TARTALOM. Surányi László: Tíz év. MadarászjGyula. Pákozdi László. Harkányi István: A levélborítékrajzú bélyegek szabálytalan bérmentesítései

TARTALOM Surányi László: Tíz év MadarászjGyula Pákozdi László Harkányi István: A levélborítékrajzú bélyegek szabálytalan bérmentesítései Dr. Simády Béla: Díjjegyes nyomtatványok, határörvidéki provizórium Dr. Palotás Zoltán: Tábori portánk megindulása 1914-ben Pákozdi László: Készpénzbérmentesítés 1945 1946-ban A Philatelica tíz éve. Tartalomjegyzék Idegen nyelvű tartalom A MAGYAR BÉLYEGGYŰJTŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE TUDOMÁNYOS MUNKAKÖZÖSSÉGE KÖZLÖNYE BUDAPEST VI., VÖRÖSMARTY U. 65. FELELŐS SZERKESZTŐ: SURÁNYI LÁSZLÓ SZERKESZTŐK: HRABÁL LÁSZLÓ VISNYOVSZKI GÁBOR FELELŐS KIADÓ: KISS ERNŐ XI. ÉVFOLYAM

Tíz év i SURÁNYI LÁSZLÓ Tíz éve, 1971 júniusában jelent meg tudományos közlönyünk első száma, örvendetes szükségszerűség hívta létre: a Magyar Bélyegek Monográfiájának egymás után megjelenő kötetei megnövelték az érdeklődést a magyar bélyegek klasszikus gyűjtése iránt és ösztönzést adtak a további kutatómunkára. Jánossy Lajos akadémikus, a MABÉOSZ azóta eltávozott elnöke folyóiratunk Beköszöntő -jében juttatta kifejezésre az azóta is érvényes célkitűzéseinket: A Philatelica magyar vonatkozású, klasszikus módon feldolgozott bélyeg- és postatörténeti anyagokat közöl. A,klasszikus módszer alatt nem kell feltétlenül bizonyos korszakos határokat érteni. Egyes bélyeg sokoldalú lehetőleg minden vonatkozású feldolgozását értjük ezen a módszeren. A Philatelica éppen ezt a feladatot akarja magára vállalni, hogy már a Monográfia úttörő munkáját folytatva feltárja az immár 100 éves magyar bélyegkibocsátás és postatörténet minden vonatkozását. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy átlapozva a 10 év termését, tanulságokat vonjunk le további munkánkhoz. 19 szám jelent meg 19 szerző 49 tanulmányával. A számok nem mondanak sokat, mégis megállapítható, hogy a kutatómunka iránt soha nem volt ilyen érdeklődés hazánkban, mint az elmúlt 10 évben és napjainkban. A magyar bélyeg- és postatörténeti kutatás térképéről kezdenek eltűnni a fehér foltak. Korszakos feladatot látott el közlönyünk, amikor hazai és külföldi kutatók összefogásával feldolgozta a levélboríték-rajzú bélyegeinket. Ennek a nagy jelentőségű munkának eredményeként jelentkeznek a nemzetközi kiállításokon is bemutatott és magasan díjazott ívrekonstrukciók. A bélyegek feldolgozása után megkezdtük e korszak bérmentesítéseinek tudományos feldolgozását és közreadását. Ezáltal is gazdagítani kívánjuk a klasszikus gyűjtés palettáját. Közlönyünk tanulmányai is hozzájárultak az 1867-es kiadásnak, mint az első magyar bélyegnek elismertetéséhez. Nagyot lendített a színesebb tartalom kialakításában a MABÉOSZ és a Postai Dokumentációs Tájékoztató és Műszaki Központ által meghirdetett pályázat. Új szerzők új témákkal jelentkeztek. Bővül a postatörténeti horizont; elhanyagolt, de fontos területek kerülnek felszínre. így válik mind népszerűbbé a rányomott bélyegű postai nyomtatványok, a tábori posták gyűjtése. Továbbra is feladatunknak tekintjük a témakörök szélesítését és újabb szerzők, kutatók bekapcsolását folyóiratunk munkájába. Bélyeggyűjtő mozgalmunk csak úgy fejlődhet tovább, csak úgy tudja megtartani nemzetközileg is1 elismert tekintélyét, ha szakmai, tudományos tevékenységével a magyar bélyegek gyűjtésének újabb és újabb területeit tárja fel, ezzel is támogatást adva a gyűjtők ismeretei fejlesztéséhez, gyűjteményeik gyarapításához. A Philatelica továbbra is vállalja ezt a feladatot. i

i MADARÁSZ GYULA PÁKOZDI LÁSZLÓ 1900. február 8. 1981. január 28. 1981. január 28-án a magyar bélyeggyűjtést súlyos veszteség érte: Madarász Gyula, bélyegeink legelismertebb szaktekintélye elhunyt. Bár töretlen szellemének energiái egyre nehezebben törtek át gyengülő, fáradó testének korlátain, fegyelmezett derűvel élt, utolsó pillanatáig tervei, céljai, kötelességei foglalkoztatták. A magyar bélyegért élt, a legmélyebb régiókba hatolt szépségeit, érdekességeit felderíteni. Kőnyomatosaink típusait, az első 2 krajcárost, a 67-es kiadást, a kő- és réznyomatosok ívrekonstrukcióit, krajcárosaink fogazatait, metszetjavításait, turulosairik vízjelállásait csak a fontosabbakat kiragadva elhivatott alapossággal dolgozta fel tanulmányaiban és adatok ezreinek mérlegelésével értékelte azokat bel- és külföldi katalógusokban. De nemcsak szakértő volt, hanem a szó legnemesebb értelmében vett bélyeggyűjtő; esztéta, akinek a kezében a bélyeg szinte megszemélyesült. A magyar bélyegben rejlő lehetőségek felismeréséért és elismeréséért küzdött itthon és külföldön, és megfáradtán is fókusza volt a klasszikus bélyegeinket érintő gyűjtői törekvéseknek. Mindezt szerényen, egyszerűen tette és élte. Öröksége mindannyiunké: a magyar bélyeg szeretete és az iránta érzett felelősség. 1918. aug. 24. 1981. február 24. 1981. február 24^én, 63 éves korában váratlanul ragadta el a halál Pákozdi Lászlót, a Philatelica egyik életrehívóját és főszerkesztőjét, a Magyar Bélyegek Monográfiája gondolatának és megvalósításának egyik fő részesét, filatéliai életünk egyik legelhivatottabb és legtermékenyebb alakját. Még együtt búcsúztunk nagy elődjétől, még terveket kovácsoltunk, amelyek megvalósításához már nem adhatja tudását, tapasztalatait és alkotó szellemét. Az élettel és önmagával vívott harca végétért, szívszorító hirtelenséggel. Bár életműve látszólag kerek és csaknem befejezett a Monográfia VII. kötete a nyomdai előkészítés állapotában van, tudjuk, hogy mivel maradt adósunk a sors, amikor elszólította őt közülünk. Nem kötődött szakterületekhez, és bár megbocsájtható elfogultsággal szerette a krajcárosok világát, vagy az 1945 46-os infláció páratlanul gazdag előállítási és felhasználási érdekességeit, a filatélia minden olyan ágában maradandót tudott alkotni, amelyben elmélyülhetett. Életrajzi adatokat adni, életének és munkáinak felmérését elvégezni az utókor feladata. Mi, munkatársai, barátai még közénk tartozónak érezzük és tudjuk, hogy szelleme velünk együtt halad tovább kitűzött céljaink felé. 2

