KELTÁK A LA-TÉNE KOR EMBERE

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI PROCEEDINGS OF UNIVERSITY OF WEST HUNGARY TERMÉSZETTUDOMÁNYI FÜZETEK NATURAL SCIENCE BROCHURES 13 KELTÁK A LA-TÉNE KOR EMBERE Tóth Gábor SZOMBATHELY 2015

Nyugat-magyarországi Egyetem Egyetemi Kiadó Sorozatszerkesztő Series editor Dr. habil. Puskás János intézetigazgató, főiskolai tanár Szerkesztette Editor Dr. habil. Tóth Gábor egyetemi docens Felelős kiadó Publisher Prof. Dr. Németh Róbert mb. tudományos és külügyi rektorhelyettes ISSN 1419-3604 A kiadvány megjelenését lehetővé tette a CAMPUS HUNGARY (B2/2R/7720) pályázati támogatása Köszönetnyilvánítás: a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, a Magyar Nemzeti Múzeum NÖK, az ARGIS (Ausztria), a Dunamenti Múzeum (Szlovákia) Vezetőinek, Munkatársainak és Mindenkinek, aki segítő szándékkal támogatta a vizsgálatok elvégzését. 2

Magam jelenleg arra törekszem, hogy a száraz tudományos vázra az élet leplét borítsam. A megsárgult csontokra visszavarázsolom a húst s a szerszámokat kézbe adom. (Bendefy-Benda László, 1934) Bevezetés A La-Téne időszak a közép-európai vaskornak a hallstatti korszakot követő második korszaka. A La-Téne kori késő vaskori kelták eredetét keresve, többféle tudományterület eredményeihez fordulhatunk. Régészeti emlékek arra utalnak, hogy a Közép-Franciaország és Csehország közötti területen határozhatjuk meg a Kr. e. 8. századtól kezdődően azt az anyagi homogenitást, amit az 5. század közepétől La-Téne civilizációnak lehet nevezni. Ezzel összhangban Zoffmann Zsuzsanna antropológiai összehasonlításai is azt bizonyítják, hogy a magyarországi dunántúli kelták a csehországi betelepülési irányból érkeztek a Kárpát-medencébe. Ezzel magyarázható a magyarországi, dunántúli minták kapcsolódása a csehországi szériákkal. A szlovákiai késő vaskor embertani anyaga azonban jobban elkülönül a magyar és a cseh temetők embertani leleteitől. Az elkülönülés okaként felmerül a megelőző, a kora vaskori Hallstatt-kori eltérő kelta őslakosság hatása. A betelepülők közös gyökereire utal, hogy a szlovák szerzők dél-szlovákiai lelőhelyek vizsgálata alapján mintáik embertani kapcsolódását a magyarországi lelőhelyekkel, illetve szintén Ausztria irányában tudták meghatározni. Az embertani adatok alapján a kelták őshazája Franciaország északkeleti területein és Németországban, a Rajna vidékén kereshető. A Nyugati-Alpok vidékének embertani párhuzamai is a mai Németország területén határozhatók meg. A Kr. előtti 4. századtól fogva több hullámban érkeztek a Kárpátmedencébe, keveredtek az itt talált népekkel, túlsúlyba kerültek az itt talált népességekkel szemben. Ekkor még a Duna vonalát nem lépték át (csak a Dunakanyar térségében). Az eredetileg nyugat-európai kelták először északnyugati irányból, majd miután a Balkán-félsziget déli részéig is eljutottak, onnan visszahúzódva, másodszor dél felől érkeztek. Ez megmagyarázza a dunántúli és az etruszk minták közt megmutatkozó embertani hasonlóságot. Statisztikailag igazolható, hogy a csehországi kelták erősen kötődnek a dunántúli keltákhoz, s mindkét sorozat nagy hasonlóságot mutat az etruszkokat képviselő sorozattal is, amely a délkelet-európai tömb tagjaként, a délkeleti genetikai kapcsolatot képviseli. Ez azért is érdekes, mert e két sorozatnak más kapcsolata a nagy délkeleti eredetű tömbbel nincs, ami leginkább a nyugateurópai kelták esetében érdemel további figyelmet. 3

Embertani sajátosságok A korszak elején még a korhasztásos (csontvázas) temetkezés, a végén pedig a hamvasztásos temetkezés volt az általános. Ez a rítusváltás megnehezíti a vizsgálatokat, mivel a hamvasztott maradványok, jellegükből adódóan, jóval kevesebb információt hordoznak. Embertani típusokat tekintve két fő csoportot lehet elkülöníteni. Az első egy nordikus és mediterrán csoport, ahol szórványként rövidfejű elemek is jellemzőek. A második egy rövidfejű csoport (cromagnoni, dinári és alpi típusok) helyenként hosszúfejű elemekkel. A Dunántúl területén nagyfokú heterogenitás a jellemző. Feltételezhető, hogy a gracilis és robosztus mediterránok, a nordikusok és a cromagnoidok egy része az őslakosság (vagy a csatlakozott nem kelta töredék népek, hisz vándorlásaik során számos népcsoport töredékeit is magukkal sodorták) képviselői, a rövidfejű népességek pedig a kelta bevándorlók lehettek. Saját vizsgálatok kapcsolódása A Kárpát-medence őskori népességeinek összehasonlító embertani vizsgálataival megszerzett ismeretek és a napjainkban elfogadott eredmények összeforrtak Zoffmann Zsuzsanna nevével. Eredményei, adatai, következtetései irányadóak; az újabb leletek értékelése alapján legfeljebb igazolni, vagy kiegészíteni lehet őket. Szerző az utóbbi években a szombathelyi Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, a Magyar Nemzeti Múzeum NÖK, az ARGIS (Ausztria), a Dunamenti Múzeum (Szlovákia) támogatásával és a Campus Hungary pályázatának segítségével több La-Téne kori temető embertani anyagának vizsgálatát végezte el. Ily módon az alábbi lelőhelyek csontanyagával foglalkozott: Vas megyében Bucsu lelőhelyről hamvasztott sírok. Gencsapáti Besenyőszigetről kevert rítusú temetkezések, amelyek embertanilag a szlovákiai és a dunántúli keltákkal mutatnak szoros kapcsolatot. (Az alföldi keltáktól számított biológiai távolságuk igen nagy.) Sé Doberdó lelőhelyről egy csontvázát tekintve ép állapotban megőrződött újszülött (0-6 hónap) maradványai. Szombathely É-i elkerülő 5. lelőhely áldozati gödréből egy 15-18 éves fiú, mint emberáldozat. Hegyfalu határából birituális (csontvázak és hamvak) temető, egy sírnál koponyalékelés nyomaival. Győr-Moson-Sopron megyéből Kóny lelőhelyről egy gyermek és egy férfi, Győr-Ménfőcsanakról a már ismert kelta kori temető további sírjaiból és gödreiből emberi maradványok. Zala megyéből Sormásról hamvasztott sír. 4

Tolna megyéből Tolna Mözs Csádés-földek és Kender-földek megelőző feltárásai egy nagyobb temető sírjainak csontanyagába engedtek bepillantást. Komárom-Esztergom megyéből Ács sírjai nyújtottak új adatokat. A szlovákiai mintákat Hetény (Chotín) birituális rítusú temetőjének eredményei egészítik ki. Az ausztriai La-Téne keltákat Wohlsdorf lelőhely hamvasztott maradványai (gracilis mediterrán jellegű csonttöredékei) képviselték. 1. kép: Horpasztott koponyasérülés a homlokcsont jobb oldalán (Kóny lelőhely, 35-50 éves férfi) 2. kép: Gödörbe szórt emberi csontmaradványok in situ vizsgálatra szállítva (Wohlsdorf lelőhely, ARGIS archívum) 5

3. kép: A gödörbe szórt emberi csontmaradványok CT-felvétele (Wohlsdorf lelőhely, ARGIS archívum) Ismereteink összegzése Az őskor négy periódusa közül (neolitikum, rézkor, bronzkor, vaskor) ebből a korszakból van a legkevesebb embertani lelet; ezeket a népességeket ismerjük embertanilag a legkevésbé. A dunántúli kelta népesség területi elődjének csontvázas embertani vizsgálati anyaga még viszonylag ismeretlen, statisztikailag nem értékelhető. A temetők csontanyagának vizsgálata alapján általánosan megállapítható, hogy gyakran hiányoznak az újszülött korú, illetve a csecsemő halottak. Ez a jelenség azonban feltehetően nem annak tudható be, hogy az egykori emberek meghalt gyermekeiket nem a temetőben temették volna el, hisz például az újabb ménfőcsanaki leletek közt jelentős ennek a korcsoportnak a képviselete. Talán a temetők egyes (esetleg feltáratlan) részeiben külön temették őket amúgy is kisebb sírmélységgel, így a lelőhelyeken végbement erózió, talajmunkák a különben is rosszabb megtartású gyermekcsontokat megsemmisíthették. 6

4. kép: Két gyermek sírja Győr-Ménfőcsanak lelőhelyen (KÖSZ archívum) A születéskor várható élettartam tekintetében Zoffmann Zsuzsanna összegző munkái alapján nagy általánosságban elmondható, hogy a nemek között nincs számottevő különbség; a várható élettartam alakulásában a középső neolitikumtól a vaskor végéig semminemű növekedési vagy csökkenési tendencia nem figyelhető meg. A várható élettartam 20 és 44 év között variál. A 15-19 éveseknél 19 és 31, a 20-24 évesek esetében pedig 14 és 29 év közé esik. Ez az adat a 15-19 éves férfiaknál 18 és 32, azonos korú nőknél 17 és 33 év, a 20-24 éves férfiaknál 13 és 29, azonos korú nőknél pedig 12 és 29 év között van. A férfiak és nők egymáshoz viszonyított megközelítően azonos aránya megfigyelhető, enyhe nőtöbblettel, aminek magyarázata akár az is lehet, hogy a férfiakat otthonuktól távol érhette a halál, s eltemetésükre is ott kerülhetett sor. Az egyes népcsoportok egymás közötti keveredése már a Kárpát-medencébe történő beáramlását megelőzően is végbe mehetett. Lehetséges, hogy a Dunántúlra már eleve tipológiailag heterogén populációk érkeztek. A népességek további keveredése minden bizonnyal a Kárpát-medencei autochton népcsoportokra is kiterjedt; ez a heterogenitást tovább növelhette. A dunántúli és a mai csehországi kelták ágához tartozhattak a mai szlovákiai kelták népcsoportjai is, melyek azonban vagy szám szerint kevesebben lehettek, vagy erősebb autochtonokkal (helyi népességekkel) találták magukat szembe, aminek következtében a helyiek és bevándorlók közti keveredés az utóbbiak biológiai asszimilációját eredményezhette. 7

Hegyfalu, M86 megelőző feltárás Újabb eredmények A 2012-13-ban, a Savaria Megyei hatókörű Városi Múzeum munkatársai által, Hornok Péter régész vezetésével végzett, az M86 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó megelőző ásatások, a Vas megyei Hegyfalu térségében, egy birituális La-Téne kori temető sírjait hozták felszínre. A feltárások során a 22 sír mellett egy üres, talán jelképes temetkezés, valamint a temetőhöz tartozó árkok, oszlophelyek, gödrök kerültek elő. A sírokat szinte kivétel nélkül megbolygatták. A temetőrészlet tíz sírját négyszögletes kerítőárok övezte. Kialakításuk során előszeretettel használták fel a szomszédos sírok már meglévő árkait. Az árokkal övezett területek sarkaiban gyakran került elő oszlophely, vagy kisebb gödör. Az árokkal övezett sírok tömeges előfordulása révén a hegyfalui temető olyan kronológiailag is hasonló helyzetű lelőhelyekkel mutat rokonságot, mint a közeli ménfőcsanaki, a Délnyugat-Szlovákiában fekvő dubniki, valamint az alsóausztriai mannersdorfi és pottenbrunni temető. A vizsgálatra alkalmas állapotú leletek alapján a temető a La-Tène B időszakban volt használatban. Három, egymás közelében elhelyezkedő csontvázas temetkezés esetében a sírgödör feltűnően nagyméretű volt. Ezek egyike volt a KE 103. számú sír is, amelyből egy fegyveres férfi váza került elő, koponyáján trepanálások nyomaival. A négyszögletes árokkal övezett, teljesen feldúlt sírgödörben, egy majdnem K-Ny-i tájolású csontváz mellett vaskard, lándzsahegy, egy palack töredékei és tojáshéj került elő. A sír északi szélén elszenesedett deszka maradványa került elő, ami valamilyen sírépítmény vagy koporsó használatára utal. A vizsgálatra került 22 sír temetkezésein kívül további hamvak származnak a sírokat övező árkokból, illetve két esetben a hamvasztásos sírban vázcsontok is voltak. Ily módon 9 korhasztásos (csontvázas) és 18 hamvasztott személy maradványainak vizsgálatát végeztük el. Vizsgálható korhasztásos csontmaradványok: KE 55. Két személy csontmaradványai. 1. személy: post mortem deformálódott, töredékes koponya (rövidfejűség). Europid jellegű, rhomboid, ívelt és curvoccipitális koponya, mély fossa caninával. 8 vizsgálható fog a felső fogívből. Fogkopás: profunda compensata. Obliteráció: III. stádium. Életkora: 30-45 év. Nemi kifejezettség értéke a koponya 8 jellege alapján: +0,88, férfi. 2. személy (szórvány?): 1 nyaki és 1 ágyéki csigolya. Juvenisek záródása alapján becsült életkora 15-18 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. 8

