EGYSZERŰENKÜLÖNLEGES
Az óbudai több, mint 220 éves műemlékház, amelyet ma Symbol Budapestként ismerünk, évszázados titkokat, folyamatosan gyarapodó kedves emlékeket és felejthetetlen történeteket őriz.
Tartalom Köszöntő...3 Óbuda története...4 A Hoffmann ház története...9 A Hoffmann család története...12 Egy bőrdíszműves története...19 A Symbol Budapest születésének története...23 A névadás története...26 A jövő története...28 Utószó...29 Köszöntő A hag yomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. Morus Tamás Egy háznak, különösen, ha régóta áll, valójában nem egy, hanem számtalan története van. A ház lakói, rég letűnt korokban élt emberek teszik le az alapokat, írják-élik saját történetüket. Majd az utánuk jövők folytatják, őket megint újak követik. Mindannyian saját történetük főhősei. Utólag viszszanézve azonban látszik, hogy a különálló történetek egésszé állnak össze: úgy rakódnak egymásra, mint a ház falában a téglák sora. E ház története ezért sok-sok ember története. Azoké, akik valaha itt éltek a Hoffmannoké. Azoké, akik ma azért dolgoznak itt, hogy ez a hely legyen, és különleges legyen a tulajdonos családtól a séfekig, a világbajnok mixertől a kis pohárleszedőkig terjed a sor. És persze azoké ez a történet, akik ma, holnap és holnapután betérnek ide Önök, a vendégeink. Rajtunk és Önökön is múlik, milyen történetekkel bővül a ház saját mitológiája, és főként milyen személyes történetekkel, élményekkel gyarapodunk: vendégek és vendéglátók, közösen. Megtisztelve érezzük magunkat, hogy Önökkel együtt társszerzői lehetünk ezeknek a történeteknek. Ebből a tiszteletből igyekszünk kifejezni valamit ezzel a kiadvánnyal. Üdvözlettel, a Barna család 3
Óbuda története Óbuda, illetve e vidék történelme ugyan jóval az őskorig nyúlik vissza, de mi beérjük a dokumentálható történetiséggel, ami a rómaiak megérkezésével vette kezdetét. A birodalom a mai Óbuda területén létesítette a Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannónia tartomány északkeleti központját, Aquincumot. A kor legkorábbi lelete, amit itt találtak, a II. legiónak felállított állomáshely volt, ezt a mai Flórián téren lehet megtekinteni. Emellett fennmaradtak cölöpök is a Margitsziget közelében, melyek arra utalnak, hogy korábban itt híd állhatott. A leghíresebb itt lévő római kori rom a katonai amfiteátrum, melyet a honfoglalás után valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használt. A hivatalos álláspont szerint az Árpád-házi királyok idején több templom, kolostor és egy királynői vár is létesült e területen. (Az Árpád-kori Budának a mai Óbudával való azonosítása azonban nem bizonyított). A II. legión kívül dalmátok is hosszabb időt töltöttek a térségben, ők a területet a saját nyelvükön Voda-ként (mely vizet jelent) emlegették, ebből származott a későbbi Buda elnevezés. Óbuda azonban csak a mai Buda megépítése után kapta nevét. II. András 1290-ben itt tartotta az országgyűlést, amelyen kiadták az úgynevezett óbudai programot, amely egy európai mércével mérve is korainak tekinthető rendi állam körvonalait határozta meg, a programpontok legtöbbje azonban nem teljesült. Az Anjouk uralkodása idején az óbudai vár az anyakirálynék és királyi özvegyek lakóhelye lett, ez később török kézre került és pusztulásnak indult. A 14. század végén Zsigmond király