e Roma seron, kon perdal zhuvinde Roma Holocaust túlélők emlékeznek Recollections of Roma Holocaust survivers Porrajmos

e Roma seron, kon perdal zhuvinde Roma Holocaust túlélők emlékeznek Recollections of Roma Holocaust survivers Porrajmos Romano Medijako Centroske Ginadyi / Roma Sajtóközpont Könyvek / Roma Press Center Books 2

Ála trájin le bácskake roma, le sztrémoszke mudárde pe droma, hej? Déta, Jankó, ker i bári milá, ke pa sáve haj e terni romnya, hej! Ále nyámco le báre bombanca, ájo ruszo le bute tankenca, hej! Puske báson, le savóra násen! Szosztár básen? Ke zorálesz básen, hej! Ávoj, Hitler, ásol tye séresztár! Szo tu kerdan amáre themesztár, hej! De m palpále mure ternyita ke prahon pe e csorre savóra, hej! Ávoj, Hitler, puter tri kapuva, ke prahon pe e csorre savóra, hej! Élnek-e a bácskai cigányok? Veszprémiek meghaltak az úton, hej! Sírjál, Jankó, bucsuzzál el sírva kedvesedtôl, kicsi fiadtól, hej! Jön a német nehéz bombázókkal, itt a ruszki dübörgô tankokkal, hej! Puska dördül, a gyerekek futnak! Miért futnak? Fegyverek ropognak, hej! Hej, te Hitler, pusztuljon a fejed! Országunkat pusztasággá teszed, hej! Elraboltad tôlem ifjuságom, megöltétek ártatlan családom, hej! Hej, te Hitler, nyisd ki a kapudat, most temetik kicsi fiamat, hej! Erdôs Kamill gyûjtése, Bari Károly fordítása

e Roma seron, kon perdal zhuvinde Roma Holocaust túlélők emlékeznek Recollections of Roma Holocaust survivers Porrajmos

1092 Budapest, Ferenc krt. 22. 2/3., Hungary Tel.: (36-1) 217-1059, tel./fax: 217-1068 E-mail: romapres@elender.hu http://www.romapage.c3.hu/rskhir.htm O Romano Medijako Centro kathar o l995 kidel kethane thaj del avri nyevi - penge sakodi, so le romenca peci sajvel ando Ungriko Them. Tala panzh bersh kade oxto shel skurto thaj lungo iskirimo dine avri le ung - rika nyevipura. Panzh shel radio shicko butyi dine tele le Ungriko Themesko radiovura. Ande amare bu tyi butivar rakhadyilam kasave historijenca, saven aba na ande nyevipura trubulas te das avri. Ande kade, kade kamas, te keras ke majbut ginadyi, te das avri, ande sos te tele iskirisaras so pecisardas dulmut, thaj akanak- andar kodolengo muj, kasa kasave pecisarde. Kodol kon keren e ginadya kodi ka men ke le roma phenen lenge historije pala pende, na kaver te phenel. Le rom butivar kodole histo rije phenena, save inke khonyik chi push las lendar. Najis tumenge, ke zhutisaren amenge ke kadal historije avri te das: A Roma Sajtóközpont 1995 óta dol - goz za fel és adja közre a sajtóban a Ma - gyarországon és a régióban élô ro ma kö zö sségekkel kapcsolatos ese mé nye - ket. Az indulás óta eltelt öt évben mintegy nyolcszáz rövidhírünket és hosz - szabb cikkünket közölték magyar or szá - gi napilapok, félezer rádiós anyagunkat sugározták magyarországi rá diók. Mun - kánk során azonban több olyan törté - nettel találkoztunk, amelyek feltárása és dokumentálása szétfeszítik az újságírás ha gyományos ke reteit: ezért döntöttünk úgy, hogy a jövôben könyvsorozat formájában je len tetjük meg a közelmúlt és a jelen sür getôen feldolgozatlan ese - ményeit az azokat átélôk szájából. A szer kesz tôk szándéka szerint e könyv - sorozat lapjain a romák, ahelyett, hogy róluk mesélnének, maguk fogják elme - sélni a legtöbb esetben elôtte soha meg nem kérdezett történeteiket. Köszönjük, és hálásak vagyunk, hogy segítenek nekünk e történetek köz re - adásában: The Roma Press Center has been recollec ting and publishing all issues regarding the Romani community in Hungary and in the region since 1995. Since its inception, in the past 5 years, well over 800 short news items and longer articles written by our staff were published in Hungarian national newspapers, as well as 500 radio programs of the Roma Press Centre were aired in several radio stations in Hungary. In the past five years we have found several stories where the investigation and do - cumentation would have broken the frames of the traditional journalism; so we decided to start publishing the most unexplored issues of the present and the recent past in the form of a book through the authentic narration of the ones who went through them. According to the intention of the editors, on the pages of these books Roma will tell their stories most of them never told before, instead of being subject of the narration. We are grateful to the following people for telling their stories: 1. Puczi Béla (Marosszentgyörgy Budapest) 2. Krasznai Rudolfné Kolompár Friderika, Lendvai Ilona, Holdosi Vilmosné, Bogdán Ilona, M. M.-né, Kovácsi Gyuláné Kolompár Matild, Kolompár Istvánné Lakatos Julianna, Raffael Ilona, Vajda Rozália, Hódosi Magdolna, Sztojka Istvánné, Krasznai Rudolf, Oroszi Rudolf, Holdosi József, Kánya Lajos, Bognár Albert, Szemerei András, Peller Piroska, Rakovszki Miklósné, Raffael Margit, Lakatos Angéla 3.... 4....

Porrajmos e Roma seron, kon perdal zhuvinde e Roma Roma szeren, Holocaust kon túlélők perdál emlékeznek zhuvinde Recollections Roma Holocaust of Roma túlélôk Holocaust emlékeznek survivers Recollections of Roma Holocaust survivers editor/szerkesztette/edited by: BERNÁTH GÁBOR kon phushenas/az interjúkat készítették/interviews were made by: DR. BÁRSONY JÁNOS, DARÓCZI ÁGNES, H ORVÁTH ÉVA, HORVÁTH MARGIT, LAKATOS ELZA, MÁRVÁNYI PÉTER (MÁRVÁNYI S. GYÖRGY), MIKLÓSI GÁBOR, NÓTÁR ILONA, PUCZI BÉLA, S. KÁLLAI SZILVIA, TRENCSÉNYI KLÁRA, VIDÁK MELINDA, ZSIGA ALFONZ boldas/fordította/translated by: RADNÓTI ANNA (anglicko shib/angol/english), MOHÁCSI JÓZSEFNÉ és MOHÁCSI EDIT (romanes) naisaras/külön köszönet/special thanks to: DR. BÁRSONY JÁNOS, DARÓCZI ˇ ÁGNES, MAJOROS ˇ KLÁRA, CLAUDE CAHN, SARITA JASAROVA, SEJDO JASAROV, LAKATOS ELZA, ANNE LUCAS, SERGE MEZHBURD, MOHÁCSIVIKTÓRIA, ZÁDORI SAMU fotovura/képek/pictures: DOKUMENTATIONS- UND KULTURZENTRUM DEUTSCHER SINTI UND ROMA; INTERNATIONAL AUSCHWITZ COMMITTEE Sponsor A könyv megjelenését támogatta The publication has been supported by: ROYAL NETHERLANDS EMBASSY IN BUDAPEST

