MAGYAR GRAFIKUSMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE ASSOCIATION OF HUNGARIAN GRAPHIC ARTISTS A MAGYAR GRAFIKÁÉRT ALAPÍTVÁNY FOUNDATION FOR THE HUNGARIAN GRAPHIC ARTS V. ORSZÁGOS SZÍNESNYOMAT GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS / LITOGRÁFIÁK V. COLOUR PRINT GRAPHIC EXHIBITION / LITHOGRAPHIES BABITS MIHÁLY MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉS MŰVÉSZETEK HÁZA SZEKSZÁRD 2006. IX. 16. 2006. X. 18.
Alois Senefelder
SAXA LOQUUNTUR A KÖVEK MESÉLNEK 1796-ot írunk, az alábbi történet Münchenben játszódik, főszereplője Alois Sene felder. 1771-ben Prágában született, foglalkozása író, színész. Kivételes te - het ségű ember. A magas- és a mélynyomás mellett a harmadik nyomdatechnikai eljárás a síknyomás atyja. Saját színdarabjai olcsó sokszorosításán dolgozik és véletlenül feltalálja a litográfia technikáját. Alois nemrégiben kirándult Solnhofenbe és az ottani mészkőbányából néhány kőlapot hozott magával. Arra gondolt, hogy ezekkel a kőlapokkal folytathatja kisérleteit és helyettesítheti a drága rézlemezeket. Az egyik ilyen kőlap csiszolásával éppen végzett, amikor a szomszéd szobából meghallja édesanyja hangját: Alois, gyere csak ki egy pillanatra! A fiatalember átmegy a lakószobába, ott van az édesanyja a mosónéval, aki eljött a ruhákért. Az édesanyja szeretné feljegyezni az egyes ruhadarabokat, de sem tolla, sem papírja nincs kéznél. Alois visszamegy kis műhelyébe, de látja, hogy minden papírját felhasználta már a próbanyomatokhoz, és a tinta is beszáradt a tintatartóba. Önkéntelenül is elneveti magát. Író, de nincs egy darabka papírja, cseppnyi tintája sem a házban. Mert az a kőtinta, amelyet ő maga készített, a kisérleteihez, viasz, szappan, csontkorom és esővíz keverékéből, természetesen nem számít. Kicsit szégyenli magát. Gyors elhatározással kikiált a nyitott ajtón: Csak mondd sorjában édesanyám, majd én felírom! Fogja a még érintetlen, frissen lecsiszolt kőlapot, bemártja tollát a viasz, szappan, csontkorom és esővíz keverékébe és sorra írja amit édesanyja mond: Három férfiing, tíz zsebkendő, hat pár harisnya... A szükség találékonnyá teszi az embert. Később majd hoz papírt, a beszáradt tintát feloldja a tintatartóban és szépen mindent lemásol gondolja magában.
A mosónő már régen elment, a lakószoba ajtaja ismét zárva van. A gyertya békésen pislánkol Senefelder kis műhelyében. Papírt hoz, feloldja a tintát és éppen le akarja másolni a mosócédulát, amikor hirtelen valami eszébe jut. Arra gondol, vajon mi történnék ezzel a viasztintával készült írással, ha a kőlapot megmaratná? Máris szinte remeg a nagy benső izgalomtól: hátha ezután a betűket fametszetek módjára be lehetne kenni nyomdafestékkel és lenyomtatni? És máris munkához lát. Rézkarcolók szokása szerint viaszkeretbe foglalja a kőlapot, azután ráönti az arabgumi és salétromsav vizes oldatát. Vár, kis idő múlva vízzel lemossa a követ. Lázas izgalommal vizsgálja a hatást és megállapítja, hogy az írás taszítja a vizet. Festékbe mártott szivaccsal áttörli a követ. Az írás felveszi a festéket a nedves részek nem. Senefelder felujjong. Tulajdonképpen még nem tudja, hogy miért. Még el sem tudja képzelni, hogy ez az első felismerés milyen új utakat nyit meg számára. Senefelder kisérletein keresztül jutott el a mély- és magasramaratott kliséktől a kőnyomatig. Megtalálta azt a különleges mészkőfajtát, ami finom szivacsos szerkezetével képes magába szívni a zsírt és a vizet. Ezt a nyomtatáshoz szükséges mészkőpalát Solnhofenben bányásszák. A bánya még ma is működik. Később olyan saválló zsíros anyagot keresett Senefelder, mellyel könnyen tudott a kőre írni A könyvében így ír a tusról: Három rész méhviaszt egy rész általános mosószappannal tűzön összeolvasztunk, egy kevés kormot keverünk hozzá majd esővízben feloldjuk kész is a fekete tinta. Ezzel a tintával írt a kőre. Felismerte, hogy a kő a tintában lévő zsírt kapilláris szerkezete segítségével magába szívja és a kő nedvesítésekor a zsíros részek a festéket felveszik. A legegyszerűbb módszerrel felfestékezte a követ, majd egy papírlapot helyezett rá, melyet egy polírozott fával átdörzsölt, így a festék átkerült a papírra. Ez a kezdetleges nyomtatás volt az előfutára az 1797-ben kifejlesztett Senefelder-féle nyomósajtónak.
