VÁRAKOZÁS A MESSIÁSRA HITTAN 7 JEGYZET

VÁRAKOZÁS A MESSIÁSRA HITTAN 7 JEGYZET

VÁRAKOZÁS A MESSIÁSRA AZ ÜDVTÖRTÉNET ÓSZÖVETSÉGI SZAKASZA Hittan 7 Jegyzet Készült a hetedik évfolyam és a négy osztályos középiskolák kilencedik évfolyama számára

BEVEZETÉS Az üdvtörténet fogalma A keresztény tanítás szerint a teremtő Isten mennyei boldogságot, üdvösséget szánt minden embernek. Az ember azonban történelembe lépésének első pillanatától kezdve elutasította ezt az üdvösséget ígérő isteni tervet. Szembeszegült Isten elgondolásával, eljátszotta a paradicsomi boldog élet lehetőségét. Teremtője ennek ellenére sem mondott le eredeti tervéről. Az időfolyamban élő ember segítségére sietett. Öröktől fogva elhatározta, hogy a történelembe küldi Fölkentjét, a Messiást, akinek segítségével szabad teremtménye visszaszerezheti eljátszott üdvösségét. Az idő fogságában élő ember a történelem eseményein keresztül szerezhetett tudomást az isteni tervről, Isten üdvözítő tevékenységéről, és tapasztalhatta meg a Messiás eljövetelét. Ezért az egész történelmet üdvtörténetnek tekintjük, és hisszük, hogy ez a hatalmas folyamat a végső boldogság állapota, a megdicsőülés felé halad. Szűkebb értelemben véve az üdvtörténet azoknak az eseményeknek a láncolata, amelyekben Isten üdvözítő akarata és a Messiás érkezése felfoghatóvá, tudatossá válik az emberek számára. Az üdvözítő akarat felismerésének három szakasza: az ószövetségi üdvtörténet, az újszövetségi üdvösségtörténet kezdete és az egyház történelme mint üdvtörténet. A 7. évfolyamon az üdvtörténet ószövetségi szakaszával, a Messiás várásának időszakával foglalkozunk. Az üdvösség történelmét az üdvtörténetírás mutatja be. Klasszikus példája a zsidó nép szent könyveinek gyűjteménye, az ószövetségi Biblia. Ez a szó a görög biblion (kicsiny könyvtekercs) kifejezés többes száma alapján könyveket, könyvtekercseket jelent. E könyvek hátterében sok-sok évszázad szóbeli hagyománya, illetve különféle korokban élő szerzők vagy szerzőcsoportok munkája áll. Azokat a könyveket, amelyeket a zsidóság Isten valódi üzenetének tekintett, a zsidó kánon tartalmazza. A kánon a sémita quanu (nádszál, mérőpálca, szabály) szó alapján a hit és az erkölcs mércéjét jelentette a zsidó ember számára. A zsidó kánont a Jabnéban tartott zsinaton (Kr. u. 90-95 körül) 24 könyvben állapították meg. A kereszténység a saját ószövetségi kánonjának meghatározásakor az első századokban a zsidó Biblia görög fordítását vette alapul. Ezt a Kr. e. 2. században készült művet Hetvenes fordításnak (lat. Septuaginta, rövidítve: LXX) nevezik, mert a hagyomány szerint 70 zsidó alkotása. Az ószövetségi kánon keresztény változata bővebb, mint a zsidó mérce. A kanonikus könyveket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazott írásoknak tekinti. A sugalmazást (lat. inspiratio) nem úgy kell elgondolnunk, hogy Isten valóban súg vagy diktál az embernek. Inkább arról van szó, hogy az Isten irányában nyitott emberek a történelem eseményeiben érzékeny lélekkel felfedezik az Isten üzenetét, és ezt tolmácsolják saját kultúrájukhoz, nyelvükhöz és jelképrendszerükhöz igazodva. A Biblia értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy az üdvtörténetírás nem csupán érzékelhető eseményeket, illetve tudományosan ellenőrizhető (politikai, gazdasági stb.) összefüggéseket tár fel, hanem jelképeket használva, vallási drámákat teremtve azt próbálja érzékeltetni, hogy a történelmi eseményekben miként van jelen az ember üdvösségét munkáló, testi szemmel láthatatlan Isten. A bibliai műfajok sokszínűségét nem veszi figyelembe az a magyarázat, amely többnyire a betű szerinti értelmezést sürgeti. Ez az irányzat, mely egy 1895-ös amerikai bibliakongresz-

