A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek. A dokumentum használatával elfogadom az Europeana felhasználói szabályzatát.

A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek. A dokumentum használatával elfogadom az Europeana felhasználói szabályzatát.

TÜRKE GÁBOR ROMÁK HELYZETE PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYÉBEN A XVIII. SZÁZADBAN 1 A romák első nagyobb csoportjai a XV. század végén vándoroltak Magyarországra. 2 A rákövetkező két évszázadban a befogadó többségi társadalommal való együttélés viszonylag zökkenőmentes volt, nem alakult ki különösebb konfliktushelyzet. Ez a kényes egyensúly a XVIII. századra egyrészt felbomlott, másrészt az ország újjátelepítése után a felvilágosult abszolutista kormányzat a társadalom egészét érintő reformok mellett a perifériára szorult rétegek helyzetét is rendezni kívánta. 3 A cigánysággal kapcsolatban felmerült problémák megoldását a marginalizálódott csoportok társadalmi integrálásban látták, amit rendeletek útján igyekeztek megvalósítani. Ezek a rendeletek elsősorban a vándorló életformát űző közösségek letelepítését, valamint kultúrájuknak, szokásaiknak a többségi társadalom elvárásaihoz való igazítását, lényegében a cigányság fokozatos átnevelését célozták. 4 Az integrációs kísérlet folyamán ún. cigányösszeírások sora készült, 5 melyek a rendeletek előkészítését segítő előzetes felmérésként, illetve a rendeletek megvalósításához segédeszközként szolgáltak. Ezek az összeírások, bár szűk metszeten keresztül és a maguk korlátai közt, de fontos információkkal szolgálnak a cigányság helyzetéről a XVIII. század második feléből. A Pest Megyei Levéltár őrzésében három ilyen összeírás maradt fenn, egy 1760-ból, 6 egy 1768-ból 7 és egy 1780-ból. 8 A rendelkezésre álló adatok tehát egy meglehetősen rövid időintervallumból, 20 évről maradtak ránk és abból is csak egy-egy pillanatképet ragadnak ki. Ezenkívül egyedül az 1768-as összeírás dolgozza fel a megye teljes területét, az 1760-ban készült csupán a Pilisi és a Solti járásokból, a legutolsó, az 1780-as pedig csak a Kecskeméti és a Váci járásból szolgáltat adatokat. Mivel az egyes összeírások más témákat vizsgálnak, az első csak a családfőket és vagyonukat, a második a megye teljes roma népességét foglalkozással, életkorral, vallási hovatartozással, az utolsó pedig a 4 és 10 év közötti cigánygyermekeket 1 Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltár 2011. november 24-ei konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 Nagy Pál: A magyarországi cigányok korai története (14 17. század). Pécs, 2004. 6 8. o. 3 Nagy Pál: A magyarországi cigányság története a 16 19. században. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 40. o. 4 Soós István: Cigánygyerekek sorsa a 18. században. História, 1997/5 6. szám. 26. o. 5 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 41. o. 6 Pest Megyei Levéltár (PML) IV. 74. Közgyűlési összeírások levéltári gyűjteménye (Conscriptiones congregationales). 1702 1748. CC I. 28. 7 PML IV. 74. CC I. 39. 8 PML IV. 74. CC I. 57. 1

írja össze, ezért ezek alapján demográfia folyamatokat vizsgálni, következtetéseket levonni, csak áttételesen és fenntartásokkal lehet. A roma népesség változása Míg a roma családok száma az 1760-as években közel megduplázódott, és ezzel aranya a megye teljes népességén belül elérte a 1,5%-ot, a következő évtized folyamán a növekedés üteme a negyedére csökkent. (1. ábra) Ez feltehetőleg annak tudható be, hogy az 1760-as években a megye roma népességének változását a bevándorlás határozta meg, annak lezárultával, az 1770-es évekre a fő tényező a természetes szaporulat lett. (2. ábra) Roma családok száma járásonként Járás 1760 1768 1780 Változás % Pilisi 50 83 66% Solti 67 135 101% Kecskeméti* 146 167 14% Váci* 75 103 37% Kecskeméti** 257 Váci** 156 Megye összesen 338*** 631 769*** 1. ábra 9 * 4 és 10 év közötti gyermekes családok ** Összes család *** Becsült érték 86,3% 22% 4 és 10 év közötti cigány gyermekek számának változása 1768 1780 Változás Kecskeméti járás 250 302 121% Váci járás 129 210 163% Összesen 379 512 135% 2. ábra 10 Az országos népesedési adatokkal, különösen az 1784-es népszámlálás adataival összevetve, szembetűnő, hogy míg a 44 000 roma kevesebb mint 0,5%-át tette ki az ország lakosságának, 9 PML IV. 74. CC I. 28., PML IV. 74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján. 10 PML IV. 74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján. 2

