enni vagy nem enni ez itt a kérdés?.

MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN MAROS-MEZŐSÉGI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE enni vagy nem enni ez itt a kérdés?. Napjainkban ritkán hallunk református körökben arról, hogy egyháztagjaink böjtölnének. Mégis, így böjti időben, feltesszük magunk-ban a kérdést, hogy mikor és miért kellene böjtölni. A böjt nem téveszthető össze korunk divatos Dénes Katinka, fogyókúráival, vagy testünk református lelkész, Marosvásárhely méregtelenítésével, hanem minden esetben a lélekkel van szoros összefüggésben. Mégis jellemző ránk, hogy úgy gondoljunk a böjtre, mint az a vallásórás kislány, aki lelkésze kérdésére ezt a választ adta: Böjt az, amikor a katolikusok régen nem ehettek húst. Nekünk, reformátusoknak mit jelent a böjt? A bibliai gyökereket vizsgálva láthatjuk, hogy a böjt az Istennel való kapcsolatfelvétel hangsúlyos formája. A külső kereteihez, mely az ételektől és italoktól való tartózkodást jelent, hozzá kapcsolódik a lélek leborulása Isten előtt. Mózes negyven nap és negyven éjszaka tartózkodik ételtől és italtól, amíg az Úrral van a Sínai hegyen. Illés próféta böjttel készül fel az Úrral való találkozásra, aki szintén negyven napig megy az Istentől kapott élelem erejével a Hóreb-hegyig, és maga Jézus is negyven napig böjtölve készült fel messiási küldetésére. A zsidók azokon a napokon böjtölnek, amikor népüket valamilyen csapás érte. Ekkor megemlékeznek atyáik bűnéről, hogy azt ők ne kövessék el. Néhány ilyen esemény: Mózes összetörte a kőtáblákat, mert a nép az aranyborjút imádta; amikor Isten kijelentette, hogy csak azok mehetnek be az ígéret földjére, akik a pusztában születtek; Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet; betörtek a rómaiak Jeruzsálembe; azon a napon, amikor az ellenség elégette a Tórát (Mózes 5 könyvét) és undok módon megszentségtelenítette a templomot. Ezekből a példákból világossá válik számunkra a böjt célja: Istenhez való odafordulás, tér, idő és figyelem biztosítása arra, hogy Ő munkálkodhasson az emberi szívben megbocsásson, vígasztaljon, erősítsen, győzelmet adjon. A böjtben az ember Isten iránti szeretete és tisztelete jut kifejezésre, célja pedig, hogy keressük és meglássuk a megtérés útját. ( Mt. 16, 24) Mindenki, aki böjtöl, köteles magába szállni, megvizsgálni tetteit, s minden gonoszságát megbánni és megszüntetni. Nem a böjtölés maga a lényeg, hanem az, hogy az életem utána megváltozik. Jónás történetében Isten nem azért könyörült meg Ninive lakóin, mert zsákba öltöztek é s b ö j t ö l te k, h a n e m a z é r t ( p o n to s a n í g y olvashatjuk), mert: látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról. A biblikus önmegtartóztatás nem idegen a reformációtól sem. Kálvin az Institutióban a hamis böjtöt bírálja, a II. Helvét Hitvallás pedig arról ír, hogy a negyvennapos böjtöt nem szabad a hívekre rákényszeríteni, de mindazt meg kell vonni a testtől, amiben a kelleténél jobban gyönyörködik. Fontos, hogy minden böjt szabad, önkéntes és alázatos lélekből eredjen. A böjt vallástól független, mindannyian kifejezhetjük Isten előtti hódolatunkat azzal, hogy bizonyos időre félretesszük az evést, az evilági élvezeteket. A mai ember számára talán nem is az ételekről való lemondás a legnehezebb, hisz gyakran nagyobb élvezetet jelent az étel kiválasztása és megvásárlása, mint annak elfogyasztása. Sokkal nagyobb kihívás napjainkban például az internetböjt vállalása. Fiataljaink többsége annyira sok időt tölt a webblog, a közösségi oldalak, a videómegosztó portálok nézésével, használatával, hogy értelmetlennek érzi azt az időt, amit nem tud számítógépe előtt, vagy a okos telefonján internetezve, a virtuális közösségben tölteni. Vannak, akik enni és inni is elfelejtenek ekkor, és talán nem is sejtik, hogy erősebb függőségben szenvednek, mint az alkoholisták. Gyökössy Endre szavait idézem: Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk szólni. Mi a feladat, a "leckénk" a halk és szelíd szó meghallása érdekében? Mondjuk egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit az anti - evangéliumot, az ellenörömhírt-, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el. I. évfolyam, 11. szám 2014. március A tartalomból: Szabó Árpád áhítata 2 Jó emberekkel 3 jó helyen jó találkozni Domahidi Béla beszámolója 80 éves a mezőcsávási fúvószenekar 4 Légárdi Nagy Melinda Színitalálkozó 5 Kopán Antónia Összefogás Halmen Mária Fazakas Judit Test és Lélek Gállné Szabó Tünde 6 7

