ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI, ÁLLATJÓLÉTI KÖVETELMÉNYEK Megbetegedések bejelentése

Az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából készült ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI, ÁLLATJÓLÉTI KÖVETELMÉNYEK Megbetegedések bejelentése Szerző: Dr. Buri Antal Lektorok: Dr. Péter Katalin Dr. Hanzséros Ferenc Budapest, 2007

Tartalomjegyzék 1. Fertőző betegségekről... 3 2. Ragadós száj és körömfájás... 6 3. Hólyagos betegség... 8 4. Kéknyelv betegség... 9 5. Fertőző szivacsos agyvelőbántalmak... 10 6. Megbetegedések bejelentésével kapcsolatos irányelvek:... 14 7. A megbetegedések bejelentésével kapcsolatos hazai és uniós jogszabályok:... 14 8. Az irányelvek magyarázata:... 15 9. Ellenőrzési kritériumok... 19 10. Az ellenőrzések során vizsgálandó kérdések (TSE/BSE-vel kapcsolatos szabályok betartásának ellenőrzésekor):... 19 11. Az ellenőrzések során vizsgálandó kérdések (RSZKF, kéknyelv betegség, sertések hólyagos betegségével kapcsolatos szabályok betartásának ellenőrzésekor):... 20 2

Megbetegedések bejelentése Az egészséges állat szabályos élettevékenység mellett optimális tartási körülmények között genetikai képességének megfelelően termel. A nem egészséges állat többnyire szemmel láthatóan még nem beteg, de a termelése már nem a megfelelő szintű. A beteg állat valamely szerve rendellenesen működik, a betegség valamely tünete megállapítható. A betegségek keletkezésének külső és belső okai lehetnek. A külső okokat feloszthatjuk élő illetve élettelen kórokokra. Élő kórokok lehetnek a baktériumok, vírusok, prionok, gombák, paraziták, az élettelen kórokok közé tartoznak a mechanikai hatások (traumák), hőhatások, anyagellátási zavarok. A beteg állat legtöbb esetben már jól felismerhető a testtartása, mozgása, viselkedése alapján. Fertőző betegségeknek nevezzük azokat a kórformákat, amelyek során egy alacsonyabb rendű kórokozó egy magasabb rendű szervezetet betegít meg, és abban kóros folyamatot indít meg. A kórokozók lehetnek paraziták, baktériumok, chlamydiák, rickettsiák, vírusok, szubvirális kórokozók. 1. Fertőző betegségekről A fertőző betegségek egyidősek az állatvilág és az ember létezésével. Már az ókorban is keresték a járványok eredetét. A 19. század tudósainak munkája tisztázta végül is a különböző baktériumok szerepét a fertőző betegségek oktanában. Ebben az évszázadban az elektromikroszkóp felfedezése, tökéletesítése, a különböző biológiai kutatómódszerek fejlődése (szövettenyészetek, genetikai kutatások) tette lehetővé a vírusok megismerését. A fertőző betegségek elleni védekezés is hosszú múltra tekint vissza. Már a IV. században Apsyrtius is hangsúlyozta a fertőzött állatok elkülönítésének fontosságát. A háziállat állományok egyes kórokozóktól való mentesítésével pedig már a 18. században is foglalkoztak (pl. keleti marhavész), amikor tulajdonképpen magát a kórokozót nem is igen ismerték. A fertőző betegség kialakulásának feltétele a fertőző ágens bejutása a szervezetbe és a fertőzött szerv fogékonysága a kórokozó iránt. A kórokozó képesség, vagy patogenitás a mikroorganizmus megbetegítő képességét jelenti. Ha ez a megbetegítő képesség több állatfajra is kiterjed, széles spektrumúnak nevezzük a kórokozót, ha csak egyféle állatfajt képes megbetegíteni, akkor szűk spektrumúnak. A kórokozókat obligát és fakultatív megbetegítő képesség szerint is feloszthatjuk. Az obligát patogenitás azt jelenti, hogy a 3

