CHRISTINA DODD KÖZEL HOZZÁD

CHRISTINA DODD KÖZEL HOZZÁD Ki az, aki tudja az igazságot a családjáról? Ki az, aki a múltját örökre titokban akarja tartani? Caitlin Prescott kisbaba volt, amikor a szülei eltűntek. Egy jómódú texasi család fogadta örökbe, és a neve Kate Montgomery lett. Úgy nőtt fel, hogy semmiféle emléke nem volt a szüleiről, két nővéréről és bátyjáról, akik kutattak utána, próbálva jóvá tenni egy szörnyű tévedést, ami huszonkét évvel korábban, egy texasi kisvárosban történt. Ambiciózus fiatal riporterként Kate rájön, hogy nem sokkal álmai állásának elfoglalása után egy austini tv-állomásnál valaki követni kezdte. Miért próbálja meg egy autó elütni? Ki akarja őt megölni? A történet akkor kezd igazán érdekessé válni, amikor felfogad egy testőrt, aki követi a tettest. Azonban Kate nem számol Teague Ramos hűvös, pengeéles eszével, és a kettejük között sistergő vonzalommal. Amikor Teague összekapcsolja egy austini előkelőség halálát Kate gyermekkorának megválaszolatlan kérdéseivel, a lány azon kapja magát, hogy múltjának veszélyes ajtajait nyitogatja, és a hajszában csak rejtélyes testőre vigyáz rá. ALEXANDRA 1

A sorozat kötetei: A lelkész lánya Majdnem szerelem Közel hozzád A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Christina Dodd: Close to You Pocket Books, a division of Simon & Schuster, Inc. 1230 Avenue of the Americas, New York, NY 10020 Copyright Christina Dodd, 2005 Hungarian translation Csengeryné Erdő Orsolya, 2006 Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni, bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2007 7630 Pécs, Üszögi kiserdő u. l Telefon: (72) 777 000 e mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója A kiadványt Bocz József tördelte A borítót Kompák János tervezte ISBN 978 963 370 090 7 2

Előszó Austin, Texas Huszonhárom évvel ezelőtt Marilyn Montgomery egy egyenes hátú széken ült az örökbefogadási ügynökség irodájában, és az ajtóra meredt. Ez volt az a pillanat, amelyre egész házasélete során várt. Végre egy kisbabát a saját kisbabáját fogja tartani a karjában. Skeeter mellette ült, válluk összeért. A nagydarab, vidéki férfi mindenki másnál jobban ismerte, áldja meg az Isten! Tizennégy év házasság és számtalan termékenységi teszten túl Skeeter volt az, akire mindig számíthatott, aki mindig viccelődött, kedves volt, vagyis mindent összevetve, a legszeretőbb férfi volt, akivel valaha is találkozott. Most, tudva, Marilyn mennyire izgatott, megfogta a kezét és megszorította. Marilyn megpróbált rámosolyogni, de a szája túlságosan remegett. Mi lesz, ha a babának nem fog tetszeni? Mi lesz, ha ő nem fogja tudni, mit kell csinálni? Oly sok minden múlott' ezen a pillanaton. Oly sok minden... Egy újságban bukkant rá erre az örökbefogadási ügynökségre, elolvasta az ajánlóleveleket a szülőktől, akik rátaláltak a tökéletes gyermekre, levelet írt néhányuknak, és ragyogó referenciákat kapott vissza. Kitöltött számtalan kérdőívet a Skeeterhöz (az igazi neve Stephen) fűződő házasságáról, a jövedelmükről (magas), iskolázottságukról (Skeeter a Texas A&M en, ő a Texasi Egyetemen végzett; Skeeter geológus volt egy olajtársaságnál, ő pedig pszichológus) lakóhelyükről (Indonézia, Szaúd Arábia, Alaszka, vagy ahová éppen az olajtársaság küldte őket). Mivel ez egy egyház által működtetett örökbefogadási ügynökség volt, furcsállotta, hogy a vallásukra vonatkozóan nem voltak kérdések. Egyetlen másik egyházi ügynökség sem vette ilyen lazán a dolgot. Talán ez az egyház szokatlanul toleráns, gondolta, és valójában nem is érdekelte a dolog, mert Wright tiszteletes szinte azonnal közölte velük az örömteli hírt, hogy talált számukra egy gyermeket. Nem csecsemő volt, de ez nem számított. A fénykép egy tíz hónapos kislányt mutatott, némi piheszerű hajjal és nagy, könnyes kék szemekkel. A legjobb az volt az egészben, hogy azonnal hazavihették. Az ügynökség elégedett volt Skeeter és Marilyn igazolásaival és ajánlóleveleivel. A gyermeket az egyik templom lépcsőjén hagyták, egy cédulával a mellén, amely a nevén kívül semmi mást nem árult el. Wright tiszteletest egyáltalán nem aggasztotta a tény, hogy Skeeternek és Marilynnek a következő héten el kellett hagynia az országot. Wright tiszteletes kijelentette, szerinte a Montgomery házaspár és az imádnivaló kislány tökéletesen illenek egymáshoz. Marilyn alig várta, hogy meglássa a gyermeket. Azonban az óra a falon hihetetlenül... lassan... ketyegett. Már késő délután volt, Marilynnek kezdett melege lenni, és nagyon aggódott. Minden rendben, drágám. Skeeter hangja hallatán Marilyn ijedten összerezzent. Wright tiszteletes azt mondta, mindjárt itt lesz. Áthozza a gyermekotthonból, és ideadja nekünk. A mai napon hazavisszük, és örökre a miénk lesz. Azok után, amit átéltünk a többi örökbefogadási ügynökségnél, azt mondom, ez kész csoda. Igen. Marilyn a fülét hegyezte, léptek zaját várva a csukott ajtón túlról. Wright tiszteletes elmagyarázta, az ügynökség most van beköltözőben ebbe az eddig üresen álló épületbe; tehát bármilyen hang csak Wright tiszteletese lehet. Ideadta az összes papírt, igaz? Nálunk van minden? Skeeter megveregette bőr aktatáskáját. Itt van a gyerek vadonatúj születési anyakönyvi kivonata, és az örökbefogadási dokumentumok, rajtuk Texas állam pecsétjével. 3

