BENCÉS HÍRLEVÉL. Torinói Maximos I. homíliája a Szent Keresztről SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

BENCÉS HÍRLEVÉL XIII. évfolyam 1. szám A MAGYAR BENCÉS KONGRAGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA 2011. tavasz Torinói Maximos I. homíliája a Szent Keresztről SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Vizitáció a Kongregációban Pro Pannonhalma Díj 2011 Interjú Ákos atyával Időszaki kiállítás a Főapátságban Befejeződött az Arborétum dendrobotanikai rehabilitációja Farsangi mulatságok, Bencés Bál Szent Vince napi szőlő bejárás Hírek, új kiadványok Bakonybél, Tihany, Győr, Budapest és Tiszaújfalu hírei Egy mítosz elmeséli, hogy Odüsszeusz, aki a tengeren tíz évig bolyongva és hánykolódva nem találta a hazafelé vezető utat, hajóútja során egyszer egy olyan helyre vetődött, ahol a szirének kegyetlen énekének édes dallama zengett, s az arra hajózókat cirógató zenéjével anynyira elkápráztatta, hogy nem elégedtek meg a gyönyör látványával, hanem egyenesen üdvük hajótörésébe siettek. Olyan élvezetes volt ugyanis az az ének, hogy aki csak meghallotta dallamát, mintegy a csábítástól eszét vesztve többé nem a kitűzött kikötő felé tartott, hanem végzetébe rohant, amelyet pedig korábban el akart kerülni. Amikor tehát Odüsszeuszt a hajótörés fenyegette, el akarta kerülni ezt az édes vészt, s ezért úgy mesélik társai fülét viasszal tömte be, magát pedig a hajó árbocához kötözte, hogy ily módon azok elkerüljék a dallam veszedelmes csábítását, és maga is kimeneküljön a hajóra leselkedő veszélyből. Ha tehát Odüsszeusszal kapcsolatban arról számol be a történet, hogy a fához való kikötözés mentette meg a veszélytől, mennyivel inkább kell azt hirdetnünk, ami a valóságban meg is történt, tudniillik, hogy ma az egész emberi nemet kimentette a kereszt fája a halál veszedelméből. Mivel az Úr Krisztust felkötötték a fára, mi mintegy bedugaszolt füllel átkelhetünk a világ csábító veszedelmein, mert már sem a világ veszedelmes dolgainak a hallása nem tartóztat minket, sem a jobb élet útján nem térülünk el a gyönyör sziklazátonyai felé. A kereszt fája nemcsak a hozzá kötözött embert juttatja el otthonába, hanem a körülötte lévő társakat is megoltalmazza erős árnyékával. Azt pedig, hogy a kereszt teszi lehetővé, hogy sok bolyongásunk után otthonunkba hazatérjünk, maga az Úr nyilvánítja ki, amidőn a keresztre feszített latorhoz így szól: Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43). Ez a sokat tévelygő és hajótörést szenvedett gonosztevő nem térhetett volna vissza másként a paradicsomba, amelyből az első ember elindult, csak a fához kötözve, ugyanis egyfajta faárbocnak tekinthető az egyházban a kereszt, amely egyedül képes épségben megmaradni e világ hízelgő és veszedelmes zátonyai között. Annak tehát, aki e hajóban hozzákötözte magát a kereszt fájához, vagy bedugaszolta fülét a Szentírás igéivel, nem kell félnie a bujaság édes viharaitól. A szirének mámorító alakja az a csábító élvezetvágy, amely ártó hízelgésével megtöri a hatalmába került lélek állhatatosságát. Az Úr Krisztus tehát azért függött a kereszten, hogy az egész emberi nemet megszabadítsa e világ hajótöréséből. Tegyük azonban félre Odüsszeusz meséjét, amely csak kieszelt és nem valóságos, és nézzük, találunk-e a Szentírásban valami hasonló példázatot, amelyet az Úr utóbb önmaga betöltött, előbb pedig prófétái által előre jelzett. Az Ószövetségben azt olvassuk (Szám 21), hogy amidőn Mózes Izrael fiait kivezette az egyipto- grafika: Mátyássy László

2 BENCÉS HÍRLEVÉL mi rabszolgaságból, s a nép a pusztában súlyosan szenvedett a kígyók özönétől, és képtelen volt bármiféle fegyverrel védekezni ellenük, akkor Mózes isteni Lélekkel eltelve egy fára szegezett rézkígyót állított fel a haldoklók tömegei közt, és megparancsolta a népnek, hogy ebből a jelből merítsék a gyógyulás reményét. E jelből oly nagy orvosság áradt a kígyómarások ellen, hogy minden sebesült, aki feltekintett a kígyó keresztjére, vagy csak belé vetette reményét, azonnal elnyerte a gyógyulás orvosságát. Erről az eseményről az Úr is megemlékezik az Evangéliumban, amidőn így szól: Amint a pusztában Mózes felemelte a rézkígyót, úgy fogják az Emberfiát is felemelni (Jn 3,14). Ha tehát a fára szegezett kígyó megszerezte Izrael fiai számára a gyógyulást, mennyivel inkább megadja az üdvösséget a népeknek a keresztfára felfeszített Úr? Ha az előkép ily nagy hatással bírt, mennyivel hatásosabb a valóság? Elsőként tehát a kígyót szegezték fel a fára rendjén is van, hogy ha elsőként vétkezett Isten előtt a sátán, akkor elsőként is sújtsa őt a kereszt ítélete. Fára feszíttetett fel, és ez is okkal történt: hogy az az ember, akit a paradicsomban a bűnös vágy fája vezetett félre, most a fa által meneküljön meg, s az az anyag, amely halálának okozója volt, most üdvösségének gyógyszere legyen. A kígyó után másodikként Megváltónkban maga az ember feszíttetik keresztre, azért, hogy a bűn szerzője után maga a bűn is megbűnhődjék. Az első kereszt a kígyót, a második a kígyó mérgét sújtotta büntetéssel: azaz előbb a bűntett kiötlőjét büntette meg, majd az ő gonoszsága került ítélet alá. A méreg, amelyet rábeszélése révén maga csepegtetett az emberbe, most vettetik ki, most gyógyíttatik meg, s amikor az embert kiszolgáltatják a szenvedésnek, nem a halálnak vetik oda, hanem a halál bűntettét teszik benne jóvá. Ezt teszi az Úr magára vett emberségében, hogy miközben ártatlanul szenved, benne a sátáni kötelességszegés engedetlensége jóra forduljon, és az ember ismét szabad legyen a bűntől, szabad legyen a haláltól. Itt van nekünk az Úr Krisztus, aki szenvedésével megszabadított bennünket: őrá tekintsünk mindig, és az ő jelétől reméljünk sebeink számára orvosságot. Ha a kapzsiság mérge ömlött belénk, őrá nézzünk, és meggyógyít; ha a kéjvágy skorpiómérge jár át bennünket, őt kérleljük és orvosol; ha a földies gondolatok kígyómarásai szaggatnak, hozzá forduljunk és élni fogunk. Ezek ugyanis a lelki kígyók, s az Urat azért feszítették keresztre, hogy ezeket eltapossa. Erről mondta ő maga: Kígyókon és skorpiókon jártok, és semmit sem ártanak nektek (Lk 10,19). fordította: Konrád atya A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREIBŐL Sankt Ottilienben egy új weboldal indult (www. missionsmuseum.de) a főapátság Missziós Múzeumának felújítását támogatandó. A múzeumot 1911-ben alapították és 1922-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A gyűjtemény három nagy részre osztható: egy etnológiai részre, amelyhez mintegy hatezer kiállítás tárgy tartozik Kelet- és Dél-Afrikából, Koreából és más ázsiai országokból, egy állattani gyűjteményre, ötszáz kitömött állattal és egyéb preparátummal, valamint egy harmadik gyűjteményre, amely az Afrikában és Koreában mártírhalált halt missziósok relikviáit tartalmazza. A svájci Einsiedeln monostora, amely több mint ezer hektáros területtel Svájc legnagyobb magánkézben lévő erdőbirtokát mondhatja magáénak, az erdők példás kezeléséért a Binding-alapítvány környezetvédelmi díját kapta meg, amely Svájcban a legnagyobb összeggel járó környezetvédelemmel kapcsolatos kitüntetés. A díjátadásra 2011 május 12-én kerül sor. A Japánban történt súlyos földrengést a bencés Szentháromság Monostor kisebb károkkal vészelte át. Egy trappista nővér monostor kevésbé volt szerencsés, az ő földjeiket elérte a rengést követő szökőár. Egy redemptorista szerzetes autójában esett áldozatul az árnak. 2011. február 10-én a ciszterci Heiligenkreuzban új apátot választottak Maximilan Heim személyében. Az új apát Bajorországban született, és 1983- ban lépett be a közösségbe. 2004 óta a stiepeli perjelség elöljárója volt. Korábban novíciusmester, kántor és perjel volt. A ciszterci Marienkron 52 éves apátnője Mirjam Binkelbach egészségi állapota miatt lemondott hivataláról. A teológusnő 2001 óta vezette a közösséget. A ciszterci rend generálisa Oberschönenfeld nyugalmazott apátnőjét, Ancilla Bettinget adminisztrátor-perjelnőnek nevezte ki.

