Vendégünk lesz: Pintér Béla http://www.pinterbela.hu/

Az alkalom énekei Vendégünk lesz: Pintér Béla http://www.pinterbela.hu/ Jézus te vagy minden álmom Szükségem van rád Egyszerű dallam Homokba írva Megszabadítottál Fehéren feketén Utolsó Ádám Úgy elmondanám Te vagy a király Minden dal Egy falat kenyér Hús-vér templom Sohase nézd A gyülekező alatt az alábbi énekeket vezeti a LÁMPÁS: Titkok Istene - http://zuldur.blogspot.hu/2008/12/titkok-istene.html Hozzád Jövök - http://www.youtube.com/watch?v=gobmu7wv_zs Ki vagyok én? - http://www.youtube.com/watch?v=sytnapyu3ss Megváltóm, Szabadítóm - http://www.youtube.com/watch?v=c9yfimn6mew ÉNEKSZÖVEGEK

Jézus te vagy minden álmom Én még mit sem tudtam rólad, te már akkor szerettél. Anyám méhétől fogva rám gondot viseltél. A magam útját jártam, mikor szelíden hívtál, a szívemre beszéltél és megváltoztattál. Jézus, te vagy minden álmom, éjszakám és nappalom. Te vagy igaz szó a számban, az én hajnalcsillagom. Jézus, te vagy minden kincsem, sokat jelentesz nekem. Köszönöm, hogy minden nap megtart a kegyelem. Engedd meg, hogy mindig itt maradjak lábaid előtt, hogy nézhesselek téged és nyerjek új erőt. Meggyógyul a lelkem, megváltozik életem, ha jelenlétedben ruhádat megérinthetem. Szükségem van rád Álmodtam százszor és elképzeltem, milyen lesz majd, ha eljössz hozzám. Nyílik az ajtó, s ott látlak téged, mit mondok majd, hogy nézek rád. Emlékszem, vártam azon az estén, hogy halljam hangod, beszélj hozzám. Ajtómnál álltál, csendben zörgettél, az álmom így vált valósággá. Beléptél hozzám, asztalhoz ültünk, elmondtam szívem minden titkát. Néztem az arcod, s megtudtam mindent, azóta szükségem van rád. Eljött a reggel, nálam maradtál, végigbeszéltük az éjszakát. Maradj itt végleg, ezt kértem tőled, s te boldogan igent mondtál. Beléptél hozzám, asztalhoz ültünk, elmondtam szívem minden titkát. Néztem az arcod, s megtudtam mindent, azóta szükségem van rád. Beléptél hozzám, asztalhoz ültünk,

elmondtam szívem minden titkát. Nézted az arcom, s megtudtál mindent, azóta szükségem van rád. Egyszerű dallam Nem nagyon mentek a dolgok, nem is voltam mindig boldog. Volt idő, hogy kerültem az iskolát. Gyakran hazaküldtek órákról, meg is húztak néhány tárgyból, nem nagyon csíptem a matektanárt. Aztán segédmunkás lettem, havi nyolcezret kerestem, akik láttak, csak a fejüket csóválták. Otthon gyakran sírt a lelkem, mindig tudtam, több van bennem. Egész lényem érintésre várt. És akkor megszólalt egy dallam, és a szívembe lopózott halkan. Egy szó, egy név, egy jel. Rögtön tudtam, lépnem kell. Nem volt több, csak egy egyszerű dallam, mégis mély nyomott hagyott rajtam, mellém állt és ennyit mondott: Helló, Értékes Ember! Szövetséget kötöttem az élettel, zászlómra a te nevedet írtam fel. Beleborzongok, amikor mellém állsz, és a szívemre beszélsz, bennem mindig te zenélsz... Teltek-múltak az évek, került rám is néhány bélyeg, a vonat, amin utaztam, megállt. És eljött az a reggel, mikor arra ébredtem fel, hogy fogalmam se' volt, hogyan tovább? Vajon jó vonatra szálltam? Vajon jó úton jár lábam? Akik láttak, csak a fejüket csóválták. De én tudtam mi van bennem, s újra szárnyra kelt a lelkem, egész lényem várta a nagy csodát. Homokba írva