Jó, rendben. Marilyn beletörölte nyirkos tenyerét a nadrágjába. Abban az esetben, ha alapos kutatást végeztek a szülők után. Ugyanis képtelen lennék elviselni, ha egy idő után felbukkannának a természetes szülők, és visszakövetelnék. Nem, az nem történhet meg vágta rá Skeeter könnyedén. Mit mondott, mi a gyermek neve? Caitlin? Skeeter próbált beszélgetni, hátha könnyít vele Marilyn feszültségén, és az asszonynak erősen uralkodnia kellett magán, nehogy ráripakodjon. Igen. Megváltoztatod a nevét? Marilyn meglepetten fordult a férje felé. Nem változtathatom meg a nevét! Ehhez már hozzászokott! Nem szokott hozzá semmihez, hiszen csak tíz hónapos! Egy gyerek ilyenkor még olyan, mint a nyers olaj. Ez alkalommal Marilynnek sikerült egy mosolyt kipréselnie magából. Nyers olaj? Igen, egy nagy, ragacsos paca, amiből az lesz, amit mi akarunk. Kezével facsaró mozdulatot tett. Skeeter, a gyermeknek már van személyisége, ő egy személy. Marilyn gyanakodva nézett a férjére. Mondd, te egyet sem olvastál el azokból a babás könyvekből, amiket neked adtam? Nem. A férfi kinyújtotta hosszú lábát, és rávillantotta Marilynre azt a lassú, gyengéd vigyort, ami elrabolta az asszony szívét régen, azon a TE/A&M focimeccsen. Úgy gondoltam, majd menet közben alakítom ki ezt az apa szerepet. Apám is azt csinálta, és én is egész jól sikerültem. Ismét megszorította Marilyn kezét. Vagy nem? Egész tűrhető vagy. Könyökével oldalba bökte a férfit. Azt hiszem. Átkozottul határozott vagy! Ne mondd, hogy átkozottul! Marilyn sosem szerette Skeeter káromkodását, és most legalább volt indoka, hogy leszoktassa róla. Mostantól kezdve nem beszélhetsz csúnyán, Skeeter, mert a gyerek eltanulja tőled. Igenis, asszonyom! vágta rá a férfi megjátszott alázattal. Akkor most mondd el, mit tud egy tíz hónapos gyerek. Ülni, talán járni is segítséggel, és talán már mond néhány' szót. Marilyn figyelme visszatért az ajtóra. A saját nevét biztosan tudja. Caitlin tűnődött fölötte Skeeter. Szép név. Valóban. Hol van már ilyen sokáig Wright tiszteletes? Én azonban Kate nek fogom nevezni. Kate nek? Marilyn döbbenten fordult Skeeter felé. Miért pont Kate nek? Mert nekem tetszik a Kate név. Marilynnek eszébe jutott, hogy Skeeter nagymamáját, akivel ő sosem találkozott, hívták Kate nek. Tudta, hogy Skeeter ugyanolyan kétségbeesetten vágyik erre a gyermekre, mint ő, és biztos volt benne, hogy nagyon jó apa lesz. Azt hiszem, azzal nem zavarnánk meg túlságosan a babát. Egymásra mosolyogtak. Kinyílt az ajtó. Marilyn felállt. Wright tiszteletes, ez a harminc év körüli, szőke, magas, jóképű, ragyogó kék szemű férfi lépett be. Az a fajta volt, aki után megfordulnak a nők. Marilyn azonban meg sem látta. Minden figyelme a férfi karjában ülő, kék fodros ruhát viselő kislányra irányult. A korábban kapott fényképen nem látszott a gyermek finom bőre, sem a többórányi sírás okozta vörös foltok. Alsó ajka megremegett, és szeme megtelt könnyekkel, ahogy rájuk, összekuszált kis életében felbukkanó újabb idegenekre nézett. Marilyn szíve kinyúlt a kislányhoz, és kitárta felé a karját. 4

Ó, én drága kisbabám! Mamamamama. Caitlin valósággal rávetette magát Marilynre. Marilyn azon kapta magát, hogy orrát betölti a babapúder illata; apró kezek kapaszkodtak a nyakába, és olcsó nadrágpelenka recsegett a karjában. Mamamamama. A baba tudott beszélni. Mamának nevezte Marilynt, fejét a nyaka és válla közé fúrta, és úgy zokogott, mintha a szíve akarna megszakadni. Miközben a kicsit babusgatta, Marilyn alig hallotta a férfiak beszélgetését. Az az irányelvünk, hogy minden gyermekkel adunk egy autósülést és egy pelenkázótáskát a szükséges alapvető dolgokkal. Wright tiszteletes bosszúsnak látszott, mintha a gyermek szállítása nagy megpróbáltatás lett volna számára. Emiatt nem kell aggódnia. Ennek ellenére Skeeter elfogadta a táskát. Marilyn megvett mindent, amire a kis Kate nek szüksége lesz. Kate? Wright tiszteletes most először mutatott érdeklődést. így fogják nevezni? Igen, úgy döntöttünk válaszolta Skeeter nyugodtan. Kate. Kate Montgomery. Wright tiszteletes gondolkodott egy kicsit, majd bólintott. Jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. Skeeter átható pillantással figyelte Wright tiszteletest. Alá kell írnunk még valamit? Valami olyan papírt, amin kijelentjük, hogy átvettük a kis Kate et? Vagy olyat, amin beleegyezünk, hogy valaki néha eljöjjön és ellenőrizze a gyereket? Nem, nem Wright tiszteletes legyintett. Elégedettek vagyunk az önök referenciáival, és én jó emberismerő vagyok. Caitlin... Kate nagyon jó helyen lesz önöknél. Kikísérem önöket. Kiterelte őket az ajtón, majd végig a visszhangos folyosón. Mindkét karjával átölelve értékes csomagját, Marilyn az előcsarnok felé tartott. A baba abbahagyta a sírást, és fejét Marilyn vállán nyugtatta, aki finoman simogatta a puha arcocskát. Eddig még meg sem kérdeztem szólalt meg Skeeter, melyik egyházhoz tartozik? Kongregacionalista. Bár legalább a tízedik alkalomnak tűnt, Wright tiszteletes viszont ismét megkérdezte: Szóval a jövő héten kiviszik Kate et az országból? Ha nincs ellene kifogása mordult rá Skeeter. Skeeter ellenséges hangja rést ütött Marilyn elégedettségén. Meglepődött és megijedt. Mi a baj Skeeterrel? Ugye nem fog most mindent elrontani? ő már most imádta a kisbabát. Muszáj volt megtartania. Gyorsan beszélni kezdett. Nagyon fogunk vigyázni rá. ígérem, semmiféle veszélyes helyre nem visszük, és nem hagyjuk, hogy bármi baja essék. Nagyon helyes. Örömmel hallom. Wright tiszteletes végigvezette őket az előcsarnokon, és kinyitotta az ajtót. A texasi nyár párás melege egy szempillantás alatt beburkolta őket. A tiszteletes kezet fogott Skeeterrel, majd gyorsan az órájára pillantott. örülök, hogy végeztünk. Már így is késésben vagyok egy másik találkozóról, ezért... Természetesen. Marilyn nézte, ahogy a férfi eltűnik az üres előcsarnokban, és enyhe csodálkozással megjegyezte: El sem köszönt a kicsitől. Úgy tűnik, nem rajong a gyermekekért. Skeeter gyengéden végigsimított Kate pufók arcocskáján. Érdekes munka lelkipásztorként egy örökbefogadási ügynökséget vezetni. Előresietett, és kinyitotta az autó ajtaját. Az árnyékban parkoltak, és letakarták a babaülést egy pléddel, de még így is olyan forróság volt az autó belsejében, hogy a kicsi Kate felsírt, amikor Marilyn beszíjazta. Marilyn nek majdnem megszakadt a szíve. Nem gondolod, hogy foghatnám az ölemben, csak most az egyszer? Nem. Tudod, hogy nem biztonságos. Skeeter kinyitotta Marilyn oldalán az ajtót, megfogta a karját, és besegítette. Hamar hazaérünk. Nem lesz semmi baja. Megkerülte az autót, beült a kormány mögé, és beindította a motort. 5

Ahogy tolatni kezdett, a légkondicionáló bekapcsolt, a baba abbahagyta a sírást, és Marilyn is megnyugodott. Megnyugodott annyira, hogy visszagondoljon arra, ahogyan Skeeter viselkedett bent az épületben. Ellenséges volt és kérdezősködött, mintha nem tetszene neki, ami történik. Mi bajod volt, hogy olyan furcsán beszéltél Wright tiszteletessel? Fürkészőn nézte a férfit. Valami nem tetszett? Skeeter nem válaszolt. Vezetett, és közben maga elé meredt; máskor mosolygós szája komor vonal volt. Tényleg valami baj volt. Stephen, mi a baj? Mondd el! Valami Kate tel kapcsolatban? Inkább fiút szerettél volna? Félve tette fel azt a kérdést, amelytől a legjobban félt. Talán meggondoltad magad? Tessék? Nem! Nem erről van szó! Skeeter a feleségére pillantott, majd rosszkedvűen megvonta a vállát. Az az épület egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahová egy örökbefogadási ügynökség fog beköltözni. Wright tiszteletes nem szereti a gyerekeket. Nem tudom, drágám. Rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Túl könnyen ment ez az örökbefogadás. 6

