Ecclesía Orientális Orgánum menstruum scientificum Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaria. SUMMARIUM HU JUS NUMERI: Habebimus-ne Sodalitatem Pro Unione" in anno sancto? Patres Graeci saec. IV VIIL et Eucharistia. S. Josaphati apostoli S. Unionis, vita. Instruetioiies novae gu- AnnusV. Nr. 1.(42.) Jan. 1938. Graeci r. Cath. Administrate: Pretium annuum 8 aar. Pengő. bernium spirituálém Ecclesiae Graecae Catholieae Poloniae spectantes. Documentum S. Uni on is Ungvarini a. 1646 factae. Orientalische Kirche V. Jahrg. Nr. 1. (42.) Jänner 1938. Griechisch-katholische wissenschaftliche Monatsschrift. Verlag: Miskolc, Melinda-utca 11. (Ungarn). Jahresbezug: Gold-Pengő 8. ENTHÄLT U. A. DIE ARTIKEL: Wird es im heiligen Jahr einem Verein für die Union geben? Griechische Kirchenväter der Jahrhunderte IV VIII. und die Eucharistie. Der Heilige Josaphat, ein Apostel der Union. Stephan Miklosy, erster Bischof der neu gegründeten griechisch katholischen Diözese von Haidudorog, gestorben. Neue Instruktionen betreffs der Leitung der griechisch katholischen Kirche in Polen. Die Urkunde der Ungvarer Union von 1646. r Eglise Orientale V- e Année. Nr. 1. (42.) Jan. 1938. Revue grec-catholique scientifique, mensuelle. Administration: Miskolc, 11. Rue Melinda (Hongrie). Abonnement annuel: P. 8. ARTICLES ESSENTIELS DE CE NUMÉRO: Aurons-nous une association d' unionisten en l'année sainte? : Les pères Ha.idudorog. Nouvelles instructions du nouveau diocèse catholique grec de de l'église grecque du IVe Ville pour le gouvernement de 1' Église catholique grecque en Pologne. Le siècle et 1' Eucharistie. Saint Josaphat, apôtre de l'union. La mort diplôme de l'union de Ungvár en 1646. d' Étiennee Miklàsy, premier évêque The Oriental Church Vol. V. Nr. 1. (42.) Jan. 1938. Greek Catholic Scientific Periodical. Publication: Miskolc, Melinda-utca 11. (Hungary). Subscr.: Gold-Pengő 8 a year. CONTENTS: Shall we have an Association for Union in the Holy Year? Greek- Fathers of the Church of the IV-VIII. Centuries and the Holy Eucharist. Saint Josaphat, Apostle of Union. Death of Stephen Miklosy, first Bishop of the new greek, cath. Diocese of Ha.idudorog. New Instructions, concerning Governement of the greek: cath. Church in Poland. The Document of the Union of Ungvár, 1646. Orienta Eklezio V- a jaro. Nro t. (42.) Jan. 1938. Öiumonata scienca organo de la grekrita katolikaro. Administrado : Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaruja. Jarabono 8 oraj pengő. ARTIKOLOJ DE TIU CI NUMERO: Cu ni ekhavos asocion pro la s. aniig'o laborontan dum la sankta jaro? La grekaj Patro.i de la IV VIII..iarcento.i pri la S. Eukaristio. Biografío de S. Jozafato, la apostolo de la S. Unió. Novai instruaj pri la gubernado de la grekritanoj en Polujo. La cefdokumento de la S. Unuig'o, Utlgvár. (üzhorod) 1646.
KELETI EGYHÁZ T U D O M Á N Y O S ÉS EGYHÁZPOLITIKAI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr. 'HIPRESBYTER, PAPAI PRELÁTUS, A JERUZSÁLEMI SZENT SIR REND LOVAGJA, AZ EPER, ÉS MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYÉK MAGYAR RÉSZEIBŐL ALAKÍTOTT MISKOLCI APOSTOLI ADMINISTRATURA ÁLT. HELYNÖKE, A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA R. TAGJA, TANÜGYI FŐTANÁCSOS SZERKESZTŐ: KOZMA JÁNOS PÜSPÖKI TANÁCSOS, HAJDUDOROG E. M. ÁLDOZÖPAP V. ÉVFOLYAM 1938. CHARJTATIS LUDVIG ISTVÁN K Ö N Y V N Y O M D Á J A MISKOLC
1 i-\k 1 IDŐSZERŰSÉGEK, IRÁNYCIKKEK. Oldal Hajdudorogi Papp Antal: Hódolatunk az Eucharisztia és első szent királyunk jobbja előtt 85 Szántay-Szémán ístván dr.: A XXXIV nemzetközi eucharisztikus kongresszus emlékezetéül 149 Jubiláljunk-e vagy búcsúzzunk? 225 Lesz-e uniós egyesületünk a szentévben? 1 Szent István évében Üdvözlet a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra jövő : keleti 185 szertartású testvéreinkhez....... 11' Krajnyák Gábor dr.: Az eucharisztikus kongresszus és a keleti egyház. 151 A nemzetközi eucharisztikus kongreszus keleti vonatkozású eseményei a keleti sessio-ban elhangzott előadások kivonatával... 153 TANULMÁNYOK, ÉRTEKEZÉSEK. P. Dudás Miklós 0. S. B. M. : A Szentlélek istenségének bizonvítékia Szent Bazilnál 233 Bazilissák 6-1 Bába Miklós dr.: Az orgona szerepe a keleti szertartású istentiszteleteknél 266 Juhász J. Dénes: Besszárion és a firenzei unió 193 Szent Jozafát, az unió apostola. 10 Krajnyák Gábor dr.: A görögkatholikus egyház helyzete Szent István korában 98 Kozma János: Aranyszájú Szent János liturgiája 128 Ladomérszky Béla dr.: A Glória" Kelet dicsősége.... 249 P. Liky János 0. S. B.M. : A IV VIII. századbeli görög szentatyák és az eucharisztia 3,55 Jézus Szíve tisztelete 200 éves a keleti szertartásban (1738 1938.) 187 Rohály Ferenc dr.: Szentségek az unió szolgálatában.... 90 Szántay-Szémán-István dr.: A görög ritus liturgikus könyvei és magyar nyelvre való átültetésük 41 Rusznák Miklós dr.: Az eucharisztia tisztelete a keleti egyházban.. 121 Szmandray János: A keleti egyház miséinek történeti fejlődése... 19/ FORDÍTÁS, TARTALMI ISMERTETÉS. Szántay-Szémán István dr.: Szent Jakab apostol liturgiája. (Az Apostolát" után) 256 P. Tymcuk Jeromos O. S. B. M.: Nagy Szent Bazil és a mindennapi szentáldozás. Ford. P. V. Máté.)
KRÓNIKA. Oldal A budapesti eucharisztikus kongreszus keleti vonatkozásban... 142 A firenzei keleti hét. 145 A gör. kath. egyház részvétele a budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszuson 74 Ankétunk a liturgikus könyvek magyarra fordítása ügyében... 105 Bobola Sz. András ereklyéi Budapesten 179 Az egyházi egység bécsi ünnepe 75 Miklósy István 25 Milyen legyen a magyar uniós egyesület?.. 265 Szent István király.iobbkezének országjárása 209 FIGYELŐ. Juhász D.: A görögkatholikus egyház Törökországban.... 277 M. A.: XI. Pius és a keresztény Kelet........ 219 Massalsky Miklós hg.: Az orosz emigráció és az unió kérdése... 275 P. Regis Juhász D.: Róma és az unióra térők szertartásváltoztatása. 272 Sz. dr.: A kapucinusok az unió szolgálatában 271 A jugoszláv helyzet. 81 Az uniós mozgalom Hollandiában 115 Az eucharisztikus kongresszus visszhangjai 182 Szántay-Szémán István: Eucharisztia Unió.... 34 ZIK.: Új instrukciók a lengyelországi görögkatholikus egyház kormányzatára 33 Irodalom. Keleti Lexikon. Adattár minden számban.
