Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás Boros László * Egyes küls erk, természetföldrajzi jelenségek (folyóvíz, jég/fagy, szél) mellett az emberi társadalom megjelenése, gazdasági tevékenysége (erdirtás, földmvelés, ipari tevékenység stb.) is szerepet játszik a lejts térszínek talajtakarójának pusztulásában. Az ember szerepe tagadhatatlan ezen káros folyamatban. Tevékenysége évszázadok óta elsegíti a talaj pusztulását, ezért már jó ideje gyorsított erózióról beszélünk (KERÉNYI A. 1991). Az erózió (valamilyen formája) széles körben elterjedt a Föld felszínén a trópusoktól a hideg éghajlati övig. Az ellene való védekezés bár számos kísérlet történt és történik, számos módját ismerjük részben költséges volta, részben technológiai vagy éppen szemléleti okok miatt koránt sem nevezhet hatékonynak. Pedig a talajerózió sok milliárdos kárt okoz egy-egy országnak. Ezért megismerése, területi megjelenésének feltárása, a védekezés helyi módjának kidolgozása fontos feladat. Ebben a kutatómunkában hazánkban évtizedek óta szerepet játszik a Debreceni Egyetem Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszéke (régebben Kossuth Lajos Tudományegyetem Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék). Neves oktatói, kutatói foglalkoztak a talajerózió kiváltó tényezivel, formáival s az ellenük való védekezés legalapvetbb módjaival (PINCZÉS Z. 1968, PINCZÉS Z. et al. 1978, KERÉNYI A. 1983, 1991). Az eróziót kiváltó tényezk és megjelenési formái Talajjal, laza üledékekkel fedett lejts térszínek formálásában, pusztításában egyes esetekben látványos, máshol és máskor kevésbé szembetn, de mérhet szerepet játszik a hegy- (domb-) oldalakon állandóan vagy idszakosan lefolyó csapadékvíz (hóolvadék, es). Kiváltó tényezi a csapadék mennyisége, cseppnagysága (a becsapódás energiája), intenzitása, idtartama, ill. az olvadó hó mennyisége (vastagsága), az olvadás ideje, a lejt meredeksége, alakja, kitettsége, hossza. Az erózió mértékét befolyásolja a felszín növényi borítottsága, a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és nedvességi állapota (KERÉNYI A. 1991). Legersebb talajpusztulással a meredek, hosszú, növényzettel gyéren fedett, laza üledékkel (pl. lösszel) vagy talajjal borított lejtkön kell számolnunk, ahol a heves nyári záporok, felhszakadások, ill. a tél végi gyors olvadások idején a lefolyó víz hatékonyan ki tudja fejteni romboló munkáját. Az emberi (antropogén) tényezk * ny. fiskolai docens, Tokaj 33
Boros László (a talaj mvelése, fellazítása, a fed növényzet szántással vagy kapálással történ eltávolítása, a helytelen vízelvezetés, az utak nem megfelel irányban való vezetése, a munkagépek kerekeinek bemélyedése, taposása stb.) nagyban elsegítik a talaj pusztulását, ezért gyorsított erózióval állunk szemben. Az erózió megjelenési formái: 1. csepperózió, 2. lepelerózió, 3. mikroszoliflukció, 4. barázda erózió, 5. árkos erózió, 6. szakadékos erózió, 7. kémiai vagy oldásos erózió, 8. szedimentáció (akkumuláció) (KERÉNYI A. 1991). A Kárpát-medencében az általam vizsgált területeken