2 Maros-Mezőségi Kéve Gyász, Böjt és Ima Nagy Sándor, református lelkész Alapige: Neh. 1,4-11 Alapigénk a következő fontos dolgokat mondja el nekünk. Nehémiás már a babiloni fogságban született. Amikor Cirusz király az első csoportot hazaengedte Izráelbe, a hazaérkezettek közül néhányan visszamentek, hogy elpanaszolják megoldhatatlan gondjaikat. Tudták, hogy Nehémiás magas pozícióban van a király mellett, és tudták, hogy mélyen hívő, Istennel szoros közösségben élő ember. Neki mondták el a bánatukat. Mit csinál Nehémiás, mikor ezt meghallja? napokon keresztül ül, sír, gyászol, böjtöl és imádkozik. a) Ebben az imádságban négyszer fordul elő ez a jelző: nagy. Ez jellemzi a helyesen látó és imádkozó embert. Először is megvallja: tudja, hogy Isten milyen nagy. Te nagy és rettenetes Isten vagy! A népeknek az Ura, a pogányoké is, noha ők nem tudják. Az egész világmindenségé, hiszen a tied ez a világmindenség, te alkottad, szavadra jött létre. Te elképzelhetetlenül nagy Isten vagy, akinek minden lehetséges. Milyen jó, hogy így borulhatok le előtted. Tudatában vagyunk-e ennek, amikor készülünk egy istentiszteletre, vagy amikor elhangzik: a mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet, - hogy a nagy Istennel van nekünk dolgunk! b) Nagyok a bűneink. Nagy a mi bűnünk, amivel vétkeztünk ellened. Én is és az én atyámnak házanépe. Ő nem volt otthon, amikor a bűnöket elkövették, mégis vállalja a bűnöket, amiket az ő népe elkövetett Isten ellen. Ő egy a népével. Nem másokra mutogat: azok vétkesek, hanem azt mondja: mi vétkeztünk. Mégpedig nagyon vétkeztünk ellened, és fel is sorolja a szövetségszegést és más bűnöket. Ugyanúgy, mint a Himnusz: Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben. Nehémiás szereti a népét. Ismeri bűneit, és azt olvassuk: éjjel-nappal esedezik népéért Isten előtt. Volt-e már ilyen? Ma, amikor divat a nemzeti sorskérdésekről beszélni, és ki-ki vérmérsékletének, elégedetlenségének megfelelően kommentálja azt, hányan vannak, akik így tudnak könyörögni éjjel-nappal népünkért a nagy Isten előtt? Volt-e már olyan, hogy sírtál népünknek a bűnei miatt? Nehémiás sírt, de sírva is kegyelemért imádkozik. Felszínes vélekedéseket elröppentgetni könnyű dolog, de komolyan venni az imaharcot, vállalni olyan bűnöket is, amiket nem én követtem el személy szerint, de amik miatt mindnyájan számíthatunk Isten ítéletére, vagy máris nyögünk alatta, és hinni azt, hogy a nagy Isten meg tud könyörülni, ez már sokkal nehezebb. Minket erre a feladatra hív a mi Istenünk, és erre ad itt példát Nehémiás is. Beleborzongtam, amikor az a kifejezés is eszembe jutott a Himnuszból: Lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre a több millió abortusz vajon nem ezt jelenti-e? Van itt miért bűnbánatot tartani és ezt nem ők, valakik csinálták, hanem MI. Nehémiás azt mondja Istennek: Mi valljuk meg ezeket a bűnöket, és mi kérünk tőled kegyelmet. c) Ez a harmadik nagy az ő imádságában: tudom, hogy te nagy irgalmasságú vagy, és megtartod a szövetséget akkor is, ha mi megszegtük azt. Te nagy kegyelmű Úr Isten vagy. Nagy szabadítást készítettél, és nagy erővel sietsz a segítségünkre. Itt halmozza a jelzőt: mert nagy a mi bűnünk, de még sokkal nagyobb a te kegyelmed. Ezért van értelme annak, hogy hozzád könyörgök. Csak ezért van reményünk arra, hogy van jövőnk, mert nálad készen van a bocsánat, és bővölködsz a kegyelemben. Hisszük-e mi ezt igazán? Az igazi nagy szabadítás a Golgotán történt, amiért Pál apostol a Kolosséi levele elején így ad hálát: Áldott az Isten, aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába, akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneink bocsánata. Nagy az Isten kegyelme, és mi egyedül ebben a kegyelemben reménykedhetünk. d) Mi következik ebből? Ez az imádság vége: Aki ezt a nagy kegyelmet a nagy bűneire a nagy Istentől elfogadta, az maga is csodálkozik, milyen nagy hála ébred a szívében. Azt mondja: mi pedig téged akarunk szolgálni, és téged kívánunk félni. Nem tőled félni, hanem téged félni, vagyis: tisztelni, komolyan venni. Hálából az egész életünket neked szentelni. Aki valóban elfogadta a nagy bűneire ezt a nagy bocsánatot, már szívből mondja, neked szolgálok, téged tisztellek, neked akarok élni. Mit akarsz, U r a m, h o g y c s e l e ke d j e m? Fe l fakad a z emberszívben az Istenbe vetett bizalom, kész tenni, amit Isten mond, önként, örömmel, nem kényszerből, nem parancsra úgy úgysem megy. Elkezdődik a győzelmes élet, felragyog Isten dicsősége egy bocsánatot nyert bűnösön. Látjuk-e, milyen nagy a mi Istenünk, látjuk-e, milyen nagyok a mi vétkeink, látjuk-e, hogy még ennél is nagyobb az Ő kegyelme, és azt megragadjuk hittel, örömmel? Ismerős-e ez a nagy hála, ami ennek nyomán fakad az ember szívében, és ami aztán minden cselekedetének az indítéka, motivációja lesz? Ámen