Egy Huszonnégy évesen Kate Montgomery tisztában volt vele, hogy a legkisebb hurrikán is óránként legalább száztíz kilométeres sebességű szél kíséretében érkezik. Tudta, hogy a felhőkből egy óra alatt tizenhárom centiméternyi eső is lehullik, veszélyes villámok csapkodnak és vad forgószelek kerekednek. De a hurrikán legnagyobb pusztítását az árhullám okozza, amely elmossa a házakat, utakat és embereket, akik elég ostobák azt hinni, hogy egy egyes kategóriájú hurrikán nem jelent veszélyt, és az útjába kerülnek. Amiért is, miközben legyalogolt a tengerpartra Galvestonban és szembefordult a kamerával, a legostobább embernek érezte magát Texasban. Valakinek azonban áldozati báránynak kellett lennie, és ahogy az operatőr elmagyarázta Houstonból idefelé, mindig a legfiatalabb és legszebb hírbeolvasó kapja ezt a vacak feladatot. Malik elárulta, hogy a nézők nagyon szeretik látni az esőtől csöpögő hajú, szél cibálta lányokat a képernyőn. Ez egy aljas, de elvitathatatlan időjárás jelentési tény volt. Te mivel érdemelted ezt ki? kérdezte Kate. A feketék sorsa az elnyomás válaszolta a férfi gyászos hangon, ami egyáltalán nem tévesztette meg Kate et. Persze, ráadásul te vagy a legerősebb operatőr a tévénél és az egyetlen, aki elbírod a kamerát ebben az időben. Kate kinézett a furgon ablakán az egyre erősödő viharba. Igen, az is. Végighajtott a töltésen, majd kigurult a törékeny gátszigetre, hogy csatlakozzon a többi híradóshoz és a hurrikánüldözőkhöz, akik hotelszobákat vettek ki a szigeten, hogy élvezzék a vihart. Kate most a parton állt a bokáig érő vízben. A hullámok vad erővel törtek meg mögötte, és a kamera fényében jól látszott a hab, amit minden hullámról felkapott és elrepített a szél. Sárga esőköpenye a lába körül csapkodott, és a kapucni szinte egyáltalán nem védte meg a vízszintesen vágó esőtől. Nagyon szerette volna, ha valaki közli a hírigazgatóval, hogy ha elveszít egy fiatal riportert, nagy bajba kerül. Bár az is lehet, hogy nem számít, mert legalább száz csinos, fiatal riporternő pályázik az állására, és boldogan ácsorognának a viharos tengerparton, ha azzal morzsányi esélyük lenne a hírnévre. Kate is keményen megdolgozott ezért az esélyért. Nashville ben, a Vanderbilten végzett államtudomány és televíziós zsurnalisztika szakon. Az ügynöke szétküldte a szakmai önéletrajzát és az interjúszalagját, és végül ennél az állomásnál talált számára munkát Houstonban. Egyik sem volt könnyű, és esze ágában sem volt addig kilábalni a vízből, amíg el nem készítik a felvétek. Készen állsz a próbára? kiáltott oda Maliknek. A férfi feltartott hüvelykujjal igent jelzett. Biztonságos távolságban állva a vállára emelte a kamerát, és Kate felé fordította. Három, kettő, egy számolt vissza Kate az álla alatti mikrofonba. Emelt hangon, hogy a vihar tombolásán keresztül is hallható legyen, elkezdte. Itt állok a Galveston szigeten, ahol a természet ereje ismét lecsapott a partra, és ezt a máskor békés nyaralóhelyet... Egy erőteljes hullám mindenféle figyelmeztetés nélkül lecsapott a térdhajlatára. Megtántorodott. A szíve felugrott a torkába. A homok meglódult a lába alatt. Karjával a levegőbe csapott, mint egy őrült, és éles, kislányos sikolyt hallatott. A hullám egyre emelkedett, és szinte már teljesen ellepte. Majdnem... majdnem... lerántotta a víz alá. Az utolsó pillanatban sikerült megvetnie a lábát. A víz visszahúzódott, és gyűjtötte az erőt, hogy ismét kivetődjön a partra. Egy kis hurrikán, persze. Kitámolygott a szárazra, és ekkor vette észre, hogy Malik vigyorogva filmezi. 7

Te piszok, szemét! Verejték csordogált Kate hátán, és remegett a keze. Meg is halhattam volna! Nem. A legrosszabb, ami történhetett volna, hogy eláztatod a mikrofont. Bólintott, és már komoly volt az arca. Butch azért nagyon haragudott volna rád. Kate nek hirtelen felülkerekedett a humorérzéke, és elnevette magát. Ez a felvétel mehet a baklövés tekercsre! Igen, mindig megnyerem a legjobb baklövés felvétel díjat a karácsonyi partin. Próbáld meg újra! mondta Malik. És ígérem, ez alkalommal, ha jön a hullám, figyelmeztetlek. A texasi Austinban George Oberlin szenátor belépett sötét burkolatú, szarvasfejjel díszített játékszobájába, és ott találta a feleségét, aki meredten bámulta a televíziót, láthatóan lenyűgözve a híradó által. Eléri a partokat a hurrikán? kérdezte unottan. Ez nem volt egy nagy hurrikán, ami azt jelentette, az országos média nem fog sokat foglalkozni vele. Nem volt értelme odamenni utána a károkat szemrevételezni, ha nem látja az egész ország. Ő az. Evelyn sovány, gyűrűkkel teli ujjával a tévére mutatott, és közben hangosan csilingeltek a jégkockák a poharában. Kicsoda? Százharminc centiméter átmérőjű tévéjének képernyőre nézett, amelyen egy ostoba riportert látott sárga esőköpenyben a csapkodó hullámok között, és teli torokból próbálta túlkiabálni a szél üvöltését. Vízcseppek borították a kamera lencséjét, és a férfi összehúzott szemmel próbálta kivenni a nő vonásait. Ismerjük? Ez... ez Lana Prescott. Evelyn tompán, hadarva ejtette a szavakat. Biztosan már most részeg, gondolta a férfi, pedig még fél hat sincs. Szent ég, Evelyn, hallucinálsz? Lana Prescott meghalt. Evelyntől még meg kellett szabadulnia, mielőtt indul az USA szenátusi választásán. George kampánymenedzsere nem akarta, hogy szóba kerüljön a válás, de még mindig jobb most, mint később. Nem látod? Mondom, hogy Lana Prescott! Evelyn egész sovány teste remegett, mintha öreg és Parkinson kóros lenne, bár az évek során az ital megtette hatását. Lana Prescott huszonhárom évvel ezelőtt meghalt. George ezt mindenki másnál jobban tudta. Igen, tudom. Evelyn hátradőlt a kanapén. Nem nézett a férjére. Egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a képernyőről, és egyedül ez tartotta a férfit. Más esetben az asszony, amikor együtt voltak, őt bámulta meredten, nagy barna szeme figyelemért könyörgött, mint egy állandóan rugdosott spánielé. Evelyn szokatlan viselkedése és kísértetlátása volt, ami elgondolkodtatta, mi mehet végbe apró, spicces agyában. Aztán az operatőr ráközelített a riporter arcára. Egy rongy jelent meg, amivel valaki letörölte a lencsét. És George is meglátta, amit Evelyn. Vállig érő göndör haj, fekete és vizes, fogta körül a bájos arcot. Sötét pillákkal keretezett nagy, kék szemek próbálták kipislogni a vizet. Világos, finom arcbőr, és természetes rózsás szín a gödröcskés orcákon. Apró orr, és az a mosoly... egy férfi elmerülne annak a mosolynak a melegében, ölni tudott volna azért a mosolyért. Lana Prescott mosolyáért. Közelebb lépett a tévéhez. Elfelejtette nyájas, zengő hangját használni, és amikor megszólalt, erős texasi hangsúllyal kérdezte: Mi a neve? Kate Montgomery suttogta Evelyn. Kate Montgomery ismételte a férfi, és elmosolyodott. Milyen kedves. A kis Kate Montgomery. 8