LESZ-E UNIÖS EGYESÜLETÜNK A SZENTÉVBEN? Irta: Dr. SZÁNT AY-SZÉ MÁN ISTVÁN ötödik évfolyamunk első soraival próbálunk beleszántani a Kelettel szemben álló, még mindig elég széles közöny-mezőbe. Az ötödik évfolyamot egy régen vajúdó nagy gondolat szolgálatába kívánjuk áll tani: az eucharisztia, az egyetlen nagy összefogó erő égisze alatt szeretnők elérni lobogó vágyunk testté válását, a magyar uniós mozgalomnak egy országos, erőteljes egyesület révén való rendszeres fellendülését. Eucharisztia Unió című, e napokban megjelent kis könyvemben riadót próbáltam fújni az uniós munka érdekében és remegve váron, nem lesz-e belőle pusztában kiáltó szó. örvendetes, biztató s részben megdöbbentő írások keltek már ezen kiskönyv nyomán és ha az elindult hullámgyürü tovább fogja vinni a gondolatot, akkor talán már az eucharisztikus világkongresszusra Keletnek Nyugatnak is megmutathatjuk, hogy a pápa szándékai szerint való uniós munkában nem vagyunk hátrább a környező államoknál. A visszhangokra itt külön-külön nem térhetünk ki, de egyet részben azért, mert őszintén megkapó, részben pedig mert magas főpapi szívből és kézből ered, mégis ki kell emelnünk: Az Eucharisztia és Unió" c. könyvet megkaptam s azonnal áttanulmányoztam. Első impresszióm az volt, hogyha valaki ezt a könyvet elolvassa, némi lelkiismeretfurdalással fog ráeszmélni arra, hogy mennyi intő, hívó szózatot hagyott a füle mellett elzúgni... Nagyon értékes a pápai szózatok visszhangjáról, de legmegdöbbentőbb a mit kell tenni fejezet..." Többet is ír még ez a főpapi levél, de itt azért állok meg, hogy a folyóiratban is tolmácsoljam legbensőbb meggyőződésemből írott gondolataimat arról, hogy mit kell tennünk a magyar uniós-munka fellendüléséért és rendszeres szolgálatának biztosításáért. Ha az uniónizmus valóban az egyetemes egyház szívéből fakadó és ahhoz egyre közelebb álló katolikus ügy, akkor annak támogatása reánk nézve sem lehet más, mint lelkiismeretbeli kötelesség. Az Egyház, mondja a pápa: nem latin, nem görög vagy szláv, hanem katolikus egyetemes, mindent magában foglaló, ami isteni Alapítóiának szándékával és rendelésével nem ellenkezik a lelkek egyesítésének hatalmas programmjában. Aki az egységért küzdeni, dolgozni és áldozni nem akar, az sohasem fog felemelkedni a Mysticum Corpus Christi világot átfogó és megváltó valóságának magaslatára és az Egyház isteni céljának világos tudatára. Nekünk is mielőbb meg kell szerveznünk a francia Ouvre-hez, vagy az olasz pro Oriente Christiano-hoz hasonló egyesületet, mert 1
történelmi multunk s földrajzi adottságunkhoz méltóan nemcsak a jövőben kell kivennünk részünket az egyetemességet szolgáló munkából, hanem már a budapesti nemzetközi eucharisztikus kongreszszuson is imponáló keretekben kell az egész Keletnek bizonysás-ot tenni Krisztus egyetemes királysága és az általa alapított egy igaz egyház mellett. Ezt a feladatot pedig csak egy uniós egyesület oldhatja meg sikeresen. Vájjon mi volna a közelebbi célja és munkája (ha megalakulna és hisszük, hogy ugy is lesz) a magyar uniós egyesületnek! Elsődleges célja volna a pápák szándéka és útmutatása szerint imával, tudományos munkával, példával s anyagi támogatással magunkban és elszakadt testvéreinkben enyhíteni s egyre elevenebbé tenni az egyház egységének tudatát és szükségességét. A katolikus tudományos munka hatalmas, eddig majdnem teljesen kikapcsolt területekkel gazdagodnék ezáltal. A keresztény jámborság és áhítat is uj színekkel gazdagodhatnék s az elmélyedő lélek uj misztikus mélységek szépségeiben gyönyörködhetnék. A kölcsönös megismeréssel erősbödő keresztény testvéri szeretet, a bezárt szívrejtekek legbiztosabb nyitogatója, a vallási élet zártabb mezején túlra is küldené áldásos sugarait s közvetve az emberiség feldúlt békéjének helyreállítását is szolgálná. Másodlagos, de nem kevésbé fontos célja lehetne a magyar katolikus uniós egyesületnek olyan légkör teremtése, amelyben a hazánkban ezer év óta együtt élő, de csodálatosan egymással szemben még sokszor szinte idegenül álló különböző szertartások (amelyek között főképen közös jurisdictionális területeken igen sajnálatos és sokszor nyugtalanító súrlódások vannak) a keresztény testvéri öszszefogás ideális példáját valósítsák meg a katolikus tevékenység minden területén. Ez magában véve is megdönthetetlen monumentuma volna első szent királyunk évezredekbe néző, nemzetet és hazát alapító akaratának a jubiláris évben. Az egész Nyugaton, sőt az egész világon bizonyos megnemértés és közöny veszi körül azokat a történelmi uniálásokat, amelyek a pápák, uralkodók és népek nagy erőfeszítéseivel jöttek létre. Dr. Fortesque Adorján az italogrékusokról és a melchitákról írott könyvében egy csomó nyugtalanító tényt sorol fel, amelyeket a keleti ritusú keresztényeknek csak azért kellett elszenvedniük, mert nyugati testvéreik figyelemre sem méltatták őket. Valóban csodálatraméltó és nagyszerű a katolikus eszméhez való hüségiink. A hűség igazi fajtája az: az eszméhez s nem egy személyhez." Donald Attwater uniós művében magasabbrendű okokból is ajánlja, hogy az egyesült katolikusok fokozottabb figyelemben és megbecsülésben részesüljenek, mert: Nélkülök az Egyetemes Egyház veszedelmesen úgy tűnnék fel, amint azt sok ellensége állítja is, hogy az, mint vallási kultúra, berendezkedés, csupán nyugateurópai képződmény a történelemben." Hitünk szerint az Eucharisztia: minden idők, sőt az örökkévalóság legnagyobb csodája a legalkalmasabb időben, ha kell csodás módon is helyreállítja egyháza egységét, ha kitartóan imádkozunk és dolgozunk érte! 2
Ez a hit leszen. a rendszeresen meginduló magyar uniós munka alapköve is, amelyen biztosan épül ma.id fel egy uj, kifelé is vonzó lelkiség: a különböző rítusok találkozópontjában az egyetemes egyház világhorizont.ián dolgozó magyar unionizmus! Ebben a reményben hívunk és szeretettel várunk mindenkit, aki Isten országának ezt a hatalmas útvonalát értékelni tudja, az uniós munkára és a rövidesen megalakuló uniós egyesületbe. Egyik tekintélyes fővárosi napilap könyvecskémmel foglalkozva, már gyakorlati térre is megy az ügy érdekében, amidőn ezeket írja: Az unió ügyében az egyház álláspontja ma ez: Imádkozzunk és dolgozzunk érte! És e programm végrehajtásában megállnak az imánál... Mi lenne, ha előbb dolgoznánk és azután imádkoznánk, sőt a programmot megtoldanók egy harmadik ponttal: az áldozattal, mely nemcsak az imát, hanem még a munkát is megelőzné." Mi a magyar unionizmus úttörő munkásai boldogok volnánk, ha éreznek, hogy már egy sokezres imádkozó tömeg naponként Krisztus urunk búcsú-kérelmével ostromolná a Mindenható irgalmas szívét: bogy mindnyájan egyek legyünk! A IV-VIII. SZÁZADBELI GÖRÖG SZENTATYÁK ÉS AZ EUCHARISZTIA Irta: P. LIKY JÁNOS 0. S. B. M. Három század üldözésének vérzivatara zúgott végig Krisztus egyháza fölött. Sokszor már-már megsemmisítéssel fenyegette. És mégis mindig felkelt. De nemcsak hogy felkelt, hanem' megújulva kelt föl s mindig hatalmasabb, mindig erősebb lett, mint a viharverte tölgy, mely annál mélyebben verte gyökereit a földbe, minél több és minél erősebb szél tépdeste ágait. A sok üldözés híveinek a számát nem hogy apasztotta volna, de még növelte, úgy, hogy már a 3. században levonta a következtetést a nagy egyházíró Tertullianus: sanguis martvrum semen est Christianorum 1 ) - a vértanúk vére a keresztények magva. A hatalmas földi istenek, a császárok nem voltak képesek megbirkózni Krisztus egyházával. sőt alulra kerültek. A vértanú-századok bíborvörös hajnala után felragyogott Krisztus egyházának diadalmas napja, mely csak a világ végén fog lehanyatlani,... Nem, hanem még magasabbra szállni: a diadalmas, dicsőséges egyház ragyogásába átmenni. Az egyház a IY. század elején elhagyta földalatti rejtekhelyét és egyszerre államvallássá lett. Természetesen nagy hirtelenséggel megnövekedett híveinek a száma és nagyon sokan lettek csak konjunkturakeresztények. Az evangélium kovásza nem hatotta át olyan hirtelen ezt a szellemileg nagyon is különféle rétegeződésű tömeget. A pokol kapuinak újabb viharai kezdték döngetni Péter szikláját: a külön- Apol. n. 50. 8