BENCÉS HÍRLEVÉL 3 Vizitáció a Magyar Bencés Kongregációban Február 7. és 18. között Richard Yeo angol prézes apát és Philippe Vanderheyden chevetogne-i apát ún. kánoni vizitációt tartott a Bencés Kongregáció magyarországi részében. A vizitáció során az apát urak két alkalommal találkoztak a teljes közösséggel, külön megbeszélést folytattak a főapáti tanáccsal, felkeresték a kongregáció minden házát (Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Győr, budapesti Tanulmányi Ház), hogy személyesen is beszélgessenek a rendtársakkal. A vizitátorok feladata az, hogy alapos tájékozódás után elmondják a teljes közösség előtt tapasztalatukat, javaslataikat, buzdításukat és ezáltal inspirációt adjanak szerzetesi életalakításunkhoz, jövőtervezésünkhöz. Richard apát úr a bevezető káptalanon így fogalmazta meg a vizitáció lényegét: A vizitáció középpontjában a beszélgetések állnak. Ezek során mindannyian megosztjátok velünk az eltelt pár évben szerzett tapasztalataitokat, a jelenre vonatkozó gondolataitokat, illetve a jövőt illető reményeiteket és talán félelmeiteket vagy aggodalmaitokat is. A vizitátornak az a feladata, hogy befogadja mindazt, amit vele megosztotok. Olyan ez, mint egy kirakós játék (puzzle). A vizitátorok összeillesztik az egyes darabokat. Megesik, hogy egy-egy darabot rossz helyre raknak: nem tévedhetetlenek. Remélik viszont, hogy a kép, amit összeállítanak, értelmezhető. A bennük összeállt képet és reflexióikat mutatták fel előttünk, számomra nagyon izgalmas módon azáltal, hogy a beszámoló tartalmában és terjedelmében is hangsúlyos része spirituális tanítás lett. Ebből osztunk meg most néhány részletet olvasóinkkal. Arra bátorítunk benneteket, hogy egy kicsit kevesebbet gondoljatok arra, hogy mit tesztek, és inkább egy kicsit többet gondoljatok arra, hogy kik vagytok. A 2000-ben tartott apátkongresszuson Timothy Radcliffe atya, az akkori domonkos generális előadásában így fogalmazta ezt meg: a ti monostoraitok nem abban tárják fel Istent a világ számára, hogy mit tesztek, vagy hogy mit mondatok, hanem talán azáltal, hogy a monasztikus élet középpontjában van egy tér, egy űr, amelyben Isten megmutatja magát számunkra. Szent Benedek Regulája egy olyan üres térhez segíthet benneteket életetekben, amelyet Isten betölthet; amelyben ő maga láthatóvá válik. A szerzetesélet legszembetűnőbb tulajdonsága az, hogy nincsen sajátos feladatuk. Gazdálkodtok, de nem vagytok gazdálkodók. Tanítatok, de nem tanárok vagytok. Lehet akár kórházatok is, vagy missziót is vezethettek, de nem vagytok se orvosok, se misszionáriusok. Szerzetesek vagytok, akik a Benedeki Regulát követitek. Semmilyen tevékenységgel sem fonódtok össze elválaszthatatlanul. A szerzetesek általában eléggé elfoglalt emberek, de nem ez az elfoglaltság az életük célja és értelme. Pontosan a sajátos célnak ez a hiánya képes teret engedni Isten számára, aki életetek rejtett és titkos célja. Isten akkor sejlik fel mint életünk láthatatlan középpontja, amikor nem törekszünk más jogalapot teremteni saját létünk számára. A keresztény élet lényege pusztán az Istennek szánt lét. Jézus ezt mondja tanítványainak: Maradjatok meg szeretetemben. A szerzetesek hivatása megmaradni az ő szeretetében. Most közelítsük meg egy másik oldalról azt a kérdést, hogy mi is a mi szerzetesi identitásunk. II. János Pál pápa a Vita Consecrata kezdetű apostoli buzdításában így ír a szerzeteséletről: Az Egyházban az első századoktól fogva voltak férfiak és nők, akik arra éreztek hívatást, hogy a megtestesült Ige szolgai állapotát utánozzák, és követni kezdték őt oly módon, hogy követelményeinek - melyek a keresztség alapján az ő halálának és föltámadásának húsvéti misztériumában való részesedésből következnek - különleges és radikális módon a szerzetesi hivatásban tettek eleget. Miközben így kereszthordozókká váltak, kötelességüknek érezték, hogy a Lélekhordozókká váljanak, valóban lelki férfiakká és nőkké, akik képesek arra, hogy a dicsőítés és a szüntelen kérő imádság, az aszketikus gyakorlatok és a szeretet cselekedetei által titokzatos módon gazdagítsák a történelmet. Nézzük meg, hogyan fogalmazza meg Cassianus a szerzetesélet célját, amikor az első beszédében elmeséli a Mózes apáttal való találkozását. Amikor az idős ember afelől faggatja Cassianust és útitársát, hogy mi is a szerzetesélet célja, ők bizony nem tudják, mit feleljenek. Egyikük aztán merészen azt válaszolja, hogy a cél a mennyek országa. Nagyon jó, mondja az idős abba, valóban ez a végső célunk, és valóban ez minden keresztény élet végső célja, de mi a szerzetesélet sajátos célja vagy rendeltetése? Elérni a szív tisztaságát.

4 BENCÉS HÍRLEVÉL azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy terméketlen lesz azáltal meghatároznotok hivatásotokat, hogy mivel foglalkoztok. A hagyomány azt mutatja, hogy a magyar bencések az ifjúság nevelésére köteleződtek el. Ez kiváló bencés feladat, amely Szent Benedek idejétől nyomon követhető, és amellyel az én monostorom is foglalkozik régebb óta, mint a tiétek. Mégis, arra emlékeztetünk benneteket, hogy a bencés szerzetesi élet valamiképpen különbözik ettől: a mi szerzetesi identitásunk több annál, mint ahová a munkánk köt. Nem csak spirituális tanítást, hanem konkrét javaslatokat is kaptunk a vizitátoroktól szerzeteséletünk több területének átgondolásán túl a házak önállóvá válása útjának tervezésére is. Cirill atya PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Pro Pannonhalma Díj 2011 A Pannonhalmi Főapátság Pro Pannonhalma megnevezéssel díjat alapított azon belső és külső munkatársai részére, akik a Főmonostor célkitűzéseinek megvalósításában jelentős mértékben, huzamos ideig közreműködtek. A kitüntetést a Főapáti Tanács egyetértésével 2011-ben Dr. Vajdovich Béla közgazdásznak, a főapátság gazdasági szaktanácsadójának adományozta főapát úr, melyet 2011. március 21-én, Szent Benedek napján az ünnepi szentmise keretében adott át a kitüntetettnek. Dr. Vajdovich Béla 1994-óta a főapátság gazdasági szaktanácsadójaként vesz részt abban a sokrétű folyamatban, melyek a főapátság anyagi alapjainak megteremtését célozzák. Első feladata a győri Széchenyi Patika üzemeltetési jogának visszavételével kapcsolatos teendők ellátása volt. Azt követően a főapátság gazdasági társaságai, jelesül a Mons Sacer Rt., a Faipari Kft. és a Tricollis Kft. működésének indítása, irányítása és átszervezése volt a feladata. 1997 óta végzi az apátsági termékek gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos munkákat. Különösen is hozzá kötődik együttműködésünk a Hebária gyógynövény-feldolgozó és értékesítő társasággal, amelynek keretében a nyolc pannonhalmi gyógytea megjelenési formáinak kialakítása, engedélyeztetése és a kereskedelem koordinálása történt. Munkásságának másik fontos területe a pályázatok projektmenedzselése volt. 2002-ben kezdődött a főapátság turisztikai fejlesztési stratégiájának felvázolása, majd 2004-től az Európai Unió által támogatott fejlesztésekhez kellett terveinket illeszteni. Ezt követően kezdődött el a négy szakaszból álló fejlesztési terv megvalósítása, amelynek keretében megújultak a főapátság belső udvarai, elkészült az apátság előtti tér és a várkör rendezése; megépült a Kosaras-dombon a Viator étterem és konferenciaterem a parkolóval, a Cseider-völgyben pedig a Szent Jakab Ház, turisztikai létesítményekkel bővült az Arborétum, gyógynövényes ház jött létre a Kertben, új funkciót kapott a Hospodár. Mindezen zömében pályázati forrásokból finanszírozott beruházás projektmenedzsere volt Dr. Vajdovich Béla. Lelkiismeretesen végezte az Európai Unió előírásai szerinti beszámolás, elszámolás, ellenőrzés, tájékoztatás és kapcsolattartás sok türelmet, nagy rugalmasságot és tapintatott igénylő feladatait. Különösen is hálásak vagyunk kedves, barátságos, segítőkész, lelkes egyéniségért! A Rend megbecsülése és tisztelete övezze őt! Az Úristen áldása kísérje életét és adjon neki erőt, hogy továbbra is szerettei támasza lehessen! (A Bencés Hírlevél 2009 nyári számában olvasható egy interjú a kitüntetettel.)

BENCÉS HÍRLEVÉL 5 Időt szánni Istenre Interjú Binzberger Ákos atyával Kedves Ákos! Nem bencés gimnáziumba jártál. Mesélj először iskoláidról. A budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium matematika tagozatos osztályában érettségiztem 1976-ban, majd az ELTE-TTK matematikus szakon végeztem. Itt az utolsó évben felvehettem a matematika tanári kiegészítő szakot is, mert kissé elégtelennek éreztem az elméleti matematikát és foglalkoztatni kezdett a tanári hivatás is. Ezt már Pannonhalmáról fejeztem be 1984-ben. 1982. augusztus 6-án kezdtem meg a noviciátust. Utána itt végeztem a Szent Gellért Főiskolán a teológiai tanulmányokat, hisz ekkor még sehol sem volt a Sapientia Főiskola. Hogyan született meg szerzetesi hivatásod? Igen jelentősek voltak életemben a plébániai élmények. Egy jól működő, sokféle közösséggel rendelkező plébánián voltam kisdiák, ministráns a budapesti Felső-Krisztinavárosi Plébánián. Itt lettek elültetve az alapok. Gimnazista koromra Dél-Budán kaptak szüleim lakást, így új plébániára kerültem. A Baross Gábor telepen Arató Miklós Orbán ciszterci atya volt a lelkivezetőm kamasz és egyetemi éveim alatt, aki egyébként a rendszerváltozás után a pécsi Ciszterci Gimnázium lelki igazgatója lett. Másik közeli plébánia is fontos volt nekem. Nagytétényben Keszthelyi Ferenc Jeromos, szintén ciszterci atya, a későbbi váci megyéspüspök volt a plébános. Mindketten, noha szétszóratásban éltek, de szívükben ciszterciek voltak. Én pedig e két szerzetes atya között az új lakótelepen nőttem fel bencéssé. Az ő példájuk, szavuk és életük, a plébánián működő közösségek, illetve szolgálatok adták nekem azt a sok örömet, ami vonzott a lelkipásztori élet felé: Öregek látogatása, mozgássérülteknek, szellemi fogyatékosoknak való baráti szolgálat, ministránsok vezetése, passióra betanítás, kirándulások szervezése, lelkigyakorlatok, táborok sok olyan élményt adtak, melyben lassanként felismertem saját talentumaimat, küldetésemet. Érlelődésemben jelentős volt a tizenegy hónapos katonai szolgálat is az egyetem előtt, amikor először kerültem el otthonról, és kellett egyedül megküzdenem hitemmel egy más világban. Ajándék volt ez az év abban az értelemben, hogy személyessé vált sok minden hitemben is, amit addig szokásból tettem. Ezután egyetemre kerültem, matematikus szakra jártam, és igen gazdag szellemi, lelki, közösségi életet éltem. Annak kérdése nem hagyott nyugodni: vajon merre hív az Úr? Volt, hogy családalapításra gondoltam, mert szerelmes voltam, és volt, amikor erősen az egyházmegyei papi szolgálat foglalkoztatott. Végül szinte váratlan ajándékként jött el az az idő, amikor a szerzetesi utat szabadon tudtam választani és ebben reméltem felismerni életem beteljesedését, ebben tudtam magam felett az Úr áldását. Akkor kétféle vonzalom vezetett Pannonhalmára: a lelkek pásztori szolgálatára és a diákok matematikai oktatására is lehetőség nyílt itt. Ekkor még igen keveset tudtam arról, hogy ki is a szerzetes. A kegyelemnek tudom be és ma is rácsodálkozom, hogy örömmel tudtam dönteni, annyi bizonytalanság és keresés után. Három irányban vannak most feladataid: magiszter, alperjel és tanár vagy. Magiszteri feladatod miből áll? Immár tizenhárom éve lettem novíciusmester. A szerzetesi életbe a jelöltet a magiszter ve-

