II. TÖRTÉNELEM II. 1. Az Ószövetség utolsó híradásai: Ezsdrás Nehémiás

II. TÖRTÉNELEM II. 1. Az Ószövetség utolsó híradásai: Ezsdrás Nehémiás A bibliai könyvek sorrendje egyetlen kánon szerint sem egyezik meg az azokban tárgyalt események történeti sorrendjével. A héber kánon a szent iratok harmadik csoportjával, az Írásokkal (héberül Kötuvim), és abban is a Krónikák második könyvével zárul. A ma kezünkben lév ószövetségi Szentírás pedig a Kispróféták könyveivel, ezen belül Malakiás próféciáival fejez dik be. A történelmi kutatások azonban azt mondják, hogy a feldolgozott, leírt események sorrendjét tekintve az Ószövetség utolsó történelmi híradásaiként Ezsdrás és Nehémiás könyveit kell tekintenünk. Ebb l a két könyvb l kaphatunk információkat Isten népe életér l a Kr.e. 538-433 közötti évekre vonatkozóan. 1 A korszak történelmi áttekintését a folyamatosság érdekében azonban még egy lépéssel korábbról szeretném kezdeni, a Dániel könyve 5. részében leírtak alapján, ahol Bélsaccar babiloni király lakomájának történetét olvashatjuk. A bortól megmámorosodott király megparancsolta, hogy hozzák el azokat az ezüst és arany edényeket, melyeket se, a Jeruzsálemet meghódító Nebukadneccár rabolt el a szentélyb l. Amikor a király és a vendégek ezekb l a kelyhekb l ittak, megjelent a falon egy írás, melyet a jelenlév k közül senki sem tudott megfejteni. Ekkor hívták el a tudós zsidó férfiút, a Jeruzsálemb l elrabolt, és a babiloni udvarban nevelkedett Dánielt, aki az alábbiak szerint fordította le a titokzatos írást: Ez az az írás, amelyet fölíratott: mené mené tekél ú-parszin. Ez pedig a szavak magyarázata: A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könny nek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta. (Dán 5:25-28) 2 Dániel értelmezése Isten szava beteljesedett, Babilóniában lehanyatlott a nap, és Círus 3 perzsa király vezetésével megkezd dött a kétszarvú kos (Dán 8:4), vagyis a méd-perzsa birodalom uralma a térségben. Már Ézsaiás próféta megjövendölte, 4 hogy Círus perzsa királyt Isten saját követévé tette. A fogságban él zsidók ezzel a reménységgel néztek az új uralkodóra, aki hamarosan be is váltotta a hozzá f zött reményeket, és egy évvel Babilóniába való bevonulása után, vagyis Kr.e. 538-ban megadta a zsidóknak az engedélyt, hogy visszatérhessenek hazájukba, és 1 Pálúr László: Táblázatok bibliai korok áttekintéséhez 15. o. 2 Itt és a továbbiakban is a bibliai idézeteket a Biblia Magyarázó jegyzetekkel (Kálvin János Kiadó, Budapest, 1996) alapján közlöm. Ett l való esetleges eltéréseket külön jelzem. 3 II. (Nagy) Kürosz, uralkodott: Kr.e. 559-530 4 Ézs 45:1-4 8

újjáépíthessék a lerombolt várost és a templomot. Ennek a rendeletnek a felidézésével kezd dik Ezsdrás könyve: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában lev Jeruzsálemben. Aki csak az népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában lev Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! az Isten Jeruzsálemben. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára. (Ezsd 1:2-4) Bár ennek a rendeletnek a Biblián kívül nincs nyoma, azonban tartalmában és mondanivalójában teljesen megegyezik azokkal az egyéb rendeletekkel, melyeket Círustól más helyeken följegyezve találunk, s melyek szerint Círus politikájának alapelve így hangzott: szolgálni fogja a legy zött népek Isteneit. Ezt tartalmazza pl. a Kürosz-henger, mely Círus általános politikai elképzeléseit fogalmazza meg. 5 Ezen rendeletnek megfelel en térhetett tehát vissza Kr.e. 537-ben az els nagy csoport Júdeába. A zsidó történelmi források negyven-ötvenezer embert férfi, asszony és gyermek említenek. A Babilóniában maradók akik koruk, testi gyengeségük, vagy mert már megszokták a szám zetés földjét, s ezért nem tartottak velük is hozzájárultak a tervezett építkezéshez, átadták vagyontárgyaikat a hazatér knek. Círus még a babilóniak által zsákmányolt templomi kincseket is visszaadta a zsidóknak, hogy vigyék magukkal, és helyezzék el azokat eredeti helyükön, a szentélyben. A Jeruzsálembe érkez csoport élén Zerubbábel, 6 egy Dávid házából származó férfiú állt, akit Círus Júdea helytartójának nevezett ki. Vele együtt érkezett Józsua ben Jócádák, aki az újjáépül szentélyben a f papi tisztet hivatott betölteni. A hazatér k több hónapos fáradtságos menetelés után érték el az ígéret földjét. Miután megérkeztek, mindenki eredeti származási helyére, ill. családjának volt lakóhelyére tért vissza, így népesült be újra Jeruzsálem és környéke. Fontos megjegyeznünk, hogy itt csak a második fogságba vitelkor megnevezett két törzs utódairól van szó. Az északi tíz törzs, akik Kr.e. 722-ben, Samária pusztulása után kerültek fogságba, szétszóródtak az idegen földön, nem tudták meg rizni zsidó identitásukat, 5 Everett Ferguson: A kereszténység bölcs je 339. o. a Círus-henger fényképe az 1. sz. mellékletben látható 6 Ezsdrás könyve (Ezsd 1:8;11) az els csoport élén visszatér k között Sésbaccart, Júda hercegét nevezi meg. Az írásmagyarázók és Biblia-kutatók véleményei eltérnek Sésbaccar és Zerubbábel személyér l. Van, aki szerint a kett ugyanazt a személyt takarja. Mások véleménye szerint el ször Sésbaccar tért haza, majd mivel már id s korú volt hamarosan bekövetkez halála után unokaöccse, Zerubbábel kapta meg a helytartói kinevezést, és tért vissza Júdeába, vezetni a letelepedés és újjáépítés folyamatát. 9