kórokozó minden, a kórokozó iránt fogékony egyedet képes megbetegíteni. A fakultatív patogén kórokozó csak bizonyos hajlamosító tényezők hatására, illetve a szerv vagy a szervezet ellenálló képességének csökkenése esetén képes kóros folyamatot megindítani a szervben vagy a szervezetben. A környezeti tényezők változatos módon és sokoldalúan befolyásolhatják a kórokozót, a gazdaszervezetet, valamint a fertőzés megeredését, terjedését. A fertőző betegség akkor képes járvánnyá válni, ha nagy virulenciájú és terjedési képességű kórokozó állatról állatra terjed. A járványok térbeli terjedése szerint megkülönböztetjük az endémiát, epidémiát, pándémiát. Az endémia kisebb méretű járvány, az epidémia esetén a betegség egyik állományról a másikra terjed, akár nagyobb tájegységet is érinthet. Egész földrészeket érintő járványkitörés esetén pándémiáról beszélünk. A járványok időbeli lefolyása szerint megkülönböztetünk robbanásszerű járványt, amikor az állatállományok gyorsan, egymás után betegednek meg, illetve elhúzódó járványt, amikor a betegség terjedése lassú. Ha egy állatállományban fertőző betegség gyanúja merül fel, akkor azt az állategészségügyi hatóságnak azonnal be kell jelenteni. A fertőző betegségek megelőzésében legfontosabb a fertőzés behurcolásának megakadályozása, illetve a már kialakult betegség felszámolása, a fertőzött anyagok, eszközök ártalmatlanná tétele, a fertőtlenítés végrehajtása. A fertőző betegségek egy állományba való behurcolásának megakadályozása érdekében be kell tartani bizonyos általános járványvédelmi szabályokat. Ezek a következők: Az istállók egyszerre való kiürítése, betelepítése, alapos takarítás, különböző állatfajok egymástól elkülönített tartása, a vadon élő állatok, a rágcsálók, vadmadarak távoltartása a haszonállatoktól, idegen állományból származó állatok karanténozása, a karanténozás ideje alatt ismételt vizsgálatok elvégzése, az elhullott állatok, az állati eredetű termékek, hulladékok szakszerű kezelése. A fertőző betegségek járványos méretű elterjedésének megakadályozásában az általános járványvédelmi intézkedéseken túl bizonyos esetekben a vakcinás védelemnek is nagy szerepe van. Megkülönböztetjük a passzív és az aktív immunizálást. A passzív immunizálás során mesterséges úton, az adott kórokozóval szemben termelt hiperimmun savót (ellenanyagot) adunk az állatnak. Passzív immunitás természetes úton is kialakulhat magzati korban, úgy, hogy a maternális vagyis az anya szervezete által termelt - ellenanyagok átjutnak a placentán (a méhlepényen keresztül) a magzatba, így az újszülöttek már bizonyos mértékű passzív immunitással jönnek világra. Haszonállataink egy részének placentáján nem jutnak át az ellenanyagok, ezek az újszülöttek az anya föcstejével veszik fel az ellenanyagot. A kolosztrum (föcstej) ellenanyagtartalma az ellés idején a legmagasabb, 4

majd rohamosan csökken. Az aktív immunizálás során a szervezetbe élő, legyengített, vagy elölt kórokozót juttatunk, így alakul ki a szervezet immunválasza. A bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek megjelenését, ún. kitörését a következőképpen is feloszthatjuk: elsődleges betegségi kitörés az, amikor a betegség megjelenése nem kapcsolódik járványügyileg egy megye területén egy előző kitöréshez, vagy az első kitörés egy másik megyében történt meg. Másodlagos kitörésről pedig akkor van szó, ha a betegség járványügyileg kapcsolatba hozható egy megyében már bekövetkezett előző kitöréssel. Közvetlenül az EU bizottságnak és külön minden egyes tagállamnak huszonnégy órán belül be kell jelenteni, ha az ország területén bármely ilyen jellegű betegség előfordulását hivatalosan megerősítik, vagy a betegség kitörésével kapcsolatosan zárlatot illetve egyéb igazgatási korlátozásokat vezetnek be. Szintén be kell jelenteni az utolsó kitörés megszűnése után a zárlat feloldását, illetve az egyéb igazgatási jellegű korlátozás feloldását is. Az Állategészségügyről szóló 2005 évi CLXXVI. Törvény értelmében bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek a következők: 1. ragadós száj-és körömfájás 2. hólyagos szájgyulladás 3. sertések hólyagos betegsége (SVD) 4. keleti marhavész 5. kiskérődzők pestise 6. szarvasmarhák ragadós tüdőlobja 7. bőrcsomósodáskór 8. Rift-völgyi láz 9. kéknyelv betegség 10. juhhimlő és kecskehimlő 11. afrikai lópestis 12. afrikai sertéspestis 13. klasszikus sertéspestis 14. madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) 15. Newcastle-betegség (baromfipestis) 16. szarvasmarhák gümőkórja 17. fertőző sertésbénulás 18. veszettség 19. takonykór 5

