DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola Iskolavezetı: Dr. habil. Anda Angéla MTA doktora Témavezetı: Dr. habil. Szabó István biológia tudomány kandidátusa Társtémavezetı: Dr. habil. Páldi Emil MTA doktora ABIOTIKUS STRESSZOROK ÉS STRESSZTOLERANCIÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK HATÁSAINAK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN (ZEA MAYS L.) Készítette: Kósa Eszter Imola Keszthely 2009
Bevezetés A változó környezethez való szüntelen alkalmazkodás, a stressz, az élet természetes velejárója. A növények - az állatokkal és az emberrel ellentétben - helyhez kötöttségüknél fogva nem tudnak a kedvezıtlen környezeti feltétételek elıl kitérni, így akár idıjárásból (alacsony, magas hımérséklet, szárazság, áradás stb.), akár emberi tevékenységbıl (UV-B sugárzás erısödése, nehézfémek, savas esı stb.) adódó kedvezıtlen környezeti tényezık hatására az anyagcsere szintjén stressz-indukált válaszokkal felelnek. E válaszok gyorsasága és eredményessége a növényfajta, adott esetben a faj életképességét is meghatározza. Az idıjárás szélsıségessé válása hazánk mezıgazdaságát is egyre inkább érinti, így a növénynemesítı szakemberek egyik sürgetıvé vált feladata olyan genotípusok elıállítása, amelyek a környezet változásait a lehetı legkisebb mértékő károsodás mellett tolerálják. Ahhoz, hogy ilyen növényeket elı lehessen állítani, elıször a növények egyes védekezı és szabályozási folyamatait kell megismerni. A különbözı növényfajok között az alacsony hımérséklettel és az UV-B sugárzással szembeni érzékenységet tekintve is igen nagy különbségek vannak, hiszen az evolúció során szelekciójuk a termıhely ökológiai adottságainak megfelelıen történt. Különösen a trópusi és szubtrópusi eredető gazdasági növények (pl. kukorica, paradicsom, paprika) már 12ºC alatt jelentıs károsodást szenvedhetnek. Hazánkban és a világ számos más országában az egyik legfontosabb élelmiszer- és takarmánynövény, a kukorica esetében a hideg károsító hatásával elsısorban a növény fejlıdésének kezdeti szakaszában kell számolni. E növényfaj a fokozott UV-B sugárzással szemben is érzékenységet mutat elsısorban a virágzat kifejlıdésének idején. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból nagy jelentısége van azon anyagok vizsgálatának, amelyek a gazdasági növények stressz érzékenységét csökkenteni képesek. Korábbi vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy egy biológiailag aktív aminosavszármazék, az S-metilmetionin (SMM) - exogén módon bejuttatva - kedvezıen befolyásolja a növények hidegtőrı képességét és hatása számos vonatkozásban hasonlít a poliaminok hatásához Ugyanilyen fontos kérdés annak megválaszolása, hogy a kukorica reproduktív fejlıdési fázisában fellépı UV-B érzékenység csökkentésében mely anyagcsere folyamatok játszanak meghatározó szerepet, és milyen mértékben. 2
Kutatási célok A szubtrópusi eredető kukorica, mely hazánk legfontosabb takarmánynövénye, eltérı fejlıdési stádiumban különbözı mértékben van kitéve az egyes környezeti stresszfaktoroknak. Kutatásunk célja két abiotikus stressz-tényezıre, az alacsony hımérsékletre, és az UV-B sugárzásra - az anyagcsere különbözı szintjein - adott válaszok és a védekezı mechanizmusok jobb megismerése volt. Munkánk célkitőzéséhez a következı kérdéseket fogalmaztuk meg: 1. Milyen mértékben tudja növelni a fiatal kukoricanövény hidegtőrését a kénanyagcsere biológiailag aktív komponense, az S-metilmetionin? Vizsgálatok a fotoszintézis és az antioxidáns enzimek aktivitása szintjén az MTA Mezıgazdasági Kutatóintézet fitotronjában lévı hımérséklet gradiens növénynevelı kamrában. 