Fontos lépés volt a kőnyomtatás feltalálásában meglelni azt az anyagot ami egyrészt meggátolja a zsír oldalirányú terjedését, másrészt a kő pólusaiban megkötve, erős higroszkópikus tulajdonságokkal rendelkezik. Ez az anyag a trópusi akácféle mézgája. A gumiarábikum vizes oldata segítségével Senefeldernek sikerült régi könyvoldalakról átnyomásokat készíteni, ezt így írja le könyvében: Egy régi nyomtatott lapot egy könyvből hígitott gumioldattal átitattam, majd egy kőre helyeztem és nagyon híg olajfestékbe mártott szivaccsal áttöröltem. A nyomtatott betűk jól felvették a festéket, a papír pedig fehér maradt. Most pedig egy fehér papírt raktam a festékes papírra és áthúztam a présen. Szép nyomatot kaptam, természetesen az eredeti tükörfordítottját. Majd így folytatja: Így tudtam kőlap nélkül is egyszerű papírról másolatokat készíteni. E nyomtatási módszer az eddig használatos eljárások közül teljesen más alapokra épül, az anyagok kémiai hatásán nyugszik. Ez a felismerés elvezette Senefeldert mindent eldöntő kisérletéhez. Így számol be róla könyvében: Vettem egy tisztára csiszolt követ, egy darab szappannal rajzoltam rá, higított gumis vízzel leöntöttem, majd egy olajfestékbe mártott szivaccsal áttöröltem. Azok a részek, melyeket a zsíros anyaggal megrajzoltam feketék lettek, a többi rész fehér maradt. Annyi lenyomatot tudtam készíteni a kőről, amennyit csak akartam, minden egyes nyomtatás előtt benedvesítettem és az olajfestékbe mártott szivaccsal áttöröltem, így ugyanazt az eredményt kaptam. Alois Senfelder folyamatosan dolgozott a kőnyomtatás vagy ahogy ő nevezte találmányát a vegyi nyomtatás tökéletesítésén. 1818-ban kiadott Vollstandigess Lehrbuch der Steindrukerey (A kőnyomtatás teljes tankönyve) című művében összegezte kutatásait a kőnyomtatás területén. Senefelder annyira tökéletesítette eljárását, hogy az azóta eltelt 21 évtized lényegében alíg hozott újat. A XX. század elején az egész világon elterjedt kőnyomtatásból fejlődött ki az ofszetnyomtatás. A litográfiát visszaszorította, a nehézkes kövekkel való munkát váltotta fel a cink- és alumíniumlemezek alkalmazása.
