Adatok Deklarálás C#-ban: típus változónév; - a változónév első karaktere csak betű vagy alulvonás (_) lehet, a többi karakter szám is - a kis- és nagybetűk különböznek (x és X két különböző változó) - azonos típusú változókat egymástól vesszővel elválasztva definiálhatunk Pl. int a, b, A; Értékadás: a = 10; a = b*3 2; a deklaráció és a kezdeti értékadás összevonható egy utasításba (deklaráció és inicializálás): pl. int a = 10; Egyszerű adattípusok: Számok: - egész számok byte - előjel nélküli egész, 1 bájton (0.. 255) sbyte előjeles egész, 1 bájton (-128.. 127) ushort előjel nélküli egész, 2 bájton (0.. 65535) short előjeles egész, 2 bájton (-32767.. 32767) uint előjel nélküli egész, 4 bájton (0.. 4294967295) int előjeles egész, 4 bájton (-2147483648.. 2147483647) ulong előjel nélküli hosszú egész, 8 bájton long előjeles hosszú egész, 8 bájt Speciális értékek az egész számoknál: - MinValue: a legkisebb ábrázolható szám (pl. short.minvalue, int.minvalue, stb.) - MaxValue: a legnagyobb ábrázolható szám (pl. long.maxvalue, stb.) - valós (lebegőpontos) számok: float 4 bájton, 7 értékes számjegy double 8 bájton, 15 értékes számjegy decimal 16 bájton, 28 értékes számjegy nullával való osztás egész számtípus esetén futás idejű hibát ad, míg valós számtípus használatakor nincs hiba; az eredmény: +-végtelen (poz/0, neg/0) vagy nem szám (0/0, végtelen/végtelen float.nan, double.nan) 1 Speciális valós értékek: float.positiveinfinity, double.negativeinfinity float.nan, double.nan (nem szám) float.epsilon, Double.Epsilon epsilon, a legkisebb ábrázolható pozitív szám Karakterek tárolásuk szintén binárisan történik ASCII 8 bites (1 bájtos): 0-31: vezérlőkarakterek, 32 127 :az angol ABC kis- és nagybetűi, számok, írásjelek, 128-255: rajzoló karakterek, speciális karakterek (csak az országok egy részének megfelelő) UNICODE kódolás: UTF-8 (az angol ABC betűinek kódolása ugyanaz, a többi karakternek egyedi karaktere van, 2-4 bájt), UTF-16 (a C# nyelv és a.net keretrendszer belső kódolása), UTF-32 kódlapok minden karakteres típus, minden szövegkezelő függvény ez alapján működik Deklarálás: char c; // 2 byte hosszú Deklarálás és inicializálás: char c= a ; (aposztróffal adjuk meg) Karakterlánc: string s= alma ; (idézőjellel adjuk meg) Logikai típus - értéke igaz (true) vagy hamis (false) - deklarálás: bool jo; bool h = true; - logikai műveletek: és: &&, vagy:, tagadás:! Típuskonverzió: - Ha nincs értékvesztés, a típuskonverzió egyszerű értékadással történik: Pl. byte a=2; int b=a; long c=3; float d=c; float f=1.2f; double g=f; - Ha történhet értékvesztés, akkor jelezni kell a konverziót: típuskényszerítés (typecasting) ez az explicit típuskonverzió célváltozó=(céltípus) forrásváltozó; Pl. int a=256; byte b=(byte)a; double c=1.23; int d=(int)c; int e=-1; uint f=(uint)e; - Konvertálás striggé: - célváltozó=forrásváltozó.tostring(); - Pl. int a=310; string s=a.tostring(); - Konvertálás stringből: célváltozó=céltípus.parse(stringváltozó); - Pl. string s= 210 ; int a=int.parse(s); 2