ISSN 1585-8901 ISBN 963 00 3889 7 Roma Sajtóközpont Könyvek 2 Budapest, 2000 Roma Sajtóközpont, Jancsó Miklós, Daróczi Ágnes, dr. Bársony János, Márványi Péter, Dokumentations- und Kulturzentrum Deutscher Sinti und Roma; International Auschwitz Committee Kiadja a Roma Sajtóközpont A kiadásért felel: a Roma Sajtóközpont igazgatója Tördelés: EZ Nyomás: Rózsa Nyomda Felelôs vezetô: Rózsa Gábor

Tartalomjegyzék MICHAEL STEWART: Serojipo thaj serosaripo Emlékezet és megemlékezés Memory and Commemoration.......................... 6 Sar shavoro/gyerekfejjel/as a child....................... 12 Sheja/Lányok/Young girls............................... 56 Terne Roma/Férfiak/Young men......................... 95 Kodol romenge anava kon mule ando butyano lageri Roma munkaszolgálatos áldozatok névsora List of Roma Victims of the Forced Labor Service...........123 Tela phuv/föld alatt/under the sod.......................127 Porrajmos ando Ungriko Them-Kronologija A Porrajmos Magyarországon-Kronológia Porrajmos in Hungary-Chronology.......................137 Porrajmos ande Trito Imperija-Kronologija A Porrajmos a Harmadik Birodalomban-Kronológia Porrajmos in the Reich-Chronology......................146

SEROJIPO THAJ SEROSARIPO MICHAEL STEWART EMLÉKEZET ÉS MEGEMLÉKEZÉS MICHAEL STEWART MEMORY AND COMMEMORATION MICHAEL STEWART Else Schmidt efta bershengi sas, kana 1942 de milaj kheral ingerde la andar o Hamburgo. Pe kode seroj, duj ketana ingerde la ande ek porticko baro kher, kaj le but romen khidenas khetane. La Elseka chi gindonas pala kode sostar, ande la khate. Inke chi kode na zhanglas sosi kodo rom. Chi vreme nas la, te zhanel sosi o rom, ke lako dad sigo rakhas la, haj khere ingerdas la. Kattyi phendas lake, te bistrel o intrego. E Else atunchi inke na zhanglas laki dej doppash rom sas, lako dad nyamco sas. O naci terminologica avri phenel voj C-minus si. Kadal kasave manusha si, kasko rat hamisardyol le nyamcicko ratesa. Le kasave manusha le maj bare benga. Le uzhe roma kodol barem andar mashkar jekha - ver len romnya, haj romes. Le C-minusosa pale and re makhen le uzhe nyamcengo patyiv. La Elseka bax sas: ke voj ando trajo ashilas, maj anglal sar lake da deportalisarde, jekh nyamcicko familija garudas la, pala kode pasha peste las la. Cinyi sas inke atunchi, haj anda kode na serosajvel. Else Schmidt hétéves volt, amikor 1942 nyarán el - vitték hamburgi otthonából. Arra emlékszik, hogy két katonaruhás férfi bekísérte egy kikötôi raktárépületbe, ahová már cigányok tömegét gyûjtötték be. Elsének sejtelme sem volt arról, hogy miért hozták ide. Valójában azt sem tudta mi az, hogy cigány. Ezúttal esélye sem volt arra, hogy megtudja, mivel az apja órákon belül rátalált, és hazavitte. Annyit mondott neki, hogy félreértés történt, és felejtse el az egészet. Else bár akkor még ezt nem tudta félcigány anya lánya volt, aki nem cigány árjához ment fele sé - gül. A náci terminológia szerint így a C-mínusz kategóriába számított, amely kevert fajú cigányt je - len tett, háromnegyed részben német vérrel. Az efféle keveréket veszélyesebbnek tartották, mint az ún. tisz ta cigányokat, mert azok legalább egymás kö - zött házasodtak. A C-mínuszosok azonban be - sze nnyezéssel fenyegették az árja közösséget. El sé - nek szerencséje volt: túlélte az üldözést, mert nem sokkal édesanyja deportálása elôtt elbújtatta, majd Else Schmidt was seven years old when taken in the summer of 1942 from her home in Hamburg. She remembers two men in military coats marching her to a warehouse on the docks where they left her among crowds of Gypsies already gathered there. Else had no idea why she had been brought there. In fact, she had no idea what a Gypsy was. Nor, on this occasion, did she have a chance to find out, for within hours her father had found her and brought her out of the docks. He told her that there had been a misunderstanding and that she should forget all about it. Else though she did not know it then was the daughter of a half-gypsy who had married a non-gypsy Aryan. As such, she counted in Nazi terminology as a Z minus, a mixed-race Zigeuner with a greater proportion of German blood. Such mischlinge were seen as more of a menace than the so-called pure Gypsies because these latter at least married amongst themselves. Z minuses, by contrast, threatened to pollute the folk community. Else, then had already been rather fortunate in 7