Kate tízkor leadott egy újabb jelentést, azzal a különbséggel, hogy a hurrikán közepe már elhaladt fölöttük, és a viszonylagos nyugalom lehetővé tette, hogy profinak mutatkozzon, vagy legalábbis kevésbé széltépettnek. Ezt követően Malik és ő visszamentek a szállodába, ahol az összes riporter megszállt, és egy vidám integetés kíséretében, ami továbbra is bizonyította rátermettségét legalábbis remélte visszavonult a szobájába. Homok csikorgott a foga alatt. Tele volt homokkal a fejbőre. Fázott és vizes volt. Zuhanyozni akart. Sokáig, forró vízzel, rengeteg samponnal és szappannal. Az asztal végén heverő mobiltelefonja azonban villogott. Ránézett a hívó telefonszámra, arra számítva, hogy az anyja volt az; helyette az ügynöke volt. Az üzenetrögzítőn rövid szöveg állt: Mindegy, mikor érsz vissza, hívj fel! Vik hangja nyugodt volt, mint mindig, de a férfi kizárólag munkaidőben intézte az ügyeket, és Kate most el sem tudta képzelni, mi lehet az a sürgős dolog, ami miatt vissza kell hívnia. Az anyja... nem, ez butaság. Ha valami baj lenne, arról teljesen más forrásból értesülne. Csak éppen ideges volt azok után, ami az apjával történt. Mindenesetre fogta a telefont, és amíg lerugdosta a cipőjét, benyomta a hívógombot. Vik azonnal felvette, és szokás szerint rögtön a tárgyra tért: Állásajánlatom van számodra. Tessék? Egyáltalán nem keresett állást. Nem akart mást, csak zuhanyozni. Ilyen időpontban? Valaki Austinban látta a hurrikánriportodat, és most Brad Hasselbeck a KTTV től állást ajánl neked a fővárosban. Azt mondja, ajánlatot akar tenni, mielőtt valami más tévéállomás elragad téged az orra elől. Kate pislogott. Először is alig találtam munkát, most pedig valaki azért izgul, hogy licitáló háború lesz értem? Nem kell elárulni neki, hogy senki sem licitál érted. Fogadd el az állást! Minden olyan furcsa volt, egyáltalán nem jellemző Vikre. A késői időpont, a nógatás... Miért? Nemrég kezdtem Houstonban. Azt mondtad, nagyon jó kezdő állás. Az is volt, de ez még jobb. Jobb? Kate a kád fölé hajolt, és addig folyatta a vizet, amíg forró nem lett. Zuhany. Elkeseredetten vágyott egy zuhanyra. Mennyivel jobb? Brad látta a hurrikános jelentésedet, és azt mondta, nagyon jól néztél ki. Tudja, hogy államtudományból és televíziós zsurnalisztikából diplomáztál, és úgy tűnik, meggyőződése, hogy te vagy a tökéletes jelölt Austin parlamentjére. Honnan tudja ezeket? Gondolom, előkereste a szakmai önéletrajzodat. Kate hallotta a rosszallást Vik hangjában. Az ajánlat nagyon jó. Kétszer akkora fizetés, mint most. Austinban leszel, amit kezdetben a legjobban szerettél volna. Igen, közel akartam lenni anyához, de... A férfi szavai most tudatosultak benne. Kétszer akkora fizetés? Igen, pontosan ezt mondtam. A mostani fizetésed dupláját kapnád. Ez túl szép, hogy igaz legyen, és apám mindig azt mondta, ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor nem is igaz. Azonban szeretett volna komolyabb dolgokról tudósítani, mint viharokról és felvonulásokról, és az állam fővárosa nagyon kihívóan és érdekesen hangzott. Az álomállás. Tudom. Én is ezt gondoltam, de régebben már elhelyeztem nála egy klienst, akit felhívtam. A nő már továbbment egy San Franciscó i állomásra, így egy évig sem volt mellette, de azt mondja, jó Braddel dolgozni. Nincsenek mániái, és minden figyelmét a 9

munkának szenteli. Úgy is mondhatjuk, hogy munkaalkoholista, akinek nincs semmi másra ideje, csak az aktuális feladatra. Egyetlen mániája a munkája. Tehát Vik mindent megtett, hogy eloszlassa a saját és az ő, Kate kétségeit. Csábító. Több, mint csábító. Tökéletes! A városban, amit akarsz, az állás, amit akarsz, kétszeres pénzért. Kate, ha ezt visszautasítod, te vagy a legostobább egész Texasban. 10

Kettő Sörpocakjával, fogyatkozó hajával és apró barna szemével Brad Hasselbeck úgy nézett ki, mint egy álmatag, déli seriff valamelyik hetvenes évekbeli filmből. Ablakai Nyugat Austin forgalmas utcáira néztek. Irodáját egy régi Coca Cola automata, videokazetták és hét, különböző csatornára állított televízió díszítette. A férfi keze a távirányítók fölött lebegett, tekintete egyik képernyőről a másikra ugrott, és Kate nek az volt a benyomása, hogy mindet nyomon követi vele együtt. A mosolya azonban széles volt és szívélyes, és gyorsan elnyomta cigarettáját a csikkekkel teli hamutartóban, ami Texas államot formázta. Miss Montgomery... Kérem, szólítson Kate nek! Mi itt szeretjük betartani az illemszabályokat a KTTV nél, ezért Miss Montgomerynek fogom szólítani. Engem azonban szólítson Bradnek! nyugat texasi kiejtése elvette a megjegyzés élét. Isten hozta a KTTV nél! Örülünk, hogy egy olyan kaliberű személyt üdvözölhetünk, mint maga. Sikerült könnyen idetalálnia a mi nagy városunkban? Igen, jól ismerem Austint. Kate pontosan tudta a megfelelő választ. Édesanyám itt él, így bárhová küldhet nyugodtan riportot készíteni, mert mindenhová könnyen odatalálok. Helyes! A férfi nem nézett rá. Akkor biztosan az anyukájával együtt lakik. Nem, külön élünk. Milyen különös! Miért gondolja, hogy együtt élnek? A férfi most ránézett, éles pillantással tetőtől talpig végigmérte, majd visszafordult a tévék felé. Tekintete nem volt sértő vagy szexista, sokkal inkább elemző, bíráló... mintha most először nézte volna meg igazán. Milyen különös! Ha olyan nagyon akarta riporternek, az lett volna természetes, ha rögtön szemügyre veszi. Remélte, nem gondolta meg magát. Béreltem egy lakást a belvárosban egy átalakított raktárépületben. Remélhetőleg biztonságos. Azt hiszem. Milyen furcsa megjegyzés, de Kate most már kezdte azt gondolni, hogy Brad maga is egy furcsa ember. Anyám szerette volna, ha vele lakom, de... Persze, persze. Szüksége van térre, bla bla bla. Fiatal, szabad satöbbi. A parlament lesz a magáé. A szenátus különleges ülésszakot tart, és hálaadásig, vagy amíg a kormányzó be nem jelenti a végét, nem is tartanak szünetet. Brad felállt, barna bőröv tartotta nadrágját felhúzta a pocakjára, és a nagy üvegablak felé mutatott, amelynek túloldalán a hírszerkesztő terem volt. Minden egyes asztal és minden egyes riporter jól látszott innen Kate fogadni mert volna, hogy Brad őket is figyeli, nemcsak a tévéket. Linda Nguyen mellé teszem, hogy kiismerje itt a helyzetet. Jöjjön, megkeresem Lindát! Azzal John Wayne járással elindult kifelé az irodából. Kate követte, és közben azon tűnődött, befejezett e már valaha valaki egy mondatot Brad mellett. Amint beléptek a hírszerkesztő terembe, síri csend támadt. Kate mosolyogva körülnézett, de senki nem viszonozta a mosolyt. Mindenki kemény pillantással, ellenségesen meredt rá. A mosoly lehervadt az arcáról. Gondosan megválogatta a ruhadarabjait az első napra. Fekete nadrág, fehér blúz, sötétkék blézer, és minden magasan záródó, egyáltalán nem kihívó. Cipője sarka hosszúnak mutatta a lábát, és annyit emelt rajta, hogy magabiztosan tudjon az emberek szemébe nézni. Sminkje visszafogott volt, vállig érő haját simára szárította, ő maga volt a megtestesült tökéletes riporter. Akkor miért néz rá úgy mindenki, mint egy szélvédőn szétplaccsant bogárra? Ő itt Kate Montgomery, a mi új parlamenti tudósítónk. Fogadják szeretettel! Brad körülnézett, és hangjába fenyegetés vegyült, miközben hozzátette: Kedves austini fogadtatást kérek! 11