I. évfolyam, 11. szám Egyházmegyei missziós nap 2014. február 14-én a Maros-Mezőségi egyházmegye tizenegynéhány lelkipásztora ún. missziós napra gyűlt egybe a MarosvásárhelyAlsóvárosi egyházközség gyülekezeti termében. Ennek a tanácskozásnak - miként a tavalyi hasonló kezdeményezésnek - a célja az volt, hogy szolgálati tapasztalatok, építő szándékú elképzelések, gyülekezeti igények alapján egy egyéves egyházmegyei missziói terv szülessen. A résztvevők is feltették a kérdést, ami bizonyára az olvasóban is megfogalmazódik: szükség van-e ilyenszerű ter vezésre? Nem elég, ha gyülekezeteink, egyházmegyénk, egyáltalán egyházunk működésének anyagi feltételeit biztosítjuk, ha pénzügyi költségvetéseket készítünk? Az utóbbi kérdésre károlisan válaszolva, kijelenthetjük: távol legyen, hiszen az egyház több, mint intézmény (nyilvánvalóan az is), az evangélium továbbadásának is meg kell legyen a maga stratégiája, Krisztus szolgái nem ötletszerűen, hanem ékesen és jó renddel kell munkálkodjanak. Ha csak intézményes egyházunkat szervezzük, ha nem számolunk a lelki inflációval, ha nem áldozunk a lelki beruházásokra, félő, hogy egyházi vagyonunk legfontosabb tételeit veszítjük el: híveinket. Az áhítatot Kiss Szabolcs, uzdiszentpéteri lelkipásztor tartotta a Mt. 10, 5-10 alapján, és néhány a misszió szempontjából fontos dologra kérdezett rá: hogyan alkalmazható Krisztus tanítása a megváltozott viszonyok között, hogyan értelmezhető ma a szegénység, védtelenség, ingyenesség, azaz a teljes bizalom krisztusi kritériuma (a segédeszközök olykor gyengébbé tesznek!), hogyan valósulhat meg az élet és az igehirdetés összhangja. A 2013-as évet missziói szempontból Domahidi Béla, mezőbergenyei lelkipásztor értékelte ki, hangsúlyozva, hogy a különböző találkozók nemcsak az egyházmegyénkben uralkodó jó hangulatot, nemcsak a munkamorált (szolgálati kedvet) emelték, hanem a hit és a református lelkiség ápolásának is kiemelt jelentőségű alkalmaivá váltak. A hozzászólások során a következő gondolatok szólaltak meg: a következőkben jobban oda kell figyelni a fogyatékkal élőkre; erőfeszítéseink ellenére sem tapasztalható az iskolák (tantestület, diákság) meggyőző jelenléte a templomban; nem mindent valósítottunk meg (pl. elmaradt a tervezett találkozó a vallástanárokkal), de hálásak és elégedettek lehetünk: mindannyian tehettünk valamit és tettünk is - az egyházmegyei közös ügyért; Örvendetes, hogy mozgás van az egyházmegyében, jó a légkör, jó úton járunk, külön köszönet, hogy a végekre is odafigyeltek; viszont rendezvényeink talán nagyobb nyilvánosságot kellene kapjanak. Szabó László, Marosvásárhely- Felsővárosi lelkipásztor a 2013-as év lelkészértekezleti beszámolóját tartotta meg, hangot adva azon kérésének: kapjon nagyobb súlyt az évi négy lelkészértekezletet. Ezután került sor a lelkészértekezleti vezetőség megválasztására. A szavazás eredménye: lelkészértekezleti elnök - Szabó László (17), munkatársak - Lőrincz István (15) és Szántó Mihály 3

4 Maros-Mezőségi Kéve 2014-es Házasság Hete rendezvénysorozatról dióhéjban Az idén is sikerrel megszervezte Marosvásárhelyen néhány lelkes civil-szervezet a nemzetközi szintű Házasság Hete rendezvénysorozatot. Erdélyben már a kilencvenes években voltak kezdeményezések, nálunk Marosvásárhelyen két évvel ezelőtt volt az első próbálkozás. Ökumené és szenvedélyes elköteleződés a téma iránt - ezek vezéreltek bennünket a szer vezésben és a programok kigondolásában. Interaktív, színes és sokrétű programokat sikerült összehozni, még a hiányosságok és bakik ellenére is, sikerrel. A Gyulafehérvári Családpasztorációs Iroda és a Familia Centrum Családsegítő Egyesület kezdeményezésére (két évvel ezelőtről indult közös gondolkodás, és az elmúlt két év közös szervezése nyomán) idén csatlakozott a Philótea Klub, a MIFIKE, a M a r o s s z e n t g y ö r g y i Ö n k o r m á n y z a t é s a Gyulafehérvári Caritas Szervezet Családsegítő- és Önkéntes-programja. A programokban jelen voltak még a Bonus Pastor Alapítvány munkatársai, a média képviselői is, valamint történelmi egyházaink. Sikerrel látogattunk el ezen a héten iskolákba is (Unirea Líceum, Bolyai Farkas Líceum Református Ko l l é g i u m, M ű v é s z e t i L í c e u m - 9 1 2 - e s osztályokba), házaspárok és lelkes személyek bizonyságtételeivel, személyes mondanivalójával. Mintegy 560 diák hallhatta és vehetett részt az interaktív alkalmakon. A heti rendezvénysorozaton összességében közel 1000 személy vett