Bevezetés szustól kezdődően a fundamentalista értelmezés nevet kapta, protestáns hatásra alakult ki, de katolikus körökben is elterjedt. Képviselői az egyoldalú értelmezés úthengerével a bibliai történetek szürke aszfaltjává préselik a szentírási szövegek színes és különleges kövekkel (gazdag jelentéstartományú műfajokkal) kirakott útját. Ez az eljárás lehetetlenné teszi a Biblia valódi mondanivalójának megértését, és súlyos félreértések forrása lehet. Gondoljuk el, mi történne akkor, ha Arany János Toldijának gyönyörű verssorait ( Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, / Nagy vörös palástját künn hagyá az égen ) betű szerint értelmeznénk, riportnak, helyszíni közvetítésnek tekintenénk! Nyilvánvalóan tagadnunk kellene e költői kép igazságértékét, hiszen a Napnak nincs palástja, és nem szokott nyugovóra térni. A különféle bibliai műfajok egysíkú értelmezése Többek között a fundamentalista értelmezéssel szemben hangoztatja a katolikus egyház II. Vatikáni Zsinata: Mivel pedig Isten a Szentírásban emberek által emberi módon beszélt, a Szentírás magyarázójának, hogy megláthassa, mit akart velünk közölni Isten, figyelmesen meg kell vizsgálnia, hogy a szent írók mit akartak mondani, és szavaik által mit akart kinyilatkoztatni Isten. A szent írók szándékának kiderítése végett egyebek közt ügyelni kell az irodalmi műfajokra is. Az igazság ugyanis nem egyformán jelenik meg és fejeződik ki a többféle módon történeti, a prófétai, a költői vagy más műfajú szövegekben. A magyarázónak tehát azt az értelmet kell keresnie, melyet a szent szerző az adott körülmények között a maga korának és kultúrájának megfelelően, az akkori irodalmi műfajok segítségével akart kifejezni és fejezett ki. Mert annak helyes megértéséhez, hogy a szent szerző mit akart mondani írásával, figyelni kell egyrészt a szent író korában szokásos általános gondolkodás-, szólás- és elbeszélésmódokra, másrészt az akkori társadalmi érintkezési formákra (Dei Verbum, 12). Kicsiny személyes sorsod a nagy üdvtörténelemnek része. Te is megtapasztalhatod a Messiás jelenlétét életedben, te is várod a vele való nagy találkozást, amely halálod pillanatában fog bekövetkezni. A várakozás többek között azt jelenti, hogy tanulsz a nagy üdvtörténelemből. A bibliai események számodra is tolmácsolnak olyan üzeneteket, amelyek segíthetnek a találkozásra való készülődésben. A szentírási szövegeket mindenkor úgy kell olvasnod, hogy a bennük rejlő tanítást életed körülményeire is tudd alkalmazni. Ebben az alkalmazásban formálódik személyiséged, bontakozik ki személyes üdvösséged története. Isten öröktől fogva 6

Az üdvtörténet fogalma megálmodta lényedet. Csodálatosan szép vázlatot készített rólad. Ennek a vázlatnak körvonalait beleszőtte életedbe. Az a feladatod, hogy az Ő útmutatásaira (elsősorban a Bibliára) figyelve felfedezd ezt a rád vonatkozó tervet, és szabad döntések által megvalósítsd. Ezt az isteni álmot Pál apostol belső embernek nevezi (vö. 2 Kor 4,16). A rád vonatkozó isteni elgondolás megvalósítása azért fontos, mert ha egyszer itt kell hagynod ezt a földi világot, csak ez az Isten álma szerinti belső ember tudja majd elviselni a megdicsőült Messiással való találkozás leírhatatlan örömét. Ha bűnös módon kerülnél közelébe, a végtelen szentség, tisztaság és boldogság természeténél fogva elpusztítaná, szétégetné szennyes lényedet. Meggondolandó, hogy az ember abba is belehalhat, ha váratlanul és felkészületlenül elképesztő öröm éri. A belső ember kiművelésének célja tehát az, hogy az Istennel való találkozás valóban örökké tartó örömöt jelentsen számodra. 7

1. AZ ÜDVTÖRTÉNET SZÍNTERE ÉS FŐSZEREPLŐJE Az üdvtörténelem színtere a világmindenség, főszereplője pedig az ember. Az ószövetségi üdvtörténet első része a világ keletkezésétől Ábrahámig (Kr. e. kb. 2000-ig) terjedő időszakot öleli fel. Nagy Bumm Kr. e. 20 milliárd év Ramapithecus 15 millió év Crô-magnoni ember 35 ezer év 2000 év A bibliai szemelvények bemutatják a tág értelemben vett üdvtörténet színterét és e történet boldog életre (üdvösségre) teremtett főszereplőjét. Ősi jelképek tükrében ábrázolják az ember bukását és bűnének következményét: az üdvösség lehetőségének, a paradicsomi boldogságnak elvesztését. Ugyanakkor megjelenik bennük egy halvány reménysugár: Isten nem mondott le eredeti tervéről, továbbra is üdvösséggel, paradicsomi boldogsággal akarja megajándékozni lázadó teremtményét. a) Az Ábrahámig terjedő korszak a tudományok fényében A Bibliát nem fizikusok és nem történészek írták. Ezért a bibliai szövegek hátteréül szolgáló őstörténet feltárásában a szaktudományok segítségére szorulunk. A világ keletkezésére vonatkozó kérdésre a tudomány nem tud megnyugtató módon válaszolni. A világmindenség létrejöttét magyarázó tudományos feltevések közül az egyik legérdekesebb változat a Nagy Bumm nevet viseli. Eszerint kb. 18-20 milliárd esztendővel ezelőtt a mindenség valamiféle hihetetlen méretekben sűrített energia, ősatom robbanása által jött létre. Ebben a kézigránátéhoz hasonló robbanásban születtek az elektronok, protonok, égitestek, naprendszerek. A világ jelenleg is tágulóban van (miként a folyamatosan fújt léggömb). E táguló világmindenségben Földünket egy kicsiny, kihűlőben lévő salakdarabkához hasonlíthatjuk. Arra a kérdésre, hogy honnan ered a kezdeti energia vagy ősatom, illetve miért robbant fel, a tudomány nem tud választ adni. Az ember eredetére és őstörténetére vonatkozóan hasonlóképpen hiányosak az ismereteink. A biológiai fejlődéselmélet Ch. R. Darwin ( 1882) nevéhez fűződik, aki nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Isten fejlődő világot teremtett. Úgy gondolta, hogy az ember természeti tényezők hatására hosszú folyamatban alakult ki az élővilág alacsonyabb formáiból. A tudomány adatai szerint feltehetően 2-3 milliárd éve jelentek meg Földünkön az első egysejtű élőlények. 80 millió évesek bizonyos virágos növények és egyes hüllőfajták maradványai. A ramapithecus (korai majomember) mint az emberfélék családjának első képviselője 10-15 millió évvel ezelőtt bukkanhatott fel India, Kelet-Afrika területén. A crô-magnoni ember kb. 35 ezer évvel ezelőtt élt, és már a mai ember (Homo sapiens sapiens) közvetlen elődjének tekinthető. Az ember őstörténetéről (gyűjtögető, vadászó életmódjáról, anyajogú társadal-