Helló, Kate! Örülök, hogy találkoztunk, Kate. Isten hozta Austinban, Kate! Minden köszöntő szó gépies volt, a hamisságot kézzel lehetett fogni, és még Brad szúrós tekintete is csak félrefordított tekinteteket eredményezett. Kate nem értette ezt az ellenségességet. Azzal tisztában volt, hogy ez a munka tulajdonképpen egy verseny, de még sosem érezte magát ilyen esetlenül. Itt az asztala, a telefonja, a számítógépe. Brad egy ablak mellett álló asztalra mutatott. Nem lesz itt túl sokat. Az események a parlamentben elég külső munkát adnak. Örülök neki. Különösen, ha a munkatársak ilyen undokok. Linda, itt a gyakornoka! Megállt egy fiatal ázsiai nő asztalánál, és ököllel megkopogtatta. Vigye körül Miss Montgomeryt, és mutassa be a megfelelő embereknek! Persze, ahogy kívánja. Az apró termetű, sötét szemű, egyenes fekete hajú, izmos testű riporter, akinek állása a kinézetén és azon képességén múlott, hogy tízcentis sarkú cipőben tud e bűnözőt üldözni, egyetlen kecses mozdulattal összerendezte az iratait, kikapcsolta a számítógépét és felállt. Azt ajánlom, a gyakornoka a jövő hétre legyen tisztában mindennel! Kate összerezzent, amint Brad felordított. Az átkozott kurafi! és az irodájában sorakozó tévék képernyőjére mutatott. Bombariadó egy általános iskolában! Sarkon fordult, és az irodája felé indult. Roberts! Potter! Hozzám! Két riporter lecsapta a munkáját, és rohant a főnök után. Távozásával a hőmérséklet a helyiségben hidegről jegesre zuhant. Jöjjön, Miss Montgomery mondta Linda. Már régóta várom, hogy ideérjen, és most elkések egy meghallgatásról. Mintha ez az ő hibája lenne! Anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna hátra, Linda elindult a lift felé. A hírszerkesztő teremben látszólag mindenki nagyon elfoglalt volt, és senki nem szólt egy szót sem Ha kellett bizonyíték arra nézve, hogy valami nem stimmel, akkor az ez volt, ugyanis a hírszerkesztő teremben sosem volt csend. Miközben utolérte Lindát a liftnél, Kate elhatározta, hogy ennek a dolognak a végére jár. Jöjjön a saját autójával, én is megyek az enyémmel! Linda benyomta a hívógombot. Biztosan korán távozik. Mintha azzal siettethetné a liftet, ismét megnyomta a gombot. Miért távoznék korán? kérdezte Kate hűvösen. Mert el nem tudom képzelni, miért akarna itt lógni azok körül, akik igazán dolgoznak. Valóban? Amikor Kate általános iskolába járt, az édesanyja megtanította, hogyan kell bánni a modortalan emberekkel. Idehallgasson! Ne színészkedjünk itt! Linda ismét megnyomta a gombot, és meglepődött, amikor az ajtó kinyílt. Maga azok közé a riporterlányok közé tartozik, akik a kinézetükre, drága frizurájukra és koronás fogukra alapoznak. Belépett a liftbe. Kate követte, és közben emelkedett a vérnyomása. Én tíz évet töltöttem Chicagóban kis porviharokról és Észak Karolinában végzős bálokról tudósítva, mielőtt kiérdemeltem a jogot Texas állam parlamentjére. Linda megnyomta a földszint gombot, majd az ajtócsukó gombot, aztán ismét a földszintet. Most Brad kreál egy állást magának, hogy belibeghessen és beleülhessen a készbe. Nem tudom, kit ismer, és nem tehetek semmit az ellen, hogy tanítanom kell magát. A lift ereszkedni kezdett a földszint felé. Örülnöm azonban nem kell neki, magát sem kell szeretnem, és nem is kell színlelnem egyiket sem. Nem ismerek senkit. De mi értelme lett volna, ha ezt kimondja? Linda úgysem hitte volna el. Itt senki sem hitte volna el. 12

