Adásidő A Katolikus Egyház Hivatalos Segélyszervezetének lapja I. évfolyam III. szám 2011. szeptember Ingyenes Mindennek megvan az órája cselekvő szeretet kiállítás a 80 évről Devecseri muskátlik új házak, új élet Iskolakezdés 1500 mosolygó gyermek
VAS ISTVÁN: ŐSZ ELÉ Fordul, fordul a föld a színes őszbe, az ősz, mely mindent mosolyogva győz le, már végighúzza hűvös ujjait a földön s az lankadva újraéled a zsarnok nyár után s örül a lélek: az ősz, az ősz, az ősz van újra itt! Lankadva éled, úgy bizony. Hiába mondják, hogy ez a természet halála, az élet az, mely másul, színesül. Nyár végén minden száraz és halott volt, úgy szenvedtük a napsugárt, vad ostort, most zúg a szél, szabadság-énekül. És mit tesz az, hogy mint halotti torra, úgy öltözik aranyba és bíborba az őszi föld s pompázva már enyész? Bár ily halállal halhatnék meg én is, ragyogva túl halálom végzetén is, ó élni, halni füst csak az egész! Arcot adni az evangéliumnak! Excellenciás Érsek Úr! Főtisztelendő Paptestvérek! Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Vendégek! Szegények mindig lesznek veletek mondja Jézus. Ebből a kiállításból azt is látjuk, hogy az egyházban mindig nagyszámban voltak olyan emberek, akik ezt észrevették, és szervezetten, hatékonyan dolgoztak azon, hogy a bajokat orvosolják. XVI. Benedek pápa azt mondta a karitász önkénteseknek: Milyen jó olyan emberekkel találkozni, akik a mi társadalmunkban próbálnak arcot adni az evangélium üzenetének; látni időseket és fiatalokat, akik az Egyházban és a társadalomban tapasztalhatóvá teszik azt a szeretetet, melynek bennünket, keresztényeket el kell töltenie: Isten szeretete ez, mely az embertársakban fölismerteti velünk a felebarátot, a fivért vagy nővért! Ezen a kiállításon abból kapunk ízelítőt, hogy az elmúlt 80 évben milyen sokan voltak olyan emberek, akik a karitász szervezetén keresztül arcot tudtak adni az evangéliumnak, és hogyan ismerték fel és szolgálták Krisztust a felebarátban. (folytatás a következő oldalon) (1933) A Budapest, Herminamezői Egyházközségi Tudósító 1930. decemberi számában olvashatjuk Mihalovics Zsigmond megnyilatkozását: Elhatároztuk, hogy vidékünk szegénygondozását egészen vállainkra vesszük. Szegénykataszterünk a befejezéshez közeledik. Szociális Szakosztályunk munkatársai a vidékünket apró körzetekre bontották, és ezeknek a gondozását készségesen vállalták. Ennek az elhatározásnak az lett az eredménye, hogy 1931. október 7-én megalakult Budapesten a Szent Erzsébet Karitász Központ és megalakult Magyarországon a karitász. Erre a 80 éve történt megalakulásra emlékezünk most ezzel a kiállítással. Természetesen sem képekkel, sem számokkal nem lehet bemutatni és kifejezni azt a tevékenységet, melyet azóta a karitász a rászorulók megsegítéséért tett. De ennek a kiállításnak nem is ez a célja. Hanem elsősorban az, hogy felhívja a figyelmet arra a 80 esztendővel ezelőtt elkezdődött szervezett karitász munkára, melyet elődeink oly nagy elkötelezettséggel és buzgósággal végeztek. Tisztelettel adózunk ezzel az ő emléküknek. Másrészt példaként is állnak előttünk, és ötleteikkel, találékonyságukkal sokszor még a mai kor kihívásainak megoldásához is irányt mutatnak. Adásidő 04 Adásidő 3
Azok a tárgyak, írások, beszámolók és dokumentumok, amelyek itt megtekinthetők, hitelesen kifejezik azt az elkötelezettséget, melyet a Katolikus Karitász tett az elmúlt 80 év alatt a szegényekért és elesettekért. Köszönjük a szervezők fáradozását. köszönjük, hogy a múzeum fölkarolta és helyet adott ennek a kezdeményezésnek. Azt kívánom, hogy az ide betérő látogatók még jobban megismerjék a karitász szolgálatát, és elődeink példáján felbuzdulva segítsék a rászorulókat. Köszönöm a figyelmüket! Écsy Gábor a Katolikus Karitász országos igazgatója (Elhangzott 2011. augusztus 4-én Veszprémben, a Nyolcvan éves a Katolikus Karitász kiállítás megnyitóján) A cselekvő szeretet dokumentumai A Katolikus Karitász 80 évvel ezelőtti megalakítására és 20 évvel ezelőtti újraindítására emlékező nagyszabású kiállítás nyílt Veszprémben, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény épületében. A megnyitó alkalmából zsúfolásig megtelt a kiállítás mindhárom terme. Egyházi méltóságok, a karitász vezetői, önkéntesei hallgatták Márfi Gyula érsek megnyitó beszédét. A főpásztor a szeretet szó többféle jelentését értelmezve jutott el a cselekvő szeretet, az agapé fogalmához. A szeretet tiszta, önzetlen, viszonzást nem váró formájáig, ami nélkül semmiféle más szeretet nem létezhet, és ami nélkül nincs karitatív munka. Az önzetlen, adni akaró szeretet tehát nem hiányozhat sohasem. Ez