A világ keletkezésétől mairól, vallásáról, művészetéről, az újkőkori földművelésről, az állattenyésztésről, majd az apajogú társadalmak kialakulásáról) nagyon keveset tudunk, többnyire csak feltevésekbe bocsátkozhatunk. b) Az Ábrahámig terjedő korszak a Bibliában MEZOPOTÁMIA E u f r á t e s z T i g r i s Mezopotámia: a bibliai szerző szerint az őstörténet színtere Kaszpitenger Perzsaöböl A Biblia nem tudományos, hanem vallási szempontból mutatja be az üdvtörténet színterét és főszereplőjét. Azt fogalmazza meg, hogy a világmindenség Istentől ered, de arra a kérdésre nem akar válaszolni, hogy a világ teremtése hogyan történt. Nem az ember létrejöttének módját írja le, hanem arra utal, hogy az ember Istentől származik, és nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Isten az evolúciós (lat. evolutio: fejlődés) folyamat által hozta létre teremtményeit. A szent iratok gyűjteménye a világ keletkezését és az ember első történelmi lépéseit nem irodalmi források alapján és nem krónikásként rajzolja meg, hanem prófétai visszatekintések (etiológiák) és mondák formájában. A prófétai visszatekintést a görög aitia (ok) és logosz (tan, magyarázat) szavak összetétele alapján e t i o l ó g i á n a k, azaz olyan irodalmi eljárásnak nevezzük, amely a jelen adatait és eseményeit a régmúltba vetített okokkal magyarázza. A prófétai visszatekintés különbözik a mítosztól. A görög müthosz (elmondás, elbeszélt történet) szóból származó m í t o s z kifejezés epikus alapú irodalmi műfajt jelöl, amely különleges módon jellemzi az ember és a világ titokzatos kapcsolatát. A mítosz nem tesz határozott különbséget a világfeletti Isten és a világ között: ismeretlen benne a semmiből teremtés fogalma; a természet erőit és jelenségeit isteni megnyilvánulásoknak tekinti; a világ eredetének magyarázatát összekapcsolja az istenek és az ember létrejöttének bemutatásával. A mitikus elbeszélés az egyenes vonalú és a történelmet egyszeri adottságnak tekintő szemlélettel szemben ciklikus (körben folyó) időt feltételez. Eseményei a tér és idő feletti ősidőben játszódnak, így mindenkor kapcsolatba hozhatók a körben folyó és az eseményeket szabályos ritmusokban ismétlő időfolyammal. Főszereplői többnyire nem emberek, hanem istenek vagy félistenek. Az etiológia, még ha fel is használ mitikus elemeket: különbséget tesz Isten és a világ között; a történelmet egyszeri adottságnak, kezdettel és véggel rendelkező folyamatnak tekinti; főszereplője a történelemben élő ember, illetve a történelmet vezérlő Isten. A m o n d a kisepikai műfaj, amely mitikus és csodás irodalmi elemek tükrében mutat be valamilyen valós eseményt, illetve valamilyen helyhez, személyhez vagy jelenséghez kapcsolódó hiedelmet. Fő csoportjai: a hiedelemmondák (például a halálról), az eredetmagyarázó mondák (például valamilyen helynév keletkezéséről) és a történeti mondák (például az ősatyákról). 10

Krisztus előtt 2000-ig 1. 1 Az üdvtörténet színtere: a teremtett világ A bibliai szöveg a Teremtés könyvéből származik, amely Mózes öt könyvének első része. A mózesi könyveket a görög penta (öt) és teukhé (könyvtekercs tokja, könyv) szavak összetétele alapján Pentateukhosznak nevezzük. A Pentateukhosz irodalmi egysége többféle hagyomány összefonódásából jött létre a Kr. e. 9. századtól kezdődően. A teremtésről szóló elbeszélés az úgynevezett papi hagyományban található, amely végső formáját a Kr. e. 6-5. században kapta meg Babilonban vagy Jeruzsálemben. 1. 11 A világ teremtése a Bibliában A teremtésről szóló leírás (Ter 1, 1-25.31; 2, 1-4a) 1 1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. 3 És Isten szólt:»legyen világosság!«és lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, 5 és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap. 6 Azután újra szólt Isten:»Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!«7 Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. 8 Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap. 9 Azt mondta ezután Isten:»Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!«úgy is lett. 10 Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. 11 Majd azt mondta Isten:»Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!«úgy is lett. 12 A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. 13 És lett este és reggel: a harmadik nap. 14 Azt mondta ezután Isten:»Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, 15 ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!«úgy is lett. 16 Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, és a csillagokat. 17 Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, 18 s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. 19 És lett este és reggel: a negyedik nap. 20 Azt mondta ezután Isten:»Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!«21 Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. 22 És megáldotta őket Isten:»Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!«23 És lett este és reggel: az ötödik nap. 24 Azt mondta ezután Isten:»Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint.«úgy is lett. 25 Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. [ ] 31 És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap. 2 1 Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. 2 A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. 3 Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten. 4a Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. 11

