémek eltűnnek, mire betöltöm a tizennyolcat. A mamám citromlét rak rá minden este. Dölyfösen folytatta: De neked nincs orvosság, Miranda. Te csúnya vagy. Nem az! Mindkét lány hátrafordult. Olivia állt mögöttük, aki időközben visszatért a mosdóból. Ó, Olivia! szólalt meg Fiona. Tudom, hogy csak azért barátkozol Mirandával, mert olyan közel lakik, és együtt tanultok, de neked is el kell ismerned, hogy nem túl csinos. A mamám azt mondja, sosem talál férjet magának. Olivia kék szeme fenyegető szikrákat szórt. Rudland őrgrófjának egyetlen lánygyermeke mindig is végtelenül lojális volt, és Miranda volt a legjobb barátnője. Miranda jobb férjet fog találni, mint te, Fiona Bennett. Az ő apja báró, a tiéd meg csak közrendű. Az, ha valaki egy báró lánya nem számít, ha nincs hozzá pénze vagy jó külseje jelentette ki Fiona, feltehetőleg az otthon hallottakat ismételve. Mirandának pedig nincs egyik sem. Hallgass, te ostoba vén tehén! kiáltott fel Olivia, toppantva a lábával. Ez az én születésnapi partim, és ha nem tudsz rendesen viselkedni, el is mehetsz. Fiona nagyot nyelt. Több esze volt, mint hogy magára haragítsa Oliviát, akinek a szülei a legnagyobb rangban voltak a környéken. Sajnálom motyogta. Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem Mirandától. Sajnálom, Miranda. Miranda hallgatott, amíg Olivia végül bokán nem rúgta. Elfogadom a bocsánatkérést mondta erre kényszeredetten. Fiona biccentett, majd elszaladt. Nem tudom elhinni, hogy ostoba vén tehénnek nevezted szólalt meg Miranda. Meg kell tanulnod kiállni magadért, Miranda. Nagyon is jól kiálltam magamért, mielőtt beavatkoztál, Livvy. Csak éppen nem hangoskodtam annyira. 10

Olivia felsóhajtott. A mama azt mondja nincs bennem egy fikarcnyi önuralom, sem józan ész. Így igaz helyeselt Miranda. Miranda! Ez az igazság. De én azért szeretlek. Én is szeretlek Miranda. És ne aggódj az ostoba Fiona miatt. Hozzámehetsz Winstonhoz majd ha felnősz, és akkor igazi testvérek leszünk. Miranda kétkedve pillantott a terem túloldalán álló Winstonra, aki éppen egy kislány haját húzkodta. Nem is tudom jegyezte meg habozva nem vagyok biztos abban, hogy szeretnék összeházasodni Winstonnal. Csacsiság. Tökéletes lenne. Különben is nézd, épp most öntötte le punccsal Fiona ruháját. Miranda elvigyorodott. Gyere velem fogta kézen Olivia, ki akarom bontani az ajándékaimat. Megígérem, hogy a tiednél fogok a leghangosabban visítani. A két lány visszasétált a terembe, ahol Olivia és Winston felbontotta az ajándékait. Szerencsére (Lady Rudland szerint) végeztek pontosan négy órára, amikor a gyerekeknek haza kellett indulniuk. Egyetlen gyerekért sem a személyzet jött. Haverbreaksbe egy meghívás meglehetősen nagy megtiszteltetésnek számított, és egyetlen szülő sem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy az őrgróffal meg a grófnővel kvaterkázzon. Miranda szüleit kivéve, persze. Öt órakor Miranda még mindig a nappaliban ült, ahol Oliviával a születésnapi ajándékokat csodálta. El sem tudom képzelni, mi történhetett a szüleiddel, Miranda jegyezte meg Lady Rudland. Ó, én tudom válaszolt vidáman Miranda. A mama Skóciába utazott, hogy meglátogassa a mamáját, a papa pedig biztosan elfeledkezett rólam. Gyakran előfordul, amikor egy kéziraton dolgozik. Görögből fordít. 11

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Tudom mosolygott rá Lady Rudland. Ógörögből. Tudom válaszolt sóhajtva Lady Rudland. Ez valóban nem az első eset volt, hogy Sir Rupert Cheever elfeledkezett a lányáról. Nos, valahogy haza kell jutnod. Majd én elkísérem ajánlkozott Olivia. Neked meg Winstonnak el kell raknotok az új játékaitokat, és meg kell írnotok a köszönőleveleket. Ha ma este nem írjátok meg őket, nem fogtok emlékezni rá, kitől mit kaptatok. De nem küldheted haza Mirandát egy szolgálóval. Nem tudna kivel beszélgetni. Tudok beszélgetni a szolgálóval jegyezte meg Miranda. Otthon is mindig beszélgetek velük. A mieink nem olyanok suttogta Olivia, hanem mintha nyársat nyeltek volna, némák és mindig helytelenítően néznek rám. Legtöbbször rá is szolgálsz vetette közbe Lady Rudland, szeretettel megveregetve lánya fejét. Remek ötletem támadt, Miranda. Nigel fog hazakísérni. Nigel? sikkantotta Olivia. Miranda, te szerencsés flótás. Miranda felvonta a szemöldökét. Még sosem találkozott Olivia bátyjával. Rendben van mondta vontatottan. Szeretnék végre megismerkedni vele. Olyan sokat beszélsz róla, Olivia. Lady Rudland utasította az egyik szobalányt, hogy kerítse elő Nigelt. Még nem találkoztál vele, Miranda? Milyen fura. Nos, gondolom azért, mert ő csak karácsonyra jön haza, ti pedig mindig Skóciába mentek az ünnepekre. Meg kellett fenyegetnem, hogy kitagadom, csak így jött haza az ikrek születésnapjára. De végül nem vett részt a partin, mivel félt, hogy valamelyik mama megpróbálja összeházasítani a tízéves lányával. Nigel tizenkilenc éves, és nagyon jó parti jelentette ki Olivia tényszerűen. Először is vikomt, és nagyon jóképű. Pont úgy néz ki, mint én. 12