Pala duj bersh pale palpale avile le duj manusha. Muro na chacho dad gindyindas, aba na but shaj kerel mishto, avla te phenla mange o chachipo. Atuhchi phendas mange na voj muro chacho dad. Vi leski romnyi thaj vi voj zurales rovnas. Thaj phendas mange muri na chachi dej, kaj akanak zhas, kothe rakhadyuves kodola romnyasa, kon si tyi dej. Me chi hatyardom andar kade khanchi Pe kode pale mishto seroj, kanak cini shej somas thaj kanak zhamas varikaj, so le dujzhene xutyelnas mure vast, te na mukhas jekhekavres. Uzhes seroj pe kode kana te xutrav jekh geshtaposhesko vast haj voj shudas muro vast. Pe kadal mishto seroj desar shavoro but resnas mange de cini so pecisajvel manca. Elsake bari baxt sas, na kade sar kodole butshel mijje romenge kas andar 1936 thaj mashkar o 1945-o ingerde andar lengo kher. Lako na chacho dad inke jokhar las peske o tromipo, thaj gelas kaj o SS-i te mangel lake slobodicko lil. Pala panzh shon, pala kode sar ingerde la, tele gelas ando Ravens brücko te ingrel la khere. Else ando Londoni ando Imperial War Museumoske phendas, na dulmut kode mangle latar kana ando lageri sas, so lasa kerde kothe, pala kode te na vorbil khanchi thaj te iskiril telal jekh hertija, so maladyilas lasa ando Auschwitzo. Kado papiroshi na reslas khanchi. Ke kon bararnas man, ande Hamburga trajinas khanchi na zhannas pala kode, so pecisajlas ando lageri. Kattyi gindyinas numa nasul shaj sas kothe. Kode chi zhangle sar mudaren thaj phabaren le manushen. Chi na hatyarde pe sosko pharipo 8 adoptálta egy német család, és túl kicsi volt ah hoz, hogy vissza tudjon emlékezni azokra az idôk re. Két évvel a zavarba ejtô kikötôi kaland után ismét megjelent náluk a két férfi. A nevelôapám úgy gondol ta, hogy ezúttal nem lenne olyan könnyû kihoznia onnan, ezért elmondta nekem, hogy ô nem a vér - szerinti apám, és sírt, amikor errôl beszélt. Az anyu - kám pedig könnyezve mondta el, hogy nem mi vagyunk az igazi szüleid. Ahová most kerülsz, ott találkozni fogsz az igazi mamáddal. Engem teljesen felkészületlenül ért mindez, egyszerûen nem értettem az egészet Vannak részletek, amelyekre külö nö sen jól emlékszik az ember a gyerekkorából. Pél dául mindig kézen fogva vezettek a nevelôszüleim, hogy el ne veszítsük egymást. Tisztán emlékszem, hogy meg akartam fogni az egyik gestapós kezét, de ô ellökte a kezemet. Na gyon jól emlékszem ezekre az apróságokra, mert ak kor gyerekként ezek nagyon sokat jelentettek nekem. Else szinte példátlanul szerencsés volt azokhoz a ci g ány származású százezrekhez képest, akiket 1936 és 1945 között elhurcoltak az otthonukból vagy a sátortáborukból. Nevelôapja az elsô sikeres közbelépés után még egyszer vette a bátorságot, hogy menlevelet kérjen az SS-tôl a kislánynak. Öt hó nappal Else elhurcolása után Ravensbrückbe utazott, hogy hazavigye. Else a londoni Imperial War Museum által nemrégiben rögzített visszaemlékezésében elmondta, hogy utoljára azt követelték tôle a táborban, írjon alá egy papírt, amelyben vállalja, hogy senkinek nem beszél surviving, hidden in a German family where she had been adopted some time before her biological mother had been deported. She herself had been too young to remember any of this. Two years after her first puzzling visit to the docks, the men came to the door again. My adoptive father thought it would not be so easy this time to get me back, and so he told me I was not his biological child; he cried when he said this. And my mother said through her tears, we are not your real parents. You will meet your real mother at the place where you are going now. I was completely unprepared for all this and I just could not understand it. There are details which you particularly remember as a child. For instance, I had always held hands with my adoptive parents when walking so as not to get lost. I can clearly remember that I looked for the hand of one of the Gestapo for me to hold, but he pushed my hand away. These are small things which I can remember quite clearly, because for me as a child they were big things. Amongst the hundreds of thousands of people of Gypsy descent who were taken away from their homes and caravans between 1936 and 1945 Else was almost uniquely fortunate. Her adoptive father, having succeeded once, braved the offices of the SS again and secured letters of release. Five months after she was taken away he travelled to Ravensbrück to reclaim her. In a recent interview carried out by London s Imperial War Museum, Else explained that her last obligation in the camp was to sign a paper in which she under-

gelom perdal, anda jekh palpale trade man ande shkola. Kon barardas man na mishto kerde aba pala kodo naj keren. Khere chi vorbinnas pala e nasulyipo. Ande shkola pale sa lazhavo kernas lake. Ke ando lageri kothe sas pe muri kuj o billogo, ande shkola sa tele trubulas te sharavav muri kuj. Ande shkola ande anglune dyesa le sittyara nasul nacivura sas le, opre tordyarde man, thaj kode phende: zhikaj na phenes avri sako - neske, so si pe tyi kuj, zhi pe atunchi si te tordyos kathe. Zhi kathar deshoxto bersh khonyik na vorbisardas la Elsasa pala kode, so maladyilas lasa kana voj sas oxto-inje bershengi ando Auschwitzo, thaj ando Ravensbrücko. ottani tapasztalatairól, sem a korábban Auschwitzban történtekrôl. Valójában nem sok értel - me volt ennek a formális aláírásnak. Hamburgban élô nevelôszüleimnek fogalmuk sem volt a koncentrációs táborokban uralkodó kegyetlen állapotokról. El - ismerték, hogy nagyon rossz lehet egy ilyen kény szermunkatábor, de azt elképzelni sem tudták, hogy ott kínozzák, gyilkolják, elégetik az embereket. Ezért meg sem értették milyen szörnyûségeken men tem keresztül, hanem egybôl visszaküldtek az isko lába. Ez persze nagy tévedés volt a nevelô szüleim részérôl, de nem tehettek róla. Else szülei odahaza fátylat borítottak a kislány gyöt - relmeire. De az iskolában nyíltan folyt a megalázás: Nagyon rossz emlékeim vannak az iskoláról, mivel a koncentrációs táborban rám tetovált szám még min - dig ott volt a karomon, csak egy ragtapasz takarta. Az elsô napon a tanárok, akik rémes nácik voltak, felállítottak az osztályban és azt mondták: Addig kell itt állnod, amíg el nem mondod mindenkinek, hogy mi van a ragtapasz alatt. Ettôl fogva tizennyolc éven át Else senkivel nem be - szélt arról, mi történt vele 8-9 éves korában, Auschwitzban és Ravensbrückben. Ennek a hamburgi kislánynak a története megegye - zik a többi cigány túlélô élményeivel. A különbözô táborokból hazatérve rá kellett jönniük, hogy azt várják tôlük, hallgatással fizessenek azért, ha vissza akarnak térni otthonaikba, falvaikba, és városaikba. Hallgatniuk kell arról, hogyan üldözték, hogyan pró - bálták megsemmisíteni a népüket. Közkeletû fel fogás szerint ôk, az áldozatok a felelôsek az átélt Kadalake cina shake historija kasavi si, sar le majbute romenge historija, kon na mule kothe ando lageri. Kon khere avilas andar o lageri, sakode zhutyarnas, lendar te na phenen khanchi, te khere kamen te aven ande pengi gava. Chi pe kode nashtig phentook not to tell anyone of her experiences there or of her earlier stay in Auschwitz. But there was little need for the ritual of the signature. My adoptive parents in Hamburg had no idea how cruel reality in the concentration camps was. They had accepted that there were very bad forced labour camps, but they could not imagine that people were ill-treated, murdered and burned there. So they could not understand the frightful things I had gone through, and so sent me straight back to school. After just two or three days at home I had to go to school again. Of course that was wrong of my adoptive parents, but they didn t know any better. Else s parents drew a veil at home over her torment. Humiliation at school worked more brutally: I have very bad memories of school, because I still had my concentration camp number tattooed on my arm with just a plaster to hide it. On the first day, the teachers, who were bad Nazis, forced me to stand up in class. They said to me: You must stand here until you have told everyone what is under the plaster. From that day, for eighteen years, Else spoke with no one about what had happened to her in Auschwitz and Ravensbrück aged 8 and 9. This story of one Hamburg girl speaks to the experience of every Gypsy survivor. On returning from the camps, they found they were expected to pay for re-admission to their homes, villages and towns with silence about their exile and the attempted destruction of their people. Commonly it was they, the victims, who were blamed for their own suffering, labelled as criminals or asocials. While such convenient forget- 9

nas khanchi sar nashavnas len thaj sar kamne te mudaren lenge nipon. Le majbut manusha kade xut - ren opren godyasa, kas ingerde von shaj shon pala kode, sostar rakhadyile romenge thaj bi boldenge, ke kadal sa doshale sile. Le majbut manu sha sigo bisterde so kerde le manushenca thaj chi phennas khan chi kanak ingernas len. Le roma pale na zhanen te bistren so kerde lenca. Elseke lindri inke vi akanak palpale aven kodol but nasulyipe, so atunchi ando lageri na hatyarlas. Ko - the pashljonas le parne mule, tele shordime parno mesosa, pe jekhekavreste shudime. Sar shavoro chi opre na xutyildom so si kodol. Inke vi majpalal aba - kanak khere avilom butivar domas suno kodolenca so kothe dikhlom: kothe ashav ando Hamburgo, angla forosko kher, thaj kon pasha mande tordyon manu sha kode phenen, lenca si te zhav. Me phenav, na zhanav te zhav, ke e phuv pherdo si mulenca. Le majbut manusha chi dikhen ande muri lindri le mu len, von perdal zhan pe lende, chi dikhen khanchi. Else Schmidt numa kade slobisardas kathar leski nasul lindri, ke avri gelas ande Anglia, pala peste mukhlas kodo luma, kanak shavoro sas. Le majbut rom ande Europa na zhanglas te bistrel so pecisardas lesa. Le bute romen chi ashundas khonyik, lengo lungo phari butyi,thaj kadi mirgisarel lengi trajo. Kanak jekh intrego them kamel te bistrel pesko na - chipo, thaj avri kamel te khosel le manushengi serojipe, atunchi vi kodo them kasavo kerdyol, sar kodol manusha kon perdal trajinde le nasulyipe. So avla kodolesa themesa savo chi mukhel le manu shenge, te seron pe nasulyipe, savo ande manusha tasavel le 10 szenvedésekért, ôket címkézték bûnözôknek, és aszo ciális elemeknek. Milyen könnyen jött a jó - tékony feledékenység azoknak, akik szó nélkül néz - ték végig, hogyan hurcolják el a szomszédaikat, mi - közben a cigányok korántsem tudták ilyen egysze - rûen elfelejteni szenvedéseiket. Else álmaiban még évek múlva is visszatérnek azok az események, amelyeket akkor, a táborban nem értett meg. Ott feküdtek a fehér holttestek, beszórva fehér mésszel, egymás hegyére-hátára dobálva. Gye rekként fel sem fogtam, hogy mik azok. De jóval késôbb, évekkel a kiszabadulásom után lidérces álmokban megjelent ez a szörnyû látvány: ott állok Hamburgban a városháza árkádja alatt, és a körülöttem lévô emberek azt mondják, hogy velük kell mennem. De én azt felelem, nem tudok menni, mert a föld tele van holttestekkel. De a többiek az álmomban nem látják a halottakat; egyszerûen átsétálnak rajtuk a magas sarkú cipôjükben, és nem vesznek tudomást a holttestekrôl. Else Schmidt csak úgy szabadulhatott a rémálmaitól, hogy elmenekült elôlük Angliába, maga mögött hagyva gyermekkora világát. De az európai cigányok többségének nem sikerült megszöknie a múlt szinte tapintható emlékeitôl. A soha meg nem hallgatottak hosszúra nyúlt szen - vedései megmérgezik az életüket. De amikor egy egész társadalom próbálja meg nem történtté tenni a múltját, kitörölni egyes tagjainak kínzó emlékeit, akkor bizonyos értelemben maga a közösség lesz fertôzött. Mi lesz egy társadalom emlékezetével, ha megtagadja, tiltja, vagy elfojtja a megemlékezést egy fulness slipped easily into place for those who had stood by and watched their neighbours deported, the Gypsies suffering could not simply be willed out of consciousness. Years later, Else would dream of things she had not understood at the time in the camps. There were white corpses sprinkled with white lime, all piled on top of each other. As a child, I just could not understand what it was. Very much later, years after my liberation, I had awful nightmares about this sight: that I am standing under the portal at the city hall in Hamburg, and the people standing next to me are saying to me I should come with them. But I say no, I cannot walk on the ground, the whole floor is full of corpses. But the other people in the dream cannot see the dead; they just walk over them with their high heeled shoes and take absolutely no notice of the corpses. Else Schmidt only escaped her nightmares by fleeing to England and leaving the world of her childhood behind her. Most of Europe s Gypsies have had less success getting away from the tangible reminders of the past. The enduring suffering of those who have never been properly heard blights the lives of those individuals. But when a whole society tries to ignore its past and paint out the pain of some of its members then the collective is in some sense stained. What happens to the memory of a society when commemoration of trauma is denied, forbidden or suppressed? There is surely no single answer to this question. Just as individuals organise and access the past in different ways,

serojipe? Pe kado pushipo nashtig te phe nas khanchi. Sar vi ande kodi si differencija sar seron le manusha po nachipo, vi anda kodi si differencija sar le kulturi losaren po nachipo, po serojipo, thaj sar ingren perdal o nachipo ande amare dyesa. Le roma sar te kethane vorbisardenas, bistren o Porrajmoshi, numa ande pen - ge godyi losaren pe penge serojipe. Losaripo thaj bistraripo kado baro paradoxo si, kado trubulas te kerel o porrajmoshesko rodipo-jekh themesko nipo trubulas te pinzharel pesko nachipo, jekh themesko nipo kas naj shkoli, thaj naj les medija, kado nipo trubulas te kethane phandel le adyesesko dyes le aratyako dyesesa. súlyos traumájáról? Erre a kérdésre bizonnyal nem adható egyetlen válasz. Ahogy az egyének is különbözôképpen kezelik, és közelítik meg a múltat, úgy a kultúrák is eltérô módon viszik át a múltat a jelenbe. Mintha a cigányok egy emberként össze es - küdtek volna, hogy elfelejtik üldöztetésük trau má ját, egyszersmind némán bár, de megôrzik a rejtett kol - lektív emlékezetben. Megôrzésnek és felejtésnek ez a paradox párban állása az, amelyet felszínre kell hoznia a roma holokausztkutatásnak ez volna a módja annak, hogy egy ország, iskolák, saját média nélkül élô népe megismerje és összekapcsolja a jelenét a múltjával. so too cultures have multiple ways of placing the past in the present. At one and the same time the Gypsies conspire to forget the trauma of their persecution and to hold on though in silence to a hidden, collective memory of it. It is this paradoxical combination, of retention and amnesia which an investigation of the Romany holocaust has to explore seeing in it the means found by a people without a state, without schools, or control of their own media to know and place their present in relation to their past. 11