A világ keletkezésétől A fontosabb kifejezések magyarázata: kezdetben: feltétlen kezdetet, eredetet jelent, vagyis azt, hogy az időfolyam is Isten alkotása. Másként fogalmazva ez arra utal, hogy létezett olyan időpont, amelyben nem lett volna értelme egy múlt időben kimondott mondatnak. teremtette (héb. bara: csinálni, formálni, vágva alkotni valamilyen dolgot): a Bibliában mindig isteni tevékenység, amely utal a létrehozott valóság újdonságára, rendkívüliségére, és jelzi az isteni tevékenység könnyedségét. Amikor később a kifejezés kapcsolatba kerül a görög filozófiával, a semmiből való teremtés (lat. creatio ex nihilo) jelentésárnyalatot is megkapja. Isten: a héber szövegben az Elohim kifejezés áll. Ez a név a sémita El (Isten) szó többes számú alakjaként arra utal, hogy Isten valamennyi isteni tulajdonságot birtokol egyetlen személyben. A magyar Isten szó eredete bizonytalan (feltehetően az ős szóval áll kapcsolatban, és nem kizárt, hogy az atya jelentés is hozzá kapcsolódik). a föld puszta és üres (héb. tohu wabohu) volt: a kifejezés az alapvetően megformált földet jelenti, amelyen még nincsenek növények, állatok stb. Isten szólt: a Teremtő szavával hozza létre a mindenséget: a 3-13. vers a kozmikus régiók teremtését írja le, a 14-31. vers pedig a díszítés, benépesítés műveletét. A teremtő tettek hat napra osztásával a Biblia (szemben a mítoszokkal) a teremtést az időbe, a történelembe helyezi. látta Isten, hogy a világosság jó: a sorok írója meggyőződéssel vallja, hogy mindaz, ami Isten kezéből kikerül, érték (a rossz majd az ember bűnével együtt kerül a világba). a hetedik napon megnyugodott minden munkától: a hét nap irodalmi keret, amely egyrészt a zsidóság kialakult életrendjét szentesíti, másrészt (minthogy a hetes szám a teljességet, tökéletességet jelképezi) a mindenség jóságára, tökéletes voltára utal. 1. 12 A szöveg értelmezése A teremtés-elbeszélés héber szövegének első versei A bibliai könyvek emberi szerzői sajátos módon szemlélik a világot. Nem természettudományos művet vagy mai értelemben vett történelemkönyvet írnak: történelmi tapasztalatukat és Istennel kapcsolatos élményeiket rendkívül változatos irodalmi formákban, színes műfajokban fejezik ki. Az emberi értelmet és kifejezőeszközöket messze meghaladó istenélményüket céltudatosan szerkesztett vallási drámák és ősi szimbólumok segítségével próbálják közölni. Ezek a drámák és jelképek a korabeli világkép elemeit hordozzák. Bennük azonban nem ezek a korhoz kötött elemek a fontosak, hanem a vallási mondanivaló, amelyet a zsidóság kinyilatkoztatásnak tekintett. A teremtésről szóló ének azt tanítja, hogy a világ Istentől van, tőle függ, de a teremtés módjáról nem beszél. Arról sem tesz említést, hogy mikor teremtette Isten a mindenséget. Ha végtelen idővel számolunk amit általában sem a tudomány, sem a bölcselet nem javasol, akkor ez azt jelenti, hogy a világ öröktől fogva Istentől függ. 12

Krisztus előtt 2000-ig A teremtés-elbeszélés mítosztalanítja a világot. A teremtésről szóló énekben vannak mitikus elemek, de tartalmilag egészen más, mint a pogány mítoszok: az égitestek itt nem istenek, hanem teremtmények, Isten pedig világfeletti (lat. transcendens) lény, aki szabadon és minden előzmény ( alapanyag ) nélkül teremti a mindenséget. Ezzel szemben például a Kr. e. 18. századból származó babilóniai Enuma elis ( Amikor fönn ) eposzban Marduk isten megöli Tiamatot (az őskáosz női, illetve sárkány alakú megtestesítőjét), majd testéből alakítja ki az eget, a földet és az alvilágot. A babiloni mítoszokban pártokra szakadt istenek harca előzi meg a teremtést; az istenek és istennők mintegy szexuális kapcsolatban hozzák létre a világot. A sumér mitológia az ég és a föld kettősségét egy férfi és egy női istenpárra vezeti viszsza stb. Az ókori keleti ember világképe 1. 13 A neked szóló üzenet A világ mint a rád vonatkozó isteni álom megvalósításának színtere ajándék. Tudod, hogy ezért az adományért hálával tartozol Istennek? A világ nem isteni valóság, mert egy felette álló egyetlen személy akaratából létezik. Nem szabad felcserélned az egyetlen igaz Isten tiszteletét azzal, ami nem Isten (biológiai értékek, anyagi javak stb.). 13

A világ keletkezésétől 1. 2 Az üdvtörténet főszereplője: az ember Az ember teremtéséről két szöveget találunk a Teremtés könyvében. Az egyik a hatnapos teremtés-elbeszélés keretében írja le az isteni képmás születését. Ez a leírás a papi hagyományból származik. A másik elbeszélés egy csodálatos kert jelképének segítségével azt mutatja be, hogy Isten üdvösségre, boldog életre teremtette az embert. Az utóbbi szöveg a Teremtés könyvének abból a hagyományából ered, amelyet a Jahve istennév használata alapján jahvista forrásnak neveznek. 1. 21 Az ember teremtése a Bibliában a) Az isteni képmás születése az első teremtés-elbeszélésben (Ter 1, 26-30) 1 26 Majd azt mondta Isten:»Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!«27 Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. 28 Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten:»Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!«29 Majd azt mondta Isten:»Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, 30 a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!«úgy is lett. A fontosabb kifejezések magyarázata: alkossunk: a megfontolás többes számában (lat. pluralis deliberationis) álló ige csak egyetlen cselekvőre utal. embert: az ember (héb. adam) itt az emberiséget, az egész emberi fajt jelenti. képünkre: a zsidóságot környező világ szemlélete szerint a fáraó vagy az uralkodó Isten képviselője a földön, a Biblia szerint minden ember ilyen. Az ember egész lénye Isten dicsőségét, méltóságát tükrözi, jóllehet korlátozott módon. uralkodjék: az ember nem tartozik a teremtményeknek hódolattal, mert felettük áll, de képmási mivoltának megfelelően kell gyakorolnia ezt az uralmat. férfinak és nőnek teremtette őket: a kétneműség Isten akarata, és mindkét nem birtokolja az istenképiséget (emberi méltóságukban egyenlők). Az ember teremtéséről szóló leírás részlete a LXX alapján 14

