Növényvédelem Veszélyes kártevők (III./1.) A sorozat megtervezésében és szerkesztésében közreműködik: dr. Szeőke Kálmán dr. Keszthelyi Sándor, dr. Békési Pál. ROVATVEZETŐ: Dr. Békési Pál Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) Dr. Szeőke Kálmán mérnökszakértő, növényvédelmi zoológus Székesfehérvár almalevél-aknázómoly amerikai szőlőkabóca füstösszárnyú körte-levélbolha gyapjaslepke gyapottok-bagolylepke kaliforniai pajzstetű mezei pattanóbogár mezei pocok paradicsom-levélaknázómoly repceszár-ormányos vetési bagolylepke zöld őszibarack levéltetű Rendszertani besorolás A vetési bagolylepke tudományos neve Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller, 1775). Az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül, a rovarok (Insecta) osztályába sorolt lepkék (Lepidoptera) rendjébe tartozó bagolylepkék (Noctuidae) családjában foglal helyet. Szűkebb besorolása szerint a Noctuinae alcsalád tagja. Jellemezve, ebbe az alcsaládba rejtett életmódú, nagyobbrészt talajszinten tartózkodó (károsító) fajok tartoznak. Az alcsalád tagjai nappal a többi bagolylepkefajhoz viszonyítva is a leginkább fénykerülők. Ugyanakkor az éjszaka repülő imágók pozitív fototaxisúak, mert az éjszakai mesterséges fény intenzíven vonzza őket. Az alcsalád tagjai (Agrotis, Euxoa, Noctua, Spaelotis, Rhyacia, Xestia stb. nemzetségbe tartozó fajok) alkatilag, jellemzően zömök testalkatú, jól és kitartóan repülő rovarok. Elülső szárnyaik sötét árnyalatú sárgásbarnák, barnák, esetenként szinte fekete alapszínűek, melyen halvány rajzolati elemek (körfolt, vesefolt, csapfolt, keresztsáv) láthatók. A hátulsó szárnyuk többnyire világosabb egyszínű, matt, vagy gyöngyházfényt visel. Testüket rövid, tömött pikkelyszőrök fedik. Elterjedés A vetési bagolylepke palearktikus (eurázsiai, észak-afrikai) elterjedésű lepkefaj, mely Közép-Európában, így Magyarországon is, az alföldeken, domb- és hegyvidékeken egyaránt elterjedt. Valamennyi európai országból kimutatták. Tapasztalatok szerint, a síkvidékeken nagyobb egyedszámban fordul elő. A hegyvidékeken néhány (mezőgazdasági kárt nem okozó), rokon faja fordul inkább elő. Tápnövény és kártétel A vetési bagolylepke polifág (soktápnövényű) kártevő. Lárvái egy- és kétszikű, termesztett és vadonélő növényeket egyaránt fogyasztanak. A hernyók is fénykerülők, a termesztett növények gyökerének rágásával, a gyökérnyak és az alsó szárrész kiodvasításával jelentős károkat okoznak a mezőgazdaságban. Kártételük következtében a fiatal növények elpusztulnak, az idősebbek sínylődnek, fejlődésben lemaradnak. Felismerés A vetési bagolylepke zömök, nagy termetű (32-40 mm szárnyfesztávolságú) bagolylepke (1. kép). A hím felső szárnya egyszínű szürke, a nőstényé inkább feketés árnyalatú. Felső szárnyán a körfolt, csapfolt és a vesefolt sötétebb pikkelyekkel rajzolt, jól kivehető. Alsó szárnya kissé fénylő, szürke, többnyire egyszínű. A test az alsó szárnyhoz hasonló tónusú, finom, szürke pikkelyekkel fedett. A sötét tónusú lepkék a talajszinten jól rejtőzködnek. Petéi lapított gömb alakúak, méretük 0,5 mm. Fénykerülő lárvái fiatal (L 1-2 ) korban araszolószerűen mozognak, ugyanis az első pár hasi lábuk még csökevényes. Éjszakai táplálkozásuk alkalmával a növény felületén, talaj közeli leveleken rágnak. A későbbi lárvafokozatok (L 3-6 ) már 16 lábúak, és csak a talajban, a gyökérszinten, vagy a talaj közeli részekben (gyökérnyakban, szárban) a növény belsejében rágnak. A károsodott növények kezdetben fonnyadnak, hervadnak, majd elpusztulnak (2. kép). A hernyók szívesen tartózkodnak napközben a károsított növények környezetében, a talaj felső, átmelegedett 1-2 cm-es rétegében. A megzavart hernyók jellegzetes testtartása a kifliszerű, vagy gyűrűszerű póz. Testük szinte csupasz, rövid szőrözöttségük csak nagyítóval látható. Színük mocskos szürke, felületük zsírfényű. Ezért a hernyókat találóan 44
1. kép Vetési bagolylepke mocskospajornak is nevezik. Mivel napközben a talaj felső, laza rétegében rejtőzködnek, a népnyelv porkukacnak is hívja őket. A megbolygatott talajfelszínre kerülve, jellemzően összegömbölyödnek (3. kép), majd a talajba menekülnek. Bábjuk barna, zömök, végén elhegyesedő, két rövid tüskét visel. A bábok sekélyen, a talaj felső rétegében, bábkamrában találhatók. Életmód 2. kép Jellegzetes mocskospajor-kár kukoricában A vetési bagolylepke tipikus földi hernyójú, szárazságkedvelő bagolylepke faj. Nálunk évente két nemzedéke fejlődik. Az északabbra fekvő országokban egy, délebben három nemzedékben repül. A hazai első nemzedék lepkéi május végétől, zömmel júniusban, a második nemzedéké augusztus-szeptemberben repülnek. Nappal fénykerülők, de éjszaka a mesterséges fény jól vonzza őket. A telet kifejlett hernyó alakban, a talajban (15-20 cm mélyen) töltik, a mérsékelt téli hideget elviselik. Ám a hosszan tartó, jelentősebb fagyok gyakran megtizedelik őket. Az utolsó (L 6 ) fokozatig még nem fejlődött őszi hernyók kivétel nélkül elpusztulnak. A hernyók tél végén a talaj felső 5 cm-es rétegébe húzódnak fel bábozódni. A bábbá alakulás, bábkamrában történik. Tavaszi lepkéi mintegy három hetes bábállapot után kelnek, május-júniusban rajzanak. A nőstények sok száz, akár ezer-kétezer életképes tojást is raknak talaj-közeli levelek fonákjára. Termesztett állományban, petézés céljából előnyben részesítik a gyomnövényeket. Ezért a gyomos, elhanyagolt táblákban fokozott kártételi veszélyt jelentenek. Szinte valamennyi termesztett növényt károsítják. Leginkább azokra a növényekre veszélyesek, amelyek fiatalkori állapota egybeesik a hernyófejlődés időszakával. Tavasz végén, nyár elején a tavaszi vetésű szántóföldi növények, zöldségnövények, dísznövények károsodnak tőlük leginkább, de csemetekorú, fás szárú ültetvényekben is rendszeres károsítanak. A fiatal fákat a gyökérnyaki rész megrágásával károsítják, és pusztulásukat idézik elő. A nyárvégi (második nemzedékű) lárvák az őszi kalászos- és repcevetésekben különösen nagy kárt okozhatnak. Kártételükre gradációs években számítani kell. Ugyanakkor jelentős az időjárás egyedszám szabályozó szerepe is. Sok hernyó pusztul el a csapadékos időjárásban, a talaj sekélyebb (beiszapolódott) rétegében. Egyes vélemények szerint, kártételük mérséklése öntözéssel is kivitelezhető. Igazoltan jelentős populációcsökkenést okoznak a téli fagyok. Fény- és szexferomon-csapdás vizsgálatok igazolják, hogy az áttelelő hernyókból fejlődő nemzedék népessége legalább harmadával kisebb, mint a nyár végén rajzó következő nemzedéké. A védettebben, báb alakban telelő, kétnemzedékes bagolylepke-fajok nemzedékeinek mennyisége kisebb eltérést mutat. Védekezés A vetési bagolylepke (és egyéb talajszinten károsító bagolylepkék) elleni, permetezés formájában történő vegyszeres védekezésre, csak a fiatal (L 1-2 ) lárvák ellen van lehetőségünk. Erre a bagolylepke hernyók ellen engedélyezett kontakt és felszívódó permetezőszerek hatékonyak lehetnek. Az engedélyezett hatóanyagok köre mint a klórpirifosz, dimetoát, metomil, lufenuron, spinozad, deltametrin, cipermetrin, alfa- 45
