A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA Kemecsei Helytörténeti Krónika 2014. X. évfolyam 2. szám MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE Régészeket köszöntöttek Kemecsén A Régészeti Világnap alkalmából jó hangulatú, eseményekben gazdag nap keretében köszöntötték május végén Kemecsén a Nyíregyházi Jósa András Múzeum Régészeti Osztályának munkatársait. A helyi Helytörténeti Múzeum meghívását elfogadva, már kora reggel népzenei köszöntő várta a kedves vendégeket a Rudi- Jani duó fellépésével. A kora reggeli májusi szerenád után dr. Istvánovits Eszter osztályvezető egy részletes katonai térképpel ajándékozta meg a helyi múzeumot. A dűlők, határnevek pontos megjelölése révén tételesen rögzíthetők lettek a lelőhelyek, a leletek beazonosítási helyei. A találkozónak, köszöntőnek indult nap aztán igazi régészeti ünneppé vált a helyi múzeum számára. Visszahozták, restaurálták és meghatározták azokat a leleteket, amelyek az elmúlt év során kerültek a kemecsei múzeumba. Rézkori véső, bronzkori urna, fűrészlap, tokos-balta töredék, római kori csatok, ruhakapcsoló tű, szkíta nyílhegyek, avar szíjvégek, övveretek, fülbevaló, hunkori csat, hunkori ruhakapcsoló. Közülük is kiemelkedett a honfoglalás kori rozettás lószerszám, és az Árpád-kori gyűrű. A régészek a leletekről több oldalas, színes összeállítást is készítettek, és segítettek a tároló szekrényben szakszerűen elhelyezni a kincseket, melyekről a következő két oldalon közlünk fényképeket. A nap nem remélt fordulattal folytatódott. Prémusz István helyi lokálpatrióta vezetésével, mintegy félkörívben a település közvetlen határában, 5 helyen is nagyszámú őskori-bronzkori cserépmaradványokat gyűjtöttek be a régészek. Fotóval, GPS-szel rögzítették, illetve térképen meghatározták a leletek helyeit. "Múltunk tisztelete jelenünk méltósága" vallja Lucza János helytörténész, a helyi múzeum vezetője. Most Kemecse köszöntötte a múltat kutató szakembereket, a régészeket és munkatársaikat.
2. 2014. 2. szám Régészeti leletek Tároló szekrényekben a régészeti leletek Honfoglalás-kori rozettás lószerszám Árpád-kori gyűrű Avar-kori övveretek és szíjvégek Szkíta nyílhegyek
2014. 2. szám 3. Középkori kapocs Középkori buzogány Római-kori balta Római-kori ruha kapcsolótű Hun-kori ruha kapcsoló Római-kori ruha kapcsolótű
4. 2014. 2. szám Egészségkonferencia a tízedik születésnapon 2014. február 20-án 10.00 órától - 16.00 óráig Egészségkonferenciával egybekötött 10. születésnapi rendezvénysorozatot tartott a Rákbetegek Országos Szövetsége Aranyeső Klubja. Így köszönthették körükben a Napforduló Szolgálat nyugalmazott vezetőjét, Sándor Zoltánnét, dr. Farkas Benjáminné gyógytornászt, Husztiné Hajdu Erika pszichológust, dr. Czégé Zoltánné életvezetés tanárnőt, Szilasi Zoltán komkommunikációs tréningvezetőt, dr. Gerzonné Varga Marica MediBall oktatót, természetgyógyászt. Valamennyien