az, amiről Jézus mondta, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Szent Pál, amikor a karizmákról ír, megemlíti a jótékonykodást és az irgalmas szeretetet is. Az ember nem is gondol arra, hogy a karitászt is meg kell tanulni, hogy szakszerűséget kíván. Ezért működnek plébániai, egyházmegyei és országos szervezetek, folytatta az érsek. Valóban speciális kegyelmi ajándék az, hogy valaki szakszerűen tud segíteni például katasztrófahelyzetekben. A nagyobb egyetemeken a karitászt már tanítják, ebből ma már diplomát lehet szerezni. Nagyon fontos, és imádkozzunk azért, hogy az ő munkájukat is hassa át az önzetlen szeretet, amit görögül agapénak, latinul karitásznak mondunk, fejezte be Márfi Gyula. Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója mondta a következő megnyitóbeszédet. 1931. október 7-én Budapesten megalakult a Szent Erzsébet Karitász Központ, s ez egyben azt is jelentette, hogy Magyarországon létrejött a szervezett karitász. Erre emlékezik a kiállítás folytatta, bár ezt a tevékenységet igazából sem számokkal, sem képekkel nem lehet hitelesen bemutatni. De nem is ez a cél, hanem az, hogy felhívja a figyelmet arra a 80 évvel ezelőtt elkezdődött karitatív munkára, amelyet elődeink nagy elkötelezettséggel végeztek. Szegények mindig lesznek veletek halljuk Jézustól az Evangéliumban. Az Egyházban mindig sokan voltak, akik ezt észrevették, és szervezetten dolgoztak azért, hogy a bajokat enyhítsék. XVI. Benedek pápa azt mondta Ausztriában a karitász önkénteseknek, idézte Écsy Gábor, hogy milyen jó olyan emberekkel találkozni, akik a mi társadalmunkban próbálnak arcot adni az Evangélium üzenetének, látni időseket és fiatalokat, akik az egyházunkban megtapasztalhatóvá teszik azt a szeretet, melynek bennünket, keresztényeket el kell töltenie. Isten szeretete ez, mely embertársainkban felismerteti velünk a felebarátot, a fivért vagy a nővért. Ebből a kiállításból kiderül, hogy milyen sokan voltak olyanok, akik arcot tudtak adni az Evangélium üzenetének, akik felismerték a rászorulókban a szenvedő Krisztus arcát. Nagy Károly kanonok, a székesegyház plébánosa az egyház nagy személyiségeit többek között Páli Szent Vincét, Szent Lujzát, Szent Erzsébetet idézte, akik a karitász krisztusi útján jártak. A hazánkban legnagyobb számban működő ilyen rend, a vincés nővérek rendje volt, akiknek a II. világháború előtt 770 rendházuk volt Magyarországon, több tízezer nővérrel. Ma már csak hetvenheten látják el e szolgálatot, közülük hárman az egyházmegye területén, Tapolcán szolgálnak mondta Nagy Károly. A plébános különös jelként értékelte azt a tényt, hogy 1931-ben éppen az ő elődjét bízta meg a veszprémi megyéspüspök a karitász megszervezésével. Ezután nagyívű történelmi visszatekintés következett, melyben a kanonok érdekfeszítő részletességgel beszélt a korszerű szeretetszolgálat történelmi előzményeiről. Zagyva Richárd, a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász igazgatója virággal köszöntötte Csóka Karolát, aki 1992-ben újraszervezte az intézményt Veszprémben. Csóka Karola elmondta, hogy valóban nagyon fontos ebben a munkában is felkészült szakemberek képzése. Nagy öröm számára, hogy mára ez már megvalósult. A saját életéből vett példát: amikor ő elvégezte a líceumot, utána szociális képzőben folytatta tanulmányait, tehát volt katolikus szociális képzés. Adásidő Mindennek Megvan az órája A megnyitó befejezéseként Zagyva Richárd tárlatvezetés helyett tárlatelmesélést tartott, mert mindhárom termet zsúfolásig megtöltötték a vendégek. Az egyetemes karitásztörténet nagy alakjainak képei, Páli Szent Vince ereklyéje, a magyar karitász 1931- es megalakításának dokumentumai, fő szereplőinek képei, a fővárosi, az országos és a veszprémi karitász megalakulásának tárgyi emlékei kaptak helyet a legnagyobb teremben. Hirdetmények, plakátok igazolták mindazt, amiről a megnyitóbeszédben hallhatott a közönség. Különösen érdekes volt az a dokumentumgyűjtemény, ami a kommunista diktatúra idején végzett karitászmunkáról szólt. Egy kisebb teremben az 1991-es újraindulás tárgyi emlékeit találhatják meg a látogatók. Ruhák, színes kiadványok, plakátok szólnak erről a korról. A harmadik teremben pedig a katasztrófák éve felirat alatt a 2010-es esztendő külföldi és magyarországi természeti csapásait követő karitászmunkáról kaphat képet a látogató. A haiti földrengés megrázó felvételei, a felső-magyarországi árvizek és a kolontári-devecseri vörösiszap-ár utáni újjáépítés története bontakozik ki. Természetesen amint végét ért a megnyitó ünnepség, mindenki közelről is szemügyre vehette a kiállított tárgyakat. Lapunk kérdésére Écsy Gábor elmondta, hogy szándékuk szerint vándorkiállítás indul majd innen Veszprémből, amit ősszel Esztergomban mutatnak be, majd terveik szerint minden egyházmegyében megismerhetik ezt az anyagot a következő évben. Dippold Pál Impresszum: Adásidő - A Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének lapja Kiadja: Katolikus Karitász A szerkesztőség címe: 1111 Budapest, Bartók Béla út 30. Telefon: 06/1/372-0910 Fax: 06/1/372-0914 E-mail: adasido@caritas.org.hu Honlap: www.karitasz.hu Felelős kiadó: Écsy Gábor, Katolikus Karitász országos igazgató Szerkesztő: Dippold Pál, ujsag@caritas.org.hu Tördelés, nyomdai előkészítés: Ester Communications Kft., www.estercom.hu Arculat, layout: Kohán József Fotók: Csapó Viktória, Turcsik István, Caritas Internationalis, www.sxc.hu Illusztráció: Turcsik Kinga Nyomda: Pharma Press Kft. ISSN: 2062-6584 A kiadvány a NEFMI támogatásával jelenik meg. Adásidő 4 Adásidő 5
Beszámolók Karitász önkéntesek képzési tábora Domaszéken A Katolikus Karitász idén is megrendezte nyári táborát azzal a céllal, hogy munkatársai és önkéntesei számára lehetőséget teremtsen kizökkenve a mindennapokból, egy felszabadultabb környezetben egymás megismerésére, tapasztalatok cseréjére, valamint hogy a karitász szeretetszolgálati tevékenységét hatékonyabbá tegye. Július utolsó napján reményekkel telve érkeztek a karitász önkéntesek az ország különböző településeiről a Szeged mellett található domaszéki, Zöldfás Lelkigyakorlatos Központba. Az immár második alkalommal megrendezésre kerülő képzési tábor fő témáját a Család és az Önkéntesség éve adta, valamint az, hogy a Katolikus Karitász ebben az évben ünnepli megalakulásának 80., újjászerveződésének pedig 20. évfordulóját. A nyitó szentmisét követő kötetlenebb ismerkedési est során kialakultak a tábor során együtt dolgozó csapatok, melyek egy-egy magyar boldog nevét viselték. A táborban az önkéntesek mellett több így a Debrecen Nyíregyházi, a Pécsi, a Székesfehérvári és a Szeged Csanádi Egyházmegye karitász igazgatója is részt vett. A résztvevők számára jó érzés volt megtapasztalni, hogy egy országos szervezet részei és a vezetőkkel közvetlen, emberi kapcsolatba léphettek. Külön öröm volt, hogy akárcsak tavaly, idén is érkeztek segítők a Gyulafehérvári Caritas önkéntesei közül. A reggeli rutin az énekes ébresztő, a testet is felélénkítő torna és a reggeli után az előadások következtek, melyek minden nap másmás témát öleltek fel. Első nap az egyházmegyei karitász szervezetek és az országos központ felépítését, működését ismerhették meg az önkéntesek, másnap pedig Laurinyecz Mihály orosházi plébános atya beszélt az önkéntesség és az egyház kapcsolatáról. Bódy Éva, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Alapszolgáltatási Osztályvezetője által a magyarországi szociális ellátórendszer felépítéséről kaphattak átfogó képet a résztvevők. Márton Andrea, a Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat budapesti intézményvezetője pedig előadásában a családon belüli szenvedélybetegségre s annak gyógyítására hívta fel a figyelmet. Az utolsó előadást a Győri Egyházmegyei Karitász igazgatója, Tóth András és felesége, Anna tartotta, akik saját, kilenc gyermeket nevelő családjuk életén át mutatták be a család fontosságát. Minden előadást kiscsoportos foglalkozás követett, ahol az önkénteseknek lehetőségük nyílt a hallottakat átbeszélni, tapasztalatokat cserélni. Hiszen ezek olyan jó gondolatokat ébresztettek, amikből a későbbiek során is tudnak majd töltekezni mind a szolgálatukhoz, mind pedig a családi életükhöz. Nagy sikere volt a szituációs feladatoknak, amelyek során a témákhoz kapcsolódó valódi élethelyzetek által az elméletet megpróbálták a gyakorlatba is átültetni. A szentmisék és az imaórák lehetőséget teremtettek az elmélkedésre, elcsendesedésre is. Mindezek mellett természetesen a pihenés is szerepet kapott. Volt kézműves foglalkozás, filmvetítés, karaoke, kirándulás Szegeden, fürdés Mórahalmon, vizes lufi verseny, gitáros-énekes esték. A búcsúest ötletes és vicces előadásai során pedig már nem a kezdeti ismeretlenség és félelem tükröződött az arcokon, hanem az egy hét alatt igazi közösséggé kovácsolódott csoportokat láthattunk. Érezhető volt, hogy az itt kötött kapcsolatok jó táptalajai lesznek a későbbi közös munkának is. A záró szentmise után sokak szemében könny csillant, és csak ennyit mondtak: Idegen helyre indultunk és mégis haza érkeztünk. Kukor Eszter Karitászosok százai az ünnepi körmeneten Erdő Péter bíboros, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai mutatták be a Szent István-napi szentmisét a Szent István-bazilika előtti téren augusztus 20-án. A szentmisén részt vett III. Senouda kopt pápa. Erdő Péter bíboros a szentmise kezdetén köszöntötte a megjelent közjogi méltóságokat, a diplomáciai testület tagjait, élükön XVI. Benedek pápa új magyarországi képviselőjét, Alberto Bottari de Castello apostoli nunciust, valamint a testvéregyházak képviselőit. Hitből fakadó örömmel és rendületlen tenni akarással ünnepeljük az idén országalapító királyunkat, Szent Istvánt mondta bevezetőjében a bíboros. Hiszen támadhatnak viharok, megrázhatják válságok a társadalmat és a gazdaságot, de a szikla, amire Szent István épített, maga Krisztus. Ő az alap. Rá épülnek az apostolok és az egész ház, amely Isten népét jelképezi a történelemben. Bevezetőjében a bíboros külön köszöntötte az idén fennállása 80., újjászervezése 20. évfordulóját ünneplő Katolikus Karitász képviselőit. Mint mondta, az általuk következetesen Hitből fakadó örömmel és rendületlen tenni akarással ünnepeljük az idén országalapító királyunkat, Szent Istvánt gyakorolt önkéntes emberi segítség olyan erő, amely reményt, állóképességet, optimizmust tud adni népünknek és helyi közösségeinknek. A szentmisét követő körmenet élcsoportjában haladt a Katolikus Karitász 250 fős csapata. Écsy Gábor, a Vörösiszap számokban segélyszervezet országos igazgatója mellett ott voltak az egyházmegyei karitász szervezetek vezetői, munkatársai és önkéntesei. A zászlókon a feliratok valóban azt igazolták, hogy az ország minden egyházmegyéjéből érkeztek karitászosok: Esztergom Budapest, Eger, Kalocsa Kecskemét, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Vác piroslottak a betűk a méltóságteljesen vonuló tömeg fölött. Forrás: Magyar Kurír A tavaly októberi vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésében a Karitász mintegy 360 millió forintból gazdálkodott. A katasztrófa első napjától mintegy 1000 önkéntessel köztük az árvízkárosult roma önkéntesekkel segítettünk a helybelieknek. A tragédiát követően nagymennyiségű fertőtlenítő- és tisztítószert szállítottunk a Katasztrófavédelemnek és rendszeres élelmiszer és ruhaosztással segítettük a károsult családokat. Karácsony és húsvét alkalmából nagy értékű ajándékcsomagokat osztottunk szét. A devecseri iskolásokat Budapesten és Egerben láttuk vendégül egyhetes táborokban a tavaszi és a nyári szünetben. A Katolikus Karitász 76 család kártalanítását vállalta, ez duplája annak, amit a többi segélyszervezet vállalt fel, ennek végösszege közel 150 millió forint lesz. Jelenleg az ingóságpótlás zajlik. A melléképületek felállításában (87 db) is szervezetünk vállalta a legnagyobb részt: 40 db-ot, mintegy 80-100 millió forint értékben. Az elköltözött családok sorsát is nyomon követjük, lakásuk bebútorozásával segítjük őket új otthonuk kialakításában. Az egyéni problémával küzdő családoknak is próbálunk testreszabott segítséget nyújtani, többek között gépjárművet vásároltunk olyan családoknak, akiknek ez a megélhetési forrást biztosítja. Addig maradunk ameddig szükség van ránk, jó szóval és a rendelkezésünkre álló anyagi források ésszerű, hatékony célba juttatásával segítve Őket. Adásidő 6 Adásidő 7
Beszámolók Ezer tonnás élelmiszercsomag 2011. augusztus végéig a Katolikus Karitász 1 067 tonna, azaz egymillió kilogrammnál több élelmiszersegélyt osztott ki 233 ezer fő rászoruló között. A 25 féle élelmiszeripari terméket magába foglaló hatalmas mennyiséget a karitász a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által kiírt pályázati forrásból kapta. A Hivatal körültekintő és pontos szabályozással gondoskodott arról, hogy a segély szakszerűen, az élelmiszerbiztonsági előírásokat betartva eljusson a rászorultakhoz. Az EU Élelmiszersegély program céljára, az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott, intervenciós készletek és költségvetési keret felhasználásával előállított élelmiszersegélyt nyújt Magyarország leginkább rászorulói számára. A segély szétosztása a programban résztvevő - az MVH-val együttműködési megállapodást kötött - segélyszervezetek útján történik. A kiválasztott szervezetek egyike a Katolikus Karitász. A hivatal pontosan rögzítette a rászorulók körét és az élelmiszerek típusait: Az élelmiszersegélyek szétosztása során rászorulónak tekinthetők a létminimum közelében élők, az önhibájukon kívül létminimum közelében élők, a kisnyugdíjasok. A rászorulók ingyen juthatnak hozzá a kiosztandó élelmiszerekhez, az élelmiszereket nem értékesíthetik. A segélyszervezet, vagy annak alvállalkozója a szétosztandó élelmiszereket a rászorulók részére ingyenesen adja át, az élelmiszerekért