A levélborítékrajzú bélyegek szabálytalan bérmentesítései HARKÁNYI ISTVÁN A levélborítékrajzú bélyegek szabályos bérmentesítéseiről a 79/2. számunkban jelent meg cikk. Ennek mintegy folytatását képezi ez a tanulmány, amely a korabeli érvényes bérmentesítési szabályoktól eltérő bérmentesítési módokat és bélyegfelhasználásokat tárgyalja. Ezekben is nagyon gazdag ez a negyedszázadnál hosszabb ideig használt kiadás (1874. okt. 1. 1900. szept. 30.). A szabálytalan bérmentesítéseket öt fő csoportba oszthatjuk: 1. túlbérmentesítésekre, 2. elégtelen bérmentesítésekre, 3. csalárd bérmentesítésekre, 4. továbbküldött küldeményekre, 5. egyéb szabálytalan bélyegfelhasználásokra. Az elégtelen bérmentesítéseknél megkülönböztetünk: A) portózatlan, B) portózott elégtelen bérmentesítéseket. Egy másik bontási szempont azok szándékos, illetve nem szándékos volta. A csalárd tehát a posta kárára elkövetett csalással történt bérmentesítéseknél ugyanígy megkülönböztethetünk : A) portózatlan és B) portózott csalárd bérmentesítéseket. A továbbküldött küldemények tulajdonképpen nem tekinthetők szabálytalanoknak, de szokványosnak sem, ezért itt tárgyaljuk azokat. Három alcsoportra oszthatók: A) változatlan bérmentesítéssel továbbküldött; B) újabb bérmentesítéssel továbbküldött és C) portózással továbbküldött küldeményekre. Az egyéb szabálytalan bélyegfelhasználások közé tartoznak az illetékbélyeg helyett postabélyeggel ellátott okmányok, valamint az okmánybélyegek postai felhasználásai. A fenti csoportosítás nem tarthat igényt kizárólagosságra. Más felosztási rendszer is lehetséges, például a portózott bérmentesítések együttes tárgyalása és annak további alcsoportokra való felosztása; vagy annak figyelembevétele, hogy a csalárd bérmentesítések és az elégtelen bérmentesítések rendszerezés szempontjából összefüggnek egymással: a csalárd bérmentesítés is elégtelen és az elégtelen bérmentesítés is történhetett megtévesztési szándékkal. A közölt felosztás csak azt jelenti, hogy e felosztás szerint tárgyaljuk az alábbiakban a levélborítékrajzú bélyegek szabálytalan bérmentesítéseit. 3

I 3. ábra. 2. ábra. 1. Túlbérmentesítések A túlbérmentesítés leggyakoribb oka a megfelelő bélyeg hiánya a feladónál. Ilyen esetekben a szükséges bérmentesítést legjobban megközelítő lehetséges túl- bérmentesítést alkalmazták, hogy a portózást elkerüljék. A túlbérmentesítés mértéke általában egy, ritkán kettő, kivételesen három krajcár is lehetett. Egy három krajcárral túlbérmentesített belföldi levelezőlapot mutat be az 1. ábra, melyet 2 krajcár helyett egy 5 krajcáros bélyeggel bérmentesítettek. De lehet a túlbérmentesítés oka elnézés, esetleg a helyes díjtétel nem ismerése, vagy a postai közegek tájékoztatásának félreértése is. Ilyen okokból sokkal nagyobb mértékű túlbérmentesítések állhatták elő. Például a 2. ábrán egy 8 krajcár helyett 15 kr-ral bérmentesített ügyvédi levél felbélyegzésekor tévedésből a helyi levélre is 15 kr. került, vagy pedig megcserélték a helyi és a távolsági levél bérmentesítését (előfordult ez fordítva, azaz helyi ajánlott levélként bérmentesített távolsági levél is). Az elnézésre jó példa a 3. ábrán látható szállítólevél: 12 krajcár helyett 24 krajcárral bérmentesítették. Az 4

) + «. / é s ' 4. ábra. ok: a bal alsó sarokban feljegyzett Franco 12 kr és Összeg 12 kr -t a postai alkalmazott feltehetően fejben összeadta és 24 krajcárt ragasztott a szállítólevélre. A 4. ábrán bemutatott 2 + 1 krajcárral bérmentesített, Egerből Budapestre küldött levelezőlap túlbérmentesítése valószínűleg a postai díjszabás nem ismeréséből ered, bár nem lehetetlen, hogy a feladó először az egykrajcárost ragasztotta fel, és miután másik egykrajcárost nem talált, kétkrajcáros bélyeggel egészítette ki azt. Az 5. ábrán látható, 7 kr helyett 12 krajcárral bérmentesített helyi ajánlott levelezőlap is (1) talán a díjszabás nem ismerésének eredménye, ez egyúttal példa a túlbérmentesített küldeményeknek az alábbiakban megemlített értékelésére is. A túlbérmentesítések értékelése során ellentmondást jelent, hogy nyilván sokkal ritkább a túlbérmentesített küldemény, mint a szabályosan bérmentesített. Logikus volna többre értékelni, sőt esetleg a túlfizetés mértékével arányosan, mivel a nagyobb túlbérmentesítések a ritkábbak. Mégis, ha a nagyobb címletű bélyeg kevésbé értékes (pl. 5 krajcáros alkalmazása 3 krajcáros helyett), az a többre értékeléssel ellentétesen hat, csök- 5. ábra. kenti annak mértékét. A fő értékcsökkentő hatást a kisebb, de viszonylag ritka díjtétel helyett a túlbérmentesítés miatt nagyobb, de gyakoribb díjtétel alkalmazása jelenti. Ez utóbbira példa az 5. ábrán látható helyi levelezőlap-bérmentesítése, amely a sokkal gyakoribb távolsági ajánlott levelezőlap díjszabásának fe- 5

Dr. BLANTZ MANÚ ügyvédi irodája Hv rfttyó-üjfaluban. ~1 fr7 Birilíjd-l/j»- lii V i.v2 v ; / /A*. U i & "íí ( ^ /c i * M < //. v \ 1V ^ íí/l rvo^uv; - rv^'-l 4? o # P a rt* -1 T ' * > rim U v n. V v s V ^ A ^ u í í ^ 7. és 8. ábra. _^3.. Vv^^j*-Lv^s^r, l lel meg. Így bár a lap 5 krajcárral túl van bérmentesítve, mégis aligha becsülhető annyira, mintha szabályosan, 7 krajcárral bérmentesítették volna. A túlbérmentesítésnek tehát fokozott mértékben van értékcsökkentő hatása akkor, ha a szabályos ritka díjtétel helyett nagyobb, de gyakori díjtételnek megfelelően látták el a küldeményt. Ha például 18 vagy 19 krajcár (helyi expressz levél, illetve III. súlyfokozatú helyi ajánlott levél tértivevénnyel) (1) helyett 20 krajcáros bélyeget ragasztottak volna a levélre, az nemhogy többet érne a túlbérmentesítés révén, ellenkezőleg, kevesebbet ér, a 19 krajcáros levél esetében pedig éppen tragikus volna a ritka díjtétel elkendőzése miatt A túlbérmentesítés okát nem mindig lehet egyértelműen rekonstruálni. A 6. ábrán látható II. súlyfokozatú távolsági ajánlott levél túlbérmentesítése (20 kr helyett 2X10 és 1 krajcár) a valószínűleg előbb felragasztott 1 krajcáros bélyeg egyszerűbb kiegészítési lehetőségével magyarázható, de lehet tévedés is. Természetesen nem értékelhető 21 krajcáros bérmentesítésként (mint például a sokkal ritkább, II. súlyfokozatú helyi express levél). összefoglalva: a túlbérmentesítés esetleg emeli, ritkább esetben jelentősen csökkenti a küldemény filatéliai értékét, amit csak az összes körülmény mérlegelésével lehet helyesen megbecsülni. 6