3. kép Összegömbölyödött mocskospajor cipermetrin, béta-ciflutrin, gammacihalotrin, lambda-cihalotrin tág. Azok a hatóanyagok, amelyek lombszinten károsító bagolylepkék ellen engedélyezettek, a fiatal vetési bagolylepke hernyókat is jól irtják. A hernyók kártételi ideje az éjszakai órákban van, ezért javasolható a késő délutáni, alkonyati permetezés ellenük. A permetléhez a jobb megtapadás érdekében, tapadásfokozó szereket célszerű adagolni. A talajlakó, idősebb mocskospajorok ellen elterjedt védekezési eljárás, az egyéb talajlakó kártevőknél (drótférgeknél, cserebogár-pajoroknál) is bevált inszekticides vetőmagcsávázás és talajfertőtlenítés. Talajfertőtlenítők közül legismertebb a teflutrin hatóanyag, mely kukorica, burgonya, cukorrépa, napraforgó, dohány, káposztafélék, paprika, paradicsom, gyökérzöldségek, borsó és hagyma kultúrákban engedélyezett. Általános talajfertőtlenítésre (mocskospajorok ellen is) az egyébként gyakorta fonálférgek ellen használt dazomet hatóanyag vált be dohány, zöldség, gyümölcs, szőlő, faiskola, díszfaiskola, dísznövények, gyógynövények vetés, vagy telepítés előtti kezelésére. Az általános talajfertőtlenítők a talajban élő (és károsító) rovarokat egyaránt hatékonyan irtják. Megelőző talajfertőtlenítésre, a permetező készítmények esetében jól ismert klórpirifosz hatóanyag is használható kukorica, napraforgó, burgonya, cukorrépa, borsó, paprika, paradicsom és káposztafélék esetében. Ám ezek a megelőző jellegű (preventív) védekezések, a sajátos fejlődésmenetű, később betelepülő vetési bagolylepke ellen (az egyéb talajlakóktól eltérően), néha csökkent hatásúak, vagy akár hatástalanok is lehetnek. Ennek oka, hogy a vetési bagolylepke kifejlett hernyó alakban telel, tavasszal jó háromhetes bábállapot után kezd rajzani és petét rakni. Így a kárt okozó hernyók csak ezután (június-júliusban) károsítanak. Az áprilisban (gyakran április elejénközepén) kijuttatott talajfertőtlenítőszer hatóanyaga, a jó egy-másfél hónappal későbbi kártételi időszakra intenzíven bomlani kezd, így csak 4. kép Felkiáltójeles bagolylepke csökkent hatékonyságot eredményez. Az őszi vetésű növények esetében az inszekticid talajfertőtlenítő (vagy csávázó) hatás garantáltabb. Megjegyzendő, hogy csávázó inszekticidek ma már alig engedélyezettek, és fokozatosan kivonásra kerülnek. Ezért ezek ismertetésétől eltekintek. A vetési bagolylepke hernyója és más földi hernyók ellen hatékony módszer az agrotechnikai védekezés is. Mivel a gyomok elősegítik e kártevők megtelepedését, a terület (és környezete) gyommentesen tartásával csökkenthetjük a kártételi veszélyt. Fontos, hogy a területet tartsuk gyommentesen, akárcsak a táblát szegélyező árokpartot, ruderális területeket is. A szomszédos kultúrák gyommentessége is fontos, mert a mocskospajor-kártétel onnan is kiindulhat. A korán lekerülő növények (kalászosok, repce) esetében különösen lényeges a betakarítás utáni, idejében elvégzett tarlóhántás, és a terület folyamatos feketén tartása is. Az időben végzett talajművelés (szántás, tárcsázás, kombinátorozás) sok mocskospajor, vagy báb pusztulását okozza. A mechanikai hatást túlélő, kifordított rovarok tizedelését az oda sereglő madarak végzik el. A vetési bagolylepke ellen biológiai növényvédelem még nincs kellően kidolgozva. A jövőt tekintve ígéretesnek látszik a rovarpatogén baktériumok vagy vírusok alkalmazása. A régóta ismert Bacillus thuringiensis 46