ellenszolgáltatást nem kérhet és nem fogadhat el. A program keretében az alábbi termékkategóriák szerinti élelmiszerek kerülhetnek átadásra: liszt; tészta; keksz és egyéb gabona alapú élelmiszer. A kissé döcögős, ám vitathatatlanul jó szándékú hivatalos szöveg után lássuk, miként lendült működésbe a karitász gépezete az elmúlt fél évben az élelmiszersegély programban. Écsy Gábor atya, a szervezet országos igazgatója életközelibb fordulatokkal fogalmazott: - Igen, amit sokszor a hivatal nehézkességének gondolunk, az a mi biztonságunkat szolgálja. Ilyen óriási mennyiség kezelésénél rendkívül körültekintően kell eljárni. Hogy méltányosak és igazságosak legyünk, pontos és hiteles nyilvántartásokat kell vezetnünk. Az emberek nem tárgyak, a karitász meg nem élelemosztó gépezet. Emberek vagyunk. Esendők, szegények, sokszor kiszolgáltatottak. A karitásznak megértőnek és tapintatosnak kell lennie. Écsy Gábor számokkal folytatta a számvetést: Az ország 5 különböző pontján elhelyezkedő raktárainkból, ahol a jellemzően liszt (búzacsírával, vitaminozott), különböző tésztafélék (orsó, tollhegy, szarvacska, széles metélt, diabetikus és szénhidrát csökkentett), tarhonya, puszedli és vaníliás karika, vitaminkészítmények, valamint ebben az évben először étolaj is várja, hogy új gazdáihoz kerüljön, az egyházmegyék településeire saját költségünkön szállíttattuk ki az árut. Nem is akármilyen járművekkel, hanem nagy, 24 tonna teherbírású kamionokkal. Immár 5. éve zajlik ez a program 12 egyházmegyei karitász, több ezer önkéntes közreműködésével, fizikai és adminisztratív munkájával. 2007-ben, az első évben még csak 480 települést láttunk el, azóta ez a szám folyamatosan emelkedik. 2011-ben a Katolikus Karitász öszszesen 689 település rászorulóit látta el élelmiszersegéllyel. Ezen kívül az akcióban 104 önkormányzat is részt vesz, ők közvetlenül a raktárakból szállították el a termékeket - fejezte be a nagyszabású programról szóló beszámolót Écsy Gábor. Dippold Pál (Az Európai Unió által finanszírozott EU Élelmiszersegély Programot a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal szervezi. Az országos program keretében az EU-s forrásból előállított élelmiszereket az MVH a vele nyertes pályázat alapján szerződött segélyszervezetek, így például a Katolikus Karitász közreműködésével juttatja el a magyarországi rászorulók részére.) 15 milliós támogatás iskolakezdésre A Katolikus Karitász országos keretek közt nyújt támogatást a rászorulóknak az iskolakezdésben. A tanév megkezdése számos családnak jelent anyagi megterhelést. A tankönyvek és felszerelések beszerzése komoly nehézséget okoz a sokgyermekes és a nehéz anyagi helyzetben lévő családoknak. Az egyre drágább tankönyvek és iskolai felszerelések, a mind többeket elérő szegénység arra indította a Katolikus Karitászt, hogy 15 millió forintot különítsen el az iskolakezdés segítésére. Ennek keretében 15 egyházmegyében 1500 rászoruló diák részesül a támogatásból. Az idei évben egyházmegyénként száz általános vagy középiskolás korú gyermek tanévkezdését támogatja a segélyszervezet tanulónként tízezer forint értékű utalvánnyal, amelyet október 30-ig lehet tanszerre, sportruházatra, valamint iskolai felsőruházatra beváltani. Családonként maximum három gyermek számára adható a támogatás. Támogatásra jogosultak a nagycsaládosok, a munkanélküli szülők gyermekei, a létminimum alatt élő családok, a fogyatékos gyermeket nevelő családok, valamint azok a családok, ahol tartósan beteg szülő vagy gyermek él. Budapesten Mádl Dalma, a karitász jószolgálati nagykövete és Écsy Gábor igazgató adta át az utalványokat. A karitász egyházmegyei szervezetei folyamatosan adják át a támogatásokat a családoknak szeptember első heteiben. Az elmúlt napokban mintegy 1,3 millió diák és 150 ezer pedagógus számára kezdődött meg a 2011-12-es tanév. Az új iskolaévben 98700 diák kezdte meg az első osztályt, általános iskolába összesen 749 ezren járnak majd. Dippold Pál Adásidő 8 Adásidő 9