féle eretnekségek. Az egyházat ez a támadás sem találta készületlenül. A szentatyák szilárd oszlopai megbirkóztak ezzel is. A küzdő egyháznak ezt a korát méltán nevezzük szentatyák korának, nem azért mintha előzőleg nem lettek volna szentatyák, de olyan nagy számmal és oly alapos tudományos felkészültséggel és igazi mély krisztusi szentséggel ellátva nem voltak, mint épen ebben a korban. Gondolnunk csak Szent Atanázra, Nagy Sz. Bazilra, Aranyszájú Szent Jánosra! Ezek a szentatyák elsősorban az eretnekekkel vették fel a harcot, azért irataikban is jobbára azokat a tanokat fejtették ki, melyeket az eretnekek megtámadtak. Ezek az eretnekségek úgyszólván mind christologikus eretnekségek voltak, amelyek vagy Krisztus istenségét tagadták, mint az áriánusok hada, vagy a megtestesült Ige-Isten személyét és természetét magyarázták tévesen, mint az apollináristák, nesztoriánusok és monofiziták. Nem lehet azonban állítanom, hogy a szentatyák az eucharisztiát teljesen figyelmen kívül hagyták volna. Ezek az eretnekek, annak ellenére, hogy sok lényeges pontban szembe helyezkedtek a keresztény katholikus tanítással, Jézus testének és vérének az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétét megengedték. Természetesen e kérdés körül sem tudtak megegyezni minden pontban pontosan s épen ezért a szentatyák az Egyház igaz tanát állították ellenük. Az áriánusok, ha meg is engedték a test és vér valóságos jelenlétét, de alapelveik szerint nem engedhették meg az Ige-Isten jelenlétét; a nesztoriánusok csak erkölcsileg egy személyt, tehát valóban 2 személyt engednek meg Krisztusban, következetesen csak Krisztus mberi testének és vérének jelenlétét engedik meg az Oltáriszentségben, külön választva az isteni természettől. A katholikus tanítás mai ellenzői különféle véleményeket vallanak a szentatyák eucharisztikus tanát illetőleg. Vannak, akik azt állítják, hogy a szentatvák csak valamilyen isteni erő valóságos jelenlétét tanították. (Physico dynamismus. 2 ) Mások megengedik, hogy egyes szentatyák a legszélső reálizmust vallották (Nyssei Szent Gergely, Aranyszájú Sz. János), sőt Nyssei Szent Gergelyre szinte azt szeretnék ráfogni, hogy ő találta ki a valóságos jelenlét dogmáját. 3 ) Egy előző tanulmányban 4 ) már láttuk, hogy a valóságos jelenlét tana Krisztustól származott és az apostoloktól kezdve változatlanul ment át az I., II. és III. századon. Azt is tapasztaltuk, hogy a ka tholikus Anyaszentegyház mai tanítása lényegesen megegyezik az első három század tanításával és ha valami különbség jelentkezik, az csak a kifejezésmódban van meg. Az eucharisztiára vonatkozó tan is mindig jobban és világosabban bontakozik ki. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha egyes szentatvák a a IV. és a következő századokban már biztosabb és világosabb kifejezésmódot használnak. Ez azonban nem jogosít fel senkit arra sem, hogy olyan kijelentést te- 2 ) V. Loofs: Leitfaden pp. 326. ssp. 3 ) Harnaolii: Dosfmengesohichte 4 t. 2. pp. 458. ss. 4 ) Keleti EjrvMz IV. évf. ápr. máj. 119 130. lap. Kelet és az Eueharisztia. Miskolc, Í937. 41 52. lap. 4
gyen, mintha ezek a szentatyák találták volna ki, vagy hogy bár többet mondanak mint az előbbiek, de még mindig nem azt, amit a katholikus Anyaszentegyház. Mint mindenben, itt is szerves fejlődést kell megengednünk. A szentatyák kora szervesen belekapcsolódik a megelőző korba. Ez alól kivételt csak a jó Isten tesz, amikor hathatósan belenyúl az idők menetébe, mint ezt tette kinyilatkoztatásaival. * A nagy görög szentatyák tanítása ugyanaz, mint a megelőző koroké és a mai egyházé. Ez kitűnik: 1. az elnevezésekből, melveket az eucharisztiának adtak; 2. a titoktartás fegyelméből (disciplina arcani), melyet még jóidéig kötelezőnek tartottak, 3. irataiknak megvizsgálásából. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy valamilyen formában az összes szentatyák megemlékeznek a legméltóságosabb Oltáriszentségről. Erre szinte kényszeríti őket az Eucharisztia kimondhatatlan gazdagsága. Ezt a gazdagságot röviden, de szépen összegezi a híres dogma-történész Schwane: 5 ) A legméltóságosabb Oltáriszentség a keresztény istentisztelet napja és megkülönböztető sajátsága, az Isten-ember személyéről és művéről való egész keresztény hit, az embernek az Istenhez való kegyelmi viszonyáról, a feltámadásról és a végső megdicsőülésről vallott hitünk foglalata." A szentatyák különféle néven nevezik az Oltáriszentséget és ezek a nevek megmutatják nekünk, hogy az ő felfogásuk szerint mi az Eucharisztia»tartalma. Egyszerűen misztériumnak, titoknak vagy titkoknak nevezik és pedig rendszerint szent, rettenetes isteni jelzőkkel díszítve. 6 ) Majd az áldozati jellegét tekintették és az oltár szentségének, az úr asztalának, Krisztus asztalának hívják az említett jelzők kíséretében. 7 ) Majd azt veszik figyelembe, amit magában foglal és az Úr testének, Krisztus vérének, szent vérnek mondják: Krisztus testének és vérének a szentsége. 8 ) Amikor az Oltáriszentség hatását akarják jelezni, a következő kifejezéseket használják: Isten kenyere, mennyei, lényeges, mindennapi kenyér; az élet, az üdvösség kelyhe, a halál óráján útravaló. 9 ) Mivel a hívek összejövetele a krisztusi áldozat bemutatása nélkül nem történt meg és mindnyájan részesültek Krisztus testében, innen vették a synaxis', gyűlés, koinonia" közösség, isteni lakoma elnevezést. 10 ) Később mindinkább az eucharisztia elnevezés lesz általánosabb. Ezt a nevet onnan vették, hogy Krisztus az utolsó vacsorán amikor kezébe vette a kenyeret, először hálát adott és csak azután változtatta át és később az apostolok vagy ezek utódai, amikor az úrvacsorát megülték, először szin- 5 ) Schwane: Dogmengeschichte 2. II. k. 773. old. 6 ) Theod. In I. Cor. 11, 23: mystérion sotérdon; theia kai hiera Chrysost. 1. Cor. hom. 27, 2: frikta inystéria. ') Cyr. Alex. Hom. 10 in myst, coen. *) Cyr. Hieros. Cat. 23. 22; Const. Apost. 2. 33; 8, 13. ) Cyr. Hieros. Cat, 22, 5; 23, 15; Basil. De Spir. S. c. 27, 66; Greg. Nyso. Er. can. 5. ; Cone. Nie. can. 13. V. o. Kel. Egyh. 1937. 8 9. sz l0 ) Cyr. Hier: Cat. 18, 33; Cyr. Alex: In Joan. IV. c. 2; Jo. Dam. De fid. orth.; IV. 14; Jo. Crys: In I. Cor. Hom. 27, 2.