(fnaq-y'm űti- ' fi*'t <*/*.*' I 10. ábra. 2. Elégtelen bérmentesítések Az elégtelen tehát a szükséges díjtételt el nem érő bérmentesítéseket két csoportra oszthatjuk: megportózott és meg nem portózott bérmentesítésekre. A meg nem portózott elégtelen bármentesítésű küldemények elenyésző kisebbséget képviselnek a megportózottakhoz viszonyítva. A) Megportózatlan elégtelen bérmentesítések A meg nem portózott elégtelen bérmentesítések keletkezhettek például úgy, hogy több helyi (ajánlott) levél között egy távolsági is akadt, és ezt is a helyi levél díjtételének megfelelően bérmentesítették, a sok helyi levél között nem tűnt fel az egyetlen távolsági. Valószínűleg ez az eredete a 7. ábrán mutatott 8 krajcárral bérmentesített ügyvédi irodából származó 11. és 12. ábra. távolsági ajánlott levélnek (bár nem kizárt a posta kárára történt csalás sem, lásd 3. pont). Az is előfordulhatott, hogy több feladott levél közül az egyikre nem került bélyeg, és a posta nem vette észre a hiányt, a bélyeg nélküli levél elcsúszott a többi felbélyegzett levél között. Valószínűleg ilyen eredetű a 8. ábrán látható levelezőlap. 7

I t 13. ábra. A meg nem portózott elégtelen bérmentesítésre további példa (esetleg a postai alkalmazottak által a posta kárára elkövetett csalás) a 9. ábrán látható, 1889-ből származó 35 krajcáros díjjegyes táviratlap, melynél a feljegyzett 7 szó bélyegekben lerovandó díja (5 szó fizetve volt a 35 krajcáros értékjeggyel) 2 X 2 = 4 krajcár lett volna (1), de csak három krajcárt róttak le. A 10. ábra egy 54 krajcárral díjazandó (bal alsó sarokban) szállítólevelet mutat, melynél csak 42 krajcárt róttak le bélyegekben; a 11. ábra pedig egy levelezőlapot, amelyre csak egykrajcáros bélyeget ragasztottak két krajcár helyett. B) M egportózott elégtelen bérm entesítésű küldem ények Azon küldeményekre, amelyeknek elégtelen bérmentesítését a posta észrevette (akár a feladó, akár a közvetítő, akár a leadó postahivatal), pótdíjat szabott ki, mai kifejezéssel élve, megportózta azokat. A portódíjszabásnak a küldeményre történő feljegyzése háromféleképpen történhetett: kézírással (12. ábra), számbélyegzéssel (13. ábra), vagy bélyeggel. A múlt században a portóbélyegek hiánya miatt a bélyeggel történő portózás a forgalmi levélbélyegekkel történt, melyeket vagy kézírással érvénytelenítettek, amint az a 14. ábrán látható, Svájcból visszaküldött levélen történt, vagy pedig valamelyik postaigazgatóságnak a bélyegzőjével, amint az a 15. ábrán látható, 1897-^ben Oroszországból visszaküldött levél esetében történt (a pozsonyi postaigazgatóság bélyegzőjével). Belföldről belföldre irányuló küldeményeknél az érvényes portódíjszabás a hiányzó bérmentesítési érték és a hozzáadott pótdíj összege volt. A pótdíj helyi levélnél három krajcárt, távolsági levélnél 5 krajcárt tett ki. A 13. ábrán látható, szabályszerűen megportózott levélre 5 krajcár helyett csak 2 krajcárt ragasztottak fel, ezért a posta a hiányzó 3 krajcárhoz hozzáadta az 5 krajcár pótdíját, és ezek összeget, a 8 krajcárt jelentő 8-as számot bélyegezte a levélre és ennyit szedett be 8

a címzettől. Teljesen bérmentetlen első súlyfokozatú távolsági levél portódíjszabása tehát a hiányzó 5 krajcárhoz hozzáadott 5 krajcár pótdíj, azaz összesen 10 krajcár volt, ilyen levelet mutat a 16. ábra. Forgalomból már kivont bélyeg, illetve rányomott értékjegy portódíjának kirovása úgy történt, hogy a lejárt értékjegyet semmisnek tekintették. Ilyen esetet mutat a 16. ábra, amely 1877. VII. 14-én feladott, 1871-es kiadású díjjegyes borítékot ábrázol. Ekkor az 1871-es kiadású értékjegyek már érvényüket vesztették. Hat krajcárral (3 krajcár hiányzó díj + három krajcár pótdíj) portózott bérmentetlen helyi levelet mutat a 17. ábra. A külföldről belföldre irányuló elégtelen bérmentesítésű küldeményekre, ha az jelölve volt (rendszerint T betűvel) a küldeményen, a hiányzó érték kétszeresét rótták ki portóként. Gyakran szabálytalanul a belföldön feladott küldemények esetében is ilyen portózást alkalmaztak a postaalkalmazottak, melynek elkerülésére a P. T. R. T. (2) több alkalommal figyelmeztette a postai dolgozókat. A belföldről külföldre küldött elégtelen bérmentesítésű küldeményeket külföldön megportózták, és ha a külföldi címzett a portózott küldeményt nem fogadta el, akkor azt visszaküldték Magyarországra. Az ilyen küldeményekre a külföldön többnyire már alkalmazott portóbélyegek névértékének megfelelő krajcárösszeget rótták ki. Az átszámítás alapja a 2V2 francia centimes = 1 krajcár összefüggés volt, de az egyes pénznemek közötti esetleges időnkénti értékeltolódásoikat is figyelembe kellett venni. Lehet, hogy ez az oka a 15. ábrán látható, Oroszországba küldött, majd onnan viszszaküldött levélen levő DOPLATA ovál bélyegzőbe írt 20-as szám, azaz 20 kopek kétszeri átszámításának: először Porto 26 krajcárt számítottak, majd ezt áthúzva Porto 27 kr-ra javították át. Ebben az esetben azonban nem kizárt az első átszámításkor elkövetett hiba sem. Az alábbiakban néhány érdekes portózott küldeményt mutatunk be. Magyarország és Ausztria közötti bérmentesítési eltérés okozta a 18. ábrán mutatott levelezőlap ausztriai megportózását, ugyanis Magyarországon 1900 után is egy ideig 4 fillér = 2 krajcár volt az egyszerű levelezőlap díjszabása, míg Ausztriában 1900 után ugyanez 9

19. ábra. már 5 heller volt. A magyar közönség pedig megszokta, hogy az ausztriai pótdíjszabás a magyarországival azonos. Így a hiányzó 1 fillér kétszeresét, tehát 1 krajcárt (1 krajcár = 2 fillér) jogosan rótták ki portóként. A Philatelica 79/2. számának 13. ábrája olyan Budapestről Bruck-Üjfaluba küldött, szabályosan 1 krajcárral bérmentesített nyomtatványt mutat, amely a gyorsabb továbbítás érdekében Bécsen ment keresztül. Ausztriában 2 krajcár volt a legalacsonyabb nyomtatványdíjszabás, ez okból eredően de illetéktelenül, mert Magyarországra ment a levél és helytelenül, mert a küldemény bérmentesítése elégséges volt megportózták. Annak azonban nincs nyoma a levélen, hogy ezt Magyarországon tudomásul vették volna. A 19. ábrán viszont olyan 10 kr helyett 5 krajcárral bérmentesített és így Svájcban jogosan megportózott levél látható, melyen a 25 rappen portót a svájci posta visszavonta (UNGÜLTIG = érvénytelen bélyegzővel), feltehetően azért, mert a levél nászutasoknak volt címezve (Hochzeitreisender = nászutas). A 20. ábra olyan 5 krajcáros Svájcba címzett levelet mutat, amelyet kétszer portóztak meg Svájcban. Először 50 rappennel megportózva {50-es kék ceruzajel és 10

