November 12-én azokat az embereket köszöntötték Kőbányán, akik az emberiséggel egyidős hivatást, teljesítenek A születéstől az elmúlásig minden fontos pillanatnál jelen lévő szakemberek, a szociális területek dolgozóinak áldozatkész munkájáért mondtak köszönetet az önkormányzat vezetői. Az elesettekkel, kirekesztettekkel, támogatásra és segítségre szorulókkal türelemmel és szeretettel bánó szociális munkásokat Weeber Tibor alpolgármester méltatta, mondván: egyre nagyobb a szerepük a mindennapi életben, mert az emberek többsége rájuk hárítja a másokkal törődés, a másokra odafigyelés minden nyűgét, baját. Ahogy Weeber Tibor fogalmazott: túl sokat foglalkozunk azzal, hogy jól éljünk és egyre kevesebbet azzal, hogy mások, a rászorulók is jól érezzék magukat a környezetünkben. A szociális területen dolgozók viszont pirulákat adnak, hanem testi és lelki segítséget nyújtanak minden rászorulónak és teszik ezt felelősségteljesen, áldozatkészen és nagy szakmai alázattal. November 12-én volt az a nap, illetve az a délután, amikor a Szociális Munka Napja alkalmából is megálltak egy pillanatra a segítők és egy őket köszöntő műsor erejéig a Kőrösi színháztermében ünnepeltek. A szociális ügyekért felelős alpolgármester mellett Szabóné Gerzson Sarolta, a Népjóléti Bizottság elnöke, dr. Szabó Krisztián Jegyző és Mihalik András képviselő is együtt ünnepelt a szociális területen dolgozókkal. Idézet Weeber Tibor alpolgármester beszédéből: "1997-től ünnepli a világ november 12-én a szociális munka napját. Ilyenkor egy pillanatra megállunk. Megállunk, hogy értékeljük a mögöttünk hagyott időszak tapasztalatait, megállunk, hogy kicsit kívülről nézhessük a jelenünket és szusszanunk egyet, mielőtt nekivágunk a holnap kihívásainak. És ezt a rövid ünnepi pillanatot felhasználjuk arra, hogy köszönthessük a hétköznapok elesettjeinek segítőit. Azokat, akiknek a napi munkája a szolgálat. Szolgálat a szó legnemesebb értelmében. Mit is várunk tőlük? Professzionális esetkezelést, segítségnyújtást, gyakorlott konfliktus-, virtuóz válságkezelést. 1/5
De sokszor nem érjük be ezzel. Elvárnánk tőlük, hogy megnyugtassák a többségi társadalom lelkiismeretét. Hogy a jólétben vagy legalább is a létbiztonságban élők hátradőlhessenek, a feladat kipipálva. Az elesettek, kiszolgáltatottak láttán, a kényesek félrefordíthassák a fejüket, mondván, maguk tehetnek a sorsukról. A bűnbakkeresők pedig rájuk mutatva levezethessék az agressziójukat. Mi ma köszönetet szeretnénk mondani, ünnepelni az utcai szociális munkásokat, a családsegítőket, a gyermekjóléti és idősellátás szakembereit és a szociális intézmények munkatársait. Közösséget vállalni velük. Ezt várjuk az emberektől is. A közösségvállalást, a felelősség vállalását. Talán ez lenne a mai nap legfontosabb feladata, üzenete. Felrázni a társadalmat a közönyből. Szembesíteni, hogy a szociális ellátás, a szoridaritás nem csak a szakma, a szakemberek dolga. Mindannyiunknak van feladata. Ezért kell gyermekeinket megismertetni az élet árnyékos oldalán élőkkel. Egy kisgyermek mosolya gyógyít. Mert mindenki tehet valamit ott, ahol él. Egy kis odafigyelés, egy szelet kenyér. Hogy ránézzünk és nem átnézzünk rajtuk. Mert mindannyian időről időre elesettek, kiszolgáltatottak vagyunk. Szükségünk van segítségre, bátorításra. Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, akkor a magunkét is könnyebben viseljük. Többet kéne arra gondolni, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat. Mert a valódi szegénység nem a pénz hiánya, az igazán szegény a kapcsolatokban, szeretetben szűkölködő." 2/5
3/5
4/5
5/5