részt. A tartalmas és sok kérdést felvető és talán meg is válaszoló előadások, interaktív beszélgetések, találkozások és meghitt percek, a páros gyakorlatok (pl. csütör tök este a 43 házaspár meglepi találkozóján Marosszentgyörgyön, vagy a szombat esti 45 házaspár ünnepi alkalmán a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Házban), a zene és lazítás mind arra szolgáltak ezen a héten, hogy közösen, ismerősök és ismeretlenek, hívők és nem hívők v á g y j a n a k a k ö z ö s e g y ü t t l é te k r e, a k ö z ö s gondolkodásra valami olyan maradandó érték mellett ami mindannyiunk jövőjét alapozhatja meg. Mindannyian közösen gondolkodtunk és együtt fogalmaztunk tehát: A házasság olyan szent és tartós közösség férfi és nő között, amelyet csak a halál bonthat fel. Célja a házasfelek kölcsönös boldogsága, gyermekek nemzése és felnevelése. A Házasság Hete abban szeretne segíteni, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság, a jogalkotás és a politika középpontba kell helyezze a családokat, mert annyira lesz stabil a társadalom, amennyire stabil maga a házasságra épülő család. (fogalmazta Szénégető István atya). A Házasság Hete alkalom volt arra, hogy beszéljünk a házasságról, mint egyedi értékről (mint elsőszámú, legrégebbi világörökségről...), hogy tanuskodjunk a családról (személyes bizonyságtételek, és hiteles bevállalások, a házasságról mint erő- és örömök-forrásáról), hogy ünnepeljük a házasságot a családokat (tudva hogy vannak nehéz idők is, de mindennek rendelt ideje van...). Közösen gondoltuk, éreztük és hittük, hogy a házasság egy fér fi és egy nő tar tós életszövetsége, a társadalom alapköve, az élet forrása. A házasság az alapja a jó családi életnek, ahol az ember megtanulhatja mit jelent a kibontakozás és fejlődés, az elfogadás, a növekedés és a tévedés lehetőségével élni, a szeretetteli odafigyelés, a jó vita és véleménycsere lehetősége, az igazságosság és becsületesség, a tisztesség és egészséges tervezés, a jövőkép. Ezen értékek nélkül sérül egy személy identítása, lelki és testi egészsége, kapcsolatai betegessé válhatnak és félelemmel teli életet élhet, ami az életképtelenség, instabilitás és káosz fele vezet. Bátran fogalmazhatjuk meg, hogy aki a házasságot (félelemből, rossz tapasztalatból, vagy egyébb meggondolásból) mellőzi, vagy idejétmúltnak tekinti az akár a nemzet és a jövő ellen szól, fellazítja a társadalmat és életképtelenségre predestinálja. Ideális házasság, család nem létezik, de az egymás felé való őszinte elköteleződésben, a jóban és rosszban, egészségben és betegségben, a jó és balsorsban kitartó, több évtízedet is megért házasságok arra valók, hogy lámpatar tóra helyezzük és megbecsüljük (igazi példaképekre van szükség). A nemzetnek tehát annyi jövője van, ahány házasságon alapuló családja van. Gondolataimat a teljesség igénye nélkül, és személyessé téve a rendezvény üzenetét, mondanivalóját, kiragadva egyet az összegyűjtött sok gondolat közül, Gary Chapmann gondolataival z á ro m : N e m a z a l e g a l a p vetőbb é r z e l m i szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe. A szervezők nevében: Becsky Borbála (17 éve házas, 4 gyermek édesanyja), pszichológuspszichoterapeuta, a Familia Centrum Családsegítő Egyesület vezetője.

I. évfolyam, 11. szám Mi, Felsővárosi Bethlen Gábor 2014 február 15-én a marosvásárhelyi Bod Péter központban, az Adj király katonát! -vetélkedő keretében adták elő a felsővárosi ifisek Csép Sándor: Mi Bethlen Gábor című drámájának egy részletét, amelyet abból az alkalomból tanultak be, hogy 2013-ban telt kereken 400 éve, hogy Erdély fejedelmévé választották Bethlen Gábort. Az előadás egyben tisztelgés volt a 2013 január 16-án elhunyt, református teológiát végzett újságíró, rádió- és tévészerkesztő Csép Sándor emléke előtt is, aki az Áldás, népesség és az Adj király katonát elnevezésű mozgalmak alapítója. A darab cselekménye a kolozsvári fejedelemválasztás utáni napokon, 1613 okt. 27ike estéjén és 28-án reggel játszódik, bemutatva Bethlen Gábor keresztyén és emberi jellemét: Bethlen nem kívánja a fejedelmi széket, amelyre érdemesebbnek tartja a művelt világban közismert Báthory családot. Kénytelen a törökkel szövetkezni, mert a keresztyén Európa csak ígérget, de nem siet Erdély segítségére. Szíve szerint elfogadná gyerekkori barátnőjének, Báthory Annának kezét, de inkább a szegény, árva Károlyi Zsuzsannát karolja fel. Életében hússzor olvasta végig a Bibliát és, igyekezett Isten igéjét a gyakorlatban is alkalmazni. A Váradról, Báthory levágott fejét hozó, hízelgő és haszonleső Géczy hajdúkapitányt vasra vereti, mint