Szalagavatói búcsúbeszéd Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim, kedves szüleink és tanáraink, tisztelt vendégeink! Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket! Engedjék meg, hogy ezekben az ünnepélyes percekben magam és diáktársaim nevében szóljak Önökhöz. Azoknak a diákoknak a nevében, akik immár 4, vagy az én osztályom esetében 5 éve koptatjuk a Budapesti Osztrák Iskola padjait. Hadd köszönjük meg Önöknek azt az önzetlen támogatást, amit mindvégig élveztünk, és ami elkísér majd minket egészen az érettségig és azon túl. Ez az este az önfeledt szórakozás estje, bár bevallom, néhány perccel ezelőtt még valamennyiünk lábában ott volt a görcs, ami keringő közben azért, reméljük, nem látszott túlságosan. De még mindig itt bujkál bennünk a félelem, ami ilyenkor talán természetes is. Hamarosan lezárunk ugyanis egy periódust, és néhány hónap múlva hivatalosan is érettségiző diákokká válunk. Nem könnyű feladat, de mint ahogyan megtettük az első bizonytalan lépéseket a felnőtté válás felé, amikor ebbe az iskolába jöttünk biztos vagyok benne, hogy ezt is meg fogjuk oldani. Meg fogjuk, mert tartozunk ezzel azoknak, akik végig mellettünk álltak és állnak még a legnehezebb időszakokban: tanárainknak és szüleinknek, akik miattunk néznek most ilyen büszkeségtől csillogó szemmel. Köszönjük nekik! Kedves barátaim! Mit is jelent ez a nap? Hogy egy sorsfordító állomáshoz érkeztünk? Hogy izgalommal telve sétálunk lassan, de biztosan az érettségi padjai felé? Hogy félénk kisdiákokból gimnáziumunk üvegfalai között tapasztalt és dörzsölt negyedikesek lettünk? Az biztos, hogy eddigi életünk talán legünnepibb eseményét éljük át ezekben a percekben, mely még csak az első kapu a jövő felé, amit magunk nyitunk ki. Bár még nem tudjuk, mi vár a túloldalon, be kell lépnünk, és a rettegett vizsga sikeres abszolválásával bizonyítanunk kell felkészültségünket és rátermettségünket. Nagy a nyomás, de ez az este legyen inkább a zavartalan és önfeledt szórakozásé. Álljunk meg egy pillanatra, hiszen lesz még alkalmunk rohanni! Rengeteget kaptunk ez alatt a 4 év alatt, ami a későbbi életünkben majd útmutatóul szolgálhat. Fontos ezt kiemelnem, mert vannak olyan dolgok, amiket nem lehet puszta tanulással elsajátítani. Az élet az, ami bizonyos dolgokra megtanít, a mindennapi fáradozás keserédes tapasztalatai azok, amik az emberek tudását teljessé teszik. Biztos vagyok benne, hogy most sokatokban leperegnek az itt eltöltött évek, és arcok, nevek villannak fel. Eszetekbe jutnak az emlékezetes órák, amiken a tanárok velünk pörölnek, és diákok, alkalmasint saját magunk, amint kifogásokat keresünk az el nem készített házi feladatok és az 17
elmulasztott dolgozatok miatt. Ki ne emlékezne a hangulatos ebédszünetekre, vagy a diákszerelmek édes-bús perceire, netán a felejthetetlen osztálykirándulások hangulatára? Természetes, hogy a prágai és párizsi tanulmányi utak képei is felidéződnek emlékezetetekben, amelyekről bőven van képanyag a majd ezután levetítendő kisfilmekben is. Azt hiszem, a többiek nevében is bátran kijelenthetem: örülök, hogy itt tanulhatok, és egyikünk sem lehet eléggé hálás a szüleinek, hogy ehhez megteremtették a feltételeket. Zárásként annyit szeretnék még nektek Kosztolányi Dezső szavaival mondani, hogy: De azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy arany-érem, s hódítsátok meg az egész világot. Léb Bence 18