KE 70. Ép (mérhető) vázcsontok, koponya nincs. Szórvány: állatcsont. Életkora a juvenisek záródása alapján 22-24 év. A medence 3 és a combcsont 2 jellege alapján a nemi kifejezettség értéke -0,6, nő. (Ez a meghatározás a fiatal életkorra való tekintettel bizonytalan.) Becsült testmagasság 154,6 cm; Martin szerinti közepes termet. A felkarcsontokon fokozott fizikai igénybevétel okozott elváltozásokat. A bal oldali sípcsonton, sarokcsonton és lábközépcsontokon melléklet okozta zöldes színű patina. KE 73. Töredékes koponya, töredékes felső- és alsó végtagcsontok. 2 egygyökerű fog fogkővel és egy kétgyökerű radix. Fogkopás mértéke profunda incompensata. Obliteráció: IV. stádium. Életkora 40-50 év. Nemi kifejezettség értéke a koponya 8 jellege és a combcsont 1 jellege alapján: +0,78, férfi. Alkarcsontokon fokozott fizikai igénybevétel okozta elváltozások. KE 82. Töredékes koponya (lapát alakú metszőfog), töredékes vázcsontok. Életkora a fogazat és az orsócsont mérete alapján 1-2 év. Nemi hovatartozása ebben az életkorban morfológiai jellegek alapján nem eldönthető. KE 89. Nagyon töredékes koponya és váz. Obliteráció: I. stádium, sérült femur belső szerkezete: I-II. stádium. Életkora: 25-35 év. Nemi kifejezettsége a combcsont két jellege alapján -0,5, feltehetően nő. A felkarcsontokon fokozott fizikai igénybevétel okozta elváltozások. Orsócsont töredéken melléklet okozta zöldes színű patina. KE 91. Bal oldali combcsont diafízisének errodált töredékei. Méret és szerkezet alapján életkora az adultus korra tehető. A linea aspera semleges kifejezettsége alapján feltételezhetően inkább női maradvány. KE 103. Töredékes és hiányos koponya és váz. A 26 vizsgálható fog kopása: profunda compensata. Obliteráció: III. stádium. Életkora 35-45 év. Nemi kifejezettség értéke a koponya 5 jellege alapján és a medence és a combcsont 1-1 jellege alapján: + 1,14, férfi. Ezt megerősíti a vázcsontok robosztus megjelenése is. A rendkívül töredékes és kóros folyamatot vagy elváltozást nem mutató koponya bal oldali falcsontjának két hiányos darabja összeilleszthető. Rajta a sutura coronalis mögött 28 mm-el, a sutura sagittalis alatt 45 mm-el egy 17 mm átmérűjű, gyógyulási nyomot nem mutató, kerek, fúrt trepanációs nyílás, amely a belső corticalisban fejeződött be, onnét a csontkorongot (a szél tanúsága szerint) úgy pattintották ki. Ezzel a módszerrel az agyburkok nem sérültek meg a beavatkozás során. A teljes trepanációhoz kapcsolódik, azt jelképes treapnációként metszi egy sekélyebb befejezetlen furat azonos átmérőjű íve. 9

5. kép: Fúrt trepanáció nyílása a falcsonton (Foto: Török Tamás) KE 123. Hiányos és töredékes váz, koponya nélkül. Sérült combcsont belső szerkezete II. stádiumú élettani elváltozást mutat. Életkora, figyelembe véve a facies auricularis megjelenését is: 30-34 év. Nemi kifejezettsége a mednce 2 és a combcsont 2 jellege alapján -1,0, nő. Becsült testmagassága 157,2 cm; Martin szerinti nagyközepes termet. Ágyéki csigolyákon kifejezett kétoldali, oldalirányú peremképződés. KE 128. Agykoponya töredékei, töredékek a medencéből, felső- és alsó végtagokból és a bordákból. Obliteráció: IV. stádium. Életkora 40-60 év. Nemi kifejezettség értéke a koponya 4 jellege, a medence 2 jellege és a combcsont 1 jellege alapján -0,57, nő. A bal oldali singcsont középső alsó harmadának határán védekező kartartással kapcsolatba hozható gyógyult törés. Vizsgálható hamvasztásos csontmaradványok: KE 4. A hamvak tömege 130 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 800 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, medencéből, alsó- és felső végtagokból. Méret és általános megjelenés alapján életkora az adultus kategóriába tartozik. A linea aspera kifejezettsége -1, nőies megjelenésű. KE 6. A hamvak tömege 480 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 400-550 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, 10

medencéből, alsó- és felső végtagokból. Életkora az I-es stádiumú obliteráció alapján 25-35 év. A semleges megjelenésű processus mastoideus és a +1-es kifejezettségű occipitális felszín alapján feltételezhetően férfi. KE 8. A hamvak tömege 2 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 550 Celsius fok. Azonosítható töredékek a felső végtagból. Méret és általános megjelenés alapján életkora az infans-juvenis kategóriákba tartozik. Nemi hovatartozása nem eldönthető. KE 13. A hamvak tömege 1 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 800 Celsius fok. Csöves csont indifferens töredéke. Életkora és nemi hovatartozása nem becsülhető. KE 15. A hamvak tömege 2 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 800 Celsius fok. Csöves csont töredékek. Életkora és nemi hovatartozása nem becsülhető, de az infans kort valószínűleg meghaladja. KE 16. A hamvak tömege 180 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-700 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, medencéből, alsó- és felső végtagokból. Juvenisek záródása alapján életkora 14-17 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 24. A hamvak tömege 2 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-700 Celsius fok. Csöves csont töredékek. Méret és általános megjelenés alapján életkora 2-10 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 51. A hamvak tömege 110 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-400 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, alsó- és felső végtagokból. Méret és általános megjelenés alapján életkora a juvenis-adultus kategóriába tartozik. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 52. A hamvak tömege 245 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 250-300 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, bordákból, medencéből, alsó- és felső végtagokból. Életkora a robosztus megjelenés és a III. stádiumú obliteráció alapján 30-40 év. Robosztus csontozata alapján valószínűleg férfi. Állati csigolyák és bordák is elkülöníthetők a csontanyagban. KE 64. A hamvak tömege 105 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-550 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, valamint csöves csontok töredékei. Életkora az I. stádiumú obliteráció és a csontméretek alapján 15-30 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 83. A hamvak tömege 55 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-350 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, alsó- és felső végtagokból. Méret és általános megjelenés alapján életkora az adultus kategóriába tartozik. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 86? (50 KE sírban talált hamvak). A hamvak tömege 5 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-400 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, alsó- és felső végtagokból. Femur disztális epifízisének mérete és általános megjelenése, ízfelszíne alapján életkora 20-30 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. Azonos fizikai jellemzői 11