6 BENCÉS HÍRLEVÉL zeti be. Ő a lelkivezetője a novíciusnak ezen az úton, de egyben a közösség elvárásait is ő képviseli az újonc számára. Ennek a folyamatnak minden szakasza hozzám tartozik: Az érdeklődőkkel való levelezéssel kezdve. Fontos alkalmak a hivatástisztázó lelkigyakorlatok, amelyeket a Jöjj és láss! címmel hirdetünk meg, most áprilisban épp negyedik alkalommal. Aztán sokaknak kínáljuk fel, hogy néhány napot töltsenek köztünk, amikor be lehet kapcsolódniuk a szerzetesek életébe, hogy a közösséggel együtt imádkozva, beszélgetve, csendben és vidámságban, munkában és az Írások tanulmányozásában töltve az időt megsejtsenek valamit életstílusunkból. A további fázisokban is a jelölt, novícius, egyszerű fogadalmas testvérek elöljárója vagyok, aki az örökfogadalomig kíséri a növendéket. A végső döntések alapvetően főapát úr kezében vannak, de ebben a magiszter van segítségére. Legfontosabb kihívás számomra a hívatások gondozása a hétköznapok jelei között, a Lélek vezetésével felismerni az Úr útjait. Másik közösségi megbízatásod az alperjeli munka. Mit jelent ez? A főapátságban a perjelt és az alperjelt mindig főapát úr nevezi ki a főapáti tanács tagjai közül. Így vagyok most már tizenegy éve alperjel, aki alapvetően a főapát és a perjel keze alá dolgozik. Fő feladatom a belső szolgálatok szervezése, a közösségépítés, a rendtársakkal való kapcsolattartás, segédkezés a képzések és ünnepek előkészítésében. Fontosnak tartom, hogy közvetítsek, meghallgassak, és megfelelő fórumokon szóbahozzam a közösség tagjait foglalkoztató témákat, ezzel segítve mind a közösséget, mind főapát úr vezetői munkáját. Ejtsünk néhány szót az iskolai munkádról és a matematikatanításról. Mik voltak első élményeid, amikor a matematika szerelmese lettél? Korábban 12 évig osztályfőnök és prefektus, azaz diákotthoni nevelő voltam bencés gimnáziumunkban. Abban az időben a prefektus volt egyben az osztályfőnök is, és a szabadnapját kivéve mindig ő volt a fiúkkal ébresztőtől takarodóig, de ha ritkán szükséges volt, éjjel is megtaláltak. Sok szabadidős program, kirándulás, játék egészítette ki a fegyelem alatti életet, a tanulást. Ugyanakkor a diákok lelki, belső növekedésében is sokat tehet egy prefektus figyelmével, beszélgetésekkel. Főleg a sérült családok gyermekeinek van nagy szüksége az itteni rendezett életre. Ahogy szoktuk mondani: apjuk helyett atyjuknak kell lennünk, amihez az utolsó osztályomnál még hozzáadtam, hogy anyjuk helyett anyjukká is kellett válnom, ugyanis a hatosztályos rendszer bevezetésével kisebb, 12 éves gyerekek nyelvét is meg kellett próbálnom elsajátítani. Ez nagy ugrás volt az elbúcsúztatott 18 évesek után. A hetedikesek egészen más igényekkel jöttek, új kihívást jelentettek számomra. A matematikával egész kicsi korom óta foglalkozom. Egyik első emlékem, ami eszembe jut, hogy egyszer családi nyaraláson, még valamikor általános iskolás koromban, állandóan a papírok fölé hajolva számoltam csillagászati óriásokat éppúgy, mint atomi méreteket, amikor azt kérdezték az ottani gyerekek, hogy matematika pótvizsgára kell-e készülnöm. Inkább a milliméter lapokon mértem és számítottam geometriai ábrákat, mint hogy focizni mentem volna. Most az iskolában csak a tizenkettedikesek fakultációs, vagy ahogy ma mondják, emelt szintű érettségire előkészítő csoportjában tanítok. Korábban minden osztályban tanítottam, egészen a hetedikesekig. Egyébként izgalmas kihívás volt, hogy a kicsik mennyire nem tudtak még absztrakt fogalmakkal dolgozni. Ugyanakkor milyen szívesen csináltak olyan felfedezéseket, amelyeket a nagyobbak már untak volna. Emlékeszem annak örömére, amikor előre magadott feltételekkel szerkesztették ki a pontokat és lassan kirajzolódott egy szép parabola, amire ők egyáltalán nem számítottak. De ez a felfedezés egyszer s mindenkorra bevéste számukra, hogy milyen tulajdonságú pontokból áll is ez a görbe. Korrepetálni mostanában kevesebbet szoktam, de remélem, eljön az idő, amikor majd újra több időm lesz ilyenekre, illetve akár szak-

BENCÉS HÍRLEVÉL 7 körökre is. Amikor kérdezni jönnek hozzám, mindig arra törekszem, hogy a toll a diák kezében legyen, mert ekkor csak azt írja le, amit ért és olyan ütemben, ahogy azt ő tudja követni. Én inkább bábáskodom az ő megoldása mellett. Így a végén az a benyomása, és ez az igazság is, hogy ő oldotta meg a feladatot. Ezzel sikerélménye lesz és önbizalmát is erősítettem. Ahogy mondani szokták, a jó pap holtig tanul. Az elmúlt években részt vettél felnőttképzésben is. Tudnál erről is beszélni? Teológiát végzettek számára hirdettek meg egy posztgraduális lelkigondozói képzést. Itt a lelki -ben, a Szentlélek útján való kísérésre gondoljunk. Nekem nagyon sokat jelentett ez a képzés. A havi két nap, mindig egy elevenítő, feltöltő rekollekciót is jelentett nekem. Abban tapasztaltam a felnőttképzés erejét, hogy olyanokat kellett tanulni, amik húsbavágóan érintették mindennapi feladataim. Saját korlátaim, belső akadályaim felismerése és az ezekben való fejlődés lehetőségei, illetve egy-egy elakadt beszélgetés, házaspárok kísérése, lelkivezetés sok kérdést vetett fel, amikben magamra hagyottnak és sokszor tanácstalannak éreztem magam. Ezekben kaptam igen sok jó mintát, és lehetőséget más szempontokkal összevetni, saját bevonódásaimat felismerni és eszközöket, hogy hatékonyabban tudjak mások javára lenni. Ebben azt hiszem, még holtig van mit tanulnom. Emellett egy igen értékes baráti kört, jó, elfogadó közösséget is kaptam ott. Még egyéni kedvteléseidről szeretnélek kérdezni. Első, ami eszembe jut a vasút. Tizennégy évesen költöztünk Dél-Budára, ahol az ablakból az egész Délnyugat-Magyarországra közlekedő vonatok figyelemmel kísérhetők voltak. Így lettem én is olyan, akit a vonat füstje megcsapott. Szívesen olvasok vonatról, utazok raja és szólítok meg vasutasokat és beszélgetek velük. Aztán a csillagászatnak volt nagy időszaka életemben, amit azért ma is ha már csak érintőlegesen de figyelemmel kísérek. Ha felnézek az égre, tudok mindig valami érdekeset mutatni. Aztán Dávid atya lelkiségtörténetének stúdiuma óta igen nagy érdeklődésem van a történelem iránt, és mindig van valami korszak, ami nagyon izgat, amit aztán kivesézek. Gondolok itt Bibó korszakomra, vagy a világháború és a diktatúra időszakainak tanulmányozására. Most az utóbbi hónapokban pedig Brehm Az állatok világa köteteit veszem kézbe nagy érdeklődéssel az esti elalvás előtti utolsó percekben. Miként van alkalmad egyéni csendre, ahogy szoktad mondani időd Istenre? Elég biztos pont reggelente, amikor még nem kezdődik el számomra a nap. A közös zsolozsma után még visszavonulok és ez belső töltekezés ideje számomra. Imádságé, lelki olvasmányé és a napom Isten előtti tervezéséé. Azt tapasztalom, hogy ha már kilépek a nap színterére, akkor telefonok, találkozások, megbeszélések és e-mailek forgatagába kerülök, ami előtt jó ez a csendes felkészülés és ami közepette már nem tudnám megtalálni erre az alkalmat. A másik vágyam az a húsz perces megállás, ami a közös esti liturgiára való felkészülés lehetne. Itt már nem tudok olyan rendszerességről beszámolni, mint a reggeli csendességemről. Sokszor elsodornak nyugtalanító feladatok, félbe maradt beszélgetések. A napi ritmuson túl, nagyobb léptékben fontosak számomra a két-háromhavonta lehetséges másfél napos elvonulások, amikor hol egy üres plébániára (Ravazd, Táp), hol egy szerzetesházba (karmeliták, domonkosok) vonulok el. Ezek testi, szellemi és lelki felüdülés alkalmai, amikor és ahonnan nézve életem új reményeket tud kapni. Készítette: Cirill atya