Beszámolók Az októberi vörösiszap katasztrófa után akárhányszor Devecserben jártam, mindig valami ideges feszültség, nyugtalanság érződött a városban. Ezen nincs mit csodálkozni. Aztán az idő, mint mindig, gyógyítani kezdte a pusztítás sebeit. Az emberek lassan megnyugszanak, ki-ki megtalálja új helyét. Mi meg mehetünk újra Devecserbe, hogy megnézzük, milyen csodákra képes a szeretet. Hogy mit jelent az, ha az egész ország megmozdul, hogy segítsen a kisemmizetteken. A devecseri újjáépítésnek lassan vége. Világraszóló szépségű lakópark épült, az utcáin járkáló emberek arcán öröm. Izgatottan pakolják új holmijaikat. A Katolikus Karitász a beköltözők minden ablakába muskátlit rakott. A piros virágok senkinek nem juttatják eszébe a vörösiszapot. Csak nekem. Vadász Bálint, a Katolikus Karitász devecseri központjának vezetője visz ki az új házak közé. Magabiztosan és büszkén sorolja az adatokat: A lakóparkban 87 új építésű ház van. A segélyszervezetek a károsult családokat felosztották egymás között, minden szervezetre jutott 38 család. A Katolikus Karitász ennek a dupláját, 76 család támogatását vállalta. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a családok belső és külső ingóságkárait próbáljuk meg pótolni. Természetesen figyelmembe vesszük a hivatalos kárfelmérést és kármegállapítást. Mindezzel az igazságos kárenyhítést Devecseri muskátlik szeretnénk végigvinni. Az új építésű lakóparkban a mi 76 családunkból 27-en laknak. Úgy döntöttünk, hogy nekik a már meglévő támogatáson túl egy-egy melléképületet is építünk. A Katolikus Karitász a katasztrófa másnapján már itt volt, élelmiszert, takarítószereket, ruhákat adtak. Könnyűszerkezetes, három és félszer hat méteres melléképület lesz ez, lehet kinek-kinek választása szerint garázs vagy bármi más. Kigondoltuk, hogy annak örömére, hogy lassan mindenki beköltözik az új házába a lakóparkban, muskátlikat teszünk az ablakokba. A lakók meghatódtak, átvették a virágokat, reméljük, locsolni is fogják. A muskátlik voltak a pontok az i-ken. Így lett teljes az összkép. Ha egy házat úgy nézek, mint egy asszonyt, akkor olyan, mintha ki lenne festve a szeme. A muskátli kellett ahhoz, hogy jobban mutassanak a házak. - kapcsolódik be a beszélgetésbe házigazdánk, Konkoly József nyugdíjas katona. Devecserben szolgáltam - mondja -, de voltam sokfele másutt is, Irakban, Boszniában, Zalaegerszegen, Kalocsán, megjártam a világot, az országot. Elvált ember vagyok, tizenhét éves lányom most költözött hozzám. A nővéremnél lakunk a katasztrófa kitörése óta, amiben odaveszett mindenünk. Megmutatja új házát, arcán fegyelmezetten leplezni próbált büszkeség ahogy járkálunk az új szekrények, ágyak, háztartási gépek között. Kérdezem, mi van a lelkében a tragédia kitörte óta. Szikár, pontos mondatokkal válaszol. Én azt gondolom magamról, hogy egészséges lelki alkatú emberként mentálisan rendben vagyok, talán a hadseregben eltöltött idő miatt jól bírtam a gyűrődést. A vörösiszap ömlés után három hónapig önkéntes voltam egy segélyszervezetnél, most ne számoljuk az első két hónapot, amikor az ember a saját házánál merte az iszapot, és menteni próbálta azt, amit nem lehetett, meg dühöngött a különböző lakossági fórumokon. Aztán szépen lassan elindult újra az élet. Megjelent az állam, az újjáépítési központtal, elkezdődtek a házzal kapcsolatos ügyvédi munkák. Februárban a devecseri önkormányzat megkért, hogy menjek át hozzájuk, ott segítsek. Azóta én intézem a bontásokkal kapcsolatos ügyeket, sok a rohangálnivaló. Az érzelmeim változnak, mint az időjárás. Nagyon sok függ a külső tényezőktől, de most, a végén azt mondom, hogy öröm és hála van bennem, elégedett vagyok. Konkoly József fejében rend van, a karitászhoz fűződő kapcsolatáról is sallangmentesen beszél: - A Katolikus Karitász a katasztrófa másnapján már itt volt, élelmiszert, takarítószereket, ruhákat adtak. A károsultak szét lettek osztva a különböző szervezetek között, a sors szele engem a Katolikus Karitászhoz vitt. Egyébként én római katolikus vagyok, de ha nem lennék az, a karitász akkor is segítene. Ezt az új házat is megszenteltetem. Ehhez semmi köze a katasztrófának, engem így neveltek, voltam elsőáldozó, bérmálkoztam. Ezt a véletlennek tűnő találkozásomat a karitásszal a sors hozta. Vagy a Jóisten, Ő sok mindent úgy tesz, hogy nem is tudunk róla, csak a végén derül ki, hogy vagy próbára tesz minket, vagy jót tesz velünk. Amikor a Koós Károly Egyesülés elkészítette az első terveket, megmutatták nekünk, akkor én egy régi bakonyaljai tornácos házat néztem ki magamnak, azt úgy nem lehetett itt felépíteni, és a Makovecz Imre-féle iroda építésze, a szintén országos hírű Túri Attila minden részletet velem megbeszélve, áttervezte azt a házat olyanra, amilyenre én szerettem volna. Ez a ház minden szempontból olyan lett, amilyent én akartam. Természetesen nem lehetett teljesen szabadjára engedni a vágyaimat, de az adott keretek között mindenkinek közülünk megvolt a mozgástere. Ha valaki nem szeretett bele a házába építkezés közben itt, akkor az mentálisan sérült. A karitásztól még kapok egy melléképületet, de bebútorozták a házat, az összes háztartási eszközt nekik köszönhetem: a hálószobabútortól kezdve a lányom íróasztaláig, a szőnyegek, függönyök, ablakpárkány