SZÍNJÁTSZÓ SZAKKÖR (6/E ÉS 6/F) MELLÉKLET FOGLALKOZÁSSOROZAT ELŐADÓMŰVÉSZETI KREATÍV TERÜLET Készült "Múlt, jelen és jövő a palócföldi Szurdokpüspökiben (TÁMOP 3.2.3.A-11/1-2012-0090) című projekt keretében Szurdokpüspöki Község Önkormányzata megbízásából.
I. Színjáték A kőleves, avagy Fukária falván / A levestrittyentőminnyákő/ (Köröm Zoltánné) FURULYSZÓVAL KEZD (PL. Szegény legény vagyok én c. népdallal) Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt még az Óperenciás tengeren is túl volt egyszer egy falu. Nem akármilyen falu, a lakói egytől egyig fösvények voltak. Rakosgatták-rakosgatták a pénzüket, azon gondolkodtak, hogyan tudnának még többet szerezni. Minden napjuk a pénz számolgatásával, rakosgatásával telt. Az emberek el is kerülték ezt a falut, nem ment hozzájuk senki sem vendégségbe. El is nevezték Fukáriának, az itt élő fukar emberek fösvénysége miatt. Történt egyszer, hogy egy szegény legény hosszú vándorút után betévedt ebbe a faluba. Mivel igen megéhezett, úgy gondolta, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis harapnivalóval.bizony nem tudta, hogy lakói egytől-egyig zsugori, szűkmarkú, kicsinyes emberek.
Jaj, de nagyon éhes vagyok. Már három napja nem ettem egy falást sem. Nincs már egy morzsányi abból a hamuban sült pogácsából, amit szegény édesanyám tett be útravalóul. Úgy látom ez itt egy takaros kis falu, biztos megkínálnak egy kis harapnivalóval. Nini, jön is itt egy jóember a feleségével. (Ofordul hozzájuk) - Adjon Isten jó napot gazduram.! Gazda: - Adjon Isten, nekem nincs.. Mi járatban erre, amerre a madár sem jár? (Ijedten) Ne gyere tovább, mert még megzavarod az álmunkat. - Dehogy zavarom, hogy zavarnám. Csak nagyon éhes vagyok, egy kis elemózsiát kérnék., hogy csillapítsam éhemet. Gazda felesége: - Elemózsiát??? Mit gondol ez? Nekünk sincs. Nincsen semmink, Ilyen jött-menteknek?. (tovább mennek) (félre)
- Ezektől semmit sem várhatok.. Alig állok lábamon, ha nem kapok egy harapás kenyeret, itt esek össze. Úgy látom, a falu első embere jön velem szemben, csak akad valami számomra tőle. - Adjon Isten jó napot nagyságos uramék! Bíró: - Neked is! (tovább akarnak menni) - Nagyságos uramék! Kérem! Bíró: - Mit akarsz te legény? Eredj utadra, hagyj bennünket! Sok a dolgunk! Bíróné: Sok a dolgunk! Hallod? MINDENKI: (halkan mondják ezt a mondókát, kivéve a Bírót, Bírónét)
Lóg a lába, lóga Nincsen semmi dolga, Hogyha dóga volna, A lába nem lógna. Bíró: Felvered a port az úton, megzavarod a csendet! Bíróné: Megzavarod a csendet!hallod? Bíró: Ha nem mégy azonnal, rád uszítom a kutyánkat! Bíróné: a kutyánkat! Hát mi rosszat tettem én, hogy így bánnak velem? Bíró: Semmit, de még tehetsz. Hallottad, takarodj! Különben hívatom a poroszlókat! Bíróné: úgy bizony a poroszlókat!