Arany vagy ezüst? avagy maturabál 2008 Hát igen, a maturabál az valami csodálatos dolog! Amikor mint kis nulladikos 2004-ben először lehettem ott a nagyok szalagavató bálján elbűvölt a gyönyörű környezet, elkápráztattak a csillogó ruhák, sminkek, arról ábrándoztam, bárcsak már én is köztük lehetnék! Aztán eltelt 3 év, és tavaly a végzősök készülődését figyelve már látszott, hogy bizony a csillogást, a végtermék, a bál létrehozását rengeteg munka előzi meg. Ezt látva Biankával már nyáron elkezdtük feltérképezni a lehetséges, szóba jöhető helyszíneket, begyűjtöttük az árajánlatokat, hogy szeptemberben már közös döntéseket hozhassunk valamennyien együtt, mi, végzősök. Naivan azt gondoltuk, hogy időben kezdtünk neki a bál szervezésének. Sajnos rá kellett döbbennünk, hogy nem lehet időben elkezdeni, nem éreztük azt, amikor szeptemberben iskolába jöttünk, hogy jól állunk. Na, de volt még öt hónapunk! Most az lenne a feladatom, hogy meséljek a bál szervezése körüli izgalmakról, de lehetőleg nem túl részletesen. Hiszen kit érdekelnek olyan részletek, miszerint mikor mennyit kell fizetni, és kinek? Pedig az egész szervezés erről szólt: fizetni kellett, mégpedig sokfelé! Jön a jogos kérdés, hogy miből? Aztán jön az azonnali válasz: majd a híres-neves szponzorok adnak, már amennyiben adnak, de miért ne adnának, mondta mindenki. És tényleg adtak, 100-150 cégből mondhatjuk, hogy öten, ami persze nem rossz arány. De azt ki tudja (rajtunk kívül), hogy ez hány e-mailbe, telefonálgatásba került! Már maga a címlista összeállítása sem volt egyszerű, még szerencse, hogy családom tagjai a munkájuk okán ebben tudtak segíteni. Aztán a következő kérdés, hogy ki hívja fel őket, kinek van erre ideje, mikor, honnan! És a védnökök Kik legyenek, őket ki kérje fel, hogyan? De Kulman igazgató úr és az égiek velünk voltak, és a kellő összeg a szükséges időpontokra összejött. No, de volt még három hónapunk! Arra, hogy mindenki komolyan vegye végre a ruhapróbát, hogy behozza a kölcsönzési számlákat, hogy megszavazzuk, hogy milyen színű legyen a szalagunk! És a fő-fő kérdés: milyen színnel nyomtassuk rá a szöveget! Ez bizony kemény dió volt, és sokáig megosztotta a társaságot! No, de volt még egy hónapunk! Hogy végre eljárjunk a táncpróbákra, kitaláljuk, hogy mi legyen a menü, öltöztetett székeken üljenek-e a vendégek vagy sem, legyen-e virág az asztalokon. Hogy elkezdjük az osztályfilmeket kigondolni! És a meghívók és a vacsorajegyek és a zene! Szavazzunk, ki mit szeretne: élő zenekar vagy DJ? Milyen stílusú zenék szóljanak? Ezer ötlet, ezer ellenjavaslat, ezer érdektelenség mindenről és mindennel kapcsolatban! Mi meg csak álltunk a 19
két osztály között, és időnként egy icipicit bántuk már, hogy bevállaltuk ezt az egészet! Egy csomó idő, munka, idegesség és a vége csak vita, vita, vita! No, de volt még egy hetünk a berendezésre, a tanárok meghívására, beszédek írására, lektoráltatásra és ellenlektorálásra, a vacsorajegyek és a belépők árának beszedésére, az osztálytáncunk kitalálására, gyakorlására, és itt már a hétvégénket sem kíméltük! És volt még egy napunk és egy egész éjszakánk az osztályfilmek összevágására, át-, ki-, és bemásolására, kiírására, hetvenhétszeri lejátszására, a hoszteszekkel való utolsó egyeztetésre! Szóval volt munka dögivel és időnként kicsit egyedül is éreztük magunkat ebben. Nem szeretném senki érdemét sem kisebbíteni, sem magasztalni, a magunkét sem. Nekünk sem volt semmilyen tapasztalatunk a