addig Pest-Pilis-Solt (PPS) vármegyében arányuk az országos arány nagyjából 2,5-3-szorosa. A megye roma népességének növekedési üteme, az 1760-as évek nagyarányú változásai után, az 1780-as évekre került összhangba az ország teljes lakosságáéval, a megye teljes népességével összevetve pedig még számottevően el is maradt. (3. ábra) 1760 1768 7,2 millió 3. ábra * részleges összeírás adatai alapján egész megyére becsült érték Változás előzőhöz képest 7,7 millió 7% 1784 Magyarország népessége Magyarország cigány népessege 44 000 Pest megye családok Változás előzőhöz képest 9,2 millió 19,50% száma 28 475 34 238 51 917 20% Pest megye becsült lélekszám 54% 147 500 171 190 263 529 Pest megye cigány népesség 1385* 2581 86,30% 3149* 22% Letelepítés, vándorlás A felvilágosult abszolutista kormányzat, mint már láttuk, a helyzet rendezésének a kulcsát a romák hagyományos vándorló életmódjának felszámolásában és állandó lakhelyre telepítésében látta. Az adatok alapján úgy tűnik, ez csak részben sikerült: Az egyes településeken a roma családok száma két eltérő időpont közt jelentős ingadozást mutat. Több esetben előfordul, hogy a településről időközben az összes roma elköltözött, más helyeken pedig, ahol addig nem voltak jelen, számos család képviselteti magát a következő összeírás idején. (4 5. ábrák) 3

család A cigány népesség változása a Pilisi és a Solti járás településein (1760 1768) 10 8 6 4 2 0 Csobánka Budakeszi (Tahi)Tótfalu Nagykovácsi Páty Perbál Pócsmegyer Szentendre Solymár Ráckeve Tök Zsámbék Dab Tass Dunavecse Apostag (Duna)egyháza Császártöltés Kecel Kiskőrös Pandúr (Géder)Lak Foktő Kalocsa Miske Bátya Fajsz Bogyiszló Dusnok Sükösd (Érsek)Csanád Solt (Duna)Pataj -2-4 -6 (Pilis)vörösvár Kalász Lórév Pilisszántó Pomáz Torbágy Tinnye Szigetszentmiklós Tököl Dömsöd Szalkszentmárton Akasztó Kákony Szeremle Harta Ordas 4. ábra 11 Összességében azonban folyamatosan csökkent a romák lakta települések száma, ami részben a letelepítési politika hosszabb távon nem kielégítő sikerességével, másrészt a romáknak jobb lehetőségeket biztosító városokba áramlásával magyarázható. Különösen figyelemre méltó a változás a Váci járás esetében, ahol 1780-ra már csak a járás településeinek kétharmadában találhatóak romák, viszont ugyanekkorra jelentősen, több mint kétszeresére gyarapodott a Vác városában lakó cigány családok száma. (5 6. ábrák) család A cigány népesség változása a Kecskeméti és a Váci járás településein (1768 1780)* 20 Vác 15 10 5 0-5 Tótalmás Szentmártonkáta Nagykáta Tápiószele Tápiógyörgye Jánoshida Újszász (Zagyva)Rékas Tószeg Abony Törtel Nagykőrös Alpár Kecskemét Izsák Fölsődabas Alsódabas Gyón Ócsa Alsónémedi Bugyi Pereg Tápiószecső Kóka Tápiószentmárton Tápióbicske Tápióság Cegléd Pilis Acsa Bag Úri Sződ Tótgyörk Vácszentlászló Püspökszilágy Szada Tápiósüly Tápiósáp Püspökhatvan (Rákos)Palota Monor Mende Galgamácsa Kerepes Gomba Ecser Domony Dány Cinkota Csömör Csíktarcsa (Rákos)Csaba Dunakeszi Galgahévíz Boldog Gödöllő Hévizgyörk Verseg Üllő Valkó Váchartyán Kisnémedi Kisszentmiklós Pécel Rákoskeresztúr Zsámbok 5. ábra 12 11 PML IV. 74. CC I. 28., PML IV.74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján. 12 PML IV. 74. CC I. 28., PML IV.74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján. 4