előadással, illetve bemutatóval tették színesebbé e jeles napunkat. Erre az alkalomra a tízéves klub történetéhez kapcsolódó irodalmi pályázatot hirdettek meg. Zsűri elnöke Lucza János, a tagok pedig Kozma Istvánné és Asztalos Gáborné Bor Anikó voltak. A sok, jeligével beérkező kiváló pályázat közül két elbeszélést most alábbiakban közöljük, hogy még többen megismerhessék azokat a nehéz élethelyzeteket, melynek átvészelésében az Aranyeső Klub 10 év során oly sokat segített. Elbeszélés Hogyan kerültem az Aranyeső klub tagjai közé? Családom életében a tragikus történet 1996-ban kezdődött. Gyermekemnek a 23-ik születése napján daganatos betegséget diagnosztizáltak. Édesanyaként szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy ilyen fiatalon akár el is veszíthetem gyermekemet. Megkezdődött az ilyenkor szokásos kálvária, kemoterápia, sugárkezelés, és sorba jöttek az ezzel járó negatív dolgok. Hajhullás, hányás, gyengeség kiszolgáltatottság, legrémisztőbb az élni nem akarás volt. Több mint egy év kellett, hogy újra talpra álljon s újra egészségesnek érezze magát. Sajnos nem sokáig élvezhettük ezt a helyzetet. Két év múlva 1999-ben újra visszaesett. Betegsége olyan stádiumba került, hogy csak 10% esélye volt az életben maradáshoz. Orvosai Debrecenben, Budapesten mindent megtettek, hogy egészségi állapotát 40%-ra feljavítsák. Ez volt a feltétele, hogy csontvelő transzplantációra bejusson. Ez volt az egyetlen lehetősége, hogy életben maradjon. Hála legyen a Jóistennek 2000-ben megtörtént a várva várt transzplantáció. Ezt leírni nem lehet, hogy családommal együtt miken mentünk keresztül. 56 napig tartották a steril szobában, amire azért szükség, hogy semmilyen fertőzés ne veszélyeztesse. Akár egy tüsszentés is végzetes lehetett volna. Üvegen keresztül kommunikálhattunk egymással, napi 30 percig. A közel 260 km távolság is megnehezítette a helyzetünket. De szükségesnek éreztem a mindennapi érdeklődést, akár telefonon, vagy látogatással. Családom minden tagja testileg-lelkileg is meggyötört volt. Nagyon sokat köszönhetünk az akkor Sóstón működő Napforduló egyesületnek. A lábadozó gyógyult betegek között megtalálta a lelki békéjét gyermekem. Sokat beszélgettek, segítették egymást. Valójában csak azok az emberek értik meg egymást, akik ugyanúgy átélték a rákos betegség minden kínját. Simon Istvánné Marika néni volt a klub vezetője. Gyengédsége, türelme s figyelmessége nagyon sokat segített nekünk. Kemecsén is megnyitotta kapuit a gyógyult betegek számára Az Aranyeső Klub. Nyugdíjasként így kerültem a klub tagjai közé pártoló tagként. Édesanyaként a háttérben nagyon sokat szenvedtem, míg gyermekem meg nem gyógyult. Számtalanszor kértem a Jóistent, hogy miért nem én fekszem ott a gyermekem helyett. Ilyenkor úgy válaszolt a gyermekem, anya mi nem tudnánk így gondodat viselni, ahogyan te teszed ezt.
