A Maróti Hírek jogutódja Pilismaróti Hírek Pilismaróti Hírek 2007. augusztus 20. XVI. évfolyam 1 szám Helytörténeti ünnepi szám Tartalomjegyzék: Régmúlt Harcsa Gábor: Adalékféle Pilismarót történetéhez Lukácsné A falu településtörténete Ördög Istvánné: Balatoni nyár... Lukácsné: Basaharc története Közelmúlt Burainé Tóth Julianna: Az önkormányzat 2007 évre tervezett fejlesztései: Községbeli képzőművészek kiállítása Maier Kránitz László: Maróti esték Fürnstáhl Gergő:Búcsúznak a 8.-osok Pintér Zsuzsa: A Mesevár óvoda 1 éve Róth Lajosné: Marosludason jártunk Marton Andrea: Mazsorett hírek Szikorszky János, Kónya Mihály,Szabó András versei Ünnepi program Ez is Pilismarót. Tisztelt Olvasóink, ünneplő Pilismarótiak! Ünnepi számunk tartalomjegyzékét elolvasva abból kiderül, hogy a már hagyományos múltidézés mellett helyet adunk azoknak az írásoknak is, amelyek községünk közelmúltjának eseményeit mutatják be, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen ha minden a település életében fontos eseményről tájékoztatást kívánnánk adni, az oldalszámot jócskán meg kellene emelni. Az ünnepek alatt természetesen nem csak olvasnivalót kínálunk! Szeretettel várunk mindenkit ünnepi programjainkra, amelyek a már hagyományos kiállítás megnyitásával kezdődnek és a Monteverdi kórus hangversenyével fejeződnek be. 1 Benkovics László polgármester
Előszóféle az alábbi íráshoz Megkértem, Harcsa Gábor nyugdíjas sportújságíró ismerősömet, a Pilis kutatások lelkes amatőr rajongóját, az elméletek kiváló ismerőjét, hogy foglalja össze Árpád fejedelem sírhelyével kapcsolatos feltételezéseket, állításokat. A téma Pilismarót területét is érinti. Annak ellenére, hogy az alább ismertetett állítások számtalan ellenvetést, kérdést vetnek fel, és a történészek nem fogadják el, mert nincs elég tényanyag (írásbeli és ásatási anyag) bizonyításához, mégis érdemes megismerkedni a témával. Harcsa Gábor volt szíves leírni Vértessy György kutató állításait, következtetéseit, melyet alább az érdeklődő olvasó elé tárunk. Köszönöm munkáját, írását. Lukácsné Varga Eszter Harcsa Gábor: Adalékfélék Pilismarót történelmi rejtélyeihez Egy bécsi könyvtáros, történetbúvár, Johann Georg von Schwandtner a császári könyvtárban megtalálta és 1746-ban kiadta Anonymus művét, a Gesta Hungarorumot. Ennek 52. fejezetében a következőket olvashatjuk: Az Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették el őt egy kis folyónak a forrása fölött, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, mely fehérnek hívatik. Katona István történetírónk 1790-ben Nagy Lajos király 1355 augusztus 17-i határjáró oklevelével bejárta Óbuda határát -mivel azt tartották Attila király városának- és kereste Fehéregyházát valamint Árpád sírhelyét, de eredménytelenül, mert az oklevélben jelzett nagy utat és az esztergomi utat nem tudta az akkori utakban felismerni. Az eltelt több mint kétszáz esztendőben sokan keresték Árpád sírját, Fehéregyházát, Attila király városát, a forrást, a kőmedret. Pomáznál, a Holdvilágárokban, Dobogókőn, Esztergom térségében, Óbudán és más helyeken. Egy Vértessy György nevű kutató,-hosszú elemzések után - úgy gondolta, hogy Fehéregyháza Pilismaróton, az Esztergomi út és a Hunyadi utca által határolt területen, a pálosok hajdani kolostora helyén van. Ezt a véleményét a Dunakanyar tájékoztató című lap 1974. évi 2., az 1975. évi 2., az 1976. évi 2. és az 1977. évi 1. számában adta közre./a fenti értekezés elolvasható többek között az esztergomi városi könyvtárban./ Anélkül, hogy a részletekben elmerülnénk, gondolatébresztőnek közölnénk néhány dátumot és hozzájuk kapcsolódó megjegyzést a műből. Kálti Márk, a Képes Krónika szerzője szerint a trójai eredetű szikamberek városuk pusztulása után Kr.e. 1194 : /újabb kutatások szerint Kr.e. 1250./ jöttek a mai Pannóniába: erős várost alapítottak Syccam hegye alatt, az Ister folyamnál, melynek német neve Duna. Syccam hegyéről a várost Syccambriának hívták és négyszáz évig időztek itt Krisztus megtestesülése előtt. Végül a keleti népektől való féltükben átköltöztek nyugatra és a Szajna vidékét foglalták el. Ezt nevezték el vezérükről, Francióról Franciaországnak, fővárosukat pedig Párizsnak, ama Franció apja után. Ezt a Syccambriát egy XV. századi szemtanú, Franciscus Iustinianus velencei követ személyesen látta és azt írta róla, hogy falai egy magas sziklán a Duna felé terjednek. A mai Óbudára ez a leírás nem illik, ott nincs magas szikla. Illik viszont a Gellérthegyre, Visegrádra, a Pilismarót feletti Hosszú-hegyre, a Szamárhegyre és Esztergomra. A fentiek közül a Gellérthegy, Visegrád és Esztergom soha nem volt Syccambria. Vértessy ezekből arra következtetett, hogy Szikambriának Visegrád és a Szamárhegy között kellett lennie. A mohácsi vész után katonaorvosként hazánkban járt Wolfgang Lazius úgy tudta, hogy Szikambriát másképp Herculiának azaz Herkules-tábornak nevezték. Ezt sokan kétségbe vonták egészen addig amíg az 1800-as évek végén a Széchenyi Könyvtár birtokába nem került Abraham Ortelius PANNONIAE ET YLIRICI VETERIS TABULA című, a XVI. században készült térképe melyen Solva mansio /vagyis Esztergom/ alatt illetve Aquincum fölött egy helyrajzi pont a következőképpen van feltüntetve: Herculia sive Sicambria. Ez elegendő bizonyíték volt arra, hogy nem a mai Óbuda területén volt Szikambria. 1893-ban Frőlich Róbert megállapította, hogy a pilismaróti Kis-hegyen lévő romok a hajdani római tábor, Herculia maradványai. Furcsállotta viszont Herculia alakját és fekvését: a Duna melletti táborok ott, ahol a természeti viszonyok engedték, a folyó mellett közvetlenül sík földön épültek, ott pedig ahol a Dunát magasabb fekvésű síkság szegélyezi, a táborok is a folyó felett 10-20 méter magasságban vannak. A mi táborunk nem síkságon épült, hanem elszigetelt dombon, és nem is a folyó közvetlen közelében, hanem ettől körülbelül két kilométernyi távolságban. 2
Ennek a szembetűnő eltérésnek okai közül egy: Az első, Magyarországot is ábrázoló térkép 1528-ban készített másolatán először az a sziget vonja magára a figyelmet, amely a Dunakanyarban, Marostól balra látható. Ez a sziget viszont Johann Marcus 1731-ben készült - 1690-1700 körüli helyzetet ábrázoló - térképvázlatáról már hiányzik. Vajon miért? Lehetséges, hogy e sziget a török megszállás alatt szárazfölddé változott? Igen! Elképzelhető! A törökök ugyanis 1595 táján a jelentősebb erődítmények térségében fekvő településeket hadászati-védelmi okokból lerombolták. És mivel a támadóknak egy romhalmaz is fedezéket jelenthetett, a romokat a sziget és a szárazföld közötti Duna-ágba ömlesztették. Az eltorlaszolt folyóág előbb elmocsarasodott majd szárazfölddé változhatott 400-as évek közepe: Kézai Simon krónikája szerint: Eisenachból osztán, miután ott udvart tartott, megindulván Sicambriába vonula, hol testvérét, Budát tulajdon kezével megölé, s testét a Dunába vetteté, azért, hogy míg ő a nyugati részeken harcolt, a közte és testvérei közt megállapított határon uralkodásban túl ment vala, minthogy Sicambriát a maga nevéről neveztette. És mert Ethele király a hunoknak és más népeknek megparancsolta volt: hogy azt Ethele városának hívják: a németek a tilalomtól félve Eczelburgnak nevezték, de a hunok, azon tilalommal keveset gondolva mint előbb a mai napig is Ó-Budának hívják 890-es évek: Kézai Simon szerint: megindulván tehát fölemelt zászlókkal, feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal, átkeltek a Dunán Pestnél és a szobi réven, ahol megvívtak egy várat a Duna közelében, melyben Szvatopluk katonái gyűltek össze, akik ide menekültek, midőn uruk meghalt. Ebben többek között Marótnak egy igen öreg atyjafiát is megölték, máig azt mesélik, hogy az maga Marót volt. 1138. A község első, okleveles említése II.!Vak/ Béla dömösi oklevelében 1526. Brodarics István váci püspök, II. Lajos király kancellárja írja: A mohácsi csata után a törökökkel sehol sem szálltak szembe úgy, mint egy helyen, melynek Marót a neve, nem messze Esztergomtól. Az esztergomi érsekségnek van itt egy kellemes üdülője ebben az erdőségben melyet Vértesnek /?