Hermész Triszmegisztosz Hermész Triszmegisztosz az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, aki valószínőleg Thoth, a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos. Thoth volt az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka, akit egyesek elsı Hermészként emlegetnek, s aki a legenda szerint, az idıszámításunk elıtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa közeledtekor, személyesen készített feljegyzéseket az emberiség számára. 1 Ezt a szent nyelven megfogalmazott mővet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s így szolgálhatott alapjául a késıbbi (második?) Hermész törvényeket, tudományt és teológiát magukba foglaló szent könyveinek. E könyvek, - minden bizonnyal az Óbirodalom kialakulása és Menes hatalomra jutása elıtt lettek összeállítva, legalább háromezer évvel Krisztust megelızıen. Amilyen ma a világunk, és a környezı természetünk; az nem Isten eredeti terve szerint való. Ami elrontott, az visszahelyezhetı valódi állapotába. Erre született meg az Új Föld gondolata. Megteremtésére való az alkímia, - amit az analógia nyelvén a Bölcsek kövének neveznek. Az alkímia azt mondja, hogy a lények, és a dolgok meg- és átváltoztathatók. Erre pedig szükség is van, mert, ahogy a lények és a dolgok, itt a Földön élnek, az nem természetes, és nem is tökéletes. (A Bölcsek köve, - nyilvánvalóan, nem egy kézzel megfogható kı, hanem gondolatainknak-, érzéseinknek-, hitünknek, és azokkal végrehajtott mőveleteinknek szilárd alapja.) Ha az ember elnyeri a Bölcsek kövét; a dolgok- és a folyamatok fölötti hatalmat is elnyeri. Ekkor olyan hatalom birtokába jut, mellyel eloszlat minden sötétséget. Vele még a szellemet is megfoghatóvá teszi, amivel aztán a sőrő anyagot is képes áthatni. Tehát, a Tabula Smaragdina, a mőveletek azon receptje, mely szerint az ember a világot-, és önmagát visszahelyezheti a valódi-, eredeti állapotába! Tabula Smaragdina 1. Verum, sine mendatio, certum et verissimum való, hazugság nélkül, biztos és igaz. 2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának mőveletét végrehajtsd. 3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione ahogy minden dolog az egybıl származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egybıl keletkezett.
4. Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta. 5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic ı a théleszma, az egész világ nemzıje. 6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul. 2 7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio válaszd el a Tüzet a Földtıl, a könnyőt a nehéztıl, tudással, szenvedéllyel. 8. Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas a földrıl az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felsı és az alsó erıket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctıl fogva elıled minden sötétség kitér. 9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit minden erıben ez az erı ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja. 10. Sic mundus creatus est a világot így teremtették. 11. Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja. 12. Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém. 13. Completum est quod dixi de operatio solis amit a Nap mőveleteirıl mondtam, befejeztem. AZ ARAB VÁLTOZAT 1. Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható. 2. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülrıl. Az Egy mőve a varázslat. 3. Ebbıl az Egybıl egyetlen mővelettel minden létezı így keletkezett. 4. Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta. 5. İ a varázslat nemzıje, ırzıje, ereje tökéletes, a fények élesztıje. 6. Tőz, amely földdé válik. 7. Válaszd el a tüzet a földtıl, a könnyőt a nehéztıl, vigyázva, mesteri kézzel. 8. A földrıl az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felsı és az alsó erıket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a