- Az éhségtől már menni sem tudok., nem hogy rosszat tennék.. (félre)no még egy utolsó próbát teszek. Talán megszán valaki. Ippen öreganyám jön velem szemben! - Szép jó napot ides néném! Öregasszony. - Neked is ides fiam. Hát, hogy, s mint szolgál az egészsége? Öregasszony: - Hát úgy, ahogy és neked mi bajod? (megvakarja a fejét) Nekem is ippen úgy! Kedves nénémasszony három napja egy falást sem ettem, meghálálnám, ha adna egy harapásnyit. Jártányi erőm sincs már Öregasszony:
- Ej, ides fiam. Nekem sincs, semmim sincs, üres a kamrám, a padlásom, üres mindenem. Egy kis kenyérhéjat tegnap ettem meg vacsorára, ha tegnap jöttél volna (elballag) Szegény legény.(félre) Itt mindenki ilyen fösvény? Nem szánják meg a szegény betévedt vándort. Így bánnak a vendéggel? (vakargatja a fejét) Na, de valamit ki kell ötölnöm,! Megálljatok, csak azért is fogok én még ma itt enni. Nem is akármit! (Körben járkál, nézelődik, egyszer csak megbotlik egy kőben. Fejéhez kap. Tudom már mit fogok tenni!!!(rafináltan mosolyog. Felveszi a követ, tarisznyájába rejti) Közben furulyaszó Lehet uaz, mint a jelenet elején Pl: Szegény legény vagyok én Harangszó hallatszik, lehet a háttérben lévő gyermekek harangozása is:(lovacskázva HALADHATNAK,közben mondják a mondókát) BIM,BAM, BIM,BAM, BIM,BAM Gyí, paci paripa, nem messzi van Szentjakab Odaérünk délre, libapecsenyére,
Harangoznak délre, libapecsenyére BIM, BAM BIM, BAM Bizony mondom, még ma jóllakom. Látok itt egy takaros kisházat, bekopogok. (Belép, egy asztalnál egy öregasszony ül és falapockával borsót gömbölyget) - Adjon Isten jó estét! Öregasszony2.:- - Edd meg, ha jó! - Ennék is, ha vóna mit! De már három napja egy falást sem ettem. Talán öreganyám megkínálna valami étekkel. Öregasszony2.: - Nem érek rá, láthatod, borsót gömbölyítek, így jobban elférnek a polcomon. Egyébként sincs mit ennem, tegnap ettem meg az utolsó beáztatott bocskortalpat.
(félre) Életemben nem jártam még ilyen zsugori népnél (hangosan) Nem vagyok én olyan szegény, mint látszik, van nékem egy olyan kövem,amit, ha megfőzök, tudom, hogy megnyalná mind a tíz ujját. (Erre már az öregasszony abbahagyta a borsó gömbölyítést) Öregasszony2: Kőbőőől leves??? Azt meg már hogyan?? (mosolyogva) - Hát én megmutatnám, ha hagyná idesöreganyám Öregasszony2.: Várjá má, szólok Borcsának, megtanulnánk mi is ezt a tudományt! A többiek mondják: Juli néni, Kati néni - letye-petye-lepetye Pletykázó asszonyok) jár a nyelvük, mint a rokka - letye-petye-lepetye!(weöres Sándor:
/Szalad az öregasszony Borcsához, Borcsa szalad a Gazdához, Gazda a Gazdánénak sutyorog, a Gazdáné a Bírónénak a Bíróné pedig a Bírónak szól /Odaérnek az öregasszony2 házához Körbeveszik a szegény legényt. Bíró: - Ej, te legény, mit hallottam én? (miközben simogatja, törölgeti a követ) - No, mit? Bíró: - Háááát, hogy csodaköved van. (le sem veszik a szemüket a legény kezében lévő köröl.) Szegény legény -. Jaj, hát ez itt? Bizony ez az, olyan levestrittyentőminnyákő Mindenki: - Levestrittyentőminnyákő????
Szegény legény.: -Az hát levestrittyentőminnyákő..megmutatom, ha akarják. Gazda:- Mutasd, mutasd édesfiam! Gazdáné: Csak mutassad! Mindenki: - Csak mutassad! Bíró: - Osztán, mit tud ez a (körbenéz) csodakő? Mindenki: 2x levestrittyentőminnyákő. Bíróné: - Mit tud, mit tud? Hát levest főzni! Mindenki: - Levest főzni! - Csak hát kellene egy fazék víz, amibe beletehetném.