/ nevezünk, mindenütt erdővel, berekkel övezve. Bár a legújabb vélemények szerint a fenti Marót nem Pilismarótnak, hanem a Nyergesújfalu melletti Puszta-Marótnak felel meg a pilismarótiak továbbra is ápolják Dobozi Mihály és a sok ezer elesett emlékét. 1500-as évek közepe: Busbeck holland diplomata 12 évvel a török uralom kezdete után járt Budán, de előzőleg bejárta Vetus Buda területét is. Leírásában megjegyzi, hogy az ősi várost nyomorúságos állapotban látta, gyönyörű épületek mind romokban vagy összedűlőben voltak Török adatok vannak arról, hogy Vetus Buda köveit üzletszerűen adták el. Valóságos épületkő bányászkodásra rendezkedtek be és szekérrel, hajóval szállították innen a faragott köveket. 1566. Vetus Buda teljesen elnéptelenedett. 1595. Pecsevi Ibrahim török történetíró: gyalázatos, vétkes hiba volt, hogy a Szulejmán szultán által meghódított budai vilájetet /megye, kerület/ engedték elpusztítani, a pórnépet rabságba hurcolni és a falvakat fölégettetni azon meggyőződésben, hogy csak egy ország romjain lehet egy másikat fölépíteni. Vértessy György kutató más adatokat is felhoz annak bizonyítására, hogy ez az ősi város elpusztult a török időkben. A kutatások tovább folynak, remélhetően előkerülnek még olyan adatok, melyek megerősítik azt a feltevést, hogy az ősi Fehéregyháza itt, Pilismaró területén volt, s ezzel tovább öregbítik a község hírnevét. Lukácsné Varga Eszter: Falunk településtörténete Pilismarót kialakulásában, megmaradásában nagy szerepet játszottak a település-földrajzi tényezők (fekvés, éghajlat, vizek, domborzat) és a történelmi, gazdasági viszonyok. A kedvező feltételek miatt évezredek óta éltek itt emberek, bár természeti csapások, történelmi viharok sokszor pusztították ezt a térséget is. A honfoglalás utáni évszázadok sem kedveztek az állandóságnak, a megmaradásnak, mégis elmondhatjuk, hogy Marót falu bár sokszor elpusztult, ám teljesen lakatlan sohasem maradt, mindig újjáéledt, benépesült. A mai falu és határának területéről építkezések, földművelő munkák alkalmával több helyről is előkerültek régi településre utaló nyomok. Ilyen alkalommal vagy hívtak régészt a helyszín és leletek megvizsgálására, vagy nem. Legtöbbször nem. Gyanítom, hogy a talált tárgyak nagy része elkallódott, csak 3
kevés került belőlük múzeumba. Régészek irányításával is folytak ásatások Basaharcon, az Öregek dűlőben, a Kis-hegyen és a Duna-parton, s főleg kelta, avar és római kori leleteket találtak. A jobbára véletlenül előkerült Árpád-kori tárgyak arra utalnak, hogy a honfoglalást követő évszázadokban a mai község területén és közelében több helyen is voltak kisebb, házcsoportokat alkotó telepek. (A középkori falut nem úgy kell elképzelni, hogy utcákba rendeződve, szorosan egymás mellett helyezkedtek el a házak, hanem lazábban, csoportokban kb. 50 100 lakossal.) Igy pl. a Pángoron, ehhez közel, a Hábodon a patakig és a Kis-hegytől D-re eső területen, amit ma is Alsó-Marótnak neveznek. Nyomokat találtak még a Miklós-deák-völgyben, a mai Hunyadi, Dózsa György és Iskola utca környékén, a Malom-patak Esztergomi út által határolt területen is. Ezek alkothatták Felső-Marótot. Valószínű, hogy Alsó- és Felső- Marót összetartozott, kőtemplomuk a Pángoron volt, aminek maradványaiból 1941-ben szántás közben fordított ki az eke. (István király törvénye szerint minden 10 falunak építeni kellett egy kőtemplomot.) 1, Miklós-deák-völgy, 2, Felső-Marót (+ temetőre utaló nyomok is), 3, Hábod alja, 4, Pángor, 5, Alsó-Marót, 6, Bitóc falu A török korban ezek a kisebb, csoportos települések elpusztultak, csak a Malom-patak közelében, a Hábod felé maradt meg valami a településből. Ezt az 1570-es török Árpád-kori településnyomok adóösszeírás Kis-Marót néven említi, melyben két ház és egy Pilismaróton romokban heverő patakmalom volt. A felső-maróti részen 15 házat és egy romokban heverő egykerekű patakmalmot Nagy-Marót néven írtak össze. (A Bitóci-völgyben a Ferlső-Szélesekig terjedően is volt egy falu, Bitóc, a Búbánat-völgyben több is. Valamennyi az 1543/44-es török elleni harcokban végleg elpusztult.) A mai település a török kiűzése után, a 18. század első felében Kis-és Nagy-Marót maradványain fejlődött ki. A pálosok visszakapták a birtokot és a falut kevés lakóval. A birtok azonban csak elegendő számú adózó, robotoló jobbágy esetén értékes. Ezért Nyitra környékéről tót (szlovák) katolikus jobbágyokat telepítettek ide, akik idővel elmagyarosodtak. De más helyekről érkező magyarok, néhány szerb, horvát, zsidó bevándorló is gyarapította a falu népességét. Az új lakók a régi jobbágyfalu lakatlan pusztatelkeire és az uradalmi ispán által újonnan kimért hosszúkás szalagtelkekre telepedhettek le. A szerzetesrend engedélyével házaik felépítéséhez az erdőről, fát, követ, a határból agyagot nyerhettek. A kimért hosszúkás telkek az utcára merőlegesek voltak, a rajtuk lévő lakóházak, gazdasági épületek a telek egyik hosszanti oldalát foglalták el. Ezáltal a falu régi utcái (a mai Esztergomi, Ady, Dobozi út) szalagtelkes elrendezettségűek lettek. Az 1700-as évek első felében a falunak három fő része alakult ki: az Alvég, Fővég és a Centrumot képező uradalmi major, a hozzá kapcsolódó térrel a mai Kálváriáig. A pálosok felekezeti csoportokban telepítették le jobbágyaikat: az Alvégbe katolikusokat, a Fővégbe reformátusokat. Ez a felekezeti megoszlás területileg a mai napig jórészt megmaradt. Ha a három régi településrészt külön-külön vizsgáljuk, részletesebben megismerhetjük az egyes falurészeket. Az Alvég a középkori Hábod egy kis részén és a Malom-patak mentén épült fel. A Kis-hegy oldalára és a patak két partjára nyúltak a szalagtelkek, a házak a patakkal párhuzamos utcákra néztek, a mai Ady és Dobozi utcára. (Lásd alább az 1763-84-es térképet, ahol azonban a Malom-patak fő vonalát az említett szakaszon nem rajzolták be, csak a patakból induló kettős malom csatornáját.) Másik régi településrész, a Fővég a Malom-patak és az országos fő út (Esztergomi út) kereszteződésétől az út két oldalán alakult ki, a középkori Felső-, később Nagy-Marót egy részén. Itt egyetlen utca mentén telepedett le még a török korban a vallásüldözések elől ÉK-Magyarországról elmenekült néhány magyar, református jobbágycsalád, a többiek a pálosok idején. 4
A harmadik régi településmag a pálos birtok centruma, a major és környéke volt: a patak jobb oldala, a kiöblösödő tér és a Kis-hegy Rákóczi út felőli oldala. Ezen a területen a 18-19. században az uradalom vezetői, erdészei, alkalmazottai és bérlői éltek a jobbágyoktól eléggé elkülönülten. (A mai Rákóczi út elejét idős emberek Nemes út néven is emlegették.) A 19. század elején azonban a Rákóczi út Duna felőli oldalán is mértek ki szalagtelkeket, és jobbágyokat telepítettek ide is. 1784-es katonai térkép 1872-es katonai térkép 1, bekerített uradalmi major ; 2, Fővég; 3, Református-domb, templom (1686 előtt épült) és temető; 4, Alvég; 5, kápolna; 6, Budáról Esztergomba vezető Országút ( ma 11-es út); 7, Malom-patak; 8, út a Dunához; patakmalom; 9, Kis-hegy (szőlők) ; 10, római katolikus templom, 11, katolikus temető, 12, Miklós deák-völgyi patak; 13, Kertalja; 14, Cigány telep. A fenti régi térképeken jól megfigyelhető a település szerkezete, a három településmag. Érzékelhető az is, hogy a falu egy évszázad alatt mennyit növekedett. Látható, hogy ahol a terepviszonyok engedték, szalagtelkes, utcára merőleges az épületek többsége. A falu növekedése folytán a 19. században a régiekhez további szalagtelkes utcák, településcsoportok kapcsolódtak: a Fővéghez a Kis utca és a Kertalja, a Centrumhoz a mai Rákóczi út páros oldala. A major előtti térre épült a