tén hálát adtak és csak azután mondták el Krisztus átlényegítő szavait. Aki csak egy kevéssé is ismeri a katholikus szentmisét, az tudja, hogy ez a szentmisében ma is így történik. Előfordul még az eulogia elnevezés is, de ezt később már csak a megáldott kenyérre használják és nem az eucharisztiára. így nevezik a szentatyák az Eucharisztiát. Ha a szentatyák szerint az eucharisztiában nem volna valósággal jelen Krisztus teste és vére, bármennyire is hyperbolikusan fejeznék ki magukat, ilyen elnevezéseket sehogvan sem adhattak volna neki. A szentatyák hitéről tanúskodik a titoktartás fegyelme, a disciplina arcani is, 11 ) melyet szigorúan kötelezőnek tartottak különösen az Eucharisztiára vonatkozólag Jeruzsálemi Szent Ciril ezt mondja: Pogánynak nem magyarázzuk a titkokat, melyek az Atyára, Fiúra és a Szentlélekre vonatkoznak, még a hitjelöltek előtt sem beszélünk nyiltan a titkokról, hanem csak burkoltan mondjuk, hogy a hívők értsék, akik pedig még nincsenek beavatva, meg ne botránkozzanak. 12 ) A jeruzsálemi egyház nagy katechétája e nagy titkok közé sorolja az Oltáriszentséget is. A hit jelöltekhez így szól: Ha az Úr megtart, később megtudod, hop-v az ő teste a kenyér képét viselte." 13 ) Teljesen nyiltan csak a megkereszteltek előtt beszél az Oltáriszentségről. I. Szent Gyula pápa (337 352) az áriánusoknak szemükre veti, hogy Szent Athanázt koholt vádak alapján bíróság elé vonták és ott az Úr testéről és véréről tárgyaltak, holott jelöltek, sőt pogányok és zsidók is voltak jelen. 14 ) Minden régi liturgiában szigorúan elő volt írva, hogy a jelölteket a hívek miséje előtt el kell bocsátani s épen ebben találja Szent Gyula pápa az áriánusok vádjának az alaptalanságát, mert Szent Athanáz úgy nem végezhette a szent ténykedéseket a jelöltek jelenlétében, már pedig annak a bizonyos Ischyrasnak a házában jelöltek is voltak, amikor Szent. Athanáznak szerintük ezeket tennie kellett. Hogy mennyire komolyan vették a titoktartás fegyelmét, a legjobban bizonyítja, hogy még a papok részére készített liturgikus könyvekből is hiányoztak a konszekráció szavai; féltek, nehogy hitetlenek kezébe kerüljenek Ezek után megérthetjük, hogy egyes szentatyák beszéd közben miért használnak ilyen és hasonló kifejezéseket: isasin hai pistoi", amit a hívők tudnak." 15 ) Ezzel mentegetik homályos beszédmódjukat. A disciplina arcani klasszikus példája Szent Epiphaniosz levele 16 ) (ad clerum urbis Suldrorum): Visszautasítja a Szentírás mértéktelen képletes magyarázását és be akarja bizonyítani, hogy a Szentírás szavait Isten szavainak kell elfogadni akkor is, ha úgy 11 ) A disciplina arcani-ról lásd: Schelstrate: Acta Orientális Ecclesia (Romáé, 1739) in initio libri; Schwane: Dogmengeschiehte 4 t, II. pp. 774.; Pesch: Proelection. Dogm. t. VI. n. 91. ; Iluster : Dogm. de Euchan. f ~) Cat. 6, 26; 5, 12; 4, 36; Orocut 7. 13 ) Cat. 13. n. 19. 14 ) Ep. Jul. apud Athanas. Apol. c. Arian. c. 11. et 31. 15 ) Chrysostomos : Ad ilium, cat 1. 1. 16 ) Ancoratus 57. M. G. 43, 117. 6
látszik, hogy érzékeinknek ellenmondanak. Példaként hozza fel az Oltáriszentséget, Idézi az alapítás szavait, dei homályosan és így folytatna: Latjuk, hogy ez (a kenyér, melyet Krisztus kezében tartott) nem egyenlő azzal (a testtel); nem hasonlít hozzá, a test alakját nem vette fel; nem az istenséggel, melyet látni nem lehet; nem a tagok vonásaival és jegyeivel. Ez kerek és ami pedig erejét illeti, az érzékeken kívül van; és mégis kebelemből mondani akarta: iouto mou esti tode ez az enyém ez. Nincs, aki e beszédnek hitelt ne adna, mert. aki igaznak nem hiszi, az a kegyelmet és az üdvösséget elvesztette." Ha alaposan megfontoljuk, könnyen megérthetjük, miért volt még mindig érvényben a disciplina arcani a szentatyák korának első felében. Az őszinte mély tisztelet a szent titok iránt késztette őket erre és az alapos félelem, hogy a pogányok, a hitetlenek gúnyt űznek majd belőle; sőt a kor szokása és a pogány vallások példája is befolyással lehetett rájuk. Mindenesetre ebből a jelenségből arra következtethetünk, hogy a szentatyák a legméltóságosabb Oltáriszentségben többet láttak, mint az alapító puszta emlékét. A szentatyák hitét még jobban feltárják irataik. Csak a fontosabbakat vesszük majd szemügyre, de ezek is elegendő anyagot nvujtanak arra, hogy magunknak helyes képet rajzolhassunk, * 1. Mindjárt kezdetben egy teljesen félreérthetetlen szöveget nyujtunk. Macarius Mágnes") az, V. század elején elveti azokat a tanokat, melyekkel később 11 század múlva a protestánsok hozakodtak elő: Hasonlóképen vévén a kenyeret és a kelyhet, mondta (Krisztus): Ez az én testem és ez az én vérem: Az eucharisztia tehét nem a test és nem a vér jelképe, mint egyesek elvakultan mesélték, hanem igazság szerint Krisztus teste és vére" ouk estin Eucharistia typos tou somatos... alla kath' aletheian ha ima kai sóma Christou." 