mind a nyolc eróziós forma ismert, s fontos szerepet játszik a felszín formálásában. Tanulmányozásukat a Tokaji-hegy lösszel borított felszínén 1961-ben kezdtem el, késbb kiterjesztettem Tokaj-Hegyalja szlvel betelepített részeire is (BOROS L. 1996). Az 1970-es évek második felében figyeltem fel arra, hogy a Csereháton, st alföldi jelleg tájakon, konkrétan a Nyírség homokbuckás (ÉNy-i részében vékonyabb-vastagabb lösszel, homokos lösszel fedett) élénkebb reliefenergiájú felszín és a Bodrogköz homokszigetein is gyakoriak egyes talajeróziós formák. E rövid dolgozatban a talajeróziónak csak néhány formájára térek ki. A vizsgált talajeróziós formák Mikroszoliflukció Elssorban tél végén, tavasz kezdetén figyelhet meg, amikor a vastag hótakaró gyors olvadásnak indul a fagyott talaj felett, ill. a fagyott talaj fels része is felenged. A mikroszoliflukció kialakulásának fbb kiváltó okai: 1. lejts térszín, 2. az átlagosnál több szi-téli csapadék, 3. télen nagy vastagságban átfagyott talaj, 4. a vastag hótakaró tél végén esetleg es által is elsegített gyors olvadása. Befolyásoló tényezi: 1. a lejt anyagának szerkezete, 2. a talaj nedvességtartalma, 3. a talaj vízgazdálkodása, 4. a lejt kitettsége, 5. a lejt növényi borítottsága, 6. antropogén tényezk (mvelési módok, területrendezés, helytelen vízelvezetés stb.) (KERÉNYI A. 1991, BOROS L. 1993). A mikroszoliflukció többféle formában jelenik meg. Tipizálását az anyag mozgásának módja, a mozgó tömeg nedvességtartalma, valamint a kialakult formák alapján végezhetjük el. E szerint a lejtn lefelé haladó tömeg mozgása lehet: 1. csúszó, 2. folyó, 3. vegyes (csúszó-folyó). Az anyag nedvességtartalma (halmazállapota) alapján megkülönböztetünk: 1. merev, 2. plasztikus, 3. srn folyós, 4. hígan folyós (iszapos víz), 5. vegyes szoliflukciós anyagszállítást (PÉCSI M. 1961, KERÉNYI A. 1991, BOROS L. 1993). Mikroszoliflukciós anyagmozgással elssorban a Tokaji-hegy lejtin találkoztam, de alkalmanként még a Nyírség lösszel fedett ÉNy-i részében vasúti bevágásokban vagy a Tisza által alámosott Timár-Balsa közötti partszakaszon is elfordul. A vizsgált lejtk anyaga mindenhol homogén löszbl épült fel. A mozgó tömeg konzisztenciája viszont igen eltér volt, így a mozgás módja, a kialakult formák is változatos képet mutattak (1. ábra). 34
Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás 1. ábra. Mikroszoliflukciós mozgások három gyakori típusa a Tokaji-hegyen A) sznyegszer (felületi), B) lineáris, C) nyelves típus 1. Csúszó, merev, esetenként plasztikus szoliflukciós anyagmozgás ott és akkor következik be, ahol és amikor a hótakaró gyors olvadásakor a nagy mélységig átfagyott lejt anyaga néhány centiméterre felenged, a felengedett talajréteg nedvességtartalma nem haladja meg a 25-30%-ot, ugyanakkor a viszonylag alacsony nedvességtartalom ellenére nyírószilárdsága oly ersen lecsökken, hogy karéjos szakadásfal mentén elválik a fölötte lév tömegtl, s a nehézségi er hatására az alatta lév fagyos felületen, mint csúszópályán megindul a lejtn lefelé (1. kép, 1. ábra). Csúszás közben néhány dm 2 nagyságú merev 35