50 rappenes portóbélyeg) kézbesítették a címzettnek. A címzett visszautasította ( Refusé/pas assez/affranchie = visszautasítva, elégtelen bérmentesítés felirat). A svájci posta ezután a kék ceruzával írt 50-es számot 75-re módosította. A levélre további 25 rappen portóbélyeget ragasztottak, mégpedig az 1878-as kiadású, kék színű 2 rappenes és az 1883-as kiadású, olajzöld piros színű portóbélyegekből álló csíkokból. Magyarországon a 75 rappennal egyenértékű 30 krajcár beszedésére feljogosító 30-as számot bélyegezték a levélre és azt nyilván be is szedték. Még kalandosabb utat járt be a 21. ábrán elő- és hátlappal bemutatott, Budapestről Olaszországba küldött, 10 krajcár helyett 5 krajcáros bélyeggel ellátott levél, melyet két külföldi országban is megportóztak. Az olasz posta 25 centisimi portóbélyeget ragasztva a levélre kézbesítette a címzettnek, de ő, úgy látszik, nevének megfelelően (Vándor) továbbutazott. Az olasz posta érvénytelenítette a portóbélyeget NULLA bélyegzővel, és visszaküldte a levelet Triesztbe. Ott némi me- 21. ábra. ditálás után (több Triest bélyegző) osztrák 10 krajcáros portóbélyeget ragasztottak rá és továbbították Budapestre. Budapesten természetesen az osztrák portóbélyeget negligálva 10-es számmal, a(zaz 10 krajcár portó beszedésére feljogosító bélyegzővel látták el a levelet és az összeget nyilván be is szedték, a levélre írt címből következtetve (Waiznerstrasse 13. = Váci utca 13.). 3. Csalárd bérm entesítések A szabálytalan - bérmentesítések közül véleményem szerint a legérdekesebbek a csalárd bérmentesítések, u

22. ábra. tehát azok, amelyeknél a posta kárára történt hamisítás esete forog fenn. Lássuk, hogy mit tekintett a posta csalárd bérmentesítésnek : A Postai és Távirdai Rendeletek Tára 1881. július 9-i száma többek között az alábbiakat írja: Előfordult, hogy a levéljegyek akként hamisíttattak meg, hogy már használt levéljegyekből a tiszta részek lemetszvén vagy leválasztván összeilleszttettek és a levélre vagy más levélpostai tárgyra ragaszttattak. A továbbiakban a büntető rendelkezésekről szól a rendelet, valamint a hamisítások felismeréseinek módját tárgyalja, és az ilyen küldemények megportózását írja elő, továbbá a boríték visszakérését a címzettől, hogy a vétkessel szemben eljárhassanak. Előírja to vábbá, hogy a bélyegzőt mindig a bélyeg alsó felére nyomják, ha ez nem történt meg, húzzák át a bélyeg alsó részét tintával erős keresztvonallal, hogy a hamisítók ne jussanak a bélyeg használatlan alsó részéhez. A rendelet így folytatódik: Minthogy a használat előtt részben vagy egészen kettészakadt levéljegyeket, ha levélre vannak ragasztva, az említett hamisítványoktól csak nehezen lehet megkülönböztetni, ezek valamint olyanok is, amelyek színes részéből valami hiányzik érvénytelenek, azaz: bérmentesítésre alkalmatlannak nyilváníttatnak; ennélfogva ilyen levélj egyekkel ellátott küldeményeket is a fenti módon kezeljék. A továbbiakban olyan leveleknek a feladónak való visszaadásáról (ha még jelen van) vagy megportózásáról intézkedik a rendelet, amelyeknél a levél hiányosan bérmentesített, vagy a bélyeg a levél szélén túlér. A fenti előírásokat lényegében megismétli az 1882. május 12-i P. és T. R. T. rendelet 4. -a is. A P. és T. R. T. 1891. április 27-i száma többek között a következőket közli: Űjabb időben gyakran fordul elő, miszerint a kincstárnak olyan módon való megkárosítása kíséreltetett meg, hogy a levelek bérmentesítésére, a takaréklapokra korábbi használat nyomait viselő, továbbá oly frankójegyek alkalmaztattak, melyekről a korábbi értéktelenítés jelei eltávolítva lettek, valamint olyanok is, amelyek már használt frankójegyek tisztán maradt részeiből állíttattak össze. Ily frankójegyek nemcsak érvénytelenek, hanem azok használata jövedéki kihágást, illetve az 1878. évi V. t. ez. 412. -a értelmében bélyeghamisítás vétségét is képezi. Továbbiakban a felragasztott bélyegek átvizsgálását és a bélyegzés mikéntjét (a bélyegek alsó fele bélyegzendő le), valamint a követendő eljárást írja elő a rendelet. Az 1891. december 1-én megjelent P. és T. R. T. akként módosítja az előző rendelkezéseket, hogy: a hely 12

és kelti betűző lenyomata a frankójegyet egészen fedje. Majd így folytatja: Amennyiben valamelyik frankó jegynek befedése a hely és kelti betűző egy lenyomatával a gyors munka közben netalán nem sikerülne, a posta és távírda hivatalok nyomják rá a frankójegyre a hely és kelti betűző második és szükség esetén harmadik lenyomatát. A továbbiakban a felragasztott bélyegek átvizsgálását írja elő a rendelet és utasítja a posta és távírda felügyelőket, hogy e rendelet végrehajtását ellenőrizzék. A P. és T. R. T. 1892. február 3-i száma új, nagyobb kétkörös bélyegző bevezetését írja elő, amellyel már a teljes bélyegképet be lehet fedni. Röviden tehát minden olyan bélyeg, amely a korábbi használat nyomait viseli, kettészakadt, vagy a színes részéből valami hiányzik, bérmentesítésre alkalmatlan, megportózandó, és az ilyen cselekmény elkövetőivel szemben büntető eljárást is alkalmazhattak. Feltűnő, hogy több rendelet utal a részekből összeállított bélyegek alkalmazására, ilyen pedig alig akad a mostani gyűjteményekben. Nyilvánvalóan a bélyegek legnagyobb részét leáztatták és a több részre eső bélyegeket, mint értékteleneket eldobták, vagy esetleg már le sem áztatták és már a borítók jutott hasonló sorsra. Bélyeggyűjtői szempontból a posta kárára történt csalásoknál sikeres, illetőleg sikertelen visszaéléseket különböztethetünk meg. Természetesen a megportózott csalárd bérmentesítéseket is a sikertelenek közé soroljuk. A) Sikeres csalárd bérmentesítések A 22. ábrán két részből összeállított bélyeg látható kivágaton, bár a kivágat miatt a csalás sikeres vagy sikertelen volta nem állapítható meg (valószínűleg megportózták a bélyegrészek jól látható pontatlan öszszeillesztése miatt: a két rész csatlakozásánál széles fehér sáv van). < 1 ** ' I f w / z \) M i U t í f Sikeres, de valószínűleg a posta alkalmazottja által elkövetett szándékos csalás eredményét mutatja a 23. ábrán látható helyi (tehát a postamester illetőségi körzetét el nem hagyó) levél, mely egy kétkrajcáros bélyeggel és egy felezett kétkrajcárossal van bérmentesítve. A felezett bélyegek alkalmazása ebben az időben már nagyon ritka volt, de helyi levélként zavaró körülmény nélkül elment. 13