Na, most megy, és beárul Bradnél? Amikor kinyílt az ajtó, Linda kiviharzott, és kezét csípőre vágva szembefordult Kate tel. A kis vietnami származású amerikai olyan kék selyemkosztümöt viselt, amit Kate hirtelen megirigyelt. Kate anyja egy déli hölgy volt, finom, udvarias és elegáns. Az apja őszinte és szókimondó. Kate az anyja lánya volt de ebben a pillanatban az apja kerekedett felül benne. Nem, nem árulom be. Birtokba veszem a várost, kapcsolatokat építek ki, és két éven belül Austinban mindenki tudnia fogja, hogy én vagyok a legjobb riporter, aki valaha ezen a poszton dolgozott. Lindának leesett az álla. Nem akar még valamit közölni velem? Például hová parkoljak, vagy kit kerüljek el, mert az a maga kapcsolata? Nem szeretném bármiben is akadályozni, és nagyon bántana, ha igazságtalan előnyökhöz jutnék a drága frizurám vagy a koronás fogam segítségével! Kate szélesen elmosolyodott, kimutatva hegyes fogait, amelyeken évekig viselt fogszabályzót, de koronát nem. Linda szája becsukódott. Különben, ha kívánja, megadom a személyi bevásárlóm nevét. Újabb ragyogó mosoly kíséretében elindult az autója, egy sportos BMW kupé felé. Miközben belesüppedt a bőrülésbe, és becsapta az ajtót, elképzelte, mit gondolhat Linda. Gazdag, elkényeztetett, tehetségtelen. Az autó védett belsejében Kate mély levegőt vett, és hideg kezét forró arcához tapasztotta. A fenébe! Nagy reményeket fűzött ehhez az álláshoz, sokat aggódott, vajon miért kapta meg és milyen baj történhet, de ez... ennek a keserű személyes neheztelésnek a lehetősége fel sem merült benne. Valóban gazdag családból származott, és ez lehetővé tette számára, hogy válogathasson az egyetemek között. Azonban keményen tanult, hogy bejusson a Vanderbiltre, és azért is, hogy az elsők között végezzen az évfolyamában. Valóban sok embert ismert, de senkitől nem kért segítséget állás szerzéséhez, sőt... És hogy Brad az ő számára kreált volna egy helyet ezt nem hitte el. Miért tett volna ilyet? A parlament négyemeletes vörösgránit épülete Austin szívében állt és déli irányba nézett a Kongresszus sugárút végén. Az alagsor kapcsolatban állt egy föld alatti épülettel, amelyben a szenátus és a törvényhozó irodák székeltek, és föld alatti folyosók tovább vezettek a legfelsőbb bíróság épülete és különböző minisztériumok felé. A terület zöldellt a szépen gondozott gyeptől és a késői virágoktól. Minden szép volt és jól megtervezett kivéve a parkolást, ami olyan volt, mint egy vicc. A küzdelem a parkolóhelyért engedélyeket, kijelölt területeket és rengeteg fehér csíkos aszfaltrészt foglalt magába. A néhány garázs a látogatóknak és a törvényhozóknak volt fenntartva még akkor is, amikor a törvényhozó testület nem ülésezett. Kate követte Lindát egy zárt parkolóba. Miközben Linda a föld alatti folyosó bejárata felé vezette Kate et a párás szeptemberi forróságban, megjegyezte: Az évnek ebben a szakában általában nem sok minden történik, de a kormányzó most összehívott egy különleges ülést az oktatás finanszírozásának megtárgyalására. Szerencsénkre a vita igen heves és fanatikus. Lefelé tartottak a lépcsőn a szenátus pénzügyi ülésterme felé. A tisztviselőktől és a gyakornokoktól kapjuk a legjobb információink egy részét. Sose menjen be egy üres helyiségbe egy szenátorral, hacsak nem akar megküzdeni az erényeiért! Ne csináljon hülyeséget! Linda mosolya, amit a számukra ajtót nyitó úriemberre villantott, teljes ellentétben állt éles hangjával. Brad engem hibáztatna. Ne felejtse el, Miss Nguyen, a mai nap után alig kell találkoznunk egymással! A légkondicionáló által kellett levegő az arcába csapott, ami egy pillanatra belefojtotta Kate be a levegőt. Gyorsan elindult végig a folyosón, otthagyva Lindát, hogy nyelje a port hosszú léptei után. Linda sietve utolérte, és egy rövid, ősz hajú, barna öltönyös férfi útjába terelte Kate et. 13

Rimmer képviselő, engedje meg, hogy bemutassam az új riporterünket, öö... Úgy tett, mintha elfelejtette volna Kate nevét. Kate odalépett a férfihoz, és megrázta a kezét. Rimmer képviselő úr, Kate Montgomery vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetem Miss Nguyen utódját! jelentette ki a férfi szívélyesen. Ez az! Nem az utódja vagyok. Kate érezte a düh Linda felől áradó hőhullámait. Csak körbevezet. Valóban, de Kate nek diplomája van államtudományból. Linda pontosan elegendő megvetést kevert a hangjába, hogy a dicséret savanyú hangzatot kapjon. Büszkeség dagasztotta Kate mellét. És televíziós zsurnalisztikából. Ismét csak időpocsékolás lett volna megpróbálni megvédeni magát. Úgyis a szereplésének megfelelően fog felemelkedni vagy megbukni, függetlenül a végzettségétől. Miközben egy kisebb csoport gyűlt össze körülöttük, Kate tettetett ártatlansággal nagyra nyitotta a szemét. Csak ezért tudom, mi a különbség a képviselőház és a szenátus között. Rimmer képviselő dörgő kacagásra fakadt, ami meglepően mély és hangos volt egy ilyen kis embertől. Nagyon jó. Egy ősz, spanyol származású asszony végighallgatta a párbeszédet, majd kezet nyújtott Kate nek. Meggyőződésünk, hogy a műveltség javítja a tudósítás minőségét. Kate azonnal felismerte. Martinez szenátor, megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem. Ezt komolyan is gondolta. Martinez szenátor az egyetlen női szenátor a texasi parlamentben, férje halála után átvette a helyet, és az elmúlt húsz év zűrzavarai és a választókerületek újrafelosztásának ellenére sem lépett vissza. Martmez szenátor ráérősen beszélgetett Kate tel, ahogyan Rimmer szenátor és két törvényhozó is, akik megálltak mellettük. Úgy tűnt, a riporterek fontos fogaskereket képviselnek a kormány gépezetében, különösen a fiatal, egyedülálló riporterek, és Kate keményen igyekezett jó benyomást keltem. Egyszer felpillantott, és Lindára nézett, aki a kis csoport szélén állt, arcán feszes mosollyal, és ekkor észrevett még egy férfit. Jóképű, ötvenes éveiben járó férfi volt, sűrű, szőke haját merev Bill Clinton stílusban hordta. Felvillant karizmatikus mosolya, és egy pillanatra kék szeme is felizzott, miközben Kate et figyelte. Kate et meglepte a férfi tekintetének forrósága, és nagy levegőt vett. Aztán a férfi derűsen elmosolyodott, és a perzselő jelleg eltűnt. Előrelépett, és a csoport tagjai félrehúzódtak, hogy odaengedjék. Linda hangjából tisztelet csendült ki, amikor megszólalt. Oberlin szenátor, ez itt Kate Montgomery, a KTTV új riportere. Kate. A férfi hangja mély volt, kellemes, és nyoma sem volt benne texasi akcentusnak. Kate feltételezte, a férfi ugyanolyan hangtréningen vett részt, mint a riporterek. örülök, hogy megismerkedtünk. Kezet fogott Kate tel, és egy kicsivel tovább tartotta a kezét, mint kellett volna. Ó, szóval egyike azoknak a férfiaknak, akik azt hiszik, hogy pozíciójuk vonzóvá teszi őket a nők szemében. Kate óvatosan kiszabadította a kezét, és a férfi által oly ügyesen fitogtatott hűvös értelemre és a tiszteletre összpontosított, amellyel mások a szenátort kezelték. Szeretném, ha találkozna a parlament egyik legfontosabb személyiségével. A körön kívülre mutatott. Mr. Duarte, jöjjön és ismerkedjen meg a legújabb riporterünkkel! Mr. Duarte odasántikált. Az egyenruháján viselt névtáblán AJTÓNÁLLÓ felirat állt. Törékeny emberke volt, de távolról sem olyan idős, mint amilyennek Kate először gondolta; 14