Nem ezt vártad, nem így mondták, mást ígért a szív és mást a száj. Megint tél van, megint fázol, pedig azt mondták, hogy jön már a nyár... Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél! Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd. Oda kell menni, megölelni akkor is,ha nem te vagy a hibás! Odamenni, esélyt adni, elengedni minden tartozást! Hogyan tudnál tovább lépni, amibe' hittél, az már nem a tiéd Hogy lehetne bekötözni azt a sebet, ami szíveden ég. Megszabadítottál Már az első keresztények tudták, mi a lényeg, és teljes szívből dicsőséget adtak a seregek Istenének. Igaz, hogy katakombákban éltek, meg pincék mélyén szólt az ének, de sohasem hódoltak be a sötétség erejének. Hogy utálták őket, belőlük mindig gúnyt űztek, börtönbe zárták, bíróság elé cibálták. Egyre jobban tiltották, tűzzel-vassal irtották, de az igazságot kalitkába nem zárhatták. Én is Jézushoz tartozom, bátran hirdetem és megvallom: Jézus az út, és rajta kívül nincs más. Soha sem foglak téged megtagadni, bármilyen nehéz lesz is megmaradni. Mindig csak arról fogok énekelni, hogy megszabadítottál. Ma is meghalnak több százan szerte a nagyvilágban, vagy börtön mélyén ülnek, mert Jézusról beszéltek. De ők mindent vállalnak, igen az életük sem drága, csak elmondhassák, hogy Jézus Krisztus a Királyok Királya. És most itt vagyunk te és én szabad országban nyugton, békén. Bátran lehet hirdetni, a kapu nyitva csak be kell menni. Beszélhetsz róla az utcán vagy a rádió hullámhosszán, tévében vagy cédéken, harsányan vagy félénken. Nekem mindegy, csak mondjad, a világ hadd hallja, hadd tudja, hadd lássák, mi van a szívedben, hogy te igazán hiszel az Istenben. Fehéren feketén

Egyszerű a képlet, egy gyerek sem ronthatja el, a szeretet az az út, amin mindenkinek járnia kell. Mégis össze-vissza beszélnek, csűrik-csavarják, pedig egyszerűbb, mint az egyszeregy, nyisd ki előtte a szívedet. Hidd el, ő az, akit vársz már réges-rég. Tudd meg, szeret téged, hordoz a tenyerén. Jézus az, akiről az Írás beszél, minden le van írva, fehéren- feketén. Nem kell a hókusz-pókusz, nem kellenek praktikák, egyszerűn szeretni kell, ez az, ami visz tovább. Mégis össze-vissza beszélnek, csűrik-csavarják, pedig egyszerűbb, mint az egyszeregy, nyisd ki előtte a szívedet. Az Úr az én pásztorom, az Úr az én orvosom. Nincs rá kép, nincs rá szó, elmondani nem lehet, mennyire jó. Utolsó Ádám Nagyszerűbb embert még nem hordott a föld a hátán, mint amilyen te voltál nekünk, kedves első Ádám. Feleségeddel, Évával az Édenkertben ti még tudtátok milyen az, amikor minden rendben. Tudom, tudom, tudom én azt jól, a bűnös nem te voltál. Az asszony kínált meg téged, s nem tudtad, hogy kígyóméreg. Na, jól van, hagyjuk, úgyis minden mindegy most már, itt lent megtörtént a baj, ami mindent felkavart. A tiltott gyümölcsből mindenki szeret enni, aztán a felelősséget szépen másra kenni. Amit elrontottunk, mondd csak, ki fogja helyrehozni, ki akarná az életét az emberért áldozni. Eljött hozzánk, élt köztünk egy Ádám, Utolsó Ádám, hogy mindent helyrehozzon. Kereszt nyomta ártatlan vállát, de azt ígérte, az Édenkertjét látni fogjuk. Nagyszerűbb embert még nem hordott a föld a hátán, mint amilyen te lettél nekünk, drága Utolsó Ádám. Helyrehoztad mindazt, amit elrontottunk, az igazat megvallva, tudod, sose volt még ilyen jó dolgunk. Azt mondják rólad, sokkal több voltál, mint ember.