elt ntek a történelem süllyeszt jében. A zsidók kés bbi nemzedékei folyamatosan kutattak utánuk, számos legenda is keletkezett a tíz törzs rejtekhelyér l, életér l és majdani felbukkanásukról, a tény azonban az, hogy fogságba hurcolás óta létezésük nyomait sem sikerült felfedezni, tehát Izrael népe máig a maradék -ból, vagyis Júda és Benjámin törzséb l származókból áll. A hazatér k lelkesedése határtalan volt ezt legérzékletesebben a 126. zsoltár mondja el számunkra. 7 Azonban a hazatér k lelkesedése hamarosan megcsappant, hiszen az egykor tejjel-mézzel folyó ország helyett pusztaságot találtak. A háború pusztításának nyomai várták ket. A gazdátlan földeket felverte a gaz, az egykor virágzó sz l hegyek helyén tövises bozót burjánzott. A f város pedig romokban hevert. Mindent a nulláról kellett kezdeni. Még ezekkel a körülményekkel is megbirkóztak volna, azonban a természet mellett egy másik veszélyes ellenséggel is szembe kellett nézniük: az emberrel. Kr.e. 722-ben, amikor az északi tíz törzset fogságba hurcolták, helyükre a birodalom más részeir l betelepített emberek kerültek. Ezek az ott maradt zsidókkal elkeveredtek, azoknak szokásait átvették, azonban saját szokásaikat is megtartották. Ezt a keverék népet nevezzük samaritánusoknak, mivel legs r bben a korábbi f város, Samária körzetében telepedtek le. Ezek az emberek korábban nem sokat tör dtek Jeruzsálem újjáépítésével, most azonban féltékenyen figyelték a visszatér k tevékenységét. A teljes szembenállás pedig akkor alakult ki, amikor felajánlották segítségüket az újjáépítéshez, ezt azonban a visszatér k akik nem tartották a samaritánus népséget igazi zsidóknak nem fogadták el. Innent l kezdve minden erejüket és politikai befolyásukat latba vetették annak érdekében, hogy a munkálatokat lassítsák, ill. megállítsák. Áskálódásaiknak meg is lett az eredménye, és az építkezés több mint 10 évig szünetelt. Közben a Perzsa Birodalom élén uralkodók váltották egymást, és a trónra lép Dárius 8 ismét nagylelk en és támogatólag lépett fel a zsidókkal szemben. A próféták Zakariás, Haggeus fedd és lelkesít beszédeinek hatására, és a király engedékeny, s t támogató hozzáállásának köszönhet en folytatódott az építkezés, és Kr.e. 516-ban, éppen 70 évvel az els szentély lerombolása után sor kerülhetett a második szentély felavatására. Az ország minden részéb l és a diaszpórából is özönlöttek az emberek, fiatalok és öregek Jeruzsálembe, hogy részt vehessenek a felszentelési ünnepségen, melyet Zerubbábel és Józsua f pap vezetett. 7 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vet magját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza! Zsolt 126 8 I. Dareiosz, uralkodott: Kr.e. 522-486 10

A szentélyavatással kapcsolatban megható jelenet folyt le. Sokan, akik még emlékeztek az els szentélyre, könnyezve hasonlították össze a salamoni szentély pompáját a második szentély sz k méreteivel, szegényes berendezésével. De Haggeus próféta megvigasztalta hallgatóit: csak rajtuk múlik, hogy a szegényesebb második szentély dics sége felülmúlja az els ét; mert egy templom dics sége nem a küls pompától függ, hanem a benne fohászkodók lelkének, áhítatának tisztaságától. 9 Sokan abban reménykedtek, hogy a szentély felépülésével megoldódtak a problémák, azonban mindannyiuknak keservesen csalódniuk kellett. Júdea perzsa tartományként, zsidó önkormányzat irányítása alatt m köd terület lett. A határok azonban szinte csak Jeruzsálemet és környékét fogták körül, a tartomány nem rendelkezett tengerparttal, a gazdasági életet a földm velés jelentette. A megélhetés mind nehezebbé vált, mivel rossz esztend k következtek: aszály, sáskajárás, rossz termés tette egyre nehezebbé a visszatértek életét. A kisparaszti rétegek egyre jobban eladósodtak, a nagybirtokosok és városi keresked k hiteleiket könyörtelenül megpróbálván behajtani saját honfitársaikat adták el rabszolgának. Az elkeseredés egyre n tt. A samaritánus közösség gazdaságilag jobb helyzetben volt, hiszen nem a semmib l kellett újat kezdeniük, így a zsidók számára a felemelkedés, az életben maradás lehet ségét jelentette, ha családi kapcsolatba kerülhettek a samaritánusokkal. Elindult a két nép egybeolvadása. A második honfoglalás lelkesedése megtört, fásultság lett úrrá a lelkeken. Ennek híre azonban eljutott a Babilonban maradottakhoz, akik nem nézték tétlenül népük lassú sorvadását. Ezért Kr.e. 458-ban, egy hazájáért és népéért lángoló lelk férfiú, Ezsdrás 10 pap és írástudó vezetésével aki a Biblia tanúsága szerint Áron házából származott 11 újabb csoport indult el Jeruzsálembe, hogy segítsen az ereci zsidóságon. Ezsdrás feladatot kapott Artahsasztá 12 perzsa királytól: vizsgáld meg Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint, amely a kezedben van (Ezsd 7:14), vagyis állítsa helyre a Tóra tekintélyét a hanyatló országban, ill. tanítsa meg ennek parancsait azoknak, akik nem ismerik, vagy elfelejtették azokat. 9 Hahn István: A zsidó nép története 29. o. 10 A Biblia-kutatók és Izrael történelmével foglalkozó tudósok véleménye megoszlik abban a témában, hogy Ezsdrás és Nehémiás milyen sorrendben, mikor tértek vissza Júdeába, melyik perzsa nagykirály uralkodása alatt végezték feladatukat. A többség azt az álláspontot képviseli, melyet a dolgozatban én is átvettem. Vagyis az események I. Artaxerxész (Kr.e. 465-424) uralkodása alatt történtek, el ször Ezsdrás érkezett, majd Nehémiás, aki ellátta a helytartói tisztséget is, és aki a dolgozatban leírt események után pár évvel újra visszatért Júdeába, ismét helytartói min ségben. 11 Ezsd 7:1-5 12 I. Artaxerxész, uralkodott: Kr.e. 465-424 11

Arra a kérdésre, hogy konkrétan mi volt az a törvény, amellyel a kezében Ezsdrás hazatért, nem tudunk egyértelm en válaszolni. Az, hogy egy mindenest l új, a nép el tt teljesen ismeretlen törvényr l lenne szó, értelmetlen állítás lenne. Már a Babilonban él zsidók is Mózes törvényét tartották kötelez nek magukra nézve, így ezt a hazatért emberek is ismerték. A kérdés inkább úgy hangzik, hogy Mózes mind az öt könyvét, tehát a Pentateuchost vitte magával Ezsdrás, vagy csak a Deuteronómiumot, vagyis Mózes ötödik könyvét. S t olyan nézetek is vannak, hogy a nem végleges formába öntött Papi Elbeszélésgy jteményt és az ahhoz f zött különböz kultuszi és egyéb szabályokat vihette magával, és olvasta fel az egész nép el tt Ezsdrás. A vélemények tehát a kutató szakemberek körében is nagyon eltér ek. De igen valószín, hogy az egész Pentateuchus a kezében volt, s ezt tette a gyülekezet hitének és kegyességének kötelez zsinórmértékévé. A Tóra Ezsdrás kora után nemsokára ilyen tekintélyre emelkedett, s kézenfekv annak feltételezése, hogy ez volt az a törvény, amit magával hozott. 13 A hazatér Ezsdrás megállapította, hogy az országban siralmas állapotok uralkodnak. A Tóra törvényeit megszegték, a szombatot megszentségtelenítették, és ebben a zsidó el kel k és a papság sem jelentett kivételt. 14 Ezsdrás tehát el ször az erkölcsök helyreállításának munkájához fogott. Mivel a baj gyökerét az idegen szokások átvételében, ennek okát pedig a samaritánusokkal való keveredésben, a vegyes házasságokban látta, szigorú parancsot adott a samaritánus népt l való teljes különválásra. A Biblia leírja ennek a döntésnek minden fájdalmát. Hiszen családok törtek szét, gyermekek kerültek távol apjuktól. Ma is vannak, akik megkérd jelezik ennek a döntésnek a humanitárius voltát és szükségességét. Tudnunk kell azonban, hogy Ezsdrás ezzel a parancsával csupán Isten törvényének betartására kötelezte a népet, megóvva ezzel ket attól, hogy teljesen elveszítsék hagyományaikat és vallásuk tisztaságát, vagyis zsidó identitásukat. Azonban a vallási élet megtisztítása nem oldotta meg a bajokat. A Babilonba eljutó hírek még mindig arról szóltak, hogy otthon baj van. Így került sor arra, hogy Ezsdrás után 13-14 évvel a zsidó nép egy másik lánglelk vezet je, Nehémiás is útra kelt erec Izrael felé. Nehémiás nem volt pap, nem volt írástudó, mai fogalmaink szerint politikus volt, a szó nemesebb értelmében. A perzsa királyi udvarban teljesített szolgálatot, a király közvetlen környezetébe tartozott. Ezt a kényelmet és méltóságot hagyta ott, hogy népén segíthessen. Hazatérve felismerte, hogy a bajok közül csak az egyik okot kezelték a vallási tisztogatással. A nép életében azonban legalább ilyen súlyos gondot jelentettek a gazdasági 13 John Bright: Izráel története 378. o. 14 Jacob Allerhand: A zsidóság története Ókor 73. o. 12