8 BENCÉS HÍRLEVÉL Kortárs építészet Pannonhalmán időszaki kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban Asztrik főapát úr köszöntője a Főapátság Főkönyvtárában tartott megnyitón Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Pazár Béla építész, kiállításunk katalógusának tanulmányírója miután röviden összegezte az elmúlt évszázadok pannonhalmi építészeti emlékeit, hosszan tárgyalja a kortárs építészet emlékeit, majd a múlt és jelen határán felteszi a kérdést: De mi is történt Pannonhalmán az elmúlt években? Többen is feltették már ezt a kérdést az elmúlt években. Erre van egy történeti és egy gyakorlati válaszom: Szent Benedek Atyánk, akinek ma főünnepét üljük és akit Európa építőmesterének tekintünk, előbb Subiacoban építkezik: Nero császár Sub lacum, a tó fölé épített és akkoron romokban heverő luxusvilláját alakítja át szerzetesei monostorává, majd a pogány kultusz romjaiból építi meg monostorát, Montecassionót, templomot és gazdasági épületeket, ahogy Regulájában utal is arra, hogy minden együtt legyen. A későbbi bencés apátokat is faggattam, Desiderius montecassinoi apátot, Sugeriust, St. Denis apátját, de a nagy cluny építő apátokat, Odot, Odilot is, sőt tanulmányoztam a St. Galleni tervet is. A történeti források alapján egyértelműen állíthatom, hogy a bencések, ahol szellemükkel egy-egy területet meghódítottak, a kortárs gondolkodás szerint, a kortárs építészet eszköztárával építkeztek és építkeznek mindmáig. Ez természetes, csupán közel ötven év szellemi eltévelyedése után feltűnő ez a megtévesztett kortársak számára. Az életbe és a jövőbe vetett hit tanúságtétele a kortárs építészet jelenléte környezetünkben. Ehhez kapcsolódik a gyakorlati válaszom is, röviden Desiderius montecassinoi apát leírását idézem: Látta tehát [Desiderius], hogy az egész monostor épületei a közlekedés számára is szűkösek, formájuk is rút, és részint régiségük, részint elhanyagoltságuk miatt annyira romosak is, hogy tetejüket állandóan fedték, és egyik javítás kezdete a másik befejezéséhez kapcsolódott. Lelke arra ösztönözte tehát, hogy renoválásukba fogjon, de ismét aggódott, minthogy szinte semmi pénze sem volt ahhoz, hogy egy ily nehéz munkát elkezdjen. Ez a 11. századi vallomás a bencés apátok típusát mutatja be, akár templomot, akár gazdasági épületet építenek. Pannonhalmának és a magyar bencés közösség más házainak is, egy történeti megtorpanás után éppen a jelen és a jövő érdekében

BENCÉS HÍRLEVÉL 9 volt fontos, hogy renováljon és újat építsen és hogy ezt a kortárs gondolkodás erejében és segítségével tegye. Hálás vagyok a húsz esztendő ajándékáért, hálás vagyok az elmúlt két évtized alkotási lehetőségéért, hálásan vagyok a mai kiállításért, annak katalógusáért, de még inkább építészeinknek, munkatársiaknak, akik választ adtak igényeinkre és vágyainkra. Minden ember elsősorban önmagának és saját nemzedékének kortársa, de kortár-sa egyszersmind annak a szellemi közösségnek is, amelybe tartozik. S még inkább a művész, hiszen ez az összes ős és barát az ő számára nem emlék, hanem jelenlét. (Henri Focillon) Köszönöm kinek-kinek a maga helyén ezt az alkotó jelenlétet! Pannonhalma építészete: hagyomány és hiteles párbeszéd 2011. március 21-én, Szent Benedek ünnepén nyílt meg a Kortárs Építészet Pannonhalmán című, november 11-ig látható időszakos kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban. Pannonhalma neve az ide érkező turisták többsége számára az időtállóságot, az örökséget, a múltidézést jelentheti. Az apátság épületegyüttesében azonban a régi korok építészeti stílusai mellett feltűnhet a kortárs építészet markáns jelenléte. Mindez azt sugallhatja, hogy olyan közösség él itt (olyan közösség a megrendelő ), amely kész az idő változásával való együtt haladásra, és nyitott a jelenre. A román kori bazilika, a hozzá kapcsolódó gótikus kerengő, a monostor barokk épületei, a klasszicista könyvtár és torony jellegzetes sziluettje mind az adott kor elérhető legmagasabb építészeti és technikai színvonalán készült. S ebben az összefüggésben talán egyáltalán nem meglepő sőt, bizonyos szempontból akár evidensnek is tűnhet, hogy a rendszerváltást követő évtizedekben készült újabb épületek a kortárs építészet egy sajátos, letisztult világát valósították meg Pannonhalmán. Ez a világ szándéka szerint egyszerűségében intenzíven kötődik a szerzetesi hagyomány puritán formanyelvéhez. Úgy tűnik, hogy a Pannonhalmi Főapátság vonzáskörzetében átadott új épületek mind az építész szakma, mind pedig a szélesebb közönség érdeklődését felkeltették. Az idei időszakos kiállítás ezeket az új épületeket mutatja be tervek, fotók s az építészekkel készített interjúk segítségével. A Főkönyvtárban tartott kiállításmegnyitón Várszegi Asztrik főapát hangsúlyozta: az életbe és a jövőbe vetett hit tanúságtétele a kortárs építészet jelenléte Pannonhalmán. A bencések a kortárs építészet eszköztárával építkeztek a történelem folyamán és építkeznek mindmáig. Pannonhalmának és a magyar bencés közösség más házainak is a jelen és a jövő érdekében fontos, hogy renováljon és újat építsen, és hogy ezt a kortárs gondolkodás erejében és segítségével tegye. A kiállítás témaválasztásának különleges aktualitását adja, hogy 2011 tavaszán kezdődik a pannonhalmi bazilika átfogó felújítása, amelynek megtervezésével a bencés közösség John Pawson angol építészt bízta meg. A november 11-ig megtekinthető időszaki kiállítást Turányi Gábor profeszszor nyitotta meg, kurátora Nagy Tamás építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézetének vezetője. Friedrich Schlegel értelmezésében az építészet megfagyott zene. Ugyanis míg a zene az idő előrehaladtával bontakozik ki, az építészet a tér kiterjesztését, birtokba vételét jelenti. Az építészeti alkotás eredeti funkcióján túlmutató többlete, hogy egy új, önálló teret létrehozva, ezzel az emberi idő korlátait lebontva, az örökkévalóság felé mutat. A monostor pedig Szent Benedek szerint a hiteles közösség építésének és az Istennel való kapcsolat elmélyítésének a helye. Egy új épület mindig a bizalom megnyilvánulása, amellyel a közösség fordul az alkotó felé. Ezen a kiállításon annak nyomonkövetésére hívjuk a látogatót, hogy a szerzetesi hagyományok, a bennünket körülvevő világra való nyitottság és a kortárs építészet nyújtotta lehetőségek miként képesek hiteles párbeszédre. Németh Flóra kulturális asszisztens

