Az ajtó elıtt állok és zörgetek

Bibliaolvasás:Máté 11: 1-11 Alapige: Jel. 3: 20 Elhangzott: 2008. december 7-én Advent második vasárnapján S Az ajtó elıtt állok és zörgetek okak élménye itt a huszonegyedik század elején, hogy Isten távol van és hallgat. Költık, bölcsészek, mindennapi emberek adnak ilyen jelzéseket. Azt mondják, ha ott is volt Isten a gyermekkorukban, amikor még minden magától értetıdı és világos volt, mire eljött a felnıttkor a maga kiábrándító igazságaival, akkorra összetört a gyermeki lélek szép egysége és csak cserepek maradtak. Ezt az életérzést, nem mi ízleltük meg elıször. A görögség is tudott az élet tragikus természetérıl. És bár azt, hogy valami elveszett, nincs rendben, valami jóvátehetetlen, nagyon is világosan látták, de kiutat, megoldást nem leltek. Izrael népe ugyanettıl szenvedett. Az ı szent irataik, amik nekünk Bibliánkká lettek, ha lehet még radikálisabban fogalmazzák meg az ember gondterhes elbukottságát. De abban különböznek a görög sorstragédiáktól, hogy láttatnak reménysugarat is. Azt a hitet, hogy bár mi emberek nem értünk saját életünkhöz, elveszítettük a rendet, nem találjuk a középpontot, és fogalmunk sincs arról, mit is jelent igazán embernek lenni, mert elvesztettük a létünk forrását, alapját, teremtı Istenünket, a vele való személyes kapcsolatunkat, mégis jönni fog, jönnie kell egy igazi Emberfiának, akin az Úr lelke megnyugszik, aki maga a testté lett ige. Várták az eljövendıt, a Messiást, az igazán Emberfiát, aki Isten Fia is egy személyben. İrá vonatkozott Keresztelı János kérdése, amikor tanítványai a Heródes börtönében valahogy mégiscsak hozzáfértek, és elvihették kérdését Jézushoz: Te vagy-e az eljövendı, vagy mást várjuk? Heródes börtöne nem az a hely volt, ahonnan könnyen szabadulni lehetett. Keresztelı Jánost prófétának tartotta ugyan, de csak addig, amíg a fejére nem olvasta bőneit. Abban a pillanatban Heródes börtönbe vetette Keresztelı Jánost, és nem sokkal késıbb ki is végeztette. Heródes börtöne tehát a halál elıszobája volt annak, aki egyszer odakerült. Olyan hely, ahol mindent föl lehetett adni. János azonban, aki ott van a halál torkában, lelkileg, szellemileg életben marad, nem adja föl: kérdez. Éspedig a legfontosabbat kérdezi: Te vagy-e az, akire a régiek hite vonatkozott, te vagy-e az Istentıl jött üzenet, a testté lett ige, vagy pedig mást kell várnunk? Hányan kérdeznek hasonlót manapság. Hol keressem: Buddhánál, Mohamed-

2008. december 14. 2 nél, Krisztusnál, a politikusoknál, a költıknél, a bölcsészeknél? Te vagy az? Úgy hiszem, az ember élete addig bizonyosan nem értelmetlen, amíg még kérdez. Úgy tőnik azonban, hogy emberek sokkal kevésbé mostoha körülmények között is föladják a kérdezést. Belenyugszanak; úgysincs válasz. Emberek, akik nincsenek börtönben, megvan mindenük, berendezett szép otthonuk, munkájuk, családjuk van, lehetıségeik és kedvteléseik vannak, de már nem kérdeznek. Elfelejtették a kérdést, hogy hol