2004. december A tartalomból: Tíz éves a bajóti karitászrégió......... 2 Balás Béla: A dorogi bányavidék mélye......... 2 Dr. Felföldi Éva: A titkok az Úréi.................. 5 Gyöngyszemek..................... 8 SZENT ERZSÉBET LEVELE XII. évfolyam 4. szám Wass Albert: Magyar karácsony az égben.......... 10 Hírek............................ 14 Ákos: A Megváltó.................. 16 Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata Ingyenes folyóirat
1 0 é v e s a b a j ó t i K a r i t á s z r é g i ó A Szent Erzsébet Karitász bajóti régiója 2004. szeptember 4-én ünnepelte újraszervezõdésének 10. évfordulóját. A rendezvény fõvédnöke Dr. Erdõ Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek volt. A régió feladatainak koordinálását 1994 õsze óta Ferenczy Rudolfné, Éva végzi a Fõegyházmegye megbízásából: 24 egyházközség közel 200 önkéntesének munkáját fogja össze. Az elmúlt 10 év munkájának összefoglalásaként erre az alkalomra megjelentetett kiadványuk elõszavából, útravalóul alábbi írásokhoz Écsy Gábor karitászigazgató szavait idézzük: A számok mögött ne csak rászoruló személyeket, a tonnaszámba mért ruhamennyiségeket, az ezrekben számolható élelmiszercsomagokat vagy anyagi dolgokat lássunk, hanem azt is, hogy mennyi lelki kincset kaptunk azáltal, hogy segíthettünk. A szociális tennivalók és az apostoli munka összhangja olyan értékeket rejt magában, melynek megtapasztalása bõséges erõforrás a tevékeny szeretet gyakorlásában. Két írást adunk közre e kiadványból, az elsõ a karitász csoportok megalakulásának hátterét, a gazdasági, politikai, társadalmi környezetét mutatja be közelebbrõl, az akkor még bajóti plébános, Balás Béla, jelenlegi kaposvári püspök. A második írás az egyik sikeresen mûködõ programról számol be, a programot vezetõ doktornõ, Dr. Felföldi Éva tollából. A dorogi bányavidék mélye A testvéreknek, kik az éjben járnak, Az Isten küldött, szentjánosbogárnak. Sík Sándor Vidékünkön máig emlegetik a régi bányászsorsokat. A kezdeti káprázat után, már a 60-as, 70-es években rémtörténetek keringtek a sújtólégrõl, a kínról és a koszról, meg a teljhatalmú párttitkárokról. Az élelem béréért lassanként mindenki zsarolhatóvá vált. Csolnokon rabokat dolgoztattak, Sárisápon a falu felét nem merték megkereszteltetni, akadt olyan, aki kénytelen volt húsz kilométert kerékpározni Annavölgyre, a betevõ falatjáért, neki ez lett a mindennapos keresztútja. Sokakat az Eternitbõl százalékoltak le, õket a de- 2 SZENT ERZSÉBET LEVELE
pressziójuk sodorta tovább a korai májzsugorba. A Cementgyár kéményei emberöltõn át havazták a környéket, de ebbõl nem bûnbánat lett, hanem asztma származott. A napi küszködés átírta a történelmet. Isten ostora immár nem Attila, a király volt, hanem a tatabányai Elvtárs. Õ tartotta sokáig sakkban az iskolákat, gyárakat, az érsekséget, egyszóval élõket és holtakat. Piszkén, Bajóton ekkoriban egy-egy hittanbeíratás valóságos ütközetté vált: az anyák hite ütközött az apák keservével. Így az, ami alkalom lett volna a hitvallásra, családi drámába fordult. A templomok kiürültek, számos pap megzavarodva elhagyta hivatását, az öngyilkosok száma meredeken emelkedett, miközben a túlélõk bandákba verõdve megtámadták a lábatlani éjféli misét, ledöntötték a táti út keresztjeit. A gaz ellepte Szentkeresztet, a kõbánya felfalta a fél Gerecsét, Almásfüzitõ fertõzte a Dunát. Ebbe a szép új világba szemlátomást belerokkant a test, eldurvult a lélek. Bár Öregkõrõl a távolban látszódott az esztergomi Bazilika kupolája, de az úgy borult a szemhatárra, amint József Attila hasonlata mondja: Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág! A hegyek, miként a tönkretett asszonyok, meddõvé váltak, aztán a tárnák elnéptelenedtek, végül az altáróiak fekete humora elnevezte a fõterükre állított szobrot az Utolsó Bányász -nak. És Isten látta, hogy amit alkottunk az rossz. Ekkor este lett és reggel. És valami más kezdõdött. Élt akkoriban Epölön egy öreg pap, Dr. Erdõs Mátyás, aki