Konstansok - a const típusmódosító kulcsszó segítségével definiálhatjuk - a program futása alatt megőrzik értéküket és nem lehet felüldefiniálni őket, illetve értékadó utasítással megváltoztatni az értéküket - a konstans változóknak adott értéket vagy kifejezést fordítási időben ki kell tudja értékelni a fordító Pl. const int MAX = 100; // ha nem adunk értéket, hibát ad Kifejezések: - a kifejezések operandusokból és operátorokból állnak - az operandusok szolgáltatják az adatokat: változók vagy konkrét értékek, konstansok - operátorok: műveleti jelek: +, -, *, / - a kifejezések egymásba ágyazhatók, egy kifejezés operandusa maga is lehet kifejezés - több operátor esetén az operátorok precedenciája határozza meg a kiértékelés sorrendjét - a sorrend zárójelezéssel explicit módon is meghatározható - operátorprecedencia: előjel-operátorok, logikai és bináris tagadás, prefix inkrementáló és dekrementáló operátorok, explicit típuskonverzió szorzás, osztás, maradék összeadás, kivonás bitenkénti eltolás operátorok kisebb (vagy egyenlő), nagyobb (vagy egyenlő), as, is egyenlő, nem egyenlő logikai ÉS logikai XOR logikai VAGY feltételes ÉS feltételes VAGY feltételes operátor (? : ) értékadó operátor és a rövidített formában használt operátorok (+=, -=, stb.) Aritmetikai operátorok: + - egy operandus esetén előjelképzés (+a), két operandus esetén összeadás (a+b), stringek esetén összefűzés - - egy operandus esetén előjelképzés ( -a), két operandus esetén kivonás (a-b) * - szorzás (a*b) / - osztás (a/b) % - maradékképzés (a%b pl. 5%3=2) ++ -inkrementáló operátor: növelés 1-gyel a++ - kiértékeli a kifejezést, majd utána növeli 1-gyel a értékét ++a - növeli 1-gyel a értékét, és a megnövelt értékkel kiértékeli a kifejezést -- - dekrementáló operátor: csökkentés 1-gyel a-- - kiértékeli a kifejezést, majd utána csökkenti 1-gyel a értékét --a - csökkenti 1-gyel a értékét, és a csökkentett értékkel kiértékeli a kifejezést Relációs (összehasonlító) operátorok == - egyenlő (a==b)!= - nem egyenlő (a!=b) <, <= - kisebb, kisebb vagy egyenlő (a<b, a<=b) >, >= - nagyobb, nagyobb vagy egyenlő (a>b, a>=b) Logikai operátorok! tagadás: a kifejezés értéke a ellentettje (!a) && - ÉS: igaz, ha mindkét operandusa igaz (a&&b) - VAGY: igaz, ha legalább az egyik operandusa igaz (a b) Értékadó operátorok = (a=b) Rövid forma: += (a+=b ugyanaz, mint a=a+b), -=, *=, /=, %=, &=,^=, =, <<=, >>= Kiíratás: - a C stílusú nyelvek hagyományaként a C# nyelvnek sem részei a beolvasó és kiíró utasítások, így könyvtári szolgáltatásokra kell hagyatkoznunk, ami a System névtér része és ennek a névtérnek a Console osztálya biztosítja a klasszikus képernyőre írás és olvasás feladatát Console.Write( szöveg ) kiírja a szöveget a standard outputra, azaz a képernyőn megjelenő Consol alkalmazás ablakába Console.WriteLine( szöveg ) kiírja a szöveget a konzolra és a kurzort a következő sor elejére viszi Beolvasás - Console.ReadLine() paranccsal: egy sort olvas be a standard bementről (alapértelmezés szerint a konzolról) - A metódus egy string típusú értékkel tér vissza, ezért ha az s string típusú változóban szeretnénk eltárolni a beolvasott szöveget, akkor: string s = Console.ReadLine(); - Ha a beolvasott értéket nem karaktersorozatként szeretnénk használni, akkor a szükséges konverziót is végre kell hajtani: típus.parse(karaktersorozat) pl. int a = int.parse(console.readline()) vagy Convert.ToTípus(karaktersorozat) pl. int a = Convert.ToInt32(Console.ReadLine()) 3 4
Vezérlési szerkezetek: Szekvencia - a legegyszerűbb vezérlési szerkezet, minden más vezérlési szerkezet építőköve - tulajdonképpen egymás után megszabott sorrendben végrehajtott utasításokból áll - minden utasítást ; zár le - az utasítások írhatók külön sorokba vagy egy sorba Feltételes utasítás (elágazás, szelekció) - megvizsgálunk egy állítást és az állítás igazságértékétől függően más-más utasítást hajt(hat)unk végre 1. if (feltétel) utasítás1; [else utasítás2;] - feltételben szereplő kifejezés minden esetben logikai értéket kell visszaadjon, vagy az eredmény konvertálható kell legyen bool