12

Sar shavoro Gyerekfejjel As a child 13

Kanak avri gelam ando Auschwitzo, ando injevardes thaj starto vaj panzsto bers, ando augustuso, po dujto gyes, atunchi raklam muri dadesko anav, avri sas le but anava pala jekhekavreste iski rime. Zhanglam ke ando Nyamcicko them ingerde len, numa kodi na zhanglem kaj. Te na xutyilel man jek fehérvarisko rom, avri kamlom te lav jek kotor, gingyindom: khere lingrav. Kodi phendas muro shavo, o Józsi: Mama na inzu andre, ke shaj xutyiles nasvalyipo. Na bunij me, muro shavo phendom. Kathar zhanes tu tye phralesko sas, tye dadesko sas! Atunchi nasules kerdyilom, avri ingerden man kathar o phabaruno. Krasznai Rudolfné, Kolompár Friderika But zhene chudinpe, kana pala deportalashi pushen ma, sar zhanav te seroj palpale, atunchi somas numa deshuduj bershengo. Te pushesas mandar so kerdom aratyi, na zhanav te phenav tuke. De kana atunchi maladyilas, sako felo ando muro shero si. Shajke vas muro guglo dad seroj pe sako felo. Tranda thaj shov bershengo sas, kana ingerde les. Ando shtarvardesh taj shtar, novembr trin, detehara krujal khutyilde le romengo pero le shingale. Kaj sako kher tordyilas jekh, haj andre chingarel: ushtyen opre len pe tume le gada, son tumenge pe trin dyes xapo, haj ashen pekhaver! Muro choro dad kode phendas: shavorrale, gata amenge! Muri chori dej rolyindo shudas dujende amare gada, so sigo 14 Apámat akkor találtuk meg, amikor Auschwitzba kimentünk, kilencvennégy vagy kilencvenötben, augusztus másodikán. Egy nagy táblán volt a nevük sorba, végig. Tudtuk, hogy Németországba vitték ôket, csak azt nem, hogy hová. Ha egy fehérvári cigány ember nem kap el, én benyúlok a kemencébe, és kiveszek egy darabot, gondoltam: kiveszem és hazahozom emléknek. Azt mondja erre a Józsi fiam: anyám, ne nyúljál bele, mert fertôzést kaphatsz. Nem bánom én fiam válaszoltam. Honnan tudod, hogy a testvéredé vagy az apádé volt kérdezett vissza. Elájultam, kivittek az égetôbôl. Krasznai Rudolfné, Kolompár Friderika Sokan csodálkoznak, amikor a deportálásról kér deznek, hogy tizenkét éves koromban hogy tudtam így mindent megjegyezni. Ha azt kér - deznéd, hogy tegnap mit csináltam, nem tud - nám megmondani. De ami akkor történt, minden, pontról-pontra megvan a fejemben. Talán édesapám miatt emlékszem annyira mindenre. Harminchat évesen vitték el. Negyven négy ben, november harmadikán, hajnalban, körülfogták a cigánytelepet a csendôrök. Minden ház hoz odaállt egy, és bekiabált: ébresztô, mindenki keljen föl, öltözzön, három napi élelmet pakoljunk be, sorakozó! Szegény apám azt mondta: na, gyerekeim, végünk van! Szegény anyám sírva pakolta be két batyuba a motyón kat, amit We found my father when we went to Auschwitz on the second of August in ninety-four or ninety-five. Their names were written on a big slab one after the other. We knew that they had taken them to Germany but we did not know where. If a Rom from Fehérvár had not caught me, I would have reached into the oven and taken a piece out of it. I thought, I would take it out and bring it home as a reminder. Then my son Józsi said to me: Mother, don t touch it cos you d get a disease. I don t care, son! I replied. How do you know whether it was your brother s or your father s? he asked. I fainted and they took me out of the crematorium. Friderika Kolompár, Mrs. Rudolf Krasznai When they ask me about the deportation, many are surprised that at the age of twelve I could memorise everything so well. If you ask me what I did yesterday afternoon I could not tell. But I remember everything that happened then, I have it in my mind point by point. Probably, it is because of my father that I remember so many things. They took him when he was thirty-six. On the 3rd of November, 1944 at dawn, the gendarme patrols surrounded the Romani settlement. There was a patrol for each house, who shouted in: Wake up! Everybody, get up, dress up and pack food for three days! Line up! My poor father said: My children, we are finished! My poor moth-

zhanglas. Tele ingerde ame kade sar jekh haj doppash kilometeri, ando Bak, sa desh taj shov familija, sar sheltajbish manushen. Na mukhne chi jekh manushes. Ando Bak le mujalesko avlyin beshlam shindyolas o brishind, zhikaj pala mizmeri, pala kode gelam ande punre zhikaj e Zalaegerszega, khote andre shude amen jekh fabrikaske avlyina. Sas khote aba sar dujshela roma, kothe krujal. Sa kothe ingerde le romen. Tala jekh sino shudesarde amen, sar le bakren pe jekhavreste. Angla mende bibolde sasle butaji. Nas avri uzhardo, le suluma nas avri parude. Na zhangle pa pende te thoven, haj sa zhuvajle. Kattyi zhuva kherdyilas khote! Muri chori dej kidas kethane suluma, colo shudas tele pel suluma te shaj beshen tele le shavora. Kaver dyes pala miz meri pale ando vagono shude amen. Sho vardesh manushen andek vagono. Baro, lungo sas o zibano. Jekh kurko gelam khatar o Zala eger - szego zhikaj e Komároma. Kana tordyilas o zibano, le mursha tele xu - lyinde pala vagoni, te anen palyi varekatar. Kas - ke jutisardas, kaske na, kodo trushales ashilas. Kana kothe samas, kasave samas,sar kon ando trajo chi diklas paji. Ande Pápa kode pendas mure dadeske o shingalo: Rudi, te si tumende love, zha avri an - do foro, haj kin xaben le shavorenge, dikhav, ke zurales bokhale. Pinzhardo sas o shingalo, Söjtöri, zurales lasho shingalo sas, le romenca kethane. Mure dades zurales kamlas. Nasules samas ande box. Avri gelas muro dad ando them mure phralesa haj andas xamasko. Kode phendas muri dej mure dadeske: na zhal tusa o shingalo, hirtelen tudott: takarókat meg ruhá kat. Felsorakoztattak. Levittek úgy másfél kilométerre, Bakra, mind a tizenhat családot, vagy százhúsz embert. Nem hagytak egyetlen em - bert sem. Bakon a bíró udvarán ültünk a zuhogó esô - ben, egészen délután háromig, aztán elindultunk. Zalaegerszegig gyalogoltunk, ott beraktak a téglagyár udvarába. Volt ott már addigra vagy kétszáz cigány, a környékrôl mind oda - gyûjtötték a cigányokat. Egy szín alá bepate rol - tak bennünket, mint a birkákat az istállóba. Elôtte zsidók voltak ott sokáig. Nem volt kitakarítva, a szalma nem lett kicserélve. Tisz - tálkodni ugye szegények nem tudtak, eltet ve - sedtek. Annyi tetû megtermett ott, hogy szabályosan suhogott. Szegény anyám húzott össze szal mát, ráterítette a lepedôt, hogy a gyerekek leülhessenek. Másnap délután megint teher va - gonokba raktak. Hatvan embert egy vagonba. Nyolc mozdony húzta a vonatot, olyan hosszú szerelvény volt. Egy hétig mentünk Zala eger - szegtôl Komáromig. Ha megállt a vonat, a férfiak leszálltak a va - gonról, hogy a közelbôl valahonnan hozzanak vizet. Akinek jutott, jutott, akinek nem, az szom jan maradt. Mire felértünk, már olya nok voltunk, mint aki vizet az életben nem látott. Pápán azt mondja édesapámnak a csendôr: Rudi, ha van pénz nálatok, menj ki a városba, vegyél valamit a gyerekeknek, látom, már na - gyon oda vannak. Ismerôs volt a csendôr, söj töri volt. Nagyon jó csendôr volt, már a cigá nyokkal kapcsolatosan. Apámat nagyon szeret te. Rosszul voltunk az éhségtôl. Kiment apám a er she was crying when she put our belongings everything that she could find quickly: blankets and clothes into the bundle. They lined us up. They took us about one and a half kilometres away to Bakk, all the sixteen families, some one hundred and twenty people. They did not leave anybody behind. At Bakk, we sat at the judge s courtyard in the pouring rain until three o clock in the afternoon and then we departed. We walked to Zalaegerszeg where they put us in the courtyard of the brickwork. By that time there were at least 200 Roma. From the neighborhood they collected the Roma there. They drove us into the shed as if we were sheep. Before us, Jews had stayed there for a long time. The place had not been cleaned, the straw had not been changed. Those poor Jews, they could not wash, so they had become infested with lice and the straw literally swished because of them. My poor mother made a small strawstack, put a sheet above it so the children could sit down. Next afternoon they put us into freight wagons. Sixty people were in one wagon. The train was so long that it needed eight engines to pull the weight. It travelled for one week from Zalaegerszeg to Komárom. When the train stopped, the men got off the wagon to bring water from somewhere. Those who were lucky got some, the others remained thirsty. By the time we arrived, we felt like we had not seen water in our entire lives. At Pápa a gendarme said to my father: Rudi, if you have money go into town and buy something for the children, because they are 15