ahogy Dávid is megbüntette azokat, akik kezet emeltek Isten felkentjére, a Dávidot üldöző, gonosz Saul királyra. A darab szerint Bethlen, Erdély iránti hűséges szolgálatában és kötelességteljesítése közben megszabadult ugyan ellenségeitől, de elvesztette feleségét és sok barátját is. Fejedelmi többesszámban ( Nos Gabriel/ Mi Bethlen Gábor ) fogalmazta ugyan okiratait, de egyre inkább magányos hőssé vált. Megszemélyesítője Márton Gergő ( Bolyai VIII o.). Bethlen két álmában ( menekülése a brassói csatából és a kolozsvári menyegző ) megelevenedtek: Báthory Gábor erdélyi fejedelem ( Csíki Tamás Bolyai XII.), Báthory Anna, az ecsedi boszorkány ( Poptofălean Ágota 7.Isk. VIII.), a török követ ( Szabó László lelkész), Károlyi Zsuzsanna, Bethlen felesége ( Szoboszlai Emőke 7.Isk. VIII.), Dengeleginé, Báthory szeretője ( Kacsó Anita 7.Isk. VIII), Géczy András, Báthory gyilkosa ( Bíró Ervin Bolyai IX.), Gergő és Ferenc, Bethlen apródjai ( Csíki Róbert és Kászoni Klein Norbert 7.Isk. VIII. ) és a zenész ( Osztián Pálma Bolyai X.). Köszönet ezúton is az ifiseknek, akik sokféle teendőjük mellett időt szakítottak a szereptanulásra, próbákra. Noha a tavalyi Bethlen-év lecsengett, de hátha Városunkban is méltónak tartják az illetékesek, hogy bár egy utca, vagy valamelyik egyházi vagy világi intézmény ( pld. a régi bábszínház vagy valamelyik számozott iskola ) a Nagyságos Fejedelem nevét viselje, lévén, hogy 1616-ban Ő emelte Székelyvásárhelyt a szabad királyi városok sorába. Hitbéli edzésben részesültek a fiatalok Lelkes fiatalok találkozójának nevezhetnénk a hétvégén zajlott keresztyén ifjúsági konferenciát, amelynek fő témája a keresztség volt. Maros megye több településéről érkeztek fiatalok, aki előadásokat hallottak, énekeltek, és érdekes tevékenységeken vehettek rész. A marosvásárhelyi Alsóvárosi Református templom adott otthont a találkozónak, a szervezést pedig Imreh Jenő beosztott lelkipásztor vezetésével az alsóvárosi ifjúság bonyolította le. A Maros-Mezőségi Egyházmegyében a 2014-es év a tanítás éve, ezért választották a keresztségről szóló tanítást a konferencia témájaként. A köszöntő szavak és a Kérüsszó együttes által vezetett éneklés bemelegítőként szolgált. Ezt csak fokozta a Zöld Imre lelkipásztor által tartott áhítat, amelyben Jézus kereséséről beszélt. A Máté evangéliumából olvasott történetben a vakok keresik Dávid fiát, azonban a sokaság megakadályozza őket ebben. A lelkész a fiatalok életében levő akadályozó sokaságra hívta fel a figyelmet. Megvolt tehát a bemelegítő, ezután pedig Pásztori Kupán István teológiai professzor tartott lelki-szellemi tornaórát a keresztségről. A gyermek- és a felnőtt keresztség kérdésében nyújtott tisztánlátást az előadás, a szakember elmondta, mindkettőre szükség van. A felnőtt keresztségre abban az esetben, ha valakit még nem kereszteltek meg, ha azonban keresztyén házaspároknak gyermeke születik, Folytatás a 7-ik oldalón 5

6 Maros-Mezőségi Kéve Mivel szolgálhatok? Családpasztoráció, megbeszélés Molnár Csaba, presbiter Felsőváros Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! A mi Istenünk az ÚR! Józsué könyve 24/16 Jól kezdődik az év a felsővárosi egyházközségben, ez évi első presbiteri gyűlésén nagytiszteletű Kántor Attila bejelentette, hogy kimozdulunk a tanácsteremből, a következő együttlétünk így egy kihelyezett bibliaóra lett, hiszen a presbitereknek is kijár egy csendes hétvége. Nem telt el sok idő, egy vasárnapi istentiszteleten a szószékről elhangzott a felhívás a presbiterek maradjanak vissza egy rövid megbeszélésre, melyen kiderült, hogy február 28-án Parajdon lesz a kihelyezet bibliaóra és megbeszélés, témája a heildelbergi káté soron következő két kérdése és a családlátogatás, mint presbiter szolgálata az Úr előtt. Csak néhány bátor jelentkező akadt, előkerültek a kifogások, ezért vagy azért nem tud egyikünk vagy másikunk jönni. A megbeszélésnek szomorú végkicsengése volt: 36-on vagyunk presbiterek, de csak 6-an jelentkeztek a lelkészekkel együtt. Az Úr azonban csodásan működik, hiszen február 28-án már 16-an szálltunk be a kis mikrobuszba ezúton is köszönet Pápai László szolgatársunknak a mikrobuszért, valamint a két személygépkocsiért Balázs Mihály főgondnoknak és nt. Kántor Attila lelkipásztornak, így összesen 24-en indultunk Parajdra, az Urbán Andor konferencia és üdülőközpontba. Megérkeztünk, a szobafoglalásnál derült ki, hogy alig ismerjük egymást, kérdések hangzottak el horkolsz-e, felkelsz-e éjszaka, korán kelő/éjjeli bagoly/vagy-e? - a többit nem is részleteztük. Közben felhangzott a vezér szava: 19-kor vacsora, bibliaóra