2. Milyen összefüggés mutatható ki a beltenyésztett kukoricavonalak antociántartalma és a magasabb UV-B sugárzási szint között? Szabadföldi kísérletek Martonvásáron, és a chilei Buin-i kísérleti telepen. 3. Van-e olyan élettani/biokémiai paraméter, melynek segítségével a kukorica hibridek elıállításához felhasznált beltenyésztett vonalakat UV-B érzékenységre lehetne szelektálni? Módszertani kísérletek az anyagcsere különbözı szintjein az MTA Mezıgazdasági Kutatóintézet fitotronjában lévı UV-B növénynevelı kamrában. Kísérleti anyagok és módszerek SMM-kezelés A növények nevelése és kezelése Martonvásáron, az MTA Mezıgazdasági Kutatóintézet fitotronjában történt. Az SMM-kezelt kukorica (Zea mays L., Norma hibrid) hidegtőrésének vizsgálatához a magokat 5 percig 5%-os nátrium-hipoklorit oldatban fertıtlenítettük, majd a desztillált vízzel lemosott magvakat nedves szőrıpapír között csíráztató szekrényben (típus: G 30, Conviron, Canada) csíráztattuk 72 órán keresztül, 26 Con, sötétben. A 72 órás csíranövényeket rozsdamentes hálóra rakva (5-7 csíranövény/edény) gyökerüket Hoagland tápoldatba merítettük. 3
A növényeket 21 napig (a 3. levél teljes kifejlıdéséig) PGV-36 típusú növénynevelı kamrában (Conviron, Controlled Environments Ltd, Winnipeg, Canada) neveltük (16 óra fény és 8 óra sötét; 22 C fényben és 20 C sötétben; fényerısség a levelek szintjén 340 µmol /m 2 s PPFD, 70%-os relatív páratartalom). A tápoldatot kétnaponként cseréltük. Az SMM kezelésre a 22. napon került sor, a tápoldat 0,01 % SMM-t is tartalmazott. A kontroll növények tápoldata SMM-t nem tartalmazott. Az SMM-os tápoldatot 1 nap után nevelési tápoldatra cseréltük és a növényeket gradiens növénynevelı kamrába helyeztük el alacsony hımérsékleti kezelés céljából (TISCHNER és VEISZ, 1996). A hımérsékletet kivéve a nevelési paraméterek az elıbbiekben leírtakkal megegyeztek. Az elsı kísérletben az alacsony hımérsékleti kezelés 5 C-on történt, a másikban a hımérsékleti gradiens 6, 8, 10, 12 és 14 C között volt. A mintákat az elsı kísérletben 1, 4 és 6 napos hidegkezelés után a teljesen kifejlett 3. levélbıl vettük, míg a hımérsékleti gradiens kísérletben 4 nap után. Szabadföldi UV-B kísérletek Ugyanazon 10 martonvásári beltenyésztett kukoricavonalat (5 korai: L2-E, L3-E, L4- E, L9-E, L10-E, valamint 5 közép- és késıi tenyészidejő: L1-L, L5-L, L6-L, L7-L, L8-L) négyismétléses kísérletbe állítottuk be Martonvásáron és Buin-ban (Chile) lévı tenyészkertünkben 2000-2004. években. Az év egymásnak megfelelı hónapjainak (Martonvásár: május, június, július; Buin: november, december, január) utolsó dekádjaiban (a tenyészanyagok virágzását követıen) történt a mintavételezés. Ismétlésenként mintáztunk, a címer alatti 3-4. levélbıl. A chilei minták hazaszállítása szárazjégben, 24 órán belül megtörtént, majd feldolgozásig -80 C-on tároltuk. UV-B kamrakísérletek A növények nevelése és kezelése Martonvásáron, az MTA Mezıgazdasági Kutatóintézet fitotronjában történt. A kísérletekhez 2 beltenyésztett kukoricavonalat használtunk (Zea mays L., CM7 és HMv651). A CM7 korai-, a HMv651 közép tenyészidejő. A nevelıközeg erdei talaj, Vegasca és homok 3:1:1 arányú keverékét tartalmazta. A növényeket a magok elültetésétıl számított 21 napig (a 3. levél teljes kifejlıdéséig) G-48 típusú növénynevelı kamrában (Conviron, Controlled Environments Ltd, Winnipeg, Canada) neveltük a következı paraméterek szerint: 16 óra megvilágítás, 8 óra sötét, fényerısség a 4