Borcsa: (szalad) - Hozok én, hozok én! - Na ez éppen megfelel (belehelyezi a követ) Fakanalat is kérek!(borcsa azt is hozza) - Csakhát tűz is kellene, amin megfőhet! Öregasszony2.: - Hát hozzad csak ide, te legény! Ezen nem múlik! Itt a masinám, ezen megfőhet! (Mindenki mondja) Rőzse, rőzse, száraz rőzse, tüzet rakunk most belőle (halkan kezdjék, majd egyre hangosabban, közben ritmusra egyet ide-egyet oda lépnek, dobognak) Eldobtam egy gyufát, s legott hetyke lobogásba fogott, lábhegyre állt a kis nyulánk, hegyes sipkájú sárga láng, vígat nyújtózott, furcsa törpe, izgett-mozgott, előre, körbe, lengett, táncolt, a zöldbe mart, nyilván pompás tűzvészt akart,
Tóth Árpád: Láng című verséből részlet is lehet itt. Gyufa helyett LÁNGOT mondjanak! Egy-egy részt ketten) (fontoskodva) - Ez így jó lesz (bőszen kavarja, kóstolgatja) Alakul, alakul,csakhogy só meg zsír nélkül nem leves a leves! Mindenki: - Úgy ám! Gazdasszony: - Hozok én sót, szaladok! Öregasszony1: - Én meg zsírért fordulok! Mindenki: - Szaladjon, hát, trappoljon, itt a lába, másik ott!! (2xmondjuk,halkan majd fokozatosan hangosabban!) (kóstolgatja) -Hm, de fönséges!
(adja a kanalat a bírónak) Kóstolja no, bíró uram! (a felesége kikapja a kezéből a kanalat, a lé kiloccsan a lábukra, arrébb ugranak) Bíró: -Ej, te Kata, ne légy mohó! (a Bíró rosszallóan néz feleségére) (nem törődik az előző incidenssel, tovább kavargatva mondja) Ej, ilyen finomat Mindenki: (közelebb hajolnak) Finomat? - Mennyei lenne, ha volna valakinek káposztája! Fiatal asszony: -A veteményesemben gyönyörű káposzták vannak! Mindenki: (fokozatosan erősíteni a szöveget) Folt hátán folt, tű benne sosem volt 2x
- Hát, ha még egy kis zöldség is kerülne bele, igazán fölséges lenne! Fiatal asszony: (ezt is mondhatja MINDENKI) - Megyek, megyek mendegélek, Kiskertemben keresgélek, répát, káposztát Szegény legény várja már! Bori, öregasszony, Bíróné, gazdáné: -Hozzuk, Hozzuk!(lelkesen szaladtak, visszatérve kezükben egy-egy krumpli, sárgarépa, petrezselyem, hagyma stb.(amit be tudunk szerezni) (Körben szaladhatnak) (Közben ezt a mondókát MINDENKI MONDHATJA) Bori, Marcsi, Eszterke, hoppeli-hopp, Zellert szedett éppen, hoppeli-hopp, Szedett hozzá répát, hoppeli-hopp, Meg egy kis káposztát, hoppeli-hopp, Örömükben ugrottak, hoppeli-hopp, No meg egyet szaltóztak, hoppeli-hopp. (mondóka)
(Az utolsó soroknál visszatérnek az asszonyok, odaadják a legénynek a zöldségféléket. A legény belerakja a fazékba, kever rajta egyet-kettőt ) - Bizony gyakran főzök kőlevest. Ez a levestrittyentőminnyákő csodákra képes! Főleg, ha egy kis kolbász is akadna.(lassú mozdulatokkal kavargatja, kóstolgatja) Bíróné: Szaladok én, hozom már! Mindenki: Fusson, fusson, Bíróné Szaladjon már kolbászé! 2x Bíróné: Itt van é! (hatalmas szál kolbásszal tér vissza) Mindenki: Húúúúúúú.! (A szegény legény mosolyogva beleteszi a levesbe) Mindenki: (halkan, majd egyre hangosabban) Fő a leves rotyog már, az illata erre száll (az orruk felé keverik a levegőt)