és politikai problémák. Nehémiás látta, hogy a kis nemzetnek ezeken a területeken is meg kell er södnie, ezért hazatérése után azonnal hozzálátott, hogy Jeruzsálem várfalát újjáépítse, ezáltal a f város biztonságát megteremtse. A környez népek ellenállása, áskálódása, s t fegyveres támadásai ellenére Nehémiás elérte, hogy a nép közös munkával 52 nap alatt felépítette a város falait. Óriási teljesítmény volt ez, hiszen különösen nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. 15 Nehémiás következ feladatának a gazdasági élet helyreállítását tekintette. Ebben is jó példával járt el l, hiszen saját helytartói fizetésér l is lemondott, azt felajánlotta a szegények javára. Saját vagyonából tartotta el magát, és egész udvartartását. Azonban ugyanezt a nagylelk séget, testvéri hozzáállást várta el minden honfitársától. Az eladósodott paraszti rétegnek visszaadatta a földjét, és mindenki köteles volt elengedni a felhalmozott adósságokat. Ezentúl egyetlen zsidó sem adhatta el zsidó honfitársát rabszolgának, s t az idegenbe került rabszolgákat is kiváltották. A vidéki lakosság egy tizedét betelepítette Jeruzsálembe, hogy a f város gazdasági élete fellendüljön. A szent város kapui egész nap nyitva voltak a kereskedelem számára a szombati napot kivéve. Számba vette a származásuk szerint szóba jöhet papokat és lévitákat, és kötelezte a népet, hogy újra adja meg mindazt, ami a szentély fenntartásához és a papok és léviták ellátásához szükséges. Nehémiás reformjainak meglett az eredménye. A gazdasági élet felpezsdült, az emberek biztonságérzete megn tt, és nem utolsó sorban a közösen végzett munka felkeltette a népben az együvé tartozás, a testvériség érzését. Nehémiásnak köszönhet tehát, hogy az identitásában meger söd zsidóság el tt Ezsdrás felolvashatta Isten Törvényét, a Tórát. Ez Kr.e. 444-ben történt. Nagy összegyülekezés volt, amikor Ezsdrás pap és írástudó vezetésével az egész nép el tt fejezetr l fejezetre olvasták és magyarázták a Törvényt: Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. (Neh 8:8) A megértett ige az embereket b nbánatra indította, így ennek az eseménynek messze- és mélyreható következményei lettek. A közösség tagjai, vének, papok és léviták aláírtak egy szerz dést, melyben az alábbiakat vállalták: nem kötnek házasságot nem-zsidóval; megtartják a szombatot; betartják a föld szabadságévét; a papoknak és lévitáknak a felajánlást és a tizedet megadják; minden esztend ben beszolgáltatják a szentélynek az els termést. 15 A várfal épít i, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik épít nek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. (Neh 4:11-12) 13

Ez az esemény dönt jelent séggel bírt a zsidók további történetében. Ett l kezdve ugyanis a Tóra a mindennapi életet szabályozó törvénnyé lett. Most már nem csak a papok, hanem az egész nép mindennapi életére kihatással bírt, a zsidó nép ekkor lett a Könyv, a Törvény népévé. A vallástörvény, mint valami kemény véd burok borult rá a zsidó nép lelkére. Sokszor látszólag (sohasem igazán!) elzárta a külvilágtól, de mindenkor legalábbis uralmának évszázadaiban biztosította a bels fejl dést, a zsidó szellem és a zsidó nép fennmaradását. A politikus Nechemja segítségével diadalt aratott Ezra, a vallás embere. Hogy a vallásos szellemnek ez a gy zelme ne legyen mulandó, Ezra és Nehemja életre hívták az ú.n. Nagy gyülekezetet 16 (héberül ha-kneszet ha-gdolá). Ez a testület arra volt hivatva, hogy e két vezet férfiú a politikus és az írástudó távozása után is biztosítsa a fejl dés folytonosságát. Álljunk meg egy pillanatra két fogalomnál, hiszen a zsidóság életének jelen dolgozat keretében vizsgált id szakában mindkett újra és újra el bukkan, és jelent séggel bír. Mit is értünk az alatt a szó alatt, hogy írástudó (héberül szófér)? Mint már írtam, a Babilóniába hurcolt két zsidó törzs megtartotta seik szokásait, a Tóra törvényeit. A templom ugyan elveszett számukra, de a fogságban is megtartották az ünnepnapokat és a szombatot. Áldozatok helyett el térbe került a Tóra olvasása, magyarázása, értelmezése. Ahhoz, hogy az egész nép körében hozzáférhet vé váljon az Írás, soksok Tóra-tekercsre volt szükség. A Tóra könyveit tehát folyamatosan másolták. Ez a másolás rendkívül felel sségteljes feladat volt, a zsidók ugyanis nagyon vigyáztak arra, hogy az Isten által diktált szövegeket teljes h ségükben, pontosságukban meg rizzék. A másolással csakis bölcs, a Tórában járatos férfiak foglalkozhattak. Ezeket a férfiakat szóférnak nevezték. Feladatuk tehát a Tóra szövegének minél tökéletesebb megismerésében és meg rzésében állt. Ez pl. azt is jelentette, hogy a Tóra egyes bet it megszámlálták, megolvasták, így is ellen rizve a másolás pontosságát. Ezek a szóférok vezették be az ún. kvadrátírást is, mivel a korábban óhéber írással leírt Tóra-szövegek egyre nehezebben voltak olvashatók. A héber kvadrátírás az a négyzetes írás, mely ma is használatos a zsidóság körében, s eredete az asszír (arámi) írásra vezethet vissza. Érdekesség, hogy a régebbi írásformát csupán a szamaritánus Szentírás rizte meg a ma él k számára. Ezen szóférok, írástudók szerepe a következ századokban egyre jelent sebbé vált. Bel lük alakul ki a vallási vezet k új rétege. Az írástudó fogalma egyenrangúvá válik a bölcs fogalmával, hiszen a legbölcsebb ember a zsidók között az az ember, aki a szent 16 Hahn István: A zsidó nép története 32. o. 14