na shadyu le shavoresa. Me ame te meresa, tu barem le shavoresa ashadyu. Kode phendas muro dad: so gindyis tume, te merna mange sostar muro trajo! Amenca ashadyilas. Ande Komaroma perdeline amen le granyicengo shingale. Shipka sas len, haj lungo por pasha e shipka. Bari rovlyasa marde amen. Ande punre trubulas te zhas, duj kilometeri zhikaj o bunkeri. Devlale, so sa khote! Desh bunkeri, sar ek bari gropa. Savore zhenen kothe ingerde, kattyi zhene samas, inke vi avri ashadyinen. Sa katharutne ingerde kothe romen: rumungrora, beashura, drizanura. Sakofelo romen. Ratyako avile le sulicishti, avri kide le murshen. Deshushtare bershendar zhikaj le efta-ok - to vardesh bershengone manushen. Ingerde le. Najisinde amendar chorre, kode phendas muro chorro dad mure dake: amen ingren, na zhanas kaj, le sama pel shavorra! Avri ingerde les ando nyamcicko them, panzhvardesh bershenca maj palal zhanglem, so kherdyilas lesa. Kaver dyes avile, avri kide le ternye zhulyen, kas nas shavorra. Muri pheny, e Aranka deshokto bershengi sas. Opre las mura cinya phenya, haj mure cine phrales, kade sar te lake savorra avnas. Chi na phende lake khanchi. Le maj buten avri ingerde ando nyamcicko them, butyi te kheren. Amen pale kothe kamne te mudaren. Duj kurke pashjilam ando paji, haj ande chik. Amaro xaben kode sas, tato pajesa tele shorde le shaha, haj kode phende: xan, tume bale! Pala thojimo chi ande lindri na tromardam te gin - dyinas, ej WC kothe sas kaj pamende avilas. 16 városba, a bátyámmal, Gyulával, hozott enni - valót. Azt mondja neki anyám: te, nem megy veled csendôr, szökjél meg a gyerekkel. Ha mi meg is halunk, legalább te maradjál meg a gye - rekkel. Azt válaszolta apám: mit gondolsz, ha ti meghaltok, nekem minek az életem! Velünk maradt. Odaértünk Komáromba, átvettek bennünket a határcsendôrök, vagy kik voltak. Sapkájuk volt, meg egy pár szál toll volt a sapkájuk után. Egy kétméteres bottal tereltek, ütöttek, mint a ré pát. Gyalog kellett menni vagy két kilométert a bunkerokhoz. Istenem, mi volt ott! Tíz bun - ker, mint egy nagy gödör. Mindenkit odavittek, annyian voltunk, hogy még kint az ud va ron is maradtak. Mindenhonnan szállították oda a cigányokat: romungrókat, beást, drizárt. Mindenféle cigányt, ami létezik. Este jöttek a nyilasok, kiszedték a férfiakat. Tizennégy évtôl egész hetven-nyolcvan éves korig. Elvitték ôket. Elbúcsúztak szegények, azt mondta szegény apám anyámnak: minket elvisznek, nem tudjuk hová, vigyázz a gye re - kekre! Kivitték Németországba, ötven évvel késôbb tudtuk meg, mi történt vele. Másnap jöttek, kiválogatták a fiatal nôket, akinek nem volt családja. A nôvérem, Aranka tizennyolc éves volt. Felvette az egyik húgomat meg az öcsémet, mintha az ô gyerekei len né - nek. Nem is szóltak neki semmit. A többieket kivitték Németországba dolgozni. Min ket meg ott akartak elpusztítani. Két hétig szenvedtünk, sárba, vízbe feküdtünk. getting ill. I knew the gendarme. He was from Söjtör. He was a very good gendarme, at least with the Roma. He liked my father a lot. We were ill from hunger. My father went into the town with my brother Gyula and brought food. My mother told him: Hey, the gendarme will not go with you, run away with the child! Then if we die, at least you and the child will survive. My father replied: What are you thinking? If you die, I don t want to live! He stayed with us. We arrived in Komárom and were taken over by the border gendarmes, or whatever they were. They wore caps and on them there were a couple of feathers. They herded us with a two meter long stick and they hit us whenever they could. We had to walk one or two kilometres to the bunkers. Oh my god, it was hell! Ten bunkers like a big hole. They took everybody there. We were so many, that many had to stay out in the courtyard. All Gypsies were taken there: the Romungre, the Beash, the Drizars. All kinds of Gypsies. In the evening the Arrow Cross men came. They sorted out the men. From fourteen to seventy-eighty years old. They were taken away. The poor said goodbye. My poor father said to my mother: They will take us, we don t know where, take care of the children! They took him to Germany, and we only found out 50 years later what happened to him. Next day they came and took those young women who did not have families. My sister Aranka was 18 years old. She picked up one of my little sisters and my little brother as if they