Sokkal meglepőbb, hogy a 24. ábrán látható Tisza Szajolról Budapestre küldött II. súlyfokozatú távolsági levelet is szabályszerűen továbbította a posta felezett 20 krajcáros bélyeggel a 10 krajcár bérmentesítési díj gyanánt, és ezt a budapesti postahivatal is elfogadta és Budapest (Nyugati P. U. V.) 98 FEB 10 N 10 érkezési bélyegzővel is ellátta a megportózás nyoma nélkül. Lehetséges, hogy a posta szükségbérmentesítésnek tekintette a felezést. Szintén a posta alkalmazottja által elkövetett csalás eredményét mutatja a 25. ábrán látható tértivevény. A rajta levő bélyegeket egy régebbi küldeményről lenyúzták és ugyanaz a (zsámbéki) postahivatal, amely eredetileg is lebélyegezte a bélyegeket, úgy akarta az újabb bélyegzőt a már lebélyegzett bélyegekre (és az alattuk levő tértivevényre) ütni, hogy a bélyegekre eső bélyegzőrész az előző bélyegzést pontosan fedje. Egészen jól sikerült a betűk fedésbe hozása, csakhogy egy betűvel eltolódott a két bélyegzőnyomat, azaz az új lenyomat betűi egy kivételével fedik a régit, de nem ugyanazon betűk kerültek egymásra. A tértivevény teljes képe a Philatelica 79/2. számában, a 16. oldalon levő 23. ábrán látható. Egy 3 krajcáros levelet mutat be a 26. ábra, a 2 krajcáros bélyeg helyett 2 krajcáros címszalag kivágattal. A kivágatok alkalmazása már jóval a levélrajzú bélyegek alkalmazásba vétele előtt tilos volt (3). Ugyancsak részben kivágattal bérmentesített, Dettáról Aninára küldött távolsági levelet mutat a 27. ábra. Ebben az esetben azonban lehetséges, hogy szükségbérmentesítésről van szó, mert ismerek ugyancsak Dettáról egy másik, két nappal későbbi keltezésű 15 kr-os ajánlott levelet szintén 2 krajcáros kivágattal. Lehetséges, hogy ez idő tájt Dettán hiány volt a 2 krajcáros bélyegből, vagy felhasználták a fölösleges kétkrajcáros címszalagokat levelek bérmentesítésére. 14

Egy már használt 1888-as és egy használatlan 1898- as 1 krajcáros bélyeggel csalárd módon bérmentesített levelezőlapot mutat be a 28. ábra. A fekete bélyegen nehéz meglátni a halvány bélyegzőt, így a csalás eredményes volt. Két darab hiányos 5 krajcárossal bérmentesített II. súlyfokozatú távolsági levél látható a 29. ábrán. Mindkét bélyeg színes részéből hiányzik, tehát bérmentesítésre alkalmatlannak nyilvánított bélyegekkel bérmentesítették a levelet. Megjegyezzük, hogy filatéliai szempontból csak a jobb oldali bélyeg miatt tekinthető a bérmentesítés csalárdnak, mert csak ennek a felragasztáskori hiányosságát igazolja a bélyegző lenyomatának az a része, mely a bélyeg hiányzó része alatt levő másik bélyegre esik. A bal oldali bélyeg hiányát tekinthetnénk felhasználás utáni sérülésnek, a másik bélyeg csalárd alkalmazása teszi valószínűbbé a csalárd alkalmazást. Előfordult, hogy már futott levélen vagy egyéb küldeményen egy bélyeg lebélyegezetlenül maradt és az előírással ellentétben nem húzták keresztül erőteljes vonalakkal sem, s az ilyen bélyeget a levélről leválasz- 29. ábra. tották és újra felhasználták. Az ilyenek persze könynyen átmentek az ellenőrzésen, de esetenként előfordult, hogy a leválasztott bélyegen rajta maradt az előző küldemény papírjából egy darab, mely a bélyeg újabb felhasználása után is látható, vagy kimutatható. Ilyen, már egyszer használt és kis papírdarabot magán viselő bélyeggel bérmentesített levél fényképe látható a 30. ábrán. A bélyeg alatt az előző felhasználás papírjából van egy darab, mely kissé kilátszik a bélyeg alól. B) Sikertelen csalárd bérm entesítések Ide azokat a postai objektumokat soroljuk, melyeknél megkísérelték a visszaélést, de észrevették azt és felszólították a feladót a hiány pótlására. A megportózott küldeményeket is ide soroljuk külön alcsoportként. A 31. ábrán látható levelezőlapot két darab, előzőleg már használt 1 krajcáros bélyeggel kísérelték meg 15

32. ábra. már használt bélyegekre a 2 krajcáros bélyeg, mellyel már szabályszerűen bérmentesített lett a levelezőlap, ezt lebélyegezte a posta. A 32. ábrán látható levelezőlapot feltehetően olyan 2 krajcáros bélyeggel kísérelték meg feladni, amelynek színes részéből szabályellenesen jókora darab hiányzik. Ezt a posta előírásszerűén nem fogadta el és újabb kétkrajcáros bélyeg felragasztására szólította fel a feladót. Ezt már elfogadta és szabályszerűen lebélyegezte. A 33. ábra egy helyi levelet mutat, melyet valószínűleg 2 krajcáros címszalag kivágattal kíséreltek meg postázni talán egykrajcáros bélyeg melléragasztásával. A postán feltehetően közölték a feladóval, hogy a kivágat érvénytelen, 3 krajcáros bélyeg szükséges a levélre. Ennek felragasztása után a posta a levelet elfogadta és lebélyegezte. feladni, a bélyegeken halványan és elmosódottan látszik a bélyegző (például az 1-es számjegytől jobbra). A postán azonban észrevehették a bélyegek használt voltát és nyilván pótlólagos bérmentesítésre szólították fel a feladót. Így került a levelezőlapra, illetőleg a 4. Továbbküldött levelek A továbbküldött levelek kezelési módjára a P. és T. R. T. vonatkozó évfolyamaiban utalást nem talál- 16

V \ í i V A R T U D O M Á N Y O S A K A U K M IA. H IJD A I E S T -/ :-r; ( f( X t Y ^ f'&l'a t, a M T Akwfóttiin Kóftffxshüttfó VtffiftfaUt ftririnití # a u fr. f* 33. ábra. tam, csak a továbbküldött levelekről állapítható meg a posta által követett eljárás. Ha a levelet a címzett elköltözése, vagy másutt tartózkodása miatt tovább kellett küldeni, akkor ha a levél bérmentesítése az új cím esetére is megfelelő volt nem kellett pótdíjjal ellátni a levelet, amint azt a 34. ábrán látható nyomtatvány is igazolja. A nyomtatvány díjszabása ugyanis 1889-től 10 gramm súlyhatár alatt 1 krajcár volt mind a helyi, mind távolsági vonatkozásban (1), így a budapesti helyi kézbesítés helyett Kassára továbbított nyomtatvány nem igényelt * kiegészítést. Az esetek túlnyomó többségében azonban a távolsági küldemény díja nagyobb volt, mint a helyi küldeményé. Ha a címzett hozzátartozója küldte tovább a levelet, az rendszerint nem kiegészítette, hanem újra bérmentesítette a küldeményt, ahogy ezt a 35. ábra is tanúsítja. A helyi 3 krajcáros levéldíjszabás mellé a 34. ábra. 35. ábra. 17 {

) I 36. ábra. fóm s& C f **< <*- -Ifi..............-* távolsági levél díjaként 5 krajcáros bélyeget ragasztottak. Ha a küldeményt a posta továbbította az új címre, amint az a 36. ábrán látható helyi ajánlott levél esetében történt, akkor a távolsági és helyi ajánlási díj közötti különbözetet, 7 krajcárt róttak ki portóként a címzettre. SBf íjlvca 5. Illetékbélyegként használt postabélyegek Okmánybélyegek pillanatnyi hiánya vagy az előírások nem kielégítő ismerete miatt előfordult, hogy okmánybélyeg helyett postabélyeget ragasztottak az okmányra. Ilyen számlát mutat a 37. ábra, ahol az 5 krajcáros postabélyeget szabályszerűen átírták, ahogy az okmánybélyegeket szokták. Ez a példa arra is utal, hogy nem minden kézírásos bélyeg jelent kézi érvénytelenítést, azok esetleg okmányról leáztatott bélyegek is lehetnek. Némi támpontot a bélyegen található szöveg jelenthet a bélyeg hovatartozásának megállapításához. töl-u /V-e-W yl ja. l l ~ S S»..(/# >«) Y i F t 38. ábra. Z & ' J : 18

Előfordult, hogy az okmánybélyeg helyett használt postabélyeget fiskális bélyegzővel látták el. Ilyen számlát mutat a 38. ábra kék színű fiskális bélyegzővel, mindamellett a bélyegekre utólagosan rá is írtak, hogy ez a szabály is ki legyen elégítve. Ebbe a csoportba tartoznak az okmánybélyeggel bérmentesített postai küldemények is, amennyiben ilyenek léteznek, e sorok írójának a levélborítékrajzú bélyegek forgalmi ideje alatt levélbélyegként használt okmánybélyegről nincs tudomása. 1. Harkányi István: A levélborítékrajzú krajcáros bélyegek bérmentesítései. Philatelica 79/2. 2. Posta és Távírdái Rendeletek Tára, 1881, 1882, 1888, 1891 és 1892. évfolyamai 3. Donaupost, 1942. 4. szám, 53. oldal KLASSZIKUS ÉS MODERN BÉLYEGGYŰJTEMÉNYEKET, RÉGI L E V E L E K E T, JO B B D A R A BO K A T állandóan vásárolok SZEKERES BENEDEK JÓZSEF bélyegszaküzlet 1137 B U D A P EST XIII., Katona József u. 2/e. Telefon: 129-350 FELHÍVJUK olvasóink figyelmét, hogy kiadványunk alábbi számai még megvásárolhatók: Philatelica 72/1 ára 10,-- Ft Philatelica 72/2 ára 10,-- Ft Philatelica 73/2 ára 10,-- Ft Philatelica 74/2 ára 9,50 Ft Philatelica 75/1 ára 15,-- Ft Philatelica 76/1 ára 18,-- Ft Philatelica 77/1 ára 18,-- Ft Philatelica 77/2 ára 18,-- Ft Philatelica 78/1 ára 18,-- Ft Philatelica 79/1 ára 24,-- Ft Philatelica 79/2 ára 24,-- Ft Philatelica 80/1 ára 24,-- Ft Philatelica 80/2 ára 24,-- Ft A füzeteket a budapestiek a székházban, munkaidő alatt a nyomtatványraktárban, munkaidő után a könyvtárban szerezhetik be. 19

Díj jegyes nyomtatványok Határ őr vidéki provizórium DR. SIMÁDY BÉLA A Philatelica 1980/1. számában Sípos Józsefné ír az 1867-es provizóriumról, illetve az 1867 1918. közötti időszak magyar gyűjteményének a felépítéséről. Ehhez szeretnék egy adalékot hozzátenni a díjjegyes nyomtatványok köréből. Csak ismétlésként: a Határőrvidék postahivatalai 1868. április 1-től 1870. december 31-ig a közös osztrák magyar Hadügyminisztérium felügyelete alatt álltak, az ez idő alatt ott feladott postai küldemények (a bélyeggel bérmentesített küldemények és a díjjegyes nyomtatványok egyaránt) az osztrák magyar kategóriába tartoznak. A Határőrvidék 1871. január 1-én került a magyar postaigazgatás alá, az ettől az időtől kezdve ott felhasznált bélyegek és díjjegyes borítékok magyarnak minősülnek. Ezekben az időkben mind az osztrák, mind a magyar, mind pedig az osztrák magyar határőrvidéki postahivatalokban az 1867-es kiadású értékcikkek voltak forgalomban. Az a tény, hogy 1871. január 1-től a Határőrvidék postahivatalai magyar igazgatás alá kerültek, a forgalomban levő és maradó értékcikkekben nem hozott változást. Azok kicseréléséről nem kellett gondoskodni, elegendő volt egy számbavétel, amelynek az 1870. december 31. és az 1871. január 1. közötti éjféli állapotot kellett tükröz^ nie, ez biztosította a két postaigazgatás közti elszámolás lehetőségét. így gondolkodott feltehetően a magyar postaigazgatás is, két dologról megfeledkezve, és ezzel a feledékenységgel két provizóriumot teremtve. Az egyik a levelezőlap. A Határőrvidék felügyeletét ellátó Hadügyminisztérium hasonlóan a többi értékcikkhez közvetlenül a bécsi állami nyomdától rendelte a levelezőlapokat, és természetesen az 1869. október 1-én megjelent, kétfejű sasos címerű osztrákot hozta ott forgalomba. Az 1871. január 1-én magyar igazgatás alá került postahivatalok az osztrák levelezőlapok maradványkészletét minden további nélkül továbbra is árusították, hiszen azok a magyar kiadású levelezőlapokhoz nagyon hasonlóak. Azonos rajtuk a 2 kr-os rányomott bélyeg, azonos a levelezőlap is. Az egyetlen eltérés az, hogy azokon a magyar címer helyett a kétfejű sas van, ez pedig a Határőrvidéken nem keltett feltűnést. Az osztrák levelezőlapok tehát forgalomban maradtak, és a 2 kr-os 1867-es bélyegképű, 1869-ben kiadott magyar levelezőlapok érvényességi ideje alatt felhasználhatóak voltak. A Határőrvidéken 1871. január 1. és 1871. május 31. között felhasznált osztrák levelezőlap tehát a magyar postaigazgatás határőrvidéki provizóriuma. 20

A másik határőrvidéki provizórium létét eddig csak feltételeztem, az 1980-as Bélyegnapi kiállításon viszont Gary S. Ryan gyűjteményében meg is találtam. Ez pedig az 1870. május 1-én megjelent osztrák postautalvány, ami a Határőrvidéken is forgalomba került, mint osztrák m agyar értékcikk. A kétfejű sasos címerű postautalványon 5 kr-os 1867-es bélyegképű, vörösbarna színű rányomott bélyeg van. Ezek a postautalványok is forgalomban maradtak 1871. január 1. után, valószínűleg 1871. február 15-ig, az 1871-es bélyegképű, rányomott bélyeges első magyar postautalványok megjelenéséig. A Ryan gyűjteményében látott osztrák kiadású postautalvány Zengg bélyegzésű, a bélyegzés dátuma 1871. február 7. A Határőrvidéken 1871. január 1. és 1871. február 14. között felhasznált osztrák postautalvány tehát a magyar postaigazgatás határőrvidéki provizóriuma. Az Önálló magyar postaigazgatás díjjegyeseinek a feldolgozása tehát az alábbiak szerint alakul: 1. Provizóriumok 1.1. Az 1863/66-os osztrák díjjegyes boríték kiadásának 1867. május 1. és június 15. között a magyar postaigazgatás területén felhasznált példányai. 1.2. Az 1869-es osztrák levelezőlapnak 1871. január 1. és május 31. között, az 1870-es osztrák postautalványnak 1871. január 1. és február 14. között a határőrvidéki postahivataloknál felhasznált példányai. 2. önálló kiadások. Az 1867. június 1-től kezdve megjelent díjjegyesek. A Horvát-Szlavónia polgári területein feladott díjjegyes borítékok csak 1868. április 1-től tartoznak m agyar kategóriába. 3. Az 1867-es soldo értékjelzésű díjjegyes borítékok a magyar posta havasalföldi és moldvai hivatalaiban nem kerültek forgalomba. 21 t