1760 1768 1780 Az összeírásokban szereplő romák lakta települések száma és aránya Összes lakott Járás település 1760 1780 13 Pilisi 46 22 47,83% 28 60,87% Solti 33 28 84,85% 27 81,82% Kecskeméti 38 34 89,47% 31 81,58% Váci 60 48 80,00% 40 66,67% 6. ábra Hagyományos foglalkozások, a szerzési közösség A letelepítés sikerének további akadályát jelentette, hogy a romák által űzött hagyományos foglalkozások (fémművesség, zenélés), mivel egy település ritkán biztosított a megélhetéshez elegendő munkát, folyamatos településről településre vándorlást igényeltek. 14 A kormányzat kísérletet tett, hogy a romák következő generációját a már letelepedést igénylő foglalkozások űzésére nevelje. A két legfőbb módszer a cigánygyermekek elszakítása és parasztcsaládokhoz adása, 15 valamint a céhekbe való felvetetésük volt különböző rendeletek útján. 16 Ezek a próbálkozások azonban rendre megtörtek az érintettek ellenállásán. Az 1768-as összeírás adatai jól mutatják, a roma férfiaknak csupán elenyésző része szakított a hagyományos formákkal, és lett például valamely uradalom alkalmazottja, a nagy többség (több mint kétharmada) valamilyen fémmegmunkálással kapcsolatos foglalkozást űzött, valamivel kevesebb mint egyharmaduk pedig muzsikusként igyekezett megélni. (7. ábra) Az ilyen adatok azonban fenntartással kezelendők, mert ezen foglalkozások egy részét idényszerűen űzték, így egy más évszakban készült összeírás esetleg más arányokat mutatott volna. 17 Óvakodni kell attól is, hogy az adatok alapján a korabeli roma népességen belül a keresettel rendelkezők arányát számoljuk (8. ábra), bár impozáns, 84%-os adatot kapunk a 15 éven felüli férfiak körében (nagyon kevesen már ennél fiatalabb korukban 13-14 évesen is űztek valamilyen mesterséget, de ez nem jellemző). Az igazság azonban az, hogy a hagyományos roma közösség a többségi társadalomtól teljesen eltérő módon értelmezte a kereset szempontjából a családmodellt. 13 Petróci, 127. o. 14 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 43. o. 15 Soós, 25 26. o. 16 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 47. o. 17 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 41. o. 5

Roma férfiak által űzött foglalkozások PPS vármegye (1768) patkolókovács 3,0% kovács 61,5% zenész 28,8% uradalmi alkalmazott 1,2% katona 0,8% aranyműves 0,2% rézműves 0,3% lakatos 1,8% lókupec 0,5% szalagkészítő 0,2% szabó 0,2% szitakészítő 0,2% csónakkészítő 1,3% bányász 0,2% 7. ábra 18 Bevallott foglalkozással rendelkezők aránya a 15 év feletti roma férfiak közt PPS vármegye (1768) 115 fő 15 év feletti férfiak: 718 fő 84,0% 603 fő 8. ábra 19 18 19 6

A család ugyanis nem különült el keresőkre és eltartottakra, hanem mindenki már egész pici gyerekkorától fogva hozzájárult valamilyen formában a család megélhetéséhez. 20 Ha nem mesterséggel, akkor jóslással, koldulással, gyűjtögetéssel, kisebb-nagyobb bűncselekményekkel, esetleg ezek kombinációjával. A kör nem is korlátozódott csupán egy családra, gyakran több család tömörült egy ilyen ún. szerzési, másképp mendikációs közösségben. 21 Családok és háztartások nagysága az 1768-as összeírás alapján Az átlagos roma családnak Pest megyében négy tagja volt. Az adóösszeírások alapján készült, a megye teljes lakosságára vonatkozó becslések családonként átlagosan öt fővel számolnak, 22 így a korabeli roma család létszám tekintetében elmarad a megyei átlagtól. A leggyakoribb a két- és a háromtagú család, ezek jellemzően gyermektelen fiatal párok, vagy szülők egy néhány hónap és 2-3 év közötti korú gyermekkel. Nagyon sok a 4, 5, 6, valamint nem ritka a hét tagot számláló család sem, az ennél nagyobb családok száma azonban elenyésző volt. (9. ábra) 140 A roma családok létszám szerinti megoszlása PPS vármegye (1768) 120 100 80 60 40 Solti Pilisi Váci Kecskeméti 20 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Családtagok (fő) 9. ábra 23 20 Bíró Boglárka: Bevezetés a cigányság néprajzába. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 69. o. 21 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 43. o. 22 Tringli Dinnyés, 53. o. 23 7