Olivia! szólt rá feddőn Lady Rudland. De igen, mama. Nagyon jóképű lennék, ha fiúnak születtem volna. Te nagyon csinos vagy lánynak is, Livvy jelentette ki Miranda lojálisan, némi irigységgel szemlélve barátnője szőke fürtjeit. Te is. Tessék, válassz egyet a tehén Fiona szalagjaiból. Nekem úgysem kell ennyi. Miranda elmosolyodott a hazugság hallatán. Olivia olyan jó barátnő, gondolta. Lepillantott a szalagokra, és már csak azért is a lila szatént választotta. Köszönöm, Livvy. Hétfőn felveszem az órára. Hívatott, anyám? A mély hangot hallva Miranda az ajtó felé fordult, és majdnem elakadt a lélegzete. A legnagyszerűbb teremtmény állt előtte, akit valaha is látott. Olivia említette, hogy Nigel tizenkilenc éves, de Miranda úgy látta, hogy már kész férfi. Csodásan széles volt a válla, máskülönben pedig karcsú volt és izmos. A haja sötétebb volt, mint Oliviáé, de itt-ott aranyszínű csíkok voltak benne, ahol kiszívta a nap. De a legszebb a szeme volt, döntötte el azonnal Miranda. A ragyogó kék szempár éppen olyan színű volt, mint Oliviáé, és éppen olyan huncutul is csillogott. Miranda elmosolyodott. Az anyja mindig azt mondogatta, hogy egy embert meg lehet ítélni a szeme után, és Olivia testvérének a szeme jó emberre vallott. Nigel, volnál szíves hazakísérni Mirandát? kérdezte Lady Rudland. Úgy tűnik, az apját valami feltartotta. Miranda eltűnődött, vajon miért rándul össze a fiú, amikor az anyja a nevén szólítja. Természetesen, anyám. Olivia, jó volt a parti? Kiváló. Hol van Winston? Olivia vállat vont. A szablyával játszik, amit Billy Evans adott neki. Nem igazi, remélem. 13

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Az Úr legyen hozzánk irgalmas, ha az jegyezte meg Lady Rudland. Jól van, Miranda, akkor Nigel elkísér haza. Azt hiszem, a köpenyed a szomszéd szobában van. Átment a másik helyiségbe, majd hamarosan visszatért Miranda praktikus barna kabátjával. Mehetünk, Miranda? Az istenségre emlékeztető alak a kezét nyújtotta felé. Miranda belebújt a kabátjába, és megfogta a fiú kezét. Mennyei volt! Találkozunk hétfőn! szólt utána Olivia. És ne aggódj amiatt, amit Fiona mondott. Ő egy ostoba vén tehén. Olivia! De igen, mama, az. Nem akarom, hogy még egyszer eljöjjön. Miranda mosolyogva hagyta, hogy Olivia bátyja kivezesse az előcsarnokba. Olivia és Lady Rudland hangja lassan elhalt mögöttük. Nagyon szépen köszönöm, hogy hazakísér, Nigel mondta halkan. A fiú ismét összerándult. Én... sajnálom tette hozzá sietve a lány. Uramnak kellene szólítanom, igaz? Csak Olivia meg Winston mindig a keresztnevén emlegeti, és én... Bánatosan lehorgadt fejjel a padlóra meredt. Még csak két percet töltött el a fiú csodálatos társaságában, és máris ilyen nagy baklövést követett el. A fiú megállt, és leguggolt, hogy a kislány láthassa az arcát. Ne aggódjon az uram miatt, Miranda. Elárulok egy titkot. Miranda szeme elkerekedett, és szinte lélegzetet sem vett. Gyűlölöm a keresztnevemet. Ez nem akkora titok, Nig... úgy értem, uram, vagyis, bárhogy is szeretné, hogy nevezzem. Összerándul minden alkalommal, amikor az anyja így szólítja. A fiú rámosolygott. Szíven ütötte, amikor látta, amint ez a túlságosan is komoly arcú kislány az ő rettenthetetlen húgával 14

játszik. Fura külsejű kis teremtés, de volt valami végtelenül szeretetreméltó a hatalmas, kifejező barna tekintetében. Hogyan nevezi magát? kérdezte Miranda. A fiú mosolygott a kislány egyenes modorán. Turner. Egy pillanatig azt gondolta, Miranda talán nem is felel. Teljesen mozdulatlanul állt, csak néha pislogott. Aztán, mint aki valamiféle következtetésre jut, megszólalt: Az szép név. Egy kicsit fura, de nekem tetszik. Sokkal jobb a Nigelnél, nem igaz? Miranda bólintott. Maga választotta? Gyakran gondolok arra, hogy az embereknek maguknak kéne választaniuk a nevüket. Szerintem sokan választanának egészen más nevet, mint amit adtak nekik. És maga mit választana? Nem tudom biztosan, de nem Mirandát. Valami egyszerűbbet, azt hiszem. Az emberek valami mást várnak egy Mirandától, és szinte mindig csalódnak, amikor találkoznak velem. Csacsiság jelentette ki Turner pattogós hangon. Maga egy tökéletes Miranda. A kislány arca felragyogott. Köszönöm, Turner. Szólíthatom így? Természetesen. És attól tartok, nem én választottam. Ez csak a ranggal járó elnevezés. Turner vikomt. Ezt használom a Nigel helyett, amióta csak Etonba jártam. Ó. Illik magához. Azt hiszem. Köszönöm felelt ünnepélyes ábrázattal a fiú, akit elbűvölt ez a komoly kislány. Nos, fogja meg újból a kezem, aztán mehetünk. Felé nyújtotta a bal kezét. Miranda gyorsan átrakta a szalagot a jobb kezéből a balba. Mi az? Ez? Ó, egy szalag. Fiona Bennett két tucatot adott Oliviának, amiből Olivia nekem ajándékozott egyet. 15

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Turner szeme összeszűkült, amint eszébe jutottak Olivia búcsúszavai. Ne aggódj amiatt, amit Fiona mondott. Kivette a szalagot a kislány kezéből. A szalagoknak a hajban a helye, azt hiszem. Ó, de nem illik a ruhámhoz védekezett erőtlenül Miranda. De Turner már fel is tűzte a feje búbjára. Hogy áll? suttogta Miranda. Elragadó. Igazán? kerekedett el a kislány tekintete kétkedően. Igazán. Mindig is az volt a véleményem, hogy a lila szalag különösen szépen mutat a barna hajban. Miranda abban a pillanatban szerelmes lett. Olyan erős volt az érzés, hogy el is felejtette megköszönni a bókot. Indulhatunk? kérdezte a fiú. Miranda bólintott. Nem mert megszólalni. Kimentek a házból, át az istállókhoz. Arra gondoltam, mehetnénk lóháton jelentette ki Turner. Olyan szép az idő, kár volna kocsiba ülnünk. Miranda ismét bólintott. Márciushoz képest valóban szokatlanul meleg volt. Viheti Olivia póniját. Biztos vagyok benne, hogy nem bánná. Livvynek nincs pónija lelt végre a hangjára Miranda. Most egy kancája van. Nekem is az van otthon. Már nem vagyunk kisbabák, tudja. Turner elfojtott egy mosolyt. Nem, azt én is látom. Butaságot mondtam. Pár perccel később mindkét ló fel volt nyergelve, és elindultak, hogy megtegyék a Cheever-házhoz vezető tizenöt perces utat. Az első néhány percben Miranda hallgatott, nem akarta szavakkal tönkretenni ezt a tökéletes pillanatot. Jól érezte magát a partin? kérdezte végül Turner. Ó, igen. Majdnem végig tökéletes volt. Majdnem végig? 16