2. Szent Athanázt, a nagy esetnekverőt szeretnék ellenfeleink kisajátítani, amennyiben egyik levele 18 ) alapján azt állítják, hogy szerinte Krisztus teste éc vére nem valóságosan, hanem csak lelkileg spiritualiter", azaz ahogy ők szeretnék, csak képletesen van jelen. Nagyon csalódnak azonban, mert ez a nagy szentatya semmi mást nem akar mondani, mint azt, hogy itt az Úr Jézus megdicsőült teste és vére van jelen isteni, természetfeletti módon, nem pedig emberhús és embervér a legdurvább értelemben. A szent egyháztanító ezen a helyen azt tanítja, hogy Krisztusban meg kell különböztetnünk emberséget és istenséget. Az istenséget spiritus"-nak, szellemnek, léleknek nevezi, mely tulajdonképen éltet bennünket a természetfeletti rendben. Ezt bizonyítani akarja Sz. János evangéliumának ismert helyéből: 19 ) A test nem használ semmit; az igék, melyeket nektek mondtam, szellem és élet!" Szent Athanáz így folytatja: Ez annyi, mint ha azt mondaná: amit a világ üdvösségéért bemutatok és feláldozok, az a test, melyet hordok; én ezt a vérrel együtt ele- 17 ) Pitra, Spieileg. Solesmen (Párisiig, 1852) 2, 548. 1S ) Ep. 4. ad Scrop. n. 19. ">) Ján. 6, 63. 7
délül adom nektek spiritualiter". Úgy, hogy mindenkinek spiritualiter" nyújtassák és mindenkinek az örökélet feltámadására legyen." Spiritualiter itt annyit.ielent: isteni, természetfeletti módon. Hogy tényleg így érthessük, feljogosít bennünket az, amit előzőleg mond: Mennyi testre lenne szükség az evéshez az emberek részére, hogy az egész világ tápláléka legyen." A valóságos jelenlétet feltételezi in Epist. Heortustica 5. 6.: A pászka mennyei eledel lesz azok számára, kik tisztán ülik meg az ünnepet... hogy méltók legyünk az isteni Bárányhoz járulni és a mennyei eledeleket érinteni, mossuk meg kezeinket, tisztítsuk meg testünket és minden csalárdságtól mentesen őrizzük meg lelkünket, hogy, mint egészen tiszták lehessünk részesei az Igének." Még világosabban fejezi ki magát egyik beszéd töredékében az újonnan kereszteltekhez: 20 ) Egyszerű kenyér és bor, amíg nem imádkoztak felette és nem esdették le rá (a Szentlelket). Miután elmondották az imádságot és a leesdést, az Ige leszáll a kenyérre és borra és az Ige testévé lesz." 3. Hogy annál világosabb legven a nagy egyházatya hite, felhozzunk egy pár idézetet korából és környezetéből. a) Szerávion anaphorája: Igazság Istene, szálljon le a te szent Igéd erre a kenyérre, hogy a kenyér az Ige testévé legyen és erre a kehelyre, hogy a kehely az igazság vére legyen." b) Alexandriai Péter, ki közvetlen utóda volt Szent Athanáznak a püspöki székben, egyik levelében (epistola heortastica) írja, hogy az apostolok az egész Krisztust, mint életet ették holon hauton hós zoén esthiontes". 21 ) c) A Der Bah/zeh anapliora (egyptomi) az alapítás szavai előtt így könyörög: Méltóztassál leküldeni a te Szentlelkedet e teremtményekre és tedd a kenyeret a mi Urunk Üdvözítőnk Jézus Krisztus testévé és a kelyhet az Újszövetség vérévé." 22 ) Ezek után helytelenül tűnik fel, hogy Szent Athanáz más hitet vallott volna, mint közvetlen környezete és észre ne vették volna tévedését. 4. A kappadóciai nagy egyházatyák tanítása még világosabb. a) Nagy Szent Bazil keveset írt ugyan az Oltáriszentségről, de teljesen eleget ahhoz, hogy megtudjuk, hogy mit hisz. Cezáreáhaz 23 ) írt levelében a következőket mondja: Naponként áldozni. Krisztus testében és vérében részesülni jó és nagyon hasznos, mivel világosan mondja: Aki eszi testemet és issza véremet, annak örök élete van." Szent Bazil első látszatra világosan ír, mégis felvethetjük a kérdést, hogy mit jelent Szent Bazil tollában ez a, kifejezés: Krisztus testében és vérében részesülni. Egy másik leveléből 24 ) ugyanis azt lehetne kivenni, mintha Szent Bazil szerint ez a kifejezés annyit jelentene, mint az Ige bölcseségében részesülni. Eszerint tehát csak képletes kifejeso ) Apud Eutychium Constantinopolitanum. M. G. 26, 1325. 21 ) Apud Coamam Indicopol. M. G. 65, 53. 22 ) Batií'oll: L'Eucharistie. 1913. p. 328. 23 ) Ep. 93. M. G. 32, 424. 24 ) Ep. 8. n. 4. M. G. 32, 253..