hatóanyagú készítmények biológiai védekezésre használhatók. A talajszinten károsító lepkehernyók ellen, további biológiai védekezési módszerként, a rovarpatogén fonálférgeket (Steinernema carpocapsae) folyamatosan kutatják. Készítményük Magyarországon jelenleg még csak egyes zöldségfélékben alkalmazható. Ugyancsak perspektivikus lehet a tojásparazita Trichogramma petefürkészek használata is, melyek más lepkefajok esetében (kukoricamoly, gyapottok-bagolylepke, káposzta bagolylepke stb.) már alkalmazást nyertek. Természetes körülmények között a földihernyókat fürkészlegyek (Tachinidae), gyilkosfürkészek (Braconidae), sarlósfürkészek (Ophion spp.) parazitálják. Kevésbé ismert, hogy a pöszörlegyek (Bombyliidae) közé tartozó sárga borzaslégy (Villa hottentotta) a földi hernyókat (porkukacokat) is parazitálja. Egyes ragadozó bogárfajok, mint a holyvák (Staphylinidae) és a futóbogarak (Carabidae) is sok hernyót elpusztítanak. A madarak közül a (inkább csak kártevőnek tartott) vetési varjú (Corvus frugilegus) és a fácán (Phasianus colchicus) tizedelik őket. Élővizek közelében a dankasirály (Larus ridibundus) is hatékony mocskospajor pusztító. Előrejelzés A vetési bagolylepke rajzása szexferomon- vagy fénycsapda segítségével ellenőrizhető. A vetési bagolylepkén kívül, a rokon felkiáltójeles és ipszilon bagolylepke feromoncsapdáját is forgalmazzák. A gyűjtési adatok (fogott példányszám, tömeges rajzás ideje) alapján az esetleges védekezésről idejében határozhatunk. A csapdás megfigyelésen túl, terület (állomány) vizsgálatra is szükség van. Ez leginkább a fiatalkori alakok (L 1-2 ) felderítésére vonatkozik. Ezt a helyszínen bizonyos számú (50-100) növény, és annak környezetében lévő sekély talaj vizsgálatával végezhetjük. Ugyancsak jó módszer a területi quadrát módszer is, amikor bizonyos számú (10-20) fél, vagy egy négyzetméteres talajt vizsgálunk át sekélyen. Amennyiben a hernyók már a gyökérnyakban, vagy a szár alsó részében tartózkodnak, a károsodott növényeket kell vizsgálni. Ez sajnos az eredményes vegyszeres védelem szempontjából, már megkésett időszaknak számít. További talajszinten károsító bagolylepkefajok A vetési bagolylepkéhez hasonlóan, de annál ritkábban jelentkező, talajszinten károsító bagolylepkék még, a felkiáltójeles bagolylepke (Agrotis exclamationis Linnaeus, 1758), az őszi földi-bagolylepke (Agrotis vestigialis Hufnagel, 1766), az ipszilon bagolylepke (Agrotis ipsilon Hufnagel, 1766), a vetési fésűs-bagolylepke (Euxoa temera Hübner, 1808) a búza-bagolylepke (Euxoa tritici Linnaeus, 1758) és a fekete (sugaras) földi-bagolylepke (Euxoa aquilina Denis et Schiffermüller, 1775). Az előzőeknél még ritkábban okoznak kárt a sárgafűbagolylepkék (Noctua spp.). Ismerkedjünk meg velük is közelebbről Felkiáltójeles bagolylepke (Agrotis exclamationis) 5. kép Ipszilon bagolylepke