alapján a maradványok a külön csomagban lévő KE 86. számú maradványokhoz tartoznak. Tömegük 60 gramm. Az állkapocs feje a nemi hovatartozásra vizsgálva indifferens kategóriájú. KE 91. A hamvak tömege 5 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 500 Celsius fok. Azonosítható töredékek a felső végtagokból, illetve 1 fog. Életkora a fog alapján 15-20 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 92. A hamvak tömege 175 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 200-400 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, alsó- és felső végtagokból. Életkora az I. stádiumú obliteráció és a juvenisek nyitottsága alapján 17-20 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 93. A hamvak tömege 845 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-550 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, az arckoponyából foggyökér, bordából, medencéből, alsó- és felső végtagokból. Életkora az I. stádiumú obliteráció, a juvenisek záródása és a fog gyökércsúcsa alapján 18-25 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 113. A hamvak tömege 265 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-400 Celsius fok. Azonosítható töredékek az alsó- és felső végtagokból. Méret és általános megjelenés alapján életkora az adultus kategóriába tartozik. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 119. A hamvak tömege 265 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 450-550 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, fogak, alsó- és felső végtagokból. Életkora a fogak alapján 11-15 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. KE 121. A hamvak tömege 275 gramm. A fizikai jellemzők alapján az égetési hőfok kb. 300-400 Celsius fok. Azonosítható töredékek az agykoponyából, fogak, felső végtagokból. Életkora a koponyacsont vastagsága és rétegei, a caput fem mérete, a foggyökerek és a fogváltás alapján 4-6 év. Nemi hovatartozása nem megállapítható. A vizsgált csontvázas sírok csontanyaga minden tekintetben alacsony reprezentativitású, megtartása rossz. A hamvasztott maradványok mennyisége, tömege és kiégetettsége tág határok között mozog. A fizikai jellemzők alapján a gyakoribbnak tekinthető alacsony hőfokú égetettségtől a magasabb hőfokig bezárólag akár azonos temetkezésen belül is változatos képet kapunk. Ez megfelel többek közt a Ludas lelőhely hamvasztott anyagán történt megfigyeléseknek is. Ugyanakkor az időszak nem egységes hamvasztási gyakorlatára utal például az Ordacsehi Kécsimező lelőhelyről az egyenletes, magas hőfokú égetésre utaló fizikai jellemzők ismertetése, vagy pedig az ausztriai Wohlsdorf lelőhely egységesen alacsony hőfokon végzett hamvasztásai. Megemlítendő, hogy a hegyfalui hamvasztott maradványok között a gerinc csigolyái nem fordultak elő, a medence töredékei is ritkán. Ez arra utalhat, hogy a jelentősebb hőhatás a törzsre irányult, a végtagok és a fej nem a tűz centrumában feküdt. A holttesteket valószínűleg hanyatt fekvő 12

helyzetben helyezték a máglyára, amelynek nagyobb tüze, parazsa a törzs alatt lehetett. A szélen lévő területekről történhetett (eltérő mennyiségben) a csontdarabkák összegyűjtése. A vizsgálatok szerint mindkét rítus szerint temettek férfiakat és nőket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt egy település temetője került feltárásra. Becslés tehető a paleodemográfiai viszonyokra. A maradványok alapján a születéskor várható élettartam 26,0 évre tehető. A szükséges modellek alkalmazásával történt korrekció után ez az érték azonban csupán 17,5 év. A 15 éves kort megértek további várható élettartama férfiak esetében 23,2 év, nőknél pedig 18,7 év. Nők esetében két halandósági csúcsot becsülhetünk, egy kisebbet a szüléssel-, gyermekággyal kapcsolatban 15-20 éves korban, majd egy magasabb halandóságot 25-30 éves korban. A férfiaknál egy halandósági csúcs a jellemző; 30-40 éves korban. Ezek a tapasztalt és becsült értékek megfelelnek a az időszakra jellemző számított értékeknek. Hosszúcsontok alapján két nő esetében lehetett testmagasságot becsülni. A 154,6 cm-es és 157,2 cm-es értékek kissé elmaradnak az Éry Kinga által (36 nő átlagértéke alapján) a vaskorra meghatározott 158, 77 cm-es átlagtól, de illeszkednek a variációterjedelembe. Palopatológiai szempontból fontos lelet a KE 103-as számú férfi falcsontjának tényleges- és azt metsző jelképes trepanációja, amely az amúgy kisszámú hazai vaskori trepanációk újabb érdekes darabja. A két furat azonos átmérőjű, gyógyulási nyomot nem mutat. Hasonló, két egymást metsző (csak eltérő méretű: 18 és 14 mm átmérőjű), női koponya falcsontjába fúrt, gyógyulási nyomot nem mutató trepanációs nyílásról a ménfőcsanaki kelta anyagból Czigány Jenő és Egry Ildikó számolt be. Feltételezésük szerint leletük szoros kapcsolatban állhat a Bécsi-medence területén (Katzelsdorf és Guntramsdorf) talált azonos kelta időszakba tartozó lelőhelyek koponyalékeléses leleteivel. Az ismertetett 4 ausztriai koponya lékelését is fúróval végezték, túlélési nyom azokban az esetekben sem volt. Eltérés a ménfőcsanaki eltérő átmérőjű furatokkal szemben, hogy a Bécsi-medence kelta sírleletein, amelyek között 1 2 vagy 3 egymásba kapcsolódó lyuk szerepel, azonos átmérőjű fúróhengerrel végezték a beavatkozást. Ezek alapján a Hegyfalu térségében előkerült trepanáció technikája és kivitelezése is (a ménfőcsanaki kapcsolódáson túl, amire a régészeti leletanyag is utal) szintén a Bécsi-medence lelőhelyeivel mutat párhuzamot. Eredményeinket a dél-szlovákiai leletanyaggal összevetve azt tapasztaljuk, hogy Vlcek összefoglaló munkája bemutat több koponyán is, túlélési nyomot nem mutató, fúrt terpanációs nyílást. Azok átmérői azonban általában jóval nagyobbak; 30 mm felettiek. (Túlélési nyomokat más technikával készült trepanált koponyákon igazolt.) Ezek alapján, a hasonlóságok és eltérések figyelembe vételével, a hegyfalui koponya (és népesség) kapcsolódása valószínűleg inkább az ausztriai népcsoportok irányában (Bécsi-medence) kereshető. 13

Ács, Győr-Ménfőcsanak, Tolna-Mözs Ács lelőhelyen 2009-ben Fűköh Dániel-, Győr-Ménfőcsanak lelőhelyen 2010- ben Ilon Gábor, Tolna-Mözs lelőhelyen 2009-ben Cséki Andrea régészek vezetésével tárták fel a vizsgálatba bevont La-Téne kori csontanyagot, sírokat (gödröket). Ács Bőnyi úti dűlő: STR 1. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő, hogy a két életbeni fogvesztésen kívül vizsgálható 29 fog közül caries 13 esetben fordul elő. Nemi hovatartozása 23 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok gracilitását: nő ( 1,52). Életkora a négy korjelző, a juvenisek záródása és a fogazat alapján: 24-25 év. A sacrum és az L-5 csigolya ízületénél jobb oldalon, a lumbalis csigolyákon bal oldalon ligamentum ossificatio. Gerinc oldalirányú ferdesége. Végtagcsontok aszimmetriája. 6. kép: Az STR 1-es számú sír STR 2. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek alapján: 5-10 év. STR 4. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek alapján: 6-9 év. 14