szervezésben, sem a vélemények összefogásában, összehangolásában, a feladatok szétosztásában, követtünk el hibákat, de tapasztalatokat szereztünk és próbáltuk levonni a tanulságokat. De térjünk csak rá az ominózus január 25-i napra! Reggel mint a villám pattantam ki az ágyból, 2-3 órai alvás után. Meglepetéssel vettem észre, hogy süt a nap, és egy felhő sem volt az égen. Az Európa Kongresszusi Központban, ahol a bált tartottuk, már korán reggel voltak izgatott negyedikesek. A fő-főpróba után hamar szétszéledt mindenki, kivéve minket, a szervezőket. Rengeteg elintéznivalónk volt még a helyszínen. Az asztalok elhelyezésétől, a plakátok kiragasztásáig amit megjegyzem, többen a bejárati ajtón sem vettek észre, úgyhogy azt hiszem, nem a legjobb helyekre tettük őket, az ültetőkártyák megrajzolásától (futás az első Ápiszig kartonért, ezüst tollért!) az ültetési térkép megszerkesztéséig. Meg persze a technika beizzítása. Azért nekünk is adódott egy szabad óra a szépítkezésre, nagyon gondosan közeli fodrászt kiválasztva, aztán rohanás vissza a színhelyre. Délután már jöttek a hoszteszek, a megrendelt biztonsági szolgálat tagjai, de még be kellett rendezni az öltözőket a legfontosabbal, a tükrökkel! És máris hat óra, az idegességtől egy falatot nem ettünk egész nap (ez nem baj, annál jobban áll majd a ruha!) a vendégek meg elkezdenek jönni. És innentől kezdve persze semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük! Csúszott a kezdés, a vendégek nem csendesedtek el, a technika meg pont az elején hagyott cserben bennünket ami azért egy kis humort is vitt az ünnepélyes hangulatba, és kezdtem úgy érezni, hogy hiába volt minden, nem fog sikerülni! Aztán belelendültünk és az este kezdett kialakulni, és jött a tánc a meghatott szülőkkel, a könnyes szemű nagyszülőkkel, barátokkal. Az osztálytáncok nagy sikert arattak, a vacsora is szép volt, a tombola is jól sült el, és még az 5 éves húgom is segíthetett. Itt már kezdett engedni az idegesség mégsem olyan rossz ez a bál! A buli meg kifejezetten jól sikerült, még a DJ is örömködött azon, hogy milyen sokan táncolunk, és itt már én is jól éreztem magam végre! 20
Aztán ez is elmúlt, jött a másnap, a pakolás, rendrakás, később az elszámolások, a maturabállal kapcsolatos ügyek lezárása. Hétfőn Biankával csak néztünk egymásra: Hát ez volt? Ennyi volt? Mit fogunk mi most csinálni a szabadidőnkben, a szünetekben? (Anyuék szerint végre az érettségivel fogunk foglalkozni ) Jó volt? Jó volt! Igen, a maturabál az valami csodálatos dolog! Keszthelyi Bori 21
1 Óperencia Hegyi élet, hegyi hírek 2008. március Közeleg az érettségi? Kérdezzük a szakembert! Nemrégiben, még a jelentkezési határidő előtt nagy megtiszteltetés érte iskolánkat, miután Bakos Károly, az Oktatási Minisztérium vezető főtanácsosa személyesen válaszolt a két érettségiző osztály felsőfokú tanulmányaival kapcsolatos kérdéseire, valamint általános információt adott az új, 480 pontos felvételi rendszerrel kapcsolatban. Az iskolánkban tanuló diákok különleges előnyt élveznek, megszerzett némettudásuknak (már aki...) köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy az új pontszámítási rendszer alapján a megszerezhető plusz pontszámok összege 80 pont lehet, amelyet a nyelvvizsgáknak, az emelt szintű érettségivel, tanulmányi versenyekkel, kiemelkedő sportteljesítménnyel, valamint hátrányos helyzettel lehet elérni. A fent említettek részben megtalálhatók iskolánk