katolikus templom (1792-94). Ma is ez a nagyközség centruma, itt van a Doboziemlékmű, az orvosi rendelő, üzletek, takarékszövetkezet, közelében a községháza, iskola, a hegy lábánál az erdészet irodái és a Heckenast-villa. Az 1800-as évek második felében a volt jobbágyfalu, Pilis-Maróth nagyközség lett 1800-1900 főnyi lakosával. A polgárosodás, városi minták hatására a század végén a falu régies arculata változni kezdett. A zsúptetőket cserépre, a pici ablakokat nagyobbakra cserélték, deszka oromzat helyett tűzfalat építettek. Az átalakulás az I. világháború után, különösen a 30-as években fölgyorsult: A házakat megnagyobbították úgy, hogy a meglévő szoba mellé az utcával párhuzamosan még egy szobát építettek (L alakzat alakult ki), ezzel megszűnt sok ház un. fésűs elrendezése. A meszelt falakat színesre festették, vakolt mintákkal díszítették stb. A templomtér, a főbb utak, járdák rendezettebbek lettek. A 20. századi parcellázások és építkezések már más települési elrendezést követtek: nagy szalagtelkek, udvarok helyet kisebb, négyszögletes, sakktáblaszerűen parcellázott telkeket mértek ki: Új-Maróton, Alsó- Maróton (1920-as években), a 45-ös földreform során a majorkertben, a Hábodon, később az iskola mögötti területen (Kenderes) és a Madarász-hegy alatt. Terjeszkedett a község a 11-es út mentén Esztergom felé és az Öregek dűlőben is. A megváltozott életformát jelezte az építkezési szokások változása is: nyeregtetős házak utcára merőleges, fésűs elhelyezése és sok gazdasági épület helyett az utcával párhuzamosan építették fel sátortetős, gyakran többszintes házaikat előkerttel és a hagyományos gazdasági épületek nélkül. A régi utcákban azonban sok helyen máig megőrződött a szalagtelkes, fésűs elrendezés. Ám a 90-es évektől a szalagtelkeken is elindult egy átalakulási folyamat. A Fővégben egyre több az olyan régi szalagtelek, amit keresztben megosztanak, és a gazdasági épületek, a szérű, kert helyére lakóházat építenek. Ugyanis a szövetkezetesítés következtében, a 60-as évektől megszűnt a hagyományos földművelés, állattenyésztés és a régi paraszti életforma. A hosszúkás, nagy udvarok, szérűk, gazdasági épületek, hidas ólak feleslegessé váltak. A földműves lakosság öregedési, kihalási folyamata a 80-90-es évektől fölgyorsult. Az örökösök más életmódja, munkája, igénye feleslegessé tette a nagy udvarokat, a gazdasági épületeket, sőt több helyen 5
még a zöldséges, gyümölcsös kerteket is. A régi és az új vonások megfigyelhetők madártávlatból is az alábbi felvételeken. Alvég, Hábod (Légi fotók 2004) Fővég Ördög Istvánné: Balatoni nyár Ilyen nagy melegben mi mást lehetne tenni, mint visszaemlékezni az elmúlt évekre, az elmúlt szép nyarakra. Egy kedves felkérésnek teszek eleget, és írom le a pilismaróti úttörőcsapat kirándulásait, nyári üdüléseit. Sok maróti gyermek részese volt ezeknek az élményeknek, akik ma már felnőttek, gyermekeik vannak. Visszaadni hitelesen nagyon nehéz, hisz az eseményeket át kell élni, és annak is élmény legyen, aki nem volt ott, és olvassa e sorokat. Tanítványaim sokkal jobban emlékeznek egy-egy átélt epizódra, ami számukra kedves volt. Ezeket az élményeket az osztálytalálkozókon idézik fel újra és újra. Írásommal én is felidézek pár emléket a teljesség igénye nélkül. Emlékezzünk! Az úttörőcsapat 1948-ban alakult, 2591. számú volt, és Dobozi Mihály nevet kapta. Arról a Dobozi Mihályról neveztük el, aki a legenda szerint hitvesével itt lelte halálát Pilismaróton a török elleni harcban. Peöcz László volt az első vezetője, őt Pintér András követte, majd engem választottak meg.?? Tanítási év alatt a csapat feladata széleskörű volt: legfőbb a tanulás segítése, helyi, járási megyei tanulmányi versenyeken való részvétel, tanulópárok kialakítása, a gyengébb tudású tanulók felzárkóztatása, szakkörök kiválasztása. Sok kulturális programon szerepeltünk, szavalóversenyeket szerveztünk, seregszemlén vettünk részt. Tánccsoportunk sokáig megyei első volt, szereplésével a helyi ünnepek színvonalát is emelte. Diák gitár zenekarunk is sok vidám percet szerzett. A sport akkoriban nagy szerepet játszott a falu életében, a sportolás az általános iskolában kezdődött. Arra törekedtünk, hogy sportolási lehetőségeket alakítsunk ki az iskolán kívül is: pályákat építettünk, lehetőleg társadalmi munkával, sportszereket szereztünk be, felkészültünk a versenyekre, bonyolítottuk azokat. Kedvelt volt a labdarúgás, négytusa, asztalitenisz, sakk, tornaversenyek. Nagy hangsúlyt fektettünk az alaki képzésre is. (Abban az időben Pintér Bandival mi tartottuk a testnevelést.) Az úttörők nevelésében szerepet kapott a felnőttek megbecsülése, az idősek segítése először a családban, rokonságban és más közösségekben is. Ezekről az osztályfőnöki órákon, raj- és őrsi foglalkozásokon beszéltünk. Ezen kívül minden évnek volt un. kiemelt feladata is. Szép albumokat is készítettünk. Minden osztályfőnök egyben rajvezető is volt, és nagy szeretettel nevelgették a kisdobosokat, úttörőket. E sok feladat végzése közben tanár, diák elfáradt az év végére. Vártuk a szünidőt benne a táborozásokat. A nyári program is az évhez Fürdés Hévízen 6
tartozott. Sok diákunk ilyenkor ment úttörőképző táborokba Zánkára, Csillebércre, Pilismarótra (itt is volt). A legjobbak mégis az általunk szervezett táborok voltak. Mindenki álma az volt, hogy eljusson a Balatonhoz. Már télen megkerestük a balatoni iskolákat, tudnának-e szállást adni, olcsó is legyen, és ne legyen messze a parttól. Így jutottunk el Hévízre, ahol egy kedves igazgatónő felajánlotta az iskoláját szálláshelyül. Vonattal utaztunk, a gyerekeknek már ez is élmény volt. Nagyon szép időnk volt, sokat fürödtünk a hévízi tó lefolyójánál kialakított fürdőhelyen. Reggelit a főtéren lévő büfében vettünk: óriás kifli és a hideg kakaó volt a sláger. Ebédet a helyi éttermekben fogyasztottunk. Bejártuk a várost, elmentünk a közeli kirándulóhelyekre, megnéztük a nevezetességeket. Így jutottunk el Savanyú Jóska sírjához is, aki betyár volt a Bakonyban. Beutaztunk Keszthelyre, ami szintén nagy élmény volt. A Dorogi Járási Tanács a környező üzemek összefogásával úttörőtábort épített itt, Pilismaróton, a Dunaparton. A telket a helyi tanács biztosította. Az életkornak megfelelő munkával mi is segítettünk az építkezésen. Ide jöttek a járás úttörői nyaralni, de különböző továbbképzéseket is tartottak itt. Mivel mi helyiek voltunk, ezért kértem a járási vezetőket, hogy cserébe nekünk balatoni táborozási lehetőséget adjon. Így jutottunk el Balatonszepezdre, máskor Balatonszárszóra is. Ezekben a táborokban az volt az érdekes, hogy sok gyerek nyaralt itt, lehetett ismerkedni, közös tábortüzet gyújtani, szerepelni. Sátorban aludtunk. Az egyik táborozásunk alkalmával rossz idő volt végig. Egyszer éjjel kellett egy akácfát kivágni, nehogy sátrunkra dőljön. Az étkezés sem volt igazán bőséges. Ekkor határoztam el, hogy a következő nyáron önellátók leszünk. Sikerült Szárszón egy épülő üdülő padlását kibérelni. Fiúk lányok ott aludtak, lepedő volt a válaszfal. A szülők összeadták a nyersanyagot, és egy kedves szakács nénit, Róka Istvánnét, Erzsi nénit vittük magunkkal főzni. Kecskés Rudi teherautóval vitte le a nyersanyagot, kellékeket. Az udvaron felállítottuk az üstházat a tábori konyhát, amiben finomabbnál finomabb ebédek készültek. Még lángost is sütött Erzsi néni. Mindenki kedvére fogyaszthatott az ételekből. Zsíros, lekváros kenyeret bármikor ehettünk. Az egyik nap áthajókáztunk Badacsonyba. Fürdés közben egy természeti jelenségre lettünk figyelmesek: Siófok közelében vihar tört ki, és a forgószél egy tölcsér alakú vízoszlopot több száz méterest emelt a magasba. Este a rádió is beszélt a jelenségről. Esténként sokat sétáltunk. Meglátogattuk József Attila sírját, amire út közben vadvirágot szedtünk. Jártunk Földváron is. A balatoni táborozásokra legtöbbször elkísért Peöcz