A Mennyből jöttél el közénk, tele voltál kegyelemmel. Meg azt is mondják, fizettél a véred árán, a kereszten olyan voltál, mint egy megölt bárány. A tiltott gyümölcsből én is szerettem enni, aztán a felelősséget szépen másra kenni. Amit elrontottam, mondd csak, ki fogja helyrehozni, ki akarná az életét a bűnömért áldozni. Úgy elmondanám Ha volna még egy percem, ha figyelnél még rám, hogy mit érez a lelkem, úgy elmondanám. Ég bennem egy dallam hosszú évek óta már, ha melletted lehetnék, úgy eldúdolnám. Azt, hogy mit jelent nekem, amikor látlak. Menekül tőlem gond és bánat. Mint balzsam, ami sebeket gyógyít, olyan az, mikor a hangod szólít. Ha lenne még egy esténk, egy fehér asztalnál, a szívem kiönthetném, terhem lerakhatnám. Átbeszélnénk mindent, az eltelt éveket, együtt nevetnénk a múlton, végre elmondhatnám neked. Te vagy a király Nem az a király, akiről azt mondják, és nem az a király, aki úgy gondolja, hogy van egy palástja, ha felveszi, akkor ő lesz a Föld uralkodója. Minden ember-szívben van egy trón, és előbb vagy utóbb valaki ráül. Nagyon nem mindegy, hogy kinek nyitod meg a szíved ajtaját! (A szíved ajtaját...) Gyere, foglald el a trónszéket a szívem közepén, neked odateszem magam, legyen minden a tiéd. Te vagy, aki bűneimért meghaltál. Bármit mondasz, megteszem, mert te vagy a Király! [2x] Aki koronát hord, (az a király). Aki trónon ül, (az a király). Aki visszajön az égből, (az a király), Aki legyőzte a halált, NA AZ A KIRÁLY!

Mondd csak, ismersz-e valakit Jézuson kívül, aki koronát hord, trónon ül, visszajön az égből, vagy legyőzte a halált? (Nem ismerünk más királyt!) Nem ismerek más királyt! És ha most megnyílna az ég és Jézus lejönne eléd, ha bemutatkozna neked és nyújtaná a kezét, ugyanúgy legyintenél rá és gúnyosan nevetnél rajta, aztán átkozódnál hangosan, hogy minden ember hallja. Azt mondod: "hiszem, ha látom", de ha látod, nem hiszed, bizonyítékokra vársz és közben kemény a szíved. Téged nem lehet meggyőzni, nyomósak az érveid. Lerendezed Istent annyival, hogy úgy se' létezik. Minden dal Lehet hogy szereted a komolyzenét, operába jársz, kedveled a blues-t vagy épp a funky ritmusát. Country zenét hallgatsz vagy latin muzsikát, mindegy milyen stílusban dicséred az Urak Urát. Lehet, hogy szájharmonikázol, vagy éppen trombitálsz, dobokat pergetsz, vagy téped a villanygitárt. Lehet, hogy szépen citerázol, vagy netán orgonálsz, a lényeg az, hogy hangszereddel Istent imádd! Minden dal róla szóljon, mindig érte énekelj. Nem számít a stílus, mindig szívből dicsérd Jézust. Minden dal róla szóljon, gyerünk, bátran énekelj, hadd lássák az emberek, hogy hiteles, amit teszel. Egy szólam vagy négy szólam, ez mellékes dolog. Ha énekelsz, csak az fontos, szíved kiért dobog. Vajon eltölt-e az öröm, átjár-e a békeség, ha szádra veszed az élő Isten hatalmas nevét. Egy falat kenyér Tegnap egy kicsit szét voltam esve. Hosszú volt a nap, és még messze volt az este. Leszidott a főnök, és kiabált a tanár, untam az egészet, mint majom a banánt. Pedig igyekeztem, felzárkóztam, aztán elzárkóztam, bezárkóztam. Hagyjatok egyedül, ma semmi se sikerült, az öröm egész nap elkerül! Aztán az ajtómon valaki halkan kopogott, a szívem a torkomban dobogott. Éreztem, ő az! Tudtam, hogy eljön! Szelíden jött és kedvesen. Egy szót se szólt, csak csendesen leült, a bánat egyszerűen menni kényszerült. A levegőt szinte vágni lehetett. Tudtam, hogy eljött hozzám a Szeretet!

