68 Nietsche tévedéde Max Liebermann: Fürdõzõ fiúk, 1898 122 x 151 cm, olaj, vászon B. S., Neue Pinakothek, München Liebermann zsidó, e megjegyzésnek rasszista jellegét felborítva, éppen javára válik és csípheti is a csõrét a kemény magnak, hisz azzal hogy zsidó, ez segíti hozzá talán, hogy az impresszionizmusnak igazán kaput képes nyitni. Ennek kapcsán el kell mondjam, hogy amikor 1986-ban a szovjet csernobili atomerõmû felrobbanásakor éppen utaztam át Európán, a németek minden utazót tetõtõl talpig megvizsgáltak (sugároznak-e a delikvensek), Strassbourg után nyoma veszett a mûszereknek, a franciák nem reagáltak, Adolf von Menzel: I. Vilmos elindul csapataihoz, 1871 63 x 78 cm, olaj, vászon Nationalgalerie, Berlin Lovis Corinth: Fekvõ nõi akt, 1899 75 x 120 cm, olaj, vászon Kunsthalle Bremen valamiben úgyis meg kell dögleni. Valószínû, a fritzeknek volt igazuk, de ezzel az igazsággal remek autót igen, de impresszionizmust nem könnyen lehet csinálni. Ez kérem francia zászló. Német impresszionizmus. Norvég napernyõ, skót kölcsön, holland lanovka, szerb internacionalista, amerikai középkor, román éden, magyar foci. Szibériai golfközvetítés. Der deutscher Impressionismus. Kétség kívül Adolf Menzel, Lovis Corinth, Max Slevogt Max Slevogt: Az Alster Hamburgnál, 1905 59 x 76 cm, olaj, vászon Nationalgalerie, Berlin
Fritz von Ude: Kertben (a festõ lányai), 1906 70 x 100 cm, olaj, vászon Kunsthalle Mannheim Adolf von Menzel: Gymnasie színház, 1556 70 Fritz von Ude: Nõvér, 1885 48,5 x 33 cm, olaj, vászon München, Lenbachhaus és Hans Thoma vagy akár Fritz von Uhde világos, színes tájképei nem megkerülhetõek ebben a témakörben, de a közel negyedszázaddal késõbbi jelentkezésük is jelzi, nem létrehozói az új fetészetnek, csak elismerõi a gall géniuszoknak, és így is inkább Corot-nak mint Monet-éknak. Herr Menzel - az itt felsorolt honfitársaival ellentétben - idõsebb Manet-éknál, õ 1815-ben születik és 90 évet él meg, már az 55-ös párizsi kiállítás után fest igazán impresszionistának mondható képet, a Gymnase szinházat, (melyen Daumier hatása nyilvánvaló), mégis a hosszúéletû törpének jellemzõen a történelmi tárgyú képei adják munkássága zömét. Hugo von Tschudi, a berlini Nemzeti Galéria igazgatója, 1899-ben mer csak kiállítást rendezni Manet, Monet, Degas, Renoir, Cézanne és Sisley képeibõl. Amikor II. Vilmos császár látogatási szándékát bejelenti, az anarchista Cézanne-t le is veszi az igazgató, mindamellett bátorságára vall, hogy továbbra is kiáll a francia festõk mellett. Liebermann-nal együtt komoly Fényes Adolf: Testvérek, 1906 120 x 101 cm, olaj, vászon Magyar Nemzeti Galéria Honoré Daumier: A mosónõ, 1863 Max Liebermann: Libafosztók, 1870-71 172 x 118 cm, olaj, vászon, Berlin *TESTVÉREK címmel van egy hasonlóan megindító, nagyszerû festménye a mi Fényes Adolfunknak is a 20. sz. elejérõl, melyen a Maneték teremtette iskola jegyei egyértelmûen felismerhetõk. *FÉNYES Adolf (1867-1945) magyar festõ, Székely Bertalannál* tanult a párizsi Julien Akadémián, 1903-tól Szolnokon dolgozott, a szolnoki mûvésztelep