típusra. - a feltétel teljesülése esetén végrehajtja az utasítás1-et, különben ha van else ág, akkor az utasítás2-t, ha nincs else ág, akkor a feltétel nem teljesülése esetén nem csinál semmit 2. if (feltétel) { utasítás1; utasítás2; } [else { utasítás3; utasítás4; }] 5 3. if (feltétel1) utasítás1; else if (feltétel2) utasítás2; else if (feltétel3) utasítás3; else utasításn; - az else ág elhagyható - több utasítás esetén kötelező a { } - else if ágakból tetszőleges számú használható - a program az első olyan ágat hajtja végre, amelynek a feltétele teljesül, vagy ha egyik feltétel sem teljesül és van else ág, akkor az ott levő utasítás(oka)t hajtja végre. Ha egy feltételben több logikai kifejezést csatolunk össze ÉS / VAGY operátorokkal: - ÉS operátor esetén, ha az első kifejezés hamis, akkor a másodikkal már nem is foglalkozik, az eredmény mindenképp hamis lesz - VAGY operátor esetén, ha az első kifejezés igaz, akkor a másodikkal már nem is érdemes foglalkozni, az eredmény mindenképp igaz lesz Ciklusok C# -ban négyfajta ciklusutasítás használható, ezek a for, foreach, while és do utasítások A for ciklus (előírt lépésszámú, ún. számlálós ciklus) Az utasítás formája: for (kifejezés1; kifejezés2; kifejezés3) utasítás; ahol 1. kifejezés1: kezdőérték beállítása, típusdefiníciós kifejezés utasítás is lehet itt adjuk meg az ún. ciklusváltozót, amelyre a ciklusfeltétel épül pl. i = 0 az i ciklusváltozó a for utasítás előtt deklarálva kell legyen pl. int j = 0 a j int típusú ciklusváltozót a ciklus fejlécében hoztuk létre és adtunk 0 kezdőértéket neki; előtte nem lehet deklarálva a ciklusfeltételen belül deklarált ciklusváltozó lokális lesz a ciklust tartalmazó blokkra 2. kifejezés2: ismétlési feltétel (a ciklusban maradás feltétele) pl. i<10 addig ismétli az utasítást, amíg i értéke kisebb, mint 10 (9-nél még elvégzi a ciklusmagot, 10-nél már nem) pl. i < n && k<n összetett feltétel: addig ismétli a ciklusmagot, amíg i is és k is kisebb n-nél 3. kifejezés3: léptetési utasítás a ciklusváltozó értékének változtatása pl. i++ - növeli eggyel a ciklusváltozó értékét pl. i - = 2 csökkenti 2-vel a ciklusváltozó értékét pl. i++, k++ - növeli i-t és k-t is a C# a következőképpen értelmezi a for ciklust: 1. végrehajtja a kifejezés1-et (kezdőértékadás) 2. kiértékeli a kifejezés2-t (vezérlési feltétel): ha HAMIS, akkor kilép a ciklusból, ha IGAZ, akkor: 3. végrehajtja a ciklusmagot 4. végrehajtja a kifejezés3-at (léptetés) 5. visszaugrik a 2. lépésre előltesztelő ciklus, ha a vezérlési feltétel már legelső alkalommal HAMIS, akkor a ciklusmag egyetlen egyszer sem hajtódik végre a for ciklusból tetszés szerint elhagyhatjuk a ciklusfej bármely részét akár az egészet is: ekkor végtelen ciklusunk lesz (soha nem ér véget) 6
pl. for (;;) {...// valamilyen más módon lépünk ki ilyenkor a ciklusból } a kifejezések közötti pontosvessző nem maradhat el ha a for ciklus magja több utasítást tartalmaz, akkor az utasításokat {} közé tesszük (utasításblokk) a ciklusmag lehet üres utasítás is: A while ciklus - a while ciklus általános formája: while (kifejezés) utasítás; a while kulcsszóval kezdődik a kifejezés a ciklusbanmaradás feltétele, logikai kifejezés kell legyen az utasítás a ciklus magja ha a a ciklus magját több utasítás alkotja, akkor {} közé tesszük és az utasításokat pontosvesszővel választjuk el egymástól Kiértékelés: 1. kiértékeli a zárójelben levő kifejezés-t (vezérlési feltétel): ha HAMIS, akkor kilép a ciklusból, ha IGAZ, akkor: 2. végrehajtja a ciklusmagot 3. visszaugrik az 1. lépésre akkor célszerű