Krisztus előtt 2000-ig b) Az ember létrejötte a második teremtés-elbeszélésben (Ter 2, 4b-25) 2 4b Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet, 5 még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet. 6 Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét. 7 Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénynyé lett. 8 Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. 9 S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. 10 Édenből folyóvíz jött ki, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt. 11 Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem 12 annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. 13 A második folyó neve Gíhon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz. 15 Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. 16 Azt parancsolta az Úr Isten az embernek:»a kert minden fájáról ehetsz, 17 de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!«18 Azt mondta továbbá az Úr Isten:»Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!«19 Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. 20 Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. 21 Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. 22 Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. 23 Az ember ekkor azt mondta:»ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiból vétetett!«24 Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek. 25 Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat. A fontosabb kifejezések magyarázata: A négy paradicsomi folyó 12. sz.-i szimbolikus ábrázolás az Úr Isten: a héber szövegben a Jahve-Elohim név áll; a Jahve ( aki van ) kifejezés a zsidóság Istenének tulajdonneve. megalkotta az embert a föld agyagából: az ókori keleten ismert kép szerint az istenek agyagból formálják az embert; ez a jelenet is a fazekas munkáját tartja szem előtt. orrába lehelte az élet leheletét: az ószövetségi ember úgy gondolta, hogy csak Isten él önmagában, és minden más csupán rajta keresztül létezik. Az élet adása összekapcsolódik az élet jelével, a lélegzettel. ültetett egy kertet: a héber gan szót a görög (LXX) fordítás a paradeiszosz (körülkerített, gondozott kert), a latin fordítás pedig a paradisus szóval adja vissza; ezekből ered a magyar Paradicsomkert elnevezés (az óperzsában a pairi daeza körülkerített kertet jelent). Édenben: a sumér-akkád eden szó jelentése: puszta. növesztett a földből mindenféle fát: az asszír-babiloni irodalomban is szokásos volt a fák (növények) említése az istenek kertjének leírásában; hasonlóképpen ismert jelkép a jó és a rossz tudásának fája. azt parancsolta az Úr Isten az embernek: a fák, elsősorban az élet fája a jó utat jelképezik, a jó és rossz tudásának fája pedig a rossz utat; ha az ember az utóbbiról akarna enni, az azt jelen- 15

A világ keletkezésétől tené, hogy ő akarja eldönteni Isten helyett, mi a jó, és mi a rossz (azaz felülbírálná az isteni útmutatást, helytelen útra tévedne). alkossunk hozzá illő segítőt is: a nő egyenrangú társa a férfinak, és nem alárendelt lény. kivette egyik bordáját: az oldalborda (a sumér sela) elsősorban életet jelent, illetve egy életet jelképező virágot, amelynek szára borda alakú. A sumér mitológiában a szülés istennője, Ninti is az élet, illetve borda úrnője, és ő is a férfi oldalából vétetett. Az oldalbordából eredés a két nem egymásra utaltságának és részben a házasság felbonthatatlanságának is szimbóluma. legyen a neve feleség: a feleség vagy asszony (héb. issah: asszony/ember) a férfi értelmű szó (héb. is: férfi/ember) nőnemű változatának tekinthető. A férfi és a nő nevének egybecsengése a két nem lényegi azonosságára utal: a nő egységet alkot a férfival, akinek segítőtársa. nem szégyellték magukat: a kijelentés azt jelképezi, hogy ez a békés, idillikus paradicsomi állapot még mentes a bűntől és a bűn következményeitől. 1. 22 A szövegek értelmezése A teremtéstörténet szerzője a világ és az ember teremtéséről egy olyan képet rajzol, melyben Isten kész, befejezett formában alkot meg minden fajt, így az első embereket is, és az emberiség egyetlen emberpártól származik. Figyelembe véve az elbeszélés műfaját, értelmezni tudjuk ezt az irodalmi képet. A bibliai dráma jelképei által azt tanítja, hogy az élet és az ember csodája Istentől származik. A Biblia nem természettudományos mű: arról, hogy milyen módon jött létre az élet, és hogyan történt az emberré válás (lat. hominisatio), a szerző semmit sem akar mondani. Hasonlóan ehhez a paradicsomi állapotot bemutató részlet sem történelmi helyzetet ábrázol, hanem azt jelképezi, hogy Isten boldog életre, üdvösségre teremtette az embert (vö. Lk 23,43). A bibliai leírás nem áll ellentétben a biológiai fejlődést hirdető tudományos feltevésekkel. Erre már Szent Ágoston ( 430) is rámutatott, aki azt állította, hogy a teremtés kezdetén Isten nem hozott létre mindent kész, befejezett formában. Az élőlényeknek csupán programjait (lat. rationes seminales) helyezte az anyagba azzal a céllal, hogy ezek a programok megfelelő időben természeti tényezők hatására kibontakozzanak. Könnyen elgondolható, hogy Isten fejlődő világot teremtett. Amennyiben ezt tette, az emberi lény létrejöttének oka Isten és a természet együtt, de mindkettő más és más szempontból. Ha például napjainkban az automata gépsorokkal felszerelt autógyár futószalagjáról lekerülő új gépkocsi létrehozó okára kérdezünk, kétféle választ adhatunk: az új autót a gépek hozták létre, más szempontból viszont az automatákat megalkotó ember. Ugyanígy a fejlődés folyamán megjelenő emberi lénynek is lehet egyszerre oka a természet és az Isten. Az ember Isten szándékának megfelelően az állatvilágból emelkedett ki: az emberré válás küszöbét átlépő lény attól a pillanattól fogva ember, amikor létrejött éntudata, illetve először gondolt homályosan valamiféle istenségre. 1. 23 Elgondolkoztató kérdések A bibliai leírás szerint Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez azt jelenti, hogy teremtménye ésszel és szabad akarattal rendelkező lény. Gondolsz-e arra, hogy neked mint képmásnak minden tekintetben az ősképet kellene utánoznod? A második teremtés-elbeszélésből kiviláglik, hogy a Teremtő minden képzeletet felülmúló boldogságot szánt teremtményének. Ezt a boldogságot az Édenbe telepített kert jelképezi. Eszedbe jutott-e már, hogy köszönetet mondj Istennek ezért a csodálatos ötletéért? 16

