Pannon Egyetem Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia 2009 Az 5. SOR avagy a magyar jégkorong szurkolói Készítette: Papp Nikolett Témavezető: Sasné Grósz Annamária GTK, Pannon Egyetem / Alkalmazott Gazdaságtan Tanszék
Az 5. SOR avagy a magyar jégkorong szurkolói A sport az öregek, fiatalok százezreit ragadja magával a stadionokban, szenzációi a sajtó, a rádió és a televízió jóvoltából sorra-rendre behatolnak a lakásokba. Szenvedélyes viták, eszmecserék formájában uralkodó téma a munkapadoknál, az irodákban, az üzletekben stb. A különböző sportágak szurkolóinak teljesítményét hétfőnként kimutathatóan befolyásolja csapatuk győzelme vagy veresége. (Kun-Sipos 1979) Sport témában számtalan irodalomra bukkanhatunk, melyek klubokról, csapatokról, játékrendszerekről, játékvezetésről vagy sportolókról szólnak. Egy másik főszereplőről, a szurkolótáborról a legtöbb hírt a tévéből, rádióból, hírlapokból, magazinokból kapjuk. Azonban a lelátók emberéről hosszabb terjedelmű művet leginkább a labdarúgás témakörében olvashatunk. Ez múltját és népszerűségét tekintve nem is meglepő, de a XIX. században kialakuló téli sport, a jégkorong is gyorsan továbbterjedt Kanadából. A téli hónapokban a jég labdarúgói -nak mérkőzéseit is szívesen felkeresik a futballszurkolók. Ez nem csoda, hiszen ez egy vérbeli csapatjáték, gyors és változatos. Jelen dolgozatomban a jégkorongsport és szurkolóinak hazai bemutatásával, vizsgálatával foglalkozom. 2
1. Bevezetés 1. 1. A jégkorong eredete A hoki megnevezést az angol hooked-ból (görbített, hajlított) származtatják. A vélemények az elnevezés kapcsán eltérőek voltak, mert sokáig több szakértőnek és sportágkutatónak az volt a véleménye, hogy a hockey elnevezés a francia le hocquet (pásztorbot) elnevezésből alakult ki, olvashatjuk többek között a www.pingvinekhoki.hu oldalon is. Mindezek ellenére tudni kell az említett oldal szerint, hogy a játék nem angol eredetű. Az angolok ugyanis csak egyszerűen bandy-nek nevezték és a kezdetleges játék szabályait az öreg kontinensen látottak szerint alkalmazták. Mindenesetre az biztos, hogy a sportág szorosan összefonódik a korcsolyázással, mert az úttörőknek először a jégen siklani kellett megtanulniuk. A jégkorongozás pontos eredetét tekintve csak különböző feltevésekre alapozható. Már a rómaiak is játszották az indiai eredetű gyeplabdát, amely valószínűleg e játék őse. Az idevágó első írásos feljegyzések egészen a XII. századig nyúlnak vissza. A korabeli krónikások leírásai alapján azért, hogy a katonák a téli időszakban a befagyott tavakon könnyedén közlekedjenek, csontokat erősítettek a bakancsaikra. Ennek a módszernek az eredményeként jelentősen felgyorsult a jégen való közlekedés és e módszer elterjedése tekinthető a korcsolya, a korcsolyázás őskorának. (pingvinekhoki.hu) A XVI-XVII. században, Hollandiában a jégkoronghoz hasonló játékot már játszottak a jégen, erről festmények és rézkarcok tanúskodnak. Németország északi részén már a XVI. században hivatalos jelleget kölcsönöztek a jégen való játékoknak, mert ott már ezen megmérettetések szabályok szerint zajlottak. Fokozatosan ezek a játékok elterjedtek Angliában, Belgiumban és Franciaországban is. Az angolok például a labdarúgásból és a rögbiből kölcsönözték a jégkorong ősének tekinthető játék szabályait. Érdekesség, hogy az angolok által bandy-ként megnevezett játékot napjainkban is művelik, többek között Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Dániában. Ezen játék során a csapatokat tizenegy-tizenegy játékos alkotja, a szabályzat pedig, amely szerint játszanak sokban hasonlít a labdarúgásra alkalmazott 3
szabályokra. Az angol gyarmatosítás során az angol katonák a bandy-t Kanadába is magukkal vitték. (pingvinekhoki.hu) 4
1. 2. A jégkorong szülőhazája, azaz a kanadai hockey története A jégkorongsport őshazája Észak-Amerika, azon belül is Kanada. A kissé regényes történetről Németh Csaba, Jakabházy László, Tejfalussy Béla és Kovács Attila írásai szerint is egy Québec melletti katonai helyőrség (William erőd) udvarán kezdődött minden. Történt ugyanis, hogy a zord hidegben katonai őrszolgálatot teljesítő katonák parancsot kaptak az udvaron lévő befagyott lefolyók kitisztítására. A parancsnok nem sejthette, hogy ezzel egy új sportág kialakulásának kedvezett. A bakák saját szórakoztatásukra egy kicsiny fadarabot kezdtek el kergetni a kezükben lévő seprűkkel. Két csoportot alakítottak ki, saját térfelükön húztak egy-egy vonalat, megkezdődött a játék. A játék célja az volt, hogy a két csapat eszközeik segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé juttassa. Ez a tevékenység órákig lekötötte őket. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső jégkorongmérkőzése. A sportág persze nagyon hamar elterjedt a környéken, és alaposan tovább is fejlődött. Megjelent a korcsolya, amellyel megnőtt a játékosok sebessége, a kicsinyke fadarabot pedig felváltotta a korong, amely sima felületének köszönhetően sokkalta jobban csúszott a jégen, mint a gyakorta érdes fadarabok. Egyre többen kezdték el aktívan űzni az új sportágat. A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt. (Tejfalussy - Kovács 2008) A mérkőzések abban az időben elképesztően hosszúak (három óra) és durvák voltak. A meccsek gyakran a rendes játékidő letelte előtt véget értek, nemegyszer annyira súlyos sérüléseket szenvedtek a szemben álló csapatok játékosai, hogy nem tudták folytatni a játékot. A felszerelés is nagyon kezdetleges volt: hagyományos kesztyűk és katonanadrág. A játékszert - abban az időben még labda volt - préselt gumiból készítették és jóval nehezebb volt a napjainkban használt korongnál. Az ütőket bükk-, illetve tölgyfából készítették. A mérkőzések pedig a kikötőkben, a kaszárnya udvarokon, tavak és folyók jegén kialakított játéktereken kerültek megrendezésre. Idővel a szabályzat is jelentősen módosult, ugyanis a sérült játékosokat helyettesíteni lehetett. Később ez a játék meghonosodott az egyetemi központokban is, ahol a korábbi tizenegytől eltérően már elegendőnek bizonyult kilenc játékos is, ahhoz, hogy meglegyen a szükséges csapatlétszám. A játékidő a korábbi háromról másfél órára csökkent. 5