) Tábori postánk megindulása 1914-ben DR. PALOTÁS ZOLTÁN 1914. június 28-án Sarajevoban (Bosznia) terroristák meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Kerek egy hónappal később, július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd augusztus 6-án a cári Oroszországnak. Kitört az első világháború... A hadra kelt sereg és a hátország kapcsolatának fenntartását a tábori posta vette át. A tábori posta története magyar filatéliai szempontból még nem kielégítően feldolgozott; inkább részterületekről vannak mélyrehatóbb tanulmányaink. Ezt a hiányt igyekszünk lassanként pótolni, tábori postánk egyes fejezeteinek megírásával. E tervezett sorozat része a jelen tanulmány is: a volt Monarchia tábori postájának megindulásáról, 1914 augusztusában. Nem célunk itt a tábori posta minden sajátosságának leírása ez külön tanulmány kereteit töltené ki csak főbb jegyeiről kell szólnunk röviden: jellegéről, szervezetéről, funkciójáról, és eltéréseiről a polgári postától. A tábori posta szó szerint a táborokba, gyakorlatokra, háborúba vonult fegyveres erők saját rendkívüli postai apparátusa. Ezen túlmenően azonban a tábori posta nemcsak a kivonult (mozgósított) alakulatokat szolgálja, hanem kapcsolatot teremt az otthon maradt, ill. a helyhez kötött katonai alakulatokkal, a polgári hatóságokkal, a lakossággal általában tehát a hátországgal, sőt az ellenségtől elfoglalt területekkel is. A tábori posta katonai alakulat, s mint ilyen, szervezetileg független a hagyományos, polgári postától, noha műszaki apparátusa és funkciója szorosan kapcsolódik hozzá. A magyar szakirodalomban KOSTYÁN Ákos írt alapvető, hasznos összefoglalót a tábori postáról (1), továbbá FEHÉR Endre készített figyelemre méltó tanulmányokat egyes kiemelt részterületekről (2). MA JOROS József régebben megjelent könyve (3) inkább történelmi értékű élménybeszámoló, mint szakmai leírás, mégis sok érdekes filatéliai adalékot találunk benne. Sajnos, ez a könyv, valamint több vonatkozó cikk és tanulmány ma már csaknem hozzáférhetetlen. A külföldi szakirodalomban főleg CLEMENT filatéliai és postatörténeti munkássága ismert és becsült (4), továbbá MAJETIC (5) és TRANMER (6) műveit kell megemlítenünk. JELLEG, SZERVEZET, FUNKCIÓ A mi első világháborús tábori postánk tulajdonképpen közös, osztrák magyar, cs. és kir. intézmény volt, német hivatalos nyelvvel. Külön magyar, ill. hon 22

véd tábori posta nem volt; a magyar bélyegzős tábori postahivatalok is közösök voltak. Ezen nem változtat az sem, hogy számos hivatalnak magyar nyelvű szolgálati szabályzata is volt és bélyegzői magyar nyelvűek voltak (Tábori, ill. Hadtáp-Postahivatal), méghozzá a cs. és kir. jelleg feltüntetése nélkül. Itt mindjárt felmerül a kérdés, mi a magyarázata annak, hogy a közös, egységes, német vezényleti nyelvű tábori postának magyar bélyegzői (is) voltak? A Monarchia tábori postájának személyzetét az önálló magyar és az önálló osztrák állami (polgári) posta állományából, éspedig lehetőleg hadköteles tagjaiból állították össze. A magyarországi eredetű személyzettel dolgozó tábori postahivatalok magyar bélyegzőket (is) kaptak és a magyarországi eredetű csapatoknak magyar, ill. magyar horvát nyelvű tábori postai lápokat osztottak szét. Az ausztriai eredetű csapatok pedig német nyelvű bélyegzőt használtak, továbbá német és egyéb nyelvű lapokat kaptak. Nemcsak a fenti közjogi oszthatatlanság miatt nem tartjuk helyesnek a csak magyar bélyegzős tábori postai objektumok gyűjtését, hanem azért is, mert sokszor fordul elő a magyar tábori postai bélyegzés mellett német nyelvű csapattest- és cenzúrabélyegzés és megfordítva. Sőt, előfordult, hogy magyarországi csapattesteknek időlegesen idegen (német, ritkábban bulgár vagy török) tábori vagy éppen polgári postájuk volt. Végül, akad számos olyan tábori postai küldemény is, amelyeket szám-, ill. néma bélyegzőkkel láttak el. Tehát sem magyar, sem német bélyegzésük nem volt. A volt Monarchia tábori postájának szervezeti és működési szabályzatát az 1913-ban kiadott E 47 jelű közös hadügyminiszteri rendelet tartalmazta. Anyagát a hadgyakorlatokon 1893 óta működtetett tábori postaegységekkel nyert tapasztalatokra alapozták. Ez többek között előírta, milyen szolgálati (hivatalos) és egyéb (magán) küldeményfajták továbbíthatók és milyen módon, a frontra, ill. a frontról; mi a portómentes, ill. portóköteles küldeményfajták köre; végül, milyen küldemények és továbbítási módok voltak a tábori posta forgalmából kizárva. A hivatalos forgalomban beleértve a hátország hivatásos és önkéntes betegápolási intézményeit portómentesen továbbítottak mindennemű levélpostai küldeményt (ez gyűjtőnév, magában foglalta a levelet, levelezőlapot, nyomtatványt, újságot, árumintát és üzleti papírt ), közönségesen vagy ajánlva, továbbá értéklevelet, valamint bizonyos korlátozásokkal csomagot, értékeléssel vagy anélkül, mind a frontról, mind pedig a frontra. A magán forgalomban (általában katonai és polgári személyek viszonylatában), a frontra küldhető volt: közönséges (nem ajánlott) levél, tábori lap, postai és képeslap, nyomtatvány, újság, áruminta és üzleti papír ; valamint értéklevél 1000 Koronáig. A frontról: tábori és egyéb lap, levél (csak,ayitva!), végül pénz, értéklevélben, de csak az illetékes katonai parancsnokság engedélyével. Portómentes volt a levél és a lap, portóköteles az értéklevél. Időlegesen 5 kg-ot meg nem haladó csomag is küldhető volt, portókötelesen. A hadifoglyok levélpostája portómentes volt. A tábori posta használata, ill. portómentessége korántsem vonatkozott az egész haderőre (a háború alatt sem), hanem csakis az ún. hadrakelt sereg -hez tartozó alakulatok kedvezménye volt. ( Anmee im Felde.) A tábori posta kizárta a következő továbbítási módokat: expressz, utánvét, pénzutalvány, postai megbízás, postatakarékpénztári átutalás, saját keiébe történő kézbesítés. Később bevezették a postautalvány-, majd a postatakarékpénztári forgalmat is. A táviratok küldhetóséről a vonatkozó források hallgatnak. A jelen sorok írójának azonban több távirat van birtokában, amelyek hadifogolytáborokba mentek vagy onnan érkeztek, még Szibériából is... A háború tartama alatt sem a tábori, sem a polgári postának külföldre nem volt szabad képeslapot továbbítania (Németországba, ill. Németországból sem!). 23