is van az igazi élet. Mi annak az alapja, a forrása? Miként lehet hozzájutni? Amikor az ember ezt már többé nem kérdezi, akkor lelkileg meghalt. Amikor a hitnek még a lehetıségét is eltemeti valaki magában, mert azt mondja, úgyis mindegy. Megy az élet a maga útján, úgysem lehet változtatni semmin semmit. Tanuljunk ma Keresztelı Jánostól kérdezni! Tanuljuk, hogy nincs olyan helyzet, amikor ne lehetne, és ne kellene kérdeznünk, lépéseket tennünk az igazi élet irányába. Hogy is van ez? Miben áll ez? Te vagy az, vagy mást várjunk? Nincs olyan élethelyzet, amikor ne kellene kérdeznünk ıfelıle, amikor ne az lenne az elsıszámú feladatunk, megtudni, hogy ki vagy te, aki akartad életünket, aki teremtı gondolattal egyberaktad az építıkövöket, és mi emberré lettünk! Ne higgyük el, hogy a többi kérdés, amit föltehetünk, fontosabb ennél! Jánosnak még annál is fontosabb volt ez, mint hogy kijöne a börtönbıl egyáltalán valaha. Ha neki az lett volna a fontos, megszabadulok-e, élek-e még éveket, évtizedeket, akkor bizonyára ezt kérdezte volna Jézustól. Ha Istentıl jött tanító vagy, mondd meg, kiszabadulok-e innét. De ı nem ezt kérdezte, hanem az igazán fontos kérdést: Te vagy-e az, rád kell-e figyelnem, neked kell-e megnyitnom szívem ajtaját? Ádvent, aminek most második vasárnapja van, azt jelenti, hogy nem szabad föladnunk a reménységet, a kérdezést, a keresést, a várakozást, az éberséget. "Lelkünk vigyázni meg ne szőnjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot őzd el, készen állj, Krisztus nép, jön, jön a király!" mondja szép ádventi énekünk. İ az ajtónk elıtt áll és zörget, így hallottuk az elıbb. Ez azt jelenti, hogy sokkal közelebb van hozzánk, mint mi azt egyáltalán gondolni merjük. Az emberek valahogy mindig a világegyetem túlsó szegletében keresik ıt. De ı ezt mondja: Nem távol hanem itt, az ajtód elıtt állok! A fényévnyi távolságot mi toljuk oda magunk és ıközé. Az emberek, mikor ıhozzá hívogatjuk ıket, elkezdik sorolni, hogy rossz az egészség, kicsi a nyugdíj, beteg a hozzátartozó, beázott a padlás. És még sok fontos dolgot fölemlítenek, hogy elbarikádozták magukat a mindennapok mögé. Pedig ı az ajtónk elıtt áll és zörget, és nem a világegyetem túlsó felében bujkál! Ha nekünk nincs erınk menni ıhozzá, akkor legalább higgyük, hogy neki volt szeretete és van jósága jönni mihozzánk. İ eljön! Ha nekünk nem fontos az ı ügye, majd fontosak leszünk mi ıneki és a mi ügyeink is, mert ı közel van és kopogtat. Ezt a kopogtató Jézust hirdetem ádvent második vasárnapján minden keresı lelkő testvéremnek! Hogy közel van, nagyon közel, sokkal közelebb, mint gondolnánk. İ élı Úr! İ az, aki bennünket a maga számára alkotott, aki mindenhol jelen van, és aki mindenkor, a teremtés elsı pillanatától az üdvünket akarta és ma is azt akarja. Sokféle módon kopogtathat, de egészen biztos, hogy a hirdetett igében zörget a szívünk ajtaján. A hirdetett igében, ami egyszerre szól értelmünkhöz és a szívünkhöz is.