és programismertetés. Királyi vendégségben volt részünk az ízlésesen berendezett ebédlőben, 5 perces kávészünet után pedig bibliaóra következett a konferenciateremben. A heidelbergi káté 57-ik kérdés Miféle vigasztalásod van a testnek feltámadásából? Felelet: Az, hogy nemcsak lelkem vitetik azonnal ez élet után Krisztushoz, az ő Fejéhez, hanem testem is Krisztus hatalma által feltámasztatván, lelkemmel ismét egyesül, és Krisztus dicsőséges testéhez hasonlatos lészen. Rövid kávészünet után a presbiter kötelezettségei kerültek terítékre a tanácsteremben. A családlátogatás volt a főtéma, a következő problémák merültek fel: a körzetek újra leosztása és azok szakszerű látogatása. Fény derült arra is, hogy vannak körzetek, amelyeket régóta nem látogatott meg senki. Javaslatként felmerült, hogy a lelkész, amennyiben lehet,a mi Istenünk az ÚR! egyeztessen a körzetben lakó presbiterrel, és vele együtt kopogjon a hívek ajtaján. A presbiter pedig menjen be az irodába és válasszon hivatalosan is körzetet, jelezze az irodában a körzetében élő hívek be- és kiköltözését, a segítségre szorulókat, segíteni akarókat stb. Pozitív példaként hozták fel a Meggyes falvi gyülekezetet, ahol minden évben a lelkész a presbiterekkel együtt látogatja meg a híveket. További érzékeny téma volt a templomi szolgálat elvégzése, a bibliaórák látogatása, a gyűléseken való részvétel. Felmerült az is, hogy aki nem tudja teljesíteni a felsorolt kötelezettségeit szóljon és találunk más szolgálatot számára hisz az Urat sok féleképen lehet szolgálni, ha azonban bárki úgy látja jónak, akár vissza is vonulhat e szolgálattól. Fontos a továbbképzés is, ilyen, és más alkalmakat biztosít a Presbiteri Szövetség is. Másnap szabadidős programokban bővelkedtünk. Meglátogattuk Áprily Lajos gyerekkori házát. Itt tudtuk meg azt, hogyan lett a német származású Jékely Ludvigiból a magyar nemzet jelentős költője. Megismerkedtünk a parajdi gyufagyár történetével is. Az emlékház meglátogatása után felkerestük egyházközségünk volt kántorát, Iszlai Bélát, aki annak idején, ezelőtt 8 évvel kijelentette, teológiára megy és lelkipásztor lesz, ez sikerült is neki, beosztott lelkész Parajdon nt. Kántor Csaba lelkész irányítása alatt. Örvendetes találkozás volt ez, Isten áldását kívánjuk további munkáságára. Visszatérve szálláshelyünkre még maradt időnk szétnézni az udvaron, megcsodálni a Küküllő sebes folyását, a szaunát, az épülő halastavakat és sportpályát. Ismerkedni kezdünk: új presbiterek a régi-ekkel. Egyikünk halászik, másik aktív kiránduló, harmadik gyermekei külföldön, szeret főzni, azonban egy szónak is száz a vége, elhatároztuk, hogy hagyo-mányt teremtünk, szükségünk van az ilyen kiruc-canásokra, hiszen így forr össze a csapat. Krisztusban egy test vagyunk, és úgy, ahogyan az emberi testrészeknek megvan a maguk feladata, nekünk is, látszólag függetlenül dolgoznak, de ugyanakkor szolgálnak és segítenek egymásnak. Adja az Úr Isten, hogy így váljunk egy testté és lélekké, tudjunk engedelmeskedni Jézus Krisztusnak, szolgálni és segíteni egymásnak, együtt dicsérve szüntelen a nagy Istent. A mi Istenünk az ÚR! Felsőváros presbiteriuma Parajdon

I. évfolyam,11. szám 7 Test és lélek A fejfájás Na, ez az én témám gondolják sokan hiszen nincs olyan ember, aki életében legalább egyszer ne tapasztalta volna meg ezt a fájdalomérzetet. Minden testi tünetre igaz, hogy nemcsak az a kérdés, hogy mitől van, hanem az, hogy hogyan szabadulhatunk meg tőle. Majdnem soha nem fekszünk le úgy, hogy gondolati szinten valami ne foglalkoztatna minket. Naponkénti tréninget igényel a minden gondotokat őreá vessétek (1Pét 5,7) elég minden napnak a maga baja (Mt 6,34) tanítások begyakorlása. Feküdj le és engedd el, az aznapi problémákat, gondolatokat. Éjjel úgysem te, hanem Isten oldhatja meg, oldhatja fel azokat. A fej a fentet, míg a test a lentet szimbolizálja. A fejet tekintjük annak a helynek, ahol az értelem, az ész, a gondolkodás székel. Aki fejetlenül cselekszik, az értelmetlenül cselekszik. Ha elcsavarják valaki fejét, nem számolhatunk azzal, hogy hideg fejjel fog cselekedni. Az irracionális érzések, mint a szerelem, különösen veszélyeztetik a fejet legtöbben elveszítik a fejüket, ha szerelmesek. Vannak keményfejű emberek is, akiket sosem fenyeget a veszély, hogy elveszítik a fejüket, még akkor sem, ha fejjel mennek a falnak. Addig törjük a fejünket teljességgel felesleges dolgokon, míg nem kezd zúgni a fejünk. A feszültség okozta fejfájás hirtelen kezdődő, diffúz fejfájás, többnyire nyomás, mely órákon, napokon, heteken át tarthat. A fájdalom az erek túlfeszült