Boros László löszblokkról (rögökrl) kisebb darabok elmaradhatnak, letapadhatnak. Gyakran elfordul, hogy a lassan csúszó rögöt magasabb térszínrl származó hóolvadékvíz utoléri, túlnedvesíti, plasztikussá teszi. A mozgása ezáltal felgyorsulhat. A lejt alján a rögök, a plasztikus anyag felhalmozódik, akkumulálódik (1. ábra A ). Mivel a forma bizonyos tekintetben hasonlít a sznyegszer földcsuszamláshoz, ezért nevezhetjük sznyegszer (felületi) szoliflukciónak is. A legszebb példát erre a típusra 1964 tél végén a tokaji Lebuj kanyarban találtuk, ahol 28 o -os fagyos lejtn történt a szoliflukciós anyagszállítás, s mintegy 27-28 m 3 lösz pusztult le. (Ekkor nappal +1, +5, éjjel -5, -7 o C volt a leveg hmérséklete.) A lecsúszott, ill. visszamaradt löszblokkok nagysága elérte a 25-35 cm-es értéket (PINCZÉS Z. BOROS L. 1967a). Ehhez hasonló szoliflukciós anyagmozgással a következ években is több alkalommal és helyen találkozhattunk a Tokaji-hegy ugyancsak északias lejtin. 0,5-2,0 m ív szakadásfal alatt változó (2-8 cm) vastagságú, 1-2 méter hosszú merev (20-30% nedvességtartalmú) anyag (löszréteg) csúszott le, majd a nyak után néhány méteres (10-20 m) csúszópályán jutott le a lejt alján kialakuló akkumulációs szakaszig. Bár a folyamat néhány perc alatt végbemehet, az ilyenkor jellemz fagyváltozékony napokon (éjjel fagy, nappal jelentsen olvad, esetleg es is elsegíti azt) a folyamat megismétldhet, a merev rögök csúszás közben bevágódhatnak plasztikussá váló rétegbe, maguk eltt tolhatják azt. A csúszás felületén a késbb érkez olvadékvíz néhány centiméter széles és mély barázdákat alakíthat ki (1. ábra, 1. kép). 2. A Tokaji-hegyen leggyakoribb, ezért a legnagyobb kárt a srn folyó szoliflukciós anyagmozgás okozza. Általában hosszú és keskeny vonalban kúszik és folyik, ezért nevezhetjük lineáris típusnak is. Méréseim szerint a lejtésviszonyoktól függen a srbb anyag 1 méter utat 15-20, a hígabb 5-15 másodperc alatt tesz meg. A lefolyó olvadékvíz indítja el a talaj (lösz) mozgását. Az olvadás hatására a meredek lejtn plasztikussá, képlékennyé váló néhány centiméter vastagságú talaj (lösz) réteg a lejtn amúgy is könnyen meginduló szemcséit a lefolyó víz magával ragadja, és útközben egyre inkább besrsödik. A fokozatosan srsöd anyag folyása lelassul, kúszó mozgásba megy át, majd letapadhat, egyenetlen felszínen meg is állhat. A folyós anyag mozgáspályának alsó felében gyakran rátapad medrének oldalára, ill. abból kilépve 10-50 cm szélességben 2-5 cm vastagságú iszapréteggel vonja be a környez felszínt (1. ábra B ). Az akkumulációs folyamat tehát nemcsak a völgy aljában, hanem akár 10-15 fokos völgyoldalon (lejtn) is bekövetkezhet az anyag besrsödése, letapadása, ill. a felszín egyenetlensége folytán. Az akkumuláció helyére már ersen besrsöd, kúszó (csúszó) anyag érkezik, amely jellegzetesen karfiolszer formában torlódik fel, áll meg. Fagyváltozékony napokon fentrl immár hígan folyós (iszapos víz) érkezhet a csúszás felületére, s olvadékvíz barázda réseldik bele. 3. Hígan folyó is gyakran lehet a mozgó anyag, bár amint az elzekbl is kiderült nem ritkán megváltozhat a nedvességtartalom. A hígan folyó talaj mozgása gyors, keskenyebb-szélesebb sávban mozog. 60-70% vízzel szemben 30-40% az iszap. A szedimentációja hordalékkúpra emlékeztet (2. kép). Gyakran lehet a 36
Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás szoliflukciós mozgás vegyes típusú még egyazon területen belül is, ahol híg anyag besrsödik és fordítva. 4. Az elmúlt 20 év alatt 15 alkalommal figyelhettem meg a Tokaji-hegy északias oldalon hosszú, keskenyebb-szélesebb nyelvekre emlékeztet sárfolyást (3. kép). Ezek anyaga legtöbbször hígan, de egyes helyeken srn folyó. Rendszerint természetes vagy mesterséges tereplépcskön, az ún. fekete-fehér vonalon alakul ki. Hosszuk néhány méter (1. ábra C ). A tokaji-hegyen a mikroszoliflukciós talajpusztulás löszön, zömmel északias fekvés, szlvel betelepített területeken következett be. Képzdésükre 2002-2003 telén is adottak voltak a feltételek. Barázdaerózió Az eróziós barázda képzdése szinte minden gyér növényzet lejts területen megjelen talajpusztulási folyamat, ill. forma. Két típusa ismert: 1. olvadékvíz barázdaerózió, 2. esvíz okozta barázdaerózió. Olvadékvíz barázdaerózió Tél végén, tavasz elején, hóolvadáskor keletkeznek. Kiváltó okai az olvadó hó mennyisége (vastagsága), az olvadás ideje (gyorsasága), a lejt meredeksége, alakja, kitettsége, hossza. A befolyásoló tényezk azonosak, mint amit az eróziónál már korábban leírtunk, vagyis a felszín növényi borítottsága, a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és nedvességi állapota. Sr olvadékvíz barázdahálózat ott és akkor alakul ki, ahol és amikor az szi csapadék ersen átáztatja a talajt, amely télen nagy mélységig (20-30 cm) átfagy, s rá vastag hótakaró hull. Ha az olvadás tavasz kezdetén gyors (esetleg meleg es is elsegíti), akkor a lejtn lefolyó olvadékvíz bevágódik a fagytól kienged, magas nedvességtartalmú, esetleg képlékeny fels talajrétegbe. Gyakran szoliflukciós anyagmozgással együtt jelenik meg. A kialakuló olvadékvíz barázdák néhány centiméter szélesek és mélyek, lefelé haladva, ahol a lefolyó víz tömege és sebessége megnövekszik, a barázdák mérete is megnagyobbodik. Mivel a mélyebben még fagyott talaj akadályozza a barázdák mélyülését, ezért a lefolyó víz oldalirányban kénytelen növelni a meder keresztmetszetét, amelynek következtében gyakran téglalap alakú, keresztmetszet barázdák alakulnak ki. Futásuk során szélesebb és keskenyebb, mélyebb és sekélyebb szakaszok váltogatják egymást, azaz ritmusosan lépcszöttek (de nem olyan mértékben, mint a nyári esvízbarázdák esetében megfigyelhet). A lépcsn lebukó víz kis üstöket váj a talajba, bár ezek a fagyott alsó talajréteg miatt nem igazán mélyek. A lejt végén hordalékkúpban akkumulálódik a kierodált talaj, a víz pedig kis tavakban gylik össze a hordalékkúpok eltti mélyedésben. Olvadékvíz barázdákat Tokaj-Hegyalán szlvel betelepített lejtkön, a Csereháton és a Nyírségben szi vetés gabonaföldeken figyeltem meg és térképeztem. 37