20. tenyészbénaság 21. lovak fertőző kevésvérűsége 22. lovak agy- és gerincvelő gyulladásai (keleti, nyugati, venezuelai) 23. nyulak vérzéses betegsége 24. mézelő méhek nyúlós és enyhébb költésrothadása 25. szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE) 26. tengeri kagylók betegségei (Bonamia ostreae, Mareilia refringens) 27. brucellózis 28. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása) 29. Aujeszky-féle betegség 30. lépfene 31. rühösség 32. szarvasmarhák enzootikus leukózisa 33. pontyfélék tavaszi virémiája 34. pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása 35. súrlókór (scrapie) 36. pisztrángok vírusos vérfertőzése (VHS) 37. lazacok fertőző kevésvérűsége 38. kis kaptárbogár fertőzöttség 39. Tropilaelaps atka fertőzöttség 40. sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómája (PRRS) A fentiek közül egyebek mellett - külön jogszabály rendelkezik a ragadós száj- és körömfájás, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma, a sertések hólyagos betegsége valamint a kéknyelv betegség elleni védekezésre irányuló intézkedésekről. 2. Ragadós száj és körömfájás A ragadós száj- és körömfájás a hasított körmű állatok (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, vadon élő kérődzők) nagy ragályokozó képességű, heveny lefolyású, lázas általános tünetekkel és hólyagképződéssel járó vírusos betegsége. A vírusnak több típusa van, ezek csak saját típusuk ellen létesítenek immunitást. A vírus ellenálló, hígtrágyában akár 40 napig is képes életben maradni A jellemző klinikai tünetek: - az általános tüneteken túl- nyálzás, levertség, hólyagok a száj és az orr nyálkahártyáján, a csülök mentén, következményes sántaság, nehezített mozgás. 6

A betegség ellen a tartósan mentes országok, és 1992-től kezdődően az Európai Unió országai, így hazánk is a kórokozó felbukkanása esetén a vírus esetleges tünetmentes fennmaradásának elkerülése céljából - kizárólag igazgatási intézkedésekkel védekeznek. Az Európai Unió hatályos rendelete a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről, valamint a 85/511/EGK irányelv, a 89/531/EGK és a 91/665/EGK határozat hatályon kívül helyezéséről és a 92/46/EGK irányelv módosításáról szóló 2003. szeptember 29-i 2003/85/EK tanácsi irányelv. Ennek 3. cikkelye tartalmazza a gazdálkodó által teljesítendő követelményeket. Az állattartó köteles a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) gyanújáról a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni. A bejelentést szóban, írásban, személyesen és meghatalmazott útján is meg lehet tenni. Mindezen felül Magyarországon az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 5. (1) bekezdése alapján az állattartó köteles állata beteg vagy betegségre gyanús voltát az állatorvosnak, minden egyéb esetben is a tapasztalt tünetektől függetlenül - bejelenteni. A törvény értelmében ez a bejelentés a magánállatorvos felé is teljesíthető, akinek feladta azt eldönteni, hogy ez a ragadós száj- és körömfájás vagy más bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúja-e, vagy sem. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja esetén az eljáró magánállatorvos köteles az állategészségügyi hatóságot értesíteni. A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ha az állattartó minden esetben tájékozatja az állatorvost az állata betegségéről (normálistól eltérő viselkedéséről), illetve ha a ragadós száj- és körömfájás gyanúját vélelmezve a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíti, akkor a vonatkozó Tanácsi irányelv 3. cikkelyében foglalt kötelezettségeket messzemenően teljesíti. A betegség elleni védekezés részletes szabályait a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésről szóló 23/2005. (III. 23.) FVM rendelet tartalmazza. A jogszabály szerint a ragadós száj- és körömfájás bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség. A betegségről vagy annak gyanújáról a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni kell. A betegséggel fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állatokat távol kell tartani olyan helyektől, ahol a vírussal való fertőződéssel vagy kontaminációval (érintkezés útján) veszélyeztetnének fogékony állatokat. Abban az esetben, ha az állattartó a beteg, betegségre gyanús állatok előfordulását figyelmen kívül hagyja, az állatorvosnak történő jelentést elmulasztja, annak súlyos, maradandó, gazdaságon belüli és gazdaságon kívüli hatással járhat. 7

Az állattartó telepek ellenőrzése során az alábbi kérdéseket kell az állattartónak feltenni. Ha állata beteg (normálistól eltérő viselkedést mutat), vagy váratlanul elhullik, szól-e az állatorvosnak? Kérem mondja el, hogy pontosan kinek és milyen módon szokta ezeket az eseteket jelenteni? Volt-e az állományban az elmúlt három hónapban olyan állat, amelyik étvágytalan volt, vagy testtömege jó étvágy mellett is csökkent? Ha az előző kérdésre a válasz igen, kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? Volt-e az állományban elmúlt három hónapban olyan állat, amelyik sántított? Ha az előző kérdésre a válasz igen, kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? Volt-e elhullás az állományban az elmúlt három hónapban? Ha az előző kérdésre a válasz igen kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? 3. Hólyagos betegség A sertések hólyagos betegsége (SVD): a sertések lázzal, általános tünetekkel és főleg a lábvégeken, a túrókarimán és a száj nyálkahártyáján hólyagok képződésével járó megbetegedése. A klinikai tünetei hasonlítanak a ragadós száj- és körömfájásra, de enyhébbek a tünetek, és csak a sertés betegedik meg. A vírus igen ellenálló, szennyes istállókörnyezetben 12 hétig is fertőzőképes maradhat. A betegség elleni védekezés szabályait az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedésekről, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedésekről szóló, 1992. december 17-i keltezésű 92/119/EGK Tanácsi irányelv tartalmazza. A hatályos hazai jogszabály a sertések hólyagos betegsége elleni védekezés szabályairól szóló 14/2003. (II. 14.) FVM rendelet. Ennek értelmében az állat tartója, illetve ellátó állatorvosa, ha a sertések hólyagos betegségére gyanút keltő jeleket észlel, köteles haladéktalanul értesíteni a hatósági állatorvost. Az Állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. Törvény értelmében az állattartó köteles állata betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost értesíteni, a beteg, betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat (állomány) kezelésére és a betegség 8