A tábori posta funkciója akárcsak a polgári postáé közigazgatási és kezelési szolgálatra oszlott. Az előbbit, legfelsőbb fokon, a Cs. és kir. Tábori Posta Vezérigazgatósága látta el, alá voltaik beosztva a Cs. és kir. Hadsereg Postaigazgatóságok. A kezelési szolgálatot a tábori fő- és postahivatalok, valamint a hadtáp-postahivatalok végezték. A tábori főpostahivatalok általában egy hadsereg hadszín téri körzetén belül működtek és több tábori postahivatal esetleg hadtáp-postahivatal is tartozott hozzájuk. Feladatuk volt a hátországból érkezett és tábori postahivatalok, sőt csapattestek szerint már feldolgozott, ún. zárlatok és csomagok továbbítása a tábori (ill. hadtáp-) postahivatalokhoz, és közöttük és megfordítva. A tábori postahivatalok általában hadosztálykötelékben működtek, nagyrészt mozgó alakulatoknál. Közvetítették a postát a csapatrészekhez, ill. csapattestektől. A hadtáp-postahivatalok a háború későbbi szakaszában kerültek felállításra, éspedig általában az arcvonalaktól távolabb fekvő, megszállott ellenséges területen. Ezek helyhez kötött (stacionér, stabil) szervek voltak, kezdetben ugyanúgy számjelzéssel ellátva, mint a tábori postahivatalok, később bélyegzőiket alul (a számok helyett) helységmegjelöléssel látták el. A hadtáppostahivataloknál a magánszemélyek által feladott levélposta portóköteles volt. Néhány számadat a Monarchia tábori postájáról: Tábori Posta Vezérigazgatóság 1914 1 1918 1 Hadsereg Postaigazgatóság 8 12 Tábori postahivatal 118 500 Hadtáp-postahivatal 200 A tábori posta személyzeti létszáma 620 2800 A tábori főpostahivatalok átlagos állománya a következő volt: 1 vezető, 9 beosztott tisztviselő, 3 gépkocsivezető, 5 táboriposta-kalauz, 5 altiszt (a tábori posta állományából),:*továbbá 4 polgári hajtó (kocsis), 8 ló és 4 db négyüléses jármű, végül 3 postaautó. A tábori postahivatalok állománya pedig: 1 vezető és 1 beosztott tisztviselő, 1 táboriposta-kalauz, 1 altiszt (a tábori posta állományából), továbbá 1 írnok, 1 küldönc, 1 altiszt és 4 vonatkatona (a csapattól), 1 hátas és 4 fogatos ló, 1 négyfogatú postakocsi (amelyben menet közben dolgozni is lehetett!) és 1 kétfogatú csornagos szekér. Hegyi csapatok tábori postájánál a 4 vonatkatona helyett 7 málhásállat- (öszvér) hajtó és az egy hátasló helyett 4 hátasló és a 4 fogatos ló helyett 7 öszvér. E kis létszámú tábori postahivatalok óriási forgalmat bonyolítottak le. Csak a Budapest 72 és a Wien 1 gyűjtőállomáson eleinte naponta több százezer (később több mint 1 millió) tábori postai küldemény leginkább lap futott át. Az egész fegyveres erőnél havi átlagban kb. 850 millió tábori lapot osztottak szét! A tábori posta vázolt szervezete szoros kapcsolatban állott a polgári postával, az utóbbinak osztályozó - és >>gyűjtő -államásain keresztül. ( Sortier und Sammelstelte.) A tábori postai küldemények útja a hátországból a frontra a következő volt: feladó polgári postahivatal (ügynökség), osztályozó állomás, gyűjtőállomás, tábori főpostahivatal, tábori postahivatal, csapat. Ellenkező irányban tehát a frontról haza ennek fordítottja, azzal a különbséggel, hogy az osztályozó állomás kimaradt. Annak ellenére, hogy egy tábori postai küldemény több lépcsőn haladt át, mégis viszonylag hamar ért rendeltetési helyére (a hátország viszonylatában 4 6 nap). De mert sok kézen ment át és mert nem volt elég gyors, titkos (operatív és taktikai) tartalmú küldeményeket nem volt szabad a tábori postával továbbítani, hanem csakis katonai futárok útján. E helyütt meg kell emlékeznünk az osztrák magyar közös K.u.k. Feldpost ( = tábori posta) bélyegkiadás 24

ról), amely a tábori postán feladott portóköteles küldemények bérmentesítésére szolgált. Eredeti futott ajánlott leveleken, értékleveleken és szállítóleveleken ma már ritka. A tábori postától meg kell különböztetnünk: az ún. katonai postát, ismertebb nevén a Militárpost -ot, amely Bosznia-Hercegovinában működött és ennek bélyegein szerepel. Törökország e két, egykori tartományát súlyos belső zavarok és külső provokációk miatt, amelyek 1877/78-ban már az európai békét is veszélyeztették a nagyhatalmak megbízásából a Monarchia 1878 nyarán megszállta ( okkupáció ) és katonai igazgatás alá helyezte. Ennek keretében a posta is katonai volt és az maradt az annexió (a Monarchiához csatolás 1908) után is. Ez a boszniai Militárpost funkciójában megfelelt a hagyományos polgári postai szervezeteknek, amelyeknek a városokban és falvakban helyhez kötött stacionér, stabil postahivatal hálózata volt. Ez a katonai posta tehát működését illetően eltér a tábori postától és szerintünk nem tartozik a tábori posta kereteibe. A tábori postahivatalok megjelölésére, nyilvántartására általában kétféle módszert követtek világszerte. Az egyik: a magasabb katonai egység (rendszerint hadosztály, melyhez tartoztak) megnevezése vagy száma szerint, pl. Francia- és Olaszország, Románia, Szerbia stb. A másik módszer a sorszámozás, ami független volt a kiszolgált magasabb egységtől. Ezt alkalmazta a Monarchia is. 1914 végéig a következő sorszámú tábori postahivatalok működtek: 6-214, 300-322, 350-355, 501-507. (Később: 2-650, 1002-1010 és 1051-1200; a közbeeső számok a szövetségeseknek voltak fenntartva.) A Német Császárság, a két módszer kombinációját alkalmazta. A Monarchia tábori és hadtáp-postahivatalainak 11 alaptípusú bélyegzője volt. Ebből 7 német nyelvű, 3 magyar és 1 vegyes. Az osztrák (német nyelvű) alaptípusok: K.u.k. Hauptfeldpostamt, alul nagy, ill. kis számmal; K.u.k. Feldpostamt, alul ugyancsak nagy, ill. kis számmal; K.u.k. Etappenpostamt, ez is nagy, ill. kis számmal, valamint a szám helyett helységnévvel. A magyar alaptípusok: Tábori Főpostahivatal, Tábori' Postahivatal és Hadtáp-Postahivatal. A vegyes alaptípus pedig a különböző ideiglenes szám vagy néma bélyegzők stb. Altípusok a német nyelvű bélyegzőknél a bosnyák csapatrészek által használt forma: a tábori posta száma nem alul, hanem a K.u.k. Feldpost körirat után van. Altípusok a magyar bélyegzőknél: alul, a számjelzés mellett jobbról és balról kis, ill. nagy betűjel, vagy díszítmény (ún. ciráda). Külön tipizálhatók a tábori mozgóposta, kórház-, hadifogolytábor stb. különleges bélyegzők. Ezek ismertetése is túlnő e tanulmány keretein. A TÁBORI POSTA KEZDETEI 1914-BEN A cs. és kir. Hadügyminisztárium E 47, említett rendelete előírta, hogy háború esetén a tábori posta a mozgósítás 5. napján kezdi el működését. Ausztria Magyarország esetében az 1914-es mozgósítás két ütemben folyt le, éspedig a Balkán'^hadművelet a haderő 2/5 részét érintette. A mozgósítás első napja július 28., ötödik augusztus 1. volt. Az Oroszország -hadművelet jelentette az általános mozgósítást; ennek első napja augusztus 4., ötödik napja augusztus 8. volt. 1914. augusztus 8-án tehát az egész osztrák magyar haderő részére automatikusan el kellett volna rendelni a tábori posta működésének megindítását. A valóságban azonban ez nem következett be; az ide vonatkozó rendelkezést* csak augusztus 11-i hatállyal adták ki. A késlekedés oka az volt, hogy a Szerbia ellen felvonuló csapatok jelentős részét az időközben bekövetkezett orosz mozgósítás miatt az északi határra irányították át, és ez a tábori posta megindításánál is zavarokat, nehézségeket okozott. CLEMENT idézett művében egész fejezetet szentel a tábori posta megindulásának, 1914 augusztusában. 25