3 XI. évfolyam 38. szám Hát miért gondoskodna immár kétezer éve arról, hogy ez az igehirdetés ne hallgasson el, ha ez nem lenne fontos számára? Annyi királyság, birodalom, fejedelemség, nagyhatalom megszőnt, összedılt a kétezer esztendı alatt, az ı igéje, pedig hirdettetik! Miért is? Mert neki fontosak vagyunk, ı keres minket, zörget az ajtónkon. Itt, a Jelenesések könyvében olvassuk azt is: tudom a te dolgaidat. Nincs elıtte rejtve, ha üres a szívünk, nincs elıtte rejtve, hogy mi is van a lelkiismeretünkben, nincs elıtte rejtve, hogy valamikor ígértünk neki valamit, és hol is tart annak az ígéretnek a megvalósítása. Az sincs elıtte rejtve, hogy mennyi lehetıségünk van kihasználatlanul, hogy milyen csodálatosan megalkotott bennünket, hogy földi életünk alkalmas színtér üdvössége beteljesítésére. İ ezt is tudja rólunk! Amikor ı kopogtat hozzánk, az mindig idejében van, és nekünk életfontosságú meghallani ezt a kopogtatást. Mert - igen errıl van szó - az ajtó zárva van. Különben nem kellene kopogtatni azon az ajtón! Tudunk-e errıl, hogy zárva van a szívünk ajtaja? Ez a mi emberi természetünk: bezárul önmagába. Talán valami ısi görcs, sorsszerő bilincs nem engedi, hogy megnyíljon az emberi szív. Talán az ısbőn, ami megkeményítette az emberi természetet, és nem engedi változni. Képtelenek vagyunk a magunk erejébıl a jóra, magunkat szeretjük a legjobban. És képtelen az ember szíve megnyílni az élı hitre, mert elszakadt Istenétıl, és azóta zárva van a szíve. Pedig a kopogtató Jézus csak azzal vacsorálhat, aki meghallja hangját és megnyitja az ajtót. "Az én juhaim hallják az én szómat, ismernek engem, és követnek engem" -mondja János evangélista. Igen, az ajtónyitás a mi dolgunk. Mert az ajtó a mi ajtónk, az a szív a mi szívünk, az élet a mi egyetlenegy, gyönyörő szép életünk. Megnyitni az ajtót annyi, mint behívni ıt az életünkbe. Eddig jártunk nélküle, talán ellenére, talán szégyenére, talán egyszerően csak közömbösen, úgy, mint ha ı nem is lenne: de most behívjuk ıt. Erre való ez az ádventi vasárnap délelıtt. Behívjuk ıt, és neki adjuk a fıhelyet. Innen kezdve ıt kérdezzük már meg, amikor valamit tenni akarunk: egyetértesz-e Uram, mert tiéd az életem! És amit ı komolyan mond, azt én komolyan meghallom, és meg is cselekszem. İ olyan komolyan mondta, hogy mit is jelent embernek lenni, hogy a vérével pecsételte meg azt. Nem elveket és nem tanokat hirdetett, hanem az egyetlen igazságot: hogy semmilyen valóságos tartalma az ember életének nincs, mint a szeretet. Ez a Krisztus az, aki ilyen komolyan vett bennünket. Vajon mi mennyire vesszük ıt komolyan? Mert ha megnyitjuk az ajtót, akkor ı bejön és velünk vacsorál. Milyen gyönyörő kép ez! Hiszen a vacsora a legbensıségesebb étkezés, amikor az egész nap minden élménye együtt van már, van mit megosztani lelkileg is. És ı ezt a bensıséges órát kész velünk eltölteni. Magát közli velünk, és a mi magunk-közlését is elfogadja. Mondjuk csak el neki bátran, hogy fáj a szívünk! Mondjuk csak el, hogy teli vagyunk kérdésekkel, aggódásokkal: mi lesz velünk! Mondjuk csak el, hogy vannak kísértéseink, és az ı ereje nélkül nem tudunk megállni a jóban. Meglátjuk, ıszinte, bensıséges vallomásunkra ı is föltárja majd titkait, elmond magáról olyasmit, amit nem tudtunk róla, ami megerısít, útbaigazít, sıt egészen újat is fog kezdeni bennünk. Hát nyissuk meg ezt az ajtót, szívünk ajtaját és akkor bejön hozzánk és velünk vacsorál, mi pedig ıvele. Így legyen! Ámen. (Szabó Gábor )

2008. december 14. 4 Heti rendünk: Vasárnap (december 14.) Advent harmadik vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 15.00 Adventi szeretetvendégség [Kálvin terem] Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szerda: 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Szőcs András 18.00 Adventi este [Kálvin terem], Szabó Katalin 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök: 10.00 Kisgyermekes anyák bibliaköre [Kálvin terem], Szabó Katalin 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 16.30 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 13.30 Gimnáziumi hónapzáró istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán 17.00 Általános iskolai gyermekkarácsony [Általános Iskola], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (december 21.) Advent negyedik vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán Eltemettük: özv. Horváth Pálné (szül.: Kiséri Eszter) élt 85 évet, Balaton u. 17. özv. Técsy Zsigmondné (szül.: Gulyás Terézia) élt 84 évet, Losonczy u. 38. özv. id. Demeter Miklósné (szül.: Bene Judit) élt 84 évet, Salamon F. u. 18.