egyetemet alapított a városban. A török uralom megszűnése után számos barokk épülettel gazdagodott a település. Ekkor alakult ki a keskeny, kanyargós utcákból álló településszerkezet. Újlak, Buda külvárosa a török hódoltság után keletkezett (elnevezése: Neustift), középkori elődje Jakabfalva volt. Az épületek többsége vályogból készült, melyek nagy többséggel a Rákóczi szabadságharc alatt elpusztultak, azonban a település szerkezet változatlanul megmaradt, megőrzött valamit a korábbi Jakabfalva település szerkezetéből. Az épület környezete 1833-ban a Vörös László féletérképen BFL Térképtár, Bp.I.3. (60481) Óbuda 1659. július 30-án, még a török hódoltság idején, I. Lipót adománylevele nyomán gróf Zichy István birtokába szállt. 4 5
Ekkori területe kiterjedt a mai III. kerületben található városrészek majdnem mindegyikére, kivéve Békásmegyert és Csillaghegyet, melyek Békásmegyer községet alkották, illetve Újlakot és Mátyáshegyet, melyek Budához tartoztak. A jelenlegi Óbuda városrész területe csak az egykori város 19. század végi belterületével egyezik meg. Óbudát rengeteg keskeny szoros szőtte át, ezek pedig a világvárosiassá válás gátját képezték. Többen ezzel magyarázták Óbuda akkori viszonylagos elmaradottságát is. 1872-ben a Budapestről szóló törvény 1873. január 1-jei hatállyal egyesítette Budát, Pestet és Óbudát. 6 A Kolossy tér és környéke 1873-ban. A Marek-féle térkép részlete BFL Térképtár, XV.201.II.átt.19. (60898) Ekkor a préposti tulajdon, így a vár és palota is az ő kezükbe került, melynek helyén felépítették a ma is látogatható Kiscelli kastélyt, mely a család tulajdonában maradt egészen 1758- ig, amikor is Berényi Erzsébet grófnő Zichy Miklós özvegye 16 000 forintért évi vitalícium vagyis életjáradék fejében az óbudai uradalmat a magyar királyi kamarának engedte át, ezzel terület koronauradalommá vált. Egy 1715. évi országos összeírásban is találkozunk Óbuda említésével, ebben, itt mint mezőváros szerepel. Az itteni lankákon már ekkor folyt szőlőtermelés, ám ebben az időben még nem jellemző a kereskedelem, csupán a kétkezi munka. 1850 januárjáig a terület Pest megye hatósága alá tartozott, Óbuda mezőváros 1873-ig önálló település volt. Ekkor Óbuda mindinkább Buda és Pest iparjellegű külvárosává alakult. Nem csak vár állt Óbudán: a Kiscelli kastély helyén korábban várat és királyi palotát is emeltek, de mivel az uralkodók nem fordítottak rá kellő figyelmet és anyagi forrást, az épület állapota idővel jelentősen romlott. Később a budai prépostság kezébe került, amely saját költségen újjáépítette, ám ők sem tudták sokáig megtartani a birtokot. A huszadik század történelmi megrázkódtatásai, mint az országot és a fővárost, Óbudát is súlyosan érintették. Az I. világháborúban számos itteni gyár állt át a haditeremelésre. A 20-as 30-as évek fordulóján, a gazdasági világválság idején az itt élő, amúgy sem módos rétegek tovább szegényedtek, a közbiztonság romlott, Óbuda a főváros egyik legelmaradottabb településrésze volt. A II. világháború idején rengeteg zsidót hurcoltak el innen is, többségüket pesti gettókba vitték, másokat haláltáborokba küldtek. A második világháborút követően, a kommunista hatalomátvétel után Óbudán megkezdődött az ipartelepek létrehozása. Ezt követően a környéket fokozatosan formálták át az akkori 7