10 BENCÉS HÍRLEVÉL BEFEJEZŐDÖTT A FŐAPÁTSÁG ARBORÉTUMÁNAK DENDRO-BOTANIKAI FELÚJÍTÁSA Az egy évvel ezelőtt kezdődött projekt nyitó, illetve záró rendezvényén Asztrik főapát úr a Biblia és a szerzetesi hagyomány képeivel értelmezte a Kert ősi fogalmát. A két szélső oszlopban az elhangzott beszédeket közöljük. MINDEN a kertből indul, minden a kertbe tér meg. Kerteken visz át az életünk, a kezdettől, az ősitől saját kezdetünk kertjén át az utolsóig, nyugtatóig, s azon is túl a végsőkig, az ismeretlen fényesig. Szeretnünk kell a kerteket. A kezdetét, ahonnan elindultunk, s az utolsót, ahová majd megérkezünk. Az már, ez még nem létezik. Rónay György A kert című versét idéztem. Rónay György gondolkodását kissé ismerve úgy tűnik számomra, hogy a költő itt nem csak szárszói kertjükről ír, hanem tágan, így a mi főapátságunk parkjáról is, az emberiség kertben megtestesülő egyik legősibb vágyáról, vagy a minden vallásnak az emberi lét teljességét kifejező tipológiáját alkalmazza. A kert számos, vagy talán minden vallásban - az élet, a teljes élet, az ember boldogságának, és tragédiájának helye. Minden a kertből indul ez a bibliai gondolkodás örök képe. Isten az embert a teremtés után egy gyönyörűséges kertbe helyezte, amelyet bűne következményeként elveszített, és ezért kiűzték onnan. Ettől kezdve minden kertben, valóságosan is és sokszoros áttételben is, az elveszített kert, az Éden biztonságát keressük. A korai keresztény szerzetesség a sivatagot, az elpusztult Édent látja annak a helynek, ahol a Kísértővel akár puszta kézzel is megküzd. Ha a belső ember győz, ha az Isten megtartó ereje diadalt arat az ember szívének mélységein, bűnein, akkor előbb belül, majd kívül, a környezetben újraéled az elveszített Éden, rend, egyensúly. Akkor az ember testvérként él a másikkal, sőt ahogy egykor, környezete vadjaival is bensőséges, értő viszonyt tud kialakítani. Beszél a farkassal, prédikál a madaraknak ahogy Assisi Szentje, Ferenc tette. A keresztény ember, a szerzetesség számára a kert, az Istennel való bensőséges találkozás, a gyógyulás, az üdvösség helye, a tágabb, a monostoron kívül lévő kert pedig a mindennapi kenyér, a föld gyümölcsének, a termelésnek a helye lesz. Az emberi lélek a monostor falai által körülzárt kertben, vagy a monostorhoz szervesen illeszkedő parkban, az Lélek mélységeiből táplálkozhat, a külső, a nagyobb kertekben pedig a szelleme meghódította, és az uralma alá hajtott föld gyümölcsét termelte és élvezhette. A kettő egysége korábbi időkben a test és a lélek mintagazdaságaként, a gyógyulás kertjeként hatott a környezetre. A monostorok jelenléte nevelő jelenlét volt, példa a sikeres együttlétre, eredményes munkára, sokak szolgálatára. Ezt az örömteli, gyógyító tapasztalatot akarjuk átadni mindazoknak, akik parkunkba látogatnak, itt gondjaikról ha rövid időre is megfeledkeznek. Szent Márton Monostora drágakőként őrzi a kerengőfolyosó körülölelte belső kertjét, és immár több mint kétszáz év óta tudatosan gondozza, jobb időkben gyarapítja a monostorhegy keleti lankájához simuló arborétumát. Szorgalmas szerzetesek, Szeder Fábián, Esztergálos Tibor, Jámbor Mike, Göncz Celesztin atyáink gondozták és sokunknak volt és van benne ma is öröme. Ha a lélek egészséges, a test is meggyógyul általa. Ha a fák, fáink megújulnak és egészségesek lesznek, megújítják életünket. Ezt a megújult életet szolgálja a dendrobotanikai rehebilitáció műszava. A Pannonhalmi Fõapátsági Arborétum, amely a Világörökség tájképileg kiemelkedõen szép a része mint kolostorkert közel egyidõs a bencés monostorral. Újkori története a 19. század elsõ évtizedében kezdõdött. A Szeder Fábián polihisztor bencés szerzetes által kialakított angolkertben, 1830-ban már mintegy 80 fa- és cserjefaj található. Mára az oktatás, az idegenforgalom lényeges helyszínévé vált. A 2010-ben befejezett dendro-botanikai rehabilitáció döntõen az arborétumi faállomány ritkítása, megújítása, térhatároló növény-együttesek kialakítása és a teljes (23 hektáros) terület terv szerint mintegy 14 hektáros részén új fajok telepítése révén valósult meg, az alábbiak szerint: Tájkép- és téralakítás a legszükségesebb ritkításokkal. Megtörtént az õspark 90-%-át alkotó, õshonos fajokból képzõdött állomány ritkítása mintegy 120 nagyobb (25-50 cm) és 200 kisebb (5-25 cm) törzsátmérõjû fa eltávolításával. Ez mintegy 350 m 3 vágáshulladék eltávolítását, illetve feldolgozását jelentette. Megmaradt ugyanakkor a feltáró utaktól távolabb esõ több tucat olyan faegyed, melyek egészségi állapot indokolta volna eltávolításukat, de a madarakra és kisemlõsök fészkelõ- és búvóhelyére tekintettel megtartásuk célszerû volt. A téralakítás részeként a korábbi sípálya lejtõjén (a 2., 11., 13. parcellákban, részben a Szûz Mária-grotta vonalában), és az õspark északi részén (a 18. parcellában) a nyiladék kiszélesítésére, a látványpászta megnyújtására került sor. A cserje- és lágyszárú szintek tisztítása. Mintegy 12 ezer m2- nyi terület került megtisztításra

BENCÉS HÍRLEVÉL 11 a feltörõ spontán magoncoktól, bodzától, invazív fajoktól. Emellett öszszesen 240 m2-es területen (a 20. parcellában) az átláthatóság biztosítása végett került sor cserjeirtásra. Új fajok telepítése, botanikailag értékes, ritka fajok ugrásszerû növelése. A terv szerinti földrajzi fejlesztési egységek sorában az alábbi telepítések valósultak meg. 1) Kelet-észak-amerikai egység: 113 fa- és cserjefaj; 2) ázsiai (kínai, illetve japán) területegység: 211 fa- és cserjefaj; 3) európai területegység a kiritkított fekete-fenyvessel és a montánmediterrán területegységgel együtt: 38 fa- és cserjefaj; 4) örökzöldes parcellák az õspark sík területén: 87 cserjefaj, döntõen lomblevelû örökzöldek. Új fajok telepítése a levendulás környezetében és a keleti-délkeleti területhatár mentén. 5) szubmediterrán telepítések a levendulás parcellák fölötti területen: 50 fa- és cserjefaj; 6) kaukázusi-nyugatázsiai mérsékelt övi és szubmeridionális növényzet telepítése az új terepfelszín (Kaukázus-völgy, Anatólia-domb) hajlatainak kialakításával párhuzamosan: 44 fa- és cserjefaj; 7) nyugat-északamerikai növényegyüttesek (Sziklás-hegység, Coast Ranges, Sierra Nevada) kialakítása az új terepfelszín déli szakaszán: 66 fa- és cserjefaj. Az összes új telepítés (a kerítés menti szegélycserjékkel együtt) mintegy 8600 térhatároló- és tömegcserje, illetve közel 2000 db, mintegy 600 fajhoz tartozó, nagy botanikai értékû fa- és cserje telepítését hozta. Kultivárok (kertészeti fajták) csak kivételesen kerültek ültetésre. Mindezzel az arborétum nyilvántartott taxonjainak száma a korábbi fajokkal (és fajtákkal) együtt) 260-ról 860-ra növekedett. Mintegy 150 m hosszúságban rézsûvédelmet szolgáló keményfacölöpös megerõsítésre került sor. Az arborétum üvegháza megújult: szerkezeti megerõsítést és fûtés korszerûsítést végeztek, és a rekonstrukció magában foglalt kétrétegû üvegezést és energiaernyõ jellegû belsõ árnyékoló kialakítását. Mintegy 1,5 hektáros területen az erdõrekonstrukció elsõ lépéseként állománytisztításra, az idegenfajú fák és cserjék eltávolítására, több ezer õshonos tölgycsemete ültetésére került sor. Támogatás összege: 65.240.200 Ft Megvalósulás helye: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság Arborétuma Projekt kezdete: 2009. szeptember 1. Projekt zárása: 2011. március 31. A nyitórendezvényen költői megfogalmazásban Rónay Györgyöt idézve a kertről beszéltem, ma is ezt teszem egy sajátosan középkori hangszerelésben. A pannonhalmi bazilikával egyidős, azaz 1220- as évekből levéltárunkban található Honorius pápa levele, melyet a pápa a magyar bencés monostorok reformját előmozdítandó az akkori esztergomi és kalocsai érseknek és (suffraganeus, azaz) alárendelt püspökeiknek írt. A latin szöveg a kert bibliai üzenetét mondja el 13. századi frazeológiával. Honorius püspök, Isten szolgáinak szolgája, tisztelendő testvéreinek az esztergomi és a kalocsai érseknek és az alájuk rendelt püspököknek, üdvözlet és apostoli áldás. A Bölcsesség, aki a Magasságbeli szájából származik, és akinek öröm az emberek fiaival lenni, a gyönyörűség Paradicsom-kertjét ültette el, hogy abban közöttük lakozzék. Ez nem más, mint a szerzetesek monostora, amelyben azokat az embereket helyezte el, akiket úgy alkotott, hogy már ne az első Ádám képét hordozzák, hanem a másodikét. Aztán megáldotta az ég harmatával, hogy jóillatú virágokat és a tisztesség gyümölcseit teremje, mint az Úr áldotta termőföld. Majd a különböző illatos fákkal és füvekkel beültetett kertet átadta Benedeknek, az Úr Áldottjának, hogy művelje azt. Ő pedig magára vállalva annak gondozását, nehogy a gonosz vadállatok behatolhassanak, és elpusztítsák, erős falakkal vette körül Ha nem is mi, azaz közösségünkvoltunk, és vagyunk ez a kert, azért egy kert mindig körülvesz bennünket, hogy emlékeztessen az első kertre, a Paradicsomkertre, és arra, hogy végső célunk ennek a kertnek visszanyert harmóniája, békessége. A kolostorkert tanít, biztonságot ad, gyönyörködtet, pihentet és gyógyít. A Pannonhalmi Arborétum dendro-botanikai rekonstrukciója is ezt célozta, sokakat, idelátogatókat: turistákat és zarándokokat, honfitársainkat és külföldieket, fiatalokat és időseket gyönyörködtessen, tanítson, gyógyítson, és emlékeztessen.

12 BENCÉS HÍRLEVÉL Farsangról farsangra avagy mi mindent kell megcsinálni, hogy minden év ugyanolyan különleges legyen? Aki tudja, az tudja, aki meg nem, annak most elmondom, hogy a több mint ezer éves Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium nem minden esetben ezer éves hagyományainak megfelelően közvetlenül nagyböjt előtt az iskola Farsangot tart. Ez a rendezvény a tizenkettedikesekről szól, akik figyelembe véve az ünnep jól felépített ideológiai hátterét mindezt úgy állítják be, hogy ez valójában az iskola többi diákjáról szól, akiket szórakoztatni ez alatt a szűk öt nap alatt feladatunk és kötelességünk ki-ki képességeinek megfelelően. Kezdésnek röviden felvázolom, hogy mi is ez az egész: Farsangkor az iskola végzősei önszervező módon pártokat hoznak létre. A pártok célkitűzése: egy jó Farsangot csinálni, ahol mindenki remekül szórakozik, elsősorban pedig szombat délután, a pártműsorok végeztével a legtöbb szavazatot összegyűjteni, ezáltal megnyerni a választást. De ne rohanjunk ennyire előre. A Farsang szerdán kezdődik, és ha tényleg komolyan veszed a pártmunkát, akkor elég valószínű, hogy (eddigi) életed legkeményebb három napja előtt állsz. Péntek estig bezárólag ugyanis délelőtt a szünetekben egyből a nagyközönség szeme elé kell rontanod, különben a többi párt könnyen megelőzhet, délután pedig ott vannak a programok. Ebben a három napban agyon van csapva a tanítás és az iskolai munka. Az órákról való két-három perces késések ilyenkor mindennaposak. A késő viszont nem marad le semmiről. Ha az első tíz percben egy gyanútlan látogató végigmegy az immáron kihalt, hangfalaktól zsúfolt folyosón (melynek közepén büszkén és rendíthetetlenül ott feszít a tornateremből felhurcolt szekrény) a tantermekből kiszűrődve ilyesmiket hallhat: És hogy halad a Farsang?, És milyen pártok vannak?, And how s your festival standing?, Maradjatok már csendben, így nem lehet dolgozni! Remekül értékeli a helyzetet sokat látott matektanárom, amikor azt mondja: Az iskolák közt mi vagyunk a legjobb szórakoztatóipari centrum, a szórakoztatóipari centrumok közt pedig mi vagyunk a legjobb iskola. De mi kell egy jó párthoz? Elsősorban kell egy királyjelölt, aki a párt nagy arca lehet, akit az iskola nagy része szeret, vagy legalább kedvel, és elfogadná egy napra koronázott vezetőjének.