Az első jégkorong egyesületet 1880-ban alapították meg Montrealban, Montreal Association Amateur (M.A.A.) néven. Az egyesület elnökének R.F.Smith-t nevezték ki, aki új szabályokat vezetett be. Javaslatára többek között az addig használt gömbölyű labdát négyzet alakú koronggal helyettesítették. Ezen szabálymódosítás a hockey elnevezést viselte és gyökeresen megváltoztatta az addig bandy-ként ismert játékot. Az új szabályzat egyik fontos előírása a passzolás terén hozott változtatásokkal járult hozzá a sportág fejlődéséhez. Az előírások szerint csak oldalra és visszafelé lehetett passzolni, ezért az előrehúzódott lesipuskás játékos nem tudott érvényesülni. A játékteret két részre osztották, akárcsak más csapatsportokban. 1888-ban a montreali egyesület kezdeményezésére került megrendezésre az első turné, amire meghívtak több kanadai csapatot is, azért, hogy bemutassák számukra az új szabályok szerinti játékot is. Mivelhogy a M.A.A csak hét jóképességű játékossal rendelkezett, a turné résztvevői megegyeztek abban, hogy minden csapat csak hét játékost küld pályára. Tulajdonképpen ez volt a hét játékost felvonultató kanadai jégkorong megszületésének pillanata, amely a Smith-féle szabálymódosításnak köszönhetően jött létre. Az M.A.A-val párhuzamosan megalakult az Ontario Hockey Association, amely magába foglalta Kanada valamennyi akkor létező csapatát. Az első hivatalos jégkorongmérkőzésre 1888-ban került sor Kingstonban egy egyetemista válogatott és a katonai iskola csapatai között. A játékosok fehér nadrágot viseltek, a játékszer négyzet alakú gumi volt, a korcsolyákat pedig egy bizonyos Jackson Heines tervezte. Ezek a korcsolyák már acél élűek és magasabbak voltak, úgyhogy gyorsabban lehetett velük haladni. Ebben az időszakba a jégkorong a legfontosabb sportág lett Kanadában. Megjelentek az első fából készült lelátójú stadionok, amelyek akár több ezer néző befogadására is alkalmasak voltak. A pályák felületét már az új szabályzat szerint jelölték meg, a játékszert egy idő után lapossá és kerekké alakították. A csapatok elkezdték a játékosokat hivatalos formában egyik csapatból a másikba igazolni. Ezeket az átigazolásokat is előírások szabályozták. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy a sportág Kanadában szervezett keretek közé került. A klubok között hamarosan elkezdődött az ország legjobb játékosainak megszerzéséért vívott küzdelem. 1890-től a játékosok átigazolásáért komoly pénzeket kezdtek fizetni. Abban az időben minden csapatban volt három, négy fizetett játékos, de ennek ellenére a jégkorongot továbbra is amatőr sportágnak tekintették. A mérkőzések egyre inkább 6
látványosakká váltak, és ennek hatására is, 1893-ban lord Stanley egy 50 dollár értékű serleget adományozott a kanadai bajnokság nyerteseinek. A Stanley Kupa a játékosokat egyértelműen ösztönözte, viszont nem kevesen voltak azok, akik élesen bírálták ezt a gesztust. Különösen a kimondottan amatőr játékosok alkotta csapatok emelték fel a szavukat. 1917. november 22-én létrehozták a kanadai első ligát, közismertebb nevén a National Hockey League-t (NHL). A ligába az első benevezett csapatok a Montreal Canadiens, Montreal Wanderers, Ottawa Club és a Quebec Club voltak. Az NHL megszületésének évében, pontosabban 1917. december 19-én átadásra került Torontóban az első műjégpálya az Arenas. 1924-1926 között az NHL-be való felvételüket kérték a következő amerikai profi csapatok is: Boston Bruins, Pittsburgh Pirates, New York Rangers, Chicago Black Hawks, Detroit Rangers. 1926-ban a profi liga már tíz csapatot vonultatott fel, amelyeket Keleti és Nyugati csoportokba rangsoroltak. A hagyományokhoz híven az NHL vezetősége eldöntötte, hogy a trófeát, amiért a csapatok küzdenek nevezzék Stanley Cup-nak. Fokozatosan a jégkorong az ország elsőszámú sportága lett. 1961-ben átadták rendeltetésének a Hull-bán levő jégpalotát, amelyben minden évben megrendezik a Stanley Kupa döntőjét. (pingvinekhoki.hu) 7
1. 3. A jégkorong hódítása Európában 1894-ben néhány kanadai játékos, élükön Geo Meagerrel, átkeltek az óceánon. Európába érkezve több bemutató jellegű mérkőzést játszottak. Ezeken a mérkőzéseken már csak hat-hat játékos mérkőzött egymás ellen. A kapuk is kisméretűek voltak ezeken a bemutatókon. A kanadaiak által bemutatott játék hamarosan elnyerte az európai fiatalok tetszését is. Az első európai jégkorong klub 1895-ben alakult Párizsban, Hockey Club néven. Egy évvel később Londonban már öt résztvevős turnét hirdettek. Akkoriban a kanadai jégkorongnak nagy volt a vonzereje Angliában. Két évvel később Prince's Ice Hockey néven félprofi klub alakult, melynek tagja volt néhány kanadai játékos is. 1908-ban megalakult a nemzetközi szövetség, amely 1910-ben írta ki az első Európabajnokságot. Kezdetben a vezető szerepet az angolok, belgák, csehek és németek játszották. Európában a kanadaiak az első téli olimpián mutatták be tudásukat 1924-ben. Ezt az olimpiát megnyerték, persze nem akárhogyan: az amerikaiak előtt 110:3-as gólaránnyal. Ettől kezdve már világbajnokságot is rendeztek. A feltalálók hosszú éveken keresztül a játék mestereinek bizonyultak annak ellenére, hogy Európába legfeljebb csak megerősített klubcsapatokat, nem válogatottat küldtek. 1945 után a kanadaiak egyre rosszkedvűbben térhettek haza Európából. A műjégpályák szaporodtak, a csehszlovákok sokat gyakorolhattak, ezért kétszer is világbajnokságot nyerhettek. 1956-ban a szovjet válogatott elnyerte Kanadától az olimpiai bajnoki címet. A sport népszerűségét mutatja, hogy ezután más kontinensekre is eljutott a jégkorong: Ázsiába (Japán), Dél-Afrikába és Ausztráliába is. (pingvinekhoki.hu) Tehát jégkorong döbbenetes sebességgel nőtte ki Észak-Amerikát, és a XX. század elején betört az öreg kontinensre is. 1920-ban bemutató jelleggel már szerepelt az olimpia programján, mégpedig igazi érdekességként az antwerpeni nyári olimpiai játékokon. Jól mutatja a jégkorongsport dinamikus fejlődését és növekvő elfogadottságát, hogy 1924-ben a franciaországi Chamonix-ben már teljes jogú sportág volt a téli olimpián, első bajnoka pedig a feltaláló ország, azaz Kanada lett. (Tejfalussy Kovács 2008) 8