állapotának a következménye. A feszültség okozta fejfájás esetében többnyire a fejizomzat, a váll izmai, a nyaktáji izmok és a nyaki csigolyák környékén lévő izmok is merevek. Általában olyan élethelyzetekben lép fel, melyekben erős teljesítménykényszer alatt állunk, kritikus helyzetekben, amik testi, lelki erőnket túlfeszítik. A felfelé vezető út könnyen vezet a felső pólus, a fej túlhangsúlyozásához. Aki csak a fejet tartja figyelemre méltónak, aki csak a racionális, ésszerű, értelmes dolgokat fogadja el, és csak ezek szerint akar élni, az hamarosan elveszíti kapcsolatát az alsó pólussal, s így elveszíti gyökereit, melyek tartást adnak az életben. Az ember két centrális szerve a szív és az agy: az érzés és a gondolkodás. Korunk s kultúránk emberének agya különös mértékben kifejlődött, ezért állandóan ki van téve annak a veszélynek, hogy másik létfontosságú szervét, a szívet elhanyagolja. Egyik sem fontosabb, mint a másik, a titok az egyensúly megteremtésében van. Ha valamit érzek, vizsgáljam meg az értelmemmel is, csak akkor cselekedjem, ha valamit gondolok, érezzek is azzal kapcsolatban. A fejnek nem szabad önállósítania magát, nem szabad a test, a szív nélkül döntenie. Mire is használjuk értelmünket? Énünk, életünk bebiztosítására. Semmi ne történjen a saját életemben anélkül, hogy azt ne én terveztem és kiviteleztem volna. Ha a gondolkodás leválik az alsó pólusról, saját gyökereiről válik le. Aki csak a fejét követi, szédítő magasságokat mászik meg anélkül, hogy valahová le lenne horgonyozva nem csoda hát, ha kóvályog a feje. Ha fejfájásunk riadót jelez, itt az ideje, hogy feladjuk korlátolt akarnokságunkat, feltörekvő b e c s v á g y u n k a t, k e m é n y f e j ű s é g ü n k e t, csökönyösségünket. Itt az ideje, hogy pillantásunkat lefelé irányítva gyökereinkre koncentráljuk, és felfelé tekintve bízzuk az Élet Urára az életet. Kérdezzük meg magunktól, legalább naponta egyszer: Min töröm a fejem? A törekvésemmel megoldódik az aktuális probléma? N e m t ö r e k s z e m - e t ú l s á g o s a n a z érvényesülésre? Gondolkodással akarom helyettesíteni a cselekvést? Vajon nem Istenre kellene bízzam azt, ami amúgy sincs az én hatalmamban? Hitbéli edzésben részesültek a fiatalok folytatás az 5-ik oldalról részesíteni kell ebben az ígéretben. Itt nem állhat meg a folyamat, a gyereket taníttatni kell, hogy majd a konfirmációban megerősíthesse a keresztség által kapott elhívását, s így a gyülekezet teljes jogú tagjává válhasson. Arról is hallhattunk, hogy régen voltak, akik halogatták a keresztséget, azt gondolván, hogy ez által megspórolnak bűnöket. Nüsszai Gergely tanításában azonban kijelenti, saját magukat csapják be azok, akik így gondolkodnak. Bár a keresztség által megtisztul az ember és megbocsátatnak bűnei, az azután elkövetett bűnök sem maradnak bocsánat nélkül. A gyógyulás ellenszere az úrvacsorában rejlik, ezért fontos, hogy a fiatalok a konfirmáció által bekapcsolódjanak a gyülekezetbe és éljenek a sákramentummal. Amennyiben nincs utánpótlás, az idősebbek hite is eltompul, hiszen szükség van a hittel teljes ifjúság lelkesítő erejére. Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte, amelyet lelkipásztorok és a helyi ifisek vezettek összesen tíz csoportban. Érdekes alternatív p r o g r a m o k v á r t á k a r é s z t v e v ő k e t. K é t fórumbeszélgetésre is sor került, az egyik a fő témához kapcsolódóan a keresztségről szólt, a másik pedig a párkapcsolatról, a fiatalok által kedvelt, örökzöld témáról. Ezen kívül volt filmklub, barkácsolás, városnézés, de részt lehetett venni dicsőítésen és imasétán is. Délután ifjúsági istentisztelettel folytatódott a találkozó, amelyen Csenteri Levente lelkipásztor hirdetett igét. Ezt követően szabadon beszélgettek a fiatalok, illetve játékra is volt lehetőség. Az alkalom lelkülete tükröződött az éneklésben és a közösségi tevékenységekben, valamint a barátságok létrejöttében és elmélyítésében. Becze Dalma, újságíró, Marosvásárhely Gállné Szabó Tünde református lelkész, Várhegy

