A Csíki havasok keleti részének turistaösvényei 11-es útvonal: Comanesti - Supán-patak völgye - Kohíd (La Podul de piatra) - Lápos-bérc(1336 m) - Lápos-havas - Magyarós-hegy (1371 m) - Uzvölgye-telep (Tábla pusztája) Jelzés: piros háromszög, hiányos Hossza: 22 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 970 m Kapcsolódik: a 13, 14, 16-os utakhoz Jellemzés: Csak nyáron járható. Induljunk el Comanesti-ről, a szénbányászatáról híres bányavidék központjából nyugat felé. Átkelünk a Tatros hídján és végigmegyünk azon az utcán, amelyik a Supán-patak mentét követi. Miután a várost elhagyta, többször átvált a patak egyik oldaláról a másikra. Kezdetben, amíg erdőfoltokkal teletűzdelt legelőket és kaszálókat érint, alig észrevehető az emelkedése. A Tigla Mica (Kiscserepes) - dombnál a völgy kanyonszerűen összeszűkül. Amint mind jobban előre haladunk, úgy válik az út egyre meredekebbé. Hegynek fel szerpentinezik az ipari út, a Supán-patak jobb partján. Ott, ahol átszeli a patakot, van a Kőhídnak (La Podul de piatra) nevezett hely. A Kőhídnál elhagyjuk az északkelet felé tovább kanyargó ipari utat, amely néhány szénbányához vezet. Rátérünk egy traktorútra, mely többnyire a patakot követi. Alig tíz perces kapaszkodó után a Kőhíd mezeje nagy havasi legelőjének alsó feléhez érkezünk. Itt ajánlott vizet tartalékolni. A Lápos bércének meghódítására két lehetőség adódik: az egyik hűségesen követni az erdő határán felkapaszkodó traktor utat; vagy toronyiránt nekivágni a hegyoldalnak a hegytetőn lévő televíziós adóállomás számára megépített magasfeszültségű villanyvezeték oszlopsora alatt. Mindkét esetben fárasztó, nehéz út áll előttünk. A csúcsig a piros háromszög jelet csak ritkán fedezhetjük fel egy-egy fán az erdő szélén. A további gerinc utat a relé teniszpályája mellett folytatjuk, mögötte rögtön megkezdődik az erdő. Sűrű fenyőerdőben vezet utunk, szigorúan a felszín szabálytalanságait követve a nagyon éles, háztetőszerű hegygerincen. 40-50 perc után egy tisztáshoz érkezünk, amely hosszan lenyúlik a szakadékos Copurta völgyéig, és némi kitekintést kínál a Nemere felé. A tisztás felső szélén folytatva utunkat, rövid időn belül újból be kell bújnunk az erdőbe, mely egyben a Lápos havasának utolsó része. Rövidesen megkerülünk észak felől egy kisebb csúcsot (1229 m), ami már a Dragote éle kezdetét jelöli. Ez a szakasz köti össze a Magyaróst a Lápossal. A jelzések nagyon ritkák, ezért a tájékozódást úgy tudjuk megkönnyíteni, ha az erdészeti parcellák piros H betűs határjeleit is figyelembe vesszük. Az eddig keletnyugat irányú út a Magyarós-csúcs délkeleti végénél lévő keskeny tisztáson balra (délnyugat) és lefelé kanyarodik. Maga a hegy csúcsa 5-600 méterrel tovább, északnyugatra van. Magyarós tisztásának alsó felében elhagyunk egy esztenát és a kanyargós úton félórás ereszkedő után a Magyarós- és a Lápospatakok találkozásához érkezünk. Itt csatlakozunk a Magyarós-patak erdőkitermelő útjához, amely két kilométer után az uz-völgyi útba torkollik. Mielőtt megérkeznénk az Uzvölgyebe balról egy kis, nyitott kápolnát találunk, amelyet az első világháború csatáiban elesett honvédek emlékére emelt a munkácsi gyalogezred 1917-ben. Az Uz völgyében, a Tábla pusztáján utunk végcéljához érkeztünk. 12-es útvonal: Caralita vasúti megálló - a Csobános-patak völgye - Erdészház a Tulburea-patak torkolatánál - Szélesláb (1224 m) - Káronta (1517 m) - Sólyomtár (1343 m) - Keresztes (1383m) - Nagy-Borda (1378 m) - Menasági- Nyilénk (1291 m) - Borjús-bérc (1373 m) - Szellő (1494 m)