levelek szintjén 300 µmol /m 2 s PPFD, 22 C-os levegı hımérséklet fényben, 18 C sötétben, 70%-os relatív páratartalom, a kontroll növények UV-B dózisa a levelek szintjén 38 µwatt/cm 2, a kezelteké 430 µwatt/cm 2. A növények megvilágítása 4,3 m 2 -es területen történt, melynek egyik felére a kontroll, másik felére a kezelendı növényeket helyeztük. Az UV-B sugárzást 175 cm hosszú, Philips gyártmányú, 100 W-os, TL 100W/01 típusú Narrowband Ultraviolet-B csövek biztosították, melyek sugárzási hullámhossz-maximuma 311 nm volt. A mérések és a mintavétel a növénynevelés és - kezelés utolsó hetében történtek. A fluoreszcencia-indukció mérése A fluoreszcencia indukciós kísérleteket impulzus amplitúdó moduláció elvén mőködı PAM-2000 típusú klorofill fluoriméterrel (Heinz Walz GmbH, Germany) végeztük. A kifejlett leveleket 20 perc sötétadaptáció után kis intenzitású (kb. 1 µmol /m 2 s, kb. 10 mw /m 2 ), szaggatott, 1,6 khz frekvenciájú vörös fénnyel világítottuk meg. A kibocsátott fluoreszcenciát fotodióda detektálta. Mind a fluoreszcens, mind a gerjesztı fényt száloptikán keresztül vezettük. A készülék a jelet ugyancsak szaggatottan (1,6 khz), a mérıfénnyel szinkronban, szelektíven erısítette (amplitúdó moduláció). Az amplitúdó moduláció tette lehetıvé, hogy olyan kis intenzitású modulált mérıfényt alkalmazhattunk, ami nem okozott észlelhetı fluoreszcencia átmeneteket. Így jutottunk az F o, azaz a kiindulási fluoreszcenciahozamhoz. A maximális (F m ) fluoreszcencia értéket 0,7 s idıtartamú, a PSII elektrontranszportot telítı (kb. 3500 µmol /m 2 s, minden PSII reakciócentrum zárt állapotban), fehér fényfelvillanás hatására kaptuk meg (fényforrás: Schott, KL 1500 electronic). Az F m meghatározása után a kioltás analízishez folyamatos, közepes intenzitású aktinikus fényt (kb. 150 µmol /m 2 s) használtunk (F t ). Az indukciós görbe felvétele alatt telítési intenzitású fényfelvillanásokat adtunk, hogy meghatározhassuk a fényadaptált minta maximális fluoreszcencia (F m ), illetve az aktinikus fény kikapcsolása után 3 s idıtartamú, hosszú hullámhosszú vörös fényt (λ=735 nm) bekapcsolva a minimális fluoreszcencia értékét (F o ). A paramétereket a következı egyenletek alapján számoltuk, melynek során a VAN KOOTEN és SNEL (1990) által leírt nomenklatúrát követtük: A PSII maximális kvantumhatékonysága: (F v /F m )=(F m -F o )/F m A PSII aktuális kvantumhatékonysága: ( F/F m )=(F m -F t )/F m 5
Relatív klorofilltartalom mérése A klorofilltartalom mennyiségét a Minolta SPAD-502-es típusú automata berendezésével mértük. A mérés lényege, hogy a levélben lévı klorofill a különbözı hullámhosszúságú fényt különbözı mértékben nyeli el. A klorofill fényelnyelésének mértéke szoros összefüggésben van a levél klorofilltartalmával. A klorofill molekulák fényelnyelési maximuma a kék és a vörös hullámhossz tartományban található. Alacsony a fényabszorpció a zöld- és sárga-, közel nulla az infravörös tartományban. Ebbıl adódóan érdemes az infravörös tartományt viszonyítási értéknek választani, és a kék vagy a vörös tartományt használni a méréshez. A SPAD-502 készülék vörös fény mellett mér, mivel ennek elnyelését nem befolyásolja a levél karotintartalma. A klorofilltartalom számítás alapját a levélen áthaladt infravörös és vörös fény erısségének aránya képezi. Ez az arány annál nagyobb, minél