fények fénye, s ezért a sötétség elıled kitér. 9. Az erık erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe. 10. Olyan ez, mint a világ teremtése. 11. Az ilyen tett varázslat, és ez a módja. 12. Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek. 13. Amit a Nap mőveleteirıl mondtam, befejeztem. Gabir ibn Khajjam 3 (Al Gabir) Öreg értelmezése: 1. sor: Való, hazugság nélkül, biztos és igaz. A valóságos-, tényleges létezı; az hazugság nélkül való, - vagyis biztos- és igaz része a teremtésnek. Ilyen igaz valóság pl. a minden nap mögött létezı Nagy Központi Nap, - mely minden tulajdonságában-, gyógyító erejében felülmúlja a természetes napunkat. (Úgy kell ezt a napot elképzelni; mintha molyrágta takaró lenne az égen, s minden lyukon, - ahol mi napot csillagot sejtünk, ott a Nagy Központi Nap fényét látjuk átszőrıdni.) 2. sor: Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának mőveletét végrehajtsd. A teremtés alsóbb szintje, - mely rezgéseiben már anyagvilággá dermedt erejét a fenti világokból kapja. (A szellemből, a csillagokból, a mennyei konstellációkból.) A lenti világ, ha tisztán fogadja be a fentit, akkor képződnek lent a gyönyörű kristályok, az ízletes gyümölcsök, s akkor születnek a nemes állatok, és a tiszta szellemű emberek. A zavart befogadás eltorzítja a lenti képződést, és a felső világok látását. (Pl. úgy hiszik az emberek, hogy lázadások történtek a magas dimenziókban lévő csillagokon, vagy történeteket mesélnek bukott angyalokról. Ez esetben a zavart lények, a saját belső zavaraikat vetítik ki a külvilágra.) A teremtés különböző szintjein, vannak egymásnak megfelelő síkok. Így a Fent- és a Lent minden részletében kölcsönösen megfelel egymásnak, s együtt teremtik meg a hiánytalan Egy-et. (Ez a varázslat.) 3. sor: Ahogy minden dolog az egybıl származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egybıl keletkezett. Mindennek a forrása a Teremtő. ki maradéktalanul Egy, teljes. (Hallod sokszor, egy az Isten.) A Szentháromság is az Egy-re, az Öreg Istenre vezethető vissza. Bármi is van a látható- és láthatatlan világban; az belőle, a Forrásból származik, az egyetlen isteni gondolatból, és minden anyag, a differenciálatlan ősanyagból. Azonban a teremtési láncolat végén, - a természetben az átvitelnek, és a teremtő társaknak embereknek is szerepük van. Az Egy osztatlan, megbonthatatlan, s ezért láthatatlan fényét, megtöri a lélek prizmája. Vagyis elmélkedik az Egy-ről. Még ha teljes megértés nélkül is teszi, de ezzel akkor is megnyilvánítja a sokarcú mindent. De bármi is van a teremtésben, minden kapcsolatban van a Forrással, hisz abból táplálkozik. (Minden lénynek szüksége van a Forrás fényére. Még a sötétben élőknek is szükségük van rá, hisz a fényből kondenzált energiákból élnek. Különben nem lennének képesek életjelenségeket produkálni.) 4. sor: Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta. Itt az élet születéséről, az élet magjának a kihordásáról van szó, - szimbolikákkal leírva. (Nem az égitest Napra és Holdra kell gondolni.) A Nap a szellem, a tűz ereje. A Hold az anyag, a víz ereje. És aminek a megteremtéséről van szó, az, az ősanyag. Az életet a Nap (a szellem) nemzette, vízben (Hold) született, szelek hozták le az égből, - ide a Földre, hogy a Föld legyen a dajkája. Így vált realitássá az élet.
