MÓRA KÖNYVKIADÓ szöveg: kiss ottó kép: baranyai (b) andrás
Élt egyszer egy ember. Ezt az embert Hálló Istvánnak hívták, de ismerõsei az egyszerûség kedvéért csak úgy szólították: Hálló Istvá.
Vasárnaponként szépen repkedett ez az ember a város felett, mert hiába volt nagy a hasa, tudott õ repülni. Ugyanis nem sörhasa volt, hanem levegõ. Egyszer csak megszívta magát, és már emelkedett is, mint egy tajvani tehénballon. A leírása a következõ volt ennek az embernek: élére vasalt, barna pantalló, amelynek azonban az egyik szárán a vasalás éle jobbra kanyarodott, mert Hálló Istvá feleségének a deszkája hibás volt.
Na, látja ez az ember most vasárnap délután, amikor szépen emelkedett, hogy nagy baleset van a negyvennégyes úton. Tudta Hálló Istvá, hogy a negyvennégyes úton van a baleset, mert korábban éppen a földmérési hivatalban dolgozott. Bólintott hát a fejével, hogy lejjebb tudjon szállni, mert így irányította magát õ a levegõégben.
Nagyon szerette irányítani magát ez a Hálló Istvá a levegõégben. Néha egész délután csak irányította magát, az órájára nem is nézett, így sokszor nem tudott hazaérni vacsorára. A gyerek mondta is neki otthon, hogy apuka, ne szállj annyit a város felett, mert jön egy nagy szélvész, és elvisz a fenébe. Na de õ nem törõdött a jó tanáccsal, hanem csak megszívta magát, és huss!
Egyébként Hállónak nem régóta van ez a vasárnapi emelkedése. Mindössze hat hete történt az elsõ eset. Tudniillik õ mindig tubusos fafogót használt a fafogáshoz, de hat hete elfogyott otthon a tubusos fafogó. És ez éppen vasárnap történt. Hát most mi legyen? Mivel fogja ezután majd a fát Istvá? Tanácstalan volt a Hálló család.
Na, várjatok csak egy kicsit! mondta Hálló Istvá családfõ, és egy hirtelen jött ötlettõl vezérelve bement a fürdõszobába. Mit csinálsz, apuka? kérdezte Borbola Erzsi, aki Hálló Istvá felesége volt, de megtartotta korábbi férje nevét, azért hívták így. Hátha még van benne egy kicsi! szólt ki a fürdõszobából Hálló Istvá, mert reménykedett, hogy maradt még a tubusos fafogó tubusában egy kis fafogó. Ez megoldás lett volna. Tudták mind a hárman. Mert otthon volt Hálló Robika is, akirõl eddig név szerint még nem esett szó, de ettõl függetlenül szintén reménykedni kezdett. Á, hagyjad a fenébe! mondta Borbola Erzsi, mert õ korábban már jól megnyomkodta a fafogós tubust.
Nagydarab asszony volt ez a Borbola Erzsi, olyan, aki erõsen meg tudja nyomkodni a fafogós tubust. Nem hagyom én! kiáltott dacosat a fürdõszobából a családfõ, mert most meg abban reménykedett, hogy õ erõsebben meg tudja nyomkodni a tubust. Nyomta, nyomta Hálló Istvá azon a vasárnapon a fürdõszobában a tubust, de hiába, mert abból nem jött fafogó. Hálló Robika a szomszéd pajtáshoz sietett játszani, ezért õ nem is próbálta megnyomni a tubust. Jobb is, mert úgyse sikerült volna neki, ugyanis még csak hatéves volt. Talán majd négy vagy öt év múlva. De addig meg nem várhattak!
Hozom az ollót! mondta ekkor gyorsan támadt ötlettõl vezérelve Borbola Erzsi. Arra gondolt, hogy ha felvágja a tubust, és kiteríti, Hálló Istvá a maradék fafogóval megkenhet jó néhány fát a lakásban: asztallapot, ajtófélfát, széklábat, ahogy rendesen szokta. Nehogy már most a körmödet akarjad vágni! tiltakozott Hálló Istvá, mert õ azt hitte, hogy Borbola Erzsi az ollóval a körmét akarja vágni. Nem tudta, hogy nem azt akarja vágni! Nem tudta, hogy õ a tubust akarja vágni! Ezért megcsóválta a fejét Hálló Istvá, aztán pedig jó erõsen megszívta magát. És ekkor hirtelen megemelkedett.
Aztán, amikor látta, hogy jó ez a hirtelen megemelkedés, kiment az udvarra, és huss, elrepült a Non Stop boltba tubusos fafogóért. Hát azóta repked Hálló Istvá vasárnaponként a város felett, mint egy kacsa.
De ez nem is lényeges. A lényeges az, hogy azon a vasárnapon, hat héttel ezelõtt, nem kapott õ tubusos fafogót a Non Stop boltban. Ezért tud a mai vasárnap délutánon is repülni. Csak odaszól vasárnap délutánonként Borbola Erzsinek, hogy te, Erzsi, repülök egy kört, hátha kapok tubusos fafogót a Non Stop boltban. Repüljél, Istvá, egy kört. Csak ennyit felel Borbola Erzsi, aztán befordul a konyhába, mert nemcsak nagydarab asszony ez a Borbola Erzsi, de okos is, tudja, hogy Hálló Istvá már nem a fafogóért repül, hanem magáért a repülésért repül. Pedig bizony jobban tenné, ha otthon maradna. Ezt majd tanulságként mi is látni fogjuk.