(kavargatja, kóstolgatja, csettint a nyelvével) No ez igazán pompás! (Kínálgatja a levest) _hozzanak csak kanalat, kóstolják csak meg ezt a levest! Mindenki: (Miközben szaladnak kanálért, ezt a mondókát mondják) Levest rittyent az a kő Szegény legény hogyan főz? Kést, kanalat hozzanak, Éhen már nem halhatnak! (Visszajőve volt aki kenyeret is hoz, odaadja a legénynek) (Asztalra terítő kerül, széekeket hoznak, körbeülik egy páran. Középre hozza a szegény legény a nagy fazekat, amelyből kanalazzák a levest) (Nem győznek eleget csodálkozni!) - Sík, sík, sík, könnyen lecsúszik Öregasszony : -Jaj, hát sosem hitem volna, hogy kőből ilyen jó levest lehessen főzni! Fiatal asszony: (ő nem ült le, nem jutott már hely. Hátulról belekukkant a kondérba, összecsapja a kezét)
-Kiürült a kondér, elfogyott a leves már! (Mindenki belenéz a kondérba) Együtt mondják: -Elfogyott a leves már!! -No ez jó volt! Mindenki:(felállnak)-No, ez jó volt! (Kérdezve, aki nem kóstolt!) Asszonyok: -Hát a kővel mi lesz? Bíró: -Ne tegye el azt a kővet! Hagyja itt! -Dehogy hagyom! Jó lesz máskorra is! Bíró: (miközben a Bíróné tuszkolja a legény felé, a többiek is sutyorogják: Egymásközt: -Meg kell venni!-mondja meg az árát! Odafordul a kövét törölgető szegény legényhez: - Megvennénk a levesrittyentőminnyákövét
Itt van érte egy arany! -Egy arany???kevés ezért a csodakőé (menni indul) Bíró: (a falusiak lökdösik a Bírót, -Száz aranyért biztos nekünk adja!) -Na nem bánom 100 aranyat adok érte! Csapj a markomba te legény! -Jól van! Itt van a kő, de vigyázzanak rá! Mindenki:.Körbeállják a bírót, ki a követ a markában, kezében tartja, aki magasra emeli: (vidáman el) No, osztán a receptját megjegyezték? Furulyaszó II. Színjáték
Baksa Brigitta ötlete nyomán. Ugocsai betlehemes játék Betyár: Dicsőség Jézusnak, ezzel kívánok jó estét az egész háznak, a házigazdának, meg az apróságnak. Kis Jézus nevében betlehemet járunk. Hogy be is jöhessünk, szívből ezt kívánjuk. Szabad a kis Jézust dicsérni? (kiszól az ajtón) Gyertek be, angyalok! Angyalok jönnek énekelve: Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok. Pásztorok: (kint éneklik) Így elmenjünk csak siessünk mi Betlehembe, ott találjuk a kis Jézust, a nagy víg örömben. (bejönnek) Angyalok éneklik: Istennek fia, aki született, jászolban, jászolban, Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban. Betyár: (bejön) Betyár vagyok, betyár. Az apám sem volt más. Ostor fityeg a vállamon, mégpedig karikás. Ma reggelre az erdőben járkáltam és fényes angyalokat láttam. Hallottam hirdetni Jézus születését, engedjék meg nekünk őt e házban dicsérni.
Huszár: Állj félre barátom, én is hadd beszéljek! Ilyen nagy kófictól nem is igen félek. Apám híres kardja villog a kezemben, bátorság csillaga ragyog a szememben. Én is szeretném a házigazdától kérdezni, megengedi-e nékünk a kis Jézust dicsérni? I. Pásztor: (Kiszól az ajtón) Jöjjön be kend, öregapó! Megfázik odakint! Öreg: (Csak a fejét dugja be) Nem megyek, mert félek, hogy a hétméteres kolbászt a nyakamba akasztják. II. Pásztor: Ne féljen kend, nem olyan könnyen osztogatják itt a kolbászt! Jöjjön be kend, öregapó! Öreg: Nem megyek, mert félek, hogy a tele kulacsot a kezembe nyomják. Betyár: Ne féljen kend, nincs itt annyi bora a házigazdának! Jöjjön be kend, öregapó! Öreg: Jó, bemegyek, de nyissátok ki az ajtót, mert sehol nem lelem a kilincstartót!