Ha angyalnyelven folyékonyan beszélek,és ha minden pénzem szétosztom a szegénynek, de ha nincs bennem szeretet, mindez mit sem ér! A Szeretet úgy kell, mint egy falat kenyér! Ismerhetek hétpecsétes titkokat, elmozdíthatok hegyeket, halmokat, de ha nincs bennem szeretet, mindez mit sem ér. A Szeretet úgy kell, mint egy falat kenyér! Néha fel tudnék robbanni, mint a dinamit, amikor újra elrontok valamit. De csak a Szeretet képes arra, hogy megbocsássa, eltakarja És jön a reggel, jön az új nap, jön a Kegyelem Annyira szeretem! Megint tiszta lappal indulhatok, léphetek, futhatok! Ha előre rohanok, ő utánam szalad. És ha hátul kullogok, ő akkor is hű marad. Nem tudom lerázni, de nem is akarom! Szeretem őt nagyon-nagyon-nagyon! Nem fog velem soha kiabálni, és nem fogja a bűnömet a fejemhez vágni. Megvárja mindig, míg magamtól lépek, és a szívemben igazi bűnbánat ébred. Hús-vér templom Nekem nincs más rajtad kívül Jézus, életem forrása vagy. Kézzel, lábbal, szívvel, szájjal dicsérlek, Uram. Ez a hús-vér templom érted épült, neked ég a tűz, bent oltárainál. Ez a hús-vér templom téged dicsér, szívem minden húrja rólad muzsikál... Sohase nézd Csendes a város, estére jár, rövid séta a vacsora után. Az utcákon egy kisgyerek pénzt, meg élelmet kéreget. Sötét a bőre, nincs rajta cipő, a kislányom megkérdi: "Apa, mondd, ki ő? Miért rongyos a ruhája és hol van a mamája?" Látom a szemén, érzi a megvetést, ahogy az emberek ellökik kezét. Ki ez a gyerek? Rontja a képet, nem látszanak tőle a kirakati fények. Hátrányos helyzetből jött a kis szegény, az ilyenek számára úgysincs már remény. Rosszkor született, rossz időben, rossz helyen, egy rossz miliőben. Sohase nézd a bőre színét, sohase vádold a bűneiért. Mutasd meg neki Isten szeretetét. Ő is ugyanúgy éhes, és ugyanúgy fél, ugyanúgy fázik, ha eljön a tél. Nem jobb, és nem is rosszabb, mint te és én.

Kimutatták a szociológusok, hogy hova kerülnek az utcai koldusok. Túl nagy életcéljuk nincsen, kattan a bilincs és ülnek a sitten. Lehúznak néhány évet, aztán újra indul a nagybetűs élet. Ők már nem várnak és nem remélnek, nem nevetnek, és nem beszélnek. Tudod-e, hogy mi az igaz istentisztelet? Meglátogatni az árvát és az özvegyet. Elmenni a szegényhez, a nincstelenhez, és megosztani vele a kincseket. Hallja meg, hogy milyen az élet szava, nem baj ha érződik a bőrén a szemét szaga. Lehet, hogy vedeli a piát, de szeretetért kiált, Isten odaadta érte egyszülött fiát. Hozzád jövök Irgalmad tengerében elmélyülök Uram. Kegyelmed tartja létem, mindenem Tőled van. (2x) Hozzád jövök, jelenléted átjár. Várok Rád, a szívem nyitva áll. Hová mennék, kihez futnék? E világon nincsen számomra hely Hová mennék, kihez futnék? Hisz két karod vár, ez nekem elég Ki vagyok én? Ki vagyok én, hogy a mindenség Ura hallja hangomat, látja gondomat? Ki vagyok én, hogy a hajnalcsillag is minden utamon előttem halad? Nem azért, aki vagyok, de azért, amit tettél. Nem azért, amit teszek, de azért, aki Te vagy! Nézz rám, csak hervadó virágszál, Csak porba hulló árnyék, csak csepp az óceánban. Mint párát, visz a szél, mégis felém fordul arcod, Uram, hallod, ha kiáltok, és azt mondod nekem: Enyém vagy! Ki vagyok én, hogy bár látod bűnömet, újból rám emeled szent tekinteted. Ki vagyok én, hogy a hangod hallhatom, és a vihar csendesül, kívül és belül. Megváltóm, Szabadítóm Megváltóm, Szabadítóm, a porból felemeltél. Soha többé nem leszek már az az ember, aki régen voltam én. Nyitva áll az ajtó, elkészült az út a Mennyország felé. Értem jöttél, Legyőzted a halált. Megnyílt már az út, Te új reményt hoztál.

Halleluja az életért! Látom már, nyitva Titkok Istene Titkok Istene vagy, rejtély minden utad, mégse félek, ha Te vezetsz. Hogyha eltévedek, kezed visszavezet, mindig gondomat viseled. Segíts látnom azt az ösvényt, ami feléd tart. Segíts hallanom a hangod a viharban! Mert Te hű vagy, soha el nem hagysz, Rád bízhatom az életem. Titkok Istene csodás tanácsos, bölccsé teszel és tanítasz. Fel nem foghatom a Te terveid, de Te lépésenként vezetsz. Jóságod velem van nap-mint nap.