iratok tudósa. Az írástudók veszik át a papok és próféták szerepét, k magyarázzák a törvényt és értelmezik az írásokat. Szerepük fokozatosan alakul, az Újszövetség korában megítélésük már nem volt egyértelm en pozitív (lásd kés bb). A másik jelent s és új fogalom: a Nagy Gyülekezet. Ez egy 71 tagú testület, mely f ként tudósokból állt, akik vallási-jogi-törvénykezési kérdésekr l tanácskoztak, és a második szentély korában végig meghatározó, vezet szereppel bírtak a zsidó nép életében. Ennek a Nagy Gyülekezetnek lesz az utóda a Szanhedrin, mely testülettel az Újszövetség lapjain találkozhatunk. Ezsdrás és Nehémiás m vének bemutatásával végz dik tehát Izrael történetének azon része, melyet az Ószövetség lapjain rögzítve megtalálhatunk. E két embernek és az általuk felállított vezet testület, a Nagy Gyülekezet m ködésének köszönhet, hogy a zsidók parányi csoportját nem nyelték el a következ évszázadok. II. 2. A perzsa birodalom hanyatlása és bukása; az új hódító: Nagy Sándor A történelemnek (is) ura Isten. Maradjunk tehát az útmutatásánál, és következ nagy témánk bevezetésének kiindulópontjául szolgáljon ismét Dániel könyvének látomása. Majd azt vettem észre, hogy egy kecskebak jön napnyugat fel l az egész föld fölött, nem is érintve a földet. Ennek a baknak a két szeme közt egy hatalmas szarv volt. Amikor odaért a kétszarvú koshoz, amelyet a csatorna mellett láttam állni, rárontott teljes er vel. Láttam, hogy mikor a koshoz ért, nekivadulva felöklelte a kost, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt annyi ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre terítette, megtaposta, és nem volt, aki a kost megmenthette volna hatalmától. (Dán 8:5-7) A látomás magyarázata pedig így hangzik Gábriel szájából: Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya. A sz rös bak a görögök királya; a két szeme között lev nagy szarv az els király. (Dán 8:20-21) A történések pedig az isteni szó szerint beteljesedtek. A Babiloni Birodalmat elsöpr Méd- Perzsa Birodalom Kr.e. 539-331-ig uralkodott a térségben, amikor megjelent a színen a görög földr l érkez új hódító, Macedónia, és uralkodója, aki Nagy Sándor néven vonult be a világtörténelembe. A Perzsa Birodalom a Kr.e. IV. századra meggyengült, fölbomlóban volt. A központi hatalommal szemben egyre er södött a tartományok helytartóinak, a szatrapáknak a hatalma. Ez a méltóság a családon belül örökl dött, a tartományok gyakran a birodalmon belüli kis államokként m ködtek, a szatrapák önálló belpolitikát folytattak, és egyre er sebben próbálták külpolitikájukban is függetleníteni magukat a királyi hatalomtól. A 15

perzsa hadsereg is felbomlóban volt, mindinkább zsoldoshadseregként m ködött, soraiban jelent s számban megjelentek a jól képzett görög katonák. Görögország ebben az id szakban sok kis városállamból, poliszból állt. Azonban ott is válság alakult ki, mivel a görög társadalom már kimerítette a városállamok politikai rendszere által nyújtott fejl dés lehet ségeit. A túlnépesed görög városok lakóinak egy része Kis-Ázsiába vándorolt, ahol perzsa uralom alá kerültek, más részük zsoldos katonaként próbálta megélhetését biztosítani, pl. a perzsa hadsereg soraiban is. A görög városállamok és a Perzsa Birodalom közötti háborúskodás folyamatossá vált, és többnyire a perzsák gy zelmével végz dött. (Mindenki számára ismeretes kivétel pl. a Kr.e. 490-ben lezajlott marathóni csata.) A görögök további gazdasági fejl dése igényelte a terjeszkedést. Azonban a meggyengült Perzsa Birodalmat is csak közös összefogással lehetett volna legy zni. Az eddig vezet szerepet betöltött poliszok azonban Théba, Spárta, Athén nem akartak sem összefogni, sem pedig kiengedni kezükb l a vezet szerepet. A kialakuló politikai anarchiából kivezet úthoz új módszert, új er t kellett találni. Ez az er a távoli északon, az Olümposz havas csúcsain túl már létezett, úgy hívták: Macedónia. Meger södése és felemelkedése II. Fülöp (Philipposz) király (Kr.e. 359-336) uralkodása alatt következett be. II. Fülöp erélyes, nagyra tör férfi volt. Tíz évig túszként élt Thébában, és ott nagyon sok mindent megtanult. Hazatérve el ször is könyörtelenül eltávolította vetélytársait, majd nekiállt megvalósítani katonai reformjait: tökéletesen átszervezte a hadsereget. Célja ugyanis a görög városok összefogásának megvalósításával melyet akár er szakkal is el akart érni a Perzsa Birodalom legy zése volt. A hadseregben végrehajtott reformok közül kett t emelek ki, melyek azonban az egész görög harcmodort megváltoztatták, és ezáltal lehet vé tették az utód, Nagy Sándor világhódító törekvéseinek megvalósítását. II. Fülöp a gyalogság egy részét egy egészen új típusú taktikai egységgé, ún. makedón falanxszá alakította. Ezt a falanxot minden oldalról tizenhat sort számláló zárt egységek alkották, melyeknek tagjai a rövid kardokon és a pajzsokon kívül hat-hét méter hosszú kétkezi lándzsával is fel voltak fegyverkezve. Lándzsáikat a széls sorokban álló katonák ferdén fölfelé tartották, a bels sorokban állók pedig az el ttük álló férfiak vállára fektették. Fülöp falanxa így óriási sündisznóhoz hasonlított; mivel más seregek sokkal rövidebb lándzsákat használtak, a makedón falanxot ha ez támadásba indult egyik 16

oldalról sem tudták elérni vagy megállítani. 17 Fülöp másik újítása a harci gépek el állítása és használata volt, melyeket f leg a városok ostrománál tudtak eredményesen használni. Ezeket a faltör kosokat 18 és ostromtornyokat Szicíliából behívott tervez kkel készíttette. Az átszervezett makedón hadsereg alkalmassá vált arra, hogy helyes vezetés mellett minden más hadsereget legy zhessen. II. Fülöp pedig jó hadvezérnek bizonyult, így néhány év alatt valamennyi szembeszegül görög városállamot legy zte; és jó diplomatának is bizonyult, mivel a számára teljes gy zelmet hozó khairóneiai csata (Kr.e. 338) után nem a görög poliszok teljes megsemmisítésére, hanem azok egységbe fogására használta fel erejét. Pánhellén szünmakhia (a görög államok szabad föderációja) kialakítását javasolta, mely szerint a városállamok belpolitikailag függetlenek maradnak, az egymással való háborúskodást beszüntetik, a külpolitika irányítását és a vitás kérdésekben való döntést egy szövetségi tanácsra bízzák, melyben minden tagállam egyformán képviselteti magát. A föderáció közös hadsereget hoz létre, melynek vezére a macedón király lesz. A legy zött városállamok elfogadták Fülöp javaslatát, és Kr.e. 337-ben a korinthoszi kongresszuson megkötötték a szövetséget. Fülöp másik javaslata az volt, hogy a föderációs hadsereg indítson szent háborút a perzsák ellen. Bosszulják meg, hogy Xerxész lerombolta és ezzel megszentségtelenítette a görög templomokat, szabadítsák fel a perzsa iga alatt szenved kisázsiai görög városokat, adjanak munkát az utakon kóborló görög katonáknak. És nem utolsó sorban megemlítette Perzsia végtelen gazdagságát és katonai gyengeségét. A föderáció ismét Fülöp javaslata mellett döntött, és megbízták t a szent háború vezetésével. Azonban ezt a hadjáratot II. Fülöp már nem tudta elindítani, mivel Kr.e. 336-ban udvari intrika áldozata lett, egy lakomán meggyilkolták. Fia, Alexandrosz követte a trónon, aki megvalósította, s t túl is teljesítette apja álmait. Nagy Sándor alakja legendává vált, és f leg a középkori költ knek köszönhet en életét romantikus történetek övezték. Az antik szerz k sokkal kritikusabban, mégis sokszor áradozva írtak róla. Testi szépségével, derekasságával és szellemi fürgeségével t nt ki; rendkívül becsületes, becsvágyó, a veszedelmekben pedig rettenthetetlen volt. Arrianosz Egészen rövid életet élt, de a lehet legtöbb és legnagyobb cselekedettel töltötte ki. Plutarkhosz Megtett mindent, amire halandó egyáltalán képes lehet. Quintus Curtius Rufus Ki is volt Nagy Sándor (Kr.e. 356-323), aki 33 év alatt ilyen hírnévre tett szert? 17 Vojtech Zamarovsky: A görög csoda 273. o. 18 Korabeli hadigépek rajzai láthatók az 1. sz. mellékletben (2. kép). 17