5. sor: İ a théleszma, az egész világ nemzıje. A thélészma szóból származik a talizmán szavunk. Az ısi talizmán; szubtilis síkon sőríti össze a szellemiséget. (E mőködésbeli hasonlóság miatt gondolják az emberek, hogy a talizmán, láthatatlan befolyásolója az élet folyamatainak.) Tehát, itt azt mondja Hermész, hogy a szubtilis-, kifinomult sík tiszta szellemisége, az egész világ nemzıje. 6. sor: Ereje tökéletes, ha a Földbe visszafordul. A Föld a négy elem tűz, föld, víz, levegő együttesének táplálója. Itt erősödnek meg, és teljesednek ki, - nyerik el ezek a tatvikus elemek, a tökéletes erejüket - a Föld nevezetű égitestben. 4 7. sor: Válaszd el a Tüzet a Földtıl, a könnyőt a nehéztıl, - tudással, szenvedéllyel. Ugyan a Földön, és a Földben megerősödnek, és kiteljesednek az elemek, anyagi szintre jutnak de a belőlük keletkezett ősanyag akkor válik kezelhetővé, ha a minőségeit szétválasztjuk. (Vagyis elválasztjuk a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, a finomat a durvától, a lelket a testtől. S tesszük ezt tudással, szenvedéllyel, - azaz mély értelemmel, és a lelkünkben elmélyült érzelemmel, hozzáértésünk nagy tapintatával.) 8. sor: A földrıl az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felsı és az alsó erıket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctıl fogva elıled minden sötétség kitér. Ebben a lépésben az Ég- és a Föld közötti alkémiai műveletről van szó, - a szublimációról; ahol a felemelkedett testi, szellemivé lesz, a szellemi pedig alászállás révén testivé válik. (Az ember emelkedve megvilágosodik, a lélek leszáll a testbe.) Ezzel a kifinomító szublimációval nyeri el a lélek az igaz tudást; mert magába szívja az alsó- és felső erőket. Így tudásával elnyeri, a - Mindenek feletti - hatalmat. Mindent tud, mindent ért, eloszlott előle a sötétség, semmiben nem csalatkozik, semmiben nem téved. Ráébred a Mindenség egységére, - hisz tudja, látja, hogy a fönti világ fordítva megfelelője a lentinek, a lenti világ pedig fordítva megfelelője a fentinek. 9. sor: Minden erıben ez az erı ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja. Minden erőnek az ereje az a szellemi tisztaság, ami a szublimáció révén létrejön. Ez a szellemi erő hatja át a könnyűt, és nehezet, a finomat, és a durvát. Minden szennyezéstől, butaságtól, ellentmondástól tisztává válik. Így válik hibátlan Egy-é, a Minden. Ez az elrendezettség, minden titok nagy misztériuma. Ha elmélkedsz, a Bölcsek köve felemeli szellemedet Istenhez. Ha imádkozol- és hiszel; minden sötétség és értetlenség eltávozik belőled. Így a tiszta szellem fénye fénylik állandóan belőled, és eltűnik értelmedből a kétség, a bizonytalanság, a butaság, az ostobaság, a nemtörődömség, a csalás. (A Bölcsek köve; az Egyetlen másik neve, - aki nemes erényei révén, legnagyobb erejénél fogva, akár csak egy érintéssel minden kívánatos kiváltsággal fel tud ruházni.) 10. sor: A világot így teremtették. Így teremtették, és finomították a világot desztillációval, és újraegyesítéssel. A szellem a testbe költözve, testi tudatosságot eredményez, - ami finom átható erőként szellemtestté lesz. Így tesz szert végtelen finomságra, könnyedségre, sokszínűségre. A fenti- és lenti dolgok áthatva egymást, kifinomult erővé válnak, mely tovább építi a világot. 11. sor: Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja. Az átvitel varázslata, hogy a makro világ mintájára az Úr, megteremtette a mikrovilágot. S az ember ebben felismeri eredeti természetét, s hogy Ő ilyenként, Isten képmása. Te magad is, a csodás mindenség vagy, a világ bölcsessége, dicsősége. Ilyen módon teremtetett a világ!