tanulói között, így már az érettségi előtt is majdnem biztos, hogy mindenkinek elérhető a 80 pluszpont, ellenben a maradék 400 pontért, hasonlóan magyar iskolákba járó diáktársainkhoz, keményen meg kell küzdenünk. Bakos úr elmondta, hogy ha egy intézménybe jelentkező diáknak megvan az iskola által meghúzott, a jelentkezéshez szükséges minimális pontszáma, akkor nem kell félnie attól, hogy nem nyer felvételt, mivel a tanintézmény köteles az általa meghatározott pontszámmal rendelkezőket felvenni, még akkor is, ha azok száma meghaladja a szabad helyek számát. Előadásának végén kérdéseinkkel bombázhattuk (volna) a szakembert, de mivel jól tájékozódottságunknak köszönhetően csak a bürokratikus elemekkel voltak problémáink, ezért a kérdések szinte kizárólagosan a jelentkezési lap kitöltésére korlátozódtak, ezekre pedig Bakos úr készséggel válaszolt, és nagyon hasznos segítséget nyújtott a hibátlan, hiánytalan kitöltéssel kapcsolatban. Lezsák Attila Gyapay Máté * * * Kedves Olvasók! Hagyományainkhoz híven ezúttal is közreadjuk (igaz, kissé megkésve) az előző tanév szerzőinek névsorát. Az ábécérendbe szedett kimutatás megkönnyíti a keresgélést; akár közreműködőként, akár olvasóként kíváncsi valaki lapunk tavalyi cikkeinek szerzőire, így minden bizonnyal egyszerűbben hozzájut a kívánt információhoz. (A megjelenés idejében már végzett diákok, illetve felnőtt cikkíróink nevei nem szerepelnek a kimutatásban!) Egyúttal felhívjuk minden kedves Olvasónk figyelmét, hogy korlátozott számban még kaphatók a régebbi Óperenciák (1996-tól jelenünk meg!), amiket Fuxreiter tanár úrnál vásárolhattok meg akkori (!) áron. 22
A 2006/2007. évi Óperenciák diákszerzői ábécérendben a következők voltak: Angyalváró : Az éjjeli rab kívánsága (2006/64-65.) Auer Gábor: Horthy a kormányzó (2007/66-67.) Csárdás Péter: Interjú az LBE két meghatározó játékosával (2007/68-69.) Csárdás Péter: Ballagási búcsúbeszéd II. (2007/68-69.) Csárdás Péter: Az LBE-sztori (2007/68-69.) Demeter Réka ( Diósi Dini): Szeretem a kávéházakat és a színházat, főleg az operát interjú Ulrike Nedoma tanárnővel (2006/64-65.) Demeter Réka ( Diósi Dini): Ich liebe die Kaffeehauser und die Theater, besonders die Oper Interview mit Frau Professor Ulrike Nedoma (2006/64-65.) Diósi Dini ( Demeter Réka): Szeretem a kávéházakat és a színházat, főleg az operát interjú Ulrike Nedoma tanárnővel (2006/64-65.) Diósi Dini ( Demeter Réka): Ich liebe die Kaffeehauser und die Theater, besonders die Oper Interview mit Frau Professor Ulrike Nedoma (2006/64-65.) Diósi Dini: Hiper(inter)aktív Hamlet (2006/64-65.) Dohnál Botond: Estéink a töröknél (2006/62-63.) Dohnál Botond: Hogyan változott a beszédem a gimnáziumi évek alatt? (2007/66-67.) Dohnál Botond: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Dömötör Dávid ( Kovács Bandi András Kazár Tamás): Világjáró tanárnő egy csésze tea mellett Wiltrud Steinacker tanárnővel (2007/68-69.) Dömötör Dávid ( Kovács Bandi András Kazár Tamás): Travelling Teacher A cup of tea with Ms. Wiltrud Steinacker (2007/68-69.) Fanton Fábián: Cserediákhét: a zsinagógától a Kossuth térig (2006/62-63.) Fényi Brúnó: A vitorlázórepülés (2007/66-67.) Frenki: Boldogság (?) (2006/62-63.) Frenki: Tündérszikla (2006/64-65.) Goda Viktor: Berlin, a Török Birodalom nyugati csücske (2006/62-63.) Goda Viktor: Hogyan változott a beszédem a gimnáziumi évek alatt? (2007/66-67.) Guóth Patrik: Első benyomás?! (2006/62-63.) Guóth