Általánosan elterjedt, de gyakran félreismert faj. Ennek oka, hogy külleme (különösen a lárvakori alakoké), valamint életmódja is sokban hasonlít a vetési bagolylepkéhez. Az ahhoz hasonló méretű (35-45 mm) felkiáltójeles bagolylepke felső szárnya világosabb alapszínű, de a rajzolati elemei kontrasztosabban kirajzolódnak. Főként a csapfolt szembetűnő, mely teljesen fekete (4. kép). A hernyók külleme még inkább a vetési bagolylepkéhez hasonló, ezért a gyakorlatban nem szokták (nem tudják) megkülönböztetni. Kártételét egyszerűen csak mocskospajor kártételként értelmezik. A hernyók biztos elkülönítése (felismerése) az első pár potrohlábak eltérő elhelyezkedésű és számú sertézettsége (horogkoszorúja) alapján lehetséges. Kétnemzedékes, a telet a kifejlett hernyó vészeli át. Bár a vetési bagolylepkéhez hasonlóan gyakori, a termesztett növényeken mégis ritkábban okoz kárt, mivel a vadon élő lágyszárú növényekhez jobban kötődik. Megfigyelések szerint a jelentősebb mocskospajor-károk során gyérebb példányszámban a vetési bagolylepke hernyóihoz társul. Erdőkben, cserjésekben, csemetekertekben dominánsabb, a fiatal növények gyökérzetét (a vetési bagolylepkéhez hasonlóan) károsítja. Ugyanakkor homoktalajokon egy további faj, az őszi földi-bagolylepke az elterjedtebb. Itt a csemetekerti károkat leginkább ez a faj okozza. Őszi földi-bagolylepke (Agrotis vestigialis) Kifejezetten homoktalajú élőhelyekhez kötött, ezért az Alföldi területeken gyakoribb, a Dunántúlon csak 47
6. kép Vetési fésűs-bagolylepke helyenként fordul elő. Közismert a fenyő-csemetekertekben okozott kártétele, ezért (mint erdészeti kártevőt) erdeifenyő vetési bagolylepkének is nevezik. Egy nemzedékes, a nyár közepétől őszig rajzik. Hernyója erdészeti csemetekertben okozott kártételein túl, alkalmanként más vadonélő és termesztett növény gyökerét is rágja. Fehéres (hím), vagy barnásszürke (nőstény) lepke, kissé elhegyesedő elülső szárnyán erősen kirajzolt bagoly-mintázat és erezettség észlelhető. A rokon fajoktól eltérően a szárny külső szegélyében, föntről lefelé sötét nyílfoltok sorakoznak. Szárnyfesztávolsága 32-40 mm. A hím csápja erősen fésűs, de a nőstényé fonalas. Hernyója hengeres, kifejletten mintegy 30-36 mm hosszúságú. Enyhén zöldes árnyalatú, terepszínű, a hátán sötét vonal fut végig. Testszelvényein 4-4 pontszerű fekete foltot visel. Feje, akárcsak a nyakpajzsa barna. Homloktájon x-alakú rajzolat észlelhető. Mivel hasonló ökológiai igényű, mint a laza talajú területekhez kötődő csapó cserebogár (Polyphylla fullo), mindenhol felléphet, ahol a bogár is károsít. Ipszilon bagolylepke (Agrotis ipsilon) Kissé megnyúlt felső szárnyú, az előző fajoknál valamivel nagyobb, 7. kép Búza-földibagolylepke 40-54 mm szárnyfesztávolságú lepke. Elülső szárnya sötét, barnás árnyalatú szürke. Zegzugos külső keresztsávot és bagolyrajzolatot (körfolt, csapfolt, vesefolt) visel. Alsó szárnya világosabb árnyalatú, de feltűnően ibolyás fényű (5. kép). Falánk hernyói akár 5 cm-esre is megnőhetnek. Sok tápnövényű, talajszinten károsító lepkefaj. Vadon élő és termesztett növények gyökerét egyaránt rágja. Fontos különbség az előző fajokhoz képest, hogy az ipszilon bagolylepke vándor faj, Magyarországon nem telel át. Tavasszal déli irányból vándorol be, és telepszik meg a termesztett állományokban és vadon élő