Detehara vurdonesa kide kethane le mulen. Sar pek farmo, kana murdajven le bale: opre suden le po vurdon, pala kode andre dugoske xajing. Kherde ek bari gropa, kothe shudinele, pala kode mesosa shordele tele. Pala kode avile le bombicke reploplanura, kade pashal avile kaj o bunkeri, zhikaj phuv tele bombazisarde o objektumo. Amerikana, anglika, me na zhanav so sas le. Dikhle le rome sar daran. Avilas jekh reploplano, kade tele huri - sardas, lake phaka tele resne pe phuv, hurane papirura rispisardas. Pasha muri dej tordyindom, avri nashlom opre lom jekh, andre ingerdom les. Kode sas pe leste skirime, na daran mure kamade ungrika phrala, na butajig avna khate. Kaver dyes dore o Hitler xutyeldas jek telegrammo, te na ingrena avri le romen, an daro komáromesko bunkeri, zhikaj ej phuv tele marna intrego nyamcicko them. Inke te ashadyuvas duj dyes, muri pheny aba chi avel khere. Sar o kokalo sas chorri. Pe ra tyate apoj avile le nyamcicka ketane, dine amen ge fusuj, haj kode phende: sako kidelpe khetane, haj shaj zhal. Akanak kaj shaj zhas, kana ratyi si? Sakon xutyildas peske shavores thaj gelastar. Chi zhanav apoj, zhi kaj reslas kodo, kaske inke sas papuchi? Na gelem numa panzh meteri, kasavi chik sas amari papuchi tele las pe punre. Gelem zhi kaj er Komárom, kothe andre gelem kaj tordyol o zibano, le shingale avri nash adinde amen, ke le zhuva pernas anda mende. Vash le zhuva nashtig gelem pe zibano, pe punre gelam maj dur, zhi kaj Ács. Kothe o Az ennivalónk az volt, hogy leforrázták a fejes káposztát, hintettek rá egy kis köménymagot, és mondták: egyetek disznók! A fürdésrôl ál - mod ni sem mertünk, a vécé ott volt, ahol épp rá juk ért. Reggelente lovaskocsival szedte össze egy ember a hullákat. Mint egy gazdaságban, mi kor döglenek a disznók: földobálják a kocsi ra, aztán bele a dögkútba. Ástak egy nagy göd röt, oda dobták, aztán mésszel leöntötték ôket. Aztán jöttek a bombázó repülôk, jó közelre a bunkerokhoz is, puhára bombázták az állo - mást. Amerikaiak vagy angolok, mit tudom én. Látták, hogy a cigányok hogy szenvednek. Jött a gép, olyan alacsonyan repült, hogy a szár nya majdnem elérte a földet, röpcédulákat szórt. Anyám mellett álltam, futás ki, felkaptam egyet, bevittem. Az volt ráírva, hogy kedves magyar testvérek, ne féljetek, nem sokáig lesz - tek itt. Másnap állítólag Hitler kapott egy táviratot, hogy amennyiben a Komáromi bunke - rokból nem távoztatja el a cigányokat, porrá verik egész Németországot. Ha még maradunk két napot, a nôvérem már nem jön haza. Csontváz volt szegény. De egy este aztán jöttek a német katonatisztek, bab fôzeléket adtak, és mondták: mindenki pa - kol jon és mehet. De hová tudjunk menni éj sza - ka idején? Mindenki fogta a gyerekét, elindultunk. Hogy meddig ment cipôvel az, akinek még volt egyáltalán? Úgy öt métert, mert a sár levet te. Térdig érô sár volt. Komáromig elgyalogoltunk, ott bementünk a váróterembe, de a csendôrök kizavartak, mert were her children. So the Arrow Cross men did not bother her. They took the others to work in Germany and they wanted to kill us there. We suffered for two weeks. We were lying in mud and water. The only food they gave us was a cabbage, which they poured boiling water on and sprinkled it with a little caraway seed. And they said: Eat pigs! Bathing was out of the question and we went to the toilet wherever we had to. In the morning, a man came and collected the dead with a horse-drawn cart. It was like on a farm, when the pigs died: they put them on the cart and then threw them into the carcass-well. They dug a big hole, they threw them in and spilled lime on them. Then the bombers came, they dropped their bombs close to the bunkers, they bombed the station. They were American or English, I don t know. They saw how Roma were suffer ing. The plane came, it flew so close that its wings almost touched the ground. It distributed leaflets. I was standing next to my mother. Then I ran out and picked one up. It said: Dear Hungarian friends, don t be scared, you won t be here for long! was written on it. The next day Hitler, allegedly, received a telegram saying that if he did not let the Roma leave the bunkers at Komárom, Germany would be destroyed. If we had stayed another two days, my sister wouldn t have made it. She was like a skeleton. But one evening German officers came, gave us beans, and said we could pack and that we were 17

zibanesko shero kodo phendas: Romnye na zhan maj dur, ke keras jek vagono inke thaj khere shaj zhan. Le familijako love mande sas, ande dikhlesko agor sudas andre muri dej. Chi ratyi, chi dyesesa na lom tele kado dikhlo. Mu - ri dej avri las e love thaj gelas te kinel amenge variso xaben, ame kothe asilem ando zibanesko kher. Kanak palpale avilas muri dej aba chi rakh las amen, ke atunchi aba opre gelem ando vagono. Chingardem lake: kathe sam! Gelemtar zhi kaj e Pápa kothe pale malavenas le bombenca. Na resel ande muro shero kat har zhangle e reploplanura, ande zibano ro - ma si? Kodo zibano chi azbade. Ande Pápa po vagono mulas muri lala, lake duj shavora, jekh shej thaj jekh shavo. O jekh, jekh ber shengo sas o kaver duj. Tifuszosha kerdyile. Le ungrike kethane shunde ke rovas thaj kothe avile. Avri line len andar o vagono. Kaj prahosarde le duj cine mulen, chi zhanav. Shajke jek ande jek buzulyi. Khere reslem ande Zalaegerszega. Ando ziba nosko kher na mukhas amen andre, avri gelem pe vulyica, kothe pale avile le nyamcura. Phenen amenge, kathar tumen na zhan khanikaj, beshen tele! Akanak so avla amenca, pale palpale ingren amen? Kothar kaver trin manusenca nashelastar muri pheny, e Aranka. Ande Sárhida gele tele. Khere resle chorre, de pe soste! Pe zidura. Chi jekh gad, chi jekh roj, chi jekh tigalya, chi vudar, chi felyastra nas ando kher. Le gaveszko po poularo, le gazhe avri chorde lendar sakofelo. Pe ratyate apoj vi amen khere reslam: le 18 a tetû hullott belôlünk. Elindultunk gyalog, mert vonatra nem szállhattunk föl a tetû miatt. Ácsig gyalogoltunk, ott aztán újra próbálkoztunk. Az állomásfônök kijött és mondta: asz - szonyok, ne menjenek sehová, kapnak majd egy vagont, az elviszi magukat haza. A család pénze nálam volt, egy kis vállkendôbe varrta bele anyám. Se éjjel, se nappal le nem vettem. Anyám kivette a pénzt, elment a faluba enni - valóért, mi meg ottmaradtunk az állomáson. Jött vissza anyám, keresett bennünket, de sze - gény nem látott minket, mert addigra már a vagonban voltunk. Kiabáltunk neki, hogy itt vagyunk. Elindult a vonat, elértünk Pápáig, ott me gint el kezdték veretni az állomást. Nem fér bele a fejembe, honnan tudták a repülôk, hogy a vonatban cigányok vannak? Azt a vonatot nem bántották. Pápán a vagonban meghalt a nagynéném két gyermeke, egy fiú meg egy lány. Az egyik egyéves volt, a másik kettô. Tífuszosak lettek. A magyar katonák átjöttek, meghallották, hogy sírunk. Kivették ôket a vagonból. Hogy hová temették el a két kis holttestet, nem tudom. Eláshatták ôket a bokorban. Hazaértünk Zalaegerszegre, kiszálltunk a va gonból. Az állomásra nem engedtek be, az ut - cára mentünk, de ott megint jöttek a németek. Innen nem mentek sehová, ide üljetek le! Most mi lesz velünk, újból visszavisznek? On nan másik három emberrel együtt meg szökött a testvérem, Aranka. Gyalog lementek Sárhidára. Hazaértek, de mire mentek szegények haza! free to leave. But where could we go at night? Everybody took their children and left. How long did the shoes of those who still had them last? About five meters, and then they lost them in the mud. The mud reached up to our knees. We walked to Komárom and went into the railway station s waiting-hall. However, the gendarme sent us out because lice were falling out of us. We could not get on the train because of the lice, so we left on foot. We walked to Ács, where we tried again. The station master said to us: Women, don t go anywhere! A wagon will come soon and it will take you home. I had the family s money. My mother had sewn it in my scarf. I would never take it off. My mother took the money out of it and went into the village for food, while we were stayed at the station. When she came back, she was looking for us. But she could not see us because we were already in the wagon. We shouted to her. The train departed and when we arrived at Pápa, the planes started bombing again. I have no idea how the pilots knew that there were Roma in the train. They did not harm that train. At Pápa in the wagon two children of my aunt died: a boy and a girl. One of them was one year old the other two. They got typhus. Hungarian soldiers came over because they heard us crying. They took them out of the wagon. Where did they bury them? I don t know. Probably, they buried them in a bush. We arrived in Zalaegerszeg. We got out of the wagon. We were not allowed to go to the

