sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 21. Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus. Élete Származása A család a XIII. sz.-ig tudja visszavezetni eredetét. Közvetlen őse a II. András király korában élt Radun. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, ők 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Madáchok 1430-tól bírták Sztregovát. (Sztregovai-ág) Sok ismert figura. Pl. törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár). Imre nagyapja, Madách Sándor (1756 1814) híres szabadkőműves, kora legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vádlottjának, köztük Batsányi János védője. Apja, id. Madách Imre (1781 1834), császári és királyi kamarás Édesanyja Majthényi Anna (1789 1885) Öt gyermek (Imre, Károly, Pál, Anna, Mária). Életpályája Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Szülei Madách Imre és Majthényi Anna. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét: Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kísérleteket. 1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói családtagjaik voltak. A hat idegennyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította. A szerelem sem hiányzott az életéből: beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Ezidőtájt jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén neki is ajánlva jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen 1
keresett gyógyulást, ahol megismerkedett Dacsó Lujzával, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel Lujza 1843 tavaszán elhunyt. 1841 októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. A kötelező egyéves joggyakorlatot Sréter Jánosnál, majd annak halála (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le. 1834. január 3-án meghalt édesapja id. Madách Imre. 1836 körül megismerte első szerelmét Cserny Máriát. 1837-ben öccsével, Madách Pállal közösen kéziratos lapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címen. 1842. január 16-ától tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját. Ez év december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét. 1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat. 1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet. 1846. augusztus 31-én megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt. 1848. január 1-jén megszületett fia, Aladár. Augusztusban Madách Imrét nemzetőrök szervezésével bízták meg. 1848-1849-ben Madách betegsége miatt nem vehetett rész a szabadságharcban, de a Madách család 48-49-es sorsa sűrítetten foglalja össze azt a tragédiát, mely a szabadságharc hazafias nemességére rászakadt. 1849 júliusában az orosz csapatokkal szembeni általános népfelkelésre szólította fel környéke lakosságát. Még ugyanebben az évben a költő nővérét, Madách Máriát, annak első házasságából való tizenöt éves fiát, Huszár Józsefet és Mária második férjét, Balogh Károly honvéd őrnagyot Marosszlatina mellett (Erdélyben) román parasztok brutális kegyetlenséggel megölték (augusztus). Öccse, Pál, aki Kossuth mellett működött, egy futárszolgálat következtében tüdőgyulladást kapott, s betegségébe belehalt Sztregován (szeptemberben). Károly öccse menyasszonyának apját Haynau felakasztatta. 1849 őszén a költő Csesztvén bújtatta Gracza Antal és Záhony István felvidéki gerillavezéreket. 1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán. 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen. 1853. április 2-án megszületett lánya, Anna Borbála. Augusztusában szabadlábra helyezték. A következő év július 25-én elvált feleségétől. 1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát. 1861-ben választási hadjáratot folytatott. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Márciusban országgyűlési képviselő lett. 1862. január 30-án megválasztották a Kisfaludy Társaság tagjává. 1863. január 13-án megválasztották az MTA levelező tagjának. 2
1864 elején írta Tündérálom címen utolsó, befejezetlenül maradt művét. Október 5-én szívelégtelenségben elhunyt. Művei Lantvirágok (1840) Mária királynő (1840 1855) Férfi és nő (1843) Csák végnapjai (1843 1861) Vadrózsák (1844) Az ember tragédiája (1859 1860) A civilizátor (1859) Mózes (1860 1861) Tündérálom (töredék) (1864) Az ember tragédiája Műfaji kérdések A Tragédia a Kiegyezés évtizedének irodalmára jellemző nemzeti témán felülemelkedő, főszereplőként az emberiséget szerepeltető filozófiai alkotás: emberiségköltemény. Műfaja drámai költemény, közvetlen műfaji előzménye Goethe Faust-ja. Bár a Tragédia gondolatvilága egyike a legsokoldalúbbaknak a magyar irodalomban, a benne hallott eszmefuttatások mégsem saját szépségük miatt fontosak, hiszen Madách műve is csak a már sokszor megírtakat öltözteti új formába (Nem adhatok mást, csak mi lényegem, Nem az idő halad, mi változunk, Milliók egy miatt, Ábrándozni van még tárgy elég stb.), inkább eszközök a szerző kezében a folyamatos, mindig ugyanoda vezető emberi töprengés ábrázolására. A Tragédiát már 1883. szeptember 21-én színpadra állították a Nemzeti Színházban, a 15 felvonásos drámai költemény azonban nagy terjedelme miatt meglehetősen nehezen kezelhető: ha minden mondatot megtartva, és a szerzői utasításokat követve próbálnánk színpadra állítani a Tragédiát, négy-öt órásnál is hosszabb darabot kapnánk. Története Keletkezésének körülményei, a Tragédia fogadtatása Madách Imre a következő feljegyzést készítette a Tragédiához: Kezdtem 1859. febr. 