egyik meghatározó alakja. *SZÉKELY Bertalannak (1835-1910) a bécsi Képzõmûvészeti Akadémián, majd a müncheni Karl Pilotynál tanult nagy magyar mesternek is van a testvéri szeretet ábrázoló munkája Nõvérek címmel (valószínû, kiegyensúlyozott családi életének ihletébõl), de legismertebb vásznai talán a történelmi képei: Egri nõk, László és Czillei Ulrik, Zrínyi kirohanása. Székely Bertalan: II. Lajos holttestének feltalálása 1860, 140 x 181,5 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria 71
Grant Wood: Amerikai Gótika 1930 76 x 63 cm, olaj, tábla Art Institute Chicago Edgar Degas: Zenekar 122 x 151 cm, olaj, vászon 72 a szerepe az impresszionizmus német területeken való elismertetésében. Az elõbbiekben említett Der deutscher Impressionismus akarattal és szándékosan eltúlzott képtelenségéhez hasonló felsorolásban szereplõ Amerikai Gótika viszont van, azt Wood festi meg a 20. század közepén. Hangol a zenekar E nagy utazás után a hatvanas évekbeli Párizs környékére visszatérve, Manet, Monet, Pissarro és Sisley is a Barbizon melletti fontainebleau-i erdõben fest. Renoir és Bazille szintén ellátogat ide, Chailly-ban megismerkednek Diaz-zal. A kötõdések már nyilvánvalóak. Daubigny Monetra és Sisley-re hat leginkább, fõleg Corot, de Millet is Pissarrora. Együtt készülnek a forradalomra, igaz Manet azt állítja, õ nem forradalmár, hanem csak egyszerû festõ, aki a mûvészetet így tudja csak gyakorolni. Monet is mond hasonlót: festeni úgy kell, ahogy a madár repül, de fogalmaz úgy is: ahogy a madár énekel. Az impresszionisták magja lesz ez az úgynevezett batignolles-i csoport. Henri Fantin-Latour festményén a Batignolles-i mûtermében, a festõállvány elõtt ülõ Manet-t körbevevõ Henrie Fantin-Latour: Mûterem Batignolles-ban 1870 204 x 273,5 cm, 73
Frédéric Bazille: A mûvész mûterme, rue de la Condamine 1870, 98 x 128,5 cm, olaj, vászon Paul Cézanne: Paul Alexis felolvas Zolának 122 x 151 cm, olaj, vászon 74 társaság talán inkább már csapat tagjai õk, lényegében ugyanabból a kompániából, akik a Bazille-nál készült festményen is pózolnak (és amelyre maga Manet festi rá Frédéric Bazille alakját). Guerbois anyó kávéháza is a Batignolles-on várja õket esténként. A festõk közül Edouard Manet, Edgar Degas, Frédéric Bazille, Claude Monet, Auguste Renoir, Alfred Sisley, Camille Pissarro, Paul Cézanne, A. Guillemet, a rézmetszõ Bracquemond és a Manet-ért lelkesedõ költõszobrász Zacharie Astruc jár ide. Néhány író, Zola és Paul Alexis, Duranty és Théodore Duret, meg a zenetudós Maitre és Nadar a fényképész. Megy a harc köztük is rendesen. Fantin Hódolat Delacroix-nak címû festményén mint Rembrandt Tulp doktor anatómiáján a medicinusok állnak sorban itt a mûvészek és irodalmárok, csak nem a felboncolt emberi kart, hanem minket néznek. Együtt éltetik egymást meg Delacroix-t és Courbet-t, de Manet és Degas megjegyzéseitõl tart a társaság minden tagja. Manet nehezen viseli az õt ért kritikákat, Duranty-t egyszer fel is pofozza, amibõl párbaj lesz, de mindketten boldogok, amikor a kritikus kissé megsebesül és ezért abbahagyhatják. Rembrandt van Rijn: Tulp doktor anatómiája 1870, 98 x 128,5 cm, olaj, vászon Henrie Fantin-Latour: Hódolat Delacroix-nak, 1870 204 x 273,5 cm, 75