Jelzés: piros kereszt (hiányos). A Caralita v.m. és a Tulburea erdészház közötti szakaszon az e.k. út nem jelzett Hossza: 32 km Menetidő: 12-14 óra Szintkülönbség: 1000 m Kapcsolódik: az 1, 6, 8-as útvonalakhoz Jellemzés: Csak nyári túrára és csoportosan ajánljuk! Aki ezen a nehéz és hosszú úton szándékozik elindulni a Csíki-havasok szívébe, csoportosan és nyáron próbálkozzék. Legjobb a túrát két naposra tervezni. Sátor, hálózsák és megfelelő túraöltözék, minimum három napi élelem föltétlenül szükséges. Menedékház, motel az egész útszakaszon nincs, kevés az erdészház és az esztena, amelyek amúgy is bizonytalan szálláslehetőségek. Kiindulási pontként a Caralita vasúti megállót választjuk, az Adjud-Csicsó vonalon (501-es vasút), amely közvetlen a Csobános-patak Tatrossal való találkozási pontjában épült. Az e.k. út az állomás mögött van, átmegy a patak bal partjára. Ha az országúton érkezünk (DN 12/A), Csobányos falucskában átkelünk a Tatros hídján, majd a vasúti híd alatt beállunk a Csobányos-patak melletti e.k. útba. Néhány lakóház után az erdészház következik. Fennebb a völgyön egy pumpa-ház képezi a falu végét. Párhuzamosan velünk, a Csobányos-patak jobb oldalán, felhagyott régi iparvasút keskeny töltése látszik. A Lápos-patak beömlésétől erre a töltésre építették rá az erdőkitermelő utat. Idáig a völgy elég széles, habár meredek, erdős domboldalak határolják. Az első négy kilométer után balra elhagyjuk a Lápos-patak e.k. útját. Innen két kilométeren át gyönyörű, vadregényes szurdokvölggyé alakul a Csobányos völgye. Azután újabb nyitott, szélesebb térséghez érkezünk, a Fekete-, majd 500 m után a Tulburea (Zavaros)- és a Csobányos-patakok találkozási pontjához. Az erdészház fennebb, a Tulburea beömlésétől kb. 200 méterre van. Nem megyünk idáig, hanem a Tulburea-patakkal majdnem szemben, a balról lefutó patak völgyére figyelünk, ugyanis itt kell kitérni a Csobányos-patakból a Széles-láb felé. Jobbról, a patakocska mellett lévő traktorúton indulunk kifelé, a kis patak bal partján. Vegyes erdőben meredeken visz felfelé az út. Néhány turistajelet (fehér alapon piros kereszt) is jó volna itt felfedezni. Vigyázat! Menetközben ügyeljünk arra, hogy az utunkból balra ágazó erdei útra ne térjünk rá, mert ez zsákutca. A kaptató felső harmadánál a felszín lapossá válik. Az út 90 fokos kanyart ír le balra (délnyugat), nagyjából a szintgörbén halad, és 10-15 perc után kivezet a Széles-láb déli sarkantyújára, egy picinyke tisztásra. A helyes irány jobbra és előre van a szintgörbe mentén, mindvégig a gerincen, ahol a tisztást elhagyva lefelé, majd egy kis nyereg után felfelé kapaszkodunk a Széles-láb 1445 m magas csúcsára. Újabb tisztásra érkezünk, és a csúcs alatt lévő esztenán megpihenhetünk. Az esztena mögött jobbra elmarad a Széles-láb csúcsa, míg mi a