értelmezés szerinti modernség és a fejlődés jegyében. A hetvenes évekre a panelházak alkotta óriási lakótelepek gyökeresen átrajzolták a régi település falusias, kisvárosias arculatát. Már csak hírmondóba maradt egy-egy utca vagy térrészlet, amely a régi idők Óbudáját idézi. Az utóbbi néhány évben a helyi döntéshozók és az itt tevékenykedő vállalkozók közül egyre többen fáradoznak azon, hogy a régi Óbudából még megmaradt épületeket, utcarészeket lehetőség szerint megőrizzék, és új élettel töltsék meg. Szándékuk az, hogy ne csak megidézzék, de a modern kor igényei szerint újrateremtsék a hamisítatlan békebeli óbudai hangulatot, amiért Krúdy és kortársai annyira szerették ezt a vidéket. Ennek kulcsa pedig nem más, mint a turizmus, a vendéglátás és a gasztronómia. A Hoffmann ház története A mostani Bécsi utca 56. alatti telek határai lényegsen nem változtak az idők során, ennek okai között szerepet játszhatott az újlaki plébánia közelsége is. A Bécsi úti homlokzat északkeletről, 1966-ban. Fotó Harsányi BTM Kiscelli Múzeum fényképtára, 5719/6x9. ltsz. (III-2-24) 8 A levéltári iratok szerint Sebastian Remete hentes 1782-ben vásárolta meg Buda városától a telket 118 forint 39 krajcárért. Az adásvételi szerződés itt már egyértelműen házról ír, az első épület a telek északi részén állt, míg a második már egy alápincézett ház volt. A telek elülső harmadán kaptak helyet a gazdasági melléképületek. 1809-ben a már megházasodott Sebastian Remete lánya Elisabeth Remete férjével, Franciscus Hoffmann molnárral vette meg a papától a házat a hozzá tartozó telekkel együtt. 9
Franciscus Hoffmann vagyonos embernek nevezhető, ugyanis két vízimalommal is rendelkezett a Dunán. Az 1810-es 1820-as évekre tehető a ház kibővítésére: új épületszárnyat emeltek. 1829. január 15-én már Andreas Hoffmann felesége Barbara Ebert (Elisabeth Remete lánya) örökölte meg. Innentől kezdve egészen az államosításig Hoffmannok örökölték egymás között a házat. A szerződő felek: Hoffmann András, Hoffmann Borbála, Hoffmann Anna, Hoffmann Károly, Hoffmann Imre, Schödl Károlyné Hoffmann Irma. A Bécsi út 56. szám alatt ekkor már a két utolsó Hoffmann, Anna és Borbála lakott. A sors tragikuma, hogy a testvérpár egyazon napon hunyt el és mivel egyiküknek sem volt örököse így innentől kezdve a ház már nem szolgált lakóházként, de a család tulajdonában maradt. 10 A Bécsi úti homlokzat részlete: a kapu, kétoldalt egy-egy elfalazott boltajtó Hild-Ybl Alapítvány, 1996 (III-2-19) Az 1838-as nagy árvíz súlyosan megtépázta a házat: a víz elöntötte a pincét és a vályogfalakat is jelentősen megrongálta. 1871-72-ben Hoffmann Barbara Rosalia válik a telek tulajdonosává egészen 1880-ig. 1885-ben már Hoffmann Anna és Lipót válnak tulajdonosokká. 1906-ban vagyonelkülönítési szerződést kötöttek gyermekeik. A tornácos déli szárny, 1942. május 16. BTM Kiscelli Múzeum fényképtára, 766/6x9. ltsz. (III-2-22) 1952-ben államosították az épületet, ettől kezdve a rendszerváltásig a Magyar Népköztársaság tulajdonát képezte a ház és a telek. A Hoffmann családot 1992-ben részben kárpótolták egykori vagyonuk után, az ingatlan pedig állami tulajdonban maradt. 11