A fiatal kisgyermekes nők, akikről feltételezhető, hogy más családban nem volt gyermekük, jellemzően 17 és 21 éves koruk közt szülték az első gyermeket, ám nem egyszer előfordulnak olyanok, akik 11 éves korukban váltak anyává (az összeírások feltüntetik, ha a gyereket egy korábbi kapcsolatból hozta magával az apa, ezekben az esetekben ilyenről nem volt szó), de nem volt ritka a 23-25 évesen még szüleivel élő lány sem. A háztartások közt nem volt jellemző a több családot magában foglaló. Az 595 háztartásból a mindössze 20 kétcsaládos, 5 háromcsaládos és 2 négycsaládos háztartás volt található a megyében. (10. ábra) A háztartások létszám szerinti eloszlásának vizsgálata során épp ezért hasonló adatokat kapunk, mint a családok esetén: hét főnél többen igen kevés esetben éltek egy roma háztartásban. A legnagyobb létszámú háztartásban 16-an éltek, illetve található még két 12 fős háztartás. A roma családok vagyoni helyzetéről, az 1760-as Solti járásban készült összeírás tanúskodik. Az összeírt családok jellemzően szegények, de többségük rendelkezett valamilyen épületféleséggel. Ez az esetek kétharmadában egyszerű sárkunyhót (turgiola) jelent, a többiek már kisebb háznak (domuncula) nevezhető hajlékkal bírtak, hét százalékuk tulajdonában egykét, valamilyen értékesebb haszonállat is volt. (11. ábra) A többcsaládos roma háztartások aránya, PPS vármegye (1768) 27 5 18,5% 1 család 568 95,5% 4,5% 20 74% 7,5% 2 2 család 3 család 4 család 10. ábra 24 24 8

Roma családok vagyoni helyzete, Solti járás (1760) 42 19 5 Családok száma 2 2 1 1 Tulajdon semmi (sár)kunyhó kis ház ház és állat 1 tehén 1 ló 2 ló Összesen 67 család Életkor szerinti megoszlás 11. ábra 25 A megye korabeli roma lakosságát életkor szerint csoportosítva jellemzően fiatal korfát kapunk (12. ábra), feltehetőleg ebből a szempontból a roma népesség nem sokban különbözött az ország teljes lakosságától. Magyarország 1869-es korfája nagyon hasonló (13. ábra), és ha száz évvel korábban készült volna az ország lakosságát reprezentáló korfa, az sem mutatott volna lényegesen más adatokat. Még az ilyen fiatal korfa esetén is szembetűnő, hogy a teljes roma lakosság több mint egyharmada 10 év alatti, valamint az, hogy a 10 és 20 év közötti korosztály csupán alig több mint a felét számlálja a 10 év alattiaknak. A magas születésszám nyilván igen magas gyermekhalandósággal párosult, ami a rossz higiéniai körülményeknek, az időjárásnak való kitettségnek és a hiányos ruházatnak tudható be. 26 A kapott adatokat némileg torzítja, hogy különösen közép- és időskorúak esetén tetten érhető az életkor hozzávetőleges évtizeddel történő megadása, legalábbis erre utal a sok kerek végződésű értek a bejegyzésekben. 25 PML IV. 74. CC I. 28. adatai alapján. 26 Soós, 25. o. 9