több vörös fény nyelıdik el a növény levelében, ami szoros összefüggést mutat a klorofilltartalommal (MARKWELL, 1995; HAWKINS és mtsai., 2009). A SPAD értéktartománya 0-100 között van (Minolta Camera Co. Ltd. 1989). Gázcsere vizsgálatok A fotoszintetikus aktivitás mérése a növények legfiatalabb, teljesen kifejlett levelein, nyitott rendszerő LI-6400 típusú infravörös gázanalizátorral (LI-COR, Lincoln, Nebrasca, USA) történt. Megvilágító fényforrásként a mérıfejhez csatlakoztatható 6400-02 LED lámpát, hımérsékletszabályozásra beépített Peltier elemet használtunk. A mért víz- és széndioxidmennyiség változásának értékei segítségével von CAEMMERER és FARQUHAR (1981) módszere szerint határoztuk meg a nettó fotoszintetikus aktivitást (A) és az intercelluláris széndioxid-koncentrációt (Ci). Antioxidáns enzimek kivonása és aktivitás mérése Az izolálás során 0,5 g növényi anyagot (középsı levélér nélküli levelet) kvarchomokkal dörzsöltünk el 2,5 ml jéghideg 3mM MgCl 2 -ot és 1 mm EDTA-t tartalmazó 0,5 mm TRIS-HCl puffer (ph 7,4) hozzáadásával, mélyhőtött dörzsmozsárban. A homogenizátumot lecentrifugáltuk (4 C, 20 perc, 15000 g), a felülúszót Eppendorf csövekbe osztottuk szét. A minták összfehérje koncentrációját BRADFORD (1976) módszerén alapuló 6
Bio-Rad reagenssel határoztuk meg, spektrofotométerben 595 nm-en mérve a reakcióelegy abszorbanciáját. Az enzimaktivitás vizsgálatok során a glutation-reduktáz (GR) aktivitását a friss, míg a többi esetben a -20 C-on tárolt fagyasztott felülúszóból mértük. Az enzimaktivitásokat fotometriásan határoztuk meg (UV-VIS 160A, Shimadzu, Japan). Mérésig a mintákat jégen tartottuk, a méréseket szobahımérsékleten végeztük. Az enzimaktivitásokat 1 g enzimfehérje által 1 perc alatt okozott abszorbancia változásban ( A min -1 g -1 fehérje) adtuk meg. Kataláz A CAT (EC 1.11.1.6) aktivitását 240 nm-en mértük, a hidrogén-peroxid fogyását követve nyomon. A reakcióelegy össztérfogata 3 ml volt, és 0,5 mm TRIS pufferben (ph 7,4) 10mM H 2 O 2 -t és 50 µl növényi mintát tartalmazott (ÁDÁM és mtsai., 1995). A reakciót H 2 O 2 hozzáadásával indítottuk el. Gvajakol-peroxidáz A POD (EC 1.11.1.7) aktivitását ÁDÁM és mtsai. (1995) módszere szerint határoztuk meg. A gvajakol oxidációja nyomán bekövetkezı abszorbancia-növekedést 470 nm-en mértük. A reakcióelegy 3 ml-éhez 50µl növényi mintát adtunk. A reakcióelegy 0,1 mm acetát (ph 5,5) pufferben 10 mm H 2 O 2 -ot, és 1 mm gvajakolt tartalmazott. A reakciót H 2 O 2 hozzáadásával indítottuk el. Aszkorbát-peroxidáz Az APX (EC 1.11.1.11) aktivitását 25 mm aszkorbinsavat és 0,5 mm H 2 O 2 - tartalmazó TRIS pufferben (0,2 mm ph 7,8) mértük. A reakcióelegy össztérfogata 2,25 ml volt, melyhez 50 µl növényi mintát adtunk, a reakciót H 2 O 2 hozzáadásával indítottuk. Az aszkorbinsav fogyását 290 nm-en követtük nyomon (NAKANO és ASADA, 1987). Glutation-reduktáz A GR (EC 1.6.4.2) aktivitásának meghatározásakor SMITH és mtsai (1988) módszere szerint a 5,5 -ditio-bis-(2-nitro-benzoesav) (DTNB) redukcióját mértük 412 nm-en, melyet az enzimmőködés során keletkezett GSH okozott. A reakcióelegy összetétele: 0,1 M foszfát puffer (ph 7,5), 1 mm EDTA, 0,75 mm DTNB, 0,1 mm NADPH, 1 mm GSSG. A reakcióelegy 1 ml össztérfogata 50 µl növényi mintát tartalmazott. 7