Krisztus előtt 2000-ig 1. 3 Az ember első kudarca és az isteni segítség ígérete A Teremtés könyve prófétai visszatekintés formájában számol be az üdvösség lehetőségének elveszítéséről, vagyis az első emberek bűnéről. Ugyanakkor felcsillantja a reményt is, amenynyiben megemlékezik Isten segítő szándékának megnyilvánulásáról. A bűnbeesést és az isteni segítőkészség megnyilatkozását vallási-irodalmi dráma keretében ábrázolja. Az eseményt bemutató jahvista bibliai hagyomány végleges szövegét a zsidók babiloni fogsága (Kr. e. 586-538) után Jeruzsálemben fogalmazták meg. 1. 31 A bűnbeesés a Bibliában A bűnbeesésről szóló leírás (Ter 3, 1-24) 3 1 A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak:»miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?«2 Az asszony azt felelte neki:»a kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. 3 Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt a- zért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.«4 A kígyó erre azt mondta az asszonynak:»dehogy is haltok meg! 5 Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!«6 Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. 7 Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. 8 S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől. 9 Az Úr Isten azonban szólította az embert:»hol vagy?«10 Az így válaszolt:»hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.«11 Erre megkérdezte tőle:»ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?«12 Az ember azt felelte:»az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.«13 Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt:»miért tetted ezt?«ő így felelt:»a kígyó rászedett, és ettem.«14 Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz:»mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; hasadon járj, s port egyél életed valamennyi napján! 15 Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.«16 Az asszonynak pedig azt mondta:»megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!«17 Ádámnak pedig azt mondta:»mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, a- melyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! 18 Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! 19 Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, mert por vagy, és visszatérsz a porba!«20 És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és feleségének. Felöltöztette őket, 22 és azt mondta az Úr Isten:»Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!«23 Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. A fontosabb kifejezések magyarázata: a kígyó: a vegetáció, az élet, a gyógyulás stb. szimbóluma; a zsidóknál az álnokság és az istenellenes hatalmak jelképe is (vö. a magyar kígyót melengettem a keblemen mondással). A 17

A világ keletkezésétől szövegben egyszerűen a kísértést jelenti, vagyis az ember felelősségén van a hangsúly. megnyílik a szemetek: a kísértés elsősorban nem elméleti tudást ígér, hanem olyan hatalmat, amelynek alapján az ember saját maga szabhatja meg, hogy mi az erkölcsileg helyes, és mi a bűnös cselekedet. észrevették, hogy mezítelenek: ez egyrészt a szégyenérzet felébredésére, másrészt a megaláztatás, a megvetettség és a kiszolgáltatottság élményére utal. Az ókorban is szokás volt például a foglyok lemeztelenítése. port egyél: a kifejezés egyenértékű azzal, hogy átkozott vagy. ellenségeskedést vetek ivadékod és az ő ivadéka közé: állandó harc lesz az ember és a kígyó jelképezte bűnös világ között; az asszony leszármazottai az Istenhez hűséges zsidók, a kígyó ivadéka a kísértés és bűn fertőzte világ. ő széttiporja fejedet: mivel az asszony ivadéka széttiporja a kígyó fejét, a küzdelem nem reménytelen. Ezt a bibliai üzenetet a keresztények első örömhírnek (proto-evangéliumnak) tekintik. megsokasítom terhességed kínjait: a mondat nem a terhesség biológiai nehézségeire, hanem az életadást beárnyékoló reménytelenségre, félelemre utal, amely a bűn következménye. uralkodni fog rajtad: Isten eredeti terve szerint az asszony segítőtárs; az alárendelt szerep a bűn következménye. arcod verejtékével edd kenyeredet: nem a munka a büntetés, hanem a munka kínja, kilátástalansága. Átkozott a föld is, azaz megbomlik az Isten eredeti tervében szereplő egyensúly a természet és az ember között. 18 A tudás fájára tekeredő kígyó 15. sz.-i fametszet visszatérsz a porba: nem a halál a büntetés lényege, hanem egyrészt a halállal kapcsolatos félelem és reménytelenség, másrészt az, hogy megszakad az ember és az Isten közötti kapcsolat. az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített: Isten nem hagyja el lázadó teremtményét, hanem azonnal segítségére siet; az isteni tettben burkoltan a megváltás ígérete fogalmazódik meg. kiküldte őt az Éden kertjéből: e kijelentés antropomorf módon (azaz Istent emberi tulajdonságokkal felruházva) arra utal, hogy miután az ember visszautasította Isten boldogító tervét, elveszítette a lelki harmónia és a belső béke paradicsomi állapotát. kerubokat állított: a kerub az akkád karabu (áldani) kifejezésre utaló angyalnév; az ószövetségi bibliai irodalomban a kerub Isten jelenlétének szimbóluma. 1. 32 A szöveg értelmezése A bűnbeesésről szóló leírás a paradicsomi állapotot mint történelmi helyzetet mutatja be: Ádámot és Évát egyetlen emberpárként ábrázolja, és az események mögött álló Istent haragvó, büntető Istenként jeleníti meg. Az elbeszélés műfaja etiológia: szerzője jelképekben és dramatizált formában mondja el azt, ami feltehetőleg történt, hogy magyarázatot adjon saját korának nyomorúságos állapotára. Az Édenkert boldogsága Istennek az emberre vonatkozó eredeti elgondolását, az üdvösséget jelképezi, amelynek már az első emberi lények is ellene mondottak. Ezt az ellenszegülést nevezi a későbbi teológia ősbűnnek. E bűn lényege nem