Boros László A vizsgált területek domborzati adottságai igen eltérek. A Tokaji-hegy hirtelen, Hegyalja más részei valamivel lankásabban (hegylábfelszín) emelkedik ki környezetébl. Egy kilométer távolságon belül 100-250 m szintkülönbség jelentkezik. Ebbl következik, hogy a reliefenergia nagy (a Tokaji-hegy K-i oldalán 220-260 m/km 2 ). Hegyalján a hegylábfelszíneken hosszú, lankás lejtk a jellemzek. A Nyírség ÉNy-i részében homokbuckás, kisebb deflációs mélyedésekkel tagolt, közepes reliefenergiájú, rövid lejtk az uralkodóak. Megfigyeléseink szerint az olvadékvíz-barázdák képzdése a nedvesebb északi lejtkön a gyakoribbak. A gyér növényi borítottságú soros szlkben, ill. a Nyírségben és a Csereháton a géppel a lejtvel párhuzamos sorokban elvetett szi kalászosokban majd minden esetben egyenes, párhuzamos barázdák képzdnek (2. ábra). Hajlatokban, völgykezdeményekben viszont összetartók, a mellékbarázdák egy fbarázdában egyesülnek. 2. ábra. Olvadékvíz barázdák a Tokaji-hegyen 1979-ben (Szélesség/mélység cm-ben) Esvíz által okozott barázdaerózió Nagy intenzitású, legalább 15-20 mm-es nyári csapadék alkalmával fleg gyér növényzeti borítású (pl. szlvel betelepített), rendszeresen mvelt (fellazított), meredek lejtn képzdik. Kártétele igen jelents. Nem állandó forma, mert a földmvel ember a talajmvelés során eltünteti, betemeti. 38
Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás 3. ábra. Völgyhajlatban kialakult esvíz barázda a tokaji Hétszlben Tokaj-Hegyalja szlültetvényeiben igen gyakori (3. ábra). Ezért három évtizeden keresztül rendszeresen mértem a kisebb-nagyobb esvízbarázdák hosszát, 1-5 méterenként szélességét és mélységét, térképeztem elfordulási helyét, megjelenési formáját, srségét, kiszámítottam a kierodált anyag mennyiségét. A Tokaji-hegyen nagy gyakorisággal mértük a lösz nedvesség-tartalmát (BOROS L. 1977, 1982, 1993, CSORBA P. 1985), amely az északi oldalon volt a legmagasabb, ezért itt alakult ki a legsrbb esvízbarázda hálózat, de kiadós felhszakadások idején mindenhol általános volt. Pl. 1980 három nyári hónapjának csapadékösszege Nyíregyházán 175,8 mm-rel, Tokajban 163,5 mm-rel haladta meg az ötven éves átlagot. Az utóbbi helyen június 10-én 45,5 mm-t, július 22-én 40,2 mm-t, augusztus 13-án 42,1 mm-t mértek. A hirtelen lezúduló nagytömeg csapadékvizet a talaj (lösz), ill. földes kopár nem tudta befogadni, így az nagy sebességgel lefolyt a lejtkön, mély barázdákat mélyített felszínükbe, jelents eróziós károkat okozva. Ekkor az 1 m 2 -re es kierodált anyag a tokaji Hétszlben 3559 cm 3, a Szarka szlben 2720 cm 3, Timáron 1228 cm 3, a nyíregyházi rhalom oldalán 1477 cm 3 volt. A 100 m 2 -re es barázdahossz a Hétszlben elérte a 33,2 m-t, a Szarka szlben a 31,1 m-t, az rhalmon a 27,1 m-t, Timáron a 15,7 m-t. A barázdákat Tokajban D, DDK-i, az rhalmon ÉNy-i, Timáron Ny-i lejtn térképeztük, ill. mértük. Hasonló talajpusztulásnak 2-4 évenként lehetünk szemtanúi, legutoljára az 1990-es évek végén (pl. 1998-ban, 4. kép). 39