Toulouse-Lautrec: Vincent van Gogh portréja 1870, 98 x 128,5 cm, pasztellkréta 76 A hatvanas évek közepétõl isszák már együtt a kávéházban az abszintot, amit egyébként zöld méregnek becéznek. Fõleg miután kiderül róla, hogy valóban az. Végül hivatalosan be is tiltják. Sokan isszák kárát, jelesül Toulouse-Lautrec-en vagy Vincent van Gogh-on sem segít már a hivatal. Jongkindnek szerencséje, hogy 40 évesen megismerkedik Madame Fesser-vel, aki kedvéért abbahagyja az ivást (ezzel meg is menekül a méregtõl), de élete utolsó éveiben alkoholizmusa kiújul, és Van Gogh halálát követõ év elején dührohama miatt a grenoble-i elmegyógyintézetbe kerül, és 1891 február 9-én két hét múlva meg is hal. Johan Barthold Jongkind: Rouen látképe, 1865 41,9 x 56,2 cm olaj, vászon Vincent van Gogh: Parasztházak olaj, vászon 77
Edouard Manet: Utcai énekesnõ, 1862 175,2 x 108 cm, olaj, vászon Museum of Fine Arts, Boston *MANET meglátott egy fiatal nõt kijönni a kávéházból gitárral és gyümölccsel a kezében, odament hozzá azzal, hogy álljon neki modellt, de a lány visszautasította. Felkérte ezért Victorine Meurent-t, a nemrég megismert meglehetõsen ifjú modellt, így aztán õt festette le utcai énekesnõként a mûtermében (késõbb ez a lány lett leghíresebb képeinek központi alakja). Pierre-Auguste Renoir: A páholy, 1874 80 x 63 cm, olaj, vászon London (Courtauld) 78 Manet és Degas 62-ben a Louvre-ban haverkodnak össze, mindketten odajárnak másolni. Renoir is megszerzi az engedélyt erre, a két Morisot lány is itt koppint. Csak az évtized végére alakul ki az a masszív társaság a Café Guerbois-ban, akikkel szemben a batignolles-iak megjelölés aztán elterjed. *DEGAS vázlatfüzetébõl való ez a zseniális vízfestmény-részlet a lovagló párról, az ezt követõ években is a hasonló témájú olajképeivel némi sikert arat a Szalonon is.. Edgar Degas: Két lovas a tóparton részlet, 25,4 x 19,2 cm, 1869, aquarelle Bibliotheque Nationale Paris Közel 10 évre rá, 1873-ban érkezik majd Írországból a fiatal George Moore Alexandre Cabanelhez festészetet tanulni, hamarosan átpártolva az irodalomhoz, a Nouvelle- Athenes kávéházban összejön az impreszszionistákkal (akik ekkorra már szintén áttették színhelyüket ide), az Emlékek-ben Manet finomvonású arcáról és megnyerõ õszinteségérõl (a festõkirály ehhez párosuló magassága, jó anyagi helyzete és divatos öltözködése nyilván hatással volt modelljeire és nõi tanítványaira, Berthe Morisot sem véletlenül féltékenykedik majd egy magasrangú katonatiszt lányára, Eva Gonzalesre, aki 1869-tõl szintén a flaneur* tanítványi köréhez tartozik. Edouard Manet: George Moore portréja (részlet) 1879, 55,2 x 35 cm, pasztell Metropolitan Museum of Arts New York Edouard Manet: Eva Gonzales portréja 1870, 191 x 133 cm, olaj, vászon National Gallery, London 79