két doktorátust is szerzett és sok nyelven beszélt. Karrierjét Rómában kezdte, majd a térkép szélén végezte. Osztálytársai közé tartozott Kõnig, a bécsi érsek, Döpfner, a berlini bíboros, míg õ megmaradt, mint a legyek ura. Keménykötésû dorogiként, azonban nem hagyta magát. Elfogadta a mellõzést, de soha meg nem alkudott. Felhasználva csavaros eszét és legendás humorát, messze a környék tekintélyévé vált. Névnapok, majd templombúcsúk fedõneve alatt összefogta régi tanítványait. A helyi barátkozások hamarosan továbbképzésekké, parányi rabló-zsinatokká fejlõdtek. És láss csodát! A hit újra éledt, embereket mentett, családokat segített, akik késõbb megalapozták az erkölcsi rendszerváltást. A lelki tavasz elsõ rügyeiként megszépültek a templomok. Példás gonddal bevezették a II. Vatikáni Zsinat újításait. Végre sikerült megállítani az addigi ijesztõ sorvadást. Növekedett a hittanosok száma, megmaradtak a nálunk esketett jegyespárok. Õk kezdtek építkezni Dágon, Bajnán, Tokodon, Nyergesen és Leányváron, mert náluk született a több gyermek. A gyászolók fölfedezték, hogy jó az Isten, szép az Egyház, a temeté- 1 0 é v e s a b a j ó t i K a r i t á s z r é g i ó 2004. december 3
1 0 é v e s a b a j ó t i K a r i t á s z r é g i ó A bajóti sek után beültek a templomba az elhunytak helyére. S többé nem csökkentünk, hanem lassanként többen lettünk. Ismét mertek az utcán a papnak köszönni, páratlan lelkesedéssel jöttek dolgozni, ha épült egy új plébánia, vagy szépült egy régi kápolna. A kispapokat tanulmányi kirándulásra felénk irányították, nálunk pihentek a szerzetesnövendékek, aztán, mintha megnyílt volna az ég és a föld, megérkeztek messzi földrõl az elsõ lelkigyakorlatozók. Szent Erzsébet szobor A feledésbe merült kis falvak megteltek élettel. Ez a szellemi klímaváltozás eleinte rejtett volt. Mi ezen a vidéken a vendégeknek búvóhelyet jelentettünk, számunkra viszont elérkezett a Szentatyától annyira sürgetett új evangelizáció. Ekkor már a 80-as évek vége felé jártunk. Vasárnap délutánonként nemcsak a nagy fiataljaink gyûltek össze a szélrózsa minden irányából, hanem az idõsek is összefogtak. 10-20 falu közösen szervezett zarándoklatokat, színházlátogatásokat. Másmás község adott helyet az egyre sikeresebb okos estéknek. Itt szóhoz jutottak vendégelõadók, volt vita és ima, a meghívókat a polgármesterek és a plébánosok közösen írták alá. Az embertelen és istentelen régi rend tehetetlen volt, a tatabányai Elvtárs eltûnt, mi meg egyre bátrabban feszegettük az addigi bilincseinket. Eljutottunk nemcsak a budapesti tüntetésre Nagy Imre újratemetése kapcsán, de vártuk Süttõtõl Tátig az út mellett állva s közben bõrig ázva Mindszenty Bíboros Úr hazatérõ koporsóját is. 1991 nyarán az egész bányavidék Esztergomban tolongott. Ott találkoztunk magával a Szentatyával. Teljesedett Jézus szava: Éjszaka van, vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. (Mk 4,27) Néhány év, néhány jó magyar, no meg tengernyi fohász elegendõ volt, hogy ez a táj-sebektõl sújtott, mélyen mérgezett nép visszanyerje életkedvét. Ez az élet! A Krisztus telepítette szõlõtõ mostanában termi újabb gyümölcsét, ami minden eddiginél nagyszerûbb, hiszen Szent Pál írta: Most megmarad a hit a remény, a szeretet, de közülük legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13) Ma már értjük, azért éltünk át annyi mindent, hogy Jézus leckéjét tanuljuk. A szeretetért szenvedtünk, ezért nem állunk bosszút és nem követeljük a kártérítést. Becsüljük meg, õrizzük, gondoz- 4 SZENT ERZSÉBET LEVELE