Glutation-S-transzferáz A GST (EC 2.5.1.18) enzim aktivitásának meghatározásához 72,7 mm Na-foszfát puffer (ph 6,5), 3,6 mm redukált glutation (GSH), 1 mm 1-kloro-2,4-dinitrobenzén (CDNB) és enzimkivonat (2,75 ml reakcióelegyben 100 µl növényi minta) elegyének abszorbancia növekedését követtük nyomon 340 nm-en (MANNERVIK és GUTHENBERG, 1981). Antociántartalom meghatározása A középsı levélér eltávolítása után 250 mg levelet 2x1 ml 1 N HCl-metanol oldatban kvarchomokkal dörzsmozsárban eldörzsöltünk, majd a növényi kivonatot 4 C-on centrifugáltuk (20 perc, 12000g). Az antociántartalom meghatározása spektrofotometriásan történt UV-VIS spektrofotométerben (Shimadzu 160-A, Japán). A készüléket az izoláló oldattal nulláztuk. Az antociánokat tartalmazó felülúszó 530 nm-en leolvasott abszorbanciáját a 479 nm-en mért nem-specifikus abszorbancia értékkel korrigáltuk. Az ábrákon az 1g friss tömegre vonatkozó abszorbancia különbségeket (A 530 -A 479 /g friss tömeg) adtuk meg (LANGE és mtsai., 1970). Hajtáshossz mérése Az UV-B kamrakísérleteknél lemértük az egyes növények hosszát a talajfelszín és a felszíntıl legtávolabb lévı levélcsúcs közötti távolság cm-ben történı kifejezésével. Szabadföldi kísérletek UV-B sugárzási adatai és statisztikai értékelésük Az UV-B sugárzási adatokat Chile és Magyarország Meteorológiai Szolgálata bocsátotta rendelkezésünkre. A statisztikai értékeléshez (két- és háromtényezıs varianciaanalízis) az AGROBASE 99 ANOVA programját használtuk. 8
Statisztikai analízis Az eredmények 30 ismétlés átlagai a klorofill tartalom-mérés, 15 ismétlés átlagai a klorofill fluoreszcencia indukciós és a növénymagasság mérések, 5 mérés átlagai a gázcsere, 5 mérés átlagai az enzimaktivitás és 4 mérés átlagai az antociántartalom meghatározás esetében. A szignifikancia vizsgálathoz a Student-féle kétmintás t-próbát használtuk. Az eredmények feldolgozása Microsoft Excel programmal történt. Eredmények Kukorica hibriddel és beltenyésztett vonalakkal végzett, alacsony hımérsékleti és UV-B stresszel összefüggı kísérleteink originális eredményei az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Megállapítottuk, hogy az ún. chilling (14-6 C) és a kukorica számára már letális (5 C) hımérsékleteken a kénanyagcsere meghatározó vegyülete, az S-metilmetionin (SMM) megnöveli a fiatal kukoricanövények alacsony hımérséklettel szembeni ellenálló képességét. 2. Az SMM megvédi az alacsony hımérséklettel szemben igen érzékeny PSII rendszert, sıt hatékonyságát javítja az által, hogy az F v /F m klorofill-a fluoreszcencia hányadost növeli. 3. A chilling hımérsékleti tartományban az SMM a kevésbé károsodott struktúrák miatt megakadályozza a klorofilltartalom csökkenését. 4. Megállapítottuk, hogy az SMM hatással van az oxidatív stresszt okozó reaktív oxigénformák káros következményeit mérséklı antioxidáns rendszer általunk vizsgált enzimatikus tagjaira (glutation-reduktáz, glutation-s-transzferáz, aszkorbát-peroxidáz, gvajakol-peroxidáz, kataláz) is, mivel azok aktivitását a chilling és a legalacsonyabb - letálisnak mondható - hımérsékleten (5 C) is, eltérı mértékben ugyan, de növeli. Az antioxidáns enzimek közül a kulcs szerepet az aszkorbát-peroxidáz képviseli, amely a gradiens valamennyi hımérsékletén aktivitás-emelkedést mutatott. 9