II. Fülöp macedón király és Olümpiasz, Neoptolemosz épeiroszi király lányának gyermeke volt. Nagy Sándort tizenhárom éves koráig Leonidász, anyjának egyik rokona nevelte. Ekkor Fülöp meghívta hozzá nevel nek Arisztotelészt, a kiváló görög filozófust. Arisztotelész három éven keresztül nevelte az ifjút, 19 és gondoskodott róla, hogy filozófiából, történelemb l és politikából, természettudományból és m vészetb l is elsajátítsa a fontos tudnivalókat. Alexandrosz tehát kora legm veltebb emberei közé tartozott. Arisztotelész neki ajándékozta az Iliász egy sajátosan kommentált példányát is, a történetírók szerint Sándor ezt a könyvet aztán állandóan magánál hordta. A fiatalember tanítója iránt haláláig hálát érzett, s nemegyszer hangsúlyozta, hogy Fülöpnek életét köszönheti, Arisztotelésznek pedig azt, hogy tudja, miként kell élnie. 20 Tizenhat éves korában apja magához hívta, innent l az ifjú a harcászatot kezdte megtanulni él ben. Tizennyolc évesen már részt vett a történelmi jelent ség khairóneiai csatában, ahol a lovasosztagot vezette, s jelent s érdemet szerzett a gy zelem kivívásában. Fülöp halála után nehéz helyzetbe került, mivel többen is áhítoztak a macedón trónra, és a föderációba tömörül görög városállamok is lehet séget láttak arra, hogy kilépjenek a kényszer szövetségb l. Azonban a nem egészen húszéves Sándor elfoglalta a trónt, és könyörtelenül hozzálátott, hogy tartósan biztosítsa is azt a maga számára. Vetélytársait kivégeztette vagy bebörtönöztette, majd a lázadó poliszok ellen vonult. Elrettentésül porig lerombolta Thébát, a mozgalom központját, a város lakóit katonái felkoncolták, vagy eladták rabszolgának. Jellemz Sándorra, hogy a városban egyedül a költ, Pindarosz egykori házát és a szentélyeket kímélte meg. Ez utóbbi a stratégia részét képezte, hiszen apjához hasonlóan is azzal indokolta a perzsák elleni hadjáratot, hogy meg kell torolni a görög templomok hajdani meggyalázását. A megrettent városokat újabb kongresszusra hívta össze Korinthoszba, ahol elérte, hogy a poliszok felújították a föderációt, és t választották meg a perzsaellenes hadjárat f vezérévé. Ilyen el zmények után indította el csapatait a Perzsa Birodalom ellen Kr.e. 334 tavaszán. A hadsereg 30.000 nehézfegyveresb l és 5.000 lovas katonából tev dött össze, valamint 160 hajóval rendelkezett. 21 Ostromgépépít k, hidászok és földmér k, történetírók, földrajztudósok és filozófusok kísérték, ami jelzi, hogy Nagy Sándor nem csak háborúban, hanem szellemi hódításban, valamint tudományos felfedezések rögzítésében is gondolkodott. A nagyravágyás és a kíváncsiság hajtotta el re. 19 Az ifjú Nagy Sándorról és nevel jér l készült rajz az 1. sz. mellékletben található (3. kép). 20 Vojtech Zamarovsky: A görög csoda 278. o. 21 Az adatok Vojtech Zamarovsky: A görög csoda c. könyvéb l származnak (279. o.). 18

Átkelve Kisázsiába els útja Ilionba vezetett, ahol áldozatot mutatott be eszményképének, Akhilleusznak a sírjánál. A monda szerint a templomban fegyverzetet talált, mely eredetileg Akhilleuszé volt. Ezt kicserélte a sajátjával. A hadjáratnak ez a romantikus kezdete lélektani szempontból rendkívül jelent s volt, hiszen a háborút mitikus h sök harcainak szintjére emelte. Az els csatára már Kr.e. 334-ben sor került, és Nagy Sándor seregei gy zelmet arattak, szétverve a perzsák nem túl egységes hadseregét, és megsemmisítve azok legüt képesebb egységét, a hozzájuk csatlakozott görög zsoldosokat is. Sándor el tt immár nyitva állt Ázsia kapuja, hiszen a csatában minden határ menti szatrapa elesett, a sereg megsemmisült, a f hader a király vezetésével pedig a szárazföld belsejében, kb. 1500 km-re állomásozott. Itt volt azonban még a perzsa hajóhad, mellyel nem tudott szembeszállni, így elhatározta, hogy megfosztja azokat támaszpontjaiktól. Ezért a tengerpart mentén délnek indult, harccal vagy harc nélkül elfoglalta a kiköt városokat. A városok többsége ugyanis Milétosz és Halikarnasszosz kivételével önként hódolt meg csapatai el tt. A telet Nagy Sándor Gordionban töltötte, itt készült fel a Kr.e. 333 tavaszán indítandó Szíria ellenes hadjáratra. Ebben a városban ismét egy olyan esemény történt, mely az évszázadok során legendává változott. Quintus Curtius Rufus így örökíti meg az eseményt Nagy Sándorról írt életrajzi m vében: Nagy Sándor, amint hatalmába kerítette a várost, bevonult a f isten templomába. Itt szemébe ötlött egy szekér, melyet köztudomás szerint Gordiosz, Midász atyja használt egykor. A szekér faragása szemernyit sem különbözött az olcsóbbfajta, széltébenhosszában elterjedt szekerekét l. De szembet n volt rajta a számtalan, egymásba gabalyodott, rejtélyesen összebogozott csomóval befont járom. Amikor a városlakók elbeszélték, hogy a jóshely jövendölése szerint az lesz Ázsia ura, aki megoldozza a kibogozhatatlan köteléket, Nagy Sándort heves sóvárgás fogta el, hogy teljesítse a jóslatot. A királyt phrügiaiak és makedónok tömege vette körül: az el bbiek feszülten várakoztak, az utóbbiak izgatottan bizakodtak a király vakmer ségében. A gyepl szíj ugyanis oly s r n össze volt bogozva, hogy hiába törték a fejüket, hiába nézegették, nem tudták kisütni, hol kezd dik és hol végz dik a csomózás. Nagy Sándor nekiveselkedett, hogy kibogozza, de némi aggodalom élt benne, nehogy baljós el jellé váljék medd vállalkozása. Sokáig hasztalan viaskodott a rejtett csomókkal, végül kijelentette: Nem számít, hogyan bomlanak szét! 19

És kardjával széjjelszabdalva minden egyes gyepl szárat, vagy kijátszotta a jóslatot, vagy beteljesítette. 22 Kr.e. 333-ban folytatódott a hadjárat és sor került a következ nagy csatára és nagy gy zelemre a kisázsiai Isszosznál. A túler ben lév perzsa hadsereg sem tudta felvenni a küzdelmet a jól szervezett görög hadsereggel. Miután Dareiosz 23 megfutamodott, véres öldöklés kezd dött. A perzsa hadsereg megsz nt létezni. A diadalmámor és a zsákmány hatalmas volt. A menekül király hátrahagyta pompásan berendezett táborát, melyet látva Nagy Sándor valósággal megnémult és csak ennyit mondott: >>Erre mondják hát, hogy királynak lenni!<< Az egész kincsb l csupán egy kis ládikót vett magához: kiszórta bel le az ékszereket, és az Arisztotelészt l kapott Iliászt helyezte el benne. 24 Ebben a csatában került Alexandrosz fogságába Dareiosz anyja, felesége és gyermekei is. Ezután Nagy Sándor ismét délnek fordult, Fönícia, Palesztina, Egyiptom felé. Néhány város ugyan makacs ellenállást fejtett ki; Türoszt csak héthónapi ostrom után sikerült elfoglalnia, bosszúból az életben maradt férfiakat, n ket és gyermekeket is rabszolgaságba vetette. Hasonló sorsra jutott Gaza városa is. Útközben érte utol a perzsa király levele, aki szerette volna visszakapni fogságba került családját. Ennek érdekében 10 ezer talentum váltságdíjat, egyik leánya kezét és az Euphratesz és Égei-tenger közötti területeket ajánlotta fel Nagy Sándornak. Cserébe azt kérte, hogy kössenek barátsági-szövetségi szerz dést. Az udvartartás egyik tagja rá akarta beszélni Alexandroszt, hogy fogadja el Dareiosz feltételeit, mondván: Ha én Alexandrosz volnék, elfogadnám. A király válasza tömör és nagyon kifejez volt: Istenemre én is, ha Parmenión volnék. Az anekdota melyet Plutarkhosz írt le jól tükrözi Alexandrosz elhivatottság érzését és gondolkodásmódját. Alexandros minden bizonnyal ismerte Aristotelés nézetét, amely szerint ha létezne egy mindenki mást erényeivel felülmúló ember, az istenhez lenne hasonló, s az illet nek kötelessége lenne uralkodni. A 24 esztend s király, aki évei csekély száma ellenére már világhódítónak mondhatta magát, joggal gondolhatta azt, hogy az erényeit senki nem múlhatja felül. Tehát joga van mindenki felett uralkodni. 25 Ezután a görög hadsereg már akadálytalanul vonult a Nílus völgyébe. Egyiptomban nem ütköztek ellenállásba. Az egyiptomiak gy lölték a perzsa uralmat, így a görögöket felszabadítóként fogadták. Az egyiptomi papság pedig Nagy Sándort Ammon-Ré f isten fiaként üdvözölte, és a régi fáraók utódának nyilvánította. A Kr.e. 332-331 telét Nagy 22 Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor története 9-10. o. 23 A perzsa nagykirályok sorában harmadik ezen a néven; uralkodott: Kr.e. 336-330 24 Vojtech Zamarovsky: A görög csoda 282. o. 25 Kertész István: Hellénisztikus történelem 84. o. 20

Sándor Egyiptomban töltötte, ahol a Nílus deltájában megalapította az általa alapított városok közül a legjelent sebbet: Alexandriát. Itt Nagy Sándor életének ismét egy jelent s, legendává váló eseménye történt. A téli hónapok alatt a király 600 km-t zarándokolt a Siva oázisban fekv Ammon szentélyhez, ahol a f pap állítólag elárulta neki származása titkát, hogy Ammon isten fia. Ammont a görögök Zeusszal azonosították. Ett l fogva Nagy Sándor Zeusz fiaként lépett fel, az indiai hadjárata után pedig birodalma minden népét l megkövetelte, hogy istenként tiszteljék. Sándor egyiptomi tartózkodása lehet séget adott Dareiosznak arra, hogy szétszórt seregeit újra egyesítse. A dönt csatára Kr.e. 331-ben a Tigris folyó közelében fekv Gaugamela falu mellett került sor, ahol a görög hadsereg végs gy zelmet aratott. Nem sokkal kés bb a menekül Dareioszt egyik szatrapája meggyilkolta, a királygyilkossal pedig Alexandrosz végzett. A perzsa birodalom meghódítása azonban még több, részben hegyi terepen vívott csatát jelentett, míg befejezésül elérkeztek Persepolisba, ahol Nagy Sándor felégette a perzsa nagykirályok legendás kincsekkel teli palotáját, és ezzel a jelképes cselekedettel befejezte a perzsák ellen vezetett hadjáratokat. Ezután már hódítóként folytatta háborúit azzal a céllal, hogy az egész ismert világot úgy, mint földön járó isten meghódoltassa. Eljutott Indiába, egészen az Indus vidékéig, azonban a trópusi betegségek, az egészségtelen éghajlat, a háborús viszontagságok nagyon megviselték hadait, így fellázadtak ellene, ezért kénytelen volt engedni nagyra tör terveib l. Lemondott egész India majd Kína meghódításáról, és elrendelte a visszavonulást. 26 A hadsereg, élén a királlyal Kr.e. 324 elején érkezett Súsába, a perzsa királyok nyári rezidenciájára. Itt Nagy Sándor nagyszabású esküv t rendezett. Politikai céljai közé tartozott ugyanis, hogy birodalma 27 valamennyi alattvalóját kibékítse egymással, hogy az ellentéteket és különböz ségeket elsimítsa. Ezt azzal óhajtotta elérni, hogy tömeges esküv t rendezett harcosai és a perzsa n k között. Ez volt a híres súsai menyegz, ahol tízezer görög harcos vett magának perzsa feleséget. A király nem csak a csatában, hanem a házasságban is jó példával járt el l, feleségül vette Dareiosz egyik leányát, Stateirát, és egy baktriai arisztokrata leányát, Rhoxanét. (Ugyanis a keleti despoták szokása szerint a maga számára engedélyezte a többnej séget.) Ezzel az is célja volt, hogy magát a perzsa királyok utódaként a perzsákkal is elfogadtassa. Nyugtalan természete azonban nem hagyta pihenni, és újabb nagyra tör terveket szövögetett. Arábia majd pedig Észak-Afrika (Karthago) meghódítását készítette el, 26 Nagy Sándor hadjáratainak térképét a 2. sz. melléklet tartalmazza (1. kép). 27 Nagy Sándor birodalmának térképe a 2. sz. mellékletben található (2. kép). 21

amikor egy hirtelen fellépett lázban az ókori híradások szerint a halál oka májzsugorodás, visszatér maláriás roham, és annak szöv dményeként fellép tüd gyulladás lehetett sikerei csúcspontján, Kr.e. 323-ban meghalt. II. 3. Nagy Sándor és a zsidók Ha igaz az a mondás, hogy azok a népek boldogok, amelyeknek nincs történelmük, akkor a zsidó népet boldognak kell neveznünk az Ezra és Nechemja fellépését követ évszázadokban írja Hahn István, a magyar történetírás és történelemoktatás egyik legkiválóbb mestere. 28 Valóban elmondhatjuk, hogy a perzsa uralom Nehémiás utáni szakasza Júdeában szinte eseménytelen és békés évszázadnak tekinthet. Júdea (Jehud) provincia egy kicsiny területet ölelt fel, mely Jeruzsálemet, és a város körüli kb. 35 kilométeres körzetet jelentette. A helyi vezetésben az állam élén a f pap állt, mellette a Nagy Gyülekezet. Politikailag azonban Szíria tartomány kormányzója szatrapája fennhatósága alá tartoztak. A korszak egyetlen eseménye amely azonban nem datálható pontosan a szamaritánus skizma 29 kezdete. Már a templomépítés történetének felelevenítése során említettem, hogy a hazatér zsidók nem engedték meg a szamaritánusoknak, hogy részt vegyenek a templom újjáépítésében. Innent l kezdve egyre élez dött a két népcsoport ellentéte. A következ szamaritánusokra nézve nagyon fájó eseményt is Nehémiás meséli el számunkra. A f pap unokája feleségül vette Samária kormányzójának, Szanballatnak az unokáját, és a vegyes házasságokat elítél Nehémiás szigorúan kiutasította a városból a szamaritánusokkal szimpatizáló férfit. 30 Josephus Flavius szerint ekkor építette fel Szanballat a Garizim-hegyen lév templomot, és nevezte ki a vejét f papnak. 31 (Bár Josephus egy évszázaddal kés bbre teszi az eseményt, vagyis Nagy Sándor korába ami a történészek körében sok vitára és fejtörésre adott okot.) Valószín leg ennek a templomnak az elkészülte volt a legf bb oka annak, hogy a két népcsoport között végleges szakadásra került sor, melynek mélységét két újszövetségi történet is jól illusztrálja számunkra. Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga el tt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. (Lk 9:51-53) 28 Hahn István: A zsidó nép története 32. o. 29 A görög szó jelentése: egyházszakadás. 30 Neh 13:28 31 Josephus Flavius: A zsidók története 46-47. o. 22

Abban a korban, amikor az úton lév nek vendégjoga volt szállást kérni éjszakára, a szamaritánus falu nem fogadja be a hith zsidókat (aki az ünnepre Jeruzsálembe szándékozott menni, az csakis hith zsidó lehetett). A másik pedig a jól ismert történet: Jézus találkozása a samáriai asszonnyal, amikor elhangzik a csodálkozó, vagy inkább meghökkent kérdés, és az evangélista rövid, de sokatmondó indoklása: A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre t lem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. (Jn 4:9) Ebb l a történetb l az is kiderül, hogy a zsidó-samaritánus ellentét az istentisztelet helyér l alkotott véleménykülönbség körül kristályosodott ki, nem pedig a vallási szertartások különböz sége miatt. A samaritánusok (pár száz f s csoportjuk ma is megtalálható Palesztinában) szent könyve máig a Tóra, vagyis Mózes öt könyve. Térjünk azonban vissza a kis templomváros életére. Az ott él k eleinte valószín leg észre sem vették, hogy az állami vezetésben változás következett be, és megjelent a színen egy új hódító. A görög-perzsa háborúk eleinte Izrael földjét l messze zajlottak, és Jeruzsálem kés bb sem került közvetlenül a hadak útvonalába. Nagy Sándor történetírói meg sem említik a zsidó nép vagy Jeruzsálem nevét. Egyedül Josephus Flavius jegyzett fel egy történetet, mely szerint Nagy Sándor találkozott az akkori f pappal, Jójádával. A történet szerint Nagy Sándor Türosz hét hónapos ostroma alatt levelet írt a zsidók f papjának: követelte, hogy küldjön neki segédcsapatokat, szállítson seregének élelmiszereket, és most neki teljesítse azokat a szolgáltatásokat, amin ket régebben Dareiosznak teljesített; így megnyerheti a makedónok barátságát, és nem fogja megbánni készségét. 32 A f pap azonban megtagadta az engedelmességet. Arra hivatkozott, hogy esküvel kötelezte magát Dareiosznak, s míg a király él, esküjét nem szegheti meg. Ezt a választ hallván Nagy Sándor haragra gerjedt, s mikor elfoglalta Türoszt és Gázát, Jeruzsálem ellen indult. A f pap rettenetesen megijedt. Áldozatot mutatott be Istennek, és fohászkodott hozzá, hogy mentse meg ket Nagy Sándor kezéb l. Ezen az éjszakán a f pap álmában kijelentést kapott Istent l, hogy csak ne féljen, koszorúzza meg a kapukat és nyissa meg a várost; aztán a lakosok fehér ruhában, maga pedig a papokkal együtt templomi díszruhában vonuljanak a király elé s ne tartsanak semmit l, mert Isten maga gondoskodik róluk. 33 A f pap így is cselekedett, s amikor a király meglátta a fehér ruhás tömeget és az ünnepl be öltözött f papot, a vérontás helyett hódolatát fejezte ki el tte. Az udvaroncok nagyon 32 Josephus Flavius: A zsidók története 48. o. 33 Josephus Flavius: i.m. 49. o. 23

meglep dtek ezen, s megkérdezték, hogyan lehetséges az, hogy Sándor el tt az egész világ hódol, pedig térdre borul egy öregember el tt? Erre a király így felelt: >>Nem neki hódoltam én, hanem Istennek, akinek a f papja. Ezt a f papot ugyanebben az öltözetben láttam már egyszer álmomban. azt tanácsolta, hogy ne habozzam, hanem bátran keljek át a tengeren: maga el tte jár majd hadseregemnek, és megszerzi nekem az uralmat Perzsia felett. Mivel pedig más embert sohasem láttam még ilyen öltözékben, amint t megpillantottam, rögtön eszembe jutott álmom és az jövendölése. Most gy z dtem meg arról, hogy hadjáratomat Isten parancsára indítottam meg, Dareioszt legy zöm, a perzsák hatalmát megtöröm, és minden szándékomat megvalósítom.<< Miután így megfelelt Parmeniónak, kezet nyújtott a f papnak, a zsidók kíséretében bevonult a templomba, a f pap utasítása szerint áldozott Istennek és a f papot és a papokat a legnagyobb tisztelettel tüntette ki. Mikor Dániel könyvét is megmutatták neki, azzal a jövendöléssel, hogy egy görög ember pusztítja el majd a perzsa birodalmat, ezt a célzást is önmagára vonatkoztatta, és örömmel bocsátotta el a népet. 34 Továbbá engedélyezte a zsidóknak, hogy mind hazájukban, mind a különböz tartományokban élve megtarthassák ünnepeiket, si törvényeik szerint élhessenek, és minden hetedik évben mentesek legyenek a kötelez adók alól. A történészek többsége az elbeszélés bizonyos részleteit, egy részük pedig az egész elbeszélést legendának tartja. Ribáry Ferenc pl. teljes elutasítással nyilatkozott a Josephus által megörökített történetr l, és egyszer en a zsidók hiúságának tudta be azt. Miután más író nem említi, az esemény kevés hitelességgel bír. Sándor áldozott ugyan a tyrusi Herculesnek, hogy Phoenicia lakóit részére nyerje, s t kés bb Ápisnak is hozott áldozatot, s általában a meghódított népek istenségei iránt mindenütt tisztelettel viseltetett, de a zsidó nép oly csekély volt ezen id ben, hogy a király, ha már Gaza város birtokában volt, s útja nyílt vala Egyiptom felé, alig hihet, hogy e népecske kedvéért eltért volna útjából. 35 Nagy Sándor életét végignézve úgy gondolom, egyáltalán nem hihetetlen, hogy elment Jeruzsálembe. Egész hadjáratát, egész életét betöltötte az a szándék, hogy hódításainak és uralkodásának isteni támogatást, isteni hátteret biztosítson. Minden útba es istennek áldozott, s t Egyiptomban 600 kilométert zarándokolt, hogy eljusson a Síva oázisba. Gáza és Jeruzsálem között pedig alig 80 km a távolság. A zsidó népet ebben az id szakban már jól ismerték a birodalomban, hiszen különös szokásaikkal kilógtak környezetükb l, ahogyan ezt Eszter könyvében Hámán olyan kifejez en megfogalmazza: 34 Josephus Flavius: A zsidók története 50. o. 35 Ribáry Ferenc: Az ókori Görögország története 538-539. o. 24

Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népét l, és a király törvényeit sem tartják meg. (Eszt 3:8). Elképzelhet nek tartom, hogy Sándor szerette volna ezt a különös istent és népét is megnyerni magának. Dániel könyve pedig tartalmazza az utalást a görög kecskebakra, így a hódító megkapta, amire vágyott, az isteni meger sítést. Azt azonban a zsidó szokások ismeretében én is elképzelhetetlennek tartom, hogy a f pap vezetésével maga Sándor mutathatott volna be áldozatot a Szentélyben. Ezért én azoknak a táborához csatlakozom, akik Josephus elbeszélését csak bizonyos elemeiben, de nem egészében min sítik legendának. II. 4. Nagy Sándor hódításainak hatása Nagy Sándor minden tette azt mutatta, hogy több akart lenni, mint hódító hadvezér. Hadjárataira a pánhellén gondolat jegyében indult el, és hódításaiban mindig a görög szellemiséget, gondolkodást és életszemléletet képviselte. A perzsa birodalom megdöntése után azonban ez a célkit zése tovább gazdagodott, ill. átformálódott. Immár isteni küldetése tudatában arra törekedett, hogy hatalmas birodalma népeit egybeolvassza, új m veltség és szellemiség megalkotója legyen. Tanítója, Arisztotelész állítólag azt ajánlotta Nagy Sándornak, hogy a görögökkel bánjon úgy, mint barátaival, a barbárokat viszont használja ki úgy, mint az állatokat vagy a növényeket. Arisztotelész egyébként is faji alapon osztályozta az embereket: a görögök szerinte uralkodásra, a barbárok pedig szolgaságra rendelt népek voltak. 36 Nagy Sándor azonban új útra lépett, amikor birodalmát a népek egyesítésére próbálta felépíteni. Felismerte ugyanis, hogy a birodalomban az alapvet ellentét nem a gy ztesek és legy zöttek között, hanem a makedón-perzsa-görög bennszülött arisztokrácia és az általuk kizsákmányolt lakosság tömegei között feszül. Számára az uralkodás els sorban az emberi gondok megoldását jelentette. Ugyanakkor a könyörtelen és felel tlen viselkedés sem állt távol t le. Tetteinek magyarázatát összetett személyiségében kereshetjük. A nagy hódító ugyanis egyszerre volt macedón király, görög világpolgár és keleti despota. Átvette a perzsa szokásokat, és alattvalóitól megkövetelte, hogy istenként tiszteljék. Indiai hadjárata második esztendejében még a proszkünésziszt, az uralkodó el tti arcra borulást is bevezettette: a keleti emberek számára ez csupán szokványos gimnasztikai gyakorlat volt, 36 Kovács Károly: Hellénizmus, Róma, zsidóság c. m ve alapján (10. o.) 25

a görögök számára azonban elfogadhatatlan gyalázat. Mikor udvari történetírója (egyébként lelkes csodálója), Kalliszthenész szót emelt e gyalázat ellen, Sándor börtönbe záratta, ahol aztán el is pusztult. 37 Nagy Sándor nem csak a perzsa szokások átvételével, hanem a perzsa közigazgatás meg rzésével is igyekezett a birodalom egységét és a központi hatalom jogfolytonosságát biztosítani. Meghagyta a szatrapa rendszert, s t sok helyen a korábbi helytartókat meger sítette tisztségükben. Jellemének másik vonása, hogy romantikus módon hajlott a meglep gesztusokra is. Gyakran cselekedett ösztönösen, ahogy az antik történetírók jellemzik: olyankor elragadta a hév. Ilyen tettei, valamint bátorsága és kiváló hadvezéri képességei megmagyarázzák katonái iránta táplált szeretetét és hódolatát. Egy ilyen romantikus cselekedete volt például a híres opiszi lakoma, ahol különböz nemzetekb l származó embereket ültetett egy asztalhoz, s közösen mutattak be italáldozatot az isteneknek, és imádkoztak a birodalom egységéért. Nagy Sándor hódításai nyomán görög katonák, iparosok, keresked k özönlöttek keletre, és nincstelenek tömegei találták meg az új területeken a boldogulásukat. Hódításai hatással voltak hazája, Kisázsia és a Kelet gazdasági életére is. Szoros kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki a görög világ, Ázsia, India, Arábia között, amit a közös pénzrendszer bevezetése is el segített. A perzsáktól zsákmányolt több ezer mázsa nemesfémb l Nagy Sándor pénzérméket 38 veretett, és a föllendül áru- és pénzforgalom a városok gazdasági meger södését eredményezte. A király számos várost alapított melyek túlnyomó többségét önmagáról (némelyiket pedig kedvenc lováról, Bukephalosról) nevezett el. A hadsereggel vonuló történetírók, földrajztudósok és filozófusok tudósításai által szélesedett a görögök látóköre, a hadjáratok egyben tudományos expedíciók, felfedez utak is voltak. Ugyanakkor a meghódított népek között leteleped veterán katonák, keresked k megismertették velük a görög kultúrát, a fejlettebb vagy inkább eltér görög gondolkodásmódot. Az alábbi pontokban foglalhatjuk össze Nagy Sándor hatását: 39 1. Görögök külföldre áramlása, görög kolóniák létrejötte az egész hatalmas birodalom területén. 2. A görög kultúra térhódítása felgyorsult, elindult a hellenizáció (lásd kés bb). 37 Vojtech Zamarovsky: A görög csoda 287. o. 38 Nagy Sándor által veretett pénzérmék fényképei láthatók a 3. sz. mellékletben (1. kép). 39 Everett Ferguson: A kereszténység bölcs je c. m ve nyomán (32-33. o.) 26

3. Az egységes pénzhasználat bevezetésével gazdaságilag egységessé vált a világ, amely rendkívüli gazdasági fejl dést indított el. 4. A görög nyelv elterjedése. Egy speciális dialektus, a koiné görög lett az egész birodalom közös nyelve, melyet mindenki megértett. A lebontott nyelvi határok hatalmas el nyt jelentettek a kés bbi keresztény misszió számára is. 5. A nem görög lakosság nagyobb része is elfogadta a görög eszméket. 6. A görög m veltség térhódítása minden rétegre kiterjedt, n tt az oktatás színvonala, az írni-olvasni tudás egyre elterjedtebbé vált. 7. A görög istenek és vallásgyakorlat meghódította a birodalmat. A görög isteneket honosították, vagyis a meghódított népek isteneit a görög istenekkel azonosították. 8. A filozófia mint életforma jelenik meg. 9. A meghódított területeken újonnan alapított városok társadalma a görög poliszok mintájára szervez dött. 10. Az univerzalizmus és párhuzamosan az individualizmus meger södése. Az emberek látóköre kitágult, kinyílt számukra a világ. Ugyanakkor a hagyományos formák felbomlása azt az érzést er sítette az emberekben, hogy csak magukra számíthatnak. Ezen érzés különböz kifejez dései a filozófiai iskolák tanításában figyelhet k meg legjobban (lásd kés bb). II. 5. Nagy Sándor utódai: a diadokhoszok 40 Nagy Sándor uralkodása túl rövid volt ahhoz, hogy lehet sége legyen az egység megszilárdítására. A birodalom halála idején még csak laza katonai-adminisztratív szövetség volt, amelyet csupán Alexandrosz személye kötött össze, s halálával ez a kötelék megsz nt. Uralkodásának rövid ideje alatt egyszer en nem sikerült kialakítania azokat a szociális, gazdasági és politikai feltételeket, melyek biztosíthatták volna a birodalom egységét. Ráadásul a nagy hódító utód nélkül halt meg. Ugyan Rhoxane visel s volt Nagy Sándor gyermekével, de a jöv nagymértékben függött a két hónap múlva megszületend gyermek nemét l és attól, kik fognak nagykorúságáig kormányozni helyette. Hadvezérei el ször úgy döntöttek, hogy meg rzik a birodalom egységét, és megvárják a gyermek megszületését. Azonban hamarosan kirobbant a harc a hatalomért. Ennek csak néhány epizódját említem meg. 40 A görög szó jelentése: örökös, követ. 27