BENCÉS HÍRLEVÉL 13 Emellett bár ez sokszor jön a vezérrel együtt kell egy jó kis arculat, amely mindenkinek szimpatikus, és amelyben rengeteg megvalósítható lehetőség van. Ezután már csak a megvalósításhoz szükséges technikai háttér hiányzik (ez úton is köszönjük, Peti). Idén három pártba tömörülve vágott bele az évfolyam a fentiekbe. Volt egy A-s párt, az FMI. Arculat: A világra rászabadult néhány biztonsági ügynök, akik Pannonhalmát is fel akarják szabadítani az alvilág erőinek (értsd: a borász kémiatanár) káros működése alól. Volt aztán a PMP, a Pannonhalmi Munkás Párt (figyelem: nem összekeverendő a kommunista pártokkal, a mi csillagunk példának okáért csorba és narancssárga). Az arculat adva van: egyszerűen a múlt rendszer eszközeit felhasználva mutatjuk be annak néhány napos paródiáját, a legeslegutolsó apróbb részletecskéjéig. És végül, de tényleg nem utolsó sorban volt az Old Stars, akiket ha néhány szóban össze akarok foglalni, azt mondanám: a megelevenedett történelem. Az egész mint egy Discoverys dokumentumfilm: régi korok dicső nagyjai napjaink legnagyobb arcainak megtisztelő megjelenítésében. Valljuk be őszintén: így a töri óra is lényegesen izgalmasabban hangzik. Ha más nem, legalább átjárja Farsang közösséget teremtő szelleme! Most pár szót a pártvezérekről, mert ugye sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választhatók. Elsőnek Jesse J. J. James, az FMI hivatalos jelöltje, a titkos ügynökök királya, a legnagyobb amerikai katona, stb. stb., aki (de tényleg csak mellékesen) egyáltalán nem beszél angolul. Azután ott van a bölcs és jóságos Kaposi elvtárs, iskolánk megfontolt és igazságos vezére, a munkás diákság osztályainak legnagyobb védelmezője és mellesleg orgonavirtuóz. És végül, de megint csak nem utolsó sorban (ennél jobb kifejezés nem létezik, bocs hogy ismétlem magamat) Balu kán, a tatárjárás egyszer már csődbe jutott nagyvezére, napjainkban pedig a mögéje felsorakozott interkontinentális seregek főnöke, aki képes egy zászló alatt egyesíteni az ókori Róma, a világverő Keke pasa és a nagy Napóleon legképzettebb katonáit (és még a pápa is ezt a pártot támogatja!) Sokszínűségben hát nincs hiány. Már csak a programok kellenek! Ezek egy részét a már fentebb jellemzett jó öreg hagyomány szerencsére biztosítja. A Farsangnak ugyanis vannak elmaradhatatlan, minden egyes pártot megmozgató momentumai, amelyet a saját jól felfogott érdekében mindenkinek érdemes halálosan komolyan venni. Egyből kezdésnek ott a felvonulás, az első nap, sétaidőben, amikor is szépen egymás után az összes párt elindul és tesz egy várkört. Ez így egészen egyszerűnek hangzik nos tavaly Farsangig az is volt. Akkor azonban kitalálták, hogy valami karneváli hangulatot lehetne kölcsönözni az egész eseménynek, úgyhogy minden párt arculatának megfelelően szerzett valamilyen autót vagy szekeret, amivel a kényelmesen sétálva jó negyedórányi utat megteheti. Hát, akkor csináljunk ilyet mi is! Az FMI tehát szerzett egy rendőrségi trabantot, a munkások egy nagy és hangos traktort, mellé pedig néhány munkáséneket, az Old Stars pedig sok minden egyéb, kisebb kellék mellett egy lovat. Végül is összejött minden. A következő kötött program a péntek esti össztűz, ahol a pártvezérek és választott segítőik (pártonként egy-egy) megcsillantják retorikai tudásukat a nagyközönség előtt. A választott vitavezető Juhász-Laczik Albin atya volt, akinek a feladata főként abban merült ki, hogy intelligensebbnél intelligensebb kérdéseket kellett feltennie az egyes pártok küldötteinek. Másik feladata ugyanis az lenne, hogy az inget, gatyát szaggató háborúskodás csúcspontjain kordában tartsa az elszabadult érzelmeket, de mivel mi nagyok és intelligensek vagyunk, ezért ilyesmi elő se fordulhat. És végül a pártműsorok szombaton kora délután, amikor a pártok még egyszer, utoljára és minden eddiginél gigantikusabb formában összemérik erejüket az összegyűlt választópolgárok megtisztelő jelenlétében. Olyasmi lehet, mint az Uri Geller show, amikor a pártoknak röpke húsz percecske áll rendelkezésére, hogy egy megadott sorrendben szépen egymás után bemutassák, hogy mit is tudnak valójában filmes és dramaturgiai területen. Itt a cél: lenyűgözni a közönséget. Csak az az ugráló, vicces kis műsorvezető hiányzik az egészből, aki rossz magyarsággal rikoltja minden egyes műsorszám előtt: a szinpad a tied!!! Azért is fontos ez a momentum, mert egyből ez után van a szavazás, aztán az eredményhirdetés, aztán a latin nyelvű koronázási ceremónia. Ez utóbbit az Old Starsnak és főképpen Balu kánnak kellett elszenvednie. Gratulálunk nekik! Sok sikert jövőre! Wágner Ádám (12.B)

14 BENCÉS HÍRLEVÉL Külföldi diákok a pannonhalmi gimnáziumban A pannonhalmi gimnáziumban a 2010/11-es tanév második félévében két cserediák tanul: Viktor Martinović Bécsből, valamint Daniel Lauber Münchenből. Diákjaink velük készítettek rövid riportokat. Viktor Martinović Hogy tetszik a pannonhalmi iskolaközösség a bécsihez képest? Ha összehasonlítom e kettő iskolaközösségeket, akkor a lényeges különbség az, hogy a diákok Bécsben kereken napi hat, Pannonhalmán viszont 24 órát töltenek együtt. Ezért Pannonhalmán szerintem sokkal nagyobb az összetartás, nemcsak diákok, hanem diákok és a tanárok között is. Hat óra egy napnak a negyede. Ha minden napnak a háromnegyedét nem az iskolában töltöm, akkor az összetartás természetesen viszonylag kisebb, és iskolán kívüli közösségek alakulnak ki. Az iskola maga inkább csak egy délelőtti foglalkozás. Pannonhalmán a diákok sokkal több időt tudnak együtt tölteni: Az oktatás után együtt mennek enni, együtt töltik a szabadidőt és együtt tanulnak. Ezért az iskolaközösségek között szerintem az a nagy különbség, hogy az internátus erősebb összetartást hoz létre. Eddigi tapasztalataid alapján, ha Magyarországon nőttél volna fel, törekednél-e arra, hogy külföldre emigrálj? Biztos, hogy legalább foglalkoztatna a gondolat. Hogy tényleg kivándorolnék, az viszont nem biztos. Szerintem attól függene, hogy mennyire látnék Magyarországban egy hazát. Mert noha én Bécsben nőttem fel, Magyarországon ugyanannyira otthon érzem magamat, mint Ausztriában. Ha az ember nincs annyira hozzákötve az otthonhoz, akkor természetesen már gondolkozik is az emigráción. Én azt hiszem, hogy külföldön több lehetőség vár az emberre: Több és nagyobb lehetőségek, amelyeket ki kell aknázni. készítette: Prifer András (X.B) Daniel Lauber Hogy esett Pannonhalmára a választásod? A német iskolámban minden tizedikesnek lehetősége van rá, hogy elmehetnek egy évre tanulni egy más országba, és megismerkedhetnek jobban az ottani kultúrával. Én úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a lehetőséget. Megkérdeztem a testvéremet (aki most Budapesten a Semmelweis egyetemen tanul), hogy ő melyik középiskolát javasolja. Erre egyértelműen Pannonhalma volt a válasz. Azzal indokolta, hogy az egyetemi barátai, akik Pannonhalmára jártak, mind nagyon jó benyomást keltettek rá, és messze jobbak kémiából, mint a többi évfolyamtársaik. Azt is mondta, hogy a Pannonhalmiak rendszeresen tartanak találkozókat, ami arra utal, hogy a Pannonhalmán kötött barátságok nem csak arra a négy vagy hat évre szólnak, amit itt töltenek. De a tanításon és a közösségen kívül a magyarságom is egy fontos tényező volt. Mivel az anyukám magyar, kötelességemnek érzem, hogy jobban megismerjem a magyar kultúrát és az embereket. És talán még az is, hogy a hitemben elmélyüljek. Maga az apátság sem volt olyan idegen számomra, hiszen már jártam itt egyszer 12 évesen egy idegenvezetés keretében. Ezért jöttem pont ide és úgy érzem jó döntést hoztam. Mi a gyengesége ennek az iskolának? Ami számomra nagyon szokatlan, de nem feltétlenül gyengeség, az a szigorú időbeosztás. Szerintem az én koromban lévő fiatalok már képesek eldönteni, hogy mikor mennek ágyba, és hogy mennyi alvásra van szükségük, amíg nem zavarják a többieket. Otthon ugyanis kevesebb alvással kipihentebb voltam. készítette: Huszár (XI.B)