László, Erős István, Pintér András kartársak és a férjem is. Kellett is a segítség, hiszen Pilismarótról hosszú az út 30 40 gyerekkel a Balatonig. Minden nyaralás előtt kioktattam a pajtásokat a fürdőzés veszélyeire. Együtt fürödtünk, és én voltam a bólya, beljebb menni nem volt szabad. Nem is volt ellenkezés sohasem. Tanulóink fegyelmezettek voltak, és soha semmi baj nem történt. A balatoni táborozások után a helyi tábort is ki akartuk próbálni, de sajnos azon a tavaszon nagy árvíz volt a Dunán. Elöntötte a táborhelyet is, nyár elejére még nem lehetett rendbe hozni. Helyette a Búbánatban lévő KISZ táborba mehettünk. Itt is több faluból nyaraltak úttörők kedvezményes áron. Mivel kevesebbet fürödtünk, ezért több sportversenyt, vetélkedőt tartottunk. Az egyik tanévben fémgyűjtési versenyben országos elsők lettünk. Jutalmul kaptunk két fő részére külföldi Lillafüreden utazási lehetőséget 6 ezer forint értékben. Ki legyen az a két fő? Hiszen sokkal több pajtás szorgoskodott a gyűjtésben! Sikerült Budapesten átszerveznem belföldi utazásra, így egész autóbusznyi gyerek utazhatott. A tavaszi szünetben 3 napos kirándulást szerveztem Mátra, Aggtelek környékére. A Mátrában akkor még hógolyózhattunk, Aggteleken megnéztük a barlangot, Lillafüreden a vízesést, Miskolcon, Ózdon a nagy ipari üzemeket. Ismerd meg hazádat! mozgalom keretében szerveztem olyan kirándulást is, ahol családoknál aludtunk, és a következő évben mi láttuk vendégül gyermekeiket. Ez is az északi országrészben volt. Sirokon láttuk a barlanglakásokat, de láttuk Mezőkövesd népművészetét is. Nyugat-magyarországi kirándulásunk is nagyon szép volt. Sopron, Kőszeg, a Zalai-dombság földrajzi, történelmi tanulmányaikat is segítette. Ezen kívül többször voltunk Budapesten, Dobogókőn, Zebegényben. Kerékpárral Visegrádon, Búbánatban, az Ipoly völgyében. A 8. osztályt Esztergomba vittük hajóval. Megnéztük a Bazilikát, a Babits Múzeumot. A kisdobosok csak egynapos kiránduláson vettek részt a közeli erdőben. 7
Az Ismerd meg hazádat! mozgalom tovább folytatódott vándor-táborokkal és 3 napos autóbusz kirándulásokkal, de ezeket már nem én, hanem az utódaim szervezték nagy sikerrel. Táborozásainkról, kirándulásainkról fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza. (Mondanom sem kell, éjjel keveset aludtunk.) Az együtt töltött napok még jobban összekovácsolták a közösségeket, a tanulók felszabadultabban viselkedhettek, új tulajdonságokat fedeztünk fel bennük. Ilyenek: önfeláldozás, figyelmesség, tenni akarás, ügyesség, kitartás, fegyelmezettség. Néha úgy mondom, tanulók, néha pajtások. A mi iskolánkban ez olyan természetes volt, hiszen az osztály egyben raj is volt. Itt mindenki úttörő, illetve kisdobos volt. Nem akart senki kimaradni a közösségi életből, délutáni foglalkozásokból. Kedves volt tanítványaim, kedves volt úttörők! Remélem írásom olvasása gondolatébresztő lesz, és ti még tovább beszélgettek a családban, barátokkal, osztálytársakkal a múlt emlékeiről, mert a múltat mindenki viszi tovább gondolataiban, lelkében, s időről időre emlékek jönnek ellő, és az olyan jó érzés. Szeretettel írtam le emlékeimet az úttörő évekről, nyaralásokról, kirándulásokról. Ördög Istvánné volt úttörő csapatvezető Lukácsné Varga Eszter: Basaharc története Régen Basarcznak írták, mondták, a faluban még ma is sokan nevezik így. A Basaharcz nevet 1906-ban törzskönyvezték. Az értelmezhetőbb basa harc valószínű, hogy népetimológia eredménye. A század elején különösen elevenen élt a községben Dobozi Mihály török ellenes harcának és hősi halálának emléke: Az 1526-ban lezajlott mohácsi csata után a török végigpusztította az ország középső részét, ide is eljutott, és a néphit szerint Dobozi Basaharc és környékén vívta egyenlőtlen harcát a törökkel. Évezredekkel ezelőtt különböző kultúrájú népek éltek itt. Legértékesebb régészeti leletek a keltákról és az avarokról kerültek elő. A honfoglalás korából és az Árpád korból nincsenek ide vonatkozó adatok, pedig a szobi átkelő közelsége ha a 13. századi krónikásra hallgatunk, arra engedne következtetni, hogy Árpád népének egy része átkelve Szobnál a Dunán, ezen a térségen talált szálláshelyet. Az 1700-as évektől Basaharc mindig lakott volt. A pálosok engedélyével előbb egy kocsma és vendégfogadó, a betérő utasok és lovaik számára szálláshely, istálló, fészer, továbbá pince, az üzemeltető bérlő családja számára lakás létesült. A fogadós itt csak a pálosok borát, pálinkáját mérhette ki. A vendégfogadó a 19. században is működött. A pálosok téglaégető kemencét is létesítettek, és robotmunkával téglát égettettek a pesti pálos központ és rendházuk újjáépítéséhez. Földbánya, víz, az égetéshez szükséges fa Basaharcon helyben volt. A termékeket a közeli Dunán könnyen elszállíthatták Pestre, Budára. A maróti birtokról sok téglát, követ és épületfát építettek be az új pálos központba. Az 1700-as évek közepén Basaharc lankás oldalain sok és nehéz kézi munkával kiirtották az erdőt, bozótot és feltörték a talajt nagy szőlőültetvényt létesítettek a pálosok irányításával. Művelői között nemcsak maróti jobbágyok, hanem esztergomiak, szentgyörgymezeiek is voltak szép számmal. Amikor az ültetvény termőre fordult, a vendégfogadó mellé uradalmi pincét, présházat, kocsiszínt és szálláshelyet is létesítettek. Bekerített uradalmi majorféle alakult itt ki, mely a pálos rend feloszlatása után a vallásalapi (közalapítványi) uradalom tulajdonában is megmaradt. Az egykori basaharci vendégfogadó és majorság maradványa: bejárati oszlopok (2007) A szőlők azonban egy jó évszázad múlva elpusztultak: a záporok lehordták a termőtalajt, kiöregedtek, ami jobb állapotban volt, azt a filoxéra irtotta ki a 19. sz. végén. A egykori szőlőhegyet mára visszahódította a természet, ismét bozótos, erdős terület lett. 8
A kiegyezés (1867) után meginduló városi építkezések megnövelték a keresletet az építőanyagok iránt. A téglaégetés, a Basaharchoz közeli kő-aljai, másképpen lázkereszti kőbánya, sőt a faluhoz közeli hábodi kőbányák termelése is föllendült. Roheim Károly és Fia Cég megvette a közalapítványi uradalom égetőkemencéjét, és rövid idő alatt virágzó téglagyártást valósított meg: A 90-es évek elején 6-8 millió téglát gyártottak 2-400 helyi és környékbeli munkás kézi erejével. Tőkeemeléssel 92 végén létrehozták az István Téglagyár Részvénytársaságot, és nagyszabású technikai fejlesztésbe kezdtek: újabb két kemencét, később negyediket is építettek, iparvágányt raktak le a föld és a termék szállítására. Három év múlva a termelés elérte a 18 millió darabot. A cég a konjunktúra éveiben 600-1000 munkást is foglalkoztatott. Sok maróti és környékbeli szegény ember kapott itt munkát, kenyérkereseti lehetőséget, de az Alföldről is hoztak munkásokat. A részvénytársaság az alföldi idény- és állandó munkásoknak szálláshelyet, a családoknak egy-egy szobát, közös konyhát, a gyár vezetőinek igazgatósági épületet, lakásokat építtetett. Kocsma, bolt, mészárszék is működött a telepen. A munkásgyerekek számára gyári költségen óvodát létesítettek, ami abban az időben nemcsak humánus intézkedés volt, hanem kuriózum is, mert az országban akkor még csak néhány kisdedóvó, angyalkert működött. 1908-tól néhány évig iskolát is fenntartottak gyári költségen kisiskolások számára. Volt a telepnek temetője is (a Pál rétje toroknál, az országút közelében). István téglagyár a század elején, háttérben a Duna. Basaharc térképe 1923-ból.4 égető kemence, szárítók, iparvasút és hajókikötő. A gyár igazgatósági épület Az I. világháború alatt azonban a termelés jelentősen visszaesett, a két világháború között változó mennyiségű volt, de már soha sem érte el a régi szintet. Ennek oka nemcsak a 29-es gazdasági világválság volt, hanem az is, hogy a gyárat megvette a konkurencia, a Nagybátonyi- Újlaki Tgy. Rt., és több részlegét rögtön le is állította. Csak egy kemencével működött 1944 végéig. A front alatt és utána a telep egyre jobban lepusztult, az értékeket, gépeket széthurcolták. Felrobbantották a kemencéket, kéményeket, gyárépületeket, s a rengeteg téglát uszályokkal a csehekhez szállítottak jóvátételbe. A volt uradalmi épületeket, a kantint (a majort) az 50-es évektől a tszcs. használta, majd azok is egyre jobban pusztultak. Csak az igazgatósági épület, és néhány munkás-, cselédlakás maradt meg, amelyekben továbbra is családok laktak. Az igazgatósági épületéből 1959-ben idős bányászok szociális otthona létesült. Mára már semmi nyoma nem maradt az egykor virágzó gyártelepnek, helyén lovarda és étterem épült. Az idősek szociális otthonát átalakították, szép új szárnyat építettek hozzá. A légi felvételen a 11-es út Esztergom felé vezető szakasza, jobbra, a gyártelep helyén épült étterem és a lovarda futtató pályája látható. 9