továbbvitelének megakadályozására adott utasításait a jogszabályban meghatározott esetekben haladéktalanul végrehajtani. Ennek betartására vonatkozó ellenőrzések során az alábbi kérdéseket vizsgáljuk: Ha az állata beteg, vagy váratlanul elhullik, szól-e az állattartó az állatorvosnak? Pontosan kinek, és milyen módon szokta a fenti eseteket jelenteni? Volt-e az elmúlt 3 hónapban olyan állat, amelyik étvágytalan volt, vagy a testtömege jó étvágya ellenére is csökkent? Ha az előző kérdésre igen a válasz, ki kell kérdezni az állattartót, hogy mit tett, kit értesített. Volt-e elhullás az elmúlt 3 hónapban? Ha az előző kérdésre igen a válasz, ki kell kérdezni az állattartót, hogy mit tett, kit értesített. Abban az esetben, ha az állattartó a beteg, betegségre gyanús állatok előfordulását figyelmen kívül hagyja, az állatorvosnak történő bejelentést elmulasztja, annak súlyos, maradandó, gazdaságon belüli és gazdaságon kívüli hatással járhat. 4. Kéknyelv betegség A kéknyelv betegség szúnyogok által terjesztett betegség, amely az erek falának megbetegedése miatt ödémákkal, vérzésekkel, a nyálkahártyák kifekélyesedésével jár. A betegség érintkezéssel nem terjed, jelentkezése a szúnyogok előfordulásának megfelelően szezonális. A betegség Afrikában őshonos, de behurcolással más kontinensekre is eljutott. Elsősorban a juhok fogékonyak, szarvasmarháknál, bivalyoknál csak enyhébb megbetegedést észleltek. A vírus szarvasmarhákban évekig fennmarad anélkül, hogy klinikai tüneteket okozna. Európa számára a behurcolás megakadályozása a fontos. Az erről szóló uniós rendelet a Tanács 2000. november 20-i 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról, a hazai jogszabályok pedig a 35/2002. (IV. 27.) FVM rendelet a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól. Az ebben foglaltak szerint, aki a kéknyelv betegséget észleli, köteles ezt bejelenteni az ellátó állatorvosnak. Állatokat tartó, tenyésztő üzem esetében a bejelentés megtételére mindazon személyek kötelesek, akik az állatok felügyeletét, őrzését, gondozását, ápolását, felvásárlását, levágását vagy az állati hullák ártalmatlanná tételét foglalkozásszerűen látják el, illetve azok is, akik az állatokkal érintkeznek. E személyeket a bejelentési kötelezettség teljesítése alól az a körülmény sem mentesíti, hogy a bejelentés megtételére más is köteles. 9

Abban az esetben, ha az állattartó a beteg, betegségre gyanús állatok előfordulását figyelmen kívül hagyja, az állatorvosnak történő jelentést elmulasztja, annak súlyos, maradandó, gazdaságon belüli és gazdaságon kívüli hatása is lehet. A fenti követelmények ellenőrzése során ugyanazokat a kérdéseket kell ellenőrizni, mint a sertések hólyagos betegségével (SVD) kapcsolatos követelmények ellenőrzésénél. Ha az állata beteg, vagy váratlanul elhullik, szól-e az állattartó az állatorvosnak? Pontosan kinek, és milyen módon szokta a fenti eseteket jelenteni? Volt-e az elmúlt 3 hónapban olyan állat, amelyik étvágytalan volt, vagy a testtömege jó étvágya ellenére is csökkent? Ha az előző kérdésre igen a válasz, ki kell kérdezni az állattartót, hogy mit tett, kit értesített. Volt-e elhullás az elmúlt 3 hónapban? Ha az előző kérdésre igen a válasz, ki kell kérdezni az állattartót, hogy mit tett, kit értesített. 5. Fertőző szivacsos agyvelőbántalmak A fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) a központi idegrendszer lassan kialakuló, gyulladásos jelenségek nélküli, degenerációval járó elváltozása, amely hosszabbrövidebb idő alatt mindig a gazdaszervezet elhullásához vezet. A fertőző, szivacsos agyvelőbántalmak háziállatokban (juh, szarvasmarha, macska), vadon élő kérődzőkben, és (bizonyoa, még egzakt módon nem bizonyított vélemények szerint) az emberben is előfordulhatnak. A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmát először 1985-86-ban észlelték Angliában. Ez prionok okozta megbetegedés volt, ami (valószínűleg) úgy alakult ki, hogy súrlókórban elpusztult juhokból készült húslisztet is etettek szarvasmarhákkal. Igen hosszú a lappangási idő, akár 3-5 év is lehet. Klinikai tünetek: viselkedés megváltozása, élénkség, abnormális testtartás, hátulsó testfél gyengesége. Az állatok nyugtalanná, nehezen kezelhetővé válnak, a hang- és fényingerekre túl érzékenyen reagálnak. Lassan súlyosbodnak a tünetek, idővel mozgászavar is kialakulhat. A fertőző szivacsos agyvelőbántalmakat okozó prionok extrém ellenállóak, fertőtlenítőszerekkel nem inaktiválhatók, biztos elpusztításukhoz 133 C, és 20 perces behatási idő szükséges. A szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megelőzése érdekében számos hatósági intézkedést vezettek be. Az Európai Parlament és a Tanács a 999/2001/EK rendelete tartalmazza az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályokat. A hazai rendeletek közül az 10

állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. Törvény, valamint a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről szóló 69/2003. (VI. 25) FVM rendelet foglalkozik. Az állattartóra, illetve az állatok felvásárlásával foglalkozó személyre vonatkoznak az alábbi előírások: Az élelmiszertermelő állatokkal állati eredetű fehérjét, vagy ilyet tartalmazó takarmány- az alábbi kivételekkel nem etethető fel. Minden élelmiszertermelő állattal beleértve a kérődzőket is külön engedély nélkül etethető a tej, tejtermékek, tojás és tojástermékek, valamint a nem kérődző eredetű zselatin. A nem kérődző élelmiszertermelő állatok takarmányozására a hallisztet, a di- és trikálciumfoszfátot, valamint a vértermékeket tartalmazó takarmány felhasználható. Halak esetében vérlisztet tartalmazó takarmány is feletethető Amennyiben az állattartó a kérődző állatok etetéséhez állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmányt használ, súlyosan megszegi a vonatkozó jogszabályokat, gazdaságon kívüli és gazdaságon belüli hatásai is lehetnek, és az okozott kár maradandó. Abban az esetben, ha az állattartó a beteg, betegségre gyanús állatok előfordulását figyelmen kívül hagyja, az állatorvosnak történő jelentést elmulasztja, annak súlyos, maradandó, gazdaságon belüli és gazdaságon kívüli hatása is lehet. A fertőző szivacsos agyvelőbántalmak gyanúját az állatorvosnak haladéktalanul be kell jelenteni azokban az esetekben, ha az állattartó tulajdonát képező vagy az általa gondozott, illetve az állatok szállításával foglalkozó személyek esetében a szállított állat idegrendszeri tüneteket, viselkedészavart, illetve az idegrendszer bántalmazottságával összefüggésbe hozható fokozatosan súlyosbodó kondícióromlást mutat; A szarvasmarha, juh vagy kecske elhullását- tekintet nélkül az elhullás előtt tapasztalt tünetekre - haladéktalanul jelenteni az állatorvosnak; Mindezen felül Magyarországon az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény alapján az állattartó köteles állata beteg vagy betegségre gyanús voltát az állatorvosnak minden egyéb esetben is a tapasztalt tünetektől függetlenül - bejelenteni. A törvény értelmében ez a bejelentés a magánállatorvos felé is teljesíthető, akinek feladta azt eldönteni, hogy ez a fertőző szivacsos agyvelőbántalom, vagy más bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja-e, vagy sem. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja esetén az eljáró magánállatorvos köteles az állategészségügyi hatóságot értesíteni. A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ha az állattartó minden esetben tájékozatja az állatorvost állata betegségéről (normálistól eltérő viselkedéséről), illetve ha 11