borító, még a szúnyogháló is. Az összes gépet, ami egy ház működéséhez kell, beleértve a hegesztőgépet is. Az életünkhöz tartozó millió apró dolog, ami ahhoz kell, hogy az ember jól érezze magát az otthonában ezeket mind megkaphattam. Kétmillió forint értékben támogat a Katolikus Karitász. Arra kérem, ne arról beszéljünk, ami volt, hanem arról, ami lesz. Azt úgy nem lehet, húzza össze szemét Konkoly József, múlt nélkül nincs jövő. Amikor jött a vörösiszap, az utca elején álltunk, szörnyülködve néztük, azt sem tudtuk, mi lesz velünk, a házainkba visszamenni nem lehetett, mert ott volt ez a gyilkos, lúgos iszap. Az első éjszaka a honvédség jött segíteni, aztán a következő napokban az ország minden részéről jöttek az emberek. És gyorsan megjelentek a különböző karitatív szervezetek is. Ide sereglettek a jó emberek, akiknek természetes, hogy segítenek másokon. Az emberek mindennapi életét támogatták, nemcsak anyagi javakkal, hanem akárcsak azzal is, hogy bementek hozzájuk, meghallgatták és megvigasztalták őket. Remélem, majd itt, Devecserben is lesz olyan társaság, hogy ha az országban bárhol bekövetkezik hasonló tragédia, akkor az a kisbusz, amit a város az adományokból vásárolt, tele lesz emberrel, és mi megyünk segíteni. Dippold Pál A Katolikus Karitász közleménye A Katolikus Karitász vezetőségének tudomására jutott, hogy a szervezet nevéhez megtévesztésig hasonló elnevezésű egyesület Carit-ász Devecser 2010. Egyesület néven, 8460 Devecser, Homok u. 18. szám alatti székhellyel jegyeztette be magát. Az egyesület adószáma: 18218910-1-19, bankszámlaszáma: 10402252-50526586-89481005. A Katolikus Karitász ezúton hívja fel a figyelmet, hogy az egyesülettel és annak tevékenységével semmilyen kapcsolatban nem áll. A katolikus egyház segélyszervezetének nevével való hasonlóságból fakadó tévedésekért a Katolikus Karitász felelősséggel nem tartozik. A Katolikus Karitász adománygyűjtési felhívást kizárólag a templomokban meghirdetve, illetve központi irodáján keresztül indít. 2011. augusztus 22. Katolikus Karitász Adásidő 10 Adásidő 11
Egyházmegyék Nyíregyháza Dévától Máriapócsig Egyházmegyék Szeged Egy hét egyszerű gazdagsága A dévai gyerekek idei üdültetése június 22-én este Nyíregyházán, a Cantemus Ifjúsági Vegyeskar hangversenyével kezdődött. A Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó nagyszalontai gyermekek három hétig voltak nálunk. A dévaiak autóbuszát július 10-én Nyíregyházán már nagyon várták a befogadó családok. Nyíregyháza és Nagykálló jószívű karitászosai után Ajak és Kisvárda látták vendégül a Déváról, Szovátáról, Petrozsényból, Csíkszeredából hozzájuk érkezett gyermekeiket. Az együtt töltött időben meglátogatták a Nyíregyházi Állatparkot, a Falumúzeumot, az élményfürdőt, a kisvárdai strandfürdőt, a hajdúdorogi fürdőt. A kálmánházi Segítő Kéz Alapítvány számítógépes játszóházat szervezett a gyermekeknek. A Nyíregyházán és Nagykállóban vendégeskedőknek Sóstóhegyen rendeztünk egy jókedvű délutánt. Három egyház lelkészei köszöntötték a gyermekeket és a segítőiket. Az Emmausz Együttes lelkesített bennünket énekével, majd sorjátékok következtek. A jól kifáradt gyermekeket bográcsgulyással és süteménynyel kínálták meg a sóstóhegyi és orosi karitászcsoport tagjai. Hétfőn reggel indultunk a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei kirándulásunkra. Napkoron az Erdei Iskolát ismerhettük meg és a karitászcsoport vendégszeretetét élvezhettük, akik dinnyével és barackkal kínáltak a lovaskocsikázást követően. Máriapócson a görög katolikus parókia vendégei voltunk. Nyírbátorban a Krucsay oltárt és a két templomot összekötő szoborparkot vettük szemügyre. A polgármester asszony köszöntötte a gyermekeket, majd kiadós ebéddel vendégeltek meg minket. Szatmárcsekén a Kölcsey Ferenc-emlékmű előtt énekeltük el a Himnuszt. Tiszakóródon a Bukónál néztük, ahogy a Kis-Túr siet a Tiszába, majd töltött káposztát kaptunk vacsorára a helyi karitászvezetőnek köszönhetően. Túristvándiban a vízimalmot csodálhattuk meg. Az élményteli nap végén Vásárosnamény-Gergelyiugornyán este 10 után térhettünk nyugovóra. Fafaragás, tiszai strandolás, fagyizás, néptánc tanulás, gyöngyfűzés segítette az időt hasznosan tölteni. Csütörtökön este a bizalom útján családjainkért imádkoztunk. Az éjszakai séta a focipályán ért véget, ahol a mécsesek között vonultunk be a 15 méteres körbe. Az Efezusi levél intelmeit, Tobit Tóbiásnak mondott tanácsait és a 128-as zsoltárt meghallgatva gyertyát gyújtottunk családjainkért. Azért amelyben élünk, és azért, amelyikben mi leszünk a családfők. A nagy lampiont röptető léggömböt