használni a while ciklust, ha nem tudjuk előre meghatározni az ismétlések számát (futás közben dől el), vagy ha a leállás valamilyen logikai értéket szolgáltató kifejezés eredményétől függ előltesztelős ciklus, a ciklusmag végrehajtása előtt ellenőrzi a ciklusfeltételt, előfordulhat, hogy a ciklustörzs egyszer sem fut le A do while ciklus - általános formája: do utasítás; // ciklusmag while (kifejezés) ; Kiértékelés: 1. végrehajtja a ciklusmagot 2. kiértékeli a zárójelben levő kifejezés-t (vezérlési feltétel): ha HAMIS, akkor kilép a ciklusból, ha IGAZ, akkor: 3. visszaugrik az 1. lépésre hátultesztelő ciklus, a ciklusmag végrehajtása után ellenőrzi a ciklusfeltételt, így legalább egyszer biztosan lefut Ugró utasítások A break utasítás az utasítás formája: break; hatására befejeződik a while, do while, for vagy switch utasítás végrehajtása a break a többirányú elágazás (switch) utasításban is gyakran használt A continue utasítás az utasítás formája: continue; hatására a while, for, do while ciklus feltételei kerülnek kiértékelésre a continue utáni rész teljesen kimarad az aktuális lefutáskor Véletlen számok generálása matematikai, statisztikai feladatoknál gyakran használunk véletlen számokat a System névtér Random osztálya nyújtja a pszeudo-véletlenszámok generálásának lehetőségét egy véletlenszám-objektum létrehozását a rendszeridőhöz (paraméter nélküli konstruktor) vagy egy adott egész számhoz köthetjük ha létrehozunk egy új, Random típusú változót, akkor ezen keresztül máris lehetőségünk van véletlenszerű számok elérésére a véletlenobjektum Next függvénye a következő véletlen egész számot, a NextDouble a következő valós véletlen számot adja a Next függvénynek három, míg a NextDouble függvénynek egy változata van a do kulcsszóval kezdődik ha a ciklusmag több utasításból áll, akkor {} közé tesszük és az utasításokat pontosvesszővel választjuk el egymástól a kifejezés a ciklusban maradás feltétele, logikai kifejezés kell legyen 7 8
Példa: véletlenszám objektum létrehozása: Random r = new Random(); //r véletlenszám objektum rendszeridő alapú létrehozása Random r1 = new Random(10);// r1 véletlenobjektum generátor a 10 értékből indul ki véletlen számok generálása: Tömbök véletlen egész szám 0 és MaxInt (legnagyobb egész) között [0, MaxInt) int x = r.next(); véletlen egész szám 0 és n között [0, n) int x = r.next(n); int x = r.next(10); // [0, 10) közötti véletlen egész számot generál véletlen egész szám a és b között [a, b) int x = r.next(a,b); int x = r.next(10,20);//[10,20) közötti véletlen egész számot generál véletlen valós szám generálása 0 és 1 között [0, 1) double d = r.nextdouble(); Összetett adattípusok több, azonos típusú értéket tárol (van azonosítója: neve, típusa: az elemek közös típusa) az egyes elemek a tömbön belüli sorszámukkal (index) érhetők el egy elem értéke értékadással módosul egy elem értéke egy kifejezésben lekérdezhető háromféle tömb létezik: az egydimenziós (vektor), a többdimenziós (mátrix, kocka, stb.), illetve a szabálytalan (tömböket tartalmazó tömb, a jagged ) tömb a tömbök referenciatípusok, így minden tömb deklaráció egy referencia (hivatkozás) a hozzá tartozó adatokra a referenciatípusú változók csak egy hivatkozást tárolnak a konkrét értékre az x = y értékadáskor az y ugyanazon a memóriacímen lévő értékre fog hivatkozni, mint az x a C# mindig folytonos memóriablokkokban helyezi el egy tömb elemeit a C# nyelv minden tömb- vagy vektortípus definíciót a System.Array osztályból származtat, így annak tulajdonságai a meghatározóak Tömbök deklarálása: típus [] azonosító; Tömbök létrehozása: a tömb méretének meghatározása pl. x = new int[10]; a deklaráció és a tömblétrehozás összevonható: pl. int[] x = new int[10]; 9 a tömb definíciója egy referencia típus létrehozása, és a nyelv minden referencia típusát a new operátorral kell konkrét értékekkel példányosítani: ekkor kell megmondani, hogy az adott vektor hány elemű pl. elvesznek int[] x = new int[10]; // 10 elemű egész tömb x = new int[20]; // most már 20 elemű egész tömb, a régi tömbértékek mivel a nyelv minden dinamikus referencia típusának memóriabeli felszabadítását a rendszer automatikusan végzi szemétgyűjtés (garbage collection) ezért a példabeli 10 elemű tömb memóriahelyét automatikusan visszakapja az operációs rendszer a tömb elemei a fenti dinamikus létrehozás után 0 kezdőértéket kapnak ha logikai vektort definiálunk, akkor a vektorelemek kezdő értékadás hiányában logikai hamis (false) értéket kapnak Tömb inicializálása (akár a deklaráció pillanatában is feltölthetjük a tömböt a nekünk megfelelő értékekkel): pl. int[] b={1,2,3,4}; char[] c = new char[5] { 'e', 'd', 'a', 'c', 'b' } vagy char[] c = new char[] { 'e', 'd', 'a', 'c', 'b' } vagy char[] c = { 'e', 'd', 'a', 'c', 'b' } // ha rögtön megadjuk a kezdőértékeket, a new operátor elhagyható értékadás (érték elhelyezése a tömbelemben): x[0] = 2; a tömb egy adott eleméhez a tömb neve után [] zárójelek között megadott indexszel férhetünk hozzá: tömbnév[index] az index csak egész szám lehet, a típus tetszőleges a tömb első elemének indexe mindig: 0 a tömb utolsó elemének indexe: elemszám 1 kisebb, vagy nagyobb index megadása futási hibát okoz tömbben lévő elemek száma a tömbnév.length metódussal lekérdezhető a tömbelemeknek nem kötelező értéket adni, értékadás hiányában a tömbelem a típus alapértékét veszi fel a tömb elemein végiglépkedhetünk egy egyszerű for ciklussal, vagy használhatjuk a foreach ciklust vigyázat az indexeléssel, mert a fordító nem ellenőrzi fordítási időben az indexek helyességét, így helytelen indexelés esetén futás időben IndexOutOfRangeException kivételt fog dobni a program A foreach ciklus az utasítás formája: foreach (azonosító in tömbnév) utasítás; ezzel a ciklussal végiglépdelünk egy tömbön vagy gyűjteményen az azonosító, mint ciklusváltozó felveszi egyenként a tömb elemeit 10
Stringek a string a System.String osztálynak megfelelő típus a string típus karakterekből áll, vagyis a karakterlánc egyes betűit char-ként kezelhetjük elméletileg bármennyi karakterből állhat, de az operációs rendszer határt szab számára a C# char (karakter) típusa egy unicode karaktert képes tárolni 2 bájton a stringek nem módosíthatók, módosítás helyett egy új példány jön létre Deklarálás: string azonosító; vagy String azonosító; Pl. string s; Deklarálás és inicializálás: string azonosító = szöveg ; Pl. string s="alma"; Összefűzés: a + és a += szövegösszefűző operátorral a string referenciatípus, de nem kell használni a new operátort ha egy stringnek nem adunk értéket, akkor induláskor null értéke van üres string: s = ""; vagy s = string.empty; konstansként is használhajuk a stringeket: pl. const string sk="konstans szoveg"; amikor egy létező string objektum új értéket kap, akkor nem az eredeti példány módosul, hanem egy teljesen új objektum keletkezik a memóriában (vagyis a string megváltoztathatatlan típus, úgynevezett immutable típus) a string egyes karaktereire hivatkozhatunk a string azonosítója után [ ] között megadva az indexet (az indexelés 0-tól kezdődik) egy stringet feldolgozhatunk karakterenként egy for ciklussal a stringazonosító.length tulajdonság a szöveg karaktereinek számát adja meg a string utolsó karakterére való hivatkozás: stringazonosító[stringazonosító.length-1] foreach ciklussal is végiglépkedhetünk egy karaktersorozaton Relációk: két string összehasonlítható az == és a!