aésről lenne szó. Szent Bazil ezt valóban mondia. De hofvan! Először is: kételkedve és nem határozottan. Krisztusnak a következő szavait akarja gy értelmezni: Aki engem eszik, én általam él 25 ) és talán" (isós) ez az ő szavainak az értelme." Továbbá ebben a levélben nincs szó az Oltáriszentségről: Krisztus testéről és véréről. A Cezáreához írt levelében pedig a szent áldozásról beszél s egyáltalán nem sejteti, hogy a szent áldozás által Krisztus bölcseségének leszünk a részesei, hanem egyszerűen Krisztus testének és vérének. Ugyanúgy feltételezi a valóságos jelenlétet más helyeken is, ahol a szent áldozásról szól. 26 ) b) Nagy Szent Bazil kortársa és kedves barátja Nazianzi Szent Gergely, 45. beszédében figyelmezteti a híveket, hogy hitükben meg ne fogyatkozzanak, amikor az Úr szenvedéséről és szégyenletes haláláról hallanak, hanem megszégyenülés és kételkedés nélkül egyék a testet és igyák a vért. 27 ) c) A harmadik kappadóciai szentatya Nyssei Szent Gergely, Szent Bazil édes testvére teljesen félreérthetetlenül ír az átlényegülésről. 28 ) Gondolatmenete a következő: Az embernek nemcsak lelke szerint, a hit és kegyelem által kell egyesülnia Krisztussal, nemünk Üdvözítőjével és első szülöttével, hanem a test szerint is az ő testével, mely a halált legyőzte és az élet kezdete, ha teljes lénye szerint akar részesülni az üdvösség kegyelmében. Ez a legméltóságosabb Oltáriszentségben történik meg. Krisztus saját testét és vérét adja táplálékul. Ezt közelebbről is megmagyarázza az általános és az állandó anyagcsere alapján. Eszerint az emberi test csak úgy tudja fenntartani, magát, ha állandóan újabb anyagmennyiséget vesz magához élelmiszerekben és ezt áthasonítja s a szükségtelent pedig eltávolítja, A test anyagi részei tehát állandóan változnak, állandóan kicserélődnek, élelmiszerek által kiegészítődnek; tehát a test valahogyan képesség szerint már benne van a tápszerekben. A legközönségesebb élelmiszerek a kenyér és a bor, tehát róluk ez különösképen áll. Az Istenember sem akarta csodálatos módon fenntartani testét, hanem közönséges módon, táplálkozás által. Testének az anyagi részei így képesség szerint (potentioliter) benne voltak a kenyérben és borban, mint élelmi szerekben; másrészről ez a test az Isten hajléka és felvevődött az Igével való személyi egységbe, azaz mintegy átitatódott az istenséggel s így isteni erőt képes magából kisugározni és másokkal közölni, tehát táplálni bennünket az örök életre. így az eucharisztia dogmája nem mond ellene a józan észnek. A kenyér és a bor táplálkozás által Krisztus testévé és vérévé lett földi életében, nem lehet tehát ellenmondás, ha a kenyér és a bor az Oltáriszentségben nem táplálkozás által ugyan, hanem az Isten-ember mindenható szavára: ez az én testem, tényleg az ő testévé változik át. Az az átváltozás, melyet a kenyér a természet folyása szerint az étkezésnél meg- J5 ) Jo. 6j 57. Morolia r. 21; De Spir. 5. c. 27. nü 66. In sanct. Pascha n. 19; or. 4, C. Jul. 1. n. 52. Oratio Catecheti'ea c. 37. M. G. 45, 93. s. 9
tesz, az Oltáriszentségben az Isten Igéje által pillanat alatt történik meg. Röviden így foglalhatnánk össze: Miként a kenyér, amellyel Krisztus táplálkozott, valóban az Isten Ige testévé lett, épen úgy az Oltáriszentségben is a kenyér Krisztus testévé változik át. A valóságos jelenlétet és az átlényegülést világosabban nem is fejthette volna ki és épen ez a világosság botránykő a protestánsok szemében. 29 ) (Folytatjuk.) SZENT JOZAFÁT AZ UNIÓ APOSTOLA Irta : JUHÁSZ J. DÉNES A történelmi Lengyelország északkeleti részén elterülő Volhynia középpontjában fekszik Yolodomir. (Ma e terület, miután Ukrajnát 1919-ben földarabolták, Lengyelország fönnhatósága alatt áll és Lembergtől északnyugatra, mintegy 140 kilométerre fekszik.) Ebben a városban lakott a XVI. század alkonyán Kuncevics Gábor pravoszláv hitű, elszegényedett ukrán nemes. Isten 1580-ban egy fiúgyermekkel ajándékozta meg, ki a keresztségben János nevet nyert. A példás éietü szülők, tehetségükhöz mérten, igyekeztek gyermekük lelkébe is a vallásos szellemet beoltani. Ez sikerült is. János szokatlan ájtatossága, angyali szerénysége és a jóban való lankadatlan kitartása napról-napra nőtt. Az elemi iskolában szorgalmával és tehetségével tanítói bámulatát költötte fel. Még tízéves sem volt és már is könyv nélkül tudta az egész Zsolozsmát. A gondos szülők a jó nevelésen kívül jó jövőt is igyekeztek gyermeküknek biztosítani. Az alig tizennégy éves fiúcskát egy nagykereskedőhöz, Popovics Jácinthoz, Yilnába küldték tanulni, ki közeli rokonuk is volt. Ott Litvánia fővárosában nevelkedett fel s vált később az unió jövendő apostola példás szerzetessé, az isteni kegyelmek és célok mindenkor alkalmas eszközévé. Vilna látta őt először mint áldozárt, majd pedig mint a szerzetesek elöljáróját és mint katholikus főpásztort is. De míg idáig eljutott, Popovics üzletében sok mindenen kellett keresztül mennie. Popovics bár szerette Jánost, mégis a sok és hosszantartó imádságaiért nemcsak hogy korholta, hanem néha meg is verte. Ebben az időben (1596) lépett Unióra Potij Hipát vilnai metropolita hat püspökével együtt. A metropolitának e lépése szakadár körökben nagy visszatetszést szült, aminek elmérgesedése vérengzésbe ment át és sok unitusnak életébe került, János lelkét a közben felvetődő nehézségek és a vallási viszály annyira megrendítették, hogy 29 ) Ez a lezüllés történt a költői hypevboiikus kifejezésmód használata következtében és a keleti barátok durva miszticizmusa miatt." Minél ügyetlenebb az új tanításnak a kísérlete a közönséges étkezésről, annál világosabb, hogy ez csak első próbálkozás és hogy esa&i subjektiv vélemény s nem lehetett az egyház tanítása." Ebrard: Das Dogma von heiíisren Abendrimhl. 1, 316. old. 10
majdnem elvesztette a helyes irányt. Isten azonban megoltalmazta.. Szíve tiszta és szeplőtelen maradt, János, a Szentlélektől vezéreltetve, tizenhatéves korában az Anyaszentegyház gyermekévé lett, E lépésével élete gyökeres változáson ment keresztül. Naponkint látogatta az unitusok, Szentháromságról nevezett, szegényes templomát, hol buzgón kérte az Istent az elszakadtak e,gyesüléséért. Az Isteni Üdvözítőnek szózatát: Add, hogy mindnyájan egyek legyenek", már akkor mélyen szívébe véste. A lelki előhaladásban nagy segítségére volt Árkudij Péter, a görögszármazású tudós unitus pap, kit a pápa Rómából küldött Vilnába, hogy az unió terjesztésére hű munkatársakat neveljen. Péter atya segítségével János érintkezésbe jutott Poítij metropolitával, Rutszkijjal, a kor egyik legtudósabb férfiával, Chmelnickivel és több jezsuita atyával. János élete már itt a földön meg volt határozva. Isten nagy dolog véghezvitelére szemelte őt ki. Popovics, és egész háznépe Jánost példás magaviseleteért és szorgalmáért nagyon szerette. S amikor értesült szándékáról, hogy szeizetes óhajt lenni, ezt minden áron meghiúsítani igyekeztek. Felajánlotta neki leánya kezét egész vagyonával, de hiába. János elhatározta, hogy a világtól megválik és ezt az elhatározását meg nem másította. A