1. 4. A magyar jéghokki Mi 2007-ben ünnepeltük a magyar hoki nyolcvanadik születésnapját. Ez alkalomból megjelent a Jéghokki -A magyar jégkorong 80 éve című jubileumi könyv is. Ebből ugyebár az következne, hogy a magyar jégkorongsport születése 1927-re tehető. Ez azonban nem teljesen igaz. Tejfalussy Béla és Kovács Attila A magyar hokisztori című könyvükben is olvasható, hogy az 1927-es évszám csak a nemzeti szövetség megalakulásának az éve, maga a sportág jó pár évvel korábban bukkant fel kis hazánkban. A múlt század húszas éveinek elején már nagyon jók voltunk a jégen. Játékosaink rendkívül képzettnek számítottak, és nemzeti csapatunk is Európa közvetlen élmezőnyébe tartozott. Igaz akkor még nem a jéghokkiban, ahogyan akkor hívták és írták, hanem a jéglabdázásban. Ebben a hokitól több tekintetben is eltérő sportágban hazánk a legjobb közép-európai csapat volt, és legjobb játékosai nagyobb részt azok voltak, akik néhány évvel később már a jégkorongmeccseken vitézkedtek. A jéglabdás sikerek ellenére, amikor a jéghokki megjelent Magyarországon, mind többen és többen mutattak érdeklődést iránta. De az addig egyeduralkodó bandyt gyorsan kiszorította és egyre népszerűbbé vált. Olyannyira megnőtt a jégkorong iránti odafigyelés, hogy a jéglabdázásban (nemzetközi nevén a bandy-ben) jeleskedő sportolóink nagy része átpártolt az új sportághoz. Az első magyarországi jégkorong-mérkőzést afféle karácsonyi ajándékként kapta a sportszerető magyar közvélemény, 1925. december 26-án. Éppen tizenegy hónap elteltével, 1926. november 26-án átadták a Városligeti Műjégpályát, amely Európa egyik legelső mesterséges jégpályája volt. A kezdeti években persze még csak másfél-két hónapos volt a jeges szezon, ám ennek ellenére is egyre többen és többen hokiztak Budapesten. Miután hasonlóan a mai helyzethez a nemzetközi jégkorongéletben csak azokat az országokat vették komolyan, akik országon belül sportági szakszövetséggel rendelkeznek, így a helyzet megkívánta saját jégkorong-szövetségünk életre hívását. Ez rövid várakozást követően 1927-ben meg is valósult, és a Magyar Korcsolyázó Szövetség égiszén belül megalakult a jégkorong-szövetség is. A Magyar Jégkorong Szövetség megalakulásával 9
bekerültünk az akkor már eléggé kiterjedt nemzetközi jégkorongéletbe. Ezért vehető ez az évszám a magyar jégkorongsport születési dátumának. (Az MJSZ az egyik legrégibb szervezete az IIHF-nek.) A sportág népszerűségének rendkívül gyors növekedését több adat is hűen tükrözi. Egyrészt a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) mellett öt éven belül további öt-hét csapat alakult, amelyek, ha a bajnokság színvonalát nem is emelték látványosan, mégis izgalmasabbá, érdekesebbé, ezáltal népszerűbbé tették azt. Bár válogatottunk és klubcsapataink sohasem tudtak rangos nemzetközi viadalt nyerni, mégis megkerülhetetlen tényezői lettek a nemzetközi hokiéletnek. Aztán évről évre egyre több figyelemre méltó eredményt produkált a magyar jégkorongsport. Ez egyaránt igaz a klub- és a válogatottszintre nézve is. Manapság meglehetősen gyakran hangzik el, hogy akkoriban könnyű volt jó eredményeket elérni, hiszen akkor még szögletes volt a korong, de ez persze csak jó tréfa. A korong már akkor is olyan volt, mint ma, viszont kétségtelen, hogy ha a felszereléseket, a jégpályákat vagy éppen a mérkőzések iramát összevetjük a maival, akkor egy laikus számára is könnyesén észrevehető a sportág elképesztő mértékű fejlődése. Az 1937. azért nagy jelentőségű esztendő, mert ekkor került kiírásra az első magyar nemzeti jégkorong-bajnokság. Akkoriban csapataink nem csak hazai, de nemzetközi párharcokat is vívhattak. Igaz volt ez a válogatottra és a klubcsapatokra is. Mindez persze több tekintetben előnyös volt a sportág szempontjából. Egyrészt folyamatos volt a tapasztalatszerzés, a játékosok saját bőrükön érzékelhették a sportág fejlődését, másrészt pedig a nemzetközi összecsapások jóvoltából az itthoni, meglehetősen rövid szezont meg lehetett nyújtani, illetve szakmailag értékesebbé, hasznosabbá lehetett tenni. 10
A Jéghokki című könyvben is olvasható, hogy 1934-ben sikerült Magyarországra csábítani két mérkőzésre a világbajnokság előtt Európában túrázó kanadai válogatottat is. Az első mérkőzésen a mindössze 1700 néző előtt játékosaink csapatként harcoltak a sikerért. Bár a kanadaiak egy egész napos utazás fáradságával léptek jégre, a döntetlenre rászolgáltunk. A másnapi revánson már nem sikerült újabb világraszóló eredményt elérni, a juharlevelesek 7-0- ra győzték le mieinket. Ugyanebben az időszakban ráadásul nemcsak a felnőttek, de már a fiatalabb korosztály mezőnyében is izgalmas bajnokság szerveződött. A Középiskolások Országos Kupája néven futó eseménysorozatban színvonalas összecsapásokat láthatott a nagyérdemű. (Ebben a bajnokságban már játszott Pásztor György, az MJSZ jelenlegi Tiszteletbeli elnöke is!) Később nagyrészt az innen kikerülő tehetségek alkották a magyar ifjúsági válogatottat. 1938-ban ismét összecsaphatott válogatottunk Kanadával. A döntetlen a sajtó a magyar jégkorong történetének addigi legjobb eredményeként és a világbajnokság legnagyobb meglepetéseként értékelte. A világháború után nemcsak az ország, de természetesen a magyar hoki is romokban hevert. Felélesztése nem is volt olyan egyszerű feladat. A világ élmezőnyétől való mind nagyobb mértékű leszakadásunknak seregnyi oka van. De az egész bizonyosan kijelenthető, hogy a második világháborút követő egy-másfél évtized tetszhalott állapota rengeteget ártott a magyar hokinak, mert elsősorban a határainkon belül zajlottak az események. A mérkőzéseket ez idő tájt még a városligeti Műjégpályán rendezték, hiszen sem a Kisstadion, sem pedig a Millenáris nem létezett ekkor. A sportág azonban hamarosan újra népszerű lett; kétháromezer néző a legkevésbé érdekfeszítő mérkőzésre is összegyűlt a Városligetben. (Tejfalussy - Kovács 2008) A háború után a sportág egyetlen hazai bázisának a városligeti Műjégpályának rendbehozatala után rögtön újra indult a jégkorong élet is. De hamarosan kiderült - olvasható interneten is, a Wikipédia - A szabad enciklopédia oldalon is -, hogy a játék közel sem kap hasonló szerepet, mint korábban. 1950-ben egyetlen nemzetközi összecsapást sem vívtak 11
magyar jégkorongozók, tekintve, hogy nem lépett jégre a válogatott, valamint a klubcsapatok sem mérkőztek külföldi ellenféllel. Ez sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, így ezt az esztendőt akár a magyar jégkorongsport fekete éveként is elkönyvelhetjük. A következő esztendőkben kissé javult a helyzet, meséli Tejfalussy Béla a már említett könyvben. Egyrészt ismét összeállt a válogatott, másrészt a klubcsapatok is ki-kijutottak egyegy külföldi meccsre. Más kérdés, hogy akkoriban ijesztően sötét történelmi korszak köszöntött Magyarországra, ami a hokiban is éreztette hatását. Az esetleges külföldi meghívások, nyugat-európai utak valóságos tortúrát jelentettek csapataink számára. A kommunista vezetés ugyanis állandó jelleggel a csapattagok disszidálási kísérleteitől tartott. Tegyük gyorsan hozzá, nem is mindig alaptalanul. Az ötvenes évek végére a bajnokság színvonala megerősödött. Még ebben az időszakban egészen pontosan 1958-ban elkezdődött a Kisstadion építése is. Az 1959-es esztendő a Kisstadion