12. sor: Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém. Azért nevezik Őt Hermész Triszmegisztosznak, mert rendelkezése van a világegyetem bölcseletének mindhárom része felett; a szellemi-, lelki-, és testi valóság felett, - melyeket jelképez a Menny, a Levegő, és a Föld. De úgy is a legnagyobb hármasság Hermész; hogy ő a legnagyobb bölcs, a legnagyobb pap, és a legnagyobb király. 13. Amit a Nap mőveleteirıl mondtam, befejeztem. Vagyis, amit elmondott Hermész, az hiánytalan, és örökig tökéletes! 5 A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti. Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata. Hogy megismerd ezt a Gondolatot, ó Lélek, végig kell járnod fájdalmas utadat a hét szent bolygó szférájában, hogy onnan azután újra alászállj... majd újra felemelkedjél... Mit jeleznek a csillagok, mit mondanak a számok? Mi rejtőzik a bolygók körforgásában? Ó ti elveszett és megtalált lelkek, ők éneklik, mutatják, újra és újra ismétlik a Ti sorsotokat... (Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina) Hermész Triszmegisztosz: 48 alapelv összefoglalása (Öreg értelmezésével.) Mint Tamás evangéliuma esetében, először próbáld megfejteni az alapelveket, és csak utána olvasd el a zárójeles magyarázatokat. 1. Minden test mozgatott; csak az anyagtalan mozdulatlan. /A mozdulatlan szellem mozgat mindent. Így mozgatja az emberi lélek is a fizikai testet. Azonban a lélek szellemi ereje, nem csupán a testre hat. Hat a Földre, annak minden lényére, a naprendszerre, s a teljes mi világunkra./ 2. Minden test átalakul, de nem mind oszlik fel. /Minden mozgatott, átalakul mássá. Nem pusztul el, csak másként lesz újjá./ 3. Minden élőlény létrejött; de nem mind halandó (ahogy nem is mind halhatatlan). /Minden élőlény a szellemből jött létre, s mint mozgatott, állandó változásban van. Van köztük sok, melyek az alkímia lehetőségével élve,
esszenciálissá finomodnak, emelkednek. Míg mások megkövülten szellemtelen létbe dermednek. / 4. Ami bomlékony megszűnhet; ami felbomolhatatlan, (az változhatatlan; ami változhatatlan), az örök. /A mozdulatlan már kifinomult, - ezért változatlan, örök. Ami viszont szennyezett, bomlékonnyá válik, leépül és megszűnik./ 5. Ami folyamatosan keletkezik, az folyamatosan pusztul, de ami csak egyszer született, nem bomlik fel és nem alakul át semmi mássá. /Folyamatosan keletkező- és pusztuló; pl. a fizikai test. Viszont az egyszer született, és mássá nem alakul, - az a lélek./ 6. Először Isten, másodszor Kozmosz és harmadszor az Ember. /A teremtési rend: Van az örökké létező Teremtő, İ létrehozza a teremtés helyét, a Kozmoszt, s benne megalkotja a teremtményt, az Embert./ 7. A Kozmosz az Emberért és az Ember az Istenért. /A kozmosz az emberért jött létre, s az embert Isten a maga kedvére teremtette. S ha az Isten által kedvelt ember, megérzi Isten szeretetét; már tudja, merre vezet az útja. Ekkor az ember létezése Istent, a mindent szolgálja./ 8. A lélek, érző része halandó; értelmi része halhatatlan. /Az érző rész, a lélek alsó része, mely a fizikai testhez kötődik, és ezért halandó. De ha onnan felemelkedik, az, a lélek megszabadulását is eredményezi./ 9. Ami csak létezik, változásnak kitett; (de nem minden létező szüntethető meg). (minden lét kettős; egy lét sem állandó) /Ami változásnak kitett, az a mozgatott. A mozdulatlan tökéletes; és így már nem változik, és nem is szűnik meg. Ez a kettősség törvény./ 10. Minden lét felruházható mozgással; egyedül a nemlét mozdíthatatlan. /Minden lét mozgatott, ahogy minden ember is mozgatott a felsőbb tudata által. És az is a felsőbb tudata által, és így tovább a Forrásig. A már meg nem jelenő lét mozdulatlan. Mivel a létet