Győr-Ménfőcsanak, Szélesföldek: (A lelőhelyről már ismertek kelta kori leletanyag embertani eredményei Köhler Kitti és Czigány Jenő közléseiből.) STR 1304. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve. Nemi hovatartozása 15 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi (+0,67). Életkora a juvenisek és a koponya varratainak nyitottsága és a fogazat alapján: 18-20 év. Megemlítendő a mély fossa canina és a sutura coronalis előrehaladott csontosodása. Taxonomiailag rövidfejű europid csoportba sorolható. STR 1380 K. Töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 1-2 év. Jobb parietalen anaemiára utaló poroticusság. (Orbiták nem vizsgálhatók.) Megjegyzés: koponya hosszúfejűnek imponáló. A csontokon homokkő réteg. STR 1380 Ny. Töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 6-9 év. A koponya hosszú, keskeny (M1: 182, M8: 130, keskeny, magas arc). Megjegyzés: csontokon homokkő réteg. Szórvány tibia, 1,5-2 éves; tartozhat a 1380 K sírhoz. STR 1380. Lábcsont darabok. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontfejlettség alapján: 5-10 év. Megjegyzés: tartozhat a 1380 Ny sírhoz. STR 1779. Post mortem sérült koponya és váz. Fogstátusz felvéve, alsó frontfogakon fogkő. Nemi hovatartozása 22 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi? (+0,36). Életkora az obliteratio, a symphysis, a fogazat és a bordavégek alapján: 25-30 év. Megemlítendő a Worm-féle csontok megléte. A bal oldali os parietalen a tuber mögött kb. 20 mm-es, szövődménymentesen gyógyult, kerek, horpasztott sérülés, mely csak a külső corticalis réteget és spongiosát érintette. A nyaki csigolyákon minimális peremképződés. A humerusokon fizikai stress okozta elváltozások. Jobb oldali humerus: fossa olecranii vonalában gyógyult törés, minimális. A kapcsolódó ulna sérülés nélkül, kissé módosult ízfelszínekkel. Taxonomia: mesocephal europid. STR 4578-ból, állatcsontok közül. Koponya és váz töredékei. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek alapján: neonatus. STR 6049. Koponya jobb oldala, váz. Fogstátusz felvéve, alsó frontfogakon fogkő. Nemi hovatartozása 20 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi (+0,25). Életkora a négy korjelző és a fogazat vizsgálata alapján: 43-47 év. Fizikai stressz okozta elváltozások a humeruson, calcaneuson. Taxonómiailag: gracilis mediterrán. STR 6328. Nyakszirt pikkely töredéke. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek alapján: 0-6 hónap. 15

STR 7642. Lapos koponyacsont töredékek. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és struktúra alapján: neonatus. STR 8624. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 5-7 év. STR 9010. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 6-7 év. Cribra orbitalia stad. I. l.s. Tolna-Mözs, Községi Csádés-földek: Valószínűleg ehhez a népességhez tartozik a Tolna-Mözs, Kenderföldek-dűlő lelőhelyről ismert kelta kori leletanyag is. STR 17. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő a jobb felső 2-es anatómiai hiánya, a helyén ferdén inplantálódott 3-assal. Három életbeni fogvesztés mellett 15 fog vizsgálható, amelyből 5 esetben caries azonosítható. Nemi hovatartozása 15 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő ( 1,2). Életkora az obliteratio, a humerus belső szerkezete és a fogazat alapján: 50-65 év. Fizikai stressz okozta elváltozások a humeruson. Megjegyzés: zöldes színű patina: mindkét radius, mindkét ulna, mindkét tibia bokatája, mindkét fibula bokatája, jobb oldali caput és collum femoris. STR 43. Hosszúcsont- csigolya- medence- koponya töredékek, fogak. Fogstátusz felvéve, 25 fog vizsgálható, amelyből 3 esetben caries azonosítható. Nemi hovatartozása 11 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő? ( 0,6). Életkora az obliteratio és a fogazat alapján: 25-40 év. Megemlítendő a Worm-féle csontok léte. Megjegyzés: a 30-as számú leletkísérő csomagban vas rög. Zöldes színű patina: mindkét radius, mindkét ulna, medence töredék. STR 54. Post mortem sérült koponya és töredékes váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő az 5 életbeni fogvesztés, valamint a vizsgált 24 fogból a 6 caries és egy radixig lepusztult fog. Nemi hovatartozása 19 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő ( 1,32). Életkora az obliteratio, a humerus és a femur belső szerkezete és a fogazat alapján: 26-32 év. Megemlítendő a foramen olecrani. A bal oldali caput mandibulae-n ízfelszíni degeneratio. Taxonomia: gracilis mediterrán. Megjegyzés: zöldes színű patina: mindkét radius, mindkét ulna, mindkét tibia, mindkét fibula, jobb oldali clavicula, háti csigolya töredéke. STR 57. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 10-14 év. Cribra orbitalia, Stad. I. STR 68. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő a jobb felső 6-os esetében az abscessus. Nemi hovatartozása 14 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi (+0,71). Életkora az obliteratio, a femur belső 16

szerkezete és a fogazat alapján: 30-40 év. A koponya belső felszínén Pacchioni-gödrök. Taxonomia: europid (rövidfejű formakör). Megjegyzés: állatcsont és fémdarab csontanyagban. Femur töredékeken és alkaron vasoxid. STR 70. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő a 2 életbeni fogvesztés, valamint a vizsgált 18 fogból az 5 caries és a frontfogakon a fogkő. Nemi hovatartozása 19 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő ( 1,11). Életkora az obliteratio, a humerus és a femur belső szerkezete és a fogazat alapján: 26-32 év. Megemlítendő a foramen olecrani l. u. és az ossa Wormiana. Taxonomia: europid (rövidfejű formakör). Megjegyzés: jobb humerus középrészén zöldes színű patina. STR 261. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 1-2 év. STR 381. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő a 7 életbeni fogvesztés, a 13 vizsgált fogból 1 radix és 2 caries, valamint a fogkő. Nemi hovatartozása 14 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő ( 1,21). Életkora az obliteratio, a humerus és a femur belső szerkezete és a fogazat alapján: 55-61 év. Koponya felvehető mérete: M1: (189). Taxonomia: europid (hosszúfejű formakör). Megjegyzés: zöldes patina mindkét tibián, mindkét fibulán, jobb radiuson és jobb ulnán. STR 382. Koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 14-16 év. STR 383. Töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és a fogazat alapján: 6-8 év. STR 387. Töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő a 13 életbeni fogvesztés. Nemi hovatartozása 16 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő ( 0,69). Életkora az obliteratio, a humerus és a fogazat alapján: 41-55 év. Minimális depressio biparietalis circumscripta. A thoracalis csigolyákon minimális peremképződés, mindkét humeruson fizikai stressz okozta erős izomtapadások. Taxonomia: europid (mesocran). Megjegyzés: zöldes patina mindkét ulnán, mindkét radiuson, mindkét csípőlapáton, mindkét tibián, fibula töredéken. STR 418. Koponya töredékek, medence és alsó végtag darabok. (Szórványként csöves csont darabok; férfi, 25-35 év.) Nemi hovatartozása 2 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi? (+1,0). Életkora a symphysis, a femur belső szerkezete, és a juvenisek alapján: 18-20 év. STR 420. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusz felvéve, megemlítendő a frontfogakon a fogkő. Nemi hovatartozása 9 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő ( 0,67). Életkora az obliteratio, a femur és a fogazat alapján: 25-35 év. A humeruson fizikai stress okozta elváltozások. 17