Káronta felé haladunk, újból az erdőben. A két csúcs közötti hegynyeregben az ösvény elhagyja a gerinc vonalát, balra követi az 1250-es szintgörbét, így kerülve meg a Káronta csúcsát dél-délnyugatról. A Káronta (1516 m) meghódítása nehéz feladat. A kapaszkodó nagyon meredek, a felszín igen hepehupás, tele van sziklával és kőgörgeteggel. A jelzett turistaútról jobbra ki kell térni egy alig járt gerincösvény kedvéért. A meredek kaptató után (250 méter szintmagasság 750 méter hosszúságban) körülbelül az 1450 méteres szinten az eddigi északnyugat-délkeleti irányt hirtelen északira (jobb felé) váltjuk. Ez által érjük el a Káronta tengelyének fő irányát, az észak-dél irányt. Innen már nem kell túl sokat kapaszkodni, végre a Káronta csúcsán állhatunk. A csúcsról visszafelé vagy azt az ösvényt használjuk, amelyiken feljöttünk, vagy valamelyik vadcsapáson leereszkedünk a déli oldalon mindaddig, amíg megtaláljuk a jelzett turistautat. Ha kihagyjuk a csúcsmászást, a Széles-lábtól számítva 40-45 perc után egy kis tisztásra érkezünk. Itt az ösvény megszűnik, úgy nincs más választás, mint a tisztás felső (jobbra) szélét követni. Egy öreg fenyőóriás mellett visszatérünk az erdőbe. Innen az út és a tájékozódás
egyre nehezebbé válik, a jelek ritkák. Sziklás, kőfolyásos hegyoldalon, kidőlt fenyők között haladunk, elhagyunk egy kis csúcsot a Károntától nyugatra. Lassan legyőzve az akadályokat a Káronta és Sólyomtárhavas közötti hegynyeregbe (1125 m) érkezünk. Itt végre megint jól járhatóvá válik az út. A Sólyomtár keleti lejtőjén jókora tisztás van, néhány gazdasági épülettel és egy esztenával. Nyugat-délnyugat irányba újabb erdőn hatolunk át és a hegy ikercsúcsai közti nyeregből felsétálunk a Sólyomtár-havas kisebb csúcsára (1341 m). A csúcs déli és délnyugati lejtőjén havasi legelő terül el, rajta néhány ól és esztena áll. Utunkat a puszta felső határán, a hegygerincen folytatjuk nyugat felé, melynek végénél újból behatolunk az erdőbe. Rövidesen a Sólyomtár és a Keresztes egyik északnyugati nyúlványának nyergében találjuk magunkat. Innen enyhén szerpentinezve kapaszkodunk fel a Keresztes gerincére, jobbra hátrahagyva az 1451 méteres magaslatot. Utunkból ugyancsak jobbra egy másik ösvény ágazik le, ami a Piliskén keresztül a Szulca völgyébe vezet. Az útelágazástól északnyugatra vezet az ösvény a Keresztes-hegy (1420, 1383 m) főgerincén. Nemsokára kiérünk az erdőből, és a gerinc nagy részét borító havasi legelőn haladunk át, ahol esztena is van.. A Keresztes-hegy pusztáját elhagyva nyugat felé folytatjuk utunkat a Füstös-Borda (1175 m) és az Új-Borda (1131 m) erdővel borított gerincén. Jó három kilométer után örülünk, hogy végre egy havasi legelő bukkant fel előttünk. Ez a Kis-Borda (1342 m) pusztája. A Kis-Borda csúcsától a Nagy-Bordáig (1378 m) két kilométeren végig a kanyargós gerincen, legelős területen haladunk előre (északnyugatnyugat). A Nagy-Borda teteje igazi Belvedere pont. Északra, a Szulca-patak felso szakaszán Kóstelek házcsoportjai tűnnek fel. Nyugaton a Szellő nagy piramisa uralja a látóhatárt. Délen az Uz forrásvidékének szelíd hajlatú hegyvonulatai, közülük a Kristine-tető és az Ágas-havas állnak velünk szemben a Csobányospatak túl oldalán. Rövid pihenő és tájékozódás után, tartva az általános nyugati irányt, tovább indulunk a zegzugos gerincen. Hosszú havasi legelőkön megyünk keresztül (Vágássarok) időnként egy-egy erdőfolt szélét is érintve. Csupán a Menasági-Nyilénk (1291 m) környékén zsugorodnak össze a nagy puszták kicsi tisztásokká. Utána három kilométeren az északi oldalakat borító erdők szélén megyünk a Szellőig (1494 m). 