fertőző szivacsos agyvelőbántalom gyanúját vélelmezi, és a bejelentést haladéktalanul megteszi, akkor a vonatkozó uniós jogszabályban foglaltakat is messzemenően teljesíti. Az állategészségügyi törvény fent említett rendelkezésének az a lényege, hogy egy bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanújának megállapítása, vagy kizárása olyan mélyreható ismereteket kíván, amelyeket az állattartótól elvárni illetve megkövetelni nem lehet. Az egészséges állat viselkedését a beteg állat viselkedésétől azonban minden állattartó, meg tudja különböztetni, és ennek megfelelően állata normálistól eltérő viselkedéséről az állatorvost képes tájékoztatni. Az állattartó bejelentése alapján a szükséges ismeretek birtokában levő állatorvos feladata a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanúját kizárni, vagy azt megerősíteni és az adott betegséget megállapítani. Az állategészségügyi hatóság által a fertőző szivacsos agyvelőbántalom gyanúja esetén végrehajtandó járványügyi intézkedéseket a gyanús állat elkülönítése, megalapozott gyanúnál az állat diagnosztikai célból történő leöletése, illetve szarvasmarhák, juhok és kecskék esetén forgalmi korlátozás elrendelése- az állattartónak tűrnie kell, illetve a tőle telhető módon közre kell működnie. A fertőző szivacsos agyvelőbántalom megállapítása esetén végrehajtandó hatósági intézkedéseket- amelyek közé tartozik a végrehajtott járványügyi nyomozás, illetve a járványi nyomozás alapján meghatározott állatok leöletése, illetve a hullák és az állati eredetű hulladékok szakszerű ártalmatlanítása- az állattartónak tűrnie kell, illetve a tőle telhető módon közre kell működnie. Az állattartónál elvégzett ellenőrzések során az alábbiakra ki kell térni: Az élelmiszertermelő állattal minden fajta állati eredetű fehérjét etet-e (pl. csont és húslisztet, tollisztet, állati eredetű anyagot tartalmazó konyhai hulladékot, stb.)? Ha az állata beteg (normálistól eltérő viselkedést mutat), vagy váratlanul elhullik szóle az állatorvosnak? Pontosan kinek és milyen módon szokta az állatok megbetegedését, illetve elhullását jelenteni? Volt-e az elmúlt három hónapban olyan állat az állományban, amelyik étvágytalan volt, vagy testtömege jó étvágy mellett is csökkent? Ha az előző kérdésre a válasz igen, akkor ki kell térni arra, hogy az állattartó mit tett, kit értesített? 12

Volt-e az elmúlt három hónapban olyan állat az állományban, amelyik mozgása hirtelen összerendezetlenné vált, esetleg hirtelen összeesett, vagy nehezen tudott volna felállni? Ha az előző kérdésre a válasz igen, akkor ki kell térni arra, hogy az állattartó mit tett, kit értesített? Volt-e elhullás az állományban az elmúlt három hónapban? Ha az előző kérdésre a válasz igen, akkor ki kell térni arra, hogy az állattartó mit tett, kit értesített? 13

6. Megbetegedések bejelentésével kapcsolatos irányelvek: Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 147., 2001.5.31., 1. o.) A Tanács 1985. november 18-i 85/511/EGK irányelve a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről (HL L 315., 1985.11.26., 11. o.) A Tanács 1992. december 17-i 92/119/EGK irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről (HL L 62., 1993.3.15., 69. o.) A Tanács 2000. november 20-i 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról (HL L 327., 2000.12.22., 74. o.) 7., 11., 12., 13. és 15. cikk 3. cikk 3. cikk 3. cikk 7. A megbetegedések bejelentésével kapcsolatos hazai és uniós jogszabályok: Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról. 7, 11, 12, 13 és 15. cikk Az állategészségügyről szóló 2005. 2005. évi CLXXVI. törvény 22/2004. a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről szóló 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelet módosításáról A Tanács 85/511/EGK irányelve a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről Az állategészségügyről szóló 2005. 2005 évi CLXXVI. törvény 23/2005. (III.23.) FVM rendelet a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésről 5. -a tartalmazza a vonatkozó szabályokat A Tanács 92/119/EGK irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről. 3. cikk. Az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 14/2003. (II.14.) A sertések hólyagos betegsége elleni védekezés szabályairól 14

A Tanács 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról. 3. cikk. Az állategészségügyről szóló 2005. 2005 évi CLXXVI. 35/2002. (IV. 27.) FVM rendelet a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól 8. Az irányelvek magyarázata: Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról 7. cikk Az állattartó élelmiszertermelő állatokkal állati eredetű fehérjét, vagy ilyet tartalmazó takarmányt - az alábbi kivételekkel nem etethet fel. Minden élelmiszertermelő állattal beleértve a kérődzőket is külön engedély nélkül etethető a tej, tejtermékek, tojás és tojástermékek, valamint a nem kérődző eredetű zselatin, továbbá a nem kérődzőkből vagy kizárólag a kérődzők bőréből, írhájából gyártott hidrolizált fehérje. A nem kérődző élelmiszertermelő állatok takarmányozására a hallisztet, a di- és trikálciumfoszfát, valamint a vértermékeket tartalmazó takarmány felhasználható. Halak esetében vérlisztet tartalmazó takarmány is feletethető 11. cikk E cikkben foglaltak teljesítése érdekében az állattartó köteles a TSE gyanúját az állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni, ha a tulajdonát képező vagy az általa gondozott, illetve szállított állat idegrendszeri tüneteket, viselkedészavart, illetve az idegrendszer bántalmazottságával összefüggésbe hozható fokozatosan súlyosbodó kondícióromlást mutat. Mindezen felül Magyarországon az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 5. (1) bekezdése alapján az állattartó köteles állata beteg vagy betegségre gyanús voltát az állatorvosnak minden egyéb esetben is a tapasztalt tünetektől függetlenül - bejelenteni. A törvény értelmében ez a bejelentés a magánállatorvos felé is teljesíthető, akinek feladta azt eldönteni, hogy ez a TSE vagy más bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja-e, vagy sem. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja esetén az eljáró magánállatorvos köteles az állategészségügyi hatóságot értesíteni. A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ha az állattartó minden esetben tájékozatja az állatorvost állata betegségéről (normálistól eltérő viselkedéséről), illetve ha TSE gyanúját 15