Edgar Degas: Abszint (Kávéházban) 1876, 92 x 68 cm Paris 1870, 98 x 128,5 cm, olaj, vászon Camille Pissaro: A Szajna Bougivalnál 1870, olaj, vászon 81,9 x 107,9 cm Glasgow Art Gallery and Museum 80 Degas éles nyelve és szarkazmusa mögött megbújó szellemiségérõl és a dán állampolgárságú, közülük a legérettebben festõ Camille Pissarro* végtelen kedvességérõl ír. Zola és Manet (a fehér kesztyûjében) elnököl, de ahogy már említettük, többek között jön néha a *PISSARRO halálakor Cézanne letörten mondja: apám volt apám helyett, tanácsot lehetett bármikor kérni tõle - volt benne valami a jóistenbõl (a fotón õk ketten beszélgetnek). csontos, bütykös kezû Paul Cézanne, akinek Aix-en- Provence-ban kalaposból hitelezõvé, majd magát bankárrá felküzdõ szigorú apja ellene van fia mûvészi törekvéseinek, a szintén bankárfiú Degas, akinek az amerikai kontinensen lévõ (1803-ig még Franciaországhoz tartozó) New Orleansban élõ francia Paul Cézanne: Önarckép sapkában 1873 74, 53 x 38 cm, olaj, vászon Ermitázs, Szentpétervár Edgar Degas: Gyapotkereskedés New Orleansban, 1873 73 x 92 olaj, vászon Musée des Beaux-Arts, Pau 81
82 Pierre-August Renoir: Cézanne portréja (részlet) 1880, pasztellkréta Camille Pissarro: Út Versaillesból Louveciennes-be 1870, 100 x 81 cm, olaj, vászon Zürich családból származó szép kreol anyukája van, még nem utálja igazán a szakállas zsidó Pissarrot*. Idejár a vékony volt porcelánfestõ, Renoir és 1869-tõl az anyagi gondokkal küzdõ Monet is. Munka közben a Louvre mellett az Académie Suisse-ben is ismerkednek egymással. Többek között Pissarro *PISSARRO halálát követõen Degas antiszemitizmusa és a közös harc nosztalgikus emléke keveredik privát nekrológjában: Elment hát a szegény bolygó zsidó. Nem fog már járkálni, pedig ha elõre figyelmeztettek volna, szívesen jártam volna egy kicsit a nyomában. Mit gondolhatott a piszkos ügy óta (1894-ben a hadbíróság koholt vádak alaján elitéli a zsidó származású Dreyfus kapitányt, kinek végülis 1899-es felmentéséért Zola sokat tesz a szerzõ megjegyzése), mit gondolt vajon arról a zavarról, amit akaratom ellenére éreztem irányába? Vajon eszébe jutott-e az az idõ, amikor még úgyszólván nem vettünk tudomást szörnyû fajtájáról? és Guillaumin, de megszakításokkal Paul Cézanne is látogatja ezt a szabadiskolát. Manet, 18 évesen, a Dekadens Rómaiak címû nagyméretû vásznával hírnevet szerzett Thomas Couture mûtermébe kezd járni, aki néhány év után megelégeli, hogy nem hogy másképp fest mint kéri, de a többieket Armand Guillaumin: A Lajos-Fülöp híd (részlet), 1875 45,8 x 60,5 cm, olaj, vászon National Gallery of Art, Washington D. C. Thomas Couture: Dekadens Rómaiak 83
Claude Monet: Argenteuil-i kikötõ, 1872 60 x 80,5 cm, olaj, vászon 84 is ilyesmire biztatja, egy idõ után 56-ban el is tanácsolja. Manet-val tart egykori barátja Antonin Proust is, aki 1881-ben a Gambetta kormány Szépmûvészeti Minisztere lesz és Visszaemlékezéseiben leírja ezt a tanártanítvány ellentétet Couture és Manet között. 