Érdemes a társulás célkitűzéseit megemlíteni itt, mert azok érvényesek és követendők a mai napig: -- megóvni az ínségtől a tagokat és családtagjaikat -- szigorú rend meghonosítása (iparosok és segédek közötti súrlódások megtárgyalása) -- hátrány esetén segédek biztosítása -- a molnár ipari fejlődését lehetőleg előre mozdítani -- tanoncok és segédek általános és szakmabeli kiképzése, erre a célra iskolák létesítése. Az udvar északnyugati sarka, jobbra a pincelejárat, 1966-ban.Fotó Harsányi BTM Kiscelli Múzeum fényképtára, 5718/6x9. ltsz. (III-2-28) A Hoffmann család története A Hoffmann család a sziléziai Mahlwitzból telepedett Budára. Levéltári forrásokból, adásvételi szerződésekből tudjuk, hogy Hoffmann Lipót lisztkereskedőből vált módos molnármesterré. A család tulajdonában hajómalmok is voltak, melyek a közeli Duna-parton őrölték a lisztet. A 19. század második felében felvirágzott az óbudai társasági élet, egymás után alapították az egyesületeket. Ezek közül a család számára legfontosabb az 1876-ban megalapított a budapesti III. kerületi molnárok ipartársulata volt. A társulás tagja lehetett férfi, kiskorú és nő is. Mindenki rendelkezett szavazati joggal, amit meghatalmazás alapján is lehetett érvényesíteni. 12 Az udvar délkeleti sarka, 1989-ben. Fotó Bach Melitta BTM Kiscelli Múzeum fényképtára, 24.540/6x9. ltsz. (III-2-29) A Hoffmann család életmódjára a forrásokból következtethetünk: a házat tekintve az utca felőli szárny a lakószobákat és a gazdasági udvart foglalta magába, a hátsó traktusban kapott helyet a konyhakert. A helyiségek az utca felől haladva a következők voltak: szoba konyha szoba lejárat a pincéhez présház istálló kamra szín. 13
A ház különlegessége az un. füstös konyha volt, amit nem sikerült megmentenünk az utókor részére. A barokk fedélszék ácsolású tetőszerkezet a mai napig őrzi a hagyományokat. Ez ma a Symbol Művészeti Galériának ad otthont. Kétszárnyú fatáblás kapun át közlekedtek a jól megrakott szekerek, díszítésként a két oldalán kőtáblát helyeztek el. A bútorok többségét óbudai asztalosokkal készíttették diófából. A lakószobában általában két ruhásszekrény, két támlás ágy, két éjjeli szekrény, mosdószekrény, asztal, szék, tükör volt, néhány esetben sublót (fiókos szekrény) és íróasztal. Fűtésről cserép illetve vaskályhák gondoskodtak. A falakat többségében olajnyomatok, szentképek, fényképek, ingaóra, valamint házi áldás díszítették. A konyhában festett konyhásszekrényt, asztalt, széket, tűzhelyet találhatott az oda belépő, a falon pedig fa vagy porcelán fűszertartó készletet. Az éléskamrába fapolcokat tettek, a fa rudakon lógatták le a húsféléket. A világítást gyertyával vagy petróleumlámpával oldották meg, az elektromos ellátást csak 1846-ban vezették be a környéken, és igen lassan terjedt el az alkalmazása. A szükséges nyersanyagokat saját gazdaságukban termelték meg az itt lakók. Azokat az élelmiszereket vagy késztermékeket, amiket nem tudtak előállítani többnyire vándorkereskedőktől vásárolták meg. Ilyen volt például az aszalt szilva, alma, körte; a pálinka és a faszerszámok. Feljegyezték, hogy molnárcsalád lévén ugyan 1870-ig otthon sütötték a kenyeret, ezt követően azonban már, mint a rendes polgári családok, ők is péknél készíttették el. 14 A Kecske utcai szárny udvari homlokzata, jobbra a pince ajtaja, 1989. Fotó Bach Melitta BTM Kiscelli Múzeum fényképtára, 24.541/6x9. ltsz. (III-2-31) A család jellemzően kétféle reggelit fogyasztott akkoriban: kalács, kenyér, zsemle vagy kuglóf, tejeskávé; illetve