A feltárási körülmények és a csontanyag vizsgálatának eredményei alapján mintáink egyik esetben sem reprezentálják az egykori népességeket. A régészeti adatközlésen és az egészségi állapotra vonatkozó őskórtani megfigyeléseken kívül azonban kísérlet tehető népességtöredékeink embertani párhuzamainak/kapcsolatainak keresésére. A dunántúli kelták, a szlovákiai kelták eredményeiből, a nyugat-svájci, kelet-svájci és dél-németországi kelta kori eredményekből képzett összevont mintákkal történt Penrose-alapú összehasonlítás alapján (fenntartásokkal ugyan) de megállapítható, hogy a ménfőcsanaki minta (Ny-Dunántúl) a kelet-svájci és a dél-németországi mintákkal mutat hasonlóságot, távolabb helyezkedik el a nyugat-svájci, még távolabb a szlovákiai és dunántúli mintáktól. A tolnai minta (DK-Dunántúl) pedig pont ezzel ellentétben, a szlovák és a dunántúli mintákkal mutat hasonlóságot, de a nyugat-európai mintákkal nem mutat párhuzamot. Hetény (Chotín) 1971-72-ben, Ratimorsky Piroska régész vezetésével, a szlovákiai Hetény (Chotín) térségében késő kelta kori temetőt tártak fel. A vizsgált csontanyag a komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeum gyűjteményében található. A homokkitermelés következtében felszínre került temető leletmentése során, a régészeti összegzés alapján, a birituális La-Téne kori temető 47 sírját (43 csontvázas, 4 hamvasztott sír) sikerült megmenteni. A LB2a-b időszakra keltezhető sírok rendszertelenül helyezkedtek el; nem volt soros temetkezés, sem horizontális-, sem vertikális rendszert nem sikerült megállapítani a sírok elhelyezkedésében, sem pedig szuperpozíciót. A tájegység temetőire jellemző egységes tájolástól csupán a 41. sír tért el. Az ebben lévő csontváz a többi, hanyatt fekvő váztól abban is különbözött, hogy hason fekvő helyzetben feküdt. Régészetileg nézve, a sírokban jelentős a mellékletként szereplő leletanyag; a különböző mellékletek és fegyverek (a csontanyagon ezt jelzi a fémre jellemző zöldes színű patina megjelenése). A csontanyag minden tekintetben alacsony reprezentációs értékű. Erősen töredékes, rossz megtartású, hiányos, errodált, illetve növényi gyökerek humuszsavától és feszítő roncsolásától aprózott. A vázcsontok kevés kivétellel statisztikailag nem értékelhetőek, mindössze 9 felnőtt esetében volt lehetőség a vázcsontméretek felvételére, a többi esetben csupán néhány, önmagában nem informatív méretet lehetett rögzíteni. A váz megtartása alapján feltételezhetően jó megtartású koponyák évtizedekkel ezelőtt más múzeumok gyűjteményébe kerültek, vizsgálatba nem tudtuk őket bevonni, ily módon a megmaradt koponyatöredékeken általában csak értékelhető információtartalom nélküli egyes méreteket lehetett felvenni. Az általánosan rossz megtartású, illetve az ép koponyákat nem tartalmazó csontanyag feldolgozása alapján a népesség eredetére vagy genetikai 18

kapcsolataira nézve összehasonlítások nem tehetők; az eredmények adatközlő jellegűek. A vizsgálatok szerint a temetőbe (mindkét rítus szerint) temettek férfiakat és nőket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt egy település temetője került feltárásra. A férfiak és nők aránya kiegyenlített. Feltűnő a gyermeksírok kis száma, de ez a korra- és tájegységre nézve jellemző, hisz például Csúz (Dubník) birituális temetőjében a 30 csontvázas sírból is csupán 5 gyermeket lehetett meghatározni, a kutatók általánosnak tekintik szlovák területeken a gyermeksírok kis számát (5 % alattinak). Becslés tehető a paleodemográfiai viszonyokra. A maradványok alapján a születéskor várható élettartam 30,2 évre tehető. A szükséges modellek alkalmazásával történt korrekció után ez az érték azonban csupán 20,5 év. A 15 éves kort megértek további várható élettartama férfiak esetében 21,8 év, nőknél pedig 13,3 év. Ezek a tapasztalt és becsült értékek kissé elmaradnak az időszakra jellemző számított értékektől. Nők esetében két halandósági csúcsot becsülhetünk, egy magasabbat a szüléssel-, gyermekággyal kapcsolatban 20-24 éves korban, majd egy alacsonyabb halandósági csúcsot 30-34 éves korban. A férfiaknál egy kisebb halandósági csúcs a jellemző 20-24 éves korban, majd egy magasabb 40-44 éves korban. Ezek a halandósági értékek kissé alacsonyabbak, mint amiket franciaországi adatok alapján határoztak meg. A férfiak és nők csontozatán jelentős az ivari dimorfizmus, ami a két nem eltérő eredetére, eltérő etnikai hátterére is utalhat. Míg a férfiak erőteljes, robosztus megjelenésűek (egyes koponyatöredékek alapján nordikus típusbesorolással), addig a női vázak a gracilis embertani típusok jellemzőit mutatják. A számított testmagasságok is a nemek közti termetbeli különbségre utalnak. A hosszúcsontok alapján 4 nő esetében lehetett testmagasságot becsülni. A 157,35 cm-es átlag érték kissé elmarad az Éry Kinga által a vaskorra meghatározott 158,77 cm-es kárpát-medencei átlagtól, de illeszkedik a variációterjedelembe. (Megjegyzendő, hogy Gomolčák 3 nő hosszúcsontjai alapján ennél is magasabb, 160,96 cm-es átlagot tudott becsülni.) A férfiak közül 5 esetben lehetett a testmagasságot kiszámítani. A 172,08 cm-es átlag meghaladja az Éry Kinga által meghatározott 167,26 cm-es termetátlagot. Mindkét nem esetében jellemzően rossz a fogazat állapota, gyakori a caries előfordulása. A hamvasztott temetkezésekre jellemző, hogy a maradványok közt többnyire a koponya lapos- és a végtagok hosszú csontjainak töredékei azonosíthatóak. Az égetési hőfok a fizikai jellemzők alapján változatos, a jól kiégett maradványoktól a gyengébben (közepesen) kiégett maradványokig terjed; 400-800 Celsius fok közötti. Megfigyelhető, hogy a már megelőzően mosott és rendszerezett korhasztásos csontanyagban is előfordulnak állati csontok (mellékletre vagy pedig temetéssel kapcsolatos lakomára utalva), a kiskérődzők (juh, kecske) csontdarabjai a hamvak közt általánosnak tekinthetőek. 19

7. kép: Sorvadt állcsont és sorvadt állkapocs az életbeni fogvesztés után (44-53 éves férfi) FELHASZNÁLT ÉS JAVASOLT IRODALOM: Acsádi, Gy., Nemeskéri, J. (1970): History of human life span and mortality. Akadémiai Kiadó, Budapest. Balázs A., Hornok P., Tóth G. (2015, megj. alatt): Birituális La-Téne kori temető Hegyfalu határában (Vas megye). Specimina Electronica Antiquitatis 21. Bujna, J. (1989): Das laténezeitliche Gräberfeld bei Dubník. I. Slovenská archeológia 37(2): 245 354. Czigány J. (2000): Rendellenes méretű és alakú gyermekkoponyák paleopatholgiája. Aesculart, Budapest. Czigány J., Egry I. (2007): Egy ritka lékelt koponya a ménfőcsanaki kelta temetőből. Folia Anthrop. 5: 37 44. Cséki A. (2012): Tolna-Mözs Községi Csádés-földek (Tolna megye, TO 02. lelőhely). In: Kvassay J. (szerk.): Évkönyv és jelentés a K. Ö. Sz. 2009. évi feltárásairól. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest. 16 17. 20