Huszár: (Az ajtóhoz megy, kinyitja az ajtót) Vigyázzon kend, öregapó, mert itt egy hetvenhét méteres nagy gödör van ám. Öreg: (Botjára, fejszéjére támaszkodva nagyot ugrik) Hopp Istók! Itt vagyok! Szerencsés, lencsés, füstölt kolbászos jó estét kívánok! Hát ti, fiaim idebent csak esztek, isztok, szegény öregapátok penészes szakállára meg nem is gondoltok?! Bojtár: Se nem eszünk, se nem iszunk, sem nem dorbézolunk, mindig csak magára gondolunk! Öreg: Adjatok egy kis bort hamar! Bejártam Ázsiát, Amerikát, Afrikát mégsem kaptam sehol egy pohár pálinkát! Betyár: Itt van a kulacsa, igyon csak, öregapám! (Lefelé szájjal adja az üres kulacsot) Öreg: (Próbál inni) Lám, lám ilyenek vagytok, az öregnek csak üres kulacsot adtok?! II. Pásztor: Énekeljünk is valamit! Pásztorok mind éneklik:
Zöld erdőben, sík mezőben, sétál, dudál, furulyál, billeg, ballag, meg-megáll, meg-megáll. Rázd meg öreg a bundád, hadd peregjen a bolhád, te meg betyár azt a szűrt, azt a szűrt, hadd peregjen a tetűd, a tetűd! Bojtár: Tud-e hát kend az órajáráshoz? Öreg: Hát már hogyne tudnék az orrom járásához. (fogja az orrát) 27 ÖTLETTÁR Huszár: No hát, hány óra? Öreg: (elővesz egy nagy vöröshagymát vagy krumplit, és megnézi. Esetleg pápaszemet is tehet a szemére) Három negyed zöldre feküdj le a földre! (lefekszik) Pásztorok: (botjukra támaszkodnak, mintha aludnának). Angyalok éneklik: Pásztorok hol vagytok? Talán mind alusztok? Gyorsan felserkenjetek, Jézus előtt legyetek! Jászolban, szalmában. Betakarva fekszik rongyos pólyában. Áldott gyermek szenved már kiskorában. Öreg: (horkol)
Angyalok éneklik: Nosza juhászok fenn a hegyekben! Nyájak legelnek, lent a völgyekben. Mit mondunk, halljátok! És ezt csudáljátok Betlehemben! Pásztorok: (felriadnak és éneklik) Nagy fényesség tűnt imént a szemünkbe, és egy szép angyal ott fenn hirdette, Hogy Jézus született, jászolba tétetett, Betlehemben! Pásztorok mind felkelnek és éneklik: Megjött már a Messiás, Messiás. Menjünk hozzá, jó pajtás, menjünk hozzá, jó pajtás! Rázd meg öreg, a bundát, a bundát, Fogj egy öreg báránykát! Fogj egy göndör báránykát! Viszünk neki lisztecskét, lisztecskét, Főzünk néki pépecskét, főzünk neki pépecskét! Viszünk néki furulyát, furulyát, Fújjunk bele szép nótát, fújjunk bele szép nótát. Pásztorok tovább éneklik: Csordapásztorok, midőn Betlehemben, csordát őriznek, éjjel a mezőben, Isten angyalai jövének melléjük, nagy félelemmel telék meg ő szívük. Angyalok éneklik: Örömet mondok néktek, ne féljetek, mert ma született a ti üdvösségtek. Menjetek el, csak gyorsan a városba, ott találjátok Jézust a jászolban. Mind együtt éneklik:
Nem fekszik ágyban, sem friss palotában, hanem a jászolban, rongyos istállóban. Öreg: Jaj de szépen tudtok, énekeljetek még valamit! Pásztorok: (éneklik) Nincs számodra meleg dunna és semmi pólya, szent testednek takarója lett egy rongyos kis pólya. Aludj, ne sírj fiam Jézus, égi rózsaszál, Szűz Mária el ne felejts, szívünkben illatozzál! Betyár: Kis Jézus nevében jöttünk mi e házba, a betyár perselyét ne hiába rázza! Megyünk büszkeséggel tovább is, ha lehet, kívánunk e háznak boldog ünnepeket! Mind éneklik: Isten áldja meg e háznak gazdáját, töltse meg az Isten pincéjét s kamaráját. Hogy legyen jövőre száz vagon búzája, szalonnája pedig húsz-harminc oldalja. Rázd meg öreg bundácskádat, vedd válladra juhocskádat, Haj, haj, úgy elmegyünk, mint a raj. Oldal kolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna, Ha még egyszer a gazdasszony ennünk s innunk adna!