zuk ezt az ajándékot. Ez a Bányavidék igazi mélye. Vele látjuk meg, hogy a miénknél van nagyobb baj is. Észrevesszük, kinek jön jól a jó szó, hol kell az együtt érzõ szív, az önzetlen tett. Megszépül tõle életünk, és a mai rászorulók éppúgy túlélik a poklot, amint az annakidején nekünk is sikerült. További írások, programok, információk, fotók a régió életébõl, feladatairól a www.bajot.hu internetes oldalon is olvashatók, illetve a csaladsegito@bajot.hu címen lekérhetõk. A titkok az Úréi (Mózes 5.29,28) Beteglátogatók csoportja az esztergomi belvárosi plébánián Szirénázva érkezett a mentõautó az ambulanciára. Az ágyon sovány, idõs asszonyt hoztak, aki félig ülve zihált, fuldokolva levegõért kapkodott, vékony ujjaival a takarót markolva, mintha szalmaszálba kapaszkodott volna. Riadt tekintete segélykérõen a mentõs fiúkról az ápolókra repdesett. Megérkezett az orvos, aki próbált segíteni szenvedésén, majd egy kórházi ágyra helyezték. Légzése kicsit könnyebbé vált, de nyugtalansága fokozódott. A kórterem ajtaját nézte szinte megmerevedett, tág szemmel. A fiát várta; végre megérkezett. Meghalok fiam mondta. Hangja meleg és természetes volt. A fia izgatott és zavarodott lett. Maga nem halhat meg! Kiáltva tiltakozott és kirohant a kórterembõl. Napokig nem jött. A kis öregasszony ereje egyre fogyott és egyre nyugtalanabbá vált. Meglátogattam minden délután. Nehezen beszélt. Lassan feltárultak nehéz életének titkai, szenvedései. Egyedül nevelte a fiát, mert szülése után a férje elhagyta. A fia az apja nehéz természetét örökölte. Goromba, káromkodik, nem hisz senkinek, semmiben, nõsülni sem akar. Hiába várja, nem jön látogatni sem, pedig megmondta neki, hogy érzi, meg fog halni. Lehet, hogy gyáva is, fél a haláltól? Sírni kezdett, szaggatottan vette a levegõt és egyre kékebb lett a szája széle. Megemeltem egy kicsit gyönge testét és megigazítottam a párnáját. A párna alól kicsúszott egy faszemes rózsafüzér és egy Lourdes-i Szûzanya 1 0 é v e s a b a j ó t i K a r i t á s z r é g i ó 2004. december 5
1 0 é v e s a b a j ó t i K a r i t á s z r é g i ó kép. Kezébe adtam a kopottas rózsafüzért, és megkérdeztem, akarja-, e hogy imádkozzunk. Intett a szemével és halkan, alig érthetõen ennyit mondott: a fiamért! Csendben elkezdtünk együtt imádkozni. Hangja egyre gyengébb lett, de tekintete lassan megváltozott mint mikor vihar után a háborgó víz hullámai elcsitulnak. Szemébõl eltûnt a kétségbeesés, egy-egy könnycsepp jelent meg a szemében és már mosoly derengett fáradt arcán. Ebben az arcán legördülõ két könnycseppben már az odaát tükrözõdött. Már csak egyedül mondtam az Üdvözlégyet. Elengedte a rózsafüzér-szemet. A fülébe súgtam, hogy imádkozni fogok a fiáért és megfogva agyon dolgozott kezét, csendben folytattam az imát. A kórterembe benézõ nõvért megkértem, gyújtsa meg a mécsest az éjjeli szekrényen. Az utolsó tized még hátra volt, amikor kipattant az ajtó és õrjöngve berontott a kórterembe a fia. Káromolta az Istent, az orvost, mert nem segítettek az anyján. Félénken megfogtam a fiú karját, de dühösen kirántotta a kezembõl. Fiatalember szóltam határozottan az édesanyja már hazaért és üzent magának. Azt kéri, menjen haza, gyújtson maga is gyertyát és imádkozzon érte. Õ is imádkozik magáért, mert nagyon szereti magát. Hirtelen abbahagyta az õrjöngést, megdöbbent, megállt és tétovázva kérdezte: tényleg üzent az anyám? És ezt üzente? Köszönöm! És elrohant Az édesanyát pap temette. Azóta többször találkoztam a vasárnapi misén az én fiatalemberemmel. Sose azt kérdezd, miért szenvedünk, hanem azt, mire jó a szenvedésünk? Igen, a szenvedés embert emberhez, és Istenhez vezet. Michels Antal plébános és Sági József világi elnök szervezésével 2000 õszén kórházi beteglátogatói felkészítõ tanfolyam indult a plébánián. 2001 húsvétján kezdte meg önkéntes tevékenységét a Vaszary Kolos Kórház betegei között. Ez a misszós munka nem kíván különleges tulajdonságokat. Az õszinte felebaráti szeretet, alázat, tapintat, az automatikus cselekvés, együttérzés, bíztatás, lelkünk békessége, a bennünk levõ öröm, imáink, a betegek figyelmes meghallgatása, türelmünk, a szeretet apró gesztusai, szabadidõnk felajánlása, amiket nap, mint nap ajándékként viszünk a betegeknek. 2003 szeptembere óta a hét hat napján 16-17 óráig ügyeletet tartunk a kórházban. A vasárnap délelõtti szentmisére lekísérjük a nehezen mozgó betegeket. Karácsony napján délután a kórház minden betegét személyesen felkerestük, imával, énekkel, kis ajándékkal. 2003 nyarán, Anton Gotz, kamilliánus rendházfõnök segítségével megismer- 6 SZENT ERZSÉBET LEVELE