Turner látta, hogy a kislány összerándul. Nyilván nem akart ennyit elárulni. Nos kezdte lassan Miranda, aztán az ajkába harapott, végül mégis folytatta. Az egyik lány nem túl kedves dolgokat mondott nekem. Ó. A fiúnak több esze volt, mint, hogy túl erőszakosan érdeklődjön. És láthatóan igaza is volt, mert amikor Miranda megszólalt, a húgára emlékeztette Turnert, amint egyenes tekintettel felnézett rá, és csak úgy ömlöttek a szavak az ajkáról. Fiona Bennett volt az mondta mély ellenszenvvel. Olivia ostoba vén tehénnek nevezte. És meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bánom, hogy ezt mondta rá. Turner a komolyságát megőrizve válaszolt. Én sem bánom, ha Fiona csúnya dolgokat mondott magának. Tudom, hogy nem vagyok szép tört ki Miranda. De rettentően udvariatlan ezt megmondani nekem, arról nem is beszélve, hogy mennyire gonosz dolog. Turner egy hosszú pillanatig rámeredt. Nem tudta, hogyan tudná megvigasztalni a kislányt. Nem volt szép, ez igaz, de ha ezt mondaná, úgysem hinne neki. De nem volt csúnya sem. Épp csak... elég esetlen volt. Miranda következő megjegyzése azonban kimentette a kínos helyzetből. Azt hiszem, a barna hajam az oka. Turner felvonta a szemöldökét. Egyáltalán nem divatos magyarázta Miranda. És a barna szem sem. Ráadásul túl sovány is vagyok, az arcom túl hosszú, és túlságosan sápadt. Nos, ez mind igaz válaszolt Turner. Miranda ránézett. A szeme hatalmas volt, az arca végtelenül szomorú. Valóban barna haja van, és barna szeme. Ezt felesleges volna tagadni. 17

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Félrehajtotta a fejét, és úgy tett, mintha alaposan szemügyre venné a kislányt. Eléggé vékony, és az arca valóban egy parányit hosszú. Az is igaz, hogy sápadt. Miranda ajka megremegett, és Turner nem volt képes tovább ugratni. De történetesen mondta elmosolyodva, nekem jobban tetszenek a barna hajú és szemű nők. Nem. De igen. Mindig is jobban tetszettek. És az is tetszik, ha valaki vékony és sápadt. Miranda gyanakvóan fürkészte. És mi a helyzet a hosszú arccal? Nos, be kell vallanom, ezen sosem törtem különösebben a fejem, de az biztos, hogy nem bánom, ha valakinek hosszú az arca. Fiona Bennett azt mondta, nagy a szám jelentette ki szinte dacosan Miranda. Turner elfojtott egy mosolyt. A kislány hatalmasat sóhajtott. Eddig észre sem vettem, hogy nagy szám van. Nem olyan nagy. Miranda gyanakvó pillantást vetett rá. Csak azért mondja, hogy jobban érezzem magam. Valóban szeretném, ha jobban érezné magát, de nem emiatt mondom. És ha Fiona Bennett legközelebb azt mondja, hogy nagy a szája, mondja meg neki, hogy téved, mert telt ajka van. Mi a kettő között a különbség? nézett rá a kislány türelmesen, komoly tekintettel. Turner mély lélegzetet vett. Nos próbált valamit kitalálni, a nagy száj nem szép. A telt ajkak igen. Ó úgy tűnt, ez a magyarázat kielégíti Mirandát. Fionának vékony ajka van. 18

A telt ajkak sokkal, de sokkal szebbek, mint a vékony ajkak jelentette ki nyomatékkal Turner. Tetszett neki ez a fura kislány, és azt akarta, hogy jobban érezze magát. Miért? Turner néma fohászt intézett az etikett és az illendőség isteneihez, mielőtt válaszolt volna. A telt ajkakat jobb megcsókolni. Ó Miranda elpirult, aztán azt mondta: Akkor jó. Turner nagyon elégedett volt magával. Tudja, Miss Miranda Cheever, mit gondolok? Mit? Azt, hogy csak bele kell nőnie a testébe. Amint kimondta, megbánta. A kislány biztosan megkérdezi majd, hogyan érti ezt, és fogalma sem volt, mit válaszoljon. De ez a furán koravén kis teremtés egyszerűen félrehajtotta a fejét, és eltöprengett a kijelentésen. Azt hiszem, igaza van mondta végül. Nézze csak a lábamat. Turner diszkrét köhögéssel álcázta a torkából feltörő nevetést. Hogy érti? Nos, túlságosan hosszú. A mama mindig azt mondja, hogy a vállamnál kezdődik. Nekem úgy tűnik, teljesen szabályosan a derekától indul. Miranda kuncogott. Képletesen értettem. Turner elképedten pislogott. Ez a tízéves meglehetős szókinccsel rendelkezett. Úgy értettem folytatta a lány, hogy a lábam nem megfelelő méretű a testem többi részéhez viszonyítva. Azt hiszem, emiatt nem vagyok képes megtanulni táncolni. Állandóan Olivia lábára lépek. Olivia lábára? Együtt gyakorolunk magyarázta Miranda. Azt hiszem, ha a testem többi része utoléri a lábamat, nem leszek ilyen ügyetlen. Úgyhogy azt hiszem, igaza van. Bele kell nőnöm a testembe. 19