a mozgás jelzi, így a mozdulatlan mozgató már nem létező, - vagyis potenciális létező./ 11. Nem minden dolgot mozgat (kelti életre) lélek, de ami mozog, azt a lélek mozgatja (kelti életre). /Pl. a kövek, a sziklák szunnyadó létállapotban vannak, nem látható rajtuk, hogy lélek mozgatná, éltetné. Viszont minden életjelenséget mutató létezőt lélek mozgat. A megérkezetteket már nem kell mozgatni. Viszont, amit mozgat a lélek, azt, a megérkezése érdekében mozgatja./ 12. Minden, ami érző, passzívan ösztönzött (és átmeneti); egyedül az értelem mentes a passzív befolyástól. /A passzívan ösztönzött; érzelmek-, érzékek-, és szenvedélyek által befolyásolt. Tehát külső erők mozgatják, így egyáltalán nem biztos, hogy halad valamerre, hogy úton lenne. Az ilyen lény értelmét az érzelmei terelgetik, - átmenetileg, ebben a helyzetében. Viszont, a transzcendensbe jutott értelem, már ilyen módon befolyásolhatatlan, és az isteni akarat által halad a szellemi útján, - egy örökkévaló és fényes úton./ 13. Minden, ami szenved, élvezethez is jut (lévén halandó); minden, ami élvezethez jut, szenvedni fog. /Az élvezet a halandók játéka, amivel a szenvedés is vele jár. Ráadásul, - szellemileg nem lehet eljutni vele sehová./ 14. Nem minden test betegszik meg; de minden megbetegedett test bomlékony. /A kifinomult- és már harmóniába jutott testek nem betegszenek meg. A betegség bontja le a test hibáit, - akár annak a bele halásáig./ 15. Istenben értelem van, az értelemben indítóok. /Az isteni értelemben lévő indítóok; az egész teremtés oka. Ez az értelem Isten világának folyamatos átalakítója, és fenntartója. Ebben az értelemben született meg az Új Föld isteni terve is, aminek a kivitelezése már a mi feladatunk./ 16. Semmi valós nincs a megtestesülőben; /Amit a megtestesülőben látunk, az mind látszat, mert éppen átalakulóban van, és így sohasem az, aminek látszik./ semmi hamis az anyagtalanban. /Viszont az anyagtalan azonos önmagával. Már kiforrt!/ 17. Minden, ami létrejött, változásnak kitett; /A kiforrás érdekében, az önazonosság eléréséért. A lények saját szabad akaratukból változnak, fejlődhetnek. De ha külső hatások közepette hányódnak; csak leépülnek, elhagyják a lelküket, és beépülnek az anyagba, semminek. De ha a lény, lélek azonossá válik, s e ként kiforr; kinő a hamisból, és valóssá válik; tiszta isteni önmagává. A valós már nem szűnik meg. A valótlant, éppen a valótlansága szünteti meg./ de nem minden létrejött szüntethető meg. /Pl. maga a lélek sem./ 18. Semmi jó sincs a földön; ahogy semmi gonosz a mennyben. /Még nem minden jó a Földön, mert itt alakul tisztává, hogy mennyei állapotba juthasson. A mennyei állapot nem jelenti azt, hogy ezért el kellene hagyni a Földet; a mennyei Föld, lesz az Új Föld!/ 19. Isten jó; az ember rossz. /Pontosabban úgy érthetjük, hogy tökéletes, ill. tökéletlen./ 20. A jó, az akarat folytán támad /vagyis a jó, az akarat folytán; helyesen cselekszik/ a gonosz az akarat ellenére. /Akarata Istennek van, a gonosznak ellenkezése. A jó, vagy gonosz, nem külön emberi egyedek. Aki, amiben képes az isteni akaratra hangolódni, annyiban van benne a jó akarat. Amennyiben pedig ellenkezik azzal, annyiban felébredt benne a gonosz 6