1862-ben a Szépmûvészeti Iskola, az École des Beaux-Arts tanára, a svájci származású Gleyre is nyit egy szabad mûtermet, Monet, Renoir, Sisley és Bazille itteni látogatásaikkal kerülnek közel egymáshoz. A következõ tavaszon Monet ráveszi a többieket a szabadban való festésre. Két év múlva a mûterem bezár, többek közt az idõs Gleyre hívására érkeznek meg a fontainebleau-i erdõbe és a négyes ekkor végleg elkötelezi magát a plain air módszerhez, a friss levegõn való festésre (en plain air). Még 1849-ben a tengerészinasként Brazíliából éppen megérkezõ, világlátott, jól mondhatjuk: már divatosan öltözködõ tizenhét é- ves Manet szerelmi viszonyt kezd a 2 évvel idõsebb holland zongoraoktatójukkal, a Párizsban munkát keresõ Suzanne Leenhoff*-fal, aki várandósan hazautazik Hollandiába, hogy ott megszülje gyereküket. Edouard Manet: Reggeli a mûteremben, 1868 118 x153,9 cm, olaj, vászon B. S., Neue Pinakothek, München Suzanne Leenhoff (Madame Edouard Manet) korabeli fotója * MANET most közölte velem a legdöbbenetesebb hírt írja levelében ekkor Baudelaire, a költõ-barát hogy ma este Hollandiába utazik, ahonnan feleséget akar hozni. Mentségére felhozza, hogy a hölgy csinos, jókedélyû és kitünõ muzsikus. Ennyi kincs egyetlen személyben, hát nem hajmeresztõ? A fotó nem tanuskodik hajmeresztõ szépségrõl, sõt, amikor Degas lefesti a Manet házaspárt, Manet meg is haragszik rá, mert túl csunyának tartja rajta a feleségét, le is szakítja a vászonról az asszonyt ábrázoló részt. *LÉON, Manet és Suzanne Leenhoff házasságuk elõtt született gyereke látható kalapban a Reggeli a mûteremben címû képen is. 85
Edouard Manet: A festõ anyja a bellevue-i kertben 1880, 82 x 65 cm, olaj, vászon Párizs, Magántulajdon 86 A kicsivel 52-ben visszatér, akit a festõ soha nem vesz a nevére, ez a komoly polgári családban lehetetlen lenne (az édesanya Madame Manet keresztapja például maga a svéd király). A gyereket Susanne unokaöcscseként és Manet keresztfiaként mutatják be a társaságban. Léon az örök unokaöccs. Az örök tavasz gyümölcse. L'éternel printemps. Ez meg a zseni, de a néha megalkuvó Rodin mûve, õ meg ezt nem veszi szívesen a nevére. Ezt én megértem. Manet-ét nem annyira. Rodin német titkárának, a zseniális vándor Rilkének* is van ehhez szava. (A költõ szava). Edouarde Manet: Manet feleségének felolvas Léon1870, cm,olaj, vászon Rodin: L éternel printemps (Örök tavasz) 1870, márvány Szépmûvészeti Múzeum, Budapest *RILKE Rainer Maria (1875-1926), a prágai születésû osztrák költõ oroszországi utazása során találkozik Tolsztojjal, majd Rodin titkára lesz Párizsban. Kóborlásai során Svájcban köt ki végül. Fõbb mûvei: Képek könyve, Imádságos könyv, Malte Laurids Brigge feljegyzései, Duinói elégiák, Szonettek Orpheushoz. 87
Camille Pissarro: Út Ponoisie felé 88 A felkészülés (hangolás) utolsó évtizede 1863-at írunk. Az elmúlt években történik még egy és más velük. Pissarro tájképét kiteszik a Szalonban, Manet Abszintivóját Delacroix hiába támogatja - elutasítják. Couture felháborodottan mondja Manetnak: Maga ez az abszintivó. Maga az, aki erkölcsét vesztette. Két évvel késõbb, 1861-ben viszont sikerrel jár, amikor Monet (tifusza miatt) épp Cloude Monet: Pipacsos mezõ olaj, vászon Edouard Manet: Abszintivó, 1859 olaj, vászon 89