Krisztus előtt 2000-ig valamiféle tiltott gyümölcs elfogyasztása (amelyet egyébként csak a latin hagyomány nevez almának, valószínűleg azon az alapon, hogy a latin malus szó jelenti az almafát, de a rosszat is). Az első bűn nem egyszerűen az erkölcsi tudat felébredése két gyermeteg lélekben, hanem lázadás minden felsőbbrendű erkölcsi elv és útmutatás ellen az önállósulás végett: Az ősbűn az embernek az a törekvése, hogy önmaga határozza meg, mi a jó és mi a rossz mondja Aquinói Szent Tamás ( 1274). A bibliai elbeszélésből azonban az is kiviláglik, hogy Isten a bűn ellenére sem hagyja magára teremtményét. A lázadó ember segítségére siet: erre utal a kígyó megsemmisítésére vonatkozó ígéret (a proto-evangélium) és a bőrköntösök jelképe. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy Isten fejlődő világot teremtett, Ádám és Éva nem szükségszerűen két emberi egyedet jelöl: képviselhetnek egy olyan csoportot is, amelynek tagjai nem követték lelkiismeretük pozitív indításait. Minthogy a bűn és következményei nem a nemzés útján, hanem kulturálisan (helytelen viselkedési minták közvetítésével, bűnös életvitel okozta lelki és testi sérülések áthagyományozásával stb.) adódnak tovább, az ősbűn tana éppúgy összeegyeztethető az emberiséget egyetlen emberpártól származtató monogenizmussal, mint a több embert feltételező poligenizmussal. Az értelmezésben a bibliai hagyomány más területeit is szem előtt tartva figyelembe kell venni, hogy az isteni büntetésekre utaló bibliai megjegyzések erősen antropomorf kifejezések. Isten ugyanis nem büntet. Ő fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt (vö. Mt 5,45). Ha azonban valaki bűnös állapotban kerül Isten közelébe, az Ő boldogító közelségét szenvedésként, büntetésként éli meg. Meggondolandó, hogy a napra felkészületlenül kifekvő embert sem az őt leégető Nap bünteti meg, hanem ő jár el oktalanul, amikor nem keni be magát napolajjal. Még nagyobb oktalanságot követne el, ha ezek után azt feltételezné, hogy a Nap haragszik rá, és ezért égette meg a bőrét. A Paradicsomkertből való kizárást tehát nem isteni büntetésnek, hanem az emberi gőg logikus és fájdalmas következményének kell tekintenünk. 1. 33 A bibliai szöveg tanulsága Kiűzetés a Paradicsomból bibliaillusztráció a 13. sz.-ból A bűn szétzilálja a rád vonatkozó isteni vázlatot, és lehetetlenné teszi a belső ember megvalósítását. A bűnös cselekedettel tehát önmagadat rombolod, és nem Istent sérted meg. Ennek az önrombolásnak szomorú következménye az, hogy belső embered saját erejéből nem kerülhet Isten közelébe (nem juthat el a paradicsomi állapottal jelképezett boldogságra). Megváltásra, megigazulásra, szabadításra szorulsz! A Biblia azt tanítja, hogy Isten segítségedre siet: a bűnös állapotból való szabadításra vonatkozó első örömhír neked is szól! 19

A világ keletkezésétől 1. 4 A bűn terjedése és Isten irgalmának megnyilvánulása A Biblia nemcsak az első bűn elkövetését mutatja be, hanem a bűn terjedését és a nyomában járó szenvedés állapotát is megrajzolja. Ugyanakkor arra is utal, hogy Isten nem fordul el bűnös teremtményétől, nem vonja meg tőle irgalmas szeretetét. A bemutatásra kerülő három szemelvény a Pentateukhoszban található: a Káinról és Ábelről szóló elbeszélés a jahvista hagyományhoz tartozik, a vízözönről szóló részlet a jahvista és a papi hagyomány alapján egybedolgozott irodalmi alkotás, a bábeli nyelvzavart bemutató versek pedig szintén a jahvista hagyomány alapján fogalmazódtak meg. A kezünkben lévő szövegek végső formája a Kr. e. 6-5. században alakult ki. 1. 41 A Biblia a bűn terjedéséről a) Káin és Ábel (Ter 4, 1-16) 4 1 Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt:»embert kaptam Istentől!«2 Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. 3 Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. 4 Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, 5 de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét. 6 Ám az Úr azt mondta neki:»miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? 7 Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!«8 Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének:»menjünk ki!«amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte. 9 Azt mondta ekkor az Úr Káinnak:»Hol van Ábel, a testvéred?«ő így felelt:»nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?«10 Azt mondta erre neki:»mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. 11 Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből! 12 Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!«13 Azt mondta erre Káin az Úrnak:»Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. 14 Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!«15 Azt mondta erre az Úr neki:»korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!«jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál. 16 Eltávozott erre Káin az Úr színe elől, és bujdosóként lakott Nód földjén, Édentől keletre. A fontosabb kifejezések magyarázata: az ember aztán megismerte feleségét: a héber megismerni szó nem csupán az elméleti ismeretszerzést jelenti, hanem a személy egészét igénybe vevő tapasztalatot (adott esetben a szexuális kapcsolatot). Káin: a név a kapni ige héber megfelelőjével áll kapcsolatban. embert kaptam Istentől: Isten a bűnbeesés után sem vonta meg a termékenység áldását az embertől. Ábel: sorsára utaló neve annyit jelent, mint lélegzet, semmiség. rátekintett nem tekintett: a két testvér értesül az isteni tetszésről, illetve elutasításról, de a felismerés módját a szöveg szerzője nem tartja fontosnak, nem írja le. Az idősebb testvérben mindenesetre feltámad az irigység. 20