kedtünk Szent Kamill lelkiségével és mozgalmával. Felkészültünk arra, hogy a húsz tagból álló csoportunk a kamilliánus családokhoz kapcsolódhasson. Ünnepélyes szentmise keretében tettünk fogadalmat a rászorulók szolgálatára, és felvettük a Szent Veronika nevet. A csoportban uralkodó családias, szeretetteljes, õszinte légkör, a közös ima, kéthetente tartott összejöveteleink, az állandó kapcsolattartás egymással segíti munkánkat, és képessé tesz bennünket arra, hogy a jótettekben ne fáradjunk el és minden tevékenységünkkel a Küldõt, Jézus Krisztust jelenítsük meg betegeink elõtt. Dr. Felföldi Éva belgyógyász, a beteglátogató csoport vezetõje Házakhoz járok sok éve, látogatni betegeket. Van belõlük nem egy, már majdnem tizenegy. Viszek nekik jó süteményt, használt ruhát is, hisz az is van elég. Elindulok az éppen csillapodott reumámmal, s mire megjárom a lépcsõket, mosoly ül a számom. Jó lenne, ha mindenkihez tudnék menni, de ehhez akkor, görkorcsolyát kéne igényelni. Vígasztalom a magányos, öreg betegeket. Érdemes szeretni. Attól félek, lassan én is közéjük fekhetek. Szeretik a vidámságot, szeretem én is õket, sántikáló, lefogyott, sok éves, öregecskéket. Felvidulnak, mikor mondom: Ti vagytok a legszebb és bölcs öregek. Ti vagytok az élet sója, csak a sok só, az étel elrontója. Hagyom õket beszélgetni, sírni, nevetgélni. Aztán hazamegyek, megpihenek, s azt gondolom, érdemes õket szeretni. Szabó Andrásné 79 éves munkatárs Esztergom 1 0 é v e s a b a j ó t i K a r i t á s z r é g i ó 2004. december 7
Az anyai szeretet gyöngyszemei Gyöngyszemek az elfekvõben II. Új beteg érkezett a 4-es ágyra I. néni személyében. Odamentem hozzá, hogy üdvözöljem. Csodálkozva láttam, hogy az idõs asszony ránctalan arcáról mennyi belsõ béke, harmónia, szeretet árad. Itt a kórházban a legtöbb beteg arcára kiül a testi-lelki fájdalom, reménytelenség és szemrehányás azért, mert régi szeretteiktõl távol, a kórházban kell szenvedniük. Felmerül a kérdés, mi okozza ezt a nagy különbséget? I. néni hamar megadja rá a választ, mert így kezdi beszélgetésünket.: Tudja, engem senki sem dugott be a kórházba. Én önként, magam kértem ide felvételemet. Eddig leányomnál laktam, ahol nagy szeretettel ápoltak, de a lányom beteg lett. Úgy láttam, hogy a további ápolásom az õ életébe kerülhet, ezért akartam ide bejönni. Ez az igazi anyai szeretet válaszoltam Az isteni szeretetparancs szerint felebarátainkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat. Az igazi anyai szeretetparancs szerint gyermekeinket jobban kell szeretnünk, mint önmagunkat vallja a néni. Ez a szeretet fog erõt adni az itteni szenvedések elviseléséhez biztattam a nénit. Erre az erõre nagy szükségem van, mert már alig van erõm ahhoz, hogy kimenjek a folyosóra. Pedig mennyi erõ volt bennem! A férjem három gyerekkel hagyott itt, nem jött viszsza a háborúból, hõsi halott lett. Nagyon sok erõ kellett ahhoz, hogy egyedül neveljem fel gyermekeimet és mind a hármukat diplomához segítsem. Nem tudom, hová szállt ki belõlem ez a sok erõ!? Én tudom, feleltem a gyerekeibe és az unokáiba. Õk most is a maga erejébõl és szeretetébõl élnek. Jaj, de jó! Most megértettem mindent, volt értelme az erõfeszítésnek! Most már csak arra kérem a Jóistent, hogy ez a tudat adjon erõt erõtlenségem elviseléséhez. 8 SZENT ERZSÉBET LEVELE