szalonna, kolbász, töpörtyű, kenyér. A viseletet tekintve a pesti divatot igyekeztek követni, polgári öltözetet hordtak. A férfiaknál divat volt a bajusz és a kalap, vasárnap fekete öltönyt és félcipőt viseltek, csizmát csak télen hordtak. A nők minden esetben igyekeztek a pesti polgárság tagjainak ruháit lemásolni. A családi legendáriumban nagy becsben tartott történet tanúsága szerint a Hoffmannok a történelem, Hoffmann Klára fia, Massányi Aurél elbeszélése szerint 1869. május 8-án Rudolf koronaherceg a Habsburg Birodalom trónörököse Budára látogatott, hogy ismerkedjen a korona városával, majdani birodalmának egyik központjával. 15
A római hitvilág szerint ezek a szellemi lények védelmezik az embereket egész életükben. Mivel a régészet ekkor virágkorát élte, nem csoda, hogy a Habsburg-ház tudós sarja is kitérőt tett a szarkofág megtekintése érdekében. A herceg látogatása, az udvari hintók és a pompás kíséret emléke apáról fiúra szállt, a Hoffmannok pedig ezután még nagyobb tisztességnek örvendtek. A család sokáig igyekezett visszaszerezni a szarkofágot, sikertelenül. A műtárgy ma az Aquincumi múzeumban található. A kapuajtól északra eső nagyszoba; jobb szélen az ablakká szűkített egykori boltajtó Hild-Ybl Alapítvány, 1996 (III-2-7) A művelt herceg tudta, hogy a fővároshoz közel terül el az évezredes múltra tekintő település, Aquincum, így pontban délben díszes magyar öltözetben elindult a királyi várból, hogy megtekintse az egykori római város romjait. A 19. századi viszonylagos jólét és nyugalom után a huszadik század történelmi hányattatásai súlyosan megtépázták a Hoffmannokat is: a család és a ház hivatalos története az 1952-es államosítás után az 1992-es kárpótlással ért véget. A család ma élő tagjai azonban máig előszeretettel látogatnak el ide. Massányi Aurél a 220 Éves Pinceétteremben, 2008-ban megrendezte a Hoffmanok találkozóját, ahol együtt ünnepelték az ősi ház feltámadását. Itt több mint 30 Hoffmann - Európa több országából - együtt örült őseik házában. Útközben azonban megálltak Hoffmann Lipót vagyonos hajómalom-tulajdonos házánál, ahol már jókora kíváncsi tömeg álldogált. A ház ugyanis különleges titkot rejtegetett udvarában: egy római szarkofágot. A régészeti leletet 1782 előtt találták, de nem emelték ki rögtön, hanem körbeásták, amíg felirata olvashatóvá nem vált, majd visszatemették. Újbóli kiásására 1814 körül került sor, ekkor fölnyitották, és benne több érmét, mécseseket és korsókat találtak. A sírláda közepén felirat, két szélén pedig két szárnyas, fáklyájukat föld felé fordítva tartó geniusok találhatóak. A Kecske utcai szárny alatti pince keleti része. A háttérben balra látható a Bécsi úti szárny alatti pincébe vezető ajtó Hild-Ybl Alapítvány, 1996 (III-2-16) 16 17
18 Aurél bácsi 2009-ben hunyt el, a Barna Család és Aurél között szoros barátság alakult ki. Aurél Hoffmann Lipót családi étkészletéből megmaradt kanalat ajándékozta a Barna Család részére. Mint azt több Hoffmann örökös elmondta, örülnek, amikor látják, hogy családjuk egykori otthonának nemcsak dicsőséges és fordulatos múltja van, de már egy másik, a Barna család munkálkodásának köszönhetően sikeres jelene és biztató jövője is. Egy bőrdíszműves története Mindig mindent kicsiben kezdtem Barna Sándor szerény családba született Szécsényben. A Holokauszt idején apai ági felmenői édesapja