5 XI. évfolyam 38. szám Halottunk: Eszenyi Mária (Eszenyi Ferenc és Fokti Mária leánya) élt 80 évet, Magyar u. 7. Temetése: 2008. december 19. (péntek) 14 óra a református temetıben. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 104.000 Forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 37.670 Forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Megjelent és kapható az iratterjesztésben és a Lelkészi Hivatalban A mi süteményeink 2. címő receptfüzet, mely a nagy sikerő 2008. évi Süteményfesztiválon megízlelt finomságok elkészítésének titkait fedi fel. Szintén megvásárolható az általános iskola gondozásában elkészült Aranyos Karácsonyváró címő kiadvány. I s k o l á i n k h í r e i GIMNÁZIUM: December 5-én a Református Iskolák Országos Asztalitenisz Bajnokságán középiskolás csapatunk I. helyezést ért el. A csapat tagjai: Boros Gabriella 11. C, Papp László 12. C, Szívós Ádám 10. E osztályos tanulók. Egyéni megmérettetésben pedig Boros Gabriella és Papp László értek el I. helyezést. Dúl János 12. A osztályos tanuló történelem tantárgyból az OKTV II. fordulójába jutott. Felkészítı tanára Herega Józsefné. December 8-án tanári értekezletet tartottunk, melyen Szabó Gábor tiszteletes úr szolgált közöttünk. Majd fogadóórán értékeltük a szülıkkel gyermekeik eddigi teljesítményét. December 11-én 16 órakor a katolikus hittanteremben adventi kézmővest foglalkozást tartottunk Nagy Anett, Volter Kálmánné és Balog Lídia tanárnık vezetésével. December 12-én, pénteken délután Bazsó Lajos Matematika Emlékversenyt szerveztünk Habon László vezetésével. 100 éves matematika feladatokkal birkózhattak meg diákjaink. Iskolai hittanversenyt rendeztünk 2008 december 11-én az internátus társalgójában 17 csapat részvételével. A verseny témája: Jelenések könyve. Szervezı tanár Oszlánczi Andrea, a zsőri elnöke Nagy Lídia.

2008. december 14. 6 ÁLTALÁNOS ISKOLA: December 10-én, szerdán délután kosárlabda-gálára került sor. A 8. b nyert. A rendezvény különlegessége a 8. és a 7. osztállyal megmérkızı tanári csapat volt. Advent idején az alsó tagozatos osztályok színdarabok elıadásával kedveskedtek a kicsiknek a város óvodáiban. Itt az iskolában ezen a héten adventi kézmőves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek. December 13-án szombaton Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı kirándulni vitte az iskolai tanulmányi versenyek 62 helyezettjét. Karácsonyi mősorunk december 20-án lesz 17 órai kezdettel. Minden érdeklıdıt szeretettel hívunk és várunk. Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok Bőnvallás és feloldozás az istentisztelet elején Kálvin János Genfjében Genfi egyházi rendtartás, 1542 Testvéreim, mindannyian álljatok az Úr színe elé, valljátok meg hibáitokat és bőneiteket, követve szívetekben szavaimat: Úristen, örökkévaló és mindenható Atyánk, színlelés nélkül megvalljuk és megismerjük a te szent Felséged elıtt, hogy mi szegény bőnösök vagyunk, bőnben és kárhozatban fogantattunk és születtünk, minden jó ellenére hajlamosak vagyunk rosszat és haszontalant cselekedni, és vétkeink által szent parancsolataidat vég nélkül megszegjük. Mivel ezt cselekedjük, a te