Karácsonyi interjú I. néni elõször fogja a karácsonyt szeretteitõl távol a kórházban tölteni. Milyen gondolatokkal és érzelmekkel készül az ünnepekre? Tudom, nem lesz könnyû ez a nap, de lesz idõm végig gondolni, felidézni az elmúlt több mint 90 karácsonyt. A legszebb az volt, amikor még férjemmel együtt álltunk a karácsonyfa alatt, és együtt gyönyörködtünk gyermekeink karácsonyi örömében. A legszomorúbb az ezt követõ karácsony volt, amikor már egyedül álltam a gyerekekkel a fa alatt. Vigyáztam, hogy szomorúságommal, könnyeimmel ne rontsam el a gyerekek örömét, de lélekben igazán nem ott voltam. Minden gondolatom a hólepte harcmezõkön volt, ahol a férjem valamelyik lövészárokból haza gondol, haza vágyik. A többi karácsonyt már nélküle töltöttük Aztán jöttek sorban az unokák, az õ örömük újra betöltötte a szívemet. Hálával tartozom a jó Istennek, mert bár a külsõ körülmények nem voltak igazán jók, de minden évben eljött hozzánk a kis Jézus, és betlehemi békével, szeretettel töltötte el az egész családot. Úgy gondolom, hogy az idén nem a kis Jézus jön el hozzám, hanem én megyek el Hozzá A betlehemi barlanggá vált kórteremben megkeresem Õt, és ha a jászollá vált ágyamban rátalálok, akkor most én viszek Neki ajándékot. Neki adom a 90 karácsonyt és ezzel együtt életem minden örömét és bánatát. Neki adom az egész családomat, betegtársaimat, a gondozóimat és egész magyar hazámat. Szép elgondolásához kívánom a betlehemi kis Jézus áldását, békéjét! 2004 karácsonyára lejegyezte: P. E. Beteglátogatók képzése 2005-ben A 2004 október-novemberi képzés-sorozat következõ alkalmai 2005-ben: január 27., február 24., március 31., április 28., május 26. A kezdési idõpont 18 óra, helyszíne újra a Magyar Szentek Plébánia hittanterme. Elõadó, illetve a csoportos esetmegbeszélések szakmai vezetõje továbbra is Dr. Egri László orvos, diakónus lesz. 2004. december 9
Wass Albert Magyar karácsony az égben Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengõt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak a mennyország összes népe illõ sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már õket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érõ karácsonyfán az emlékezés gyertyáit. Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikrõl emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velök a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek soha se hiábavaló, de mindig beteljesülõ imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki. De ebben az esztendõben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony elõtt hírvivõ angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velök, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt. Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Úr Jézus így látta illõnek s helyesnek, s így is történt. Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplõs arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengõt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtisztelte- 10 SZENT ERZSÉBET LEVELE
téstõl, hogy nyomban el is ejtette a csengõt, amibõl aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengõ ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitõl a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengõ nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást és a kint várakozók számára csupán egy szûk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétõl, hogy szégyenében nyomban elszaladt s elrejtõzött a karácsonyfa lehajló ágai alá. Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengõt s megrázta jó erõsen, amitõl nyomban szélesre tárultak a kapuk s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelõ helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadta a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán! Elsõnek õsz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az elsõ gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. Pro libertate, suttogta a Nagyságos Fejedelem s Petõfi Sándor keze reszketett amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendre kigyúlt az egész magyar történelem s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, elõlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedûjét s felsírt a húrokon a magyar Mennybõl az angyal De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tõle a szeme s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót. Majd az Úr Jézus jelt adott megint s rangsor szerint István király lépett oda elsõnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petõfi Sándor lángoló szívét aggatta a fára. Úgy megtelt rendre 2004. december 11
minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetbõl valók sorra kerülhettek már csak úgy roskadozott a fa a tehertõl. Sok-sok idõbe került míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba. Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is a gyertyák kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplõs kis angyalka aki elejtette az aranycsengõt kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat s kézenfogva elõvezette onnan a szeplõs kicsi angyalt. Hát te minek bújtál oda? kérdezte tõle, mosolyogva. Restellem magamat vallotta be a szeplõs, elfelejtettem volt azt a csengõt lássa. Oh, hát te voltál az! nevetett az Úr. Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor? Katika a nevem s Budapestrõl jöttem felelte a vézna, szeplõs kicsi angyal, November negyedikén, Uram. Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csöndet. Isten hozott, Katika, mondta jóságosan s keze gyöngéden megsimogatta a szöszke fejet, aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek? Küldtem, Uram. felelte Katika s elpirult a szeplõi alatt. Aztán mit küldtél? kíváncsiskodott az Úr Jézus, Szép ünnepi imádságot szüleidnek, testvérkéidnek? A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. Nem imádságot küldtem vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen? Kenyeret, felelte szepegve Katika, szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még más- 12 SZENT ERZSÉBET LEVELE
kor is. tette hozzá bizalmasan, S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már Mély döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból. Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. Jól tetted Katika, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szemébõl, sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a földön. Kenyeret. Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. Ne sírj nagymama, kiáltotta hangos, csengõ angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot, apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér amit küldtem, meglásd eltart sokáig! Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött! Wass Albert: Valaki tévedett -elbeszélések- Mentsünk meg egy magyar életet! Az erdélyi Bonchidán élõ Csûrös Mónika csontrákban (Ewing-szarkóma) szenved. A rendkívül erõs magyar kislányról a román orvosok már lemondtak, de Magyarországon kiderült, hogy Mónikát meg lehet menteni. Jelenleg Budapesten orvosi kezelés alatt áll. Az életmentõ mûtét elkerülhetetlen, donorként legközelebbi családtagjai, két testvére jöhet szóba. Az orvosi beavatkozáshoz szükséges pénzt, több mint 10 millió forintot azonban a három gyermeket nevelõ erdélyi család nem tudja biztosítani, ezért kérjük, hogy aki csak teheti, segítsen! Pénzadományokat a következõ bankszámlaszámra várjuk: Hatvannégy Vármegye Alapítvány (kérjük, hogy a közlemény/megjegyzés rovatba írják be, hogy Csûrös Mónika javára ) 12067008-00393777-00100005 Csûrös István (édesapa) elérhetõsége: 06 20 492 5593 Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom: Bp., VI. Eötvös u. 12. félem. 10. (Magyar Jelen Szerk. szerda: 13 00-18 00 -ig, csütörtök: 9 00-13 00 -ig) Tel.: (félfogadási idõben) 321-0074, mobil: 06-70 236-7986 2004. december 13