A hosszúkás épületek egykor munkáslakások voltak. Az L alakú épület az idősek otthona új szárnya, mellette a völgy bejáratánál a felújított régi igazgatósági épület. A Basaharci-völgyben a 80-90-es évektől egyre több nyaraló épült, üdülőterületté vált. A hegygerincen egy magánvilla látható, mely az egykori Dános-villa átépített változata. A villa a 20-as években Dr. Dános Tihamér földbérlő tulajdona volt. A megkülönböztető zsidó törvények miatt izraelita hitéről református hitre tért, és támogatója volt a maróti református egyháznak és iskolának. Cselédek segítségével bérelt földön gazdálkodva visszavonultan élt itt családjával. 1944-ben deportálták. A háború után házát államosították, majd az esztergomi UNIKER (kereskedelmi vállalat) tulajdonába került. A villát és az egykori gyár területét a rendszerváltás után privatizálták, magánszemély vette meg. Az új tulajdonos a villát átépíttette, lenn, a gyár helyén tereprendezés után lovardát és lóversenypályát létesített, és néhány évig lovas klubot működtetett. Kérem azokat, akiknek birtokukban van a Légi felvétel a mai Basaharcról a község felől (2006) régi Basaharcról, a Dános-villáról fotó, vagy emlékeik kapcsolódnak az elmondottakhoz, adják kölcsön fotóikat, mondják el ismereteiket. Régi humoros történetek Szikorszki János gyűjtéséből Én nem alkuszok Jani legénynek adott az anyja 50 pengőt, hogy vegyen magának húsvétra kalapot, mert akkoriban minden legény kalapban járt. Fel is próbált többet, egy megtetszett neki, kérdezi Mennyibe kerül? Negyvenöt pengő. Mit negyvenöt! Én nem alkuszok! Adja oda 50-ért, és itt se vagyok! Hozzatok mindent! Jani bácsi tűzoltó volt Kollégái sokszor kérlelték, hogy hívja meg őket Marótra disznóölésre és disznótorba. Egyszer időpontot egyeztettek, és mondta nekik Jani bácsi De mindent hozzatok ám! Jöttek is négyen a megbeszélt napon. Hoztak késeket, húsdarálót, hurkatöltőt. Az egyik tűzoltó néha böllérkedett is. Megérkeztek korán reggel, szokás szerint pálinkával, majd forralt borral kezdték a napot. Már két óra hosszat iszogattak. Mondják a kollégák Gyerünk már, mert még elszalad a hízó! Dehogy szalad! Hol a disznóól? Hátul az udvarban. Mennek keresik, de nincs sehol. Mondja Jani bácsi Hát nem megmondtam, hogy mindent hozzatok! Pizsi Julis néni újabb története A Dobozi szobor mögötti régi vegyesboltban volt üzletvezető Frici bácsi, aki minden árut meghozatott, amire szüksége volt a lakosságnak, ha pillanatnyilag nem volt a boltban. Egyszer betért a boltba Pizsi Julis néni, és nagy hangon mondja Tudja mi kéne nekem, Fricikém? 10
Mi? Hát melltartó. Hányas? Hát má elég öreg vagyok, azért mondja az uram, hogy búcsúi ajándéknak vegyek. Nem úgy értem mondja a boltos mekkora kell? Ehun e, Fricikém, ekkora a cicikém! Közelmúlt Községünk 2007-re tervezett beruházásai, felújításai Községünk ez évre tervezett felújításait, beruházásait nagy mértékben befolyásolták a 2006. tavaszi árvíz okozta károkkal kapcsolatos helyreállítási feladatok. Az árvíz után 68.774.147 Ft-os vis maior támogatási igényt jelentetünk be, 44.675.157 Ft támogatást ítéltek meg részünkre, ez fedezte a védekezési és az árvíz utáni legszükségesebb helyreállítási költségeket. Közvetlenül az árhullám után megtörtént az iszap és uszadék összegyűjtése, az elöntött területek fertőtlenítése, a szabad strand árvíz által elmosott partszakaszának és a nyilvános WC-nek a helyreállítása. Megszüntettük a Diófa és Nyárfa utcán keletkezett hatalmas buzgárokat, járhatóvá tettük ezeket az utcákat. Tekintettel arra, hogy a vis maior kérelmünket csak októberben bírálták el az Akácos utca Rév utca és Alexandra panzió közötti szakasza aszfaltburkolatának felújítására csak novemberben kerülhetett sor. Az árvíz után kiírt UKIG pályázat keretében készült el a Rév utca burkolat felújítása. A támogatásból állítottuk helyre az átszakadt basaharci gátat. Sajnos a megítélt támogatás nem fedezi teljes egészében a helyreállítási költségeket, sőt az általunk elvégzett, számlával igazolt, a Komárom- Esztergom Megyei Területfejlesztési Tanáccsal előzetesen egyeztetett költségek jogosságát is vitatják (Önkormányzati utak helyreállítása) Költségeink fedezésére az Európai Unió Szolidaritási Alapjából próbálunk újabb támogatást szerezni. A 2006-ban kiírt CÉDE pályázaton a Rákóczi Ferenc út legrosszabb állapotban lévő járdaszakaszainak felújítására pályáztunk sikeresen. Bár a megítélt 1.584.000 Ft támogatást három évre elosztva kaptuk meg, a tervezett járdafelújítás teljes egészében elkészült ez év áprilisában. 2006-ban sikertelenül pályáztunk a Kölcsey utca felújítására. A Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által 2207-re a belterületi önkormányzati utak felújítására kiírt pályázat sajnos csak önkormányzati gyűjtőútra vonatkozott 11 A Kölcsey Ferenc utca lakóút kategóriába tartozik, ezért idén nem volt lehetőségünk pályázni. Kis-utca burkolat felújítása A Zsoldos Gábor Gyülekezeti Ház előtti parkoló
A Kis utca burkolat felújítására 2006 tavaszán benyújtott pályázatunkat a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács először forráshiány miatt elutasította, de az ősz folyamán a tartalék keretből két évre elosztva összesen 2.705.850 Ft támogatásban részesítette. A burkolat felújítás elkészült. Az idei évben szeretnénk ebben az utcában a járdát is felújítani. Több mint tíz éve folyamatosan sikeresen pályázunk a GKM által a kompok-révek felújítására kiírt pályázaton. Az idei támogatásból az előző évi támogatásból beszerzett radarhoz vásárolunk fordulási szögsebességmérőt. Még az elmúlt évre terveztük a Dobozi szobor környékének és a Zsoldos Gábor Református Gyülekezeti Terem előtti közterület térburkolattal való lefedését. Tavaly megtörtént a Gyülekezeti Terem előtti parkoló kiépítése. Idén nyáron készült el a Köztársaság tér díszburkolata, ezzel együtt megoldottuk az Orvosi Rendelő akadálymentes megközelítését is. Csatlakozva az Oktatási Minisztérium által meghirdetett Szemünk Fénye világítás korszerűsítési programhoz, a tavasz folyamán elkészült a Polgármesteri Hivatal, a Bozóky Mihály Általános Iskola, a Mesevár óvoda, a Dobozi Mihály Művelődési Ház és az Idősek Klubja világításkorszerűsítése. Idei évre az önkormányzat által üzemeltetett intézményekben a HACCP rendszer előírásainak megfelelően kisebb átalakítási munkákat tervezünk. Az intézményeink tisztasági meszelését az Önkormányzat alkalmazottaival tervezzük megoldani. Közmunkásaink elvégezték a Malom patak és Miklós deák völgyi patak legkritikusabb részeinek medertisztítását. Felhívjuk a patakparti ingatlantulajdonosok figyelmét, hogy fokozottan figyeljenek ingatlanaik rendben tartására, a patak partot ne használják szemét és törmelék lerakására. Amint az ismeretes a község lakossága előtt, a Nagy-Öböl menti különleges idegenforgalmi terület fejlesztése révén Közép-európai Golf Oktatóközpont kialakítását tervezzük. Sajnos a beruházáshoz szükséges közel 145 ha nagyságú területet nem sikerült teljes egészében megvásárolnunk, ezért