Második ének A HOSSZÚ HADJÁRAT Hunyadi nem törődött politikával, 45 Az ellenre készült teljes vagyonával, 46 Akkora sereget fogadott zsoldjába, Amekkorát bírt frankoknak királya! Hozzá csatlakoztak mindazok a népek, Kik oszmán iga alatt, megtöretve éltek, Szerbek és bosnyákok, sok bolgár, meg albán, S lengyel dzsidások, a hagyományok kapcsán. Érdekes, a német nem volt ily készséges. Francia vagy angol? Egy sem szövetséges! Senkit sem fenyeget, ama súlyos félhold, Hogy hadra kelljen, ki többet bír, mint fél hold? 47 Újlaki elküldte harcedzett dandárját, 48 Ulászló vezette hű bandériumát, 49 Brankovics fogadott cseh zsoldosokat, 50 A pápai segély is sok katonát kiad. 51 Megindult Hunyadi, utána a nagy had, Fényes diadal volt a hosszú hadjárat 52 Hathónapnyi menet, vesztett csata nélkül, 53 Mint egykoron Bulcsú! Hírünk-nevünk szépült. 54 18
Elfoglalták Nisszát, s előbb Krusevácot, Győzedelmes kardunk sok oszmánt levágott, Három felől támadt ekkor ránk az ellen, 55 De Hunyadi állta, szétverte mind, rendben. Olyan fegyelemben harcoltak vitézi, Akkora nagy hittel, s magát egy sem félti, Egy volt csak, mi fontos: édes Magyarország! Hazájuk, s a házuk, biztonságban tudták. Mindez még kevés volt, nem is pihenhettek, Támadt egy új sereg, Kászin bég vezette, 56 Sokszoros túlerő, ez volt ám kedvünkre! A vértes lovasság szállt ott velük szembe. Oly hévvel zúdult a maroknyi vastenger, 57 Legázolva feküdt ezernyi ló, s ember, Ezt látva elillant félelem, rettegés, S az egész had indult a túlerő felé. Csillagfényes éj volt, telihold világlott, 58 A törökön hadunk ezer sebet vágott, Teljes volt kudarca az oszmán seregnek, Gazdag zsákmány, sok túsz jutalma emennek. Hunyadi kis serege Ulászlóhoz nyargalt, Híre megelőzte, mint reggelét a hajnal, János ugrott volna lovának nyergéből, De László jobbját adta, előzékenységből. 59 Csillogó szemekkel rázták egymás kezét, Nem kellett ott sok szó, ennyi éppen elég, Köröttük felharsant: Éljen Hungária! Mennydörgött az ég is, s hullt az Isten nyila. 20
Ezután a hadtest Szófiáig nyomult, 60 Rohammal bevette, hullott a nyomorult, Keresztény világot szorongató pogány, Hálaének zengett, győzelmünknek okán. Ekkor Ázsiából visszatére Murád, Nem működött túl jól a velencei blokád, 61 Pedig, erő lett volna éppen elegendő, Csak hát az akarat, elfújta egy szellő. Megszállta a török a zord Haemus hágóit Mert tudta, a nyílt harc neki nem való itt, Eltorlaszolta a hatalmas Traján kaput, 62 December derekán jéggé fagyott az út. 63 Belátta Hunyadi, az útnak itt vége, 64 Mert nem lehetett már oly nagy segítsége, Hogy Karácsony napján elrepüljön a tél, S az elfáradt hős had Hazatérést remélt. Murád e hátrálásban gyengeséget látott, S hatalmas hadával az utóvédnek vágott, 65 De Hunyadi fordult, s a török véres fejjel, 6000 halottat hagyott hátra reggel. Diadalmenetben tért haza a király, Megszűnt mindenfajta külső-belső viszály, Megleckéztetve lapult ekkor az oszmán, Időt nyerni kívánt, s gáláns volt a szultán. Oly békét ajánlott, amit el sem hittünk, 66 10 év fegyvernyugvás, s legféltettebb kincsünk, A déli végvárak ragyogó ékei Szendrő, Galambóc és Szrebernik kövei! 22
Mindent, mit zord évek tőlünk elvehettek, Visszakapjuk, s az ország fellélegezhet, Béke köszönthet ránk, küldetés betöltve, Európa élhet és virulhat kedvére! Szegeden esküdött török a Koránra, Magyarok királya a Szent Bibliára, 67 Hitte ott erősen, a háború végét, A magyar nemesség s az óhajtott békét. De az ördögi terv másképp volt megírva, Hungária sírja régen meg volt nyitva, S egy erős lökésre módfelett alkalmas Róma pápája, az alattomos farkas. A tinta sem száradt meg, s hírnök érkezett, Talján, burgund, görög sietve nyújt kezet, 68 Szövetség születik, a szívekben remény, Már csak egy vezér kell, ki maga az erény! Ez lenne a magyar, Európa hőse, Kereszténység pajzsa, árváknak védője, 69 Pogány hódítókkal mindig kész a harcra, Hálával borulnak előttünk most arcra. Vagy lehetünk árulók, aljas hitszegők, Gyáván hátráló komisz haszonlesők! Kik elássák kardjukat, mikor a többi Aranyát és vérét önzetlenül önti. Íme, a fényes terv: Kis- Ázsia forrong, Karaman Ogli a szultán ellen lázong, 70 A pápai hajóhad blokád alá vonja 71 Gallipoli nyelvét, a tenger az ő gondja! 24
Ez alatt hős Bizánc lánglelkű császára, 72 A záron átjutókat seregével várja, Szkander bég, Brankovics, többi fejedelmek 73 Minket erősítve, velünk menetelnek! Ott lészen mindenki, ki keresztény harcos, Távolmaradókat lelkük szava mardos! Mennyeknek serege bátrakat segíti, Van-e oly süket fül, mely ezt most nem érti? Ily csávában nem volt eleddig a magyar, Bárhogy dönt, a szava igaztalant takar. Ha megszegi esküjét, sorsa kárhozat, Ha tartja, pulyaság vádja alá roskad! Hogy gyávának nevezzék szkítáknak örökét, Gúnyos kacagással illessék hős nevét! Akkor inkább pokol, esküszegés miatt! Megvívjuk ott harcunk, s építünk új hidat! Sietve nyugtatta háborgó lelkünket A pápa követe s szította keblünket: Pogánynak tett esküt nem hallja az Isten, 74 Feloldoz a Pápa, vétkünk semmi nincsen! Új hadat gyűjtött hát Jagelló Ulászló, Elhitte, hogy Róma szándéka nem ártó, Honnan eredt bizalma, e naiv, gyermeki Ki tudná ennyi év után megfejteni? 26