igazságos ítéleted által pusztulást és romlást vonunk magunkra. Mindazonáltal, Urunk, megvetjük magunkat, mivel megsértettünk téged, igaz bőnbánattal elítéljük magunkat és bőnös voltunkat, és azután vágyakozunk, hogy a te kegyelmed a mi nyomorúságunkban segítségünkre legyen. Szánj meg minket, jóságos és könyörülı Istenünk és Atyánk, a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Töröld el hibáinkat és tisztátalanságunkat, és növeld bennünk a te Szentlelked kegyelmi ajándékait, hogy mi teljes szívbıl igaztalanságunkat felismerjük, és a magunk miatt érzett töredelem vezessen el az igaz bőnbánatra, amely megöl bennünk minden bőnt, és az igazságosság és ártatlanság gyümölcseit termi meg bennünk, akik elıtted Jézus Krisztusért kegyelmet találtunk. Ámen. Mindannyian igazán ismerjétek magatokat bőnösnek, alázzátok meg magatokat Isten elıtt és higgyétek, hogy a mennyei Atya mindannyiótoknak irgalmazni akar Jézus Krisztusban. Mindazoknak, akik ekként bánják bőneiket és Jézus Krisztust üdvösségükül keresik, hirdetem a bőnök bocsánatát az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Ámen. (Fordította: Pap Ferenc)

7 XI. évfolyam 38. szám Gyöngykagyló 1. Az Atya Éva, évek, még több vétek, Ádám, Ábel és torz Bábel. Bőnök tégláiból végig hordtuk, raktuk ott az égig, tetején az istenszoba bálványdühő, ıs Szodoma, felfalaztunk minden szennyet elérni a magas mennyet. De ki szétugraszthat minket, mint hızöngı eleinket, bőnünk szánva összefogta, fájó tenyerébe vonta, kagylóhéjként eggyé zárta, megkínlódta és kivárta: ég s föld kemény héja mélyén, szennytıl sebzett, sötét éjén gonoszságunk hogy megüljön, lapuljon és szégyenüljön, gyöngyház alján zsugorodjon, kíntól összekunkorodjon, s irgalommal értünk győlve nıjön a fájdalom üdve, gyengéd gömbbé kerekedjen, hogy világra ereszkedjen Bábel bőne köré termett igazgyöngyként az a Gyermek. 2. A Fiú Drágakınél fényesebben világító Ige-testben gördültél az éj homályán idık mélyi Lélek-pályán hívott híveid ölébe Te, az égi Atya éke,

2008. december 14. 8 fia szelíd Máriának, Megváltója a világnak. Krisztusom, ó kín termése, Isten fájdalom-vetése, igazgyöngy, kristálykemény, egy szem atyai remény. Általad halt, ami szenny volt, sebként hasadt meg a mennybolt, szakadékok fölött fájón İ várta, szíved megálljon. Idıtlenné meredt kínok magasában kapu nyílott: égi csíragyöngybıl lettél, gyöngyként újra felvétettél, szőz, ki világra virágzott, érkezni, majd menni látott. ( Mikóné Márta) Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2008. december 14 december 21-e között) Dec. 14. vasárnap Jób 37,1-13; Zsolt 126; Tit 3,1-2; RÉ 313 Dec. 15. hétfı Jób 37,14-24; Tit 3,3-7; RÉ 314 Dec. 16. kedd Jób 38,1-15; Tit 3,8-11; RÉ 316 Dec. 17. szerda Jób 38,16-41; Tit 3,12-15; RÉ 318 Dec. 18. csütörtök Jób 39; Filem 1-7; RÉ 323 Dec. 19. péntek Jób 40,1-5; Filem 8-16; RÉ 324 Dec. 20. szombat Jób 40,6-14; Filem 17-25; RÉ 325 Dec. 21. vasárnap Jób 40,15-32; Zsolt 89; Júd 1-4; RÉ 326 Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00-12.00 és 15.00-18.00, Kedd - Péntek: 8.00-12.00 E-mail címünk: hivatal@refkoros.hu, Honlap: http://refkoros.hu A kiadvány ára: 25 Ft