5. Öt éves szabadföldi kísérletekben eltérı származású és tenyészidejő beltenyésztett kukoricavonalakban bizonyítottuk, hogy a második generáció felnevelésének helyet adó Buin-i kísérleti telepen (Chile) tapasztalható kb. 30%-kal magasabb UV-B sugárzás szignifikánsan, átlagban 18%-kal megemelte a kukoricalevelek antociántartalmát a Magyarországon nevelkedett ugyanezen genotípusokéhoz képest. 6. Az UV-B kamrában végzett módszertani kísérletek részben igazolták, hogy az ultraibolya sugárzás eltérı mértékben hat a genetikailag eltérı genotípusok anyagcseréjére (fotoszintézis, növekedés, antioxidáns enzimek). 7. Az UV-B sugárzás a gvajakol-peroxidáz (POD), és glutation-s-transzferáz (GST) enzimek aktivitását szignifikánsan csökkentette. Az aszkorbát-peroxidáz (APX) volt az egyetlen enzim, amelynél szignifikáns aktivitás-növekedést tudtunk kimutatni a kezelt növényekben a kontrollhoz képest, de csak a CM7-es vonal esetében. A POD és a GST aktivitásának mérésén keresztül lehetıség mutatkozik a kukorica hibridek elıállításánál számba jövı nemesítési alapanyagok (beltenyésztett kukoricavonalak) UV-B érzékenységének meghatározására, így a magasabb UV-B sugárzás miatt bekövetkezı virágzási anomáliák elırejelzésére. 8. A fluoreszcencia leképzés módszerével kapott kísérleti adatok, és felvételek azt igazolják, hogy ez a laboratóriumi mérési eljárás alkalmas az abiotikus stresszhatások mértékének megjelenítésére kukoricában. 10
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK Lektorált cikk: Janda, T. - Kósa, E. - Pintér, J. - Szalai, G. - Marton, L.Cs. - Páldi, E. (2005): Antioxidant activity and chilling tolerance of young maize inbred lines and their hybrids. Cereal Res. Commun., 33: 541-548. Pintér J. - Horváth E. - Pál M. - Kósa E. - Marton L. Cs. - Hegyi Zs. - Hadi G. - Szundy T. - Tóth Z. - Páldi E. (2005): Kukorica- (Zea mays L.) levelek antocián-tartalmának változása nagyobb UV-B sugárzás hatására. Növénytermelés, 54 (4): 265-276. Pintér, J. - Kósa, E. - Hadi, G. - Hegyi, Z. - Spitkó, T. - Tóth, Z. - Szigeti, Z. Páldi, E. - Marton, L. C. (2007): Effect of increased UV-B radiation on the anthocyanin content of maize (Zea mays L.) leaves. Acta Agronomica Hungarica, 55 (1), pp. 7-17. Szegı, D. - Kósa, E. - Horváth, E. (2007): Role of S-methylmethionine in the plant metabolism. Acta Agronomica Hungarica, 55 (4), pp. 491-508. Kósa, E. - Szegı, D. - Horváth, E. (2009): Relationship between S-methylmethionine treatment and the activities of antioxidant enzymes in maize (Zea mays L.) leaves at chilling temperatures. Acta Agronomica Hungarica, 57 (4), pp. 461-469. Kósa, E., Szegı, D., Páldi, E., Lásztity, D., Szigeti, Z., Rácz, I.:Effect of S-methylmethionine on the photosynthesis in maize (Zea mays L.) at different chilling temperatures. Central European Journal of Biology (benyújtva 2010. januárjában) 11
Egyéb publikáció: Janda, T. - Kósa, E. - Szalai, G. - Páldi, E. (2005): Investigation of antioxidant activity in maize during low temperature stress. Acta Biol. Szegediensis, 49 (1-2): 53-54. Proceedings of the 8 th Hungarian Congress on Plant Physiology and the 6 th Hungarian Conference on Photosynthesis, 2005. Kósa, E. - Horváth, E. - Szalai, G. - Janda, T. - Páldi, E. (2006): Role of S-methylmethionine in the induction of chilling tolerance in maize. XX th International Conference of the EUCARPIA Maize and Sorghum Section, Budapest, Abstracts of Conference Papers, Posters and Demonstrations, p. 94. Pintér, J. - Kósa, E. - Horváth, E. - Hadi, G. - Hegyi, Zs. - Spitkó, T. - Janda, T. - Tóth, Z. - Szigeti, Z - Páldi, E. - Marton, L. Cs. (2006): Effect of enhanced UV-B radiation on the anthocyanin content of maize (Zea mays L.) leaves. XX th International Conference of the EUCARPIA Maize and Sorghum Section, Budapest, Abstracts of Conference Papers, Posters and Demonstrations, p. 41. 12