hírek Szent Erzsébet kenyere November 19-én, a Karitász Központ raktárában Szent Erzsébetre, az irgalmas szeretet szentjére emlékezve Dr. Udvardy György püspök 700 kenyeret szentelt meg. Ezzel a szertartással Szent Erzsébet életébõl arra a jelenetre emlékeztünk, amikor a szegényeknek titokban kenyeret vitt, majd azok rózsává változtak, hogy a szigorú számonkérés elõl megmentsék õt. A kenyerek tartós élelmiszerekkel együtt (közel 1 100 000 Ft értékben) 170 család és 260 hajléktalan ember számára kerültek kiosztásra. Az akció támogatói a Gyermely Rt., György Pékség Tokod, Szilágyi Pékség Szentendre és a Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítvány volt. A névadó védõszent emléknapjához kapcsolódva, másnap, szintén a Karitász Központ szervezésében 155 önkéntes karitász munkatárs részvételével zajlott lelkinapon további 4900 kenyér jutott el plébániákra, majd segítségükkel a rászorulóknak. Szent Erzsébet Rózsája-díj 2004. november 21. Az önkéntes munka elismeréseként, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 5 évvel ezelõtt alapított díjat ezúttal a Kalocsa-Kecskeméti Fõegyházmegye ajánlásával Kurucz Béláné Mészáros Márta kiskunfélegyházi karitászvezetõ kapta. % J % J % Gyermekek a gyermekekért szolidaritási akció Az idén is megrendezendõ hagyományos akció keretében december 22-én 15 órakor a Magyar Szentek Templomában 300 gyermek várhatja a számukra személyre szólóan elõkészített meglepetéseket. Magyar egyházi és németországi iskolák diákjainak ajándékait, a Muraközy Kft., a Sió-Eckes Kft., egyéb bel-és külföldi támogatók, és a tahitótfalui karitászcsoport felajánlását, saját készítésû süteményeket tartalmazó csoma14 SZENT ERZSÉBET LEVELE
gokat Dr. Erdõ Péter bíboros-prímás, Esztergom-budapesti érsek és Dr. Mádl Ferencné, Dalma Asszony a Magyar Köztársaság Elnökének felesége, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete adja át. % J % J % Diazarándoklatok Bíró Ferenc és felesége szívesen vállal térítésmentesen diavetítéseket zarándokhelyekrôl, 5000 darabos diakészletükbôl. (: 351 8909 Szomorúan, de a Gondviselésben megnyugodva tudatjuk, hogy Dessewffy Mónika pestszenterzsébeti karitászvezetõ, tartalmas, tevékeny szeretetben megélt 66 év után, 2004. november 14-én elhunyt. Temetése a Pestszenterzsébeti Fõplébánián, (Budapest, XX. kerület Kossuth u. 60.) december 17-én lesz. A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat lelkigyakorlatai Máriabesnyõn 2005. január 27-30. május 19-22. szeptember 15-18. március 3-6. július 7-10. november 17-20. Jelentkezés a Szolgálat székhelyén: 1089 Bp., Bláthy Ottó u. 10. Telefon: (06 1) 333 6303 Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítvány Azzal a céllal jött létre, hogy az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának munkáját segítse és ezzel együtt a fõegyházmegye szegényeit támogassa. Alapítványunk címe: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1. Telefon: 351 1977, Fax: 478 0896 e-mail: szenterzsebet.karitasz@axelero.hu Számlavezetõ intézmény: OTP Bank Rt., Bp. VI. kerület Andrássy út 83-85., számlaszámunk: 11706016-20749518 Befizetési csekkek a plébániák karitász irodáiban és az Alapítvány székhelyén beszerezhetõk. 2004. december 15
A Megváltó Jártunk lehajtott fejjel Azt hittük, soha nem jön el De amikor megszületett Felemelte a lehajtott fejeket Ünnepe forró, asztala dús A vándor hazatér, örvend a bús Kisírt szemedet emeld az égre Sóhajts fel lassan: Köztünk vagy végre! Én hiszem és tudom, Hogy Õ a Megváltó Akire vártunk, az Örömhírhozó Megálmodtuk minden álmunk És álmatlanul egyre csak vártunk Váltottunk hitet, mint más az ingét Most megjött és nem kell több bizonyíték Ünnepe forró, asztala dús A vándor hazatér, örvend a bús Kisírt szemedet emeld az égre Sóhajts fel lassan: Köztünk vagy végre! Én hiszem és tudom, Hogy Õ a Megváltó Akire vártunk, az Örömhírhozó Számoltuk sorra a múló napokat A reményen kívül semmink nem maradt De most, hogy Õ szólít, mondja a nevedet Érezd, micsoda erõ a szeretet Ünnepe forró, asztala dús A vándor hazatér, örvend a bús Kisírt szemedet emeld az égre Sóhajts fel lassan: Köztünk vagy végre! Én hiszem és tudom, Hogy Õ a Megváltó Akire vártunk, az Örömhírhozó Kovács Ákos Áldott karácsonyt, boldog újévet kívánunk minden munkatársunknak, támogatónknak, olvasóinknak! Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, E-mail: szenterzsebet.karitasz@axelero.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press Nyomda és Kiadó Borítón: Aranyosmaróti mester: Királyok imádása (1460 k.)