Na de most éppen lejjebb ereszkedett Hálló Istvá bólintás segítségével a negyvennégyes út felett. Zümmögött, mint egy darázs, és nézte a baleset helyszínét onnan. Közben csak megint zümmögött, zümm-zümm, nehogy azt higgyék, nem egy darázs. Fentrõl úgy látszott, egy zöld Mitsubishi Galant ütközött egy Nivával. Kisbusz. Vagy terepjáró, ez nem látszott onnan fentrõl. Homokszínû Niva. Vagy inkább terepszínû. Ha homokos a terep. Ezt állapította meg Hálló Istvá.
Nem sokkal késõbb a helyszínre villogó mentõautó érkezett, amely nemcsak villogott, hanem vijjogott is. Na, ez a mentõautó nem hagyta abba a vijjogást, még azután sem, hogy megállt a baleset helyszíne mellett. Zümm-zümm, mondogatta tehát egyre hangosabban a levegõégben Hálló Istvá, hogy biztosan meghallják õt a lentiek a vijjogástól. Egyszer csak az egyik rendõr, mert akkor már rendõrautó is volt a baleset helyszínén, megnyomta a sapkáját, és felfelé nézett. Ott egy zümmögõ darázs! mondta. Na hol? Ezt egy másik rendõr kérdezte, aki mellette állt. Ott ni! Ezt válaszolta az a rendõr, aki az elõbb megnyomta a sapkáját.
Ott, tényleg! Ezt mondta a másik rendõr. Nem az, aki az elõbb megnyomta a sapkáját, hanem az, aki a mellett állt, aki az elõbb megnyomta a sapkáját. Na most a könnyebb elbeszélés miatt elnevezem a sapkás rendõrt Jocinak, a másik rendõrt pedig Misinek. Kár, hogy se Joci rendõr, se Misi rendõr nem szólt már ezután egy árva szót se. Hanem a járókelõk! Mert azok is felnéztek a zümmögõ emberre, aki a levegõégben zümmögött. Ez pedig Hálló Istvá volt. S hogy ne derüljön ki a turpisság, gyorsan továbbrepült õ a négylyukú híd felé. Így, sajnos, nem tudott meg többet a balesetrõl.
A négylyukú hidat a városban mindenki csak Bárdos-hídnak hívta, mert ez volt a neve. Hálló a híd irányába repült, de amikor látta, hogy ott most nincsen baleset, elhaladt felette, és csak a bútorgyár, illetve a Cheap Shop között, körülbelül a sportpályával szemben állt meg a levegõégben. Ott sem volt baleset, csak megállt pihenni Hálló Istvá. Gondolta, pihenek egy kicsit, aztán leszállok a Cheap Shopba tubusos fafogót vásárolni. Na de a Cheap Shop nem volt nyitva, mert vasárnap volt. Ezért Hálló Istvá a pihenés után a sportpálya fölé repült. Ott éppen kezdõdött a vasárnap délutáni futballmérkõzés. Ezt gyorsan megnézte Hálló Istvá, mert nagyon szerette a vasárnap délutáni futballmérkõzést gyorsan nézni. Kettõ-egyre gyõztek a kékek, akik pedig a hazaiak voltak. Ezt tudta Hálló Istvá, mert korábban õ nemcsak a földmérési hivatalban dolgozott, hanem a sportpályán is. Ott pedig szertáros volt.
Örült nagyon Hálló Istvá a hazaiak gyõzelmének, aztán az otthona felé vette az irányt, mert látta, hogy nagyon besötétedett. Elszállt a délután, gondolta.
Aztán megcsóválta a fejét. Ettõl eléggé billegett Hálló Istvá a levegõégben, de ez nem zavarta õt a hazaérésben. Hamar hazaért, mert sietett. De hiába. A vacsora kihûlt, és egyébként is elfogyott már.
A kiadó könyveit kedvezménnyel megrendelheti webáruházunkban: www.mora.hu Kiss Ottó, 2006, 2015 Baranyai (b) András, 2006, 2015 Móra Könyvkiadó, 2015 Minden jog fenntartva, a kiadvány egészének vagy bármely részének a kiadó írásos engedélye nélküli sokszorosítása, másolása, egyéb engedélyköteles felhasználása beleértve a kiadvány digitalizálását és ily módon történõ többszörözését, nyilvánossághoz közvetítését szigorúan tilos! 65 éve családtag Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja ISBN 978 963 41 5184 5 Kiadja a Móra Könyvkiadó Zrt., Janikovszky János elnök-vezérigazgató Felelõs szerkesztõ: Dian Viktória Terjedelem: 2,9 (A/5) ív IF 9216 E-mail: mora@mora.hu Honlap: www.mora.hu Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben Felelõs vezetõ: Fazekas Péter vezérigazgató www.gyomaikner.hu