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án. A mű első kritikusa Madách jóbarátja, Szontágh Pál volt, kinek hatására Madách megküldte az egyetlen létező kéziratot Arany Jánosnak. Aranynak kezdetben nem tetszett a mű, különösen, hogy a Teremtőt Madách egy munkájára önelégültséggel tekintő mesteremberként mutatta be. Hónapokkal később Arany mégis végigolvasta a darabot és rájött, hogy elhamarkodottan ítélt, mikor azt mondta, az csak utánzása a Faust-nak. Az átolvasás során a koszorús költő bele is javított a kéziratba, így nem tudni, pontosan mekkora rész jutott neki a 3
Tragédia megírásából, de a levelezésekből kiderül, hogy Arany csak stilisztikai, helyesírási változásokat eszközölt a művön, így a Tragédia gondolati szerzőjének mindenképp Madách Imrét kell tekintenünk. A hazai meleg fogadtatás mellett külföldről is érték elismerések a művet. Az angol, a francia, a német és a környező országok nyelvei mellett számos egyéb nyelvre is lefordították. A Tragédia létrejöttének elsődleges forrása az 50-es 60-as évek fordulójának kettőssége volt. Az 1848 49-es forradalom és szabadságharc bukása fölött érzett általános csüggedés végén, és a Kiegyezés fellendülést hozó évtizedének kezdetén született. Ennek köszönhető a mű ellentmondásossága, az optimizmus és a pesszimizmus közti csapongása. A nemzeti tragédia mellett Madách személyes csalódásai is hatással voltak a műre, Éva alakját a nőben történő csalódása, házasságukból kihátráló felesége ihlette. Madách történelemszemléletére, és így a Tragédia történeti színeire erős hatással volt a Georg Hegel, német filozófus által felállított triáda. Eszerint a különböző történelmi korok uralkodó eszméi (tézis) később ellentétükbe (antitézis) csapnak át, idővel pedig feloldódnak egy átfogó eszmében (szintézis). A jelenség megfigyelhető a stílusirányzatok váltakozásában (barokk klasszicizmus, romantika realizmus), de a Tragédia történeti színein is (egyiptomi szín: szabadság-eszme, athéni szín: kiábrándulás a szabadság hatalmából). A 19. század természettudományainak új tanításai (a Nap kihűl majd, a földi lét megszűnik) szintén hatottak Madáchra, főleg a tudományokkal foglalkozó színeknél (9 11. Prága, 12. Falanszter) érezhetjük a pozitivista gondolkodók hatását. Az ember tragédiájában mégsem a történelmet, személyes csalódásait vagy az újonnan jött tudományos nézeteket szeretné Madách bemutatni, sokkal inkább a hozzájuk fűződő nagy szellemi áramlatok sorsát és szerepét. Az Ember Tragédiájával szemben az elismerések mellett kritikák is megfogalmazódtak. A kritikusok elsősorban a mű pesszimizmusát bírálták [3], de Prohászka Ottokár ezen kívül például a luciferi cinizmus és káromlás kendőzetlen ábrázolását, valamint azt kifogásolta benne, hogy Madách azonosulni látszik művének pesszimizmusával; amely véleménye szerint a hívek számára erkölcsileg zavaró és romboló hatású. [4] Mások, köztük egyházi személyek - részben Prohászka kritikájára válaszolva, részben tőle függetlenül - védelmükbe vették a művet (pl. a református Ravasz László). Cselekmény Keretszínek 1. szín - A mennyekben. 2. szín - A paradicsomban. 3. szín - Pálmafás vidék a paradicsomon kívül. Történeti színek 4. szín - Egyiptomban. (Ádám: Fáraó; Éva: rabszolga; Lucifer: miniszter) 5. szín - Athénben. (Ádám: Miltiádész; Éva: Lucia; Lucifer maga) 6. szín - Rómában. (Ádám: Sergiolus; Éva: Júlia; Lucifer: Miló) 7. szín - Konstantinápolyban. (Ádám: Tankréd; Éva Izóra; Lucifer: fegyvernök) 8. szín - Prágában. (Ádám: Kepler; Éva: Borbála, a felesége; Lucifer: famulus [Faust]) 4
9. szín - Párizs Grève-piac. (Ádám: Danton; Éva arisztokrata hölgy, majd forradalmárnő; Lucifer: hóhér) 10. szín - Prága újra. (szereplők, mint elébb) 11. szín - Londonban. (Csak Éva szerepben polgárlányként [Faust, Margaréta].) 12. szín - Falanszter. (Csak Éva szerepben munkásnő) 13. szín - az Űr 14. szín - Eszkimó-szín. (Csak Éva szerepben az eszkimó felesége, korcs nőstény) Utolsó keretszín 15. szín - Pálmafás vidék a paradicsomon kívül. Egyéb fölosztási szempontok: I. Aktív színek 5. szín - Athén 7. szín - Konstantinápoly 9. szín - Párizs ( álom az álomban ) 12. szín - Falanszter 14. szín - Eszkimó II. Passzív színek 4. szín - Egyiptom 6. szín - Róma 8. szín - Prága I. 10. szín - Prága II. 11. szín - London 13. szín - Űr I. Szabadság-színek 5. szín - Athén (a nép méltatlan) 9. szín - Párizs (a vezetők méltatlanok) 13. szín - Űr (az ember méltatlan fizikailag) II. Önkény-színek 4. szín - Egyiptom (önkényuralom) 6. szín - Róma (testi élvezetek) 7. szín - Konstantinápoly (korszellem-vallás) 8-10. szín - Prága (megszokás, abszolutizmus, korszellem, vallás stb.) 11. szín - London (pénz) 12. szín - Falanszter (totális elnyomás - külső kényszer) 14. Eszkimó (időjárási körülmények) 5