nyamcura opre shude amen po vagono, kade ingerde amen khere. Kanak tordyolas o zibano, chi mukhnas amen avri, numa detehara. Muri dej chingardas, e Aranka shundas thaj pala amende avilas, phuterdinde o vagono. Khere reslam. Kon khere nashilas aba pha - bardas jag. Po jekh kher inke sas kasht, kodo tele kide. Kon avri asadyilas, kodolen marelas o brishind. Kaver dyes opre ushtyile le romnya, aba ande kaste, sas inke zor, thaj duj kerde khetane kher. Opre gele ando gav, kathar le gazhe xutyilde tover, firizo. Tele avilas le ga - vesko mujalo, thaj avri chingardas: khere avile le gaveske chorre, kon sar zhanel, te zhutil len. Kade ande amenge ek cino xaben, colura ande soste te sovas. Shaj khalem. Kanak chikenalo xaben sas, le roma sa pashlyonas. Le gavesko mujalo vi kodo avri chingardas, sako detehara, sako kher trubul te del panzh litero thud. Me gelom tele pala thud, duvar trubulas te zhav te avel sakoneske thud. Pala jek-duj kurke khere avile duj manusa, kon butyenge ketane sas. An - do Zalaegerszego ande zhulyenge gada huri - sarde pen kade zhangle te ashadyon khere. Kodol apoj shinnas le kasht le romenge te na pahosajven. So le romnye manga kerde, ando gav ame ko do xalam. Andar o vesh ame andam kasht. Baro jiv sas, trin khera mardam tele, te shaj keras jag. Kana avilas o fronto, ando duj khera samas savorezhene. Atunchi le rusura pushke dine mura dake kuj. Sas mashkar amende vi ungrika manusha, ketana, chorre. Chi nashadam khanikas, loshaj - A négy falra. Semmi, egy rongy, egy kanál, egy pohár, egy ajtó, egy ablak nem volt. A falusi nép kirabolta a házakat. Aztán estére leértünk mi is: a németek fölraktak minket egy vagonba, úgy vittek hazáig. Megállt a vonat, de nem akartak bennünket kiengedni, majd csak reggel. Anyám kiabált, meghallották Arankáék, értünk jöttek, kinyitották a vagont. Hazaértünk. Akik elszöktek, már tüzeltek. Az egyik lakáson még rajta volt a fele tetô, azt szedték le. Akik kint rekedtek, verte ôket az esô. Másnap reggel fölkeltek az asszonyok, már akibe még volt annyi erô, megcsináltak két házat. Fölmentek a faluba és kaptak a parasztoktól fejszét meg fûrészt. Lejött a falusi bíró, kidoboltatta a faluban: hazajöttek a falu sze gé - nyei, ki hogyan tudja, segítse ôket. Így hoztak le egy kis ennivalót, takarót. Ehettünk. Amikor zsírosat ettek, az egész telep mind feküdt. Meg kidoboltatta a bíró, hogy minden reggel minden ház öt liter tejet adjon. Én mentem le a tejért, kétszer fordultam, mire kihordtam a tejet a cigányokhoz. Egy-két hét után aztán hazajött két férfi a munkaszolgálatos katonaságtól. Zalaegerszegen voltak, átöltöztek nôi ruhába, úgy tudtak megmaradni. Azok aztán vágták a fát mindenkinek, hogy ne fagyjanak meg. Amit koldultak az asszonyok, abból éltünk. Mentünk kéregetni, az erdôbôl hoztuk a fát. Nagy hó volt, három házat lebontottunk, hogy tüzelni tudjunk. Mikor jött a front, két lakásba húzódtunk mindannyian. Akkor az oroszok meglôtték anyám karját. station, so we went to the streets, but there the Germans came again. You don t go anywhere, sit down! What will happen to us? Would they take us back? My sister Aranka and three other people escaped from there. The walked to Sár - hida. They arrived home, but for what! They only saw the four walls. There was nothing, not even a spoon, a glass, a door, a window, nothing. The village people had robbed the houses. By evening, we had arrived as well. The Germans put us on a wagon and escorted us home. The train stopped, but they did not want to let us out until morning. My mother was shouting, Aranka and the others heard it, so they came and opened the wagon. We arrived home. Those who had escaped were already burning wood. One of the flats had half of its roof, they tore that down. Those who could not get in, were hit by the rain. The next morning the women got up and those who still had some strength mended two houses. They went to the village got axes and saws from the peasants. The village judge came down and had it announced by the sound of the drum that the poor of the village had arrived and everybody should help them as they could. So they brought us some food and blanket. We could eat. When they had greasy food, everybody was lying in the settlement. Then the judge had it announced that every house should give five litres of milk in the morning. I was the one who went to fetch the milk. It had gone there two times before I could get the milk to the Roma. One or two weeks later two men arrived from forced labour service. They had been at 19