kisajátítási eljárást kezdeményeztünk. A kisajátítással érintett tulajdonosok egy része vitatva a kisajátítás jogalapját, illetve a kártalanítás mértékét Közigazgatási Bírósághoz fordult. A Komárom- Esztergom Megyei Bíróság ítélete szerint a tervezett beruházási cél nem közérdekű, az Önkormányzat kisajátítási kérelmét elutasította. A kártalanítás összegét vitató tulajdonosok által indított perben a bíróság helyben hagyta az 12 ingatlanbecslő által megállapított összeget. Ezen tulajdonosok, valamint az Önkormányzat és a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal is felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz. Sajnos mindaddig, amíg a beruházáshoz szükséges terület nem kerül 100 %- ban a tulajdonunkba, nem kezdődhet el a beruházás. Köztársaság-tér díszburkolat készítése A megújult tér Bóna János a tulajdonában lévő basaharci ingatlanokon tervezett Wellness-Termál Szálloda beruházási elképzeléssel kereste meg Önkormányzatunkat. A tervezési program szerint 170 szobás ötcsillagos szállodát, Yacht-kikötőt, termálfürdőt, és Wellnesst, sportpályákat, parkolót, apartmanházakat szeretnének kialakítani. Az érvényben lévő Szabályozási Terv előírásai szerint a tervezett beruházás meghaladná a területen jelenleg érvényben lévő megengedett beépítési százalékot, illetve építménymagasságot. A Képviselő-testület támogatva Bóna úr fejlesztési elképzeléseit, megtette a lépéseket a Szabályozási Terv módosítására. Amennyiben az engedélyezési eljárásba bevont államigazgatási szervek egyetértenek módosítási elképzelésünkkel, jövőre előreláthatóan elkezdődhet a beruházás. Burainé Tóth Julianna építési előadó
A helyi képzőművészeti kör kiállítása Pilismarót önkormányzata, a Heckenast Gusztáv Községi Könyvtár és a Maróti Képzőművészeti Kör szervezték meg a községben élő alkotók közös kiállítását, amelynek megnyitására harmadszor került sor a Dobozi Mihály Művelődési Házban. Maier-Kránitz László, a könyvtár vezetője arról szólt: öröm, ha egy településen élő alkotók, művészek megtalálják a lehetőséget, hogy közösen lépjenek a község lakossága elé, bemutatva azokat az alkotásokat, amelyekkel évről évre gazdagítani tudják egy terület szellemi és művészeti életét. A kiállítást Polgár József az esztergomi Szentgyörgymezői Olvasókör igazgatója nyitotta meg. Azon benyomásait mondta el a műveket megtekintve, amelyeket kiváltottak belőle az alkotások. Hat képzőművész munkáit tekinthették meg a megnyitó vendégei, akik között voltak hivatásos művészek és amatőrök egyaránt. Munkáik széles skálán helyezkedtek el, a grafikától a fafaragáson át a szövésig. Kónya Mihály az erdei vadak életét bemutató képei mellett kisplasztikával, szobraival hívta fel magára a figyelmet. Lippkai Loretta a Népművészet Ifjú Mestere címet nyerte el szövött munkáival, szőnyegeivel. Tóth Katalin rajzait, mozaik munkáit állította ki, Mónos László autodidakta festő tájképeit, csendéleteit, portréit hozta el a tárlatra. Virág Vilma naiv roma festő egyéni ihletésű képei is figyelemre méltóak ugyanúgy, mint Bálint Lajos fafaragásai, amelyek között használati tárgyak és dekorációs elemek egyaránt szerepeltek. A tárlat november 10-ig volt látható. Harmadik évfolyamát zárta a Maróti Esték rendezvénysorozat A harmadik évben sem tört meg a lendülete a népszerű rendezvénysorozatnak. 2006. szeptemberében a községben élő katolikus lelkipásztorok látogattak a könyvtárba. Pokriva László plébános úr lendületes szavakkal mutatkozott be, vázolva kacskaringós életútját, Isten hívó szavát és elkötelezettségét. Szólt az egyetemes katolikus egyház életéről is, gondjainkról és örömekről is. Dr. Cselényi István lelkipásztor már ideérkezése előtt is gazdag életutat tudhatott maga mögött, hiszen a görög katolikus egyháznak igazi bázisa a Tiszántúl, Hajdúdorog, Nyíregyháza. Tanári pályáját vázolva megismerhettük megjelent verses és szakkönyveit, valamint hallhattuk néhány megzenésített versét is. A lelkész úr hangjával és előadása stílusával magával ragadta a közönséget. Nagy várakozás előzte meg a frissen érkezett református lelkészpárt: Kis Pétert és Kis Katalint is. Ez a frissesség nemcsak fiatalságukban érhető tetten, hanem szemléletmódjukban és tettre készségükben is. Szóltak a református egyház szimbolikájáról, az egyház belső gondjairól, de a maróti és dömösi egyházközségben elért eredményeikről is. Jó volt hallgatni őket, azt az örömet, ami az ideérkezésük fogadtatását érintette. Szeretnének méltó elődjük, Zsoldos Gábor esperes úr nyomdokain haladni, és akárcsak ő, gyökeret ereszteni. Azóta is szerető éberséggel és szimpátiával kísérjük tevékeny életüket, törekvéseiket. A decemberi falu-karácsony után Dr. Horváth István múzeumigazgatót, régész-tudóst fogadtuk a könyvtárban. A hatalmas és izzó érdeklődés végigkísérte vetítettképes előadását. Az est után kötetlen beszélgetésre került sor, ami híven bizonyította, hogy a pilismarótiak mennyire szeretik községüket és a Pilist. 2007. február végén rendhagyó estre került sor az általános iskola aulájában. Jó volt így, mert a könyvtárban nem fértünk volna el! Nemcsak a helyszín, hanem a műfaj is rendhagyó volt, ugyanis ennek az estének a jelmondata Szeretlek Pilismarót! volt. A verses-zenés esten fellépett minden előadóművész, aki Maróthoz és Dömöshöz kötődik. Saját versét adta elő Kónya Mihály és Szikorszki János. Kiváló formáját hozta erre az estére Pálmai József, Piatrik Zsuzsa, Fabi Katalin, Olgyai János, Székely Árpád és Lidi néni. Hatalmas sikert arattak a nagyszámú közönség előtt. A március végi találkozó is rendhagyó volt témaválasztás tekintetében. Szerzetes vendége még nem volt korábban a Maróti Estéknek csak ebből az alkalomból: Dr. Olofssohn Placid bencés szerzetes vallott életútjáról, a Gulágon eltöltött 10 évéről, a túlélés négy aranyszabályáról. Erőt meríthettünk ezen az estén, és példaadása nyomán elmélyíthettük hitünket. Mert nincs nagyobb ajándék, mint a Hit Remény Szeretet hármasának átélése és átadása másoknak. Köszönjük ezúttal is neki. Az Isten éltesse a 91 éves atyát! Köszönjük az érdeklődőknek, hogy látogatásukkal megtisztelték a Maróti Esték rendezvénysorozatot. A jövőben is számítunk rájuk! Maier-Kránitz László a könyvtár vezetője 13
Az esten elhangzott versek: Szikorszki János: Pilismarótért Arra tanított a jó anyám: Dunakanyar az én hazám! Itt születtem és nevelkedtem, Pilismarótot nagyon megszerettem. Iskolában jó tanítóimtól jót tanultam, Szülőfalumnak hátat nem fordítottam! Nehéz időkben sem tagadtam vallásomat, Esztergomban töltöttem be állásomat. Szabad időmben mindig arra törekedtem: Pilismarót neve ne legyen ismeretlen! Éltem, haltam a fociért és a sportért: Sportvezetőként mindenre kész voltam Pilismarótért. Most, hogy már idősebb vagyok, A falumra most is sokat adok. A közjóra mindig partner vagyok: Amíg élek ilyen maradok! A csíksomlyói búcsúban ötödik éve ott vagyok: Hadd lássák a világból összesereglett magyarok, Hogy PILISMARÓT név a zászlónkon Milyen szépen, gyönyörűen ragyog! Évek során munkámban van több maradandó, Például a katolikus templomban a húsvéti gyertyatartó. Ezt a verset azért írtam és szereztem: Mert szülőfalumat mindig szerettem! Kónya Mihály: Szeressük hát nagyon! Zebegény felett felkelt a nap, Szétszórt az égen millió sugarat. Aranyhidat vert ott lenn a vén Dunán, Átkelt rajta szépen, csillogó fodrán. Hová átért ott van Pilismarót partja. Ragyog fényében örök idők óta. Ékszer ez a falu a Duna völgyében, Aranypartja van, és smaragd zöld mezője. Pilis zöld hegyei, Te szép Dunakanyar, Vigyázz rá, öleld át, szenvedett sokat. Elveszett sok fia a háborúk alatt, De népe talpra állt, és talpon is maradt. Óh, Istenem áldjad meg e szorgalmas népet, Nyugodtan alhasson, álmodjon szépeket. Malomvölgy patakja, Hirsch-oromnak bérce, Miklós deák völgye, óvjátok féltve. Mit őseink ránk hagytak, vigyázzunk rá mi is. Tegyen meg érette mindenki egy picit! Kik távolba mentek, gyertek ti is haza. Ki forrásából ivott, vágyik vissza oda. Hisz nekünk adta Isten e gyönyörű vidéket, Szeressük hát nagyon a szülőföldünket! A maróti tehettségek egy csoportja 14