Patrik: Galambom, hajrá fiúk! (2006/62-63.) Guóth Patrik: A kapásnövények és a büntetés (2006/62-63.) Guóth Patrik: A III/B Berlinben (2006/62-63.) Guóth Patrik: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Gyapay Máté: Ötven esztendő (2006/62-63.) Gyapay Máté: Múzeum körút (2007/66-67.) Hámory Edit ( Magyar Dominika): Egy pár nap élménye Lengyelországban (2006/64-65.) Harmat Péter: Gondolatok a Mario és a varázsló aktualitásáról (2006/64-65.) Harmat Péter: Hogyan változott a beszédem a gimnáziumi évek alatt? (2007/66-67.) 23
Harmat Péter: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Hollander Sebastian: BMX (bicycle moto x=cross) (2006/62-63.) Hollander Sebastian: Raszta haj (dreadlocks) (2006/64-65.) Hollander Sebastian: Matadorok vs bikák (2007/66-67.) Ilosvay Molnár Georgina: A berlini osztálykirándulásunk (2006/62-63.) Ilosvay Molnár Gina ( Szilárd Juli): Beszélgetés Christa Wenzl tanárnővel (2007/66-67.) Kazár Tamás ( Dömötör Dávid Kovács Bandi András): Világjáró tanárnő egy csésze tea mellett Wiltrud Steinacker tanárnővel (2007/68-69.) Kazár Tamás( Dömötör Dávid Kovács Bandi András): Travelling Teacher A cup of tea with Ms. Wiltrud Steinacker (2007/68-69.) K.B.: Nagy kaland a Westendben (2007/68-69.) K. Bori: Veronika meg akar halni (2006/64-65.) Kelemen Éva: Dimbek-dombok közti szerelem (2006/62-63.) Keszthelyi Bori: Kell-e szégyellni a nyelvjárási beszédet? (2006/64-65.) Keszthelyi Bori: nyelvünkre újra ráférne egy alapos tisztogatás, annyi a mocsok meg a pókháló rajta. (2006/64-65.) Keszthelyi Bori: Villamosok éjszakája (2006/64-65.) Keszthelyi Bori: Mit számít 200 év? avagy a váci múmiák története (2007/66-67.) K.G.B.: Fontos-e megőriznünk nyelvünket? (2007/66-67.) Kiss Anna Zsófia: Irodalmi felelet és az Egyetemi Könyvtár (2006/62-63.) Kiss A. Zsófi: Anthony Horowitz: Láthatatlan Kard (2006/62-63.) Kiss Krisztina: Mi az a semmi? (2007/66-67.) Kocsis Árpád: Beszélgetés Pető Judit tanárnővel színházról, színjátszásról és legújabb darabjáról, a Kaleidoszkópról (2007/68-69.) -koi-: Modding (2007/68-69.) Koller Eszter: Az ugrásom (2006/62-63.) Koller Eszter: Kell-e szégyellni a nyelvjárási beszédet? (2006/64-65.) Koller Eszter: nyelvünkre újra ráférne egy alapos tisztogatás, annyi a mocsok meg a pókháló rajta. (2006/64-65.) Koller Eszter: Víz alatt (2006/64-65.) Koller Eszter Csincsilla : Méghogy kakaós kislány! (2007/66-67.) Kósa Gergő: Érdekes élmények egy érdekes utazásról (2006/62-63.) Kósa Gergő: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Kovács Bandi András ( Kazár Tamás Dömötör Dávid): Világjáró tanárnő egy csésze tea mellett Wiltrud Steinacker tanárnővel (2007/68-69.) Kovács Bandi András ( Kazár Tamás Dömötör Dávid): Travelling Teacher A cup of tea with Ms. Wiltrud Steinacker (2007/68-69.) Kovács Dóra: Jogosítványos élmények szőkéknek és nem szőkéknek (2006/62-63.) Kovács Dóra: TÁMOGATÓKAT KERESÜNK!!! (2006/62-63.) Kovács Dóra: Berlin egy fárasztó nap meséje (2006/62-63.) Kovács Dóra: Látogatás a Deutsche Schule színháztermében (2006/64-65.) Kovács Dóra: Gyermekálom felnőttként (2006/64-65.) Kovács Dóra: Február másodika egy szervező szemszögéből (2007/66-67.) 24