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Nagyszerű válaszolt Turner, aki örömmel jött rá, hogy valahogyan sikerült a megfelelő dolgot mondania. Nos, úgy tűnik, megérkeztünk. Miranda felnézett a szürke kőépületre, amely az otthona volt. Épp a környék tavait összekötő sok kis patak egyikére épült, ezért át kellett kelni egy kis macskaköves hídon, hogy az ember elérje a bejárati ajtót. Nagyon köszönöm, hogy hazahozott, Turner. Megígérem, hogy sosem fogom Nigelnek szólítani. Azt is megígéri, hogy belecsíp Oliviába, ha Nigelnek hív? Miranda felvihogott, és a szájához kapta a kezét. Bólintott. Turner leszállt a lováról, aztán lesegítette a kislányt. Tudja, mit gondolok, Miranda? szólalt meg hirtelen. Mit? Szerintem naplót kéne vezetnie. A lány meglepetten pislogott. Miért? Ki akarná elolvasni? Senki, csacsi. Magának írná. És lehet, hogy amikor már nem él, az unokái elolvassák, és tudni fogják, hogy milyen volt fiatal korában. Miranda félrehajtotta a fejét. És mi van, ha nem lesznek unokáim? Turner ösztönösen kinyúlt, és megborzolta a lány haját. Sokat kérdez, kiscica. De mi van akkor, ha nem lesznek unokáim? Te jó ég, de kitartó! Talán majd híres lesz válaszolt Turner felsóhajtva, és a gyerekek, akik tanulnak magáról, jobban meg szeretnék ismerni. Miranda kétkedő pillantást vetett rá. Jól van, akarja tudni, igazából miért gondolom, hogy naplót kéne vezetnie? A lány bólintott. Mert egyszer majd bele fog nőni a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire okos már most. És ha akkor elolvassa a 20

naplóját, utólag majd látja, mennyire buták az olyan kislányok, mint Fiona Bennett. És csak nevet majd rajta, hogy az édesanyja azt mondta, a vállánál kezdődik a lába. És talán majd egy picit elmosolyodik, ha eszébe jutok, és visszagondol erre a mai beszélgetésünkre. Miranda felnézett rá, és arra gondolt, a fiú bizonyára azon görög istenek egyike, akikről az apja olvasni szokott. Tudja, mit gondolok? suttogta Miranda. Azt hiszem, Olivia nagyon szerencsés, hogy ilyen bátyja van. Én pedig azt hiszem, nagyon szerencsés, hogy ilyen barátnője van. Miranda ajka megremegett. Szívből fogok mosolyogni, ha eszembe jut majd, Turner suttogta. A fiú lehajolt, és megcsókolta a kislány kezét, ahogyan a legszebb hölgynek tenné Londonban. Remélem is, kiscica. Mosolyogva bólintott, aztán felült a lovára, és elindult, Olivia kancáját száron vezetve maga mögött. Miranda utánabámult, amíg el nem tűnt a szeme elől, sőt még utána is hosszú percekig. Aznap este Miranda bement az apja dolgozószobájába. A férfi egy szöveg fölött görnyedt, és észre sem vette, hogy a gyertyáról a viasz az íróasztalára csepeg. Papa, hányszor kell még mondanom, hogy figyeljen a gyertyára? kérdezte felsóhajtva, aztán a gyertyát egy rendes tartóba tette. Mi az? Ó, istenem! És egy nem elég. Túl sötét van idebent az olvasáshoz. Igazán? Észre sem vettem. Az apja pislogott párat, aztán összehúzta a szemét. Nem kéne már ágyban lenned? 21

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA A dadus azt mondta, hogy ma kivételesen fent maradhatok még egy fél órát. Igazán? Nos, akkor rendben. Ismét a kézirat fölé hajolt, véget vetve a beszélgetésnek. Papa? A férfi felsóhajtott. Mi az, Miranda? Van egy felesleges füzete? Olyan, amilyenbe a fordításnál az első vázlatot írja. Azt hiszem, van. Kihúzta az íróasztala alsó fiókját, és beletúrt. Tessék. De mit akarsz csinálni vele? Ez egy nagyon jó minőségű füzet, és nem volt olcsó. Naplót akarok vezetni. Igazán? Nos, azt hiszem, ez egy méltó vállalkozás mondta, átnyújtva a füzetet. Miranda boldogan mosolygott az apja dicséretét hallva. Köszönöm. Majd szólok, ha betelt, és újra van szükségem. Rendben. Jó éjt, drágám. Azzal visszafordult a papírjaihoz. Miranda a melléhez szorította a füzetet, és felszaladt a lépcsőn a hálószobájába. Elővett egy tintatartót meg egy írótollat, és kinyitotta a füzetet az első oldalon. Felírta a dátumot, majd sok töprengés után csak egyetlen mondatot írt. Úgy tűnt, többre nincs szükség. 1810. március 2. Ma szerelmes lettem. 22

1. fejezet Nigel Bevelstoke, akit mindenki csak Turnerként ismert, sok mindent tudott. Tudott latinul és görögül olvasni, így el tudott csábítani egy nőt franciául és olaszul is. Tudta, hogyan lőjön le egy mozgó célpontot egy mozgó ló hátáról, és pontosan tudta, mennyit ihat, mielőtt a méltóságát elveszítené. Tudott bokszolni, és vívni, és mindeközben képes volt Shakespeare-t vagy Donne-t idézni. Röviden, tudott mindent, amit egy úriembernek tudnia illett, és kitűnt minden téren. Az emberek megnézték. Az emberek felnéztek rá. De semmi kiváló és kiváltságos élete egyetlen másodperce sem készítette fel erre a pillanatra. És soha nem érezte még a figyelő tekintetek súlyát ennyire, mint most, amikor előrelépett, és egy marék földet hajított a felesége koporsójára. Nagyon sajnálom, mondogatták az emberek. Nagyon sajnálom. Nagyon sajnáljuk. És Turner egész idő alatt azon tűnődött, vajon Isten lesújt-e rá, amiért másra sem tudott gondolni, csak arra... Én nem. Ó, Leticia! Sok mindenért köszönettel tartozott neki. Lássuk csak, hol is kezdje? Ott van mindjárt a jó hírének elvesztése. Ördög tudja, hány ember tudott róla, hogy az asszony felszarvazta. Többször is.

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Aztán ott van az elveszített ártatlansága. Ma már nehéz volt elhinnie, de valaha mindig csak jót feltételezett az emberekről. Hitte, ha ő tisztességgel és becsülettel bánik másokkal, akkor ők is ugyanúgy viszonozzák azt. És ott volt még a lelke elvesztése. Mert, ahogy hátralépett, és kezét a háta mögött mereven összekulcsolva hallgatta, amint a pap Leticia testét visszaadta a pornak, amelyből vétetett, Turner nem tagadhatta maga előtt, hogy a lelke mélyén vágyott erre. Meg akart szabadulni az asszonytól. És nem fogja gyászolni. Már most sem gyászolja. Milyen kár suttogta valaki a háta mögött. Turner álla megfeszült. Nem kár. Inkább fekete komédia. És most egy évig feketét kell viselnie egy olyan nőért, aki egy másik férfi gyermekét hordta. A nő megbabonázta őt, addig ingerelte, amíg nem volt képes másra gondolni, csak hogy birtokolhassa őt. Azt állította, szereti a férfit, és édes ártatlansággal, boldogan mosolygott, amikor Turner feltárta az érzéseit, és megvallotta a szerelmét neki. Az asszony volt minden álma. És aztán a rémálmává változott. Elveszítette a babát, amely a házasságuk oka volt. Az apa valami itáliai herceg volt, vagy legalábbis ezt állította az asszony. Házas volt, vagy nem megfelelő parti, vagy talán mindkettő. Turner hajlandó lett volna megbocsátani neki; mindenki követ el hibákat, és ő maga nem akarta-e elcsábítani a nőt még a nászéjszakájuk előtt? De Leticiának nem kellett a szerelme. A férfi nem tudta, mi az ördögöt is akart hatalmat, valószínűleg. A szédítő elégtételt, amikor egy újabb férfit sikerült elvarázsolnia. Turner eltűnődött, vajon akkor is ezt érezte-e, amikor ő behódolt neki. Vagy talán csak a megkönnyebbülést. Már három hónapos várandós volt, amikor összeházasodtak. Nem sok vesztegetni való ideje maradt. És most itt van. Vagyis inkább odaát. Turner nem volt benne biztos, melyik helyhatározó a pontosabb egy földben fekvő, élettelen test esetén. 24

