Az 1868-98 közt gyártott kétkrajcáros magyar okmánybélyegek első lemezének ívhely-azonosítói - I. rész Ahogy arra már lapunk címe is szinte kötelez, nagyon ideje lenne már, ha lapunkban ezentúl nagyobb teret szentelnénk hazánk okmánybélyegeinek. Nem panaszkodhatunk, hiszen a klasszikus magyar kiadások szinte kimeríthetetlen filatéliai gazdagsága szinte tálcán kínálja nekünk ezt a lehetőséget. Januári taggyűlésünkön ezért bejelentettem, hogy az első két címletnek az elmúlt években előbb a Philatelicá-ban, majd saját lapunkban publikált kutatásait 1 a kétkrajcáros címlettel folytatva, ezentúl minden számban folyamatosan közölök majd a címletek ívhely-azonosítóira vonatkozó tanulmányokat. Ezt jelenleg nagyon megkönnyíti számomra az, hogy a Brit Magyar Filatéliai Társaság jubileuma alkalmából meghívást kaptam egy idén májusra szervezett magyar bemutatóra a Royal londoni székházába, ahol a magyar illetékbélyegek külföldi ismertségének és elismertségének növelése céljából amúgy is eddigi eredményeim összegzését terveztem. A kétkrajcárosról egy szép függőleges csíkot a krajcáros ívek addig ismeretlen 10x10-es ívszerkezetének végső bizonyítékaként Szép Endre mutatott be lapunk 1991/2-3 számában. Ennek kapcsán mintegy mellékesen leírta az ábrámon D*-gal jelölt típusú IV. és IX. oszlopok sugarak közti foltját is. A cikkhez illusztrációként csatolt silány minőségű fénymásolaton azonban ez az ismertetőjel sajnos felismerhetetlen volt, eddig tehát kevés gyűjtő ismerhette csak. E címletnek az első anyalemezről készült munkalemezét amely a nyomólemezek gyártásához használt, kiemelkedő pozitív bélyegképeket tartalmazó un. patricalemez volt az 1890/91 fordulóján előállított, az akkoriban bevezettet fésűsfogazás alkalmazhatósága érdekében szélesebb bélyegközzel készített új lemez váltotta fel. Az első lemez tehát mintegy 23 évig volt használatban. Az erről készült nyomólemezek számára vonatkozóan nem ismerünk dokumentumokat, így csak becslésekre támaszkodhatunk. Az általam 8,8 millióra becsült zöld és nagyjából 2,6 millió barna alnyomatú bélyeg legyártásához mintegy 10-12 nyomólemezre lehetett szükség. Ezt a kutatás későbbi folytatásához fontos tisztázni, mert annál több egyedi ismertetőjelre lehet számítani, minél több nyomólemez készült. Első lépésként csak az oszlopok szétválasztásához legszükségesebb oszloptípusokat mutatom be. Mivel a hetedik oszlopnak nincs típusa, és a D* és E 1 Az erről készült kiállítási lapok a www.mafitt.hu honlap Bemutatók oldalán megtalálhatók.
típusok több oszlopban is megtalálhatók, a szétválaszthatósághoz ezek páros ívhelyeit is közlöm. A munkának jelen első fázisa a világkiállítási albumból vett mintaív teszi lehetővé és egyben alapja a következőnek. Ezután tömeganyag bevonásával történhet meg a ívhely-pozíciókat azonosító egyedi ismertetőjelek feltárása. Az egyedi ismertetőjelek egy része már az anyalemezen is megtalálható, míg mások a nyomólemezek gyártása során keletkeznek. A mintaívet egy 1878. körüli nyomólemezről nyomták, vagyis már későbbi egyedi ívhelyazonosítókat is tartalmaz, amelyek a korábbi gyártásoknál még hiányoznak. Ezeket csak nagyobb mennyiségű bélyeg bevonásával lehet majd tisztázni. Az itt közöltek lehetőséget nyújtanak a kutatásba való bekapcsolódásra is. Felajánlom annak, aki a címlapon színesben közült négyestömb ívhelyeire vonatkozó helytálló következtetést tud levonni, hogy rendelkezésére bocsátom a mintaívről készült digitális állományaim és bevezetem abba az utóbbi években általam kialakított legkézenfekvőbb számítógépes módszerbe, amivel az egyes ívhelyek azonosításába be tud kapcsolódni. A bélyegek oszlopok szerinti szétválogatását segítő összefoglaló 2 : 2 A cikket tartalmazó PDF fájlban az itt levő aláhúzással jelölt hivatkozásra klikkelve az internetről betöltődik egy nagyfelbontású kép. Ezen láthatóvá válnak a képen piros nyilakkal jelzett helyeken levő azonosítójelek is.
Az ív bal felének négy csoport-típusa (A*-D*) csak négyszer ismétlődik egymás alatt, mindkét félíven egyaránt. Az E és F oszloptípusok az adott oszlop minden bélyegén láthatók. A H* csoport-típus szabálytalanul ismétlődik, ötször a felső, de csak négyszer az alsó félíven.
A típus nélküli 7. oszlop ezen oszlop páros ismertetőjeleivel azonosítható:
Érdemes megjegyezni, hogy az oszlopban található a legnagyobb lemezhiba. A 47-97. ívhelyeken az inda alsó részétől balra a pontozásban több pontot összekötő fekete lyuk tátong: A fenti ábrán bemutatott lemezhiba azonban jelentéktelen azokhoz képest amit a fél vagy egykrajcárosokon lemezein találtam. A 2 krajcáros lemeze tehát az eddigiekhez képest sokkal jobb minőségű, vagyis a teljes ivrekonstrukció nehezebben feladat lesz, és lehet hogy nagyobb összefüggések nélkül meg sem oldható, melyeknek azonban úgy vélem, hogy sajnos nagy hiányában vagyunk. A D* ás E típus az 5-ös csík tizescsíkká másolása során megduplázódott, így a bal és a jobb ívfélen is megismétlődik. Az oszlopok páros ismertetőjelei alapján a IX. és X. oszlop 4-4 bélyegpárja szintén azonosítható.
E cikk folytatásában a következő lapszámban bemutatom majd a többi oszlop páros ismertetőjeleit is, valamint az általam eddig megtalált egyedi ismertetőjeleket. Addig is kellemes időtöltést kívánok a címlapon közölt négyestömb pozíciójának azonosításához és örömmel várom az ebbe az izgalmas felfedező munkába bekapcsolódni kívánók jelentkezését is! Budapest, 2012. február 22. A címlapkép nagy felbontásban: Szücs Károly