vélelmezi a bejelentést haladéktalanul megteszi, akkor a 12. cikkben foglaltakat messzemenően teljesíti. Megjegyzés: Az állategészségügyi törvény fent említett rendelkezésének az a lényege, hogy egy bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanújának megállapítása, vagy kizárása olyan mélyreható ismereteket kíván, amelyeket az állattartótól megkövetelni nem lehet. Az egészséges állat viselkedését a beteg állat viselkedésétől azonban minden állattartó, meg tudja különböztetni, és ennek megfelelően állata normálistól eltérő viselkedéséről az állatorvost képes tájékoztatni. Az állattartó bejelentése alapján a szükséges ismeretek birtokában levő állatorvos feladata a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúját kizárni, vagy megállapítani. 12. cikk Az állategészségügyi hatóság által a TSE gyanú esetén végrehajtandó járványügyi intézkedéseket a gyanús állat elkülönítése, megalapozott gyanúnál az állat leöletése diagnosztikai célból, illetve szarvasmarhák, juhok és kecskék esetén forgalmi korlátozás elrendelése - tartalmazza. Az állattartónak ezen intézkedéseket tűrnie kell, illetve a tőle telhető módon közreműködnie. 13. cikk A TSE megállapítása esetén végrehajtandó hatósági intézkedéseket tartalmazza, amelyek a VII. mellékletben felsorolt szempontok alapján végrehajtott járványügyi nyomozás, illetve a járványi nyomozás alapján meghatározott állatok leöletése, illetve ártalmatlanításának elrendelése és végrehajtatása. Az állattartónak ezen intézkedéseket tűrnie kell, illetve a tőle telhető módon közreműködnie. 16

A ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről, valamint a 85/511/EGK irányelv, a 89/531/EGK és a 91/665/EGK határozat hatályon kívül helyezéséről és a 92/46/EGK irányelv módosításáról szóló 2003. szeptember 29-i 2003/85/EK tanácsi irányelv. 3. cikk Az állattartó köteles a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) gyanújáról a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni. (A bejelentést szóban, írásban, személyesen és meghatalmazott útján is meg lehet tenni.) Mindezen felül Magyarországon az állategészségügyről szóló 2005 évi CLXXVI. törvény 5. (1) bekezdése alapján az állattartó köteles állata beteg vagy betegségre gyanús voltát az állatorvosnak minden egyéb esetben is a tapasztalt tünetektől függetlenül - bejelenteni. A törvény értelmében ez a bejelentés a magánállatorvos felé is teljesíthető, akinek feladta azt eldönteni, hogy ez az RSZKF vagy más bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja-e, vagy sem. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja esetén az eljáró magánállatorvos köteles az állategészségügyi hatóságot értesíteni. A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ha az állattartó minden esetben tájékozatja az állatorvost állata betegségéről (normálistól eltérő viselkedéséről), illetve ha RSZKF gyanúját vélelmezi a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíti, akkor a 3. cikkben foglaltak messzemenően teljesíti. 17

A Tanács 92/119/EKG irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről. 3. cikk 3. cikk Az állattartó köteles a sertések hólyagos betegségének gyanújáról a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni. (A bejelentést szóban, írásban, személyesen és meghatalmazott útján is meg lehet tenni.) Mindezen felül Magyarországon az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 5. (1) bekezdése alapján az állattartó köteles állata beteg vagy betegségre gyanús voltát az állatorvosnak minden egyéb esetben is a tapasztalt tünetektől függetlenül - bejelenteni. A törvény értelmében ez a bejelentés a magánállatorvos felé is teljesíthető, akinek feladta azt eldönteni, hogy ez a sertések hólyagos megbetegedése vagy más bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja-e, vagy sem. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja esetén az eljáró magánállatorvos köteles az állategészségügyi hatóságot értesíteni. A Tanács 2000/75/EK irányelvelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról. 3 cikk A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ha az állattartó minden esetben tájékozatja az állatorvost állata betegségéről (normálistól eltérő viselkedéséről), illetve ha sertések hólyagos megbetegedésének gyanúját vélelmezi a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíti, akkor a 3. cikkben foglaltak messzemenően teljesíti. 3. cikk Az állattartó köteles kéknyelv betegség gyanújáról a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni. (A bejelentést szóban, írásban, személyesen és meghatalmazott útján is meg lehet tenni.) Mindezen felül Magyarországon az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 5. (1) bekezdése alapján az állattartó köteles állata beteg vagy betegségre gyanús voltát az állatorvosnak minden egyéb esetben is a tapasztalt tünetektől függetlenül - bejelenteni. A törvény értelmében ez a bejelentés a magánállatorvos felé is teljesíthető, akinek feladta azt eldönteni, hogy ez a kéknyelv betegség vagy más bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja-e, vagy sem. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja esetén az eljáró magánállatorvos köteles az állategészségügyi hatóságot értesíteni. A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ha az állattartó minden esetben tájékozatja az állatorvost állata betegségéről (normálistól eltérő viselkedéséről), illetve ha kéknyelv betegség gyanúját vélelmezi a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíti, akkor a 3. cikkben foglaltak messzemenően teljesíti. 18