kivételével valamennyien odavesztek. Apja úri szabónak tanult, majd 25 évig a Szécsényi Állami Gazdaság agronómusa volt. Édesanyja a Szécsényben nagy tiszteletnek örvendő Blumberger Ármin szódásmester lánya volt. Anyai nagyapjáról Barna Sándor azt mondta egy helyen: nem ismertem őt személyesen, mivel a születésem előtt meghalt, de a falubeliek mindig olyan szeretettel beszéltek róla, hogy nekem ez az Ármin-bácsi szerű életvitel hogy úgy éljek, hogy mindenki csak jót mondhasson rólam követendő mintává lett. Az élete nehézségekkel indult: alig másfél évesen világméretű gyermek- paralízis járvány támadta meg a jobb lábát. A hosszú orvosi kezelés, a tornagyakorlatok hatására állapota napról-napra javult, de a végső felépülés és gyógyulás csodának tekinthető. A család eredeti neve Braun, szülei az 1967-es arab-izraeli háború után kialakult magyarországi hangulat hatására arra az elhatározásra jutottak, hogy magyarosítják nevüket, így a fiú már Barna Sándorként érkezett a fővárosba tanulni tizennégy évesen. Ő maga autószerelőnek állt volna, nagymamája órást kívánt belőle neveltetni, végül a család úgy döntött, a bőrdíszművességet tanulja ki a fiú. Az iskolaévek alatt végig kollégiumba lakott, majd a sikeres mestervizsga után a Fővárosi Kézműipari Vállalat bőrdíszmű gyáregységében kapott állást, ahol 19
hat évig dolgozott. Ez idő alatt a Könyves Kálmán körúti munkásszálláson élt. 1977-ben visszatért Szécsénybe, ahol kézzel varrt retikülöket kezdett árulni nagyanyja szódásboltjának kirakatában. A szódaüzlet kevésbé, a retikülök eladása viszont annál jobban ment, az első párszáz darab árából vett egy Trabantot, és azzal kezdte járni a környék piacait, hogy ott kínálja áruját. Időközben megházasodott, egy fiúk és két lányuk született, majd a nagymamától kapott pesterzsébeti telken építettek családi házat. Egy alkalommal egy cigány kereskedő kollégája tanácsára Siófokra ment, hogy ott próbálja eladni termékeit. A váltás bevált: itt már jóval több darabot el tudott adni, az üzlet beindult, 1983-ban a városban az elsők között butikot nyitott, a rá következő nyáron pedig családjával Siófokra költözött, a szezon végeztével pedig visszatértek Budapestre. Idővel megelégelte a vásározással járó ingázást és bizonytalanságot, elszánta magát az újabb váltásra és Siófokon megnyitotta élete első vendéglátóhelyét: ez lett a kilencvenes évek legfelkapottabb balatoni szórakozóhelye, a Flört diszkó. Az első sikert újabb követte: megnyitotta második szórakozóhelyét Palace néven, szintén a Balatonnál, Széplak-felsőn, egy leromlott állapotú szakszervezeti üdülő helyén. Időközben első klubját eladta egy osztrák befektetőnek, és minden energiáját a Palace fejlesztésére fordította. Koncepciója bevált, ez az üzlet is különösen sikeres lett, a diszkó mellett mára már pizzéria, kávézó, középkori étterem, karaoke bár alkotja a gasztronómiai-szórakoztató komplexumot. 20 1978. Barna Sándor és Édesanyja a siófoki piacon Barna Sándor 2000-ben talált rá a Somogy-megyei Törekiben egy festői szépségű tájra, ahová egy kis pihenőházat álmodott. A terve azonban ismét kinőtte magát, így született meg egy különleges művésztelep gondolata, melyet 2003-ban a művészek birtokba vehettek. Azóta alkotóház, óriási park áll a dombok között, és a támogatás révén lenyűgöző természeti környezetben és páratlan nyugalomban alkothatnak az ide érkező művészek. Az ő alkotásaik közül több megtekinthető a mecénás éttermeiben. 21