Boros László Az esvízbarázdák a soros szlültetvényekben általában egyenes vonalvezetések (4. kép), rendezetlen telepítés szlkben, völgyhajlatokban összetartóak, és az apróbb barázdák egy fbarázdává egyesülnek (3. ábra). Kezdeti hosszukban néhány centiméter szélesek és mélyek, lefelé haladva egyre nagyobbak, lépcszöttek. A lépcsk alatt viszonylag mély üstök képzdnek. Szélesebb és mélyebb szakaszok váltogatják egymást. Különösen nagy felhszakadások alkalmával méretük elérheti egyes helyeken az árkos erózió nagyságrendjét. A Tokaji-hegyen kívül még a Nyírség rövid homoklejtin (pl. nyíregyházi rhalom, Timár) is mértem egy méternél szélesebb és mélyebb, egyetlen es idején keletkezett vízmosásokat. A lejt alján a kierodált anyag lerakódik, akkumulálódik (szedimentáció). A formája itt háromszög, vagy hosszúkás hordalékkúp (3. ábra). A barázdákban az iszapos vízbl elbb az iszap rakódik le a hordalékkúpban, a lelassult víz a kúp után áll meg ideiglenes kis tavakban, pocsolyákban. Árkos és szakadékos erózió Hegy- és dombvidékeken jellemz, állandó geomorfológiai formák. Leginkább völgyek, völgyhajlatok alján mélyülnek, nagyobb területek es-, ill. olvadékvizeit gyjtik össze és vezetik le. Általában idszakos vizek formálják, állandó vízfolyás csak némelyikben van, az is elenyész mennyiség. Ellenben gyors hóolvadáskor és heves nyári záporok idején sok víz folyik le bennük, ilyenkor történik az árkok, szakadékok mélyítése és szélesítése. Több nyári felhszakadás alkalmával mértem az árkokban lerohanó víz iszaptartalmát, amely 5-12% között mozgott, de gyakran kisebb-nagyobb andezitgörgetegeket, fákat, venyigekötegeket, st az 1960-as évek elején Tokajban lovas szekeret és személygépkocsit is magával ragadott. Ugyancsak Tokajban az Aranyos-völgy aszójából 1961-ben 550 m 3, 1970-ben 450-500 m 3, 1971-ben 600-650 m 3, 1980-ban 400-420 m 3 löszös iszap és sok száz kisebb-nagyobb piroxéndacit görgeteg zúdult le, s rakódott le a Kossuth téren és környékén. 1998 nyarán egyetlen felhszakadás során 230 cm mély és 250 cm széles vízmosás (árok) keletkezett a tokaji Lencsés-dl egyik löszmélyútjában. Az árkok, szakadékok mérete igen eltér. Hosszúságuk a Tokaji-hegyen 500-600 méter, helyenként (pl. Hidegoldali-völgy, Rákóczi-völgy) 800-1000 méter. Szélességük a fels (kezdeti) szakaszukon 2-5 méter, lejjebb 10-30 méter, mélységük 2-5, ill. 10-20 méter. A Hidegoldali-völgy szakadéka 980 méter hosszú, maximális mélysége 20,5 méter, átlagos mélysége 7,5 méter. A déli fekvés Binet-szlben kialakult szakadék maximális mélysége 15 méter, átlagos mélysége 6,5 méter. A Bodrogkeresztúri-félmedencében a Galagonyás-árok mintegy 2000 méter, a Csirkeárok kb. 2500 méter hosszú. A félmedence árkainak (szakadékainak) átlagos mélysége 3,8 méter, maximális mélységük 10 méter. A szakadékos erózió esetében nem az égtáji fekvés, hanem sokkal inkább a lejt meredeksége, hossza, a vízgyjt terület nagysága, a könnyen erodálható üledék (pl. lösz) vastagsága a meghatározó tényez. Jó példa erre az árkos erózió által ersen 40
Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás feldarabolt Tokaji-hegy, ahol alig alakítható ki modern, nagyméret, gépi mvelésre alkalmas szltábla. A szakadékok (árkok) végén a bellük kierodált anyag több tíz, ill. száz méter nagyságú hordalékkúpokban akkumulálódik, halmozódik fel. Ilyen hordalékkúpra épült Tokaj történelmi városmagja. Oldásos erózió Földünk felszínének tekintélyes hányadát fedik löszök, löszszer üledékek. Szkebb környezetünkben, a Kárpát-medencében is mintegy 150 ezer km 2 területet borít ezen üledékes kzet (PÉCSI M. 1993). A Tokaji-hegyet 350-400 m tszf.-i magasságig tekintélyes vastagságú lösztakaró fedi, melynek vegyi összetétele 64,4% SiO 2, 13,1% Al 2 O 3, 1-5% CaCO 3, 2,5% Fe 2 O 3, 1,7% K 2 O. A mész (CaCO 3 ) tartalom miatt a löszben a szénsavas víz hatására oldásos (szuffóziós) folyamatok játszódnak le (KERÉNYI A. KOCSISNÉ HODOSI E. 1990). Az oldásos folyamat mértéke a lösz CaCO 3 -tartalmán kívül többek között függ az átszivárgó víz (a területre hulló csapadék) mennyiségétl, a domborzati viszonyoktól, a felszín növényzeti fedettségétl, a talaj vastagságától, a benne él mikroorganizmusok mennyiségétl, a leveg, a talaj, az átszivárgó víz hmérsékletétl és egyéb tényezktl. A talajban él mikroorganizmusok termelik a CO 2 -t, amely szénsavassá teszik az átszivárgó vizet. A szuffóziós folyamatokban a szénsavas víz oldó hatásán kívül nagy szerepet kap a lefolyó, mozgó víz mechanikai munkája is. A kett együtt alakítja ki a karsztos forrásokat (berogyások, löszdolinák, földalatti üregek, alagos járatok). Azokon a meredek löszlejtkön, amelyeket nem véd növénytakaró (pl. szlterület), ott a lefolyó nagytömeg olvadék- vagy esvíz rövid id alatt mély barázdát vájhat a felszínbe. A gyorsan mélyül barázdákban egyes helyeken a lerohanó víz néhány deciméter (esetenként 1-2 m) mélyen a felszín alatt a löszben folytatja útját. A földalatti járatok hossza néhány métertl 50-60 m-ig terjednek a Tokaji-hegyen. A földalatti járatok fels része általában keskeny, lefelé fokozatosan kiszélesedik, csúcsíves (5. kép). A földalatti járatok sok helyen beszakadnak. Tokajban elször Pinczés Z. a Lencsés-hegy oldalában írta le (PINCZÉS Z. 1968). Késbb Kerényi A. és Boros L. más helyeken (pl. a Rákóczi-völgy teraszain) is tártak fel szuffóziós járatokat, löszdolinákat (KERÉNYI A. 1983, 1991; BOROS L. 1983, 1995). Kártételük jelents. Az erózió elleni védekezés A hegy- és dombvidékeken a földet mvel ember több évszázada felfigyelt az erózió kártételére. Kgátakat, agroteraszokat épített, liktorgödröket ásott, rétegvonal mentén szántotta a talajt, hogy megakadályozza vagy legalább csökkentse a lejtn 41
Boros László lefolyó víz romboló munkáját. Az embernek ez a tevékenysége már természetvédelemnek minsül. Ott, ahol kézi ervel történt/történik a talaj megmunkálása, különféle talajvéd mvelési módokat alkalmaztak/alkalmaznak. Így pl. tányéros-, bakhátas-, skatulyás mvelés. Újabban egyre több helyen telepítik a szl-sorokat a lejtre merlegesen, gondoskodnak a víz elvezetésérl (pl. a Bodrogkeresztúri-félmedencében, vagy a tokaji Hétszlben, ahol vízelvezet betonvályúkat építettek). Az