A nyomdákból lassan teljesen kiszorult. Az 1930-as évektől sok képzőművész újra felfedezi az eljárást. A litográfia a színek világához erősen kötődik. Benne teljesedik ki a színrebontás ahány szín, annyi kő elve, mely óriási színgazdagságot eredményez. Egyik nemes grafikai eljárás sem képes ezt a színvilágot visszaadni. Természetesen monokróm tervek megvalósításához is tökéletes eredményt nyújt ez a technika. Aki egyszer belekóstolt az eljárásba és az első kudarcok ellenére is kitart mellette, megtapasztalja, hogy milyen érzés, az élő, lélegző kövekkel dolgozni, tapintani, az illatát érezni csiszolás közben, hallani ahogy a hengerről a forma felveszi a festéket, majd a nyomtatás után leemelni az első nyomatot. Ezek a munkafolyamatok szertartáshoz hasonlíthatóak. Jómagam a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékén tizenhat éve irányítom a litográfia oktatását. Idei év különösen fontos évforduló tanszékünk számára, mert 2006-ban ünnepeljük a magyar grafika oktatásának 100 éves jubilleumát. Külön öröm számomra, hogy, az egyetem grafikus hallgatói és a hazai képzőművészek szép számmall választják terveik megvalósításához a kőnyomtatás technikáját. Az egész világon újra fénykorát éli ez az eljárás, ez Magyarországon sincs másképp, E kiállításra érkezett magas színvonalú munkák is ezt bizonyítják. Budapest, 2006. augusztus 1. Somorjai Kiss Tibor
A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁT VÁLOGATTA THE WORKS OF EXHIBITION SELECTED BY BUTAK ANDRÁS grafikusművész / graphic artist LÓSKA LAJOS művészettörténész / art historian SOMORJAI KISS TIBOR grafikusművész / graphic artist SÓVÁRADI VALÉRIA grafikusművész / graphic artist SZURCSIK JÓZSEF grafikusművész / graphic artist
KIÁLLÍTÓK NÉVSORA / NAMELIST OF EXHIBITORS Ács István Bács Emese Barta János Benes József Bíró Andrea Farsang Sándor Formanek Barbara Juhász Zsolt Kiss Ilona Kiss Zoltán Kovács Imrich Kovács Péter Balázs Mayer Éva Michl Balázs Nádas Alexandra Nagy Gábor Orr András Sárai Lajos Somorjai Kiss Tibor Sóváradi Valéria Stefanovits Péter Szabadvári Attila Imre Szabó Kristóf Szirányi István Tatai Renáta Varga Krisztina Varga Zsófi Zsankó László
ÁCS ISTVÁN 1950, Miskolc Cél nélküli utazás I. 31 43 cm; 2005
BÁCS EMESE 1978, Brassó Kint-Bent 49 60 cm; 2006
BARTA JÁNOS 1962, Pécs A kertész útja 70 50 cm; 2006
BENES JÓZSEF 1938, Bajmok Korábbi és későbbi követi egymást 88 65 cm; 2003
BÍRÓ ANDREA 1972, Budapest Meztelen II. 100 70 cm; 2006
FARSANG SÁNDOR 1945, Kispest Orpheusz I. 57 47 cm; 2006
FORMANEK BARBARA 1976, Budapest Cím nélkül I. 50 70 cm; 2002
JUHÁSZ ZSOLT 1981, Szabadka Áramlás III. 63 27 cm; 2006
KISS ILONA 1955, Budapest Pincelejáró 50 35 cm; 2006
KISS ZOLTÁN 1965, Budapest Tércsomók 2005-1 100 70 cm; 2005
KOVÁCS IMRICH 1986, Galánta Belül-Nézet 70 50 cm; 2006
KOVÁCS PÉTER BALÁZS 1955, Budapest Dialógus IV. 50 70 cm; 2006
MAYER ÉVA 1983, Pozsony Valót képzett V. 56 37 cm; 2006
MICHL BALÁZS 1978, Tata Szikra 100 70 cm; 2006
NÁDAS ALEXANDRA 1974, Budapest Zöld tető 56 38 cm; 2005
NAGY GÁBOR 1949, Budapest Kaszálók 38 54 cm; 2004
ORR ANDRÁS 1982, Budapest 4. 16 19,8 cm; 2006