fiatal, 24 éves ifjú, ép abban a korban, amikor az ember a jövőre nézve a legszebb reményekkel van tele, a metropolita elé járult és térdenállva, alázatos szavakkal esedezett fölvételért a bazilita rendbe. Az ősz főpap örömmel adta beleegyezését, sőt a világon kitűnt erényes életéért a szerzetesi hármas nagyfogadalom letételét is megengedte^ János szívét a fogadalom napján, hogy végre magát az Isten szolgálatára áldozhatja föl, leírhatatlan öröm töltötte el. A szent keresztségben nyert János nevet a Jozafát névvel cserélte föl. öröme azonban nem tartott sokáig, mert a zárdában új nehézségekkel találta magát szemben. A szerzetesi fegyelem meglazult, a zárda és templom majdnem romokban hevert s a mi a legfontosabb: nem volt ielkivfizető. A Szentlélek azonban, ki Jozafátot eddig irányította, most sem hagyta el, sőt rövid idő alatt a szerzetesi tökéletesség oly magas fokára emelte fel, hogy rendtársainak is tanácsadója lehetett. Lakhelyül magának a rendház legegyszerűbb, de a templomhoz legközelebb eső celláját választotta. Reá nézve a szoba második templommá vált. Itt a cella magányában, távol a világ zajától magát kizárólag az imának, elmélkedésnek, önmegtagadásnak és tanulásnak szentelte. Imáit az eltévelyedetteknek a krisztusi hitre való téréséért, mindenkor önmegtagadással egyesítette. Böjti időben, ugyancsak e szándékért, szigorú önmegtagadást gyakorolt. Legkedvesebb foglalkozása a keleti szentatyák és az Egyház liturgikus könyveiben való elmélyedés volt. A liturgikus könyvek rendkívüli értékét nagyszerűen ismerte. Nem tekintve azon rendkívüli isteni kegyelmet, amellyel a Szentlélek őt elhalmozta, bátran kimondhatjuk, hogy Szent Jozafát egész tudományát és életszentségét az egyházi könyveknek köszönhette. 11
Életének harmincadik évében (1610) Potij metropolita pappá szentelte. Nyilvános működését a lelkek üdvére a szószéken kezdte meg. Szentbeszédeinek célja kimutatni és összeroppantani az orthodoxok tévedéseit. Érveit mindenkor a keleti szentatyák iratai és a liturgikus könyvek szolgáltatták. Beszédeinek lenyűgöző ereje, mint életírói mondják, a keleti szertartás iránt táplált forró szeretetéből sugárzott A keleti szertartást annyira szerette és annyira félt minden újítástól, hogy elöljárói nem egyszer a pravoszláviára való átsiklástól tartottak. És csodálatos, hogy ép e rendkívüli szeretete, őrködése és félelme által ölelte Krisztushoz a tévelygők százait és ezreit. Jozafát tevékenysége nem merült ki csak a szentbeszédekben. Rendkívüli buzgóságot fejtett ki mindenütt, ahol csak alkalma adódott belecsepegtetni a lelkekbe az Isten szeretetet és az igazságot. Bejárta a város utcáit, tereit, kórházait, házait, tanított, gyóntatott és vigasztalt. Munkáján kétségtelenül az Isten áldása nyugodott. Mindenkit magához vonzott. Az unitusok hálát adtak az Istennek, örömükben ujjongtak s Jozafátot a schizmatikusok ostorának" nevezték. Az orthodoxok pedig úton-útfélen igyekeztek őt megszégyeníteni, de Jozafát a felelettel minden egyes ellenvetésre készen állott. Nem -egyszer fordulti a pravoszláv lelkipásztorokhoz és szerzetesekhez ezen szavakkal: Szíves-örömest veletek tartok, ha valaki közületek meggyőz, vagy bebizonyítja a szentatyák tanításából és a keleti Egyház liturgikus könyveiből, hogy mindaz, amit én hirdetek, hazugság!" Jozafát ellenállhatatlan erejének híre az egész Lengyelországot és Litvániát tulajdonképen csak 1617-ben járta be^ Tudniillik az orthodoxok Vilnában, Jozafáttal nyilvános vitatkozásba bocsátkoztak, mely a nagy és hosszantartó felkészültség ellenére is a pravoszlávok teljes vereségével ért véget. A schizmatikusok a történtek után megkettőzött szorgalommal igyekeztek Jozafátot elveszíteni. Mindenki érezte, hogy valami nagy eseménynek kell lejátszódnia, amely mellett majd a történelem sem mehet el említés nélkül. Jozafát Istenbe vetett bizalommal készült a találkozás nagy napjára, de a mindenható Isten bölcs előrelátása máskép intézkedett... Potij Hipát unitus metropolita 1615 július első napjaiban elköltözött az élők sorából. Róma a megüresedett egyházi méltóságot a kor egyik legtudósabb férfiával, Rutszkij Benjáminnál^ töltötte be. Az új metropolita, mint a Nagy Szent Bazil rend általános főnöke, már e magas kitüntetés előtt is széleskörű tevékenységet fejtett ki az unió érdekében. Rutszkij hivatalának átvétele után, tekintélyének egész súlyával oda igyekezett hatni, hogy az ukrán és fehérorosz népbe már beoltott és megfogamzott szent uniót terebélyes fává növelje. Elhatározta tehát, hogy az Apostoli Szentszék jóváhagyásával, bizonyos egyházmegyékben a visszaélések megszüntetése érdekében, néhány újítást fog bevezetni. Vallás-erkölcsi téren leginkább a polocki egyházmegye volt elhanyagolva, melynek élén az ősz Brolnickij Gedeon állott. A pravoszlá- 12
vok itt nagy befolyást gyakoroltak a népre és bármely pillanatban attól lehetett tartani, hogy az unitusok a szakadárságba csúsznak vissza. Az ú.i metropolita, ismerve Jozafát apostoli buzgalmát, elhatározta, hogy Brolnickij mellé segédpüspökül adja. Tervét előterjesztette Y. Pál pápának, aki mindjárt meg is erősítette. Rutszkij a pápa határozatát előbb III. Zsigmond lengyel királlyal is megerősíttette, csak azután tudatta Jozafáttal. Jozafátot e váratlan hír annyira elszomorította, hogy a puszta magányban akart menedéket keresni. A metropolita azonban nagyon jól ismerte az ő lángbuzgalmát, mely a lelkek üdvéért semmi fáradságot nem kiméi, e szavakkal fordult hozzá: Az, unió abban (a polocki) egyházmegyében csaknem teljesen megsemmisült. Az egyesültek száma már elrettentően csekély, kitartásuk pedig a jóban nagyon reménytelen! Az Isten képmásai a pokol martalékai lesznek! Az Isten és az én akaratom az, hogy te elfogadd e hivatalt!" Jozafát e szavak hallatára a metropolita lábaihoz borult és zokogva így válaszolt: ígérem, hogy az említett egyházmegyében, mint szerzetes mindaddig. míg csak erőm el nem hásy, dolgozni akarok, de püspök nem lehetek, mert az ahhoz szükséges kellékekkel nem rendelkezem. Rutszkij miután látta, hogy rábeszéléssel semmire sem megy, a szerzetesi engedelmesség figadalmának nevében megparancsolta neki, hogy fogadja el a püspöki méltóságot. Jozafátot 1617 november 12-én püspökké szentelték. Vilnai tevékenysége ezzel végetért és új, hatalmas munkatér nyilt meg előtte. Székesvárosába, Polockba csak 1618 január 9-én érkezett meg. Polock városa új főpásztorát rendkívül pompával és fénnyel fogadta. Jozafát érkezését dísz ágyúlövések dörgése, harangok zúgása, dicsénekek, kürtök harsonája jelezték. Ez a város volt az, amelyben a szent püspök oly sok éjtszakát átvirrasztott imádkozva, elmélkedve és kérve Istent, hogy nyújtson segítséget az unió megszilárdításához és az elszakadtaknak a katholikus Egyházba visszatéréséhez. Az agg Brolnickii püspök néhány hónap múlva meghalt. Ezen időtől az egyházmegye gondja egészen Jozafát vállaira szakadt. Az új püspök nem csekélv feladat előtt állott. Helyzetét súlyosbította, hogy elődjének utolsó éveiben, az egyházmegyében sok visszaélés burjánzott fel, s neki először is ezeket kellett kigyomlálnia. Legelőször is a püspöki udvarban teremtett rendet. A kényelem számára semmit sem tartott meg m ; nclí>nben az egyszerűt kereste, de amellett mégis nagyon vigyázott arra is, hogy valahogy rangján alul ne cselekedjék, nehogy másoknak botránkozásra nyújtson alkalmat. Azután kifelé fordította figyelmét. A jogtalanul lefoglalt egyházi vagyont visszakövetelte Az elhanyagolt és megrongált templomokat kijavíttatta. Ahol szerét ejthette, újat emeltetett. Az Isten házának jókarban való tartásában határt nem ismert. Nagy szeretettel és odaadással foglalkozott e^vházmegvéjének szükségleteivel is. A bajok orvoslására püspökségének első évében három művet adott ki (Nagy katekizmus. Szabályok. A hit védelme.). A növendékoa^ság nianosabb k : képzésére pedig szemináriumokat állított fel, melyekbe jólképzett tanárokat helyezett. 13