valószínűleg a fájdalom öregítette meg. Nyomorék, ízületi gyulladásos kezét odanyújtotta Kate nek, aki óvatosan fogta meg. Mr. Duarte Louisianából származik mondta Oberlin szenátor. Cajun vagyok, vagyis francia anyanyelvű louisianai tette hozzá Mr. Duarte büszkén, erős akcentusával alátámasztva állítását. És a koreai háború veteránja folytatta Oberlin szenátor. Ha bármit tudni akar a parlamentről vagy a politikáról, tőle megkérdezheti. Örülök, hogy megismertem, Mr. Duarte. Édesapám a vietnami háború veteránja volt. A férfi szúrós, kék szeme felmérte Kate et. Elveszítette? Öt évvel ezelőtt halt meg, az óceán túlsó partján. Kate szája megrándult. Olajmérnök volt. Hallotta, amint néhányan nagy levegőt vesznek. Visszaemlékeztek, és Kate sajnálta, hogy a Mr. Duarte tal való együttérzése a vallomásához vezetett. A maga apja volt az a Stephen Montgomery, akit elfogtak és megöltek a terroristák? kérdezte Linda döbbenten... és zavartan. Igen. Kate továbbra is Mr. Duarte on tartotta a tekintetét. De édesanyám itt él Austinban. Nagyon helyes. Mr. Duarte pillantásába melegség költözött. Tehát az édesanyja közelében marad. A férfi körülnézett. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha visszamegyek dolgozni. A csoport többi tagja mit szól az ötlethez? Nevetés fogadta a férfi célzását, és az emberek lassan szétszéledtek. Kate figyelte Mr. Duarte ot, ahogy elsántikál, majd Oberlin szenátorhoz fordult. Köszönöm, hogy bemutatott neki. Mr. Duarte segíteni fog megtalálni itt a helyét. Oberlin szenátor egy pillanatig hallgatott, majd óvatosan hozzátette: Nyitott vagyok egy riportra, ha gondolja. Természetesen bármelyik politikus örömmel fogadja, ha riportot készítenek vele. Mi itt mindnyájan nagyon örülünk a hírverésnek. Észben tartom. Igazán nagyon jóképű, nagyon kellemes modorú férfi volt. Lehet, hogy iránta érdeklődik, de az is lehet, hogy egyszerűen az a fajta ember, aki könnyedén létesít közvetlen kapcsolatot bárkivel anélkül, hogy egy szavazaton kívül bármit akarna. A bizottsági ülés egy órán belül kezdődik. A férfi az órájára pillantott, majd Lindára. Nagyon örülnék, ha ott látnám önöket, hölgyeim. Jó lenne, ha a téma kapna némi nyilvánosságot. Pontosan oda készültünk biztosította Linda a férfit egy mosollyal. Jöjjön, Kate! A mosoly eltűnt Linda arcáról, ahogy elindultak végig a folyosón. Rendben, most már ismeri Oberlin szenátort mondta fojtott hangon. Ötvenhat éves, Hobartból származik, ami egy tízezres kisváros, körülbelül százhatvan kilométernyire délre innen. Több mint huszonöt éve szenátor. Nem veri nagydobra, de igen nagy a befolyása. Ráadásul pénzt vett feleségül. Gyors oldalpillantást vetett Kate re. Gyorsan lecsap a riporterekre, és igyekszik jó kapcsolatot kialakítani velük. Remek! mondta Kate őszintén. Tehát akkor jól mérte fel a férfit. Volt némi manőverezés, hogy jelöljék az Egyesült Államok szenátusába, de azt mondogatja, nem akar elkerülni Texasból. Hmm! A bölcsek úgy tartották az államok politikusairól, csak akkor maradnak a helyükön, ha valami akkora disznóságot takargatnak, ami kizárja őket a szövetségi pozícióból. Linda olvasott Kate gondolataiban. Nincs semmiféle botrány körülötte. Szerintem azt tervezi, hogy a megfelelő pillanatban valami érdekes bejelentést tesz. Értem. Kate visszanézett az Armani öltönyös, elegáns férfira. 15

A szenátor mozdulatlanul állt, nyitott zakója alatt csípőre tett kézzel, és őket figyelte. Kate ismét valami különös szorongást érzett, amit megpróbált elhessegetni Emlékezni fogok rá. 16

Három Szerda volt. Kate három napja dolgozott az új helyen. A nappali órák alatt annyit mosolygott, hogy a szája teljesen begörcsölt. Éjszaka a különleges ülésszakkal kapcsolatos feljegyzéseket tanulmányozta: oktatási alap, ki mire szavaz, mit mondtak a tanárok, mit mondott a kormányzó. Rájött, hogy Lindát nem igazán kedvelik a parlamentben, nem azért, mert félreérti a tényeket, sokkal inkább, mert jól értelmezi a dolgokat, és tovább is adja a nyilvánosságnak mindenféle finomítás és a dagályos retorika alkalmazása nélkül. Kate úgy érezte, mintha egy teljesen más világba csöppent volna; ugyanakkor úgy gondolta, hogy hazaérkezett. Kora délután egy operatőrt kért, és Brad Cathy Stone t adta mellé. Cathy magas, széles vállú nő volt, aki baseballsapkát viselt, és óvatos hatékonysággal kezelte a kamerát. Néma csendben figyelte, ahogy Kate felsorakoztatja interjúalanyait a parlament épületének kerengőjében. Mit képzelsz, mit csinálsz? sietett feléjük Linda a legmagasabb sarkú cipőben és a legszűkebb szoknyában, amit Kate valaha látott. Hová viszed az operatőrömet? És miért? Howell törvényhozó azt mondja, a republikánusok titkos ülést tartottak az állam iskolakörzet szerkezetének a megváltoztatásáról. Kate közben megmutatta Howell törvényhozónak hová álljon, miközben majd kérdéseket tesz fel neki. Hazugság! vágta rá Linda gépiesen, majd gyors pillantást vetett Howell törvényhozóra, és kijavította magát. Ez túlzás! Mr. Duarte becsempészett engem a gyűlésre. Vannak fotóim. Most pedig ha megbocsátasz. Kate merev mosolyt villantott Lindára, és visszatért a szervezéshez. Miközben az interjúkat csinálta, végig érezte Linda forró pillantását a háta közepén, míg végül, miután minden lehetséges információt kihúzott a forrásaiból, visszafordult Linda felé. Linda ekkor azonban már nem volt ott. A helyén kis csoport gyülekezett, akiknek tagjai szerettek volna rákerülni a felvételre. Ott volt egy tágra nyílt szemű gyermek és az anyja, két japán úriember aktatáskával, egy sovány fiatal nő, motoros kerekes székben, és a háttérben egy nagydarab, spanyol származású, huszonöt év körüli férfi. Piszkos farmernadrágot viselt, ami erősen lógott vékony csípőjén. Levágott ujjú, fekete pólója széles vállakon feszült, karja napbarnított volt és izmos. Barna arcán egy fehér forradás éktelenkedett, bajusza volt, és a szeme... neki volt a leggyönyörűbb aranybarna szeme, amit Kate valaha látott. Gyönyörű és hideg. Kegyetlen. És őt nézte. Huszonöt éves? Nem. Harminc, talán még több, és kemény fickó. Ijesztő. Túl idős, hogy bandavezér legyen. Kábítószer kereskedő? Nem, ez a külső túl feltűnő olyasvalaki számára, aki az árnyékban akar maradni. Ekkor a férfi elmosolyodott. Kate nek a lélegzete is elakadt. A férfi egyetlen szó nélkül szexet ajánlott. Szép szavak nélkül, bármilyen szó nélkül meztelen testük számára forró szenvedélyes összefonódást ajánlott. És Kate egyetlen szó nélkül tudta, hogy a szex ezzel ezzel a kegyetlen emberrel egy hőhullám lenne, ami gyorsan véget érne. Kielégítő lenne. És amikor végeztek, újra csinálnák. Volt valami abban, ahogyan állt, gúnyos mosolyában, széles vállában, ami elárulta Kate nek, hogy ez a férfi mohó és telhetetlen lenne. És vele ő maga is telhetetlen lenne. Az arca elvörösödött. Ő nem ilyen nő. Neki nem tetszenek a furcsa férfiak. Ő nem érti a durva, nyers szexualitást. Őt érintetlenül hagyja a vad szenvedély. Visszafogott, szerény... normális. Nagyon nagyon normális. Az oldalát fordította a férfi felé, és megköszönte mindenkinek, aki hajlandó volt; nyilatkozni neki. 17