Mindegy. Csak azt sajnálta, hogy az asszony mindörökre ott marad az ő birtokán, a múlt idők Bevelstoke-jai között nyugodva. A sírkövén az ő neve áll majd, és száz év múlva valaki majd ránéz a feliratra a gránitkövön, és azt hiszi, hogy az asszony finom hölgy volt, és arra gondol, milyen tragikus, hogy ilyen fiatalon távozott. Turner felpillantott a papra. Fiatal volt, nemrég került az egyházmegyébe, és láthatóan még mindig meg volt győződve arról, hogy képes a világot jobbá tenni. Hamu a hamuhoz mondta a pap, és ránézett a férfira, aki a gyászoló özvegy lett volna. Ó igen, gondolta Turner maró gúnnyal, annak kellene lennem. Por a porhoz. Turner mögött szipogott valaki. A pap pedig, ragyogó kék szemében feleslegesen pazarolt együttérzéssel tovább beszélt... Az örök életre való feltámadás reményében, és biztos hitében... Te jó ég. A pap Turnerre nézett, és szó szerint összerándult. Turner eltűnődött, vajon mit láthatott meg a tekintetében. Semmi jót, az bizonyos volt. A kórusban kimondott ámen után a szertartás véget ért. Mindenki a papra nézett, aztán mindenki Turnerre. Aztán mindenki a papra nézett, amint Turner kezét megragadva azt mondta: Hiányozni fog. Nekem nem vágta oda Turner. El sem hiszem, hogy ezt mondta. Miranda lepillantott a szavakra, amelyeket éppen leírt. Jelenleg a tizenharmadik naplója negyvenkettedik oldalán járt, de ez volt az első alkalom a legelső, azóta a kilenc évvel ezelőtti sorsdöntő nap óta, hogy fogalma sem volt, mit írjon. Még amikor unalmasan teltek a napjai (és általában ez volt a jellemző), akkor is képes volt összeütni egy bekezdést. Tizennégy éves korában, májusban ezt írta: Felkeltem. 25

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Felöltöztem. Megreggeliztem: pirítóst, tojást, szalonnát. Olvastam az Értelem és érzelem című könyvet, amelynek egy ismeretlen hölgy a szerzője. Elrejtettem az Értelem és érzelem című könyvet apám elől. Ebédeltem: csirkét, kenyeret, sajtot. Francia igéket ragoztam. Levelet írtam a nagymamámnak. Vacsoráztam: marhasültet, levest, desszertet. Még egy kicsit olvastam az Értelem és érzelem című könyvet. A szerző még mindig ismeretlen. Lefeküdtem. Aludtam. Róla álmodtam. Ez a bejegyzés nem tévesztendő össze egy másikkal, amely ugyanabban az évben november 12-én kelt: Felkeltem. Reggeliztem: tojást, pirítóst, sonkát. Nagyon feltűnően olvastam a görög tragédiát. De hiába. Sokáig kibámultam az ablakon. Ebédeltem: halat, kenyeret, borsót. Latin igéket ragoztam. Levelet írtam a nagymamámnak. Vacsoráztam: sültet, burgonyát, desszertet. Az asztalhoz is kivittem a tragédiát (a könyvet, nem egy eseményt). Apa nem vette észre. Lefeküdtem. Aludtam. Róla álmodtam. De most most, amikor valóban valami hatalmas és jelentős dolog történt (ami korábban soha), nem tudott mit mondani, csak azt: Nem tudom elhinni, hogy ezt mondta. 26

Nos, Miranda mormolta, azt figyelve, amint a tinta megszárad a toll hegyén, belőled sem lesz híres naplóíró. Mit mondtál? Miranda összecsapta a naplóját. Nem vette észre, hogy Olivia bejött a szobába. Semmit vágta rá sietősen. Olivia átvágott a szobán, és ledobta magát az ágyra. Milyen szörnyű egy nap. Miranda bólintott, és a barátnője felé fordult a székével. Örülök, hogy itt vagy jelentette ki felsóhajtva Olivia. Köszönöm, hogy itt maradsz éjszakára. Ez csak természetes válaszolt Miranda. Ez nem volt kérdés, amikor Oliviának szüksége volt rá. Mit írsz? Miranda lenézett a naplójára, és csak akkor vette észre, hogy a keze védelmezően nyugszik a borítóján. Semmit felelte. Olivia eddig a mennyezetre bámult, de erre Miranda felé fordította a fejét. Az nem lehet igaz. Sajnos az. Miért sajnos? Miranda pislogott. Olivia mindig felteszi a legkézenfekvőbb kérdést, amire a legkevésbé sem kézenfekvő a válasz. Hát... kezdte Miranda, nem kifejezetten azzal a céllal, hogy elodázza a választ, inkább csak arról volt szó, hogy menet közben találta ki, mit mondjon. Elhúzta a kezét, és lenézett a naplóra, mint aki arra számít, a válasz majd mágikus módon megjelenik a borítón. Ez itt mindenem. Ez vagyok én. Olivia kétkedő pillantást vetett rá. Ez egy könyv. Ez az életem. Miért van az kérdezte Olivia, hogy az emberek engem neveznek drámahercegnőnek? 27