BENCÉS HÍRLEVÉL 15 VI. BENCÉS JÓTÉKONYSÁGI BÁL A Bencés Diákszövetség és a Medium Pro Educatione Közhasznú Alapítvány közös szervezésében immáron hatodik alkalommal került megrendezésre a Bencés Jótékonysági Bál. A bál célja a nagyszámú bencés közösség összefogásán túl a bencés diákok külföldi útjainak támogatása volt. Mindkét célt maradéktalanul sikerült megvalósítani a rendkívül jó hangulatú est folyamán. A helyszínül szolgáló Szépművészeti Múzeum mindhárom terme sötét és világos lila színekben pompázott február 26-án este, hogy méltó eleganciával fogadhassa a bálozókat. A szomjas vendégeket a legkiválóbb pincészetek borai várták a Márvány-teremben, miközben a szépülni vágyó hölgyeknek kozmetikai sarokkal kedveskedtek a szervezők. A báli forgatagot a pannonhalmi Bencés Big Band játéka, majd a nyitóbeszédek indították útjára. Az est házigazdája Polner Gergely (Gy 93) volt, aki jelenleg a Külügyminisztérium szóvivője, és egyenesen Brüsszelből repült haza a Bál kedvéért. A hangulatot a világi fővédnök, Sólyom László előző köztársasági elnök, a 2010-es év Szent Márton-díjasa alapozta meg humoros nyitóbeszédével, amelynek végén a bencés közösséget, és az azt összetartó erőt méltatta. Külön kiemelte, hogy ez végigkísér minden egykori diákot az élete során, hiszen egyfajta globális támaszként a világ minden pontján találni bencéseket, akik bármikor kisegítik egymást a bajban. A Bál védnöke ezúttal a bál céljainak megfelelően Eberhard Borghoff tanár úr volt, aki megalapozója, egyszersmind mozgatórúgója a pannonhalmi és a meschedei bencés gimnázium közti immáron két évtizedes kapcsolatnak, amely során számos bencés diák jutott ki külföldre a cserediák program keretében, sőt jó néhányan egy egész tanévet is eltölthettek a testvériskola holdudvarában. Az egyházi fővédnök az előző évekhez hasonlóan Várszegi Asztrik főapát úr volt. A megnyitóbeszédeket a vacsora követte, amihez a kísérőzenét a pannonhalmi Tanári Jazz Kvartett játszotta. A vacsora után kihirdetésre kerültek a Palatin Gergely és Söveges Dávid pályázatok nyertesei. A zsűrinek idén sem volt könnyű dolga, számos jól sikerült pályamű közül kellett kiválasztania a legjobbakat. A táncmulatságot a Walzer Katolikus Táncegyüttes nyitótánca vezette fel, majd a Kistemplomos Lovagok zenekar vette át a stafétát, és igényes tánczenéjével fergeteges hangulatot teremtett. Idén is nagy népszerűségnek örvendett a jótékonysági kaszinó, melynek során a tombolát vásárló bálozók összemérhették tudásukat rulettben és pókerben. A bál jótékonysági céljára 1,6 millió forint gyűlt össze, amelyet ünnepélyes kereket között a gimnáziumok májusi találkozóján adunk majd át. Köszönjük szépen a támogatásokat! A Bálon készített videó és a fényképek megtekinthetők a Bencés Jótékonysági Bál hivatalos honlapján: www.bencesbal.hu. a Szervezők

16 BENCÉS HÍRLEVÉL A brazíliai Szent Imre Iskola jubileuma A São Paulo-i Szent Gellért apátság Szent Imre Iskolája ebben az évben emlékezik alapításának hatvanadik évfordulójára. Február 28-án ünnepi keretek között vette kezdetét a jubileumi év. A Magyar Bencés Kongregáció magyarországi iskolái is képviseltették magukat az ünnepségen. A jubileumi ünnepség ünnepi szentmisével vette kezdetét. A szentbeszédben Paulo apát úr a São Paulo-i magyar bencés közösség létrejöttéről, valamint az általuk létrehozott iskola alapításáról adott rövid történelmi áttekintést. André atya, az iskola bencés igazgatója pedig az intézmény jelenlegi oktatási-spirituális küldetéséről beszélt. Az ünnep fényét győri iskolánk énekkara, a Collegium Musicum Jaurinense emelte. A szentmisén az iskola tanári kara, és az intézmény gazdasági-adminisztratív életét biztosító testület is jelen volt. A mintegy 1800 fős diákközösséget korcsoportonként néhány diák képviselte. A szentmisét követően az ünnepség az iskola tornacsarnokában folytatódott. A jelenlévők között nagy tisztelettel és szeretettel köszöntötték Iróffy Zsolt atyát, aki egyike volt az iskolát megálmodó bencés közösségnek. Ezt követően, a Brazil Posta elnöke, valamint André igazgató atya közösen mutatták be a 60 éves jubileumra kiadott bélyeget. A jubileumi bélyeg egy-egy díszpéldányát kapták az iskola jubiláló tanárai, munkatársai, akiket az ünnepségen köszöntöttek. Az ünnepségen tiszteletét tette Magyarország brazíliai nagykövete is. A jubileumi ünnepség végül az iskola udvarán tartott fogadással zárult. A kötetlen együttlét alkalmat adott arra, hogy egykori tanárok és diákok, bencések, világi alkalmazottak, emigráns magyarok és brazilok beszélgessenek, és közösen emlékezzenek meg arról a hat évtizedről, amely az iskola, és az azt alapító magyar bencések által megtestesített kulturális és lelki küldetés révén sokak életében vált meghatározóvá és válik, reményeink szerint, forrássá és jellé a jövő generációja számára. Henrik atya

BENCÉS HÍRLEVÉL 17 2011. február 25-én Várszegi Asztrik főapát úr az alábbi levéllel köszöntötte a brazíliai bencés közösséget: Főtisztelendő Paulo Apátúr! Főtisztelendő André igazgató úr, Atyák, Testvérek! Tisztelt Kollégák, Ifjúság! Tisztelt Jubiláló Iskola! Tisztelt Vendégek! A Szent Imre Kollégium alapításának 60. évfordulóján rendezett ünnepély alkalmával testvéri és baráti szeretettel köszöntelek benneteket Szent Márton Monostorából, ahonnan az iskolát alapító atyák egykoron Brazíliába indultak. A 20. század elején Brazília számos magyar honfitársunknak lett új otthona. Lelkipásztori szolgálatukra ment elsőként Arnold atya, majd a későbbiekben többen is csatlakoztak munkájához. Amikor a világ kettészakadt, úgy döntöttek, hogy szerzetespap-tanári hivatásuk minden szeretetét és tudásukat a brazil fiatalok szolgálatába állítják. Így született hatvan éve a Szent Imre Kollégium. A mustármagból mára terebélyes fa lett. Munkájukon Isten áldása van, törekvéseik beérő gyümölcseként ünnepelhetünk ma. Hálatelt szívvel köszönjük meg Istennek az elmúlt évtizedeket, emlékezhetünk a számos fiatalra és tanáraikra, akik innen indultak az életbe, ill. itt dolgoztak. A Magyar Bencés Kongregáció öröme és büszkesége is a ti értékes és szép iskolai munkátok, és öröm az is, hogy Brazília állama és a katolikus brazil egyház tisztel és elismer benneteket. Isten, Akitől minden ajándék származik, áldjon meg Benneteket ma és a jövőben, áldozatos munkátok a továbbiakban is teremjen sok gyümölcsöt! Ezt kívánom, ezért imádkozom és ma ismételten köszöntelek Benneteket. Régi európai és magyar iskolai szokásunk szerint latin jókívánsággal zárom köszöntésemet: Vivat academia, vivant professores! Vivat membrum quodlibet Vivant membra quaelibet Semper sint in flore! Várszegi Asztrik sk. püspök, prézesapát

18 BENCÉS HÍRLEVÉL HÍREK ESEMÉNYEK DECEMBER 14. A gimnázium Teleki-termében Felcsuti Péter a Raiffeisen Bank vezérigazgatója tartott előadást A magyarországi kisebbségi szegénység egy lehetséges orvoslása - a Kiút Program avagy a szegények bankja révén címmel. DECEMBER 26. A Bazilika immár 25 éves orgonáján Áment Lukács atya adott jubileumi ünnepi orgonahangversenyt. DECEMBER 27. Szent János apostol ünnepén Várszegi Asztrik főapát úr megáldotta a Pannonhalmi Borvidék termelőinek új borait a Bazilikában. JANUÁR 7. A gimnázium Teleki-termében Bárth Dániel néprajzkutató tartott előadást Boszorkányok és boszorkányüldözés a koraújkorban címmel. Az előadó etnográfus, történész, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének habilitált adjunktusa. Kutatásai középpontjában a népszokások és a népi vallásosság történeti kérdései állnak. JANUÁR 14. A gimnázium Asztrik-termében Gelencsér Gábor (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Pannonhalmi Szemle) filmesztéta tartott előadást Hajdu Szabolcs filmrendezőről, akinek filmjeit januárban vetítette a filmklub (Fehér tenyér, Macerás ügyek, Bibliothèque Pascal) JANUÁR 20. A Bazilikában a keresztények egységéért imádkoztak diákjaink az ökumenikus vesperáson a bencés közösséggel, amelynek ünnepi szónoka Csomós József, a Tiszáninneni Egyházkerület református püspöke volt. JANUÁR 23. Asztrik főapát úr hirdetett igét a pápai református templomban az ökumenikus imahetet lezáró istentiszteleten. A Dunántúli Református Egyházkerület nevében Steinbach József püspök köszöntötte a meghívott vendégeket és a gyülekezetet. Az istentiszteleten közösen szolgáltak a különböző keresztény felekezetek képviselői. JANUÁR 23-26. Az éves lelkigyakorlatát tartotta a pannonhalmi bencés közösség. A lelkigyakorlatot Pál Ferenc budapesti lelkipásztor, mentálhigiénés szakember, az óbudai Kövi Szűz Mária-templom plébánosa vezette, aki az egyéni és közösségi életben megjelenő spiritualitásról és annak kihívásairól beszélt. A lelkigyakorlat végén köszöntötte a szerzetesközösség a 65. születésnapját ünneplő Várszegi Asztrik főapátot, hálát adva Istennek főapát úr életútjában megnyilvánuló kegyelméért, Isten áldását kérték életére és szolgálatára. JANUÁR 25. Szent Pál megtérése ünnepén kölcsönösen imádkozott egymásért a pannonhalmi és a montecassinói bencés szerzetesközösség, és erről e napon hagyományosan levélben is biztosították egymást. FEBRUÁR 4. A Gimnázium Teleki-termében a Bencés humor Áldás, áldomás című hangoskönyvet mutatta be az előadó Kovács Ákos énekeselőadóművész és a rendező Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész. Az előadás bepillantás engedett a már elindított Bencés Humor című hangoskönyv-sorozat első kötetébe. Zömében Zsoldos Xavér, Kovács Márk és Bánhegyi Jób atya sok-sok humoros történetet rögzítő kéziratából és régi hangfelvételekből készült a tematikus válogatás, amelynek témája a bor volt. FEBRUÁR 7-18. Kánoni vizitációt tartott a Magyar Bencés Kongregáció magyarországi közösségeiben Richard Yeo, az Angol Bencés Kongregáció prézesapátja és Philippe Vanderheyden, a belgiumi Chevetogne apátja. A négyévente megtartott kánoni vizitációk célja a középkori kezdetektől fogva az, hogy a szerzetesközösségek testvéri segítséget nyújtsanak egymásnak a külső megfigyelő szem és meghallgatás révén.