13-as útvonal: Uzvölgye-telep - Sóvető-patak - Sóvető (1463 m) - Saj-havas (1553 m) - Rác pataka - Uzvölgye-telep Jelzés: jeltelen Hossza: 14 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 890 m Kapcsolódik: a 11, 14, 16-os utakhoz Jellemzés: Kimondottan nyári túrára alkalmas. Az Uzvölgye-telep pionírtábora a kiindulópont. Az Uz menti úton (DJ 123) 300 métert gyalogolunk hegynek fel, majd jobbra feltérünk a Sóvető-patak e.k. útjára. A patak az Uz egyik bal oldali mellékága. Ahhoz, hogy a Sóvető gerincére feljuthassunk, két ösvény áll a rendelkezésünkre: - a 13/A-ösvény a Sóvető-patak e.k. út végétől folytatódik a patak két forrása közötti hegylábon. Itt az öreg erdőben idegenvezetőként" a piros csík erdészeti parcella jelet használhatjuk, amely egy fiatal erdőben kivezet a fenyőrengetegből. Az út utolsó szakasza elég meredek. - a 13/B-ösvény a Sóvető-patak nagy kanyarja után az első nagyobb, bal oldali mellékvölgyön vezet fel egy hosszú, de kevésbé meredek hegylábon a Sóvető hátsó, ovális magaslatára. Az ösvény mindvégig öreg fenyőerdőben vezet. Mindkét ösvény (a 13/A és a 13/B) a Sóvető csúcsa mögött érkezik a hegy gerincére. Ezért a Sóvetőre még csak ezután kapaszkodunk fel, egy 500 méteres szakaszon 80 métert emelkedve. A csúcs (1472 m) északnyugati oldalán kiterjedt tisztás van, amely jó kilátást biztosít
a Csobányos-patak völgyére, Csobányos településre, valamint a szemben lévő hegygerinc kiemelkedő csúcsaira, mint a Sólyomtár, Keresztes és a négy Borda. A tisztás egyben nyereg is. Középső részétől már felfelé megyünk, megkezdve a Kis-Saj-havas ostromát. Az ösvény menedékesen emelkedik. A Kis-Saj északi nyúlványa egyenes, maga a csúcs (1506 m) hirtelen kiugró, hegyes. Nem megyünk fel rá, a nyugati oldalán alatta vezet el az út. Leereszkedve a Kis-Sajról újabb nyereg, újabb magaslat (1521 m) következik. Ezen átmenve a Nagy-Saj-havas előtti nyeregbe érkezünk. A Nagy-Saj csúcsát (1553 m) akár keletről, akár nyugatról kerüljük meg, mindenképpen a hegy déli hegylábánál lévő tisztásra jutunk. A csúcs maga erdő borította hely. A szép kilátást nyújtó tisztásról három út vezet három irányba. Az első jobbra a nyugati hegyélen Aklos-telepre vezet. A középső a déli hegylábon a Kőrös-bérc és Vágás-patak érintésével a Baska-patak beömlésével majdnem szemben érkezik az uz-völgyi útba. A harmadik a mi utunk. A tisztás végénél hirtelen balra kanyarodunk egy traktorúton. Néhány szűk kanyarral és egy meredek lejtővel a Rácpatak egyik jobb oldali mellékágához vezet, majd beletorkollik a rác-pataki e.k. útba. Követve a patak útját, három kilométer után a Csíkszentmárton-Darmanesti úton vagyunk, ahol lefelé menve, 300 m után megérkezünk Uzvölgye-telepre. 