életkor (év) PPS vm. cigány lakosságának korfája (1768) 90-100 80-89 70-79 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4 Férfi Nő -300-200 -100 0 100 200 300 fő 12. ábra 27 Magyarország korfája. (1869) 13. ábra 28 Vallás Vallási hovatartozás alapján a PPS vármegyei romák nagy többsége római katolikus, csupán kevesebb mint egy tizedük volt más felekezet tagja. (14. ábra) Ez utóbbiak nagyobbrészt kálvinisták, kevesen görögkeleti orthodox hívő. A görögkeleti vallású romák legtöbben a Solti járás délebbre 27 28 Az 1869-es cenzus adatai alapján. 10

fekvő településeiben voltak találhatóak (15. ábra), ezek többsége szerb nevet viselt. Nem volt ritka köztük az, hogy az orthodox vallású szülők gyermekeiket már római katolikusnak kereszteltették. Hét évnél fiatalabb gyermeknél a legritkább esetben van a vallás feltüntetve, feltehetőleg a romák ennyi idős korban kereszteltették gyermekeiket. PPS vármegye roma lakosságának vallási hovatartozása (1768) 160 fő; 7% 50 fő; 2% Római katolikus Református Görögkeleti 1928 fő ; 91% 14. ábra 29 100% 90% PPS vármegye roma lakosságának vallási hovatartozása járásonként (1768) 17,0% 1,4% 1,4% 8,5% 2,6% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 83,0% 98,6% 98,6% 88,9% Görögkeleti Református Római katolikus 10% 0% járás Kecskeméti Pilisi Váci Solti 15. ábra 30 29 30 11

A korabeli, romák által viselt leggyakoribb nevek A XVII. században a családnév használata még nem volt elterjedve a cigányság körében, a korszakból ismert romák által használt vezetéknevek száma alacsony, nem érte el a harmincat. A legtöbben keresztnévvel szerepelnek a korabeli feljegyzésekben, a vezetéknév használata csak a vajdák esetében volt általános. 31 A XVIII. századra a változás nyilvánvaló: az 1768-as Pest megyei összeírásban 220 különböző családnév szerepel, a csak keresztnévvel szereplő személyek száma elenyésző. Az egyes vezetéknevek gyakorisága aránytalanságot mutat: míg az összeírtak 44%-a 177 néven osztozott, melyeket egyenként alig tíz fő viselt, a romák 56%- ára csupán a nevek egyötöde jutott. A romák negyede pedig mindössze nyolc családnevet használt. Két olyan név van, amelyet egyenként 100-nál is többen viseltek, az összeírt romák 13 százaléka Horváth vagy Kolompár volt. (16. ábra). A PPS vármegyei romák által viselt keresztnevek aránya viselőik száma szerint (1768) 373 14% 288 11% 803 31% 1117 44% < 10 fő (177 név) 10-50 fő (33 név) 50-100 fő (6 név) 100-150 fő (2 név) 11-40 Fehér 42 Zsákay 42 Gáspár 43 Kovács 46 Csorba 50 Rácz 50 Kókai 51 Lakatos 57 Oláh 82 Farkas 83 Horváth 139 Kolompár 149 fő 16. ábra 32 31 Nagy Pál: A magyarországi cigányok. 43 44. o. 32 12

Levéltári források PEST MEGYEI LEVÉLTÁR (PML) IV. 23-a. Pest-Pilis-Solt vármegye adószedőjének iratai. Adószedői összeírások (Conscriptiones perceptorales). 1635 1847. PML IV. 74. Közgyűlési összeírások levéltári gyűjteménye (Conscriptiones congregationales). 1702 1748. Felhasznált irodalom BÍRÓ BOGLÁRKA: Bevezetés a cigányság néprajzába. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 58 74. o. NAGY PÁL: A magyarországi cigányok korai története (14 17. század). Pécs, 2004. NAGY PÁL: A magyarországi cigányság története a 16 19. században. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 37 57. o. PETRÓCI SÁNDOR: Pest megye újjátelepülése 1711 1760. In: Tanulmányok Pest megye múltjából. Budapest, 1965. 95 153. o. SOÓS ISTVÁN: Cigánygyerekek sorsa a 18. században. História, 1997/5 6. szám. 25 27. o. TRINGLI ISTVÁN DINNYÉS ISTVÁN: Pest megye történelmi múltja. In: Kasza Sándor (főszerk.): Pest megye kézikönyve I. kötet. Magyarország megyei kézikönyvei sorozat 13., Szekszárd, 1998. 40 71. o. 13