= operátorokkal a <, > relációk csak a string karaktereire alkalmazhatók a stringek hatékony kezeléséhez a.net számos hasznos metódust biztosít Metódusok Összehasonlítás: String.Compare(string1, string2) összehasonlít két sztringet (lexikografikusan): eredményként 0-t ad, ha a két string megegyezik, illetve nullánál kisebbet (-1), ha az első string ábécésorrend szerint kisebb és nullánál nagyobbat (1), ha az első string nagyobb összehasonlításra használhatjuk a stringazonosító.compareto(string1) metódust is 11 stringazonosító.equals(string) megadja, hogy a paraméterként kapott szöveg azonos-e a stringazonosító karakterlánccal String.CompareOrdinal(string1, string2) összehasonlítja a paraméterként kapott két stringet és az első különbözőségnél a két betű különbségét adja Keresés: stringazonosító.indexof(karakter vagy string) a stringazonosító karakterláncban a paraméterként kapott karakter vagy string első előfordulásának indexét adja vissza; ha nincs találat, -1-et ad vissza stringazonosító.lastindexof(karakter vagy string) a stringazonosító karakterláncban a paraméterként kapott karakter vagy string utolsó előfordulásának indexét adja vissza; -1, ha nincs találat stringazonosító.indexofany(karaktertömb) a stringazonosító karakterláncban a paraméterként kapott karaktertömb összes karakterét figyeli, és amelyiket elsőnek megtalálja, annak indexét adja vissza; ha nincs találat, -1-et ad vissza stringazonosító.lastindexofany(karaktertömb) a stringazonosító karakterláncban a paraméterként kapott karaktertömb összes karakterét figyeli, és amelyiket utolsónak találja meg, annak indexét adja vissza; -1, ha nincs találat stringazonosító.contains(karakter vagy string) - a stringazonosító karakterláncban keresi a paraméterként kapott karaktert vagy stringet, igaz-at ad vissza, ha megtalálja, különben hamisat Módosítás: a módosítások nem az eredeti stringen hajtódnak végre, hanem egy új példányt hoznak létre és azt adják vissza stringazonosító.replace(regi_char_vagy_string, uj_char_vagy_string) - az első paraméterként kapott régi karakter vagy string összes előfordulását lecseréli a második paraméterként kapott új karakterre vagy sztringre stringazonosító.insert(index, karakterlánc) beszúrja a stringbe a megadott karakterláncot a paraméterként kapott indextől kezdődően stringazonosító.remove(index, szám) kivág a stringből a megadott indextől kezdődően megadott számú karaktert stringazonosító.substring(kezdőindex) vagy stringazonosító.substring(kezdőindex, szám) kimásol a stringből egy részt: ha a csak a kezdőindex van megadva paraméterként, akkor a kezdőindextől a string végéig; különben a kezdőindextől a megadott számú karakterből álló részt stringazonosító.trim() a string elején és végén levő fehér karaktereket vágja le (space, tab) 12