2014. 2. szám 5. Nagyon sokat köszönhetünk barátainknak, rokonainknak, szinte az egész Kemecse lakosságának. Ilyenkor van a legnagyobb szükség arra, hogy bátorítsanak akár csak egy érdeklődő vagy köszönő szóval is. Érezztük azt, hogy szeretnek embertársaink, barátaink, családtagjaink. Hiszen a szeretet az élni akarás fél gyógyulást jelent. Megköszönöm, hogy az Aranyeső klub tagja lehetek. Kívánom, hogy a klub 10-ik születésnapját még sok-sok év kövesse. Hiszen szükségük van az embereknek hogy szeretetet, támogatást kapjanak, melyet itt a klubban megélhetünk. Egészséget békességet kívánok minden embertársamnak. Daskó Jánosné Piros Rózsa Az én történetem magamról, és az Aranyeső Klubról Szeretném röviden leírni gondolataimat amióta a klub tagja lehettem. Körülbelül hat éve vagyok klub tag, amióta nyugdíjas vagyok. Több a szabadidőm, és úgy gondoltam, hogy szeretnék egy kicsit kimozdulni itthonról és kikapcsolódni a mai nehéz életben. A klub vezetésével minden héten kétszer tornázni járunk, ami nagyon jó, mert megmozgatja egy kicsit az izmainkat és egészségünkre válik. Sok rendezvényeken, és előadásokon veszünk részt, amiből sokat tanulunk és fel tudjuk használni az életünkbe. Amikor tehetjük kirándulást szervezünk, ahol nagyon jól érezzük magunkat, hisz együtt van a kis csapat énekelünk, és nagyokat nevetünk. Sokat megyünk az erdőbe, szedünk gombát, és ha találunk ősszel csipkebogyót, amiből csodás teát készítünk. Én nagyon jól érzem magam közöttük, hisz ha együtt vagyunk elfelejtjük a mindennapi gondokat, bajokat. Nekem nagyon tetszik, ha rendezvényeken fellépünk, a mi kis dalainkkal, és akkor felszabadultnak érezzük magunkat és ez jó érzés. Ősszel családi napot szervezünk, és megvendégeljük a nyíregyházi klubtársainkat, olyankor mindenki készít valami finomat, sütünk, főzünk és megint csak jól érezzük magunkat. A klub vezetőnk arra is odafigyel, hogy ha valaki megbetegszik, azt meg szoktuk látogatni és ez nagyon jól esik nekünk is és betegtársainknak is. Megemlékezünk az elhunytakról, készítünk sírcsokrot, és kimegyünk a temetőbe, én azt hiszem ez mind nagyon szép gesztus, megnyugvást ad a lelkünknek. Karácsonykor ünnepséget szervezünk, megvendégeljük egymást és egy kis csomagot is készítünk. Elmondjuk a kis karácsonyi verseket, és elénekeljük a szép karácsonyi énekeket, ami boldogsággal tölt el bennünket. Tehát így telnek a napjaink. Én mindenképpen örülök, hogy klubtag vagyok. Köszönetet szeretnék mondani a klubvezetőnknek, aki mindent megszervez, és fáradozik, hogy mi jól érezzük magunkat. Kívánok munkájához erőt, egészséget, hogy még sokáig vezesse ezt a közösséget. Most februárban 10 éves lesz a klub, nagy szomorúság lenne ha ez megszűnne, és nem találkoznánk egymással, mert én úgy gondolom, hogy az életünkben erre nagy szükség van. Köszönöm, hogy mindezeket leírhattam. Tisztelettel: egy klubtag. A közösség ereje, - mit kap a közösségtől, és milyen erő ez egymás számára. Egy teljes érzelmi kapcsolatleltár - kevesebbek lennénk általa. Deák Sándorné
6. 2014. 2. szám Amiről az utcák mesélnek... Egy újabb korabeli képeslapot közlünk Kemecséről, melyen a Kossuth szobor és a mai Móricz Zsigmond utca részlet (Derék-szer) látható az 1900-as évek elejéről. Juhász Ferenc: Dúló csaták után (Eredeti helyesírás szerint) Irodalomtörténeti ritkaság, kincs ez a száz éves, kéziratban fennmaradt vers. Egyben komoly társadalomtörténeti korkép. Ez az ódai-himnuszi hangulatú vers hű tükörképe az I. Világháború kitörése előtti Kemecse, de hazánk közállapotának is. Juhász Ferenc kemecsei ácsmester, leánya M. Juhász Margit költőnő életútja tudományosan elemzett, feldolgozott. A 2014. március 1.-jei X. Jubileumi Helytörténeti Konferenciánknak is méltó megnyitója volt e vers Kocsis Antal színművész színvonalas előadásában.