ellenkezése. Az isteni akarat; maga a teremtés rendje. A teremtésben létkérdés, eggyé válni az isteni szabad akarattal, - ami egyben a legmagasabb fokú szabad akarat!/ 21. Az Istenek azon dolgokat választották, melyek jók; az emberek a rosszakat, mert azokat hitték jónak. /Lehet, hogy nem akartak az emberek ellenkezni Istennel, de nem hittek benne eléggé. Történhetett úgy is a dolog, hogy jobban hittek magukban, mint Istenben. Ez nem gonoszság, csak tévedés, - mely, tudatlanságból származik. Idővel, rájöhet az ember a tévedésére. S ha nem késő az ébredése, az nagyszerű./ 22. A törvénynek való engedelmesség egyetértés Istennel; a törvénytelenség harc ellene. /Az első eset, Isten világához csatlakozás, - az Ő törvényei szerinti élés. A másik, hiába valóság, hiszen az ember a saját világával, Isten világát kirekeszteni nem tudja a teremtésből. Az ember azért inkarnálódik rendszeresen a Földre, hogy tökéletesedjen, s az előbbieket megértse. És valóban, ez sokaknak sikerül is, - de sokkal kevesebbnek, mint gondolnád./ 23. Isten törvénye az erény; / a rend/ az ember törvénye az erkölcstelenség, /Út a káoszból a rend felé. Meglehetősen kemény megfogalmazás, de az évezredek igazolták. Most mégis úgy tűnik, hogy az erkölcstelenségből, a káoszon át, a rendbe haladunk./ 24. A kozmosz számára az idő körkörös mozgás; az ember számára az idő, pusztulás. /Mert a kozmoszban minden egy időben van jelen, A tévutak-, vagy más utak minden változata-, és a rendbe visszaérkezés is. Ez kívülről, vagy felülről - egy olyan körforgásnak látszik, amiben minden mozog, mégis semmi sem változik. Ennek egy-egy részletét az ember lineárisan látja fejlődésnek, majd pusztulásnak./ 25. A mennyben minden változhatatlan; a földön semmi sem állandó. /A mennyben minden mozdulatlan, tökéletes, - ezért örök. A Földön minden mozgatott és ezért változik a tökéletesítésért./ 26. A mennyben így nincs megkötöttség; a földön nincs szabadság. /A mennyben nincs mozgatottság, - ami bármit is megkötne. A Földön, - a kívülről mozgatottság megköt, sőt szenvedést okoz. Ha az ember kiemelkedik a tudatával, önmagára ébredésével, a számszára kerekéből, - az örökös létforgásból kilép, akkor már saját szelleme mozgatja, s nincs többé megkötöttsége./ 27. Semmi sem ismeretlen a mennyben, a földön semmi sem tudott. /Azért van a mennyben mozdulatlanság, mert ott egység van a törvénnyel. - A valódi ismeret, amit ismerni érdemes; az a törvény. - A Földön addig tanulnak az emberek, míg meg nem ismerik a törvényt. Ha megismerték, megvilágosodnak, s megszabadulhatnak./ 28. A mennyei nem lép érintkezésbe a földivel, de a földi érintkezik a mennyeivel. /A mennyei nem száll le a tökéletlenbe, a földinek kell felemelkednie. Mindenki, aki már a lelke hangját hallja, érintkezésben van a mennyeivel./ 29. Minden feddhetetlen a mennyben; a földön semmi sincs hiba nélkül. /Ez akkor is így van, ha hallottatok bukott angyalokról, és csillagokon történt lázadásokról, - mert ilyenek soha nem voltak, de a zavart ember a zavartságát, még a felső világokra is kivetítette. Tanulás van a Földön, s e közben a hibák természetesek. Ahogy az égiek mondani szokták, emberi dolgok./ 30. A halhatatlan nincs passzív befolyásnak /zavaró szenvedélyeknek/ kitéve; csupán a halandó az, mely passzívan ösztönzött /szenvedélyektől zavart / /Mint a 12-ben: Az ösztönzést zavarként, - örömként, vagy bánatként - élheti meg, de még nem önmaga-ként létezik./ 31. Ami nemzett nem mindig halandó; de ami halandó, az mindig olyasmi, ami nemzett. /Amit az Atya nemzett, ami a Forrásból jött; az igaz, az halhatatlan. Más nemzések tévszüleményeket hoznak létre, amiknek meg kell változni, egészen addig, míg meg nem felelnek az Atya nemzésének. Míg igazzá nem válnak, törvényessé nem lesznek./ 32. A bomlandó testnek két létezési szakasza van; a fogantatástól a születésig /kifejlődés/ és a születéstől a halálig /szétesés/; az örök valóságnak ellenben egy időszaka van, az egységben-lét. /Ez a lét kifejlett, teljes és tökéletes lét, s így változatlan./ 33. A bomlékony testek nőnek és csökkenek; az örökkévalók nem növekszenek, ahogy nem is csökkennek. /A fizikai testek változékonyak, az