Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek 1. Ugye voltál gyermek, Mi most is vagy Lerohantak az évek, az idő elhagy. Bámuló szemmel, újra nyíló szívvel játssz mindent át. Mit az élet kínált neked. Felnőtt lettél, azt hiszed. Hiszen most, is játszol, s komolyan veszed. Pedig a rejtély, mit soha meg nem leltél, még most is vár, ahogy megjöttél, és indultál. refr.: Azt mondom - játszunk tovább! Újra álmodjunk hát, mint a felnőtt gyermekek. Még mindig tiszta a szív, és ha valami hív, kell, hogy újra ott legyek,
hol voltam rég. Az kell most még. 2. És eljöhet egyszer, hogy azt hiszed, mert ősz hajú lettél, öregebb szíved. Pedig most érzed, gyermek lett a lelked, és szállnál még, ahol még szebb az ég neked refr. Azt mondom - játszunk tovább! Újra álmodjunk hát, mint a felnőtt gyermekek. Még mindig tiszta a szív, és ha valami hív, kell, hogy újra ott legyek, hol voltam rég. Az kell most még. gitár Refrén 3x Dolly Roll: Ábrándos szép napok 1. Barátokkal gyakran összejöttünk Kutattuk a fényes, szép jövőt
Mindenféle nagy terveket szőttünk Mit könnyedén majd véghez is viszünk refr1 Ábrándos szép napok Lázongó éjszakák Nem hittem el, hogy másképp is lehet Elválnak útjaink,változnak vágyaink Csak hinni kell s a remény visz tovább na na na... 2. Szenvedéllyel vitáztunk a máról Elragadtak gondolataink Mulattunk,de sírva énekeltünk Tán sejtettük,hogy lesznek kínjaink refr2 Ábrándos szép napok... De hinni kell s a remény visz tovább Lelkesedünk, tagadunk és bízunk Álmainknak véget nem szabunk Mégis, ahogy elszállnak az évek Visszahozni semmit nem tudunk refr3 Ábrándos szép napok... Most hinni kell s a remény visz tovább refr3
Ihász Gábor: Múlnak a gyermekévek Már hosszú évek óta azt mondják nekem Olyan vagyok, mint egy kisgyerek Belátom, így igaz, én nem lettem komoly Úgy mint más emberek Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim Rossz szemmel nézik oly sokan Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék És megtennék boldogan Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút Új mesék nem várnak reánk Van mégis csillagfényű álomvilág De azt gyermekünk álmodja tovább Változnak napjaink, mert minden változó Nem marad ugyanaz senki sem Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán Mégis így jó nekem Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút Új mesék nem várnak reánk Van mégis csillagfényű álomvilág De azt gyermekünk álmodja tovább
Metro: Kócos kis ördögök Kócos kis ördögök voltunk, Nyolc éven át egy suliba jártunk, Az utat jól ismertük, És megtörtént mégis, hogy nem találtuk S egy moziba tévedtünk. Kócos kis ördögök voltunk, Egyszer egy lánynak orgonát vittünk, Mert tetszett a lány nekünk, És mert a saját kertjében szedtük, Csak átadtuk, s futottunk Kócos kis ördögök voltunk, Egyszer egy szürke egeret fogtunk, A szürke szín hatásos, Mert minden lány, kinek kezébe adtuk, Fehér lett, vagy piros
Kócos kis ördögök voltunk, Demjén Ferenc: De nehéz az iskolatáska Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt. Melyik útra lép? Komoly most a tét. Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt, Balra van az iskola, esze súgja: menj oda! De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt. Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt. Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán, Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet. Felcsillant a két szeme: inkább tartok ő vele, Elindult a lány után, bármi lesz is ezután. De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt. És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött. Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad! Épp ott állnak ők az iskola előtt. Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment. Hát most mit tegyek? Én is elmegyek. 2x
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt. Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt.