Barokk formák a nyomdászatban
Németalföldön a 16. század második felétől a burgundi hercegek uralkodtak, egészen 1556-ig. Ekkor örökösödés útján azonban tizenhét tartományban spanyolok lettek az urak. A spanyol abszolutizmus és a polgárosodó németalföldiek konfliktusba kerültek. 1566-ban kitört a népi felkelés, erre a spanyolok az inkvizíció bevezetésével válaszoltak.
1609-ben kötöttek békét. Ekkor gyorsult fel a fejlődés az északi tartományokban is. A gazdag kereskedők üzletházakat, manufaktúrákat és dokkokat hoztak létre és így a gazdaság nagyon gyorsan fejlődött, s a nemzetközi kereskedelembe is hamarosan betörtek. Sok ágazat fejlődését eredményezte, a nyomdászatot is. Délen a spanyolokkal együtt a Platin és Moretus család, északon az Elzevierek.
Christoph Plantin(1514-1589)könyvkötő és nyomdászmester volt, Antwerpenben telepedett le. Nyomdájában 1562-benmegjelent az ő általa tervezett betűvel egy tiltott imakönyv, melyet állítólag a segédei nyomtattak ki tudta nélkül. Az inkvizíciótól félve Párizsba menekült és egy évet töltött ott. Megismerte a francia nyomdászatot és minden vágya az lett, hogy felülmúlja azokat.
Vásárolt Garamond antikvából, kurzívokat Lyonból szerzett be kiváló betűmetszőkből. Plantin imádta a humanista nyomdászok munkáit, és sajátjait is igen nagy műgonddal készítette. Illusztrált könyveit II. Fülöp spanyol király figyelmét is felkeltették. Így lett udvari nyomdász, minden könyvet ő nyomtatott. Ekkor már dolgozott főművén: az eredetileg négy nyelvű (héber, klád, görög és latin), úgynevezett poliglott Biblián.
Németalföldön ő vezette be a rézmetszetes illusztrációkat. A barokk ízlésnek megfelelően, a gazdag díszítést a mozgalmas rézmetszettel díszített címlapok adták.
1589-ben Jan Moretus vette át a nyomda vezetését, Plantin halála után. Az ő fia Balthasar is remek nyomdász volt és kortársa, barátja Peter Paul Rubensnek. Az ő könyveiben rengeteget illusztrált.
1625. Elzervier-cég nyomdája, Európa legnagyobb nyomdája. A legnagyobb sikerüket a reszpubliká-nak nevezett sorozatukkal érték el. E kötet minden darabja egy országot mutatott be. Az első Angliáról szólt, az utolsó Japánról számolt be. Kisméretű könyv volt, 11-12 cm-es, szövegüket apró betűkkel szedték, borítóin finom rajzolatú rézmetszetek díszelegtek. A betűket Christoffel van Dyck metszette.
1680. után Amszterdamba érkezett M. Tótfalusi Kis Miklós, aki itt tanulta ki a nyomdászmesterséget. Sok nyomdát meglátogatott, és arra jutott, hogy a Blaeu nyomda a legnívósabb. Bámulatos térképeket készítettek rézmetszetekkel, ezzel a nyomdával kötött megállapodást, hogy 200 tallérért megtanítják őt a nyomdászat mesterségére. Hat hónap után már egyedül dolgozott, és a legszebb betűket véste az acélba.
Már egyre messzebbről kapott megrendeléseket és megbízásokat, dolgozott lengyel, svéd, angol, német, olasz vevőknek. Sok betűt is készített megrendelésre. 1690-ben visszatért Erdélybe. Rendkívüli antikvát tervezett, de a kurzívja a világhírű lett. Jellemzője: - Betűsorai kissé sötétebb tónusúak, - Növelte a kontrasztot a vastag és a vékony vonalak között, - Lendületesek.
A holland nyomdászat egyik mestere, Johann Michael Fleischmann (1701-1768), az Enschédé-cégnél dolgozott. Antikva betűinek jellemzői: - kiegyensúlyozott, arányos - Szorosan egymás mellett helyezkednek el, kissé zsúfoltan, - Antikva nagybetűi közül az E, F, L, T vízszintes vonásait kis háromszögekkel zárja le. - Kurzív betűsora egyenletes.
A holland antikva jellemzői és a barokk ízlés a farktúr formáiban is megtalálhatóak a német nyomdászatban. Jellemzői: - Elefántormányos nagybetűk, vagy cirádás, ékes betűkké váltak. - Kisbetűk lefelé nyúló vagy hajló vonalai elvékonyodtak. Mozgalmas, hajlékony barokk formát öltött Luther és Breitkopf fraktúr.
Luther leszármazottjáról kapta a nevét, a másik fraktúrt Breitkopf nyomdájának betűmetszői alakították ki. Ezek a betűk sötétebb tónusúak, keskenyebbek és feszesen sorakoznak egymás mellett.
17. században kiemelkedik Anton Janson, Dycktól tanult Hollandiában és Lipcsében telepedett le, ahol betűöntödét hozott létre. Az ő betűit mindenki csodálta, nagyon sok teória került napvilágra a betűiről, matricáiról. Harry Carter és Buday György szerint a pszuedo-janson matricákat Tótfalusi Kis Miklós tervezte.
Franciaországban XIII. Lajos és Richelieu bíboros kívánságára királyi nyomdát nyitottak, az Imprimierie Royale-t. 1692-ben a király parancsára új betűtípust kellett tervezni. Az akadémiai bizottság a királyi antikva betűt, romain du roi névvel illette. Philippe Grandjeanra bízták. Ez a betűtípus az előfutára a klasszicista antikvának.