2014. 2. szám 7. Mintegy vihar után, melyben a természet Fároszi dúló bősz csatára kelnek S beldörren az ég Hegyek ormairól százszor vissza zendül S tisztulni kezd az ég Igy vonult át rajtunk a csaták viharja S győzelemmel álta a magyarok kardja Annyi ellenséggel Hányszor volt nagy harczunk törökkel, tatárral, Osztrák, orosz seregek tengernyi hadával S bírtuk győzelemmel. S meg nem törve habár meg is fogyot hazánk Nagyisten csodája, hogy mégis áll hazánk Annyi évszázadon S ha egyetakarna ma is ész és a kar Nem volna boldogak nemzet mint a magyar Széles e világon De van e nemzetnek egy régi nagy vétke Mellyért a balsors már olyanyiszor tépte Hogy mi ez tudjátok A dúló pártviszály a rút visszavonás Egetenkedés az összenem tartás Ezer éves átok Ez volt a végzete e szegény nemzetnek Mellyel nem is oly rég önsírját ásta meg Bús temető helynek S rája a zsarnokság követ hengerített Kárörvendve hogy már hallott ez a nemzet Gyászos szemfedőnek Pedig nem halt meg ő csak csendesen alszik S habár ellenségi katonákkal őrzik Köves koporsóját Álma nem lesz örök fölnyílik a sír és Enyha szellők szárnyán hozza az ébredés Sugáros hajnalát Ah már dereng az ég a kelet peremén Dícsfénytől övezett koronával fején Ragyogó orczával Szabadság angyala égi trónjára lép Öntudatra ébred millió szolganép A szent szabadságban Megmozdul a sírkő nyílik a koporsó Eloszlik a nemzet mély álmát aluvó Síri nyugalma Új életre ébred új eszmék hevítik Mit lerontott a múlt azt újra építik Erős alapokra Új erőt merítve, járva új utakon A sors csapásiból tanult a múltakon És csak úgy lesz boldog Hogyha kéz kezet fog és ha eggyet akar Együtt munkálkodik az ész úgy mint a kar E hon virulni fog Ez lesz a vallásunk ez a nemzet hite Amelynek im itt van egy gyülekezete S tartja nagy ünnepet Ez ifju gazdakör ül ma keresztelőt Jó példával hordva honfiai előtt Tudás szövetnekét Legyen e Gazdakör a szövetség szekrénye Melynek legszebb éke tagjai erénye És legyen ez oltár Hová minden híve a korhaladásnak Minden apostola az igaz tudásnak Imádkozni eljár Ne dúljon pártviszály ennek kebelében Hanem egyesüljünk hazaszeretetben Egy közös szent hittel Ki ki munkakörén dolgozna, tanulna S ki arra hivatott vezetne tanítva Újuló reménnyel Föl hát a zászlóval, melynek lobogóján Egyetértés, munka, erény és tudomány Szent igéje díszlik A hazaszeretet sugára vonja be S legyen szövetnekünk az éj sötétjébe Amíg hajnalodik S ha majd eljő egykor a nagy feltámadás Zengő harsonával az égi trombitás Szálva népek felett Ébren találjon itt Egy erős és vitéz Bátor összetartó honáért halni kész Hős magyar nemzetet Kemecse, 1914. február hó (Szavaltatott a Kemecsei gazdakör Műkedvelői előadással egybekötött bálján 1914-ben)
8. 2014. 2. szám Iskolai csoportképek a régmúltból Az első az I. osztályos csoportkép az 1936/37-es tanévből. A második pedig IV. osztályos csoportkép az 1940/41-es tanévből. A kemecsei iskolai csoportképeket Ignéczi Anikó tanárnő küldte meg számunkra. Édesapja az első osztályos képen a felső sorban balról a harmadik, a negyedikesen balról a hetedik. Impresszum Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecse Város Önkormányzata Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Online változat: www.kemecse.hu