SÁRAI LAJOS 1987, Komárom Test Be Zárva 50 35 cm; 2006
SOMORJAI KISS TIBOR 1959, Pozsony Zarándokút a fénybe II. 59 44 cm; 2006
SÓVÁRADI VALÉRIA 1950, Tárnok Bentről kifelé III. 69,5 63,5 cm; 2006
STEFANOVITS PÉTER 1947, Budapest Örökítési gyakorlat I. 70 100 cm; 2005
SZABADVÁRI ATTILA IMRE 1977, Győr Épicsiga 70 100 cm; 2006
SZABÓ KRISTÓF 1988, Győr Esti pályaudvar 50 70 cm; 2006
SZIRÁNYI ISTVÁN 1951, Kaposvár SPQR I. 45 32 cm; 2004
TATAI RENÁTA 1983, Csorna Tihanyi strandolók II. 50 70 cm; 2006
VARGA KRISZTINA 1970, Kazincbarcika Meditáló 47,5 29 cm; 2006
VARGA ZSÓFI 1974, Budapest Külvárosi jelenet II. 40 34 cm; 2006
ZSANKÓ LÁSZLÓ 1966, Budapest Fordulat 70 100 cm; 2003
KIÁLLÍTÓK CÍME ADDRESS OF EXHIBITORS
Ács István 1091 Budapest, Üllői út 121. Bács Emese 1139 Budapest, Tahi u. 32. IV/2. Barta János 1062 Budapest, Aradi u. 62. III/2. Benes József 6000 Kecskemét, Budai hegy út 165. Bíró Andrea 2146 Mogyoród, Radnóti köz 3. Farsang Sándor 9021 Győr, Bajcsy u. 30-32. Formanek Barbara 1119 Budapest, Mohai köz 1. Juhász Zsolt 1081 Budapest, Népszínház u. 17. III/3. Kiss Ilona 1015 Budapest, Csalogány u. 40. Kiss Zoltán 1053 Budapest, Múzeum krt. 41. III/2. Kovács Imrich 1087 Budapest, Stróbl Alajos út 3/A Kovács Péter Balázs 1051 Budapest, József nádor tér 9. Mayer Éva SR, Somorja 93101, Nefelejcs u. 16. Michl Balázs 2890 Tata, Akácfa u. 14/A Nádas Alexandra 2821 Gyermely, Tatai út 24. Nagy Gábor 2821 Gyermely, Tatai út 24. Orr András 8316 Várvölgy, Szent Miklós u. 1. Sárai Lajos 2921 Komárom, Varga J. út 5/B Somorjai Kiss Tibor 1119 Budapest, Mohai köz 1. Sóváradi Valéria 1028 Budapest, Kossuth Lajos u. 14. Stefanovits Péter 1055 Budapest, Szent István krt. 1. Szabadvári Attila Imre 9142 Rábapatona, Külső Rákóczi u. 101. Szabó Kristóf 9023 Győr, Ifjúság krt. 77. Szirányi István 1118 Budapest, Kaptárkő u. 2. V/18. Tatai Renáta 9300 Csorna, Vadász u. 1/A Varga Krisztina 1213 Budapest, Puli sétány 6. II/11. Varga Zsófi 2096 Üröm, Fő u. 84. Zsankó László 1046 Budapest, Ugró Gyula sor 17. III/20.
A V. ORSZÁGOS SZÍNESNYOMAT GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS / LITOGRÁFIÁK támogatói: The V. COLOUR PRINT GRAPHIC EXHIBITION / LITHOGRAPHIES sponsored by: Nemzeti Kulturális Alap / National Cultural Fund Magyar Grafikusművészek Szövetsége / Association of Hungarian Graphic Artists A Magyar Grafikáért Alapítvány / Foundation for the Hungarian Graphic Art Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma / Ministry of National Cultural Heritage Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége / Association of Hungarian Fine Arts and Applied Arts Societies Babits Mihály Művelődési Központ és Művészetek Háza Szekszárd / Babits Mihály Cultural Centre and House of Arts Szekszárd Felelős kiadó / Responsible for the publishing: Magyar Grafikusművészek Szövetsége / Association of Hungarian Graphic Artists Szerkesztette / Edited by: Butak András Fotó / Photos: Fekete István Nyomdai előkészítés / Prepress: Layout Factory Grafikai Stúdió Nyomdai kivitelezés / Printed by: Nalors Grafika Kft., Vác Készült 600 példányban 2006-ban / Printed in 600 copies in 2006 ISBN 963 8710 411