örökkévalók nem változnak./ 34. A bomlékony dolgok ellentéteikké alakulnak át /szétesnek továbboszthatatlan elemekké /; az örökkévalók vagy önmagukba, vagy a hasonlóba. /Változatlanságban vannak./ 35. A születés a pusztulás kezdete; a pusztulás a születésé. /Ami megszületett, elindul az átalakulás-, a pusztulás útján. S ami pusztul, halála után, újra születik./ 36. Ami végződik, az kezdődik; ami kezdődik, annak egyszer vége is lesz. /Csak az végződik, ami egyszer elkezdődött, s ami elkezdődött, végződni fog./ 37. A létezők közül egyesek testek, mások formák vagy erők. A forma és az erő anyagtalan, de testben van. /Vannak fizikai testet öltött létezők, - de nekik is vannak finom testjeik. És vannak, csak finom testekkel 7
rendelkező-, kizárólag energetikai lények./ 38. A halhatatlan semmit sem fogad be a halandóból, de a halandó befogad a halhatatlanból. /A halhatatlan-, a teljes, nem egészül ki a halandóból, a részlegesből, de fordítva lehetséges, sőt szükséges./ 39. A halandó nem vesz fel halhatatlan testet, /mert a halandó test nem hozhat létre halhatatlan lelket/ de a halhatatlan felveszi a halandó testet. /Viszont a lélek, alkot fizikai testet./ 40. Az erők nem felfelé, hanem lefelé működnek. /Mert így emelnek a szellemi erők, magukhoz fel./ 41. Ami a földön van, nem válik hasznára a mennybélinek, de minden, ami a mennyben van, használ a földinek. /A tökéletest a tökéletlen nem tanítja, de fordítva igen./ 42. A menny az ősi elem; a föld a legutolsó elemek között. /A mennyben van a Forrás, abból áradt ki az ősanyag, s a Föld a kiáradás utolsó állomása./ 43. A Gondviselés Isten rendelkezése; a Szükségszerűség a Gondviselés eszköze. /Így terel Isten, vissza a hozzá vezető útra. Aki ezt megérti, a szükségszerűséget a helyén kezeli./ 44. A véletlenszerűség rendszertelen mozgás; a képesség erő, mely rendezetten hat. /A vaktában kereső, véletlenek közt hányódik. A tudatosnak képessége van a rendezett haladásra./ 45. Mi más Isten, mint változtathatatlan Jó? /Tökéletes./ És mi az ember, ha nem változékony rossz? /Az ember, a tökéletlen, és keresi, - ha keresi? - a tökéletest. Míg ezt teszi, változékony; hol billen a jóra, hol pedig a rosszra./ 46. A föld okszerűtlen, a menny ésszerű. /A Föld nem hordozza magában az okot /a tervet, a rendet, a teremtés szellemi erejét és indítékait/ míg a menny; azonos az okkal, így ésszerű./ 47. A menny halhatatlan létet hordoz, a föld megszűnő testeket. /A Föld változókat, alakulókat, valamerre haladókat hordoz, - de nem mindig tökéletesedőket./ 48. A mennyei dolgok, /megérkeztek Isten tökéletességébe/ az égi erők /gondviselés/ hatása alatt állnak; a földi dolgok a /szükségszerűségnek/ alávettetek. /A szükségszerűségek terelik a földi lényeket Isten felé./ 8 "Tekints egy gyermek lelkére, fiam, egy lélekre, mely még nem azonosult forrásától való különválásával; mert teste még kicsi, s nem növekedett teljes terjedelművé. Mily gyönyörű is egészében egy ilyen lélek, mint ez! Még nem szennyezik testi szenvedélyek; s alig vált el a Kozmosz lelkétől. Amikor viszont a testnek terjedelme megnőtt, s lehúzta már a lelket anyagi tömegébe, mindez a felejtést idézi elő; és így a lélek elválik a széptől és a Jótól, s már nem részesedik többé belőlük; sőt eme felejtéssel a lélek romlottá válik. Mikor azonban az emberek feladják a testet, a folyamat megfordul. A lélek felemelkedik a saját helyére, és elválik az életerőtől; s az értelem is elválik a lélektől. Így az értelem, mely a természetében isteni, megszabadul burkaitól; s magához véve a tűztestet, keresztülvándorol a tér egészén, hátrahagyva a lelket, hogy megítélhessék, és elnyerje büntetését érdemeinek megfelelően".