Krisztus előtt 2000-ig Káin lehorgasztotta a fejét: a fej lehorgasztása az elvetettség érzése miatti elkeseredettség jele, és a lelkiismeret szava, amely jelzi, hogy Káin nincs végzetszerűen kiszolgáltatva a bűn hatalmának. rátámadt és megölte: a mezőre csalogatás és a rátámadt ige héber megfelelője a cselekedet megfontoltságára utal. talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?: e kérdéssel Káin kétségbe vonja, hogy felelős lenne testvére sorsáért. testvéred vérének szava hozzám kiált: Isten az emberi élet ura és védnöke, ezért Ő az élet elleni merényletek végső számonkérője. légy átkozott: a bűn logikus következménye, hogy a föld megtagadja a gyilkostól áldását, és a közösség is kirekeszti őt. jelt is tett az Úr Káinra: nem szégyenbélyegről van szó, hanem a védelem jeléről (az emberi életet csak Isten veheti el, Káin nem lehet vérbosszú áldozata). Édentől keletre: nem földrajzi megjelölés, hanem Káin Istentől távoli életét jelenti. b) A vízözön (Ter 6, 1-2.12-21; 7, 1.11.17-19; 8, 1-4; 9, 8-13) 6 1 Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, 2 látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. [ ] 12 Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott mert romlott útra tért minden test a földön, 13 azt mondta Noénak:»Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről. 14 Készíts magadnak bárkát cédrusfából kamrákat készíts a bárkában, és kend be szurokkal belülről, kívülről. 15 Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága. 16 Készíts ablakot a bárkára, s attól egy könyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne. 17 Mert íme én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. 18 Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. 19 Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled. 20 A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon. 21 Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.«[ ] 7 1 Azt mondta erre az Úr Noénak:»Menj be a bárkába, te és egész házadnépe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.«[ ] 11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei [ ] 17 A vízözön pedig negyven napig áradt a földre. A vizek megszaporodtak, és felemelték a bárkát a földről. 18 Azután rettenetesen megáradtak, és betöltöttek mindent a föld színén; a bárka pedig továbbhaladt a vizeken. 19 Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt [ ] 8 1 Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből. 3 A vizek visszahúzódtak a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek. 4 A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein. [ ] 9 8 Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak: 9»Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, 10 és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. 11 Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.«12 Azután Isten azt mondta:»ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: 13 szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.«21

A világ keletkezésétől A fontosabb kifejezések magyarázata: az Isten fiai feleségül vették : az istenfiak a kánaáni mitológia szerint isteni lények, akik az emberek lányaival kötött házasságuk révén átlépik az isteni és az emberi világ közötti határt. A szövegben azokat a bűnös embereket jelképezik, akik az emberi valóságot az isteni világba akarják emelni, illetve az Isten és az ember közti különbséget meg akarják szüntetni. romlott útra tért minden test a földön: mivel a test szó ebben az esetben az embert jelenti, a megállapítás arra utal, hogy minden ember bűnt követett el. Noé: nevének jelentése bizonytalan (nyugalom, vigasztal?). megtelt a föld gonoszsággal általuk: a mondat az első bűnök utáni állapotra, a bűn fertőzte világra utal. elpusztítom őket a földről: antropomorf megfogalmazása a bűn logikus következményének. készíts magadnak bárkát: a leírás szerint nem valódi bárkáról van szó, hanem inkább egy 150 méter hosszú, 25 méter széles és 15 méter magas ládáról, amelynek tetőzete házéhoz hasonlít. minden állatból kettőt-kettőt: a teremtéskor nemcsak az ember, hanem az állatok is részesültek Isten áldásában, és így történik ez megmenekülésük esetében is. téged találtalak igaznak: az igaz az isteni útmutatásokhoz hűséges ember. Noé életének hatszázadik esztendejében: a bibliai számadatok értelmezésében óvatosan kell eljárnunk: az életkort jelölő számok gyakran erkölcsi minőséget fejeznek ki. A számadat az ősatya (pátriárka) valláserkölcsi nagyságát jelképezi. a második hónap tizenhetedik napján: a papi hagyomány ettől az időponttól számítja a vízözön végét, amely Noé 601. évében, a második hónap huszonhetedik napján következik be (Ter 8,14). A bárkába szállás és a bárkából való kijövetel között tehát egy holdév (354 nap) és még 11 nap, vagyis egy napév (365 nap) telik el. feltört a nagy mélység minden forrása: ha visszatekintünk a teremtés-elbeszélésben feltételezett világképre (az alsó és felső vizekre), az a benyomásunk, hogy az alsó és a felső vizek újra egyesülni fognak, azaz a teremtett világ egészét megsemmisülés fenyegeti. A szerző a világrend széthullásával akarja szemléltetni, hogy a bűn az egész teremtést veszélyezteti. a vízözön pedig negyven napig áradt a földre: a negyvenes szám egy nemzedék korára vagy egy meglehetősen hosszú, de pontosan meg nem határozott időszakra utal, amelyet Isten rendelt el. Ararát hegyein: Ararát örményországi terület az Arexész középső folyása mentén; hegység és (5165 méter magas) hegycsúcs a mai Törökország területén. szövetséget kötök veletek: a kijelentés nem valódi szövetségre utal (hiszen hiányzik belőle a kölcsönös elkötelezettség), hanem Isten egyoldalú kegyelmi adományára. szivárványomat a felhőkbe helyezem: a mítoszok szerint a szivárvány a vihar istenének íja, amelyet az istenség a vihar elmúltával a felhőkre akaszt; a Bibliában annak a reménynek jelképe, hogy Isten még abban az esetben is fenntartja a világ rendjét, ha lázadó teremtménye ezt nem érdemli meg. c) A bábeli nyelvzavar (Ter 11, 1-9) 11 1 A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt. 2 Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták egymásnak:»gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!«aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, 4 és azt mondták:»gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«5 Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, 6 és azt mondta az Úr:»Íme, egy ez a nép, és egy ajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tet- 22