átadása nélkül is jelentős évszám a magyar hoki életében. Húsz év elteltével ugyanis ismételten résztvevői lettünk a világbajnokságnak! Akár a pozitívumok, akár a negatívumok tűnnek fajsúlyosabbnak ennyi idő távlatából, összességében mégis elmondható, hogy ez volt a magyar jégkorong hőskora. Ha az eredetileg bandy-t játszók és a hozzájuk csatlakozó vállalkozó szellemű sportemberek nem pártolnak a szögletes korong mellé, ki tudja, mikor vert volna gyökeret hazánkban ez a csodálatos sportág. (Tejfalussy Kovács 2008) A Szovjetunió megjelenése és kiváló szereplése az ötvenes években a világbajnokságokon lehetővé tette, hogy a magyar jégkorongozók is lélegzetvételhez jussanak. Az 1960-as évek közeledtével sok tekintetben történt előrelépés a magyar jégkorongsportban. Ha nem is változott meg alapjaiban a jéghoki nehéz helyzete, de kissé talán enyhült a sportágat körülvevő fagyos, elutasító hangulat. A hoki felkerült az állam által létezőnek nyilvánított sportágak közé. A közvetlen megszűnés réme már nem fenyegetett. Némileg javult a rendkívül sanyarú pályahelyzet. 1961-ben elkészült a sportág új központja a Kisstadion, a válogatott mellé csehszlovák kapitány érkezett és a csapatok száma is stabilan nyolcra emelkedett, amelyek közül az FTC, az Újpesti Dózsa, a Vörös Meteor és a BVSC volt harcban az érmekért. A válogatott 1964-ben kivívta az olimpiai szereplés lehetőségét, majd 12
1965-ben a B csoportos világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, amely akkor a 12. helyet jelentette a világon. Ismételten fellángolt a jégkorong szeretete. A válogatott 1983-ban a C csoportos VB-n érte el legnagyobb sikerét. Hazai közönség előtt sikerült kivívni a feljutást. De a B csoportos szereplés csak rövid időre tudta leplezni, hogy a sportág egyre jobban elmaradt riválisaitól. Magyarországon ekkor még mindig nem létezett állandó fedett jégpálya, miközben ellenfeleink egyre jobb körülmények között készülhettek és az utánpótlásban is szélesebb alapokra támaszkodtak. Az 1985-ös B csoportos VB-ből való kiesés után a magyar csapat csak a 3. vonal középmezőnyében tudott megkapaszkodni, melyet az 1990-es hazai C csoportos VB 7. helyezése koronázott meg. A pályagondok enyhítésére elsőként a fehérvári jég kerülhetett fedél alá, amely sokáig az egyetlen maradt. Majd évek múlva követte a sorban Dunaújváros, Szeged, Debrecen, Zalaegerszeg, Kaposvár, Miskolc, a fővárosban pedig a káposztásmegyeri, újpesti és erzsébeti jégcsarnok. A bajnokságban a 90-es évek első felében a Fradi korszaka következett, melyet a Dunaferr nagy generációja szakított meg, majd hozzájuk csatlakozott az Alba Volán, akik a 2000-es évek domináns csapatává váltak. A válogatottban 1995-től kezdve szerepeltek a dunaújvárosi fiatalok és a fehérvári Palkovics-Ocskay páros, akik már ifiként is igen közel álltak a korosztályos EB A csoportjához. A felnőtt válogatott egyre jobb szereplését megnehezítette, hogy a szovjet utódállamok vagy Szlovákia rutinos csapatai rendre az útjukat állták. 1998-ban végre sikerült a nagy álom, ismét hazai közönség előtt kivívta a csapat a B csoportos indulás jogát. Majd a kiesés után ismét első helyet szerezték meg 2000-ben. A világbajnoki rendszer 2001-es átszervezése óta a csapat stabil tagja volt a divízió I. selejtező csoportoknak, ahol 2002-ben és 2007-ben 2. helyezést tudott szerezni, majd 2008-ban kivívta a feljutást az A csoportba. (Wikipedia) 13
Eközben 66 év után újra Magyarország Kanada mérkőzés. A Budapest Sportarénában megrendezett mérkőzésre az összes jegy rekordidő alatt kelt el. A gálameccsen 9:2-re nyert Kanada, így magyar góloknak is örülhetett a gálameccs közönsége. (MJSZ 2007) 14
1. 5. Jégkorong ma A svájci A csoportos VB-n ugyan nem sikerült bennmaradni a legjobbak között, de a magyar közönség értékelte válogatottunk minden megmozdulását. A VB-n még Kanada is megirigyelte a magyar szurkolótábor lelkes buzdítását. A magyar jégkorongsport nyolc évtizedet felölelő történelme során számos jelentős, mérföldkőnek számító eseményt produkált, negatív és pozitív értelemben egyaránt írja Tejfalussy és Kovács. A szapporói világbajnoki győzelemmel és az A csoportba jutással most újabb, minden korábbinál jelentősebb időszakához érkezett a sportág. Ilyen mérvű sikert fennállása során még sosem ért el a magyar hoki. A feljutás miatti jogos öröm, boldogság és eufória pillanataiban is tanácsos azonban objektív értékelést készíteni, valós alapokon nyugvó jövőképet felvázolni. Nyilvánvaló, hogy sikert elérni nagyon nehéz, ám annál is sokkal nehezebb az elért eredmény megtartása. Kiváltképp igaz ez akkor, ha mindannyian tudjuk: a magyar jégkorongsport és különösen a magyar jégkorong válogatott hosszú évek óta teljesítőképessége felső határán jár, sőt, időnként talán túl is szárnyalja mindazt, amit a körülmények és a lehetőségek alapján várhatnánk tőle. Ám alighanem abban is egyetért mindenki, hogy nem lenne szerencsés veszni hagyni azokat az eredményeket és azt a tekintélyt, amelyet a magyar jégkorongsport az elmúlt időszakban kivívott magának. Ezeknek ráadásul csak egyfajta csúcspontja a feljutás, hiszen Magyarországot utóbbitól függetlenül is egyre magasabb szinten jegyezték a nemzetközi jégkorongéletben. Ha figyelembe vesszük, hogy sokáig jócskán tíz alatt maradt a meglévő pályák száma, ráadásul közülük egy sem volt fedett, és jégkorongélet is csak négy-öt helyen zajlott, akkor nyomban szembetűnik a hatalmas fejlődés. Lassan minden megyeszékhelyen lesz fedett jégpálya, vagyis az ország minden szegletében adott lesz a jégkorongozás feltétele. A helyzet bíztató. A korábbi két utánpótlás-nevelő bázis Székesfehérvár és Dunaújváros mellé ugyanis újabb városok zárkóztak fel. Kaposváron, Zalaegerszegen, Győrött, Miskolcon, Újpesten, Pesterzsébeten és Káposztásmegyeren egyaránt folyik nevelőmunka, igaz, egyelőre 15