Az év egyes szakaiban egyházmegyéje területén többször is rendezett papi gyűléseket Itt értesült azután papjai és hívei bajairól és szükségleteiről. Egyszermind vigasztalta és bátorította őket, hogy lankadatlan buzgósággal munkálkodjanak az Űr szőlőjében. Szavai sohasem voltak kemények, sem kegyetlenek. Az emberek annyira szerették őt, és beszédét hallgatni, hogy nem egyszer midőn prédikációi közben észrevette, hallgatóinak fáradt arcát és beszédét be akarta fejezni, az egész tömeg hangosan felkiáltott: Kedves Atyánk! Beszélj bár egész nap, mi Téged örömmel hallgatunk!" Tökéletes önfeláldozásával annyira megnyerte a nép ragaszkodását, hogy az orthodoxok egyik erősségüket a másik után kezdték elveszteni. Egyházmegyéje arculatát mihamar megváltoztatta. Isten ügye győzedelmeskedett. Joggal mondta róla ravatalánál Rutszkij: Ez a jó pásztor a schizmatikusoktól mondént elfoglava talált, de Isten segítségével nem egészen három év alatt fáradtságot nem ismerő munkával, emberfeletti bátorsággal és összehasonlíthatatlan ügyességgel annyira megnyerte mindenki szívét, hogy a szakadároknak alig maradt itt-ott nyoma." Igazán megfoghatatlan", mondja egyik életrajzírója hogy is volt képes egy ember ily rövid idő alatt oly sok jót tenni, holott olv kevés és silány eszköz álott rendelkezésére!" Szent Jozafát háromévi missziós munkája a polocki egyházmegye hitéletét kiemelte a hosszú tespedésből. Szinte azt lehetett hinni, hogy az egyesültek győzelme végleges. De sajnos, ez csak vihart előző szélcsend volt. Teofán jeruzsálemi pátriarka 1620-ban, a török szultán követségében Moszkvában járt. Visszajövet Kievbe, az ukránok fővárosába is betért. A schizmatikus papság kapott az alkalmon és arra kérte a pátriárkát, hogy szentelne fel minden egyes unitus püspöki székváros számára egy-egy pravoszláv püspököt. Teofán a pravoszlávok piispökjeiöltjeit sorra fölszentelte, joghatósággal ruházta föl, sőt még munkakörük területét és székhelyét) is meghatározta. Mindezt a király tudta nélkül. Az orthodoxok igyekezete ezután odairányult, hogy új főpásztoraik kinevezését a királlyal is megerősíttessék. III. Zsigmond lengyel király buzgó katholikus lévén, nem akart az Egyház ellen cselekedni, de ugyanekkor a schizmatikusok ellen sem léphetett fel erélyesen, mert országát ép abban az időben a török veszedelem fenyegette. Ezért kérelmükre rövidén csak ezt válaszolta: Most a háborúról és nem a vallásról kell tárgyalnunk." Közben Rutszkij metropolita és Jozafát látván az ügy súlyos következményeit, Varsóban termettek. Épen jókor érkeztek, mert a schizmatikusok már nemcsak püspökeik elismerését, hanem az unitus püspökök eltávolítását is követelték. Rutszkij metropolita hatalmas beszédben körvonalazta a király előtt az egyesültek terhére elkövetett sérelmeket, majd pedig beszédét így fejezte be: A schizmatikusok hetven gonosztevőt fogadtak fel ellenem és püspökeim ellen s ezek mindenüvé üldöznek bennünket. Le akarnak vetni valamennyiünket a püspöki székből, de mi Istent hívjuk tanúnkul, hogy készebbek vagvunk inkább életünket feláldozni, mint híveinket és püspöki 14
székünket elhagyni. Katholikus országban, katholikus uralkodó fennhatósága alatt, a mi életünk veszélyben forog és miért? azért, mert katholikusok vagyunk!" A metropolita beszéde.rendkívüli hatást gyakorolt, de csak anynyit érhetett el, hogy a pravoszlávok követelőzéseikkel Varsóban felhagytak. Annál nagyobb erővel ostromolták azonban a tudatlan népet, melv a bujtogatásoknak felülve, tömegesen hagyta el az uniót. Jozafát székvárosa, Polock sem volt kivétel. Itt Szmotrickij, Jozafát ellenfele ópiumozta mesteri módon az emberi lelkeket. Köztudomású dolog, hogy az orosz nép, mint általában a keleti, mindaz iránt, ami latin, vagy a latin szertartással összefüggésben van, ellenséges érzülettel viseltetik, mert benne nemzeti eszméinek veszélyeztetőjét látja. Szmotrickij tehát azzal kezdte ámítani a népet, hogy Jozafát Varsóban megtagadta a görög szertartást, latinra ment át. A szentmisét is már latin templomiján és latinos miseruhában végzi. A pravoszláv püspök e koholmánya villámként csapott le a népre s leírhatatlan forrongásba hozta, mert ez azt jelentette, hogy Jozafát saját nemzetének árulója, a lengyeleknek pedig spionja. lett, Jozafát értesülve egyházmegyéjének válságos helyzete felől, haza sietett. S mily szomorú kép tárult elé, mikor látta, hogy az a város, mely alig pár hónappal előbb egy szívvel-lélekkel harsonázott neki, most egyszerre fellázadt törvényes pásztora ellen és feszítsdmeget ordít reá, Halál az árulóra" - harsogta az összecsődült tömeg, - halál a hitszegőre!" Jozafát szívét leírhatatlan fájdalom és bánat fogta el, amikor háromévi, küzdelemmelteljes, verejtékes missziós munkája eredményeit megsemmisülve látta. De a, bizalom, amely Istenhez kötötte, nem engedte lankadni, nem engedte, hogy a sikert ellenfeleinek átengedje. Valamint püspökségének kezdetén, úgy most is, mint a jó pásztor, fölkereste eltévedt híveit a városokban és falvakban, prédikált nekik, gyóntatta, vigasztalta és békítette őket, A szent püspöknek csodálatos kitartása, szelídsége és nyugalma a népre oly nagy hatással volt, hogy pár év leforgása után híveinek nagy részét visszanyerte. Egyedül Vitebszk városa nem akart sehogy sem meghódolni. 1623 október második felében környezetének tudtára adta, hogy hosszabb időre Vitebszkbe szándékozik utazni. Az időt mindenki életveszélyesnek tartotta és ezért környezete arra kérte, hogy halassza el tervét, Jozafát azonban szilárdan megmaradt elhatározása mellett. Elutazása napján, 1623 október 22 23-án, mégegyszer és utoljára, betért a polocki kathedrális templomba, megtekintette már előre készenlevő sírját, azután leborult elé, buzgón imádkozott, fölkelt és a körülállókhoz e szavakat intézte: Ismerem a vitebszkiek összeesküvését, örvendek, hogy a biztos halálba megyek!" A jelenlévők erre sírva fakadtak és kérve-kérték, hogy maradjon Polocban. Jozafátot azonban nyája iránt táplált lángoló szeretete feltartóztatlanul Vitebszkbe vonzotta. Oda való megérkezése nagy feltűnést keltett, A schizmatikusok most már nem titkolták haragjukat Jozafát ellen. Jozafát azonban, 15