Az egykori bőrdíszműves, azóta sikeres vendéglátós elhatározta, hogy a szezonális balatoni vendéglátás mellett egy állandóan nyitva lévő budapesti vendéglátóhelyet is kellene nyitni. Ekkor talált rá a Bécsi úti romos műemlék épületre, és elhatározta, itt valósítja meg újabb álmait. A Symbol születésének története Barna Sándor 2000-ben vette meg a Bécsi utca 56. alatti rozoga sváb műemlék házat. Az eredeti szándéka az volt, hogy a szezonális balatoni vendéglátás mellett egy állandóan nyitva lévő budapesti vendéglátóhelyet létesítsen itt. Kezdetben egy óbudai kisvendéglőt álmodott ide, ám mint tőle megszokott változtatott a tervein. Erről így nyilatkozott: Mindig olyan helyre vágytam, ahová odaszoknak az emberek, és ahová szívesen visszajárnak. Megláttam ezt a házat, és azonnal beleszerettem. Tudtam, hogy itt meg lehet csinálni ezt a helyet. Ez a hely lett a Symbol. 22 23
A Symbol különlegessége a helyszínből adódik: az ódon falak közé épült megannyi vendéglátóegységből, amelyek változatos gasztronómiai élményt kínálnak, és egy helyen, mégis elkülönülten átélhető itt sokféle hangulat. Az épület kialakításánál az elsődleges szempont azt volt, hogy a lehető legtöbbet megőrizzék az itt lévő műemléki értékek közül. Az évszázadok és különösen az utóbbi évtizedek nyoma erősen nyomot hagyott az épületen, de sikerült számos régi elemét megőrizni az eredeti épületnek. Ősrégi a pince, amire a 220 éves jelző utal. Megmaradt a beugró, a tornác, a barokk fedélszékes padlástér. Máig áll a régi kút, melyben a legenda szerint a Szent Koronát rejtették annak idején Az építkezést régészeti feltárás előzte meg. Az itt feltárt maradványok, tárgyak, fényképek az óbudai Aquincum Múzeumban tekinthetőek meg. Egy másik legenda is tovább él a falak között: Puskás Ferenc, illetve ahogyan mindenki ismeri és nevezi, Puskás Öcsi. Az ő emlékét viszi tovább a Puskás Pancho Sport Pub, amely különleges hangulatával és a sportkedvelők számára kedves berendezési tárgyakkal teremt sajátos hangulatot. A Symbol sokkal több, mint néhány étterem együttese: gasztronómiai szórakoztató és kulturális központ, ahol a hagyományos magyar, sváb, tót és zsidó ételek éppúgy szerepelnek az étlapon, mint a legújabb gasztrotrendeket követő fogások. Programok terén a könnyűzenei koncertek, rendezvények, zongoraestek mellett a töreki művésztelep alkotásai is megcsodálhatóak. Színházi előadások, tárlatok és más kulturális eseménye sorát kínálja a ház nap mint nap, új élményt ígérve az ide látogatóknak. 24 25
Egy névadás története A következő nagy probléma a név kiválasztása, kitalálása volt. Gyereknek még könnyen ad nevet az ember, ha más nem, hát puskázik, valamelyik felmenő, vagy egy ismert, megbecsült ember nevét aggatják az újszülöttre. Na de egy komplexum miről kapja a nevét? Gyakran a városrészről, az utcáról, térről, ahol áll, esetleg egy jellemzőről. Ezért is kap olyan eredeti neveket több száz étterem és söröző, mint Platán, Árnyas, Budai, Óbudai. Jó volna elkerülni ezt gondolta a Család, de mégis: mi legyen az a név? Ezt a kérdést feltette nemcsak magának, de egy sor marketingesnek is. Született is válasz, mindegyiktől legalább négy változat versenytárs-elemzés, célcsoport szegmentáció, trendanalízis