Éry K. K. (1984): Kelta csontvázak Zichyújfaluról. Anthropologiai Közlemenyek 28: 33 38. Éry K. (1992): Útmutató csontvázleletek vizsgálatához. ELTE Kézirat, Budapest. Éry, K. (1998): Length of limb bones and stature in ancient populations in the Carpathian Basin. Humanbiol. Bud., 26. Budapest. Farkas Cs. (szerk.) (2011): Időcsiga. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Őskorunk 3. Szombathely. Gomolčák, P. (1988): Anthropologische Charakteristik des Skelettmaterials vom keltischen Objekt 3b/85 aus der Strasse Nálepkova Ulica 19-21 in Bratislava. Zborník Slovenského národného múzea, 82., História, 28: 73 91. Horváth, T. (2014): Eredetkutatás és vándorlás az őskorban. Specimina Electronica Antiquitatis, 17: 15 69. Hunyadi I. (1957): Kelták a Kárpátmedencében. Leletanyag. Régészeti Füzetek 2. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum, Budapest. Ilon G. (2004): Szombathely őskori településtörténetének vázlata. Avagy a római kor előtt is volt élet. Őskorunk 2., Szombathely. Ilon G. (szerk.) (2007): Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat- Magyarországon. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely. Ilon G. (2012): Győr-Ménfőcsanak, Széles-földek (KÖH 34305). In: Kisfaludi J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2010. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Nemzeti Múzeum, Budapest. 227 238. Ilon G., Nagy M. (Tóth G. appendixével) (2010): Két újabb kelta kori temető Vas megyéből. Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 33: 69 92. Ilon G., Sosztarits O., Oross K., Molnár A. (2001): Előzetes jelentés a Sé-Doberdón végzett 1998. évi leletmentésről. Régészeti Kutatások Magyarországon 1998.: 63 75. Ilon G., Tóth G. (2004): Előzetes jelentés a Zsennye-Kavicsbányában végzett régészeti feltárásról. Savaria A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 28: 255 263. Jakab J., Vondraková M. (1989): Ergebnisse der anthropologischen Analyse des laténezeitlichen Gräberfeldes in Dubnik. Slovenska Archeologia 37(2): 355 370. Jerem E. G. (1968): The Late Iron Age cemetery of Szentlőrinc. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 20: 159 208. Józsa L., Fóthi E. (2007): Trepanált koponyák a Kárpát-medencében. Folia Anthrop., 6: 5 18. Jungwirth, J. (1966): Späthallstattzeitliche Leichenbrände aus Hügelgräbern vom Burgstall bei Ödenburg (Sopron). Ann. Naturhistor. Mus. Wien, 69: 471 476. Kiszelyné-Hankó I., Kiszely I. (1967): A lencsepusztai kelta temető embertani feldolgozása. Anthropologiai Közlemények 11: 187 198. Knußmann, R. (Hrsg.) (1988): Anthropologie I. Wesen und Methoden der Anthropologie. Gustav Fischer Verl., Stuttgart-New York. Köhler K., Bernert Zs., Hajdu T. Kővári I. (2007): Embertani adatok a Kárpátmedencei kelták történetéhez I. A vizsgált lelőhelyek embertani leleteinek főbb metrikus és morfológiai jellemzői. In: Korsós Z., Gyenis Gy., Penksza K. (szerk.): V. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium. MBT, Budapest. 103 111. Kővári I., Bernert Zs., Hajdu T., Köhler K. (2007): Embertani adatok a Kárpátmedencei kelták történetéhez II. A leletek patológiai és szájpatológiai vizsgálatának 21

eredményei. In: Korsós Z., Gyenis Gy., Penksza K. (szerk.): V. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium. MBT, Budapest. 113 126. Kurth, G. (1974): Bevölkerungs- und stammesgeschichtliche Aspekte bevölkerungsbiologisch-demographischer Kriterien. In: Bernhard, W., Kandler, A. (Hrsg): Bevölkerungsbiologie. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart. 344 372. Lebzelter, V. (1928): Hallstatt- und La Téne-Schädel aus Güns und Ordod Babot (Ungarn). Wiener Prähist. Ztschr. 15: 115 120. Lisowski, F. P. (1968): The investigation of human cremations. In: Peter, R., Schwarzfischer, F., Glowatzki, G., Ziegelmayer, G. (Hrsg.): Anthropologie und Humangenetik. Gustav Fischer Verl., Stuttgart. 76 83. Molleson, T. I. (1986): Skeletal age and palaeodemography. In: Bittles, A. H., Collins, K. J. (Eds.) The biology of human ageing. Cambridge Univ. Press, Camridge, London, New York, New Rochelle, Melbourne, Sydney. 95 118. Nemeskéri J., Deák M. (1954): A magyarországi kelták embertani vizsgálata. Biol. Közl. 2: 133 155., 157 158. Nemeskéri J., Harsányi, L. (1968): A hamvasztott csontvázleletek vizsgálatának kérdései. Anthrop. Közl., 12, 99 116. Ramsl, P. C. (2002): Das eisenzeitliche Gräberfeld von Pottenbrunn: Forschungsansätze zu wirtshaftlichen Grundlagen und sozialen Strukturen der laténezeitlichen Bevölkerung des Traisentales, Niederösterreich. Fundberichte aus Österreich, Materialhefte A., 11. Ramsl, P. C. (2011): Das latenezeitlichen Gräberfeld von Mannersdorf am Leithagebirge, Flur Reinthal Süd, Niederösterreich. Mitteilungen der Prähistorischen Komission 74. Ratimorská, P. (1975): Das keltische Gräberfeld in Chotín (Südwestslowakei). Alba Regia, 14 (1973): 85 95. Ratimorská, P. (1981): Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko, 8: 15 88. Schlette, F. (1973): Die Veränderungen in den Beziehungen des ur- und frühgeschichtlichen Menschen zur Umwelt. In: Bach, H, (Hrsg.): Mensch und Umwelt aus der Sicht der Anthropologie. Friedrich-Shiller Universität, Jena. 54 66. Schwidetzky, I. (1972): Vergleichend-statistische Untersuchungen zur Anthropologie der Eisenzeit. Homo 23: 245 272. Schwidetzky, I. (1975): Comparative statistical studies on the anthropology of the Iron Ages (Last Millennium B. C.). Journal of Human Evolution 4: 561 468. Sjøvold, T. (1990): Estimation of stature from long bones utilizing the line of organic correlation. Hum. Evol., 5: 431 447. Szabó M. (2005): A keleti kelták. A késő vaskor a Kárpát-medencében. L Harmattan Kiadó, Budapest. Szathmáry L. (1997): Divergency of the Celts and Scythians in the territory of Hungary. Zalai Múzeum 8: 99 101. Tankó, É., Tankó, K. (2012): Cremation and deposition in the Late Iron Age cemetery at Ludas. In: Berecki S. (ed.): Iron age rites and rituals in the Carpathian Basin. Mega, Targu Mures. 249 258. Tóth G. (2003): Újabb embertani adat Vas megye őskorához. Savaria A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 27 (2002): 215 218. Tóth G. (2009): Embertani adatok Zala megye őskorához. Momosz 6: 427 430. 22