Kovács Nagy Lea: Kell-e szégyellni a nyelvjárási beszédet? (2006/64-65.) Kozma István: Legacy of Kain (2006/62-63.) Kurucz Orsi: Maturaball 2007 avagy a várva várt szalagavatónk (2007/66-67.) Kurucz Orsi: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Kurucz Orsolya: Moliere: Tartuffe (Pesti Magyar Színház) (2006/64-65.) K.Zs.: Money, money, money (2007/68-69.) Laguna: Haverok, buli, Szerencs (2006/62-63.) Laguna: Blogolás magamutogatás vagy a hagyományos naplóírás reinkarnációja? (2007/68-69.) Léb Bence: Mire való a szünet? (2006/62-63.) Léb Bence: Egy kényes kérdés (2006/62-63.) Léb Bence: nyelvünkre újra ráférne egy alapos tisztogatás, annyi a mocsok meg a pókháló rajta. (2006/64-65.) Léb Bence: Nem vagyok én vándormadár beszélgetés Hajdu Lajosné Ibi nénivel (2007/68-69.) Léb Bence: Ballagási búcsúbeszéd I. (2007/68-69.) Lengyel Kata: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Magyar Dominika ( Széles Gréti): Interjú Hanczár Jázminnal, a II/A sellőjével (2006/62-63.) Magyar Dominika ( Hámory Edit): Egy pár nap élménye Lengyelországban (2006/64-65.) Nedialkova Maria: Magyarország, a második otthonom (2007/68-69.) Németh Nóra: Kutyába sem vesszük? (2006/64-65. Németh Nóra: A mézesmadzag hadművelet (2007/66-67.) Németh Nóra: A szamarkandi amulett (2007/66-67.) Pakucs András: Berlinben jártam (2006/62-63.) Pohl Melinda: Szupermozi ezt nézd meg! (2007/66-67.) Pohl Melinda: Nem zavarodott, nem depressziós, csak emós! (2007/66-67.) Pohl Melinda: A Metro és az Ananász, azaz látogassunk el a szerkesztőségbe! (2007/68-69.) Solti Barbara: Kell-e szégyellni a nyelvjárási beszédet? (2006/64-65.) Solti Barbara: Moziban vagy otthon? (2006/64-65.) Szabados Áron: Ha éles szópárbajba kerülnénk (2006/62-63.) Szabados Áron: A századforduló vívmányai (2006/62-63.) Szabados Áron: A berlini osztálytéboly (2006/62-63.) Szabados Áron: Egy új kulturális dimenzió (2006/64-65.) Szabados Áron: Ananász, titkárság, büfé és még egy harapás (2007/66-67.) Szabados Áron: Visszatekintve középiskolai éveimre (2007/68-69.) Szabó Fruzsina: Semmi (2007/66-67.) Szabó Fruzsina: Állati kiállítás (2007/68-69.) 25
Szabó Luca: A csodák földje, Egyiptom (2007/66-67.) Széles Gréti ( Magyar Dominika): Interjú Hanczár Jázminnal, a II/A sellőjével (2006/62-63.) Szenohradszki Béla: Ballag az LBE (2007/68-69.) Szilárd Juli ( Ilosvay Molnár Gina): Beszélgetés Christa Wenzl tanárnővel (2007/66-67.) Sz.J.: A Mario és a varázsló és A Mester és Margarita aktualitása napjainkban (2006/64-65.) Szujó András: Egy napom Berlinben (2006/62-63.) Szujó András: A legfontosabb francia újságok (2006/62-63.) Szujó András: Brazília és Salvador 2006 októberében (2006/64-65.) Szujó András: Francia nagyiskolák (2006/64-65.) Szujó András: Francia mondások (2007/66-67.) Szujó András: Párizs nevezetességei (2007/68-69.) Takács Attila: Hogyan is kell szakszerűen nyesni? (2006/64-65.) Takács Attila: Transzvesztiták az Alpokban (2007/68-69.) Titi: Múzeumi szép hölgyek (2006/62-63.) Tom & Jerry: Sítáborban (2007/68-69.) Tűzliliom: Figyelmeztetés; Őszi gondolat (2006/64-65.) Vahl Betti: Csíííz! (2006/62-63.) Vahl Betti: A máltai fogoly (Esetem a nem túl beszédes máltai vécével) (2006/62-63.) Vahl Betti: Haus der Düfte (2006/64-65.) Veres Nóra: Kell-e szégyellni a nyelvjárási beszédet? (2006/64-65.) Veres Nóra: nyelvünkre újra ráférne egy alapos tisztogatás, annyi a mocsok meg a pókháló rajta. (2006/64-65.) Vittay Melinda: Buszút, pálesz, buszút, pálesz, buszút (2006/62-63.) Zámbó Marcell: 300 (2007/68-69.) Óperencia-jutalmazottak! Emlékeztetőül: a 2006-2007. tanévben (azaz a tavaly) megjelent Óperenciák cikkeinek, rajzainak elkészítésében vállalt rendszeres és színvonalas