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Nem azt mondom, hogy ez az életem válaszolt Miranda kissé türelmetlenül, csak hogy azt tartalmazza. Mindent. Mindent leírtam. Tízéves korom óta. Mindent? Miranda arra a sok napra gondolt, amikor kötelességtudóan feljegyezte, mit evett, és szinte semmi mást nem írt. Mindent. Én nem lennék képes naplót vezetni. Nem. Olivia az oldalára fordult, és a kezébe támasztotta a fejét. Nem kellett volna rögtön helyeselned. Miranda csak mosolygott. Olivia ismét hanyatt vetette magát. Gondolom, majd leírod, hogy csak rövid ideig vagyok képes figyelni a dolgokra. Már leírtam. Kis hallgatás után Olivia megkérdezte: Tényleg? Azt hiszem, úgy fogalmaztam, hogy könnyen elunod magad. Nos válaszolt a barátnője, egy pillanatnyi töprengés után, ez valóban igaz. Miranda visszafordult az íróasztal felé. A lobogó gyertya fénye játszott a papíron. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Fáradt volt, de sajnos nem álmos. Inkább kimerült. Nyugtalan. Teljesen kikészültem jelentette ki Olivia, lecsusszanva az ágyról. A szobalánya a takaróra készítette a hálóruháját, és Miranda illedelmesen elfordult, amíg Olivia átöltözött. Szerinted mennyi ideig marad Turner itt, vidéken? kérdezte, de legszívesebben máris leharapta volna a nyelvét. Gyűlölte, hogy még mindig ennyire odavan érte, csak hogy lássa, de így volt ez már évek óta. Még amikor az esküvőjén a templomban ülve a férfit figyelte, és közben kénytelen volt végignézni, amint az a 28

menyasszonyát nézi olyan szerelemmel és odaadással, mint amilyen Miranda szívében égett... Még akkor is figyelte. Akkor is szerette őt. És mindig is szeretni fogja. Ő volt az a férfi, aki megtanította hinni önmagában. Turnernek fogalma sem volt, mit tett vele mit tett érte, és valószínűleg nem is fogja megtudni soha. De Miranda szíve még mindig sajgott miatta. És valószínűleg így is lesz ez örökre. Olivia bemászott az ágyba. Sokáig fent leszel még? kérdezte álomittas hangon. Már nem nyugtatta meg Miranda. Olivia nem tudott elaludni, amíg egy gyertya égett a közelében. Miranda ezt nem értette, mivel úgy tűnt, a kandallóban égő tűz lángja nem zavarta, de maga is látta, amint Olivia álmatlanul forgolódott, ezért amikor rájött, hogy még mindig száguldanak a gondolatai, és nem képes még elaludni, előrehajolt, és elfújta a gyertyát. Átmegyek valahová máshova ezzel mondta, hóna alá szorítva a naplóját. Kösz motyogta Olivia, és mire Miranda felvett egy köntöst, és kilépett a folyosóra, Olivia már aludt. Miranda az álla alá szorította a naplót, hogy megköthesse a köntöse övét. Gyakran éjszakázott Haverbreaksben, de akkor sem lett volna illő valaki más otthonában egy szál hálóingben rónia a folyosót. Sötét éjszaka volt, csak az ablakon beszivárgó holdfény adott némi fényt, de Miranda csukott szemmel is eltalált volna Olivia szobájától a könyvtárig. Olivia mindig hamarabb elaludt, mint ő túl sok gondolat zakatolt az agyában, ahogy Olivia megjegyezte, úgyhogy Miranda gyakran vitte át egy másik helyiségbe a naplóját, hogy feljegyezze a tűnődéseit. Valószínűleg kérhetett volna saját hálószobát magának, de Olivia anyja nem értett egyet a felesleges pazarlással, és nem látta semmi értelmét, hogy két szobát fűtsenek, amikor egy is tökéletesen megteszi. Miranda nem bánta. Valójában hálás volt a társaságért. A saját otthona túl csendes volt mostanában. Szeretett édesanyja már 29

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA majdnem egy éve elhunyt, és Miranda egyedül maradt az apjával, aki gyászában bezárkózott értékes kéziratai közé, magára hagyva a lányát. Miranda a Bevelstoke családhoz fordult szeretetért és vigasztalásért, és ők tárt karokkal fogadták. Olivia még gyászt is viselt három hétig Lady Cheever tiszteletére. Ha meghalna egy első unokatestvérem, ugyanezt kéne tennem közölte Olivia a temetésen. És a te mamádat sokkal jobban szerettem, mint bármelyik unokatestvéremet. Olivia! Miranda meghatódott, de azért úgy érezte, meg kellene botránkoznia ezen. Olivia a szemét forgatva kérdezte: Találkoztál az unokatestvéreimmel? Miranda pedig nevetett. A saját anyja temetésén. Ez volt, jött rá később, a legértékesebb ajándék, amit csak a barátnője adhatott. Szeretlek, Livvy mondta Miranda. Olivia megfogta a kezét. Tudom mondta lágyan, én is szeretlek. Aztán kihúzta magát, és a szokásos szertelen modorában folytatta. Nélküled elviselhetetlen lennék, tudod. Az anyám gyakran mondogatja, ha nem lennél mellettem, már rég elkövettem volna valami helyrehozhatatlan ostobaságot. Valószínűleg ez volt az oka, tűnődött el rajta Miranda, hogy Lady Rudland felajánlotta, szárnya alá veszi egy londoni szezonra. Az ajánlatot hallva az apja megkönnyebbülten felsóhajtott, és azonnal továbbította a szükséges anyagiakat. Sir Rupert Cheever nem volt kiemelkedően vagyonos ember, de egy londoni szezont tudott fedezni az egyetlen lányának. Csak a kellő türelem nem volt meg benne azaz, őszintén szólva, inkább nem érdekelte az egész annyira, hogy maga kísérje fel Mirandát. A lányok bemutatkozását egy évvel elhalasztották. Miranda nem mehetett, amíg az édesanyját gyászolta, Lady Rudland pedig megengedte, hogy Olivia is várjon egy évet. A húszéves kor éppolyan megfelelő, mint a tizenkilenc, jelentette ki. És ez igaz is volt. Senki nem aggódott amiatt, hogy Olivia remek partit fog 30