Mire ismét arra nézett, a férfi már nem volt ott. Miközben azonban Cathyvel a közvetítőkocsi felé mentek, hogy leadják az anyagot, Cathy megjegyezte: Nem mintha több képernyőre vágyakozó idióta lett volna, mint máskor, de az az egy fickó... az téged bámult. A helyedben a következő néhány napban nyitva tartanám a szemem, és ha ismét felbukkan, szólnék a rendőrségnek. Tehát nem csak a képzeletem játszott velem? Kate pontosan tudta, hogy nem. A francba, dehogy! És úgy nézett ki, mint aki egy késpárbajban is megállja a helyét. Cathy lenézett Kate re. Engem is halálra rémisztett, és te sokkal kisebb vagy nálam! Akkor hivatalosan engem is megrémített jelentette ki Kate. Linda már ott volt a közvetítőkocsiban a saját anyagával, és Kate nek olyan sokáig kellett várnia, amíg majdnem túl késő volt az övét leadni. De szerencsére sikerült, és elküldte a központba. Brad olyan gyorsan megadta az engedélyt, hogy Linda csaknem hangosan csikorgatta a fogait, és Kate észrevette, hogy Cathy lopva vigyorog. Ezt követően Kate visszament a parlament épületébe, leadta az élő riportot, majd visszatért a központba, és olvasgatta a beérkező e maileket. Kicsoda az új lány? Ostobának látszik. Okosnak tűnik. Teljes átalakításra lenne szükségei Ajánlhatom a Luella Szépségszalont a Fenyő és a Harmadik utca sarkán? Kate első igazi tudósítónapja az austini állomás számára maga volt a siker. Rámosolygott az összeszorított szájú bandára a központban, majd hazaindult, azzal a tudattal, hogy jó munkát végzett. Másnap aztán ünneplés helyett nézhette, ahogy minden pokolba megy füleskosárban. Reggel Richardson szenátor elkezdett egy obstrukciót, ami tizenhárom órán keresztül tartott. Linda, aki nyilvánvalóan előre látta a dolgot, kijelentette, rosszul érzi magát, és hazament. Ahogy teltek az órák, más tévéállomások riporterei is elszivárogtak. Kate végigülte az egész borzalmas, bűzlő szónoklatsorozatot, abban reménykedve, hogy sikerül elcsípnie valami olyasmit, amit senki más nem vesz észre, és amikor végzett, egyetlen percnyi használható felvétele sem volt. Este kilenckor támolygott ki a parlament épületéből. Már majdnem sötét volt, az utcán égtek a lámpák, és az égvilágon semmi mást nem akart, csak hazamenni, belemerülni egy kád forró vízbe, és addig ázni benne, amíg szerencsétlen lába nem hasonlít Barbie baba lábára. Egyedül volt, de nem félt. Olyan sok országban élt már, olyan sok iskolába járt, és olyan sok különféle barátja volt, hogy magabiztos volt szinte minden helyzetben. Amikor azonban odaért az autójához, látta, hogy valami nincs rendben a járművel. Egy percbe is beletelt, mire rájött defektje van. És még egy percbe, mire rájött valaki széthasogatta a gumiját. Csak állt, és hitetlenkedve meredt a gumicafatokra, és az agya, amelyet teljesen megbénított a többórányi szöveg, összevissza ugrált és kapkodott hirtelen támadt félelmében. Egyedül volt a parkolóban. Előző nap egy férfi figyelte, egy spanyol származású férfi, olyan hideg szemekkel, hogy beleborzongott kegyetlenségükbe és szexualitásukba. Kate et megdöbbentette az, amilyen élesen és tisztán visszaemlékezett a férfira magasságára, érzékiségére, a belőle áradó fenyegetésre. Talán nem azzal a határozott céllal vágta szét a gumiját, hogy megtalálja és megerőszakolja, vagy meggyilkolja, de azért nem kockáztatott. Az egyre sűrűsödő sötétségben elővette mobiltelefonját felsőrésze zsebéből. Miközben tárcsázott, kotorászni 18

kezdett a táskájában a gázspray után. A rendőrséget hívta, és elhatározta, ha valaki bántani akarja, szemen lövi a disznót. Miss Montgomery? Valami baj van? Kate túl gyorsan fordult meg, és már emelte a flakont. Hűha! Oberlin szenátor megtorpant, és felemelte mindkét kezét. Nem akartam megijeszteni. Nem. Nem ijesztett meg. Csak éppen... Nem a hideg szemű fickó volt, bár a sötét, elhagyatott parkolóban a szenátor is elég ijesztően és fenyegetően hatott. Ahogy azonban a férfi beszélni kezdett, az illúzió szertefoszlott. Ez az ön autója? Megvető ccc t hallatott. Mondtam a törvényhozó testületnek, hogy valami védelem kellene a riportereink számára, de semmi sem történt. Azok a fickók értenek a rejtett fegyverekhez, de a józan ész túl magas nekik. Kate nekitámaszkodott az autó tetejének. Képzelete, amely nem volt túl élénknek nevezhető, most a bűnösséget Oberlin szenátorra vetítette. Oberlin szenátorra, aki kényelmetlen helyzetbe hozta kitüntető figyelmével és túl hosszúra nyújtott kézfogásával. Jobb lenne, ha lenne itt egy őr jegyezte meg Kate. A parlamentnek szerződése van egy privát őrző védő céggel. Levette a zakóját, és nekiállt felhajtani az inge ujját. Ez a cég civil ruhás őrökkel vigyáztatja a parlamentet, de ők csak az épületeket őrzik, és így az ön védelme rám marad. Nos, Miss Montgomery, tizenéves koromban egy benzinkútnál dolgoztam. Körülbelül harminc éve nem cseréltem kereket, de biztos vagyok benne, hogy még emlékszem, hogyan kell. Kate keze ismét a telefonjára ugrott. Szenátor úr, kérem, engedje, hogy felhívjam a szervizt! A félhomályban a férfi szeme felcsillant. Biztosan úgy gondolja, túl öreg vagyok az emelő használatához. Szó sincs róla, uram! Meg sem fordult ilyesmi a fejemben! Nagyon jó formában van. Valóban jó formában volt. Egy deka háj sem volt rajta, és csupasz alkarja duzzadt az izmoktól. Azonban túl jól van öltözve ahhoz, hogy egy parkolóban térdeljen. A férfi felnyitotta a csomagtartót, elővette az emelőt és a pótkereket. Vegye ezt úgy, mint egy szívességet, amelyet azzal a kifejezett céllal teszek, hogy majd egyszer viszonozza számomra. Tényleg nagyon fáradt lehet, gondolta Kate, mivel ismét az erőszak és gyilkosság képe merült fel az agyában, és Linda figyelmeztető szavai csendültek fel a fülében: Sose menj be egy üres helyiségbe egy szenátorral, hacsak nem akarsz megküzdeni az erényeidért! Valamikor majd szükségem lesz egy tudósításra egyik törvényjavaslatommal kapcsolatban. Letérdelt a kerék mellé, és ügyesen eltávolította a rögzítő csavarokat. Kate először megkönnyebbülést, aztán zavart érzett. Uram, ezt nem ígérhetem meg mondta elhaló hangon. Akkor a legközelebbi obstrukció alkalmával hoz nekem egy hamburgert. Leemelte a lapos kereket és feltette a jót. Ügyesen, gyorsan dolgozott, pillanatok alatt rögzítette a csavarokat. Kate megnyugodott. Az a tegnapi spanyol fickó nagyon megijesztette. Mindenhol bajt látott, még ott is, ahol pedig nem volt. Wendysből vagy McDonaldsból? Jobb ötletem van. A feleségem és én a jövő héten partit adunk. Esetleg eljöhetne. Szeptember tizenkilenc. A huszonötödik házassági évfordulónk, és nagy felhajtást tervezünk. Kedves volt, szívélyes. Leengedte az emelőt, bedobta a szétvagdosott kereket a csomagtartóba, majd egy zsebkendővel megtörölgette a kezét. Hozza magával egy barátját! Kate nem látta okát, miért ne mehetne el. Semmi rosszat nem talált abban, hogy részt vesz egy partin, ahol minden bizonnyal más riporterek is lesznek, és talán olyan kapcsolatokra is 19