14-es útvonal: Salatruc település - az uzmezei vízgyűjtő tó - az Uz vízesései (Kis- és Nagy Nasolea) - az Uz-völgyi diáktábor Jelzés: nem jelzett út Hossza: 13 km Menetidő: 3-4 óra (a kitérőkkel 5 óra) Szintkülönbség: 220 m Kapcsolódik: a 11-es úthoz Jellemzés: Minden évszakban gépkocsival is járható, könnyű túraút. Ez a túraút az Uz völgye legszebb szakaszát mutatja be a darmanesti-csíkszentmártoni közút mentén. Salatruc falucskából indulunk két kilométerrel a gát alatt, attól az elágazótól, ahol a főútból (DJ 12) balra letér az Uz mellé egy mellékút. Mi a jobb oldali úton indulunk el (az Uz bal oldalán), fenn a hegyoldalban. Az első két kilométer után megérkezünk a tó gátjához, amelynek bal oldali végénél az egész Csíki-havasok legszebb moteljét, a Poiana Uzului nevűt találjuk. Mellette kemping is épült. Maga a gát a Pivniceri-szorost barikádozza el. Az aszfaltozott út, amelyen 5 kilométert kell megtennünk, a gyűjtőtó bal partján épült, magasan a víz tükre felett a hegyoldalban. A tó felső végénél átmegyünk egy betonhídon. Utána balra egy e.k. út ágazik ki a főútból. Ezen előre haladva, pár száz méter után a második világháborúban elesett román hősök emlékművét nézhetjük meg. Épült 1979-ben. Visszatérve a főútra most már az Uz jobb partján haladunk. Fél kilométer után előttünk áll az Uz legszebb szorosa, a Kőközi-szoros. A folyó nehezen küszködi át magát a keskeny és mély szakadékvölgyön. A szemben lévő hegyoldalak annyira meredeken magasodnak fölénk, hogy az az érzésünk, mindjárt összezárulnak. Apró tornyocskák, magányos kősziklák, teszik még látványosabbá a szurdokot. A szoros bejáratánál figyelmünket a dübörgő víz hangja vonja magára. A hang irányába elindulva egy kis ösvényen, vagy csak egyszerűen az erdőn keresztül, pár méter után az Uz legszebb vízeséseit a Kis- és Nagy-Nasoleát (magyarosítva: Naszály) pillanthatjuk meg - az Uz Niagaráit. Visszatérve az útra, behatolunk a Kőközi-szoros két kilométeres csodavilágába. Csak a Veresvíz Uzzal való találkozásánál, a Gyufagyárnak (La Chibritarie) nevezett helyen szélesedik ki a völgy, egy kis tisztást alkotva. A Veresvíz jobb partján az azonos nevű e.k. út mellett régi vadászház áll, ahol hosszabb pihenőt tarthatunk. Akár néhány kilométert is sétálhatunk a Veresvíz mentén. Az Uz völgyéhez hasonló
gyönyörű szurdokvölgy fogad. Kristálytiszta vize sok-sok apró zuhatagon jut el az Uzig. Igazi pisztrángos paradicsom! Az Uz völgyébe visszatérve folytatjuk utunkat Uzvölgye-telep felé. Újabb összeszűkülő része következik a Kőközi-szorosnak, majd egy kilométer után megérkeztünk a Tábla pusztájára. Innen kezdve a leromlott aszfaltutat elhanyagolt e.k. út váltja fel egészen Csíkszentmártonig. A Tábla pusztáján lévő egykori határőrkaszárnyákat gyermek üdültetővé alakították. A diáktábor alatt nyílik a Magyarós-patak völgye. Ennek útján fél kilométer után kápolnához érkezünk. Emlékművet takar a kis épület, az első világháborúban a szorost védő és elesett magyar határőrök síremlékét. 