a Szent Ferenc Alapítványért és az őket támogató családokért imádkozva engedtük a magasba. Békességben aludtunk el. Másnap felkészültünk a családok fogadására. Gergelyiugornyán este 6-kor Szakács Péter atya mutatott be hálaadó szentmisét a gyermekekért és segítőikért. Ő az első két táborban, 2004 és 2005 nyarán segített táboroztatni az akkori kis vendégeinket. Jelen voltak a befogadó szülők és közösségek. A gyermekek a tábortűz fényénél szép verses, zenés műsort mutattak be és a szalonnasütés után könnyes szemmel búcsúztak el vendéglátóiktól. Az est meglepetése a Képmás Zenekar koncertje volt, amit ujjongva tapsoltak végig a gyermekek. Szombaton, július 23-án, mielőtt visszaindultak volna a gyermekek Dévára, az Igrice Egyesület vendégeiként Sóstóhegyen kisvonatoztunk, dodzsemeztünk, csúszdáztunk, körhintáztunk. Móré Mihály sóstóhegyi karitászcsoport vezető kísérte vendégeinket végül haza. Vitte a Kelet Karitász Alapítvány 300 ezer forintos támogatását. Két hét tömény szeretetben volt részük. Úgy gondolom ez igazi élményterápia volt nekik. Köszönjük az egyházközségeknek, a 48 karitászcsoportnak, közülük is a befogadó és segítő csoportoknak: Teréz Anya Egyesület Nyíregyháza, Munkás Szent József Sóstóhegy, Szent Kristóf Nagykálló, Páduai Szent Antal Alapítvány Kisvárda, Szent Erzsébet Ajak, Szent Erzsébet Napkor, a tábor étkezési alapanyagait biztosító karitászcsoportoknak, és köszönet a sok-sok jóakaratú támogatónknak. Gégény Béla Immár negyedik alkalommal rendeztük meg a Nyári Napközis Karitász Tábort Szegeden, augusztus 8. és 12. között. 17 családban, összesen 21 gyermek számára nyújtottunk tartalmas elfoglaltságot ingyenesen, teljes ellátással. A résztvevők a helyi karitász csoportok által ismert családok gyermekei, akik közül többnek nem adatik meg más kikapcsolódási lehetőség. Vendégeink megtapasztalták az alkotás örömét, az egyszerű, számukra is elérhető dolgokban rejlő szépséget. Ezekről árulkodnak a foglalkozások és a termésekből készült művek fotói. A népi motívumok, a természet közeliség nemcsak a kreatív foglalkozásokban, hanem a programot színesítő játékokban is benne voltak, például a sorverseny állomásainál (diótörés, vesszőkarika dobálás) vagy a mindenki által várt strandolásban, íjászatban. A gyermekek 4-6 fős csoportjainak volt egy-egy felelőse közülünk, aki segítette őket. Naponta más-más városrész volt a bázisunk Alsóvárostól kezdve, Szőregen át Tápéig. Így a napok tartalmas volta a helyi plébániai karitász önkéntesek és az általuk megszólított foglalkozásvezetők ötletességét, szervezését dicséri. Ezúton mondunk köszönetet minden segítőnek, aki a tábor megvalósulásához hozzájárult. A személyes segítők mellett hálásak vagyunk Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat, a Cserepes sori Pékség, az alsóvárosi-, a tápéi-, az algyői, és a szőregei plébániák támogatásáért. Az önkéntes szemével Egyik önkéntesünk így fogalmazott, amikor arról kérdeztük, mit jelentett számára a gyermekeknek rendezett nyári napközis tábor: A tábor nekem nagyon sokat jelent, de nehéz ezt szavakba önteni, mert inkább érzések maradtak bennem. Elsősorban amit megemlítenék, hogy ha visszagondolok arra a hétre, és előjönnek az emlékek, vagy megnézem a képeket, akkor a legelső dolog, ami eszembe jut, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek. Elképesztő, hogy milyen gyorsan tud kialakulni a kötődés nem csak egymás között, hanem velünk, segítőkkel is. Amikor harmadik nap indultunk haza Algyőről, és nekem hamarabb kellett mennem, mint a szőregi lányoknak, elköszöntem a gyerekektől, mire ők felpattantak a székükről, odarohantak hozzám tárt karokkal és átöleltek egyszerre. Így búcsúztak el. Ez a dolog engem annyira feltöltött és olyan erővel hatott, hogy eldöntöttem, ha lesz lehetőségem, akkor biztosan ott leszek a következő táborokban is. Nagyon jó dolog, hogy ez a ragaszkodás a gyerekek részéről nem múlik el, nem csak a tábor idejére szól: öt nappal ezelőtt bicikliztem a városban, néhány lány pedig ugyanarra sétált, ők vettek engem észre hamarabb, én pedig csak a hatalmas JulcsiJulcsiJulcsi kiabálásra lettem figyelmes, a lányok integettek, nevettek, örültek nekem és megint csak az jutott eszembe, hogy nagyon hiányoznak. A másik dolog, hogy ez nekem valamiféle megerősítés volt, hogy helyt tudok állni egy gyerektáborban is. Soha nem voltam még ilyen élethelyzetben és nagyon féltem attól, hogy nem vesznek majd komolyan, vagy nem hallgatnak rám. De már a második napon elfogadtak, és velük egyenértékű személyként kezeltek, akivel bármiről lehetett beszé lgetni. Megyeri Márta Adásidő 12 Adásidő 13