azért még nem azonos színvonalon. Nem szabad azonban ezzel megelégednünk, hiszen még így is számos olyan város akad, ahol korában virágzott a sportág (Jászberény), illetve ahol a létesítményi háttér adott lenne ahhoz, hogy eredményes munka vegye kezdetét (Szeged, Nyíregyháza, Tatabánya, Sopron, Szombathely), ám ez eddig nem történt meg. A remény tehát megvan ahhoz, hogy utánpótlás szinten minden korábbinál tudatosabb, szisztematikus munka veszi kezdetét. Ez a távoli jövőre nézve mindenképpen bíztató. Az A csoportos tagságnak köszönhetően remélhetőleg egyre több fiatal gyerkőc választja a jégkorongsportot, miáltal növekszik majd a kiválasztási lehetőség. A sportág növekvő népszerűségét remekül bizonyítják a különféle amatőr- és utánpótlás-tornák: a legkisebbek mezőnyében előfordul, hogy országosan száz (!) csapat is elindul egy-egy tornán. Ugyanez a felnőtt amatőrök körében is megfigyelhető. Az egyik teamárka által támogatott tornán évrőlévre legalább nyolcvan csapatot regisztrálnak a Városligeti Műjégpályán. Az amatőrtársadalom amúgy is komoly bázisa és hátországa minden sportágnak. Nincs ez másként a jégkorongban sem. Immáron számtalan amatőr együttes létezik, fiatalok és felnőttek egyaránt nagy számban alakítanak csapatokat. Rendszeresen hetente akár több alkalommal is pályát bérelnek, és játszanak. Bár ez látszólag a háttérben történik, valójában az amatőr társadalom nélkül a profik sem létezhetnének. Egyben az amatőrök növekvő száma teszi rentábilissá a szépen gyarapodó jégpályák üzemeltetését is, hiszen ellentétben a koca-korcsolyázókkal - ők állandó bevételi forrást jelentenek. Ezzel pedig át is térhetünk a sportág fejlődésének egy jelentős alappillérére, az állami és a szponzori háttérre. E téren ugyanis valóban komoly a lemaradásunk. És bizony sajnálattal kell megállapítani azt is, hogy egyelőre bizony az A csoportba jutás sem hozta meg a várt, és legalábbis titkon remélt Kánaánt. Ha kissé ünneprontásnak hat is, nem lehet nem leírni, hogy a magyar hoki bizony jó néhány ígéretet kapott az elmúlt években. Ezek lényege mindig az volt, hogy fiúk, ha itt és itt sikerül jó eredményt elérni, akkor lesz pénz, lesz tőkebeáramlás. A fiúk a feltételül szabott eredményeket rendre szállították, néha túl is szárnyalták azokat, ám az ígéretekből jórészt csak kedves hátbaveregetések, baráti váll-lapogatások lettek Amikor hazajöttek Szapporóból, tetőfokára hágott az ünneplés. Bár konkrét ígéret ez alkalommal talán el sem hangzott, azért mindenki remélte és joggal remélte -, hogy végre méltó helyére kerül a sportág. 16
Az esetleges félreértések tisztázása végett: nem is a játékosokról volt szó elsősorban, hanem a hokit féltő és nagyon szerető tíz- vagy inkább százezrekről. Mert bár klasszikus alma vagy körte -hangulata lenne, ha a hokit bármely más sportággal össze akarnánk vetni, azért akkor is tény: vannak olyan sportágak, ahol egy ennél sokkal kisebb siker kapcsán is pénztárcák tucatjai nyíltak volna meg A jégkorongban A csoport ide, A csoport oda sajnos mindeddig egyetlen jelentősebb szponzor sem érkezett sem klub- sem padig válogatott szinten. Ha a sikerek harására netán jelentősen nőne a sportágba áramoltatott állami befektetés (erről ugyan szó sincs ), bizonyos értelemben már akkor is késő lenne. Hiszen előbb szokás vetni, és aztán lehet várni az aratást. A magyar jégkorongsport különösebb anyagi beruházás nélkül jutott el a mostani szintre. Ettől függetlenül kívánatos lenne, ha legalább most, az eredmények birtokában felsorakoznának az illetékesek a sportág mellé. És nemcsak erkölcsileg ami szép és fontos dolog -, hanem végre pénzügyi téren is. A magyar jégkorongsport is része gyakran bizony háttérbe szorított része a magyar sport egészének. És való igaz, hogy épp a pekingi olimpia mutatta meg: leszakadóban van a világtól a magyar sport. Jó lenne, ha a hoki nem venne részt a magyar sport jelenlegi mélyrepülésében! Talán soha nem volt még olyan fontos, mint manapság, hogy tisztában legyünk a sportág értékeivel. Erre lehet ugyanis építeni a jövőt. A magyar hokinak már eddig is voltak legendái, és természetesen újabbak is születnek. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mostani káprázatos sikert elérő magyar válogatott tagjai közül is több majdani legenda található. A jégkorongsport jövője szempontjából igen nagy jelentőségű lesz, hogy ezeket a játékosokat visszavonulásuk után a sportágban tudjuk-e tartani vagy sem. Semmiképpen nem szabadna ugyanis veszni hagyni azokat a szakmai és emberi kvalitásokat, amelyekkel mai válogatottunk tagjai egyértelműen rendelkeznek. Emberi tulajdonságaik és az általuk elért eredmények alapján a jövő fiataljai már mai s felnézhetnének rájuk, a későbbiekben pedig a helyükre léphetnek majd, és követhetik példájukat. (Tejfalussy - Kovács 2008) 17
2. Empirikus kutatás Miért ne a jégkorong? A jégkorongmérkőzések nézettsége Magyarországon az utóbbi években véleményem szerint nem növekszik megfelelő mértékben. Célom az volt, hogy megtudjam, kik és miért választják a jégkorongot, mint szórakozást, és mivel magyarázzák, hogy nem kap olyan hátteret a sportág, mint amit a sikerek alapján megérdemelne. A következő kutatási területeket vizsgáltam: - Demográfiai adatokat figyelembe véve a népesség minden rétegéből találkozhatunk szurkolóval a jégcsarnokokban. - Feltételezem, hogy a gazdasági helyzet nagyban befolyásolja, hogy mennyit költenek az emberek szórakozásra, így mérkőzéslátogatásra is. - A gazdasági helyzettel magyarázható az is, hogy a sportág nem kap megfelelő háttértámogatást. A székesfehérvári szurkolói egyesület, a Blue Brothers tagjainak segítségével, és néhány, a sport területén velük ellentétes nézeteket valló személy bevonásával konfliktuscsoportot hívtam össze. A fókuszcsoportos interjú során kiderítettem, hogy a különböző nemű, életkorú, foglakozású, érdeklődési körű, lakhelyű személyek miért éppen a jégkorong sport szerelmesei. A helyszín kiválasztásakor egyértelmű volt, hogy a székesfehérvári Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban szeretnék összeülni a szurkolókkal. Meg is kaptuk a lehetőséget, hogy az új V.I.P. termet igénybe vehetjük. De a sors fintora, hogy épp aznapra sikerült megszervezni az összejövetelt, mikor a Szakosztály-értekezletet tartották. A szurkolók viszont nagyon rugalmasak, így beültünk Székesfehérvár sétálóutcáján egy csendes sörözőbe. Összesen tízen vállalták, hogy segítenek, közülük ketten voltak, akik nem jégkorongszurkolók. 18