Dióhéjban a Mesevár Óvoda 2006/2007-es tanévéről Augusztusban megtörtént az óvoda termeinek nagytakarítása, az udvari játékok újra mázolása. Így szeptemberben tiszta, rendezett környezetben kezdtük meg a tanévet 75 kisgyerekkel. Óvodánkban az oktató-nevelő munka a Helyi nevelési program alapján történik. Igyekszünk kihasználni a falu adta lehetőségeket, megismertetni a gyermekeket a régi falusi élettel. Ennek keretében Szüreti napot tartottunk, ahol a gyerekek szőlőt daráltak, préseltek, és természetesen mustot ittak. Ezen a rendezvényünkön vendégeink voltak a helyi Idősek Otthonából, a basaharci Esthajnal Idősek Otthonából és az esztergomi Szent Erzsébet Óvoda ovisai. A szürethez kapcsolódik a falusi felvonulás és bál. Már 5. éve, hogy óvodánk dolgozói fáradtságot nem ismerve megrendezték. Köszönjük mindenkinek, akik a felvonulást, műsort segítették, vagy bármilyen formában hozzásegítettek a sikeres lebonyolításhoz. Szüreti nap az óvodában Alig kezdtük meg a tanévet, sajnos a rosszból is kijutott: Egy éjszaka hívatlan vendégek látogattak az óvoda épületébe. Több éves munkánk, a Szülői Munkaközösség gyümölcseit eltulajdonították. Késő ősszel a nagycsoportosok szüleinek, tavasszal a középső csoportos gyermekek szüleinek tartottunk nyílt napokat. A már kialakult szokások szerint tartottuk meg a Mikulást és a karácsonyi ünnepséget. Farsang napját a hagyományőrzés keretén belül, a farsangi szokásoknak megfelelően tartottuk meg: farsangi fánk, jelmezek, tánc. A Szülői Munkaközösség második alkalommal szervezett a farsangi falusi bált, ami igen jó hangulatban zajlott. Ötletes jelmezek tették színesebbé az estét. A bevételből udvari játékokat, mesekönyveket vásároltak az óvodának. A tavasz hagyományőrző ünnepei voltak: a kiszebáb téltemetés, húsvéti népszokások, májusfa állítás. A gyerekeket megismertettük ezeknek az ünnepeknek a szokásaival. Anyák napi és az évzáró ünnepünkön mindhárom csoport ízelítőt mutatott be egész éves munkájából, a tanultakból. Névadós nap: Ahogy emlegetni szoktuk, ez a tanév legbulisabb napja. Az idén sem volt másként. A nap telis tele volt a gyerekek számára meglepetésekkel. A meglepetések köszönhetők a szülőknek, a Szülői Munkaközösségnek, a Pilismarótért Alapítványnak és az óvoda minden dolgozójának. Ezen a napon az idei évben is munkájuk elismeréseként két dolgozó kapott Mesevárért oklevelet. Óvodánkban a nyár folyamán sem áll meg az élet, mivel csak a takarítási szünetre zárunk be. Igyekszünk a nyáron is tartalmas elfoglaltságokkal, kirándulásokkal tarkított napokat biztosítani. Megnéztük a Palotajátékokat, amikor az idő engedte, az udvari medencében fürödtünk, ezt nagyon szeretik a gyermekek. Minden napra kínáltunk valamilyen tevékenységet: festés, gyurmázás, nyáron is verselünk, dalolunk, mesélünk. Az év folyamán végzett ellenőrzések, a Nyílt napon való részvétel, az ünnepek látogatottsága, a műsorok színvonala alapján ez a tanév is sikeres volt. Köszönhető ez a nevelőtestületnek és a Szülői Munkaközösségnek. Továbbra is célunk a Helyi nevelési program és a Minőségirányítási programban kitűzött célok minél eredményesebb megvalósítása oktató-nevelőmunkánk során. Reméljük mindenki jól kipiheni magát a nyár folyamán és újult erővel vágunk neki az új tanévnek. Pintér Zsuzsanna óvodavezető 15
Kedves Pilismarótiak! Szeretném dióhéjban elmesélni mi történt iskolánkban a 2006/2007. tanévben. Szeptemberben voltak a diákönkormányzati választások, meghirdettük a papírgyűjtést, elindult a tisztasági verseny és az ÖKO-PANNON Road Show-n is részt vehettünk, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Októberben elindultak a szakkörök. Idén is nagy volt a választék. Megemlékeztünk az Aradi Vértanúkról, és ekkor volt az összegyűjtött papír leadása, amit szoros versenyben a 7. osztály nyert meg. Október 23-án 2 eseményt is megünnepeltünk: délelőtt a sportcsarnok avatójának 10. évfordulóját ünnepeltük, délután pedig az 1956-os forradalomról emlékeztünk meg. Október végén pedig Halloween buli is volt. Novemberben volt az egészségügyi vetélkedő, amit idén a TV is közvetített. Decemberben fogadtuk a Mikulást és ekkor volt a karácsonyi ünnepség is. A téli szünet nagyon rövid volt, és januárban hamar eljött a félév is. A nyolcadikosok ekkor kezdtek el igazán izgulni a továbbtanulás miatt. Februárban volt a Valentin napi ajándékozás és a Farsangi Bál, no meg a Zrínyi Ilona megyei matekverseny. Március elején többen sí táborba indultak, majd megemlékeztünk az 1848-as forradalomról, és megnéztük a Van Gogh kiállítást. Áprilisban volt a fordított nap, ami idén nagyon jól sikerült, és fogadtuk a drofutás résztvevőit. Májusban volt Anyák napja, és a vers- és prózamondó verseny, amit szintén közvetített a TV. Ezután a Legyetek jók, ha tudtok! Alapítvány szervezte Gyermeknapon vehettünk részt. Május 30-án a negyedik, hatodik és nyolcadik osztályosok megmérettetünk: ezen a napon volt az országos kompetencia-mérés. Ekkor kezdtek megérkezni felvételi eredményeink is. Végre megnyugodhattunk: a 20 végzősből 3 fő gimnáziumba, 9 fő szakközépiskolába és 8 fő szakiskolába nyert felvételt! Júniusban a 8. osztályosok igen nehéz vizsgákon vettek részt. Ekkor voltak az IS-IS napok és a Ki Mit Tud? is. Ezután enyhítették még a tanév megpróbáltatásait az osztálykirándulások, amik szintén nagyon jól sikerültek. Aztán elérkezett ballagásunk és az évzáró várva- várt napja. Könnyes búcsút vettünk az alma matertől, és büszkén hallgattuk meg az igazgató nénit, aki méltatta a 2006/2007. tanév eredményeit: 23 tanulónak volt kiváló a tanulmányi eredménye, és 57 tantárgyi dicséret született. Az iskola tanulmányi átlaga: 4,09. Ugye, nem is rossz! Mindenkinek jó pihenést kívánok a nyárra, és remélem, mi is öregbíthetjük iskolánk, lakóhelyünk jó hírnevét Fürnstáhl Gergely búcsúzó 8. osztályos, Marótia Köztársaság leköszönt miniszterelnöke Búcsúzó 8. osztályosok 16
Marosludason jártunk Júniusban gyülekezeti kirándulásra indultunk. Most viszonoztuk azt a meghívást, melyet tavaly októberben kaptunk. Akkor az új gyülekezeti házunk hálaadó istentiszteletére hívtuk meg a marosludasi gyülekezetet, ill. annak negyven fős kórusát. Ez a testvérkapcsolat még 2005 áprilisára nyúlik vissza, amikor Magyarországról nagyon sok lelkész ment Erdélybe. Közöttük volt egykori lelkipásztorunk Zsoldos Gábor esperes úr is. Sajnos az ő földi élete ott tragikusan véget ért. Az ő megkezdett munkáját egy olyan fiatal lelkész vette át, Kiss Péter, aki szintén szívügyének tekintette, hogy a már megkezdett utat folytatni kell. Ilyen előzmények után indultunk el egy csütörtöki napon, hogy felfedezzük Erdélyt! Nagyon sokan még csak először jártunk ott, de meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Jó hangulatban teltek az órák. A határt elhagyva minden szempár a tájat figyelte, a sok látnivalót fényképeken örökítettük meg. Megálltunk a király-hágói pihenőnél, előttünk a hatalmas fenyvesek, a legelők frissen kaszált rétjei. Út közben a bánfihunyadi templomot csodálhattuk meg, amelyet a hímzett terítők, futók úgy borítottak be, mintha ezzel lenne kitapétázva. A mennyezetet kazettás faborítás tette még szebbé. A kolozsvári városnézés, vagy éppen a Marosvásárhelyen töltött órák, amelyet a Kultúrpalotában, illetve a Bolyai Könyvtárban töltöttünk maradandó élményt nyújtottak. Egy egész napos kirándulást tettünk Ludastól mintegy 200 km-re fekvő parajdi sóbányában és a Békás-szorosnál. Megnéztük a Gyilkos-tavat és a korondi kézművesek gyönyörű fafaragásait, terítőit, cserépedényeit. Bánfihunyadi református templom A sok szép látnivalót csak az ott élő emberek vendégszeretete múlta fölül. Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt. Az elválás nehéz volt, de tudtuk, hogy visszajövünk, hiszen nagyon sok szép látnivalót tartogat még számunkra Erdély. Békás-szoros Együtt a marosludasi református gyülekezettel a vasárnapi búcsú istentiszteleten A találkozás 2008-ban folytatódik, amikor ismét mi látjuk vendégül a marosludasi református gyülekezetet. Róth Lajosné 17