Tóth G. (2010): A gencsapáti kelta sírok embertani vizsgálatának eredménye. Savaria A Vas megyei Múzeumok Értesítője 33: 88 89. Tóth G. (2010): Embertani adatközlés: Bucsu, kelta sírok. Folia Anthrop., 9: 133 134. Tóth G. (2011) Amiről a csontok mesélnek ismerjük-e az őskori embert? In: Farkas Cs. (szerk.): Időcsiga. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Őskorunk 3, Szombathely. 215 223. Tóth G. (2015, megj. alatt): Beszámoló Hetény (Chotín), La-Téne kori birituális temetőjének embertani vizsgálatáról (Duna Menti Múzeum gyűjteménye). Eruditio Educatio 10. Tóth G., Bőtsch E., Puskás T. (2011): Emberi csontmaradványok az Enese elkerülő útszakasz építési területéről (85-ös számú főút). A NyME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közleményei XVIII. Természettudományok 13: 89 93. Tóth G. (2012): Késő rézkori temető Tolna Mözs (Kenderföldek-dűlő) lelőhelyről. A NyME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közleményei XIX. Természettudományok 14: 231 240. Tóth G. (2016, megj. alatt): Újabb adatok a dunántúli kelták embertanához. (Ács, Győr-Ménfőcsanak, Tolna). In: Füzesi I., Puskás J. (szerk.): XIV. Természet-, Műszaki- és Gazdaságtudományok alkalmazása Nemzetközi Konferencia 2015. Nyugat-magyarországi Egyetem, Szombathely. Összefoglalók. Tóth G., Bőtsch E., Puskás T. (2012): 85-ös számú főút Enese elkerülő szakasz régészeti lelőhelyeinek embertani anyaga. In: Petkes Zs. (szerk.): Hadak Útján XX. MNM, Budapest. 71 81. Tóth, G. (2014): Bericht über die anthropologischen Untersuchungen der La-Téne zeitlichen Gräber in Wohlsdorf. Kézirat. Tóth G. (2014) Beszámoló Tolna Mözs, Községi Csádés-földek régészeti lelőhely embertani anyagának vizsgálatáról. IX. Regionális Természettudományi Konferencia, Összefoglalók. Szombathely. 12. Ubelaker D. H., Pap I. (1998): Skeletal evidence for health and disease in the Iron Age of Northeastern Hungary. International Journal of Osteoarchaeology 8: 231 251. Uzsoki, A. (1987): Ménfőcsanak. In: Kovács, T., Petres, É., Szabó, M. (Eds.): Corpus of Celtic finds in Hungary. Transdanubia 1. Akadémiai Kiadó, Budapest. 13 61. Visy Zs. (szerk.) (2003): Magyar régészet az ezredfordulón. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Teleki László Alapítvány, Budapest. Vlček, E. (1957): Anthropologie der Kelten in der Südwestslowakei. In: Benadík, B., Vlček, E., Ambros, C. (Hrsg.): Keltische Gräberfelder der Südwestslowakei. Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava. 203 289. Wahl, J. (1981): Beobachtungen zur Verbrennung menschlicher Leichname. Arch. Korrespondenzbl., 11: 271 279. Zoffmann Zs. K. (1992): Kárpát-medence őskorának paleoantropológiája. MNM ELTE Postgraduális Jegyzet, Budapest. Zoffmann, Zs. K. (1995): Les ossements humains épars mis á jour dans la couche de remblai de la période Hallstatt-La Téne á Velem-Szentvíd. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 47: 129 131. Zoffmann Zs. K. (1995): A Kárpát-medence vaskori embertani leleteinek főbb taxonómiai és metrikus jellemzői. Anthropologiai Közlemények 37: 65 71. 23

Zoffmann. Zs. K. (1997): A contribution to the question of the biological continuity of the Prehistoric populations in the Eastern parts of the Carpathian Basin. (Penrose analysis of anthropological series from cemeteries of the Maros/Perjámos Culture.) Acta Biologica Szegedinensis 42: 157 162. Zoffmann Zs. K. (1997): A Velem Szent-vidi Hallstatt La Téne omladékrétegben talált antropológiai szórványleletek. Savaria A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 23: 79 81. Zoffmann Zs. K. (1998): Hamvasztásos rítusú kelta temetkezések embertani vizsgálata. In: Németh P. G. (szerk.): Kelta temetők Somogy megyében. Somogy Megyei Múzeumi Közlemények 13: 78. Zoffmann, Zs. K. (1999): Anthropological data of the Transdanubian prehistoric populations in the neolithic, the copper, the bronze and the iron ages. Savaria A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 24(3) (1998 1999): 33 49. Zoffmann, Zs. K. (2001): Anthropological structure of the Prehistoric populations living in the Carpathian Basin in the Neolithic, Copper, Bronze and Iron Ages. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 52: 49 62. Zoffmann, Zs. K. (2000): Anthropological sketch of the Prehistoric population of the Carpathian Basin. Acta Biologica Szegedinensis 44: 75 79. Zoffmann, Zs. K. (2000): Die anthropologischen Funde der am Fundort Somogytúr Homokbánya freigelegten keltischen Gräber. In: Szabó M., Németh P. G. (Hrsg.): Keltische Gräber in Somogytúr. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 51: 266 267. Zoffmann Zs. K. (2002): Adatok a Kárpát-medence keltakori népességének antropológiájához. Anthrop. Közl., 43: 21 26. Zoffmann Zs. K. (2002): Az Ordacsehi Kécsimező lelőhely birituális kelta temetkezéseinek embertani leletei. In: Németh P. G., Zoffmann Zs. K., Bartosiewicz L. (szerk.): Kelta telep és temető Ordacsehi határában. Somogy Megyei Múzeumi Közlemények 15: 61 64. Zoffmann, Zs. K. (2005): Prehistoric anthropological finds in the Carpathian Basin and the Penrose connections of the ethnic groups they represent. Praehistoria 6: 103 129. Zoffmann Zs. K. (2009): Kelta kori embertani leletek Hajdú-Bihar megyéből. Ősrégészeti Levelek 11: 115 121. Zoffmann Zs. K. (2011): Kárpát-medence területéről származó neolitikus, réz-, bronzés vaskori sorozatok halandósági táblái. Folia Anthrop., 10: 17 58. Zoffmann Zs. K. (2011): A Somogy megyei régészeti ásatásokon elszórtan előkerült őskori embertani leletek (Adatközlés). Folia Anthrop., 10: 65 76. Zoffmann Zs. K. (2012): Birituális kelta temető embertani leletei Ordacsehi Kécsimező lelőhelyről. Folia Anthrop., 11: 41 50. Zoffmann Zs. K. (2012): A Kárpát-medencei vaskori népességekre vonatkozó embertani adatok áttekintése. Folia Anthrop., 11: 15 30. 24