növénytársulásokban egyaránt. A termesztett növények közül, károsítását megfigyelték kalászosokban, kukoricában, cukorrépában, napraforgóban, dohányban, hagymában, hüvelyesekben, gyökérzöldségekben, káposztafélékben, salátában, babban és takarmányfüvekben. A szaporítóanyag-előállításban (faiskolában, csemetekertben) is okoz károkat. Tavaszi kártételük korábban kezdődik, mint a helyben telelő fajoké, de az elhúzódó bevándorlás miatt nyár közepéig, második feléig tart. Nemzedékszáma változó. Az őszi példányok visszafelé vándorolnak, hazai utódszaporulatuk áttelelése (a téli fagyok miatt) meghiúsul. Tapasztalatok szerint az ipszilon bagolylepke kártételei leginkább alacsonyfekvésű, korábban vízállásos, vagy árvízi áradásnak kitett területeken alakul ki. A hernyók elleni védekezés megegyezik a vetési bagolylepkénél leírtakkal. Vándor életmódja miatt az előrejelzése megoldatlan. Fellépését jobbára csak a kár kialakulása idején észlelhetjük. Ilyenkor (a fiatal hernyók ellen) különösen gyors beavatkozásra van szükség. Mivel a lepkék megjelenése fénycsapdával és szexferomon-csapdával egyaránt észlelhető, javasolható e csapdák működtetése. Mivel a nőstény lepkék nagyszámú tojást rakhatnak, a csapdázást lárvafelderítéses állományvizsgálattal is célszerű kiegészíteni. 48
megfigyelések igazolják, hogy a talajfelszín feletti növényrészeket, a vetési bagolylepkéhez hasonlóan, rejtetten, az idősebb vetési fésűs-bagolylepke hernyók is károsítják. A hernyók napközben talajban és levelek alatt rejtőzködnek, csak éjszaka károsítanak. Mivel tömeges előfordulásuk esetén arcvonalszerűen károsítanak az állományban, az elpusztult állományt elhagyva, továbbvándorolnak. Hasonló károkat okoznak a fekete (sugaras) földi-bagolylepkék (Euxoa aquilina) hernyói is. Kártételük előrejelzése nem kidolgozott, de tüzetes állományvizsgálattal lehetséges. A védekezés alapelvei, és az alkalmazható módszerek, készítmények megegyeznek a vetési bagolylepkénél leírtakkal. Búza-földibagolylepke (Euxoa tritici) 8. kép Szőlőrügyet károsító szélessávú (sárga-)fűbagolylepke hernyója Vetési fésűs-bagolylepke (Euxoa temera) Nagyobb, erőteljes testalkatú bagolylepkefaj. Szárnyfesztávolsága 37-45 mm. A hím és a nőstény elülső szárnyának rajzolata kissé eltér, amennyiben a hímek tarkábbak, a nőstények szürkébe, barnába hajlók. Az elülső szárnyak alapszíne sötétbarna, az első szegéllyel párhuzamosan világos pászta húzódik. A kör-, csap- és vesefolt vékony fekete vonallal körülrajzolt, de kitöltésük világosabb. A viszonylag nagy körfolt kissé megnyúlt. A hím lepkék csápjai fésűsek, a nőstényeké fonalas (6. kép). Rejtett életmódú, szárazságkedvelő, egynemzedékes lepkefaj. Hernyója számos egy- és kétszikű növényt elfogyaszt. Kártételei a szántóföldi és kertészeti növényeken egyaránt előfordul. Feltehetően gyakoribb kártevő, mint ahogyan a feljegyzésekből kiderül. Kártételét esetenként a vetési bagolylepkének tulajdonítják. A lepkék nyár végén ősz elején rajzanak. Egyes szerzők szerint pete alakban telelnek. Mások megfigyelése szerint, a hernyók még az ősszel kikelnek és károsítanak, ezért a fiatal (L 1-3 ) hernyók telelnek át. Kártételüket tavasszal, esetlegesen tápnövénycserével folytatják. A hernyók akár áttelelt petéből tavasszal kelnek, akár fiatalon telelnek át, már kora tavaszszal károsítanak. Fejlődésüket