9. Ellenőrzési kritériumok Minden olyan esetben fennáll az állatjárvány gyanúja, amikor az állatok a fajtára nézve abnormális viselkedést produkálnak vagy betegség tünetei fedezhetők fel rajtuk, amelyek a kezelés ellenére sem szűnnek. A keresztmegfelelés keretében az alábbiakat vizsgálják és értékelik: Jelentés gyanú, vagy járvány kitörése esetén Állatjárvány gyanúja vagy kitörése esetén az állattartónak a lehető leghamarabb értesítenie kell egy állatorvost vagy a község polgármesterét, vagy a rendőrséget, vagy egy hatósági állatorvost. Járványtól függően különböző lehet az állományban a lefolyás és az elterjedés. A tünetek, amelyek egy állatjárványra ill. egy gyanús esetre jellemzőek, az alapul szolgáló megbetegedéstől függően igen különbözőek lehetnek. Ezenkívül sok állatjárvány lefolyása nélkülözi a külső jeleket. Közreműködés Az állattartó, ill. az állattartó által az állatok felügyeletével megbízott személy közreműködése járvány esetén feltétlenül szükséges, ezért az állatjárvány-törvény is előírja azt. A haladéktalan bejelentés lehetővé teszi, hogy a hatóság gyorsan és célirányosan cselekedjen. Minél gyorsabban meg tudják kezdeni a járvány elleni küzdelmet, annál kisebbek lesznek az állatveszteségek, valamint a gazdasági károk. Az esetleges helyszíni ellenőrzésekre nézve fontos: Állatjárvány ill. annak gyanúja esetén a következőket kell dokumentálni: a betegség első jelei fellépésének időpontja a betegség megfigyelt jelei bejelentés időpontja A keresztmegfelelési kötelezettségek keretében itt különösen az alábbi jelentésköteles állatjárványokat kell megemlíteni: ragadós száj- és körömfájás sertések hólyagos betegsége kéknyelv betegség Fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE/BSE) 10. Az ellenőrzések során vizsgálandó kérdések (TSE/BSE-vel kapcsolatos szabályok betartásának ellenőrzésekor): Szabad-e élelmiszertermelő állattal minden fajta állati eredetű fehérjét etetni (pl. csont és húslisztet, toll-lisztet, állati eredetű anyagot tartalmazó konyhai hulladékot stb.) igen/nem 19

Ha állata beteg (normálistól eltérő viselkedést mutat), vagy váratlanul elhullik szól-e az állatorvosnak? igen/nem Kérem mondja el, hogy pontosan kinek és milyen módon szokta ezeket az eseteket jelenteni? Volt-e az elmúlt három hónapban olyan állat az állományban, amelyik étvágytalan volt, vagy testtömege jó étvágy mellett is csökkent? igen/nem Ha az előző kérdésre a válasz igen, kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? Volt-e az elmúlt három hónapban olyan állat az állományban, amelyik mozgása hirtelen összerendezetlenné vált, esetleg hirtelen összeesett, vagy nehezen tudott volna felállni? igen/nem Ha az előző kérdésre a válasz igen, kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? Volt-e elhullás az állományban az elmúlt három hónapban? igen/nem Ha az előző kérdésre a válasz igen kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? 11. Az ellenőrzések során vizsgálandó kérdések (RSZKF, kéknyelv betegség, sertések hólyagos betegségével kapcsolatos szabályok betartásának ellenőrzésekor): Ha állata beteg (normálistól eltérő viselkedést mutat), vagy váratlanul elhullik szól-e az állatorvosnak? igen/nem Kérem mondja el, hogy pontosan kinek és milyen módon szokta ezeket az eseteket jelenteni? Volt-e az állományban az elmúlt három hónapban olyan állat, amelyik étvágytalan volt, vagy testtömege jó étvágy mellett is csökkent? igen/nem Ha az előző kérdésre a válasz igen, kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? 20

Volt-e az állományban elmúlt három hónapban olyan állat, amelyik sántított? igen/nem Ha az előző kérdésre a válasz igen, kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? Volt-e elhullás az állományban az elmúlt három hónapban? igen/nem Ha az előző kérdésre a válasz igen kérem, hogy mondja el, hogy mit tett, kit értesített? 21