említett Hétszlben fólia és szalma terítésével igyekeznek megtörni a lefolyó víz sebességét, a lösz lehordását. Más helyeken a szlsorok közé kalászosokat (árpát) vetnek. Modern nagyüzemi szltáblákban lehetség van a gépi rétegvonalas mvelésre. A kisebb szlültetvényeken örvendetesen terjed a mikroteraszok építése (6. kép). A talajerózió elleni küzdelem fontos része a természetvédelemnek. Irodalom ÁDÁM L. 1954. A mezföldi löszös területek karsztos formáiról Földr. Közl. 2. 4. pp. 339-350. BOROS L. 1983. Adatok az 1980. évi csapadékos nyáron bekövetkezett talajeróziós pusztítás mértékéhez Földr. Ért. XXII. 1. pp. 23-55. BOROS L. 1985. Olvadékvíz erózió különböz lejtés és talajadottságú területeken Acta Acad. Ped. Nyíregyháziensis. Tom. 9. pp. 35-56. BOROS L. 1993. Jelenkori szoliflukciós folyamatok vizsgálata löszös térszíneken Földr. Közl. LXVII. 2. pp. 87-99. BOROS L. 1995. Adatok a lösz pusztulásának egy sajátos formájához Földr. Ért. XLIV. 1-2. pp. 53-70. BOROS L. 1996. Tokaj-Hegyalja szl- és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzi Észak- és Kelet- Magyarországi Földrajzi Évk. III. Nyíregyháza, 322 p. CSORBA P. 1985. Tokaji löszön kialakult talajok és földes kopárok nedvességviszonyainak tér- és idbeli változása Földr. Ért. 34. 3. pp. 283-295. KERÉNYI A. 1983. A talajpusztulás vizsgálata kísérleti körülménye között Tokaj-Hegyalja fontosabb talajtípusain Kandidátusi értekezés, Debrecen, 158 p. KERÉNYI A. 1986. A talajerózió és a talajfejldés kapcsolatáról mérési eredmények alapján Földr. Ért. 35. 1-2. pp. 43-53. KERÉNYI A. 1991. Talajerózió Akadémiai Kiadó, 219 p. KERÉNYI A. KOCSISNÉ HODOSI E. 1990. Löszpusztulási formák és folyamatok kvantitatív vizsgálata szlterületeken Földr. Ért. 39. 1-4. pp. 365-378. PÉCSI M. 1961. A periglaciális talajfagy-jelenségek fbb típusai Magyarországon Földr. Közl. 9. 1. pp.1-24. PÉCSI M. 1993. Negyedkor és löszkutatás Akadémiai Kiadó 375p. PINCZÉS Z. 1968. Vonalas erózió a Tokaji-hegy löszén Földr. Közl. 16. 2. pp. 159-171. PINCZÉS Z. BOROS L. 1967/a. Schneeschmelzerosion in den Tokajer Weingarten Acta Geographica Debrecina 5-6. pp. 101-113. PINCZÉS Z. BOROS L. 1967/b. Eróziós vizsgálatok a Tokaji-hegy szlterületein Acta Geographica Debrecina, 5-6. pp. 308-325. PINCZÉS Z. KERÉNYI A. MARTONNÉ ERDS K. 1978. A talajtakaró pusztulása a Bodrogkeresztúrifélmedencében Földr. Közl. 26. (102.) pp. 210-236. 42
Földrajzi környezetünk egyik problémája: a talajpusztulás 1. kép. Lecsúszott merev anyag fagyott felületen, a felszínbe kis olvadékvíz barázdák vésdtek (1969) (Boros L. felvétele) 2. kép. Hígan folyós mikroszoliflukciós anyagszállítás 1991 kora tavaszán löszös lejtn Tokajban (Boros L. felvétele) 3. kép. Nyelves híganfolyós mikroszoliflukció löszlejtn 1991-ben (Boros L. felvétele) 4. kép. Esvízbarázdák a tokaji Hétszlben 1998-ban (Boros L. felvétele) 43
Boros László 5. kép. Oldásos erózió. Szuffózió földalatti járat felszínre jutása a Rákóczi-völgy egyik teraszán (1971) (Boros L. felvétele) 6. kép. Mikroteraszok a Tokaji-hegyen (Boros L. felvétele) 44