Éljen a magyar! Rövid beszámoló a Dunakanyar Mazsorett és Showtánc Együttes ezévi működéséről Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne, Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen. (Andrew Matthews) Azért kezdtem ezzel az idézettel, mert úgy gondolom, hogy ez a mondat tökéletesen jellemez minket. Úgy érzem a csoport eddig elért sikere abban rejlik, hogy szívből élvezi, amit csinál, és évek óta Pilismarót szárnyai alatt töretlen lelkesedéssel működik. Rövid cikkemben az idei munkánkról és eredményeinkről szeretnék röviden beszámolni. Minden év legnagyobb eseménye számunkra a Dunakanyar Mazsorett- és Táncfesztivál. Idén negyedik alkalommal került megrendezésre, amelynek immár harmadik éve Pilismarót adott otthont. Nemcsak otthont, hanem rengeteg segítséget is a falu vezetésétől és a falu lakóitól egyaránt. Évről évre megpróbálunk egyre színvonalasabb műsort összeállítani. Akik 2007. április 29-én részt vettek rendezvényünkön, azt tapasztalhatták, hogy a tavalyihoz képest most kevesebb résztvevő volt. Arra törekedtünk, hogy olyan csapatokat hívjunk meg, amelyeket megfelelőnek találtunk közönségünk szórakoztatására. De nem csak a műsor, hanem a fesztivál egyéb feltételei is jobbak lettek tavalyhoz képest. Sikerült például biztosítani a fellépők számára egy hatalmas színpadot, amely minden csoport számára megfelelő volt és jelentősen befolyásolta a közönség élményét. Mazsorettjeink a felvonuláson 18 A juniorok bemutatója A fesztivál zárásaként idén is megrendeztük a jótékonysági Mazsorett Bált, melynek mazsorett csoport működéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtésében idén is nagy szerepe volt. Ezúton szeretnénk megköszönni minden felajánlást, a legkisebbtől a legnagyobbig. A fesztiválon kívül a másik fontos eseménye az évnek a területi bajnokság, amelyen az előző évekhez hasonlóan idén is első helyezést értünk el kategóriánkban. Ebben az évben erre az alkalomra az Éljen a magyar! című indulónkat készítettük, amelyet a nézők már többször láthattak fellépéseinken. A versenyen a seniorokon kívül első alkalommal a cadett csoportunk is részt vett, akik második helyezést értek el kategóriájukban. Jövőre ismét megmérettetjük őket, és akkor valószínűleg a bajnoki címet is megszerzik majd. Reményeink szerint hamarosan a legkisebbek is elérik a legalsó versenykorosztályt, és ők is elvárásainknak megfelelően képviselhetik majd csapatunkat. A versenytáncunkon kívül idén nagyon sok új táncot készítettünk. Elsősorban a Bogdányi Svábzenekar repertoárjából válogattunk, mivel felkértek minket, hogy a Pünkösdi Nemzetközi Fúvószenekari Fesztiválukon Dunabogdányban a zenekar előadása közben tánccal színesítsük műsorukat. Nagy örömmel nekiláttunk tehát a koreográfiák elkészítésének, mivel még ezelőtt soha nem volt alkalmunk élő zenére táncolni. A fesztivál nagy élmény volt mindannyiunk számára, úgyhogy azóta már Visegrádon is volt a zenekarral hasonló közös fellépésünk. Nemcsak a mazsorett területén tettünk előrelépéseket, hanem más táncainkban, többek között a hastáncban is. Augusztus 4-én a visegrádi Salamon-toronyban megrendezett Hastáncesten vettünk részt, ahol a közönség a többi fellépő között megnézhette a külön erre az alkalomra készített új török táncunkat.
Ebben az évben először kaptunk meghívást külföldi mazsorett fesztiválra, Párkányba. Remélem ez egy nagyszerű barátság kezdete, és ezután minden évben képviseltethetjük magunkat. Először szerepeltünk Pomázon és először vettünk részt a tahitótfalusi Eperfesztiválon is. Csillebércen a Katasztrófa- és Polgárvédelmi Országos Verseny díjkiosztóját színesítettük. Állandó fellépéseink idén sem maradhattak el többek között Kisorosziban a Dunaünnepen, az esztergomi Pünkösdi Vásár megnyitóján, a Múzeumok éjszakáján az esztergomi várban, mely során kisvonattal körbejártuk Párkány és Esztergom múzeumait. Az elmúlt évekhez hasonlóan a Magyar Vöröskereszt jótékonysági rendezvényein is táncoltunk. A nagycsoport valami újat is kitalált magának az idei évre. Egy négy napos mazsorett tábort szervezünk a pilismaróti Duna-parton, ahol lehetőségünk nyílik arra, hogy némi pihenés mellett még jobban összekovácsolódhassunk, és természetesen új táncokkal bővíthessük repertoárunkat. Fellépéseinket tekintve minden év egy picivel másabb, mint az előző. Ha egy szóval szeretném kifejezni, akkor 2007 talán a megújulás éve. Nyitás valami új felé Pilismaróton legközelebb augusztus 19-én délután a Duna-parton láthatnak minket az érdeklődők, ahol bemutatjuk a legújabb koreográfiával bővített török táncainkat. Mindenkit szeretettel várunk! Marton Andrea Diána a mazsorett csoport tambúrja Szabó András: Szülőfalumhoz Drága kicsi szülőfalum, így becézlek téged, Pilismarót, de szeretlek, s benned élő néped! Kedves helyet találtál itt, szép magyar hazánkban, Nagyobb részed hegyes,a másik a Duna partján van. Termőfölded változatos, minden terem rajta: Kenyéradó gabona és sok-sok gyümölcs fajta. Erdeidben gombát, vadat, tűzi fát találunk. Tavasz, nyár, ősz, - még télen se fázunk. Turistákat csalogató Miklós-völgy, Hamvaskő, Halas tónál ebéd után pihenés az első. Ezüstnyárfás Duna-partod, - nyáron nyüzsgő élet, Dunakanyar gyöngyszemének neveznek is téged. Öblöd gazdag, tele hallal: ponty, kecsege, harcsa, Környékbeli halászokat gyakran ide csalja. Református templom előtt amikor megállunk, Olyan mesés, olyan csodás, amit onnan látunk. Szülőfalunk kedves tája szemünk elé táruk, Lakóhelyünk napról napra szebbnél szebbre tárul. Dobozi tér, hőseinkhez méltón szolgál arra, Minden jeles ünnepünket a falu ott tartja. Katolikus templomunknál platán néz az égre, Áldást kérve odafentről a maróti népre. Drága kicsi szülőfalunk, a jó Istent kérjük, Hogy itt mindig szeretetben, boldogságban éljünk. Kedves Pilismarótiak! Pétervári Katalin vagyok, nemrég érkeztem haza Kijevből, ahol őssejt-beültetésen voltam. Szeretném megköszönni mindenkinek azt a sok segítséget és figyelmet, amit kaptam. Nagyon megható, hogy szinte ismeretlenül ennyien segítettek. Nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM!!! Pilismaróti Hírek Helyi Önkormányzati Időszaki Lap Felelős szerkesztő: Lukácsné Varga Eszter Kiadja: Pilismarót Község Polgármesteri Hivatala Szerkesztőség: Pilismarót, Rákóczi u. 15. Tel.: (33) 508-170, Fax: 508-180 19
M E G H Í V Ó Szeretettel és tisztelettel meghívjuk Önt és kedves családját községünk 2007. évi Szent István napi rendezvénysorozatára. Augusztus 18. szombat 18:00 Községháza Tanácsterme Tamási Péter községünkben élő festőművész kiállítása A kiállítást megnyitja: Dr. Horváth Putyi filmrendező, író Augusztus 19. vasárnap Duna-part 14:00-16:30 Kézműves foglalkozások, ügyességi játékok 14:00-14:30 CRAZY DANCE Tánccsoport 14:45-15:00 Garamkövesdi Nyugdíjas Klub Énekkara 15:15 Garamkövesdi Néptánccsoport 15:45 Pilismaróti Nyugdíjas Klub Őszikék énekkara 16:00 Az új kenyér megszegése 16:45 Dunakanyar Mazsorett és Showtánc Csoport 17:30 Musical-részletek Sotkovszky Lajos és Vadkerti Imre az Érsekújvári Rock Színház művészeinek előadásában 19:00 CÉ-CÓ együttes rock nosztalgiaestje 21:00 Tábortűz gyújtás Nyárbúcsúztató bál Zene: Henry Band zenekar 22:00 Tűzijáték Augusztus 20. hétfő 10:30 Ünnepi szentmise a Katolikus Templomban 11:30 Községi ünnepség a Köztársaság téren Ünnepi beszédet mond: Benkovics László polgármester Az új kenyér megszentelése, megáldása Közreműködik: Pilismaróti Nyugdíjas Klub Őszikék énekkara 15:30 Katolikus Templom Monteverdi Kórus