Maros-Mezőségi Kéve Presbiterek Tábora Fotó pályázati felhívás A Maros-Mezőségi Kéve fotópályázatot hirdet egyházmegyénk fiataljai számára (29 éves korig), Helyem az egyházban címmel. Olyan pályaműveket várunk, melyek valamilyen formában kifejezik az egyén Istennel, egyházzal való kapcsolatát, a keresztyén közösségben betöltött szerepét. Tehnikai követelmények: legkevesebb 5 mega pixel, számitógépes feldolgozás estén igényt tartunk az eredetire is. Gép leírás kötelező, a saját gépet használni. A pályadíjak a következők: I.díj 200 lej (A Presbiteri Szövetség felajánlása) + értékes könyvcsomag II.díj - 150 lej (a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye felajánlása) + értékes könyvcsomag III.díj 100 lej (a Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesületének felajánlása) + értékes könyvcsomag. Egy pályázó maximum 5 pályamunkát küldhet be elektronikus formában, ajánlót a 300 dpi felbontás a marosmezosegikeve@gmail.com e-mail címre, a pályázó nevével, életkorával, lakhelyével, gyülekezetének nevével. Egy pályázó csak egy díjat nyerhet el. A pályázatra beküldött fényképekkel a Kéve havilap szabadon rendelkezik. Pályázati határidő: 2014. április 20., éjfél. Eredményhirdetés a májusban megtartandó Kéve ünnepség keretein belül (részletekkel hamarosan szolgálunk). Jó fotózást kívánunk mindenkinek!! Nagytiszteletű Esperes Ur és Presbiterek! Ez év folyamán is meg szeretnénk szervezni a presbiteri továbbképzőt. A tábor színhelye most Beszterce lesz. Szeretettel hívunk és várunk minden egyházmegyéből presbitereket és azok feleségét/férjét. A továbbképző tábor időpontja július 21-27 (hétfő reggeltől vasárnap délig). Az előadások megszervezése folyamatban van. Amint a programot véglegesítjük, közölni fogjuk. A tábor szállás és étkeztetési költségei fejenként kb. 40 lej/nap. Bővebb információkat kaphatnak Pályi Józsefnél telefonon a 0728-983916; 0365-446183 vagypalyiagnes@yahoo.com Presbiteri szeretettel: PÁLYI JÓZSEF elnök! Gyülekezeteink: Marosvásárhely IV. Meggyesfalva A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye lapja Kiadja a Maros-Mezőségi Református Egyházmegy Esperesi Hivatala Marosvásárhely Bernády tér, 3. Tel: 0265-250051 marosmezosegikeve@ gmail.com www.refmarosmezo.ro Főszerkesztő: Les Zoltán Szerkesztők: Jakab István, Domahidi Béla, Nemes Gyula, Gállné Szabó Tünde, Szabó László Tördelőszerkesztő: Molnár Csaba Támogatók: TIMKO Blondy Románia Tiberiuglas Presbiteri Szövetség A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye gyülekezetei és hívei PCHOUSE Ent er ISSN 2359 8751 ISSN-L 2359 8751 NYOMDA Novaprint Management SRL Marosvásárhely Marosvásárhely VI. egyházközsége a város nyugati részén, az egykori Meggyesfalva területén alakult Az egykori települést Orbán Balázs ilyennek látta: A paniti völgyön lemenve, ( ) a Maros terére érünk ( ), a Mezőség szűk, korlátolt vidékei után jóleső ezen nyílt, barátságos térre kijutni ( ) a Vásárhelyen alól következő első helység Meggyesfalva, egy a Maros bal partján szép, regényesen fekvő falu, melynek kunyhói közül büszkén emelkedik ki a gróf Lázár-kastély. Homlokzatán ennek is ott van a Marosszék több úrlakjain divatos ( ) felirat: Isten a fő gondviselő. Egyháztörténeti múltját tekintve Megygyesfalva a szomszédos Kakasddal 1673-ig a nagy, Nyárád-menti község, Káposztásszentmiklós filiája volt. A tordai zsinat engedélyezte a két gyülekezet leválását, egy községet alkottak, de saját felváltva szolgáló lelkészt tarthattak. Az 1700-as években Meggyesfalván székely protestánsok laktak. Református templomuk is volt, amit 1716-ban gróf Kornis Zsigmond erővel elfoglalt, a jezsuitáknak adott. A falu, templomával együtt, református népének nagy részét is elveszítette (kiköltöztek, illetve római katolikussá lettek). A Meggyesfalvi református egyház életéről és fejlődéséről 1937-ig csupán annyit tudunk, hogy a gyülekezet templom és lelkészi lakás nélkül a kakasdi egyház leányegyházközsége. 1937 őszén a gyülekezet Kali Nagy Rózától dr. Bernády Györgyné kölcsönzött pénzéből épületet vásárolt, amelyet december 11-én istentiszteleti helynek szentelt fel. 1940. december 8-án mondta ki a presbitérium az egyházközség anyásítását. Akkortól lett állandó lévita lelkésze és a református iskolában tanítója. 1948-ban, az iskolaépület és a tanítói lakás államosításával, újra istentiszteleti hely nélkül maradt a gyülekezet. Attól kezdve az istentiszteleteket házaknál tartották. 1959-ben a presbitérium kérte az azonos k ö z i g a z g a t á s i te r ü l e te n l é v ő, A l s ó v á ro s i gyülekezethez való csatolását. 1974-ben a leányegyházközséget a Marosvásárhely Vártemplomi anyaegyházközséghez csatolták. 1978-ban, a hívek adakozásából vásárolt épületet a gyülekezet imaházzá építette át. Az 1981. szeptember 13-ai felszenteléssel beteljesedett a gyülekezet 200 éves álma: végre van istentiszteleti helye, újra anyaegyházzá lett. A többször átépített imaházat a gyülekezet 1996. szeptember 15-én szentelte templommá. A kiköltözés és elhalálozás miatt állandóan csökkenő lélekszámú gyülekezet 2009-ben segédlelkészi lakás építésébe kezdett, amelyet Isten dicsőségére, be is fejezett. Orbán Dezső lelkipásztor