2. 1. Demográfiai adatokat figyelembe véve a népesség minden rétegéből találkozhatunk szurkolóval a jégcsarnokokban. Eddigi tapasztalataim alapján az emberek többsége meglepődik, ha egy lány jégkorongmeccsre jár. De elnézve a megjelentek nem szerinti megoszlását, bebizonyosodott, hogy igenis nagy számban lelkesednek a hölgyek is e sportág iránt, a 10 főből 3 volt lány. A válaszadók egyértelműen megdöbbentek, mikor megkérdeztem, hogy miért lepődnek meg még manapság is az emberek, ha egy lány jégkorongszurkoló? Számukra teljesen természetes, hogy vannak nők is közöttük. Ez véleményük szerint azért lehet meglepő, mert nem egy nőies sportágról van szó, mindenki azt hiszi, hogy brutális sportág. Ez nem igaz, de azért a lányok is szeretik a küzdelmet, és ha ez még értük is megy, kimondottan értékelik. Annak ellenére, hogy már Magyarországon is van női jégkorong, mégsem népszerű. Ezzel is magyarázható, hogy az emberek egy férfias sportágnak gondolják. De például a kézilabda is inkább a durvább sportágak közé tartozik, de ott nagy népszerűségnek örvend a női szakosztály is! Ehhez a sportághoz tudják kötni mindkét nem sportolóit, és így szurkolóit is. Emellett több küzdősportban is eredményesek a magyar hölgyek. Viszont egyre többször szerepelnek a médiában is a női jégkorongozók, bizonyítva, hogy nem csak férfi sport a hoki. És amióta fedett pályán megy a küzdelem, kultúráltabbak a körülmények, egyre több lány, fiatal nő van kint meccseken. Ezt bizonyítja, hogy az egyik megjelent hölgy a B-közép állandó tagjaként egy másik hölgy társával szó szerint kezébe vette az irányítást. Mindketten dobbal szurkolják végig a mérkőzéseket. Ez úgy alakult ki, hogy kezdetben egy kicsi kék dob volt, amivel felváltva doboltak. Aztán lett az állandó nagy dob, amivel már állandóan a másik lány dobolt, majd mégegy, ami az erősebb nemet képviselve az egyik válaszadó fiatalemberé lett. Szóval beugró dobosból mostmár állandó hangulatfelelősként jelenik meg a mérkőzéseken. És ez jót tesz a hangulatnak minden szempontból. A válaszadók között az érettségizett fiatalon keresztül, az egyetemi hallgatókon, a biztos állással rendelkezőkön át, a vállalkozóig minden réteg képviseltette magát. Így nem lehet jövedelmi helyzet alapján besorolni, hogy az átlag szurkoló hová is tartozik. 19
A jelenlevők közül mindenki már hosszú évek óta jár jégkorong-mérkőzésre. Érdekes, hogy ki hol találkozott először a sporttal. Van, aki testnevelés órán kapott ingyenjegyet. Akkor épp válogatott tornát rendeztek Fehérváron és az iskola ingyen jegyeket kapott. Mivel akkor még nagyon nem volt népszerű a sportág, így a testnevelő tanár egy-egy ötöst ígért mindenkinek, aki elfogadta a jegyet és el is ment a meccsekre. Többen voltak, akik először a televízióban látták, majd barát, barátnő vagy testvér javaslatára ment ki először jégpályára is. Még a 70-es években a TV közvetítette az Izvesztyija Kupát és a Világbajnokságokat, voltak, akik mindig nézték a meccseket. A családi állapotot tekintve is nehéz lenne az általánosítás, hiszen egyedülállók, párkapcsolatban élők, házasok és családos személyek is járnak jégkorongmérkőzésre. Ebből kifolyólag, hogy családok is látogatják a rangadókat (kétéves gyermektől egész a nyugdíjas nagyszülőig), nem lehet azt mondani, hogy a csak egy bizonyos korosztály lelkesedik e sportág iránt. Nem csak helybeliek követik a jégkorongot, hiszen nagy számban érkeznek Székesfehérvárra is környékbéli településekről, a fővárosból, sőt, van olyan, aki a Romániában lévő Csíkszeredából is elutazik időnként. Nem csak a városi emberek választják szórakozásul a jéghokit. Ezek alapján elmondható, hogy nincs tipikus jégkorongszurkoló. Így a demográfiai adatokat figyelembe véve a népesség minden rétegéből találkozhatunk szurkolóval a jégcsarnokokban. De mégis hogy lehetséges ez? Mi vonzza az embereket hétről-hétre a jégpályákhoz? Egyszerűen magyarázták a megkérdezettek. Látványos, mozgalmas, izgalmas, gyors, változatos, sehol máshol nincs olyan a sportágak között, hogy 5 másodpercenként itt és ott is alakulhat ki gólhelyzet. Pörgős, szórakoztató sport, mely leköti, lenyűgözi az embert, és ki tudja ereszteni a gőzt. A jégpályán jól tudja érezni magát mindenki. Egy foci- vagy kosármeccsen nem, pedig mindegyiken voltak a válaszadók, nem is egyszer. Emellett a 20
jégkorong a legösszetettebb csapatjáték. Nagyon szépek az akciók, és ahogy korcsolyáznak, az legtöbbször emberfeletti látvány. Speciális tanulandó képességet igényel. A gyorsaság mellett megfelelő keménységet is megenged, a szerelés pedig gladiátorokká változtatja a sportolókat. És gyakorlatilag az utolsó pillanatig sem dől el semmi. Ezzel szemben a két nem jégkorongszurkoló fő közül az egyik személy inkább a kézilabdát részesíti előnyben, míg a másik a labdarúgást. A előbbi azzal magyarázza e sport iránti szeretetét, hogy a jégkoronghoz hasonlóan fordulatos, izgalmas, és nem utolsó szempont, a látvány. A fiatalembert idézve tapadós rövidnadrágos lányok játszák. Egyébként Ő kijár időnként jégkorongmeccsre is, de a tanulmányai miatt más városba kényszerül, így nem jut ki a székesfehérvári jégpályára. Emellett, hogy szereti a jégkorongot, a médiában igyekszik követni az eseményeket. Az futball-szurkoló szerint a foci a sportok királya, igazi csapatjáték, technika, ügyesség, intelligencia, akarat, harcosság kell hozzá. Hatalmas embertömegeket mozgat meg, nem véletlenül a világ legnépszerűbb sportja. Viszont Ő is belátja, hogy a labdarúgás ma már egyáltalán nem vonzó a fiatalok körében. Úgy gondolja, hogy Magyarországon még mindig messze ez a legnépszerűbb sport, annak ellenére is, hogy a színvonallal akadnak gondok. Véleménye szerint sajnos sokan inkább a divatsportágakat választják amelyek közé szerinte a jégkorong is beletartozik, hála a magyar médiának. Kifejtette, hogy hokimeccsre zömében azért mennek az emberek, mert manapság divat oda járni. Az újgazdag elkényelmesedett emberek sportjának tartja, akik mindössze azért járnak ki, mert Őt idézve cool hokimeccsre menni. Hirtelen vált sikersportággá az utóbbi években. Ő úgy látja, hogy azért mennek ki sokan, mert mindenhonnan a jégkorong folyik, ezt látják a tv-ben, ezt tukmálja rájuk a média. Szerinte a magyar ember nem azért jár ki, mert szereti a hokit, hanem mert divat kimenni, azért megy ki, mert kimegy a munkatársa, mert kimegy a barátja, de nem a jégkorong iránti szeretet, szenvedély miatt. Mivel hiányzik belőlük a csapat iránti szeretet, a sportág iránti elkötelezettség, a szenvedély, csöndben nézik a meccset, nincs hangulat így, ezért nincs vagy csak jelentéktelen a szervezett szurkolás, nincs igazi meccshangulat, csak néha-néha egy Hajrá Volán!. Az emberek lusták, hogy tapsoljanak. És azért tipikusan a felsőbb társadalmi csoportok járnak. Az újgazdagok, a "kulturált" emberek, akik jobbnak hiszik magukat a másiknál. Ők lenézik a fociszurkolókat. Ezért tartja őket divatszurkolóknak, és a hokit divatsportnak. Sajnos a fehérvári jégkorong- és futballcsapat szurkolótábora között 21