BENCÉS HÍRLEVÉL 19 FEBRUÁR 11. A Gimnázium Asztrik-termében Szabó Gábor fizikus-tudományfilozófus tartott előadást Kísérleti metafizika címmel. A modern fizika számos filozófiai kérdése közül talán az egyik legizgalmasabb, hogy vajon az okság elve érvényes-e a kvantumelméletben, lehetséges-e az okság metafizikai, tehát a tapasztalaton túli elvét kísérleti alapon bizonyítani vagy cáfolni. FEBRUÁR 18. A Gimnázium Teleki-termében Molnár Antal történész tartott előadást A jezsuita oktatás a kora újkorban címmel. Kevés intézmény történetét övezte annyi titok és félreértés, mint a jezsuita rendét, ugyanakkor a lényegi kérdésre kevesebben keresték a választ: mi a rend óriási hatásának titka? Hogyan volt képes évszázadokon át jelentős mértékben befolyásolni az európai történelmet? Az előadás ennek a hatalomnak egy fontos részletét, a jezsuita oktatás történetét mutatta be. FEBRUÁR 21-22. A csolnoki rabtábor című filmmel, másnap pedig Ungváry Krisztián ügynökökről szóló előadásával emlékeztünk a kommunizmus áldozataira. A gimnázium Teleki-termében a dokumentumfilm vetítése után beszélgetésre került sor a rendezővel, Varga Ágotával. Másnap ugyanott Ungváry Krisztián történész (56-os Intézet) tartott előadást Az ügynökök világáról címmel. FEBRUÁR 26. Budapesten a Szépművészeti Múzeumban kerül sor a bencés öregdiákok szervezésében a VI. Bencés Jótékonysági Bálra. Asztrik főapát úr köszöntő szavai után a bál díszvendége, az előző köztársasági elnök, Sólyom László nyitotta meg az ünneplést. Iskolánk Big Bandje is fellépett Kiss Zsolt tanár úr vezetésével. MÁRCIUS 4. Borkai Zsolt, Győr Város polgármestere látogatott Pannonhalmára és megbeszélést folytatott Asztrik főapát úrral Győr és Pannonhalma együttműködéséről, amelynek fő területe a turizmus lehet. MÁRCIUS 6. Farsangvasárnap este a Gimnázium tornatermében diákjaink idei farsang záró koncertjén a KALÁKA együttes adott koncertet. A Kaláka 1969-ben alakult Budapesten. A kaláka név jelentése egy erdélyi népszokás: közös munka, ami eredetileg házépítést jelentett. Az együttes költők (Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, József Attila, R. Burns, F. Villon, Sz. Jeszenyin) versére írt dalokat adott elő. MÁRCIUS 8. A Gimnázium tornatermében került sor a III. filharmóniai hangversenyre, amelyen a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium ének- és zenekara, a Collegium Musicum Jauriense muzsikált Kelemen Áron atya vezetésével. MÁRCIUS 10. A Tavaszi Zöld Napok keretében a Gimnázium Asztrik-termében Fehérváry Lilla és Kátai Zoltán muzsikált A Szerelem virágai címmel szerelemről, múlandóságról, kertről, régi népdalaink segítségével. Fehérváry Lilla a népzenei forrásainkból és történeti zeneemlékeinkből merítő Madárdal együttes tagja, Kátai Zoltán pedig elsősorban históriás énekeket és reneszánsz magyar dalt énekel. MÁRCIUS 11. A Gimnázium Teleki-termében Roszík Péter, a Biokontroll kft ügyvezetője A biogazdálkodás biológiája címmel tartott előadást. Előadónk növényvédelmi szakmérnök, egyetemi doktor, a Magyar Biokultúra Szövetség általános alelnöke, a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal GMO panel tagja, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja. MÁRCIUS 15. A nemzeti ünnep alkalmából a Gimnázium tornatermében a Szászcsávási Zenekar adott népzenei koncertet. Az erdélyi Szászcsáváson a cigányok alkalmi mezőgazdasági munkákból és téglavetésből élnek, ahol a nyomorúságos körülmények közül csak a zenéléssel lehet kiemelkedni, így a faluban sokan játszanak valamilyen hangszeren, főleg vonós hangszereken. A Szászcsávási Zenekar repertoárja rendkívül széles, hiszen magyaroknak, románoknak, cigányoknak egyaránt muzsikálnak, a legidősebb tagok pedig az azóta Erdélyből javarészt kitelepült szászoknak is játszottak.

20 BENCÉS HÍRLEVÉL MÁRCIUS 17. Az ENSZ (Kambodzsában és Angolában megvalósult) békefenntartó misszióiról tartott élménybeszámolóval egybekötött előadást a Gimnázium Teleki-termében iskolánk nevelőtanára, Siska Gábor Élet a Gyilkos mezőkön egy ENSZ rendőri megfigyelő szemszögéből címmel. MÁRCIUS 20. A végzős diákok bérmálási előkészítőn részt vett csoportját részesítette a szentségben Asztrik főapát úr a szülők és hozzátartozók jelenlétében a Bazilikában. MÁRCIUS 21. A rendalapító Szent Benedek napját ünnepelte a pannonhalmi bencés közösség. A liturgia főcelebránsa Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt, aki homíliájában az ifjú Benedek példájáról beszélt: Benedek, miközben széles horizonttal rendelkezett, azt is tudta, hogy az egészet nem nyerheti el, így csak egy kis részt tartott szeme előtt. Hivatása viszont éppen az volt, hogy megtalálja és megvalósítsa ezt a részt. Az ünnepi liturgia végén adta át Asztrik főapát úr a Pro Pannonhalma díjat, amelynek idei kitüntetettje Vajdovich Béla közgazdász, a Főapátság gazdasági szaktanácsadója, aki 1994 óta vesz részt abban a sokrétű folyamatban, amely a főapátság anyagi alapjainak megteremtését célozza. A szentmisét követően új időszaki kiállítás megnyitására került sor a főapátsági könyvtár kiállítótermében Kortárs építészet Pannonhalmán címmel, amely a főapátság modern épületeiről és építéstörténetéről nyújt áttekintést (tervrajzok, fotók és a szerzőkkel készült interjúk segítségével). A kiállítás megnyitóján Várszegi Asztrik főapát úr hangsúlyozta: az életbe és a jövőbe vetett hit tanúságtétele a kortárs építészet jelenléte Pannonhalmán. A bencések a kortárs gondolkodás szerint, a kortárs építészet eszköztárával építkeztek a történelem folyamán és építkeznek mindmáig. A november 11-ig megtekinthető időszaki kiállítást Turányi Gábor professzor nyitotta meg. A kiállítás kurátora Nagy Tamás építész. KÖZLEMÉNY A BAZILIKA FELÚJÍTÁSÁRÓL A Pannonhalmi Főapátság épületegyüttese a 90-es évek során sokak segítségével megújulhatott, azonban a Bazilika belső rekonstrukciójára a millenniumi ünnepségek előkészítéseként nem kerülhetett sor. Több éve tartó tervezési munka és pénzügyi forráskeresés után, szándékaink szerint 2011 tavaszán John Pawson tervei alapján megkezdődik a Bazilika belső felújítása. A templomunk felújítása nagy örömmel tölt el bennünket, ugyanakkor a munkák nem kevés megoldandó feladatot jelentenek számunkra. Terveink szerint a 2011. évi Szent Benedek ünnepet követően kezdődött volna meg a felújítási munka, de a közbeszerzési eljárás elhúzódása miatt csak Húsvét után indul a rekonstrukció, amely előreláthatólag 2012 Pünkösdjéig tart. A munkálatok ideje alatt várhatóan 2011. április 25-től, Húsvéthétfőtől 2012. tavaszáig a Bazilikát nem tudjuk használni sem közös liturgiánk végzésére, sem más alkalmakra (esküvő, keresztelő, bérmálás, ballagás, orgonahangverseny, művészeti fesztivál, stb). A felújítási munkák előkészületei miatt 2011-ben a Szent Három Napra nem tudunk vendégeket fogadni, ezért előadások, kiscsoportok és egyéb programok sem lesznek. A rekonstrukció időszakában a zsolozsma és a konventmise a káptalanteremben, az ünnepi liturgiák a Boldogasszony-kápolnában, a diákmisék a tornateremben lesznek. A monostorunkat felkereső turisták számára nem akarjuk a fenti időszakban a Bazilikát bezárni, ugyanakkor ezúton szeretnénk Kedves Látogatóinkat tájékoztatni, hogy az apátsági vezetések keretében a Bazilika csak korlátozottan lesz megtekinthető. Minden Kedves Vendégünk megértését kérjük a felújítási munkák okozta nehézségekért, és egyúttal bízunk abban, hogy mindannyiunk számára nagy örömet jelent majd a megújult Bazilika.