munkájukért az alábbi tanulók részesültek könyvutalvány-elismerésben (ábécérendben): Csárdás Péter (2000 Ft) Guóth Patrik (2500 Ft) Hollander Sebastian (2000 Ft) Keszthelyi Bori (2000 Ft) Koller Eszter (4000 Ft) Kovács Dóra (3000 Ft) Kozma István (2000 Ft) Kurucz Orsolya (2000 Ft) Léb Bence (3000 Ft) Németh Nóra (2000 Ft) Pohl Melinda (2000 Ft) Szabados Áron (3000 Ft) Szabó Fruzsina (3000 Ft) Szánthó Bellatrix (3500 Ft) Szujó András (4000 Ft) A diákszerzők között összesen 40.000 Ft értékű könyvutalványt osztottunk ki jutalomként a tavaly eladott Óperenciák bevételéből. Köszönjük valamennyi szerzőnk áldozatos munkáját köztük azokét is, akik nincsenek a felsoroltak között!, és reméljük, hogy továbbra is támogatjátok írásaitokkal, rajzaitokkal és nem utolsósorban a lap megvásárlásával és olvasásával az iskolaújság megjelenését. 26
A LAN-partyról utólag Na, nem úgy, lag az szerencsére nem volt, viszont azt teljes mellszélességgel merem állítani, hogy a parti egyszerűen feno-me-ná-lis volt! Akik szívesen eljöttek volna, de valamilyen (érthetetlen) oknál fogva mégsem tették meg, azok bizony bánhatják, és üzenem nekik, hogy nem tudják, miből maradtak ki! Megjegyezném, voltak egy páran, némelyikük az utolsó pillanatban lépett vissza. Sebaj, magukra vessenekj. Tény, hogy lévén ez volt az első komolyabb szervezésünk, nem gondoltunk/nem is gondolhattunk mindenre, ezért az én részemről tökéletesen meg voltam elégedve a végeredménnyel. Ami meg a (kis számban fellépő) hiányosságokat illeti, majd next time! Azért voltak események még eme csekély másfél nap leforgása alatt is, legjobb példa erre, amikor az énekteremben kemény 10 órát üzemelő lámpákat, Csongor mester POÉN!-ból egy huszáros mozdulattal lekapcsolta, és vagy fél óráig nem tudtuk visszakapcsolni. Ráadásul pont akkor, amikor (2 óra koplalás után) végre valahára megérkezett az extra large Don Peppe, amit kényelmesen, asztalnál is megehettünk volna, de hála Csoni mesterkedéseinek, a lépcsőre kényszerültünk, ugyanis ott volt még világítás (ez olyan 11 körül történt). Néhányunk fejében már-már ott motoszkált a gondolat, hogy maradandó sérülést okozzon a srácnak! Nem is kapott pizzát! Aztán miután jól megfeddtük, utólag jót nevettünk az egészen. 2-3 óra körül karikás szemekkel leballagtunk a tornaterembe, előkaptuk a gondosan előkészített polifómokat, majd azon nyomban összerogytunk és elaludtunkj. Hét óra alvás után újult erővel estünk neki a virtuális csatatereknek! Estefelé már a társaság fele hazament, csak ketten maradtunk, és egy pohár pezsgővel koronáztuk meg a mögöttünk lévő nagyszerű másfél napot, és köszöntöttük a (még egy hét múlva esedékes) Újévet. Szóval baromi jó volt, na, és aki érez magában elég potenciált némi virtuális szórakozáshoz és nem túl menő, hogy le is üljön játszani, azt szívesen várjuk legközelebb. Ja, hogy mikor? Nos, előreláthatólag a tavaszi szünet elején, de még semmi sem biztos, csak az, hogy ha lesz, időben meg fogjuk hirdetni. Addig is jó LANozást/gépezést/gémelést mindenkinek! GAME OVER. Kozma István 27
Tanárok farsangja Február 5-én kitűnő hangulatban zajlott a tanárok farsangi ünnepsége. Az itt látható képek kiválóan tükrözik a jókedvet, a gazdag fantáziát és humort, mellyel aznap szerencsére valamennyien meg lettünk áldva J. 28
Ugyanezen felvételek nagyobb méretben, színesben is megtekinthetők iskolánk honlapján a rendezvények menüpont alatt. 29 A képeket Pető Judit készítette