esetenként más bagolylepke-fajok hernyóival együtt folytatják. Továbbá 9. kép Nagy (sárga-)fűbagolylepke hernyója Valamivel kisebb termetű, 32-38 mm elülső szárnyfesztávolságú faj. Elülső szárnya változékony, ismeretesek jól és mérsékelten rajzolt (kör-, csap-, és vesefolttal rendelkező) példányai is (7. kép). Felismerését nehezíti, hogy néhány hasonló életmódú, rokon faj (E. eruta, E. nigrofusca) megtévesztésig hasonlít hozzá. Az első szárnyakat alig kivehető keresztvonalak szelik át. Érthetően a növényvédelmi gyakorlatban is eldönthetetlen, hogy közülük melyik faj kártételével állunk szemben. (Így helyesebb Euxoa tritici-fajkomplexként beszélni róluk.) Hátulsó szárnyai fehéres világosszürkék. A hímek csápja kissé fésűs, a nőstényeké fonalas. Évente egy nemzedékben repül, rajzása június végétől augusztus közepéig tart. A telet hernyó alakban tölti. Kártételei az őszi és a tavaszi vetésekben egyaránt előfordulnak. Tömeges megjelenés esetén érzékeny károkat okoz, mert kalászos, vagy egyéb növényeket, a talajszinten, a gyökérnyaki részen támadja meg. Így azok többnyire elpusztulnak. Konkrét esetek alig ismertek, mert ezeket a káreseteket (a vetési bagolylepkének tulajdonítva) egyszerűen mocskospajor-kárként tartjuk nyilván. Szőlőben okozott kártétele is is- 49
mert a szakirodalomból. A tévesztésre jellemző, hogy a 2014. évi, kora tavaszi szőlőrügy károkat, melyeket a szélessávú (sárga-)fűbagolylepke (Noctua fimbriata) hernyója okozott (8. kép), esetenként mocskospajorkárként, a vetési bagolylepkének tulajdonították. Kevésbé ismert, hogy a kertészeti kultúrákban, a rokon nagy (sárga-)fűbagolylepke (Noctua pronuba) hernyójának tavaszi kártétele is tapasztalható (9. kép). Igaz, az okozott kár kevésbé jelentős. A sárgafűbagolylepkék (Noctua spp.) alkalmi vándorok, ezért az esetenkénti kártételeik, időszakos vándorlásaikkal függhetnek össze. Szerencsére a Kárpát-medence (többnyire) nem esik a fő vándorlási útvonalukba. Fotó: 1., 3-7. és 9. kép dr. Szeőke Kálmán; 2. kép dr. Szieberth Dénes; 8. kép Mukli Dániel Irodalomjegyzék: Balás G. és Sáringer Gy. (1982): Kertészeti növények állati kártevői. Akadémiai Kiadó, Budapest Benedek P., Surján J. és Fésüs I. (1974): Növényvédelmi előrejelzés. Mezőgazdasági kiadó, Budapest Bodor J. és Mészáros Z. (1968): Védekezés a vetési bagolylepke kártétele ellen. Magyar Mezőgazdaság, 23(40): 15-16. Bognár S. és Huzián L. (1979): Növényvédelmi állattan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Borcsik D. (2001): Fokozott figyelmet a vetési bagolylepkének. Gyakorlati Agrofórum, 12(6): 31-33. Herczig B. és Schütz N. (1985): Megfigyelések az Agrotis ipsilon (Hufnagel, 1766) életmódjáról és 1983. évi kártételéről. Növényvédelem, 21(1): 8-13. Herczig B., Szeőke K., Gyulai P. és Vörös G. (2006a): Bagolylepkék (Noctuidae) I. Veszélyes kártevők (II./4.) Gyakorlati Agrofórum EXTRA 13., 51-60. Herczig B., Szeőke K., Gyulai P. és Vörös G. (2006b): Bagolylepkék (Noctuidae) II. Veszélyes kártevők (II./5.) Gyakorlati Agrofórum, 17(3): 59-64. Jakab J. (1975): A vetési bagolypille (Scotia segetum Schiff.) parazitáiról dohány kultúrában. Növényvédelem, 11, 159-164. Jermy T. (1952): Magyarországi megfigyelések kártevő bagolylepkéken az 1948-1950 években. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung., 5, 105-122. Kozár F. és Tisza G.