csinálni. Szépségével, életvidám személyiségével, és ahogy azt maga Olivia fanyarul megjegyezte jókora hozományával nagy sikerre számíthatott. Leticia halála azonban, amellett, hogy tragikus volt, még nagyon rosszkor is történt. Most újabb gyászidőt kell tartaniuk. Bár Olivia hat héttel megúszhatja, hiszen Leticia nem vér szerinti testvére volt. Így csak egy kicsit fogják lekésni a szezon kezdetét, ez ellen azonban nem tehettek semmit. Miranda titokban örült. A londoni bálok gondolata halálra rémítette. Nem mintha kifejezetten félénk lett volna. Úgy vélte, nem az. Éppen csak nem kedvelte a nagy tömeget, és kellemetlennek találta a gondolatot, hogy ilyen sok ember megbámulja, és ítélkezzék róla. Nincs mit tenni, gondolta, amint lefelé ment a lépcsőn. Különben is, sokkal rosszabb volna, ha ott ragadna Ambleside-ban, Olivia társasága nélkül. Miranda megállt a lépcső alján, hogy eldöntse, hová menjen. A nyugati nappaliban jobb az íróasztal, de a könyvtár valószínűleg melegebb, és ma elég csípős volt az éjszaka. Másrészt viszont... Hmmm. Mi volt ez? Végignézett a folyosón. Valaki tüzet gyújtott Lord Rudland dolgozószobájában. Miranda el sem tudta képzelni, ki lehet még fenn. A Bevelstoke család mindig korán nyugovóra tért. Csendesen lopakodott a futószőnyegen, amíg a nyitott ajtóhoz nem ért. Ó! Turner felpillantott az apja karosszékéből. Miss Miranda mondta vontatott hangon, egyetlen porcikáját sem mozdítva, ahogy lustán elterülve ült. Micsoda meglepetés. Turner maga sem tudta, miért nem lepte meg, hogy ott látja Miss Miranda Cheevert az apja dolgozószobájának ajtajában. Amikor lépteket hallott a folyosón, valahogy sejtette, hogy ez csakis ő lehet. Az igaz, hogy a családja általában úgy aludt, mint akit fejbe vertek, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki közülük fent járjon, 31

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA valami étel vagy olvasnivaló után kutatva. De nem egyszerűen kizárásos alapon jutott el odáig, hogy tudja, csak Miranda lehet az. Miranda figyelmes szemlélő volt. Mindig figyelt azzal a bagolyra emlékeztető szemével. Turner nem is emlékezett arra, mikor találkozott vele először valószínűleg még csitri korában. Mostanára már szinte állandó tartozéka volt az életüknek. Mintha mindig velük lett volna, még egy ilyen alkalommal is, amikor pedig csak a családtagok lehettek volna ott. Megyek mondta a lány. Nem, ne menjen válaszolt Turner, mert... mert... miért? Mert kedve támadt egy kis mókázásra? Mert túl sokat ivott? Mert nem akart egyedül lenni? Maradjon mondta, széles karmozdulatokkal intve. Biztosan van még hová leülnie itt a teremben. Igyon egyet. A lány szeme elkerekedett. Nem gondoltam, hogy még nagyobb is lehet motyogta a férfi. Nem ihatok jelentette ki a lány. Nem? Nem szabad innom pontosította Miranda, és a férfi úgy látta, mintha összevonta volna a szemöldökét. Jól van, felbosszantotta. Jó érzés volt tudni, hogy még mindig képes provokálni egy nőt, még ha olyan tapasztalatlan is, mint Miranda. Ha már itt van jegyezte meg vállat vonva, akár ihat is egy konyakot. A lány egy pillanatig mozdulatlanul állt, és Turner megesküdött volna rá, hogy hallja, amint a kerekek forognak az agyában. Végül Miranda letette a kis könyvet egy asztalkára az ajtó mellett, és beljebb lépett. De csak egyet mondta. A férfi elmosolyodott. Mert ismeri a határait. A lány a szemébe nézett. Mert nem ismerem a határaimat. 32

Ilyen fiatal, és máris milyen bölcs mormolta a férfi. Tizenkilenc éves vagyok válaszolta a lány. Nem dacosan, csak egyszerűen egy tényt közölve. Turner felvonta a szemöldökét. Amint mondtam... Amikor ön volt tizenkilenc... A férfi gúnyosan elmosolyodott, amikor észrevette, hogy a lány nem fejezi be a mondatot. Amikor én voltam tizenkilenc ismételte meg Miranda szavait, átnyújtva neki egy bőkezűen mért pohár konyakot, ostoba voltam. A poharába nézett, amelyet ugyanúgy teletöltött, mint Mirandáét, aztán egyetlen jókora, elégedett kortyban felhajtotta. Koppanva tette le a poharat az asztalra, aztán hátradőlt, kezét a feje mögött összefonva. Miként minden tizenkilenc éves, hadd tegyem hozzá fejezte be. A lány figyelmesen nézte. Ő még nem ért az italához. Sőt még le sem ült. A jelenlévők persze kivételek próbált szépíteni Turner. Én azt hittem, a konyakot öblös pohárból isszák jegyezte meg Miranda. Turner figyelte, amint a lány óvatosan leül. Nem a férfi mellé, de nem is egészen szembe vele. A tekintetét mindvégig rajta tartotta. Turner önkéntelenül is arra gondolt, vajon mitől tart a lány. Hogy esetleg ráveti magát? A konyakot jelentette ki, mintha nagyobb hallgatósághoz intézné a szavait abból a legjobb inni, ami éppen kéznél van. Ebben az esetben... Felemelte a vizespoharát, és figyelmesen szemlélte, ahogy a tűz fénye táncol a metszett üvegen. Nem fejezte be a mondatot. Úgy érezte, felesleges, különben is lefoglalta, hogy újabb adagot töltsön magának. Egészségünkre azzal felhajtotta az italt. 33

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA Aztán a lányra nézett. Az még mindig ugyanúgy ült, és őt figyelte. A férfi nem tudta megállapítani, vajon rosszallja-e a viselkedését. A lány arca kiismerhetetlen volt. De szerette volna, ha Miranda mond valamit. Bármi megtette volna, még valami hasonló ostobaság is a talpas pohárról. Bármi, ami elterelhette volna a férfi figyelmét arról, hogy még mindig csak fél tizenkettő van, és még harminc perc van hátra, amíg kijelentheti, hogy vége ennek a nyomorult napnak. Nos, mondja meg nekem, Miss Miranda Cheever, tetszett önnek a szertartás? kérdezte kihívóan nézve rá, mintha ki akarná provokálni, hogy a szokásos közhelyeken túl valami mást mondjon. Meglepetés látszódott a lány arcán az első érzelem, amit aznap este Turner képes volt belőle kiváltani. Úgy érti, a temetés? Az volt ma az egyetlen szertartás felelte a férfi meglehetős hetykeséggel. Ööö... érdekes volt. Ó, ugyan, Miss Cheever, ennél több is telik öntől. Miranda a foga közé harapta az alsó ajkát. Leticia is szokta ezt csinálni, jutott eszébe a férfinak. Még régen, amikor ártatlanságot színlelt. De felhagyott vele, amint a gyűrű biztonságosan az ujján volt. Turner újabb pohár konyakot töltött magának. Nem gondolja... kezdte a lány. Nem jelentette ki határozottan. Egy ilyen éjszakán a világ összes konyakja sem elég. Ekkor a lány kinyújtotta a kezét, felemelte a poharát, és ivott egy apró kortyot. Szerintem maga csodálatos volt. A fenébe! A férfi köhögött és fuldoklott, mintha csak ő volna az ártatlan kettőjük közül, aki életében először kóstol konyakot. Tessék? A lány békésen mosolygott. Jobban teszi, ha kisebb kortyokban iszik. A férfi dühösen meredt rá. 34