stringazonosító.trimstart() a szöveg elejéről vágja le a szóközöket stringazonosító.trimend() a szöveg végéről vágja le a szóközöket stringazonosító.trimstart(karakter) a szöveg elejéről vágja le a paraméterként kapott karakter összes előfordulását stringazonosító.trimend(karakter) a szöveg végéről vágja le a paraméterként kapott karakter összes előfordulását stringazonosító.trim (karakter) a szöveg elejéről és a végéről vágja le a paraméterként kapott karakter összes előfordulását stringazonosító.trim(karaktertömb) a string elején és végén levő, a paraméterként kapott karaktertömbben szereplő karaktereit vágja le stringazonosító.toupper() nagybetűssé alakítja a stringet stringazonosító.tolower() kisbetűssé alakítja a stringet stringazonosító.split(char típusú elemeket tároló tömb vagy egy karakter) a string felbontása több stringre: a paraméterként kapott tömb karakterei mentén darabolja fel az adott stringet, eredményként egy stringeket tároló tömböt ad vissza; a paraméterül megadott karakterek nem lesznek benne a kapott tömb egyik elemében sem StringBuilder o a StringBuilder osztállyal módosítható szöveget hozhatunk létre o a StringBuilder a System.Text névtérben található o ha sokszor van szükségünk a karakterlánc módosítására és azt szeretnénk elérni, hogy az eredeti szövegünk is változzon, akkor használjuk a StringBuilder típust o a StringBuilder automatikusan lefoglal egy nagyobb darab memóriát, és ha ez sem elég, akkor kijelöl egy megfelelő méretű területet és átmásolja magát oda o ha a konstruktornak nem adunk meg paramétert, akkor alapértelmezés szerint 16 karakternek foglal le helyet a memóriában; de megadhatjuk paraméterként, hogy hány karakternek foglaljon le helyet o az Append metódussal tudunk egy vagy több karaktert vagy akár string típusú változót hozzáfűzni a StringBuilder típusú változó egyes részeit ki lehet cserélni Pl. s.append("mara"); s[1] = 'á'; // s="mára" o a módosítási metódusok az eredeti szövegen hajtódnak végre Pl. StringBuilder s = new StringBuilder(10); s.append("ki23csikutya"); s.remove(2, 2); // s=kicsikutya o a string típus StringBuilder típussá való konvertálása automatikus (az Append metódussal történik 13 o StringBuilder típus konvertálása string típusra a ToString() Pl. StringBuilder s = new StringBuilder(); s.append("alma"); string z = s.tostring(); az AppendLine() metódussal sortörés fűzhető egy stringbuilder típusú változóhoz Többdimenziós tömbök Kétdimenziós tömb (mátrix) deklarációja: típus [,] azonosító; // a két indexet úgy jelezzük, hogy egy vesszőt teszünk a zárójelbe pl. int [,] x; string [,] nevek; Többdimenziós tömb esetén: szögletes zárójelbe (dimenziószám - 1) vesszőt teszünk - pl. háromdimenziós tömb deklarálása: típus [,,] azonosító; Példányosítás: megadjuk az egyes indexekhez tartozó elemszámot azonosító = new típus [a, b] ; // a darab sor, b darab oszlop pl. x = new int [5, 5] ; // 5x5-ös, egészekből álló mátrix nevek= new string[2,3]; // 2 soros, 3 oszlopos, stringekből álló mátrix a kétdimenziós tömböt feltölthetjük kezdőértékkel, hasonlóan az egydimenziós esethez: pl. int[,] x = new int[5, 5] {{1,2,3,4,5}, {6,7,8,9,10}, {11,12,13,14,15}, {16,17,18,19,20}, {21,22,23,24,25}}; // a new int[5, 5] elhagyható többdimenziós tömb elemeire úgy hivatkozunk, hogy a tömb neve után [] között annyi indexet adunk meg, ahány dimenziója van a tömbnek kétdimenziós tömb elemeire való hivatkozás: azonosító [sorindex, oszlopindex] az indexek itt is 0-tól kezdődnek pl. az x mátrix második sorbeli, harmadik oszlopbeli elemére való hivatkozás: x[1,2] kétdimenziós tömb feltöltése elemekkel: 2 egymásba ágyazott for ciklussal oldható meg, ahol az egyik ciklusváltozó az egyik indextartományt, a másik ciklusváltozó a másik indextartományt futja végig ha nem két, hanem többdimenziós tömböt használunk, akkor az egymásba ágyazott ciklusok száma ennek megfelelő az egyes dimenziókbeli méretet a GetLength metódus adja pl. int[,] x = new int[5, 4]; int y = x.getlength(0); // y = 5 int z = x.getlength(1); // z = 4 14