is van ellentét, ami majdnem konfliktushoz vezetett pár hónapja. Ő úgy látja, hogy kölcsönösen lenézik egymást a Vidi ultrái és a Volán szurkolói. Persze itt is a kivételről van szó. A jégkorongszurkolók is úgy látják, hogy van egy réteg hokimeccseken, akiknek gyorsan elmegy a kedve, ha a csapatnak nem megy a játék. Ezt azzal magyarázzák, hogy persze közülük a többség nem is igazán szurkoló, hanem néző. Ez pedig sajnos nagy különbség! A Blue Brothers Jégkorong Szurkolói Klub egyesület is csak kb. 2 éve alakult, bírósági bejegyzése 2009 nyarán történt meg. Hivatalos Egyesületként van számon tartva. Kb. 15 főből áll. Nem egy populáris tömörülésről van szó. Taggá válni csak a már meglévő emberek jóváhagyása után lehet. Tagjai egytől-egyig olyan szurkolókból áll, akik minden körülmény mellett kiállnak a csapatért, biztatják őket. Egyik tag sem dobál be a pályára, nem szidja a játékosokat és bárhol a világban kulturáltan viselkedik. Mivel ritka ilyen kritériumokat sok drukkerrel felállítani, ezért soha nem is fognak hatalmas tömegeket bevonni, de szeretnek jó példával előállni a többi szurkoló előtt. Az Ötödik sor szurkolói klub után (ami a magyar válogatott mögé próbál szurkolókat összefogni) Ők az egyetlen jégkorongos szurkolói klub, amely hivatalosan létezik Magyarországon. Terveik, hogy a hasonló gondolkodású és mentalitású embereket, mint amilyenek Ők maguk, összefogják és ezzel is biztos támaszt adjanak a csapatnak. Korosztályonként azért mégis más, és más a vonzó szurkolói szempontból a jégkorongban. Az öregebbeket a nosztalgia vonzza a jégpályára. Az idősebb emberek nagy része már a 60- as években járt hokimeccsen. A harmincasokat a sikerszéria, és a megalkuvás nélküli győzni vágyás motiválja. Itthon értékelik, azokat, akik különösebb támogatás nélkül világra szóló sikereket érnek el. A fiatalabbak pedig szeretnék megélni azt az örömöt, amit a hokisok átélnek, szeretnének olyanok lenni, mint ők jó kiállású gyerekek. Olyan hely a jégcsarnok, ahol főleg az utóbbi években, balhémentesen, barátok és nem barátok között lehet azt a kevés szabadidőt eltölteni, ami a mai rohanó világban van. A napi 22
felgyülemlett feszültséget egy kis drukkolással kiválóan lehet oldani. A többi sportággal szemben a családosok, kisgyerekesek is nyugodtan látogathatják, pontosan a balhénélküliség miatt. Mivel a budapesti csapatok hanyatlása miatt a hagyományos, Fradi, Újpest közönség elfordult a hokitól ez azért részben jó is jelentősen csökkent szurkolótábora. A demográfiai adatokat figyelembe véve, annak ellenére vagy éppen ezért, hogy a magyar emberek éppen melyik életciklusukban járnak, a népesség minden rétegéből találkozhatunk szurkolóval a jégcsarnokokban. 23
2. 2. Feltételezem, hogy a gazdasági helyzet nagyban befolyásolja, hogy mennyit költenek az emberek szórakozásra, így mérkőzéslátogatásra is. A motiváltság szempontjából az sem elhanyagolható, hogy egy-egy jégpályán a büfé termékei is nagyon népszerűek. Ha már büfé, nézzük ki, mennyit költ! A válaszadók általában vásárolnak mérkőzés alatt. A székesfehérvári jégcsarnok két büfével is rendelkezik. Mindkettőnek megvan az előnye. A lilahagymás zsíros kenyér a szurkolók nagy részénél egy jégkorongmeccs kihagyhatatlan része, a forralt borral együtt. Viszont ha valaki nem gyalog vagy nem tömegközlekedéssel, hanem személygépkocsival közelíti meg a helyszínt, akkor a forró tea az, amit italként megengedhet magának. Ezek a fő termékek, melyeket többen rendszeresen fogyasztanak, emellett persze felsorolták a sonkás-sajtos szendvicset, a Vörösmarty-kockát, a különböző ropogtatnivalókat, pl.: pattogatott kukorica, mogyoró, esetleg tökmag. És persze időnként előkerül egy kis csokoládé is. Italok közül pedig a sör. Emellett pedig a legnépszerűbb Székesfehérváron a Zsuzsa néni-féle Hot-dog, ami még szerves részét képezi a megfelelő meccshangulatnak. Megemlíteném, hogy jó híre más városokba is eljut, ha valaki az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban jár, nem mulasztja el. Más csapatok jégpályáin is szívesen vásárolnak a megkérdezettek. Magyarországon szerintük Dunaújvárosban érdemes kipróbálni a bajor virslit, és akárcsak Pesterzsébeten a zsíros kenyeret és a forralt bort, Újpesten a mákos pitét, Káposztásmegyeren a meleg szendvicset, Miskolcon pedig kihagyhatatlan a sör! Külföldre is eljárnak időnként néhányan, Grazban finom a rántott húsos szendvics, Bécsben a hot-dog. Emellett van, aki nemcsak az ételekből válogat, hanem szuveníreket gyűjt, ha teheti, akkor a például sapkát vásárol. Ezekre a termékekre maximum 4.000 Ft-ot költenek a megkérdezettek, ez általában velejárója a mérkőzéslátogatásnak. De ez az összeg időközönként változó, hiszen előfordul, hogy egyáltalán nem vásárolnak, ezt például az is befolyásolja, hogy milyen társasággal vannak kint egy-egy rangadón. 24
Emellett persze meg kell váltani a belépőket, bár a többségnek bérlete is van. Az utazás is jár költségekkel. Ezért sem jellemző, hogy túl gyakran szerveznének több száz kilométerre lévő mérkőzéslátogatást. A többi sportág pályáihoz képest egy jégcsarnok büféje sokkal nagyobb választékkal várja a szurkolókat. De e tényt figyelembe véve sem mondható, hogy drágább lenne ilyen helyeken vásárolni, mint más létesítményben. Az, hogy a magyar válogatott épp a gazdasági válság idején került fel az A csoporba, melynek helyszíne a 2008/2009-es szezonban Svájc volt, nem tett jót a magyar jégkorongszurkolók pénztárcájának már aki megtehette, hogy bevállalja. Még akkor sem, ha volt egy évük, hogy spóroljanak erre a megismételhetetlen kirándulásra. És mégis, több ezren látogattak el a zürichi, illetve a berni jégpályára, hogy láthassák a magyar válogatottat, hogy részesei legyenek ennek e különleges eseménynek. A népesség minden rétegéből találkozhatunk szurkolóval a jégcsarnokokban. Megállapítható, hogy a szurkolók többsége a kötelező költekezés felett (belépő) kihasználja a lehetőséget további élményfokozásra azzal, hogy vásárol a jégpálya büféjében. Csak egy kisebb réteg, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező réteg az, melyet a kialakult gazdasági helyzet visszafog a fogyasztás terén. 25