Ritkán esik meg, hogy valaki őszintén beszél a halottakról jelentette ki a lány. Abban nem vagyok biztos, hogy ez volt a legmegfelelőbb hely, de... nos... hát, ő nem volt valami rettentően kedves ember, nem igaz? Olyan nyugodtnak tűnt, olyan ártatlannak, de a tekintete a tekintetének éle volt. Ó, Miss Cheever mormolta a férfi, azt hiszem, magában van valami könyörtelenség. A lány vállat vont, és ismét ivott egy apró kortyot. Szó sincs róla jelentette ki, bár a férfi nem hitt neki. Csak jó megfigyelő vagyok. A férfi felnevetett. Valóban. A lány megmerevedett. Tessék? Felbosszantotta. Turner nem tudta, miért tölti ez el olyan elégedettséggel, mindenesetre örült neki. És olyan régen volt már, hogy örült volna bárminek. Előrehajolt, csak hogy lássa, képes-e még jobban zavarba hozni a lányt. Figyeltem magát. Miranda elsápadt. Még a tűz fényénél is látni lehetett. És tudja, hogy mit láttam? mormolta Turner. A lány ajka elnyílt, ahogy megrázta a fejét. Hogy maga figyel engem. Miranda felállt. A hirtelen mozdulattal majdnem felborította a székét. Jobb lesz, ha megyek jelentette ki. Ez rendkívül szokatlan helyzet, és nagyon késő van, és... Ó, ugyan, Miss Cheever mondta a férfi felemelkedve, ne sértődjön meg. Maga mindenkit figyel. Azt hiszi, nem vettem észre? Kinyúlt, és megfogta a lány karját. Miranda megdermedt, de nem fordult meg. A férfi szorítása erősebb lett. Egy árnyalatnyit. Csak annyira, hogy megakadályozza a távozását, mivel nem akarta, hogy a lány 35

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA elmenjen. Nem akart egyedül maradni. Még húsz perce volt hátra, és azt akarta, hogy a lány is olyan dühös legyen, mint ő volt már évek óta. Mondja meg nekem, Miss Cheever suttogta, két ujjával a lány álla alá nyúlva, megcsókolták már valaha? 36

2. fejezet Nem lett volna túlzás azt állítani, hogy Miranda erről a pillanatról álmodott már évek óta. És álmában, mintha mindig tudta volna, hogy mit mondjon. A valóságban azonban úgy tűnt, sokkal kevésbé szavakész, úgyhogy csak állt, és elakadt lélegzettel bámult a férfira szó szerint, gondolta, szó szerint nem kapott levegőt. Fura, mindig is azt hitte, ez csak egy szófordulat. Eláll a lélegzete. Gondoltam, hogy nem mondta a férfi, de Miranda alig hallotta a fejében őrülten rajzó gondolatoktól. El kéne futnia, de meg volt dermedve, nem volna szabad ezt tennie, de akarta, legalábbis úgy gondolta, hogy akarja. Az bizonyos, hogy azóta gondolta, hogy akarja, amióta tízéves volt, és még nem is tudta igazán, mi az, amit akar, és... És Turner ajka az ajkához ért. Finom mormolta a férfi, apró, csábító csókokat záporozva az arcára, le az álla vonaláig. Mennyei érzés volt. Még soha nem érzett ilyet. Valami fura érzés támadt fel benne, amitől szaporábban vert a pulzusa. Nem tudta, mit tegyen, ezért csak állt, és tűrte a férfi csókjait, amelyek elborították az arcát, majd az álla vonala mentén visszatértek az ajkához. Nyissa ki a száját! utasította Turner, Miranda pedig engedelmeskedett, mivel Turner kérte, ő pedig akarta. Hát nem ezt akarta mindig? Turner nyelve elmerült a szájában, és Miranda érezte, amint a férfi ismét erősebben magához húzza. Követelődző volt a keze, aztán az ajka is, és Miranda hirtelen rájött, hogy ez nem helyes. Ez nem az a

MISS MIRANDA CHEEVER TITKOS NAPLÓJA pillanat volt, amiről évek óta álmodott. A férfi nem akarta őt. Azt nem tudta, hogy miért csókolta meg, de az biztos, hogy nem akarta őt. És az is bizonyos, hogy nem szerette Mirandát. A csókjában nem volt semmi melegség. Csókoljon vissza, a fenébe is! mordult fel a férfi, és még akaratosabban préselte ajkát Miranda szájára. Kemény volt az ajka és dühös, és Miranda aznap este először kezdett félni. Nem, akarta mondani, de a hangját elfojtotta a férfi ajka. Turner keze valahogyan rátalált Miranda fenekére, és azt szorította, magához préselve a lányt a legintimebb helyen. Miranda pedig nem értette, hogy akarja ezt, de mégsem akarja, hogyan képes a férfi kiváltani belőle egyszerre ezt a bizsergető érzést és a félelmet, hogyan szeretheti és gyűlölheti a férfit egyszerre, ugyanolyan mértékben. Nem ismételte meg, a férfi mellének feszítve a kezét. Nem! A férfi pedig hirtelen ellépett tőle, semmi jelét nem mutatva, hogy szívesen maradna még. Miranda Cheever mormolta Turner, ki gondolta volna. A lány pofon vágta. A férfi összehúzta a szemét, de semmit sem szólt. Miért csinálta ezt? kérdezte Miranda, szilárd hangon, noha egész testében reszketett. Hogy megcsókoltam? vont vállat a férfi. Miért ne? Nem! vágott vissza a lány, elborzadva a hangjában hallható fájdalomtól. Dühös akart lenni. Dühös is volt, de azt akarta, hogy a hangján is hallani lehessen. Azt akarta, hogy a férfi tudja. Nem bújhat ki ilyen könnyen. Azt a kiváltságot elveszítette. A férfi felnevetett, az átkozott, és azt mondta: Nagyon szórakoztató a domina szerepében. Hagyja abba! kiáltott fel Miranda. A férfi egyre olyan dolgokról beszélt, amiket nem értett, és ő gyűlölte ezért. Miért csókolt meg? Hiszen nem szeret engem. A körmét a tenyerébe vájta. Ostoba, ostoba lány. Miért kellett ezt mondania? 38