15-ös útvonal: Ágas-havas (1359, 1344, 1377 m) - Kristine-tető (1353 m) - Baglyod (1301 m) - Öreg-hegy (Mosnyák) (1283 m) - Tóstelek (1086 m) - Bence-patak - Aklos-telep Jelzés: hiányos kék kereszt Hossza: 12 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 550 m Kapcsolódik: az 1-es útvonalhoz Jellemzés: Csak nyári túrára ajánlott. Az útvonal bejárását kezdhetjük az 1-es gerincösvénybol vagy a Csobányos völgyéből Gyürke csángótelepről. Az 1-es útvonalon az Ágas-tető (1358 m) és az Endre-tető (1307 m) között ágazik el keletre az Ágas-havasra a gerincösvény. Gyürkéből a Gyürke-patak mentét követő három kilométeres szekérút vezet az Ágas-havas hosszú, tar gerincére. Mindjárt a tetőn, a két út kereszteződésénél éles szögben balra fordulunk (kelet). Az alig emelkedő felszínen megkerüljük a Gyürke-patak karéját (északkelet) majd egy jobbra forduló széles ívvel átlósan (északnyugat-délkelet) vágjuk át az Ágas-havas két csúcsa (1344, 1377 m) közötti lapos hegygerincet. Így tulajdonképpen az Ágas-havas déli oldalára kerülünk. Szintben haladunk addig, amíg kiérünk az Ágas-havas (1377 m) és a Kristine-tető (1353 m) közötti nyújtott hegynyeregre. Az nyeregből alig emelkedő út hátulról (északkelet) kerüli meg a Kristine-tetőt. Mindvégig nyitott havasi legelőkön járunk alig közelítve jobbról vagy balról az erdők széléhez. A Kristine-tető keleti vállán az erdőhatárt szigorúan betartva kell haladnunk, mert az eddigi széles, hegyi út alig kivehető ösvényre vált. A Baglyod hegyese (1301 m) déli oldalán a csúcs alatt pár méterrel megkerüljük a Baglyod-patak forrásait. A Baglyod farkán (1266 m) keletre, majd északkeletre kanyarodunk. Innen tovább öreg, gyantaillatú fenyvesben haladunk a Sáros-patak karéjának északi peremén. Az Öreg-hegyen (Mosnyák ponkja, 1263-1283 m) eddigi ösvényünk újból kiszélesedik, jól járható és látható erdei úttá alakul. A sűrű erdő nem enged kitekintést. Az Öreg-hegy két csúcsa közötti nyergében utunk kétfelé válik. Mi a jobb oldalit választjuk. Ez az 1233 méteres csúcs nyugati oldalán szalad le a hosszú, apróbb csúcsok és nyergek váltakozásából álló hegygerincen a Papsa felé. Az Öreg-hegytől a negyedik kilométerben a Tóstelek (1086 m) nevű helyhez érkezünk. Itt a lejtős gerincen egy tisztás van. A tisztás felső végénél utunk kétfelé válik. Egyik ága balra kanyarodik. Ez a jelzett. Nagyon meredek lejtéssel, szerpentinezve ereszkedik alá, több mint egy kilométeren a Bence-patak völgyében felmenő e.k. útra. Innen az Uz völgye lefelé egy kilométer. Aklosnál érjük el az uz-völgyi közutat. A hegyi ösvény másik, jobb oldali ága végigvezet a tisztás középvonalán és délkeleti, majd déli irányban haladva Tóstelek nagyon meredek oldalán ereszkedik be az Uz völgyébe Aklos felett egy kilométerrel. A kék keresztes túraút itt véget ér. Aklos előtt az Uz völgye kiszélesedik, medence jelleget ölt. Aklostól lefelé újból bezárul a Kistölgyesi-szoros 10 km-es szakaszán, ahol a folyó keményebb kőzetsorral kell megbirkózzék az előrejutásért (kvarcos, durva homokkő, apró konglomerátum). Aklosról a
szemben lévő hegylábi erdőszélen kitűnő e.k. út vezet fel a Fehérvíz nyakára, a Kászon- és Uz völgyeinek vízválasztójára, majd leereszkedik a Kászoni-medencébe. Aki tovább szeretné folytatni a túrát a Csíkihavasok keleti ívének gerincén a Káposztás-havas vagy a Nagy-Répát felé, annak ezen az úton kell elindulnia.