2. 3. A gazdasági helyzettel magyarázható az is, hogy a sportág nem kap megfelelő háttértámogatást. Csalogató érv, hogy bizonyos mérkőzések előtt színvonalas műsor van (pl.. mostanság elég gyakori válogatott mérkőzések előtt a lézer-show, de van olyan is, hogy műkorcsolyázók mutatnak be egy-egy kürt), helyes hölgyek vannak, mind a lelátón, mind az előtáncosok között. A lányokat könnyebb azzal megfogni, hogy láthatják a modern kor lovagjait, sokakat pedig azzal, hogy jöjjenek és nézzék meg az ismerős gyermekeit játszani. Fontos, hogy legyen eredményes a csapat, kulturált a közeg, ami körbeveszi, az emberektől az épületig. Svájcba kiment kb. 3-4.000 ember, és ott kint őrjöngtek és éltették a csapatot. Fehérváron idén minden hazai meccsen 2.500 nézőnél több volt, úgy tűnik rövidesen mindenféle rekordot megdönt a látogatottság. Szurkolói részről megvan a támogatottság, és ez folyamatosan nő. A megfelelő szurkolói háttér megalapozása nem lenne lehetetlen. Szurkolói háttere már alakul egy ideje, de a pénzügyi támogatásokban általában a labdarúgást részesítik előnyben. Ma még a médiában is nehéz eladni egy jégkorong meccset, dacára a szapporói és svájci helytállásnak. Sporttámogatást csak TV-s közvetítés után lehet szerezni. De mivel a hoki TV-n nehezen követhető, ezért nem szívesen közvetítik, és nem szívesen nézik emberek. Így sokakhoz nem jut el az információ. De nem látnak benne pénzt a befektetők, szponzorok. Miután feljutottunk az A csoportba mindenki azt várta, hogy jönni fognak a szponzorok, talán az állam is több pénzt fog adni a jégkorongszövetségnek, de közben meg bejött a gazdasági válság, ami az egész világot sújtotta. 26
Üzletileg sokkal kisebb a lehetőség a jégkorongban, mint a futball esetén. A szponzornak csak a pénz, és a reklám érték számít ugyebár. (A Loki bejutott a BL csoportkörbe, igaz hogy az összes meccsét elveszíti, de egy világ figyelt fel rá. Ellenpélda, hogy a Volán hiába szerepel jól az osztrák bajnokságban, Nyugat-Európában, vagy más országokban senki sem tudja, hogy létezik ilyen csapat. Ha viszont megnézzük, ott lehet látni, hogy egyre több a hazai szponzor, és komoly pénzeket ölnek bele, mert jó helyen játszik a csapat, jönnek az eredmények.) Ilyen esetekben persze a vállalatoknál elhanyagolhatatlan, hogy legyen egy olyan vezető beosztásban lévő döntéshozó, aki fanatikus a jégkorong irányában. Hiszen jelenleg a vállalatok többségének nem jut eszébe, hogy támogassa a hokit, hacsak nincs egy olyan személy, aki felhívja a figyelmet ennek lehetőségére. Az utóbbi években látványosan emelkedtek a nézőszámok, így talán néhány év múlva megfelelő támogatók is fognak érkezni. Megfelelő marketing munkával lehet azért támogatókat találni, itt a Volán példája, de nyilván eredmények nélkül ez lehetetlen. Ördögi kör ez, mert ha van produktum, van pénz, ha nincs pénz, nehezebb eredményt felmutatni. Mikor szóba került a költekezés a beszélgetés alatt, kiderült, hogy mindenki egyértelműen azt gondolja, hogy a gazdasági helyzet nagyban befolyásolja a jégkorong támogatottságát. 27
3. Összefoglalás Akik a tv-n keresztül ismerik a hokit, azok közül sokan nem szeretik, mert nem látják a korongot, nem értik, mi miért történik. Nem hiszik el, hogy teljesen más élőben, mint tv-n keresztül, nem szeretnének a hideg jégcsarnokban lenni. Így a potenciális szponzorok azt látják, hogy nincs szurkolótábor, nincs meg az a célközönség, aki miatt megérné támogatni a jégkorongot Magyarországon. Csak az lehet hatásos, hogy Gyere el, és személyesen győződj meg róla, hogy milyen élőben, ihatsz sört, a büfében jó kis szendvicsek vannak, forralt bor. Jó a hangulat! Igazából csak azt az első lépést kell megtenni a potenciális szurkolók felé, mellyel kicsalogatjuk a jégkorongmérkőzésre, utána úgyis magával ragadja őket a sport. Hogy mégis mi az a momentum, ami időről időre vonzani fogja az embereket a jégpályákra? Egyénenként más és más. Például a kis bakfis lányok a sportoló fiúk miatt kezdenek kijárni, de idővel és tanúsíthatom, nem kell sok idő ők maguk is a sportág szakértőivé válhatnak, és szenvedéllyel követik a sportági mérkőzéseket. Aztán ezek a leányzók felnőnek, és tudják, hogy ez a sportág mennyi izmot mozgat meg, és saját gyermeküket is beadják jégkorongoktatásra. A gyermekre persze büszke a szülő, elhívja a család barátait a kis lurkó majd a nagyfiú mérkőzéseire, természetesen a nagyszülők sem maradhatnak otthon. Aztán a történet tovább folytatódik azzal, hogy a jégkorongozó barátai, barátnői is szurkolóvá válnak. Persze mindez hosszú évek munkájának eredménye. De az, hogy az emberek életében vannak úgymond fordulópontok mint a más városba kerülés tanulmányok miatt, nagyban befolyásolja a szurkolási szokást is. Szerencsésnek mondhatja magát az a szurkoló, aki olyan településre sodor az élete, ahol szintén van jégkorongélet. Mert aki egyszer már elkötelezte magát, az nehezen szabadul ettől a sportágtól. A gond viszont akkor lép fel, ha a jégkorongszurkoló olyan városba kerül, ahol nincs meg a létesítményi feltétel arra, hogy jégkorong-egyesület jöjjön létre. Hiszen az egyre több jégpálya egyre nagyobb ismeretet hoz. 28
Márpedig Magyarországon ez is probléma. Persze igaz az is, hogy egyesek számára a jégkorong divattermék. Sajnos sok olyan meccslátogató van, aki nem szurkolóként megy a jégpályára, hanem nézőként. Az ilyen emberekben nincs elég elkötelezettség, hogy kitartsanak hosszabb időre bármi mellett, és így a különböző sportágak mellett sem. És a szponzor hosszú távon tervez, de így sajnos nem látja a lehetőséget ebben a sportágban. Érdekes egy helyzet ez. Nincs szponzor, aki a létesítményhelyzet javításában segítséget nyújtana, mert nem látják, hogy megérné számukra is befektetni. Marad az a lehetőség, hogy a már meglévő csarnokokat kell megtölteni szurkolók ezreivel, akiknek csak egy kis löket kell a helyes úton való elinduláshoz. Tehát nagyon fontos, hogy marketing szempontból növeljük a sportág ismertségét, akár olyan helyeken, ahol nem is ismerhetik a jégkorongot. Fontosak az olyan nagy média érdekeltségű események, mint neves válogatottak Magyarországra hívása. Mindenképpen fontos, hogy egyre több gyerekkel megismertessük e sportot, hogy egyre több döntéshozó (gyárigazgató, képviselő stb.) ember kerüljön közelébe, ezzel is lehetőséget biztosítva a támogatások szétosztásának irányításában. Egyik megoldás, hogy magát a jégkorongot testközelbe kell hozni a potenciális szurkolókhoz. Egyre több válogatott mérkőzéseket visznek vidéki városokba. De megfelelő lehetőség lehet az is, hogy úgynevezett road-show -ként bemutató játékokat szerveznek a vidéki városokban felállított mobil jégpályákon is. Biztos vagyok abban, hogy felnőtt jégkorongozók is szívesen vállalnák e feladatot. Mindez csak szervezés kérdése némi anyagi háttér meglétével, melyet megbeszélés alapján a vidéki önkormányzatok magukra vállalhatnának, akik egyébként segítségnyújtásként több helyen is a jégpályák fenntartói. Mint magyar jégkorongszurkoló remélem, hogy e sportágban rejlő szépségeket a potenciális szurkolótársak is minél többen felismerik, és kutatásommal segítséget nyújthatok a kluboknak a szurkolói és szponzori kérdések megoldásában. 29