és még vagy húsz nem létező, de jól hangzó szempont szerint ahogy az egy fókuszcsoportnyi marketingestől elvárható. De egyik sem volt az igazi. Halaszthatatlanná vált a névadás, ezért Barna Sándor Családja és munkatársai egy alkalommal nem mehettek addig haza, amíg a végleges név meg nem születik. Ismét előkerültek a cédulák, több száz lehetőség de még mindig nem sikerült megtalálni a megfelelő nevet. Katalin lányára szigorúan rászólt, hogy miért internetezik, amikor ilyen fontos döntést kell meghozni. Katalin éppen torontói barátjával levelezett, akinek elpanaszolta a névválasztás problémáját. Ő erre elmesélt egy 200 évvel ezelőtti történetet ahol ugyan ez a probléma merült fel: Angliában felépült egy nyomda, aminek nem találtak megfelelő nevet. A tulajdonos ezt úgy oldotta meg, hogy egy piros pajzsot helyezett az épület homlokzatára, aminek neve nem lett, de a piros pajzs Rothschild - az évek során az épület szimbólumává vált. Így született a gondolat, hogy a komplexum a Symbol nevet kapja, így a legenda szerint a Rothschildok a Symbol távoli keresztszülei 26 27
A jövő története Úgy hírlik, a következő években tovább gyarapodik Óbuda gasztronómiai és turisztikai kínálata. Barna Sándor a tőle már megszokott nagyszabású tervet dédelget: a Bécsi úton szeretne egy, az osztrák Grinzinget idéző gasztronómiai negyedet létrehozni. Ezt történetesen találkozik a kerület vezetőinek tervével is. Ez a terv valósággá is válik: Óbudai Promenád néven, amely a Kolosy tértől az Amfiteátrumig tart majd. Ha az álmok valóra válnak, akkor a Symbol előtti térformájú utcarész a Puskás Öcsi tér elnevezést kapja, körbe vendéglátó egységekkel, kiskocsmákkal és egy nagyszabású Puskás emlékművel. A szobor elnevezése: Puskás, lő, gól! Ha az álom megvalósul -Promenád, Puskás Öcsi Tér, Pauer Gyula csodálatos szoborcsoportja, kiváló vendéglátóhelyek ezt a teret Budapest legkiemelkedőbb turisztikai, kulturális és gasztronómiai központjává varázsolhatják. Utószó Ennek a helynek és a Barna családnak a története végérvényesen egybefonódott. Barna Sándor és neje, Gitti Néni, valamint a család fiatalabb tagjai, Katalin, György és Eszter, továbbá valamennyi munkatársuk mindennap azon fáradoznak, hogy ez a hely egyre több vendégnek nyújtson felejthetetlen élményeket. Nap mint nap hozzáírnak egy sort a Symbol történetéhez 28 29
Köszönjük Derda Dóra és Almási Gábor munkáját. 30 Az írásokhoz az alábbi forrásokat használtuk fel: BFL VII. 151 1877 0174 BFL VII. 151 1906 1132 BFL VII. 151 1926 0184 MOL K150 1876 III 4 9243 505 GÁL ÉVA: Óbuda 1571 1848. In: Tanulmányok Óbuda Történetéből. Budapest, n.a.,1990. 48.o. 73.o. GELLÉRI MÓR: A Fővárosi Iparosok Köre: 1873 1883: a Kör sajátja. Budapest, n.a., 1883. LÉTAY MIKLÓS: Óbudai parasztpolgárság 1848 1945. In: Tanulmányok Óbuda Történetéből. Budapest, n.a., 1990. 110.o. 142.o. RUPP JAKAB: BUDA PEST és környékének helyrajzi története. Pest, M. T. Akadémia Történelmi Bizottsága, 1868. SIKLÓSSY LÁSZLÓ: Hogyan épült Budapest? 1870 1930. Budapest, Kossuth Nyomda, 1985. http://www.torekimuvesztelep.hu/muvesztelep.html http://www.hetek.hu/interju/200802/symbol http://elitemagazin.hu/index.php?menu=895&almenu=902&tipus=cikkek&menuszint=1 http://hu.wikipedia.org http://www.obuda.hu
Symbol Budapest 1036 Budapest, Bécsi út 56. www.symbolbudapest.hu