-né (1970): A vetési bagolypille (Scotia segetum Schiff.) 1968. évi gradációjával kapcsolatos megfigyelések Veszprém megyében. Növényvédelem, 6, 67-70. Manninger G. A. (1960): Szántóföldi növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Mészáros Z. és Nagy B. (1969): Ipszilon bagolylepke (Scotia ipsilon Hufn.) (Lep., Noctuidae) kártétele Magyarországon. Növényvédelem, 5, 129-134. Mészáros Z. (1993): (in: Jermy T. és Balázs K. szerk.) A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/B. Bagolylepkék (Noctuidae), 599-676. Ocskó Z., Erdős Gy. és Molnár J. (2014): Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok 2014, I., Agrinex Bt, Budapest Ronkay G. és Ronkay L. (2006): A magyarországi csuklyás-, szegfű- és földibaglyok atlasza. Natura Somogyiensis 8, 416. Seprős I. (szerk.) (2001): Kártevők elleni védekezés I-II. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Szabó E., Sohajda I. és Járfás J. (1976): A levegő hőmérsékletének hatása a fénycsapdával gyűjtött vetési bagolylepke (Scotia segetum Den. et Schiff.) mennyiségére. Növényvédelem, 12, 289-294. Szeőke K. (1976): Adatok a fésűsbagolylepkék (Euxoa spp.) populációdinamikájához. Növényvédelem, 12, 395-402. Szeőke K. (2014): Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Gyakorlati kézikönyv termelők számára. (ex.print) HÍREK... A zentai Agrár-Innovációs Iroda tevékenysége A zentai Pro Scientia Naturae Alapítvány 2014 őszén megnyitotta Agrár-Innovációs Irodáját a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásának köszönhetően, mely egy új szolgáltatási tevékenységgel próbálja segíteni térségünk felzárkózását. Az Agrár-Innovációs Iroda tanácsadói, kutatásszervezési és projektmenedzsment tevékenységet lát el, amellyel a Budapesti Corvinus Egyetem Zentai Kihelyezett Tagozatának munkájában résztvevő tanárok tudásbázisát közvetlen módon a térségünk fejlesztésére tudja felhasználni. Az iroda székhelye Zentán van, a számára épülő irodaház 2014 végéig felépült, azonban a teljes befejezését 2015 júniusára tervezzük. A székház elkészüléséig azonban az iroda munkatársai piackutatási, előkészületi és kapcsolatépítési feladatokat látnak el a fenntartható tevékenységi körök és szolgáltatások meghatározása érdekében. Az iroda tevékenységét négy személy bevonásával láttuk célszerűnek megindítani, a kollégákkal szemben elvárás volt a magas szintű szakmai jártasság, a jó kommunikációs készség, a csapatmunkára való alkalmasság, a megbízhatóság és az iroda szakmai céljaival való egyetértés, együtt gondolkodás. Az iroda az elmúlt időszakban konkretizálta a gazdálkodókkal, vállalkozókkal való kommunikáció módszertanát. Ennek különlegessége, hogy a tanácsadói szolgáltatást nem az érintett termelő vagy vállalkozó jelenléte nélkül, zárt falak mögött, hanem azonnali terepi formában valósítja meg, a megbízó jelenlétében akár egyéni, akár kiscsoportos foglalkozás keretében, melynek lényege, hogy a tanácsadással egyidőben oktatjuk és felzárkóztatjuk a gazdálkodót a magasabb szintű, korszerűbb gazdálkodásra. Ezt a tevékenységet kizárólag speciális gyorsdiagnosztikai laboratórium és magas szintű gyakorlati tudással felvértezett szakemberek bevonásával lehet végezni, melyben pillanatnyilag irodánk magyar vonatkozásban legalábbis mindenképp élenjárónak mondható. Kulcsár Sarolta 50